Dynast Grausherra

Tapasztalat: 1876 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 1876
Regisztráció: 2011. augusztus 16. (12 év, 7 hónap)
Kedvencnek jelölték: 20 user

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1988
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Rocky Horror Picture Show
Rocky Horror Picture Show
5 2014-10-27 3,7
(247)
Get Carter
Öld meg Cartert!
5 2014-10-20 4,0
(132)
The World's End
Világvége
5 2014-10-19 3,5
(448)
Hot Fuzz
Vaskabátok
5 2014-10-19 4,0
(911)
Shaun of the Dead
Haláli hullák hajnala
5 2014-10-19 3,9
(823)
About Time
Időről időre
5 2014-10-19 4,1
(838)
The Chubbchubbs!
 
4 2014-10-12 4,0
(81)
Isteni műszak
Heavenly Shift
4 2014-10-12 3,9
(470)
La voie lactée
A tejút
5 2014-10-12 4,2
(101)
Cet obscur objet du désir
A vágy titokzatos tárgya
5 2014-10-12 4,4
(305)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2014-11-03 21:14:07 The Birds (1963) / Madarak Dynast Grausherra (5) #122

Egykoron a húgyhólyagkövesség egyetlen kezelési lehetősége az volt, hogy a végbélen felnyúlva átszakították a hólyagfalat, és kicibálták a követ, leginkább a falu főterén. Rettenetes fájdalommal járt, de az emberek sorban álltak a kezelésért, mert minden vizelés pokoli fájdalommal járt. Ezért inkább vállalták a beavatkozást. A borbélyok akkoriban így tudták kezelni a betegséget. Mondhatták volna: Ó, ez ez barbár módszer, többet árt, mint használ, a betegek a kezelés után tucatszámra halnak meg fertőzésekben. Nyírjunk inkább hajat, minek törjük magunkat ilyesmivel. Christian Barnard is dönthetett volna, úgy hogy inkább inkább hazamegy vacsorázni egy kilencórás műtét helyett, a betegekről meg majd gondoskodik a patológus.
Ha a filmesek úgy álltak volna hozzá, hogy minek törjük magunkat a trükkökkel, az emberek körberöhögik majd húsz év múlva, akkor ma nem nagyon néznél Avatart, ami lehet, hogy jól néz ki, de hiszem, hogy egyrészt 50 év múlva elavultabb lesz trükkök szempontjából, mint a Madarak ma (az állatvilágról ordít, hogy számítógépes technológia, a Madaraknál legalább tudjuk, hogy az egy létező, kitömött madár), másrészt 50 év múlva a kutya sem fog emlékezni már, mert lesz 400 másik ugyanolyan látványvilágú film. Cameron, ahogy Hitchcock is azon dolgozott, hogy minél tökéletesebb filmeket csináljanak. A filmjeik technikája évről évre fejlődött. Nem legyintettek, hogy ó, jó lesz ez már. Minek dolgozzunk, hiszen az öt évvel ezelőtti filmem technikája is vacak már, mi értelme dolgozni.
Ha így állnánk hozzá, most a számítógép billentyűjén pötyögnénk ezt a temérdek szöveget, lehet, hogy igazából a semmiért, hanem egy barlang mellett üldögélnénk, és a szemünket meresztenénk a sötétbe, hallgatva az éjszaka neszeit, hogy nem-e egy leopárd közelít a bozótban, hogy a nyakunkba mártsa a fogait, és felhurcoljon egy fa tetejére.

előzmény: Bong (#100)

"Rajzolt kínaimese": szerintem inkább a japán animére gondolsz.

A Sabatát nem láttam, viszont meg kell jegyeznem, hogy Lee Van Cleef nagy kedvenc számomra. Ha már Tuco amúgy is szóba került, muszáj megjegyznem, a legstílusosabb italo-western ikonok triumvirátusa számomra a Jó (Clint Eastwood), a Rossz (Lee Van Cleef, bár sokkal inkább Mortimer ezredes miatt) és a Csúf (Eli Wallach).

