Dynast Grausherra

2014-11-03 21:14:07 The Birds (1963) / Madarak Dynast Grausherra (5) #122

Egykoron a húgyhólyagkövesség egyetlen kezelési lehetősége az volt, hogy a végbélen felnyúlva átszakították a hólyagfalat, és kicibálták a követ, leginkább a falu főterén. Rettenetes fájdalommal járt, de az emberek sorban álltak a kezelésért, mert minden vizelés pokoli fájdalommal járt. Ezért inkább vállalták a beavatkozást. A borbélyok akkoriban így tudták kezelni a betegséget. Mondhatták volna: Ó, ez ez barbár módszer, többet árt, mint használ, a betegek a kezelés után tucatszámra halnak meg fertőzésekben. Nyírjunk inkább hajat, minek törjük magunkat ilyesmivel. Christian Barnard is dönthetett volna, úgy hogy inkább inkább hazamegy vacsorázni egy kilencórás műtét helyett, a betegekről meg majd gondoskodik a patológus.
Ha a filmesek úgy álltak volna hozzá, hogy minek törjük magunkat a trükkökkel, az emberek körberöhögik majd húsz év múlva, akkor ma nem nagyon néznél Avatart, ami lehet, hogy jól néz ki, de hiszem, hogy egyrészt 50 év múlva elavultabb lesz trükkök szempontjából, mint a Madarak ma (az állatvilágról ordít, hogy számítógépes technológia, a Madaraknál legalább tudjuk, hogy az egy létező, kitömött madár), másrészt 50 év múlva a kutya sem fog emlékezni már, mert lesz 400 másik ugyanolyan látványvilágú film. Cameron, ahogy Hitchcock is azon dolgozott, hogy minél tökéletesebb filmeket csináljanak. A filmjeik technikája évről évre fejlődött. Nem legyintettek, hogy ó, jó lesz ez már. Minek dolgozzunk, hiszen az öt évvel ezelőtti filmem technikája is vacak már, mi értelme dolgozni.
Ha így állnánk hozzá, most a számítógép billentyűjén pötyögnénk ezt a temérdek szöveget, lehet, hogy igazából a semmiért, hanem egy barlang mellett üldögélnénk, és a szemünket meresztenénk a sötétbe, hallgatva az éjszaka neszeit, hogy nem-e egy leopárd közelít a bozótban, hogy a nyakunkba mártsa a fogait, és felhurcoljon egy fa tetejére.

előzmény: Bong (#100)

"Rajzolt kínaimese": szerintem inkább a japán animére gondolsz.

A Sabatát nem láttam, viszont meg kell jegyeznem, hogy Lee Van Cleef nagy kedvenc számomra. Ha már Tuco amúgy is szóba került, muszáj megjegyznem, a legstílusosabb italo-western ikonok triumvirátusa számomra a Jó (Clint Eastwood), a Rossz (Lee Van Cleef, bár sokkal inkább Mortimer ezredes miatt) és a Csúf (Eli Wallach).

Elég érdekes kérdés, például egy szívesen megnéznék egy Eastwood-típusú western-rajzfilmet, de nem igazán tudom, milyen lenne a képi világa. A felsoroltak közül Tarantino-ról tudom, hogyan nézne ki a rajzfilmje, hiszen láthattuk a Kill Billben, de magam elé tudok képzelni egy-egy Scott vagy Nolan féle sötétebb tónusú rajzfilmet.
Végülis del Toro-ra szavaztam, szívesen megnéznék egy A Faun labirintusa, vagy akár egy Hellyboy típusú fantasztikus rajzfilmet, az ő elképzelései szerint. De remek alternatíva lehetne ez Az őrület hegyeihez is, ha élőszereplősként nem jön össze.

Neil Gaiman "Az aranyhalas medence és más történetek" című novellája is remek ad képet Hollywoodról, valamint az ottani fejesek ostobaságáról.
"Mind áradoztak a könyvről. Egyikük nevét sem értettem rendesen. A férfiak szakállat vagy baseball sapkát vagy mindkettőt viseltek; a nők mind lélegzetelállítóak, viszont valahogy sterilek."
"- Hm. Ez a Manson kölyök. Játszhatná őt Keanu Reeves? "Isten ments! gondoltam. Jacob elkapta a tekintetemet és kétségbeesetten bólogatni kezdett. - Miért is ne? - válaszoltam."
"- Ez maga szerint milyen? - Béna. - Mi is ezt gondoltuk, amikor láttuk. Így aztán kirúgtuk a rendezőt, újravágtuk a filmet, és egy napot ráhúztunk a forgatásra. ... - Ez már jobb valamivel? - Szemétre való."
"Bementem, hogy megvitassuk a szinopszist. Azok közül, akikkel korábban dolgoztam, senki sem volt ott."

Most látom, hogy Tenebra lényegén megfogalmazta ugyanazt, amit én. Túl sokáig keresgettem példákat. Bár igaz, hogy ezeknek a nagy többsége nem forradalmi alkotás. De, ahogy írtam, ez minden művészeti ágban így van. A modern "festészetet" például ki nem állhatom. Különösen az ilyen zseniális irányzatokat: http://www.tate.org.uk/art/images/work/T/T01/T01513_10.jpg vagy http://4.bp.blogspot.com/-RvQuID92byM/Tx7dGtgVgRI/AAAAAAAAAew/hVni2kZVhds/s640/Yves+Klein_hacedordetrampas6.jpg

Ne beszéljünk már úgy az amerikai stúdiófilmek átalakulásáról, mint a teljes filmművészet hanyatlásáról. Amerikán kívül elég szépen tartja magát a filmművészet, még napjainkban is. Lehet, hogy nem olyan, mint régebben, de ez minden művészeti ágban így van. Csak néhány példa az általam látottak közül, persze nem kell egyetérteni azzal, hogy ez mind jó film, de ilyen a művészet: Ördöggerinc, Dogville, Volver, In Bruges, Antikrisztus, Chihiro Szellemországban, Az ember tragédiája, A bőr, amelyben élek, A vadászat, A hét pszichopata, A házban, Holdfény királyság és még lehetne sorolni.

Valamit elfelejtettem.
"Az is kiderült,ettől egy film sem lesz jobb." (mármint a meztelen nőktől)
Dehogynem, Jancsótól a Még kér a nép. Volt közben egy olyan érzésem, hogy ő maga is tudta, hogy "na, a közönséget éppen most készülök elveszteni, megpróbálom visszaszerezni legalább a férfiakat, ide bedobok néhány fedetlen keblű leányzót", és ezt alkalmazta óraműpontossággal a film végéig. A vizuális figyelemelterelés magasiskolája. :)
Kubrick pornója: A Tágra zárt szemek során állapítottam meg magamban, hogy egy jó színésznő meztelenül is színésznő, és nem díszlet. Nicole Kidman ruha nélkül (rendben, egy szinte teljesen átlátszó kombinét azért visel) is el tudja érni, hogy arra is figyeljünk, amit beszél, és ahogy játszik. Ugyanígy Glenn Close a Végzetes vonzerőben, Helen Mirren A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretőjében vagy Otowa Noboku az Onibabában.

Végül Kubrick is megrendezte a pornóját. :) Még ha csak az utolsó filmje egy jeleneteként is.
A Marnie-ban pedig Hitchock sikeresen elhelyezte a nemi erőszakot. Az egyik legzseniálisabb szexjelenet, amit filmben láttam. Pedig csak a hullámzó tengert mutatja.
A meztelenség cenzúra eltörlése utáni újbóli visszaszorulásában azért talán az is szerepet játszott, hogy elég hamar elterjedtek az inkább tinédzsereknek szóló filmek (Star Wars, Indiana Jones, stb), és a merészebb ábrázolásra lehetőséget adó témák, ahol mindez nem csak látványelemként funkcionált volna, szépen háttérbe szorultak.
A régi cenzúra annyiban volt jobb, hogy akkor ténylegesen tilos volt bizonyos dolgokat megmutatni, most meg elvben bármit lehet, csak akkor a film már R-kategóriás. Bár ezt sosem fogom megérteni, már a Psycho-t is rengeteg gyerek látta, nálunk az általános iskola alsós osztályaiban is alig volt olyan gyerek, aki ne látta volna a Terminátort. A stúdiók korcsoportbizottságán meg a mindenre fanyalgó amerikai szülőegyesületen kívül törődik ezzel valaki? Akárhogy is, régebben mivel a filmeket nem a tinédzserekre tervezték, az alkotók kénytelenek voltak kicsit játszani a cenzúrával, mert mégiscsak felnőtt közönséget kellett szórakoztatniuk, most meg valószínűleg úgy vannak vele, hogy a tiniknek néhány mélyebb dekoltázs is elég lesz. Régebben ráadásul eleve úgy épült fel a film, hogy nem érződött a meztelenség hiánya, mert nem is kerülhetett bele olyan jelenet se, amelyben felmerülhetett volna. De mostanában gyakran láttam olyat, hogy elvben a férfi meg a nő szex után fekszenek egymás mellett, és az operatőr meg a színésznő szinte szenved azon, hogyan ne mutassanak meg semmit a nő testéből. Ennél Hitchcock hullámzó tengere sokkal jobb volt.

Szerintem azokért az el nem készült filmekért kár, amelyek egy-egy nagy rendező álommunkái voltak, amelyeket évekig tervezgetett. Vannak persze olyan filmtervek, amelyek már címként is nevetségesek (találtam például ilyet - Indiana Jones and the Monkey King, idomított gorillaharcosokkal, vagy Zeppelin vs Pterodactyles 1971-ből, ami számomra leginkább az Asylum-féle Gyilkos óriáscápolip vs gigantocrocosaurus típusú filmeket idézi.) De ezekkel szemben ott vannak azok a filmek, amelyekkel valakik egészen egyedit szerettek volna alkotni, de elbuktak amiatt, mert a túl nagy lett volna a költségvetés. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, Orwell 1984-e vagy Bulgakovtól A Mester és Margarita nem igazán létezhetne a mai formájában, ha az írók mögött ott gubbaszt egy producer meg egy stúdiófőnök. A cenzúra miatt A Mester és Margarita így se jelent meg a szerző életében, de legalább létezik. Van egy olyan érzésem, hogy voltak/vannak olyan rendezők, akiket nagyra tartunk, műveiket klasszikusok közé sorolják, de igazából sosem tudjuk, hogy mire lettek volna képesek szabadon. Hitchcock munkássága nagy részét a cenzúra árnyékéban töltötte, miközben ő maga sokat tett a felszabadulásért, és lehetőségeihez képest a határig merészkedett el, de mire olyan filmeket készíthetett volna, amilyet talán mindig is akart, megöregedett (Téboly), és már nem igazán tudott túllépni addigra már jól begyakorolt módszerén. Érdemes megnézni Brian De Palma Gyilkossághoz öltözve című filmjét és a Perfect Blue című animét, mert érzésem szerint ezek képesek megmutatni, hogy milyen lehetett volna Hitchcock, ha hagyják.

Kubrick Napóleonjáról meg is jelent egy vékonyka (kb 1100 oldalas) kötet, jegyzetekkel, tervekkel és hasonlókkal. Stanley Kubrick's Napoleon. The Greatest Movie Never Made (Bár a cím második részét még néhány film magának tudná követelni.)

Guillermo Del Toro Lovecraft filmje. Hátha fordul egyet a világ, és megrendezheti.
Igazából sok filmet megnéztem volna ebből a listából. Kubrick-tól, Leone-től, Hitchcoktól, Burtontől szívesen fogadok bármit. Spielberg Moore korabeli Bond filmje is jó lehetett volna.
A listából hiányolom Jodorowsky Dűnéjét, a látványtervek láttán megfájdul a szívem, hogy nem készült el. Szerintem sokat vesztett a világ, hogy nem láthattuk Salvador Dalít Padisah Császárként.

A régi vs új témára nem találtam közkérdést, de a szuperhősösre igen. Szomorú a tendencia a reakciókat tekintve. Valami elpattant az emberekben mostanában, ami valamilyen szinten érthető is, a szuperhősfilmek mennyisége ugrásszerűen megnőtt, és tényleg teleszemetelték már vele a teljes internetet, már az az is hír, hogy Batmannek milyen színű lesz az alsónadrágja.
2007-ben volt egy közkérdés a legidegesítőbb hollywoodi trendről, 111 szavazatból 9 % jutott a képregény-adaptációkra, pedig akkoriban a Marvel filmuniverzum még csak nem is létezett. A győztes: minden hollywoodi trend idegesítő. (The Hungarian megjegyzése nagyon tetszik: "Aki ilyesmin idegelődik....az nézzen Kisvakondot.)
De figyelemreméltó, hogy 2009-ben született egy X-Men közkérdés (melyik a legjobb), 126 ember, 140 szavazatából 8% lett az "egyik se tetszett", és egyetlen hozzászólás sem szól arról a 15-ből, hogy "Mind rossz/Felesleges filmek", ellenben a legutóbbi nyugdíjazós kérdésnél az első tíz hozzászólásból öt ilyen (Mindet. Összeset. Az egész képregényfilm műfajt.) + 1, aki majdnem mindet.
Nolan Batman-trilógia közkérdés (2012): 142 ember, 150 szavazat, 6% szerint pocsék az egész, ahogy van. 15 hozzászólásból egy darab negatív, (mchn: Nem tudok dönteni, mindhárom film középszerű.)
Ugyanekkor volt egy közkérdés a legmegdöbbentőbb/legújszerűbb Batman filmről is, nincs igazán negatív válaszlehetőség, és a 9 hozzászólásból egy sem állítja, hogy mind rossz, Rorschach közli csak, hogy Burton filmjét nem bírta végignézni. De ez sem ítélet a műfaj fölött.
2013 elején született egy közkérdés, hogy milyen műfajú filmet látnánk legszívesebben, nincs olyan hozzászólás, hogy "bármit, csak szuperhősfilmet ne".
2012-ben a Bosszúálló kapcsán volt egy közkérdés arról, hogy melyik a legjobb rész a széria addigi darabjaiból. Egyetlen hozzászólás a kilenc közül, ami negatívan ítéli meg a szériát, de "borzasztó, selejt, nulla, mind fos" típusú vélemény nincs, ahogy a legtöbb hasonló kérdésnél sincs.

Sajnos csak két filmjét láttam, az Aranypolgárt, és annak alvilági verzióját, a Bizalmas jelentést. Nekem mindkettő nagyon tetszett.

csabaga: Gondolni sem merek arra, hogy ma újraforgassák bármelyik régi filmet (sajnos anélkül is megteszik), én arra utaltam, hogy a képességük megvan hozzá. Ha Alan Taylor az ötvenes években élt volna, akkor ugyanolyan jó filmeket alkot, mint Wyler. Wyler, meg ha élne, legfeljebb tévésorozatokban kamatoztathatná a tehetségét.
"Némi túlzással,filmklasszikusok kontra popcornmozik."
Az én értelmezésében a filmklasszikus az, ami megrögzült annyira a NÉZŐK (nem a kritikusok) tudatában, hogy a saját jogán emlékezetes alkotássá vált, egyszerűen azért, mert jó film, ami több százezer, millió embernek tetszett, és nem azért, mert felhúztak benne egy várost, vagy erkölcsi értékekről szól, vagy játszik benne XY, vagy mert a filmtörténetben először történt benne ez vagy az.
A popcornmozi meg az, amire minél inkább igyekeznek becsalogatni az embereket, és ilyen alapon szinte minden hollywoodi film ilyen, 1920-tól napjainkig. A Ben Hurban nem puszta szívjóságból emeltek fel hatalmas építményeket, rendeztek kocsiversenyt, és tettek bele mondanivalót, hanem hogy az emberek ne otthon bámulják a katódcsöves dobozt, hanem fizessék ki a mozijegyet, és lehetőleg vegyen mellé pattogatott kukoricát, meg a többi vackot. Az, hogy a néző visz-e haza értéket, milliomodrendű dolog a stúdiófőnökök és a mozitulajdonosok szemében, ezen legfeljebb a stáb izgatja magát, akik szeretnének valami olyasmit alkotni, ami fennmarad.

