Írisz

Nagyon jó film. Kétszer láttam angol nyelven, de egy olyan film, ami viszonylag kevés nyelvtudással is érthető.

Ez ismét egy olyan film, amit kötelezővé kellene tenni középiskolások számára. Olyan alkotás, ami hasznos még akkor is, ha valaki ő maga lesz szülő, mert bármennyire is jót akar egy szülő a gyerekének, nem biztos, hogy nem évtizedek múlva zúdul mégis a vádaskodások sokasága. Az anya egy művész volt, aki nem ért rá, s talán nem is akart a gyerekeivel foglalkozni. Saját boldogtalanságát a gyerekein élte ki, s egyszer még el is hagyta őket. Ki tudja hány ilyen van a mai kesze-kusza emberi kapcsolatok hálójában, s nem is sejti a szülő mekkora sérülést okoz vele a gyermekének.

Érdekes és zseniális film. Szerintem társadalomkritikai mű is. A húszas években készült és sok minden kiderül az akkori korból. A korrupció, a kegyetlenség, az elnyomás. Ezek ugyan általános érvényű problémák. Csak az elnyomók és elnyomottak mindig más személyek a történelem viharaitól függően.

Tetszett nagyon a film.

Ez Hitchcock Madarak című filmjéhez foghatóan borzalmas.

Ez Hitchcock-nak talán a legborzalmasabb filmje. Ha a Grimm mesék a horror kezdeményei voltak, akkor ez még inkább. Végignéztem egyszer, aludtam is rajta egy kicsit, mert késő este volt már, amikor néztem egy pár éve, de borzalmas. A filmgyártás korabeli trükkjei azonban remekül tetten érhetők az alkotásban.

Nem bírtam végignézni, annyira unalmas.

2004 júliusában láttam ezt a filmet az M1 adásán. 12-es karika volt a televízióműsorban mellette. Nos, ez olyan túlzás, mint általános iskolában kötelező olvasmánnyá tenni Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényét. Kétségkívül zseniális film - megnéztem a Filmtrillógia többi részét is -, és nekem ez a legkedvesebb közülük, de nem tartom valószínűnek, hogy egy tizenéves gyermek megérti a mondanivalóját.
A művek annyira tetszettek, hogy kétszer el is olvastam őket. Érdemes arra, hogy a szépirodalmi művek közé soroljuk, ugyanúgy mint Ibsen Nóráját, azonban mindegyik olyan, amihez fel kell nőni. Emlékszem, amikor gimnáziumban az említett drámáról tanultunk, volt olyan osztálytársam, aki csak azon volt felháborodva, hogy Nóra otthagyta a férjét és a gyermekeit, nem pedig azon, hogy az úriember mennyire gyerekként kezelte a feleségét.

Először az eredeti nyelven láttam a filmet. Akkor még jóval hiányosabb volt az angol nyelvtudásom, mint most. Azóta többször is láttam. Ezt a filmet nem lehet elégszer látni. Ha lenne filmtörténet óra a középiskolákban, kötelezővé tenném.