somogyireka

(kilépett)

2024-01-31 18:35:01 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27270

Sziasztok, szeretném kérni a mai nappal a hivatalos kiléptetésemet, a további botrányokat elkerülendő.További jó filmnézést és kommentelgetést nektek.

2024-01-24 14:45:48 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27240

Nyomatékosítom, ez az egész egy filmes bejegyzésem alapján robbant ki, ott tettek át off-ba, ami még csak nem is az én keserűségem, hanem Tarr Béláé. A torinói ló férfiképéről kérdeztem, és még mindig nem adom fel a reményt, hogy van itt egy darab Férfi/ Nő, aki beleáll a válaszba, mert ez eddig mind csak sértett, kisfiús picsogás volt, ahol még a legnagyobbakról is lehullt a lepel. És a kisfiús picsogáson csak az húzza fel magát, aki érintve van.

És aki beleáll, ne ide, hanem a filmhez írjon, vagy sima levelet, elég sok kérdést feltettem, és gondolatot megosztottam ott. És gratulálok, igazán sok energiát belefektetve az ügybe szétszedtetek, legyőztetek, mint közösség bebizonyítottátok összetartozásotok, "jóemberségeteket", és még bűnbakot is találtatok. Mi kell még?
"Donec eris felix, multos numerabis amicos, / Tempora. si fuerint nubila, solus eris" - Ovidius. (én már legalább tudom, milyen ez, mert senki, senki nem maradt, aki hallgat, azért, aki meg azt játssza, hogy mindenkit szeret, azért)

2024-01-23 21:29:33 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27224

Tudod, akiben van egy kis emberség, az ezen ponton nem gúnyolodik. De így könnyű, a parton állva, mert nem veled történik, és így megteheted, hogy a kt szolgalelkű, kishivatalnok aktatologatójaként gémkapcsokkal dobálsz minket, mert még köved sincs.
De azért segítek, itt embereknek most nagyon fáj.Konkrétan barátságokat gyászolnak!!Úgyhogy kérlek, ennyi tisztelet legyen már benned.

előzmény: Ubul (#27223)

2024-01-23 15:43:03 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27222

Késő, Ugor.Sajnálom.

Privátlevélben bátrabb voltál, mást írtál. Egy biztos, nem lennék a lelkiismereted most.
De legalább, végre előttem is pozicionáltad magad, amit valójában sejtettem már egy ideje. Kár volt annyi erőfeszítés abba a showba,amit, mint "barátnak" lenyomtál élőben, a sok éves ismeretségünk alatt.
De ez egy ilyen kor, lekerülnek a maszkok.
Te nem vagy rossz ember, simán csak gyáva.

előzmény: Ugor (#27221)

2024-01-23 14:20:10 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27219

És ennek az alpári színvonalnak semmi következménye, a gyáva adminok személyes leveleket írogatnak nekem, ahelyett, hogy lenne bennük annyi bátorság, hogy élve a szabályzat lehetőségeivel rendet teremtenek. Most csak ugyanaz ismétlődik meg még egyszer, mint tavaly ryoodnál, itt éppen szó nélkül hagynak egy nő nyilvános, többszörös alázását, szóbeli abuzálását. És sejtem, ha ez élőben történne már kb nem élnék..és nem viccelek. Ennyi férfi, elnézést fiúfrusztráció, mint amit itt összehordtatok minimum egy testi erőszakban nyilvánulna meg a sötét utcán.

Ez az egész, amit itt lenyomtatok, igen, Magyarország kicsiben, gyávaság, agresszió, töketlenség, szégyen és gyalázat, és természetesen tudom, hogy a napjaim, perceim meg vannak számlálva itten, mert ugye az álságos béke mindenek felett, de addig mert igenis van pár értékes ember, miattuk még maradok.

A későbbiekben letterboxd hasonló nevű felhasználójaként megtaláltok.

***ÉVA CSAK EGY ÁDÁM-MUTÁCIÓ
rájöttem, hol követem el a hibát, és számos férfi miért kiált ki bűnbakként, és dobja rám az összes szennyesét, és miközben szitkozódik, ordít velem, miért törli belém a könnyeit. Hisz mi másért is lennénk agresszívek, gorombák, méltóságon aluliak, mert nagyon fáj.

Rájöttem, amikor Tarr Béla egy véglény szintjén vegetáló alakot mutat be A torinói ló végén, akkor nem nemekben gondolkozik, hanem az emberre utal. A teremtés legnagyobb hibáját rója fel istennek, hogy embert teremtett. Amivel önmagában nem lett volna baj, hisz saját képére vágyta megalkotni legnagyobb művét, de valamit kifelejtett belőle.

Mert míg a fűnek, a fának, a madárnak, az óceánnak odaadta egész önmagát - nem hiába állunk áhítattal egy folyó vagy egy hegy előtt, mert abban egész alakjával ölt testet, isten fúj a szélben és esik az esőben - addig, amikor az embert létrehozta, fukarkodni kezdett, és megtartotta magának önmagát.

Tarr azon a ponton, ahol elfogy víz, étel és fény, ami a film vége ugyan, de az idők eleje, nem a férfin kesereg a nagy sötétben, hanem az emberen.
És dehogy dehogy, miért lenne Éva más, ő is csak része az embernek. A teremtés kori nő sem több, mint egy férfimutáció, egy anyagból vagyunk gyúrva végzetesen emberek.

És ha visszanézek a történelmemben valójában többet szenvedtem nők miatt, mint a férfi okán.
Nem, dehogy nem a férfiben van a baj, hanem az emberben.

Mégis azt gondolom, itt a vaskor legmélyén, e duális világ női minőségében van az egyetlen reményünk, hisz ő, mint afféle lágyabb formákkal bíró, férfimutáció vezette ki az emberpárt az édenből, így ő ismeri a visszafelé vezető utat, amelyen, mert nincs tovább előre, el kell indulni visszafelé.
Mikor férfit írok, nem a hús és vér férfira gondolok, hanem a hím minőségre, amiből mára olykor több van a nőkben, mint a férfiben.

Igen, isten volt a hibás, vagy tényleg csak elfáradt szombatra, és a legfontosabbat hagyta ki legnagyobb művéből, önmaga teljességét.

Szóval Évában (Éva 2.0) van most a világ reménye, e duális lét női minőségében, aki ott lakik a férfiben is.

2024-01-22 19:08:15 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27217

Hát gratulálok, te voltál az egyik, akiben bíztam, hogy legalább nyilvánosan nem áll belém.
Írtam is Ugornak, így közvetve megkaptam a válaszomat, amit A torinói ló ferfiképe kapcsán feltettem.Igen, óriási és még annál is nagyobb a baj.És Tarr pontosan leírja ezt az utolsó részben.
Amíg nem tilt le az oldal, egy ideig a filmírásaimat folytatom, dikalosz majd valahogy megbékél ezzel, aztán majd csendben eltűnök.
És joggal és okkal és iszonyúan fáj.

előzmény: macready (#27213)

2024-01-22 14:42:16 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27210

A kt-ról..naná..évek óta abuzál, mert kegyetlen a tükör, amit elé tartok.A torinói ló miatt van minden..egy sima kérdés volt hetekkel ezelőtt, hogy vajon mit akart Tarr a nőt igás állatként kezelő férfivel bemutatni nekünk, ahol rögvest off-ba kerültem.A válaszra azóta is várok, mert tudom, hiszem, hogy léteznek Férfiak, akik tudnak erre válaszolni.Mert én nem ismerem azt.

előzmény: csabaga (#27209)

2024-01-22 13:47:12 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27207

Van melletted egy asszony? Összekötnél vele, ezt ezen a szinten úgysem oldjuk meg.

előzmény: dikalosz (#27206)

2024-01-22 07:27:28 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27205

A filmekért, és pár barátomért, meg amúgy, hogy az általad jelzett példán keresztül is lássam, mivé lett "Ádám", akinek már a teremtésébe is hiba csúszott, lásd A torinói ló c.film, de szerencsére ezt egyre több férfi tudja, s nem elégednek meg e helyzetükkel. Én velük kooperálok, a filmek segítenek abban, hogy megtaláljuk egymást.Kutya kemény út a nőnek és a férfinek is.
De ez innen, a korábbi kirohanásaidat olvasva értelmezhetetlen neked.
Nem mazochizmus, úgy hívják, együttérzés és szeretet.

Érted is megtennék bármit, hogy meghallj, de fület a szívedbe csak te tehetsz.

előzmény: Ubul (#27203)

2024-01-22 07:16:27 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27204

Jólesik.(egyben van)
És ezen kívül szövegértelmezés elegséges.Erről tényleg nem én tehetek.

előzmény: Mizi (#27201)

Tarkovszkij az életrajzi könyvében hivatkozik a grúz rendezőre, a fiam hozta be az életembe, mert éppen Tarkovszkijnál járt, és én ennek nagyon örülök. Ő nagyon szerette, én kevésbé lelkendezek mióta láttam, de valószínűleg csakis a férfitípus miatt, amit bemutat.
Édes, kedves, cuki, leginkább tét nélküli férfiú. A férfi szót nem használnám rá, a fiút meg ugye kinőtte, így valahol a senki földjén egyensúlyozik. Azt sem tudja, arccal merre áll-típus, aki a bájával, sármjával igyekszik hódítani. Mintha bírna valami szuperképességgel, ami miatt mindenki kedveli, egy ideig..Csak megtartó erőt ne képzelj belé, s házat ne akarj építeni rá, sőt ne is tedd elé szívedet. És nem azért, mert rosszat akar neked, hanem mert mintha még nem fogná fel, hogy az élet nem zsonglőrködés, játszadozás, hanem igenis tétje van a lépéseinknek. Szóval, hogy ide nem lazulni, a táj felszínén könnyedén átsiklani jöttünk, hanem árkot ásni. Sőt kutat, az egyetlent, önmagukhoz, és ahhoz bizony egy ponton meg kell végre állni, megszentelni a földet, ahol e mozdulatsorba belekezdünk.
Mert különben az élet fog majd csúfosan és váratlan megállítani.

2024-01-20 22:29:46 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27199

Legalább az igazat írd.
(frissítem az esti egy mondatot)

(milyen jó kis jellemzés az emberről az is, hogy x ideje, noha elég sok és komoly filmhez írtam, erre a csuklóból idevetett mártírkodásomra jön csak válasz, aminek valószínűleg nem ismered az egész történetét, és én is unom magam miatta, tényleg, szóval, jó, hogy szólsz, leállítom magam) áá, nem, nem romlik a színvonal össznépileg, áá dehogy

és továbbra is javasolnám az ignorálni gomb visszahelyezését, mennyi felesleges összekoccanást kikerülhetnénk ezzel

előzmény: Mizi (#27198)

2024-01-19 06:05:35 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27196

Pont így jártam én is..azóta fenntartásaim is vannak rendesen az egész oldallal.Semmi kártérítés,kárpótlást nem kaptam, csak egy büdös off-ot.
Sajnos emiatt többen is költözködünk azóta a hasonló témájú angol oldalra, mert valahol lenni kell még.Senkinek sem fogunk hiányozni itt.

előzmény: csabaga (#27195)

Azon a kiélezett, egy döntés meghozni képtelen, érzelmileg túlterhelt estén, amikor néztem, rögvest tudtam, ebben a filmben magammal fogok szembenézni, és, hogy a tizenkettő én vagyok. Mert ugye a valóságban, egy még tudatilag teljesen tiszta létben, ahol képes voltam pontosan olvasni a jelekben, mindenki én vagyok, tehát nincs rajtam kívül senki és semmi.

A tizenkettő hónap, csillagkép, apostol, Izrael törzsei, a szívcsakra szirmai, és az Olümposz tizenkét istene..Együtt tizenketten adjuk ki az egészet, de ha csak egy is hiányzik, sosem lesz teljes a kép.
Ám közülük egy mégis más, ő pedig az, aki mikor a többi még mind ellenkezik, alszik, elárul, vak, keménykedik, szerepet játszik, már akkor látja a Fiút. Őt, akit csak a legártatlanabbak ismernek.

E valahol a gyerekkorban maradt, mégis végtelen bölcs, de leginkább időn kívüli, a történetünkbe nem mélyen alászálló, nem korrumpálódott lényünk az egyetlen esélyünk arra, hogy önnön eredetiségünkhöz hasonlóvá tegyük magunkat. Az utolsó lehetőség, hogy emlékezzünk arra, akik vagyunk.
A szívünk közepén világló nem e világi fény, akit a szerencsések hagynak egyre jobban világlani, és mely lassan, de biztosan átvilágítja a többi tizenegyet, hogy azok is végre a lássák Fiút.

Az utolsó pillanatig teljes a bizonytalanság, hisz ha csak egy is bennünk vak marad, nem láthatjuk meg egészében azt, akit ember soha meg nem láthat, de akinek már csak a gondolatába is beleborzadunk.
Ám ehhez készen kell lennie mind a tizenkettőnek, és ha csak egy is elmarad, az maga után húzza a többieket. Az az utolsó, rettentő egy, mely még akkor is tíz körömmel kapaszkodik az elveibe, az énbe, a halandóságba, a nem tudásba, a legnehezebben áttörhető fal.

Talán ezért is a legmegrázóbb az ő színeváltozása.

2024-01-13 13:21:43 Megörökölt gyalázat (2022) somogyireka (3) #1

Ötven percre félretettem az előítéleteimet, hogy ne azt figyeljem, milyen forgatócsapat áll a film mögött, és szigorúan a tényekre koncentráltam. Meg kell mondjam, nehéz volt, de ebben a témában egyelőre nem tudok más filmet. Mert amiről szó van, egy a tettekkel néha azt gondolom, hasonló súlyú rettenet. Mégpedig annak a ténye, hogy az orosz katonák által megerőszakolt több százezer nőnek, és a gyalázatot végignézni kényszerülő szeretteiknek egy álságosan agyonkatolicizált, szexust egyházi alapon elfojtó, a traumákat kibeszéletlen hagyó korban senki nem segített feldolgozni az elszenvedett eseményeket.

A megoldás, a gyógyír a hallgatás és a felejtés volt, amiről tudjuk, hogy egyáltalán nem segít. Mert a lelki kínok lassan de biztosan szétroncsolják a pszichét, igen sokan megőrültek az események feldolgozatlanul hagyása miatt, és idővel a testet is megbetegítik. Nem beszélve arról, hogy a rémséges titkokat továbbörökítjük a következő nemzedékre, akik viszont nem tudva arról, mit is hordoznak a személyiségük felszíni rétegei alatt, akár egy életen át ártatlanul szoronganak, válnak diszfunkcióssá, depresszióssá, borderline-ossá, bipolárissá, soroljam még?És mivel nem is az ő fájdalmukról van szó, mert a mama sír bennük, így nagyjából esélyük sincs meggyógyulni, bsszameg..

Undorodom, és még finom vagyok a titkolózástól, az elhallgatástól, és bizony ahogy néztem a filmet csak beugrott egy emlék saját apai nagyanyámról is. És a fenébe, mi van, ha épp miatta kínlódok egyes feloldhatatlan pánikok miatt lassan fél évszázada, mert bizony hiába, hiába ások a húsomon át, a zsigereim keresztül a gyomromon túlra, nem találok magamban olyan emléket, melyből következtethetnék olykor abnormális félelmeimre.

És épp emiatt alapvetően az egész életemet az motiválja, hogy kimondani, ordítani, az sem baj, ha az már hisztéria, de ne maradjon bent semmi.

Miközben tudom, nem a szó fog megváltani a múlttól, de ha a másik fájdalmában magunkra ismerünk, megerősíthet az a tudat, hogy a kínokat együtt is cipelhetjük, és akkor egy picit biztosan könnyebb lesz.

2024-01-10 13:18:59 Elhallgatott gyalázat (2013) somogyireka (4) #17

A hazánkat "felszabadító" Vörös Hadsereg több százezer nőt becstelenített meg, aligha van közöttünk olyan, akit ne érintene, mint generációs örökség a sok fel nem dolgozott trauma, kibeszéletlen aljasság.

Haldokló nagyanyám és lánytestvére jut eszembe, ahogy elhúzódó agóniájukban, mellettük ülve vártam, hogy még valamit kimondanak, hátha valamit még itthagynak..Sosem fogom megtudni, a ház padlásán és a szomszéd búvóhelyként kialakított disznóólában töltött hetek alatt, mi történt pontosan velük, de az biztos, azt a bizonyos '44-es karácsonyt emlegették a legnagyobb borzadályként az egész háború alatt.

