somogyireka

Tapasztalat: 577 film
Kompetencia: 14 film
Súly: 927
Regisztráció: 2012. január 2. (7 év, 10 hónap)
Kedvencnek jelölték: 90 user

Bemutatkozás

http://somogyireka.hu/
http://somogyireka.hu/blog/

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Cook the Thief His Wife & Her Lover
A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője
2 2019-11-15 4,1
(289)
Akik maradtak
Those Who Remained
3 2019-11-03 4,0
(34)
Under Sandet
Aknák földjén
4 2019-10-31 4,2
(111)
A létezés eufóriája
The Euphoria of Being
5 2019-10-20 ?
(7)
Girl
Lány
5 2019-09-29 3,7
(18)
Grâce à Dieu
Isten kegyelméből
5 2019-09-28 ?
(7)
Das schweigende Klassenzimmer
A néma forradalom
4 2019-09-15 3,9
(46)
Grizzly Man
Medvebarát
5 2019-08-31 4,3
(113)
Encounters at the End of the World
Találkozások a világ végén
4 2019-08-26 4,3
(41)
Ballon
A hőlégballon
4 2019-08-14 3,8
(60)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Hónapok óta halogatom, úgy hírlett, micsoda egy nagy film, áradoznak róla a kritikák, Greenaway top5-ben mindig emlegetik. Én viszont semmilyen ponton nem tudok hozzáérni, ha most visszafogom magam, annyit tudok írni, nem érdekel. Persze analizálhatom magam, hogy vajon mi a bajom a végbélsárral, igen ez egy olyan művészi film, hogy még a szart is illik így nevezni..meg miért nem ér el hatást nálam a szájon lenyomott rongy meg a vacsorának feltálalt emberi test. Igazából fel se bosszant, még undort sem érzek..Ami viszont felbosszant az a művészieskedés diadala a művészet felett. Na, legalább most van min morognom kicsit.

Ismét a régi lemezemet teszem fel..Szép, jószándékú, emberi, meleg, építő, simogató film, amelyik azonban tényleg éppen csak simít. Van aki azt szereti, ha csak hozzáérnek, simítgatják, van aki meg jobban, ha szinte át is döfik. Ez a film az óvatosabbnak való. Fel sem sért, semmi horzsolás. Ja, lehet így is, de minek. Szóval azon kívül, hogy ezen a gyönyörű nővé érő kislányon az elején még lötyög a szerepe, ám a végére aztán csodálatosan belenő, és emiatt kezdetben a néző kicsit feszeng, mert tudja, hogy filmet néz és nem tud elvonatkoztatni, egyetlen folt sincs rajta, afféle makulátlan mű. Csak az a baj, és itt forog újra a régi nótám, Tóth Barnabásnak ehhez a történethez semmi köze.
Néha tényleg azt gondolom, itt mind egy, maximum két könyvre/filmre vagyunk hitelesítve, a saját egyedi és megismételhetetlen sorsunkat szabadna egyedül művészetté érlelni és nem sztorizgatni mások sorsából. Mert így az a "gewisse etwas", a "Valódi illata" elvész..
Ha könyv lett volna, ezzel a szomszédból hozott történettel, biztos félúton leteszem, mert egyszerűen nem érdekelnek a hallott mesék, melyek nem az írót égették, törték meg, s alakították át. De a moziszék puha volt, a kislány szép és még őszinte, nem is vették fel a színművészetire.., történet könnyedén nézette magát, bizonyos helyeken még a saját sorsom is visszaköszönt, volt ahol még könnyeztem is, szóval maradtam.
De maradandó nyomokat nem okozott. Mondjuk sokkal inkább kíváncsi lennék, mi is van Tóth Barnabással igazán..

