Jason13

Tapasztalat: 266 film
Kompetencia: 7 film
Súly: 441
Regisztráció: 2012. július 11. (4 év, 8 hónap)
Kedvencnek jelölték: 5 user

Bemutatkozás

A világom tűz és vér, az otthonom a Kristály-tó. Rendkívül kötődök az anyukámhoz.

Kedvencek

Rendezők: Christopher Nolan, Denis Villeneuve, John Carpenter, Martin Scorsese, Neill Blomkamp, Oliver Stone, Paul Verhoeven, Tony Scott
Színészek: Casey Affleck, Christian Bale, Jake Gyllenhaal, Jean Reno, Kurt Russell, Leonardo DiCaprio, Tom Hardy
Műfajok: akciófilm, horror, thriller, vígjáték
Országok: amerikai, angol, francia, spanyol

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1996
Lakhely: Debrecen

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Kong: Skull Island
Kong: Koponya-sziget
4 2017-03-10 3,5
(89)
Logan
Logan - Farkas
3 2017-03-03 4,2
(166)
John Wick: Chapter 2
John Wick: 2. felvonás
5 2017-02-28 3,7
(70)
Shut In
Bezárva
2 2017-02-22 1,7
(20)
Manchester by the Sea
A régi város
5 2017-02-19 4,2
(190)
Resident Evil: The Final Chapter
A Kaptár: Utolsó fejezet
2 2017-02-01 1,9
(35)
Split
Széttörve
4 2017-02-01 3,6
(159)
xXx: Return of Xander Cage
xXx: Újra akcióban
3 2017-01-29 2,3
(21)
Ben-Hur
 
2 2017-01-18 2,3
(55)
The Girl on the Train
A lány a vonaton
2 2017-01-18 3,1
(176)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Mióta az eszemet tudom, nagyon szeretem a nagy költségvetésű szörnyes/állatos kaland/horror filmeket, így számomra nem is volt kérdés, hogy a Koponya sziget királyának új kalandját moziban nézzem meg. Főleg annak tekintetében, hogy az alkotók célja nem egy újabb feldolgozás volt, hanem az, hogy egy univerzumba helyezzék a hatalmas majmot a 2014-s Godzillával, mégpedig azért, hogy pár év múlva összecsapjanak a vásznon.
De alapvetően a színészi gárda is eléggé erősre sikeredett, az előzetesek pedig egy nagyszabású kalandot ígértek.
A Koponya sziget végül nem is okozott csalódást. Azt gyorsan leszögezném, hogy a film közel sincs olyan jól összerakva, mint Peter Jackson feldolgozása, amely nem csak remek látvánnyal, de kellően drámai képsorokkal szolgált.
Azonban az alkotógárda célja nem is az volt, hogy ismét egy érzelmes történeten keresztül mutassák be a sziget királyát. Itt elsősorban a vizualitáson van a hangsúly, az pedig hibátlan. A rendező előző darabja, a kis költségvetésű Nyár királyai is egy nagyon szépen kivitelezett produkció volt technikailag és most jóval több pénzből ismét lélegzetelállítót alkotott.
Az operatőri munka fantasztikus, gyönyörűek a tájak és a mozgalmasabb képsorok is remekül vannak rögzítve. A vágást is csak dicsérni lehet, hiszen az összecsapások kellően dinamikusak, de tökéletesen követhetőek is. Ezen felül a képi világ és a betétdalok ügyesen idézik meg a vietnami háborút feldolgozó alkotásokat.
Maga a forgatókönyv bitang egyszerű, de úgy gondolom, ezen kár fenn akadni. Viszont a cselekményvezetés igazán pörgős, unatkozni nem nagyon lehet a látottak alatt. Ez a dinamikus tempó azt eredményezi, hogy néhány kisebb-nagyobb logikai baki felett el is tekinthetünk.
Negatívumnak azt tudnám felhozni, hogy az impozáns színészek közül nem mindenkinek sikerül megtalálnia a helyét. Tom Hiddleston például simán lehetne egy szimpatikus kalandor figura, míg Brie Larson a csinos oldalbordája, de a sztori látványosan nem tud velük mit kezdeni. Szerencsére a mellékszereplőknél jobb a helyzet, ugyanis Samuel L. Jackson, John Goodman és John C. Reilly azért hozzák a tőlük elvárható szintet. Sőt, az örök karakterszínész, Shea Wigham is kifejezetten jól teljesített.
Visszakanyarodva a pozitívumokhoz, Henry Jackman zenéje jól aládolgozik a képeknek, elképesztően pörgős dallamokat írt, melyek között fülbemászó témákkal is találkozhatunk.
Összegezve a dolgokat, a Koponya sziget egy igényesen elkészített óriásszörnyes mozi, amely gyönyörű látványvilágával, pazarul megkoreografált akciójeleneteivel és ütős aláfestőmuzsikáival egy bitang szórakoztató darab.

