somogyireka

Tapasztalat: 497 film
Kompetencia: 10 film
Súly: 747
Regisztráció: 2012. január 2. (6 év, 6 hónap)
Kedvencnek jelölték: 81 user

Bemutatkozás

http://somogyireka.hu/
http://somogyireka.hu/blog/

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
La pianiste
A zongoratanárnő
5 2018-07-15 3,8
(375)
La piscine
A medence
4 2018-07-11 3,9
(67)
Három tánc
Three Dances
5 2018-06-29 ?
(1)
5x2
5 x 2: Five Times Two
4 2018-06-19 3,6
(104)
Akiresu to kame
Achilles and the Tortoise
4 2018-06-18 4,0
(23)
Spoorloos
Nyomtalanul
5 2018-06-17 4,2
(189)
Undir trénu
A fa alatt
5 2018-06-06 4,0
(22)
Le silence de Lorna
Lorna csendje
5 2018-06-05 3,7
(50)
Okuribito
Eltávozók
5 2018-06-01 4,4
(141)
Ben X
 
5 2018-05-28 4,0
(182)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Óriási kérdés számomra, meddig kell elmenni a másik megértésében, mert ha eljutunk az origónkig, akkor bizony nem találunk itt bűnösöket. Minden mozdulatunknak oka van, valaki, valamikor elbánt velünk, mi csak visszhangozzuk azt, átszínezve persze saját lényünkkel.
Innen nézve a legbrutálisabb gaztetteket is pompásan kimagyarázhatjuk, mert mittudomén..az anyja, az apja, a nagyapja..
Nem tudom, hol a középút, szívem szerint nem foglalkoznék a múlttal, és mindenki, függetlenül a tegnapoktól csakis a mai cselekedetei miatt feleljen, de persze ez igazságtalanság. Mégsem mérhetem ugyanazon mérlegen a nevelő intézetben, anya nélkül felnőtt és a pihe-puha, védett bölcsőben felnőtt gyerekek érzelmi intelligenciáját..
Ha nem ismerném Erika Kohut hátterét, zsarnokoskodó, lányába szerelmes, kisajátító, gondolom a szexualitással is hadilánon álló, férjét elmegyógyintézetbe üldöző anyját, hajlamos lennék egy tollvonással áthúzni, ignorálni, nem kell, nem érdekel, játssza csak középszerű művészként a szigorú, a zene fellegvárában, a mindennapokkal nem törődős allűrjeit..naja, az elszálltság, a művészieskedés, én ugyan nem megyek a pornép közé, csak Schubert meg a Schumann, de azért ez a visszatetsző magatartás csak megkívánja a maga ellentétjét, és ha már a zene magaslatai akkor egy kis pornó is, de abból is a legkeményebb fajta, BDSM, persze azt is csak elméletben..mert ugye az első orális közölésünkor meg öklendezünk. Mekkora távolság van az elképzelt "mocska" és a valódi tettei között....szóval ha nem ismerném még elítélném..

De ismerem, és látom összezuhanni, és minden képkockával előrébb jutva benne egyre jobban is szeretem...És azért szeretem,mert értem, mert minden mozdulata mögött hallom a kiáltását, és egyből, és tudom, hogy amikor üt, akkor ezt magával teszi, és hogy mennyire szörnyű lehet ez...

Szeretem ezt a filmet, a maga "szexuális mocskával" együtt, szeretem, hogy a komolyzene amolyan tapéta csak, melyre fröcsköljük csak a nedveink, és mindet. Jut is eszembe, mennyiféle folyadék is lakik a testünkben, és itt finnyáskodás nélkül mind a "tapétán" végzi, semmi nem marad a bugyiban, elrejtve, titokban.
Szeretem, hogy a legtitkosabb vágyaink, noha azok lehet megvalósíthatatlanok talán, egyből a napvilágon, még akkor is ha borzasztónak tűnnek, közben meg a fenébe is, mi baj volt azzal a levéllel...Isten igazából szeretnék egy ilyen levelet kapni, egyből ott látni a másikat, ahol a legnyomorultabb, s nem ez a kávéházi ismerkedés ünneplőben, mosolyogva.
Szeretem, hogy az első mozdulattal könyökkel verjük le a szerelmet az asztalról, mintha kristálypoharak lennének, hadd csörömpöljenek..És szeretem megvizsgálni, és abból építkezni, ha még lehet, ami aztán az "összetört szerelem" után megmarad. Mert ki akar olyan alapra építkezni, ami összetörhető holmi szado-mazós levelekkel. Hát nem én.

