Xuja

Miller ott folytatja, ahol az előző részben abbahagyta - sötét, véres, kegyetlen disztópia, amiben a thrillerekben / westernekben már klisévé vált antihősfigurát emeli át ebbe a világba, lélegzetelállító akciózások közepette. A sztori nyílegyenes és a karakterek is faék egyszerűségűek, de itt a lényeg sokkal inkább a hangulaton, a világépítésen, a jelmezeken és a gyilkos egysorosakon van.

Talán ezért is csúszik le nálam az ötösről - nekem ez túl straightforward (de még így is veri az első részt, ahol kicsit félre lettek kalkulálva az arányok), de mindenesetre nagyon erős négyes. A keretes szerkezet egyébként megidézi a Mennyei napokat - most akkor ki is volt a főszereplő?

2024-04-21 12:07:06 The Elephant Man (1980) / Az elefántember Xuja (3) #26

Zumm, hármas. Tény, hogy a képi világ, zenehasználat és az atmoszféra elég impresszív (bár a Radírfejét nyilván meg se közelíti), valamint az első 30 percben nagyon jó koncepció, hogy Merrick arcát csak fokozatosan mutatják meg, de aztán mégis valahogy kisiklik. A társadalomkritikája szimpatikus, de borzasztóan didaktikus is - nincsenek árnyalt jellemek: vagy megrögzött szadista gonosztevők a karakterek, vagy pedig angyali, önzetlen gondviselők.

Az alakítások terén nem lehet belekötni, bár itt is hiányzik az árnyalás - Hopkins az egyik jelenetben például megkérdőjelezi a saját motivációját, én ezt a szálat szívesen láttam volna még. Hurt egyébként nagyszerű - egyszerre szánnivaló és megindító jelenség, igazi jutalomjátékot láthatunk tőle. A meglehetősen giccses befejezés is csak azt erősítette meg bennem, hogy ez a tematika ettől a rendezőtől mekkora kihagyott ziccer.

2024-04-20 22:59:11 [JÁTÉK] Xuja #54745

Ja így jogos, köszi a választ.

előzmény: manuva (#54744)

2024-04-20 22:06:00 [JÁTÉK] Xuja #54743

Nem akarok köcsög lenni, de miért járt 2 pont azért, hogy az első helyes megfejtés után 2 perccel be lett írva ugyanaz?

2024-04-20 12:22:58 The Fog (1980) / A köd Xuja (3) #25

Azokhoz csatlakozom, akik szerint inkább lagymatag kísértethistória ez, mintsem borzongató élmény - maga az alapsztori és a köd koncepciója amúgy tetszetős, és a másfél óra viszonylag hamar lepereg, de Carpenter azért csinált ennél ütősebb horrorokat is. A kisvárosi hangulatot amúgy remekül hozza (a'la Halloween), és van az egésznek egy szerethető, bájos atmoszférája.

Karakterek tekintetében sem túl kiemelkedő, de legalább mindenki szimpatikus, és elkerüli a blődségeket is. Leighet jó volt látni, még ha nem is adott hozzá túl sokat a filmhez, Curtis viszont valóban kissé felesleges karakter volt. Bár a feszültségkeltés végig elég harmatos volt, az utolsó jelenet azért badass - még ha kiszámítható is. Erős hármas.

2024-04-20 12:15:33 Vuk (1981) Xuja (5) #31

Még mindig csodálatosan szép, megható és humoros alkotás, gyerekkoromnak és a mostani felnőtt énemnek is ez a kedvenc magyar rajzfilmje.

2024-04-19 17:35:38 Bizalom (1980) Xuja (4) #18

Az első 40-50 perc pokolian intenzív - fojtogató, nyomasztó látlelet a huszadik század legembertelenebb korszakából (de egészen univerzális tematikákat is hordoz az elnyomásról). A későbbiekben is megmarad az érzelmes, intim kamaradráma jellege (a'la Bergman), de már kicsit veszítettem a lelkesedésemből - valahogy nem éreztem, hogy merre akarja továbbvinni Szabó, és számos helyen némileg didaktikus és túlbeszélt. Mindezek ellenére nagyon erős munka (a rendező eddigi legjobbja) - az Őszi szonátához hasonlóan igazi érzelmi cunami az egész, kiváló alakításokkal. Formailag is ügyesen meg van támogatva a klausztrofób jelleg, a borongós, közelképekkel teli képi világ és a töredezett jelenetek is asszisztálnak ezzel.

Bánsági és Andorai is nagyot alakít - előbbi remekül hozza a két férfi között gyötrődő, az érzelmeit elfojtani nem bíró családanyát, de igazából az utóbbi alakítása viszi a pálmát - fantasztikus az átlényegülés erre a paranoid, bizalmatlan és titokzatos figurára, és ő az, aki karakterfejlődik - a befejezés ezért is zseni. Erős négyes, újranézés után lehet ez majd ötös is, ha kicsit jobban át tudok szellemülni a második felére.

2024-04-19 15:58:15 Kagemusha (1980) / Árnyéklovas Xuja (4) #12

Epikus, nagyszabású filmélmény volt, ami remekül vegyítette a rendező szokásához méltóan a szórakoztatást a hatásos drámával. A 3 órás sztori persze eléggé elnyújtott és a tempó sem egyenletes, de így is erős az összkép, még akkor is, ha a tartalomleírás az nem igazán fedi le a film koncepcióját - igazából nincs szó semmilyen személyiségtorzulásról, ehelyett nagyon izgalmas kérdéseket feszeget a különböző identitásokról, születési előjogokról és közösségbe való tartozásról. Tatsuya szinte eggyé válik a karakterrel - ha kell, akkor dörzsölt, fifikás és sármos, de a reményvesztett kétségbeesést is ugyanolyan hitelesen hozza.

A csaták terén többet vártam - grandiózus díszletek és impozáns mennyiségű statisztahad, de az összecsapásokból csak a rohangálást látjuk - persze értem, hogy a keret nem fedezte volna az epikus csörtéket, de így meg csak feleslegesen nyújtották ezek - az utolsó egy órában már elég hosszúra nyúlt jelenetek - a játékidőt. Ez alól kivétel az utolsó 10 perc, ami talán Kuroszava leghatásosabb záró szekvenciája - hidegrázós drámai csúcspont. Stabil négyes.

2024-04-18 20:11:50 [JÁTÉK] Xuja #54719

8. Dr. Jekyll és Mr. Hyde? (1931)

Köszi a kommentet, felírtam a watchlistemre - eddig is agyaltam rajta, de ez megadta a végső lökést.

előzmény: Jereváni Rádió (#28)

Újranézve felkúszott ötösre. Tény, hogy egy bazinagy Hitchcock hommage az egész, de annyira vérprofi a megvalósítás, illetve olyan impresszív formailag, hogy ennek láttára minden bizonnyal a Mester is elégedetten csettintett volna. Úgy nyúl az alapanyagokhoz, hogy azokból a szolgai másolás helyett egy új tematikai egészet hoz létre - az akkori Hollywoodban sosem volt ilyen szinten téma a kendőzetlen nimfománia, a prostitúció ilyen ábrázolása, vagy éppen a transzneműség kérdése. A hatásos, erős atmoszférájú kivitelezés és az érdekes karakterek pedig méltón asszisztálnak ahhoz, hogy a korszak egyik legjobb thrillere legyen.

A karakterek közül Caine hűvös, kimért pszichiátere és Dickinson szexuálisan túlfűtött háziasszonya is érdekes karakter, de a néző szívét kétségkívül Allen lopja el - végtelenül szimpatikus és elbűvölő, a foglalkozása ellenére maximálisan együtt tudunk érezni vele. A befejezés amúgy némileg hatásvadász, valamint egy-két megoldás már a paródia határát súrolja, de így is páratlan filmélmény, kíváncsi vagyok, hogy a Blow Out-al meg tudja-e még ezt a teljesítményt fejelni De Palma.

2024-04-18 00:05:16 [JÁTÉK] Xuja #54714

6. Zombi 2?

2024-04-18 00:03:45 [JÁTÉK] Xuja #54713

9. Huszadik század?

2024-04-14 21:00:21 [JÁTÉK] Xuja #54668

10. Bonnie és Clyde?

2024-04-14 20:58:48 [JÁTÉK] Xuja #54667

2. Búcsúlevél?

2024-04-14 12:06:14 The Blues Brothers (1980) / Blues Brothers Xuja (4) #11

Másodszorra is remek szórakozást nyújtott. Erősen hangulatfilm, és maga a történet és a karakterek se indokolnák a 2+ órás hosszt, de annyira jó a sodrása, hogy nem nagyon lehet rajta unatkozni (persze azzal a feltétellel, hogy nem idegenkedik az ember a blues - soul - gospel hármastól). Bár kevésbé komolyan vehetőek az akciójelenetek, mint mondjuk a Mad Max esetén, de kétségkívül látványosak. Formailag is kiváló - lassú, hatásos snittek, impozáns operatőri munka és vágások, a zenehasználat és soundtrack pedig tökéletes.

Aykroyd és Belushi a filmtörténelem talán legcoolabb testvérpárosa - mindketten nagyon karizmatikusak, és látszik, hogy nagyon élik ezt a mozit. A cameókban feltűnő zenészek mindegyike képes plusz színt belevinni, a mellékszereplők közül egyedül Fishert éreztem kissé feleslegesnek. Ami miatt lecsúszik az ötösről, az talán a humora - elég rajzfilmes, és néha a képi poénok erőltetettek is - ez a mozi sokkal inkább feelgood módon szórakoztató, mintsem sírvaröhögős komédia. Erős négyes.

