Lukrecia

Tapasztalat: 739 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 739
Regisztráció: 2012. március 16. (7 év)
Kedvencnek jelölték: 18 user

Bemutatkozás

My pussy wrote a thesis on colonialism.

✝ 2012 - 2018 ✝

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: 1990
Lakhely: Budapest

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Eddie Murphy Delirious
 
4 2018-12-27 4,1
(18)
Incredibles 2
A hihetetlen család 2.
4 2018-12-27 3,8
(228)
Hilarious
 
4 2018-12-27 4,4
(22)
Monty Python and the Holy Grail
Gyalog galopp
5 2018-12-26 4,3
(1430)
Jen Kirkman: Just Keep Livin?
 
5 2018-12-26 ?
(1)
Mars Attacks!
Támad a Mars!
4 2018-12-26 3,3
(903)
Let Me Explain
 
3 2018-12-25 ?
(1)
BlacKkKlansman
Csuklyások - BlacKkKlansman
3 2018-12-25 3,7
(272)
Hellboy II: The Golden Army
Hellboy II.: Az Aranyhadsereg
4 2018-12-25 3,5
(571)
Superman: Doomsday
Superman: Ítéletnap
3 2018-12-24 3,3
(73)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2018-12-29 22:01:56 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Lukrecia #24031

Resident Advisor Live: Bicep at Printworks 2018.

"The point I'm at is this: ecstatic healing traditions exist all over the world, and when everything is working right, rave is an ecstatic ritual" - mondta Eris Drew, a Mother beat kiadó alapítója a Resident Advisor újságírójának, és bár 2018-ban a fogalmat nehezebb definiálni, mint bármikor korábban (lásd a FACT remek cikkét a témában), szerintem a Bicep Printworks-ös fellépését megörökítő videó tökéletesen bemutatja, milyennek kell lennie, és hogy mennyi igazság van a fentebbi állításban.

Ez pedig még annak a fényében is elképesztő, hogy a belfasti duó tavalyi debütálása tökéletesen idézte meg a kilencvenes évek végi progresszív house/trance- és chillout/break-korszakot, miközben úgy lovagolta meg a rave-nosztalgiát, hogy sosem tűnt hiteltelennek. (Lásd még: a klasszikus rave site-oknak emléket állító, a maga minimalizmusában gyönyörű/szívszorító klipjük, ami a Glue-hoz készült.) Így valahol magától értetődő, hogy London aktuálisan leghipebb klubjában, a képek és beszámolók (valamint a videó) alapján is egyfajta modernizált "warehouse" hangulatot árasztó Printworksben adott fellépésüket örökítette meg az RA stábja - és milyen jól tették!

Mert bár a kilencven perc ugyan néha leül (a két kiadatlan dal mind hangzásban, mind pedig minőségben leveri számomra az általuk eddig felállított lécet), és az átvezetések is hagynak maguk után néha kívánnivalót, de egyszerűen akkora eufória és (fojtott) extázis árad az egészből, hogy nem tudom nem imádni (és írni róla :-).

2018-12-27 22:33:29 Eddie Murphy Delirious (1983) Lukrecia (4) #7

1983-ban Eddie Murphy minden tekintetben a csúcson volt: a Saturday Night Live-nak, valamint a 48 Órának köszönhetően már nem csak a stand up-rajongók körében számított megasztárnak, mindezt mindössze huszonkét évesen. Így nem meglepő, hogy miután legnagyobb példaképe, Richard Pryor bebizonyította, hogy a komikusoknak is lehet koncertfilmje, ő is akart egyet. A Delirious azonban, bár hatása a műfajra és olyan komikusokra, mint Chris Rock vagy Dave Chapelle elvitathatatlan, sokkal rosszabbul öregedett, mint a Live In Concert.

Elhiszem, hogy 1983-ban más idők jártak és Murphy is alig múlt húsz, de a homoszexuálisokról vagy az AIDS-ről szóló részek kifejezetten kellemetlenek, és bántóan ostobák, míg pár másik szkeccs (mint az Elvisről vagy The Honeymooners-ről szólók) már akkor is idejétmúltnak hat(hat)ott. A jelenkori stand-up(osok)on szocializálódott embereknek talán furcsán hathat az is, hogy az egy óra szűkölködik a klasszikus értelemben vett poénokban vagy szociális kommentárokban, de én ezt nem rónám fel negatívumként: Murphy mindig inkább előadóművészként volt kiemelkedő, nem komikusként, és amikor James Brownt vagy Mr. T-t utánozza, az egyszerűen frenetikus. Ráadásul olyan fiatalos hévvel és önbizalommal nyomja végig az egy órát, hogy már csak emiatt érdemes megnézni a Delirioust. És hát, rajta kívül kinek áll még jól a talpig piros bőr szerelés és a bajusz?

2018-12-25 18:47:38 Let Me Explain (2013) Lukrecia (3) #1

Eddie Murphy 1987-es Raw-ja óta nem készült igazán jó stand-up film (tehát nem special), Kevin Hart mégsem tudott élni a formátum (és a terjesztés) adta lehetőségekkel. A problémák ott kezdődnek, hogy a már említett előképpel ellentétben itt a felvezetés hét helyett húsz percig tart, és semmi más funkciója nincs azon kívül, hogy görcsösen próbálja demonstrálni, hogy egy nemzetközileg (el)ismert komikus a főszereplő. A maradék ötven perc pedig legnagyobbrészt ihlettelen, a klasszikus Def Comedy Jam témáknál maradva: pszichotikus (fekete) nők/exek, párkapcsolati problémák, haszontalan barátok, és így tovább.

