Kalevala

  • 1
  • 2
  • ...
  • 7
2022-01-07 22:25:22 [Vapiti 2021] Kalevala #31

A Természetes fényt én is megnézném, de külföldön nem jutok hozzá.

2022-01-07 21:53:35 [Vapiti 2021] Kalevala #27

Én a Rengetegre (Fliegauf) is fogok szavazni, pedig tudom, hogy semmi esélye sincs. De kell....

Wow! Ez aztán gyorsan ment! Egy pillanat műve! Nagyon köszönöm!

Az Ok.ru-n fedeztem fel ezt a filmet, a KT-n még nincs fent, ezért kérném szépen:

A felhők mögött - Achter de Wolken

https://www.imdb.com/title/tt4440488/?ref_=fn_al_tt_2

Leírása (szintén az OK.ru-ról) : Férje temetésén egy nő 53 év után látja viszont egykori szeretőjét . Románcuk újra fellángol, de a múlt az útjukba áll.

Köszönöm !!

Most kértem egy film felvételét,

Der Passagier - Welcome to Germany

A film leírása:

Mr. Cornfield (Tony Curtis), egy sikeres hollywoodi filmrendező, 1987-ben Berlinbe érkezik, hogy filmet készítsen a holokauszt egy epizódjáról, amely egy berlini filmstúdióban játszódik: 1942-ben egy antiszemita propagandafilm készül Göbbels megbízásából 13 zsidó fogollyal, akiket statisztaként alkalmaznak, és akik ígéretet kapnak arra, hogy a film elkészülte után Svájcba emigrálhatnak. A forgatás során kiderül, hogy Cornfield a saját múltját próbálja feldolgozni.

Kérném szépen ezt a filmet:

https://www.imdb.com/title/tt0095833/?ref_=nv_sr_srsg_1

Der Passagier - Welcome to Germany

Köszönöm!

2021-09-09 21:41:33 [JÁTÉK] Kalevala #46100

Gillian Andersonra tippelek

Akit érdekel, itt megnézheti:
Jelenetek két házasságból

Húsz év házasság. Húha! És az első idézet...?

A Kafarnaum-ra szavaztam, de kiemelnék még két filmet:
Maisie tudja 2012
Jack (!) 2014

Persze Ana Torrent minden filmjében lenyűgöző

2020-07-19 17:55:56 [JÁTÉK] Kalevala #40702

Szoljarisz ? (ha már Tarkovszkijnál tartunk. Nekem is az jött be a 2. kép után)

2020-07-19 17:31:59 [JÁTÉK] Kalevala #40697

Öszi szonáta, Bergman ?

2020-07-19 17:29:08 [JÁTÉK] Kalevala #40695

De jó ez a kép!! Hogy csináltad, Mimóza????

Nézzzétek ezt a filmet! Mert ez egy őrült izlandi, nagyon szimpatikus történet. Hogy mennyire tipikusan izlandi, nem tudom megállapítani, csak azt érzem, hogy ott fenn északon az emberek a szívük melegével próbálják a klímát az emberek számára elviselhetővé tenni. Számomra az idei év legjobb filmje.

2020-06-22 13:41:27 [JÁTÉK] Kalevala #36961

Felperzselt föld (Incendies)?

2020-06-03 16:51:05 [JÁTÉK] Kalevala #34311

A zuhanas? 2006

2020-05-31 01:31:10 [Filmet keresek] Kalevala #2769

Elkepzelhetö, hogy Daniel Lind Lagerlöfröl van szo?

előzmény: Atréyu (#2767)

2020-05-16 10:16:16 [JÁTÉK] Kalevala #33027

Ne hülyeskedj!!!? Tenyleg!?!? WOW!

2020-05-16 10:06:05 [JÁTÉK] Kalevala #33025

Erröl a flakonrol nekem a Dogtooth jutott eszembe:))

2020-05-06 21:03:11 [JÁTÉK] Kalevala #32626

Juhéééé! Még soha, soha, soha nem ismertem fel egy filmet se!!

2020-05-06 20:52:39 [JÁTÉK] Kalevala #32624

Andrej Rubljov?

2020-05-06 20:48:02 [JÁTÉK] Kalevala #32623

A képek csodálatosak. Olyan Tarkovszkij-hangulatuk van

2020-05-03 21:14:39 [JÁTÉK] Kalevala #32496

Fanny es Alexander?

2019-01-13 13:53:11 La chute (2018) / The fall Kalevala (5) #3

Nagy ötös ! …mert imádom Hieronymus Boscht. Örök érvényű. Ahogy Mimóza írta, egy festmény kelt életre a filmben és a XV. századból üzen nekünk.

előzmény: mimóza (#1)

2018-06-16 09:13:32 Sog (2017) / Áradás Kalevala (5) #1

Itt megnézhető:
https://www.arte.tv/de/videos/078111-000-A/sog/

2018-04-07 00:35:03 [Színház] Kalevala #152

Nem ebből a darabból készült az Incendies - Felperzselt föld c. film??

előzmény: Ugor (#151)

2018-01-27 21:21:43 Aloys (2016) Kalevala (5) #1

Ez az én filmem! A legszebb szerelmes történet, amit az utóbbi időben láttam.

2017-12-09 19:55:53 [Melyik filmen sírtál?] Kalevala #54

A Volt egyszer egy Szírián.

Ezt is szeretnem kerni:
Peggy Guggenheim: Art Addict

http://www.imdb.com/title/tt3790720/?ref_=nv_sr_1

Köszönöm

2017-11-25 22:02:51 [Filmet keresek] Kalevala #2202

Dennis (2007) ?

Mert Kaurismäkit meg kell nézni/meg kell szerezni valahogy :)

előzmény: bambusz11 (#9)

2017-07-04 11:45:00 Human (2015) Kalevala (5) #4

Lélegzetelállítóan szép film!
Arcok, sorsok, életek, érzelmek a föld minden tájáról.Beszippant és az emberi összetartozás érzése árad szét az ereimben.
Itt megtekinthető az első rész:
https://www.youtube.com/watch?v=vdb4XGVTHkE

Aztán van 2. és 3. rész is a youtube-on, összesen kb. 5 óra.

Ozon: Frantz:
A film 1919-ben, az első világháború után játszódik.

Most látom, sajnos a film tartalma sem helyes.
A Port.hun a következő leírást találtam:
1919-et írunk, az első világháború véget ért, a hatása azonban még nem múlt el nyomtalanul. A német Anna vőlegényét, Frantzot gyászolja, aki a fronton vesztette el az életét. Egy nap titokzatos férfi jelenik meg Frantz sírjánál, akit rejtélyes kapcsolat köt a halott katonához. A francia Adrian jelenléte nem csak a német kisvárosban okoz konfliktust, Frantz szüleit is felkavarja fiuk régi párizsi barátjának látogatása. Anna utánajár a két férfi ismeretségének, Franciaországba is követi a Párizsba visszatérő férfit, miközben folyamatosan viaskodik az érzéseivel is.

Ha gondoljátok, cseréljétek ki a szöveget.

A Frantz, a Frantz, a Frantz!!!!

2017-05-08 21:55:46 Macskajáték (1974) Kalevala (5) #4

Csodálatos lírai képköltemény ez a film!