2017-03-03 11:36:39 Logan (2017) / Logan - Farkas Jason13 (3) #18

Én leszek itt a fekete bárány osztályzatommal és a véleményemmel, de annyi baj legyen.
Az első Wolverine film igencsak felemásra sikerült, ami rendkívül rosszul mutatta be a főszereplő karakter eredetét, a fősodorbeli X-men mozikkal pedig több úton is szembement, köszönhetően óriási logikai bakijainak.
A második rész már sokkal jobban sikerült, de az is csak az átlagos kategóriát érte el. James Mangold rendező egy sokkal személyesebb történetet mesélt el, kissé ráérős stílusban, viszont a szintén megkérdőjelezhető sztori és a családbarát besorolásba illesztett akciók arra is rányomták bélyegüket.
És most itt a Logan, amely akkor keltette fel igazán az érdeklődésem, mikor kiderült, R-kategóriás lesz. Aztán pedig jöttek az elképesztően pozitív nézői és kritikai visszajelzések és egyszerűen nem tudtam megülni, muszáj voltam gyorsan eljutni a legközelebbi moziba. A végeredmény azonban számomra nagy csalódás lett.
Pedig a kezdés láttán még örültem, hiszen a drámai, "nincs már sok hátra az életünkből" hangulat nagyon átjött, ahogy a karaktereket is sikerült új szemszögből bemutatni. A készítőkre elvileg több western is hatással volt és ez nem csak nyíltan, de jóval burkoltabban is megjelenik, köszönhetően a képi világnak és a lassú cselekményvezetésnek.
És úgy az első egy óra számomra is kifogástalan volt, de aztán ahogy beindul a sztori, azt éreztem, lejtmenetbe kapcsol a produkció.
Ugyanis a játékidő második felében kiderül, mi is hajtja a rossz fiúkat, akik igazi sablon-gonoszok. Nem mellesleg, ekkor már Wolverine karakteréről is átkerül a fókusz a történetre, és a címszereplő szenvedései és megpróbáltatásai itt már eléggé önismétlők. És az a szál, amivel bevonják Logan-t az eseményekbe, szerintem eléggé kilógott a film szikár, véres, kíméletlen és kilátástalan világából.
Eleinte pedig a lassúság még pont pozitívan csapódott le nálam, de ahogy nekilódul a road-movie-s vonulat, ott már többször megcsapott az unalom szele. A befejezésben meg a dráma egyáltalán nem úgy működött nálam, mint ahogy eleinte. Ez köszönhető annak a szálnak, amit az előbb már említettem.
Az akciók esetében is vegyesek az érzéseim. Egyrészt örültem annak, hogy végre folyik a vér és szakadnak a testrészek, kellett már nagyon az R-kategória. Plusz, így a zúzásoknak is van végre súlyuk, nem könnyed CGI-orgiákat tolnak a képünkbe. Viszont többször feltűnt, hogy a koporsótöltelékként szolgáló kommandósok csak állnak és néznek ki a fejükből, miközben a likvidálásra ítélt célpontjaik előttük ugrabugrálnak. A lezárásban látható nagy összecsapást pedig eléggé kapkodónak éreztem.
Ami viszont nagy pozitívum volt számomra, az Marco Beltrami zenéje, igencsak szép tételeket komponált, melyek sokat adnak a hangulathoz.
Összességében azonban nálam csalódás a Logan. Persze, nem lehet egy kalap alá venni az Origins-sel és a második epizódnál is jobb, de ez nálam így is átlagos. Kár, hogy az eleinte felvezetett szintet később nem tudja megtartani a film és leenged, hiszen a kilátástalan atmoszféra, a drámai karakterek és a brutális kaszabolások működnek, de aztán mélyrepülésbe kezd a sztori és ezek a tényezők sokat vesztenek erejükből.
Lehet az volt a baj, hogy a magas értékelések miatt túlságosan nagyra nőttek az elvárásaim, ezért később kap még egy esélyt a film, de véleményem nem hiszem, hogy változni fog.

