Jason13

Tapasztalat: 276 film
Kompetencia: 15 film
Súly: 651
Regisztráció: 2012. július 11. (4 év, 10 hónap)
Kedvencnek jelölték: 5 user

Bemutatkozás

A világom tűz és vér, az otthonom a Kristály-tó. Rendkívül kötődök az anyukámhoz.

Kedvencek

Rendezők: Christopher Nolan, Denis Villeneuve, John Carpenter, Martin Scorsese, Neill Blomkamp, Oliver Stone, Paul Verhoeven, Tony Scott
Színészek: Casey Affleck, Christian Bale, Jake Gyllenhaal, Jean Reno, Kurt Russell, Leonardo DiCaprio, Tom Hardy
Műfajok: akciófilm, horror, thriller, vígjáték
Országok: amerikai, angol, francia, spanyol

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1996
Lakhely: Debrecen

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja
4 2017-05-27 3,2
(19)
Alien: Covenant
 
3 2017-05-20 2,8
(125)
King Arthur: Legend of the Sword
Arthur király: A kard legendája
4 2017-05-16 3,3
(35)
Guardians of the Galaxy Vol. 2
A galaxis őrzői vol. 2.
5 2017-05-06 3,9
(136)
Rings
Körök
1 2017-04-21 2,0
(33)
Underworld: Blood Wars
Underworld: Vérözön
2 2017-04-15 2,1
(76)
Assassin's Creed
 
2 2017-04-15 2,4
(168)
The Fate of the Furious
Halálos iramban 8.
5 2017-04-14 3,0
(55)
A Cure for Wellness
Az egészség ellenszere
3 2017-03-30 2,7
(39)
Life
Élet
4 2017-03-30 3,3
(75)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Bevallom, nem igazán rajongok a Karib-tenger kalózai sorozatért. Az első két részt ugyan kifejezetten szeretem, viszont a trilógia záródarabját már alig bírtam végignézni, a 4. felvonásról meg aztán jobb nem is beszélni.
Így nem voltak nagy elvárásaim a Salazar bosszúja felé, szimplán csak egy szórakoztató kalandfilmre vágytam, ezt pedig meg is kaptam.
Egyik nagy félelmem maga a főszereplő, Johnny Depp volt, akit tehetséges színésznek tartok, de néhány kivételtől eltekintve, az utóbbi években nem csinált mást a vásznon, csak ripacskodott.
Szerencsére az iszákos kapitány 5. kalandjában egésszé visszafogta magát, így nálam az ő alakítása mindenképp a pozitívumok közé sorolható. Nem kell megijedni, azért így is hozza a karakter megszokott védjegyeit, mint a totál részegen való akciózás, félrebeszélés és ügyetlenkedés, de mindezt úgy adja elő, hogy az tényleg vicces. Végre burleszk filmekbe illő mozdulatai sincsenek túlzásba véve és az elszállt zúzásokban is úgy tud ügyetlenkedni, hogy az cseppet sem hat erőltetettnek.
A film tempója is kiváló, nagyon gyorsan pörögnek az események, üresjáratokkal egyáltalán nem találkozhatunk. Nem mellesleg, most a magas költségvetés is észrevehető, nem úgy, mint a silány 4. rész esetében.
A látvány ennek köszönhetően teljesen korrekt és ugyan egy-két akció kissé rövid (a finálétól például kissé többet vártam), de legalább megtalálható bennük némi kreativitás.
A játékidő elején látható bankrablás például egy remekül koreografált hajsza, amely egyszerre szemkápráztató és mókás.
Zenei téren se érheti panasz a produkciót, bár most nem Hans Zimmer felelt a talpalávalóért. De Geoff Zanelli ügyesen építette bele az ikonikus témákat saját szerzeményeibe és ugyan a végeredmény közel sem eredeti, de jól illik a látottakhoz.
Ami szintén meglepett, az a fiatal szereplők közötti szál. Már a negyedik epizód is feldobott egy tinik között zajló románcot, de amíg az bárgyú és unalmas volt, itt egész jól működik. Ez annak köszönhető, hogy a történetet nem akasztja meg a romantikázás és a két színész között is működik a kémia. Az Útvesztő szériából ismerős Kaya Scodelario nem csak szép, de kellő kisugárzással is bír, míg Brendon Thwaites nagyjából ugyanazt hozza, mint az Egyiptom isteneiben. Csak amíg ott piszkosul irritáló volt, itt azért jóval szimpatikusabb.
Ami zavart, az a sztoriban szereplő véletlenek száma. Még a szériához és a műfajhoz képest is rengeteg az olyan eseményszál, mely nincs rendesen összefűzve és az írók inkább a könnyedebb utat választották. Ez leginkább a játékidő első felében érhető tetten, ahol összehozzák a főszereplőket.
És ahogy a sokadik folytatások esetében az lenni szokott, bizonyos múltbéli történések is a felszínre kerülnek, sajnos ezek is tessék-lássék módon lettek beleillesztve a szkriptbe.
A végeredmény azonban így sem okozott csalódást. Nem ez az idei év legfigyelemreméltóbb és legjobb látványparádéja, de így is egy pörgős, akciókkal teli szórakoztató kaland, ami csuklóból lenyomja a jellegtelen és unalmas 4. epizódot.

