Kalevala

Tapasztalat: 1069 film
Kompetencia: 1 film
Súly: 1094
Regisztráció: 2012. április 24. (4 év, 11 hónap)
Kedvencnek jelölték: 19 user

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Nelly & Monsieur Arnaud
Nelly és Arnaud úr
4 2017-03-28 ?
(5)
Une Estonienne à Paris
Egy hölgy Párizsban
3 2017-03-24 ?
(9)
Betty
 
4 2017-03-24 ?
(6)
L'effrontée
A csitri
3 2017-03-22 3,3
(12)
Venuto al mondo
Twice Born
3 2017-03-22 3,9
(22)
Zurich
 
3 2017-03-05 ?
(1)
Umimachi Diary
Our Little Sister
4 2017-03-05 ?
(3)
The Dead Girl
A halott lány
4 2017-03-05 3,5
(88)
Searching for Sugar Man
Rodriguez nyomában
5 2017-03-04 4,5
(63)
La memoria del agua
 
3 2017-03-03 ?
(1)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Az emberi kommunikáció az a kétélű kard, amellyel nemcsak közelíteni lehet egymáshoz, hanem magas korlátokat is lehet emelni, hogy mások nehogy átlépjenek rajtuk. Szavainkkal próbáljuk érzéseinket, gondolatainkat kifejezni, vagy pont az ellenkezőjét, semleges tájakra terelni, megtéveszteni a közelítőt. Óvatosak vagyunk, talán félünk is, várakozunk, mert van olyan lehetetlen, ami lehetségessé válhat, csak nem hisszük el. Ha a szavak már nem segítenek, maradnak az árulkodó mozdulatok, gesztusok, pillantások. Ez a film erőssége. Amíg folyik a szokásos konverzáció, valami történik a beszélgetőkkel, halkan, visszafogottan beindul valami bennük, amit nem lehet, nem is akarnak szavakba foglalni. A néző pedig végig tanúja lehet e folyamatnak, ahogy egy finom szálakkal szőtt törékeny kapcsolat kialakul. Más véget pedig nem is tudtam volna elképzelni, minden más megoldás egy banális klisébe fulladt volna.

Örülök, hogy sleepingdancer népszerűsíti a filmet. Tényleg érdemes megnézni. Szokatlan hangnem Dolantól - a Mommy után.

előzmény: zéel (#4)

2017-03-24 11:39:02 Betty (1992) Kalevala (4) #1

MARIE TRINTIGNANT!!!
Káprázatos, amit ebben a filmben művel! Ez már nem is szerepjátszás, benne él, megkínlódja ezt a Betty-t, a szerep és a színésznő eggyé válnak. Ilyenkor merül fel bennem a kérdés, hogy a színészeknek nincs-e szükségük pszichológiai segítségre, hogy a film elkészülte után ki tudjanak bújni a szerepből és vissza tudjanak térni saját énjükbe. Egy ilyen szerep után elképzelhetőnek tartom.
De hát ki is ez a Betty?
Egy alkoholista züllött ringyó, vagy egy a kispolgári korlátokhoz bilincselt, kitörni vágyó nő, vagy egy naív, csalódott, ártatlan angyalka, vagy az adottságokhoz könnyen alkalmazkodó simulékony lény, vagy egy kíméletlen egoista, más érzéseit könyörtelenül földbe döngölő szörny, vagy egy önpusztító emberi roncs? Egyik se és mindegyik.
Chabrolnak sikerült olyan árnyalt, a saját ellentmondásaiban vergődő nőalakot ábrázolni, akiről azt hinnénk, hogy mindent megtudtunk. Á, dehogy!

Chabrol kevésbé ismert filmje, a szavazatok száma a 10-et sem éri el. Milyen kár. Nálam erős négyes

2017-03-22 10:57:18 Venuto al mondo (2012) / Twice Born Kalevala (3) #1

Ezt a filmet sem Penelope Cruz, sem a végső csavar nem menti meg a langyos közepestől.
Aki mélyebbre akar hatolni, annak a Felperzselt föld c. filmet ajánlom.