A férfi, a legenda, a mítosz visszatért!
A John Wick első része az utóbbi idők egyik legütősebb akciófilmje, remekül koreografált tűzpárbajokkal és bunyókkal, egy jól felépített alvilági szindikátus-rendszerrel és egy igazi, tökös főhőssel az élen.
A második felvonásnak ez alapján fel is volt adva a lecke, de a készítők nem csak felülmúlták az előzményt, de olyan alkotást tettek le az asztalra, mely a műfaj legjobbjaihoz is simán felnő.
Maga a sztori most is igencsak egyszerű, de a forgatókönyv ennek ellenére működik. Sikerült ugyanúgy a bosszú útjára hajtani a címszereplőt, de most nem a kocsija és a kutyája indítja be a cselekményt. Nem nagy mutatvány ez, de sok hasonszőrű darab elvérzik ilyen szinten, gondoljunk csak az Elrabolva borzasztó folytatásaira.
A sztori gerincét adó elégtétel mellett azonban ismét nagy hangsúlyt kap a Continental Hotel és az a köré épülő hálózat, melynek világát ügyesen növelték meg a készítők, több olyan szegletbe leshetünk be, melyeket nem láthattunk az első epizódban.
A színészi játékokra sem lehet panasz, mindenki hozza azt, amit megkövetel egy ilyen mozi. Ez alól csak Keanu Reeves a kivétel. Félreértés ne essék, alakításával nem fogunk a következő Oscar-gálán találkozni, de ezt a teljesen kiüresedett, profi bérgyilkost pazarul hozza. Viszont amit fizikailag leművel, az brutális. Elképesztő az, amit a fickó így az ötvenen túl leművel. Olyan tempóban pumpálja az ellenfeleibe az ólmot, hogy az elismerést érdemel, de a bunyókban is helyt áll.
És akkor rá is térnék a lényegre. Ez a film technikailag maga a tökély. Az operatőri és vágói munkának köszönhetően az összes zúzás végig követhető, nem mellesleg egytől egyig pörgősek. Ehhez pedig még hozzájönnek a félelmetesen jó hangok. A fegyverek szinte áriát énekelnek, de a csonttörő ütések is nagyon életszerűen hatnak. Amit pedig a játékidő második felében kapunk, az egy komplett halálbalett. Az erőszak ábrázolása már-már művészi magasságokba emelkedik, köszönhetően az adrenalinpumpáló tempónak és a pazar zenei aláfestésnek.
A lezárás láttán pedig elégedetten csettintettem. Persze, nyitva marad a történet, ezzel is belengetve a harmadik részt, de még így is elképesztően feszültre sikeredett, alig mertem levegőt venni alatta.
Összegezve a dolgokat, így kell kinéznie egy igazán tökös és minőségi akcióorgiának. Őrült tempót diktáló cselekmény, egyszerű, de működőképes történet, karakteres szereplők és vérbő zúzások. John Wick második kalandja ezeket csont nélkül le is szállítja, sőt, még egy kicsit többet is.
Ez kérem, szenzációs!

2017-02-22 22:22:29 Shut In (2016) / Bezárva Jason13 (2) #7

Simán elintézhetném ezt a filmet annyival, hogy egy gyenge fércmű az egész. De mivel a megtekintése elvett az életemből másfél órát, egy kissé hosszabban értekeznék róla, mégpedig elég részletesen, úgyhogy innentől erőteljes SPOILER-veszély!