2017-05-20 12:02:16 Alien: Covenant (2017) Jason13 (3) #64

Félelmeim beigazolódtak, az Alien: Covenant egy hatalmas katyvasz lett.
Pedig a Prometheus-t egy nagyszerű sci-finek tartom, ami ügyesen lett elhelyezve az Alien univerzumban, mégpedig úgy, hogy nem a jól ismert szörnyeket helyezte a középpontba. Persze, voltak hibái, de érdekes kérdéseket tett fel, miközben kellően látványos és szórakoztató is volt.
Én bíztam is benne, hogy a folytatás majd megválaszol bizonyos dolgokat és a film által felvet filozófiai vonalat viszi majd tovább. Erre fel rengetegen felhördültek, mert a nyálkás szörnyek semmiféle szerepet nem kaptak, így Ridley Scott ahelyett, hogy ezt figyelmen kívül hagyta volna és az elképzeléseit valósította volna meg, inkább kiszolgálta a rajongókat. És számomra ezért futott zátonyra a Covenant.
A produkció ugyanis elképesztően identitás zavaros. Egyrészt próbálkozik filozófia mélységeket belevinni a történetbe, miközben a Prometheus kérdéseit is próbálja megválaszolni és ezek mellett vérbő szörnymoziként is szeretne funkcionálni.
Ezzel pedig Scott túl is vállalta magát rendesen és alkotása annak rendje és módja szerint beesett a székek közé.
Amire nem igazán lehet panasz, az a játékidő első fele. Ott még kellően titokzatos a sztori és működik a feszültség. De ahogy elkezdődik az akció, egyszerűen szétesik a cselekmény, a szálak csak csaponganak össze-vissza, miközben a karakterek is idiótábbnál idiótább döntéseket hoznak.
De a legnagyobb problémám azzal volt, hogy a készítők lerántották a leplet a xenomorphok keletkezéséről. Rendkívül méltatlannak éreztem ezt a magyarázatot, több okból is. Egyrészt az Alien szörnyetegének erőssége abban rejlett, hogy nem lehetett semmit tudni a hátteréről, itt meg pár perc alatt megmagyarázásra kerül, hogyan jött létre. A másik dolog az, hogy a Prometheus vonalát követve egy sokkal jobb, rejtélyesebb és izgalmas magyarázat is születhetett volna, de Scott inkább a könnyű, megalkuvó és gyors utat választotta és pont ezzel vágott maga alá. Elképzelni nem tudom, hogy ezek után hogy akarja összekötni a sztorit a '79-es klasszikussal.
A film húzóereje egyértelműen Michael Fassbender, aki zseniális alakítást prezentál, arról nem is beszélve, hogy egyszerre két karaktert formál meg, akik rendkívül különböznek egymástól. A többi színész viszont kifejezetten átlagos. Katherine Waterston egy nagyon sótlan és jellegtelen Ripley-klón, aki még Noomi Rapace Dr. Shaw-jával se veszi fel a versenyt.
Talán még Danny McBride-t érdemes kiemelni, hiszen ő a legszimpatikusabb és legemberibb karakter mind közül. Ez engem meg is lepett, hiszen a fickó eddig leginkább vígjátékokban ökörködött, de itt megmutatta, komoly szerepre is alkalmas.
Érdemes még szót ejteni a zenéről, ami kiválóra sikerült. Jed Kurzel ügyesen építette bele az eredeti mozi taktusait dallamaiba, miközben a Prometheus tételei is felcsendülnek itt-ott.
A látványra se lehet panasz, a díszletek kiválóak és az új kreatúrák is kellően meggyőző kivitelezést kaptak. Egyedül a klasszikus szörnynél lógott ki néha a CGI lóláb, de az se volt annyira vészes. Akik pedig hiányolták a vért és az elborult jeleneteket az előző filmből, most elégedetten dőlhetnek majd hátra, hiszen a szereplők igencsak brutális halálokat szenvednek el.
Összegezve a dolgokat, számomra elég megosztó darab lett ez a mozi. Vannak benne remek jelenetek, elgondolkodtató részek és pörgős akciók egyaránt, de sztori szinten egy összecsapott, erőltetett és néhol kifejezetten dühítő katyvasz az egész, ami egy elég komoly mítoszrombolást is véghez visz. Arról nem is beszélve, hogy többször úgy éreztem, komplett jelenetek kerültek a vágószoba padlójára.
Így nálam a Covenant csak az átlagos kategóriába fér bele. Alien filmnek ez túl nyakatekert, Prometheus folytatásnak meg túlságosan leegyszerűsített és összecsapott. Ahogy fentebb már írtam, a két szék közötti leseggelés esete vonatkozik rá.
Kár érte.

