somogyireka

Tapasztalat: 507 film
Kompetencia: 11 film
Súly: 782
Regisztráció: 2012. január 2. (6 év, 8 hónap)
Kedvencnek jelölték: 82 user

Bemutatkozás

http://somogyireka.hu/
http://somogyireka.hu/blog/

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)
 
5 2018-09-20 4,3
(29)
Szamanka
A sámán ereje
2 2018-09-03 3,1
(20)
Marat/Sade
Marat halála
5 2018-08-24 4,4
(14)
Les amants du Pont-Neuf
A Pont-Neuf szerelmesei
2 2018-08-23 4,2
(73)
Le fils
A fiú
4 2018-08-22 4,0
(41)
Porto
Porto 35mm
3 2018-08-17 3,8
(20)
Lemming
 
4 2018-08-02 3,5
(42)
Benny's Video
Benny videója
5 2018-07-29 3,9
(117)
Funny Games
Furcsa játék
5 2018-07-26 4,3
(298)
Aloys
 
5 2018-07-24 3,8
(12)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Ez egy óriási téma, és nem tudom, tényleg, hol itt a határ. Meddig fér bele abba a kategóriába, amiről a spoilerben írsz, és hol kezdődik valami sokkal súlyosabb..nagy valószínűséggel, az Hasfelmetsző Jack sem tudta kibeszélni a lelki bajait..vagy mit tudom, én ki, nem jut épp jobb eszembe.

előzmény: ryood (#12)

Persze, persze..illene őt is megérteni, együtt érezni a nehéz személyiséggel, akibe született, a nem partiképes formával, és így tovább..Nem tudom, hol a határ..majd hónap végén megnézzük az Utøyában.

előzmény: ryood (#10)

Nézném még most is, annyira megszerettem a lila hajú leányt..S mennyire szeretném látni őt 1,2 de majd 20 év múlva. Vajon mennyi a valódi tartaléka, vagy csak a fiatalkori lángok ezek? S majd ő is pont olyanná lesz, mint a végtelenségig unalmas, önmagukra már nem emlékező szülei(na jó, itt csak mamát ismerjük meg)?

Tényleg ennyire szar a helyzet, ennyire semennyire nem képes az anya szót érteni saját gyerekével, vagy előre legyártott sémákból építkezik itt a film? Mert ez az elvált, a nagy ő-t hetente megtaláló, gyermekét használati tárgyként kezelő szülőt rendszeresen látom kamaszgyerekek életét bemutató filmekben.
Lehet itt bántani felgyorsult világot, meg informatikai szárnyalást, de azért az alaphiba csak az ön készülékében van. Kitől és honnan kapjon életvezetési mintát egy tinédzser elsősorban, ha nem a szüleitől?
Mintha a folyó két partján állna kis és nagykorú, és onnan kiabálnának egymásnak..

Ezennel tiltakozom. Semmi közöm ehhhez a fajtához, nem vagyok felgyorsult, arra van időm, amire akarom, de a gyerek volt és van mindig is az első helyen az életemben, és nem én. Azzal, hogy anya lettem, bevállaltam, hogy végre a második helyre szorulok, és végre lesz valaki aki fontosabb, mint énénén...

Tisztában vagyok vele, egy kamasszal így-úgy-amúgy roppant nehéz, de nem volt nehezebb egy öt évessel sem. És az ellenkezője, soha nem volt még ilyen gyönyörűség, mint a kamaszkorban. És ha a 17 éves nem akar mesélni, mert épp életkori sajátosság ez, akkor kétszer annyit teszek elé magamból, kétséget, félelmet, örömöt. És remélek..hogy a minta majd hat.

De basszus, hol vannak ilyenkor a szülők? Miért nem szólnak a gyerekre hétköznap éjfélkor, hogy aludni kéne. Miért nem térnek nyugovóra szigorúan az informatikai eszközök is időben esténként? De ha mégis megtörténik a baj, s gyermekünket interneten zaklatják, akkor azt, hogy a büdös fenébe nem vesszük észre? Az arcán, a hangján, a mozgásán...