Maga az alapsztori még nem is lenne rossz. Adva van egy nő, aki gyermekpszichológusként dolgozik. Egy tragikus balesetben elveszti a férjét és ugyan nevelt fia túléli az incidenst, viszont magatehetetlen "húscafattá" változik. Főhősnőnk életében aztán megjelenik egy bajos kisfiú, aki feléleszti benne az anyai ösztönöket és szeretné örökbe fogadni.
Ez lenne tehát a Bezárva drámai vonulata, amely egész sok érdekes kérdést felvet, például az anyasággal kapcsolatban és hogy egy ilyen kilátástalan helyzetben vajon mit tenne az ember.
Kár, hogy a forgatókönyvíró ezzel annyit se foglakozott, mint most én. Így az előtérbe a thriller kerül, amivel még nem lenne gond, de ez a része lett igazán elpuskázva a filmnek. Ugyanis a játékidő első felében nem kapunk mást, csak elképesztően irritáló ijesztgetéseket, melyek semmit nem tesznek hozzá az összképhez, csak azért vannak jelen, hogy a már félálomban szunnyadó nézőket felébressze. Ennek köszönhetően az összes ilyen képsor piszkosul erőltetett. De ekkor még lehet valamiféle reményünk abban, hogy valahova ki fog futni a történet. Azonban rohadtul nem így történik.
Kb. az 50. percben kiderül, hogy a huncutságok mögött a főhősnő nevelt fia áll, aki csak tetette, hogy zöldség lett belőle. És ez egyrészt piszkosul erőltetett, másrészt pedig felvet pár kérdést. Számomra például egyáltalán nem volt tiszta, hogy mi is motiválja. Oké, elmondja, hogy nevelőanyjától nem akar elszakadni. De ezért minek kellett embereket ölnie és eljátszania az agyilag zoknit? A baleset után szépen felkel és kész, nincs gáz. A másik meg az, hogy miért van ennyire ráizgulva a főhősnőre? Mert jól láthatóan csak anyaként tekint rá, nem akarja megmártani benne a kéjlécét, tehát megint ott vagyunk, hogy idegbeteg, őrült viselkedésének nincs semmi alapja.
Azt meg el ne felejtsem, hogy Watts figurája pszichológus és ezzel a beteg sráccal élt több, mint tíz évig. Nem tűnt fel neki, hogy valami nincs rendben?
Ezek alapján bátran kimerem jelenteni, a film sztorija nem más, csak egy összecsapott hülyeség. A csavar se üt igazán, egyetlen feszült képsor se kapott helyet a játékidőben és ahogy már említettem, csak izzadságszagú jumpscare-jelenetekre számíthatunk.
Esetleg valami pozitívum? Naomi Watts nagyon tehetséges színésznő, így ő képes valamennyi életet lehelni egy dimenziós karakterébe. A film helyszínéül szolgáló havas, erdei környezet pedig meglehetősen szépen lett fotózva. Ja, és Watts-ra visszatérve, meztelenkedik egy keveset.
Azt viszont nem értem, miért épp őt jelölték Arany-málnára, mikor ő próbálkozik a legjobban, hogy ne vesztesként jöjjön ki ebből az egészből. De ez legyen már csak az én bajom.
A többi színészre meg kár szót pazarolni.


Összegezve a dolgokat, egy nagyon gyenge eresztés a Bezárva, ami átgondolatlan és logikai bakiktól terhes sztorijával már kellőképpen kivágta maga alatt a fát, de az erőtlen rendezés és a feszültség teljes hiánya még mélyebbre taszítja minőségileg.
Megéri messzire elkerülni.