Jó eséllyel az új Arthur király lesz az év egyik legnagyobb anyagi bukása, ezt pedig én nagyon sajnálom.
Engem már a legelső előzetes megvett kilóra, így nem is volt kérdés, hogy a végeredményt moziban nézzem. Ugyan a negatív visszajelzések miatt a lelkesedésemből visszavettem, azonban a vetítőteremből elégedetten távoztam, miközben hatalmas mosoly ült az arcomon.
Guy Ritchie fogta a jól ismert mítoszt és becsomagolta egy rendkívül pörgős kaland-fantasybe, miközben a rá oly jellemző humort és stílust se felejtette ki a fűszerezésből.
Ez a turmix pedig pazarul működött. A sztori hozza a műfaj alapsablonjait, de működőképes és a gengszterfilmjeivel berobbanó direktor biztos kézzel csepegtette hozzá a kézjegyeit.
Az akciók eleinte ugyan kissé nehezen követhetőek, de a játékidő közepétől kezdve egyre magasabb fokon pörögnek és a kreativitás is újra erőre kap bennük. A finálé már egyenesen lélegzetelállító a parádés lassításokkal és a jól adagolt CGI-effektekkel.
Az új Sherlock filmeket idéző humor is beleillik a sztoriba és Ritchie még néhány gengszterfilmes jegyet is belecsempészett a történetbe, amely kifejezetten frissen hatott ebben a fantasy közegben. Gondolok itt elsősorban a montázsokra, melyek igencsak dinamikusak és szórakoztatóak.
És akkor a zenei aláfestés. Daniel Pemberton olyan tételeket írt a képsorok alá, melyek önmagukban is zseniálisak, de magához a filmhez is piszkosul passzolnak. Túlzás nélkül állítom, az utóbbi idők egyik legjobb muzsikáját készítette el.
A színészek is hozzák a formájukat. Charlie Hunnam kellően karizmatikus és laza az utcán felnőtt Arthur szerepében, de Jude Law is meggyőző gonosz. A mellékkarakterekre szintén nem lehet panasz, bár talán egy kissé sok van belőlük, így nem mindegyikük kapja meg a kellő játékidőt a kiteljesedéshez.
Negatívumként még néhány következetlenséget és logikai buktatót tudnék felhozni, bár ezeket felül lehet írni a fantasy elemek jelenlétével, mint például a mágia.
Az viszont zavart, hogy eleinte a sztori kissé széteső, néhol látszott, hogy a produkció átesett több vágáson és utóforgatásokra is sor került, de ez közel sem annyira zavaró.
Mindent összevetve, A kard legendája nem egy világmegváltó fantasy, viszont egy elképesztően látványos, néhol kifejezetten kreatív, pörgős és szórakoztató fantasy, korrekt alakításokkal és zseniális zenei aláfestéssel.
Emiatt én sajnálom, hogy anyagilag megbukott, hiszen simán megnéztem volna még pár hasonló minőségű folytatást.

