somogyireka

Tapasztalat: 563 film
Kompetencia: 8 film
Súly: 763
Regisztráció: 2012. január 2. (7 év, 6 hónap)
Kedvencnek jelölték: 88 user

Bemutatkozás

http://somogyireka.hu/
http://somogyireka.hu/blog/

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Reconstruction
Rekonstrukció
4 2019-07-15 3,9
(89)
Tillsammans
Együtt
5 2019-07-11 3,9
(94)
Salmer fra kjøkkenet
Dalok a konyhából
4 2019-07-10 4,1
(119)
Journal 64
A 64-es betegnapló
4 2019-07-07 4,0
(192)
Fucking Åmål
Kurva Amal
4 2019-07-06 3,9
(160)
Pauline à la plage
Pauline a strandon
3 2019-07-02 4,0
(28)
Searching for Sugar Man
Rodriguez nyomában
4 2019-06-26 4,4
(78)
Three Identical Strangers
Három egyforma idegen
5 2019-06-25 4,3
(50)
Dronningen
Szívek királynője
4 2019-06-24 4,2
(22)
Þrestir
Madárkák
5 2019-06-15 4,0
(50)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Majdnem szenzációs film is lehetne..Szenvedélyes kutatásról tanúskodik. Kutatásról a "valódi" irányába. Ám legyen az ember bármily olvasott is, azért 29 évesen inkább a tűz hajtja arra, hogy igazi legyen, de nagyon ritka, hogy ehhez valódi tudás is társul. Aztán később, ha megvan a tudás esetleg alábbhagy a tűz. Mert amiről itt szó van, az kb. az, hogy gyorstalpalón megkapjuk az egész advaita irodalmat.. A világ belőled bukkan fel, s az éned az első képzet. Ki vagyok hát én, aki világokat vetítgetek?
Mintha a rendező összevissza olvasott volna a témáról, és noha voltak személyes megtapasztalásai önmaga valóságával kapcsolatban, de még nincs igazán kifésülve benne ez az ügy, ezért zavaros az egész. Nincs egy stabil alap, amire építkezik, mert a dolgok kutatását 29 évesen, amikor a filmet készítette éppen csak elkezdte..
Adott egy író, aki miközben nézzük a filmet velünk egy időben írja a sztorit, amit látunk, tudjuk fikció az egész, és azt is, az első fiktív szereplő önmaga az író, aki szerepet ír magának a saját történetébe..

Az jut eszembe, mindennapokat, szimpla emberi érzéseket, lásd szerelem öntünk nyakon tankönyvből szerzett "abszolút" ismeretekkel..Így csak kapkodja a fejét a néző és hiszi azt, hű itt valami nagyon bonyolult, elvont dologról van szó, amihez kicsi vagyok. Pedig nem, szerintem, ez csak egy alapjaiban még zavaros film, ezért kódolhatatlan, de nagyon-nagyon reményteli folytatást ígér. Úgyhogy nézem is a rendező későbbi filmjeit. (mondjuk a legfrissebben már meg sem próbál ehhez a témához nyúlni..)