Itt a 21. század elején, amikorra az élet nagyjából egy üvegházban eltöltött vegetációhoz hasonlít, ahol élethossziglan a telet húzzuk ki, valamiféle hőn áhított tavaszra vágyva, itt ahol valójában idegen a valódi öröm és a valódi fájdalom, ahol instantguruk regélnek szabadságról, és háborúkról is csak a hírekből hallunk, itt ahol lényegében valódi amplitúdó nélküli az életünk, mert mintha nem tudná eldönteni a 21. század eleji Európa merre is lengjen ki, ez az utolsó reményünk, hogy még valójában érezzük a létet minden védelem nélkül, hogy ilyen filmeket nézünk..hogy nem feledünk, hogy mindennap emlékeztetjük magunkat a második világháborúra és következményeire..
Mert itt nincs lehűtve, felmelegítve, kipúderezve, gyorstalpalós harmóniatanfolyamon kigyógyítva a a rettenet. Itt szemtől szembe áll az ember minden védelem híján az "ősgonosszal", a megnyilvánult világ egyik pólusával, és azt gondolom, csak ezt a rettenetes kínt és mélységet ismerve ejthetjük ki a szánkon azt, hogy boldogság..akarom mondani, nekem boldogsággal ebben a kettétört világban csak az jöjjön, aki megvívta harcát ezzel a gyilkos őrülettel, akinek 18 éves fiát akna tépte szét, vagy akinek fiából SS tiszt lett, mert azért utóbbi sem könnyű sors...

Hátborzongatóan gyönyörű film, melyből egyértelművé válik, az élet önmagában még nem lét. Élni nem élethossziglan tartó eufória, azzá - a film után az ember ebben már biztos - akkor válik, ha egy pillanatra az élet megszűnik életté lenni. Filmszakadás, snitt. A 18. év hetedik hónapját nem egyenes vonalban folytatja a 18. év nyolcadik hónap..Vajon "mi történik" e senki földjén?

Létté válni csak a lét felől lehet, csak a lét tudja az életet önmagához emelni, ehhez kevés az emberi akarat, és némelyeket kiválaszt magának..Senki soha nem fogja megtudni, a közel harminc főnyi(nem emlékszem pontosan, mekkora létszáma volt a családnak) családból, miért ment mondjuk 27 jobbra, hogy először a leggyengébb haljon meg a gázkamrában, majd a legerősebb a hullák kupacának tetejére állva közel húsz percig könyörögjön a levegőért.. és miért egyedül Éva mehetett balra, mely útról, ma már tudjuk, ugyan a legmélyebb kínokon át, melyhez egy soha be nem gyógyuló sebű élet is tartozik, a létbe vezet.
Igen, páran élnek köztünk olyan lények, melyek élete már létezés, ők már tudják ez az út irdatlan fizetséget kér. Csendben is vannak azóta...

2019-09-29 12:45:05 Girl (2018) / Lány somogyireka (5) #4

Elég sok dologgal bajom volt így útközben, de a nememmel pont nem, így számomra teljesen elképzelhetetlen az, milyen érzés lehet a nem megfelelő nem mellett "dönteni", illetve belekényszerítve lenni nőként egy férfi testbe. Hagyjuk is a nagy a kérdést, létezett-e valaha szabad akarat..Emiatt hatalmas értéke van számomra ennek a filmnek, mely egy balett-táncos fiú/lány nemet váltó kálváriáját mutatja be.
Döbbenve néztem, hogy még az én szabadság eszméje mellett edződött lényem számára is szokatlan volt az a természetesség, mellyel a fiú döntését fogadták, ahogy hirtelen egy ilyen "luxusügy" mentén, amiről persze tudjuk a film után, hogy igazi, mély válságok előidőzője, a láthatatlan kínok netovábbja lehet..hirtelen egy egész sereg szakember vonul fel. Megértő a pszichológus, az egyedülálló apa, a kistestvér, az iskola. Olyannyira természetes, hogy a 16 éves Lara nemet vált, minthogy holnaptól balettiskolába jár. Szóval, persze, hogy van egy szenzációszintje az ügynek, de ez hamar kisimul, és a valódi problémát nem a külső világ, hanem aztán a belső kínok adják..

Mert Lara, noha egy fél világ mellette áll, mégis belső ellenségeivel küzd, és nagyon, és szinte a saját húsunkban érezzük az ő kínjait. Mert itt nem csak nemváltásról, hanem simán a kamaszkor legnehezebb éveiről is szó van, és azt sem tudjuk, mi a megfelelő nembe születettek átérezni, milyen lenne az, ha a lábunk között lógna valami, amit aztán pont nem oda kívánnánk, és minden nap ezzel a nemkívánatos szervvel élni maga a szenvedés kimondhatatlan óceánja...