Számomra hatalmas meglepetés ez a film!
Igaz, az első részt is szerettem, de alapvetően nem dobtam hátast tőle. Felvonultatott ugyan jó karaktereket, egész vicces jeleneteket, látványos akciókat és pazar zenei aláfestést, de bőven megvoltak azok a hiányosságai, melyek miatt nálam a legtöbb MARVEL-mozi csak az erősen "jó" kategóriába sorolható be.
Emiatt ettől a második résztől sem vártam sokat, szimplán csak annyit, hogy szórakoztasson. Erre fel olyan fantasztikus élményt nyújtott, mint eddig semmi a stúdió produkciói közül.
Persze a sztori nincs túlkomplikálva és a folytatások íratlan szabályai is érvényesülnek, azaz növelni azokat az elemeket, melyeket a közönség szeretett az elsőben. Így ismét kapunk számtalan ütős poént és vicces képsort, miközben az akciókból is több akad, melyek kreativitásán is magasabbra tették a lécet a készítők.
Viszont bizonyos esetekben az alkotók keze megszaladhat, így a végeredmény is alulmúlhatja az előzményt. Jelen esetben azonban nem ez történt.
A Galaxis őrzői 2. fejezetében ugyanis megjelent a dráma, melynek végre súlya van. A karakterek persze ugyanazok a vicces figurák, mint eddig, viszont mindannyiuk személyiségébe mélyebben beleláthatunk. Ez azt eredményezi, hogy a rendkívül pörgős játékidő során több olyan érzelmesebb pillanat is akadt, melyek láttán majdnem sikerült kissé elérzékenyülnöm. Ez most így leírva lehet érdekesen hat, bevallom, én se számítottam erre. De a MARVEL-stúdió ezennel tényleg meglepett.
Egyik pillanatban még a fantasztikus látványon ámultam, majd a poénokon nevettem, aztán pedig jöttek a lassabb, drámaibb pillanatok, melyek kifejezetten megérintettek.
Jól láthatóan James Gunn rendező is több teret kapott, hiszen stílusa sokkal jobban észrevehető ezen a darabon, mint az előzményen. A poénok néhol már-már kifejezetten elborultak, míg a történet néhol meglehetősen elszállt, de még bőven határon belül mozgott.
A zenei aláfestés ismét remek, a régi retro betétdalokon kívül a Tyler Bates által komponált dallamok is ügyesen idomulnak a jelenetekhez.
A színészek is hozták a formájukat, sőt, Michael Rooker Yondu-ként még talán egy kissé többet is. Akinek külön örültem, az Russell és Stallone szerepeltetése volt, előbbi nem is okozott csalódást, viszont az Olasz Csődör sajnos nem kapott sok teret.
Mindent összevetve, ez a film simán megugrotta az elvárásaimat és egy rendkívül szórakoztató, egyben érzelmes élményt adott.
A későbbiekben biztos rongyosra nézem majd!

