somogyireka

Tapasztalat: 643 film
Kompetencia: 11 film
Súly: 918
Regisztráció: 2012. január 2. (9 év, 2 hónap)
Kedvencnek jelölték: 96 user

Bemutatkozás

www.somogyireka.hu

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Szeressétek Odor Emíliát!
 
4 2021-03-04 3,8
(55)
Werner Herzog: Filmemacher
Portrait Werner Herzog
4 2021-03-04 ?
(2)
Die grosse Ekstase des Bildschnitzers Steiner
Steiner képfaragó nagy extázisa
5 2021-03-03 ?
(6)
Sheytan vojud nadarad
Nincs gonosz
4 2021-02-26 4,3
(31)
Szökés
Escape from Recsk
4 2021-02-25 4,0
(53)
Jób lázadása
 
5 2021-02-22 4,3
(192)
Az emigráns - Minden másképp van
 
4 2021-02-13 3,2
(30)
Mies vailla menneisyyttä
A múlt nélküli ember
4 2021-02-12 4,1
(172)
Kauas pilvet karkaavat
Gomolygó felhők
5 2021-02-10 4,2
(59)
Pieces of a Woman
 
3 2021-01-13 3,9
(121)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Odor Emília gyönyörűsége, micsoda egy édes, bájos leányka, micsoda hang, micsoda szavak. Óda ez az öntörvényű, szabad, önazonos, szókimondó, bátor nőhöz, aki miközben élő, virágzó (női) közösséget szeretne, szeretet alapon felépülő együttlétet, aki körül elolvad a hó és már olykor januárban megjön a tavasz, mégis és pont az imént felsorolt célok miatt végtelen egyedül marad. Mert míg a többiek csak, mint könnyen letéphető tapasz ragasztanak magukra hangzatos címkéket és megpróbálják ellesni, hogy csinálja Emília, addig számára amit hirdet(összetartozás, valódi önzetlenség, közös nevező, az érzelmek szabadsága) élet-halál harc.
És mindez csak abban a legutolsó pillanatban derül ki.

Aki látta megírná nekem, hogy értelmezi a végét? Jó lenne ezt kibeszélni.

Itt nézhető meg a film, hol németül, hol meg angolul beszélnek benne, de van hozzá angol felirat:https://www.youtube.com/watch?v=kSbwAug4TwM

Két filmet ajánlok Herzogtól, az egyik (lásd lent) egy filmvallomás tőle, ahol kronológikusan végigvezet egyes alkotásain, s ahol megtudhatjuk, melyik filmhez milyen érzelmek, személyes élmények fűzik. És mesél a filmkészítés melletti másik nagy szenvedélyéről, a gyaloglásról is. Egyszer Németország (talán Jéna) és Párizs között tett meg egy vándorutat, azzal a reménnyel, hogy ha teljesíti a távot még néhány évet kérhet egy nagyon beteg barátjáért..A filmben megszólal pár évvel később a barát is, szóval "elfogadtatott Herzog kérése", vagy csak persze minden eképpen rendeltetett, és mivel a dolgok alakulása épp összeállt az ő vágyaival, tűnt isteni beavatkozásnak a történet..Herzog szinte minden nagy filmjét láttam, és, milyen jó, hogy a kt-nak jobb a memóriája, mint nekem, most a dokumentumfilmjeit nézem egy ideje. Tegnap a fafaragó, síugró Walter Steinerről szóló dokumentumfilm mellett döntöttem..
Mintha a versenyzés őskorából maradt volna ránk ez a történet, melyben nyomon követhetjük az akkor 23 éves Steiner versenyzés előtti, alatti, utáni örömeit, kétségeit és kínjait. Ez még az a sportoló, aki nem a világ tapsa miatt vágyta a dobogó legmagasabb fokát, hanem elsősorban és kizárólag önmaga, elképzelt istene okán, abban bízva, minél magasabb áll, minél nagyobb távot ugrik vagy inkább repül annál közelebb kerül..És Herzog, mert egyike a legőszintébb alkotóknak, azoknak, akik mindig saját élményből dolgoznak, olyan közel viszi a kamerát az eseményekhez, hogy teljességgel részesei lehetünk Steiner vívódásainak.
Walter elugrik és repül és repül, s ha épp egy aprócska légáram kerül a térbe lécei elbizonytalanodnak és nem talpra érkezik. És akkor zuhan, bukfencezik, összevissza töri magát, ha éppen szerencséje van, feláll, de nem mindig volt szerencséje, egyik óriásesése után, viszonylag korán abbahagyta az ugrást. Majd 10 évre rá Svédországba "menekült", mert olyan helyen akart élni, ahol nem ismerik. Azóta Falun város templomainak farestaurátora.
Megnéztem vele egy aktuális filmet is, ugyanazzal a kitartással, elszántsággal halad továbbra is a senki sem tudja, milyen célja felé. Csendes, magának való rejtély, picit ugyan már megfertőzve a 21. század egészséges ezobio-őrületétől, szóval fiatalon ezek nélkül, meztelenebb volt, és szebb is. De valamibe kapaszkodni kell..

