dora87

A végén először a Rosemary gyermeke jutott eszembe. A párhuzamot az állapotos nőben - a külvilág történéseivel összefüggésben - lezajló folyamatok megjelenítése okán gondolom.
A nő lelki folyamatai mentén vágyai, érzései adják az anyagot, a rendező szépen zárja a történetet.

Én bevallom, nem csupán úgy éreztem, hogy tudnék bőgni, hanem jó néhányszor bőgtem is. Több pontom nálam nagyon betalált, talán jobban is, mint a Van. Minden a helyén volt, mindennek megvolt az értelme. Nagyon meghatóak voltak nekem Vali mondatai a szerelemről, mint egyfajta keret lettek elhelyezve a filmben, de a politikai szál is tetszett, szépen, nem erőltetetten, humorosan prezentálta lélekállapotunkat.
A csúcs pedig számomra a wc jelenet az ifjabb Tamásokkal. Talán azt tanácsolja a rendező, hogy merjük már magunkat szeretni ebben a siker fétisiszta világban, igenis mindenki megérdemli, még akkor is, ha nem lett az, aki szeretett volna lenni, vagy mi...

Bocsi, ezt a kommentet elrontottam...

--
Áthelyezve a(z) Nyeljubov topikból.

Szerintem volt értelme, helye az apokalipszis hírnek is, hiszen a házaspár számára gyermekük elvesztésével eljött a vég, lelkileg megsemmisültek.
Vagy szeretet nélkül élni egyet jelenthet a véggel, egy belső, pszichológiai értelemben; ahogyan láttuk a film végén a szereplőket, ők csak vegetáltak.

[spoiler]Szerintem volt értelme, helye az apokalipszis hírnek is, hiszen a házaspár számára gyermekük elvesztésével eljött a vég, lelkileg megsemmisültek.
Vagy szeretet nélkül élni egyet jelenthet a véggel, egy belső, pszichológiai értelemben; ahogyan láttuk a film végén a szereplőket, ők csak vegetáltak. [/spoiler]

--
Áthelyezve a(z) Nyeljubov topikból.

Hú, ez tényleg nagyon jó téma. Én legutóbb a Kedin könnyeztem.
Korábbról beugrik a Manchester by the sea nekem is, és napokig a fejemben járt aztán. Akkor amire emlékszem még a Gilbert Grape, az Elefántember, valamint a Hetedik pecsét mindhárom meghatározó élmény mellesleg. Utóbbi persze egy életre elgondolkodtatja az embert.
És tényleg: a Philadelphia, szintén emlékeztes, többször megnézett film.

Nagyon rég láttam ilyen jó krimit. Én is azt éreztem, hogy meg tudnám nézni rögtön újra, amikor vége lett.

Nem gondolom, hogy jelen korunkban több a pszichopata, Tomóceusz Katatiki, mint amennyi pl. 1944-ben, vagy bármilyen másik történelmi korszakban volt. Sánta nagyon jól szemléltette az emberiség egyik nagy erkölcsi kérdését a rabszolga/zsarnok ellentét felvázolásával, ami természetesen ma is működik, látható, jól beazonosítható. De tud-e egy államrendszer működni anélkül, hogy kitermelje a saját TK-jait és Gyugyujait?

Amúgy valószínűsítem, hogy a Gyugyu szerep állna hozzám közelebb... :-)

Hu, ez tényleg érdekes felvetés, újra kell nézni. Paterson az egész filmben olyan, mint aki csak rutinszerűen éli a mindennapjait, és mint, aki totálisan magányos.

Nagy rajongóként ültem le, hogy végre megnézzem az új részeket. Azonban elég hamar rá kellett jönnöm, hogy borzasztóan erőltetett és kidolgozatlan az egész. Nem értem, azt gondolták, hogy a rajongók így is úgy is megnézik majd és nem kell koncepcionális, a személyiségekhez, a korábbi történésekhez jól illeszkedő forgatókönyv?
Értem, az volt a terv, hogy keretet adnak az egész sorozatnak és Rory "ugyanúgy jár", mint Lor., de komolyan, így? Ő, aki a yale-re járt, komoly újságírói szakmai körökben ismert és jártas, valamint az édesanyja sztoriját maximálisan ismerő ember? A karaktert áldozták be a szerkesztés oltárán. De egyébként sem stimmel, hát a csaj (már) 32 éves. És igen tudjuk, hogy az emberek manapság (tovább) "keresik önmagukat" és kitolódik a családalapítás, a gyermekvállalás, rendben, megmutatták mai széteső világunk egyik jellemzőjét, bemutatták a "menő" karrierista nőt, aki megy előre, nem tartják vissza béklyók, sem a hagyományos szerepeknek való megfelelni akarás, éss akkor a végén úgymond "elintézik", mert tessék, kiderül, hogy babát vár, és lám lám egyedül fogja nevelni, ennyit a "modern" szerepfelfogásról, emellett romokban a karrierje, le van égve. :-) És így visszajutunk oda, hogy a minta milyen fontos, Rory esetében is ez győzött, nem a tehetség és a szorgalom. :-) Azonban, aki végignézte a korábbi évadokat, az tudja, hogy itt két különböző karakterről volt szó, és gyakran a kettejük eltérő személyisége szolgáltatta a párbeszédek esszenciáját. Nem volt tehát magától értetődő (sőt), hogy a lány is egyedülálló szülőként neveli majd gyermekét. Ezentúl Lor. karaktere is sok-sok olyan elemet tartalmaz, ami nem tejesen áll össze, miért most indul el a nagy túrára? Most vagy soha? Nagyon erőltetett volt, hiszen több éve együtt élt már Luke-kal... Tehát szét kell választani a mostani minisorozatot a korábbi évadoktól, ez ugyanis nagyon nagyon nem passzol a korábbiakhoz. Megérdemeltünk volna egy igényesebb, átgondoltabb folytatást is, hiába volt a nagy hype.