somogyireka

Tapasztalat: 451 film
Kompetencia: 11 film
Súly: 726
Regisztráció: 2012. január 2. (5 év, 8 hónap)
Kedvencnek jelölték: 68 user

Bemutatkozás

http://somogyireka.hu/
http://somogyireka.hu/blog/

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Kedi
Kedi - Isztambul macskái
5 2017-09-17 4,2
(12)
Dare mo shiranai
Anyátlanok
4 2017-09-13 4,2
(78)
Cría cuervos
Nevelj hollót!
5 2017-09-01 4,4
(33)
Imagine
A képzelet ereje
5 2017-08-13 3,9
(14)
The Blue Bird
A kék madár
4 2017-08-10 3,7
(26)
An
A remény receptje
5 2017-08-09 3,9
(22)
Todo sobre mi madre
Mindent anyámról
3 2017-07-31 4,2
(449)
Le souffle au coeur
Szívzörej
5 2017-07-30 4,2
(42)
La belle Verte
Gyönyörű zöld
3 2017-07-28 3,7
(27)
Toni Erdmann
 
5 2017-07-18 3,9
(94)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Ez a kutyás vagyok, cicás vagyok elég nagy téma, és elég messzire vinne, ki miért választja egyiket, másikat. Számomra az, hogy valaki kijelenti ez vagyok vagy az, sokat elárul, olyan, mint a kézírás.

előzmény: hhgygy (#8)

Macska. Ő az, aki ebben a világban él, de nem ebből a világból. Akkor hát honnan? Hol vannak ilyen békés, erős ennyire otthonos terek? És akkor másfél órát mozivászonnyi méretben gyönyörködhetsz e tüneményben, mely ki tudja, miért, de megjelenik itt közöttünk. Szerencsénkre, nem is tudjuk mekkora szerencsénkre. Semmilyen emberi mércével nem mérhetőek a mozdulatai, mégis képes kapcsolódni hozzánk, mégis akar. Vagy inkább mi akarjuk őt, és ő csak reagál? Szükségünk van ezekre a nem emberi, de nem is szimplán csak állati szemekre, ezekre az ablakokra, melyeken keresztül "átláthatunk"..
Egy film, amelyet csak szívvel lehet nézni, mert értelme a macskának na az nincs.

Hosszú, hosszú, nehéz film. Amolyan japán A torinói ló, ahol négy kiskorút négy apától magukra hagy az édesanyjuk. Végül is az anya is "érthető", a boldogságot keresi gyermeteg módon, s önmagánál érettebb utódokat hoz el a világra, hogy azok a semmibe vetve egyre kétségbeesettebben nézzenek e kék égre fel.
A torinói ló, ahol szép lassan elfogy az étel, a víz, kialszik a lámpa, hogy aztán vele együtt hunyjon ki az én is.
A lebomlást, az enyészetet nem lehet felgyorsított filmkockákkal bemutatni, kell ez a két órán felüli műsoridő, a fájdalom csak szép lassan öl, jó ideig még él a remény, hogy anya visszajön, lesz pénz, lesz mit enni, nem fal fel a kosz, a vég.
..és mindez egy brutálisan fegyelmezett japán díszletben, ahol ha fáj csendben tűrni kell. Csak a világ meg ne tudja, hogy így élünk, mert akkor elválaszt bennünket egymástól, és inkább a lassú kín, mint a szétszakítottság.

Mennyiféle hangja van a csendnek.

Mikor már se víz, se villany, sem ebéd a testmelegem még mindig itt van velem, azzal nyúlhatok feléd. Meleg tenyereimmel simoghatom rád a földet, mikor temetlek, hogy végre békében legyél..
Vajon ki hantolja majd el az utolsó gyermeket?

nem is tudom, szabad-e itt beszélni, mintha ravatalozóba lépnék, körös-körül feketeség és halál, ragyogóan fekete, a létező legszebb szín. Elragadó..