2017-04-21 14:09:26 Rings (2017) / Körök Jason13 (1) #4

Ez bizony kritikán aluli!
Ha már a producerek sok év után úgy döntöttek, ismét előveszik a gyilkos videót és a tévéből előmászó csajt, akkor némi minőséget is pakolhattak volna filmjük mögé. Mert a Körök még a 2. epizódnál is borzasztóbbra sikeredett.
Maga a sztori egyszerű, mint a bot, ismét előkerül Samara és az ő múltja, miközben a történések folyamán a készítők végigzongorázzák a műfaj összes sablonját. Kapunk rengeteg ötlettelen jumpscare-t és a fináléban még a rendkívül erősre sikeredett Vaksötét is megidéződik, mondanom sem kell, botrányos kivitelezésben.
A színészi játék is igazodik a mű minőségéhez, egyszerűen borzalmas, amit a legtöbb szereplő leművel. A két tini főhős rendkívül két dimenziós és unalmas, egy percig nem lehet izgulni értük, míg az Agymenőkből ismerős Johnny Galecki az összes jelenetét "most ébredtem, kell egy kávé" üzemmódban nyomja végig. Egyedül a rövid ideig felbukkanó Vincent D'Onofrio mutat valami minőséget, de ez kevés az üdvözséghez.
Visszatérve a forgatókönyvre. Ez a "tinik nyomoznak" szál alapból gyenge lábakon áll, de egy közepes szintre azért ki lehetett volna futtatni. De az alkotók inkább biztonsági játékot űztek, így a játékidő nagy részén a gyakorlott nézők csak unatkozhatnak, hiszen két hősünk ide-oda mászkál, néha hallucinálnak, miközben egy olyan rejtély után kutatnak, mely kb. a 10. perctől nyilvánvaló.
Egyedüli pozitívumként a kezdés tudnám felhozni, mert az legalább a maga módján látványos, viszont ha belegondolunk, egy hatalmas baromság már az is. Viszont még így is értékelhetőbb, mint az azt követő másfél óra.
A finálé meg egy óriási vicc, köszönhetően a "nagy fordulatnak". Ezt úgy tálalják a készítők, mintha egy óriási bravúrt lőnének el, ami egyenesen sokkolja a közönséget. Az igazság azonban az, hogy ez piszkosul kiszámítható és nem mellesleg, kifejezetten röhejes is. Plusz, már a legelső előzetes megmutatta, ezért külön gratuláció jár.
Összegezve, erre a mozira még a "gyenge tucathorror" jelző is hatalmas dicséret. A Körök ugyanis egy nézhetetlen förmedvény, borzasztó sztorival, kritikán aluli alakításokkal és elképesztően unalmas cselekményvezetéssel.
Nem hittem volna, hogy egyszer még felértékelődik bennem a második rész, de most megtörtént. Akik szerették a Naomi Watts-os első felvonást és esetleg az eredetit is, messzire kerüljék el, de mindenki más is csak bottal piszkálja meg.

Ezzel az Underworld-széria is kivérzett.
Igaz, ez a sorozat sose szárnyalt az egekben, az eddigi részek is csak látványos akciómozik voltak egyszerű sztorival és még egyszerűbb figurákkal nyakon öntve. De legalább szórakoztatóan volt bennük tálalva a farkasember-vámpír háború.
Ez az 5. rész azonban nem hogy eleget tett volna az alacsony elvárásoknak, de még azokat is alulmúlta.
Engem leginkább az zavart, hogy a készítők már a fáradságot sem vették arra, hogy kellően dinamikus és pörgős zúzásokat prezentáljanak. Nem, ezek helyett botrányosan vágott bunyókat kapunk, melyekhez bónuszként járnak a rendkívül ötlettelen tűzpárbajok. Vér az persze folyik rendesen, de hiába, ha egyszerűen semmi súlyuk nincs az akcióknak.
Pedig ha a látványba erőt fektettek volna, akkor nagyjából megmenekülhetett volna a produkció a totális kudarctól. De így még jobban kidomborodnak az egyéb hiányosságok. A forgatókönyv például egy hatalmas baromság, ahol a legjelentéktelenebb figurákról derülnek ki plusz információk, kár, hogy ezekre már senki nem kíváncsi. A fő konfliktus meg olyan, mintha a legrosszabb szappanoperákból lett volna összegyúrva.
A karakterek is igazi két dimenziós figurák, akik közül egyedül Kate Beckinsale emelkedik ki. Ő is csak azért, mert ennyire unottan még az előzményekben sem aprította a népet.
Visszatérve az előzményekre, azokban a bot egyszerű történet haladt valahová, jelen esetben csak áll egy helyben. Olyan ez a förtelem, mint egy rendkívül félresikerült átvezető rész, de elnézve az anyagiakat, ebből nem nagyon lesz folytatás.
És jobb is így. Hiszen az Underworld filmek ha nem is voltak valami emlékezetesek, legalább szórakoztató agymenésnek megtették, de ez már olyan, mint egy egyenesen dvd-re gyártott szemét.

