somogyireka

Tapasztalat: 478 film
Kompetencia: 18 film
Súly: 928
Regisztráció: 2012. január 2. (6 év, 1 hónap)
Kedvencnek jelölték: 74 user

Bemutatkozás

http://somogyireka.hu/
http://somogyireka.hu/blog/

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Three Billboards Outside Ebbing, Missouri
Három óriásplakát Ebbing határában
5 2018-02-15 4,5
(362)
Nyeljubov
Szeretet nélkül
5 2018-02-04 4,4
(44)
I, Daniel Blake
Én, Daniel Blake
5 2018-01-30 4,2
(101)
37°2 le matin
Betty Blue
5 2018-01-26 4,1
(121)
Happy End
 
4 2018-01-22 4,0
(30)
Kynodontas
Kutyafog
3 2018-01-19 3,8
(155)
The Killing of a Sacred Deer
Egy szent szarvas meggyilkolása
3 2018-01-17 3,6
(190)
The Party
A vendégek
3 2018-01-16 3,6
(71)
The Lobster
A homár
4 2018-01-12 3,8
(392)
Socrate
Szókratész
4 2018-01-06 3,6
(14)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Köszönöm, köszönöm, hogy létezik ilyen alkotás. Minden egyes másodperce drágakő, ritkán magasztalok filmet így..

Mint nagy kőlapot leemelni a szívről, olyan ez a mozi. Pedig milyen jól bevédtük magunkat, mert féltünk, fájtunk, haldokoltunk már eleget, és biztos tudásunk csak arról a mázsás kőről van, mely szívünket eltakarja. De elég már ennyit tudni...
..és akkor itt egy film, benne a nő, egy gyermékét szörnyű gyilkosságban elvesztő anya, aki noha nem tudja, merre vezetnek a mozdulatai, csak csinálja, amit zsigerei diktálnak, s őrült kitartásából nem enged. Csak egyet tud, mindazzal, ami van, szembe kell mennie. Fáradt a kisváros állóvizes rendőrkapitánysága, áll az ügy, haladást csak azzal remélhet, ha cselekszik. Van a fájdalomnak egy pontja, és ez az őrült gyilkosság ilyen, amikor már semmi nem számít, csak az igazság. Uramisten, micsoda szabadság ez...Amikor nem érdekes, mi lesz velem, nem akarom, hogy elfogadjanak, szeressenek, semmilyen kín nem lehet nagyobb annál, mely belülről éget, minden olyan banális itt, ami kevesebb az igazságnál. Érte az életemet feláldozni kész vagyok. Mint amikor valaki tényleg halálszomjas, és egyetlen korty vízért félelmet nem ismerő elszántsággal....de ehhez kell a szomjnak már egy olyan kibírhatatlan fokozata..

És akkor tűzpirosra kell 6 méteres betűkkel rákiáltani, hogy ébresztő van, emberek!

A három óriásplakát brutálisan betalál, mindenkinek pont a legközepibe, dominoeffektus beindul, s mi közben moziszékben szélsebesen száguldunk az egyes szereplők szívébe bele, és minél nagyon a fennforgás a világban, a szereplők annál jobban tárják fel magukat, és ami egy ideig rohadt, abból virág nyilik, új élet fakad, csak azt a nyomorult kőlapot kell eltávolítani..

jól van...azért elég egyformán gondolkozunk és főleg egyszerre. azta..és még nyoma is van.

előzmény: ChrisAdam (#17)

bennem van egy olyan változat is, hogy a hullaházban a boncasztalon a kisfiú teteme feküdt, és ott lépett be valami rettentes elfojtómechanizmus, melynek létéről eddig semmit sem tudtam..hogy nem és nem, ez nem történhet meg, ez nem a mienk..

Örülök, hogy végre e film kapcsán találkoztunk egymás alatt, felett hozzászólásokban régi kt tagok, fő kedvenceim...de régen írtunk már együtt ugyanahhoz a filmhez. Mindenkivel egyetértek itt, tényleg..Azt szerettem(és most jelen időben ismét) veletek, hogy támogattuk egymást a bejegyzéseinkkel, hogy a picit másképp látás csak szélesítette a látásomat, véleményemet egy-egy mozi kapcsán.

Most, hogy már vagy harmadszorra ülök ide írni erről a filmről, mely után először is minimum 8 órát aludni kell, jöttem rá, mi velem a baj.. nem tudok arról szólni, ahol nincs szeretet, lehet egyszerűen hiányzik a szókészletem a borzalom körbeírására, de lehet pont nem is akarok, mert azzal is, hogy bemutatom bámulatos hatalmát már az egyik katonája leszek.
A Szeretet nélkül az utóbbi idők számomra egyik legerősebb alkotása, székhez szegez, torkot szorongat, a levegőt is halkan vettem, míg néztem, nehogy megzavarjak egy-egy jelenetet. Képileg, technikailag, művészileg is annyira élő, annyira valódi, hogy tényleg azt hittem, ha véletlen hangosabban lélegzek vagy tüsszentek az megváltozatja a film menetét. Nincs fal a vászon képkockái és köztem.

