somogyireka

Tapasztalat: 571 film
Kompetencia: 11 film
Súly: 846
Regisztráció: 2012. január 2. (7 év, 8 hónap)
Kedvencnek jelölték: 88 user

Bemutatkozás

http://somogyireka.hu/
http://somogyireka.hu/blog/

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Das schweigende Klassenzimmer
A néma forradalom
4 2019-09-15 3,9
(41)
Grizzly Man
Medvebarát
5 2019-08-31 4,3
(114)
Encounters at the End of the World
Találkozások a világ végén
4 2019-08-26 4,3
(42)
Ballon
A hőlégballon
4 2019-08-14 3,7
(37)
Werk ohne Autor
Mű szerző nélkül
5 2019-08-13 4,1
(10)
Der Händler der vier Jahreszeiten
A zöldségkereskedő
4 2019-08-03 4,0
(53)
Allegro
 
3 2019-08-02 3,1
(13)
The Price of Everything
Senki többet
4 2019-07-28 ?
(8)
Reconstruction
Rekonstrukció
4 2019-07-15 3,9
(89)
Tillsammans
Együtt
5 2019-07-11 3,9
(94)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Az van, hogy irtóra irigyeltem ezt az osztályt..először is amiatt, hogy létezett valaha egy ilyen összetartó közösség, melynek noha sokféle volt a számlálója, de határozottan ugyanaz a nevezője, mely megtartotta őket különbözőségük ellenére is. Gyerekkorom óta zsigeri vágyam egy ilyen csoporthoz tartozni. Sosem találtam rá. Mára már az is csoda, ha két ember között közös nevező van..
Aztán még amiatt is irigyeltem őket, hogy létezett egy kor, amikor a megoldás még olyan kézenfekvő volt, hogy elég volt a szomszédos, ugyanazt a nyelvet beszélő nyugatra emigrálni, ahonnan persze nem volt visszaút, de akkor is...hogy létezett egy földrajzilag is definiálható hely, mely abszolút megoldást kínálhatott. Szóval, hogy tárgyiasítható volt a paradicsom. Mára már ilyen sincs.

u.i.:Ha nem döntöttem volna el, hogy ezen a hullámvasúton, ami az élet csakazértis a végéig csak felfelé utazok, s mikor zuhanok épp akkor befogom a fülem, szemem, orrom, egyszerűen ignorálom, ha nehéz..akkor most nagyon szomorú lehetnék, mert soha ilyen szar korban nem éltünk, mint a mai...Se paradicsom, se eszmék mentén szerveződő közösség, se semmi se..Ráadásul fillérekre váltottuk az igazságot is, és ahogy a Mester mondja a démonok is tanítószerepben tetszelegnek.

2019-08-31 16:47:03 Grizzly Man (2005) / Medvebarát somogyireka (5) #8

Hol járhat ez a Werner Herzog, hogy az élet ily rejtett történetei találják meg? Vajon milyen eszközökkel keres, hisz amit talál, az a hétköznapi szem elől messze rejtve van. Ás vagy robbant, miközben téma után kutat vagy egyszerűen csak olyan szép a szíve, mely magához vonzza az ilyen ritka eseteket?
Mert ez egy nagyon szép történet. Igaz, a vége az életből nézve drámai és tragikus, közben meg abszurdan gyönyörű, hisz a főszereplő bizony szerelmének része lett azzal, hogy felfalta.
Adott egy különös alak, aki talán azért is lett szenvedélybeteg, mert sokáig nem találta élete célját, az átlagember számára ismeretlen tűz(őrület) hajtotta. A medvék iránti túlfűtött imádata. E vérengző, embert megtámadó, öntörvényű lények iránt, melyekből nem tudom elképzelni, hogy is lettek Mici meg Füles Mackók. Medvék, akik a mi időnkön és terünkön kívül élnek egy számunkra teljesen kódolhatatlan helyen, furcsa, hogy mégis úgy tűnik, ugyanazt az erdőt, vizeket, hegyeket használjuk.
13 esztendő a medvék mellett a vadonban. Emberi számítás szerint nem minősíthető a főszereplő "normálisnak", igaz, ugyanúgy mozog, beszél és veszi a levegőt, mint mi, de ő egy kicsit mintha e medvék által lakott létbe is átnyúlna.
A film fele Timothy Treadwell (= a grizzly man) eredeti filmfelvételeit mutatja be, a másik pedig már a Herzog-féle reakció erre. Megszólal barát, szerelem, halottkém, medvebiológus. Csak a medvék hallgatnak. Sosem fogjuk megtudni, mit szóltak a főszereplő lángoló szerelméhez.

