somogyireka

Tapasztalat: 686 film
Kompetencia: 14 film
Súly: 1036
Regisztráció: 2012. január 2. (10 év)
Kedvencnek jelölték: 102 user

Bemutatkozás

www.somogyireka.hu

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Ich bin dein Mensch
Én vagyok a te embered
4 2022-01-17 3,8
(18)
Hasadék
Ravine
5 2022-01-13 3,7
(28)
Don't Look Up
Ne nézz fel!
3 2022-01-08 3,8
(454)
Jenseits des Sichtbaren - Hilma af Klint
 
5 2021-12-30 ?
(3)
Perfume: The Story of a Murderer
A parfüm: Egy gyilkos története
4 2021-12-28 3,8
(1127)
Julianes Sturz in den Dschungel
 
5 2021-12-26 ?
(4)
Il Vangelo secondo Matteo
Máté evangéliuma
5 2021-12-25 4,2
(109)
The Father
Az apa
4 2021-12-03 4,5
(202)
Evolution
Evolúció
2 2021-11-25 3,4
(12)
Volevo nascondermi
El akartam rejtőzni
4 2021-10-22 ?
(2)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Pompás, látszólag könnyed, miközben súlyos, egzisztenciális kérdéseket feszegető film, és éppen az a nagyszerűsége, hogy meg sem próbál kész válaszokat adni, éppen csak elindítja a nézőt azok felé. Alma, a Pergamon múzeum antropológusa háromhetes kísérletben vesz részt, ahol egy humanoid robottal kell együtt élnie, akit arra programoztak, hogy a számára tökéletes férfi hozza, és akinek ráadásul semmi más vágya nincs, mint Alma boldogsága.
Hamar kiderül, nincs unalmasabb dolog az ideállal együtt élni, valakivel, aki lopva lesi, hogyan fokozhatná örömünk. E steril harmónia nem emberi minőség, igazából el sem bírjuk, mi itt amplitúdókra, hullámvasútra vágyunk, kár is lenne letagadni ezt. Kettősségből vagyon gyúrva természetünk, rombolásra és építésre vagyunk predesztinálva, majd újbóli pusztításra. Minden bizonnyal ezért is vagyunk szenvedélyesebbek az elérhetetlen felé tett küzdelmünkben. Ami előttünk van, azt lássuk be hamar megunjuk, miközben semmi másra nem vágyunk jobban, mint afféle örök ölelésben időzni, ám három hetet sem bírnánk ki, nemhogy egy örökkévalóságot..
Na meg minden bizonnyal az is jól lett kitalálva, hogy csak nagyon ritkán(na jó, soha..) találkozunk a tökéletessel, s töredékekből próbáljuk összeilleszteni egy életen át az egészet, és jó eséllyel, ha az utolsó napjainkban mint afféle puzzlét egymásba illesztjük életünk szerelmeit összeállhat bennünk az egész képlet.. Ám itt előttünk áll a tökéletes, pont belénk illő férfi, akinek még az akcentusára is beizgulunk. A túl sok jó elbillen, émelyít.
Alma nem is bírja el és szakít. De a programozott férfi szoftverje túl tökéletes és útközben frissíti, fejleszti magát, mert tényleg Alma boldogsága a célja.
S a végére szépen körvonalazódik, hol is lakozik Alma valódi boldogsága..

2022-01-16 22:24:21 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] somogyireka #26215

(épp megörültem, hogy értesítést küld az oldal, erre csak ez az unalmas off-topik...jaj, pedig annyi más téma van, ma például a színházas)