Én is szeretem mindkettőt. Az persze természetes, hogy mivel a szuperhősfilmek napjainkban készülnek, így ezeknek a selejtjéhez is volt "szerencsém", míg a nagy eposzokból csak a leghíresebbek láttam. Umbertóhoz hasonlóan én is úgy tartom, Superman és Vasember a mai kor Héraklésze és Thészeusza, és a hozzájuk hasonlókra szükség van. Csak az idő előrehaladtával változnak. A fényes páncélzatú, tiszta erkölcsű lovagtípusok átadták a helyüket a leharcolt haramiáknak és öntörvényű igazságosztóknak, majd őket felváltották a legyőzhetetlen harci gépek, akik százszámra irtották az ellent, miközben túl sokat nem kellett gondolkozniuk, majd jöttek az emberibb hősök, most legújabban itt vannak az önmagukkal is harcban álló, gyötrődő alakok, akiknek a szuperképesség sokszor csak nyűg.
Ahogy a másik közkérdésnél kifejtettem, szerintem Hollywood sem változott. Ha nem lenne ilyen erőteljes nyomás és kontroll a stúdiók részéről a mai rendezők is tudnának olyanokat alkotni, mint a Ben Hur, vagy említsük Wyler egyik kisebb filmjét, a Végzetes rágalom. Például Alan Taylor Thor 2-je nem igazán egy fényes alkotás, de láttam az általa rendezett Maffiózók és Róma epizódokat, és biztos vagyok benne, hogy filmben is tudna olyat alkotni, mint a Ben Hur. Persze nem mindegyik rendezőből nézek ki ilyesmit, Zack Snyderről nem feltételezem, hogy tudna rendezni olyan filmet, mint a Végzetes rágalom.
Lesznek majd olyan szuperhősfilmek, amelyeknek olyan nagy híre lesz, mint a Ben Hurnak, és még ötven év is múlva is emlegetni fogják (ha nem alakul át teljesen a nézőközönség, amelynek egy része már most is ott tart, hogy reflexből ócskának tart minden tíz évnél régebbi filmet). A Marvel moziuniverzuma pedig eleve egy különleges eset, ha maga a széria ténylegesen beírja magát a filmtörténelembe, ahogy tette ezt a James Bond sorozat, akkor ez kedvez a Hihetetlen Hulk és Thor 2 színvonalú alkotásoknak is, ahogy megőrződött a Csak kétszer élsz, Gyémántok az örökkévalóságnak és a Halálvágta is, amik önálló filmként könnyebben sikkadtak volna el.
Hollywood átesett néhány fordulaton az évtizedek során, de valahogy végül mindig ugyanoda forog, a látványos, közérthető produkciók irányába. Ez jól is van így. Én hiszek abban, hogy az üzleti szellem (ha kellő mértékében van jelen, mert most is nem kicsit túlzott) jót tesz a művészetnek. Ha a filmrendezők szabadon garázdálkodhatnának, akkor a művészet jegyében lehet, hogy ma egész estés Kurt Kren filmeposzokat kellene nézni (bizonyos túlzással élve). Persze amellett nem tudok elmenni, hogy Hollywood most nagyon ráállt erre a PG-13 irányzatra, ha ezen kicsit engednének, sokat javulna a filmipar. Én személy szerint mindkét jelen kérdésben szereplő korszaknál jobban kedvelem a köztes időszakot, amikor Hollywood mert vadabb lenni. A történelmi eposzok és a szuperhősök világa is mellőzi a komolyabb erotikát és a véresebb erőszakot, ami oly jól jellemezte a köztük lévő filmeket. Lemészároltak egy zuhanyzó nőt, a Vad Banda vérfürdőt rendezett, Moe Greent szemen lőtték, a katonák megjárták Vietnám poklát, Travis Bickle tettekkel bizonyította, hogy mi a véleménye a kiskorú prostituáltak futtatóiról, Alex DeLarge és barátai tettek néhány elítélendő dolgot, Regan borsófőzeléket hányt, meg végrehajtott néhány érdekes cselekedetet, a Kínai negyedben elbuktak a jók , és győzött a rossz, Frank N Furter és barátai megtartották a Transzilvániai Kongresszust, még a mesékben is levághatták a hős kezét, Freddy Krüger és barátai színre léptek, és halál osztottak, amerre csak jártak, John Hurt kétszer is találkozott a xenomorffal (bár a második paródia volt), lezúdult a vér a Panoráma Hotel lépcsőjén, Tony Montana bemutatta kis barátját hívatlan vendégeinek, Schwarzi kivette az egyik szemét, John McClane nyakig véres félhullaként tántorgott a Nakatomi Toronyházban, Joker rávilágított, hogy a toll erősebb fegyver, mint a kard, Starling ügynök tett egy élménydús sétát a börtön legszigorúbban őrzött részlegében, Sharon Stone bemutatta a jégvágó használatát egy másik módozatát, majd azt is bemutatta, hogy mit találhatunk a combjai között, aztán mindez véget ért, és Hollywood ismét magára talált.

Eszembe jutott az István, a király nyitánya: "Mondd, te kit választanál?"
Elgondolkodtató kérdés. Magneto és X Professzor ugyanazt a harcot vívja egymással, mint István és Koppány.
X Professzor: a kívülállók alávetik magukat a többség akaratának, és visszafogva magukat a közösségért munkálkodnak. (Az Elsőkben egészen érdekes, ahogy Xavier azt kívánja Mystique-től, hogy folyamatosan emberi alakot öltsön, míg Magneto ennek éppen az ellenkezőjét hirdeti.)
Magneto: a büszke mutáns, ő nem enged egy fikarcnyit sem, nem hajlandó fejet hajtani. Az persze kevésbé rokonszenves, hogy a második részben bepróbálkozik a világ legnagyobb népirtásával.
Úgy látszik, én a kisebbséghez tartozom, mert én Magneto oldalát részesítem előnyben. Persze X professzor csapatát is kedvelem (kivéve az egyébként elég gyenge harmadik részt, ahol nagyon utáltam őket).
A harmadik pont mellé én egy negyediket is beírtam volna, hogy mindenki képviselve legyen:
1. X Professzor 2. Magneto 3. Kelly és Stryker 4. az átlagemberek

Szeretném, hogy ez a vita könnyedebb módon, lehetőség szerint humorosan záruljon le, így elképzeltem, milyen lett volna egy szuperhősfilm 1945-ben. Nem hinném, hogy elsőként töprengtem el ilyesmin, de egészen szórakoztató kitalálni a szereposztást. Ha valakit esetleg megsértettem korábban, azért elnézést kérek. Élvezzük inkább a filmet.

Amerika Kapitány (Rendezte John Ford)
Szereplők:
Steve Rogers/Amerika Kapitány - Henry Fonda
Peggy Carter - Lauren Bacall
Chester Phillips - Humphrey Bogart
Abraham Erskine - Charlie Chaplin
Bucky Barnes - Cary Grant
Red Skull - Lugosi Béla
Madame Hydra - Marlene Dietrich
Arnim Zola - Peter Lorre
Loki - Laurence Olivier

critixx:
"Szerintem ez a diskurzus már végleg elment a meddő vita és a trollkodás irányába."
Én ezt már a legelején éreztem, ezért is jegyeztem meg, hogy nem értem mire JÓ ez a gyűlölködés a műfaj ellen. Még itt a KT-n elég konszolidált a helyzet, de így sem vezet sehová a téma.
simijohnny:
Nem hiszem el, hogy nem érződik, hogy Hollywood ugyanolyan most, mint a hatvanas években. A filmek alapanyaga más, persze, hogy a Quo Vadisból lehet szép tartalmas filmet készíteni, a Fantasztikus Négyesből meg nem, vagy nagyon nehezen.
Hollywood ugyanúgy gondolkodott: látvány, monumentalitás, tömegjelenetek, kocsiverseny, Charlton Heston (Ben Hur) Ma ez úgy hangzik: látvány, monumentalitás, óriási összecsapások, Robert Downey Jr. (Vasember 1-2-3, de különösen a 3). Hollywood csak ebben tud gondolkodni, vagy ha nem is monumentalitásban, de legalábbis sémákban. Ezért volt western korszak, film-noir, szandálos filmek. Most meg szuperhősfilmek vannak. Ha a hatvanas években komolyabb a képregényipar, és nem tartja mindenki gyermeteg marhaságnak, akkor William Wyler nem a Ben Hurt rendezi meg, hanem a Bosszúállókat, Nick Fury szerepében John Wayne-nel, Amerika Kapitány szerepében meg Henry Fondával. Alfred Hitchcock nem az Észak-Északnyugatot rendezi, hanem egy Batman filmet, Macskanő szerepében Tippi Hedrennel (így belegondolva, egész érdekes alkotás kerekedhetett volna belőle), John Ford meg valami western szuperhősről készített volna filmet. A merészebb, nem annyira kommersz alkotásoktól már akkor is irtózott Hollywood, Hitchcocknak alig hagyták elkészíteni a Psycho-t, William Wyler Végzetes rágalom című alkotása vagy Kubrick Lolitája is áldozatul esett a cenzúrának, ami erősen visszafogta ezeket a filmeket.
Hollywood eszmeileg ma ugyanolyan, mint a 60-as években, csak nem a Quo Vadisből dolgoznak, hanem Superman Vol 4-ből, nincsenek olyan rendezőik, mint Hitchcock, Wyler, Howard Hawks vagy John Huston. Az sem segít, hogy a stúdiók úgy félnek a kreativitástól és az egyedi rendezői látásmódoktól, mint a tűztől (mondhatnánk, hogy köszönjük Mr. Schumacher, de ha visszapillantunk a hatvanas évekre, akkor ugyanez a körömrágás ment a Psycho előtt, mert hogy mi fog ebből kisülni), a nem sablonos rendezők nem nagyon kerülnek a legnagyobb szupermozik közelébe, vagy ha mégis (lásd Tim Burton Majmok bolygója remake-je vagy az Alice film), akkor agyon vannak verve. Ennek hatására Hollywood még komolyabb bajban van, mint a hatvanas években, de éppen azért, mert ugyanúgy gondolkozik, mint ötven éve. De mondhatnánk nyolcvanat is, mert a harmincas években ugyanígy ment, ami pénzt azt forgassuk mindenáron, ami egyszer bejött, készítsük el még hússzor. Csak akkor olyan színészek szerepeltek a tucatfilmekben is, mint Greta Garbo.
Igazából nem is nagyon látok most javulási lehetőséget. A hatvanas években ott voltak a régi nagyok, akik kicsit másabb filmeket kezdtek készíteni (minden korlátozásuk ellenére sokkal szabadabbak voltak, mint manapság a Marvel bérrendezői), jött egy új nemzedék, aki teljesen újfajta filmeket készített. Manapság, ha felbukkan valaki, akár Dél-Koreában is, odarángatják, hogy készítsen egy totálisan hollywoodi mintára gyártott filmet, ami szinte semmiben nem különbözik attól, amelyet bármelyik bérrendezőjük összedobott volna. Egyik-másik újabb hollywoodi filmet akár egy jól programozott robot is megrendezné. Vagy, ha a nézőknek bejött valamiféle apró hangulati változás, akkor gyorsan berendelnek ebből a típusból még vagy negyvenet. Persze ezek mindegyike egyre silányabb.

Hannibal Lecter:
Akárhogy nézem, mindkettő az amerikai hőskultuszon alapul, és hasonlóan építkezik. Amerikának hősök kellenek, mindegy nekik, hogy Will Kane sheriff, Tony Stark vagy John Smith tengerészgyalogos Afganisztánból. Azt egy percig sem vitatom, hogy a Délidő/Rio Bravo és Vasember 3/Pókember 2 nem ugyanaz a színvonal.

Tenebra, simijohnny:
"Egyébként szerintem nem érdemes összevetni az ötvenes-hatvanas évek "sword and sandal" filmjeivel a mai szuperhősfilmeket."
Lehet, hogy minőségben, mondanivaló szempontjából felesleges a Ben Hurhoz hasonlítani a Bosszúállókat, de pusztán "technikailag ugyanaz a műfaj. Gigászi történet, tömegjelenetek, látvány. De ugyanakkor nagyon hasonlítanak a klasszikus western receptre is, hős sheriff (jelen esetben Vasember vagy Batman) a rosszfiúk ellen (akiket a jelenben Mandarin és Joker képvisel).
Tény, hogy a mondanivaló szép lassan kiveszett a műfajból, az első két X-Menben még meglehetősen érdekesen foglalkoztak a másság kérdésével (számomra máig az X2 az egyetlen szuperhősfilm, amelyet bizonyos mértékig elgondolkodtatónak tartok, a hasonló képregényfilmeken belül, bár az első része sem rossz). Nolan is igyekezett drámaira venni Batman világát. De ezeken kívül semmi. (A Pókemberek közül csak a másodikat láttam, így azokról nem tudok nyilatkozni.) Plusz ott van még Tim Burton két Batman filmje, amik igazából sokkal jobban hasonlítanak az Ollókezú Edwardra (különösen a második), mint a többi létező szuperhősfilmre. Stílusban és időszakban is kiesik a hagyományos mintából. A mai képregényfilmek többsége leginkább a 78-as Supermanre hasonlít, az eredetsztorik szinte egytől egyig ugyanolyanok. Megismerjük a hőst, megismerjük a gonoszt, a hős megismeri a képességeit, összecsapás, főcím. Akadnak variációk, de a sablon nagyjából ugyanaz.
A lényeg, amit ki akartam hozni az egészből: az elveszett, vagy jobb esetben végletekig egyszerűsített mondanivalót leszámítva a szuperhősfilmek nem sokban különböznek a 60-as évek szandálos filmjeitől. Lehet, hogy most nem Charlton Heston játssza a főszerepet, de most is meglehet figyelni, hogy a filmekhez igyekeznek nagy neveket szerezni. (Michael Caine, Patrick Stewart, Anthony Hopkins - neki ráadásul még normális szerepet sem írtak, Ben Kingsley - ő se dicsekedhet, de ő legalább élt a lehetőségekkel, Morgan Freeman, legújabban Robert Redford és még lehetne sorolni).