Tudok róla, hogy támad a modernkori gyilkos kór, mely éppen csak a lelket vájja ki az emberből, a legsunyibb módokon öl. A film a képembe nyomja ezt a kollektív bűnt, hisz én is itt vagyok, és kimondhatatlan tudom szégyellni ilyenkor, hogy ehhez a végtelen gyenge fajhoz tartozok...
És akkor úgy a felénél egyszer csak váltok, és noha a szívem nem ver kevésbé hevesen, szóval a mozi továbbra sem enged egy pillanatra sem lazítani, de egyszer csak látni kezdem azt, ami állítólag nincs benne a filmben, mert ugye már a címe is utal rá..
De ha nagyon közel megyek ezen emberi roncsokhoz, ezen lényekhez, melyekben az EMBER emléke is alig dereng, akkor már hallatszik a könyörgésünk. Ott már biztosan tudom, hogy minden kimondott gyűlöllek, hagyj békén, már megint miért zavarsz mögött egy ki nem mondott, de annál hangosabb Kérlek szeress! van..
És akkor már megállíthatatlan vagyok, és megyek mind közelebb, nem fogom nekik elhinni, hogy ekkora csődtömegek, nem leszek a gyűlölködés katonája, és akkor már látom is ezt a közel fél kilós emberi szervet a mellkasunk közepén nagy igyekezettel ...
igen, ez már persze az én párhuzamos mozim, na de ugye filmet sem csak a testi szemeinkkel nézünk, és kimondhatatlan megesik rajtuk a szívem. És a keblemre ölelném az összes szereplőjét..jajjj..meg mindannyiunkat, akik sérültünk, akiket nem szerettek eléggé..na de értitek.

Mint valami oltalmazó kéz, simított végig ez a film. Olykor nagy szükség van valós érzélemkre, hogy emlékezz!!Mert lehet épp hónapok óta konzervkaján élsz és mindennap eszedbe jut, na de azért az étel az nem ilyen. A valódi simogatás, együttérzés, kívánalom, szeretet az valami teljesen más, de a konzerv aztán teletöm annyira, hogy elfeledkezel az ízekről, és hajlamos vagy azt hinni, biztos csak te vagy telhetetlen és túl sokra vágysz, és akkor visszakullogsz a konzervhez, mert az éhséged mégis csillapítani kell, mert ember vagy, mert megértésre, odafigyelésre, és igen a másiktól is oltalomra vágysz.
És akkor itt van egy ilyen film, ami noha a története szintjén brutálisan fáj, de ennek a fájdalomnak van értelme, mert noha útközben szétszed, az igazságtalanságát, fémes korrektségét, ördögi precizitását nem bírod el, mégis a végére a saját szívedbe hoz el, és azt mondod, noha az igazság nem fér el e kettétört világban, de itt nálad jó helye van.
És inkább böjtölök, de nem adom alább.

2018-01-27 21:32:07 37°2 le matin (1986) / Betty Blue somogyireka (5) #14

spoiler első két mondatát fejts ki kicsit jobban, többször elolvastam, vagyis a inkább a másodikat a borderline-os részt..az a baj, hogy én csak egy kétórás, német nyelvűt láttam, mert hirtelen nem találtam mást, lehet más filmet láttunk?

előzmény: mimóza (#13)

2018-01-26 10:17:10 37°2 le matin (1986) / Betty Blue somogyireka (5) #11

Zseniális film!!

.. dühös vagyok a Betty-félékre, mert túl közelről ismerem az ilyet. Együtt élek vele több évtizede már. Testközeli élményem a hisztéria, az őrület, amikor derült égből jön a vihar, fákat csavar ki, tetőket tép le, vizet csipkéz, s nincs tekintettel senkire és semmire. De azt is tudom, noha a semmiből bukkan fel és áldozata vagyok neki, mégis van egy pont, amikor még dönteni lehet, hogy vele tartok-e vagy kiszállok. Igen, tudok róla, hogy az őrületnek szabadságillata van, hogy a hisztéria egy az összes szabállyal dacoló bizsergető vágta. Sőt, van benne valami elragadó önátadási gyönyörűség, odaadom neki magam, innentől nem vagyok felelős magamért, végre eloldozódhatok a bójától, melyhez, hogy egy viszonylag fegyelmezett életet élhessek, hozzákötöztem magam.
Elkap az örvény, de útközben mindig(!!!) , na jó egy ideig (azt is tudom,nem végig!!!) de ott egy faág, és én döntök arról, hogy elkapom-e és visszafordulok.
Én meghoztam a döntést, és elkaptam azt a faágat, és nem hagyom, hogy kormánykerék nélküli legyen a száguldásom, hiába fenséges az őrület illata, hiába elbűvülőek a terei, melyeket sejtet.

