noomi

Tapasztalat: 783 film
Kompetencia: 1 film
Súly: 808
Regisztráció: 2012. június 14. (11 év, 9 hónap)
Kedvencnek jelölték: 2 user

Demográfiai adatok

Nem: nő
Születési év: 1997
Lakhely: Tatooine

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Oblivion
Feledés
3 2014-02-25 3,4
(787)
Nattevagten
Éjféli játszma
5 2014-02-25 3,9
(162)
Mama
 
3 2014-02-25 3,0
(265)
Hodejegerne
Fejvadászok
4 2014-02-25 3,9
(438)
The Three Musketeers
A három testőr
2 2014-02-25 2,4
(207)
Torremolinos 73
Torremolinos 73 - Szex, hazugság, super8
3 2014-02-25 3,6
(88)
Offret
Áldozathozatal
4 2014-02-25 4,3
(184)
Sztalker
Stalker
5 2014-02-25 4,4
(657)
Zerkalo
Tükör
5 2014-02-25 4,3
(304)
Szoljarisz
Solaris
5 2014-02-25 4,3
(495)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Ez tipikusan az a film, ami olyan rémes, hogy már jó. Imádom.

2012-06-14 18:56:54 28 Days Later (2002) / 28 nappal később noomi (5) #36

Sokkal több, mint horror. Szörnyű, hogy a legtöbbször zombis horrornak tituálják, pedig egy egzisztenciális thriller, egy apokaliptikus képet tár elénk, amely talán nem is annyira elképzelhetetlen. Csodálatos megvalósítás, csodálatos színészek és nem utolsó sorban John Murphy által komponált aláfestő zene. Lehetne ennél jobb?

Briliáns. Nem tudok róla sokat beszélni, mert egyszerűen nem is lehet. Kevin Spacey pillantásai mindig a sírás állapotáig megérintenek, ha választani kéne, ki az a színész, aki a legnagyobb hatás teszi rám az alakításaival az biztos, hogy ő és Sean Penn.

Ironikus, hogy nicknevem elég sok portálon a svéd Lisbethtől lett kölcsönözve, szívemet mégis az amerikai rabolta el. Egy voltam azok közül, akik tavaly szidták a képernyőt, hogy hogy merészelik megcsinálni a jenkik ezt a filmet, egy olyan zseniális svéd adaptáció után. Szidtam az általam akkor gyűlölt Rooney Marát, kedvenc rendezőmet, hogy miért vállalta el ezt a dolgot. Nagy rajongója vagyok a könyvtrilógiának és az első svéd filmnek (a második és a harmadik könyv után szörnyű csalódás), így hatalmas előítéletekkel ültem be a moziba, fél éve. Előjelek persze voltak, két héttel azelőtt kijött az ütős opening, és NINfománként már tűkön ültem a soundtrackért, de mégis nagyon féltem ettől a filmtől. Azonban pillanatok alatt elillant minden kételyem, és beszippantott a Fincher-hatás, amit már nagyon régóta hiányolok. Míg a svéd adaptáció egy erős női karakter érzelmi hullámvasútja volt, ez egy erős bűnügyi thriller lett, amibe egyszerűen beleszerettem.
Kezdjük ott, hogy hiába a vizuális orgia (monumentális svéd tájak, remek fényképezés), azért a film veleje is biztos lábakon áll. A szkript magasan üti a svéd elődjét, mondjuk ez csak a svéd újranézésekor lett szembetűnő, de akkor nagyon. Fincher verziója hűebb a könyvhöz, hiába csavartak rajta oly sokat. No meg a legjobb az, hogy érezhető rajta az a Fincher varázs, ami Jodie Foster unalmas kínlódása, vagy Benji Button cukormázas élete alatt rohadtul hiányzott, de még az amúgy nagyon szeretett Facebook-film sem tartalmazta. Persze, közelében nincs a rendező aranykorának, de legalább kezd újra hű lenni önmagához. A könyv olvasása alatt Blomkvist figurájában végig éreztem valami szexualitást, amit a nagyon tehetséges Michael Nyqvist sajnos nem nagyon tudott érzékeltetni. Nem vagyok nagy rajongója Daniel Craignek, nem is a legkiemelkedőbb színész, de mintha ráöntötték volna Mikael karakterét. Legtöbbet valószínűleg a címszereplőről lehetne vitázni. Aki olvassa a könyvet, mindig más és más arccal képzeli el a Larsson által lefestett hackerlányt, és lehet, hogy egyedül vagyok, de az elképzelésemet Rooney Mara adta vissza teljes mértékben. Ő lett a hősöm, olyan mély játékot ad a vásznon, hogy behatolt a lelkem legmélyebb bugyraiba és felébresztette azt, ami a Millenium trilógia olvasása óta szunnyadt bennem. Egy dolog azonban furcsa a karakterrel kapcsolatban. Itt korántsem annyira Lisbeth-központú a dolog, mint a Man som hatar kvinnorban, ezért hiányérzetem volt és igazából fikarcnyira sem lett annyira hatásos a film, mint Oplevnél. Egy dolgot leszögezek, Noomi Rapace bizony tehetségesebb színésznő, amit nekem a Daisy Diamondban mutatott meg, de Rooney Mara számomra mégis jobban elkapta Salander karakterét és abszolút megérdemelte a jelölését. Törékenyebb, lágyabb, mint Rapace Lisbeth-je, talán pont ezek eredményezik azt, hogy emberibb.
Ez a fináléban teljesedik ki, nagyon bírtam ezt a változtatást a film végén, mivel a könyvet és a svéd filmet is egyaránt elcseszte a giccsesre megírt ending. Kifejtik, ami sokak számára természetesen unalmas, de a zárójelenet alatt megszakad a szívem, azóta is, pedig nem egyszer néztem újra. Az "odanemillőNIN-zene" a zseniális What if we could?, avagy a három órás soundtrack egyik legjobb száma, ami tökéletesen megadta az atmoszférát. A zene, na az még jobb, mint a film, de persze szerelmes vagyok Trent Reznorba, szóval kívülállók ne adjanak a véleményemre. A fényképezés és a zene, ezek miatt van meg az egyedi légkör, Fincher miatt pedig az a nyomás, az az apró társadalomkritika, amit már nagyon érezni akartam a moziban. Lehet róla veszekedni, lehet szidni a sárga földig, de egy filmről nem lehet kijelenteni, hogy jó vagy rossz - mindenkinek más a véleménye, nem kell azt érvényesíteni egyfolytában. Teljesen más, mint a Oplev filmje, kevésbé sötét, hatásos, de profi munka, pörgős, gyönyörű és.. Jól van, befejeztem az üres szövegelést. A harmadik kedvenc Fincher filmem, odab**z.

2012-06-14 18:26:43 Daisy Diamond (2007) noomi (5) #1

Noomi Rapace - bár mindenki Lisbethként ismeri - itt vált az egyik legkedvesebb színésznőmmé. Olyan hihetetlenül szuggesztív játékot vág le ezalatt a nyomasztó, de mégis csodálatos film alatt, amit sosem fogok elfelejteni.

2012-06-14 18:25:37 Fight Club (1999) / Harcosok klubja noomi (5) #134

A film, ami megváltoztatta a világnézetemet, a személyiségemet és még oly sok mindent, mikor még tejfelesszájú voltam (most is az vagyok). Örökre a legkedvesebb alkotásom, birtokolja az első helyezést, és a hihetetlen humorával kiütötte onnan vagy két éve a Donnie Darko-t. Zseniális szkript, vágás, rendezés, színészek - ez tényleg A Film.

Összes komment...