2024-04-13 11:41:36 Raging Bull (1980) / Dühöngő bika Xuja (5) #29

Újranézve is maradt a zseniális. Szép ívű, stílusos felemelkedés és bukástörténet, a rendezőre jellemző formai eleganciával és szórakoztató párbeszédekkel. De Niro átlényegülése nehezen ölthető szavakba - a karakter minden látszólagos egyszerűsége ellenére egy komplex, univerzális figura, akit a tehetsége visz romlásba - nagyszerű parafrázisa Hackman karakterének a Magánbeszélgetésben (még ha teljesen más módon is történik meg a széthullás).

De Niro mellett Pesci is brillírozik - higgadt és megfontolt ellenpontja a Bika állatias dühének, Moriarty pedig nem csak csinos, hanem az alakítása is tetszetős (kár, hogy ezen kívül nem nagyon játszott komolyabb filmben.) A több mint két órás, fekete-fehér alkotás persze nem egy könnyű darab, rá kell hangolódni, de üresjárat nincs, végig baromi erős a filmnyelv.

Elegáns, feszült, jól felépített gengszteropus egy nagyszerű főszereplővel és kellően autentikus miliővel. Nem láttam még a legendás sorozatot, de jó eséllyel hatott a Sopranosra - ami pedig hatással lehetett erre, az valószínűleg a szintén kegyetlen és kompromisszummentes Get Carter, de azért ennek sokkal másabb a megközelítése. Formailag is vannak benne tetszetős megoldások - a zene elég sok, de hozzátesz a feszültséghez, a tempója is remek.

Hoskins teljes mértékben uralja a vásznat, a többi szereplő maximum asszisztálni tud neki - Mirren-el a kémiája egyébként kifejezetten tetszetős. Amikor elborul az agya és a félbetört üveggel gyilkol az talán a legerősebb jelenet a befejezés mellett. A gengszterfőnök egyébként hatalmas szövegeket is tol, a humor pedig segít oldani az amúgy kifejezetten nyomasztó történéseket. Stabil négyes.

Valamiért nem tudok toplistát beküldeni.. Rá tudtok nézni, hogy mi lehet a probléma? Az a fura, hogy pár napja jelentkezett a probléma, miután egyet sikeresen beküldtem..

2024-04-09 20:06:16 [JÁTÉK] Xuja #54622

8. Farkasok órája?

2024-04-09 10:11:18 Ordinary People (1980) / Átlagemberek Xuja (3) #16

Kissé csalódás volt, hosszú volt ez a két óra, és csak az utolsó negyedre pörgött fel igazán.. Álmosító a kezdés, enervált karakterekkel, de amúgy ügyesen épül fel, és szép íve van, de kicsit másképp oldottam volna meg az arányokat. Az sem dobott a lelkesedésemen, hogy - leszámítva pár flashbacket - formailag baromi unalmas és középszerű (persze értem, hogy ez elsősorban a színészek filmje). A párbeszédeket tekintve is felemás az összkép - néha kifejezetten életszagúak, máskor viszont elég erőltetettek.

Szerencsére a színészek kézben tartják a dolgot. Sutherland a legjobb - ezt a viszonylag komplex figurát nagyon jól átadja, és a jelleme és a fiával való kapcsolata is példás. Hutton is remek a szerepben, utoljára Deantól láttam ennyire hatásosan megformálni egy tinit. Moore talán kicsit gyengébb már kettejüknél a ridegebb, érzelemmentes anya szerepében, és ugyanez igaz Hirschre is. A giccshatáron egyensúlyozik a végén, de azt szerencsére nem lépi magát, és összességében egy elgondolkodtató és hatásos zárlatot hoz ki az egészből. Ha tudtam volna, hogy ennyire feljavul a végére, lehet hogy más szemmel nézem az elejét is, de ez most legyen egy erős hármas.

2024-04-09 10:03:14 The Shining (1980) / Ragyogás Xuja (5) #201

Újranézve +1 jegy! Kubrickhoz hasonlóan ez is egy jéghideg, tökéletesre csiszolt műalkotás az emberi psziché borzalmairól némi misztikus köntösben (a Don't Look Now beugrott többször is), kolosszális alakításokkal, fantasztikus atmoszférával és zsigeri rettegéssel megtöltve - ez utóbbi azért is esett ilyen jól, mert úgy emlékeztem, hogy ilyen tekintetben nem annyira hatásos. A képi világ, zenehasználat stb is abszolút patika, és ennek köszönhetően nem is nagyon lehet beszélni üresjáratokról a majd 2 és fél óra kapcsán.

Nicholson talán legemblematikusabb alakítása ez - valóban mentes a nüanszoktól, és már kezdetben is látszanak rajta az őrület jegyei, de egyrészt ez így beleillik a koncepcióba, másrészt meg van valami perverzen szórakoztató a játékában. Duvallt már sokkal tragikusabb nézni (a történtek ismeretében meg főleg) - szívszaggató a játéka. De Danny is hátborzongató, főleg amikor a másik énje kerül előtérbe.. Nem tudok mibe belekötni, ez sima ötös.

2024-04-08 22:08:07 [JÁTÉK] Xuja #54611

8. Valahol Európában?

2024-04-08 22:06:49 [JÁTÉK] Xuja #54610

9. A szökés? (1972)

2024-04-08 22:05:27 [JÁTÉK] Xuja #54609

1. Szalmakutyak? (1971)

2024-04-07 22:57:40 [JÁTÉK] Xuja #54599

5. Isten hozta, Mr.?

2024-04-07 22:30:56 [JÁTÉK] Xuja #54597

5. A szabadsag fantomja?

Na varj, ha modorossagai nelkul, akkor most szereted azt a filmet vagy nem? Ugye arra kell szavazni, ami szerinted nem jo / nem raknad fel egy besztof listara..

előzmény: csabaga (#11)

2024-04-07 21:56:53 [JÁTÉK] Xuja #54594

8. Roma, nyilt varos?

2024-04-07 21:44:31 [JÁTÉK] Xuja #54593

3. Amarcord?

2024-04-07 21:41:40 [JÁTÉK] Xuja #54592

2. Tokioi tortenet?

Nem tudom, szerintem elég unalmasak a kánonnak 100%-ig megfelelő listák.. A Konvojt és a Huszadik századot én se tenném fel (utóbbi választást mondjuk értem legalább), a Zardoz és a Nashville viszont remekmű szerintem is, itt csak azokat tudnám ismételni, amiket ezen filmek topicjában leírtam (sajnos én vagyok az egyetlen pozitív hozzászóló az utóbbi esetében).

előzmény: oscarmániás (#6)

@oscarmániás - Mit értesz az alatt, hogy baja lenne? A 7.7 elég magas pontszám, top 200-as film.. A buborékkal sem értek egyet, eléggé sok filmet látott, persze az ízlésébe bele lehet kötni.

@MicaHiro - Az Apokalipszis most 7.6-el épp lemaradt, a Hálózat is 7.4. (A harmadikat nem annyira szereti, cserébe a Szabadság fantomja 7.5)

Értem én, hogy miért van sokaknál magasabb polcon, mint az első - a karakterek közti dinamika most éri el a csúcspontját, a történet fordulatosabb, komplexebb, a Yoda szál enyhén zenes jellege (illetve maga a karakter is) telitalálat, de nekem valahogy mégis az első rész marad az etalon - az valahogy misztikusabb, átélhetőbb és újszerűbb így ennyi év távlatában. Szóval ez most marad (erős) négyes.

2024-04-04 10:02:02 Indul a bakterház (1980) Xuja (4) #32

Újranézve még jobban bejött, egyes pillanatokban még az ötösön is gondolkodtam. Nagyon autentikus, kirobbanóan eredeti és emlékezetes szövegekkel teli szocio-vígjáték, amiben a poénáradat mellett azért megjelenik a végtelenül kilátástalan nyomor és megkeseredettség. Az alkotás elég sötét, nekem inkább jutott eszembe a fekete humoráról a Csúfak és gonoszak[/i] vagy éppen a Családi tűzfészek, mint az addigi, sokkal szeretetteljesebb karakterekkel teli magyar vígjátékok.

Bendegúz eleven, fifikás és talpraesett figurája természetesen a film motorja, de a mellékfigurák is tetszetősek - Koltai mondjuk nagyon túltolja a semmirekellő, részeges bakter szerepét, de ez illett most ide. Az alkotás mindösszesen egy óra, így a viszonylagos történetnélkülisége ellenében sem válik unalmassá vagy lassúvá. Erős négyes.

Fassbinderben eddig nem csalódtam, ez is egy kiváló munka az emberi kapcsolatok természetéről, a szerelemről, önfeláldozásról (és még számtalan másik aspektus is megtalálható benne.) Az érzékletes filmnyelv megidézi a témában az európai szerzői film nagyjait (Truffaut, Carne), illetve ügyesen vegyíti a Petra von Kant barokkos képi világát a korszak szocreál elemeivel. Tény, hogy az amúgy 2 órás film itt-ott elnagyolt, a forgatókönyv eléggé mostohán bánik bizonyos eseményekkel, és a tempó sem egyenletes, de az összkép így is erős.

A film elsősorban Schygulla miatt működik így - karaktere az addigi egyik legelszántabb és legkarizmatikusabb női figura a vásznon, aki felváltva használja a hideg, számító tehetségét és érzéki bujaságát a céljai eléréséhez - nem túlzás, hogy Dietrich nyomdokaiba lépett ezzel az alakítással. A többiek hozzá képest sokkal haloványabbak, igazából a főszereplővel való kapcsolatuk miatt érdekesek maximum, katalizátorok. Erős négyes.

2024-04-02 10:09:21 Hair (1979) Xuja (4) #62

Kissé megkésett, túlnyújtott kiáltvány a hippi esztétikáról, szabadságvágyról és alapvető morális értékekről. Sokkal merészebb és aktuálisabb lett volna, ha ezekről a kérdésekről olyan 10 éve beszél Forman, így végtére is inkább a nosztalgiafaktort lovagolta meg a koncepció. Ráadásul a történet nem igazán feszes, a második fele kifejezetten lapos, hiába lesz a befejezés után szép íve az egésznek.