Hannibal Lecter:
Nincs semmi bajom mások véleményével, csak abba fáradtam bele, hogy valahányszor felbukkan egy-egy ilyen téma, előre tudok minden hozzászólást. Bár azt mindenképpen hozzá kell tennem, hogy a Kritikus Tömeg különleges, itt sokkal kulturáltabbak a megnyilatkozások. Szomorú, hogy ez máshol közel sincs így.
Érdekelnek a filmes hírek, több ilyen oldalt szoktam olvasni, de egyre inkább hanyagolom a kommentek megtekintését. Sőt, az Indexet már egy ideje el is kerülöm. Egy olyan oldalt, ahol úgy adnak hírt a Galaxis Őrzőiről, hogy itt a Marvel legújabb ostoba, szar filmje, hülye poénokkal, idétlen mosómedvével, nem lehet komolyan venni. Az újságírói véleménynyilvánításnak is van határa. Az ilyen oldalak szövegei csak uszításra jók, hogy mindenféle olvasók marakodjanak.
Ellenpéldaként meg kell említenem critixx Thor:Sötét Világ kritikáját. Remélem, crtixx nem fog neheztelni, hogy megemlítem a témában. Tökéletes példája a tisztességes, objektív véleménynyilvánításnak, úgy is, hogy tudom az írójáról, hogy reflexből adja az egyeseket a szuperhősfilmekre. De ilyenből kevés van. A legtöbben nem tudnak felülemelkedni személyes ellenszenvükön (vagy éppen rajongásukon, ami szintén nagyon zavaró tud lenni).
Tenebra: Hollywood időről időre pofon rúg egyet-egyet az európai kultúra gyökereibe. Talán ebből fakad a szuperhősök változtatása a képregényekhez képest. Ha nem tudják tisztelettel kezelni Héraklész történetét, mit várhat Superman? Bár érzésem szerint, az amerikaik jobban tisztelik Supermant, mint Héraklészt. :) Bár ez inkább szomorú. :(

Nem igazán értem, mi a jó ebben a gyűlöletben. Miért tartják ennyien máglyára valónak ezeket a filmeket? Tudom, és elfogadom, hogy ezek az amerikai tömegkultúra termékei, amelyeket mostanában futószalagon és üzletszerűen gyárt Hollywood. Ez is csak olyan "divat", mint a néhai westernkorszak vagy 60-as évek monumentális szandálos mozijai. Rendben, a lehető legmesszebb járnak a tartalmas mondanivalóval rendelkező alkotásoktól, de ez miért akkora baj? Nagyon sok gyenge film készült ebben a témában, de ettől még nem érdemelnek ilyen fokú gyűlöletet.
Bizonyos szempontból ezek a filmek jelentik a mai kor mitológiáját. Ez jutott nekünk. Bár Hollywood csak megerőszakolni tudja az ókori kultúrát, még megteremti a saját mítoszait és legendáit, csak itt Héraklész és Arthur király helyett Superman és Vasember harcol az igazságért. (A Hegylakó nyitánya jut eszembe - lehet, hogy nem egy tökéletes film - felváltja mutatja a film a véres harcot a skót felföldön és egy birkózómeccset korunkban. Ez maradt a régi dicsőségből. Tegnap Gilgames és Perszeusz, ma Amerika Kapitány és Zöld Lámpás.)
Hogy a kérdésre is válaszoljak, én Thort távolítanám el a vászonról, nem azért mert nem szeretem, csak egyszerűen rossz nézni, hogy mennyire nem tudnak mit kezdeni Thor és germán istenek világával.

Hol vannak? Miért nincsenek itt?
Ezek ugyanolyan emberközpontú szemléletből fakadnak, minthogy Isten a saját képmására teremtette az embert és a Föld körül forog az egész világmindenség.
1. Fogalmam sincs ennek a statisztikájáról, de az élet keletkezését mindig földi körülményekre vonatkoztatva számolják. Az alapállás szerint az élethez ugyanaz kell, mint itt a Földön. (Lem munkásságát azért is szeretem annyira, mert ő éppen ezeket az állításokat tűzi pellengérre. Nem vagyok biztos abban, hogy léteznének, mondjuk 8000 Celsius fokon élő lények, de jelenlegi tudásunkat ez úgyis annyira meghaladja, hogy úgysem tudjuk elképzelni. Ők sem minket.) De nézzünk csak körül a Földön. Az óceánok mélyén olyan halak élnek, amely borzalmast nyomást képesek elviselni, vagy léteznek olyan baktériumok, amelyek 100 fokon érzik jól magukat. Univerzum szinten olyan óriási eltérések lehetnek, amit nem tudunk kiszámolni.
2. Ha léteznek valahol értelmes lények, és képesek is az utazásra, lehet, hogy semmi kedvük másokkal haverkodni. Az emberi kiindulás az, hogy aki elindul felfedezni, az rögtön megosztja tudását az elmaradott népekkel. A történelemben erre nagyon sok "szép" példát találunk. Ott volt például annak a kényszere, hogy a fejlett Európa mindenáron keresztény hitre akarta téríteni az összes pogány népet. Dél-Amerika szinte teljes őslakosságát kiirtották ennek szellemében. (Igaz, az arany is nagyon kellett, és vallásügyileg a maják is megérték a pénzüket.) Egy idegen kultúra lehet, hogy magasról tesz a többi értelmes lényre, akiket lehet nem is tart értelmes, így figyelemreméltónak sem. Ahogy mi tekintünk a csimpánzokra, egy idegen civilizáció ugyanígy tekinthet ránk. Nem hiszek az UFO-mítoszokban, de akár az is lehetséges, hogy idevetődött egyszer egy csapat felfedező, körülnéztek, "oké, itt van élet, hagyjuk békén, remélhetőleg soha többet nem találkozunk vele".
Az ember csak olyan kultúrát tud megtalálni a maga módszereivel, amely hasonló a miénkhez. Ennek viszont már tényleg nagyon kicsi az esélye, valószínűleg szerencsénkre, mert ebben az idegenekre ugyanaz vonatkozna, mint ránk.
Az emberiség ebben a kérdéskörben úgy gondolkozik, mint Donald Kessler a Támad a Marsban:
"Tudjuk, hogy fejlett technológiával rendelkeznek, amiből az következik, hogy békések a szándékaik. Egy fejlett civilizáció értelemszerűen nem lehet barbár."
Pedig de. Ezt szeretem a sci-fi műfaj "mi lenne ha" világában, mert kiválóan meg tudja csavarni azt a képet, amit a világról szeretnénk alkotni. Egyelőre ezekben a kérdésekben a tudomány nem tud értékelhető választ adni, miközben a sci-fi legalább szórakoztató.

Pár oldal, érdemes elolvasni. Rámutat arra, hogy az ember nem is biztos, hogy észreveszi az idegenekkel való találkozást, de ugyanúgy arra, hogy az idegenek sem képesek megérteni az embert. Mindezt rengeteg poénnal.
"A hiperspaciális hajtóművel először nem tudtak mit kezdeni, de Jurek bácsi, a vén ezermester, átalakította pálinkafőzővé."

Elfelejtettem már, hol hallottam, de nagyon igaz: Az ember a saját hasonlatosságára teremtette Istent.
Ugyanígy azt is elmondhatjuk, hogy az ember a saját hasonlatosságára földönkívülieket is teremtett.
Nem hiszek ilyesmikben, de a valóság sokkal közelebb állhat a Lovecarft által kitalált Azatoth-hoz és a Lem által elképzelt Solarishoz, mint a leginkább elterjedt képzetekhez.
Megjegyzem, a maga módján félelmetes a tudat, hogy sokan hisznek a Necronomiconban is. Ahogy Napóleon megmondta: "Az emberek mindent elhisznek, csak ne legyen benne a Bibliában." Legalábbis az emberiség egyik felére ez igaz. A másik a Bibliában hisz.
critixx: "DE abban nem hiszek, hogy földönkívüliek látogatnának hozzánk" Olvastad már Lem "Az aldebarán előőrs" című elbeszélését?

flake: Szerintem Az ember tragédiáját Jankovics Marcell nagyon is tisztességesen filmesítette meg. Élőszereplősen látni sem akarom.
csabaga: Úgy érzem, hogy általánosságban megkérdőjelezed az egész fantasy műfajt. Miért ne lehetne bármilyen lehetetlen dologról filmet forgatni? Ezeknél általában senki nem várja el, hogy komolyan elhiggyük, hogy léteznek a sárkányok, vagy hogy bárki túlélve a radioaktív sugárzást őrjöngő zöld szörnyeteggé változna, vagy hogy egy messzi-messzi galaxisban egy kicsi zöld ember a gondolataival röptet vadászgépeket. Tudományosan ez mind vagy ostobaság vagy igazolhatatlan. A Biblia adaptációk abban térnek el, hogy rengeteg ember hisz bennük, és az ebből a témából készülő filmekre rányomja a bélyegét, hogy az alkotók is bele akarják sulykolni az igazolást a nézőkbe (hasonlóan mondjuk egyes földönkívüli témájú filmekhez, mint a Harmadik típusú találkozások, de igazából az is csak megerősíti az UFO hívőket.) Aki nem hisz a Bibliában, az a Noétól sem fog (ugyanez Spielberg filmjére, csak a földönkívüliekkel.)
Én is tudok arról, hogy valamiféle özönvíznek történnie kellett, túl sok kultúrában van meg a nyoma ahhoz, hogy kitaláció legyen. De ettől függetlenül, egy fantasy-katasztrófafilm, amely teljes pusztulást mutat be, ugyanúgy működhetett volna. Hiszen alapvetően a túlélésről, fajfennmaradásról szól. Annak alapján, amit olvastam, Aronofsky valami ilyesmit akart. Azonban ebben a történetben sokan hisznek. Ellenben például a Waterworlddel, ami ugyan nem jó film, de nem is kell hinni benne, pedig ott is meglehetősen sok víz hömpölyög.

csabaga: Nem értem miért ne lehetne a kitalált történetekből is filmet készíteni. Nem az a lényeg, hogy megtörtént-e, mert mindegyiknek van valami üzenete, ami érdekes lehet, ugyanúgy, ahogy minden mitológiai történetnek. A mítoszok sem ostoba gyerekmesék, bármennyire szeretné is a Biblia annak beállítani őket. Más kérdés, hogy Hollywood Trója vagy Héraklész történetében csak a látványelemeket látja.
ChrisAdam: Kíváncsi lennék, mit szólna a keresztény közösség, ha készülne egy olyan Noé film, amelybe beleveszik Atlantiszt, ahol arany repülőgépek szelik az eget és robotseregek lesik az elkorcsosult népek minden óhaját. Noé meg közben a világ végén az esőerdő utolsó fáiból próbál összeácsolni egy bárkát, miközben mindenki kiröhögi, mert nekik Titanic méretű hajóik vannak. Ebből nagyon jó film lehetne, de nem mernének belevágni, és pénzt adni hozzá. Drága és nem felel meg a közönség minden rétege számára.
A vallási témájú filmek kicsit olyanok, mint a szuperhősmozik. Ha változtatnak valamit, egyből felháborodásba ütköznek (nagyon jó példa erre a Krisztus utolsó megkísértése, ami persze már indításban nagyon provokatív, ahogy Jézus keresztek ácsolása közben ábrázolja. Ezt magam is túlzásnak tartom, mint szándékos provokációt, de ettől eltekintve zseniális film, ami azonban nem követi szolgai módon a Bibliát.) Visszatérve a változásokra, az ilyeneket sokszor nagy felháborodás kíséri, mert a mélyen hívők számára a Biblia szövege szent, ahogy a képregényrajongók is nehezen tűrik el, hogy Mandarin nem Mandarin, vagy hogy mit követ el Superman az Acélember végén. A nagy különbség, hogy A: a képregényrajongók sokkal kevesebben vannak, B: nem hisznek Pókemberben és Zöld Lámpásban, C: nincs egyházuk és pápájuk, akitől David S. Goyernek audienciát kellene kérni, hogy adja áldását a filmre. (Ahogy ezt megtette Russel Crowe a Noéval. Ferenc pápának szerencsére van annyi esze, hogy nem megy bele ilyesmibe.) Ugyanígy nincsenek nagy szervezeteik, akik acsarogva kántálnák, hogy "Tiltsák be, tiltsák be!", ahogy ez gyakran megtörténik, mint a Da Vinci-kód vagy a Harry Potter esetén.
Amíg Hollywood folytatja a mindenkinek megfelelni vágyás politikáját addig nem valószínű, hogy jó filmeket fog készíteni a bibliai történetekből. Olvasgatom a kommentháborúkat a Noé kapcsán, és szinte nevetséges látvány a hívők és nem hívők szembenállása.
Hívők: az ateistákat tartják bigott szemellenzősöknek, akik nem látják az igazságot az ostobaságuktól, és remélik, hogy az ateisták egyszer majd meglátják az isteni fényt, és megértik az igazságot.
Nem hívők: a hívőket tartják ostoba szemellenzősnek, akik bele vannak pistulva a Bibliába, és remélik, hogy egyszer észhez térnek, és felismerek a Biblia ellentmondásait.
Ráadásul egyik sem meggyőzhető, mert bármikor bármilyen bizonyíték adódik egyik vagy másik oldalon, az ellentábor szilárdan hisz abban, hogy az akkor sem igaz.
Én nem vagyok hívő (köszönhetően a hittanóráknak), de szeretem a jó, vallási témájú filmeket, mert a kereszténység önmagában nagyon szép elvekről szól. Szeretem a Ben Hurt, a Quo Vadist (figyelemreméltó, hogy egyik sem bibliai adaptáció, mint ahogy általában a legjobb vallási filmek nem azok), mert nem akarnak megtéríteni, csak mesélnek a keresztényekről. Az ilyen filmeket örömmel fogadnám.

Ádám és Éva története érdekes lenne (nem pornóváltozatra gondoltam), de ilyen filmet úgysem fognak készíteni, érthető okokból. Pedig volna benne lehetőség: férfi és nő kapcsolata, a szexualitás felfedezése, az ember és a természet viszonya. Ráadásul ehhez milliós költségvetés sem kellene, a jelmeztervezőt is meg lehetne spórolni, csak egy színész, egy színésznő, egy erdő és technikai felszerelés szükséges.
Nem szorosan ide tartozik, de éppen ma láttam azt az epizódot a Maffiózókból, ahol egy hittérítő azt ecseteli, hogy ő elmagyarázta a gyerekeinek, hogy a dinoszauruszok nem több millió éve éltek, hanem egy időben az emberekkel, mivel a világot csak hatezer éve teremtették. Jött is a filmben a reakció: "Egy T-Rex a Paradicsomban? Az durva lett volna!"
Van egy olyan érzésem, hogy egy amerikai blockbuster képes lenne elmenni ilyen irányba. Kígyó helyett egy Velociraptor venné rá az első emberpárt a bűnbeesésre. Részleteiben rá sem merem képzelni, mert belegondolni is borzadály.

Nincs megemlítve, de én Bombadil Tomára szavaznék. Ő az egyik legjobb figura a történetben.

Amikor megnéztem a Villám-paradoxont, szinte elkeseredtem azon, hogy ilyen filmen sosem lesz. A DC animációk kiválóan adják vissza a képregényes hangulatot, remek a világuk, és én elmennék addig, hogy a képregényfilmek nagy részét is meg tudják alázni, nemcsak más animációs filmeket. A Sötét Lovag visszatér dupla filmjét például nem nagyon fogja egy élőszereplős Batman feldolgozás sem utolérni. De ezt csak azért érhetik el, mert kicsi a költségvetésük, és így meg remekül meg tudnak felelni annak a rétegnek, akiket becéloztak vele. Az acélembert az egész világnak szánták, a Villám-paradoxont meg egy jól behatárolt, képregényeket kedvelő rétegnek. Így tele lehet olyan utalásokkal, apróságokkal, amelyeket egy filmben lehetetlen megoldani. A Marvel Bosszúállók filmje azért is sikeres, mert korábban, ha döcögve, nem egyenletes színvonalon, de felépített egy világot, ahol a hősök végre szabadon mozoghatnak. De ez a Marvel képregény-univerzumának még mindig csak egy apró szelete. Élőszereplős filmben lehetetlen olyan apróságokra pazarolni a játékidőt és a pénzt, hogy csak felvillantson karaktereket. A Villám-paradoxonban rengeteg DC karakter bukkan fel, néhányan csak pár képkockára. Egy olyan filmben, mint Az acélember csak morzsákat hinthetnek el, Luthor feliratú kamionokkal, de egy Canterbury Tücsök, Agyagpofa, Deathstroke vagy bármilyen random szereplő felbukkanása csak zavarossá tenné a filmet. Nolan még próbálkozott ilyesmivel a Kezdődikben, bedobta Zsaszt, ami tényleg érdekes volt, de a filmben nekem hiányérzetet okozott, hogy végülis nem nagyon kezdett vele semmit.

előzmény: JohnnyJohnny (#369)

Nem nagyon lopta be magát a szívembe ez a filmtrilógia, a könyv annál inkább. Ez a rész sem valami fényes, de ebben az egyben volt legalább egy jelenetsor, ami felért a regényhez, pedig ilyesmi még a legtűrhetőbbnek számító első részben sem fordult elő.
A tárgyalás: forgatókönyvileg ezt is tönkre vágták, szétszabdalták, a tárgyalótermi részt külső eseményekkel törték meg. Sokkal jobb lett volna egy az egyben, zárt helyű drámaként, ahogy Sidney Lumet rendezte a Tizenkét dühös embert. Ennek ellenére a bíróságon végre mégis magára talált ez a trilógia, a színészek remekeltek, rendezésileg és képileg is jól sikerült, a szöveget meg Stieg Larsson adta.
Az a nagy baja ennek az egész trilógiának, hogy a könyv után rendkívül harmatos az egész, ami annak a sava-borsát adja, az apró részleteket, amik érdekessé teszik, egyáltalán nem adja vissza, tehát olvasás nagy csalódás. Ezzel együtt viszont szinte értelmezhetetlen a könyv elolvasása nélkül, ami nem túl szerencsés. Könyv után gyenge, könyv nélkül zavaros.