2017-03-22 10:39:08 L'effrontée (1985) / A csitri Kalevala (3) #1

Charlotte Gainsbourg kedvelőinek: Ime, itt látható Gainsbourg élete második szerepében, 14 évesen, mint dühös-durcás, szeretetre, figyelemre éhes tinédzser. Miből lesz a cserebogár…

Szerintem egy kis könnyedséggel kell hozzáállni, semmiképp sem hasra esni egy ilyen mű előtt.
A film után még megnéztem Luc Lagier dokuját, ami szépen szájba rágott mindent. Én úgy fogom fel, hogy az alkotók, Robbe-Gillet és Resnais is csak kísérleteztek, talán egy kicsit pukkasztani is akartak játékos kedvükben, aztán egy év múlva bejött nekik. Ilyen a művészet: vagy megbuksz, vagy az egekig istenítenek.
Elfelejtettem a nyílra kattintani :(, Ugor

Öt éve, hogy láttam a filmet és akkor megbukott nálam. Most, 2017-ben újra néztem, mert kíváncsi voltam, az öt év és kb. 1000 film után hogy állok hozzá. És tényleg megenyhültem, toleránsabb lettem. Resnais új formákkal kísérletezett, ami akkor igencsak megfeküdte a gyomrom. Most, ennyi idő után elfogadom, hogy kell, hogy legyen valami új a nap alatt, meg is lehet valósítani, sőt meg is kell – ettől függetlenül még mindig nem lopta be magát a szívembe. Be kell vallanom, megbékéltem vele, rá tudtam magam hangolni és nem találtam unalmasnak vagy kínzónak – hiszen tudtam, mi vár rám. Visszaveszem az 1-est, de még nem tudom leosztályozni.

Ahogy átolvastam a beszólásokat, az tűnt fel, hogy mindenki a formai eszközöket boncolgatja (én is ezen akadtam fel öt éve), a tartalom pedig a háttérbe szorul, alig felismerhetően, mintha nem is lenne lényeges. Nem is érzékeltem akkor, miről is szól a film. Amennyire forradalmi a forma, annyira konzervatív a tartalom. Úgy látszik, Resnais a stílust akarta csak megújítani, míg a férfii és a nő közötti kapcsolatot (mert szerintem erről szól a film) szinte érintetlenül hagyta sőt, egy teljesen konzervatív vázra építette.
Ez az elkényeztetett, teljes anyagi függőségben élő luxusnő döntése a két férfi között csak a következő függőségbe hajtja. Miért vár egy évet a döntésésével? Tényleg szerelemről, szenvedélyről van szó, vagy csak az eltartója kicseréléséről? Függő helyzete így változatlan marad. Ezért mérlegelnie kell, hogy melyikkel jár jobban,melyik döntése hozza számára a nagyobb előnyt, kevesebb veszteséget. Míg a férfi gőzerővel, kitartóan megdolgozza a nőt, az elmúlt év emlékeivel győzködik, a nő csak mérlegel, megéri-e neki a csere. Gondolkoztam, miféle játék ez itt, hogy a nő nem emlékszik az elmúlt év eseményire. Ha bármi is történt köztük, azt csak nem felejti el!!! Ilyen nincs! Tehát csak taktikázásról lehet szó: kicsit hülyének tetteti magát, hogy fokozza a férfi erőbedobását. Minél több emlék kerül terítékre, annál hitelesebb a férfi vonzalma. A film középpontjában a nő áll- akármennyire passzívnak is látszik, ő irányítja a játékot, vizsgáztatja, felméri a férfit. Ha kellek neked, dolgozz meg értem.

Hogy a nő valójában szereti-e a férfit, nem derül ki a filmből és talán ebben a konzervatív felállásban nem is lényeges, hiszen itt csak az eltartó kicserélésére megy ki a játék. Az ember csak jobban kijön egy forró imádattal kényeztető partnerrel, mint a hűvös udvariassággal kezelő férjjel.