Ami miatt mégis jár a négyes, azok a dalok, amik - főleg az első felében - nagyon hatásosak és idézhetőek (és ez még akkor is igaz, ha nem a hippikorszak csúcsát jelentő pszichedelikus rock remekművei szólalnak meg, hanem sokkal mainstreamebb slágerek). A másik ok az, hogy a karakterek szimpatikusak és jól mozognak a vásznon - Savage átélhető, D'Angelo tündéri, Williams pedig kellően karizmatikus. Gyenge négyes.

2024-03-25 10:03:39 Zombi 2 (1979) / Zombi Xuja (3) #16

Sajnos nehéz nem az egy évvel ezelőtti Dawn of The Dead-hoz mérni, és attól szinte minden tekintetben (hangulat, történet, humor) elmarad.. Talán egyedül a maszkmunka és a gore az, ami elég impresszív - sőt, egyes részei vannak olyan brutálisak, hogy filmtörténelmileg is mérföldkövek ilyen tekintetben - de ezen kívül nem igazán fogott meg, a nagyon B filmes muzsika még talán tetszetős, de ide valami horrorosabb score kellett volna (ha már nem szatíra, mint Romero).

Az első egy órában rengeteg az üresjárat, a másfél órás hossz ellenére a tempója nagyon nincs rendben, de aztán a szigetre érkezés után úgy-ahogy érdekes lesz a sztori. A karakterekről nem sokat tudok mondani - mindegyik egydimenziós, és semmilyen érzelmet nem képesek kiváltani a nézőkből. A már említett öncélúsággal nekem pont nem volt bajom - Fulci jól érezte, hogy ebből az anyagból a vériszamos hentelésekre érdemes fókuszálni.

2024-03-22 09:33:26 [Vapiti 2023] Xuja #114

Arany
Megfojtott virágok

Női ezüst
Cate Blanchett (Tár)

Férfi ezüst
Leonardo DiCaprio (Megfojtott virágok)

2024-03-20 18:02:38 Oppenheimer (2023) Xuja (4) #85

Az első egy órában úgy éreztem, hogy ez csupán egy felfújt, hatásvadász munka, de szerencsére aztán magára talált, és az az izgalmas morális dilemmákat feszegető, jó tempójú és székbeszegező atmoszférájú mű lett belőle, amit előzetesen a rendező személye és a szereposztás miatt el is volt várható tőle. Pár dolgot én másképp oldottam volna meg, az időfelbontás csak részben működött, a fekete-fehér és színes képek váltogatása is sokszor öncélú volt, de ez így is egy emlékezetes mozi.

Murphyre mintha rászabták volna a szerepet - karizmatikus, állhatatos egyéniség, az összeomlását pedig nagyon hitelesen jeleníti meg a színész, de Downey Jr.-nek is talán ez a legjobb alakítása. A többiek inkább csak asszisztálni tudnak, Pugh-ból szívesen láttam volna mondjuk többet is. Az utolsó egy óra egy nagyon érzékletes tárgyalótermi drámává vedlik át, és itt kerülnek helyre az első harmadában belebegtetett szálak is. Erős négyes.

2024-03-20 17:48:19 Tár (2022) Xuja (4) #9

Súlyos, részletgazdag és valóban nagyon fontos film a meetoo-ról, alapvető morális értékekről, a művészet nagy kérdéseiről, és még számtalan másik tematika is felmerül. Mindezt dokufilmes köntösbe bújtatja Field, ezzel lesz hiteles (illetve Blanchett minden egyes rezdülése magával ragadó). A majd órás opusnak vannak lassabban pergő percei, de így is impozáns az összkép, fontos kordokumentum lesz még ebből (az előadás, ahol a hardcore woke művészetfelfogást semmisíti meg Blanchett, az csont nélkül zseni).

Blanchett tényleg az év legjobb alakítását hozza - egyrészt egy nagyon markáns, tájékozott, a saját maga szerepével nagyon is tisztában levő művész, és az ebből eredő szimpatikusságát ássa alá nagyszerűen az őt szexuális ragadozónak beállító forgatókönyv. Tény, hogy számtalan ilyen felemelkedés és bukástörténetet láthattunk már, valamint a családját a karrierje oltárán feláldozó főhős is egy filmes toposz, de az egyedi setting és az elegáns kivitelezés miatt simán megszavazom neki a négyes erősebb felét (és végre van női Vapiti jelöltem is).

2024-03-20 16:56:09 Apocalypse Now (1979) / Apokalipszis most Xuja (5) #142

Mert rábeszélték a reduxra.. :D

előzmény: acidphase (#141)

2024-03-19 10:10:58 Sztalker (1979) / Stalker Xuja (5) #110

Kétségkívül a szerzői sci-fi csúcspontja.. meditatív, transzcendens, lassú sodrású, filozofikus remekmű ez, amiben olyan formai és tematikai gazdagság van, hogy szabályosan beleszédülhet az ember. Szerencsére a bővített játékidő ad teret kicsit elgondolkozni, töprengeni a látottakon, de így is lehet, hogy több kérdésünk lesz a végén, mint az elején. A mű szerkezete egyébként eléggé hasonló a Solarishoz - de annak a koncepciójához képest ez még sokkal absztraktabb, univerzálisabb és megfejthetetlenebb.

A karakterek tovább erősítik ezt az univerzalitást - ezért jobbára nem is személyneveket kapunk, hanem típusokat megtestesítő egyéneket - a Professzor és az Író is végtelenül cinikus, mindenfajta reménységet már régen feladott személyiség, csak az anyagi világban betöltött szerepük más. Sztalker cserébe egy sokkal céltudatosabb és állhatatosabb karakter - a közte és a "vendégei" között levő szellemi párbaj pedig a film talán legérdekesebb aspektusa.

Formailag szépen követi az eddigi műveit a rendezőnek - a slow cinemás koncepció, a vibrálóan élénk, de mégis nyugodt állóképek, az enyhén nyomasztó, mélységbe meredő atmoszféra mind megtalálható, ugyanakkor az eddigi filmjei nem érződtek ennyire szépen megmunkált, kerek egésznek, mint ez. Nagy bravúr, hogy a posztapokaliptikus világképet mindenfajta effekt nélkül teremti meg (még a Solarisnál is minimalistábban), ennek ellenére mégis, a 2001-hez mérhetően korszakalkotó képileg is. A korszak egyik legjobb mozija.

2024-03-15 21:53:10 [Vapiti 2023] Xuja #78

Megyek én is :)

2024-03-15 14:19:36 The Whale (2022) / A bálna Xuja (4) #17

Szépen végigvitt, érzelmes, jól megkomponált kamaradráma egy valóban nagyon erős alakítással. Ha a Párhuzamos anyák-ra ráhúztam, hogy egy kifejezetten visszafogott film, amin azért felismerhető a rendező markáns kézjegye, akkor az erre az alkotásra is igaz: Aronofkyhoz képest ez formailag és tematikailag se annyira intenzív, mint a korábbi filmjei, ugyanakkor a végére azért megkapjuk azt a katarzist, amit megszoktunk a rendezőtől.

Tetszetős, hogy a film úgy beszél megváltásról, istenkeresésről, bűn és bűnösség kérdéséről, hogy nem próbál tanmese lenni, és igazából nem akarja megválaszolni a feltett kérdéseit (nem is lehet). Fraser nagyon hiteles - mind fizikailag, mind mentálisan eggyé válik a karakterével. Tény, hogy az egész alkotást áthatja némi hatásvadászat, illetve a giccshatáron egyensúlyozik (ami amúgy szintén nem idegen Aronofkytól), de engem így is meg tudott venni kilóra. Erős négyes.

2024-03-13 22:25:53 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Xuja #27284

That escalated quickly..

2024-03-13 10:09:33 Being There (1979) / Isten hozta, Mister! Xuja (4) #15

Abszurd, bizarr, álomszerű, ugyanakkor nagyon emberi és szívhezszóló dráma / vígjáték Sellers jutalomjátékával. Az első felében még annyira nem egyértelmű, hogy mire megy ki a játék - de persze ez a fele is szórakoztató, viszont az utolsó egy óra már színtisztán felemelő és egyedi élmény. A politikai szálat nagyon finoman, ízlésesen és pártfüggetlenül hozták be (a'la Mr. Smith), a folyamatos TV bejátszások pedig hozzájárulnak ehhez a trippy atmoszférához (egyébként formailag nem lenne annyira különleges.)

Sellers talán legjobb alakítása - annyira tiszta szívű, nyugodt, ugyanakkor érzelmekre nagyon is képes ez az értelmileg visszafogott karakter - az pedig tovább erősíti a dolgot, amilyen helyzetekbe kerül, és ahogy a környezetével interaktál. McLaine szokás szerint imádnivaló és angyali (mintha egy az egyben a Wilder filmekből emelték volna át a figuráját, csak persze már kicsit érettebben és kevésbé naivan), Douglas pedig szintén nagyszerű. Erős négyes.

2024-03-12 10:04:32 Babylon (2022) Xuja (3) #46

Eléggé felemás érzéseim vannak. Egyrészt a koncepció ambíciózus és megsüvegelendő, valamint rendezésileg, formailag ez egy baromi impozáns darab, remek rendezéssel / zenével, és egy kiváló szereposztással (sajnos a karakterekre és alakításokra már nem vonatkozik ez). Chazelle nagyon jó érzékkel adagolja a tempót, főleg a párhuzamos vágások tetszettek egyes jeleneteknél, érezhető, hogy formában van és hogy biztos kézzel dirigálja le ezt az opust. Csakúgy, mint Scorsese, eléri, hogy a 3+ órás hossz ne érződjön annyinak (bár tény, hogy itt ugyanakkor a tartalmi plusz nem indokolja ezt a hosszt.)