És ez a világ pont az ilyen szülőktől olyan amilyen, ők ülnek a cégek vezetőségében, ők találják ki a legjobb technikai csodákat, ők dudálnak le az autópályán, mert lassú vagyok, mert valahova krva sietnek, mondjuk csak maghalni..mert kihunytak a lángok, melyek sosem voltak igaziak, és szaladnak előre a semmiért.

Én is kulcsra zárnám az ajtót az ilyen szülők elől!

Bőven az anyja lehetnék a lila hajú lánynak, de lelkemben pontosan minden ugyanolyan, mint benne, hiába múltak évek, semmi sem változott, sőt csak erősödött. És a könnyeim jönnek, mert annyira féltem őt..Mert hol lesz neki valódi társa? Ki fogja megérteni azt a lángolást, ami a szívében van? Annyira szeretném megfogni a kezét, de nem olyan sehogyan módon ahogyan az anyja teszi...apáról meg ne is álmodozzunk. Annyira odaadnám neki a mindenem, amit itt csodák csodájára megőríztem..Már most kéne tudnia, az ilyen címeres kis g*cik, akik olyan kommenteket írnak, mint a film címe, mélységesen rohadnak már kamaszként a maguk szemétdombján..És lila haj meg nagyon menő, egy tapodtat se lépjen innen sehova el, ahol most él a szívében.
A világ az gyönyörű, nem tehet az semmiről, a legkevésbé sem siet sehova, a magát rég elfelejtett ember a hibás csupán.

Az 1970-es 80-as korosztály vizsgázik épp. Nézd meg a gyerekét, megtudod, milyen a szülője. Ennyi.

2018-09-05 09:06:02 Szamanka (1996) / A sámán ereje somogyireka (2) #14

Ez a nád természete, aztán meg visszaáll egyenesbe, most innen ír. De ha már határokat súroló szexualitás, akkor inkább ez, a film kapcsán több utalás is van ugye az Utolsó tangó híres vajas jelenetére. Picit azért koppintják lássuk be..https://www.youtube.com/watch?v=TWWSGa-5Mo8

Itt nem az az érzése a nézőnek, hogy a színészen lötyög a szerepe.. És Maria Schneider is összeomlott a jelenet után, úgy tudom, depresszióval küzdött, annyira megalázónak találta..Pedig micsoda alakítás..Úristen, mekkora különbség van Marlon Brando és ez a halvány fing lengyel színész között.

előzmény: tomside (#12)

2018-09-04 09:33:17 Szamanka (1996) / A sámán ereje somogyireka (2) #11

..jó, meghajlok. Nem nehéz. Sőt. Az a tény, hogy a főszereplőcsaj a film után összeomlott, mert annyira beleélte magát, az azért elég sok mindent felülír bennem..Köszönöm azoknak, akik képesek voltak látni ezt a filmet helyettem, én csak néztem. (fb és magánlevelek)
(amúgy az elég rendesen feltűnt, hogy a most 43 éves színésznő arca hát éppenséggel nem olyan, mint a filmben, valami nagyon kihalt belőle)

2018-09-03 10:17:17 Szamanka (1996) / A sámán ereje somogyireka (2) #9

Hála istennek, réges-rég ez a film nem téma nekem. Nem vagyok küzdőtere észnek és szenvedélynek. Szuperül elférnek bennem egyszerre. Ésszel, de leginkább céllal vagyok szenvedélyes.

Itt meg ugye ösztön megy szembe az ésszel, józan élet ütközik szilaj, szakadatlan, őrjítő szenvedéllyel. Amikor még úgy tűnik, majd a mindent felégető szexualitásunk lesz valódi kiszállásunk ebből a nyomorult-édes látszatvilágból. Egy üstben kell csak forrni nedvesen, addig-addig kell csak széttárnom az ölem és hagyni, hogy felnyársaljanak, és a fejem tetején jöjjön ki a levem(levünk)..míg fel nem tárul előttem a mennyek birodalma. És győztem, legyőztem árnyéknyi életem.

"Soha senki nem lett szabad a szexualitás által"- mondta a Mester, és hittem neki, a szereplők meg nem is hallottak ilyet, vagy éppen nem szabadok akarnak lenni, csak őrültek..

