somogyireka

Tapasztalat: 528 film
Kompetencia: 20 film
Súly: 1028
Regisztráció: 2012. január 2. (7 év)
Kedvencnek jelölték: 85 user

Bemutatkozás

http://somogyireka.hu/
http://somogyireka.hu/blog/

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Sellők és Rinocéroszok
 
1 2019-01-17 ?
(4)
Triumph des Willens
Az akarat diadala
1 2019-01-16 3,9
(109)
Egon Schiele
 
4 2019-01-15 ?
(3)
Danaida
 
4 2019-01-14 4,1
(17)
Transit
Tranzit
4 2019-01-13 ?
(8)
Yabu no naka no kuroneko
Black Cat from the Grove
3 2018-12-29 4,6
(20)
Rossz versek
Bad Poems
5 2018-12-24 4,5
(114)
Klimt & Schiele - Eros and Psyche
Klimt & Schiele: Amor és Psyche
4 2018-12-21 ?
(1)
Lourdes
 
5 2018-12-17 4,0
(26)
The House That Jack Built
A ház, amit Jack épített
2 2018-12-15 3,8
(155)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Kemény este volt ezzel a filmmel. Szerencsére a Bem mozis vetítésre nem kaptam jegyet, mert azért egy teltházas teremben, mondjuk az ötödik sor közepén esélyem sem lett volna kimenekülni. Mert most még azt hiszem, lehet menekülni..Mint ahogy 1934-ben is sokan hitték még így.
Monitoron nézve volt lehetőségem bele-beletekerni, hisz ebből a szennyből egy perc is sok. És számomra semmi mentség Leni Riefenstahl művészi "hajlamai" kapcsán, nem nyűgöz le, hogy egy ilyen téma miatt sikerült olyan technikai bravúrokat bevetnie, melyeket aztán évtizedekig tőle másoltak. Az első pillanatban, ahogy ezek a náci beteglelkű szörnyetegek felszólaltak, egészséges lelkű művész nem adhatta volna magát ennek a mocsoknak oda. Bármekkora lehetőség is volt az "alkotásra". Nincs mentség, hogy nem tudta..Az első hitleri felszólalás után ezt tudni kell.
Tudok róla, hogy ennél a filmnél nem volt lehetetlen, mert a minden(!) állt a rendezőnő rendelkezésére. Eladta magát és kész, hiába magyarázkodott később. Bűntetésül jó sokáig kellet élnie.

És mélyen a retinámba égett az a sok tizenéves, echte német fiúcska, aki parancsszóra, ordibálásra ért csupán, és bárcsak megérteném, vajon a félelem tette ezt velük, vagy ott akkor Németországban nem volt más választás? Vagy tényleg képes volt a náci gépezet ennyire átmosni, átírni őket? És a történelem tényleg ennyire ismétli magát? és 2019-ben ugyanazok a félelmeim, mint lettek volna németként 1934-ben? Mert a jelenségekre érzékenyen bőven van okom félni. És nem is a vezérektől félek, hanem a néptől, mert nép nélkül nincs vezér.
A film után valahogy kínozni akartam magam még, ha lúd legyen kövér, és kinyitottam a napi híreket. Félek, félek...Most még csak 1934-et írnak, elvileg van hova menekülni..De a fiainkkal, földjeinkkel, hazánkkal mi lesz?

2019-01-15 11:16:53 Egon Schiele (1971) somogyireka (4) #1

Schiele életét nézve az ember nem érti, miért nem kapott több időt. Vagy tényleg arról van szó, az élet keserű pohár és a halál a csemege? Mert végül is mennyire jó már esténként elaludni..
1918. október 31-én, terhes felesége temetése napján Schiele is távozott. Túlélte a háborút, és a spanyolnátha végzett velük..
Művészetének csúcsán járt, pedig még csak 28 volt.
Vajon, mit hozott volna ki a "boldog" családi évekből, melyek előtt állt? Vajon ezt a konzervatív formát neki találták ki? Mama, papa, gyerek? Hisz Schiele képtelen volt egynél megállni, neki a szenvedély nem landolt egyetlen testen.
Meg merem kockáztatni, nagyobbat alkotott ebben a pár évben, mint Klimt, akit mesterének tartott. Lefejtette a képeiről, elnézést, Klimt cukros-édes díszítővilágát, ami mögé olyan jól el lehet bújni. Olyan szép, idilli, harmonikus. Noha lenyűgöznek, de Schiele képeihez képest megúszós festészet az.
Schiele kockáztat. Levetkőzteti a klimti cicomát, és természetes meztelenségében tárja elénk a testet, a szenvedélyt. A gyilkos-édes kínokat, melyek fiatal testét át-átjárták.
A nyílás, a nyílás, az univerzum fekete lyuka a női lábak között. Mi más lehet itt valóban feltárandó? Kijárat után szomjazott vagy éppen bejáratra.
Ártatlanul ennek a kutatásnak áldozza magát. Férfiak, nők, kiskorúak állnak neki modellt, és ő feltár, bányászik, kutat.
És a szenvedéllyel karon öltve jő a halál is. Képei, noha testiségtől, bujaságtól, fülledt erotikától terhesek magukon hordozzák a halál nyomát is. Sőt valódi halálfestészet ez. A maszturbáció csúcsán elaléló szemek, ahogy a teljes megsemmisülésbe merednek..Egyértelmű, hogy minden önmagunk felé nyúló kéz kétségbeesett próbálozás csupán, hogy testük börtönének ajtaja pillanatokra kinyíljon..Ó, édes szenvedély, te jöttél el értem, hogy önmagamtól megválts, kéjem csúcsán kis halált halok. Írhatta volna ezt Schiele is, de most én írtam le.
Egyik kedvenc festőm.