2014-02-12 20:57:11 Trance (2013) / Transz Dynast Grausherra (4) #81

Ezért írtam, ha voksolnom kell valamire: inkább borderline, és nem skizofrén. Ha az lenne, a közelébe sem menne a pszichiáternek. Nem tartják betegnek magukat.

előzmény: Hannibal Lecter (#80)

2014-02-12 20:50:30 Trance (2013) / Transz Dynast Grausherra (4) #79

De skizofréniája nincs. Azért tűnik annak, mert Elizabeth összekutyulta az agyát. Mivel Simonnak tévesek az emlékei ezért viselkedik sokszor zavarodottan. De nem skizofrén, mert akkor valószínűleg nem is nagyon vették volna fel őrnek az aukciós házba. Szenvedélybeteg, ezzel megy Elizabeth-hez, ahol kiderül, hogy aggresszív, és nem tud normálisan kezelni egy kapcsolatot. Ha mondanom kellene valamilyen betegséget, akkor borderline személyiségzavarra voksolnék. De a filmek rendszerint nem pszichiátria tankönyvekből dolgoznak. De ha már skizofrénia (amit nagyon sokszor ábrázolnak tévesen): Catherine Deneuve az Iszonyatban tökéletesen bemutatja, mi is az, hogy skizofrénia.

előzmény: Hannibal Lecter (#78)

2014-02-12 18:46:06 Trance (2013) / Transz Dynast Grausherra (4) #69

Azt hiszem, értem a problémát. A neve Elizabeth.
A végén ő győz. Pedig bűnös, egy segítségre szoruló szerencsejáték-függő férfi fordult hozzá, ő meg beprogramozta, hogy segítsen elrabolni egy festményt. Azt hiszem Simon segítségével eleget vezekelt ezért. Simon lényegében bevadult, mint valami idomított tigris, kicsúszott a "gondozói" irányítása alól. Ha nem lenne Simon, igazából nem lehetne morális kérdéseket felvetni. Nélküle hagyományos gazemberek mozognának a filmben, akiket nem lehetne összevetni egy szerencsétlen elmebeteggel. Olvastam egy olyan elméletet, hogy Simon nem is létezik, csak Elizabeth hipnotizálja Francket, és ebben a sugallt világban jelenik meg az alakja. Ebben egyáltalán nem hiszek, de mi lenne a véleményed akkor, ha Elizabeth csak a nyilvánvalóan bűnöző Francket ejti át a film végén?

előzmény: JeszKar (#65)

Világuk szerint szándékosan nem hasonlítottam a Marvel és a DC filmeket, mert teljesen mások. Már csak hangulatban is. De a DC "keskeny ösvénye" nekem bizonyos mértékig zsákutcának tűnik. Egy idő után ezt nem lehet büntetlenül bővíteni. Itt a rengeteg vita Superman történetével, aki nem is Superman. A DC többet nyerne, ha kibővítené ezt a világot a "csodával", megtartva az eddigi heroikusabb, a hősök érzéseire, problémáira támaszkodó történetvezetést. Nem kell átesni a ló túlsó oldalára, és űrszörnyeket potyogtatni Gotham City-re, akiket egy kalapácsos isten és egy zöld óriás gyepál, mert ez ebben a világban nem működne. Ahogy a borús hangulat felé való elmozdulás sem működött a Vasember 3-ban.

előzmény: slipknot (#367)

2014-02-12 17:27:40 Trance (2013) / Transz Dynast Grausherra (4) #62

Hohó, azért nehogy elkezdjük már sajnálni szegény Simont. :) Nem lehet mindent ráfogni arra, hogy szegény csak egy beteg pszichopata.
A: A pszichopaták attól, hogy nem érdekli őket a környezetük, még nagyon is jól tudják mi a rossz és mi a jó. Csak éppen nem izgatja őket. Hannibal Lectert vagy vegyünk egy valós példát, Andreas Breiviket az égvilágon semmi nem menti fel a cselekedeteik alól. Mentális állapotra, nehéz gyerekkorra, hasonlókra hivatkozva sem lehet mindent elkerülni. Ahogy a Sweeney Toddban elhangzik "We all deserve to die.", és igazuk van.
B: Nem most láttam már a filmet, de emlékeim Simon nem is igazán pszichopata. Nincs meg benne az a tehetség, hogy igazán behálózzon másokat, és saját érdekében elbűvölje őket. Labdába sem rúghat Lecter vagy a Becstelen Brigantyk Hans Landája mellett, akiket az ember szinte tényleg megsajnál a végén. Simon sokkal inkább olyan, mint Jágó az Othellóból, egy undorító kis vakarcs, bár vele sem vonható teljes párhuzam. Simon egyszerűen élvezi, hogy a markában tarthat mindenkit, nem kell ahhoz semmilyen komolyabb agymosás, hogy kegyetlenné váljon. Ez a legszörnyűbb benne, olyan mint Dogville lakosai, hétköznapi ember, aki vigyorogva nézi végig, ahogy egy másik ember szinte belehal a rettegésbe. Franck egy hidegvérű, kegyetlen gyilkos, sőt sokkal inkább pszichopata, mint Simon. Neki sincs mentsége. Simon viszont egyszerűen gonosz. Senki sem tenne olyasmit hipnózis hatására, amit egyébként nem követne el. Csak a hipnózis lebontja a gátakat. Simon egy hétköznapi ember, akinek miután Elizabeth lebontotta a szocializáció által korlátait, megmutatkozik az igazi természete.

előzmény: flake (#61)

Előre elítélni egy filmet szerintem is felesleges (kivéve bizonyos nagyon nyilvánvaló eseteket). Nem várom különösebben tűkön ülve a készülő Superman filmet, pláne Az acélember ismeretében, de ez nem jelenti azt, hogy nem adok neki esélyt.
Az jó jel, hogy Goyer forgatókönyvét végre átírja valaki. Az is bizakodásra adott okot számomra, hogy Snyder egyszer megemlítette, hogy Wonder Woman varázslatát vissza kell majd a színésznőnek, aki majd a szerepet játssza (még Gal Gadot előtt). Azóta sem olvastam hasonlót, de nem bánnám, ha végre félrerúgnák ezt az erőltetett realizmust, mert hosszú távon működésképtelen. Már a Felemelkedésben is nagyon erőltetett volt, ahogy próbáltak mindent megmagyarázni. Ezzel csak csapdákba sétálnak. Jó példa, amikor Bane a Felemelkedés elején eltéríti Pavel gépét, és vérátömlesztést hajtanak végre, hogy megtévesszék azokat, akik a halottat azonosítják. Én nagyon sok mindent képes vagyok elnézni a filmeknek, egy szavam sincs arra, hogy Tony Stark egy mellkasba épített elektromágnessel császkál, mert az tartja távol a gránátszilánkot a szívétől, vagy, hogy Bannernek megmarad a nadrágja, ha átváltozik Hulkká, vagy, hogy McClane túlél egy láthatóan több literes vérveszteséget, vagy, hogy Mr. Narancs is elveszít legalább húsz liter vért, és még mindig piheg. Ezt kínálja a film, elfogadom. De amit a Warnernél művelnek, az már túlzásba vitt okoskodás. Visszatérve a repülőre, egy emberből nem csak a vérből lehet DNS-t kinyerni, másrészt ott vannak még a fogászati röntgenképek, persze ilyennek nem kell feltétlenül lennie. Az acélember is tele van ilyenekkel.
Hasonló fenntartásaim vannak a túlzott szereplő variálással is. Sokszor olyan érzésem van, hogy csak a változtatás kedvéért variálnak valamit a karaktereken. Nincs semmi jelentősége, hogy Perry White fehér vagy fekete, ezzel nincs semmi bajom. Erről is folyton megy mindenütt a vita mostanság, hogy mikor kaphatnak végre a feketék is szuperhősszerepeket. De koncepció nélkül ezt sem lehet. Ugyanez a többire is. Miért lett Jimmy Olsen nő? A karakternek semmi jelentősége, olyan, mintha csak a rajongókat akarnák bosszantani vele. Már szerintem az is erőltetett, hogy nem nevezik nevén a karaktereket. A Felemelkedésben szó sem esik arról, hogy Selina Kyle Macskanő, de az már szinte nevetséges, hogy Superman sem Superman. Olyan, mintha készülne egy Robin Hood film, ahol a főhőst Williamnek. Én elismerem, hogy a DC filmeknek nehezebb, mint a Marvelnek, mert ott van a 78-as Superman vagy Tim Burton Batmanje, tehát van hasonlítási alap, míg a Marvel lényegében tiszta lappal dolgozhat. A Batman vs Supermennek már annyiban könnyebb dolga lesz, hogy élőszereplős film ilyen felállással még nem létezik.

előzmény: JohnnyJohnny (#360)

2014-02-11 22:33:41 Trance (2013) / Transz Dynast Grausherra (4) #52

Nekem nem a morális kérdések miatt lett négyes, sőt a végén már a zseniálist fontolgattam. Simon végzete olyan mértékű örömmel töltött el, hogy nem igazán gondolkoztam a többiek esetén. Ebben valószínűleg az játszott közre, hogy nem sokkal előtte olvastam és láttam Jo Nesbo Fejvadászok című regényét, amelynek elég hasonló a felépítése. Ott is van képrablás, és a főhős ott is egy Simonhoz hasonló kis patkány. Sőt, még nagyobb szemétláda, aki a végén mindent megúsz, még gyilkosságokat is, igaz, hogy ezeket részben önvédelemből követi el.
Gondolom sokakhoz hasonlóan, én is szeretem a filmekben a "győz a jó, a rossz megbűnhődik" felállást. Persze a filmbeli gonoszok sokszor tudnak szimpatikusak lenni, de a pszichopaták a valóságban is elég megnyerőek tudnak lenni, amikor nekik éppen úgy tetszik. Hannibal Lecter is ezért ennyire népszerű. Szeretem azokat a filmeket, ahol mindenki megkapja, ami neki jár. De az általános büntetés néha már túl klisés, néha túl sok a "deus ex machina", amikor némelyik szereplő már csak azért is büntetést kap. Franck bűnhődése kizárólag így jöhetett volna létre. Bár a maga módján, ő is büntetést kap, elveszti a képet, elveszti a barátnőjét, bár elvben mindkettőt visszakaphatja. Egy forgatókönyvírói halálos ítéletet, vagy egy letartóztatást én művinek éreztem volna.
Egyébként ez a téma elég gyakran felmerül itt a vitákban.
A Keresztapa maffiózói elkerülnek minden felelősségre vonást, a Corleone család ráadásul még bizonyos mértékű erkölcsi magasságokba is emelkedik. Ez sokakban visszatetszést kelt. Igazából Michael Corleone keményebb büntetést kap, mint ha lecsuknák. Az első filmben erkölcsileg elbukik, bezárulnak mögötte az ajtók, Kay elhidegül tőle, és a végén mivel nem tud kiszakadni a maffiából a lányát is elveszíti. Bűnöző, gyilkos, de a film hőse. Nem szokványos büntetést kap. Hasonló a helyzet Lars von Trier Dogville című filmjében. Többen is elítélték, mert a végén a bűnözők szolgáltatnak igazságot és tűnnek az átlagembereknél erkölcsileg magasabb szintűnek. Kicsit hasonlít is ebben a témában a Transzban. Nézőként én inkább várom a legaljasabb, másokat kihasználó mocsadékok büntetését, mint egy "becsületes" gyilkosét.
Általában nem szokták őket ilyen sötéten ábrázolni, de a Simonok általában megússzák a filmekben, mert ők az átlagemberek, akik bekeverednek valamibe. Simon és Jo Nesbo Napóleon-komplexusos Roger Brownja látszólag átlagemberek, van tisztességes fizetéssel járó munkájuk. Dogville lakosai is rendes amerikai állampolgárok, gyümölcsöt termelnek, boltot vezetnek, nevelik a gyerekeiket. A háttérben viszont aljas szemétládák. Francknek nem lehet elnézni a bűneit, de ő egy egyenes bűnöző. Michael Corleone egy maffiózó. Mások, ezért elbűvölik az embert, mert nem egészen a mi világunkban élnek. Mások a szabályaik, de a maguk módján tisztességesebbek, mint Simon, Robert Brown vagy Dogville polgárai. Francket sem lehet felmenteni, de szerintem Simon sokkal nagyobb gazember volt. Franck lehet, hogy gyilkos, de ő mégis inkább megérdemel még egy esélyt, ellentétben Simonnal.

előzmény: JeszKar (#50)

Lehet, hogy a Vad banda a legnagyobb, de én a Pat Garrettet és a Cable Hogue-t jobban kedvelem.

Amelyiket éppen megnézem, de összességében a Volt egyszer egy Vadnyugat jobb. Mindkettőre szavazok.