Elég érdekes kérdés, például egy szívesen megnéznék egy Eastwood-típusú western-rajzfilmet, de nem igazán tudom, milyen lenne a képi világa. A felsoroltak közül Tarantino-ról tudom, hogyan nézne ki a rajzfilmje, hiszen láthattuk a Kill Billben, de magam elé tudok képzelni egy-egy Scott vagy Nolan féle sötétebb tónusú rajzfilmet.
Végülis del Toro-ra szavaztam, szívesen megnéznék egy A Faun labirintusa, vagy akár egy Hellyboy típusú fantasztikus rajzfilmet, az ő elképzelései szerint. De remek alternatíva lehetne ez Az őrület hegyeihez is, ha élőszereplősként nem jön össze.

Neil Gaiman "Az aranyhalas medence és más történetek" című novellája is remek ad képet Hollywoodról, valamint az ottani fejesek ostobaságáról.
"Mind áradoztak a könyvről. Egyikük nevét sem értettem rendesen. A férfiak szakállat vagy baseball sapkát vagy mindkettőt viseltek; a nők mind lélegzetelállítóak, viszont valahogy sterilek."
"- Hm. Ez a Manson kölyök. Játszhatná őt Keanu Reeves? "Isten ments! gondoltam. Jacob elkapta a tekintetemet és kétségbeesetten bólogatni kezdett. - Miért is ne? - válaszoltam."
"- Ez maga szerint milyen? - Béna. - Mi is ezt gondoltuk, amikor láttuk. Így aztán kirúgtuk a rendezőt, újravágtuk a filmet, és egy napot ráhúztunk a forgatásra. ... - Ez már jobb valamivel? - Szemétre való."
"Bementem, hogy megvitassuk a szinopszist. Azok közül, akikkel korábban dolgoztam, senki sem volt ott."

Most látom, hogy Tenebra lényegén megfogalmazta ugyanazt, amit én. Túl sokáig keresgettem példákat. Bár igaz, hogy ezeknek a nagy többsége nem forradalmi alkotás. De, ahogy írtam, ez minden művészeti ágban így van. A modern "festészetet" például ki nem állhatom. Különösen az ilyen zseniális irányzatokat: http://www.tate.org.uk/art/images/work/T/T01/T01513_10.jpg vagy http://4.bp.blogspot.com/-RvQuID92byM/Tx7dGtgVgRI/AAAAAAAAAew/hVni2kZVhds/s640/Yves+Klein_hacedordetrampas6.jpg

Ne beszéljünk már úgy az amerikai stúdiófilmek átalakulásáról, mint a teljes filmművészet hanyatlásáról. Amerikán kívül elég szépen tartja magát a filmművészet, még napjainkban is. Lehet, hogy nem olyan, mint régebben, de ez minden művészeti ágban így van. Csak néhány példa az általam látottak közül, persze nem kell egyetérteni azzal, hogy ez mind jó film, de ilyen a művészet: Ördöggerinc, Dogville, Volver, In Bruges, Antikrisztus, Chihiro Szellemországban, Az ember tragédiája, A bőr, amelyben élek, A vadászat, A hét pszichopata, A házban, Holdfény királyság és még lehetne sorolni.

Valamit elfelejtettem.
"Az is kiderült,ettől egy film sem lesz jobb." (mármint a meztelen nőktől)
Dehogynem, Jancsótól a Még kér a nép. Volt közben egy olyan érzésem, hogy ő maga is tudta, hogy "na, a közönséget éppen most készülök elveszteni, megpróbálom visszaszerezni legalább a férfiakat, ide bedobok néhány fedetlen keblű leányzót", és ezt alkalmazta óraműpontossággal a film végéig. A vizuális figyelemelterelés magasiskolája. :)
Kubrick pornója: A Tágra zárt szemek során állapítottam meg magamban, hogy egy jó színésznő meztelenül is színésznő, és nem díszlet. Nicole Kidman ruha nélkül (rendben, egy szinte teljesen átlátszó kombinét azért visel) is el tudja érni, hogy arra is figyeljünk, amit beszél, és ahogy játszik. Ugyanígy Glenn Close a Végzetes vonzerőben, Helen Mirren A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretőjében vagy Otowa Noboku az Onibabában.