2019-01-14 10:52:37 Transit (2018) / Tranzit somogyireka (4) #3

A spoileredre írom, persze, hogy közel van...Rémisztően nyugtalanító, és főleg a tehetetlenség..arról meg nem is beszélve, ha csak elolvasol olykor pár kommentet bizonyos felületeken, szinte kihallik, hogy van egy réteg, aki repesve várja...

előzmény: ryood (#2)

2019-01-14 10:40:54 Danaida (1971) somogyireka (4) #1

Az van, hogy nehéz a felfogásom, és ezzel leggyakrabban a görög mondavilágnál szembesülök. Vagy háromszor el kell olvasnom egy-egy leírást. Ja igen, direktben a művekkel nem próbálkozom. A legtöbb követhetetlen az agyamnak, meg merem kockáztatni zavaros. Mint például ennél a Danaidás történetnél..Mindegy. Most nem is kezdem felsorolni, mit nem értettem, inkább maradok annál, amit igen, hogy 50 asszony lyukas korsóval mer vizet.
S mielőtt még keseregnék ezen és foltozni akarnám korsóikat, az jut eszembe dehát senki sem ígérte itt azt, hogy útközben majd valami nálunk marad. Pont ilyen gyönyörűen folyik el az élet is, de közben ez a folytonos merítés csak átír engemet. Ez az egy életen át végzett monoton mozdulat vájja-vájja mélységeim, s teszi ezt azzal a tudattal, hogy mindebből, ami véghez viszek semmi lesz. A korsóm üres marad, de legalább víz simogatta belsejét, míg éltem. Áttetsző, kristálytiszta, édes víz.
Pont ennyit ér a filmbéli Katalin élete is, egy ízig-vérig danaida ő. Hány de hány ponton kesereghetett volna útközben. Elhagyták, majd mert cseléd kellett a házba feleségül vették, beszari férje mellette szeretett bele egy tanítványába, és még annyi bátorsága sem volt, hogy ezt bevallja. De Katalinnak ez is rendben van, sőt bíztatja őket az újrakezdésre. Csak kerüljenek a dolgok a helyükre, és ő végre hadd költözzön el innen jó messzire..

És micsoda színészóriások..Törőcsik Mari, Tolnay Klári, Sinkovits Imre, Sir Kati.

2019-01-13 12:24:18 Transit (2018) / Tranzit somogyireka (4) #1

Épp a minap hallgattam egy beszélgetést Tarr Bélával, ahol arról mesél, nála nincsenek igazán készre írt szerepek, a forgatókönyv is csak arra való, hogy a banknak mutassák be a pénz miatt. A filmet inkább a szereplők írják, az ember maga. A lényeg, hogy senkinek se kelljen szerepet játszania, mert pont ez az, amikor is a néző érzi a moziban, itt valami nem stimmel, csinált. Mű. Furcsa dolog ez, mert noha azt hisszük a szemünkkel látunk és a fülünkkel hallunk, de a valódi érzékelés egy másik szinten történik, jóval azelőtt vagy azután vagy éppen "aközött", hogy igazán odanéznénk és hallanánk.
Velem az volt, hogy már a film előtti 20 perces Sellők és rinocéroszok című animációs mese nem kicsit fárasztott le. Nem is értem, az ilyenek meg minek? Olyan sunyi dolog ez, benyomni valakit a főfilm elé. Vajon ki kap ilyen lehetőséget? Nem csak én sóhajtoztam..Szóval mire a Tranzithoz értünk már elfáradtam, pedig kellett volna a frissesség és a figyelem.
Bár nem tudom, akkor vajon hanyadik percnél fogom fel, hogy hol járunk? Mert kellett vagy jó fél óra, ha nem több, mire felfogtam, nem, nem valami elképzelt jövőben vagyunk, ahol pár nap múlva beveszik ismét Párizst, és az utolsó hajójegyek ára a kontinensen túlra csillagászati áron kel majd el.
Az ötlet remek, második világháborús eseményeket 2018-as díszletbe csomagolni, egy mobiltelefon és számítógépek nélküli "védett filmteret" teremteni, hogy ne vegye el a figyelmünket a díszlet. Tényleg ne tudjunk orientálódni az időben, és ezáltal csak a mondandóra koncentráljunk. Nekem Petzold legutolsó filmjével pont az volt a bajom, hogy éreztem az izzadtságszagú munkát a díszlet kiépítésében,a cselekményt viszont ott jobban szerettem. És pompás, ahogy a rendező is beleérzett ebbe, nem kell hát azzal törődnie, hogy 40-es hitleri Németországban fel ne tűnjön egy 21.századi elem.