Dajka Margit 67 éves korában játszotta a szerepet, és gondolom, egy hasonló korú énektanárt alakított. Megöregedve, félretolva, elmagányosulva elcsitult élete megszűrt emlékeiből él,de a szerelem még mindig fiatalos indulatokat vált ki belőle. Hát nem csodálatos, arra nincs védett kor! Mit számít az évek száma a szerelem erejéhez képest!
Képek, emlékek, fényképek – ez marad, Makk Károly pedig elringatja a nézőt ezzekkel varázslatosan összeállított élet-töredékekkel.

2017-05-03 19:06:16 Ajándék ez a nap (1979) Kalevala (5) #6

Pedig de nagyon megnéznék egy mai filmet a mai családok összetartozásáról/széteséséről, a társadalom, a politikai/gazdasági viszonyok behatásáról a családok életébe, szóval egy igazi mai filmet igazi mai emberekről. Ezt Gothár biztos nagyon jól meg tudná csinálni, mert ahogy írod, érzi az emberek bajait és meg is tudja jeleníteni. Most, az Ajándék ez a nap után egy új Gothár filmre vágyom (vágynék).

előzmény: zéel (#5)

2017-05-03 17:40:37 Ajándék ez a nap (1979) Kalevala (5) #4

Bátyám ajánlotta ezt a filmet. Azt mondta, a rendszerváltás előtti idők egyik legjobbika. Milyen igaza volt! (Még a Dögkeselyűt is ajánlotta, de azt még nem szereztem meg.) Kalapot emelek a színészi teljesítmények (Pogány Judit!!!!), a forgatókönyvíró, az operatőr, a diszlettervező munkája előtt.
A szocializmus keserű nyomorába vezet ez a film, ahol egy lakás megszerzése a lét célja. A díszlettervezőnek elég lehetett, hogy nyitott szemmel járjon, hiszen bármelyik pesti lakásba ha betoppant, ilyen, vagy hasonló állapotokat találhatott. Emlékszem én is hasonlókra. Ezek a szűk, agyonbútorozott sötét odúk határozták meg a létet. Egyet megszerezni, vagy innen kimenekülni, erre ment rá minden energia, pénz, erkölcs. Zseniális ez a film! Annyira igaz! Bizony felér a Családi tűzfészekkel! Mindkettő 1979-ben készült. Véletlen?

Köszönet zéel-nek az ajánlásért. Tegnap megnéztem, még ma is a fejemben jár. Beleborzongok még most is, ha visszagondolok egy-két jelenetre. Már a nézése közben is sokkol, de másnapra aztán igazából beérik. Teljesen univerzális ez a film, bárhol megtörténhet mindez Európában. Igen sajnos van ilyen, ez a szűk, egymásnak teret nem adó függőség, összezártság (helyben és szellemben). Árad belőle a rideg elidegenülés mindentől, ami emberivé teszi az életet, az együttélést, de felismerhetővé tesz helyzeteket, személyeket, tetteket még olyannak is, aki boldognak mondhatja magát, hogy nem ilyen környezetbe született bele.
Különösen az operatőri munka tetszett nagyon, ahogy a kamera elfeledkezik egy-egy arcon, mintha bele akarna hatolni a gondolatokba. Máskor meg diszkrét távolságból fesz fel, mert maga is szégyenkezik közelebb menni (?). Nekem ez a film ötös, mert nagyon beletalál a lényegbe.

A szemünk már annyira megszokta a festészet valaha oly forradalminak tartott irányzatait, izmusait, hogy ma már nincs meglepetés, nincs megbotránkozás, minden újat automatikusan elfogadunk.

A színekbe, formákba fulladó szemünknek megnyugtató, meditációs hatású Caspar David Friedrich tájképei. Számomra felfedezés, egy új élmény egy ideig megpihenni ott, ahol a festő a természet ember feletti erejét, az ember jelentéktelenségét vászonra veti. Köszönet e filmnek, hogy felkeltette érdeklődésemet egy eddig általam is mellőzött festő munkássága iránt.

2017-04-08 21:50:21 Valley of Love (2015) Kalevala (5) #1

Nem sokat vártam a filmtől, sőt Depardieu-től kicsit viszolyogtam is, aztán végül megérdemelten ötös lett. Minden olyan hétköznapinak tűnt, aztán mégis úgy gyomorba vágott. Nem kedvelem az ezotérikusba hajló filmeket, de itt el kellett fogadnom, bele kellett merülnöm. Ha nem lett volna saját fájdalmas találkozásom egy szeretett ember halálával, talán legyintettem volna, hogy micsoda marhaság, azért ne vigyük már túlzásba. A halál felfoghatatlansága felnyit az emberben egy kis ablakot, amiről talán addig nem is tudott, és beenged olyan gondolatokat, amelyekről életében fogalma sem volt, nem is engedte közel magához. Pont a halál misztériuma az, ami visszatérítheti a józanul, racionálisan gondolkodó embert a spiritualitásba. Hogy lehet megmagyarázni, hogy egy élő tudat megszűnik létezni. Fel lehet ezt fogni emberi ésszel? Ha elveszítünk valakit, aki kedves volt nekünk, hogy birkózunk meg a fájdalommal, a hiánnyal, esetleg a lelkiismeret-furdalással? Azon a kis ablakon keresztül várjuk talán A JELET, hogy legyen, ami nincs, hogy érezzük a közelségét, akkor is, ha már testileg nincs közel. A gyász nem egy állandó sötét felhő, amely teljesen besötétíti a mindennapokat. A gyász mellett tud az ember működni, tovább élni, más számára sok esetben észrevétlen, de valahogy jelen van, csak a megfelelő pillanatra, az alkalomra vár, hogy előbújjék, néha olyan intenzíven, hogy az ember a bőrén érzi, néha csak könnyedén, egy emlékfoszlány képében, de ott van. Közel van. Néha olyan közel, hogy legszívesebben megkérdezné, itt vagy? Mert érezlek. A racionális ember erre azt mondaná, persze, ilyen a gyász, feldolgozzuk, aztán idővel minden jobb lesz. A spirituális pedig hisz abban, hogy valami érezhetően jelen van.
A racionális és a spirituális, Gerard és Isabelle találkoznak Death Valley-ben, mert ez volt a fiuk végakarata.
Két ember, aki (látszólag) jobban kínlódik a hőségtől, mint fiuk halálától, kiszolgáltatva a klímának szenvednek, izzadnak, veszekednek és lassan közelednek egymáshoz és fiukhoz.
Óriási film ez, mert mindezeket a gondolatokat hordozza magában kimondatlanul. Fogalmazza meg magának a néző. Én megtettem, nekem ezt mondta a film.

Remlélem, ez nem spoiler, de amikor Ricky magához öleli az ágymelegítőt, akkor elindul nem csak benne, hanem biztos minden nézőben egy kellemes, bőr alá búvó, melengető érzés, ami annyira jellemző lesz erre a filmre (habár a végét szerintem kicsit túlzásba vitték, de egye fene!).
Kaamir véleményét teljes mértékben osztom. Nézzétek meg, ha hozzájuttok.
Én dvd-n néztem, van rajta magyar szinkron (is).
Ki ez a Waititi? Ideje, hogy megismerkedjem vele.

előzmény: kaamir (#7)

2017-04-01 14:36:48 Bucuresti Non Stop (2015) Kalevala (5) #2

Köszönet hhgygy-nek, hogy ébren tartja érdeklődésünket a román filmek iránt. Ismét egy kellemes meglepetés, nekem egy éjszakai csemege volt az ajánlott film kis emberek nagy emberségéről; egy halk reménysugár, egy járható ösvény a dzsungelben, amit életnek hívnak.