Letaglózó alkotás.
Én alapból szeretem a visszafogott, lassú drámákat, így már az első pár perc alatt rájöttem, ezzel a filmmel nem lőttem mellé. A cselekmény ugyanis igencsak kimért módon csordogál előre, miközben teljes mértékben mellőzi a giccses, túltolt képsorokat.
A karakterek is nagyon életszagú figurák, akiket a színészek kiválóan testesítenek meg. Az Oscar-jelölés Casey Affleck esetében nem véletlen, amit itt letesz az asztalra a fickó színjátszás terén, azért én a díjat is simán odaadnám neki. Egyszerűen lehengerlő az alakítása, kiválóan előadja ezt a megtört, önmagát ostorozó figurát, aki számára szinte már semmi remény nincs a boldogságra.
Maga a sztori is igencsak lehangoló és pont emiatt végig reálisnak éreztem. Nincsenek túlírva a jelenetek, minden egyes drámai pillanat a maga csupasz valójában csapódik az arcunkba, emiatt én is többször éreztem magam lesújtva.
Azonban a végeredmény mégsem egy teljes mértékben lelombozó alkotás, hiszen némi humor azért felüti a fejét a játékidő során. Nekem nagyon tetszett a főszereplő kapcsolata az unokaöccsével, ezek a részek néhol nem csak megindítóak, de viccesek is.
Az utolsó jelenet láttán eleinte kissé hiányérzetem támadt, de a megtekintés után még egy darabig rágódtam az élményen és rájöttem, ez így volt tökéletes. Hiszen igazi lezárás nincs, ez pedig passzolt is az addig felépített, életszagú hangulathoz. Másrészt én azt szűrtem le a befejezésből, hogy ha a főszereplő élete már sosem lesz olyan, mint régen, azért némi remény még pislákol, hogy legalább egy kissé boldog legyen.
A remek zeneválasztás és pazar operatőri munka meg már csak hab a tortán, ezek is sokat tesznek ahhoz, hogy az összkép elérje a kellő hatást.
De a történet is ügyesen lett kibontva, hiszen szép fokozatosan kapjuk az információkat arról, hogy miért is olyan a főszereplő, amilyen.
Summázva a dolgokat, baromi erős dráma a Manchester by the Sea, ami olyan, mintha a valóság egy, letisztult érzelmekkel teli szelete került volna a vászonra, amit a szenzációs alakítások még életszerűbbé tesznek.
Igaz, még több idei Oscar-esélyest kell pótolnom, de bízok benne, hogy Casey Affleck kap egy szobrocskát, itteni teljesítményéért teljes mértékben megérdemelné.

Ez bizony tényleg nagyon gyengére sikerült.
Nem mintha a Kaptár-széria magas minőségéről lenne híres, de az eddigi 5 rész legalább feltudott mutatni épkézláb és a maguk módján látványos akciókat és dögös aláfestőzenéket, melyek együttesen nagyjából feledtették a sztori baromságait.
Így elvárható lett volna, hogy a 6., egyben utolsó rész (?) legalább technikailag viszonylag jól nézzen ki, ha már a forgatókönyv olyan, amilyen.
De pont ezen csúszik el a legújabb agymenés. Értem én, hogy a költségvetés nem verte a plafont, de az előzmények se száz milliókból készültek, mégis kinéztek valahogy.
Itt a csapnivaló operatőri és vágói munka sikeresen aláaknázza az élményt. Pedig a CGI-animációval készült szörnyek és apokaliptikus városképek nem néznének ki rosszul, de őrült módon rángatózik a kamera, a bunyókból és a tűzpárbajokból szinte semmit nem lehet kivenni. A játékidő második fele meg szinte teljes egészében sötétben játszódik, így az ottani zúzások már tényleg borzalmasak.
Ami pedig a történetet illeti, az eddigi részek is dagonyáztak a logikai bakikban és következetlenségekben, sőt, bizonyos epizódok az előzmények által felállított tényeket is képesek voltak újraírni. De Anderson most merészkedett el a legmesszebb és az ő (sérült) gyermekének is betudható szériát most köpte igazán pofán. Ugyanis a 2. részben elmesélt történet egy az egyben ki lett kukázva, helyette kaptunk egy teljesen új szálat, mely az első rész elé nyúlik vissza és utólagosan próbálja kibővíteni a sztorit. Már ez is elég nagy pofátlanság, de maga a hősnő is kap egy semmiből előrángatott szálat, amely az eredetét leplezi le.
Azon már meg se lepődtem, hogy már ismert karakterek tűntek el két rész között a semmibe, mások meg szintén csak úgy előbukkantak, "mert miért ne" alapon. Ez már megszokott ettől a szériától.
De amit ezzel a szerencsétlen Albert Wesker-rel műveltek, az már tényleg röhejes. A fickó a 4. rész szinte elpusztíthatatlan gonosza volt, hogy az 5.-ben szövetkezzen főszereplőnkkel, most meg a film a 3. részből előrántja az ottani ellenlábast, akinek valójában Wesker dolgozik. Mit ne mondjak, nagyon ötletes.
És akkor megemlítenék még egy idegesítő tényezőt. Az 5. epizód belengetett egy epikus ütközetet, erre ez a rész úgy kezdődik, hogy Alice a csata után, a romok alól mászik elő. Anderson, elmész te a francba!
Színészi alakításokról már nagyon szót sem ejtenék. Jovovich elszántan rugdossa a zombikat, a többiek meg szimpla koporsótöltelékek. Igazából a film egy épkézláb szereplőt sem tartalmaz, de ez se nagy újdonság. Én csak azt sajnáltam, hogy a mostanság egyre több alkotásban felbukkanó Ruby Rose alig szerepelt valamit. Nem mintha ő olyan érdekes figurát személyesített volna meg, de én szívesen legeltettem volna rajta a szemem és a nem rég bemutatott xXx harmadik részében is bizonyította, jól áll neki az akciózás. Erre itt futkározik 5 percet, aztán megy a levesbe.
Összegezve a dolgokat, még az előzményekhez képest is rettenetesen buta és primitív az új Kaptár, ami már látványos jelenetekkel se tudja szórakoztatni nézőit.
Anderson az előzményekhez is borzasztó forgatókönyveket írt, de rendezőként azért láthatóan törekedett arra, hogy a végeredmény kellően pörgős és akció dús legyen. De most mintha nagy ívből tett volna az egészre.
Remélem ez tényleg az Utolsó fejezet volt, mert ez a sorozat így is tovább lett nyújtva a kelleténél, de most fulladt ki igazán.