Szóval majdnem nagyon jó, már csak a megfelelő szereplőket kellett volna jobban kiválogatni, akik önmagukban mind irtó "cukik". Szó szerint, ez a főszereplő fiúcska, na jó férfi, úgy édes ahogy, úgy őszinte és kisfiúsan bájos miközben szépre érett férfi, a maga nyúlszájával és beszédhibájával, hogy ihaj. A lányka meg szintén, csak köztünk nincs valódi kémia.
A sztori is kicsit döcög, valahogy a Casablanca jobban megoldotta annak idején ezt.
De nem baj, elfogult vagyok Petzolddal, és szerintem a következő filmjénél megcsinálja, ez most amolyan kísérlet volt. A Phoenix bárban jó volt a sztori és ott mintha tényleg,mint az említett Tarr-féle alkotásoknál a szereplők írták volna a filmet, igaz, egy kínos háttér előtt, itt viszont a (nem)díszlet roppant eredeti.

Ja, arról most nem írok, mert nem kicsit van a képünkbe nyomva, a mai helyzet kísértetiesen hasonlít a második nagy világégést megelőző időszakra. A mozgólépcsőn lefelé a Moszkva téren szoktam olvasni egy feliratot, biztos, valami könyv, nem néztem oda eléggé, hogy lehet, a történélem legbékésebb időszakát éljük. ..Na itt nem gondolkozok tovább, építem inkább a kunyhóm, mint a Melankólia végén..

Segítsetek, nem értem!
Próbálom összevarrni azt a vásznat, melyre ezt a filmet vetítették, mert az enyém szétszakadt, hogy egyáltalán az alapjaival tisztában legyek, azzal, amire mindez rávetül..Rendesen eltévedtem, vagyis azt hiszem az én "túlvilágom" olyannyira más formájú, anyagú, hogy nem nagyon tudok hozzá kapcsolódni ehhez. Amit itt láttam nekem inkább zavaros. Azért megpróbálom, hátha valami ilyesmiről szól..Szamurájuk áldozata lesz két nő, akik haláluk után bosszúvágyból visszajárnak kísérteni, szamurájvért inni.. Ám egyik nap, szintén szamurájként tér be hozzájuk egykori férjük, gyermekük. Bajba kerül a szellem, dönteni itt nem lehet. Gyilkolja meg egykori férjét és gyermekét vagy most az egyszer tegyen kivételt?

2018-12-24 11:03:16 Rossz versek (2018) / Bad Poems somogyireka (5) #7

Nagyon szerettem nézni, jó lett volna, ha kétszer ennyi ideig tart. Hány hű de művészi filmet kínlódtam már végig valami "nagy, nehéz" tartalomért, ráadásul kétszer ennyi ideig tartó hosszal. Ez éppen nem a mélylélektan legbelsőbb, legsötétebb tere, nem elvont, nem bonyolult, nem nehezedik rám, nem nyomaszt, nem fáj, na jó, csak kicsit...Mondjuk amikor az egykori szigorú informatikatanárnővel találkozik az esőben az nagyon. Mégsem az árvák könnyeit szomjazza. Egyszerűen csak őszinte és egyenes, nem akar több lenni, mint aki. Nem akar többet mondani annál, mint amit az életből eddig felfedezett és elért vagy inkább elvesztett. A hegynek éppen csak a felénél tart, és nem kezd el a csúcsról szónokolni. Éppen csak megáll félközépen. Végignéz a tájon, ahol eddig járt. És vívódásai közepette mégis van ereje "átölelni a nézőt", süt ebből a filmből a szeretet.. Megmelenget amolyan jóleső, anyai, "magyaros" szeretettel..jaj, mert igen, mennyire, jó értelemben magyar ez a film...A mienk. Jó körötte egy kicsit közösséggé formálódni.