A helyzetet még jobban súlyosbítja, hogy a történek átbeszélése, a rettenet feldolgozására senki sem kapott megfelelő segítséget. A gyógyírként a hallgatást írták fel a lányoknak, és azt gondolták akkortájt, ha nem beszélnek róla, az idő feledteti a történteket.

Ma már tudom, ebbe a titkokkal terhelt, a szexus vészjóslóságát sejtető korba érkeztek anyáink, és mi a hetvenes évek generációja egyszer csak arra eszméltünk, itt valami borzasztó módon nincs kibeszélve, feldolgozva. Szóval, hogy az életünk alapjai rohadnak, melyet aztán a hetvenes, nyolcvanas években szépen befedtek az épülő szocializmus vívmányaival, majd pedig a nyugati nyitás reményével.

Mégis én lettem az az első generáció, aki felrántotta a szőnyegeket. Iszonyat, amit találtam ott, amiről aztán női felmenőim már csak a halálos ágyukon meséltek szótlanul nekem..A magamban hordott rémisztő szexuális minták, képek, öntudatlan sejtelmek mind-mind ennek a kornak a következményei, de én legalább egyet tehettem, elkezdtem e témában nyíltan beszélni, és a szexus köré szőtt összes szabályt szépen lefejteni, bízva abban, hogy majd az unokám, ha addig nem jön egy újabb háború, majd egészséges képpel születik a testiség kapcsán.

2024-01-08 14:12:40 Ének a búzamezőkről (1947) somogyireka (4) #16

Sosem fogjuk megtudni, hogy korábbi évszázadok között is ekkora különbség volt-e, mint a huszadik és a huszonegyedik között, mert nincsenek filmek, felvételek, de amikor az ember egy még száz éves se filmet lát, gyakran érzi úgy magát, mintha egy másik galaxis történéseit nézné. És egyáltalán nem mondanám, hogy körülnézve bármit is fejlődtünk volna, talán inkább vissza.

Eleve a beszéd mívessége, a kimondott szó ereje, az emberek tartása, az önmagukkal, mint a legvégső semmivel való irdatlan szembenézése. Igen, mintha ezek a szemek máshova néznének, mint a mai tekintetek, mintha tényleg állna valaki a nagy magyar alföldön, akire egyhegyű tekintettel koncentrálnak.
Meg mintha egy kicsit mind kilógnának a filmből, nagyobb alakok lennének, mint, amit a mozivászon elbír. De az biztos, hogy valamivel, aminek neve nincs, ami innen nézve nem is létezik, és néha az isten szóval takarjuk el, bizonyosan közvetlenebb kapcsolatban állnak, mint a ma embere. De lehet ez tényleg azért is van, mert túl sokan lettünk, és simán csak ez a rettentő mennyiség a minőség rovására ment.

Pedig nekik nehezebb volt, látványosabb és széles vásznúbb kínjaik voltak, őket mind átégette a világháború. Ám lehet, hogy pont ez a sokféle rettentő halál, egyáltalán az elmúlás ily közelsége tette ezt velük. Nem tudom, de olyan jó időt tölteni velük.

Jó nézni ezt az angyali minőségű Etelt, aki nem egy megérinthetetlen szuperhősnő, dehogy, a világ őt is pont úgy tette tönkre, mint minket, de valahogy még az ő megőrülésének a fénye is más, az íve, a mintázata, valahogy az egész eseménysor nemesebb.

Aztán a film közel enged a férfifájdalomhoz is, melyet ma már olyan ritkán látni ennyire makulátlanul, még eredeti állapotában, mert mára el vagyon rejtve agresszióba, hatalomvágyba vagy valami menő főnökszerep mögé. Itt viszont filmbéli férfi átégeti vásznat, mert olyan hőfokú fájdalommal bír.

Miközben meg, mintha a mai kor "dallamai" szólnának, ajaj, hisz a film az akármilyen nem jól ábrázolt szántó-vető ember miatt ki lett tiltva a mozikból, Rákosi elvtárs az ötödik perc után nem bírta tovább, és el is hagyta a mozitermet, ezzel megpecsételte a film sorsát. Szőts ezután emigrált is, és a film csak a "rendszerváltás" után vált újra nézhetővé.

2024-01-07 08:31:17 Ének a búzamezőkről (1947) somogyireka (4) #14

Hol lehet megnézni, el tudná valaki küldeni? Vagy az Emberek a havasont.
off: jó lenne egy afféle segítőszolgálat itt, hogy egyes filmeket elküldenénk egymásnak.

Rendkívül finom és óvatos lépéspróbák az egyik legnehezebb téma felé, hogy mit is tegyünk akkor, ha a szívünkben egyszerre jelenik meg több ember felé érdeklődés, jelen esetben súlyosabb érzelem. Ám a film pontosan felfesti azt is, minden esetben más típusú, hőfokú, fajsúlyú vonzalmakról van szó, de ezek együtt mégis kiegészítik egymást. Lényegében kiderül, hogy egy természetes világban, képes lenne a férfi egyszerre három nővel is lefedni magát, és talán akkor nem fázna, s érezné először azt az oltalmat, melyet legutóbb anyja méhében, amit öntudatlan azóta is kétségbe esve keres.

De mehetünk messzebb is, az sem kizárt, hogy egyetlen férfi sem a fizikai nőt keresi, hanem az ideát, az éteri Beatricét, akinek végtelen gyönyörűsége igenis többféle formán is felcsillanhat egyszerre. És minden egyes tünemény a maga helyén igazi, és egy eredeti világban el is férne egymás mellett ennyi típusú érzelem.

Persze ehhez nem egy a vallás által érzelmileg lebutított és kommunikálni képtelen hímre lenne szükség, hanem arra, aki talán még kész sincs, ami majd a jövő gyönyörűsége, aki miatt érdemes nekünk nőknek még kitartani, mert csak mi nevelhetjük fel együttes erővel ezt a fajt.

De persze ehhez nekünk is fejlődnünk kell érzelmileg, és minden erőnkkel önnön szívünket hódítani meg, mert csak annak erejét megismerve nem tekintenénk nőtársainkra ellenfélként, vetélytársként, hanem végre felfognánk, hogy csak együtt sikerülhet.

És ha közös a szerelmünk tárgya, akkor abban a kapcsolódás lehetőségét látnánk, s nem az ellenségeskedést, és akkor talán a férfi is megérne a feladatra, hogy felnőtt módra, áttetszően kommunikálja az érzéseit.

A film nem jut el ide, lényegében csak a poros, avítt mintát ismételi. És a csodálatosan szép, érdekes, érzékeny és beszélni, önmagát megosztani vágyó Gaspar nem a felmenői mintát ismételné, ahol elhallgatjuk, elhazudjuk egymás elől önmagunk. Ám legalább egy ponton transzparens a fiú, Margot-nak, a csak barátnak mindent elmesél, ám a kérdés az, hogy Margot ezt elbírja és valóban ezt akarja-e.

2024-01-05 14:45:53 Jules et Jim (1962) / Jules és Jim somogyireka (4) #16

kedvenc témám, a sokszerelműség Truffaut-féle feldolgozása, amely persze pontosan felfedi, milyen színvonalon is áll ma ez a jelenség. Nem egy harmonikus szerelmi történet ez, hisz melyik újítás egyből az?

És noha több, mint hatvanéves film, nem hiszem, hogy poliamoriában egyetlen millimétert is "fejlődtünk" volna. Miközben egyszer volt hol nem volt, az embert eredetileg ekképpen tervezték, de ki emlékszik itt még önmagára, arra, mit is jelent szeretni. Helyette rogyjuk ezt az álságos monogámiát, és pusztulunk bele össznépileg.

A film mégis megpróbálja a lehetetlent, kinyitni egy kapcsolatot, ha abban börtönben érzi magát a szerelem, és megkísérli a legnagyobb mutatványt, két barát között megosztani egy nőt, aki pedig olyan, amilyen, hisztis, kiszámíthatatlan, de legalább szókimondó és őszinte.

Milyen is lenne az ember egy teljesen ismeretlen tájon, ahol nem járt előtte senki, ahol megpróbálja átírni felmenői mintáit, mert egyszerűen csak természetes szeretne lenni, szabadon szeretne szeretni, és felvállalni azt, nincs az a férfi, nincs az a nő, aki teljességében lefedi az összes igényünket.
A jövő emberének útja ez, a földi lét túlélésnek egyetlen esélye, mert az elfojtott szerelmek, visszatartott szexus, meg nem kapott ölelések az oka itt minden békétlenségnek.

1969. Emberek beszélgetnek, nem csak úgy el-elszólogatnak egymás mellett, locsi-fecsi, hanem igazán próbálkoznak, tényleg hidat szeretnének a másikhoz építeni. Nyitottak, kíváncsiak egymásra. A beszédnek még valódi funkciója van.

Matematikáról, szerelemről, önmagukról. Karácsony van, aztán szilveszter lesz, nagy a hó, szép tél van.

És közben nagyszerű látleletet kapunk az érzékeny, koncepciók rabságában élő, de gondolkozni és szeretni vágyó férfiről. Lényegében a férfiérzés sokféleségébe hatolunk be, ahol úgy tűnik, dobogós a szerelem, de idővel kiderül, az "egyéb" típusú érzelmeknek is van/lenne létjogosultsága. Számomra újabb látlelet a film monogámia nemlétéről, illetve arról, talán ideig-óráig, szerelem idején elhiteti magával a férfi, hogy létezik, hogy aztán az érzelmei újra sokféleségükben, természetességükben fedjék fel magukat, és kiderüljön, érzés és érzés között nem kellene rangsort tenni. Nem csak az számít, akibe szerelmesek vagyunk, hisz vannak árnyalatok, és egy egyszer volt, hol nem volt, talán nem is volt igazi férfi mindettől nem ijed meg, hanem élete trónjáról, karmesterként irányítja azokat.

Ám ez nem történik meg, és a kezdeti nagy, gondolati csapongás, szárnyalás itt is egy elfojtós, inkább ne is beszéljünk róla, "idilli" családi élebe torkollik, ahol a nők ahelyett, hogy ünnepelnék azt, hogy ugyanazt a férfit szeretik/szerették, a szokásos módon vetélytársként tekintenek a másikra. És ezt hurcoljuk, örökítjük évszázadok óta, és az ember nem változik.

Noha tudom, hogy minden filmesztéta óva int attól, hogy telefonon nézzünk filmeket, de most megint bűnöztem. Mentségem az, hogy már láttam a filmet. De most szándékosan kint akartam lenni a "pusztában", a szakadéknál állva, szélben, hidegben, sötétben. Most valahogy ízléstelenségnek tartottam Jézus szenvedéseit karosszékben átélni. Ami elől, - legyen a tan bármennyire is "avítt", és akarja elmosni a mindenkori ezotéria, mely szerint boldogságra születtünk, csak akarnunk kell, kénköves gyalázata, - sehova sem lehet menekülni.

Igenis Jézus miattam szenvedett, és legalább megpróbált megváltani a bűnömtől, de szerintem nem sikerült neki. És Jézus nem egy nulla és harminchárom között élt zsidó férfi volt, akihez új egyház és vallás köthető, hanem a valódi én jelképe, akivel szemben úgy bűnözünk mindennap, hogy nem őt, hanem halandó, egymást falakkal elválasztó lényemet választom. A megváltás pedig nem lenne más, mint e tévképzet alól való felszabadulás, melyhez útmutatót a szeretet életre keltésével az istenit önmagában valóságként megélő ifjú adott.

A film most számomra inkább csak emlékeztető volt, sokkoló, nehogy elsüllyedjek az életben, és ne az isteni fiút válasszam, akit bizony azzal ahogy általában bánok vele az életben, minden nappal keresztre feszítem.

Most csak és kizárólag tükörbe néztem, melyhez persze a nagyszerű, a szerepeikkel teljes eggyé váló, sok helyütt amatőr, tehát önmagukat adó színészek is jócskán hozzájárultak.
A film most kegyetlen látlelet volt magamról, a minden percben a valódi ént eláruló látszatlétezőről, aki itt élősködik 0-24-ben rajtam, és világokat kell megmozgatnom, hogy legalább egyetlen tört másodpercre is szabad legyek tőle, hogy félre tudjam tolni az útból, hogy feltáruljon a valóság, a isteni fiú gyönyörűsége.

Nekem a film eleje és a vége ami üt igazán, a közbülső rész most kicsit didaktikusnak tűnt, ahogy szinte felmondja a bibliát. A félmosoly Mária és József között, az a szemrebbenés, mellyel tisztázzák, igen, itt járt az angyal, és megsúgta a titkot. És persze a vége, a vége, a túldíszítettség nélküli, szuperminimalista megfeszítés, mely most mind mélyebben a retinámba égett, és nem is akarok másra gondolni, csak e képkockákra.

Mert ekkora sokk kell ahhoz, hogy észhez térjek, hogy felfogjam, azzal, ahogy egy személyt ültettem a trónra, aki játssza a hozzáértőt és vezeti az életem, mit követek el minden percben a valódi lényemmel.

2023-12-22 08:43:51 Elephant (2003) / Elefánt somogyireka (2) #27

az este a prágai eseményektől totálisan lesokkolódva, ajánlásra kezdtem el nézni. A nem tudom hanyadik beszámolót is elolvastam a tragédiáról, hátha valaki, valahol leírja a borzalom, az ördög, a teljes mentális szétesettség természetét, vagy éppen azt, milyen úton juthat el valaki egy ilyen bűntetthez. Na meg a tettes anyjára gondoltam, az egyik legnagyobb áldozatra, követett is el bármit a fia ellen az elmúlt huszonnégy évben. (És a filmet is azért kapcsoltam be, hátha akkor itt, a sokat hájpolt Elefántban majd választ kapok.)
Mélységesen magamba zuhanva ültem a tűz mellett az este, sztereóban hallgattam, ahogy a fájdalom serceg, szöszmötöl, ólálkodik bennem, legalább ordított volna, legalább sírni tudtam volna.

Aztán az ordítás a film után tört elő belőlem, legalább ennyi eredménye volt ennek a hatásvadász hulladéknak, mely kellő mélység nélkül, az élet egyik legborzalmasabb tettét, ahol gyerek gyilkol gyereket, használ témául. Ráadásul művészieskedik itt nekem majdnem másfél órán át, amikor is "tarrbélásan", teljesen öncélúan fiatalokat filmez hátulról, és követi azok sehova sem vezető, éppen teljesen lényegtelen lépéseit.

Ám ezen a hosszúra nyújtott képsorokon keresztül legalább arra rá tudok mutatni, mi a különbség perceken át filmezni az iskolában a vécére menő diáklányokat vagy A torinói ló elején a lovát. Hát annyi, hogy az utóbbiban az a ló a Tarr Béla volt, az ott egy rettentően személyes esemény, ahol a három szereplő magát a rendezőt igyekszik három oldalról bemutatni. Ott szélként süvít a Béla és Ricsiként nyerít tovább, hogy aztán Ohlsdorfer lányaként még megpróbálja egy elképzelt rendeltetés szerint használni a nyelvet, melynek lehetetlenségébe a férfi aztán belefullad.

A két film között a különbség csak annyi, mint mikor abba az ágyba fekszel bele, ahol az épp elutazott szerelmed aludt, és összevissza öleled a dunyháját, meg aközött, amikor egy szállodában előtted nem húztak ágyneműt, és abban forgolódva ráeszmélsz erre.

Mindkettő puha textil, de mégis világok választják el őket.

És erre a különbségre találjon nekem valaki egy szót, mert akkor tizenkét évnyi filmnézés után talán végre rá tudok pontosan mutatni az igazi és a talmi közötti különbségre, és, hogy aligha van valódi súlya annak a műnek, melyet nem hozott anyagból gyúrunk. De hát ugye a világ már csak informálódni, szórakozni akar és egyre kevésbé érzi a kettő közötti különbséget, ami művészetté emel egy alkotást.

Persze értem én, hogy az volt Gus Van Sant célja, hogy lassú, elnyújtott mozdulatokon keresztül közel hozza az egyes szereplőket, hogy megismerjük, megszeressük őket, és így jobban fájjon az elvesztésük, csak hát ha valaki csak másolja az alkotásához a témát, és nem a sajátját meséli el, akkor az pont így - nem - sikerül.

2023-12-18 18:44:39 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27180

Benned van reményem.Belőled nagyszerű, fénylő Férfi lesz, már 15 és fél éves korodban ott ragyogott benned a lehetőség, az első pillanatban felismertelek, 2012 januárjában. Köszönöm, hogy a lehetőségeidhez képest beleállsz ebbe az ügybe, aminek tétje sokkal nagyobb, mint gondolnánk.
A torinói ló végén várlak, ott, kérlek, beszéljünk majd.