2017-03-30 09:39:34 [Filmet keresek] Kalevala #2114

Hasonló témájú filmről hallottam: The Ultimate Gift

előzmény: Onway (#2113)

Az emberi kommunikáció az a kétélű kard, amellyel nemcsak közelíteni lehet egymáshoz, hanem magas korlátokat is lehet emelni, hogy mások nehogy átlépjenek rajtuk. Szavainkkal próbáljuk érzéseinket, gondolatainkat kifejezni, vagy pont az ellenkezőjét, semleges tájakra terelni, megtéveszteni a közelítőt. Óvatosak vagyunk, talán félünk is, várakozunk, mert van olyan lehetetlen, ami lehetségessé válhat, csak nem hisszük el. Ha a szavak már nem segítenek, maradnak az árulkodó mozdulatok, gesztusok, pillantások. Ez a film erőssége. Amíg folyik a szokásos konverzáció, valami történik a beszélgetőkkel, halkan, visszafogottan beindul valami bennük, amit nem lehet, nem is akarnak szavakba foglalni. A néző pedig végig tanúja lehet e folyamatnak, ahogy egy finom szálakkal szőtt törékeny kapcsolat kialakul. Más véget pedig nem is tudtam volna elképzelni, minden más megoldás egy banális klisébe fulladt volna.

Örülök, hogy sleepingdancer népszerűsíti a filmet. Tényleg érdemes megnézni. Szokatlan hangnem Dolantól - a Mommy után.

előzmény: zéel (#4)

2017-03-24 11:39:02 Betty (1992) Kalevala (4) #1

MARIE TRINTIGNANT!!!
Káprázatos, amit ebben a filmben művel! Ez már nem is szerepjátszás, benne él, megkínlódja ezt a Betty-t, a szerep és a színésznő eggyé válnak. Ilyenkor merül fel bennem a kérdés, hogy a színészeknek nincs-e szükségük pszichológiai segítségre, hogy a film elkészülte után ki tudjanak bújni a szerepből és vissza tudjanak térni saját énjükbe. Egy ilyen szerep után elképzelhetőnek tartom.
De hát ki is ez a Betty?
Egy alkoholista züllött ringyó, vagy egy a kispolgári korlátokhoz bilincselt, kitörni vágyó nő, vagy egy naív, csalódott, ártatlan angyalka, vagy az adottságokhoz könnyen alkalmazkodó simulékony lény, vagy egy kíméletlen egoista, más érzéseit könyörtelenül földbe döngölő szörny, vagy egy önpusztító emberi roncs? Egyik se és mindegyik.
Chabrolnak sikerült olyan árnyalt, a saját ellentmondásaiban vergődő nőalakot ábrázolni, akiről azt hinnénk, hogy mindent megtudtunk. Á, dehogy!

Chabrol kevésbé ismert filmje, a szavazatok száma a 10-et sem éri el. Milyen kár. Nálam erős négyes

Ezt a filmet sem Penelope Cruz, sem a végső csavar nem menti meg a langyos közepestől.
Aki mélyebbre akar hatolni, annak a Felperzselt föld c. filmet ajánlom.

2017-03-22 10:39:08 L'effrontée (1985) / A csitri Kalevala (3) #1

Charlotte Gainsbourg kedvelőinek: Ime, itt látható Gainsbourg élete második szerepében, 14 évesen, mint dühös-durcás, szeretetre, figyelemre éhes tinédzser. Miből lesz a cserebogár…

Szerintem egy kis könnyedséggel kell hozzáállni, semmiképp sem hasra esni egy ilyen mű előtt.
A film után még megnéztem Luc Lagier dokuját, ami szépen szájba rágott mindent. Én úgy fogom fel, hogy az alkotók, Robbe-Gillet és Resnais is csak kísérleteztek, talán egy kicsit pukkasztani is akartak játékos kedvükben, aztán egy év múlva bejött nekik. Ilyen a művészet: vagy megbuksz, vagy az egekig istenítenek.
Elfelejtettem a nyílra kattintani :(, Ugor

Öt éve, hogy láttam a filmet és akkor megbukott nálam. Most, 2017-ben újra néztem, mert kíváncsi voltam, az öt év és kb. 1000 film után hogy állok hozzá. És tényleg megenyhültem, toleránsabb lettem. Resnais új formákkal kísérletezett, ami akkor igencsak megfeküdte a gyomrom. Most, ennyi idő után elfogadom, hogy kell, hogy legyen valami új a nap alatt, meg is lehet valósítani, sőt meg is kell – ettől függetlenül még mindig nem lopta be magát a szívembe. Be kell vallanom, megbékéltem vele, rá tudtam magam hangolni és nem találtam unalmasnak vagy kínzónak – hiszen tudtam, mi vár rám. Visszaveszem az 1-est, de még nem tudom leosztályozni.

Ahogy átolvastam a beszólásokat, az tűnt fel, hogy mindenki a formai eszközöket boncolgatja (én is ezen akadtam fel öt éve), a tartalom pedig a háttérbe szorul, alig felismerhetően, mintha nem is lenne lényeges. Nem is érzékeltem akkor, miről is szól a film. Amennyire forradalmi a forma, annyira konzervatív a tartalom. Úgy látszik, Resnais a stílust akarta csak megújítani, míg a férfii és a nő közötti kapcsolatot (mert szerintem erről szól a film) szinte érintetlenül hagyta sőt, egy teljesen konzervatív vázra építette.
Ez az elkényeztetett, teljes anyagi függőségben élő luxusnő döntése a két férfi között csak a következő függőségbe hajtja. Miért vár egy évet a döntésésével? Tényleg szerelemről, szenvedélyről van szó, vagy csak az eltartója kicseréléséről? Függő helyzete így változatlan marad. Ezért mérlegelnie kell, hogy melyikkel jár jobban,melyik döntése hozza számára a nagyobb előnyt, kevesebb veszteséget. Míg a férfi gőzerővel, kitartóan megdolgozza a nőt, az elmúlt év emlékeivel győzködik, a nő csak mérlegel, megéri-e neki a csere. Gondolkoztam, miféle játék ez itt, hogy a nő nem emlékszik az elmúlt év eseményire. Ha bármi is történt köztük, azt csak nem felejti el!!! Ilyen nincs! Tehát csak taktikázásról lehet szó: kicsit hülyének tetteti magát, hogy fokozza a férfi erőbedobását. Minél több emlék kerül terítékre, annál hitelesebb a férfi vonzalma. A film középpontjában a nő áll- akármennyire passzívnak is látszik, ő irányítja a játékot, vizsgáztatja, felméri a férfit. Ha kellek neked, dolgozz meg értem.

Hogy a nő valójában szereti-e a férfit, nem derül ki a filmből és talán ebben a konzervatív felállásban nem is lényeges, hiszen itt csak az eltartó kicserélésére megy ki a játék. Az ember csak jobban kijön egy forró imádattal kényeztető partnerrel, mint a hűvös udvariassággal kezelő férjjel.


De mi történik, ha vége a játéknak? Erről jut eszembe a szerintem egyetlen használható kijelentés a Nimfomániásból, hogy csak az erotika őszinte, a szerelem nem – hú de erős, fel is kaptam a fejem (a bóbiskolásból), mikor hallottam. Mert a szexnél nem veszíthetsz, míg a szerelemnél nagy tétre megy ki a játék, ott mindent elveszíthetsz, ezért minden erővel és eszközzel szítani kell a tüzet.

