ChYga

Ez az "épp, hogy csak nem ünnepli az abortuszt" dolog tetszett benne igazán. Nem csak, hogy tabu a téma a legtöbb amerikainak, egyenesen eretnekség kiállni mellette, holott igenis joga van minden nőnek rendelkeznie a teste felett és meghoznia a saját döntését.
Ha film végén valami giccses szerelmes összeborulást követően úgy dönt a csaj, hogy megtartja a gyereket minimum 2 osztályzatot lejjebb csúszik a film nálam. A pszichopata keresztély család nagyon jól reprezentálja, hogy sokan hogyan állnak ehhez és akarják meghozni ezt a döntést mások helyett. Ugyanakkor tökjó volt, hogy ott volt benne az anyuka ellenpólusként, aki bár ugyanazokat az elveket vallotta, mint a bébifurgonosok, mégis elfogadta lánya döntését (még ha nem is értette meg). Ezek miatt nem is éreztem a filmet egyoldalúnak. Nyilván egy olyan főhős van a középpontban, aki az abortuszt képviseli, így az nagyobb hangsúlyt kap, de a film ad ellenoldalt is - pozitívat, negatívat. A film végi bemutatása az egész procedúrának gyakorlatilag lépésről lépésre pedig kimondottan segíthet egy tinilánynak az államokban aki nem mer egy hasonló döntést meghozni pedig szeretne (nyilván van ennek lelki hozadéka is, amiről nem beszél a film, de nem is kell neki, pont ez a könnyedség adja a báját).
Emiatt gondolom, hogy a film fontosabb egy átlagos tinivígjátéknál. Nekem a frankó road trip hangulat végig megvolt. Nem is tudom mikor láttam utoljára jó road movie-t.

Nagy meglepetés a film! Kicsit a Cooltúra csajos változata jutott eszembe, mégis mélyebb tud lenni annál. Sikerül egy fontos témáról könnyedén beszélnie, miközben a baratságról is mesél (bár e téren újat nem mutat). Fontosabb film, mint amilyennek elsőre tűnik az biztos.

Szerintem Az ember gyermeke és Az Út is erősebb film, bár ennek is akadtak jó pillanatai. Mégis a műfajon belül a The Last of Us két része viszi a prímet minden tekintetben. Ez a közelébe sem ér.

Gyenge TV film szint, amiből 30-40 percet simán le lehetne vágni, és hozzácsapni 2 merőkanálnyi humort. Ettől függetlenül felvittem egy ponttal az osztályzatomat, mert egy mai gyereknek jelenthet annyit, mint nekem anno a Goonies. A nosztalgia nélkül az sem hiszem, hogy ennél több élvezetet nyújtana egy mai felnőttnek.

Jóval kevesebb Michelle McNamara és kicsit több Golden State Killer jót tett volna ennek az amúgy ígéretes dokunak. Én sajnos bedőltem a csalinak. Ugyanis ez a minisorozat elsősorban NEM egy félelmetesen termékeny és beteg sorozatgyilkos négy évtizeddel későbbi leleplezéséről szól, hanem Michelle McNamara-ról, és arról hogyan írta meg az "I'll be gone in the dark" című könyvét. Szóval ennek fényében álljon neki az akit érdekel a téma, különben félrevezetve fogja érezni magát... akárcsak én most.

Nagyon hatásos rendezői debüt a Krisha, remek alakításokkal. Viszont a sztoriban nincs annyi kraft, hogy 3-as fölé tudjon emelkedni.

Szerettem volna neki négyest adni, mert tényleg nagyon jó néhány epizód (a kórházas még biztosan felvillan majd rémálmaimban), de ott vannak a gyengébbek... így pedig közepes marad a vége.

David Tennant valóban zseniális.

Ez nem dokumentumfilm. Ez időpocsékolás.

Egy Alkonyzóna epizódnak elment volna, filmnek kevés.