Betty nem így döntött, talán neki nem volt más alternatívája, s mikor látta a faágat, eszébe sem jutott elkapni, mert nem volt semmi értelme visszajönnie a "normálisba", akarom írni ide, ahonnan aztán mondjuk úgy kormánykerékkel a kezünkben indulhatunk a szabadság felé el. Mert a szabadság az így is úgy is hívni fog..

Nekem is van egy filmbéli Zorgom, s egyszer amikor épp "indulni" készültem egy papírcetlire leírta nekem, minket büntetsz, ha elindulsz, valahogy így..És az egy dolog, hogy magamat kicsinálom, dehát itt vannak ők is, akiket szeretek. Nem lehet ilyen észnélküli és öntörvényű a szabadásgvágyam, irányítanom kell. Azóta kapaszkodom ebbe a faágba, ha esetleg érzem, hogy zuhanok.


És persze a film, na mert itt van előttünk egy csodálatos szerelem a maga összes arcával, és azzal a félelmetes kötéltánccal, mely az egymás felé teljességgel eltökélt pároké, kevés az ilyen, nekem is csak egyszer volt és van, bár megtanulva ennek mintáját soha máshogy nem akarom, csak így, hogy a pokolba is leszállok érted, és visszahúzlak, de ahhoz te is kellesz, hogy akard.
De egy ponton túl, talán ha a sokadik őrült hajsza után sem kapjuk el azt a faágat akkor már a jóisten se húz fel onnan minket, és ennek a rettenetes alázuhanásnak lehetünk tanúi ebben a filmben.

Ja igen, a kedvenc szerelmes jelenetem, (Jajjj..elnézést utólag nem tudom spoilerezni, véletlenül a linket nyomtam be...ha nem láttad a következő bekezdésig ne olvasd!!)
mikor a már szinte teljesen tébolyult, kócos hajú, elmázolt szemfestékű, szétkent rúszú Bettyvel szolidalít ez a Zorg, és hogy ő is úgy tűnik alászállt hozzá bekeni magát spagettiszósszal, és úgy esnek egymásnak a teljes reménytelenségben. De ott már késő, ott már a szerelem sem segít, onnan már nincs visszaút..

A záró nagyjelenet önmagában a filmművészet csúcsa, a szerelem testetöltése, csak az a baj, hogy a Haneke Amourt láttam először, persze ennek okán csalódtam az osztrák rendezőben, hogy milyen szuperül koppint, így nem volt akkora élményem, amekkora lehetett volna ..ejnye-bejnye , Michael, eredetibb is lehettél volna. Csodálkozom is, hogy ezt senki sem tette szóva neki.

2018-01-25 20:59:35 Amour (2012) / Szerelem somogyireka (4) #79

Most néztem meg a Betty Blue-t, igen, így jár az, aki kihagyja az ilyen nagy filmeket útközben, pl én, és a fenébe is, de annak fényében ez itt egy rendes másolat. A "nagy poént" pontosan előtték már abban a filmben..

2018-01-22 11:04:36 Happy End (2017) somogyireka (4) #8

Ki lesz a párom az utolsó nagy táncban, mely a töredékesből az abszolútba visz át? No mert, akit szerettem nagyon azt már átsegítettem a túlpartra, és itt maradtam egymagam. Ki lesz az, aki a sokéves rémisztő haláltusa után majd a párnát a fejemre nyomja, mert ismeri a szeretetet igazán? Igen, igen, a rendező Szerelem című filmje folytatódik itt tovább. Az már más kérdés, hogy összevissza van bugyolálva mindenféle melléktörténetbe a film fő szándéka, és már kezdtem nagyon a kicsomagolásban elfáradni..aztán úgy másfél óra után csak kezd megszánni a film..
Haneke számára is életkorát nézve már bőven aktuális kérdések ezek, no de a wikipédiát olvasva Suzanne Haneke még él, szóval a rendező egyelőre csak fantáziál, készülődik nagyon, és közben elkészített egy lehetséges boldog véget, ahol mintegy felskiccel egy verziót, ha a végére társ nélkül marad.

Egy egyszerre végtelen ártatlan de az úgy nevezett felnőttek érettségét bőven lepipáló kisleány érkezik a tolókocsija mellé, aki a dolgok pereméig tolja el. És mielőtt tényleg hinnénk e boldog végben, melyet a fáradt test már annyira kíván, Haneke azért jól bemutat nekünk. Nem lesz ilyen kegyes hozzánk, nincs kényelmes hátradőlés finom moziszékbe a film után.

Amikor anyám haldoklott volt egy pillanat, amikor átöleltem az egyik ápolót, és könyörögve kértem, ne hozzák már vissza az életbe őt, de persze nem tehette meg, hisz még ki lehetett ertőszakolni a modern orvostudomány segítségével két hetet az életből. Na itt a filmben is valami ilyesmi történik, még nincs itt az idő igazán, pedig milyen szép is lett volna az a legutolsó filmkocka, milyen nemes... Úgyhogy nesze neked boldog vég.
Éljünk még picikét, de minek.
(bárcsak a főszereplő kislány ilyen áttetsző szépség maradna)

Összes komment...