De akkor miért hármas? Először is, nem tudtam, hogy mennyire vegyem komolyan. Ha már Scorsesét emlegettem, biztos vagyok benne, hogy a Wall Street farkasa volt az (egyik) inspiráció, a túltolt szatíra jellege azonban csak részben működik. Egyrészt nem ismerjük meg kellően a karaktereket, nem tudunk velük kellően együtt érezni - hab a tortán, hogy Robbie és Pitt is a karrierjük egyik legnagyobb ripacskodását hozzák - nem értettem, hogy miért kellett a karakterek szerethetőségét is feláldozni az explicitás oltárán. Calva szimpatikus egyedül, de ő meg sajnos eléggé szürke marad végig, hiába próbálkozik a forgatókönyv feltupírozni.

De ami a legrosszabb, az azok a válogatott gusztustalanságok, amikkel megörvendeztet időnként a rendező úr. Szar, pisi, hányás - a legócskább tinivígjátékok humorát emeli át Chazelle, ezek nélkül simán kijárna neki a négyes. A film humora persze nem csak ebből áll - a hangosfilmre átállás nehézségeit bemutató jelenet sírvaröhögős és nagyon megkapó - de ugyanakkor azért legalább annyiszor félresikerült a vicceskedés, mint amennyiszer betalál. Az öncélúság a jelenetekben is megmutatkozik - a csörgőkígyós hülyéskedés se nem poénos, se nem stílusos, Maguire különszáma pedig hiába guilty pleasure, eléggé elüt a mozi többi részétől. Erős hármas.

2024-03-11 10:07:47 Angi Vera (1978) Xuja (4) #15

Valamiért 79-esnek hittem.. Egyszerű, straightforward dráma megkapó és hiteles alakításokkal és autentikus korszaklenyomattal. Azzal nem értek egyet, hogy a diktatúra ábrázolásában különösebben súlyos vagy átütő lenne - ilyen szempontből egy Szegénylegények vagy az Ötödik pecsét sokkal húsbavágóbb, viszont ennek a filmnek a szelídebb koncepciója is bejött - a csúcspont tényleg az a jelenet, ahol mindenkit elemeznek, és pszichológiai eszközökkel próbálják alázatra bírni őket. De a fülszövegben említett átképzés azért lehetett volna érzékletesebb is.

Pap Vera nagyszerű a szerepben - állhatatos, elvhű alakja nagyon szerethető (a színésznő pedig elképesztően gyönyörű), bár én kicsit arra számítottam, hogy erőteljesebben előjön a személyiségtorzulás, amit a rendszer gyakorolt rá. Pásztor szokásosan hibátlan - az ő megtört és nihilista alakja uniformizálja a jellegzetesen kelet-európai közegeket elérő kilátástalan emberutálatot és depressziót. Gyenge négyes.

2024-03-06 18:55:26 Mad Max (1979) Xuja (4) #38

Egy kissé harmatos film rémlett, újranézéssel feljebb emelkedett a polcon. Egyrészt remekül gyúrja össze az apokaliptikus, nihilista hangulatot (Dawn of The Dead), az antihős koncepciót (Peckinpah) és a kemény zsarufilmeket (Dirty Harry) - a korszak egyik legkíméletlenebb és legbrutálisabb (ami alatt persze nem a gore-t értem) akciófilmjét kihozva belőle. A zsigerien sötét atmoszférát néha megtöri egy kis hollywoodi cukormáz, de a szerelmi szál is megbocsátható a későbbiek fényében.

Az első felében kissé zavart a karakterek egydimenziós volta, de aztán megvilágosodtam - Max bekattanása igazából a lényeg, és ez a straigforward bosszútörténet Gibson eszköztelen játékával így telitalálat volt. Ha már akciófilm, látványos és izgalmas - bár ilyen tekintetben a már említett Konvojtól elmarad kissé. Igazából a tempója lehetett volna jobb, emiatt le is csúszik az ötösről, illetve némi humor sem ártott volna - de talán nem is volt koncepció, így érzésre egyáltalán nem feelgood mozinak szánta ezt Miller.

2024-03-06 18:44:30 The Brood (1979) / Porontyok Xuja (4) #9

Kevésbé B filmes, mint a Paraziták - erős atmoszférájú, intelligens metaforákban beszélő, helyenként igencsak parás kis szörnyszülött ez. A maszkmesteri munka tényleg elavult kicsit, de amúgy gore-ban tudott némi újdonságot mutatni (amikor a csaj felemeli a lepelt..). Ha végiggondoljuk a sztorit, persze számtalan kérdés merül fel, de nem gondolom, hogy ez a fajta balladai homály amúgy ne állna neki jól - a pszichiáter ambivalens karaktere például így volt izgalmas.

A színészek igencsak középszerűek, de ide nem is kellett nagyon sokkal több - Eggar azért egészen ördögi volt, és kifejezetten bravúros koncepció volt ennyire angyali arccal ábrázolni ezt a karaktert. Ha az Ördögűzőt blaszfémikusnak neveztem azért, mert meglepően explicit dolgok történnek a gyerekszereplővel, akkor ez itt is igaz - ráadásul itt a kislány fele annyi idős. Hiába élik túl, ez a traumazuhatag az egyik legmegrázóbb "happy ending", amit valaha láttam Stabil négyes.

2024-03-05 10:23:52 An Cailín Ciúin (2022) / A csendes lány Xuja (4) #19

Lírai, intim filmköltemény a szeretetről (és a hiányáról), emberi kapcsolatokról, felnövésről. Csendes, akár csak a főszereplője, itt az apróbb jeleneteknek is sokszor súlya van - de ettől függetlenül vannak benne erőteljes drámai csúcspontok is. Formailag nem annyira egyedi, de azért szép és biztos kezű a rendezése, és a befejezés is nagyon meghatóra sikerült.

Én imádtam Clinch-et - tüneményes kislány, és így még szomorúbb és tragikusabb nézni a körülményeit. Bennett és Crowley alakítása is kiváló - előbbi már az első pillanatoktól kezdve szimpatikus, de a nagyobb bravúr mégis az utóbbihoz kötődik, aki csak lassabban képes kapcsolatot kialakítani Clinch-el, de végül mégis ugyanoda jut (sőt, talán még őszintébb és szeretetteljesebb is lesz a viszonyuk, lásd utolsó jelenet). Stabil négyes.

2024-03-05 10:17:14 Apocalypse Now (1979) / Apokalipszis most Xuja (5) #136

Újranézve is maradt a színötös. Kompromisszummentes, súlyos, véres lidércnyomás, a háború őrületét tökéletesen megjelenítő apokaliptikus vízió ez, elegáns formai megoldásokkal és ikonikus jelenetekkel. Nem követtem el azt a hibát, hogy a Deluxed verziót néztem - így sem rövid a maga két és féél órájával, de sokkal jobb a tempója, és a dzsungel pokla egyre fojtogatóbb lesz, ahogy a játékidő végéhez közeledünk. Érdekes, hogy mennyire más alkotás ez, mint a hasonló tematikájú Szarvasvadász - itt végig a háború a setting, és már-már a hatásvadászat határán is táncol néhol, de Sheen narrációja még inkább hatásos, mint öncélú (a'la Sunset Boulevard).

Az alakítások jók - nem igazán brillíroznak a színészek, de itt bőven elég volt az is, hogy megtörten, passzívan sodródjanak az eseményekkel (vagy éppen egészségtelenül eksztázisban létezzenek) - Sheen céltudatos, gyakorlatias alakja mellett Duvall karizmatikus, félőrült alezredesét emelném ki - a színész abszolút brillírozik. Brandonak sajnos kevés szerep jutott, de igazából korrekten lehozza a figurát - ami igazán megrázó, az maga a karaktere, annak utolsó szavai, illetve az a mérhetetlen fokú borzalom, amit átélt (és amit művelt).

Még a The End-ről nem beszéltem.. Nem tudok másik filmet felidézni, ami ennyire egy zeneszám parafrázisa lenne - Morrison remekművét a személyiség széthullásáról tökéletesen ülteti át filmre Coppola. Talán a legjobb háborús film, ami valaha készült.

Egyedien stilizált, megkapó dráma a barátságról, kimondhatatlan és feloldhatatlan ellentétekről, jellemekről, sorsszerűségről és még sok minden másról - mindezt gyönyörű képekkel, költői zenével és kirobbanóan eredeti humorral megtámogatva. A kezdetben könnyed hangulatú opus egyre elborultabbá és komolyabbá válik, egészen a sötét és kényelmetlen lezárásig.

Farrell nagyon jól hozza a karakterét - alapvetően jámbor, egyszerű ember, de vannak elvei (tipikus McDonagh karakter), amikben sziklaszilárdan hisz, és a maga földhözragadtságában is szimpatikus karakter. Az ellenpontja a magát felsőbbrendűnek érző és depresszióval küszködő (ennek a megjelenítése nagyon finom és érzékletes) Gleeson, aki már ambivalensebb jellem, de alapvetően ő is egy elvhű és sziklaszilárd jellem. Condon bájos és intelligens karakterét még mindenképpen érdemes megemlíteni, de összességében is nagyszerű a szereposztás. Erős négyes.

2024-03-04 10:14:25 Manhattan (1979) Xuja (5) #38

Újranézve is maradt ötös, a legjobb hollywoodi romantikus vígjáték a Legénylakás óta: megkapó atmoszféra, nagyszerű szereposztás és ütős poénok jellemzik, valamint Allen zseniálisan lavírozik a könnyed, lazulós poénkodás és a vérkomoly egzisztenciális dráma között. Formailag is messze a legjobb filmje - nemcsak a narratíva különleges, mint mondjuk az Annie Hall-ban, hanem a képi kompozíciók is idomulnak a lírai hangulathoz (a planetáriumos jelenet a csúcs ilyen szempontból.)