Ide biggyesztek egy magyar feliratot, nem tudom, hogy kell a yt-videóhoz illeszteni, én németül néztem, de néha a svájci német miatt jólesett volna a magyar: https://www.opensubtitles.org/hu/subtitles/4448690/die-grosse-ekstase-des-bildschnitzers-steiner-hu

ez pedig a fent említett önéletrajzi film: https://www.youtube.com/watch?v=kSbwAug4TwM, most kaptam a hírt, hogy ez fent van itt is egy ideje itt: https://kritikustomeg.org/film/80923/werner-herzog-filmemacher-portrait-werner-herzog-1986 (elnézést, így utólag nem tudok linket csinálni, meg ahogy nézem alapvetően sem..

Jogos,jogos..köszönöm.Élvezettel, figyelemmel olvastalak.Jó, hogy figyelsz olykori felszínességemre!!

előzmény: tomside (#29)

Jó, hogy írod ezt az első epizódot, nekem is az ütött igazán, a többi már csak díszítés volt, magyarázkodás azután. És azóta is a kisvilágom hóhérjain tűnődöm, akik olyan rendben vannak a világ felől, éjszaka meg, a sötétben...

előzmény: Emberke (#27)

Olyan téma ez, amit mivel még nem éltem át, nem tudok róla hiteles résztvevőjeként írni, és általában az szólít meg, amiről van tapasztalatom..Szóval, nem volt még hóhér a családban és "békeidőben" még nem kényszerítettek fegyvert fogni a szomszédra. Miközben mind tudjuk, a leggenyóbb, legsunyibb háborúban élünk, ami a párkapcsolatokban, emberi közösségeinkben a gazdaságban, a természetvédelemben....zajlik.
És éppen ezért lassú gyilkolásait észre sem vesszük, nincs mindig vér, nem folyik ki agyvelő, nincs egyből temetés, meg ilyenek, de mégis azt gondolom, egymás finomkodó, elkent kivégzéseit hajtjuk végre minden nappal, és még oda sem tudunk mutatni, hol. Mert hiába írom le, egyszer volt, sosem volt szerelmeim elhúzódó, csendes, de mindennapos bosszúhadjárata helyett néha jobb lenne egy golyó. Akkor gyilkosom lenne, hóhérom, így csak lassú ellehetetlenítőm, és még el sem ítélik.

Ez jutott most hirtelen eszembe ezen "Otto der Normalverbraucher"-típusú (otto az átlagfelhasználó) iráni kisembert látva, aki miután elmegy a bankba, gyerekért, anyját látogatja, este pizzázni viszi a családot, majd éjszakai műszakba megy...
Szóval, hogy atyaég, ezt a munkát is el kell végezni, és ha valaki nem a pályaválasztási tanácsadón dönt úgy, hogy én bizony hóhér szeretnék lenni, akkor erre egyes országokban kényszerítik.