2014-01-23 17:40:28 [Általános fórum] Dynast Grausherra #4850

A keresztény vallásnak (és a judaizmusnak) egyáltalán nincs semmiféle "fantasy"-világa. Van is erről egy jó értekezés "A mítosz az emberiség történetében" című könyvben. A Biblia tudatosan elutasít minden mást, és a mítoszokat ócska babonáknak írja le. Mitológiailag a kereszténység a legszárazabb vallás. Igazából, nincs is mitológiája, mert éppen szembemegy a mítoszteremtéssel.
Más kérdés, hogy az emberek ezt telepakolták a pokol egymillió ördögével, és olyan fantasztikus művek születtek, mint a Dictionnaire Infernal. Ilyesmi lehetne Lovecraft Necronomiconja, ha megírta volna. [link]
De ennek már szerintem semmi köze a kereszténységhez.

előzmény: critixx (#4846)

Tudom, hogy ez nagyon merészen és túlságosan elrugaszkodottan hangzik, de én eljutottam addig a felvetésig, hogy mi lett volna, ha a magyarok nem törik magukat a török elleni háborúval. Amennyire Európa segítette az országot, azzal az erővel szépen megalkudhattak volna a törökkel. A Nyugatnak nagyon jól jött, hogy van egy ország, ami elég erős ahhoz, hogy marakodjon a Török Birodalommal. Magyarországnak csak folyosót kellett volna hagynia Nyugat felé, akár még I. Lajos idején, vagy még korábban, amikor látszani kezdett, merre tart a török. Ezt a sávot Magyarország képes lett volna védelem alatt tartani. A törökök biztos kizsákmányoltak volna a területeket, de nem valószínű, hogy rosszabbul jártunk volna, mint a 150 éves török uralommal.
Persze, akkor a Nyugat korábban észhez tért volna, ők csak akkor sértődtek be, amikor a törökök Bécs kapuin kopogtattak. Persze ez elég meredek gondolatmenet, de néha eltöprengek, mi lenne ma Magyarországból, ha hagyjuk, hogy Bécsben, egész Ausztriában, és talán Németországban is török zászlók lobogjanak.
Igazából csak akkor jártunk volna jól, ha semlegesek tudunk maradni, ami földrajzilag is lehetetlen volt.

előzmény: csabaga (#20019)

"nem is olyan "mély",mint ahogy eddig hittem"
Én azért várom inkább a teljes verziót, mert lehetséges, hogy Trier mélysége csak a mozis változatból kivágott másfél órával együtt jelenik meg. Persze a teljes öt és fél órás filmnek is lehetnek hibái, valamint sejtem én, hogy Trier inkább az a fajta rendező, aki provokálni akarja a közönséget, miközben készítés közben kidolgozza magából a depresszióját, de cserébe azért ellátja egy rendes filmmel. Az Antikrisztus elég durva film, de ha valakit nem érdekel mit akart Trier kifejezni, akkor is láthat egy horrort. Itt meg nézhetünk egy pornófilmet.
Egyébként mi folyik mostanában, hogy már két monumentális film is született a női szexualitásról, persze férfi rendezők által?

előzmény: somogyireka (#18)

2014-01-19 13:48:36 [Hamarosan a mozikban!] Dynast Grausherra #5410

Hoppá, most nagyon szégyellem magamat, mert nem ugrott be, hogy nem Csákányi Eszter az, akire én gondoltam. Olyan régen láttam már, hogy elfelejtettem ki is ő, és észre sem vettem a trailerben.
Most utánanéztem, én valójában Petrik Andreára értettem, amit írtam, ő is szőrmekabátot visel. (A trailer 1:37-nél). Jellegzetes öltözködés, gesztusok, hanghordozás, csakúgy, mint Réti Adrienn a Valami kékben.

előzmény: cucu (#5408)

2014-01-19 13:08:59 [Hamarosan a mozikban!] Dynast Grausherra #5406

Csákányi Eszter egy Zomborácz filmekben visszatérő karaktert játszik. Ott van a Macskában és a Valami kékben is. Olyan, mint Stephen Kingnél a sok becsődölt író, vagy Fellininél a Mastroianni által játszott szerepek. Állandó típus, akiről érezhető, hogy az alkotót képviseli. Persze tévedhetek, és lehet, hogy Zomborácz Virágot a másik, a csendesebb nőtípus jelképezi, aki szintén mindig ott van. Akárhogy is, a szőrmekabátos karakter nekem nagyon ellenszenves.

előzmény: cucu (#5405)

A Dűne szinte megfilmesíthetetlen, de nagy költségvetéssel, legalább négy-öt órában, megfelelő színészgárdával, és természetesen kellő fantáziájú rendezővel (Jodorowsky Dűnéjének képei tetszetősek), aki képes valamennyire el is szakadni annyira az alapanyagtól, hogy ne csak fellökje a vászonra a regény egymást követő részeit, készült adaptációra én is kíváncsi lennék. Csak ez az együttállás rendkívül kis valószínűségű.

A nyomozási rész elég gyengécskén sikerült, mind a gyilkos, mind az áldozat ellenszenves volt, viszont a töltelék jelenetek nagyon szórakoztatóak. Columbo kutyája itt végre komolyabb mozgástérhez jutott, Columbo meg nagyon jól helyreteszi az absztrakt művészetet. De vannak ennél sokkal jobb epizódok.

Olyan ez a film, mint Leone westernjei, persze leszámítva az elég jelentős különbségeket. De hangulatos, lassan építkező, nem különösebben cselekményközpontú, és itt is szerepel Gian Maria Volonté. Ráadásul ez is egy amolyan valóságon túli világban játszódik, mint Leone westernjei.
Bourvil meglepett, eddig kizárólag vígjátékokban, vagy legalábbis komikus szerepekben láttam, de nagyon jól hozta Mattei figuráját. Persze ő is jópofa, amikor a macskáit eteti.

2014-01-14 22:56:01 Moon (2009) / Hold Dynast Grausherra (5) #99

Nagyon remek sci-fi, öröm ilyeneket nézni. Sam Rockwell nagyszerű, Kevin Spacey is remek Gerty hangjaként. Gerty pedig az egyik legnagyszerűbb mesterséges intelligencia, akivel sci-fikben találkoztam.
Azt hittem, a vége még drámaibb lesz: nem gondoltam volna, hogy Sam Bell klónjai csak kb. 10 éve váltják egymást. Erőteljesebbnek éreztem volna, ha eltelt volna legalább 30 év. Amúgy Tess halála is elég furcsa, engem zavart, mert azt éreztem benne, hogy egyszerűen nem vesződtek a színész öregítésével. Ahogy az idős Samet sem mutatták meg, de neki legalább volt hangja.

Valószínűleg nem ártott volna előtte megnézni a TNG epizódjait, de így is jó film, bár a Star Trekben éppen az ilyen időutazós, időhelyrerakós részeket kedvelem a legkevésbé. De Zefram Cochrane olyan nagyszerű karakter, aki miatt megérte visszamenni a múltba. Megnéztem volna hosszabban, ahogy haverkodik a vulkániakkal.
Ami furcsa: a Borg. A kollektívát én csak a Voyager szériából ismerem, és ott valahogy másabbak voltak. Legalábbis a Királynő másabb volt. Az itteni Királynő "érzelmesebb".

Valamikor a Film+-on láttam az elejét (a csimpánzokat), és azt hittem, ez is valami tipikus Film+-os horror, így nem is néztem meg. Aztán nemrégiben láttam a Transzot, és rá kellett jönnöm, hogy mindkét filmet Danny Boyle rendezte. Bár mindkettő túl van bonyolítva egy kissé, szerintem nagyon jó filmek. Nekem a Transz jobban tetszett, de a 28 nappal későbbnek sem kell szégyenkeznie.
Érdekes "zombi" film, (kb annyira lehet az ittenieket "zombinak" nevezni, mint Cronenberg Paraziták című fimjében látható embereket), ami ráadásul nem is annyira a horrort erőlteti, hanem a főhősök túlélésére koncentrál, mindezt remek színészek előadásában. Cillian Murphy-t külön kiemelném, nagyszerűen játszik. Kíváncsi lennék, nem-e ezért a szerepért került szóba a neve, amikor Batman eljátszására kerestek színészt. És ha már a 28 nappal később hatásai, Robert Kirkman Walking Dead képregényének nyitánya is hasonló az ittenihez. (Nem a csimpánzok, hanem a következő jelenet.)
Különösen figyelemreméltó Jim dühöngése a kastélyban. Szinte már igazat ad West őrnagynak, hiszen Jim is pontosan úgy viselkedik, mint a fertőzöttek, meg sem lehet különböztetni tőlük. Tehát a világ nem változott, hiszen az emberek ugyanolyanok maradtak - Jim is ugyanolyan veszett, mint a fertőzöttek. De ő le tud állni.
Vannak azonban elég zavaró hibái, különösen az utolsó harmadban.
Frank halála: Brendan Gleeson kiváló a szerepben, egyből megkedveltette velem a karaktert, aki egyébként akár egy "Úgysem élem túl!" táblával a nyakában is kószálhatott volna. Sütött róla, hogy ő lesz áldozat. Ezzel meg is békéltem valahogy. De ha úgyis halálraítélt volt, nem írhattak volna neki valami normálisabbat? Most komolyan, egy magasban fennakadt hullából belecseppen egy csepp vér Frank szemébe? Ez volt a legjobb ötlet?
Sehol senki: Anglia kihalt. Rendben. De az már túl sok a véletlenekből, hogy egyedül Jim, Selena, Frank és Hannah verekszi el magát a katonákig. Ráadásul még csak rá sem kérdeznek, hogy ők lennének az egyedüli túlélők? Felvethetünk egy olyan lehetőséget, hogy a katonák lemészárolták a hozzájuk érkezőket, de erre legfeljebb néhány erdei hulla utal, amikor ki akarják végezni Jimet. De ez teljesen kizárható. 1. A katonák már az öngyilkosságot fontolgatták nyolc nappal Selena és Hannah érkezése előtt, amiről West csak úgy tudta lebeszélni őket, hogy beígérte a nők eljövetelét. Ez arra utal, hogy a katonák senkivel, legalábbis egy nővel sem találkoztak az egész katasztrófa kezdete óta. 2. A katonák nem úgy néznek ki, mint akik profi módra lőnek agyon egészséges embereket. 3. Ha mégis gyilkoltak, a nőket csak életben hagyták volna, és ez esetben vagy azt kell elhinnünk, hogy egyetlen nő sem érkezett hozzájuk. Mivel Jimék csapata is fele-fele arányban állt férfiakból is nőkből, túl nagy véletlen lenne, ha a katonákhoz egyetlen nő sem vetődött volna más menekültekkel. Logikusan tehát senki sem érkezett oda Jimék előtt.
A nők megmenekülése a megerőszakolástól: Adva van tehát egy csapat kiéhezett, kanos férfi, akik már az öngyilkosságot fontolgatják, annyira ki vannak éhezve a nőkre. Érkezik hozzájuk egy szemrevaló nő, plusz ráadásnak egy tinilány. Mi a katonák első teendője, az után, hogy kinyilatkoztatták, hogy mindkettőt saját tulajdonuknak tekintik, és az ellenkező Jimet és egyik társukat agyon akarják lőni? Szépen beöltöztetik a nőket estélyi ruhába. Tényleg, biztos az ...(szabadon behelyettesíthető megszálló hadsereg) is így csinálta a világ minden háborújában. El nem hiszem, hogy a katonák hagynák magukat kiterelgetni, miközben a nők átöltöznek. Egyáltalán minek öltöznek? Miért nem esnek nekik már akkor este, amikor Jimet a radiátorhoz bilincselték? Én elhiszem, hogy a nőknek meg kellett menekülni, de ez ugyanaz az eset, mint Frank halála, a lehető legidétlenebbül oldották meg.

Ha ezeket értelmesebben oldják meg, simán lehetne zseniális, de még így is jól sikerült, élvezhető film kerekedett ki a végén már eléggé sántító történetből.

Rá kellett jönnöm, hogy Spielberg korai filmjei nagyon tetszenek. A maga módján ez egy nagyon szép történet az idegenekkel való találkozásról, kissé naiv, és az amerikaik UFO-mítosza eléggé rányomja a bélyegét, de szerencsére nem túlságosan.
Spielberg persze nem megy mélyebb problémákba, de a végét már egyfajta szatíraként láttam magam előtt, bár nem nagyon hinném, hogy volt ilyen rendezői indíttatás.
Truffaut karaktere egyszer megjegyzi, hogy az idegenek meghívták az "UFO-hívőket", és pont ők nem lehetnek ott. Persze a hadsereg, meg kormányügynökök és társaik igen. Ahogy a viccben: "Csak a nép meg ne tudja." Elnézve az idegeneket, arra gondoltam, hogy rendben, a világban nagy felfordulást váltana ki, ha leszállna egy űrhajó (bár Lem Az aldebarán előőrs című szösszenetét olvasgatva ez sem olyan biztos), de ha én egy idegen helyre utaznék szeretnék normális, hétköznapi emberekkel találkozni, és nem egy csapat technikussal. Ebben a filmben olyannak tűnik az egész, mintha az idegenek elindultak volna egy óvodai kirándulásra, "Gyertek kicsik, megnézzük az Ördög-hegyet, mutatunk nektek néhány rednecket.", mire összefutnak egy gondosan válogatott fogadóbizottsággal. Bizonyára a kiskölykök is jobban élvezik azt, ha egy velük egy szinten lévő gyerekkel játszhatnak, mintha Kodály Zoltán zenéit kell játszaniuk egy csapat vigyorgó embernek, akik ettől marha fontosnak érzik magukat.
csabaga: Nekem az a vallási jelenet már belecsúszott a szatírába, csak nevettem rajta, mert úgyis tudtam, hogy az idegenek úgyis egy rendes fazont választanak, és nem a testileg-lelkileg felkészített űrmisszionáriusokat.

2014-01-13 00:01:42 Cube (1997) / Kocka Dynast Grausherra (4) #33

Egyetértek azzal, hogy a film túlzásba esik a dolgok megmagyarázatlansága terén. Én szeretem a homályban hagyott részleteket, de itt igazából már szinte teljes sötétség van. De ezt leszámítva nagyszerű film. Korábban azt hittem, ez valami horror, nos van benne két durva jelenet, de ezeken kívül ez egy nagyon jól eltalált dráma, hat csapdába esett emberrel, akik elég különbözően dolgozzák fel a helyzetet.
Amúgy én is azt vártam, hogy a végén lesz valami óriáskocka, de ezt technikailag is nehéz elképzelni, úgyhogy egyetértek azzal, hogy a fényes megoldás sokkal jobb. Hiszen ha a filmben szereplő kocka egy nagyobb valami része, onnantól kezdve az már nem működhet hasonlóan, mert ott van a híd, és nem jönne ki az építőelemek száma.
A színészekkel kapcsolatban annyit, hogy furcsa volt a Csillagkapu McKay doktorát (David Hewlett) egy ilyen passzív szerepben látni, ahol nem ő a főokos.

Azzal sosem fogok kibékülni, hogy a filmben emlékeztetnek arra, hogy filmet nézek, de ezúttal ezt is megbocsátom, mert ez fergeteges paródia. A végén, amikor már azt hittem már csak a várható lezárás maradt ráadásnak még bedobtak két remek poént az Aliennel és a Majmok bolygójával, ami még jobban megerősítette, hogy ez egy nagyon remek film.
Az pedig külön poén, hogy a Star Wars végül mégis eljutott Disneylandbe.
Hogy kerültünk Disneylandbe?

2014-01-11 22:01:33 [Hamarosan a mozikban!] Dynast Grausherra #5403

A Filmalapnál biztos fogják nézni mi sikeres, mi nem, és a hasonló projektek a jövőben előnyt fognak élvezni.
Látva ezt a kivételes választékot, nekem is ez jutott eszembe. Éppen ezért elég szomorú, hogy valószínűleg nem fog változni semmi. Marad az, ami eddig is sikeres volt, az újdonságok meg kuriózumok maradnak. Ha nincsenek is magas elvárásaim, szurkolok mindegyik különlegesebb filmnek, a fene egye meg, még az Utóéletnek is, mert ezekben van valamiféle újdonság. Zomborácz Virágot nem kedvelem, de egy szekrény tetején üldögélő szellemben van potenciál, a Fehér Isten nagyon érdekel, a Víkend is ígéretes, Udo Kier felkeltette a Zéró iránti kíváncsiságomat (bár ez még a többihez képest is elég kétesélyes film). A Liza, a Rókatündér az előzetes alapján nem tűnt különösebben újszerűnek, de Ujj Mészáros Károlynak egész jó rövidfilmjei vannak, ha az ottani színvonalat tartja, akkor a filmnek sem kellene túl rossznak lennie.
A westerneknek (Délibáb, Parkoló) különösen drukkolok, érdekes lenne, ha éppen Magyarországon támadna fel a műfaj.
Az, hogy mennyire várom ezeket a filmeket, más kérdés, de tudnék örülni a sikerüknek.

előzmény: wurlitzer (#5400)

Nagyszerű volt Jim Carrey-t egy komolyabb, persze ettől még nagyon humoros filmben látni. A kórházas jelenet, az autóút és a kakaóreklámos rész képviselik a vígjátéki vonalat, onnantól kezdve indul a drámaibb, egyben erősen szatirikus rész.
A befejezés nagyon erőteljes. Igazából ez nemcsak kitörés, hanem "bűnbeesés" is. Truman kilép az Édenkert kapuján, mert az értelmes élet azon kívül található. Szenzációs az "Úr hangja", ahogy vissza akarja zárni teremtményét. Christof "isteni" mivoltának legnagyobb pillanata, amikor felkapcsolják a "Hold" reflektorát.
A nézők pedig mindezek után a tévéújságot keresik. Ők teszik egyébként igazán nagyszerűvé a filmet. A két is öregasszony a Trumanes párnájukkal elég abszurdan festenek.