Végül Kubrick is megrendezte a pornóját. :) Még ha csak az utolsó filmje egy jeleneteként is.
A Marnie-ban pedig Hitchock sikeresen elhelyezte a nemi erőszakot. Az egyik legzseniálisabb szexjelenet, amit filmben láttam. Pedig csak a hullámzó tengert mutatja.
A meztelenség cenzúra eltörlése utáni újbóli visszaszorulásában azért talán az is szerepet játszott, hogy elég hamar elterjedtek az inkább tinédzsereknek szóló filmek (Star Wars, Indiana Jones, stb), és a merészebb ábrázolásra lehetőséget adó témák, ahol mindez nem csak látványelemként funkcionált volna, szépen háttérbe szorultak.
A régi cenzúra annyiban volt jobb, hogy akkor ténylegesen tilos volt bizonyos dolgokat megmutatni, most meg elvben bármit lehet, csak akkor a film már R-kategóriás. Bár ezt sosem fogom megérteni, már a Psycho-t is rengeteg gyerek látta, nálunk az általános iskola alsós osztályaiban is alig volt olyan gyerek, aki ne látta volna a Terminátort. A stúdiók korcsoportbizottságán meg a mindenre fanyalgó amerikai szülőegyesületen kívül törődik ezzel valaki? Akárhogy is, régebben mivel a filmeket nem a tinédzserekre tervezték, az alkotók kénytelenek voltak kicsit játszani a cenzúrával, mert mégiscsak felnőtt közönséget kellett szórakoztatniuk, most meg valószínűleg úgy vannak vele, hogy a tiniknek néhány mélyebb dekoltázs is elég lesz. Régebben ráadásul eleve úgy épült fel a film, hogy nem érződött a meztelenség hiánya, mert nem is kerülhetett bele olyan jelenet se, amelyben felmerülhetett volna. De mostanában gyakran láttam olyat, hogy elvben a férfi meg a nő szex után fekszenek egymás mellett, és az operatőr meg a színésznő szinte szenved azon, hogyan ne mutassanak meg semmit a nő testéből. Ennél Hitchcock hullámzó tengere sokkal jobb volt.

Szerintem azokért az el nem készült filmekért kár, amelyek egy-egy nagy rendező álommunkái voltak, amelyeket évekig tervezgetett. Vannak persze olyan filmtervek, amelyek már címként is nevetségesek (találtam például ilyet - Indiana Jones and the Monkey King, idomított gorillaharcosokkal, vagy Zeppelin vs Pterodactyles 1971-ből, ami számomra leginkább az Asylum-féle Gyilkos óriáscápolip vs gigantocrocosaurus típusú filmeket idézi.) De ezekkel szemben ott vannak azok a filmek, amelyekkel valakik egészen egyedit szerettek volna alkotni, de elbuktak amiatt, mert a túl nagy lett volna a költségvetés. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, Orwell 1984-e vagy Bulgakovtól A Mester és Margarita nem igazán létezhetne a mai formájában, ha az írók mögött ott gubbaszt egy producer meg egy stúdiófőnök. A cenzúra miatt A Mester és Margarita így se jelent meg a szerző életében, de legalább létezik. Van egy olyan érzésem, hogy voltak/vannak olyan rendezők, akiket nagyra tartunk, műveiket klasszikusok közé sorolják, de igazából sosem tudjuk, hogy mire lettek volna képesek szabadon. Hitchcock munkássága nagy részét a cenzúra árnyékéban töltötte, miközben ő maga sokat tett a felszabadulásért, és lehetőségeihez képest a határig merészkedett el, de mire olyan filmeket készíthetett volna, amilyet talán mindig is akart, megöregedett (Téboly), és már nem igazán tudott túllépni addigra már jól begyakorolt módszerén. Érdemes megnézni Brian De Palma Gyilkossághoz öltözve című filmjét és a Perfect Blue című animét, mert érzésem szerint ezek képesek megmutatni, hogy milyen lehetett volna Hitchcock, ha hagyják.

Összes komment...