somogyireka

Tapasztalat: 657 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 657
Regisztráció: 2012. január 2. (9 év, 5 hónap)
Kedvencnek jelölték: 99 user

Bemutatkozás

www.somogyireka.hu

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Hét kis véletlen
 
3 2021-06-04 ?
(7)
Éden
 
5 2021-05-30 ?
(8)
Teketória
 
5 2021-05-21 4,0
(18)
Spirál
 
3 2021-05-13 ?
(8)
Karp otmorozhennyy
Fagyasztott ponty
4 2021-05-09 ?
(4)
Carrington
Carrington - A festőnő szerelmei
3 2021-05-08 3,4
(41)
Castillos de cartón
 
5 2021-05-02 ?
(1)
Séraphine
 
4 2021-04-21 4,0
(21)
Le temps qui reste
Utolsó napjaim
4 2021-03-27 3,7
(55)
A Nevezetes Névtelen
 
5 2021-03-23 4,3
(12)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2021-06-04 10:44:29 Hét kis véletlen (2020) somogyireka (3) #7

Kellemetlenül érzem magam e film után, és csinálhatnék úgy, mintha nem tudnék a rendező körül lezajlott botrányról, hogy az alkotást önmagában értékeljem, de nem tudom. Bennem ez a kettő erősen összefügg. Először is iszonyat sajnálom a Gothár Pétert és az összes többi hasonló sorsú férfit, és ezt le merem írni nőként úgy, hogy nekem is van egy "ilyen" történetem. Noha én is sérültem, de az enyém gyógyul, mert a másik férfi meggyógyítja, de a tettest nem menti fel senki sem. Csak a halál. És akkor persze eszembe jut Márton László "gyors halála" is. És azért írok erről e film kapcsán, mert még Rezes Judit is csak azt meri kimondani az interjúban, hogy igen, igen, beszélni kéne erről, de ő sem teszi.

És ahogy nézem a filmet, ugrik be, hogy jéé, akkor talán ez a Mészáros Blanka(főszereplő) az, aki elsőként szót emelt Gothár ellen, és hagyta ott a Katonát, és az is, hogy maga a botrány és a filmforgatás úgy nagyon nagyjából egy időben zajlott. És persze átérzem még Horvát Lili (Gothárné) kínjait is, és akkor azt mondom, na itt most jöjjön már valami új felvonás.

Zavaros film, pont olyan, mint a háttérben zajló történet, fáj nézni. Fáj, mert igenis sokat ígér, sokat akar, lényegében mindent, összegezni életet, sűrű párlatot készíteni az előző hetvenvalahány évből, de ebből a moziból csak az jön át, hogy nem sikerült. És megöregedni nehéz, de ezzel a gondolatisággal, ezzel a nem kiforrottsággal, összevisszasággal, lényegében irányt vesztettséggel gondolom még nehezebb, sőt rettenetes lehet. Ez nekem "az utolsó cseresznye rohadt volt" érzése a tálban, és hiába volt az előtte lévő sok-sok nagyon finom, ez az utolsó íz marad a számban, amit nem tud már "felülírni" egy újabb cseresznye, mert nincs több, mert nincs több film. Leírni is nehéz ezt nekem, mert együttérzek minden alkotói kínnal nagyon.

Persze, persze Pataki Ágiék csinosíthatják a dolgot, hogy egy ekkora névtől mindent elfogadunk, még akkor is, ha nem értünk minden filmkockát, de ez nálam nem így van. Az a bizonyos múzsa csak nagy ritkán csókol meg, és egy csók vagy akár kettő nem garancia, az a kegyetlen ebben, hogy az utolsó pillanatig nem lehet hátradőlni.

Miközben annyira szerethetőek a színészek, egész lényük beletették a munkába, szinte vigyázzban állnak a "mester" előtt, és éppen csak nem kínos színészi pályafutásukra ez a film. A leszbikus rész meg különösen kellemetlen, hát igen, így képzeli el a férfi (hadd ne írjak elé jelzőt, mert azért nem mind) a nők közötti szerelmet, elég siralmas..

Pedig maga az alapgondolat, hogy a szerelem a vízből lép elő gyönyörű, honnan is érkezhetne máshonnan, nem láttam az említett Pasolini-filmet, melyre több kritikában utalnak, ahol " a milánói nagypolgári család életét felbolygatja egy titokzatos látogató, akibe a család minden tagja beleszeret", ott is ugyanez történik talán?

És hol voltak a véletlenek? Egy se volt, nincs is véletlen, kicsi se, meg nagy se.

2021-05-30 23:32:38 Éden (2020) somogyireka (5) #5

Jaa,mostanában különösen jó lenne egy ilyen szkafander.