Moore legjobbja nálam A kém, aki szeretett engem, a Szigorúan bizalmasban viszont azért nagy kedvencem, mert visszatérnek benne a csendesebb témákhoz a két világmegmentés után. Legjobban talán ez a rész hasonlít az Oroszországból szeretettel által képviselt Bond-féle kémtörténetekre.

előzmény: critixx (#23)

2014-01-10 14:09:53 Türelem (2006) Dynast Grausherra (1) #2

Mivel csak gondolom, mi volt az eredeti történet, és annak mi volt a magvas mondanivalója, így inkább kitaláltam egy saját történetet.
Ez egy nagyon kemény kémfilm, ahol az egyik beépített ügynök átadja a másiknak a lehallgatókészüléket vagy a titkos mikrofilmet tartalmazó ékszert az ellenséges bunkernél, mivel tudja, hogy hamarosan lebukik. Ezzel együtt így is ez a legunalmasabb kémfilm, amit valaha láttam. Sajnos pont a legizgalmasabb részeket nem forgatták le.

2014-01-10 10:06:32 [Hamarosan a mozikban!] Dynast Grausherra #5393

Nem nagyon szoktam előzeteseket nézni, most kíváncsiságból megtekintettem kettőt.
Liza, a rókatündér: Hanyatt nem estem tőle, a poénok hagynak némi kívánnivalót maguk után, de aranyos. Kicsit a 30-as évek Kabos filmjeinek stílusára emlékeztet, nem világrengető, de szórakoztatónak tűnik. Érzésem szerint ez majd a színészeken múlik.
Utóélet: Zomborácz Virág társtulajdonos lehet az origánál, vagy rokonai vannak ott, nem tudom. Nagyon előítéletes vagyok a filmjével szemben, Wes Andersonhoz hasonlítani meg elég erős. Tény, hogy az előzetesben vannak olyan momentumok, amik emlékeztetnek Andersonra, mint a markológép a temetőben. Elég abszurd. Lehet, hogy nem rossz. Egyszer el is molyosodtam, amikor a pszichológus mondja, hogy "Ez a gyász.", a fiú meg "Nem hiszem", és látjuk, hogy az apja ott ül a szekrény tetején. Kristóf Márton nem igazán győzött meg, de az apját játszó Gálffi Lászlóval még jó páros is lehetnek egy teljes filmben. De Zomborácz Virágnak már megint bele kellett írnia magát! Ahogy megláttam a szőrmekabátos nőt, végképp elment a kedvem az egésztől.
Zéró: Azt írja, Udo Kiernek már elsőre nagyon tetszett a forgatókönyv. Lehet, hogy túl sokat szerepelt már Lars von Trier filmjeiben, és hozzászokott az elmebajhoz, ez akár jó jel is lehet. Viszont annak is jele, hogy ez biztos nem közönségfilm.
A többiről egyelőre látatlanban nem nyilatkozom, bármelyik lehet nagyon jó film (akár még az Utóélet is). Az előzetesekkel kapcsolatban viszont eszembe jutott, hogy ha már így ráálltunk a filmgyártásra, komolyabb trailereket is lehetne alkotni, és nem olyanokat, ahol párbeszédeket vagdosnak ki a filmből. Mondjuk ilyet: [link] Kedvem támad tőle megnézni, pedig nem szeretem ezt a filmet.

előzmény: Jereváni Rádió (#5392)

Dehogy. Éppen arra utaltam, hogy Lars von Trier milyen messze jutott. Szorgalmas gyerek volt, az biztos.

A The Trip to Squash Land ennél azért "jobb". A Birodalom 25 évvel később meg bőven jobb.

Rendkívül jó alapozás Singer X-Men filmjeinek előzményeként, de éppen előzmény jellege miatt vannak hiányosságai.
A csúcson mindenképpen Fassbender (Lensherr/Magneto) áll, vele is törődnek a legtöbbet, és Fassbender él is lehetőséggel. Azok, akik jelentősebb szerepet kapnak szintén jók, kivéve January Jones, ő jól mutat, de nem túl emlékezetesek a jelenetei.
Viszont ez a film is belecsúszik abba a hibába, mint Az ellenállás vége, bár nem olyan súlyosan. Eszméletlen mennyiségű karaktert sorakoztat fel. Külön öröm, hogy ezúttal Rozsomáknak csak egyetlen mondata van. Az viszont ütős.
Shaw bandája közül egyedül Emma Frost kap teret, ő meg nem használja. Azazel nagyon látványosan verekszik, ennyit a javára írhatunk. Az öltönyös fickóról azt sem tudom kicsoda. Azt sem bántam volna, ha Pillangókisasszony több szerepet kap.
Xavier és Lensherr oldalán a nyerő persze itt is Mystique, ahogy a Singer filmekben is. Jennifer Lawrence-t én most láttam először, jól alakított, bár remélem a következő filmben már kihozzák belőle Mystique keményebb formáját. A többiek eléggé rendben vannak, szerencsére nem szorulnak teljesen háttérbe, bár erősen érződik, hogy mellékszereplők.
Összességében jó kis X-Men film, gyengébb mint Singer filmjei, de legalább méltó hozzájuk.

Szinte kényelmetlen, hogy én vagyok az első olyan hozzászóló, aki négyest adott. Pedig én is nagyon élveztem, igazi Pixar minőség, nagyon aranyos karakterekkel, remek poénokkal. De nálam nem érte utol a Toy Story trilógiát, mert ebbe a világba kevésbé tudtam beleélni magam. Talán mert sosem tartottam attól, hogy szörnyek esnének ki a szekrényemből. Viszont olyasminek nagyon tudtam volna örülni, ami a végén történik.

Schwarzeneggert összesen kétszer hallottam az eredeti hangján:
1. Batman és Robin: ott lényegében már mindegy volt, hogy beszél, még úgyis ő volt a legjobb.
2. Erőnek erejével: itt semmi bajom nem volt a hangjával.
A Terminátor, a Total Recall és Az utolsó akcióhős esetén meg maradok Gáti Oszkár és Revicky Gábor hangjánál.
Közben meg rájöttem, hogy az egyik általam legtöbbször hallott szinkronszínészt meg sem említettem.
Vass Gábor: kedvelem a hangját, tetszett A majmok bolygójában, az Őrült Stone-ban, de egyszerűen túlhasználják, olyan vackokban is szerepel, mint a Batman és Drakula, annyiszor hallom, hogy már néha elnyomja a színészeket is. Például az "Isten megbocsát, én nem" során már zavart, hogy megint őt beszél.

előzmény: critixx (#19820)

Szinkronhangok témában én még megemlítenék egy-két nevet.
Sharon Stone: ő számomra egy nagyon érdekes eset, talán az egyetlen színész, akit jobban szeretek szinkronnal hallgatni. Egyszer hallottam az eredeti a hangját, a Casino-ban, de nyoma sem volt benne semmi olyasminek, amit Básti Julitól hallhatunk az Elemi ösztönben. De nekem az is tetszett, ahogy Fehér Anna szinkronizálta A specialistában és a Gyorsabb a halálnál során. Eredetiben nem találtam benne semmi különöset, magamban meg is jegyeztem, hogy "Ennyi? Ez Sharon Stone eredeti hangja?".
Harrison Ford: sokszor láttam már az Indiana Jones filmeket, szinkronnal és eredetiben is, és ezeket én teljesen egyenrangúnak éreztem. Kedvelem Fordot, de Csernák János és Végvári Tamás, akiktől már hallottam szinkronizálást, szerintem jól visszaadták.
Arnold Schwarzenegger: Őt egészen a közelmúltig szinte csak Revicky Gábor és Gáti Oszkár tolmácsolásában hallottam, és tökéletesen meg voltam velük elégedve. Eredetiben hallva kicsit érdekes az akcentusa, de neki is jól eltalálták a hangját.
Gene Hackman: Sokszor hallottam már eredetiben, szinkronizálva több ember által (Revicky Gábor, Szilágyi Tibor, Haumman Péter) egyikük hangja sem bántotta a fülem.
Ian McDiarmid: Gruber Hugó szinkronjait én nagyon szeretem (Lee Van Cleef - A Jó, a Rossz és a Csúf, Mario Pilar - Piedone, és sorolhatnám, mert sokszor hallottam), de Ian McDiarmid hangját egyáltalán nem adta vissza. Ellenben Az Álmosvölgy legendájában semmi bajom nem volt Versényi László hangjával.
A végén két teljes film: A Richard Lester féle első két testőr filmje - A három testőr és A négy testőr. Láttam eredetiben és szinkronnal, nekem mindkettő tetszett, úgy mint az Indiana Jonesnál, szerintem a szinkron itt egyenrangú.

Gyorsan megnéztem, Louis de Funèst 21-en szinkronizálták. Közölük nekem a Balázs Péter féle tetszett a legjobban, ő is szinkronizálta a legtöbbször, de legnagyobb meglepetésemre Zenthe Ferenc sem volt rossz a Fennakadva a fán során, bár szerintem nem illett a hangja Funèshez. Összehasonlítani viszont nem tudom, mert sosem hallottam az eredeti hangját.

előzmény: csabaga (#19809)

Amikor elkezdtek gépfegyverrel gyerekekre tüzelni, igencsak meglepett. Nem szokványos ilyesmit látni amerikai rajzfilmben, de még általában a filmekben sem.
Általában a szuperhősfilmek nehezen találják meg az egyensúlyt a szórakoztatás és némi komolyság becsempészése között, A hihetetlen családnál mindez tökéletesen sikerül.

A parasztvakítás olyasmi, amikor a közönséges embereket valaki átveri valamivel. Például a színes-szagos mozi, 4DX, szuper3D, amikor olyan látványt ígér, hogy hanyatt esel tőle. Vagy amikor a film elképesztően bölcsnek mutatja magát, hogy a nézői szintén okosnak higgyék magukat tőle.
Rendben Az aranypisztolyos férfi is egy nagy "semmi", semmi lelki dráma, semmi magvas mondanivaló, semmi nagy csavar, semmi intellektuális probléma, csak akció és nem igazán magas szintű humor. De erről szól James Bond világa, és nagyon ritka kivételektől eltekintve mindig is ennyi volt a célja, és nem álcázza magát bölcs akciófilmnek. Mitől nagyobb "parasztvakítás", mint a Rajtaütés, ami egy 21. századi gladiátorviadal, vagy a Feláldozhatók, vagy a Taxi. Azt hiszem, sokkal inkább az a baj, hogy James Bond egyszerűen nem elég komoly a nézők jelentős részének, mert "okos" filmeket akarnak nézni, és nem olyat, amiben röhejes repülő autók vannak. Vagy egyszerűen csak James Bond nem oltja a nézők vérszomját.

előzmény: 1100101 (#18)

Szerintem teljesen korrekt western-kalandfilm, bár a története nem valami eget rengető. A film csúcspontja mindenképpen Mifune Toshiro és Charles Bronson párosa, nagyon szépen összecsap köztük a Kelet és a Nyugat. Már eleve európai igényekhez méltó, hogy mindig a szamuráj van fölényben.

2014-01-07 10:26:50 Gran Torino (2008) Dynast Grausherra (4) #182

Eastwood talán legjobb filmje a 2000-es évekből, nagyon szép film, a rendezés is remek, de zseniálisnak nem érzem, bár rengeteg kiváló pillanata van. Ráadásul összevetettem magamban az angol Harry Brown filmmel, igaz, az egy évvel későbbi, nekem az jobban tetszett (hiába, európai, valahogy közelebb áll hozzám-hozzánk, mint az amerikai zászló világa).
Ha már a Harry Brown, az jutott eszembe, hogy furcsán alakult a filmben a két főhős sorsa.
Walt Kowalski végig elég tipikus 60-as években rekedt amerikai, zászlóval, kutyával, sörrel, akinek apránként enyhül egy kicsit, bár nem nevezném mindezt "megváltástörténetnek", látszik, hogy a végén csak azért megy el a templomba, mert egy rendes, jó, katolikus amerikai, akinek ráadásul a felesége is ezt akarná, elmegy meggyónni. Majd feláldozza magát a jó ügy érdekében. Harry Brown egy angol kisnyugdíjas, aki, miután végleg elege lett a helybeli vandálokból, fegyvert ragad, és nagyon durván igazságot szolgáltat. Nekem furcsának tűnik, a tipikus amerikai filmben a hős végül inkább európai utat választ, inkább az óvilági legendákban jellemző, hogy a hős lemészároltatja magát a jó ügy érdekében, Harry Brown meg átmegy az amerikai kultúrából ismert önbíráskodásba.
Mindkét film remekül ábrázol egy mocskos világot, a Gran Torino olyan jól indítja ezt, hogy igazából egy karaktert sem tudtam az elején megkedvelni, Kowalski családtagjairól jobb nem is beszélni, ő maga pedig, bár legalább egy tisztességes, egyenes ember a fiaihoz, unokáihoz képest, nagyon erősen "macsó" típusú, vaskalapos férfi. Amíg le nem teremtette a papot, őt sem kedveltem igazán. (" Szerintem te egy túlképzett, 27 éves szűz fiú vagy, aki szereti babonás öregasszonyok kezét szorongatni, miközben az örökkévalóságot ígérgeti.") A világ persze különbözik Amerikában és Európában, a tengerentúlon optimistább a végkifejlet. (Ugyanígy van Orwell 1984 című regénye és Bradbury Fahrenheit 451-e esetén, ezeknek nem sok köze van a Gran Torino-hoz, csak a hasonlóságra akartam utalni, Amerikában a végén van remény.)

2014-01-05 20:19:30 Rango (2011) Dynast Grausherra (4) #41

Két baj van csak vele: túl sokszor szól ki a vászonról, és néha nagyon szürreálisba megy át (az elütött tatu, az út túloldala, a Nyugat Szelleme - ami egyébként zseniális, akkor még nagyobb poén lett volna, ha Clint Eastwood szinkronizálja - vagy a sétáló kaktuszok). Ezek valahogy nem hiányoztak, és a baglyok nélkül is meglettem volna.
Egyébként zseniális western rajzfilm, Verbinski itt sokkal sokkal eltalálta a Morton-Frank típusú párost, mint A magányos lovasban. Csörgőkígyó Jack és John összeszólalkozása a végén rendkívül eltalált. Bár itt nem látszik annyira, de végülis a mortoni karakternek van igaza. Verbinski ezt elfelejtette, amikor A magányos lovast rendezte, ott azt hitte, hogy még ma is Rango a hős mindenki a számára. Igazából minden elemében jobb, mint A magányos lovas, bár azt jobban élveztem, mert Verbinski ott rájött, hogy jobb, ha a valóságosabb talajon marad, és nem pofázik ki a filmből. Minden másban hibázott.
Érdekesnek tűnik nekem, hogy az amerikaik milyen gyakran idézgetnek a Volt egyszer a Vadnyugatból, pedig közel sem sorolható a klasszikus típusú westernek közé, és amúgy is olasz.

Rodrigueznél ez általános munkamódszer lehet, szerintem a Kémkölykök is így készült, csak ott a gyerekek végig ébren voltak.

előzmény: goromba (#16)

Hogyan tipikus? Tipikus komolytalan, vicceskedő, komolyan vehetetlen kalandfilm, egyszerű karakterekkel? Mert így értem, ez nem tetszhet mindenkinek. Vagy tipikus James Bond film, de ez így nem értelmezhető, ha csak ezt az egyet láttad. Mert igen, tipikus James Bond film, csak ez sokak számára pozitívum, sokak számára nem, ilyen a világ. Én ezt dicséretnek értelmezem, nem alázásnak, ilyen a James Bond filmek többsége. Sokszor nevetséges, könnyed, a Bond filmbe illő főgonosz már mondhatni jelző (általában negatív, de ez megint nézőpont kérdése). A zene, az szintén tipikus. Az egyik kedvencem a sorozatból.

előzmény: 1100101 (#14)

Mivel a filmekre vonatkozik a kérdés, ezért a "Nem ismerem" opcióra szavaztam, a könyvben A két torony tetszett a legjobban, bár az első kötetet is nagyon szerettem.