Mert a tét nem kicsi, Lara épp a péniszből hüvellyé alakító műtéte előtt még legalább 8 hónap van és nagyon fogy a "lány" a türelme, míg végül....elszánja magát egy tettre, amiből talán egy picit mi is átérezzük, szenvedése nem volt túlzott és megjátszott..

Nagyszerű film, persze, hogy lenyűgöz a hollandbelgaskandináv országok szabadsága és intelligenciája, a dolgokhoz való hozzáállása.
A 16 éves Victor Polster főszereplő játéka abszolút kiemelendő. Vajon ő a megfelelő testbe született? Vagy el lehet egy ilyen szerepet valódi megérintettség nélkül játszani?

Ennél a filmnél eszembe jut Mark Twain mondata, mely szerint, ha Jézus ma élne, egy biztos nem lenne: keresztény.
Meg az, ezt már csak én gondolom, hogy a szexus okozta szenvedés nagy valószínűséggel dobogós a kínok ranglistáján.
Csodálatosan borzasztó film. Milyen nagyon is jól áll Ozon-nak ez az "egyszerűség", ez a szimplán a történtekre hagyatkozó elbeszélő mód. Micsoda brilliáns párbeszédek, színművészi alkotások. Irigylésre méltó emberi összefogás egy ügy mögött.
Aki érintett, tudja, a gyerekkorban elszenvedett bántalmazás akár hetedíziglen is kísért..Meg merem kockáztatni, nagyanyáink elszenvedett és fel nem oldott sérelmei keringenek ereinkben, hatják át zsigereinket. És mindez a dunyha alá és a sötét szobába száműzött szexus miatt, mindez a rettegés okán a női öltől, mely igenis ÖL. A személy maga ott ér véget, amikor a nőbe behatol, kis halál ez, gyakorlás a nagyra. Nem számít ott korona sem papi palást..Ott és akkor már a meztelenség is eltakar. Aztán itt vannak a teljes torzulásban szenvedők, talán akik mindig is féltek a nőtől, és akiknek egyetlen bűnük, hogy szeretik a gyerekeket. Egy jelző kimaradt, túlságosan szeretik..
Bernard Preynat atya kb. 70 kiskorú fiút abuzált a nyolcvanas évek végén, a szexuális deformitás mintapéldánya ő, aki két évvel ezelőtt még mindig posztján volt, és nem lövöm le a film végét, mi van vele ma.. De ismét egy bizonyíték arra, milyen velejéig romlott szerv ez az egyház, melyet messze kerülnek az istenek..Ha angyal lennék, akkor lángkard lenne a kezemben, mellyel az Igazság előtt állnék, és csak azt engedném tovább, aki önmaga is tűz..
Talán az életnek egy célja van, abszolút voltában meghatározni önmagunk számára mi a valódi Igazságunk és életünk árán is kitartani mellette. Mi elmúlunk az Igazság marad..A filmet látva ismét egy bizonyíték arra, hogy az emberi szívek mélyén létezik, legyen bármilyen sötét is ez a kor. (Giordano Bruno jut eszembe, aki szó nélkül tűrte tűzhalálát, mert mint tűz a tűzbe távozott, talán nem volt ott már senki, aki fájdalmat érzett volna. Innen e vertikális térből ez felfoghatatlan gyönyörűség nekem)
Mélyen meghajolok Ozon nagyszerűsége előtt e film kapcsán.

Az van, hogy irtóra irigyeltem ezt az osztályt..először is amiatt, hogy létezett valaha egy ilyen összetartó közösség, melynek noha sokféle volt a számlálója, de határozottan ugyanaz a nevezője, mely megtartotta őket különbözőségük ellenére is. Gyerekkorom óta zsigeri vágyam egy ilyen csoporthoz tartozni. Sosem találtam rá. Mára már az is csoda, ha két ember között közös nevező van..
Aztán még amiatt is irigyeltem őket, hogy létezett egy kor, amikor a megoldás még olyan kézenfekvő volt, hogy elég volt a szomszédos, ugyanazt a nyelvet beszélő nyugatra emigrálni, ahonnan persze nem volt visszaút, de akkor is...hogy létezett egy földrajzilag is definiálható hely, mely abszolút megoldást kínálhatott. Szóval, hogy tárgyiasítható volt a paradicsom. Mára már ilyen sincs.