2022-01-16 12:01:10 [Színház] somogyireka #230

NYIKOLAJ VASZILJEVICS GOGOL-BODÓ VIKTOR-KERESZTES TAMÁS: EGY ŐRÜLT NAPLÓJA

Több, mint öt éve játszott darabról van szó, túl van a századik előadáson, a legutolsó kritika is hangosan dicséri, tehát az ember bízva a közízlésben biztosra megy. Még a fiát is elviszi. Aztán az ötödik perc körül már feszengünk, a tizenötödik után elhagyja a szánk az első szitokszó, a huszonötödiknél olyan mérhetetlen unalom tör ránk, melyet hál Istennek alig ismerünk az életből. Tehetetlen, mozdulatlan egykedvűség, mely összenyom. Végtelen elfáradtunk, mintha a darab felette volna az összes energiánk, semmi katarzis, csak a hiány.
Három pontot idéztünk fel hazafelé, biztatva egymást, mégiscsak megérte két órán át századmagunkkal ülni a sötétben, egymástól külön-külön ugyanazon részeket, ahol mintha átviláglott volna valami, s nem csak félelmetes, virtuóz tehetséget láttuk, egy tökéletes homlokzatot, mely úgy tűnik, lenyűgözi az egész színházvilágot, hanem mögötte valami/valaki igazit. Három átjárót, ahol végre át lehetne hatolni Keresztes Tamáshoz, aztán snitt és minden zuhan vissza a sötétbe, és csak a végét, végét várjuk. (a nagy zajos jelenet, ének, a nyílt színi ürítés, na jó, szarás, melyet úgy tűnik nem lehet eljátszani, az még színpadon is intim, és a végén néhány pillanat, amikor már talán Tamás sem bánja, hogy mindjárt leveheti a szerepet..ott már kifejezetten sajnáltam, és én szégyellem magam lassan az érzékelésemért)
Persze miért is hinném, hogy két óra szünettel (négykor és nyolckor is ment az darab) meg lehet halni igazán a színpadon, és nem csak a rutin és profizmus csillogása hatja át az egészet. Keresztes Tamás meg a Jurányi kávézóban ült, és csak odaküldte nekünk tehetségéből meggyúrt szerepét.
Tudom, milyen az a századik ugyanolyan pöttyöcskét rajzolni fel egy festményre és fegyelmezni magam, hogy tartsak ki, és milyen, amikor a mindent meghatározó fővonalat húzom, amikor lélegzetet is alig merek venni. Igen, ezekért a fővonalakért hajtja az embert a remény a művészethez, amikor a mű eltakarja az alkotót végre és átviláglik valami. Jó esetben ennek az ereje hatja át az elkészült alkotást és nem a csuklóból megrajzolt mozdulatok. Ez a darab nekem nem volt ilyen jó eset..
És megint azon gondolkodom, miért? S jutok el a személyességhez. Nekem ez egy tökéletes bemagolt Gogol érettségi tétel volt, de Keresztes Tamás nem ismeri zsigerből a bemutatott őrületet. Szóval, hogy az egész mégis csak játék maradt, melyet kilépve a színpadról el is felejt a színész aznapra. Nincs utána zárt osztály, nem viszik idegszanatóriumba, mint annak idején Darvas Ivánt..Ennyi. Csak egy szerep, meg lehet úszni az egészet.
Végül is szerencsére..

2022-01-13 18:40:15 Hasadék (2021) / Ravine somogyireka (5) #13

Köszönöm a könyvajánlót.Jó lenne itt ilyen topik is, meg kiállításos.

előzmény: Ugor (#12)

2022-01-13 11:57:18 Hasadék (2021) / Ravine somogyireka (5) #9

Off...utálom, hogy úgy tűnik, különbözőek vagyunk, semmit sem utálok ennél a ténynél jobban. Úgyhogy folytatom a filmnézést abban a reményben, hogy a legközelebbinél eltűnik a különbség egy időre megint.
Szabad akarat?...ja,ja, erről nekem is mesélt annak idején az óvó néni. Azóta hála istennek senki, akit komolyan vehetnék..

előzmény: ryood (#8)

2022-01-13 11:13:50 Hasadék (2021) / Ravine somogyireka (5) #7

Érzéseket próbálok körbeírni, a világ káprázatvoltáról hallottam, de mit kezdjek a tudással.
Lehet, sőt ezek szerint biztos, rossz irányból közelítek afelé, hogy leírjam, untam, nem tetszett, műnek tűnt nekem. Hogy ennek mi az oka, nem tudom, de továbbra is meg akarom érteni legalább magam. Ám sejtésem szerint az átélés és a mű valódisága mögött van valami kapcsolat, ami nem a tudatos szinten hat a nézőre.

Ám nyitott vagyok bármily más ötletre, hogy mi lehet velem a "baj", mikor filmet nézek..mit kell ilyenkor nézni? úgy hiszem, néha inkább a vásznat nézem, az alapot...

előzmény: ryood (#6)

2022-01-13 10:37:52 Hasadék (2021) / Ravine somogyireka (5) #5

támasztéknak veszem a bejegyzésed a sok pozitív kritika mellett.

Túl sok dicsérő írást olvastam a filmről, így nekem is elvárásaim voltak, pedig számomra messze nem hozta az ígért szintet. Persze elfogadóbbnak kellene lenni első nagyfilmes rendezőnél, meg ilyenek.

Megint az unos-untalan szajkózott képzeteimmel jövök, hogy csak hozott anyagból lehet igazi filmet készíteni. Ja, jót valószínűleg lehet, de az kevés. Hiába a csodálatos erdélyi hegyek, erdősök, a nagydráma apa és fia között, számomra nincs igazi ereje a filmnek. És minden bizonnyal azért, mert egy jól megírt, igazából csak kitalált filmet láttam.
Talán alkotáskor tényleg az számít, mennyire a mienk a történet, mennyire égető, mennyire valóban létszükséget a létrehozása, ez a befolyásolhatatlan szándék teremti meg a műalkotás alapját, erre nem lehet tudatosan hatni, ez létrejön abban a pillanatban, hogy az íróasztal, a fehér vászon, a kifaragásra váró kőtömb elé leülünk. Itt dől el, hogy az alap valóban a mienk-e vagy csak egy divatos/drámai/tragikus...történetet akarunk alkotni, mert megtanultuk, hogy kell. Talán épp Nemes Jeles mellett asszisztensként. És úgy tűnik, elég a színes, szagos nagydráma minden valódi, égető, énben gyökerező hivatkozási pont nélkül.