Ha Resnais a tartalmat is forradalmasította volna, a nő mosolyogva megpaskolja a férfi kezét és egyedül indul neki az éjszakának. De hát ez túl sok lett volna a 60-as évek közönségének, hiszen a férj elhagyása akkoriban már elég nagy botránynak számítottt, csak nem fogjuk tovább fokozni.
Ilyesmi fel sem merült talán a film készítőiben, mert biztos csak a forma járt az eszükben, ami aztán elnyomta a tartalmat.

De jó, hogy vannak ilyen filmek is! Egy mesébe illő, igaz történet. Melankólikus, optimista, nagyon emberi. Ki ez a Sixto Rodriguez? Sose hallottam még róla. Aztán a film óta csak őt hallgatom a youtube-on.
Ízelitőként: Cause
https://www.youtube.com/watch?v=ZWjUuWzF43I&list=RDZWjUuWzF43I#t=91

2017-03-01 10:15:00 The 7.39 (2014) Kalevala (4) #1

“Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem” Már megint…
A szerelem ellen nincs fegyver. Lehetne védekezni, de minek? Hiszen ez a legfelemelőbb, misztikus, megmagyarázhatatlan érzés. Két felnőtt ember újra beleereszkedik ebbe a hasi tájon érezhető zsibongásba, lassan, észrevétlenül vagy talán mégis akarva, szándékosan, minden kockázatot feledve, mert biztos érzik, lemondani róla még nagyobb veszteség lenne. És amikor az első mámor elszállt, amikor az ész lassan átveszi az irányítást, na akkor jön a talán mindent kijózanító kérdés: Hogy tovább? Hiszen nem gyerekek már, múltjuk van, elkötelezettségeik. Hogy lehet ezt a szerelmet beépíteni eddigi életükbe, lehet-e? Dönteni kell.
Nekem nagyon fájdalmas, mégis megmagyarázható, elfogadható, talán logikus is, hogy két szerelmes ember az adott helyzetben lemond egymásról, mert a körülmények egyszerűen nem teszik lehetőve, hogy egymással maradjanak. Ilyenkor szokták mondani, hogy nem jó időben találkoztak, vagy talán egy másik életben több esélyük lenne egymásra. De másik élet nincs, és az idő olyan, amilyen, ebben kell élni. Megnéznék egy folytatás, mint a “Before”-filmeknél. Mondjuk 18 év múlva. Mert egy ilyen szerelem nem múlik el, még ha múlnak is az évek, csak egy tetszhalott, bármikor ki lehet csalogatni a koporsójából
A film erőssége, hogy okos, humoros dialógusokkal érezteti a nézővel, ahogy ez a két idegen ember lassan, de biztosan egymás bűvkörébe kerül. A két főszereplő lelkes játéka meg olyan friss, élettel teli, hogy rögtön éreztem, magukkal tudnak vinni az útjukra –ésszel, érzelemmel.

2017-02-27 12:03:23 Mindenki (2016) / Sing Kalevala (4) #70

Nem lehetne úgy tekinteni a filmet, hogy idealizálja a valóságot, , a vétkes elnyeri büntetését, a jók győznek, mint a mesében. A néző úgyis érzi, hogy nem ilyen a valóság, nekem is ez volt az első gondolatom, de nem lenne jó, ha ilyen lenne? Ès ha majd az iskolákban megnézik a filmet és vitatkoznak róla, akkor talán elindul valami a helyes irányba.

2017-02-26 11:33:48 Cabaret (1972) / Kabaré Kalevala (5) #11

Nagyon régen láttam, és mennyi részletre nem emlékeztem!!
Ez a film egy klasszikus alkotás, és Liza Minnelli egy istennő !
A táncosnők mintha Georg Grosz festményieről lépnének színpadra és nicsak, a közönségben felismerhető egy Otto Dix-kép is (egy másikat nem ismertem fel).
Fosse tanulmányozthatta a 20-30-as évek német festészetét, e képek dekadens hangulata átitatja a filmet. Érezteti, hogy új szelek kezdenek fújni; ebből a fojtogató légkörből valami fenyegető és fertőző elindul, amit senki nem fog tudni feltartani.
Annyi film van, amit a KT tagságom előtt láttam és nem osztályoztam. Meg kéne nézni mindet újra. Ó Uram, adj több időt! :)

Engem nagyon megkapott ez a film, teljesen átérzem a fiú helyzetét. Hazatérsz, szeretnél valami fontosat közölni, de nem lehet, mert mindenki csak önmagával van elfoglalva, rád zúdítja saját gondját, baját. Senkinek se jut eszébe, hogy megkérdezze: hát veled mi van fiacskám, hogy vagy? Fogd hát be a szád, hallgasd meg őket, figyelj, talán egyszer rád is sor kerül. De hát mit is tehet a messzire szakadt és váratlanúl hazalátogató csaladtag e zűr- és hangzavarban? Kivülállóként figyeli a beszélgetéseket, hiszen talán egész életében kivülálló volt. A kamera szinte belemászik az arcokba, olyan közel, hogy torzulásig leszűkül a tér. Minél nagyobb a zaj, annál csendesebb lesz a látogató, visszahúzódik egy tapintatos passzivitásba, csak meghallgat, megfigyel, szemlélődik, ismerkedik. Ez a halk szemlélődés jellemzi a főhőst és teszi számomra olyan szimpatikussá. Lám, Dolan ilyet is tud.

2017-02-19 11:56:30 [Tévésorozatok] Kalevala #2912

Látta már valaki a Medici: Masters of Florence-t?
Milyen? Érdemes várni a dvd-re?

A mondanivalón valóban nem változtat, de ha a film megadja a megoldást, akkor persze leszűkül a szabad interpretáció lehetősége.
A vendégek távoznak, a házigazda férj és feleség dícséri a jól sikerült estét (???), aztán elhangzik az áruló mondat, ami mindenre fényt derít,amitől leesett az állam, hogy de jó, hogy azt a telefonos játékot nem játszották.
Alaposan lóvá tettek!!

előzmény: ryood (#13)

2017-02-17 16:20:00 La La Land (2016) / Kaliforniai álom Kalevala (3) #52

Igen, a youtube-on látható:
https://www.youtube.com/watch?v=iI5BPRrj554

előzmény: Ugor (#51)

Mint a végén kiderült, az egész film egy feltevés: ez történt volna, ha eljátszották volna a játékot. De mint elhangzott, elvetették, így nem történt semmi.

2017-02-09 09:29:40 Toni Erdmann (2016) Kalevala (4) #17

Azt olvastam, hogy Amerikában nem nagyon szinkronizálnak, a feliratos filmeknek meg nem sok esélyük van a mozikban, így egyszerűbb, ha egy sikeres témából új filmet forgatnak (pl. A tetovált lány). A sztorit pedig amerikai környezetbe helyezik, ismert sztárokkal forgatnak, így könnyebben elérik az amerikai közönséget. Azt is olvastam, hogy Maren Ade lesz a film producere, a rendezést nem vállalta. Jack Nicholsonnak annyira tetszett a film, hogy ő maga kezdeményezte a remake-t. Állítólag az amerikai remake nem tragikomédia lesz, mint a német-osztrák film, hanem tiszta vígjáték.

előzmény: Ágó (#16)

Telt ház volt a moziban. Elég ritka az ilyen, nem is kedvelem annyira – (a mellettem ülő nő tele pofával röhögött a fülembe – kellemetlen), de ez a film megérdemli a közönségsikert. Kitűnő kamaradarab sziporkázó színészekkel. Hol humoros, hol drámai, hol megható, hol kínos szituációk tele meglepetéssel, mindig újabb helyzetekkel. Egy percre sem ül le a film, mert az alapötletből adódóan rögtön jön a következő fordulat, a következő vallomás, magyarázkodás, lemeztelenülés.