Allen hozza a szokásos neurotipikus karakterét - látszólag érettebb, mint a korábbi filmjeiben, de a befejezés ezt bőven megcáfolja - a 17 éves karaktert játszó Hemingway-el való viszonya egy kifejezetten bátor, megosztó és önreflexív húzás - egyébként remek a kémia a két színész között, illetve Keaton talán még sose volt ilyen bájos, mint itt. A szépen kibomló szerelmi sokszög amúgy megidézi a Jules és Jim-et, de itt sokkal életszerűbb és érzékletesebb a megvalósítás. Remekmű!

2024-02-29 10:16:26 All That Jazz (1979) / Mindhalálig zene Xuja (4) #8

Bizarr, absztrakt esettanulmány a showbusiness mindent legyűrő hatásáról. A koncepció annyira nem eredeti a filmtörténelemben, de szépen kezeli az elődöket - ugyanúgy lebontja az alapvető amerikai karrierálmot és családmodellt, mint a Nashville, kapunk egy-két impozáns koreográfiát és megjelenik benne a művész áldozathozatala (Red Shoes), illetve érzékletesen bemutatja a testi-lelki romlást, ami az ágazattal jár (They Shoot Horses, Don't they?). A fő koreográfus pedig csak őrlődik a középpontban, látszólag ő irányítja a szálakat, de szép lassan szétesik minden körülötte, megidézve a 8 és fél szerkezetét.

Schneider remek a szerepben - most éreztem először azt, hogy maga a karakter is érdekes figura, és a színésznek így lehetősége nyílik kitárulkoznia. Magabiztos, szakmailag kifogástalan, a családjával törődő, de ugyanakkor a karrierje miatt azt mégis feladó alakban van valami tragikus (és ez a megjelenítés sokkal emberibb, mint a Network kapcsán). Formailag egyébként nagyon szépen leköveti az alkotás ezt a pusztulást - kreatív időkezelés, visszatérő motívumok és hatásos képi világ jellemzik. Erősen hangulatfilm, nem túl feszes ez a két óra, néhol azért voltak lassabban vánszorgó percek.

2024-02-29 10:01:58 Aftersun (2022) / Volt egyszer egy nyár Xuja (4) #31

Valahogy félúton érzem magam az itteni megszólalók között - egyrészt én is látom, hogy aprólékosan kidolgozott, vibrálóan élénk atmoszférájú, nosztalgikus, álomszerű dráma ez, érzékeny alakításokkal - szóval a forma az elég érdekes. Viszont azzal a véleménnyel is együtt tudok mozogni, miszerint ez csak egy ígéretes és megrázó sztorinak a váza, olyan kevés kapaszkodót kínál Wells, hogy gyakorlatilag a legegyszerűbb kérdésekre sem tudjuk meg a választ a végére.

Mindkét főszereplő érzékletes a szerepben, és remek köztük a kémia is, de valahogy az azért hiányzott, hogy igazán megrázó és emlékezetes legyen.. Az itt-ott megvillanó formai bravúrok (diszkós vibrálás, medencés merülés, a kamera körbeforgása) és a művészet mint önreflexív motívum elegáns megjelenítése miatt persze a stabil négyes jár neki.

2024-02-26 10:17:31 Die Blechtrommel (1979) / A bádogdob Xuja (3) #28

Nagy várakozásokkal álltam neki, és az első félóra ígéretes volt - egyedi sztorivezetés, kellemesen bizarr atmoszféra és a szuggesztív tekintetű Oscar egy jó kezdés volt, de hamar rájöttem, hogy ez a film kissé olyan, mint egy lufi. Egyedi, látványos, szépek a képek, de a tartalom itt jócskán lemarad a forma mögött. Értem, hogy a koncepció valami olyasmi lett volna, mint a Huszadik század esetén, ami ugye egyéni sorsokon mutatja be a történelem viharát - de valahogy itt sokkal inkább tűntek öncélúnak a polgárpukkasztó jelenetek, és sokkal kevésbé kötött is le a sztori.

A karakterek jobbára csak karikatúraszerű, felskiccelt vázlatok - az ébredező szexualitású Oscar még egy viszonylag érdekes karakter (bár ő is főleg a bizarrsága és egyedisége miatt, nem pedig a mély jellemábrázolás miatt), de a többiek max epizódszereplők - az anya, a nagybácsi és a kuzin se volt maradandó, talán még Thalbach az, aki fel tudta pezsdíteni a dolgokat a második felében. Viszont tény, hogy van ezekben az alakokban valami megmagyarázhatatlanul nosztalgikus és szerethető (a'la Amarcord). Erős hármas.

2024-02-26 10:10:16 Családi tűzfészek (1979) Xuja (4) #44

Súlyos, nyomasztó, kompromisszummentes látlelet és szocio-korrajz a Kádár-korszak rögvalóságáról. Végig azon filóztam, hogy vajon tényleg a méltatlan szociális helyzet hozza ki az emberekből a legrosszabbat, vagy pedig univerzálisan vagyunk ilyenek, és valami miatt úgyis előjönne belőlünk az állat? Tarr ügyesen lavírozik a dokumentumfilm és a játékfilm között, Cassavetteshez hasonlóan ő is a színészekre és az improvizált párbeszédekre épít.

A másik aspektusa az a "feminista" vonal - nem tudom, hogy ábrázolta-e már film a nők elleni erőszakot ennyire húsbavágóan és szinte már elviselhetetlenül realisztikusan (az elején levő jelenetet majdnem továbbtekertem). Kun részeg, pofátlan csajozása már valóban inkább megmosolyogtató, de azért baromi szomorú is. Persze a nők sem makulátlanok, hiszen még az alapvetően szimpatikus Irén (akivel a néző végig együtt tud érezni) sem őszinte. Erős négyes.

2024-02-23 10:28:24 Alien (1979) / A nyolcadik utas: a halál Xuja (5) #194

Újranézve is marad az ötös természetesen. Már az első percektől magával ragadó az űr monumentalitása, a szép lassan beinduló cselekmény teret ad némi filozofálásnak is, de igazából az első félóra után indul be, és utána egy nagyon szép ívű, feszült, kellemesen nyomasztó atmoszférájú, jó tempójú és tökös sci-fi horror / thrillerré növi ki magát. Scott nagyon jól érzi az arányokat és ezért egy percre sem ül le, a korszak simán legszórakoztatóbb filmje a Star Wars mellett.

Nem tudja mindegyik karaktert annyira kibontani, de ez nem is volt a koncepciója, és a műfajhoz képest így is remek a jellemábrázolás - a szorongó Hurt már ránézésre is tengeribeteg, Kotto macsó, de szimpatikus, Holm pedig egészen ördögi. Persze nyilván Weaver viszi a prímet - korábban sose volt női karakter ennyire üdén pragmatikus, tökös, de ugyanakkor mégis nőies és szexi: az utolsó 10 perc az ő magánszereplésével simán a film legütősebb része.

2024-02-22 12:22:34 [Vapiti 2023] Xuja #59

Nah, lesz mit nézni :) Kíváncsi vagyok, hogy Scorsesét meg tudja-e verni nálam bármelyik is, de kevés esélyét látom.

Nem okozott csalódást, az Emberek a havason óta nem láttam ennyire szuggesztíven, hitelesen és szívbemarkolóan ábrázolni a paraszti miliőt, a hiedelemvilágukat, mindennapi küzdelmeiket. Olmi egyrészt az Ozu féle slice of life tematikát viszi tovább, de hatással volt rá Tarkovszkij transzcendenciája is (a pátoszos filmzene nagyon jól illeszkedik ide), és az Il Posto visszafogottsága után egy filmnyelvileg igen látványos munkát tett le az asztalra, a 4:3-as képaránnyal is gyönyörűek a kompozíciók.

Az amatőr színészek természetesek és hitelesek - nem is meglepő, magukat kellett alakítaniuk, csodálatos volt nézni az arcukat. A helyhez és időhöz kötöttség ellenére eléggé univerzális a film - a szerelembe esés, házasság, gyerekszületés, balszerencse és egyebek mind úgy vannak megjelenítve, mint megmásíthatatlan dolgok az élet körforgásában, a címben is megjelenített facipős szál pedig egy végtelenül megindító, egyetemes igazságtalanság metaforája. Tény, hogy amúgy a forgatókönyv nem indokolná a 3 órás hosszt, ezt csakis filmkölteményként érdemes "fogyasztani", de úgy meg a slow cinema egyik ékköve.

Szépen végigvitt, érzelmes, megindító dráma kiváló alakításokkal. Valóban ez lehet az első ilyen válós - gyerekelhelyezős film, de nem csak ez az érdeme, hanem a fantasztikus karakterábrázolás és az életszagú forgatókönyv is. Ezek az erősségek miatt pedig megbocsáthatóak az olyan hiányosságok is, miszerint a tempó azért néha megbicsaklik, formailag nem ad túl sokat, illetve nekem a per egyes eseményei is furák / logikátlanok voltak az miért nem jó pont, hogy a gyereket a munkahelye elé helyezi?

Hoffmann szokás szerint kiváló a szerepben - tanítani való, ahogy beleveti magát a szülőségbe, és mindent megtesz a gyerekéért, impresszív karakterfejlődés. Még amikor hibázik is, azt is emberien, őszintén teszi, és vállalja a felelősséget. Streep már ambivalensebb karakter - de a végén meghozott áldozata óriási dolog És hadd méltassam Justin Henry-t is, aki elképesztően aranyos és hiteles, túlzás nélkül a filmtörténelem addigi legszerethetőbb gyerekkaraktere. Stabil négyes.