2017-04-15 13:51:38 Assassin's Creed (2016) Jason13 (2) #14

Egy újabb félresikerült játékadaptáció.
Nem igazán ismerem az Assassin's Creed világát, egyedül egy részel szórakoztam pár napig, viszont amiket hallottam róla, az alapján simán ki lehetett volna hozni belőle akár egy több részes mozi-szériát is.
Azonban az ígéretes gárda bicskája szépen beletört az alapanyagba. Ugyanis ez a film önállóan egyáltalán nem állja meg a helyét és ahogy észrevettem, a játék rajongói sem voltak igazán odáig érte.
Maga a történet még működőképes is lehetne ezzel az Éden almás sztorival, de ami végül kisül belőle, az egy nagy katyvasz. Ez kb. igaz az egész cselekményre is. Ahogy haladnak az események, úgy gyűlnek a logikai bakik és a levegőben lógó szálak, így aztán ez az egész nem más, mint egy súlytalan kaszabolás.
A nevesebb színészek sajnos csak árnyékai önmaguknak, de hát nem is állt rendelkezésükre erős forgatókönyv. Fassbender-t rég láttam már ennyire unottnak, Cotillard kisasszony pedig csak nagy szemeit rebesgeti. A mellékszereplők meg még ennyit se csinálnak, hiába, a semmiből Jeremy Irons és Brendan Gleeson sem tudnak várat építeni.
Ami a produkció nívóját legalább egy átlagos szintre feltornázhatta volna, az a látvány. Kár, hogy az akciók agyon vannak vágva, szinte egytől egyig követhetetlenek és ezen még az is súlyosbít, hogy a rendező előszeretettel helyezte a zúzásokat füstös és ködös helyszínekre.
Egyedüli pozitívumként a zenei aláfestést tudnám felhozni, az egész megkapóra sikeredett.
Úgy tűnik, Hollywoodban csak nem akar összejönni egy épkézláb játékadaptáció. Ez az Assassin's Creed is csak egy a sok félresikerült próbálkozás közül. Összecsapott, zagyva történet, gyenge karakterek, halovány színészi játékok és gyenge akciójelenetek, ennyit nyújt ez az alkotás.

A Család visszatért!
Bevallom, ennek én annyira nem örültem, hiszen a 7. rész néhány kiskapun kívül azért szépen lezárta volna a szériát Paul Walker búcsújával. De ugye pénz beszél, kutya ugat.
És ahogy befutott az első előzetes, már el is szálltak a kételyeim, hiszen már a 2 perces ízelítőn látszott, itt egy újabb eszméletlen pusztításparádé készülődik.
A 8. rész ilyen alapon hibátlan. A készítőknek sikerült tovább fokozni a fizikát szembeköpő zúzásokat, melyeket rendkívül magas minőségben tálalnak. Az utolsó fél óra egy komplett őrület bunyókkal, golyózáporral és hatalmas robbanásokkal, mindezt pedig igazán emlékezetessé teszi a kiváló operatőri és vágói munka.
Nem kell megijedni, azért a játékidő első felében is megy a rombolás keményen. A new yorki hajsza ugyan kissé rövid, de még így is annyira elvetemült, hogy azokért a képsorokért Micheal Bay a fél karját odaadná.
Sztori és színészek? Kellenek is egyáltalán? Na, de azért van némi történet, ami egyszerű, mint a bot, viszont semmivel se rosszabb, mint az előzményekben láthatók. Sőt. a 7. részen kissé látszódtak az utóforgatás nyomai (melyekre Walker tragikus halála miatt volt szükség), itt azonban végig egyben van a forgatókönyv. A karaktereket fölösleges lenne sokat emlegetni, a lényeg az, hogy bővült a család és még mindig ez a legfontosabb. Viszont a kigyúrt melákok, élükön The Rock-kal és Statham-el láthatóan élvezték a forgatást, mert ha nem egymást püfölik, akkor szórják az egysorosokat keményen. A megszokott humorért felelős bagázs is tolja a vicceket szüntelenül, így akik az előző részeken is nagyokat tudtak nevetni, most sem fognak csalódni.
És ugye azért van még itt egy Charlize Theron is, aki nagyon nem erőltette meg magát, de talán még így is ő a széria legemlékezetesebb gonosza.
Kissé komolyra fordítva a szót, én megértem, ha valaki ezt a filmet a sárba tiporja, mivel itt nincsenek nagyszerű alakítások és mély dráma, csak szemkápráztató akciók, laza csávók, dögös csajok és néhány poén. Megmondom őszintén, az 5. részig én se voltam odáig ezért a sorozatért. Viszont, ahogy ez az egész szép lassan átfordult egy öniróniával teletankolt Mission: Impossible-klónba, én nem tudom nem szeretni.
Olyan negatívumként, ami csak az én szememet szúrta, egyedül a lezárást tudnám felhozni. Ott sajnos a 7. zárlatának a rendkívül erőltetett másolatát kapjuk meg. De ezen kívül én most is remekül szórakoztam.
Gyors kocsik, őrült száguldások és pusztítások, kemény fickók, dekoratív csajok és némi humor. Erről szól már ez az egész évek óta és ezt most is sikerült minőségien odapakolni. Ha megmarad a színvonal, én a folytatásokra is maradok.

