ChYga

Valóban kiemelkedik a jelenlegi felhozatalból. Pont nemrég került szóba nálunk, hogy ma már nem készülnek klasszikus értelemben vett romkomok (főképp a PC világrend, férfi-női szerepek átalakulásának köszönhetően). Na ez olyan, mint a régi típusú darabok, bár aki régebben a férfi volt, itt most a nő. De így is baromi könnyed és szórakoztató.

És bár nem hittem volna, de Rogen és Theron között nagyon működik a kémia.

Hát ezt rendesen átalakították az eredetihez képest. Igaz, így legalább a képregény (ami azért sokkal jobb ennél) ismerőinek is okoz némi meglepetést.

Az Infinity War-ral kéz a kézben lett az Endgame a legjobb Marvel film. Azt hiszem ennél jobban nem is lehetett volna lezárni ezt a 22 filmet. Arról nem is beszélve, hogy még sosem volt olyan moziélményben részem, ahol egy emberként tapsol, üvölt és "hű-házik" a közönség.

A "szemkápráztató steampunk kaland" tényleg jól jellemzi a filmet. Nem nyújt maradandó filmélményt, de a sajátos látványvilág miatt egynek simán megteszi. Shrikre figurája pedig kimondottan tetszett.

Sajnos a film nem tudja igazán izgalmas módon kitölteni a másfél órát. Nem ás elég mélyre, így súlytalan marad.

Az időbanditákat sem szerettem, de ennél még az is jobb volt. Talán az univerzum üzenni akart Gilliam-nek, hogy mindenki jobban jár, ha el sem készíti ezt a filmet. Bárcsak hallgatott volna rá.

Arany
The House That Jack Built
Suspiria
Hereditary

Férfi
Rami Malek (Bohemian Rhapsody)
Steven Yeun (Beoning)
Sam Rockwell (Three Billboards Outside Ebbing, Missouri)

Női
Tilda Swinton (Suspiria)
Toni Collette (Hereditary)
Matilda Anna Ingrid Lutz (Revenge)

Fura, hogy Choi és Sin (és Kim) sztorija eddig feldolgozás nélkül maradt, nagyjátékfilmért kiált a történetük.

Talán nem is a logikai bukfenc a legjobb szó rá, hiszen átfogóan értem a sok blőd dologra, ami átszövi a filmet. Gondolok itt a remek döntésekre, hogy:
- "engedjünk be magunk közé egy vadidegent, és hagyjuk kószálni mindenfajta megfigyelés nélkül, elvégre egy ilyen poszt-apokaliptikus helyzetben mindenkiben meg lehet bízni..."
- vagy hogy ekkora távolságot megtenni ennyi idő alatt azzal csónakkal embert próbáló feladat lenne szerintem még blindfold nélkül is, nem ám így (a vízen töltött tapasztalatok hiányáról nem is beszélve)...
- vagy nevezzük a gyerekeket fiúnak meg lánynak (semmi értelme), hogy aztán a végén egy drámai húzás keretében a halott szereplőkről nevezhessük el őket...
- de említhetném a sztori lyukait is, hogy semmit nem tudunk meg semmiről...

Mindezek ellenére, Netflix filmeket nézve a jobbak között van (igaz nincs túl magasan a léc).

Kicsit a The Happening meg az A Quiet Place furcsa elegyének tűnhet a film (előbbinél jobb, utóbbival nagyjából megegyező színvonallal). Meglepően izgalmas egyébként. Ha nem lenne nyakon burítva egy nagy tál logikai bukfenccel, még négyest is érdemelt volna.