De mi történik, ha vége a játéknak? Erről jut eszembe a szerintem egyetlen használható kijelentés a Nimfomániásból, hogy csak az erotika őszinte, a szerelem nem – hú de erős, fel is kaptam a fejem (a bóbiskolásból), mikor hallottam. Mert a szexnél nem veszíthetsz, míg a szerelemnél nagy tétre megy ki a játék, ott mindent elveszíthetsz, ezért minden erővel és eszközzel szítani kell a tüzet.

Ha Resnais a tartalmat is forradalmasította volna, a nő mosolyogva megpaskolja a férfi kezét és egyedül indul neki az éjszakának. De hát ez túl sok lett volna a 60-as évek közönségének, hiszen a férj elhagyása akkoriban már elég nagy botránynak számítottt, csak nem fogjuk tovább fokozni.
Ilyesmi fel sem merült talán a film készítőiben, mert biztos csak a forma járt az eszükben, ami aztán elnyomta a tartalmat.

De jó, hogy vannak ilyen filmek is! Egy mesébe illő, igaz történet. Melankólikus, optimista, nagyon emberi. Ki ez a Sixto Rodriguez? Sose hallottam még róla. Aztán a film óta csak őt hallgatom a youtube-on.
Ízelitőként: Cause
https://www.youtube.com/watch?v=ZWjUuWzF43I&list=RDZWjUuWzF43I#t=91

2017-03-01 10:15:00 The 7.39 (2014) Kalevala (4) #1

“Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem” Már megint…
A szerelem ellen nincs fegyver. Lehetne védekezni, de minek? Hiszen ez a legfelemelőbb, misztikus, megmagyarázhatatlan érzés. Két felnőtt ember újra beleereszkedik ebbe a hasi tájon érezhető zsibongásba, lassan, észrevétlenül vagy talán mégis akarva, szándékosan, minden kockázatot feledve, mert biztos érzik, lemondani róla még nagyobb veszteség lenne. És amikor az első mámor elszállt, amikor az ész lassan átveszi az irányítást, na akkor jön a talán mindent kijózanító kérdés: Hogy tovább? Hiszen nem gyerekek már, múltjuk van, elkötelezettségeik. Hogy lehet ezt a szerelmet beépíteni eddigi életükbe, lehet-e? Dönteni kell.
Nekem nagyon fájdalmas, mégis megmagyarázható, elfogadható, talán logikus is, hogy két szerelmes ember az adott helyzetben lemond egymásról, mert a körülmények egyszerűen nem teszik lehetőve, hogy egymással maradjanak. Ilyenkor szokták mondani, hogy nem jó időben találkoztak, vagy talán egy másik életben több esélyük lenne egymásra. De másik élet nincs, és az idő olyan, amilyen, ebben kell élni. Megnéznék egy folytatás, mint a “Before”-filmeknél. Mondjuk 18 év múlva. Mert egy ilyen szerelem nem múlik el, még ha múlnak is az évek, csak egy tetszhalott, bármikor ki lehet csalogatni a koporsójából
A film erőssége, hogy okos, humoros dialógusokkal érezteti a nézővel, ahogy ez a két idegen ember lassan, de biztosan egymás bűvkörébe kerül. A két főszereplő lelkes játéka meg olyan friss, élettel teli, hogy rögtön éreztem, magukkal tudnak vinni az útjukra –ésszel, érzelemmel.

2017-02-27 12:03:23 Mindenki (2015) / Sing Kalevala (4) #70

Nem lehetne úgy tekinteni a filmet, hogy idealizálja a valóságot, , a vétkes elnyeri büntetését, a jók győznek, mint a mesében. A néző úgyis érzi, hogy nem ilyen a valóság, nekem is ez volt az első gondolatom, de nem lenne jó, ha ilyen lenne? Ès ha majd az iskolákban megnézik a filmet és vitatkoznak róla, akkor talán elindul valami a helyes irányba.

Összes komment...