A többi témához most hadd ne nyúljak.Aki figyel rám, az úgyis tudja a látszólagos "férfiutálatom" mögött Férfiimádat van.

előzmény: ChrisAdam (#27175)

2023-12-18 18:30:54 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27178

Ezek után miről? De legalább most már abban biztos vagyok, Tarr nem lőtt túl A torinói ló végével, amikor látleletet adott..Legalább ne sajnálkozz rajtam nyilvánosan.

előzmény: Ubul (#27177)

2023-12-18 13:53:19 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27174

Látom,odáig olvasod, ahol épp visszavonom az állításomat. És a központi témához, A torinói ló végi témafelvetésig nem jutottál el. Hát igen, így beszélünk félre, és nem halljuk meg egymást. Sajnálom. Pedig én továbbra is várom a válaszokat. Mit üzen nekünk Tarr A torinói ló végével, melyre minden Férfinek kötelessége lenne válaszolni.(s ehelyett kapom itt az értetlenkedő he-ket meg a szomorú szmájlikat, brávó)

előzmény: Ubul (#27173)

2023-12-17 18:04:20 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27170

Nincs semmi..elfáradtam.óvoda ez..majd írok filmekhez.

előzmény: Ugor (#27169)

2023-12-17 16:27:10 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27168

Ha ezt írtam, hát legyen, persze volt annak egy kontextusa.De akkor most revideálom ezen kérésemet.

előzmény: Ugor (#27167)

Elérkeztünk az élet egyetlen lényeges kérdéséhez, innen lehetne akár beszélgetni is! Köszönöm.

előzmény: Ugor (#109)

A szenvedés közös, itt mind egyformán szenvedünk, csak van, aki el tudja fátyolozni vagy falazni azt maga elől. Eleve egy hatalmas szellemként egy kettétört térben csak szenvedni lehet. Aki ezt tagadja, megúszásra játszik vagy megszabadult.. Amúgy én a ló vagyok a filmben, ha valahova tenni kell magam vagy a szél.

De itt nem ez a kérdés, hanem, hogy mit szólunk Tarr a férfiról alkotott látleletéről, az első emberről, hisz ha ez egy rükverc teremtéstörténet, akkor visszajutva a nullponthoz, egy ilyen véglény Ádámot találunk. Szóval Tarr kb annyit mond, és ezt nem én mondom, hogy ez első ember ennyire félrement. Hogy már eleve az ősatya egy nagy fasz volt, elnézést. És ezt egy Tarr Béla-i állítás..és a kérdés, hogy tizenkét évvel a film után ebbe bele tudunk-e törődni, vagy cselekszünk. Én "cselekszem", erről szól az írás és a kép, ami persze egy elvont eszmefuttatás, de le tudom írni egyszerű szavakkal is, ha nehezen követhetővé tettem.(és emiatt sikítok itt hetek óta, mert ezt lejjebb megkérdeztem már)

előzmény: Ugor (#107)

Te is megfestheted, megírhatod a saját válaszodat a filmre, amit itt sztereóban nyomok a nem tudom hanyadik bejegyzésnél, és közben magamra haragítok egy filmes oldalt. Egy egyszerű kérdés volt a Tarr-féle férfikép értelmezés kapcsán, valahol lejjebb jobban feltettem.

előzmény: Ugor (#105)

Na de mi történt a lóval? Ádám 2.0 teremtése (a szöveg kizárólag a blogon bemutatott képpel érvényes, és továbbgondolása a #103-as hsz-nak)

https://somogyireka.com/mi-tortent-a-torinoi-loval-adam.../

Tarr Béla 2011-ben, eljutva a filmművészete és az emberbe vetett reményének végéig, rettentő kétségek között, szörnyűséges helyen, ám az első férfit kegyetlenül jellemezve, magunkra hagyott minket képzeteivel.
A mű állítása szerint a kezdetek felé haladva, eljutva az első szavak, az Ige elé, melyben kimondatott, fény, víz, föld, levegő, megérkeztünk az állati szinten vegetáló, a nőt vegzáló, első emberhez. Tarr férfitípusa nem mást, mint egy véglény szintjén tengődő, a nőt igavonóként használó Ádámot ábrázol, melyet azóta a történelem, a kultúra jótékonyan elfedett.

Ám a film az időben visszafelé haladva lerántja e lepleket, és ezzel elénk tárja a férfit eredendő állapotában. Bemutatva ezzel a világnak, ne is várjon többet e fajtától.

Ráadásul magunkra hagy abbéli kétségeink között, hogy végül is mi történt azon a bizonyos napon, amikor meghalt az isten, Nietzschében legalábbis biztosan, hogy az Torinóban sétálva egy lovat ütlegelő kocsist meglátva úgy döntött, inkább az őrültek útját választja.

Ismerve a filmet és a benne feltárt tényeket, elbírtam ezek mentén pár évet, de amikor az emiatt elszenvedett kínjaim már olyannyira elviselhetetlenekké váltak, hogy fájdalmamban elfáradtam üvölteni is, a cselekvés mellett döntöttem. Gondoltam, legalább megpróbálom.

Így az első lépésként megkerestem magamban a lovat Torinóban, és életre keltettem a művészet eszközeivel. Nem csak simán megvigasztaltam, megfuttattam és enni adtam neki, hanem saját másik felével, az égetően hiányzó résszel is kárpótoltam.
Majd egészen az utolsó szóig érvénytelenítettem magamban Ádám teremtését, visszavontam a genézis belém égettet kódjait.

Az elmúlt hét esztendőben a művészetet már tudatosan nem használtam másra, minthogy megteremtsem Évát saját jogon, aki Ádám nélkül is létezik.
Itt történt a csoda, mert ebben a bennem is élő új nőben felismertem a világmindenség legelső érzését, ahol az ember önmagát megduplázva beleszeret a kedvesei között felbukkanó, szinte anyagi formát öltő térbe, mely nem más, mint a valóság tükröződése az anyagban.

És végre és végre e bennem, közöttem legmélyebben sóvárgó szerelemből megalkottam Ádám frissített változatát.

Mert Éva 2.0 a megfelelő társra vágyik.

2023-12-17 08:53:28 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27166

Rendben, Ugor, lehet, tévedek, nem nemi harc volt ez annak idején, én innen mégis úgy éltem meg, hogy mint hangos nőt egy férfiakból álló vezetői csoport elhallgattatott, mert értetlenkedtem egy innen nézve igazságtalannak tűnő döntésben. De belátom, nincs igazam.

Akkor úgy kérdem, miért nem álltál ki akkor mellettünk, vagy simán csak nyilvánosan (!) mellettem, noha talán te voltál az egyedüli, aki pontosan átérezte, mit élek át, mert ismersz? Ezt azóta sem tisztáztuk.

És a virtuális vita ugyanolyan érvénnyel bír, mint a valós életben történő, és ha nincs érdemben orvosolva, akkor hónapok múlva is fáj. És noha ti már bőven ellapoztatok onnan, de én azóta is nagyon rossz érzéssel jövök fel az oldalra, mert tudom, ami akkor, az bármikor megtörténhet újra. Aki minősíteni meri a vezetőség rossz döntését, azt elhallgattatják, és mert nő vagyok, ezt a nő elleni támadásnak élem meg egy alapvetően férfiak vezette társadalomban, és kicsiben a kt az.
Fontos kérdések ezek, jó lenne felnőtt módon beleállni, s ha esetleg megint "csúnyát" mondok, nem minden figyelmeztetés nélkül letiltani innen.

És A torinó ló végén gondolkozva felszakadtak a sebek, mert a legkedvesebb rendezőm tizenkét éve rettentő látleletet adott a nő helyzetéről, ráadásul most már ryood sincs itt, hogy megvédjen..és akarva akaratlanul eszembe jutott az októberi eset.S a képet, mint válaszomat a filmre azért is festettem, hogy elkezdődjön egy érdemi párbeszéd.Akár itt köztünk is

Igenis a női szívtérből újrateremtettem a férfit, értetek cselekedtem, és az off-ban landoltam megint, pedig az az írás a filmről szól.És ha folytatom, ki leszek tiltva megint, és akkor már csak egy esélyem van.Mert ha jól tudom, három után végleg röpülök.
Én nem leszek olyan kitüntetett helyzetben, mint az októberi eset főszereplője.

előzmény: Ugor (#27163)

2023-12-16 21:11:30 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27165

De rohadt kínosak vagytok..legalább az eredeti írást bent hagyhattátok volna.Azzal mi volt a baj? Hogyan kellett volna finomabban leírni, hogy mikor ryoodot elintéztétek és mellé álltam csak és kizárólag férfiak szálltak szembe velem.Az írás és a kép pont ezt oldja fel.

2023-12-16 19:29:32 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27164

Vigyázz, át fognak tenni offba, kitiltanak, kigyomlálnak.Inkább nézd meg a képet, amivel Tarrnak válaszolok.

--
Áthelyezve a(z) A torinói ló topikból.

előzmény: Ugor (#27163)

2023-12-16 15:31:25 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27162

Nem szoktam itt önpromózni, de remélem, ennyi belefér, mert ezt a festményt a filmre adott válaszul készítettem, mert azzal, amit Tarr állít, nem tudom, hogy lehet egyetlen napot is kibírni ordítás nélkül.

Simán csak elfáradtam ordítani, úgyhogy valamit tennem kellett. Nem, az októberi, engem letiltó, kt-s férfitámadást sem hevertem ki, amit egy-két ide író bátor férfi azért feloldott, akikre végtelen büszke vagyok, a többi hallgat azóta is sunyiban. (természetesen tisztában vagyok az ezzel járó off-fal, mint múltkor, és egy második kitiltással is)

Ezért van szükség erre a képre, Ádám 2.0-ra.

Íme az írás és a kép: https://somogyireka.com/mi-tortent-a-torinoi-loval-adam-2-0-teremtese/

--
Áthelyezve a(z) A torinói ló topikból.

A nagy szerelmeknek, nagyszerű egymásra találásoknak van sajnos egy másik oldala is, mert ugye ami ragyog és megtart, annak idővel meg kell mutatnia a fonákját is. Csak. De ha magyarázat kell, mert ebben a világban csak a kettős természetű dolgok tudnak testet ölteni, egyáltalán a dualitás miatt vagyunk képesek felfogni a jelenségeket, és ettől megváltó szerelmeink sem menekülhetnek.

Tapasztalatom szerint minél nagyobb a szerelem, a szenvedély napos oldala, annál nagyobb lesz a vihar is. Nem hiszek abban, hogy ezt meg lehet úszni.Számomra egy párkapcsolat onnan számít, míg meg nem mutatta a borús oldalát is. A nagy szerelmek célja, hogy a másikat alapzatáig lebontsa, s így felfedje önnön meztelen mivoltunkat. És bizony kegyetlenek az eszközei, hisz hajlamos olykor a tettlegességig is fajulni. És amíg ebből van kiút, amíg ezt a felek lehiggadva és a kapcsolatukat ezáltal egy magasabb szintre emelve, meg tudják beszélni, addig minden kapcsolati vihart támogatok. Soha senki előtt nem vagyunk olyan fedetlenek, olyannyira láthatóak, mint akivel együtt élünk. A házasság a legdurvább tükör, és a legkeményebb önismereti praxis abba belenézni.

És, hogy a a felek a viharban végül meg tudunk-e állni, meg tudnak-e kapaszkodni egy tartóoszlopban, és nem verik-e agyon egymást, az tényleg a vakszerencse döntése. Mert, van egy pont, amikor a másik tényleg lényünk legmélyére törve a legaljasabb, legembertelenebb, legszánalmasabb részünket bombázza. És akkor mi is visszatámadunk, mert ezt a szintű leleplezést nem bírja ki az én.

Ezen a helyen nem vagyunk észnél, nem tudjuk, ki emeli fel a kezünket, ki taszítja a másikat a falhoz vagy éppen a korláton túlra. Ez az az énrész, melyet jótékonyan elrejt a világ előlünk, magyarul nem is tudjuk, hogy ilyen erővel tudunk gyűlölni.. És ha mindez fizikai tetté fajul, akkor bizony a vádlott akár arra is képtelen, hogy felidézze utólag az eseményeket. Mert amikor ütött "ő nem volt ott", a személy mintegy félreállt, hogy egy hatalmas és őrült, igazságot vagy igazságtalanságot osztó erő hasson helyette. Rettentő énmódosulatok ezek..

Aki átélte, tudja, miről írok, parton állva nem lehet ezt elképzelni.

De az is előfordul, hogy e rettentő viadalt az egyik arra használja fel, hogy a másik segítsen neki kioltani az életét, mert bizony vannak emberi kapcsolatok, amik olyan elviselhetetlenek, hogy jobb inkább meghalni.És ne jöjjön senki nekem azzal, hogy el lehet menni, a sors nagy erő és addig szorít, míg akarja.

Na, ilyesmikről van szó ebben a filmben. Öngyilkos lett-e főszereplő apa, vagy a felesége ölte meg, és minderre, hogy emlékezik a tizenegy éves látássérült a fiúgyermekük. Kegyetlen dráma, irtó okos, micsoda párbeszédek, micsoda vitakultúra, micsoda intellektuális magaslatok. Döbbenet majdnem három órán át.

(az én olvasatomban hirtelen felindulásból a nő lökte ki a férfit az ablakon, de persze nem szándékosan akarta megölni, de a viszályok ezen a hőfokán kár keresni racionális hajtóerőket. És a tett elkövetésekor fennálló módosult tudatállapot még a saját visszaemlékezését is elhomályosította, így még magával is el tudta hitetni, hogy ártatlan. Ám a bíró döntését, szerintem végül a kisfiú vallomása irányította, akiről tudjuk, hogy mindkét változatot ugyanannyira tartotta valósnak, mint ellenkezőleg. Kicsit olyasmi ezt, mintha a meghalni vágyó apja végül az anyja lesújtó kezét használta fel tettéhez, amihez ő egyedül gyenge volt. A fiú meg ahogy kell, két rossz közül az egyik mellett döntött. Ez egy reális választás, és javarészt az életben is ilyen döntéseink vannak. Szegény fiúcska túl korán szembesült ezzel)

A nő helyzete a filmben

vajon, amikor Tarr Béla elsötétített mindent és lekapcsolta a Napot is, szándékosan hagyott minket, itt maradottak ezzel a lealjasított férfiképpel magunkra? Szóval, hogy véletlen-e az, hogy azt Ohlsdorfert játszó üvegszemű és félkezű Derzsi János igásállatként, nyomorult szolgaként használja a nőt? Aki még csak nem is a felesége, hanem a lánya, s aki az 1994-es Sátántangóban Estikeként már felfedte magát, és semmilyen más filmben nem is szerepelt.

Mert ezzel nem kisebb tételt fogalmaz meg, minthogy a férfi a végére, visszajutva eredendő állapotába, így fog kinézni, hogy az Ádám, mint isten fő műve egy meglehetősen silány, önző, érzéketlen alak, melyet aztán idővel elfed a jótékony kultúra, képzés, illem. Ennek következtében ma azért már találkozhatunk érzékeny, értelmes, együttérző férfivel, de ha lebontjuk róla a történelem ránövesztette maszkjait, egy Ohlsdorfer találunk minden férfi alatt.

Mindezt látva miben is reménykedjen a ma nője, hisz felismerve a teremtés nulladik percének férfi archetípusát, többet, jobbat ne is várjunk ennél.

Az egyetlen remény A torinói lóban a nő, akinek persze egy ilyen abszurd férfiállat mellett semmi esélye, de ha mégis ebben a két és fél órás rükverc teremtéstörténetben felcsillan valami, az az a pillanat, mikor az apa és a lánya, a jobb világ reményében útra kel. De aztán nem jutnak túl a dombon a horizonton, és a csomagolás közben elrejti a táskájában anyja fotóját, meg amikor megsimogatja Ricsit, a lovat. Ennyi esélyt mégis kap a fény a filmben a végidőkben is, ahova lassan megérkezünk. Egyedül a nő kezében van még egy kis csillogás.

Mindezt nem én állítom, éppen csak értelmezem a filmet, és bárcsak Tarr Béla nem ezt mutatta volna be nekünk.