Ami megmenti az egészet, az maga Hart: hiperextatikus előadásmódja, túlpöretett imperszonációi tökéletesen illenek a szűk egy órás anyaghoz, ha pedig valaki nem vár el különösebb mélységet tőle, azt valószínűleg viszi majd magával a lendülete. De azért a Raw-tól, vagy a Richard Pryor Live In Concertjétől így is nagyon messze van.

2018-12-25 13:54:57 Ali Wong: Baby Cobra (2016) Lukrecia (5) #1

Sok pályatársával - például Hannibal Buress-szel vagy Bill Burrel - ellentétben Ali Wong egyáltalán nem számított még ismert névnek, mikor megjelentette első stand-up specialjét. Szerepelt ugyan az Inside Amy Schumer pár részében, illetve ő az egyik írója az ABC-n futó Fresh Off The Boatnak, az áttörést mégis a Baby Cobra hozta meg neki - teljesen megérdemelten. Wong ugyanis a Pamela Adlon-féle Better Things legjobb pillanatait megidéző kendőzetlenséggel beszél arról, hogy milyen anyának lenni és az odáig vezető útról. Tabukat nem ismerve, úgy beleszőve a szociális kommentárt a műsorába, hogy az soha nem válik erőltetetté. Teszi mindezt ráadásul terhesen, ennek ellenére (vagy épp ezért) olyan vibráló színpadi jelenléttel, amivel eléri, hogy még a képernyőn keresztül is könnyű úgy érezni, hogy csak ketten vagytok, ő pedig bízik benned annyira, hogy elmondja neked a legféltettebb titkait. Egy ilyen debütálás után nem meglepő, hogy a Netflix nem csak berendelte a második specialjét (Hard Knock Woman), de a BoJack Horseman alkotóinak új sorozatába (Tuca & Bertie) is castingolták.

2018-12-25 13:30:41 [Kedvenc lemezek] Lukrecia #553

Van Morrison - Astral Weeks
Mayhem - De Mysteriis Dom Sathanas
David Bowie - The Rise And Fall Of Ziggy Stardust And The Spiders From Mars
Converge - No Heroes
John Coltrane - Interstellar Jazz
Eric B. & Rakim - Pain In Full
PJ Harvey - Rid Of Me
Björk - Homogenic
Sleater-Kinney - Dig Me Out
Darkthrone - A Blaze In The Northern Sky
Stars Of The Lid - The Tired Sounds Of Stars Of The Lid
Autechre - Amber
Talking Heads - Remain In Light
Iron Maiden - Powerslave
The The - Infected
Black Sabbath - Heaven And Hell
Thy Catafalque - Tűnő Idő Tárlat
Massive Attack - Mezzanine
Tricky - Nearly God
Public Enemy - Fear Of A Black Planet
Cseh Tamás - Fehér Babák Takarodója
The Mercyful Fate - Melissa
Ulver - Kveldssanger
Slayer - South Of Heaven
Alice Coltrane - Universal Consciousness
Death - Leprosy
Sparklehorse - Vivadixiesubmarinetransmissionplot
Marvin Gaye - What's Going On
Galaxie 500 - On Fire
Bathory - Under The Sign Of The Black Mark
The Velvet Underground & Nico - The Velvet Underground & Nico
Charles Mingus - The Black Saint And The Sinner Lady
Entombed - Left Hand Path
Voivod - Dimension Hatröss
Bajdázó - Lekapcsolom a villanyt a fejemben

...és még biztosan kihagytam párat. :-)

2017-10-30 02:27:13 Bad Day For The Cut (2017) Lukrecia (3) #1

B-kategóriás Blue Ruin/A bosszú ura: jól járja körbe az erőszak körforgását, annak abszurditását, hiteles főhőssel és sajátos hangulattal, de utóbbi különlegessége és előbbi zseniális párbeszédei, valamint eredetisége hiányzik belőle. De egyszer ezek ellenére abszolút ajánlott, debütálásnak pedig ígéretes, kíváncsi leszek Baugh következő filmjére.

2016-11-30 16:35:32 [Filmet keresek] Lukrecia #2069

Nagyon régen láttam egy animációs filmet, amiből leginkább a csehszlovák/jugszláv rajzfilmeket idéző stílus maradt meg, valamint az, hogy a Szörny Rt.-hez hasonlóan a főszereplő szörnyek a gyerekek könnyein éltek. Aztán a fináléban rájöttek, hogy a sírás helyett jobb az öröm, mert az örömkönnyek édesek, nem sósak.

Mond ez valakinek valamit?

Január nyolcadikán premier előtti vetítés a Toldiban. Esemény itt.

Hárman, egyet kell értenem Ferenccel. :)

Túlságosan feelgood volt ahhoz, hogy fennakadjak a döccenőkön, és túlságosan habkönnyű, hogy tíz perccel a vége után bármi komolyabbra emlékezzek belőle. Aranyos, ártatlan, helyenként szívmelengető családi film, de túl kevés lélek és történet van benne ahhoz, hogy igazán maradandó legyen.

Összes komment...