Domonkos

Tapasztalat: 282 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 282
Regisztráció: 2012. szeptember 17. (11 év, 6 hónap)
Kedvencnek jelölték: 0 user

Kedvencek

Rendezők: Andrei Tarkovsky, Christopher Nolan, Emir Kusturica, Jiří Menzel, Pier Paolo Pasolini, Quentin Tarantino, Stanley Kubrick

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1997
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Song of the Sea
A tenger dala
5 2022-02-02 4,5
(304)
Delicatessen
 
4 2017-11-20 4,0
(407)
The Dark Tower
A Setét Torony
2 2017-08-11 2,5
(261)
Vicky Cristina Barcelona
 
5 2017-07-26 3,7
(759)
Logan
Logan - Farkas
5 2017-06-11 3,9
(629)
The LEGO Batman Movie
LEGO Batman - A film
4 2017-05-28 3,5
(221)
Rogue One: A Star Wars Story
Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet
5 2017-04-22 3,8
(724)
Fantastic Beasts and Where to Find Them
Legendás állatok és megfigyelésük
3 2017-04-16 3,3
(544)
Children of Men
Az ember gyermeke
4 2017-04-16 3,9
(1127)
Back to the Future Part II
Vissza a jövőbe 2.
3 2017-04-16 4,2
(1468)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Egy percig nem akartam magam kivonni a tömegkultúrából :D egyértelmű, hogy a részese vagyok...
És az is, hogy a film tömegkultúrális termék, Walter Benjamin írta azt, hogy a technikai reprodukálhatóság az alapja a tömegkultúrának. (természetesen most nem idéztem :D leegyszerűsítettem)
A GitS is, mármint az eredeti is az, bár az már feszegeti azt a határt, amit a frankfurti iskola keresett, azaz egy olyan lehetőséget, ami bár a tömegnek szól nem lehúzza, hanem felemeli azt. Ehhez kétségtelenül szükséges az önkritika, és az önmagam kétségbevonása. Az eredetiben szerintem ez pislákol!
Azért adtam rá 3-ast, mert ahogy írtam, a végén ez egy semmi, de szép köntösben... Mivel a jelenlegi filmgyártásban ez az alap, ezért próbáltam egy sima sci-fi-re beülő ember szemszögével nézni, ahol egy elmegy belefér... A másik indokom, meg az, hogy legalább megadta rá az esélyét, hogy jó legyen... egészen sokáig hittem abban, hogy kihoznak belőle valamit (nekem már ez is számít :D, meg a végét leszámítva nem szenvedtem annyit a film alatt, mint amennyit szenvedek egy 2-esen)!
Azért Hollywoodot írtam, mert hivatalosan azt tekintjük filmgyárnak. Ez pedig egy tömeg gyártott termék volt, egy kis gyári hibával, majdnem más lett, de szerencsére korrigálták (irónia). Meg azért, nem akartam lebecsmérelni az egész USA filmkészítését, mert az is hamis lenne... Vannak jók is, gondolok itt például Jarmushra.

Lehetett volna jó is.... De nem lett az... Ahogy elkezdődött, egészen megütött az eredeti hangulata, a látványban kifejezetten okos vizuális megoldások is voltak, sőt ami a legfontosabb, hogy nem akart akció film lenni, ezért bizakodni kezdtem, azt hittem, hogy mindez oda vezet, hogy belerakják, ha nem is az eredeti gondolatiságát, de egy hozzá méltót, TÉVEDTEM.
Mert mi volt itt a gondolati háttér? az amerikai filmekben imádott tanulság: nem a múltad, hanem a tetteid határoznak meg. Hazugság, hülyeség, de fogadjuk el nekik ők csak tudják...
És e mellé mit kaptunk az őrnagy válságából? nem emlékszik a múltjára, és már azt hiszi nem is ember
A film, a kettő borzasztóan egyszerű dologból kihozott egy szörnyen ellentmondásos véget... az őrnagy egzisztenciális válsága úgy oldódik fel, hogy visszakapja az ő eredeti múltját... Emberek senki sem gondolta végig, hogy ez a kettő ellentmondásos? hihetetlen.... ráadásul a vágó ezt a kettőt egy időben elénk is tárja.. a film legvége, amikor a lány átöleli az anyját, és azt mondja: most már nem kell kijárnod a halottnak vélt lányodnak a sírjához = múlt. Keveredik azzal, hogy az ölelkezős végső jelenet alatt bemondja az őrnagy, hogy: nem a múltad határoz meg... szörnyű
és akkor arról már nem is kellene beszélni, (de mégis fogok) hogy az indokolatlan gonosz karakter legyőzése úgy volt beállítva, mintha valamit jelentett volna... senki nem érti a motivációját, azon az egy buta, ostoba amerikai "gonosz indítékon" kívül, ami kb az egyetlen elhangzó mondata: ő nem ember, hanem csak egy fegyver... fáj... fizikailag...
Szóval gratulálok Amerikának, megint sikerült... Ezt nevezzük tömegkultúrának... megrágva, leegyszerűsítve a végletekig, elénk hánynak valami szart, szépen becsomagolva, drágán, aztán egyétek. Bon appétit!