2019-07-11 13:19:02 Tillsammans (2000) / Együtt somogyireka (5) #7

Svédország 1975 a Tillsammans kommuna (vég?)napjai. Mennyire szerettem nézni minden egyes percét, milyen kellemes csalódás volt látni a svéd embert eredeti „ragyogásában”, amikor tényleg olyan szépséges, mint a nyelv, melyet használ, a nyelv mely (írtam róla épp egy másik filmnél) északi zordságát és fegyelmét minden magánhangzóval feloldja valami franciás, örök nyarú dallam, rendszerbe foglalt trallala.
Számos pár és család él együtt egy fedél alatt a „szeretet” nevében. Minden szép és jó, amíg az egyik lakó frissen elvált testvére és két gyereke be nem költözik a közös ház meditációs termébe, onnantól szabadul el mindaz, amit addig jól védett a „szeretet” kerete. Na meg hol fogunk eztán meditálni? Dominóeffektusként a költözés után sorra borulni kezd minden. Nyílt házasságról kiderül, hogy elméletben jól, gyakorlatban azonban csak nem működik. Napvilágra kerül számos ideológiai és politikai ellentét.
Talán az ősközösségben még kevésbé kifejlett identitással, jellembéli differenciáltsággal működött ez az együtt, de azóta túltoltuk énünk cifrázását és olyannyira különbözőek lettünk, hogy túl közel és túl sokáig leginkább idegesítjük egymást. Fene nagy lett az én, annak bizony tér kell. Még két embernek is nehéz megtalálni a kapcsolódást, nemhogy tíznek egy fedél alatt. Talán mindez egy jól működő vezető uralma alatt jöhet létre, de itt inkább az „anarchiára” bízzák, hogy az majd intézkedik és miként a természet önmagát, rendbe teszi..
Ám mindezek ellenére biztató és édes a vég. És minden nehézség ellenére csak hisszük, mert akarjuk és vágyjuk, óriássá nőtt énünk ellenére, hogy együtt akarjuk csinálni tovább. Még akkor is, ha rettenetes végighallgatni, ahogy élettársunk a másik szobában a szomszéddal éli át élete első igazi orgazmusát, de csak meg akarjuk tanulni azt, ami a legnehezebb..Szeretni egymást.

Miért érzem azt, hogy a norvég az eggyel kevésbé feszes nép..a svéd a legszigorúbb, utána norvég aztán dán..

előzmény: ryood (#5)

Egyszer régen, mikor még nem jártam Svédországban és az átlag svédet sem ismertem a nyelv alapján volt egy elképzelésem e tájról. Ha fájt vagy fáztam elég volt csak svédül felolvasnom magamnak, s anélkül, hogy értettem volna minden szót felmelengetett, gyógyított a szó. Egyszerre volt franciásan dallamos és északian fegyelmezett, határozott. Olvasztótégelye végpontoknak.
Amikor először érkeztem meg Stockholmban még azt hittem, majd most ha minden oldalról ez a nyelv vesz körül jó lesz nekem..Megvéd, eltakar, ápol és a többiek..Volt egy olyan képzetem is, hogy a nyelv csengése, dallama elárul valamit arról a népről, mely beszéli, hogy ők is úgy izzanak, hogy közben hűtenek is, lények az ellentétek találkozásában. Még arra is gondoltam, maga a nyelv át is írhatja az őt beszélő személyt, így mint afféle gyógyír mind gyakrabban olvastam fel magamnak hangosan. Aztán ahogy többször jártam kint Svédországban lassan elfelejtettem egykori képeim.
Erre itt van ez a film, mely pontosan erről a nyelvről szól, mintegy alátámasztja egyszer volt elképzeléseim. Egy film, mely elsőre jéghideg, de mely minden képkockájában tűz lobog, mely az északi, zord távolságtartatást csak mint egy bekecs viseli és alig várja, hogy a film végére levehesse már és feltárhassa, hogy a svéd tél csak látszat, mely a világmindenség legszebb nyarát takarja el.