És közben mindannyiunk számára felteszi a (évvégi, összegző) kérdést, vajon, milyen lenne az a buli, ahova az óvodás, kisiskolás és kamaszkori énem is hivatalos. Képzeletben csináltam egy ilyen összejövetelt, azóta az enyimekkel beszélgetek. Kiderült, már 3 évesen tudtam, nincsenek valódi világi céljaim, így most nincs mit számon kérni magamon... Reisz Gábor viszont rendesen számon kéri magát, szíven ütő az őszintesége, a kétségeinek világ elé tárása, az, hogy azzal, hogy egyszerre a rendezője és a főszereplője is a filmnek ennyire közel hozza a mozit.

2018-12-23 22:24:48 Sakknovella (1958) somogyireka (?) #2

nincs fent ez a film valahol? vagy esetleg el tudná küldeni valaki nekem wetransferen? most olvasom, csodálatos mű.

2018-12-17 10:51:24 Lourdes (2009) somogyireka (5) #3

Nagyon halk film, éppen csak tipeg, a téli esték hangtalan mozija ez. Behúz ide legbelülre, ahova a saját szív is bejárat csupán. Egy biztos, én hiszem a csodát, sőt nem is degradálnám a tudásom hitre. Egyetlen tudásom az, hogy a csoda van. A csoda, mely mire "megtörténik" a világmindenség legegyszerűbb ügye lesz. Mintha minden eddig is így lett volna, csak én aludtam, s most ébredtem rá igaz természetemre, arra, ami közelebb van hozzám, mint bármi, amit magamból el tudok képzelni.
A csoda annyi, hogy nem is csodálkozom azon, hogy noha egész életemben béna voltam most meg tudok mozdulni, mert csak visszakaptam eredeti rendeltetésem.
Persze itt minden jelképes. Halottfeltámasztást várunk és tolókocsiból kipattanó táncelőadást. Mert úgy tűnik, csak ebből értünk..De a csoda valami más. E film is csak utal rá, és ehhez képest szinte mindegy a lány aztán visszaül-e a tolószékbe vagy élete végéig eztán táncolni fog.

Lourdes kapcsán hadd ne szomorkodjak sokat, ahogy egy "Máriát", az őseredeti női minőséget, a Shakti-t az egyház kisajátította. Én nem adom az enyimet oda nekik. De ha saját életemből egyetlen egy képkockát is valódinak tartok, mert szoktam..szóval rendesen bedőlök a filmnek én is, akkor "Mária" is igazi. Az összes női pompa szemmel láthatatlan gyönyörűsége ő, és ez is az egyik nagy csoda, hogy "látom" őt. De az enyim nem ilyen széles vásznú, színesben gyógyít, úgyhogy nem is építettek köré templomot. Ezer szerencsém..

Nem lehet ez vita tárgya, hogy "Mária" létezik-e. Egy kérdés van, vajon én létezem-e, én, aki e hangos, édes, véres, drámai mozi vetítője se vagyok..Én, aki Máriákat vetítgetek hatalmas egemre.

Ez a két jelenet tényleg súrolja a nevetek rajta határát, főleg így, ahogy te írod le, ott a moziban, bevallom, oda sem mertem nézni...de nem is ez volt az írásom lényege, végül is erről tényleg nem tehetünk, ki min nevet. Az én humorom sem százas, igaz nem a gyerekgyilkolásra izgulok, de talán a preparálásra már igen.
És utaltam is rá, a szörnyű-színes háttér nekem tényleg csak tapéta volt, és vártam és vágytam, hogy kibontakozzon előtte a valódi mondanivaló.


Lehet, hogy arról (is) van szó, hogy ha már tényleg egy naplószerű, önkitáró ez a mű, akkor Lars von Trier itt most kettéválasztva magát, mint Jack és Verge, és megöli saját maga legszörnyűbb arcait, melyet a sorozatgyilkosban öltenek fizikai formát? Szóval Antikrisztus, Melankólia és Nimfomániás után itt van, eljött a megváltás. Háromszor minimum nekifutott saját lénye démonjainak, de talán most tudja végleg elintézni őket?

Itt volt nekem általános iskolás hittanórás a film. Mert talán az ember így félúton, ami Larsnál már bőven a vége lehet, rájön, nem lehet a démonokat elűzni, max. együttélni velük, sosem lesz az élet csak fehér..emiatt olyan kedves, s ahogy írtam kezdő keresők próbálkozása ez..hogy ha majd megölöm a lényem szörnyetegeit és győzedelmeskedik a Verge-féle szeretet teória többek között a művészetben is...szóval ez a romantikus tanmese, semmiképp sem egy érett, éles mondandó.

Az elemzésed nagyon klassz lett!

előzmény: Tenebra (#28)

Összes komment...