2021-05-30 22:36:54 Éden (2020) somogyireka (5) #3

Vannak páran akiket itt felejtettek az Édenből, persze az Éden nem tűnt el, csak a szívünk mélyére költözött. Ők azok, akik egyszerűen nem vettek részt az egyedfejlődésben, így nem alakultak ki rajtuk azok a védőrétegek, melyek elviselhetővé teszik az egyre eldurvulóbb életet. A szerencsésebbek olyan hevesen reagálnak az őket ért kínokra, mint a filmben látható nő, akinek szenvedése legalább konkretizálható. Ő afféle modernkori áldozat "csupán", a túlburjánzott technika és az elaljasodott természetpusztítás martaléka, kínjai hangosak, látványosak, így segítségére siet a világ.

De tényleg betegségről lenne szó? Nem hiszem, valóban az ilyen fedetlen, áttetsző lények a legtávolabb állnak bármiféle kórtól, ők az utolsó egészségesek és válaszreakcióik a világra csupán annak állapotát tükrözik.
Aztán vannak a kevésbé szerencsések, akik még csak meg sem tudják nevezni, hogy mi fáj, még csak a wifi se, a bálnák pusztulása se, sem az elektromos berendezések, gyötrelmük ennél sokkal éteribb. Nincs műszer, mely lemérhetné, hol és hogyan kínlódnak ők. Ők, a valódiak, egy egyszer volt aranykor utolsó örökösei, akiknek borzalmasan fárasztó élni, és igazából semmit sem várnak jobban, minthogy végre hazajussanak..

Csodálatos film, számomra messze túlnövi alkotója elképzeléseit, nekem a hiperérzékenység - sajnos nem tudom hova tovább fokozni a filmbéli Éva állapotát, jéééé Éva, most fogom fel!! - ténye sokkal de sokkal drámaibb, mint a magány és az izoláció, melyre Kocsis Ágnes több interjúban is utal a film központi témájaként. Utóbbi kettő gyógyítható, csak nem kéne így félni egymástól, viszont a főszereplő gyötrelmére nem ad gyógyírt e világ.
Engedjétek az ilyen lényeket szabadon, hadd repüljenek, hadd mondjanak ellent minden gravitációnak. De előtte szeressétek őket jobban, mint magatokat, hogy legalább egy picikét otthon érezhessék magukat a életben.

2021-05-21 11:02:57 Teketória (1977) somogyireka (5) #4

Mutasd meg bánatod, gyönyörű vagy a veszteségedben, írtam le évekkel ezelőtt, Maár Gyula pedig filmmé bontotta ki e mondatot. Milyen mélységesen közel lehetett a női nemhez, mert egy ilyen művet férfiként csak az tud megalkotni, akit a nő teljességgel önmagába engedett, így fele részt abban is élt. Jut eszembe, Törőcsik Mari talán már meg is érkezett a Fekete-tengerbe, ahol férje várja. Nem tudom, milyen gyorsan folyik a Tisza és a Duna, és hány kilométert kell megtennie, de a este, amikor a filmet néztem, azt reméltem, most van itt az a pillanat. Meg is értem Marit, hogy Gyula volt az egyetlen férfi az egész történetben, akin nem tudott túllépni. Hangozzék ez bármily fellengzősen is, de mi van, ha ez a tény, akkor titkolni kellene?
És újabb bizonyíték számomra, csak a szenvedésben látszódunk, az élet adta boldogság eltakar, csak a drámában oldódnak le belénk nőtt, ránk égetett tekinteteink. Mintha azelőtt, hogy valahol az élet közepi válság centrumában kimondatik, nem tudom! nem is lenne érdemes beszélgetni. Mintha ez lenne az első őszinte mondatunk. Az élet nagy vízválasztója ez, innentől szép a csordogálás a halál felé, csak ez a váltás nehéz..
De ahogy a film végi kockákat nézem, nem kell félni, mintha egy elképzelt mennyországban történne az a borozás. Ám Maár Gyula nem romantizál, hisz a film szerint elképzelt legszebb mennyországunk is csak annak a mozinak a része, melyet mint élet magunk elé vetítünk.