Gore Verbinskit én egy nagyon tehetséges rendezőnek tartom, akinek ugyan van egy két olyan alkotása, mellyel nem igazán tudtam mit kezdeni, de ha meghallom, hogy dolgozik valamin, az azonnal felkelti az érdeklődésem.
Így volt ez az Egészség ellenszere kapcsán is. Az előzetesek is kifejezetten tetszettek, így a negatív visszajelzések sem vették el a kedvemet a produkciótól. Végül aztán mégis csalódnom kellett.
Pedig a film első 1 órája kifejezetten lekötött, maga a sztori is érdekesnek tűnt és a lassú cselekményvezetés ellenére se untam a látottakat. De aztán ahogy kezd tisztulni a kép, hogy miről is van szó, már csak nagyokat sóhajtoztam elégedetlenségben.
Ugyanis az indokolatlanul hosszú játékidő felénél már sejthetik a gyakorlott nézők, hogy ez egy hatalmas blöff. Hiába a rengeteg szimbólum és az elvont, kellően beteges jelenet, ha a történet a legalapvetőbb és legegyszerűbb pontra fut ki.
És mikor ez megtörténik, kb. dobhatjuk ki az ablakon a rengeteg művészi képsort, mert hiába néznek ki jól, igazából semmi keresnivalójuk nincs itt.
De ami miatt mégis megadom a filmnek a közepes osztályzatot, az a látvány és a zene. Az operatőri munka egyszerűen gyönyörű, az aláfestő dallamok pedig jó táptalajt nyújtanak az elborult, rémálomszerű atmoszférához. Ilyen téren látszik, hogy a készítők nem vették félvállról a munkájukat, kár, hogy a forgatókönyvön ez már nem tükröződik vissza.
Összegezve, az Egészség ellenszere egy pazarul becsomagolt semmi, amit azért egyszer végiglehet ülni.
Azért bízom abban, hogy a sikertelenség ellenére Verbinski azért még bizonyíthat a későbbiekben.

2017-03-30 20:26:01 Life (2017) / Élet Jason13 (4) #5

Gravitációba oltott Alien.
Röviden így lehetne összefoglalni az Élet című sci-fi-horrort. A Deadpool és a Zombieland forgatókönyvíró párosa ugyanis ebből a két remek alkotásból ollózta össze a sztorit, melyet aztán megfűszereztek még egyéb sablonokkal is, melyek jellemzik a zsánert.
Ez alapján arra lehetne következtetni, hogy a Life csak egy jellegtelen utánzat, amit könnyen ki lehet hagyni.
Pedig egy nagyon szórakoztató produkcióról van szó, ahol a bot egyszerű történetet ügyesen fogta össze a rendező, míg a színészek két dimenziós karaktereiket tudták feltölteni élettel.
A cselekmény igencsak gyorsan zakatol előre, miközben a feszültség is végig jelen van a jelenetek alatt. Hiába kiszámítható a karakterek halálozási sorrendje, így is bőven van min izgulni.
Látvány szempontjából sok kivetnivalót nem lehet találni. Az űrállomás kívülről és belülről is pazarul fest, maga a szörny pedig kifejezetten kreatív külsőt kapott. Az operatőrnek köszönhetően pedig remek beállítások segítségével követhetjük nyomon a főszereplők kálváriáját. A kezdő vágatlan képsor meg egyenesen lélegzetelállítóra sikeredett.
Ahogy említettem, a színészek is jó munkát végeztek. Senki ne számítson Oscart érő alakításokra, de az alapvetően koporsótöltelékeknek szánt figurák még így is sokkal emberibbek, mint más hasonló mozikban.
Vér is folydogál, de én azért elviseltem volna még pár húzósabb képsort, bár azért a vérszomjas idegen így is kreatívan tizedelte a legénységet.
A befejezés viszont nagyon tetszett. Egy idő után mondjuk már lehet rá számítani, de azért örülök, hogy meglépték ezt a készítők.
Összegezve a dolgokat, közel sem a zsáner legjobbja az Élet, de így is egy szórakoztató, igényesen elkészített darab, amit a műfaj rajongóinak csak ajánlani tudok.

Összes komment...