Bámulatos, hogy egy ilyen egyszerű, mindennapi ötletből mit lehet kihozni! Egy abszurd ötlet, mert egy ilyen játékba józan ember nem menne bele, de itt a filmben következetesen végigjátszották.
Egy igazi mai, modern vígjáték az okos telefonunkkal a főszerepben. A titok azért titok, hogy titok maradjon. Hogy kinek mennyi takargatnivalója van párja, családja, barátai elől, ez emberétől függ, meg attól is, mennyire tudja ezt összeegyeztetni önmagával, a lelkiismeretével.
A játék túllép minden diszkréción, belegázol a szereplők legintimebb szférájába, az ütések mégsem övön aluliak, nem durván közönségesek vagy sértőek, hanem inkább empátiát váltanak ki a szereplők iránt.
Egy jelenetnél (talán a film legkedvesebb képsora) Koncz Zsuzsa dala is eszembe jutott.
A film zárása pedig alaposan fejbe kólintja a nézőt. Tessék, el lehet gondolkozni rajta!

2017-01-24 22:46:38 Az ötödik pecsét (1976) Kalevala (5) #141

Most megy azM5-ön!

2017-01-24 18:22:52 Mindenki (2016) / Sing Kalevala (4) #9

A youtube-on fent van. Telefonon nem tudom belinkelni, ahhoz en hülye vagyok, de könnyen meg lehet talalni, most neztem meg.

előzmény: ChrisAdam (#7)

A XX. század Robinsonja úgy szakad el a társadalomtól, hogy habár benne él, ez veszi körül, mégis testileg-lelkileg elvtávolódik, elidegenenedik tőle, elszigetelődik a szó legszorosabb értelmében.
Mindenki a maga kis szigetén él, a lényeges kérdés csak az, hogy vannak-e hidak, amik az egyént összekötik a társadalommal. Micsoda abszurd, szinte nevetséges kép a felhőkarcolók gyűrűjébe zárt kóreai Robinsonunk, aki nem menekül, pedig a valós világ csak kéznyújtásra van. Vagy a négy fal között élő lány, aki kíváncsian szemléli a külvilágot, ahonnan kizárta önmagát.

Erre a tárasadalmi jelenségre Japánban figyeltek fel először, de azóta szerte a világon megfigyelhető: egyre többen zárkóznak el a külvilágtól hónapokra, néha évekre. A japánok az ilyen személyt Hikikomorinak (elzárkózottak) vagy becézve Hikky-nek nevezték. És egyre többen vannak.
Pedig az ember társas lény. Ok nélkül senki nem zárja ki magát a társadalomból.

Nagyon szeretni való film. Zseniális ötlet, ahogy a rendező szembe állítja a klasszikus robinzonádot e mai modern jelenséggel.
Mi lett volna, ha a lány nem éri el a buszt? Ez lett volna a méltóbb befejezés? A busz után futós jelenet alatt volt időm átgondolni ezt a lehetőséget is. De a néző igenis megérdemli a heppiendet, mert ez a két kizárt ember annyira szomjazott egy kis szeretetre, megértésre, együttérzésre, egy emberi társra, így hát kellett a csoda!

Vagy a főhős felnő a feladathoz (és felelősséget vállal):
About a Boy
Himizu
Hallam Foe
Hrútar – Kosok
és megpróbál változtatni az életén
Fúsi – Virgin Mountain

2016-12-31 00:36:06 [Általános fórum] Kalevala #6838

Most fedeztem fel:
A BBC szerint a XXI. század 100 legjobb filmje:

http://www.bbc.com/culture/story/20160819-the-21st-centurys-100-greatest-films

Érdemes átböngészni.

2016-12-29 12:38:10 Good Kill (2014) / Arctalan ellenség Kalevala (4) #3

Good Kill - hogy lehet ezt értelmezni? Hogy hú, de jót öltünk? Piszok cinikus egy cím! Ha van good kill, van bad kill is??
De hát ilyen a modern hadviselés. Ott ülnek a katonák a joy stickkel a kezükben több ezer kilométer távolságban és ölnek. A parancs az parancs, egy katona ne gondolkozzon, hajtsa végre a parancsot, és vagy zsebre vágja a lelkiismeretét, vagy meghasonlik önmagával, a munkaadójával, talán az ország nemzetvédelmi politikájával is. Mennyire izgalmasabb lenne szemtől szemben ölni, érezni, ahogy testedben szétárad az adrenalin , emelkedik a vérnyomás. A félelem, hogy téged érhet a következő golyó, ugye feljogosít, hogy védd önmagad, hogy ölj. De így, a képernyő mögé bújva szinte gyerekjáték az öldöklés.

A film tárgygilagosan mutatja be, hogy is működik ez a fajta hadviselés, csak áttételesen kérdőjelezi meg, de nagyon hatásosan, egy katona szemszögéből, aki kényelmes munkahelyén, komfortos életkörülmények között megy át a háború poklán. Ez a modern drónháború, így kíméljük katonáinkat és mégis maximális eredményt érünk el az emberölésben. Akciófilmek kedvelőinek a Good Kill biztos unalmas. De ez a látszólagos egyhangúság tele van feszültséggel, mert nem játékról van szó. Az akció nem a csatatéren zajlik, hanem a szereplők fejében. A drónháború annyira elidegenítheti az embert az emberöléstől, hogy talán idővel, a “munka” rutinjában már nem is annak fogja fel.

Nem kell nekem se Santa, se Jingle bells, ez a film kellett, hogy karácsonyi hangulatba kerüljek. Igazi karácsonyi üzenet a szokásos firlefranc nélkül. Felemelő, megható, garantáltan giccsmentes filmélmény a nálunk ismeretlen Genesis Potiniról. Kár, hogy csak ilyen kevesen láttak a KT-n.
Everythings's gonna be alright - egy ezerszer elhangzott frázis, de itt remény, ígéret, vigasz.

A film Mary Mapes könyve alapján készült. Ez akkor mindent meg is magyaráz. A mártír, meghurcolt, tisztességes/becsületes újságíró/producernél mégiscsak hiányzott az invesztigatív újságírók gondossága. Egy elnököt megdönteni bizony nem játék, arra alaposan fel kell készülni, akinek nincs a kezében megdönthetetlen bizonyíték, ne is kezdjen hozzá, mert csak a saját sírját ássa.

A dolog érdekessége, hogy a Boston Globe újságírója, Walter Robinson (a Globe Spotlight (!!!)-csapat tagja
– a Spotlight c. filmben már megismerkedhettünk velük) már 2000. májusában nyilvánosságra hozott egy gondos kutatáson alapuló cikket erről a témáról.
http://web.archive.org/web/20000619121358/http:/www.boston.com/news/politics/campaign2000/news/One_year_gap_in_Bush_s_Guard_duty+.shtml

Talán csak jobban oda kellett volna figyelniük a CBS-eknek. Sok hűhó semmiért.