2023-12-03 22:31:37 Holy Spider (2022) / Szent pók somogyireka (4) #14

Értelek, és egyet is értek..azért mertem a férfire "kenni", mert valahogy látványosan többször jelenik náluk meg, miközben mégis azt gondolom, talán többet szenvedtem a nőktől, mint a férfiaktól. Most csak azon tűnődöm, ha sem agresszor, sem passzív nem vagyok, akkor nekem mi jut?

előzmény: hhgygy (#13)

2023-12-03 10:11:02 Kárhozat (1988) / Damnation somogyireka (5) #51

(újranézés)

szerelmesfilm Tarr Béla-módra

Nagyon vártam a mozitermes vetítést, eddig láttam monitoron és legutóbb, hazafelé repülve, telefonon, hogy ne legyen túl nagy a gyomorszájas, mikor landolok. Mert az ideérve - ahol megállt az idő és visszafelé haladunk, - mindig az. A különbség a mozi és az egyéb eszközök között "csak" annyi, mint élőben látni a kedvenc Paul Klee-festményemet vagy albumban. Vagy, mint elképzelni, hogy hozzád érek, és meg is valósítani. Ááá, nem nagy, hanem enorm, ahogy a német mondja.

A csillékkel együtt egyből jöttek a könnyek is, aztán csak kapaszkodtam jó ideig a székbe, hogy ki ne repüljek magamból nagy boldogságomban. Sokáig nem is a filmet néztem, több ponton emlékeztem rá, hanem inkább csukott szemmel szívtam magamba az "illatát". Novemberi eső áztatta erdőszag, avar és rothadás, köd mindenhol, ami valótlanítja a tájat és engem is, és miután még délben sem kel a nap, úgy dönt, aznapra inkább ágyban marad. A Kárhozat a november filmje. Ez van, eddig jutottunk emberként, a tizenegyedik hónapban még van remény, tényleg megpróbáltuk..

És bizony vagy másfél órát ünnepeltem benne a férfit, Karrert, aki egész alakos jelképként hozza annak talán legmagasabb minőségét. Értem ezalatt azt, ahogy a nővel bánik, ahogy látja, érzi, imádja őt.
De meg nem értheti. Honnan is érthetné meg azt a minőséget. Melybe anyaghiány miatt, hisz Évához érve elfogyott a matéria, Ádámból kellett kiszakítani egy kis részt, és akibe kétségbeesésében, "ádámos kudarcában", mert nem így képzelte el legfőbb művét, az embert, végül az isten belelehelte teljes önmagát, majd kiszállt a teremtésből..(persze, tudok róla, hogy ez az egész teremtési mizéria is csak egy "elmekonstrukció", tudok én mindent, de minek)

Ebben a filmben egyértelműen a férfi a - majdnem - győztes, tényleg majdnem megmássza a legnagyobb hegyet, ami a férfi életében a nő. Megpróbál annak teljes ismeretlenségéig elhatolni, aztán ahol elfogy az út, ott meghajol, lehajtja a fejét, csendben marad, és csak abban bízik, ezt az áhítatot ki lehet tartani. Nem lehet, dehogy lehet. Az emberi rész nem marad csendben, az izgága és nyugtalan, nem isteniülhet. Bármennyire is törekszik, lesz egy pont, ahol megtörik majd, mint Karrer is, pedig olyan közel volt a cél. Tényleg a csúcs előtt adja fel. Csak az fránya szentháromság, az ne lenne, a kisebbrendűségi komplexus, a féltékenység és az irigység triumvirátusa.

A nő itt viszont súlytalan, semmilyen, csak egy hang, szép és színésznő, melyre ezúttal a férfi projektálja legintimebb reményét, hogy az isten emberi testben megismerhető.
Megismerhető, ha a személy ezen a nehezített akadálypályán, ahol még két másik hímmel kell ütköznie, félreáll, ha nem szűnik meg imádni az ismeretlent mindenáron. De végül megszűnik, és önös kis nyomorúságát választja, ha nem birtokolhatja a nőt. Elbukott, nem volt elég imádni, magának akarja azt. Ez a férfi pokla, hogy kerítést akar..

Ebben a filmben "két angyal" kap lehetőséget valódi, megtartó szárnyakat szerezni, Karrer és a ruhatárost játszó Temessy Hédi. Az egyiknek sikerül..A többi szereplő hozzájuk képest csak díszlet, bármennyire nagyszerű is a játékuk. Ez Hédi és Karrer filmje.

Ez a film egy "isteni" csoda. A zenéje az éter maga, március óta, hogy legutoljára láttam, ezt hallgatom, az operatőri munkának minden egyes képkockája fényképészeti remekmű. Azt hiszem, ez volt az első mozitermes vetítés, mióta Medvigy Gábor nincs köztünk.
A teremben kétórás áhítat.

És ezután jött a Sátántangó, ami meg A torinói lóhoz vezetett..értem én, mégis úgy hiszem, a ló nem a vég. Az ember számára igen, de tényleg emberek vagyunk csupán?

Egyetértek, sőt inkább el is veszi a varázslatot, a film misztériumát, talán ezt a részt nem is kéne megmutatni..
A Bók Erika-interjú, meg mikor Tarr felhívja Derzsi Jánost rész miatt viszont csak érdemes volt megnézni.
(yt-on fent van)

előzmény: Atazzz (#1)

Annak idején, 2011-ben, mint "fiatal, az igazságot keresőnek" kulcsfilmje volt, irányt adóként használtam azon az úton, melyen az én az adottnak vélt helyzetéből elindul kezdőpontja felé. A filmet nem a világ, hanem a személyes én kihunyásaként kezeltem, mert az már akkor is tény volt, mit erőlködni itt a jelenségekkel, hisz először az ént, akiben felbukkan az élet képzete, kéne valótlanítani.

Sejtettem már akkor is, hogy Tarr Bélának nem biztos, hogy ez volt a tudatos szándéka, ám miután az élményét már alkotásként eltávolította magától, így önkényesen, saját javamra használtam azt. Az akkori, nagy mozitermes megtekintés egy a nappali ént magam mögött hagyó, félálomszerű létben való igazi kaland volt. Élveztem, mai szóval végigmeditáltam az egészet, és csendben annyit mondtam magamnak, na végre, ide is megérkeztünk, hisz miután a teremtés elérte a csúcsát, ahonnan nincs tovább, itt az ideje elindulni oda, ahonnan ez az egész felbukkan. Ami nem lesz fáklyás menet, hisz azért a bizonyos nullpontért bizony útközben mindent oda kell majd adni, és az fájni fog..

A film pontosan ráillett a számomra "üdvös" advaita tanításra, mely önnön gyökérokunk, az én forrását kutatja, miután feltette a világmindenség egyetlen fontos kérdését.
A mozi után elkészítettem a A torinói ló után szabadon című festményemet, és az egészre egy kötetet is építettem, inkább ugrok egy hátraszaltót, én, akit sosem teremtettek címmel. Amiről ma azt gondolom, picikét öntelt cím, de hát fiatalon, milyenek is legyünk. Szóval nem mondom, hogy nem volt meghatározó élmény.

A második nézés - szándékosan a budapesti mozis vetítés valós idejében, itthon - természetesen nem adta ugyanazt csúcsélményt, már tudtam, milyen eszközökkel, és mire megy ki az egész. Most inkább rosszul is esett, hogy utat mutat az elképzelt kezdetek felé. Olybá tűnt, mintha kissé nagyképűen, hisz ő előre látja, mi jön majd, készre gyártott koncepciót/receptet kapnék magam felé. Ami azért veszélyes, mert az út, amit a film felvázol, tényleg a összes utak legintimebbike, legszemélyesebbike, mert a világból kifelé, a saját szívünk felé vezet, ami tényleg ilyen sűrű, sötét és ismeretlen és ahol nincs semmi az énünk számára.
Szóval szigorúan fontos lenne a filmet Tarr Béla vallomásaként tekinteni, neki így néz ki a "hazafelé", de nincs két egyforma út, pont azon fogunk vissza is jutni, amit mi teremtettünk magunk köré. És azért azt is lássuk be, A torinói út pedig egy férfiisten rükverc teremtéstörténete.

Ráadásul mostanra roppant fárasztónak és feleslegesnek is tűnt ez a két és fél órás, visszafelé vánszorgás a kezdetekhez. Mára simán csak gyorsabb lettem, és míg tizenkét éve még jólesett ez a hosszított menet, mostanra inkább fiús "pöcsölésnek" tűnt. És beszóltam volna, gyerünk, haladjunk már. A szív nagyon közel van. De azt is tudom, a férfiak 99%-a ebben a tempóban halad, ha halad egyáltalán.

Ám azt gondolom, mégsem kéne itt hátradőlni még, ezután, hogy Béla is belátta, ez a férfiisten gyártotta világ csődbe ment. Itt, hogy vége van annak, ami alapjaiban volt rossz, el lehetne kezdeni igazán teremteni, és talán először meghallgatni a nőket is. De lehet, hogy ahhoz újjá kell születni Tarr Bélának is, mert én még egyetlen férfit sem láttam, hogy meghaladta volna önmagát.

2023-11-28 22:25:22 Holy Spider (2022) / Szent pók somogyireka (4) #11

Amiről írtam, mint "férfi", az inkább az archetípus, a bennem is lappangó, tudat alatt ható hímminőség, valami sűrű, sötét elegy, ami nélkül nem tudnánk a fényről. Nem biztos, hogy a legmegfelelőbb mindezt a nemekkel címkézni, csak látványosan a férfiban jobban jelen van, a nőben lappang, a nő máshogy gyilkol, tudom..És tényleg ne legyen igazam, de a film után/alatt volt egy olyan érzésem, hogy a férfikvalitás legalsó szintje, a leginkább anyagba ragadt minősége, szóval a férfi alja, az olyan, mint amit a film bemutat. Mintha a férfinek is sok emelete lenne, és ez lenne a pince, ahonnan a szerencsések, a szellemileg érettebbek, a felnőni vágyók igenis erőnek erejével kirángatták már magukat.

(biztos, mert én provokálok jól, de egy-két látszólag nagyon békés, jóravaló férfiből is "sikeresen" előhoztam már ezt a sötét minőséget, szóval biztosíthatom, hogy a legtöbben ott van)

Nagyon jólesett tőled ez az érett hang, szerencsés a csajod/barátnőd/feleséged!!(bocs, a párod szóval óvatos vagyok, az majd az utolsó nap használom csak)

előzmény: lizardking (#10)

2023-11-28 14:35:26 Holy Spider (2022) / Szent pók somogyireka (4) #9

Szép.Főleg egy férfitől.

előzmény: andraas (#8)

2023-11-27 09:17:41 Holy Spider (2022) / Szent pók somogyireka (4) #7

(hosszú lett, mert a második felében tényleg és nagyon és komolyan kérdezek)

Adva vagyon egy önjelölt "megváltó", aki magánjelleggel tisztogatja az utcákat azon erkölcstelen nőktől, akik pénzért árulják a testüket, hogy el tudják tartani a gyereküket. Megszállottságból, elhivatottságból, a végén meg már függésből gyilkol. A nőket lakásába csábítja, hogy megfojtsa őket, miközben a családja a ház másik végében alszik. A kamera pedig "kéjjel"(na jó nem) mutogatja nekünk a fuldoklás fázisait. A rendőrség mögött sutyiban csak ott áll az egyház, mely persze nyíltan nem tapsolhat az egyes gyilkosságok után, de azért valljuk be, titokban egyetért a gyilkossal, és egyáltalán nem siet feltárni az ügyet.

A városba megérkezik egy újságírónő, aki életét is kockára téve, mert egyszer ő is beöltözik prostituáltnak, hogy leleplezze a gyilkost, elkezdi felgöngyölni az ügyet. Mindez húsz esztendeje történt Iránban, és azóta, ismerve a tavalyi eseményeket, semmi sem változott. A rendező Dániában él, és csoda, hogy nem indított ellene is az iszlám hatalom elfogatóparancsot, hisz hosszú annak a keze. Lásd a Salman Rushdie ellen elkövetett tavalyi merényletet..

A film egészen közel hozza a történetet, vele alszol, álmodban fuldokló nőket látsz, a főszereplőnő zseniálisan alakít, talán a tárgyalós rész lehetett volna jobban kibontva, hogy mind mélyebben megértsük a világban vallási pózok mögé bújt gonosz jellegét, ami mögött olyan mélységű fanatizmus, tévképzet áll egy elképzelt istenkép kapcsán, hogy már az önmagában blaszfémia.
Kérlek szépen titeket férfitársaim, férfi testben élő, amúgy meg szabad lényeket, kikben nyilvánvalóan több a hím minőség, mint bennem, tegyétek a szívetekre a kezeteket, és súgjátok meg nekem, mi is van igazán az érzéseitek legeslegmélyén!? Szeretitek-e ti igazán a nőt, vagy amögött csak ott rejlik, búvik, kucorog egy istenverte érzés is, amit jó lenne rejtegetni itt nyugaton - mert elvégre ideérve csak kikupálódott annyira a hím, hogy el tudja rejteni titkait, - ami a birtoklás és a gyűlölet?
Nem arról van szó, hogy isten igazából a férfi csak birtokolni akarja a nőt, ne is létezzen az önálló jogon, saját bejáratú, senki más által nem használt lyukat akar, semmi mást. Mit neked lélek, érzelem, azt majd a kocsmában a többiekkel, mint keleten. S extrém esetekben olyan messze is elmegy ezért a birtoklási mániáért, hogy képes meggyilkolni a gyengébbik nemet.

Férfit magatokban a nappali tudat szintjén hordó lények, kérlek titeket, legyetek őszinték, meg kell fejtenünk a rejtélyt, hogy orvosolni tudjuk a bajt. Nem arról van szó, hogy nem szeretitek Évát, hanem simán csak a seb fáj az oldalatokon, amit orvosolni szeretnétek? És csak emiatt van ránk szükségetek. Persze, persze, ez a bárgyú teremtéstörténet, mellyel a mi kultúránk is megfertőződött.. Ki mások is írták, mint a férfiak.
Mindez nem a nemek közötti harc elmélyítésére tett szándékom, hanem a férfi, mint archetípus megértésére tett próbálkozásom. Bennem is van férfi, amivel bátran szembenézek, de mivel tudatalattimban lappang, ezért van szükségem őszinte, érett, tárgyalásra képes férfiakra, hogy kihangosítsanak.

Mert innen nézve, a saját férfiminőségemet megvizsgálva, a férfi a sötét, ördögi erő, a teremtés utolsó nagy elhibázott cselekedete, az önzés, a szeretetlenség netovábbja. Akit látva isten elszörnyedt, felfogta, ez így nem maradhat, és mert nem volt több anyaga alkotásra, kivágott Ádámból egy darabot. Letisztogatta és pánikból belelehelte a nőképződménybe legutolsó lélegzetét. Igen, isten belelélegezte magát a nőbe, és belehalt.
Igen, jól hallod, isten azon a napon halt meg, amikor megteremtette a nőt. És mára tényleg egyetlen egy esély maradt, a női uralom felébresztése, mert a nőben lakik az isteni lehelet.
Látjuk, hogy e felnőni nem tudó, féllény, e sötétlő anyagból gyúrt férfiabszurditás, ami itt van, mivé tette a földet. Amit ma magunk körül tapasztalunk, az egy férfiföld. Egy esélyünk marad, megtalálni, életre kelteni és a felültetni a trónra a nőt.

És ez a film pont jól mutatja, hol állunk e téren, az iszlám elhatalmasodása pedig jelzi a szimpla férfiminőség szűnni nem akaró térhódítását.

Ezt a világot csak Éva frissített verziója viheti vissza önnön forrásához. Ádáméknak leáldozott, pedig elég sok időt kaptak, hogy bizonyítsanak.

2023-11-26 10:19:52 Casablanca (1942) somogyireka (4) #132

Mi is az valójában az, hogy Casablanca? Egyáltalán hogyan határozható meg a léte? Egy filmtekercs csupán, mely ugye mára már csak digitálisan létezik, tehát fizikai formája sincsen. Vagy sokkal inkább egy hatalmas szellem, mely időközben ugyanolyan tárgyi valósággá lett az emlékekben, mint mondjuk a Duna vagy a Himalája?

Többedszerre néztem, most már nem a történetre, a környezetre, az eseményekre figyeltem, már csak ínyencként hagytam magam megpihenni ebben a főszereplők közötti megtartó térben, mely az egyetlen búvóhelyünk az életben. Nagyon szeretem, amilyen finoman, természetesen még egy a szexuális forradalom előtti óvatos módon, de csak nyitogatja az ajtókat az emberi kapcsolatok között. Ahogy arra tesz próbát, hogy talán mégis átjárhatóvá kellene tenni szerelmeinket. Talán mert a szerelem nem mindig az egyes párok határánál végződik, hanem olykor meghaladja azokat. Mert a szerelem az, ami van és hozzá képest mi csak káprázatként létezünk, de tesszük mégis felfoghatóvá azt az érzékszervek számára.