2017-01-27 18:26:27 Festen (1998) / Születésnap Domonkos (5) #37

Köszönöm a válaszokat, én is erre gondoltam, csak ledöbbentett a tétlenséggel való szembesülés. Valahogy most, bár erre gondoltam én is, mégis sokkal jobban el tudom képzelni ezt a szituációt. Valami elementális gusztustalanság van ebben :D
Most már végre nyugodt szívvel megadhatom rá a jegyem.
Érdekes módon a film közvetlen hatása teljesen más, mint az utólagos. Közvetlen valahogy teljesen végigjárt kört éreztem, irdatlan nyomasztással, és kellemetlenséggel. Ma azonban napközben rendszeresen beugrottak képek, az egyik, az első alkalom, amikor kimondja a fiú a dolgokat. Annyira átütően döbbenetes, annyira berántott engem is a társaságba, és abba a kétségbe, hogy vajon ez tényleg igaz-e. Amit sajnáltam, hogy megmutatták a nézőnek azt a jelenetet, amikor a húg rátalál az üzenetre, pontosabban azt sajnálom, hogy elárulták a reakcióját, mert később hamar bizonyosságot ad a nézőnek, hogy amiről a fia beszél, az igaz.

2017-01-27 08:44:39 Festen (1998) / Születésnap Domonkos (5) #33

Remélem valaki rátalál erre a kommentre, és felvilágosít! :D
Szóval, megnéztem a filmet, és átütő élmény (nem részletezem a pozitív mozzanatait), DE!
Sokat keresgéltem, és sehol sem találtam erre választ. Ez egy dogma film, minden mozzanatában a természetességre, és a valóságosságra törekszik, ennek ellenére nagyon abszurdnak tartom a rokonság reakcióját. Még az első bejelentésnél csak-csak, de később, mikor már egyértelmű, hogy mi történt, akkor hogyan tudtak tovább enni?, táncolni?, bármit csinálni?, egy asztalnál ülni az emberrel?

2016-11-26 15:25:55 Doctor Strange (2016) Domonkos (5) #10

Tegnap láttam a filmet, és szerintem nagyon rendben volt! Nemcsak az, hogy rendben volt, de szerintem a legjobb szuperhősös film, amit idáig láttam! :D
A látvány lenyűgöző, nem érdekel,hogy az eredet már használta-e vagy sem, az se, hogy a képregényben már hamarabb benne volt-e vagy nem... Az érdekel, hogy működik vagy sem: és működik, de nagyon, tátott szájjal néztem az izgalmasabbnál izgalmasabb képi megvalósításokat.
A történet egy szokásos eredet sztori, de ezeket mindig is szerettem, most is jól működött. A főellenség nem volt extra , a legyőzése nagyon klassz ötlet volt. És most legyünk őszinték, lehet, hogy nem volt a történetben világ megváltó újítás, gondolat, de ezek szuperhősökről szóló filmek... Soha egyetlen percig nem vártam egy tarkovszkij szintű szellemi utazást tőlük. Ráadásul a történet a többi szuperhőshöz képest, sokkal jobban sikerült lett!
Színészek jók. Mad Mikkelsentől többet vártam, de ez nem is egy olyan szerep volt, amibe hatalmas dolgokat lehetett volna megjeleníteni.
És az akció! Én őszintén utálom a legtöbb akció filmet, mert mindig unatkozok az akció jeleneteken, semmi vérpezsdítő nincs bennük semmi látvány, semmi eredetiség...Nem nyűgöznek le a robbanó dolgok... De itt, egy másodpercig sem unatkoztam, végig odaszögezett a vászon elé: Varázslást még ennyire jól vissza adva még nem láttam filmben!

Szerintem ez egy erős ötös! Felkerült a kedvenc szuperhősös filmjeim listájára: Watchman, Batman 2, Vasember 1 mellé!

2016-11-24 18:26:23 The Hateful Eight (2015) / Aljas nyolcas Domonkos (5) #105

A második helyért küzd! Első: kutyaszorítóban, második: ponyvaregény/ vagy az aljas nyolcas!
Szerintem rendkívül jól sikerült a film, először az utolsó vérengzést céltalannak éreztem, de aztán egy egész új megvilágítást találtam, ami nagyon megdobja a film értékét, illetve helyre tesz mindent.