5*
Ez a film egy zseniálisan megalkotott, a benyomásokat, hatásokat, információkat, tényeket és fikciókat szinte fulladásig a néző nyakába ömlesztő mestermű, az ember azt se tudja, mihez kapjon, figyelje a cselekményt, ismerkedjen Rembrandt szimbólumvilágával, ügyeljen a kor politikai intrikáira, csodálja Rembrandtot, mint intelligens modern embert és zseniális festőt, keresse a cselekménybe ügyesen beleszőtt bűnügy gyilkosát, gyönyörködjön az elénk tárt képek gazdagságában, ámuljon el a szokatlan színházi világra emlékeztető rendezéstől vagy rögtön rohanjon a könyvespolchoz és rántsa le a Rembrandt kötetet, vagy azonnal olvasson utána, hogy jött létre az Éjjeli őrjárat. Mi tény, mi fikció, mi a fantázia szülötte.

Szóval ez a film egy CSODA, egy gigantikus, katartikus, csodálatos zűrzavar a fejben és az érzékszervekben, ami azt súgja: nézd meg újra! Tudj meg többet!

2016-12-05 12:20:15 Jack (2014) Kalevala (5) #1

A Jack megint egy kiemelkedő német filmalkotás. Na és ez a kölök, Ivo Pitzcker úgy játszik benne, mintha életében mást sem csinált volna. Mindig meghatódom tehetséges gyerekszínészek láttán, mert valami lakozik ezekben a gyerekekben, amit a rendező ki tud csiklandozni belőlük, hogy úgy tudjanak “játszani”, mintha az életükért küzdenének.Hogy képes erre egy gyerek, aki színiiskolát még nem látott belülről? Ennek a 10 éves kisfiúnak minden pillantását, minden mozdulatát, minden cselekedetét elhiszem, zseniális alakítás, hozzá még egy autentikus történet elhanyagolt gyerekekről a nagyvárosban. Klisének hangzik, de messze nem az!! A történetnek olyan valóság íze van, hogy mindent érzekelek a bőröm alatt, a gyerek kétségbeesését, félelmét, a néhol felvillanó reményt, a berlini utcák éjszakai sivárságát, piszkát, a bérházak kiábrándító személytelenségét. És mikor az ember azt hinné,na most végre minden jóra fordul, egy döbbenetes csavar. Lehetséges, hogy egy 10 éves gyerek ilyen érett legyen? És pont ez a legfájdalmasabb a történetben, hogy még ezt is elhiszem.

2016-11-25 12:26:19 [Filmet keresek] Kalevala #2064

Lehet, hogy Men Lareida "Viktoria" c. filmje?
"A Tale of Grace And Greed"

előzmény: camelot (#2063)

Letaglozó, a lemeztelenített emberi indulatokra redukált dráma, könyörtelenül lehatol egy párkapcsolat legmélyebb, legrejtettebb rétegeibe és szadista módon felszínre hozza a titkait.
Fájdalom nézni, amit ez a két ember művel egymással.
Az alkohol tisztító/pusztító ereje megnyitja a zsilipeket, ledönti a gátlásokat, mindent a felszínre hoz, amit talán józanul az ember lenyelne, megemésztene. Minden sérelem elraktározódik, de valamikor csak keresi az utat, hogy a felszínre törjön. Civilizált, józan vitákban talán mindez elő sem jönne, mert az ember harmóniára vágyik, nem akarja megmérgezni a kapcsolatot, de az a sok méreg, ami az évek alatt leülepedett, nem marad hatástalanul. És akkor egy ilyen italos éjszaka során robban a bomba, nincs már, ami fékezné az indulatokat, kiöklendezik a lerakódott elégedetlenséget, boldogtalanságot, csalódást, frusztrációt, és mindezt úgy, hogy az aztán fájdalmat okozzon a másiknak, most már csak ez az egyetlen cél, a totális háború, nincs kímélet, megszűnik az emberség.Nehéz elviselni és nekik is nehéz elviselni egymást, de a 60-as években azért más világ volt, ne mai szemmel nézzük őket.

2016-10-03 11:53:30 Toni Erdmann (2016) Kalevala (4) #4

Ingadoztam a hármas és a négyes között, de a Whitney Houstonos jelenet után meg kellett adnom rá a négyest.

Az a jelenet olyan zavarba ejtően kínos volt, hogy legszívesebben elsüllyedtem volna a székem alá, mégis olyan hátborzongatóan szép volt, hogy tényleg nem tudtam eldönteni, most szégyelljem magam helyettük, nevessek kínomban, vagy a könnyeimet törölgessem titokban, nehogy meglássa valaki a moziban.

2016-09-30 23:01:28 Snowden (2016) Kalevala (3) #10

Snowden igaz történetét a dokumentumfilmek mesélik el hitelesen, mint a Citizenfour vagy Snowden’s Great Escape. Ez a film sajnos nem sokat használt Snowdennek.

előzmény: Olórin (#9)

Kincses Réka biztos pontosan tudja, miről beszél, hiszen az erdélyi magyar rendező Berlinben él, így szembesülhetett az idegenbe szakadás, az alkalmazkodás, az integráció és az asszimiláció problémáival. Mindebbe belekeveri még egy házasság tipikus problémáit, megtűzdeli egy-két a németekre és magyarokra jellemző klisével, és meg is van a vígjáték. Na de nem ilyen egyszerű a dolog.

Mert a filmben vannak szerethető momentumok. Kedves bájjal közelíti meg a nézőt, ez a főszereplő, Kerekes Krisztina érdeme, egy igazi tűzről pattant„piros-barna“ menyecske, csak ott a távoli Németországban a lángját takarékra tették, álmait, vágyait a sorház, a talpalatnyi kert, a család, mint egy ketrec, beszűkítette, az élet a megszokott, egyhangú mederben csordogál. Mindenünk megvan, mégsem vagyunk boldogok – sugallja a film.

Mindenhol megtörténhet – mondom én, nem kell ehhez külföldre menni. Na és vannak álmok, amikből az ember idővel úgyis kiöregszik, egy többgyermekes anyából nem lesz már primadonna. Ne sirassuk hát a meg nem élt álmainkat, hanem alakítsuk át őket igényeinknek, korunknak, lehetőséginknek megfelelően. Talán akkor kevesebb lesz a frusztráció. Még külhonban is.
A film fenti leírása szerint a lelkünk tehát visszahúz, mégis szeretnénk gyökeret ereszteni az új földben. Micsoda ellentmondás! Hát itt kell megtalálni az egyensúlyt.

Kérném szépen Kincses Réka
Szülőföld, szex és más kellemetlenségek c. filmjét
Részletek és leírás a http://www.filmtett.ro/film/4026/szulofold-szex-es-mas-kellemetlensegek
linken találhatók, kritikák pedig a film saját fb-oldalán.
Köszönöm!

2016-08-25 21:19:29 [Filmet keresek] Kalevala #2034

Ne félj a német szinkrontól, ha majd jól beszélsz németül, meg fogod látni, hogy a német szinkron minősége nagyon jó. Ajánlom neked, hogy jelentkezz be egy nagyobb könyvtárba, hatalmas dvd-választékuk van.

előzmény: ChrisAdam (#2029)

Nagyon rossz film és Katja Riemannt is hogy utálom!
Az egész történet erőltetett, összefoltozott, egyszerűen nem állt össze.