E filmben, mint valami hatalmas, túlvilági lény ellátogat az életbe a szerelem, egyáltalán nem párokban gondolkozik, inkább láncolatokban, a földet körbeölelő szövetségekben. Ilsa/Ingrid elkezdi szeretni Victort, az érzés nem múlik, de mégsem áll meg annak alakjánál, és e halálos kór továbbterjed Rickre is. És noha tekinthetné egymást a két férfi vetélytársként - ahogy azt ránk örökítették a felmenőink, és ami alatt lassan összeroskad a világ, nem.., - Rick titkon csak elkezdi szeretni Victort is. Persze mindezt valami nagyon óvatos, illedelmes, negyvenes évekbeli, csak meg ne tudja a falu módon. De mi, akik nézzük, tudjuk, hogy ebben a filmben a szerelem a győztes, még akkor is, ha az alakok, akik, mint vászon hátteret adnak neki elválnak, szenvednek és titkolóznak is.

Szóval a Casablanca az a film, melyben eljött a szerelem idegen földről, hogy felfedje törvényeit. Szerencséje volt, mert micsoda tisztességes, egyenes derekú, felnőtt férfiakkal és mily méltóságteljes női magatartással találkozott. Célja nem valami földi beteljesülés, hanem csak azért érkezett, hogy a szívből kiüldözze az annak trónját bitorló ént, és átvegye az irányítást. És ebben a műben sikerült neki, itt csak látszat az elszakadás, hiába száll fel a gép, a szerelem megmarad.

Engem különösen a két férfi közötti erőtér nyűgöz le, ez a nem e világi kvalitás, mely abban tud találkozni, hogy felismeri, hogy ugyanaz a szerelmének tárgya.

Ilsa.

Szóval a két férfi nem az egymás iránti szerelemben, hanem annak közös tárgyában találkozik, és bátorságuk, egyenességük bizonyítéka, hogy ennek hangot is ad.

Marasztaljuk sokáig a szerelmet ebben a világban, azzal, hogy újra és újranézzük ezt a filmet.

Az egyik népszavás cikkben ez áll: Palóczi Zitával írtuk a forgatókönyvet, a közös munka során a karaktereket és a viszonyrendszereket dolgoztuk ki. Az igazgatónő és a tanárnő viszonya például a valóságban más volt, Viktor pedig fiktív figura..-naja, akkor ez a rész ezért zavaros kicsit, és ezek szerint mindenkinek mást jelent, ezt már nem az élet írta.

előzmény: Olórin (#22)

van egy olyan jelenet, amikor Viktor hívja Anát, de az épp nem tudja felvenni, már nem emlékszem biztosan, de a talán pont a tárgyalás miatt, és közben mutatják, ahogy egy magas emelet tetején áll. Innen lehet elkezdeni tűnődni azon, vajon ugrott-e vagy csak akart..De mivel nem tér rá vissza a film, gyanítottam, hogy csak akart, mert egyébként meg ízléstelenség lenne egy öngyilkosság mellett csak úgy továbbmenni.

előzmény: zéel (#20)

érdekes, bennem fel sem merült, hogy a fiú végül elkövette az öngyilkosságot. Nekem az, hogy végül nem tért ki rá a film, nem lett botrány, sírás, gyász..azt jelezte, hogy nem történt meg a tett, csak annak elkövetésének szélén állt. Noha ebben a helyzetben minden oka megvolt rá..Ám az igaz, hogy ez a rész elég felületes, és ezek szerint mindenkiben mást indít el
itt van egy beszélgetés az eredeti tanárnővel, aki azért egy sokkal tűzről pattantabb menyecske, mint a filmbeli Ana: a beszélgetés

(na, most látom, megint nem sikerült a linkgombot jól használni)

Köszönöm, mimóza. Emlékszem, egyszer sleepingdancer - az egyik nagy kedvencem itt - mondta, hogy azért is nézzünk rossz filmeket, mert egyfajta művészet leírni tudni, hogy valamit miért is nem szeretünk, mi a rossz benne. És amikor leírtam tegnap, amit, pont éreztem, ez így nagyon kevéske..aztán te, mintha meghallottál volna, folytattad a gondolatmenetem. Vagyis a gondolatmenetet, ami egy nagy közös gyönyörű tér, melyet együtt írunk.
(már csak azt sajnálom, ha valaki itt ugye utánam ír, már nem tudom szerkeszteni a bejegyzésem, pedig ráférne)

előzmény: mimóza (#10)

Rögvest az Elfogyott a levegő című film nyomába is eredtem, na mert kíváncsi voltam, milyen az a mozi, ami ekkora felháborodást kelt a "kereszténynemzeti..." vezetésben. Mert ugye emiatt robbant ki a botrány az iskolában, és indult hadjárat Ana, a magyartanárnő ellen, aki, mikor Rimbaud-t és Verlaine-t tanította, ajánlotta a két férfi szerelmét bemutató Teljes napfogyatkozást.
Arról nincs információm, Ana milyen pontszámot is adott volna a filmre, de ha ötöst, akkor egy picit azért csökkenne a lelkesedésem iránta. Ha én ajánlottam volna, azért hozzáteszem, nézzétek, de csínjával, és nem a homoszexuális jelenetek, hanem a film minősége miatt.
Vagy hirtelen filmelemzésórát is tartottam volna, és végigbeszélem a diákokkal, mitől lesz jó és hiteles egy mű. És egészen biztos, nem egy Leonardo DiCaprio miatt..(és egyáltalán nem érdekelnek Hollywood talántumai)
Nem is tudok róla írni, sehol hozzám sem ért, mintha egy konzervnek kellene meghatározni az ízeit..És számomra elsősorban azért, mert Leonardo DiCaprioval eltakarni Arthur Rimbaud-t a vétek maga. Ez a film nem Rimbaud-ról, hanem Leonardoról szól, és annak azóta óriásvászonnyira nőtt alakja mögül aligha látszik ki a költőzseni. Legalábbis én nem láttam.
Így a film egyéb részei el sem jutottak hozzám..
(elnézést ezért)

Köszönöm az udvarias felütést. Eszem ágában sincs meggyőzni, pont erről írok, te ott, én itt, te úgy gondolod, én így, nincs hídépítés. Az ilyen naiv elképzelésem elvitte az elmúlt másfél év.

Amiről írok egyfajta érzékelés, amit a hosszú évek kutatómunkája hozott, és a bizonyosság azzal kapcsolatban, hogy mit is keresek a művészetben. Nagy valószínűség szerint itt is eltérő az, ami vezet minket. Mert az életet mindenféle címkével tudom illetni, csak azzal nem, hogy unalmas. Nekem inkább hullámvasútnak tűnik.
Nem hiszem, hogy off, csak inkább átmegy már művészetfilozófiai eszmefuttatásba, ami nem biztos, hogy közvetlen a filmhez tartozik.

előzmény: Mario Brothers (#4)

valós események alapján!!

ezek szerint így kell ezt, így kellene filmet alkotni. Meghajolni az élet rendezői minősége előtt, nem összevissza történeteket fantáziálgatni. Elkövetni a legnagyobb illetlenséget, hogy majd mi megmondjuk, megmutatjuk, hogy tudunk jobbat is rendezni, mint az élet. Nem tudunk. A valódi művészi magatartás csak másol, hozott anyagból dolgozik, az alkotásába csakis azt illeszti bele, amit az élet készített. Persze, persze, lehet másképp is, sőt, ahogy körülnézek egyre inkább csak másképp szokás, túllicitálni a legnagyobb művészt..Tudom, kitalációból is készül film, zenemű, festmény. Csak minek? Mert csakis az élet írta alkotásnak van egy plusz rétege, csak azt veszi körül egy sajátos aura, amit megfogni, megmérni, bebizonyítani nem lehet.
Mert ami a jó szándékú, tényleg szeretettel megrendezett Magyarázat mindenre című filmben billegett, hogy is mondjam, kissé szakkörös lett, például a vége, az itt stabilan, önmagában áll. Mert ezt itt az egyetlen valódi művész támasztja meg..
És az ilyen mű alapjainkban ráz meg, mint ahogy isten is szokta, ha meg akarja mutatni, hol is lakik az igazság, és mekkora ára van, hogy felismerjük azt.

Ana az egyik legbátrabb, legelszántabb, legerősebb nő, akit mostanában láttam. Senki és semmi más nem hajtja, csak az igaza. A film pontos látleletet ad arról, hogy egy maroknyi közösségben milyen arányban vannak jelen az igazi emberek. Ana mértéket ad önmagunkhoz, és őt látva komoly önvizsgálatot tarthatunk annak tekintetében, hogy hozzá képest hol állunk. Együttérezhetünk döntéseivel, kétségeivel, döbbeneteivel, és társává lehetünk rettentő magányában, mely sajnos ezen az úton elkerülhetetlen.. Hisz tömegben, közösségben manapság aligha bírja ki az, aki az igazság felismerésére tette fel az életét.

Nemrég volt több hasonló eset is a saját történetemben, na jó, ehhez képest tényleg csak viharok voltak a biliben, nekem mégis sokkolóak voltak, és noha azt hittem, túl vagyok rajtuk, ez a film emlékeztetett, dehogy.

Miként Anát, engem is iszonyatosan megrázott a "barátaim" színeváltozása, összezáró csoportba tömörülése, a velem átélt konfliktusról való párbeszéd kerülése, a gyávaság, a meghunyászkodás, a mindenkit meg akarok érteni és mindenki szeressen magatartása. De legalább láttam őket színről színre, maszk nélkül.

Nem, a mai korban már régen nem lehet két oldalon állni, a harmadik utas ezoterikus magatartás a gyávák megoldása. Itt és most igenis szekértáborokhoz tartozunk, mindenkinek pontosan meg kell határoznia, hol áll, és azon a platformon elkezdeni alagutat ásni önmagához. Mert a hidak odakint leomlottak, és naivság új építésébe kezdeni. Tavaly április 3-a után még volt egy másfél évnyi remény, hogy majd szót értünk, és a Magyarázat mindenre is egy ilyen hamis-kedves mesét írt nekünk, hogy még megpróbálhatjuk.

Én innen nem építek hidat ebben az életben, aki akar, meglátogathat a szigetemen, amit bármelyik pillanatban elönthet egy hullám, szóval garantálom, nem egy életbiztosítás a velem töltött idő. De aki egyszer elárult, ahhoz többé nem megyek. És én szégyellem magam, hogy az árulókra nem reagáltam egyből radikálisan.

Mert miként Anát, a film végén engem is a feketeség hív a lezárt szemhéjaim alatt, és annak felfedezése maga az iszonyat..

Ti meg, akik megcsaltatok, elárultatok, akiknek nem volt mersze kiállni értem, melegedjetek csak az akolban. De amíg élek és van erőm, nem fogok elhalkulni..mert valakinek ilyen kellemetlenül gyönyörűnek is kell lennie, mint Anának. Mégsem féltem őt, ő az, aki megszabadult, ami persze nem garantál boldog életet.

De Ana tudja, ő sokkal több, mint az élete.

Nna..most, hogy láttam az Elfogy a levegőt azt tudom írni, ez ahhoz képest egy megúszós szappanopera, még ha szívből szólt is.Ezzel persze felülírom a hetekkel ezelőtti elfogultsàgom, lelkesedni akarásom.De van ilyen. A jegyhez nem nyúlok, mert egy bizonyos polcon rendben van ez a film.
De most már tudom, hiába kezdenék el beszélgetni, nem lenne kivel..(akinek nem inge..)Bocsi, Reisz Gábor.

Hát igen..állj ki az igazadért, és egyedül maradsz.kísértetiesen hasonlít ahhoz, amit itt (aki benne volt, tudja, mire gondolok) átéltem.Holnap írok a filmröl.
Alapjaimban rázott meg.

előzmény: zéel (#1)

(újranézés)
az van, hogy persze tudom, hogy isten abban a formában, ahogy beadták nekünk nincs, meg, hogy az egyház a legnagyobb bitang, a papok javarészt nem egyenesági leszármazottjai az igazságnak, szóval mit is várhatnánk tőlük. Meg az is tény, hogy egyértelmű, rövid távon, élettávon az veszít, sérül, szenved, aláztatik meg, aki szeret. Mégis nyilvánvaló az is, mindezek ellenére, a szeretet és a szerelem a legnagyobb erő. És az a leggazdagabb egy másik csillagrendszerben, ahonnan jövünk és ahova nemsokára visszatérünk, aki mégis ki meri szolgáltatni magát, nem fél, és kinyitja a szívét.

Mert legalább, míg szeret, kapcsolata van az istennel, aki ugye nincs is. Szóval szellemileg, pszichológiailag, filozófiailag egyáltalán nem mond újat ez a film, innen a 21.századból nézve kedvesen iskolás tantételek ezek. De ott, ahol Bergman akkor állt, életmentő alkotás volt. Mert neki fel kellett dolgoznia és le kellett tennie a múltját, a pap apát, a rettentő konvenciókat. És mindent de mindent beletett, hogy felszabaduljon és meggyógyuljon, és bizony ez a mindent vagy semmit erő hatja át e művét (is).

Itt is minden szereplő ő, és ebben van valami lenyűgöző. Szóval leginkább csukott szemmel néztem, mint az imádott Klee-festményeimet, melyeket láttam már sokszor és tudom, a találkozás most már nem a látvány, az öt érzékszerv szintjén fog megtörténni.
Igen, csukott szemmel néztem, inkább csak szívtam magamba a mozit, az egyik kezemmel a falra vetített fényt simogattam, a másikkal a fiam fejecskéjét. Hát ilyet. Boldog voltam egy óra tizenhét percig, a gyerek is elaludt, és egy kicsit gyógyultam is, hogy aztán megint sérüljek.

2023-11-03 11:54:15 [Színház] somogyireka #269

HAJDU SZABOLCS: 1 % INDIÁN

(legközelebbi előadás december 8-án)

másfél órányi infúzión lógás, amikor is sűrítményként érkezik belém ennek a rettentő népnek a gyönyörűsége, ami után az ember úgy áll fel, hogy na jó, ha ők is magyarok, ha együtt tapossuk itt a sarat, akkor csak kibírom itt én is még egy kicsit. Nem tudom, ha portugál lennék szét tudna-e így szakadni a szívem, ha Fado-t hallgatnék, mint amikor egy Hajdu Szabolcs-színdarabban ennyire töményen kapom ennek a medencének az "energiáját..
Miközben meg egy ronda, mélymagyar (vagy inkább világméretű) történet, hisz miért lennének jobb állapotban az emberi kapcsolatok nyugatra innen, ráadásul a korosztályom zuhanásáról. Fel kell fognom, igen, idáig süllyedtünk.
Hogy jutottunk el ide, mi lett veled tegnap még ragyogó szemű Sanyi, Zoli és Lacikám..hol vagytok szerelmeim, miért hagytátok, hogy így felzabáljon az élet? Mi lett a szóval, melyet lassan már csak a hazugságaitok kikiáltására használtok? És mi lett az úttal a külső világ és a szívetek között?
És nekem veletek ellentétben, édes korosztályom fiúkáim, miért sikerült erre mostanáig vigyázni? Nekem miért nem kell ital cigaretta, kurva, hogy létezni tudjak? Tényleg, de tényleg, mi történt veletek hetvenes években született férfiak? Hol akadtatok el, ki bántott titeket?
Hajdu Szabolcs egyik nagy kedvencem, szerintem minden filmjét láttam, és gyanítom, hogy a legtöbb rendezését is. Alkotásaira mindig is élete krónikájaként figyeltem, és mélyen meghatott, ahogy ebben a trilógiában hirtelen még sokkal bátrabbá és személyesebbé lett. Meg is hálálja magát ez a szókimondó, önfeltáró jelleg. Szabolcs, ötvenkettő, és szerintem szebb, mint valaha. Így hat az őszinte művészet.
A trilógiában - melynek az 1% indián a harmadik része,- csak az nem tud olvasni, aki eltakarja szándékosan a sorokat. Már az Ernelláéknál (első rész) látszott, hogy jő a baj, a Kálmán-napnál már kibírhatatlan volt a feszültség, de még mindig semmi sem lett igazán kimondva, aztán az 1% indiánban végre fel lett vállalva a szakadás, ahogy az életben is..
De ez a darab nem áll meg a realitás talaján, és miután már minden veszve van, akkor a legutolsó jelenetben, mint egy repülőszőnyegen megmenti Szabolcs egész darabot. És, hogy hova repülnek a rettentő szerelmesek, egyáltalán látszik-e ebből valami tényleg - szóval, hogy akik sorsuk szerint összetartoznak, azok folytatják-e az utat együtt az életben vagy már csak éterben,- az döntse el mindenki maga.