Nyomasztó, megrázó, izgalmas animációs road movie felemelő üzenettel. Egyből beugrik az Állatfarm, de nekem annál jobban tetszett - messze nem olyan erőltetetten didaktikus, itt a nyulak tényleg állatok, és nagyon ügyesen ragadja meg azt a világképet, amit ezek az jószágok tényleg gondolhatnak (az autós jelenet ezért zseniális.) A meglehetősen sötét történet tényleg inkább felnőtteknek való, a humor csak minimálisan oldja a feszkót.

A másfél órás hossz miatt némileg kevés idő jut a karakterekre - de Gesztenye karizmatikus és pragmatikus vezérkaraktere remek ellenpontja a totális diktatúrát és a személyi kultuszt előbbre helyező Sebzőfűnek - az emberi társadalmi modellekre és berendezkedésekre utalva. Nagyon szépen és érzékletesen foglalkozik a halállal, túlvilággal, istenképpel is, ezzel keretbe foglalva a nyulak útkeresését. Erős négyes.

2024-02-19 09:22:19 Life of Brian (1979) / Brian élete Xuja (4) #50

Újranézve lecsúszott az ötösről. Úgy emlékeztem, hogy picit szebb íve van, mit elődjének - de igazából a sztori nem sokkal koherensebb, és némelyik poén ugyanannyira fárasztó. Azért összességében mindig jól szórakozom rajta, kellően agyament és tét nélküli másfél óra, végig idézhető kontenttel.

2024-02-16 10:25:36 Superman (1978) Xuja (4) #73

Érdekes élmény volt újranézni ezt a klasszikust így a mai szuperhősfilm-dömpingben. A főcím szinte lemásolja az egy évvel korábbi Star Wars-ot (a zene mondjuk itt is ikonikus), illetve az első egy óra elég vánszorgó, de aztán szépen magára talál, és egy nagyon bugyuta, de szórakoztató és vicces agymenés lesz, amibe még némi filozofálást is bele lehet képzelni az ember feletti entitások felelősségéről (persze ma már ez is unásig van koptatva). Az effektek megfelelnek a kor mércéjének - a második fele kétségkívül látványos akciózuhatag, és így megbocsáthatóak az elején levő gagyibb trükkök.

Reeve kifogástalanul hozza ezt a szuperembert, aki igazából annyira jó és tökéletes, hogy az már unalmas, szerintem sokkal izgalmasabb volt a többi karakter - Kidder-el remek a kémiája, Brando-t is üdítő volt látni, de a showt Hackman és Beatty párosa lopja el: előbbi kiváló érzékkel hozza a már karikatúraszerűen laza és gonosz zsenit, utóbbi pedig az egyik legszerencsétlenebb karakter, akihez valaha szerencsém volt. Természetesen komolyan vehető feszültség nincs a filmben, és jobban járunk, ha teljesen kikapcsoljuk az agyunkat, de a szórakoztató mivolta miatt a (gyenge) négyest így is kiérdemli.

Újranézve is egy stílusos, szépen fényképezett, feszült slasher némi finom humorral és egy elég hatásos befejezéssel. A másfél órás film amúgy néha elég eseménytelen, és a horrorjelenetek sem túl parák (a 4 évvel korábbi Texasihoz képest a fasorban sincs), de amúgy hangulatos, és nagyon tetszett Myers természetfeletti manifesztációja főleg Pleasance karaktere által. A filmzene szintén ikonikus, és az egyik legnagyobb erőssége.

Az alakítások korrektek - a tinik kellően idegesítőek, hogy ne sajnáljuk annyira őket, Curtis karaktere viszont nagyon szimpatikus, neki tényleg tudunk szurkolni, hogy túlélje. Az utolsó 10 perc már a műfajhoz és az addigi feszültségteremtéshez illő adrenalinlöket - a nyitott és hátborzongató befejezés pedig nagyon illik ide, a folytatásokat viszont ezúttal passzolom majd.

2024-02-15 10:21:49 Novecento (1976) / Huszadik század Xuja (4) #20

Epikus történelmi tabló nagyszerű szereposztással, parádés vizualitással, explicit erőszakkal és erotikával. A nagyszabású, évtizedek alatt játszódó sztori egyrészt megidézi a Vándorszínészek koncepcióját (de annál sokkal kevésbé absztraktabb), másrészt pedig kissé elnagyolt, de azért részleteiben mégis autentikus képet ad az akkori életmódról és viszonyokról. De Niro és Depardieu felnövése, a gyerekként megélt élmények baromi hangulatos jelenetek, és a paraszti miliő ábrázolása is nagyon betalál - de kettejük összefonódó sorsa a második felében is tartogat erős részeket.

Amiben már kevésbé éreztem jónak, az a jellemábrázolás (pláne az olyan szintén epikus és szerteágazó családregényekhez képest, mint mondjuk a Keresztapa). Itt van egy 5+ órás film, és alig bontja ki a karaktereket, igazából mindenki fekete-fehér (Depardieu nagyon állhatatos, jóságos és tiszta, ellenpontja az állatias, szadista Sutherland). Talán De Niro a kivétel, de ő meg sajnálatosan szürke, valahogy elsikkad a karaktere (illetve én még sosem éreztem ilyen enerváltnak a játékát korábban). Színészileg amúgy abszolút Sutherland fasisztája viszi a prímet, az addigi filmtörténelem talán legbrutálisabb karaktere (már-már karikatúraszerűen gonosz). Sanda hiába gyönyörű színésznő, az alakítása jóindulattal is csak közepes.

A másik gyenge pontja a politikai szál, ami szintén baromi fekete-fehér, az utolsó fél órában pedig olyan propagandába csap át, amelyet még a Patyomkin is megirigyelne. Mindenesetre így is az volt az érzésem - köszönhetően a nagyszerű rendezésnek és a kellően magasztos filmzenének - hogy megelevenednek a vásznon az akkori korszellemet alakító ideológiák és embertípusok, sokkal univerzálisabb lesz az egész annak ellenére, hogy alig hagyjuk el a kis falu színterét. Bár aggódtam előzetesen az esetleges öncélúsága miatt, de a polgárpukkasztó jelenetek kifejezetten jól sikerültek - baromi színesen és jól időzítve helyezi el Bertolucci ezeket a csúcspontokat, amik egyszerre szórakoztatóak, megrázóak és néhol nevetségesek. Stabil négyes, de mindenképpen érdemes az újranézésre.

Kicsit lassan indul be, illetve a közel 2 órás játékidőn lehetett volna talán kurtítani, de tényleg nem sokkal marad el Siegel eredetijétől. Nekem az összességében jobban tetszett - főleg a rendezés, a filozofikussága és a szépen felépülő paranoia miatt - de azért ez is egy teljesen korrekt remake, és az azóta eltelt több mint 20 év miatt horrorként jóval hatásosabb. Némely jelenet egész vérfagyasztó, és kiválóak az effektek is.

Sutherland baromi szimpatikus (szokás szerint), őt öröm volt nézni, de Adams is nagyon tetszetősen hozza a karakterét, Nimoy pedig egészen ördögi, talán csak Goldblum volt kissé haloványabb. A befejezés is baromi hatásos - bár Siegelé is az volt - csatlakozva Olórinhoz, én is becsokiztam tőle (bár azért némileg számítottam rá.) Stabil négyes.

2024-02-06 10:26:26 Argylle (2024) / Argylle - A szuperkém Xuja (?) #5

Engem is főleg a szereposztás miatt érdekelt volna, de ahogy olvasom a kritikákat, elég félresikerült lett..

előzmény: BonnyJohnny (#3)

Régivágású krimiként indul, aztán kifejezetten egyedi és nyomasztó thrillerré válik, ami egyrészt megidézi a filozofikusabb involuntary killer vonalat (M), az elme sötét oldalát (Equus), valamint a gonosz determinisztikus munkálkodását (Ómen). Szinte vértelen és gore-mentes, a horror itt pszichológiai vonalon támad elsősorban (azért a nagyszerű templomzúzás kivétel), illetve a misztikussága nagyon szépen és ízlésesen simul bele az egészbe.

Ventura hiteles a higgadt, megfontolt és alapos nyomozó szerepében, Remick pedig szintén kiváló - remekül fejezi ki csupán a szemeivel az egyre inkább elhatalmasodó rémületét. Természetesen a legjobb alakítás Burtoné - a tehetségét rosszra használó, szorongásoktól és kétségektől gyötört gyilkos karaktere legalább annyira áldozat is, amennyire bűnös, érzékletesen hozza mindezt a színész. Az utolsó 20 perc meg egy igazi adrenalinlöket, szép íve van az amúgy formailag átlagos mozinak. Stabil négyes.

2024-02-01 09:59:12 Days of Heaven (1978) / Mennyei napok Xuja (5) #33

Tökéletesen fényképezett, letisztult, minimalista, mégis megindító szerelmi dráma / természetfilm. Az emberi sorsok esetlegességét, összefonódását még talán egyik mozi sem ábrázolta ilyen érzékletesen (sokkal organikusabb az egész, mint az Érik a gyümölcs sztorija), a természetről készült felvételek pedig megidézik a Vándorrege esztétikáját. A Sivár vidék anarchista szála itt is megjelenik, de a koncepció itt sokkal absztraktabb és árnyaltabb - nincsenek igazából jó és rossz karakterek, a töredezett sztorimesélés ezt még inkább kihangsúlyozza.