Mostanában többször is kísértetiesen az életem jelent meg a mozivásznon. Egy eltúlzott, felfokozott állapotában, kinagyítva láttam saját félelmeim..Óvatosabbnak kellene lennem a filmválasztással?
Vagy inkább csak jó lenne minden nagyon nehéz, de boldog pillanatban is tudni, hogy csak mozi ez meg film és ha hozzáérek kiderül, nincs is ott. Vagyis tudom, a tudás nem elég..
Nácizmus, modernkori Mengele, aki még ma is aktív, Dánia szőnyeg alá söpört története egy női sterilizáló-otthon kapcsán, Sprogø szigetén, ahova kezdetben csak azok kerültek, akik nem hozták 100 pontosan az árja magatartást, mai utóda, "leányvállalata" pedig már bevándorlók ellen szakosodott..
Nem gondoltam, hogy aktuális kínjaimat majd e kapcsán tudom kiönteni végre magam elé..hogy aztán szépen felszáradjon az, mint egy tócsa víz. Mert egy ideje bennem dúlnak és hiába beszélek róla, nem segít. Kellett ez a két óra tömény rettegés, amit ez a mozi okozott, mely által olyannyira felerősödtek a tünetek, hogy szembe kellett nézni velük.
Bonnban jártam a múlt héten, 18 éves kihagyás után. Ott szültem és most tértem először vissza. Félelemmel vegyes szégyen járt át, ahogy esténként a szállásomra mentem. Bonn és Bad Godesberg annak idején előkelő villanegyed volt, most helyenként alig láttam ott németet...Nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Vagyis de, ám ez nem tett, csak egy érzés. Szégyellem magam megkülönböztető-magatartásom okán. A szállásadóm, aki echte német, na jó, német-svéd, szóval a filmben említett északi-germán típus tökéletes megtestesítője erre csak annyit mondott, igen, neked valószínű szembetűnő a változás, én inkább örülök, mert színesebb a táj.
De film leginkább egy extrém szigorú, "keresztény" német iskola miatti félelmem hangosította ki, mellyel az elmúlt fél évben kapcsolódom. Legrosszabb perceimben a filmbéli szigetet juttatta eszembe. Állítólag túlzok. Hát remélem. Már csak egy hét és vége, nyári szünet. Visszaszámolok. Erre pont itt a finishben nézek ilyen mozit..

2019-07-06 09:09:03 Fucking Åmål (1998) / Kurva Amal somogyireka (4) #16

Ezek szerint a "boldog" Skandináviában is léteznek elcseszett helyek. Åmål-nak hívják Svédországban ezt a városkát.
A kamaszkor pusztító évei. Agnes szerelmes Elinbe, az iskola legjobb csajába, akiről minden fiú álmodozik. Elin nővérével és éjszakai műszakban dolgozó anyjával él egy tömbházban, ahol még nagy tükör sincs a lakásban, így Elin mikor meg akarja nézni, hogy áll a fenekén a bugyija a liftet kell hívnia, s reménykedni abban, hogy az épp üresen érkezik. Agnesé pedig a mintacsalád, ahol a szülők tényleg mindent megtesznek a gyerekért, talán túl sokat is, bulit is rendeznek neki a születésnapjára, helyette, vagyis akarata ellenére, ám hiába várják a meghívottakat. Az álmodozó, naplóíró Agnes nem a legvagányabb lány az osztályban..s leszbikus érzelmei pedig hamarosan gúny tárgyává lesznek.
Egy kerettörténet, melybe valójában nem fér el a kép..vagyis noha a kamaszkorból indul, messze túlmutat azon. A tömeg "vadállati birkatermészete"( tudom, képzavar, de egyszerre bégeti ugyanazt a szólamot, ám egyre tűrhetetlenebb erőszakkal..) és az egyedi ember szembenállása. Vajon a tömeg miért nem tűri a mást? Talán mert saját totális átlagosságára, szürkeségére emlékezteti, mellyel szembesülve agresszív lesz, hisz elfojtott, meg nem élt életére emlékezteti.
A tét itt óriási, felvállalom-e az ordító, lincshangulatú tömeggel szemben a szerelmet vagy beállok-e én is hangoskodni közéjük..Merem-e vállalni a szívem minden tanult észérv ellenére? És mindezt a teljesen éretlen kamaszkorban, amikor még oly ártatlan vagyok, nem nőtt rám egyetlen szerep sem, amikor még annyira látszódom..Felnőttek tanulhatunk a főszereplő gyerekektől!

Nehéz ehhez a filmhez kapcsolódni, annyira kimódolt, hogy már abszurd felé hajlik. Mintha egy francia nyelvkönyv példái lennének e mondatok, annyira mesterkélt benne minden. Mintha vastag, határozott vonallal lennének megrajzolva az egyes karakterek, melyek megtestesítenek egy-egy személyiségtípust. A szép nő, a cserfes, de okos fruska, a balek, butuska, a bájgúnár. S az egyes jellegek nem is keverednek, vegytiszta jelképek ezek. A színészképzés őskorának régészeti leletei. Nem is tudom, mint film kezelni..Mégis szeretem, mint ahogy szeretem az elsős némettankönyvem mondatait is, még NDK-s könyv volt. Hallo Uwe, wie war die Reise? Danke gut, nur anstrengend..Meg ahogy az Ohm törvényét is szeretem, a részem lett, álmomból is ha felvernek felmondom.Ugyanazon fogyasztó kivezetésein mért feszültség és a rajta áthaladó áram erőssége...Szerintem, ennek a filmnek is ez lesz a sorsa. Marad.