[link]
Egy vicces kisfilm a Debreceni Orvos- És Egészségtudományi Centrum Szülészeti Klinikájáról. Több szereplőt is személyesen ismerek. Nekem nagyon tetszett.

Sosem fogom elfelejteni azt az érzést, amikor tízéves korom környékén először láttam ezt a filmet. Sosem hallottam addig Orwellről, fogalmam sem volt, hogy miről szól, csak láttam a tévéújságban egy képet Napóleonról. Igazából le is maradtam az elejéről, ott kapcsolódtam be, amikor Napóleon átvette a hatalmat. Így talán még erőteljesebb volt, már nyitányként azt látni, ahogy Hógolyó menekül a hóban, nyomában a fekete kutyákkal. Örökké beégett az emlékezetembe, ahogy Bandi elszállítása, a kivégzések, vagy a disznók emberré válása is.
Bár a film sokszor egyszerűsít, sarkítja a dolgokat, szerintem tökéletesen visszaadja az eredetit. Leszámítva a végét. Ritka, hogy gyerekek számára ilyen kemény adaptáció készüljön Orwell Állatfarmjához hasonló komolyságú regényből. Annak ellenére, hogy engem egy Disney filmre emlékeztet, sok aranyos jelenettel, jó példája ennek a kiskacsa.
A sarkítás a legjobban a disznókon látszik, jelesül az Öreg Őrnagy, Napóleon, Hógolyó és Süvi alakján. Az Öreg Őrnagy itt sokkal erőteljesebben hirdeti a forradalmat, a regényben csak megjósolja, hogy egyszer eljön majd az idő, amikor az állatok szabadok lesznek. Hógolyó karakterét teljesen kifehérítették, ő itt egyértelműen jó, bátor, láthatóan önzetlen, nemes lélek. A könyvben azért ő is sokkal közelebb áll a többi disznóhoz, például a tej kisajátításával ő is egyetért, ahogy általában a disznók előjogaival is. Napóleon alakján nem sokat változtattak, csak őt sokszor humoros jelenetekben szerepeltetik, és gúnyt űznek belőle. Süviből pedig egy aljas kis humorforrás lett, bár a regényben is sem sok a szerepköre, de ott nem nevetséges, már csak azért is, mert ő a propaganda szócsöve.
A többi állat jelleme is egyszerűsödött, különösen látszik ez Benjáminon, aki a regényben kifejezetten bölcs karakter, aki mindenen átlát, semmivel sem elégedett, és mindent túlél. Itt inkább csak jelen van a képkockákon. Hiányzik Mollie, a bukott arisztokrácia képviselője. Mózes csak utalásként szerepel, pedig elég érdekes alak, Orwell papság iránti kritikája. A macska is változott, a regényben ő is nagy túlélő, csak ő aljasabb, kerülőutas módon, itt valamiféle igazságérzet miatt pusztulnia kell.
A hangulat, a diktatúra kiépülése, a "Négy láb jó, két láb rossz." birkák viszont mind magukban őrzik Orwell zseniális regényét. Nem tudom hányszor olvastam már, de a legnagyobb élményt mégis ez, a véletlenül megnézett rajzfilm okozta.

Egyáltalán nem hittem volna, de ez a film sokkal jobb, mint a svéd eredeti. Ennek azonban szerintem elég szomorú oka van: az amerikaik tudják, hogy az emberek nagy többségben nem olvasnak, így olyan filmet kell készíteniük, ami a regény nélkül is érthető. A svéd eredeti egy sótlan, kiherélt, cselekmény orientált adaptáció (lehet, hogy ez jellegzetes európai betegség, az Egri csillagik is ilyen, vagy, hogy egy A tetovált lányhoz időben és térben közelebb eső példát hozzak, ilyen a Fejvadászok is), az amerikai sokkal jobban elmerül a részletekben, kis apróságokat is belevesz. Blomkvist sokkal több teret kap, ahogy a Vangerek is. Lisbeth kicsit tényleg háttérbe szorul, de a regény első felében ez szintén így van. De ettől még el kell ismernem, hogy ezen az egy ponton a svéd film jobb. Noomi Rapace sokkal többet ki tud hozni a szerepből, de az abból is fakad, hogy az a film teljesen az ő, és a Blomkvistet alakító Michael Nyqvist vállán nyugszik. Az ő kettősük egyébként nekem jobban tetszett, mint Rooney Mara és Daniel Craig párosa, bár utóbbiaknak sem kell szerintem szégyenkezniük.
Két karakter gyengébb ebben a filmben: Isabella Vanger, akin a svéd filmben sokkal jobban látszott, hogy egy agyát elivó alkoholista, pedig a színésznőnek csak kb két mondata volt. A másik Bjurman, a svéd változat tenyérbemászóbb figurája közelebb állt a könyvhöz. Itt élből túlságosan szemétnek látszott, pedig többször is ki van hangsúlyozva, hogy Bjurman egy tiszteletreméltó gyám, akivel mindig nagyon jól kijöttek a védencei.
Egyet pedig nem igazán értek: a megveszekedett, kiállhatatlan náci Haraldból hogyan lett jó fej öregember? Amerikában úgy látszik, nem utálják annyira a nácikat.
Nem akarom védeni az amerikai remake-készítő, mindenáron adaptáló rendszert, de ha össze kell hasonlítanom a svéd és az amerikai változatot: az amerikai jobb. Ilyet nagyon szoktam mondani, de itt így van. Fincher filmje egy valódi, önmagában is megálló film, Oplev változata csak egy összeollózott csonka adaptáció, ami csak arra jó, hogy azon morogjak, hogy mennyire jó volt a könyv. Fincher filmje sincs olyan jó, mint a könyv, de legalább filmként nem vall szégyent.
Tenebra: "és valahogy túl sok benne a dugás" Ha tudnád mennyi volt a könyvben. Blomkvist Bergerrel, Ceciliával, Lisbeth-tel. Mindenkivel többször. Lisbeth és a gyám. Lisbeth és Miriam Wu. Ráadásnak, ami a múltban történt, és csak mesélnek róla.

Ez is azon filmek közé tartozik, amelyek az eredeti regény nyomába sem érnek. Karácsonykor végigolvastam a trilógiát, és nagyon tetszett Stieg Larsson írása. Lehet, hogy a könyv világhírében az is bőven szerepet játszott, hogy csak a szerzője halála után jelent meg, de ez semmit sem von le az élvezetességéből. Érződik az egész trilógián, hogy Larsson ezt a saját szórakozására írta, és így minden apró részletre gondosan kitérhetett. Öröm nézni A tetovált lányhoz mellékelt térképeket, és a Vangerek családfáját, akik olyan mennyiségben szerepeltek a könyvben, hogy alig tudtam kiigazodni közöttük. Egyértelmű, hogy az ilyen bőséges szereplőgárda megfilmesíthetetlen.
A trilógia első kötete ráadásul emlékeztetett Agatha Christie írásaira, nagyon hasonló családi krimi, múltbeli szállal, sok szereplővel. Larsson ehhez még behozta a szexualitást is, ami legmarkánsabban éppen az első kötetben jelenik meg. A filmben ezt a részt erőteljesen leegyszerűsítették.
Azonban összességében tűrhetően visszaadja a regény hangulatát, de ezen kívül semmi mást (kivéve a két főszereplő, de az inkább a színészek érdeme). A cselekményből rengeteget kellett vágni, és ez érződik, még úgy is, hogy elnyújtották a filmet két és fél órára. Iszonyúan hosszú ahhoz képest, hogy mennyire lecsupaszított váz csupán az eredetihez képest. Ez jellegzetes probléma az adaptációkkal, különösen, ha ponyvaregényekről van szó, mert ilyenkor még a magvasabb mondanivalóval sem dolgozhatnak az alkotók. Itt lenne némi lehetőség a nők megalázásával szembeni kiállásra, de a regény itt is bőven lepipálja a filmet. Érdekes, hogy mennyire megszelídült a fordításban a regény címe: a svéd "Férfiak, akik gyűlölik a nőket" A tetovált lánnyá változott.
A cselekmény vezetése nem tetszett, mert a könyvben minden sokkal jobban és részletesebben van bemutatva, a film ebből a szempontból nagyon közepes. Igazából az egész film szinte kizárólag a cselekmény adaptálására szorítkozik, miközben a karakterek részletezése sokkal érdekesebb lenne. Jó példa, amikor legalább hússzor megnézzük Harriet Vanger fényképet. Ez egy fontos eleme a regénynek, de a filmben már nagyon unalmassá válik. Jobb lett volna helyette egy hosszasabb szerkesztőségi jelenet. A rendezés egyébként remek, néhány jelenet nagyon tetszett, de egyedül a színészek miatt adok egy gyenge négyest.
Noomi Rapace és Michael Nyqvist remekül visszaadják a Lisbeth és Blomkvist karakterét, előbbi esetén még meg is lepődtem, hogy milyen jól sikerült eltalálnia a figurát.

Amikor megláttam a kritikákat és azt, hogy mindenki lehordja ezt a filmet a sárga földet, csalódottan sóhajtottam, hogy lám, ismét egy ígéretes film, amit lehúzhatok a megtekintésre érdemes filmek közül, hiába vártam. Majd eszembe jutott, hogy A Karib-tenger kalózai harmadik része sem örvend túl nagy kritikai elismerésnek, sem itt, sem az RT-n, miközben én nagyon szeretem azt a filmet. Persze sokkal korábban láttam, eleve egy trilógia zárórésze volt, amelyekkel általában engedékenyebb vagyok. Akárhogy is, A világ végén én élvezetes filmnek tartom, annak ellenére, hogy egyébként tényleg nem tökéletes.
Nem bántam meg, hogy megnéztem A magányos lovast. (Gondolom, ez az osztályzatomból is látszik.) Nem sok filmet élveztem annyira idén, mint ezt, annak ellenére, hogy elismerem a hibáit, amiből van neki bőven. Ezekre rátérek a végén.
Az egyáltalán nem lep, hogy ez a film megbukott. A western amúgy sincs manapság jó formában, és a moziba járok többsége meg nem igazán mesét nézni, mert A magányos lovas mese. Nem gyerekbarátra tervezett cuki mese, hanem pont az a fajta, amire manapság érzésem szerint semmilyen érdeklődés nincs. A cselekmény faék egyszerűségű, a karakterek jelleme nagyon egyszerű, a csavar nem váratlan. Nemes egyszerűséggel az ilyesmire manapság azt szokás mondani, hogy "béna és gagyi". Nem ezekkel a szavakkal fejezném ki magam, de tényleg így van. Kicsit suta az egész, és persze sokaknak elege van már Depp idétlenkedésiből is (nekem többnyire tetszett). Ha a gyerekek oldaláról nézzük, akkor meg kapunk szívevő, kannibál banditát (ennek a célszerűségét én sem fogom fel) és olyan mészárlást, amilyet Schwarzi szokott művelni, csak vér nélkül és nagyon gyorsan. A poénokkal próbálnak enyhíteni, de azok között nagyon sok a gyenge és a rosszul sikerült, legjobb példa erre, amikor a Reidet vontató ló teleszarja az utat, amin aztán végighúzza Reidet. Tényleg, ez nagyon vicces.
Bár ez az egész félelem faktor olyasmi, amit felnőttek próbálnak összetákolni. Olyan gyerekeknek, aki a Kampókezet és társait nézi hatévesen (és szerintem ez nem igazán ritka, bár én nem tartozom közéjük, mindenesetre több ilyen osztálytársam is volt általános iskolában.) nem hiszem rémálmokat okozna A magányos lovas.
... a legtöbb ember elfelejtette: a legrégebbi mesék előbb vagy utóbb a vérről fognak szólni. Később kivették belőlük a vért, hogy elfogadhatóbbá váljanak a gyerekek számára - vagyis inkább azok számára, akik felolvassák őket a gyerekeknek (a gyerekek, mindent egybevetve elég vérszomjasak, amennyiben az vér megérdemelten hullik), majd nem értették, hogy hová tűnt belőlük a mese. /Terry Pratchett - Vadkanapó/
Persze a film, mivel képekkel dolgozik más, mint a könyv, de a mese minden esetben mese marad. Ez persze csak egy mellékvágánya A magányos lovas történetének. A film minden bizonnyal nem a szívevő cowboy-tól elpityeredő kisgyerekek miatt bukott, hanem azért, mert a valódi célközönség számára ez a film nem nyújt semmit. Ha A magányos lovas ugyanebben a formában, minden változtatás nélkül 1962-ben készül, ahogy A vadnyugat hőskora, amikor az epikus western filmek még elkápráztatták a közönséget, kasszasiker lett volna. Más kérdés, hogy ma ugyanolyan kicsi lenne az ismertsége, méghozzá méltán. Mellesleg emlékeztet a Volt egyszer egy Vadnyugatra, történetileg nagyon hasonló, csak A magányos lovas elég disneys. Ma a vadnyugatnak egyszerűen nincs meg az a mítosza, hogy önmagában a téma bevonzza az embereket a moziba, és természetesen ha ehhez olyan történetkidolgozás tartozik, mint amit A magányos lovas esetén láthatunk, akkor semmi meglepő nincs abban, ha a film úgy végzi, ahogy.
Szerintem nagy összességében nem rosszabb, mint Verbinski bármelyik kalózos filmje. Az ördög azonban a részletekben lakozik:
1. hiba: A magányos lovas nem tud értelmes női karaktert felmutatni. A western téma sem könnyíti meg a helyzetét, a Karib-tengeren könnyebb volt egy tűzrőlpattant kalózlányt teremteni, mert ott nem lóg ki a környezetből. A vadnyugaton ezzel meg sem próbálkoztak, elővették a legegyszerűbb sablont, a nők a vadnyugaton vagy kurvák, vagy kuss nekik. Előbbieknek is jobb, ha csendben maradnak, de esetükben megengedőbbek. A filmben ott van Red (Helena Bonham Carter), aki nagyon látványos karakter, csak éppen totálisan felesleges. (Ezt úgy mondom, hogy nekem Bonham Carter az egyik kedvenc színésznőm, a karaktere pedig a film egyik legjobbja.) A másik Reid felesége (Ruth Wilson), akit próbálnak erős nőnek ábrázolni, de a játékideje nagy részében csak rángatják egyik helyről a másikra. Teljesen felejthető. Westernben nem is lenne szükségszerű a női karakter, de manapság ez már elvárás. Ha már van, akkor nem ártott volna egy tényleg emlékezeteset alkotni, lehet bőven példát találni westernbeli erős nőkre, ehelyett kaptunk kb. másfél gyenge női szereplőt.
2. hiba Poénok: vannak, de nagyon sok a gyenge. Erre kitértem korábban.
3. hiba Főhősök: itt újfent a kalózokkal összehasonlítást tenni. Ott az volt a helyzet, hogy három fő karaktert láthattunk, közülük Orlando Bloom Will Turnere egyre feleslegesebbé vált, és a show-t inkább Johnny Depp vitte el. Ráadásul A magányos lovasban nincs Swann kisasszony, aki tudna egyenlíteni, így lényegében minden Depp vállára szakad, mert magányos lovasunk (Armie Hammer) többnyire csak szerencsétlenkedik, máskor meg hozza a kötelező unalmas hősszerepet. Ez a leosztás figyelembe véve, hogy a többség unja Depp hülyéskedését, nem igazán jó.
4. hiba Mellékszereplők: itt nincs sok problémám, de meg kell említenem, hogy Cavendish bandájába nem kellettek volna Pintel és Ragetti "klónjai". Gyenge utánzatok, és nagyon megtörik a hangulatot.
Ezek után bárkiben felmerülhet, hogy nekem ez a film miért zseniális. Nagyon egyszerű: remekül szórakoztam rajta. Nem tartom az év legjobb filmjének, nem fogom Arany Vapitire jelölni, de élmény volt, és örülök, hogy láttam. A remek zene (a Tell Vilmos nyitány) csak hab a tortán.