Három árva leányka szomorúan-szépséges története..mert van és van és tényleg úgy tűnik, hogy van valami gyönyörűség a halálban, melyet csak a legkisebbek, az ártatlanok látnak. Közülük az egyik immárom felnőttként néz vissza sosem volt boldog gyerekkorára, s végre valaki odamondja, mert én is úgy tudom unni azt, amikor az első esztendők felhőtlen akármilyével jönnek..Nem és nem, nincs semmi édes a gyerekkorban, maximum az, hogy még édesdeden, semmit sem tudva alszunk, s azért ezt ne keverjük holmi "paradicsomokkal"..
Nos ezt a kislányt elég korán felébreszti élete, éppen csak pár éves és haldokolni látja édesanyját. Ó azok a képkockák, a fizikai fájdalom örjöngő mozija, az egykoron ragyogó anya szűnni nem akaró könyörgése, néha úgy tűnik az egyetlen hely az emberi életben amikor igazán vágyjuk "istenünket", ezen kívül olyan nagyon nagy a szánk..A kislány némán, földbe gyökerezve áll egyetlen vágyával a haldokló test előtt: hogy tudnék segíteni szépen meghalni neked? Éles kis tekintete gyorsan felismeri, noha először lát halált, mégis ismeri, itt már csak előre van és az a teljes vég, ami ennél csak jobb, csak gyönyörűbb lehet. Bizonyítékként ott vannak azok a selyempapír-finomságú találkozások később vele..
Lénye, pillantása szinte nem is emberi, úgy gyermekien tiszta még, hogy már nem alszik..

2017-08-13 09:50:09 Imagine (2012) / A képzelet ereje somogyireka (5) #1

Na ez most olyan volt, mint úszni "nektárban", aztán azzá válni, nem túlzok. Először tiltakoztam..nem kell nekem ez a nagyon jó, megszoktam már a kínjaim, aztán lassan felengedtem..
Ian vak, fehér bot nélkül közlekedik, egy lisszaboni klinikára hívják, hogy foglakozásokat tartson sorstársainak, hogy sajátságos eligazodását a teljes feketében megmutassa, átadja. Ujjaival csettintget, cipőjével nagyobbakat koppant, ezek visszhangjából méri fel, milyen messze is vannak tőle az egyes tárgyak, illetve meghallgatja a körötte lévő világot, mert az mesél neki. A kedvenc részem, mikor egy hajót szóra bír, mely végre óceánban hűtheti le forróságát, és nem is akárhol, hanem éppen a Tejo torkolatnál Lisszabonban. Igazi ínyenc ez a hajó.
Ám úgy tűnik, egyedi eligazodása, bot nélküli, bátor léptei nem igazán taníthatóak, ráadásul ő is sérül, zuhan, esik, zúzódik összevissza, mert néha elvét egy-egy mozdulatot..Ez a dolgok velejárója, melyikünk ússza itt meg sebek nélkül, nem is ez a cél. Ám mindig feláll, kedvét nem szegi egy-egy kudarc, és megy tovább, mélyen bízva önmagában. Ám általánosságban csődöt mond az oktatása, az öntörvényű, félelmet nem ismerő léptek nem taníthatóak, és elbocsátják állásából. Sokan el sem hiszik, hogy tényleg vak, még élvezik is, amikor elbukik. Nem sikerült neki, hehehe. Legjobb öröm a káröröm, ugye emberek. És békésen mindenki visszatérhet a fehér botjához. Nem kellenek itt változások, gyerekek.
A vakság jelképes is, nem kell hozzá üvegszem, tényleges fizikai szembaj. Így botorkálunk ebben a sűrű, sötét fekete moziban, ami az életünk, nekünk látóknak néha azért fények, színek jelennek meg a vásznon, de alapvetően olyan itt lenni, mint valami masszában hatolni előre a semmiben. Az egész ittlét ilyen koromfeketén abszurd, ilyen magányra ítéltetett ebben a végtelen térben.
Ám a szerencsések valahonnan mégis belülről hallják, merre az előre, ami lehet épp hátra is, hogy „valaki” súg(!!): hideg, langyos, meleg, meleg, forró, tűűűz..