Persze tudom, hogy a filmbéli apa-fiú drámáját akár az élet is írhatta volna, és hogy pár lejért már embert ölnek, és, hogy akit már magzatként el akartak hajtani, az egész életében öntudatlan ezzel kínlódik. Persze lehet aztán terápiázni, kozmetikázni a fájdalmat, de az úgyis ott marad. Végül is egy ilyen élet arra jó, hogy az ember alapból a lét instant fájdalmával szembenézzen, és ne áltassa itt magát semmivel igazán azelőtt, hogy az egyetlen valódi kérdést megoldotta volna. De idáig most minek is jövök el...csak úgy eszembe jutott a film kapcsán.

(a színészjátékot, Molnár Leventét viszont nagyon szerettem nézni)

előzmény: Umberto (#1)

Megnéztem, kicsit összecsapva, néha csak hallgattam, máskor beletekertem, meg útközben, mert persze afféle művészfilmekhez szokott "sznobnak" zsigeri előítéleteim vannak a Netflixszel. Úgy vagyok vele, az eleve egy olyan felület, amire még ha akarna is az alkotó sem tudna igazi filmet készíteni. Mintha zsírral lenne bekenve a vászon, lecsúszna róla a film, nincs benne valódi fogódzkodó. Nincs igazán fajsúlya az egésznek, csak tetteti.. És persze itt is a második percben a zsírt láttam és nem a filmet, és nem tudtam komolyan venni, bármilyen drámai is, amit bemutatni igyekszik. Ám tökéletesen igaza van a telex-es cikknek, ahol azt írja, fontos üzenet, rossz eszközökkel. Na de a filmről írtak helyettem, több helyen és jobbakat. https://telex.hu/szorakozas/2021/12/27/dont-look-up-ne-nezz-fel-leonardo-dicaprio-jennifer-lawrence-netflix-vigjatek-kritika-film

Nekem csak egy gondolatom maradt a végére, az pedig a dolgok vége, amiért talán egyes egyedül még tehetünk valamit itt a 23 óra 59. percben. Lars von Trier már egyszer szuper jól megmutatta ezt nekünk 2011-ben a Melankólia végén a faágakból épített kiskastéllyal.. itt pedig az amerikai adaptáció. Igen, egy biztos, meghalunk, csak nem mindegy, hol, hogyan és milyen életünk volt előtte, és, hogy talán kikkel töltjük a legvégét. Hogy marad-e egy maroknyi ember legalább, akiknek megfoghatjuk kezét, akikkel már úgy éltünk az életben, mintha az a mennyország lenne. Tudtunk, nem áltattuk magunkat mi vár ránk, és életünk csupán felkészülés volt egy talán valódibb létre. Nekem egyetlen egy "harcterem" maradt, az emberi kapcsolataink megreformálása, a transzparencia életre keltése, s annak a realizálása már itt, hogy akit szeretek arról tudjam, hogy az én vagyok, szívem mélyének kivetülése. És az a tény, hogy akár több alakban is testet ölthet ez a szív. Másra már tényleg nincs idő!!

Persze értem az üzenetet, nekem is kicserélődött a fél ismeretségi köröm, az oltva vagy tesztkérdéssé lett az első öt percben, hogy ne húzzuk feleslegesen az időt..