A regény, úgy tudom, erősen szatirikus.
Lem történeteit ismerve annak kell lennie, különösen, ha Ijon Tichy a főhős, mert a legkegyetlenebb Lem szatírák, amikhez szerencsém volt, abból a körből kerültek ki, élükön a Donda professzorral.
Látatlanban sajnálom, hogy Lem humorával nem fogok találkozni a filmben, de kíváncsi vagyok rá.

előzmény: Tenebra (#4)

Lem eredetijét sajnos nem olvastam, de így is az lenne a kérdésem, hogy mennyi változtatás van a filmben. Már csak azért is, mert a regényben Ijon Tichy és Tarantoga professzor szerepel, és ilyen neveket még csak nem is látok a szereplőlistán.

Maya - egy igazi erős női, és valóban női, karakter, ritka látvány manapság amerikai filmekben, különösen főszerepben.
Egy évekig tartó nyomozás története - remekül összeszedett, a jelenetek nagyon el vannak találva, egyedül az a bajom, hogy szinte pont így nézett ki a NatGeo-n az a dokumentumfilm, amely a drónokról, Jennifer Lynne Matthews és az arab orvos esetéről szólt. Utóbbi történet szerepel is a filmben.
Viszont én is csatlakozom ahhoz, hogy Kathryn Bigelownak mindenképpen rendeznie kellene egy Bond filmet.

2013-12-23 11:36:58 Jagten (2012) / A vadászat Dynast Grausherra (5) #173

A dán Végzetes rágalom. Ott is nehéz volt elhinni mindazt amit láttunk, itt ugyanez a helyzet, egy kislány sértődöttség miatti füllentése a pokolba taszít egy jóravaló férfit. Jelen esetben itt egy ördögi és gazdag kislány helyett egy ártatlan, jószívű, viszont eléggé nehéz körülmények között élő (a szülei folyton ott ordibálnak, megfeledkeznek róla) kislány áll. Talán semmi sem lenne az egészből, ha nem lenne az aggszűz vezetőóvónő, Grethe, aki körülbelül a kislánnyal azonos szinten áll szexuális ismeretekben. Ő szajkózza a legjobban, hogy egy kisgyermek ilyesmiben nem hazudhat, mert el sem tudja képzelni, hogy egy gyerek ilyesmivel csak úgy véletlenül találkozzon.

2013-12-20 22:17:31 [Könyvajánló] Dynast Grausherra #267

Most olvastam el Jo Nesbø Csótányok című regényét, el kell ismernem, remekül ír, izgalmasan, de ami ebben a könyvben megjelenik szerintem már enyhén túlzás. Miss Marple is megjegyezte többször, hogy hiába kedves, apró falu St. Mary Mead, az emberek mindenütt egyformák, és a gonosz mindenütt jelen van. Én is tudom, hogy a világ eléggé tele van mindenféle mocsokkal, de a Csótányok világa olyan rohadt, hogy apránként hihetetlenné teszi az egész sztorit. Olyan gyűjteményét tartalmazza különféle emberi roncsoknak és válogatott szörnyetegnek, hogy az már túlzás. Mindezt persze még jócskán meg is öntözi politikai cselszövéssel, korrupcióval, kábítószerrel.
Igyekszem spoilerezni a lényegesebb részeket, de lehet, hogy a maradék is tartalmaz olyasmit, ami sokat árul el a cselekményből. Csak óvatosan.
Van egy alkoholproblémákkal küszködő, leszokni akaró nyomozónk, a múltjában tucatnyi tragédiával, köztük egy Down-kóros húggal, akit valaki megerőszakolt és levágta a mellbimbóját. Van egy alopeciával szenvedő rendőrnőnk, akinek a végén még a méhét is eltávolítják, egy tizenéves prostituáltunk, akiknél családi hagyomány, hogy a lányok a városból eltartják a vidéken élő szülőket (ez még a regény elején van, itt még nem fásul bele annyira az ember a szemétbe, így sokkal erőteljesebb), egy félkarú lányunk, aki 13 évesen vesztette el a szüzességét, az anyja alkoholista, az apja homoszexuális, , de még ő és a prosti legalább optimisták.Persze a lány a regény végén meghal. Pluszban van egy korrupt nagykövetünk, aki szerencsejáték függő és homoszexuális. A felesége természetes megcsalja, ráadásul a nő többször részeg, mint józan. Van egy igazi szemétláda, törtető, mindenféle piszkos ügyletbe belemenő üzletemberünk, aki, ha nem elég elég undorító már így is, bónuszként pedofil. Van egy szintén pedofil hajlamú ügynökünk, de ő türtőzteti magát, és nem ront meg kisfiúkat, csak képeket nézeget arról, hogy mások hogyan csinálják. Egy követségi sofőr, aki az egykori szeretője lányát dugja, mert neki megvan erre az igénye, a volt szeretője pedig tartozik neki ennyivel. A sofőr egyébként még egy egész rokonszenves alak. Még a gyilkos lenne a legnormálisabb az egész társaságból, szinte már Christie szintű bonyolítást végezve hajtja végre a tervét, amelynek mozgatórugója természetesen a pénz. De a végén ő is bekattan, és kimutatja szadista hajlamait.
Skandináviában lehet valami, hogy ennyire sötét történetek születnek arrafelé, ott vannak Ibsen drámái, Selma Lagerlöf Nils Holgersonja is elég durva gyerekmesének, a finn Tove Jansson Mumin történetei sem tipikus könnyed gyerekmesék, Bergman világa is elég komor, és lehetne sorolni.

Amerikaiasan naiv film, nem különösebben varázslatos a számomra, de szerintem ez a film Európában nem is élhető át igazán. Ettől még érződik rajta a rendező őszintesége és lelkesedése. A narráció nagyon nem hiányzott, értem, ez hordozná a fő üzenetet, de szerintem túlságosan szájbarágós, és ezek a szerencsesüti bölcsességek is erőltetettek kissé, főleg egy hatéves kislány szájából. A másik, ami meglepett az "őstulkok" érkezése volt. Átok az Asylumra, de ez a kiolvadás nekem a Megacápát juttatta eszembe. Egészen a végéig biztos voltam abban, hogy ezeket a jószágokat Hushpuppy képzeli el, és egyébként zseniális párhuzamai voltak az őket ért csapásokat, a fenyegető jövőnek. Ráadásul kinézetileg is egyértelmű, hogy ezek a vaddisznóba oltott tulkok a kislány képzeletében alakultak ki, ahogy összeolvadt a nő lábán lévő homályos tetoválás képe a ház körül dagonyázó disznókéval. Erre egyszer csak ott teremnek a ház körül. Más kérdés, hogy ha nincs az a kép, ahol Hushpuppy szemtől szemben áll egy "őstulokkal", akkor meg sem nézem a filmet. Mást nem is tudtam a filmről, csak annyit, hogy van valami kislány, aki a világ végén lakik. Amikor megláttam ezt a képkockát, mondtam magamban, ez a film vagy nagyszerű, vagy nagyon rossz, de látnom kell. Érdekes, a filmben nem volt ilyen erőteljes hatása.

Nem különösebben érdekel ez a sport, a felsoroltak közül egyet sem láttam, viszont az "Akit Bulldózernek hívtak" című Bud Spencer filmben egészen jópofa mérkőzés van.
Nem kifejezetten az amerikai foci a témája, de Az utolsó cserkész elején is meglehetősen hatásos a mérkőzés.

2013-12-19 11:06:52 Trance (2013) / Transz Dynast Grausherra (4) #49

Nagyszerű krimi, tetszett az a módszer, hogy néha nem lehetett pontosan tudni, hogy éppen a valóságot vagy a hipnózist látjuk. A filmvégi csavar pedig nagyon jól sült el. Simon megkapta, amit érdemelt, a két szimpatikusabb szereplő pedig éli tovább az életét. Még ha külön-külön is.

Nem értem a problémát. James Bond nem egy Batman vagy Superman, hanem egy fizetett kormányalkalmazott, akinek az a munkaköri leírása, hogy kockáztassa az életét, és legyen hős, ha az élet úgy hozza. Valamint álljon mindig a munkaadója rendelkezésére, ha ez azzal is jár, ha félbe kell szakítania az aktuális légyottját. Persze nem lenne James Bond, ha nem kezelné elég lazán ezeket a szabályokat.

előzmény: tomside (#13)

A könyvbeli koboldok valójában ugyanazok, mint az orkok A Gyűrk Urában, csak a fordítások eltérnek egymástól.

előzmény: Glasseye (#49)

A kiszólás közvetlenül a főcímdal előtt van, [link] az utolsó másodpercekben. Egyébként, ha már főcímdal, tetszett, ahogy Bond előző kalandjaiból mutattak benne jeleneteket. Látszott, hogy a változtatások ellenére kötni akarják a Connery korszakhoz. Ugyanezért tetszett a Skyfall is.

előzmény: tomside (#38)

Legolas és Lilly karaktere talán a film legnagyobb erősségei.
Viszont annyi negatívumot még le kell írnom hogy nem tetszett a filmben az ahogy az alkotók olyanokat csempésznek a filmbe ami a könyvben benne sincsen.
Ez a kettő együtt kissé ellentmondásos, mert sem Legolas, sem Tauriel nem szerepel A Hobbitban.

előzmény: Glasseye (#47)

Én jobban szeretem a Sean Connery korszakot, és emlékszem, némi fenntartással néztem meg annak idején ezt a filmet. Tetszett, Lazenby sem volt rossz, de ahogy Victor Vance is írja, nem tudott elég egyéniséget kölcsönözni Bondnak, és az is meglepett, hogy az elején kiszól a filmből ("Ilyesmi nem történt volna a másik fickóval."), mert jobban szeretem, ha a filmbeli hősök megmaradnak a saját világukban, és nem éreztetik, hogy filmet nézek. Maga a film szerintem megelőzte a korát. A mostani Craig korszakban jutottak el odáig, hogy Bond egyre több érzelmet mutat, de 1969-ban ez a változás Lazenby-vel együtt túl éles volt. Ezt a filmet, kicsit felújítva a trükköket ma is ugyanígy be lehetne mutatni, míg a többire többségében ma már ráaggatnák a gagyi/nevetséges jelzőt, mert mindenkit rászoktattak a "realista", drámai akciófilmekre. Valószínűleg Schwarzenegger visszatérése az Erőnek erejével során is ezért bukott.

előzmény: tomside (#36)

Ez a film olyan, mintha egy másfél órás non-stop gladiátorviadalt néznénk. Sokat megőriztünk magunkból abból a korból, amikor ez jelentette a szórakoztatás csúcspontját. Talán jól is van így. Mennyivel lett jobb a világ, amióta egyre szemérmesebben tekintenek az emberek a szórakoztatási célú erőszakra?
A film egyetlen hibája, hogy megpróbálkozott valamiféle történetet pakolni a mészárlás alá. A párbeszédes részek nagyon suták, szinte már Seagal filmeket idézőek. Másrészről viszont van egy remek Die Hardos hangulat, viszont a Die Hardból ismert mindenféle humor nélkül. Ez a film csak a túlélésért folytatott küzdelemre szorítkozik, és azt véresen komolyan veszi.

Általában Jackson Tolkien-adaptációiról beszéltem, bár előbb kicsit elkanyarodtam a Gyűrűk Ura felé. A Hobbit inkább már olyan, mint a Vasember 3, sikeres mindhárom fronton, de nem lesz olyan híres, ahogy a kisregény hírneve sem akkora, mint a A Gyűrűk Uráé.

előzmény: Hannibal Lecter (#36)

Ahogy carmine is írta, a Gyűrűk Ura mindhárom fronton sikeres. De ennél is tovább lehet menni.
A Vasember 3 milliárdos bevételt hozott, a kritikái sem rosszak, de nem kínálgatják több tucatnyi díjjal, mint Jackson Gyűrűk Ura filmjeit. A KT szerint a trilógia díjai: 46-30-85. A Vasember 3-at nem nagyon fogják a világ legjobb 100 vagy 1000 filmje közé válogatni. Természetesen a Gyűrűk Ura mögött ott van Tolkien gigászi tündérmeséje, ahogy a Star Wars mögött is ott van az emberek kulturális öröksége a Jó és a Rossz harcáról, a Vasember 3 ezzel szemben csak az amerikai hősmítosz problémaköreivel és némi összeesküvés elmélettel rendelkezik (meg persze a Jó és a Rossz harcával, csak nem olyan nyilvánvalóan, mint ahogy a Gyűrűk Ura és a Star Wars teszi.) A Vasember 3 nem is rossz film. De nincs benne semmi igazán különleges, ami kiemelni a filmek százai/ezrei közül. A Gyűrűk Ura (meg a Hobbit is, mert végülis ugyanott játszódik) viszont különleges, annak kell lennie, mert Középfölde is az.

előzmény: Hannibal Lecter (#34)

Én csak critixx azon felvetésére reagáltam, hogy Tolkien jogutódai megtiltották a további adaptációkat. Ha jól emlékszem, Doktor Seuss özvegye is valami hasonló nyilatkozatot tett egy pocsék adaptáció után. Nem is próbálok véleményt mondani Jackson Középfölde filmjeiről. Annyit tudok, hogy nekem nem tetszenének, ehhez elég részletet láttam belőlük. De nem hinném, hogy rossz filmek lennének, mert akkor nem lehetnének ilyen sikeresek. Az Eragon sem rossz könyv, a filmről mégsem hallottam túl sok jót. Egyedül annyi az érdekes, hogy a Gyűrűk Ura filmek, meg a Hobbit trilógia egy olyan szerző művei, aki ha nem is teljes életében, de valószínűleg a nagy részében, ellene volt az adaptálásuknak. Az előadása alapján egyértelmű, hogy nem engedte volna, hogy képi világgal lássák el a Gyűrűk Urát. Valószínűleg ezért ellenezte az illusztrációkat is, valamint azért, mert A babóhoz készültek olyan illusztrációk is, amik nagyon tetszettek neki. Utána persze nem akarta, hogy a Gyűrűk Urát ilyenekkel rondítsák el.
A Szilmarilokból talán a legjobban egy olyan rajzfilm nézne ki jól, amit Jankovics Marcell készített Az ember tragédiájából. De ilyesmit nem nagyon fognak rendezni.

előzmény: cucu (#32)

Ezt nem tudom pontosan, de abban biztos vagyok, hogy Tolkien sosem egyezett volna bele, hogy a művét filmre vigyék. Az első adaptációs kísérletek is a 70-es években kezdődtek, Tolkien pedig 1973-ban hunyt el.

előzmény: critixx (#27)

Ott van még a teljes Szilmarilok, amiből Hobbit módban lehet készíteni legalább 10-15 filmet, és lehet hogy ezzel még alá is becsültem a képességeiket.
Persze ha ezek igényes filmek, akkor én nem látok ebben semmi kivetnivalót, egyszerűen azért nem akarom megnézni egyiket sem, mert Középföldét szeretem olyannak tudni, ahogy én képzeltem el. Egyedül azt tartom viccesnek, hogy a A Gyűrűk Ura gigászi történetének, amely a világ legmonumentálisabb tündérmeséje, megfilmesített változata nagyjából olyan hosszú, mint a mulatságos kis előzménytörténet, A hobbit, vagy ahogy én ismerem A babó (ami még jobban kiemeli mennyire eltérő is a kettő) filmes adaptációja.

előzmény: critixx (#25)