Minden köszönetem és támogatásom a rendezőjé, aki ezzel a munkájával saját szabadságát kockáztatta. Na, ezt hívom művészetnek, aminek tétje, nem ezt a Krasznahorkai-féle toronyból kiszólogatást. ja, vinnyogok, a Herscht 07796 közepén vagyok, lehet, hogy jobb lesz..vagy nem. Persze, neki is megbocsátok, mert mindenkinek meg tudok.

kiegészítés még az előzőhöz: gondolkoztam még egy iciri-picirit, miként jelenhet meg ez a recski üldözés Recsk nélkül is, miként válhat-e film általános szökéstörténetté? Azt hiszem, egy "kés"-ről van szó, mely egyes életekben az öntudatra ébredés pillanatában egy centire a háttól jelenik meg vagy már éppen benne, és emiatt semmi okunk megnyugodni itt az előtt, hogy ettől jó távolra meneküljünk. Persze jelképek ezek, de ezekkel könnyebben szót értünk. Aki nem tudja, mi a kés, az most ne figyeljen ide.

Míg valaki nem ismerte fel önmagát, miként jómagam, pontosabban nem elégszik meg az arról hallott tudásról, s míg még összekeveri énjét a világgal és Istennel, ezzel a szuper párossal, mely ugye nem létezne egymás nélkül, addig sokkal jobban szeretem, ha szenved, mintha boldogságot mímelne nekem. Mert addig erre valójában semmi oka. Úgy tűnik, csak a kín tud "átvinni" a határon, a szenvedés a valódi üzemanyag, enélkül megállunk pihenni, lásd Molnár Gyula szabadulástörténete, mely a film gerincét adja. Vajon, ha útközben talált volna egy virágos rétet, szép menyecskével és békével, akkor is túl akart volna jutni Ausztriába? Kérdezem eztet itt szimbolikusan? De szerencsés volt és nem talált...
Ha most csak félig nyitom ki a szemem - és nem figyelem a kicsit märklinrecskké összeépített filmet, sokáig tartott az elején, míg nem a maszkmestert láttam, aki műhavat szórt a színészre, meg ilyenek, de aztán annyira akartam ezt a történetet, mert tudtam, hogy csak lemásolja, amit az élet írt, és az életnek meg hiszek,- és nem a 1950 és 53 közötti eseményeket nézem kis hazánk északi-keleti részében, akkor ez a film mindannyiunk közös szenvedéstörténete az egyetlen cél felé, aminek számomra egyedüli létjogosultsága van az életben. Mert "tudom", hogy ott a határ és azon túl a Szabad Európa szerkesztősége, és azt is tudom, ez a határ és a szerkesztőség is én vagyok.
És persze, útközben én is látok sok mindent, kényelmes székekben puffaszkodó ÁVÓ-sokat, hétvégi házat építőket mások hulláira, "istent" és "boldogságot" árulókat, és gyakran elfog a kísértés, talán maradnom kéne...és még mindig megőrjítenek az ilyen kétségeim.

2021-02-23 16:30:09 Jób lázadása (1983) somogyireka (5) #26

Szerintem azóta is "eljött"..nem is olyan régen. De ez hadd maradjon az én reményem.
Az utolsó képkockán nincs semmi, csak a magára maradt kisfiú és a kietlen, sáros táj, novemberi semmi.

2021-02-23 13:38:04 Jób lázadása (1983) somogyireka (5) #24

Tegnap óta akarom írni...miért szerinted az (AZ) valaha szabad szemmel látszódni fog? Nem lehet, hogy már megérkezett, lásd azt az iszonyú szomorú utolsó képkockát..Nem úgy van, hogy érte mindent de mindent ...............nna, isten mentsd erre még egy szót is

előzmény: ryood (#23)

Összes komment...