2023-11-02 09:03:05 Dead Man (1995) / Halott ember somogyireka (3) #24

hajajjj, mit fogok ezért kapni. Az van, hogy végigkínlódtam, két részletben azért. És már megint ugyanaz a nóta szól, de isten tudja, miért, az első képkockától kezdve nem éreztem a helyzet fajsúlyosságát. Megint csak annyit láttam, mint sokszor, hogy egy óriási téma, a mindannyiunkat érintő vég, csak oda van kenve a vászonra. Hogy nincs mélysége, csak rendezői bravúrról, színészi teljesítményről, tehetségről van szó. Nem beszélve a Senkinek hívott indián coelhoi mélységeiről.Hogy minden csak olyan, mintha..

És itt állok az érvékkel alátámaszthatatlan érzékelésemmel megint, de ellenpéldaként hadd hozzam ide a bergmani A hetedik pecsétet. Az imádott Det sjunde inseglet - hogy a gyönyörű svédül is kimondassék, - kezdő sakkjelenetét, ahol tényleg és brutálisan a halál a tét. Az ott, a fenébe is, de vérre megy, ott tényleg Ingmar viszi a bőrét a vásárra, és arról van szó, ha elveszti, belehal..Itt meg nem látok mást, mint e súlyos téma divatos, johnnydeppes tálalását, aki azóta már százhuszonöt filmben bizonyította, bármit, de bármit el tud játszani, mert tehetséges színész. De a szerep őt igazából nem érinti, mert csak dolgozik. És a művészetet nem lehet megúszni. Az tényleg és valóságosan vérre megy.

Most, hogy napokon keresztül nem tükör által és nem homályosan néztem végig a való életemben a gyáva, meghunyászkodó, valódi párbeszédre képtelen, önkritikát nem végző, a másikra mutogató férfiről egy jó pár napos dokumentumfilmet, gondoltam, ennek lezárásaként akkor ismerjem meg, milyen az, amikor az összes férfiúi nyomorúság - és nem érdekelnek a miértek, ki miért olyan, amilyen - egy alakban manifesztálódik, és a kisebbségi komplexus, a birtoklási kényszer, az önismeret hiánya, az indulatok fékezésének képtelensége végül a nőre tör.

Az esetet sajnos én is élőben követtem két éve, akkor is nagyon fájt, de most mintegy a saját fájdalmamat felerősítendő, szóval kutyaharapást szőrével..bele akartam süppedni a történet borzalmába, együtt akartam érezni az áldozat rokonaival, mert igenis ez a legtöbb, amit egymásért tehetünk, hogy közösen - viszlát egoista világ - visszük a nehezet.

Most már tudom, hogy ez egy mocsadék, szenzációhajhász film, és mennyivel okosabb lettem volna, ha a történetről készült dokumentumfilmet nézem meg helyette, mely nem találgat, biztos információk hiányában nem képzeli el, hogyan is eshetett meg az az utolsó nap Gabby életében.

No mert prevenciós pózban tetszeleg, hogy majd ha megnézzük, előbb ismerjük fel szerelemeink pszichopatológiás tüneteit. Amit garantálom, naiv, szeretetre szomjas nőként a kapcsolat közepén nem fogunk, de nem gondol arra, mit okoz a szülőknek..Túl friss ez a tragédia még ahhoz, hogy színes, szagos hollywoodi mozi készüljön belőle. Az Utøya is várt legalább hét évet.

Miközben meg egy rendben van film, korrektül végigviszi a történetet, és ahol senki nem tud semmit, ott pedig találgat. Kár, hogy Barbies, buta fejű csajokkal forgatták, szegény Gabby ennél sokkal izgalmasabb, eredetibb kislány volt..Szóval, akit érdekel a történet, inkább a dokumentumfilmet nézze.(The untold story yt-on)

2023-10-27 21:18:24 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27137

Nem olyan bonyolult ügy ez, és mivel én sem kaptam választ, noha három irányba és nyilvánosan is feltettem, így kénytelen voltam megválaszolni magamnak. (és innen viszont már senki se magyarázkodjon, miért nem volt ideje erre eddig válaszolni, mert most már én is tényleg mennék innen)

A magánlevelekben leírt üzenetváltások "hangosodtak" itt ki, mert te ugyan nyilvánosan nem adtál ennek hangot eddig. Ami számomra roppant kínos. De egyedül maradtunk, te és én, aki melléd álltam egy "bagatell ügyben", amit a tömegek sugallatára le kellett volna ráznunk a vállunkról, és továbblépni. Milyen szépen is jelzi ez az aktuális társadalmi helyzetet, mennyire érzéketlenek is vagyunk mások problémáira.

Természetesen a mai főszerkesztőségi bejegyzés, a kérdések válaszra sem méltatása után én sem hiszem, hogy ott van a helyem a negyediki ünnepen, amihez jó szórakozást.
Tényleg nem tudok mi mást írni, de kb úgy érzem magam, mintha a látszatbéke, a demokrácia vagy mit tudom, én mi miatt, Cortez mellett döntöttetek, és hagytok két, szerintem fontos tagok menni. Én maradok itt virtuálisan, ryood virtuális öngyilkosságként csúfolt kérését pedig haladéktalan teljesítsétek.És ez nem fenyegetőzés, hanem kérés. És innentől természetesen én is tudom, hol a helyem itt, ez a mai kommentekből kiderült..ami nem túl kényelmes.

(a történet részletes kifejtését magamnak megírom, amit szívesen privátban elküldök, de már nem itt, a fene akar olyan kommenteket olvasni, mint ma, ahelyett, hogy filmről írnék)

--
Áthelyezve a(z) Észrevételek, kérések és kérdések a lappal kapcsolatban topikból.

előzmény: ryood (#27135)

2023-10-27 17:44:57 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27134

Nem, egyáltalán nem érted jól.

előzmény: Ubul (#27128)

2023-10-27 16:21:20 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27133

A fenyegetőzés alatt mire/kire gondolsz? Mert persze magamra vettem, de mielőtt nagyon.

előzmény: cucu (#27129)

2023-10-27 07:44:35 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27127

Off.((én itten eljutottam megint oda, hogy kezdek megzavarodni a sok nicknév között, úgyhogy facebookon vagy itt minimum arccal, valós személyt a név möge tenni tudva folytatom, illetve a negyediki esten.Persze, nem pakolok, nem törlök semmit, a végekig kitartok.Este nagyon fájt, és hisztiztem csak, de mára elmossa az eső.))

azoknak akik értetlenkednek, miért kell egy ilyen ügyben az embernek felhúzni magát, azt tudom üzenni, ha a bőrödön érzed, tudni fogod majd. És míg egy ügyben nem vagy személyesen érintve, a partról okoskodsz csupán, és az értetlenkedéseddel a vízben kavargót dobálod csak, úgyhogy inkább ne is mondj semmit, ha segíteni sem tudsz. Én megpróbáltam. ryood távozásával tökéletesen egyetértek, a helyében bizonyos intézkedések hiányában ,én sem tudnék itt írni tovább. És hidd el, te sem tudnál, aki olvasod ezt.

és újra szeretném kérvényezni az ignorálni gombot, mennyi problémát ki lehetne azzal kerülni, egyszerűen egyes szerencsétlenek úgy nem is léteznének, így meg az ember akaratlanul is belefut rettentő sötétségbe és gonoszságba, aminek fájdalom és komplexusok az oka. Na ámen, tényleg sok vagyok.

--
Áthelyezve a(z) Általános fórum topikból.

2023-10-26 23:26:51 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27124

Ki vagy te amúgy? Honnan fakad, és mit takar az antifeminizmusod? És én, mint egy olyan nő, aki nem fér bele az ideál nődobozba, mennyire kell, hogy féljek tőled? Mert bizony átérezve a lényed innen a monitor mögül bizony félve néztem ma fel ide, hogy esetleg egy rossz pillanatodban nekem, mit írsz. Miattad töröltem a weboldalamat is innen, nehogy megtalálj máshol, a személyes üzenetküldés funkcióját veled kapcsolatban már rég leállítottam. Szóval vállalom, de félek tőled. ((na meg a kávézásra sem írtál))

Amúgy meg én még egy olyan old school néni vagyok, nagy valószínűség szerint jóval idősebb, mint te, aki számára afféle régi értékek, hogy barátság, bajtársiasság még számítanak. És amikor beleállnak egy barátjába, az neki is fáj, és nem hagyja szó nélkül. És tényleg remélem, hogy túltoltam ma, ebben még nem vagyok biztos, de legyen igazad, bizonyítsd be, hogy egy szerethető, jó szándékú ember vagy.

--
Áthelyezve a(z) Általános fórum topikból.

előzmény: The Cortez (#27117)

2023-10-26 22:31:07 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27122

Ez kurvára nem vihar a biliben..elnézést a közvetlen hangért.De így estére már én is azon tűnődöm, hogyan mentsem ki innen az írásaim, és tűnjek innen el.Bocs, ezt általánosan írom, de te voltál itt az utolsó, akihez épp szólni tudok.

--
Áthelyezve a(z) Általános fórum topikból.

előzmény: CrazyBoy (#27118)

2023-10-26 15:09:24 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27116

El vagyok hallgattatva.Hát jó.Én innen nem ugrok sehova, amíg az alapvető félelmeim nincsenek eloszlatva.

--
Áthelyezve a(z) Általános fórum topikból.

előzmény: BonnyJohnny (#27115)

2023-10-26 14:06:22 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27114

Ugor, tomside, igaz, túl messze mentem, de amikor üvölt bennem a fájdalom, akkor nem tudok finomkodni, és lehet eltúlzom a hasonlataim, melyekkel buta módon támadási felületet adok, hisz ha lenne egy kis eszem, le lehetne az ilyen dolgokat írni diplomatikusan, politikai kontextust nélkülözve is. (és még most sem tudom biztosra, mi lett a tegnapi támadás következménye)
Ez nőként ilyen.És biztos léteznek a nők között is érzékenységi szintek, az enyém egy extrémebb. Köszönöm, hogy itt vagytok, a barátságotok, a támogatásotok, hogy mertek és tudtok férfiak lenni, ami ritka.
És igen, innen élőben (is) folytassuk, de ezt a témát én még nem zártam le magamban.

--
Áthelyezve a(z) Általános fórum topikból.

2023-10-26 09:59:45 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27112

sajnos senki sem jókedvében nem alszik, és mereng alvás helyett dolgokon, én meg ugye rivotril meg frontin nélkül vagyok jelen, tehát nincs esélyem szerekkel csillapítani, ha valami fáj. Ez esetben a ryood-ot, közeli barátomat ért váratlan "terrortamadásra" reagáltam, amikor is agresszori behatás történt, és kész. És simán csak alap, emberi kötelességem hajtott, hogy ezt ne hagyjam már. Ismerem a két fél történetét, tudom, hogy ryood is tett az ügyért, mint ahogy a politikában sincsenek tiszta helyzetek. Annak idején, 2022 elején volt a nyílt csatájuk itt a fórumon, én eleve nem úgy reagáltam volna, ahogy ő, és nem jutottunk volna odáig. És nyomatékosítom, ryood érveléstechnikai, kommentelési stílusával is vannak fenntartásaim, de ezt megvitatom épp eleget vele. Annak idején Chris meg is fedte itt ryood-ot is, aki azóta tényleg visszahúzódott, most is ezt teszi. Nem reagált, nem vonultatott fel csapatokat a "hamasz" ellen. Mert akármennyire is szeretnénk nem látni, kicsiben itt is ez folyik, persze röhejes ezen kiakadni, mert ugye van nagyobb baja a világnak. De itt legalább tehetünk ellene, és az ilyen agressziót, ilyen hátulról jövő, váratlan támadást igenis azonnal orvosolni kell. Nincs mire várni, ezt és az ehhez hasonló hangot nyomban el kell távolítani, mert itt még van esélyünk, és a világban már semmi sincs. És ez talán oldja a világgal szemben tapasztalt tehetetlenségünket. És igen, ezennel le is veszem az összes személyes írást a bemutatkozásomtól, mert én ettől az erőtől igenis félek, mert váratlan, aljas módon, hátulról támad, éjszaka..és ez ezzel a hanggal itt is jelen van. Ezzel nem tisztában lenni kényelmes érzéketlenség. És joggal félek.

--
Áthelyezve a(z) Általános fórum topikból.

előzmény: Ubul (#27110)

2023-10-26 07:49:53 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27109

Én gyenge vagyok, és felveszem, és még ha nem is nekem írta, nagyon fáj. Nem tudom eljátszani a megérinthetetlent, mert nem vagyok az, de neked elhiszem, hogy nem érint meg, mert ennél vannak nagyobb bajok is, és vannak is. Csak hát ez itt kicsiben az ittlétünk leképezése, hogy elég egyetlen méregcsepp a tejbe, és az meg van fertőzve. Sajnos nem hiszek a világban a jóban, a gonosz uralja eztet itt, és pont az ilyen cortezi méregcseppektől tart ott, ahol. És még az éjszaka tűnődtem azon, hogy mi fájhat neki ennyire, amit ekképpen ver le rajtunk, egy egész közösségen, sőt még arra is gondoltam, elhívom akkor egy kávéra kettesben, hogy ha a találkozón nem meri felvállalni magát, hátha egy gyenge nő előtt talán, de mára nem érdekelnek a miértek. Most már csak fáj, és jó neked, hogy neked nem.

--
Áthelyezve a(z) Általános fórum topikból.

előzmény: Ubul (#27108)

2023-10-25 22:56:36 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27101

Jössz a kt-találkozóra? Élőben lenne vagány ezeket a meccseket lejátszani.

--
Áthelyezve a(z) Általános fórum topikból.

előzmény: The Cortez (#27100)

La Jeune Fille en Feu

végtelenítettre állítva hallgattam annak idején, hogy láttam. Jó, hogy felelevenítetted.
(én olvasnám ezek után azt a blogot, amit írsz)

előzmény: CrazyBoy (#26)

Szilvakékbe tervezek menni, a filmet épp láttam, de itt még nem 100% a nemem, mert majd még nézem, jön-e ismerős, és akkor lehet, megyek. Lányok, asszonyok is gyertek azért.

2023-10-19 10:41:45 [Általános fórum] somogyireka #10088

Szilvakék paradicsom kb biztos, a filmet épp láttam, meg moziba egyedül szeretek járni. Lányok, asszonyok is gyertek azért.

Tudok a hibáiról, elolvastam minden negatív kritikát, és most csak a papírízű konzervatív család, és annak papírízű beszélgetései miatt sikítok, hogy ne már. Ez az én generációm lenne, hisz a fiam ez a korosztály, a Gazsi (Ábel) évfolyamtársa az egyetemen. Ilyen begyöpösödött, kiégett mámika lennék, ilyen távolságra az egy szem fiamtól? Egy kicsit több fantáziát már, eljöhettek volna hozzánk ötletért..

De most nincs kedvem akadékoskodni, és felróni neki hol lehetett volna jobb, most tényleg a félig üres poharat telinek látom. A film után beültünk valahova a fiammal, aki végigmorogta egy héttel előttem a mozit, és alig várta már, hogy megnézzem, s pontosan egyetértettem az ő nézeteivel is. Ő sört ivott, én kávét, és nem akartam meggyőzni arról, hogy miért nem issza azt, mint én, mert be fogni rúgni és még csak hétfő van, meg a mignonom sem nyomtam a szájába, hogy egyél már kisfiam, kell a cukor. Hanem jól elvoltunk egymással szemben különböző álláspontjaink, eltérő érzéseink ellenére, és újra hidat építettünk a másikhoz.

A fenébe is, volt két és fél órám, hogy reménykedtem a párbeszédben, nem csak politikai szinten, hanem érzelmileg is, reménykedtem, hogy fideszes megérti a liberálist, a férfi megérti a nőt és fordítva. És végre felfogja itt mindenki, ez a világ csakis azért jelenik meg a semmiből, mint gyönyörű képzelet, mert megszületése pillanatában ketté törik, és duálissá lesz. Szóval, hogy mindig kettő marad a természete, különben nem is lenne világ. Tehát ne akarjuk a másik oldalt a mi térfelünkre hívni, mert annak valami miatt ott a helye, oda tette a sorsa, nem tehet az a szerencsétlen arról, hogy fideszes vagy liberális.