2016-08-07 19:33:33 Une rencontre (2014) / Elemi szerelem Kalevala (3) #4

A házasság a hétköznap, a szerelem az ünnepnap.Nem kell mindent felrobbantani a múltból, hanem élvezni az ünnepnapokat és örülni annak, hogy nem válnak hétköznappá. Csak egy kis őszinteség a házastársak között segített volna a helyzeten, de úgy látszik, az őszinteség csak akkor lehetséges, ha már kölcsönösen megszűnt a szeretet és beállt a közöny, mert akkor már nem fáj senkinek.
Ez a szerelem örök, véli a főszereplő, ezért le lehet mondani róla?
Hatalmas ötlet, átlagos megvalósítás.

Súlyos téma, nagyobb figyelmet érdemelne, de ha a rendező úgy döntött, hogy egy 12 éves szemével láttatja a problémát, akkor kompromisszumot kell kötnie, sőt megköti a saját kezét, mert nem mehet olyan mélyre, mint ahogy kellene vagy lehetne.

Nem egy nagy dobás, de két jelenet azért megfogott: a család a vendéglőben és Mick Jagger 7 gyereke (akkor még ) Ja, és Streep 66 éves! A plakáton ez nem látszik (photoshop a köbön), de a filmben nagyon is érzekelhető és jót tesz a filmnek. Hey, rock me baby!

Lehetséges ez?? Beleszerettem egy halottba.
Pedig a film készítői nem könnyítették meg nekem a dolgot. Amikor előszőr megláttam Jason Segelt, mint David Foster Wallace-t, megijedtem. Ez a visszataszító alak akarja eljátszani az én hőn imádott Wallace-omat? Még szerencse, hogy mérgemben nem kapcsoltam ki. Mert idővel Segel eltűnik és előbújik DFW, ahogy elképzeltem őt, ahogy olvastam róla és tőle. Jason Segelnek sikerült átalakulnia, játékában megjelent ez a magányos, szelíd teddy bear, ez az önmagával és depressziójával tusakodó zseni, ez a magasan szárnyaló elme, aki úgy szeretne beilleszkedni közénk, a mi kis középszerű világunkba, de aki sokkal többet lát, mint amit el tud viselni és ezért fel kell adnia a harcot.

Tényleg megtalálja mindenki a párját az élete során? Vagy kompromisszumot kötünk jó esetben 80 %-kal? És mi lesz azzal, ami bennünk reked? Amit nem tudunk megosztani senkivel. Ez a magány. Azt írják, erről szól DFW opusz magnumja, az Infinite Jest. A könyv évek óta ott áll a polcomon, nem mertem belevágni, féltem a több mint 1000 oldaltól és féltem DFW kimerítő szókincsétől. De most a film után elkezdtem. Nem könnyű olvasmány, sokáig fog tartani, mert nem az a fajta irodalom, amelyik könnyű szárnyon repíti az olvasót. De meg kell tennem, mert hogy állíthatnám, hogy szeretem DFW-t, ha még ezt a művét sem olvastam.
De vissza a filmhez: aki a film előtt nem ismerte DFW-t, annak, nem tudom, mit mondhat a film és mondhat-e valami lényegeset. Nekem rengeteget adott, olyan volt, mint egy szellemi fényképalbum, ahol bele tudtam lapozni egy kicsit DFW lelkébe. Holott pont ilyennek éreztem őt mindig, most már a képekkel és különösen a beszélgetésekkel alátámasztva tudom, hogy ilyen volt. És nagyon szeretem.

Aki még semmit sem olvasott tőle, talán egy kis ízelítőt ad az „Everything Is Green“c. novellája. Akárhányszor olvasom, mindig elérzékenyülök. Mert olyan szép.
http://harpers.org/wp-content/uploads/HarpersMagazine-1989-09-0059029.pdf

2016-07-19 10:23:52 Remember (2015) / Emlékezz! Kalevala (2) #3

Lehet, hogy sokan most szívesen megköveznének, de vállalom, majd behúzom a fejem:

Úgy látszik, manapság divatba jött az Alzheimer-kór a mozikban. Ilyen mozinak megítélve elég jól is sikeredett, Plummer kiválóan alakítja az árnyékba boruló emberi elmét. DE! Most már egy szenilis öregembert küldenek nácivadászatra, aki már a saját múltjára sem emlékszik?? Ha úgyis trendi az Alzheimer, miért ne lehetne a holokausztra is alkalmazni – gondolhatta Atom Egoyan, a rendező. A holokauszt feldolgozásának új dimenziója?
Szerintem szánalmas kísérlet egy abszurd meglepetéssel a végén.

2016-06-26 13:55:17 Naked (1993) / Mezítelenül Kalevala (5) #15

Zseniális, apokaliptikus rémálom ez a film: sötét, pesszimista, nihilista.
Leigh filmjeiben eddig mindig volt egy reménysugár, valami, amibe bele lehetett kapaszkodni. Ebben a filmben nincs kapaszkodó, mindenki egyedül süllyed el nyakig a céltalanságba, a kilátástalanság szakadékába. Johnny meg ott ül fölényesen a szakadék szélén, belelógatja a lábát és jól bele is rúg a tipródókba; egy percig se érezzék, hogy úgy jó, ahogy van.
Ez a Johnny egyszerűen földhöz vágott. Maró cinizmusa, mint egy rugós bicska; kíméletlenül belevágja az emberek húsába és jól meg is forgatja a sebben. A nézőnek az a benyomása, hogy élő halottak között lohol nyughatatlanul a londoni éjszakában. Irgalom annak, akibe belebotlik, mert az hirtelen az utolsó csepp illúziót is elveszíti. Akármennyire visszataszító alak, élvezet nézni e színjátékot és hallgatni sziporkáló szelleme megsemmisítő megnyilvánulásait. Talán pont egy ilyen Johnny kell ezeknek a vegetáló lelkeknek, hogy végre kinyíljon szemük és változtassanak az életükön (már aki még képes rá). Aztán megjelenik Sandra, az egyetlen, aki rendezett körülmények között él, takarosan, tisztán, elégedetten. Vajon azt akarta elérni Leigh, hogy ezt a Sandrát elviselhetetlenül együgyűnek és idegesítőnek érezzem ?

2016-06-13 22:41:44 [Filmet keresek] Kalevala #1991

Talán az Álmodozók (The Dreamers) Bertoluccitól?

előzmény: Pumedli (#1990)

Life is sweet – ha szakadatlanul mondogatjuk, talán el is hisszük. Pedig ebben a filmben aztán igazán semmi sem édes, de ha optimisták vagyunk, ha mindenben a jót keressük, talán valóban minden rózsaszínűvé válik.Wendy reggelente felteszi a mosolyát a reggeli kávéval, este a fogmosáskor leteszi, mintha a műfogsorát venné ki. Átnevetgéli a kisebb-nagyobb tragédiákkal és katasztrófákkal teli napokat, mintha erőltetettnek tűnő derűjével el tudná hesegetni a sötét felhőket. Ismerem ezt fajtát: azt hiszi, ha mosolyt ad, majd mosolyt kap. De az élet nem mindig ilyen egyszerű, a bajok mélyebben vannak elásva, a felületes nevetgéles néha segít, de komolyabb gondoknál mélyebbre kell nyúlni. Wendy egy kivételes tehetség, aki képes a családtagokat minden gondjukkal, bajukkal magához szelidíteni, még akkor is, ha viselkedése néhol idegesítő. Igen, nekem is kicsit idegesítő volt már időnként, talán túl harsány is, mégis úgy érzem, akinek mindig egy mosoly bujkál a szája szögletében, annak több esélye van arra, hogy megbirkozzon az élettel.