2017-02-01 12:51:58 Split (2016) / Széttörve Jason13 (4) #41

Shyamalan ismét a jó úton.
Nekem különösebben nem tetszett a The Visit, de még így is hatalmas minőségi ugrás volt a rendező előző nagy buktáihoz képest.
Így én nagyon bíztam benne, hogy a Széttörve a direktor pályafutásában ismét egy nagy lépés lesz, ami után végre maga mögött hagyja az utóbbi évek méretes kudarcait.
És szerencsére nem kellett csalódnom. A sztori ugyan egyszerű, de a téma kellően érdekes és a feszültség és végig tetten érhető a játékidő során. A színészek alakításaiba se lehet belekötni, sőt, James McAvoy egyenesen brillírozott a tudathasadásos fickó szerepében. Meggyőzően játszotta a különböző személyiségeket és mindegyik karaktert rendkívüli természetességgel adta elő. De a Boszorkányból megismert Anya Taylor-Joy is hiteles volt, remélem fogok még vele találkozni a vásznon a jövőben.
Nekem a befejezés is tetszett, ahol ugyan elmarad a megszokott Shyamalan fordulat, de helyette kapunk egy jópofa utalást, mely néhány földtől elrugaszkodott jelenetet is megmagyaráz.
Közel sem ez az egykor csodagyereknek kikiáltott rendező legjobbja, de nehéz is lenne felülmúlni olyan műveket, mint a Hatodik érzék, vagy a Jelek.
De a Széttörve így is egy szórakoztató thriller, kellően feszült atmoszférával, kiváló alakításokkal és pazar zenei aláfestéssel. Bízom benne, hogy M. Night a későbbiekben sem adja már lejjebb.