A nem lehetsz próféta a saját hazádban pompás esete.
Ilyen egy normális ember. A két lábbal a pályán játszó, s nem úgy mint a sok féllábú a sztárvilágban, akiknek önfénye nulla, hanem csak a reflektorok. De ugye elszoktunk a természetes fénytől, s hirtelen zavarba jövünk, jé, ezt így is lehet..hogy az előadó nem növeszti magára kínos szerepeit, nem tetszeleg megcsinált pózokban százezrek előtt, hanem a tömegek előtt is pontosan ugyanaz marad, mint egymaga a színfalak mögött. Mert itt végre tényleg a művészet és nem a művészke a lényeg, és egyértelmű annak a ténye is, az előadó nem más mint egy bábu csupán, aki azért adta életét a művészetnek, hogy az teljességgel leegyszerűsítse, kifakítsa, megfossza a valóság képzetétől halandó lényét.
Viszont maga a film nem égetett meg. Talán a maga Rodriguez személye nem ejtett rabul, miként a zenéje sem. A film meg valahogy annyira lassan ér a végkifejlethez, hogy odaérve elfáradtam kicsit. De nincs jobb ötletem, hogy lehetett volna jobban. Szóval ez itt a végén csak amolyan háziasszonykritika..

Szívszaggató dráma, rengeteg kérdést feltevő. Meg kell nézni.

Szerettem volna mindig is találkozni szembejövő önmagammal, aki ugye a túloldalról jön felém. Azt hiszem, volt pár ilyen találkozásom már, amikor a másikban azt az ént láttam, akit magamból a tükörben ugye sohasem, hisz jó takaró ez a forma. Érdekes, "szembejövő önmagaim" sosem hasonlítottak rám a test szintjén, sőt.. Aztán azzal a gondolattal is sokat játszottam, hogy egy tüköruniverzumban létezik egy ugyanilyen forma, ugyanilyen lélekkel, mint én. Eredendő képünk, vágyunk ez, hogy irdatlan magányunkat az életben feloldjuk.
Van akinek ez megadatik, erről szól a film. Micsoda dirrel-durral, szenzációhajszával kezdődik a történet. Made in USA, vagyis a kontinens, ahonnan ezt az aljas boldogságeszményt importáltuk, mely azóta ez az egész földkerekségen dívik. A durva az benne, hogy visz magával, megvesz. Basszus, elhittem az örömük.
Mert persze a fiúk szintjén az öröm egy időre igazi is volt. Végül is három idegen, hasonló "ruhájuk" okán egyszerűen egymásba szeret. Mily bizonyíték ez arra, hogy végül is tényleg önmagunkat hajkurásszuk más formákon tükröződve egy életen át.

Rövidke öröm, melyet aztán zuhanás követ. Hisz a három fiú három adoptáló családja csak nem nyugszik, a végére akarnak járni a titoknak, az ikreket miért választották szét egymástól.
Ki ez a Neubauer professzor, aki a nácik elől menekült Amerikába, hogy kísérletei kapcsán feltárja a titkot, vajon az öröklés vagy a nevelés számít-e inkább? Afféle Mengele-szerű vadnáci nem lehet, hisz akkor miért menekült el előlük? Szerintem egy szimplán gonosz, szívtelen tudós, nem kell ehhez a nemzeti szocializmus. Ez utóbbi amúgyis csak egy gyűjtőneve a beteg lelkűeknek, zsigerileg torzaknak.

Egyáltalán létezik-e olyan, hogy szabad akarat vagy a gének, a "karma" okán előre elrendelt minden?