Van ez a mániám, hogy szeretnék egy védett helyet, ahova nem ér el a világ..Ja, gyerekes dolgok ezek itt a föld közepén, tudom. Sokféle álmom elbúcsúzott már tőlem, és könnyebb is lett így nekem, de ezt még cipelem. Egy hely, amely hallomásból sem ismeri ezt a közép-európai nyarat, és egész évben tél mélyi csendje van. Eddig a Färöer-szigeteknél messzebb nem merészkedtem álmodozásaim során, de most Herzog nagyobb és bátrabb túrára vitt. Az Antarktiszra. És nem álltunk meg Antarktisz citynél, ami szinte olyan, mint valami folyton zajos gyárterület, hanem kimentünk vidékre is..
S útközben jöttem rá, nem is a táj az, ami vonz, hanem a hasonlóak társasága. Azon embereké, akik szintén ilyen intenzíven vágyják ezt a védett helyet, és ők tettek is érte, elköltöztek a világnak e peremvidékére. Persze van valami "nyomos" okuk, mert vagy kutatnak valamit, pl. a fókatej összetételét vagy a jéghegyek vastagságát mérik, de van olyan is, aki egyszerűen csak paradicsomot termeszt a lakásában és ragyogóan elégedett. Nem hiányzik neki az, amit a világ itt a földgolyó közepén kínál, és amiért jócskán fizetünk ...

Már 33 éve nem.. érdemes tőle YouTube-on is nézni, majd keresek angol nyelvűt is, mert én németül láttam, ám lehet, ilyen szimpatikus, mint a filmben egyik videóban sem lesz...

https://hu.wikipedia.org/wiki/Joseph_Beuys

ismered? tudod, ő Beuys, akinek az alkotásai láttán a nem edzett néző kiszalad a múzeumból. Véres katéter, sarokban hagyott seprű, zsírral töltött kalap...először én is ezt csináltam, aztán elkezdtem meghallgatni interjúkat vele. Igen, számomra is a film "szíve" ez a rész.

előzmény: ryood (#4)

2019-08-14 09:12:54 Ballon (2018) / A hőlégballon somogyireka (4) #4

Mennyire is szeretem nézni a német 1989-es novemberi híradókat. Ha örömtől akarok megittasodni bekapcsolom ezeket, nem is tudom, milyen sokszor megnéztem már, ahogy bejelentik, nyitva vannak a határok, ahogy kb. élő műsorban szembesül a bemondó is azzal, hogy igen kimondhatja, lebomlik a fal. A nagy újrakezdés korlátlan boldogsága volt ez, ami hol van már...most már nincsenek falak, most másfajta börtönök vannak.
Jó film, ami azért túl van tolva..Rögtön utána megnéztem, hogy is volt ez igazából, és persze, hogy kellett valami, ami odaszegez a képernyőhöz, és nem ártott "thrilleresíteni" kicsit, nagyon. De szerencsére nem tolták annyira túl, mint a '82-es amerikai változatban, amitől a túlélőknek is kavarog a gyomra és csak reménykedtek, hogy ezúttal jobban sikerül.
Tényleg bajban vagyok az ilyen valós történeteken alapuló filmekkel, hisz annyira odaadom magam a filmnek, és én a valóságnak szeretném odaadni magam, és nem tudom, milyen mélységben bízhatok a filmben.
Persze érzelmileg brutálisan megmozgatott, 18 éves fiammal és az apjával néztem, aki ha nem is az NDK-ból, de Magyarországról menekült még '81-ben, és a fiamnak most lett nyilvánvaló, mit is élt át az apja. Noha számtalanszor elmeséltük neki már, de hogyan is érthetné innen a "szabadságból" a múltat. Hiába sétáltunk már át sokszor az egykori fal nyomain, ezek mára nekik csak mesék..mindaddig, míg saját bőrükön nem érzik újra.
Szóval, mint afféle történelemóra nagyon is kellenek az ilyen filmek, sajnos dokumentumfilm nem készült arról az éjről, így ezzel kell beérni.