2022-01-07 11:22:06 [Színház] somogyireka #229

CSÁÓ - Stefanovics Angéla körberajzolja magát
..számomra itt kezdődik a színház és nagyjából itt is végződik..de lehet az festmény, zenemű, szobor vagy irodalom is. Amikor az alkotó személyes terébe, legintimebb pillanataiba, leginkább zavarba ejtő magányába hív be. Amikor azért mondja el mindenkinek, mert ugye nem tudja elmondani igazán senkinek, mert kevés a szó...Egyedül az alkotás képes felvenni a bánatát és az örömét, lénye egészét, hogy aztán egy az egyben azt átnyújtsa nekem.
Stefanovics Angéla az egyik kedvenc színésznőm, vagy talán a kedvencem, tegnap este biztos az utóbbit mondtam volna. A Jurányi negyedik emeleti titkos termében egy kis asztalnál neonfényben ülve, rajzolgatva várt ránk, ezzel a meghatározhatatlan korával. ( na jó, pár napja volt negyven). Várta, hogy elmondhassa évek óta cipelt fájdalmát egy szakítás miatt, melyet - noha azóta jött új szerelem - sosem fog tudni igazán elengedni. Mert nincs valódi szakítás az ég alatt, csak a felszínen szakadunk, és aki szeretett valaha is igazán, az tudja, hogy Angélának igaza van..
És akkor jött a majdnem másfél órás őrület, ahol lassan bontakozik ki, mit is akar ez a lány. Egy színdarabot ad elő a színdarabban, aztán amikor már nehezen bírja a néző követni a japán mese gondolatmenetét, végre kiszól a műből, telefonál. S felhívja a régi szerelmét tizenkét után, aztán minden ott folytatódik - majdnem- mintha nem lett volna közben ez a sok év..
Gyönyörű, igazi színházi alkotás az egyik legnagyobb magyar színművésztől, aki talán ha százötvenöt centiméter, és alkotótársától Szabó Zolától.
Bárcsak tartana még a darab tovább, szeretnék ebben az intenzitásban élni, ahonnan szólt, minden más perc elpazarolt.

ez meg az én jegyzetem mellé, az van, hogy az utóbbi időben elég sokat foglalkoztam Hilmával, és többször is írtam róla, arra utalok itt is.

Hát ez óriási..
Egy és háromnegyed órás háromnyelvű, feliratos film Hilma af Klintről, mely sok ponton kiegészítette az eddigi "Hilma-tanulmányaimat".
Ami rögtön eszembe jut( az érzelmi nagyleírásokat megtettem róla már korábban)..hogy hogy van ez, ezek szerint az egész absztrakt festőművészet Hilma leszármazottja, s a festőknek nem volt más dolguk, mint feltárni e szinte ismeretlen életművet és abból meríteni ihletet, magyarul Mondrian, Kandiszkij, Klee, Cy Twomlbly simán csak Hilma-plagizátor volt? Azért ezt így meredek lenne kijelenteni, ehelyett inkább arról van szó, hogy itt mind ugyanahhoz a kollektív "mezőhöz", korszellemhez járunk ihletért, és ezért hasonlóak a műveink. És emiatt van az is, hogy amikor 2012-ben magamat utánozva elkezdtem a képeimből ruhákat készíteni, utána gombamód szaporodott meg e jelenség. Szóval ez nem az én nagyszerű ötletem utánzása, hanem simán az, hogy itt mind ugyanannál a forrásnál töltődünk.
A másik pedig, ez a film azért árnyalja Hilma nagyszerűségét, mely szerint, mert nem érett meg műveire a közönség, halála után csak húsz évvel nyissák fel az életművet. Szegény örökös még bajban is volt, mit tegyen ennyi mázolmánnyal és ekkorákkal. Tényleg csak annak adunk értéket, amit a művészettörténeti ítészek annak ítélnek.. Hilma életében nem kellett New Yorknak és még a nagy gurunak, Rudolf Steinernek sem, aki azért itt csak bemutatja a foga fehérjét a levelekben, ahogy válaszol Hilmának. Mindig is komoly fenntartásaim voltak vele...Szóval érzek azért fájdalmat, sértettséget is Hilmában, hisz azért arról szó sem volt, hogy már életében tényleg csak "felfelé", na jó, csak a fióknak festett. Ugyanolyan normális emberi vágyai voltak, mint itt mindannyiunknak, akik alkotunk, hogy a műveken át kapcsolódni vágyott.
És még valami. Ebben itt nem vagyok biztos, de most már itthagyom...Ugye Hilma, mint médium is "tevékenykedett", fénykorát élte az ő korában a szellemidézés és a többi okkultista parádé, tehát, amikor alkotott akkor isten se tudja végül is, milyen szellemi erők csatornája volt. Sok művén keresztül tényleg egészen a "fényig" ér, de azt is érzem, vannak képek, ahol azért "alacsonyabb" szellemkategória vagyon megidézve. Veszélyes ügy ez a csatornázgatás, Rudolf Steinnerrel az élén, szóval ezért is vagyok az életművel óvatos. Ám fontos, mindezt fejből írom, nem álltam még meg egy háromméteres Hilma-óriásvászon előtt, a stockhlomi Moderna Museetben is csak aprók vannak, nekem is csak az maradt, de azok tényleg nagyon igaziak...azok előtt bizony az ember átél egy minden tudás megtapasztalás előtti világot..
Irigylem azt az egymillió embert, aki látta az óriáskiállítást pár évvel ezelőtt. De mi se bánkódjunk nagyon, mert azért ez a film sok mindenért kárpótol. Nézzétek még meg az új esztendő előtt.

itt nézhető meg:https://ok.ru/video/3462595611245

Összes komment...