ismételni tudom magam..
Optimista azért nem vagyok. De a kiskertemet mindennap gazolom. Messzebb nem érek el.
El is küldtem "kiskertemnek" ezt a videót.

előzmény: ryood (#40)

Elég sok éve várok már arra, hogy megtudjam, miként végződik A kék madár. Legelső gyerekkori emlékeim egyike az, hogy dédnagymamám a délutáni alvások előtt olvas fel belőle. Emiatt szerettem nála aludni..Ám nem tudom, miért, talán mert túl lassan olvasta és én előbb nőttem fel, és már nem aludtam délután, vagy mert mindig elölről kezdte, de sosem fejeztük be a mesét. Igy úgy lettem nagykorú, hogy nem tudtam meg, hol lakik a kék madár, csak azt sejtettem, hogy valahol lennie kell.
A könyvünk a korai ötvenes évek egyik kiadása, anyukám neve van beleírva, mint tulajdonos. Színes fedlapú, de belül csak fekete-fehér rajzos. Minden alkalommal azzal a reménnyel nyitottam ki, hátha mégis rosszul lapoztam végig, és színes rajzokat is találok végre benne, mert ott kell lenniük..mert bennem ott voltak!
Aztán most eljutott hozzám az 1976-os hollywoodi filmváltozat, hetek óta rakosgatom, nem tudtam elképzelni, melyik nap lesz, hogy erre rászánom magam. Már a dvd-borító is cukormázas, persze Jane Fonda és Elizabeth Taylor bármit elvisz a hátán ott még fiatalon.
És láss csodát, már az első képkockától szerettem, ott akkor még Hollywood gyerekcipőben járt, éppen csak kedvesként szirupos. A "film szövete” is olyan finom szemcsés, ja tudom, régi kópia miatt. Mintha a Bábszínházban ültem volna. Mentse a sors e mesét egy újabb feldolgozástól!

Persze azt az érzést ott a dédnagymamámnál nem hozta vissza, de míg néztem, azokat a délutánokat írtam újra magamban, és itt belül csak befejeztem Dedivel a mesét, és 2017. augusztus 9-én estéjére a könyv végére jutottunk, igen ketten. Dedi ott én még itt..Egyikünk sem sehol.

Bejártam kék madárért e szemmel látható délibábvilágot, e sok teret, ahol érzéseim rabja vagyok, elmentem érte a túlvilágra, feltártam az összes fájdalombányámat, lementem érte alvilágba, meg a felsőbb szférákba is. Ja igen, nagy utazó lettem itt az elmúlt években, de csakis a madár miatt.

Soha senki és semmi nem hívott igazán csak ő. Aztán tegnap este rájöttem, hogy nem fogok rájönni, hol lakik..de mégis valami kiviláglott itt hirtelen
Aki kíváncsi, kitartó, meg rettenetesen türelmetlen is, miként én, türelmesek növesszék csak a rózsáikat, járjanak utána a történet végének, ezt nem lehet elmesélni, minden leírás csak körbeírás. Brutális, egyhegyű mozdulatok ezek minden ismerten túlra..

2017-08-09 10:53:04 An (2015) / A remény receptje somogyireka (5) #3

Micsoda halk film, éppen csak lopakodni merek, meg ne halljon, ne zavarjam csendjét. Nem siet sehova, már az első perctől a helyén van, megérkezett, éppen csak rálehel a mozivászonra egy történetet, de nem is a mondandó számít, hanem „az ahonnan szól”. Igen, megint és megint nem csak az esemény, hanem az elbeszélő „helye” nyűgözött le. Hogy hiába itt a sok fájdalom, az élet igazságtalansága, a sors különös bélyegei, a kirekesztettség mégis minden előtt feneketlen csend van, minél mélyebbre hatolok benne annál feketébb és gyönyörűbb. Innen bukkan fel minden, ami már érzékeink számára is felfogható, ám e filmben még érződik a „csend illata”. Szeretném, hogy megsimogasson, átöleljen, ne eresszen. Odabújtam hát picit e filmhez, míg néztem. Jó lenne egy ilyen halkszavú mozi nekem is életnek.