Ész és szenvedély valójában egysúlyúak, hol az egyik hol a másik kezét emelik fel a birkózómeccs végén..Mert ugye röviden ennyi lenne a film üzenete, hogy melyik győz majd, kinek engedjek. A rendező nem semleges, inkább a szenvedély oldalán áll, meg is spékeli ezt a részt egy kis "tudással" : gyorstalpalós sámániskola, kundalini, meg az ezotéria.. Na jó, elnézem neki, 1996-ban még én is benne égtem, akkor nyomult be ugye ide ezerrel a keleti blokkba a new age...

Untam és dühített ez a sehova se tartó küzdelem. Kínos a csaj, roppant erőltetett minden mozdulata. Ha csak szimbólum akkor meg túl direkt..képembe nyomja, anélkül, hogy árnyalná. Semmi személyes, egy kaptafára legyártott sematikus szerep. Wannabe őrület csak ez. Megjátszós..Na jó, a férfi néha tényleg beleszeret a lányba útközben, neki jobban hittem.

Ha valaki szép cickókat és bdsm felé hajló szexet akar nézni hát nézze, mondjuk a legizgibb részeket kitakarják..
A valódi szenvedélynek semmi köze a testhez.

2018-08-24 10:46:46 Marat/Sade (1967) / Marat halála somogyireka (5) #4

Rendkívűli mű, az én kis egyszerű agyamnak nem is kicsit megterhelő, de annál inkább ráfér, hadd gondolkozzon. Szinte hallom, ahogy tekerednek itt a fejemben a rég nem használt fogaskerekek.

Színház a színházban, színház a filmben. Az eredeti Peter Weiss - drámában elmegyógyintézet lakói játsszák el 18 évvel a Francia Forradalom után Marat halálát, melyet aztán Peter Brook színre vitt, és később megfilmesített.
Persze ilyen értelemben minden csak "mű", utalás, hisz szuper tehetséges színészek válnak szellemi beteggé..Elmebetegként kottázzák újra a forradalmat.

A színpad rács mögött, nehogy a "betegek" rátörjenek a finom közönségre. Vajon melyik oldalon élnek az egészségesek? Talán az őrült egyszerűen csak túlérzékeny, túlságosan egészséges erre a világra, saját világába zárja magát, mert tudja, hogy menthetetlen az egész..

Alkotás arról hogyan alakul ki az emberben "az ilyen módon nem tudok tovább élni" érzése, és fellázad. Arról, miként születik meg a forradalom, a jobb élet iránti vágy.
Lírai esszenciája az elégedetlenségnek okozta rettenetnek. Csodálatos színészMŰVÉSZEK versbe, dalba öntik fájdalmuk, egyes típusokra bontva a társadalom rétegeit.

Ez az a film, melyet, mikor elkezded nézni az első kockánál tudod, hogy kamu..Pedig rendkívüli témát dolgoz fel, melyről én is minden alkotásommal újabb bőrt húzok le, de még mindig van mit, mert sehol sem tartok..ez pedig a szerelem. Ez az a film, amely, mikor kezd még kb. látod a kamerát, érzékeled, ahogy a sminkesek épp szertereppennek, mert a hajléktalan maszkja nem volt elég hiteles, lekopott a vér, a kosz. Juliette Binoche-nak 125-ödjére magyarázzák el, mi az, hogy szerelem, de hiába, képtelen eljátszani. Sőt kémiát sem tud tettetni ott, ahol nincs..
És akkor kicsit feltuningolják a sztorit, háttérnek egy kis tűzijáték, elvégre a forradalom 200. évfordulóját ünnepeljük, megjátszott, kínos örömtánc a hídon a semmiben. Sőt egy "ütős" mondat is elhangzik, hogy a szerelemhez puha ágy kell, nem egy ilyen nyomorult, kisemmizett élet egy felújítás alatt álló hídon.
Persze szép tanmese arról, hogy a szerelem, mint afféle nap felé törekvő vadvirág, még a betonból is kinő, meg ilyenek. Főleg a vége borzasztóan mesés..Jajj..sikítok..

épp rossz passzban vagyok a "modern francia" filmmel kapcsolatban, Amelie, Életrevalók, most meg ez..A közhelyesség, a felszínesség, a wannabe művészkedés mintapéldányai ezek.
Igaz a Pont-Neuf-öt láttam egyszer 20 évesen is, akkor még fogyasztottam, és lement, most meg, mint mikor McDonald's hamburgerezek szökőévente egyszer (sem), szóval mintha a csomagolást is fogyasztottam volna, és azt öklendezem..