A befejezés a maga minimalista módján tökéletes - gyakorlatilag ráébred a néző, hogy itt tényleg Linda volt a főszereplő. A szerelmi dráma éppen ezért csak képekben bontakozik ki, zseniális húzás, hogy csak következtetni tudunk az átélt érzelmekre ebben a háromszögben, és így megbocsátható Gere elég középszerű alakítása is (cserébe Shephard és Adams elég jók). A sáskajárás és a tűz pedig elképesztően szuggesztív és monumentális jelenet - de mivel a képi világ végig gyönyörű, ez csak a jéghegy csúcsa. Az apróbb, de nagyon hangulatos jeleneteket is érdemes kiemelni, mint például az önfeledt tánc a bluesra. Remekmű!

2024-01-30 11:11:05 Long Weekend (1978) / Véres hétvége Xuja (4) #2

Egyrészt baromi jó az atmoszférája: tényleg megelevenedik a természet, a vadon, a zörejekkel és hangokkal játszás, illetve a sötétben előbukkanó rémképek alkalmazása csúcsra van járatva, igen feszült is némelyik része (ezek többségében a második felében vannak.) Azonban én egy picit így is többet vártam - egyrészt horrornak meglehetősen vérszegény, és most nem a tényleges gore-ra gondolok, hanem inkább a megrázó / durva jelenetek hiányára (a finálé azért ad egy gyomrost, ráadásul milyen ironikus, hogy a férfi végre kitalál a civilizációba, és ott leli a végzetét).

Másrészt meg ott vannak a karakterek, akik nem csak kifejezetten unszimpatikusak (ez még a koncepció része), de meglehetősen érdektelenek is - csörtéik túljátszottak és színpadiasak. Nem mondom, hogy nem próbálkozott a film némi mélyebb tartalommal, de valahogy összecsapottnak éreztem az abortuszos szálat (is). Ha már ausztrál vadon és az ember gyarlósága, akkor a Wake in Fright azért hatásosabb alkotás, de egy gyenge négyest ennek is megszavazok, jórészt a természet ábrázolása miatt.

2024-01-29 10:08:04 Jui Kuen (1978) / Részeges karatemester Xuja (4) #10

Nem feltétlen értek egyet az alacsony átlaggal - ez egy stílusos, humoros, pergő kung-fu paródia, aminek ráadásul nagyon változatos a humora: gyilkos egysorosok, számtalan vizuális geg és a szokásos akciófilm klisékből gúnyt űző történet. Tény, hogy mindezek mellett azért kicsit hosszú a film, az ötletek és a kreativitás jórészt az első felére korlátozódik, de azért szórakoztató marad végig.

Az alakítások is kellően idomulnak a hangulathoz - Chan nagyot megy, de igazából a mellékalakok is teszik a dolgukat. Seed a tartalomleírással ellentétben szimpatikus figura, és a részeges kung-fuja mint koncepcióban, mint megvalósításban hibátlan. Kár, hogy a sztoriban nem sok fordulat volt, ez a ki-kit győz le azért kissé unalmas lett a végére, de a gegek és a szereplők hülyét csinálása magukból az végig poénos. Stabil négyes.

2024-01-27 13:51:04 L'hypothèse du tableau volé (1978) Xuja (4) #1

Angol cím: Hypothesis of the Stolen Painting

Egyedi élmény volt, a Marienbadhoz hasonlóan egy intellektuális horrorfilm, nyomasztó, absztrakt, atmoszférikus és kísérletező, de itt az alapkoncepció merőben más. Egy gyűjtő házába (és elméjébe) nyerhetünk bepillantást, aki különböző aspektusok alapján próbálja összekapcsolni egy 19. sz végi impresszionista festő 7 festményét (amiből az egyiket ellopták, így annak a tartalmáról csak feltételezéseket tud közölni).

Erősen posztmodern - a gyűjtő évekig gondolkodik, elemez, és még így sem tudja felfedni azt a végtelen teóriamennyiséget, ami a képek közti kapcsolatot, illetve azok tartalmát magyarázhatja, ez egy szép reflexió a művészet megfoghatatlanságáról. Az álomszerű, ködös képi világ egyszerre vibráló, ugyanakkor mozdulatlan is - a tableau vivant technikával megkomponált élőképek hatásosan ötvözik a film és a képzőművészet közti átmenetet. Ruiz nagyon jól érzi azt is, hogy meglehetősen tömény ez a filmnyelv, és egy órára húzza csak a játékidőt. Erős négyes, nem kizárt, hogy megy majd feljebb is az újranézéssel.

2024-01-26 10:21:32 The Driver (1978) / Gengszterek sofőrje Xuja (3) #11

Alapvetően pofás, stílusos, minimalista kis thriller pár faszányos autós üldözéssel és némi pisztolypárbajjal, de a főszál (miszerint egy hekus le akarja fülelni sofőrünket) nem nagyon mozgatott meg.. Tényleg van egy neo-noiros atmoszférája, Adjani gyönyörű, de valahogy az egész inkább csak külcsín, nincs benne az az egzisztencialista bizonytalanság, mint például A szamurájban - illetve a nihil ábrázolása sem olyan megkapó. Ha egy másfél órás film közben többször is unatkozok, az azért ritkán jelent hármasnál jobbat.

A már említett Adjani elképesztően gyönyörű, ugyanakkor borzasztóan üres karakter, Dern szintén - bár az ő figurájában legalább van némi élet, egyedül a főszereplők között - O'Neal viszont kiváló a hallgatag, kemény és meg nem alkuvó gengsztersofőr szerepben. Jól áll a szerep a színésznek, és van annyira cool, hogy mindenfajta érzelemmentessége ellenére inkább vele szimpatizálunk, mint Dern túlmozgásos, erőszakos zsarufigurájával.

2024-01-25 10:57:05 Dawn of the Dead (1978) / Holtak hajnala Xuja (4) #16

Újranézve is baromi szórakoztató élmény volt. Tény, hogy nem hozza a 10 évvel ezelőtti opus társadalmi feszültségeit, és úgy overall nagyon más, de a maga kategóriájában kiváló - szatirikus, a hosszú játékidő ellenére végig feszes ámokfutás rengeteg vérrel és akcióval, szimpatikus karakterekkel és fantasztikus atmoszférával. Az apró hangulatfestő elemek és gegek ugyanúgy mosolyt tudnak csalni az arcunkra, mint a feelgood zombihentelések. A motoros bandával vívott párharc a horrorfilm-történelem addigi legmacsóbb leszámolása (és talán azóta is csak az Alkonyattól pirkadatig tudta ezt a szintet hozni).

Nagyon B filmes, a Goblin zenéje is ezt az érzést fokozza, de ettől függetlenül a karaktereknek van némi jelleme - Ken Foree pregmatizmusát öröm nézni, és talán ő a legcoolabb karakter; Emge mélyről indul, de aztán szép ívet fut be (valamiért róla Dean Martin ugrott be a Rio Bravoban), Gaylen Ross pedig egy cuki, érzéki szépség (kár hogy a terhessége és az abortuszdilemma nem lett jobban kibontva). Erős négyes.

Kellemesen borzongatós, elegáns, helyenként kicsit elnyújtott thriller egy elég valószerőtlen náci akcióról. Ameddig nem tudjuk a rejtélyt (ami a címből meg a sztoriból viszonylag hamar összeáll), addig elég izgalmas, később meg a két színészóriás párharca miatt érdekes, de ez valahogy most a négyeshez kevés volt. Az a baj, hogy hiába kellően brutális és bizarr az utolsó 20 perc egyszerűen semmi értelme nincs a párbajuknak.. mi lesz a többi Hitler fiúval? Illetve Peck nagyon túljátssza és amúgy sem áll neki annyira jól a szerep, Olivier meg szimpatikus, de messze nem az az akcióhős, akivé az utolsó jelenet akarja tenni. De azért tisztességes próbálkozás volt, a bizarr alapötlet miatt érdemes egyszer megnézni, erős hármas.

2024-01-23 10:04:47 Convoy (1978) / Konvoj Xuja (4) #23

Így az életmű végén erre nem számítottam.. Látványos, anarchista életérzésű, de ettől eltekintve szinte családbarát Peckinpah mozi jól adagolt humorral és viszonylag kevés történettel. Talán a Szökéshez tudnám a legjobban hasonlítani a Mester eddigi mozijai közül (de sajnos nem annyira, illetve máshogy stílusos), Borgnine csendőrfigurájából és az alapfelállásból beugorhat az Emperor of the North is, illetve megjelennek benne az akkori társadalmi forrongások (Kánikulai délután), de azt azért tegyük hozzá, hogy ez a kamionosok szájából mesterkéltebbnek hat, de hát nem feltétlenül kell annyira komolyan venni ezt a mozit.

A figurák többnyire egydimenziósak, de azért akad pár említésre méltú karakter: a már emlegetett Borgnine most is karakteres, Kristofferson egy cool, hidegvérű főhős (és megint meg kell említenem, hogy azért nem McQueen a mérce), MacGraw pedig méltó és szexis párja. A bárban játszódó lassításos verekedésjelenet és a városrombolás a két látványos csúcspont - sajnos a Peckinpahra jellemző gondolatiság itt már csak csírájában van meg, de azért szórakozásnak így is remek, stabil négyes.

2024-01-21 14:20:21 Coma (1978) / Kóma Xuja (4) #13

Hangulatos, szép lassan felpörgő orvosi thriller viszonylag kiszámítható sztorival és középszerű rendezéssel. Végig a hármas és a négyes között gondolkoztam, de aztán az utóbbi felé billent a mérleg - egyrészt jól össze van rakva, tetszett a sztori íve (tudom, hogy ez elsősorban az alapanyag érdeme), másrészt meg volt benne pár nagyon parás sci-fibe hajló szekvencia (az MI által üzemeltetett kómaterem). Illetve az is tetszett, hogy Douglas olyannak tűnt, mint aki szintén benne van a businessben, kellemes meglepetés volt így a vége

Bujold nagyon szimpatikus karakter, és gyönyörű a színésznő, ezért kellemes volt nézni végig, a játéka már inkább csak közepes volt. Douglas már egy fokkal jobb, és az ő ambivalensnek (tűnő) karaktere sokkal érdekesebb is. Widmarkot is jó volt látni, egy klasszikus negatív szerep ez tőle. Gyenge négyes.