Nekem azzal semmi bajom, hogy nincs mélységeiben árnyalva, miért akarta a normális NDK-s otthagyni az országát, azt gondolom, még az én törtélelmi ismereteim is elegendőek ennek teljes megértéséhez, ami nem volt ötös sosem.

Háromórás megafilm, minden pillanata irtózatos erős. Gondoltam, három részre elosztom, de aztán egy ültő helyemben végignéztem. Teljességgel beszippantott. Kedvenc témám, kedvenc korszakom. A művészet a 20. században.
A történelem, az ember "fejlődése", ami a jelenségeken túl tényleg van a világban a művészet felől érthető meg igazán. A művészet afféle valódi lenyomat a korról. Régmúlt királyok nevét, történelem könyvek eseményeit elfelejtem, de egyes korok festményei mélyen a retinámba égtek.
A főszereplő figurája életrajzi alapokon áll, talán jobb lett volna, ha a film teljesen fikció, szerintem ez a nagy hibája..ugyanis, mióta meghallgattam egy riportot az "eredeti" festővel Gerhard Richterrel a filmről már nem vagyok annyira lelkes. Ugyanis elhatárolódik a látottaktól, e témában szeretett volna inkább csöndben maradni...talán jobb lett volna nekem is, ha nem keverem a filmet és a valóságot.
Mert a film önmagában gyönyörűen megáll és teljesen hiteles tabló a náci Németországról, a szocialista NDK-ról és a teljesen szétzuhant düsseldorfi művészvilágról.

Micsoda egy utazás..az entartete Kunst-tal kezdünk, majd a szocialista realizmusból eljutunk egészen Beuysig, sőt hozzá sem csak úgy felszínesen érünk. A kamera odaáig merészkedik, hogy szóra bírja azt a művészpápát, aki Düsseldorf egyetemének trónján ült, és megtörténik a filmben az a "csoda", hogy még a kalapját is leveszi, amit amúgy szex közben is magán hagy..és az is kiderül, mi van a filccel és zsírral készült alkotásai mögött. (persze ez azért annyira nem titok, hisz a legelső Beuys kiállítás felfedi ezt, de itt nagyon jól illeszkedik a filmbe a kitárulkozás)

És ebben a sehonnából a semmi felé tartó művészvilágban, ahol nincs fejlődés, esetleg csak változás, ahol nem tudjuk vajon a századokkal ezelőtt élő festők voltak-e ténylegesen közelebb a "lényeg"-hez vagy a modernek, hihetetlen jólesik egy őszinte alkotó, a főszereplő közelsége és támasza. Vajon Gerhard Richternek mi nem tetszett ebben? Ez azóta is nyugtalanít.

E három óra megint csak megerősít abban, hogy művészet csak ott létezhet, ahol hitelesség van. A kép csak akkor él igazán, ha átélt, ha saját. Ha minden ecsetvonásban ott van az alkotó, mert elsősorban magának fest, hisz végre valahára találkozni szeretne önmagával. Noha tudja, összes festménye csak eltakarja őt, de mégis minden egyes üres vászon előtt a lehetetlent célozza meg. És akkor itt egy festő, aki átívelve a történelem egyik legszörnyűbb korszakát jegyességet köt a festészettel és hű marad hozzá.

