(A barátnőm nickjéről írok, szóval ez nem az ő véleménye, hanem az enyém, Levié.) Nekem ez a film nagyon hasonlított a Jézus Krisztus Szupersztárra. Még a stációk is szépen megvoltak: pl. amikor Pilátus megpróbálja megmenteni Jézust (nem sikerül), vagy a kereszt felvitele a Koponyák Hegyére, a keresztre feszítés... és közben Jézus végig énekel! A cselekmény olyan direkt volt, hogy egy idő után az a határozott érzésem támadt, hogy a rendező célja, hogy Björk ártatlan, kislányos, angyali arcát bármi áron végigtolja a húsdarálón, és úgy, hogy Björk mindeközben még énekeljen is! Innentől fogva kicsit öncélúvá vált nekem ez a nagy tobzódás a lelki fájdalomban, az ártatlanság és a kínzás végletekig fokozott vegyítése egy perverz, mazochista orgiában, amiben mindenki nagyon el tudja sírni magát, ha egy kicsit is beleéli magát a főszereplő helyzetébe.
Van egyébként egy hasonló rendező, Michael Haneke, akitől tudom ajánlani a Furcsa játékot és a Benny videóját.
Zseniális?! Hát, azért nem egy Ed Wood, de elképzelésem sincs, hogy aki olyan filmeket csinált, mint A vihar kapujában vagy A hét szamuráj, hogy tudott ilyen filmet összehozni? Mintha valami részeg tivornya után, másnaposan kellett volna sietve összedobnia a forgatókönyvet... Nem hittem, hogy Kurosawa képes szar filmet előállítani, nagy csalódás. Csak a többi filmjei iránt érzett tiszteletből adtam neki kettest.
A szereplők kiszámíthatóak, a jelenetek hiteltelenek, az ellenfelek rendszerint kő ostobák (csak hab a tortán, hogy a szereplők előszeretettel tárgyalják meg mások füle hallatára a legtitkosabb terveiket - of course, csak a főhős hall elég jól...), a harcok során meg Mifune egy kardvágással gyak le mindenkit létszámtól függetlenül. Őszintén nem értem, mi ebben az akkora poén? :(