Szerintem a történet szintjén 50-50% a ráhatás. Nevelés és öröklés egyenlően nyom a latba. Hatalmas gyönyörű téma ez, éppen csak a peremét súrolom, ahogy írok róla, de saját életemben is jó bolyongani itt egy kicsit. Mert ez tényleg egy fele fehér fele fekete világ, és noha nem mindig látszik, de minden pillanatban egyensúly van, még egy ilyen kérdésben is, hogy mi a meghatározóbb.

Szabad akarat kapcsán meg nem vitáznék. A "kezdők" kérdése ez. Vannak kultúrák, ahol erre a fogalomra még szó sincs, hisz önmagában abszurd, amire utal...Hisz egyetlen levél sem eshet le..

Egyre gyakrabban olvasom, hogy ilyen-olyan felmérések szerint az északi országokban a legboldogabbak az emberek. Valamit itt eléggé félrestatisztikáztak. Az élet kellékeinek megszerzése még önmagában nem ok a boldogságra. Sőt, úgy tűnik ezek felhalmozása után lehet csak igazán szenvedni. Soha ennyi lelkében nyomorult embert nem láttam, mint az északi filmek élére állított és hadd éljek az elhasznált, trendi szóval letisztult világában. Pont annyi köze van a skandináv boldogságnak a boldogsághoz, mint a letisztultnak a tisztához. Mesterséges, fehérítővel kisuvickolt divatos borzadály.
Hosszúra nyúlt, közhelyektől nehézkes kezdés. Képeskönyvnyi mintaélet, magassarkúban a vacsora mellett, fagyasztóból a házasélet mehet a mikroba három percre és már élvezhető is. Emberek a saját maguk börtönében raboskodva. De kényelmesek a cellák ezek, így már a lakók a falat sem kaparják és nem küldözgetnek egymásnak rejtjeleket az éjszaka leple alatt a szabadulást tervezgetve. Minket meg Közép-Európában ezzel a boldogságképpel etetnek.
Na jó, egy valaki mégis kaparja a falakat, a főhős asszony, de ő is csak lába köze sóvárgása miatt. Kapuzárási pánik okozta őrület, nem több ez. Érzelemmentes nyomor pillanatnyi önkívületért. És persze olcsó, sunyi módon, titokban, hogy a kellékek meg ne sérüljenek. Jól csinálja, egy ideig a néző még be is dől neki, hátha ő az egyetlen aki nem illik e képbe. Az egyetlen, aki szabadulásért könyörög. Ám önző módon unalmát, kihűlt testét férjének mostohafiával lobbantja lángra. Nagyjából erőszakot követ el a kiskorún, persze annak nem kell kétszer mondani, de a nyitó mozdulat az asszonyé. Aztán reggel meg megy a bíróságra, hogy bántalmazott gyerekek ügyeiben járjon el.
Aztán a fiúcska nem bírja tovább és színt vall apjának..
Innentől mintha egy másik filmet néznék, kapaszkodok a karfába. Legmélyebb félelmeim öltenek testet a vásznon, hetek múlva nagykorúvá érő fiam. Jóideje miatta kínlódok, néha irigylem az északi anyák hidegségét, akkor könnyebb lenne nekem. Lehet boldog lennék, ha igazán nem is, de skandinávosan igen. Moziba menekültem épp magam elől, erre utánam jön az életem és háromszorosára nagyítja annak kínjait. Persze minden anyák kínja ez.
A nőbe visszavágyó kamaszfiú sóhaja, az anya utáni sóvárgás, a gyerekkor utolsó mozdulatai, már majdnem férfiarcon kisfiús könnyek és a királynő végítélete, hogy uralmát mentse. Pusztuljon mindenki, csak ő maradhasson a trónon. Brutális dráma. És a 18 éves Gustav abszolút lényének diadala. Megnyugodtam. A dolgok a helyükre kerülnek, csak lehet, hogy mi nem tudunk már róla. Gustav bemutat a túlvilágról. (túlvilág= az élő lelkiismeret)

Összes komment...