De arról viszont már igen, milyen színvonalon kommunikál, és ki tud-e nőni a sértettségéből, oda akar-e menni a másikhoz, aki egy tőle teljesen eltérő világ, hogy végre beszéljenek és megértsék egymást. És felfogtam százhuszonegyedszerre is, és tavaly április három óta nem tudom már hányszor megkaptam az újabb pofont, ha beszélni akartam a túloldallal, meg ugyanúgy telis-tele vagyok sebbel, mert nőként fel akartam fogni sokszor már a férfit, hogy nincs és nincs remény, mert a végén csak eluralkodnak az indulatok, a végpontok végpontok maradnak. De itt kéne valamelyik oldalnak egy kicsivel bölcsebbnek lenni.

Ha egy sima férfi női harcról lenne szó, és nem egy mocskos politikai csatáról, akkor azt mondanám, az ellentétpárok közül a nőnek kéne előbb feladnia, mert ő hozta ki a népet a paradicsomból, szóval ő ismeri a visszatartó utat is. De a fidesz és a liberális közül, a gyurcsány és orbán választékból nem tudom, ki kicsoda..

És igen tudom, mondvacsinált sztori, agyonszekált forgatókönyv, tényleg abszurd az egész történet, és vége meg pont annyit kínál, amennyi a szabadság itten. Szóval nagy fantáziával bele lehet futni a magyar tengerbe, ennyi jár nekünk ebben a medencében. Szóval itt az idő rájönni, hogy a megoldás nem a fizikai világban van, mert itt marad minden egyelőre ugyanaz. De legalább készült egy szókimondó, jó szándékú, szívvel megírt, magyar film, és ennek nagyon örülök, és jó volt kijönni a moziból, mert tényleg semmi különbség nem volt a film és a kinti történet között.

(újranézés)

Nagy kérdés, hogy létezik-e önmagában lelki eredetű betegség, persze erre biztos kórusban megkapom a választ, hogy igen..mert az tény, hogy fizikai szintű elváltozással bőven születünk. De van-e olyan, hogy valaki már érkezése pillanatában depressziós, neurotikus, borderline-os, kiégett, vagy az ilyen jellegű elváltozások alapvetően útközben történnek?

Azt szeretem Bergmanban, hogy annyit mutat be magából a műveiben, amennyit meg is valósított, nem pozicionálja személyét lénye fölé, ami a huszonegyedik század egyik gyerekbetegsége, amit egyre többen nem nőnek ki, és a kellő önismeret hiányából fakad. Kétségeit, frusztrációt, kérdéseit szuggerálja bele a színészeibe, lényegében fekete-fehér, széles vásznú mozinaplót ír. Fassbinder teszi ezt még ugyanígy németül.

A tükörben ezúttal a rossz házasságban élő, szexuális önismeret hiányában szenvedő, az apja szeretetéért küzdő, a testvérével ki nem mondott szerelmi viszonyban élő Karin, ami már önmagában elég ahhoz, hogy valaki lelkiekben megbetegedjen.
De ebből elég lenne a rosszul csatornázott szexuális vágy is, mely romboló hatásáról keveset beszélnek. A meg nem élt vagy az elhazudott ölelések "démonok", akik bizony megbetegítik a lelket, és ehhez elég csak egy klasszikus házasság, ahol "muszájközösülünk". Ennél sokkal jobb egyáltalán nem is élni szexuális életet.

Hisz elég csak ezt az irdatlan erőt nem a megfelelő módon a maga szentségében kezelni, ami egészen biztos az ép pszichére tör. A szexus nem e világi energia, s abban végső soron az isten(=valódi önmagunk) iránti önátadás, eggyé válás vágya manifesztálódik. Ezen jelenségről árulkodik Karin kéjelgő vonaglása, amikor istenét képzeli el szerelmesének, előtte fel is fedi őrjítő kívánalmait, melyeket viszont férje közeledésével nem tud megélni.

Karin annak a típusnak megjelenítője, és ó, hányan vannak ilyenek, aki kellő csatorna híján nem tudja kivezetni magából a benne felgyülemlő feszültségeket, nem alkot, nem beszél lelke mélyéről és egészséges szexuális életet sem él, tehát eleve elzárja lényét egy szabad áramlástól. És mielőtt túlanalizálnám, azt gondolom,egy jó nagy dugásbaszásszeretkezés - ki-ki válassza a neki megfelelő szót - első segélyként sokat javítana a helyzetén. De nem, ehelyett hozzá nem értően, megjátszott vagy ügyetlen szeretettel édesgeti a környezete, öccse őszinte közeledését pedig kigúnyolja, pedig ezen a helyen vérfertőzés, ide vagy oda, még az is segítene. Ám dehogy, inkább elektrosokkal kezelik, igen, a hatvanas években még anyagnak hitték a lelket, és úgy tartották, mint egy rákos elváltozást, ki lehet vágni a betegnek tartott részeket.

Természetes, hogy ezek után Karin láthatatlan világok felé menekül, az elektrosokk eleve megbontja az ép eszet. Írom ezt úgy, hogy ismerek sokféle hallucinációt, de azt is tudom, addig nincs gond, amíg tanúként vigyázni tudsz magadra, és tudod, most a fizikai világot látod, most pedig a szellemit, és mindkettőről tudod, hogy nem más, mint valódi lényed kivetülése a világban, és egyik sem ér többet a másiknál.

Tehát az asztal egyenértékű az angyallal.

Tény, hogy Karin esetében erről nem beszélhetünk, ő már átmenekült a szellem birodalmába, ahol ember nem tartózkodhat következmények nélkül..

A film vége, az apa tételmondatai - az öngyilkossága előtti percek ürességben megtapasztalt élményről, amit ha mondjuk egy Coelho mond, kinevetek, - Bergman szájából igenis igazul szólnak. Megint egy élő bizonyíték, nem a szavak számítanak, hanem az a hely, ahonnan mondják, és Bergman őszinte és hiteles, ezen a helyen talán tényleg járt, mert ő is sokszor jutott el önmaga végső felfüggesztésének pillanatáig.

Bergman nagy rendező, sokat kér tőlünk, tényleg nem mindenkinek ajánlatos. Jó szűrőfilm.

milyen jól is illik ez a bejegyzés a videóhoz.

Írj, légysz, a saját megtapasztalásaidról e témában, hogy érdemben folytatódhasson a párbeszéd, és még véletlen se legyen mérges.

előzmény: dézi (#941)

a megsértődés "filozófiájáról' írj, szeretném "használni" a videót e témában, de itt nem annyira direkt, hogy egyszerű kis lényem felfogja. Szóval itt ki sértődik meg kire, most úgy kell elmondd, mint egy ötévesnek.És elnézést azoktól, akiknek ez nyilvánvaló. Meg, hogy honnan van ez a cím?

előzmény: ryood (#936)

Olvastalak és én is inogtam, mert persze, hogy valami hiányzik, lehetett volna sokkal "mélyebben", de én most ennek is örülök..és mert közelről ismerem a jelenséget, irtóra jólesett együtt sírni valakivel, mert gondolom, a rendezőnő sem az ujjából szopta a történetet.(jut eszembe, én is felébredtem, mikor írtad ezt)

előzmény: Yuriko-chan (#3)

A szerelem nem romantikus képződmény, hanem a világmindenséget megtartó erő, mely épít, rombol és megtart, és, hogy nyomatékosítsa mibenlétét, időről-időre felbukkan két(vagy több) ember között.
Titka nem is titok, ő itt az úr, önkényesen dirigál, nekünk meg az egyetlen esélyünk, hogy alávessük magunk hatalmának, és szolgáljuk. Így éljük át, ez a mindenbe beleszólni vágyó, öntelt kis én, aligha bír döntési joggal, persze ideig-óráig felülírhatja a szerelem(=halál, minden, isten, énvaló, blabla...) szándékát, de hosszú távon esélye sincs, hisz hozzá képest nem is létezik.

Innen nézve milyen abszurd már, hogy emberi agyak írnak isten nevében törvényeket, lásd vallások, és irányítani akarják emberi kapcsolatainkat.

Ez a film pedig egy ablakot nyit erre az erőre, és felfedi, noha becsatolhatjuk a biztonsági övet, de a szerelem és kísérőjelensége a szexuális vágy úgy fog kitépni biztosnak hitt búvóhelyeinkről, mint például a kihűlt párkapcsolatokból, hogy ihajj. És, hogy miért teszi ezt, semmi másért, csak, hogy abban a rövid időben, hisz a szerelem jön és megy, miközben feldúlja életünket, szembenézzünk halhatatlanságunkkal, az arcunkkal minden arc előtt.

A szerelem választásai általában abszurdok, a legritkább esetben szeretünk bele a rendes, jóravaló, tisztes fiúkba, azokhoz inkább férjhez megyünk, azoknak inkább szülünk, persze egy-két őrült házasodik szerelem idején, nem is csoda, hogy mekkora a válási százalék ma. És kiválasztja a hozzánk legkevésbé illő jelentkezőt, végül is a tőlünk legtávolabbi pontba, ellentétünk ellentétébe szeretünk bele. Hogy benne, az ő koromsötét tükrébe nézve felismerjük, mi az, hogy halál, és végre először az életben boldogok vagyunk, mert még nem haltunk meg, de már a szerelem által az örökkévalóságban létezünk
És jó ideig vakok is vagyunk végre erre a világra, mert a szerelemszemeinkkel látni kezdjük a valódit minden esetleges mögött.

Ezalatt nem is vesszük észre, mily áthidalhatatlan törésvonalak vannak ember és ember között. Mennyire nem mindegy, ha nem a saját kasztunkon belül ismerkedünk, hogy hiába a szerelem minden felforgató hatalma, létezik egy megugorhatatlan sáv, ami elválasztja a műkörmöst, a műszempillást, az agyontetováltat, az aluliskolázottat attól, aki rövidre vágja a körmét, nem plasztikáztat, és mert elvei vannak, nem varratja szét a bőrét, na meg, hogy milyen zenét hallgat, és kik a barátai..Látszólag milyen apró dolgok ezek, mégis megugorhatatlanok. Úgyhogy szerelmesek lehetünk kaszton kívüliekbe, de házastársat érdemes a mi szintünkön lévővel kötni, persze ehhez tudni kell, mi hova tartozunk. És nem, egyáltalán nem hülyeség a kasztrendszer, és az sem, egy életen belül aligha lehet kasztokat ugrani. Talán ha egyet.

Csak a kritikuson..bőven elég. Ilyen lehetőség nincs, azért írom le. Meg a moly-on a könyveket.

2023-09-18 13:03:01 Café de Flore (2011) somogyireka (3) #7

((mivel szörnyen lefárasztott ez az ezoterikus tanmese, így a modern kori spiritualitás kapcsán írtam, és a filmet csak éppen példaként emeltem be a végére, szóval, előre szólok, nem filmelemzés jön, hanem csak éppen megint sikítok))

Egy ideje halkan mondom már, de mostanában legszívesebben ordítanám, hogy világunk egyik legnagyobb átverése az az egyre hatalmasabb iparág, amit ezoterikusként, spirituálisként címkéznek. De hadd nyomatékosítsam, nem azon gyógyítókkal, terapeutákkal, segítőkkel van a baj, akik magukat a helyükön kezelve, támogatást nyújtanak az életben, s pontosan tudják, csakis azért és annyiban van szükségünk egy egészséges pszichére és testre, hogy szembe tudjunk nézni létünk alapkérdésével.

Ám ennek a nagy össznépi gyógyulásnak persze megvan a veszélye is, hisz boldogság idején dagad az én, és senki sem akar letekinteni szakadékaiba. De bízzunk benne, hogy egyre többen tudják, mire is kapták az egészséges testet és a pszichét, hogy józanul a szabadságot válasszák a "boldogság" helyett.

Akik miatt ordítok, azok belekeverték a szabadulást, keresztényien szólva a megváltódást is a képletbe. Akik receptet árulnak azon az úton, ahol komoly tanítók sosem kecsegtettek azzal, hogy az létezik, és amit nem lehet megúszni fájdalom nélkül, mondjon nekem bárki is bármit, hisz ép tudattal végignézni, míg a legutolsó és legnagyobb ellenlábasunk, saját személyünk is el kell tüntetni a képletből, egyáltalán nem egy szenvedés mentes folyamat. És itt szokott megállni a sok guru, mert amikor talál egy békés, harmonikus, flow-os pihenőhelyet, iskolát nyit és az isten se veszi rá arra, hogy csak rá kéne még ezen a ponton is kérdezni arra az énre, aki hű, de jól van ám, mert ő bizony még bezavar a nagy megszabadulás előtt.

De, aki tökös, az persze nem áll meg, és annak fájni fog, mert általában nem egyszerre pusztul el az én, vagyis tűnik el a valóságossága, hanem a történet egyenként veszi el tőlünk a nyalókákat, ahol érezhetünk még valamit az "édes életből".

Ami persze borzasztóan gyönyörű, de az én felől nézve rettentő szomorú megtapasztalás, mert nappali tudattal kell átélni, míg kifakul az a képzet, hogy a világ egyetlen jelenségétől is boldogok leszünk.
Arról nem is beszélve, mennyi koncepciót, hamis képzetet nyomnak a fejünkbe ezek az ezoterikus iskolák. Történeteket gyártanak a lélek vándorlásáról, lebutított módon adnak át féligazságokat, melynek következtében olykor előfordul, hogy egy helységben öt Kleopátra is ül. Na meg az ikerláng-szerelmek legendája, amely azt a tévképzetet feltételezi, hogy egy egykori egész kettétört részei vagyunk, akik együtt törnek majd győzelemre. Szóval megy az abbéli reményekkel teli átverés, hogy létezik tényleges boldogság az életben, amihez már csak ki kell pofoznunk ezt az ént, és keresni neki egy párt..

A minap megnéztem egy mágikus realistának címkézett filmet, a francia Café de Flore-t, melyben az első egy órában nem tudtam még mindig, melyik szereplő, kicsoda, aztán a végére kiderült, a rendező simán csak összeolvasott pár ezoterikus könyvet reinkarnációról, ikerlángokról, és írt belőle egy romantikus forgatókönyvet, ami pont ott végződik, mint a mesék, a házasságnál. Csak itt van benne egy csavar, összemos, összekever és kavar életeket, és azt a bárgyú képzetet képviseli, hogy a szellemünk innen oda, majd amoda vándorol. És az én magja megmarad, tehát az ötven évvel ezelőtti Jancsi és Juliska a huszonegyedik században egy másik testben ugyanaz a mesehős lesz, és csak majd nekik kell egymásra találni, és akkor nagyon jó lesz mindenkinek.

Garantálom, nem lesz jó senkinek, és ez az ezobiznisz ordenáré átverése.
Vagyis nagyon nagyon jó lesz, de arról az én már nem fog tudni.

Viszont Vanessa Paradis játéka miatt szerettem nézni a filmet, mert őt körüllengi valami abból a világból, ami igazi, és amit meg nem érthetek..

2023-08-31 18:30:17 Repulsion (1965) / Iszonyat somogyireka (3) #75

Catherine Deneuve-be az Iszonyatban egy háziúr települ a renegát rendező személyében. Macsó és komolytalan egyben, mintha e két szó ne lenne eleve egy, de végül mégis valódi, a nem éteri oldalról nézve. Bocsánat az elválasztásért. Polański gyávasága úgy igazi, mint a kígyó mérge, különösképp Woody Allen kendőzetlensége mellett, de főleg Blaise Pascal elhivatottságához mérve, na, ő filozófussá műtötte magát. A lengyel filmes pedig megragadt démonjai bűvkörében- nem biztos, hogy értem, mert akkor meg miért ötös? Mi az, hogy települ?...ja, ez József Attila, köszönöm mimóza!! (ha már a leveleimre nincs válasz, akkor itt ország-világ előtt kérdem)

2023-08-31 01:01:24 Repulsion (1965) / Iszonyat somogyireka (3) #72

Az a baj, hogy az ilyen magamfajta "véleménynek", nincs semmi racionális alapja, ez simán csak egy más típusú érzékelés, egy plusz érzékszerv, amivel végül egyedül maradsz, vagyis épp nem, mert te legalább elgondolkozol ezen érzékelés létjogosultsága mentén. Itt, ahol én csak egy díszletet, épülethomlokzatot látok,noha a többiek azt mondják, micsoda termeket rejt az az épület. Vagy egyszerűsítem, ahol a tömeg dicséri a császár új ruháját, a kislány meg bekiált,de hát nincs is rajta semmi.
Lehetetlen "tökön ragadni a rendezőt", főleg így, hogy még a női nézők is azt írják, tévedek, mert ha mondjuk mi "sérült", szóval az ábrázolt állapotot testközelből ismerő nők összefognánk, talán meg tudnánk fogalmazni, mi az, amit érzünk, és sokat nyerne velünk a világ.

előzmény: caulfield (#71)

2023-08-29 19:52:51 Repulsion (1965) / Iszonyat somogyireka (3) #70

Na, nekem ez lány többet(hitelesebbet) mond el tíz percben e témában, mint az itt tárgyalt mű, mégha kicsit zavarosan is.Úgyhogy köszönöm, jólesett az Iszonyat után

előzmény: Ugor (#66)

2023-08-29 14:56:56 Repulsion (1965) / Iszonyat somogyireka (3) #65

Elnézést, teljesen igazad van, az nagyon jólesett ott, teljesen egyetértek a leírtakkal. Igen, talán máshonnan nézünk filmeket, de ez sem biztos ám, még mindig hiszek a közös alapban, ami összefog itt minket. De kezdek itt sok lenni most..gyorsan megnézek valami más filmet, ahol szuper lesz az egyetértés.

előzmény: MicaHiro (#64)

2023-08-29 14:10:41 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #27060

ezt töröljétek légysz, mert kiment az internet, és mikor visszajött kétszer ment ki a bejegyzés

--
Áthelyezve a(z) Repulsion topikból.