Az új megvilágítás: az egész olyan, mint a klasszikus attikkai dráma! Teljesül az egy nap, egy helyszín, egy konfliktus hármas. A film felvonásokból áll. Konfliktusos drámában minden szereplőnek meg van a saját motivációja, így a véső leszámolás a konfliktus feloldása, és a dráma lezárása.

Tulajdonképpen egy modern drámát nézhetünk végig!

2016-11-22 05:43:45 Creative Control (2015) Domonkos (4) #3

Ezt örömmel hallom :D

előzmény: gaga (#2)

2016-11-21 21:51:24 Creative Control (2015) Domonkos (4) #1

Nah, akkor megkezdem én... Azért jutottam erre a döntésre, mert úgy érzem alul van becsülve a film. Itt még nem olvashattam, de külföldi cikkek, meg az első magyar kritika (Vox.hu) elég rossz véleménnyel voltak a filmről.
Közös pontként ahogy olvastam, meg ahogy én is éreztem megegyezhetünk abba, hogy a látvány lenyűgöző, az az operatőri munka ami van a filmben szerintem zseniális.
Ugyancsak könnyen belátható, hogy a film soundtrack-je amiben egy kicsit modern hangszerelt Bach, és Vivaldi szólal meg, nagyon meggyőző és hatásos aláfestés.
Ez a kettő dolog már szerintem egy olyan hangulati töltetet (na meg persze a fekete fehér sci-fi-ség, ami egy percig nem zavart) ad a filmnek, ami megalapozza az ágyát egy jó történetnek.
Na de: sokak szerint a történet egy hatalmas égbekiáltó közhely, szószerint idézve: "A tanulság a kiüresedett, mechanikus, rutinszerű emberi kapcsolatokról, valamint a virtuális világról, amely több örömmel kecsegtet, mint maga a valóság, különösen a film agyonpolírozott látványvilágához képest ordító közhely."
Nekem erről az a véleményem, hogy a kritikus (Hungler Timea) korlátozottságáról tanúskodik, hogy ezt vonta le a filmből, és nem a film hibája...
Hegel az Athaeneum phragmetnumokban a következőt mondja: (nem tudom sószerint idézni) a kritikus legalább annyira írja a művet, mint a szerző.

A film nem csak arról a "közhelről" szól, amit a Vox kritikusa említ. A film egy tragédia, egy emberi tragédia arról, hogy miként akar mindenki menekülni a valóságból, teszi ezt a drogok, a művészet, a vr technológia, a megcsalások, a hazugságok, az ital, vagy akár az el europanizált "ezósított" jóga segítségével. Egy a lényeg, ne kelljen szembe nézni a köröttünk lévő világgal, magunkkal, és emberi kapcsolatainkkal.
A filmben a legnyomasztóbb, hogy egyetlen ép embert sem mutat, mindenki egyfajta szörnyű, önkívületi őrületben van, ki-ki a saját világába beleburkolódzva.

Tehát nem, nem közhelyről van szó, ez csak annak közhely, akinek csak a teljesen abnormális tűnik fel, és a kisebb abnormalitás már nem. Kicsit olyannak érzem a kritikákat a "közhelyes" storiról, mintha valaki azt mondaná: "a 2001 űrodüsszeia a mesterséges inteligencia fejlődéséről és annak ember ellen fordulásáról szól csak", mintha nem akarna mélyebbre ásni a felszín alá...

Szerintem döbbenetes tragédiát vázol a film, félelmetes és igaz tragédiát. A vége pedig tovább sújtja az embert: miután a főszereplő a teljes valóságvesztés állapota után felismeri, hogy miben leledzik ő, és mindenki a filmben, akkor haza megy. Otthona felesége fogadja ugyanabban a valóságvesztett állapotban, ekkor jön rá, hogy el kell hagyni mindent, és mindenkit aki ezt generálja " a város apránként gyilkol" és elmenni allé a la natur, a természetbe vissza. Az utolsó shnitt pedig zseniális, miután rájön a főszereplő, hogy ebből menekülnie kell, egy hívást kap, kimegy a teraszra, a szobában a nő, aki jelen esetben maga az irreális, egy üvegajtó választja el őket egymástól. A hívás szerint vissza kerülhet a körforgásba, sőt vissza is kell kerülnie, kétségbesetten néz vissza a szobába, ha visszalép, akkor mindenbe vissza lép. Ezt azonban már nem látjuk, csak a ketté osztott képet és a kétségbeesett arcot