Tokue 76 éves Hansen-kóros(lepra!!) hölgyike, milyen gyönyörű is az arca, hogy ragyog, részidős állasra jelentkezik egy dorajaki sütődébe. Egy speciális japán palacsintáról van szó, melybe babból készült krémet tesznek. A Főnök, a sütöde alkalmazottja évek óta konzervdorajakit vásárol, munkájában semmi áhítat, túlél, ahogy itt sokan, monotonon, szófukaron, morcosan végzi mindennapos robotját. És mindezt persze bele is főzi a sütibe, naná. Egyik nap betoppan hozzá ez a különös forma szerzet, e szinte manó nénike, beteg kezével, és állásra jelentkezik, és innentől indul útjára e csendes csoda.

S miként a babnak és a cukornak is, hogy összeérjen idő kell, Tokue és a Főnök mindennap két órát vigyázza ezt az időszakot, ugyanez kell két ember közé is, hogy egymáshoz megérkezzenek. Ha lehet választani akkor a cukor leszek. Gyere hozzám babocska.

S ha minden egyes babszem történetét meghallgatod, miközben óvatosan kevergeted a barnás krémet, ha a szélre úgy figyelsz, mint jó barátra, aki hírt hoz neked, s nem messzebbről, mint a saját szívedből, s ha a másikban saját magad leglényegét látod, azt, ami csak körülírható az emberi szóval, ugye…és ha ezzel a mozdulattal kevered a krémet, simogatod rá a palacsintatésztára, mintha szerelmed hasát kenegetnéd..szóval akkor…
Ez a közel két óra megmutatja mi van akkor..

2017-07-31 10:57:15 Swinger (2016) / Swingerklub somogyireka (5) #5

Azért a kiüresedett házasság, az egymás mellett élés, az elhallgatás egy kapcsolatban, a hideg szív elég nagy probléma. Néha azt gondolom, a jóléti népek sokkal jobban szenvednek steril életükben. A baj, a szükség valahogy összemelegíti a szíveket.

előzmény: Újpest Ostora (#4)

Ejha, jó kis agytorna így hétfő reggelre..na mert itt van e meglehetősen bonyolult történetszerkezet, a több ponton való utalás más alkotásokra, a finom összemosódás az 1950-es All about Eve című filmmel, s ahogy A vágy villamosa is folyton be-bekúszik. Szóval kell egy csavaros agy ahhoz, hogy e koncentrikus, egymásba úszó köröket átlássa. Ám én akkor nyugodtam végre meg, amikor e sok körből egy lett, vagy inkább „szív”.

Amúgy meg bőven lehetne egy legújabbkori Jézus magyarázat is, nesze nektek csak nyitott szemmel élők, a jelenségek szintjén elveszők, a látvány után ítélők, nesze nektek szívetekben vakok.
És persze Szűz Mária.. akiről Almodóvar egy laza mozdulattal lefújja a port, és a képünkbe nyomja, lássátok ilyen az isteni Anya. Nem kék ruhában, felhőn álló, liliomosan tiszta. Testében akár egy hadsereget is kiszolgált, de szívében szűz maradt, azt egyedül csak urának adja. És jó hír, a legjobb, hogy még férfiként is lehet Máriává válni..
Anyukám, anyukám találd ki, hogy az én nagy kincsem ugyan ki, ki más is lehetne ha nem te, ültess hát gyorsan az öledbe!

Összes komment...