A film 1946-ban készült. Ezt azért hangsúlyoznám, mert egyrészt ezzel a filmmel indult be az 1946-ban alapított DEFA filmgyár működése, másrészt pedig félelmetes előrelátással jósolta meg a háborúból hazatérő nácik zökkenőmentes beilleszkedését a társadalomba. A film kizárólag a traumatizált főhösre összpontosít, a koncentrációs táborból hazatérő fiatalasszony sajnos csak díszlet, dekoráció, mintha nyaralásból érkezett volna meg, frissen, fiatalosan, jól tápláltan. Hildegard Knef szerepe csak annyi volt, hogy szerelemtől ittasan meressze szép szemét. De ki tudja, talán ez is a haború utáni német polgári társadalom szemléletének része volt: a táborokról nem akart tudni senki, így aztán Susanne multját sem kellett boncolgatni. Nem is tudunk meg róla semmit. Nagy mulasztás.
És pont ez az, ami nálam teljesen kibillentette a filmet az egyensúlyából. Túl súlyossá nehezedik a férfi sorsa, míg a nő traumája említést sem érdemel.

Bosszantóan sekélyes, unalmas, kiszámítható, semmitmondó film.
A rigolyás nagyapó az asztalra csap, aztán boruljunk egymás nyakába, de szép is az élet!
Éljen a patriarchátus!

OFF:
“Ki halna meg ma a becsületért?“
Vannak azért manapság is hősök, akik felálozzák életüket egy ügyért. Habár némelyik még él, mert manapság nem lehet embereket olyan könnyen kivégezni, de életük egy fabatkát sem ér.
Chelsea (korábban Bradley) Manning : 35 év börtönre ítélték,
Edward Snowdon: szívesen visszatérne az USA-ba, de mi várna rá???
Borisz Nemzov, akit nyílt utcán lőttek le
Anna Politkovskaja, hazamenet érte a golyó.
Most hirtelen csak ez a négy név jutott eszembe. Ezek az ismertebbek. De hányan vannak, akikről nem is szerzünk tudomást?
Kevés? Szerintem túl sok. Én kevesebb hőssel is beérném, akik egy ügyért feláldozzák jövőjüket, családjukat, életüket. Igen, jobb lenne, ha kevesebben lennének, mert az egy emberségesebb társadalmat mutatna.

előzmény: Ugor (#8)

Tegyük fel, hogy Isten létezik, és tegyük fel, hogy ilyen aberrált szarházi, mint a filmben. Más lenne a világ? Dehogy! Tehát Isten lehetne ilyen is. Innen kiindulva csak szemléletmód kérdése, milyennek látjuk Istent, és ez az abszurd megközelítés nagyon tetszik nekem. A film a feje tetejére állítja hitünket, Istenről alkotott képünket, aktualizálja, felfrissíti (“upgradeli” - ilyen szó tényleg van, gugliztam :)) az Újszövetséget.

Egy “upgrade” pedig igencsak szükségeltetik, mert az emberi lény jóval sokrétűbb annál,mint ahogy kb. 2000 évvel ezelőtt beskatulyáztak minket.

Döbbenetes, amit itt filmre vittek. Annyira autentikus,mintha tv-híradást nézne az ember, mintha a való eseményekről készült volna dokumentumfilm. Amit a hírekben hallunk vagy olvasunk egy-két mondatban, az ebben a filmben félelmet keltő, a hátteret, az összefüggéseket feltáró realitássá válik. És ez tényleg a valóság. Megtörtént 1992-ben, megtörtént 2015-ben, és megtörténhet a jövőben bármikor, bárhol.

2016-04-03 17:53:58 Bellissima (1951) / Szépek szépe Kalevala (5) #1

Nagy csillagos ötös jár Visconti korai remekművének! 65 év után sem veszített aktualitásából. Mert olyan illúziókról és dezillúziókról szól, amit a mai világban talán jobban megértünk, hiszen a média kísértése állandóan jelen van napjainkban: híressé válni legalább egy napra, könnyen szerzett pénzzel megoldani az anyagi problémákat.
Anna Magnani, mint anya, egy kirobbanó vulkán, egy anyaoroszlán, játéka lehengerlő, egy áradat, ami elsodor, csak éppen csalóka medrekbe. Ezt a nőt egyszerűen imádni kell ebben a szerepben. Olyan tűz van a játékában, ami mindent lehengerel, mindent felperzsel maga körül. Tíz körömmel harcol egy álomért, amiben hinni akar. De lehet bízni egy illuziórikus csábításban?

Pont egy ilyen filmre vágytam az ünnepnapokra. Egy kicsit eltávolodni a világtól, csökkenteni a tempót, rövid időre mindent elengedni.
Még néztem volna tovább. Nekem a legszebb húsvéti ajándék ez a film.

Ajjaj, nincs könnyű dolga a nézőnek ezzel a filmmel!! Mert zseniális lenne, ha a részletek ábrázolása nagyobb teret engedne a mondanivalónak. Első látásra nehezen tudtam kigobozni, miről is van szó, mert csak odavetett utalásokból következtethettem a főszereplő, Don Rumata és társai küldetésére. A film után kiváncsi lettem a könyvre, és hasznos is volt, mert másodszorra már tisztább lett a kép. Na igen, a kép, a képi világ, amit ebben a filmben Aleksei German teremtett, szerintem egyedülálló a filmművészetben. Három órán keresztül sárban, lucsokban, mocsokban, emberi váladékban botorkál hősünk egy középkori városkában, ahol minden emberséget, kultúrát, tudást kipusztítottak, a butaság, a gyarlóság, a kegyetlenség uralkodik és közben szinte nyakig ülünk az ember és természet adta szennyben. Nem mintha élvezném az ilyen mozit, túl sok is volt már nekem, de German olyan minden részletre kitérő, aprólékosan megszerkesztett képeket alkotott, ami, akármilyen érzeseket váltott is ki bennem, maximális elismerést érdemel. Ezt a filmet nagyon nehéz élvezni, nem az a könnyed, szórakoztató műfaj, de tagadhatatlanul egy filmművészeti élmény.
German megvalósította, vászonra vitte szinte beteges vízióit egy sötét (közép)korról, ahol az újjászületést, az emberi fejlődést csirájában fojtotta el a hatalom. Itt aztán az Istennek sincs könnyű dolga!
German perfekcionista lehetett: a film forgatása 6 évig tartott, a film bemutatóját már nem élte meg.

2016-03-04 11:50:17 [Általános fórum] Kalevala #6300

A Sztrugackij adaptációk közé fel lehetne venni a
Trudno byt bogom - Hard to Be a God c. filmet Aleksey German rendezésében (2013), a regény új feldolgozása.
Az adaptációk listáját az "Es ist nicht leicht ein Gott zu sein- Hard to Be a God - Nehéz istennek lenni"
film alatt fedeztem fel. Nem is tudtam, hogy van ilyen lista.
Hétvégi kemény falat lesz, ha kibirom :)

Én inkább már most a következő filmjére lennék kiváncsi. Vajon mit fog kitalálni nekünk, egy kis őrültségre éhes hétköznapi embereknek.

előzmény: ryood (#12)

Nem a nemzésükre gondoltam, hanem a végén a nagycsaládos idillre :) A nemzésük nem okozott meglepetést, valahogy ilyesmit is vártam.

előzmény: ryood (#10)

  • 1
  • 2
  • ...
  • 7