2016-11-15 11:11:06 Dead Man (1995) / Halott ember Domonkos (5) #23

Adott egy könyvelő, legyen a neve William Blake. Adott egy író, költő, festő William Blake. Adott a western, aminek lényege, hogy kiélesedik egy "új világ" képe, ami vad, erőt próbáló, modortalan, műveletlen. Végül adott a jarmuschi western, ami egyetlen kulcsfontosságú elemet hagy meg a "western világ"-ból, a folyton körüllengő halált.
A film egy hosszú bevezetéssel kezdődik, látjuk, ahogy a táj fokozatosan durvul el, és e folyamatos eldurvulásában növekszik a félelem és a frusztráció a főhősben (Johnny Depp). A film az elejétől kap egy lüktetést a vágáson keresztűl, hiszen állandó áttűnésék szakítják félbe már az első jelenetet is, majd későbbiekben szinte minden jelenet megkapja a fade out, fade in átkötést. Ez eleinte akár még idegesítő is lehet, de leginkább szokatlan, mintha egyfajta lüktetést indítana el az emberben, vagy talán, ami a filmben a későbbiekben jellemző lesz, a lassú szenvedő pislogást, a haldokló ember pislogását.
William Blake a vadnyugatra való megérkezésekor se nem elég férfi (határozott, öntudatos, felelősségvállaló, erős) a vadnyugat durvaságához, se nem elég "nagy" a nevéhez.
A film állítása, hogy a név, és a környezet sorsot ad nekünk. És ami a legfontosabb, hogy identitásunkat két dolog határozza meg, a velünk történő események, és a halálhoz való viszonyunk.
A vadnyugaton mindenki dohányzik, a vadnyugaton bárkit bármikor lelőhetnek, a vadnyugaton mindennapos a halál. A főhős igen hamar megkapja egyetlen, de az egyik legnehezebb, és legnemesebb feladatot, azzal, hogy az indián felismeri a költő nevét, és ahogy a vadnyugat egy lövéssel élet-halál közé emeli... William Blake-nek halott embernek kell lennie.
Johnny Depp pedig bemutatja ezt a változást, fokozatosan, nem hirtelen! A halál gondolatával való tudatosulás, a meghalás mint aktus elfogadása, és a haláltól való félelem megszűnése. Talán az egyik legszebb jelenet, amit mozgóképen láttam idáig, amikor a halott őz gida mellé fekszik, és átlényegül a halál tudatával.
Azzal pedig, hogy elfogadja halált, és megszűnik az élni akarás, olthatatlan vágya benne, feloldja a vadnyugat szabályait, kilép a játéktérből, és így tud hőssé válni, így lesz egyre nagyobb hírneve.
A végső jelenetben, pedig nem csak az ellenségeinek a halála, és a saját halála, de a barátja halála sem rémíti meg, mert egy magasabb nézőpont részese lesz.
Jarmusch a filmbe helyezett emellett egy stíluskritikát is. A western műfaját fokozatosan leépítő motvumok, és jelenetek árasztják el a filmet, ami "jarmuschos" filmmé teszi. Itt gondolok most a három fejvadász túlzott karakterére, akik különböző westernkaraktereket parodizálnak ki, illetve a dohányozni vágyásra, ami soha nem tud megvalósulni, vagy akár amikor a legkegyetlenebb fajvadász egy ikon szerű képet ismer fel a halott emberben. Lehetne arról vitatkozni, hogy ez szükségszerű volt-e a filmben, én úgy éreztem, hogy a két főhős karaktere simán elvinné az egész filmet a hátán, de persze akkor nem egy Jarmusch filmet kaptunk volna. Ezek a jelenetek fellélegzést nyújtanak a nézőnek egy pillanatra, a súlyos, de egyáltalán nem szomorú tragédiára.

2016-10-11 22:50:37 Sztalker (1979) / Stalker Domonkos (5) #73

ja, és még annyi, hogy semmi baj nincs az amerikai filmekkel, csak nem véletlen van az a fogalom, hogy filmgyártás. Hollywood filmeket gyárt. Gyárt olcsó szart, és gyárt prémium termékeket is. De ez a mentalitás egészen más, mint az európai filmhagyomány. Európában megtehető az, ami egy luxuscikknél nem: kiakaszthatod a tömeg ízlését, beáldozhatod a az akciót a tartalomért (ezt többnyire Amerikában a producer azonnal letiltja, mert bukás lenne a film, nem éri meg legyártani a terméket)... Ennek természetesen vannak eltorzulásai is az európai filmművészetben: vannak olyan filmek amiket senki sem akar megnézni, és vannak nagyon unalmas, ál-intelektualizáló filmek...

Összes komment...