2023-08-29 14:10:10 Repulsion (1965) / Iszonyat somogyireka (3) #63

És persze örülök, hogy feldobtam ezt a "topic"-ot, mégsem érzem, hogy ennek mentén a két nem közötti kommunikációs szakadék csökkent volna.
Ez a nő a férfiak miatt beteg és szenved, mert úgy tűnik, a férfi képtelen ezen az érzékenységi szinten létezni, mint ő, vagyis tudna, csak pontosan rálát arra, az olyan védtelenné -férfiatlanná - tenné, hogy belepusztulna. Pedig a nő semmi de semmi másra nem vágyik, minthogy itt, a repedésben, az iszony mélyen megértsék, és érdemben érintsék. Ne csak így körültáncikálják, és még itt is vágyakozzanak rá, baszod..művészi pózokkal a'la lengyel rendező úr.

2023-08-29 13:42:25 Repulsion (1965) / Iszonyat somogyireka (3) #62

Itt a sok minden közül rád tudok reagálni, mert ebben az egyben van jelen a női oldal megértésére tett szándék, mert ugye itt kizárólag férfiak írnak egy olyan jelenségről, melyet nem ismernek, és egy olyan rendező alkot filmet egy olyan esetről, amit szintén nem élt át..és nekem innentől annak pszichológiai, művészi bemutatása, illetve a gyógyítására tett szándék is fals, mert látjuk is, hova sodorja a nőt..
Polański üvegbúrán keresztül, a világ védelméből próbál elképzelni egy szexuálisan sértett nőt, mert nyomatékosítom, itt egy szorongó férfi mutat be egy abuzált nőt, és ez két külön kórisme!!És aki ezt belülről éli, az visít, amikor ezt látja, hogy ne már..Mert ezt is nyomatékosítom, csak a megélt élményt tudod "beleinstruálni" a színésznő buksijába, aki jelen esetben csak a fehér vászon, és azt fogja megjeleníteni, amit te mondasz neki hozott anyagból!!

De nem vagyok benne biztos, hogy értem, itt mire gondolsz, de szerintem, és erre az x-éves kt-s ismeretségünk is biztosíték, ha együtt gondolkozunk, jutunk valahova: A másik oldal autonómiáját viszont ez könnyen sértheti. A nő, aki nem várja a lovagot a fehér lovon, aki nem a sebeit nyaldossa, akinek az iszonyodás az én kicsinyes játszadozásának hat. Na, neki joggal unalmas Polanski eme csillagos ötös filmdolgozata.

Szóval ne is rám reagálj, mert ezen a ponton 12 éve nem jutok itt tovább, hanem a te részed bontsd ki, légysz, jobban.

előzmény: caulfield (#61)

2023-08-28 23:07:19 Repulsion (1965) / Iszonyat somogyireka (3) #57

Na ezek jó kérdések, de nincsenek jó válaszaim, csak találgatok. És inkább visszakérdezek, hogy szerinted akkor mi tesz valódivá, égetővé egy alkotást? Mi a nagy művek titka, ha nem az, hogy az alkotó az esszenciáját, lénye lényegét festi, írja, forgatja bele?
Szerintem meg valahogy, valahol a halálról mindenkinek van egy benső élménye még az életében is, elég csak a szerelemre gondolni, és akkor már bőven lehet halált instruálni..Meg szerintem aki e témában forgat annak minimum egyszer már rászállt az angyal a vállára, és fellebbentette a dolgok valódi arcát. Szóval, hogy meghalunk mi kicsiben már párszor útközben, mielőtt tényleg meghalunk..

És rendben, akkor simán csak untatott, gondoltam cifrázom kicsit a leírást, de végül is, minek, a fb-on még Janisch Attila is elővett, hogy miért is írok így egy remekműről ilyet, ja ott magyarázkodtam ma többet, nyilvános, el lehet olvasni, ide nem jutott erőm, időm..De az alapképlet mégis az, nem égetett meg ez a film, és valahogy nem akartam annyival elintézni, hogy uncsi, mert az azért elég illetlen egy ekkora erőfeszítésnél, mint ez a film, szóval én is nekifeszültem jobbról és balról is

előzmény: MicaHiro (#56)

2023-08-28 22:06:08 Repulsion (1965) / Iszonyat somogyireka (3) #55

mire gondolsz? írd le a kérdéseket, max nem sikerül válaszolni.próbálkozom kitörni a safe space-ből, ami jó lenne, ha lenne.

előzmény: MicaHiro (#54)

2023-08-28 19:00:06 Repulsion (1965) / Iszonyat somogyireka (3) #53

Ja bocs 101-en..az enyém egy "másik filmes iskola", mely a tapsoló tömeggel szemben/mellett létjogosultságot kér.Nyilvánvaló, hogy a te ötösödnek nem kell támasz, mert ott van mögötted a világ.
"Máshonnan", más miatt nézek filmet, egy szeretetteljes, támogató közegben le tudnám írni, mi az.Az #52-es hsz nem az.ryood #51-esét sem éreztem annak, de vele már régi harcostársak vagyunk, s majd leboxoljuk magánbeszélgetésben.Az igaz, amit oda írtam inkább neki kellett volna.(off)

előzmény: Xuja (#52)

2023-08-28 13:48:51 Repulsion (1965) / Iszonyat somogyireka (3) #51

Látom, nem bírod ki..untam. ennyi. Valószínű mert az egész Polański jelenéggel így vagyok. De nem erőszakolta meg az apja, nna.

előzmény: ryood (#50)

2023-08-28 13:13:46 Repulsion (1965) / Iszonyat somogyireka (3) #49

Ennél a filmnél pont olyan egyedül érzem magam, mint a főszereplő az egész történet alatt. Mert látom, hogy kb 100-ből 99-en adnak neki maximum pontot. De remélem, beengedtek azért ide, hogy szóljak, mert értem, miért imádja a világ ezt a mozit, de értem magamat is.. Először is nagyszerű történet, nagyszerű főszereplő, tehát nem az eseménnyel, forgatókönyvvel, stb van a bajom. Hanem rájöttem már régen, valami egészen mást keresek a művészetben, filmben, mint amit a többiek köröttem.

Ez a film nem Polański története, és innen veszett fejsze nekem az egész. Az van, hogy rájöttem, nekem - ráadásul egy filmnél, ami ennyire intim, ennyire bőr alá hatol- csak az a rendező számít, aki magát instruálja bele a szereplőbe, aki, mint mondjuk Bergman és Fassbinder odaül a színésznő mellé, és szinte átteleportálja magát belé. És akkor talán megszületik a csoda, és a valóság jelenik meg a vásznon, nem egy jópofa vagy itt éppen horrorisztikus történet, egy már fiatalon is profi színésznővel. Ennek híján, és így voltam az első pillanatban, ahogy a stáblista az elején a szemben tűnik el, nem szólít meg ez az egész. Persze végignézem becsülettel, próbálom felülírni az első érzést, de látom, hogy Denevue, mert nagyszerű képességű színésznő, szuperül eljátssza az egészet, de ahogy vége a forgatásnak, leveti a mezét, és a vér sem igazi, ami lecsorog. És tudom, hogy Fassbindernél is mű a vér, csak ott az, ami "megtartja" azt a vért, annak rettentő tétje van. Mert az Fassbinder egész egzisztenciája. És ezért belém ég az egész, ez meg még meg sem karcol..

Miközben meg szuper ismerős a történet, tudom, a gyerekkori abúzus miként rántja a pokolba az életet, mivé teszi a kapcsolatot a saját szexussal. És azt is tudom, ebből nincs gyógyulás, még ha a pszichiátria állít mindenfélét. Látva a végén az utalást a fotóval, e főszereplő esetében biztos, hogy erről van szó, hogy egy drága apuka rámászott a kislányára, és a személyiség alapzata, a bázis, a világban való bizalom szakadt be.
Innentől két út van, vagyis három. Az első, hogy ebbe simán belebolondulunk, anélkül, hogy egyáltalán segítséget kértünk volna, itt ezt látjuk majdnem két órán át. A másik lehetőség, ha egyáltalán emlékszünk arra, ami megesett velünk, mert ehhez is szerencse kell, akkor beszélünk róla, és segítséget kérünk. Ilyenkor kezdetét veszi az alapzatunk egy életen át tartó toldozgatása-foldozgatása, ami noha csak időszakos gyógyír, de legalább a megbolondulástól megment.

Ám létezik egy extra, különutas program is, ahol nincs is út.. Én ezt ismerem, hogy hagyom a francba a szakadást, a törést, a legmélyebb bizalomvesztést, és belenézek magamba ott, ahol átszakadt az alapzat bennem. Jobb helyeken azt mondják, pont az ilyen mélységű, gyógyíthatatlan traumák hoznak el a világmindenség legkiválóbb kívánságához. Ahol végre már semmi mást nem akarsz megtudni, miután felismerted, rendben, beszakadtam, iszonyú szívás így élni, de akkor legalább nézzünk be oda, mi van a szakadás mögött.

Szóval lehet nekem kellett volna Catherine Deneuve-t instruálnom.

2023-08-27 13:02:04 Baal (1970) somogyireka (4) #2

"die deutsche Dreifaltigkeit"

Nem vagyok zseni, éppen csak néhány elcsúszás van az agyamban, melynek következtében van egy sajátos képi látásom, melyet le tudok fordítani olykor a szavak szintjére. Ám már ez a megváltozott agyi működés alaposan megnehezíti a kapcsolódásom a "normális" világgal. Emiatt bele tudom képzelni magam zseniálisabb elmékbe, lényegében csak hozzá kell adni magamhoz százat vagy ezret, szóval sokat, és ott vagyok, ahol ők. És akkor átérzem, milyen iszonyat kihívás lehet egy akkorára nyílt tudattal, egy ilyen rettentő pontos, szinte "isteni elmével" működni e beszűkült, egoista, önismerettel nem rendelkező tömegben.

Milyen lehet az, amikor tényleg isten legkedvesebb tulajdonságait, a pontosságot, a kiszámíthatóságot, a dolgok előre megtervezését, időpontok megtartásának evidenciáját magadban hordozva szembesülnöd kell ezzel a borzasztó csürhével. Neked, aki havi rendszerességgel lefogatsz egy filmet, akinek a fejében van egyszerre hat forgatókönyv, és a színészek összes szövege. Sőt azok minden egyes érzelmi rezdülése akár a megasorozat Berlin Alexanderplatz esetében is.

Mert igenis, Fassbinder is úgy instruált, mint Bergman, hogy belenőtt a színészeibe, beléjük szuggerálta az eljátszandó feladatot, aztán ezen kellő felkészítés után, magára hagyta őket, akik eztán remekművekre voltak képesek, ennek egyik élő példája Hanna Schygulla.
Az van, hogy most értem ide Fassbinderhez, és most már végre elnézem neki azt, ahogy egyes színészeivel viselkedett, s olykor porig alázta őket. Bőven lehet, hogy értük tette mindezt, mert bizony olykor a nyafogós Barbie-t nem árt taccsra vágni, hogy végre el tudja játszani a szerepét színészkedés nélkül. Évekkel ezelőtt, miután szinte végignéztem az egész életművet, félredobtam a róla szóló életrajzi könyvet, mikor az említett részhez értem a színészekkel. Akkor még érzékenyke lényem nem tudta befogadni a fassbinderi agressziót. Talán azóta két lépcsővel közelebb vitt az élet zseniális lényéhez, és tudom, van az a pont, amikor erre a világra már csak Rainer Werner-i módon lehet hatni, amikor verbális vadállattá kell válni, széjjel kell üvölteni, hurrikánná kell válni, mert a csendes szellő nem segít.
Az isteni, mely zsenialitásként manifesztálódik az anyagban, nem azzal fejezi ki, hogy szeret, amikor édesget, sőt olykor épp azt jelenti a szeretete, hogy előbb tönkre tesz téged, felaprít, szinte megsemmisít, mert útban vagy, és nem tudod átvenni rettentő ajándékát, önmagad.

Az éjszaka megnéztem a Schlöndorff-Brecht-Fassbinder nagy német szentháromság filmjét , a Baal-t. Nem, cseppet sem élveztem, iszonyodtam, kínlódtam, de én ugye nem csak örömködni, hanem látni tanulni is járok ide a művészethez. És ez a film megtanítja meglátni Fassbindert.
A Baal brechti alapokra épült Schlöndorff átírás Fassbinderrel ötvözve. Mintha Bertold eleve Fassbinderre írta volna, akkor amikor az még meg sem született.
A magas fokon égő, zseniális elme ámokfutására ez, aki aligha bírja a magasfeszültséget, és idő előtt kiégett. Vagyis dehogy idő előtt, hisz ekkora mennyiségű filmmel, ilyen rövid idő alatt aligha dicsekedhet bárki is a filmtörténetben.
Jómagam meg visszatértem eredeti, első érzésemhez, amikor 2012-ben először megláttam őt, és egyből megszerettem. Ehhez képest a Baal-t maximum Fassbinder kórképként ajánlom, a róla alkotott diagnózisunkhoz, és inkább nézzünk az ő rendezésében filmeket.

Számomra az van ezzel a filmmel, hogy irtó nagy és fontos téma. És mindig is mondtam és sejtettem, hogy sok esetben a betegség egy vágyott állapot egyes életekben, mert csak azok mentén tudnak némelyek figyelmet, szeretet kapni. Nagyon szar példa, de sajnos néha hosszú éves házasságokban aztán pelenkázás idején nyúlunk egymáshoz évtizedek után "intimen"először, és addigra már az ilyen érintés is kinccsé lesz. De és de, ezt a rettentő nagy lehetőséget végül valahogy szétkeni ez a film a vásznon, és szinte a horror irányába megy a főszereplő "színeváltozásával", ahelyett, hogy a történtek, a szereplők lelkének mélye felé hatolna tovább. Így ha valami szeretek benne, akkor az csak a lehetőség, amivé válhatott volna egy bevállalósabb lélekábrázolással.

2023-08-19 23:16:59 Barbie (2023) somogyireka (3) #57

Látom, alaposan elmélyedsz bennem. Jólesik. Amúgy meg igazad van, nagyra nyitott szemekkel, felszínesen néztem, a kettő nem zárja ki egymást itt nálam. De hadd erőlködjek már ennyire, nna. Az már az én dolgom.

előzmény: manuva (#56)

2023-08-19 13:27:44 Barbie (2023) somogyireka (3) #55

Nincs itt like, meg szívecske, de képzeletben odabiggyesztem, és ki kell hangosítsam magam általad ismét, mert erről van szó:

az általa láttatott társadalomkritika is megreked a banalitások szintjén, mert nem, ez sokkal többet akar elmondani, mint egy nyári laza játékfilm, az egészet markolja fel, aztán kifolyik minden a tenyeréből, és most finoman fogalmazok. A hollywood hírügynökséges videó önmagában jó, a végén a férfimonológ hiánypótló(kb), csak számomra nem erre a filmre reagál, hanem arra, amilyen ez lenni szeretett volna. Szóval megszerettem a Szirmai Gergő által látott mozit, csak én abból nem láttam semmit, pedig tényleg nagyra nyitottam a szemem. (és hajlok arra, hogy újranézzem, hátha rosszul láttam csak)

előzmény: caulfield (#54)

2023-08-16 23:28:36 Barbie (2023) somogyireka (3) #48

Én is végignéztem..hát igen, bedőlt ennek a zagyvaléknak, mint mélyfilozófiai eszmefuttatás.

előzmény: ryood (#47)