Nem hittem volna, hogy a xXx 3. részét moziban fogom megnézni, de a sors mégis úgy hozta. Rég látott rokonokkal töltöttem pár napot és mivel ők is krónikus filmszínház látogatók, mint én, elkerülhetetlen volt, hogy közösen beüljünk valamire. Azonban csak Vin Diesel új ámokfutása rendelkezett olyan vetítési időponttal, ami mindenkinek megfelelt, így megtörtént a "csoda".
Ahogy elhelyezkedtem kényelmes ülőalkalmatosságomban, azonnal elfogott a félelem, hiszen az előző két epizód nálam a nézhetetlen kategóriába tartozik, emiatt az Újra akcióban nem kecsegtetett sok jóval.
De aztán elkezdődött a film és azt vettem észre, hogy szórakoztatnak a látottak, legalábbis úgy, ahogy.
Xander Cage tehát visszatért, mégse lehet őt elintézni egy mondattal, ahogy azt a második felvonás megpróbálta. És ezáltal elkészült egy, a Halálos iramban sokadik folytatásaihoz hasonló, rendkívül pörgős és agyament akcióparádé, ami annak ellenére, hogy helyenként baromi kínos, legalább irgalmatlanul szórakoztató.
Már a nyitójelenetben felvázolta számomra a mű, hogy mire számíthatok: erőltetett szóviccekre, a 2000-es évek elején is gáznak számító, fiatalosnak gondolt szlenghasználatra és igencsak látványos jelenetekre.
A sztori olyan, mintha egy energiaitaltól felpörgött tinédzser írta volna, aki számára a "menő" magatartásforma a féktelen bulizásban és csajozásban csúcsosodik ki, így a cselekmény tele van logikai bakikkal és ordas nagy lyukakkal.
Ehhez a szinthez igazodnak a karakterek is, akik igazi két dimenziós sablonok, mindegyikőjük jellemét egy rövid mondatban össze lehet foglalni. A középpontban meg ugye ott virít Diesel, röhejes szőrmekabátban és ha úgy hozza a helyzet, lazán megmenti az egész világot a gonoszoktól és meghúzza az összes dögös macát, aki a közelben tartózkodik.
Igazából ennyi a tripla X. harmadik fejezete, ami így leírva biztos röhejesnek tűnik. És alapvetően a vásznon is az.
Viszont a készítők minden olyan elemet gyomláltak a forgatókönyvből, ami a komolyság jeleit mutatta és így egy látványos baromságnak adtak utat. Ilyen téren pedig működik a produkció.
Ahogy már említettem, piszkosul pörögnek az események és ennek köszönhetően csak a stáblista közben jut időnk arra, hogy elmélázzunk azon, mennyire hiányos is a sztori.
De vajon érdemes egyáltalán ilyeneken gondolkozni? Nem hiszem, mert izomtrikós barátunk ritkán árul zsákba macskát és itt is azt hozza, amit ígér. Azaz ütős zúzásokat, dögös csajokat és jobb-rosszabb beszólásokat.
Nem mellesleg a mellékszerepekben feltűnő harcművészek tudásokat is többször megvillantják és a Brian Tyler által komponált tételek is remekül passzolnak a jelenetek alá.
Bár, hiába tudtam helyén kezelni a dolgokat, azért néhány párbeszéd néha már fizikai fájdalmat okozott és a vázlatosan felskiccelt figurák között is akadt egy-két ütni való egyed, de a maga idétlen, de bájos módján működik ez a popcorn-matiné.
Ha az ember elvárások nélkül ül le elé és szimplán csak egy agykikapcsoló akcióparádét vár, nem lehet csalódás a végeredmény.
De akik kissé komolyabb és vérgőzösebb aprításra vágynak, igazán tökös főszereplővel, azok inkább várják meg a John Wick folytatását.