u.i.:Ha nem döntöttem volna el, hogy ezen a hullámvasúton, ami az élet csakazértis a végéig csak felfelé utazok, s mikor zuhanok épp akkor befogom a fülem, szemem, orrom, egyszerűen ignorálom, ha nehéz..akkor most nagyon szomorú lehetnék, mert soha ilyen szar korban nem éltünk, mint a mai...Se paradicsom, se eszmék mentén szerveződő közösség, se semmi se..Ráadásul fillérekre váltottuk az igazságot is, és ahogy a Mester mondja a démonok is tanítószerepben tetszelegnek.

2019-08-31 16:47:03 Grizzly Man (2005) / Medvebarát somogyireka (5) #8

Hol járhat ez a Werner Herzog, hogy az élet ily rejtett történetei találják meg? Vajon milyen eszközökkel keres, hisz amit talál, az a hétköznapi szem elől messze rejtve van. Ás vagy robbant, miközben téma után kutat vagy egyszerűen csak olyan szép a szíve, mely magához vonzza az ilyen ritka eseteket?
Mert ez egy nagyon szép történet. Igaz, a vége az életből nézve drámai és tragikus, közben meg abszurdan gyönyörű, hisz a főszereplő bizony szerelmének része lett azzal, hogy felfalta.
Adott egy különös alak, aki talán azért is lett szenvedélybeteg, mert sokáig nem találta élete célját, az átlagember számára ismeretlen tűz(őrület) hajtotta. A medvék iránti túlfűtött imádata. E vérengző, embert megtámadó, öntörvényű lények iránt, melyekből nem tudom elképzelni, hogy is lettek Mici meg Füles Mackók. Medvék, akik a mi időnkön és terünkön kívül élnek egy számunkra teljesen kódolhatatlan helyen, furcsa, hogy mégis úgy tűnik, ugyanazt az erdőt, vizeket, hegyeket használjuk.
13 esztendő a medvék mellett a vadonban. Emberi számítás szerint nem minősíthető a főszereplő "normálisnak", igaz, ugyanúgy mozog, beszél és veszi a levegőt, mint mi, de ő egy kicsit mintha e medvék által lakott létbe is átnyúlna.
A film fele Timothy Treadwell (= a grizzly man) eredeti filmfelvételeit mutatja be, a másik pedig már a Herzog-féle reakció erre. Megszólal barát, szerelem, halottkém, medvebiológus. Csak a medvék hallgatnak. Sosem fogjuk megtudni, mit szóltak a főszereplő lángoló szerelméhez.

Van ez a mániám, hogy szeretnék egy védett helyet, ahova nem ér el a világ..Ja, gyerekes dolgok ezek itt a föld közepén, tudom. Sokféle álmom elbúcsúzott már tőlem, és könnyebb is lett így nekem, de ezt még cipelem. Egy hely, amely hallomásból sem ismeri ezt a közép-európai nyarat, és egész évben tél mélyi csendje van. Eddig a Färöer-szigeteknél messzebb nem merészkedtem álmodozásaim során, de most Herzog nagyobb és bátrabb túrára vitt. Az Antarktiszra. És nem álltunk meg Antarktisz citynél, ami szinte olyan, mint valami folyton zajos gyárterület, hanem kimentünk vidékre is..
S útközben jöttem rá, nem is a táj az, ami vonz, hanem a hasonlóak társasága. Azon embereké, akik szintén ilyen intenzíven vágyják ezt a védett helyet, és ők tettek is érte, elköltöztek a világnak e peremvidékére. Persze van valami "nyomos" okuk, mert vagy kutatnak valamit, pl. a fókatej összetételét vagy a jéghegyek vastagságát mérik, de van olyan is, aki egyszerűen csak paradicsomot termeszt a lakásában és ragyogóan elégedett. Nem hiányzik neki az, amit a világ itt a földgolyó közepén kínál, és amiért jócskán fizetünk ...

Már 33 éve nem.. érdemes tőle YouTube-on is nézni, majd keresek angol nyelvűt is, mert én németül láttam, ám lehet, ilyen szimpatikus, mint a filmben egyik videóban sem lesz...

https://hu.wikipedia.org/wiki/Joseph_Beuys

Összes komment...