Vagy két éve annak, hogy félreraktam a Fassbinderről szóló nagy könyvemet, volt egy rész, ami nagyon felcseszett..Azelőtt is mindig hozzáolvastam az egyes alkotásokhoz. A fassbinderi film nekem az életrajzi adatokkal volt teljes. Ismerni vágytam a rendező személyét is, amikor a filmjeit néztem. Persze, persze egy profiról van szó, úgyhogy zseniálisan elbújik az egyes szereplők mögé, de valahogy nála azt érzem, az egész életmű olyan mint maga a személy, annak egy óriás változata. S nincs olyan porcikája, legyen az a sarka vagy a lábujja, mely ne jelenne meg egy-egy alakban. Persze ezt most tényekkel kéne alátámasztani, nekem meg itt évekkel az említett könyv után csak érzéseim maradtak.
..melyben eljutottam ahhoz a részhez ahol bemutatja, Fassbinder milyen felsőbbrendűen, mondjuk ki Übermenschként viszonyult az egyes színészeihez, valahogy totál elment a kedvem a túltolt viselkedése után, ki ő, miért hiszi azt, hogy neki lehet, amit a másiknak nem..a fenébe is, csak német volt...és most jut eszembe, és ezennel itt hirtelen megértőbb lettem és lehet a könyvet is továbbolvasom, hisz önmagát is egy ponton túl csak lenézte, miként az egyes színészeket is, más különben miért itatta volna halálra magát, mint egy disznó, miért nézett úgy ki harmincvalahány évesen mint egy elhasznált rongy. Ennek a személynek ez járt, saját maga sem kivétel.
A zsenialitás tényleg karon öltve jár egy elviselhetetlenül nehéz személyiséggel? S miként saját maga tökéletlenségével, ugyanígy a környezetében felbukkanó töredékességgel is kegyetlen maradt? Rémes lehet a zsenik elefántcsont tornyából erre a kettétört világra letekinteni, s ráeszmélni arra, a fenti szabályok itt nem érvényesek, valószínű onnan nézve itt csak megőrülni lehet..
Ez a filmje egy korai mű, ahol elvileg még fénykorában volt, ha nála egyáltalán volt ilyen, s nem valami ősöregként született. A húszas évei végén jár csak, de pontosan megfestette a jövendőjét. Szuper film, akárcsak a többi. De nem nézném újra meg.

És ide kell írnom, ismerem a Fassbinder legszebb arcát is, én sem véletlen "szerettem bele" évekkel ezelőtt, azt hiszem, az volt az a pont, amikor és ahogy Hanna Schygulláról beszélt.

"Ördögi" egy ügy ez. Kavarog a gyomrom rendesen. Talán mert ódivatú vagyok, és a saját művészetdefinícióm az gyökeresen más, mint a filmben bemutatott. A művészet nem evilági származásunkra utal, híd a valódi és a látszat között, a legutolsó remény ott, ahol filozófia, vallás, tudomány már régen feladta. Saját művészetdefinícióm nem is tud az anyagiakról. Noha egy-egy alkotás testet ölt fizikai síkon, de valójában egy "másik világra " utal. Ebben a világban, de nem ebből a világból. Nem váltható át anyaggá, nincs az az arany, mellyel kifizethető.
Ehhez képest itt pedig tetőtől talpig bemocskolják. (Mű)tárgyiasítják azt, ami egész lényében valójában szellemi. Számomra maga a festmény, mint megfogható, tapintható tartalom a legkülső "burka" valaminek, melyhez ha csak közeledek is megégek..
Persze tudjuk mindez a művészetet nem érinti, ettől csak annak lesz mocskos a keze, meg a lelke aki kufárkodik vele. Mint mikor legtisztább tanításokat pénzzel mérnek..
Számomra műkereskedő és műgyűjtő ezen végtelenül sznob, elitista szintje egy kutya. Nem tudok elérzékenyülni a milliárdos műnő könnyein, ahogy meghatódik egy százmilliós kép láttán. Aki művészeti alkotást pénzben mér az fusson itt még jó pár kört. Ja, valószínű valami más szót kellene kitalálnom a művészetre. Mert az enyimet elhasználta a világ.

2019-07-22 12:48:15 Allegro (2005) somogyireka (3) #2

Afféle Sztalker kistesó ez, még a Zóna szót is ugyanabban az értelemben használja, mint Tarkovszkij. A hely, minden ismert hely előtt, mely valójában nem is létezik, mégis minden jelenség alapja. Itt éppen Koppenhága közepén, ahova egy női vécén keresztül vezet az út..
Ugyanaz az érzésem, mint a Rekonstrukciónál, hogy noha ténylegesen érződik rajta az alkotó önmaga felé való kutatásának őszinte szándéka, de a megvalósítás, a képek, a képzetek már zavarosabbak. Sőt, ha lehet az ügy még zavarosabb, mint az első filmnél. És azt gondolom, merész fogás a Zónáról egy olyan "helyről" szólni, ahol az alkotónak még csak halvány sejtései vannak, mi lehet az..

Összes komment...