2018-07-13 20:05:59 Manifesto (2015) / Manifesztum somogyireka (?) #3

Közben nézem a rendezővel készített interjút, aki nekem tök rendben van, és az is, amit mond. Mint egy lexikon használom őt, ami egyelőre fejbe vágott csak, mert rám zuhant, de akkor most kinyitom, és fejest ugrok a 20. századi izmusokba egyenként.
német nyelvű: https://www.youtube.com/watch?v=bSpIPeOOMxo

2018-07-13 20:03:14 Manifesto (2015) / Manifesztum somogyireka (?) #2

hát elég jól kijózanítottál, totál igazad van.. én mégis bekajoltam most a múzeumban, (Nemzeti Galéria, aug. 12-ig)és eléggé jólesett, de nem hiszem, hogy a film volt jó, hanem, amire utal. Most egy pár hétig elleszek vele, amíg kibontom a kiállítás mellé kapott kísérőfüzetet.
Így olvasva téged nem is osztályzom.

előzmény: leplesbitang (#1)

2018-07-11 21:32:13 La piscine (1969) / A medence somogyireka (4) #2

Egyenletes, lassú tempóval fűrészeli az idegeimen két órán át ez a film, hiába akarom, hogy gyorsítson, történjen valami már, nem kímél, játszik csak a türelmemmel, kifáraszt, kicsinál, adjam már fel, úgysem úgy lesz, ahogy akarom..Nem fogok a kedvedre se gyorsítani, se lassítani, bírjad csak kicsikém. - súgja nekem egyként a három színészóriás. Szinte eggyé lesznek a vásznon, atyaég, micsoda nász...Alain Delon, Romy Schneider és Jane Birkin..ha meg sem szólalnak, csak ülnek két órán át az is önmagában nagyszerűség..Vannak emberi lények, melyek szinte góliátok, na ők hárman ebben a fimben tutira.
(Romyról itt írtam hosszabban:https://szupervumen.hu/post/2018/05/29/romy-schneider-36-eve-orokke-el/)

2018-06-29 21:58:38 Három tánc (2018) / Three Dances somogyireka (5) #1

Balett.
Végtelen fegyelemben és szabályrendszerben szabaddá válni, szigorban elengedetté, kitartásban ellazulttá. Megfeszülésben kiengedni. "Isteni terv" szerint használni a testet. Addig edzed ezt a szépséges formát, addig tökéletesítsd egy-egy mozdulatát, míg megtanulja, mi az az alázat.
3 fiúsors, 10 és 19 év között. Ez az az időszak, mely alatt balettművésszé érhet a férfi.
Soha senki nem mondta, hogy könnyű lesz, ezért a táncért egész lényeddel fizetsz, és aztán éppen nem biztos, hogy kapsz is érte valamit, na jó egy kis tapsot, jó esetben elismerést, aztán 35 évesen már nyugdíjba mehetsz..
Mégis ahogy nézem őket, az jut eszembe, ezért a vágyamért "még lehet vissza kéne jönnöm, szóval legközelebb most már balerina leszek..." még akkor is, ha rövidívű szépség ez, hisz gyönyörűsége nem időbe vetett.
Csak te maradtál művészet, amelyért még itt bármibe belekezdeni érdemes.

Pompás, fájdalmasan őszinte, igazi film, ahol még a nagyra tartott mesterekről is kiderül, hogy emberek.

2018-06-19 10:01:05 5x2 (2004) / 5 x 2: Five Times Two somogyireka (4) #8

Korrekt kis film. Könnyen emészthető csemege a sok nehéz mozim után itt az elmúlt napokban. Mégsem kevés, meg nem is felszínes. Sőt. Drámája valahogy illékony, nem fekszi meg a gyomromat. Egyszerű ügy. Ami elkezdődik az be is befejeződik, ám itt van egy apró csavar, egy időbeli bukfenc, ugyanis a végéről indít. Még fel sem jött a nap, és már ágyazunk is estére. Szóval, ami befejeződik az el is kezdődött. Hát ne áltassuk magunktat, kezdjük rögtön a végével.
Én is szoktam így, még bele sem ugrom, de már gondolatban mászok is ki belőle, és számolom a számtalan horzsolást, sebet, melyet a történet okozott, okozhat. Már megint egy medence víz nélkül: párkapcsolat. Férfi és nő, lehet összetörni az egyet a kettőben, aztán illesztgetni újra hátha eggyé lesz, de nem lesz. Kétségbeesett próbálkozások a találkozásra. A végpontban legalább látszik az egész lehetetlensége; aki nincs tisztában magával, magyarul önmagával nem találkozott még, az hogyan is lenne képes erre egy "másikkal", ráadásul azzal, aki egy teljesen másik pólusból jön. Ennyire egymástól távol csak nő és férfi lehet.
Itt legalább egyből a képünkbe nyomják: hiába. Szánalmas dugás a válás szakadéka mentén. Nem is dugás, erőszak. Így indít..Aztán megpróbálja elmagyarázni, vajon miért történt így.. Mert már ott az elején se, meg útközben se, meg a nászéjszakán se, meg mikor jött a gyerek akkor se, soha se..