2021-05-13 15:38:10 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #25793

szuper befolyásolható vagyok a kedvenceim által, lényegében erre is használom az oldalt, megnézem, a fő-fő kedvencek mit írtak az említett filmről és annak ismeretében megyek tovább, 97%-ban ez be is jön 2012 januárja óta, mindent azért nem akarok megnézni, úgyhogy jó, ha egyes, számomra jó ízlésű barátok olykor előnézik nekem (ryooddal pl ez oda és vissza is működik)

2021-05-13 13:15:14 Spirál (2020) somogyireka (3) #7

Mondtam,hogy ne olvasd el...bocs.Lehet,mert rosszra számítasz nagyon tetszeni fog, engem a trailer csapott be.

előzmény: ryood (#6)

2021-05-13 11:24:27 Spirál (2020) somogyireka (3) #5

Igen, kb ugyanazt írtam le, mint te...

sőt...kicsit jobban belegondoltam, micsoda egy nagyon rossz üzenet ez.le is rontom hármasra, az is inkább csak a díszek, színészek miatt

előzmény: ChrisAdam (#4)

2021-05-13 10:54:45 Spirál (2020) somogyireka (3) #3

(nagyon enyhén spoileres, elnézést, de a csak a vége) Gyönyörű filmezés, nagyszerű szereplők, gondolok itt az állatkákra is. Cica, vaddisznó, madárka, halak, békák, kit hagytam ki? Na meg a természet négyféle arca, mint főszereplő, és annak az érzése, hogy a legeslegjobb éghajlaton lakom. Viszont egy meglehetősen sovánka történet. Persze valószínű nincs ez máshogy az életben sem, általában ilyen semmilyen a történetünk, ha nem beszélünk, ha egy életen át szótlanságba temetjük magunk. Állítólag, mondja a Spirál, végestelen végig ugyanaz a film pereg, ahol csak a szereplők arca változik kicsikét, de állítólag ugyanazt a férfit/nőt cincáljuk széjjel párkapcsolatról párkapcsolatra. Körbe-körbe jár itt minden, az évszakokat utánozzuk csupán.
Persze biztos arról is van szó, hogy alapvetően nem bírom az ilyen nem beszélek magamról, hu de sejtelmes vagyok, miközben csak a nagy űr tátong bennem és szótlanságommal ezt leplezem férfiakat, ezt a rájuk növesztett, maguk elé néző macsó pózt, amitől gondolom, ők is szenvednek. Persze, lehet okolni anyákat és apákat, egészen az első asszonyig el lehet menni a panasszal, miattuk van minden, a fiúk csak elszenvedik az ő hibáik. Persze, persze..
És hiába próbálunk mind mélyebbre hatolni fizikailag a másikba, magunkban nem haladunk.Mert beszélni, beszélni, kimondani kéne már, a szó az egyetlen valódi gyógyír ebben az univerzumban, de hát néma gyereknek anyja sem érti...akkor meg a választott társa mit kezdjen vele, és ilyenkor nagyon "menő" elmenekülni.
Nekem a filmvégi megoldás nem megoldás, nem lesz új a nap alatt, helyette lesz új tó, új erdővel, újabb szőke nővel, mindaddig, míg nem nyílik igazi szóra a száj.
Lehet, hogy felméri Cecília, aki amúgy nagyon nagyon szimpatikus, ennyit szeretett volna mondani. Nekem valami picivel több jólesett volna.

Mióta bennem kavarog a Szputnyik vakcina, kapcsolódni akartam valamivel orosz lelkiséggel, lényegiséggel, és vágytam, vágytam hallgatni a nyelvüket. Annyira szeretném ismerni a szer előállítóit, így jobb híján megnéztem egy orosz filmet. Vakra mentem, ám előre sejtettem, a tartalomleírás megint valami rossz marketingszöveg lesz. Jajistenem, így ásnak alá jó mozikat érzéketlen tesztnézők.
A fagyaszott ponty(melyre rákeresve a google-on sorra csak recepteket dobott ki a rendszer) nagyszerű film.
Életmód-tanácsadó fiúgyerek a nagyvárosban nyomja a süket szöveget, melynek egyetlen mondatát sem valósította meg. Miközben az anyja faluhelyen, - ahonnan jobb sors reményében elüldözte a fiát, aki így a teljes lezüllésbe sodorta egyetlen szerelmét - szívinfarktust kap, de az ügyes, orosz orvosok (szóval csak érdemes volt megnézni) megmentik az életét. Ám minek, az asszony nem akar tovább élni, talán mert annyira (majom)szereti egy szem fiát, hogy meg akarja óvni halála és a temetés körüli cirkusztól. Így előre megrendezi és lepapírozza távozását.
Haneke Szerelem című filmje piciben feltűnik a történetben, meg egy háziasított hal is, akivel, mert autókulcsot nyel, anya és fia rohannak a klinikára. Ott meg egy orosz állatorvosról tudjuk meg, milyen lelkiismeretes és melegszívű. Tekervényes történet, fárasztó is olvasni. Nézni kell annak, aki még bízik az orosz lélek feneketlen mélységében, és élvezettel hallgatja gyönyörű nyelvüket, és csak azt sajnálja, nem ment orosz fakultációra gimnáziumban. (https://ok.ru/video/2618516965997)

Nagyon köszönöm.Ja,ezt az orosz címet nem írtam be..

előzmény: Ugor (#1178)

Összes komment...