2017-01-18 22:21:55 Ben-Hur (2016) Jason13 (2) #62

Viccnek is rossz, nem hogy Ben-Hur filmnek.
Azt azért érdemes megemlíteni, hogy a klasszikus '59-es verzió is remake volt, viszont egy hozzáértő stáb készítette, remek színészekkel, az összkép pedig még egy ma is teljes mértékben helytálló eposzi történet lett.
Ha a producerek már mindenáron hozzá akartak nyúlni a témához, összeszedhettek volna egy épkézláb rendezőt és egy viszonylag neves színészi gárdát, hogy a végeredmény legalább ne tűnjön hamar a feledés homályába. De ők inkább adtak több, mint száz millió dollárt annak a Timur Bekmambetov-nak, aki eddig igazán jelentős produkciót még nem igazán tett le az asztalra. Az ő keze alatt pedig elég ismeretlen fiatal titánok próbálkoztak életet lehelni karaktereikbe, de "húzónévként" azért beköszön Morgan Freeman is röhejes frizurával. Valaki azért szólhatott volna a stúdiófejeseknek, hogy ebből sok jó nem fog kisülni.
Sebaj, a végeredmény szép nagyot is hasalt kritikai és pénzügyi fronton is.
Bár, azt meg kell hagyni, nem azzal van elsősorban a baj, hogy meglehetősen ismeretlen arcok láthatók a főszerepben (de azért az itteni fickó Charlton Heston-nal még véletlenül se említhető egy lapon) és látvány inkább modern akciófilmeket idéz, mintsem egy kosztümös eposzt, hanem hogy a sztori elképesztő módon össze lett csapva.
Két órába sikerült belesűríteni rendkívül sok eseményt, melyek azt eredményezik, hogy a karakterek szinte mondatról-mondatra változnak meg pillanatok alatt. Így elég sok drámai helyzet inkább röhejes, mintsem érzelmes.
Maguk a mozgalmasabb képsorok se sikerültek valami jól. A tengeri ütközet még valamilyen szinten ötletes, viszont elég gyenge CGI-trükkökkel operál, míg a fogatverseny esetében az operatőr azt gondolhatta, a Halálos iramban legújabb részéhez készít felvételeket.
A befejezés meg már csak hab a tortán. Tömény giccs az egész, amihez még társul egy borzalmas modern popsláger is, ami tényleg nagyon illik a film stílusához.
Több szót nem is nagyon érdemel ez az alkotás. Egy elképesztően felesleges feldolgozás ez, összecsapott sztorival, jellegtelen színészekkel és közepes látvánnyal. Míg az '59-es verziót ma is elő lehet venni, ezt már most lehet dobni a süllyesztőbe.

A film megjelenése előtt több helyen is lehetett olvasni, hogy a végeredmény akár a Holtodiglan című Fincher mozi nyomába is érhet majd. Az előzetes láttán pedig én is elkezdtem várni a Lány a vonaton-t, hiszen egy kellően hangulatos thrillert vázolt fel, melyben a szereplőgárda is egész neves színészekből állt össze.
Aztán jöttek a negatív visszajelzések, melyek el is vették a kedvem az alkotástól. Sebaj, a napokban azért erőt vettem magamon és rávettem magam, hogy leüljek a film elé.
Így a végeredmény után pedig egyet kell értenem a lehúzó véleményekkel.
A lány a vonaton egy bitang gyenge eresztés, Fincher legutóbbi munkájával pedig nem is lehet összemérni.
Hiába az érdekes alapötlet, a sztori rendkívül hamar unalomba fullad. Ész nélkül kapjuk a visszatekintéseket a múltba, melyek rendesen megakasztják a jelenben zajló eseményeket. A legzavaróbb az, hogy a flashback-ek közül egyedül azoknak van létjogosultsága, melyek Blunt figurájához köthetők. Az ő karaktere ezáltal tényleg kidolgozottá válik, azonban az összes többi szereplő teljesen két dimenziós. A nagy csavar pedig rendkívül rosszul lett tálalva, hihetetlenül súlytalan az, amikor lehull a lepel a tettesről. Sőt, a film több szálon futó eseménysorozatát is szépen földbe döngöli, hiszen jól látható, hogy az időbeni ugrálással a készítők szándéka nem volt más, mint elrejteni szem elől a szinte már tévéfilmes fordulatot.
Színészek terén is csak Blunt az, aki érvényesülni tud, köszönhetően annak, hogy az ő karaktere ki lett dolgozva. A többiek szinte említésre se méltók, de ez nem az ő hibájuk. Egyszerűen nem volt miből dolgozniuk.
A filmből a feszültség is hiányzik, arról már nem is beszélve, hogy a tévéfilmes hangulatot nem csak a csavar, de az egész kivitelezés is erősíti. Rendkívül átlagos az egész látvány és hiába a magas korhatár besorolás, sehol egy véresebb képsor, esetleg egy fülledt szexjelenet. Pedig az előzetes ezeket is belengette, viszont a végeredmény simán elférne bármelyik nagyobb csatornán, fő műsoridőben.
Összegezve a dolgokat, ez egy elég gyenge darab lett. Pedig a sztori alapjaiban véve nem lenne rossz és a színészek se kutyaütők, de az esetlen rendezés és a rosszul bemutatott történetszálak rendesen aláaknázzák a filmet.

Összes komment...