Szabadság van e film után. Eltakarítottam az aknamezőn tett sétám után a törmelékeket, összetalicskáztam és kupacokba hordtam a romokat magam után. Most már csak én maradtam magamnak.

Hogy is van ezzel a művészettel? Hol a határ a művészi és a művészieskedő között?

Szomorú ez a film, egy sokat szenvedett, árva fiúcskáról, aki mindenáron, sziklaszilárd kitartással festővé szeretne válni. Olyan szépen nyit, akkora bennem is a remény, hogy ennyi hányattatás után majd pont a festészet lesz a legjobb barátja, az egyetlen egy, akinek vásznára önti befelé csorgó könnyeit. Még éppen csak cseperedik, mikor apja felakasztja magát, nevelőszülőkhöz kerül, majd anyja sem bírja tovább.. De ő kitart, mert van egy szenvedélye, mely átsegíti árkon-bokron, veszteségen.
Micsoda fegyelem, micsoda erő az elfojtáshoz.. Ezt a képességet hol árulják, mert ebből nekem aligha jutott? Történjen bármi is, a kislegény töretlenül alkot, űzött módon témát és formát keres. Aztán valami mégis félremegy, pedig már azt hittem, egy zseni életútjának szárnybontogatását nézhetem végig karosszékből, kényelmesen, de megtörik..

Legyen expresszionitsa vagy impresszionista, másoljon Miró-t vagy Klee-t, bújjon bele Picasso köpenyébe, hátha az szárnyakat ad, melyekkel a művészet magasságaiba repülhet? Vagy váljon katasztrófafestővé, mint a híres turizmus..álljon oda a friss baleseteshez, és másolja le annak utolsó pillanatait, vagy önmaga menjen el egészen a megsemmisülés pereméig, könyörögve kérve feleségét, aki háborodott hajszájában társa lesz, hogy addig nyomja a víz alá, hogy szinte megfulladjon? Vagy halott lánya arcát rúzzsal kenje be és törölje szét, hisz nincs itt semmi de semmi szent, csak ez a fránya művészieskedés. Vagy menjünk még tovább, amikor egy-egy alkotáshoz az emberélet sem kifizethetetlen ár, csak valami rémes festmény, performansz készüljön el, és gyarapodjon a mocsok, az öntetszelgés, az önfényezés a modern múzeumok gyárméretű termeiben?.. Tűnődöm, hol volt az a pont, amikor elhagyta a múzsa, amikor az őszinte, csupán önmagát másoló kisfiúból, szánalmas bohóc lett, mert valójában sosem találta meg, amit keresett..

Talán az a "gond", tűnődöm itt hangosan, hogy sosem volt meg a valódi mondanivaló, mely irdatlan erővel kitörni vágyik, és lényegében az keresi meg a megfelelő formát. A mondanivaló, mely az övé egyedül, a személyre szabott, az egyedi.. Ennek híján csak próbálgatjuk a ruhákat - az egyes izmusokat - egy életen át, abban bízva, majd a ruha világra hoz minket, de fordítva van ez..
Mennyire örülök, hogy sosem akartam festő lenni..

Ja, a papírforma szerint Akhilleusz utoléri a teknőst, de milyen áron és minek..

2018-06-17 11:48:26 Spoorloos (1988) / Nyomtalanul somogyireka (5) #26

Van ez mániám, hogy mennyire szeretnék egy picikét a másik ember bőrébe bújni, hogy általa érzékeljem a világot, remélve ezzel, hogy így megérthetem őt. Na itt egy film, ahol kielégülhet ez a vágyam, sóvárgásom, ám fizetek is ezért...
..ezzel az utálatos, genyó mozival, mely egyike a legaljasabbikoknak, itt aztán nincs megállás, a végpont odáig visz, hogy aztán tényleg eggyé lehess a másikkal, hogy átéld őt, és pontosan ugyanazt, amit ő. Ám úgy tűnik, ehhez az élet díszletei nem elegendőek..
Milyen szépen kezdi, a holland párocska nagy szerelmesen nyaralni indul, na jó a csajszi már útközben, mintegy be-behúz a képbe egy baljós elemet, s sejteti, nem lesz ebből édes üdülés. Előző éjjel egy aranytojásról álmodott, mely magányosan az űrben kering, ám ha találkozik egy másik ilyen tojással, randevújuk csakis végzetes lehet, valaminek az abszolút végét jelzi találkozásuk. S mikor örök szerelmet esküsznek egymásnak, boldogságuk csúcsán egy idilli benzinkúti jelenetnél, a lány végleg eltűnik. És innen kezdődik a végzetes csúszdázás..