2018-08-22 11:06:45 Le fils (2002) / A fiú somogyireka (4) #4

Egy 11 éves kisfiú véletlen megfojt egy másikat. Pánikba esik, mikor épp lopni készül a szüleitől, és az meg akarja védeni az eltulajdonításra váró tárgyat..a 11 éves, gondolom, annyira megijed, hogy elfelejti elengedni a nyakát. Aztán 5 évet ül, majd a sors lesz annyira tekervényes, hogy pont a halott kisfiú apjának asztalosműhelyébe kerül.
És innentől kezdődik egy lassú, szinte eseménymentes történet, mely arról szó, mennyi időbe is telik kimondani merni dolgokat. Mikor jön el az a pont, amikor az apa szembesíteni meri a kisfiút a valósággal. Saját magam jutok eszembe, naná, most is, amikor tudom, hogy mondani kéne a nehezet, de nem meri a szájam elhagyni a szó, pedig mennyivel könnyebb lenne..ja, vagy elviselhetetlenül nehezebb.

Fogalmam sincs, a kimondott szó milyen meredek lejtőn indít el. Addig ismerem magam, míg nem beszélek, onnantól a teljes ismeretlenség. Lehet, hogy a nyakát fogom szorongatni a szavaim után, de lehet, hogy épp a szavaim miatt menekülni fog eztán előlem, én meg el nem érhetem, de addig meg nem nyugszom, míg a kezeim között nem tartom a nyakát..és azt sem tudom, mekkora erő lesz a szorításomban..
A lényeg, megnyugodni csak és kizárólag akkor lehet (tudok), ha nagyon közel megyek, a legfélelmetesebb fájdalmamhoz is...meg kell értsem, miért tette vele(m). Ettől még véletlen én is szoríthatok túl nagyot, de hátha eztán megúszom és megbocsájtok.

2018-08-17 09:44:26 Porto (2016) / Porto 35mm somogyireka (3) #2

Fáj ez a film, mert valami nagyon hiányzik belőle.. Fáj, mert elszalasztott lehetőség. Pedig apait-anyait beletettek, igazán akarták. 35-ös filmre forgatták, szemcsés, sejtelmes, "lírai". Porto-t rakták mögé díszletnek, ami ugye lehetett volna Athén is akár, ami az eredeti terv volt. Szóval valójában lényegtelen, hogy hol, hisz képeslap csak a táj, amolyan csali, mert szép. Csavargatták a sztorit jobbra is, meg balra is. Látószög a lány oldaláról, majd a fiú felől, kiugrás a jövőbe, majd végül végre megismertük a történetet, úgy ahogy volt, és pont, és vége van. Szuper kis tákolmány, jó nézni, finomka, nem sért fel, cirógat. Ám lehetne pompás palota, ha nem hiányozna belőle igazán egy valami: a szenvedély. Pedig minden porcikájában azt szomjazta..
Amiatt nem is ágálok, hogy milyen üresek a párbeszédek, dehát szerelem idején minek is az..Szóval ez még belefér.
A szexjelenetkor esett le, a fenébe, ez nem valódi, ez a lángolás ugyan nem égeti fel a vásznat.. Pedig néha sikerül a rendezőnek engemet is fetüzelni, és lennék szereplője, de nem itt.
Azóta "tanakodom", hogy is van ezzel a hüvelyi orgazmussal három lökés után..na ja, férfi volt a rendező, valószínű sok nő hazudott neki kéjt..
Viszont ez az Anton Yelchin, akinek talán pont az utolsó filmje ez, és ha rá gondolok fájdalmamban összerándulok..összezúzodott teste jut eszembe egy értelmetlen, hülye technikai hiba okán: saját autója gázolta el nélküle.., na ez az Anton ez tényleg odaavan. Vagyis szuper gyönyörűen játssza a szerelmet. Bárcsak nem ez a lány lenne kiválasztottja, akkor lehet jobban működne az egész. Jó, tudom, a szerelem vak. Én meg nem vagyok.
Szerelmes film kémia nélkül. Genyó vagyok, hogy ilyet írok vagy csak igazira vágytam?

Összes komment...