ryood, itt az én verzióm:
Mit jelent az aranytojás? Számomra önön lényem meztelen valóságosságát, a minden történettől, szereptől lecsupaszított színtiszta igazam(igazim), melyre ezzel a szimbólummal éppen csak utalni lehet. Az aranytojás a majdnem "beteljesülésem", a majdnem és végső abszolút cél, de mégsem lehet igazi megérkezésem addig, míg egy másik ilyen aranytojással nem ütközöm, abban végleg fel nem nem oldódik ez az utolsó nagy képzet, hogy még valami vagyok..Magyarul, hogy a szerelem az bizony halálos dolog.

előzmény: ryood (#25)

2018-06-07 08:20:47 Undir trénu (2017) / A fa alatt somogyireka (5) #4

Ez vagány nekem, hogy ennyire meg tudtad magad óvni a cselekménytől..ja, én nem vagyok ilyen "horrorhoz" szokva, szóval rendesen elvitt..Úgy néztem, mint szerelmes választottját, így nem is vettem észre ezeket a hibákat. Ámulattal. Most, hogy így olvaslak, értem, és látom amikre utalsz, és egyet is értek. De azt hiszem, maradok a "választottamnál" , legalább itt a filmeknél a szerelem nem csak max 3 évig tart...

előzmény: ifj. Ó. Posszum (#3)

2018-06-06 10:24:40 Undir trénu (2017) / A fa alatt somogyireka (5) #1

Na ezt a filmet nem tenném be egy izlandi útikönyvbe, finoman szólva..
Imádom az ilyen hazug idillt felborító, északi letisztultság (de utálom ezt a "trendi"szót...csak azért sem leszek letisztult) mögé elbújó rettenet leleplezését. Ez az én mozim. MOZIM!!
Másfél óra színtiszta borzadály, de legalább igazi. És inkább borzasszon el, mintsem álságosan mosolygon rám, inkább húzza le az ünnepi asztalról a terítőt, hadd csörömpöljön a Herendi meg az ezüst..
Lényegében az egész életem ennek a rémálomnak a felgöngyölítéséről szól, amit emberi kapcsolatoknak, jól működő családnak hívunk, ahol elfojtás van, megjátszott házasélet, és évtizedekkel ezelőtt elfelejtettünk beszélgetni egymással. Egyre jobban úgy tűnik a jóléti társadalmakban még nagyobb az ínség. Uramisten, ezek a számomra földi paradicsomban élő izlandiak milyen mélyen szenvednek..
És ha a kiéhezett apuka, frigid felesége mellett éjszaka úgy kívánja, és megnéz ez egyik régi szeretőjével készült home made videot, amikor szenvedélyesen szeretkeznek, de akár baszhatnak is, mert azt is lehet, akkor vége a házasságnak. Ennyi volt, ennyit bír el ez a híres szeretet, melyre megesküdtünk a fene tudja, milyen felekezetű istenünk előtt..Szeretem a home made videokat, minden házasságba kötelező esti programmá tenném a híradó helyett.
És akkor borul a bili, na jó, vihar van már benne mióta. Árnyék a kerten a szomszéd fája miatt, a házikedvenc is eltűnik, és innentől megállíthatatlan a pusztulás. És noha jó sok északi filmet láttam, de ilyen végletekig brutális befejezésig egyik sem ment el. Eddig mintha lett volna egy illem a dánokban, norvégokban, svédekben, hogy noha tényleg mozsárba tesszük ezt a rémes idillt, amelyben élünk és addig verjük azt a mozsártörővel, amíg...de azért valamit mindig otthagytak, valami apró reményt. Úgy tűnik, ehhez Izland kell, ahol "tényleg az Isten lakik", mert ilyen komor vidéket, az elemeknek való teljes kiszolgáltatottságot csak ő bír el, hogy semmit se hagyjon épen.
Könyörtelen, szívszaggató, zseniális alkotás az emberről.

Összes komment...