Na ez kellemes meglepetés volt, mert nem mindig jönnek be ezek a bárgyú vígjátékok.. Tény, hogy szinte kizárólag vizuális humorra épül, és egyetlen épkézláb párbeszéd sincs benne, de egyrészt nagyon működik ez a harsány, infantilis baromkodás, másrészt nagyon szépen végigvezet Picasso főbb korszakain, tele van kulturális utalással és folyamatos a gegzuhatag is, nem válik unalmassá (azért a végén a doktoros rész kimaradhatott volna, abban volt talán a legkevesebb ötlet.) Stabil négyes.

2024-01-20 14:05:11 The Deer Hunter (1978) / A szarvasvadász Xuja (5) #41

Újranézve maradt zseniálison. Grandiózus, aprólékos tabló a Vietnámot megjárt munkásosztály kálváriájáról - a hangsúlyt és a fókuszt közegenként és karaterenként ügyesen váltogatva viszi végig a mozit Cimino a megrázó végkifejletig. Mindezt fantasztikus operatőri munkával - éterien szépek a képek, a feszültségteremtés az orosz rulettes jeleneteknél zseniális, az alakításokról pedig csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Tény, hogy a felvezetése unalmasnak tűnhet a későbbiek fényében, de így kerek egész ez a három óra.

De Niro most is remekel - ez a szerepe más, mint az eddigiek, talán egy ugyanúgy macsó, karizmatikus, de nem olyan elegáns Vito Corleone-hoz tudnám hasonlítani a leginkább. A visszafogott és cseppet sem túltolt szerelmi szál is nagyon szépen működik közte és Streep között. Walken szintén nagyszerű - ahogy determinisztikusan fokozatosan elnyeli az őrület, az a színész legjobb alakításai között van, illetve utolsó jelenetük De Niro-val amikor látszik az arcán, hogy emlékszik, de így is meg akar halni rendkívül megrázó, és a film csúcspontja. Savage már picit halványabb, helyette inkább a mindig kiválóan asszisztáló Cazale-t emelném ki, aki szokás szerint remekel outsider és antiszoc szerepében.

2024-01-17 18:52:11 Höstsonaten (1978) / Őszi szonáta Xuja (4) #66

Na ez megrázóbb volt, mint amire számítottam.. Kendőzetlenül bontódik ki az anya-lánya dráma, még Bergmanhoz képest is meglepő az az érzelmi cunami, ami itt a néző arcába zúdul. A felvezetés pedig még nem sejtetett sok mindent, igazából a sztori is közhelyesnek mondható, de a második felének az érzelmi vihara az tényleg felejthetetlen - tényleg nem túlzás talán az sem, hogy már-már túl intenzív néhol, és a kevesebb több, vagy legalábbis befogadhatóbb lett volna.

Ullmann szokás szerint nagyon érzékletesen alakít, és ez az egyik legátélhetőbb szerepe, Ingrid Bergman pedig szintén nagyszerű, ahogy a bűntudattól és kétségbeeséstől magába roskadó anyát játssza (habár a játékán talán néha érezni, hogy azért kevésbé van ilyesmi szerepekhez szokva). Formailag egyébként nem annyira kimagasló, habár a szép képi világ emlékeztet a Suttogások, sikolyok-ra. Erős négyes.

2024-01-17 18:40:32 Opening Night (1977) / Premier Xuja (5) #8

Szuggesztív, erőteljes dráma a midlife krízisről. Tematikailag megidéz jópár klasszikust - itt van a Red Shoes alapdilemmája, miszerint alkothat-e egy boldog művész kimagaslót, aztán beugorhat a 8 és fél film a filmben szimbolikája (itt ugye színházas köntösben), valamint megkapjuk a Polanski trilógiára hajazó paranoid vibe-ot - de összességében mégis nagyon egyedi alkotás, ami nagyban hajaz az eddigi párbeszédközpontú, improvizált és intim Cassavettes opusokra.

Elgondolkodtam a nézése közben, hogy milyen izgalmas lenne ezt a (filmben levő) darabot nap mint nap megnézni, és látni Rowlands éppen aktuális érzelmi világát, ami folyamatosan változik - a színésznő egyébként zseniális, és ez teljes egészében az ő one (wo)man showja - ez alól kivétel a végső előadás, ahol Cassavettes is partner lesz és együtt rúgják fel a darab kereteit. A meglehetősen nyomasztó hangulatot némileg a befejezés oldja, ami valóban mondható közhelyesnek, de ettől még szép íve van az egésznek.

2024-01-15 10:54:02 Orca (1977) / A gyilkos bálna Xuja (4) #1

Nincs még vélemény, illetve IMDB 5.7? Kissé alulértékelt, bár tény, hogy messze nem hibátlan B horror némileg a Cápa farvizén evezve, de attól eltérő struktúrával és dramaturgiával. Látványos, feszült, de a közepén van némi üresjárat, az elején levő delfines jeleneteket áthatja a giccs, illetve elég kiszámítható is (egészen a befejezésig). A forgatókönyv ügyesen építkezik, de a végére már kissé ködösek lesznek a mellékszereplők motivációi.

Ami miatt mégis jár a négyes osztályzat, az egyrészt a bálna körüli miszticizmus felépülése - nem tudom, hogy tudományosan mennyire helytállóak a filmben elhangzó magyarázatok, de dramaturgiailag ez a szál kiválóan működik. A másik ok Harris alakítása és karaktere, a múltja és a sorsa összefonódása a bálnáéval zseniális ötlet - nem tudjuk eldönteni, hogy akkor most ki a jó és ki a rossz, ez elegáns húzás egy B horrortól. Rampling ezúttal sem tud több lenni, mint eye-candy, de azért jó volt ismételten látni.

2024-01-08 10:56:56 Stroszek (1977) / Bruno vándorlásai Xuja (4) #10

Megindító, szép, erősen atmoszférikus dráma kiváló alakításokkal, gyönyörű képekkel és hatásos rendezéssel. A koncepció egy igazi toposz a filmművészetben - az amerikai álom lerombolását már számtalan film megtette, egyesek sokkal maróbban és cinikusabban (habár ennek a befejezése is erősen az), de mégis, a maga egyszerűségében is nagyon összeszedett. Az első, Németországban játszódó felében még akadnak üresjáratok, de amint elevickélünk az ígéret földjére, már egy kompromisszummentes kálváriát kapunk.

Bruno alakja a film egyik motorja - a jámbor, egyszerű, de amúgy kifejezetten érzelmes művészlélek karaktere egyedi és szerethető figura. Eva már ambivalensebb figura - a kezdetben szimpatikus és ártatlan áldozatként feltűnő lány később sem tud szabadulni a romlásba taszító démonaitól - ő is átélhető jellem, és az alakítás is remekül kidomborítja ezt a kettősségét. Nagyon jók voltak még azok a (sztori szempontjából) apró, de borzasztóan erős társadalomkritikával bíró jelenetek is, mint például az autószerelő delíriumos "szextánca". Erős négyes.

2023-12-08 14:03:57 [Általános fórum] Xuja #10139

Szintén csak egyet láttam, de nekem a Possessed (1947) volt meg..

előzmény: BonnyJohnny (#10138)

2023-12-03 13:10:37 The Duellists (1977) / Párbajhősök Xuja (4) #6

Teljesen korrekt bemutatkozás ez Scott-tól - stílusos, remekül idézi meg a kort, a zenehasználat is hatásos és szép a képi világa (habár ebben a Barry Lyndon azért köröket ver rá). Amivel voltak azért problémáim, az a történet, valamint a koncepció bizonyos részei - a forgatókönyv több helyen is erőltetett, vagy érdektelen. A két főhős közül Carradine van inkább a fókuszban, pedig Keitel az érdekesebb karakter - ez eleinte zavart, de a meglepő és súlyos befejezés után azért szépen a helyükre kerülnek a dolgok.

Ha már Keitel, akkor megemlíteném, hogy a szuggesztíven gonosz, megszállott tekintete itt is beleég a nézőbe - ez az ember bármiben zseniális. Carradine már azért haloványabb, de nem rossz azért ő sem, Raines meg Runacre pedig csinosak, de a sztorihoz nem igazán tudnak hozzátenni. A négyes igazából a már említett befejezés miatt jár, illetve az olyan megoldásokért, mint például az orosz jégmező kíméletlen fagyának ábrázolása - igazi cinematográfiai bravúr.

2023-11-19 20:23:16 [JÁTÉK] Xuja #54323

Nem lesz ma fordulo?

2023-11-18 13:21:02 [JÁTÉK] Xuja #54302

1. A Lény - egy másik világból?

2023-11-18 12:13:28 [JÁTÉK] Xuja #54300

1. Hová lettél, drága völgyünk?

2023-11-18 01:16:55 [JÁTÉK] Xuja #54293

1. Szokeveny vagyok?

2023-11-17 14:36:24 [JÁTÉK] Xuja #54277

1. Aszfaltdzsungel?

2023-11-16 21:15:31 [JÁTÉK] Xuja #54275

3. A vilag legrosszabb embere?

2023-11-16 21:00:36 [JÁTÉK] Xuja #54274

Bmeg.. az elso kep nagyon felrevitt, pedig beugorhatott volna

előzmény: manuva (#54273)

2023-11-14 20:28:38 [JÁTÉK] Xuja #54253

En is orulok:) nagyon Bergmanosak voltak a kepek..

előzmény: manuva (#54252)

2023-11-14 20:25:06 [JÁTÉK] Xuja #54251

1. Ferfiszenvedely?

2023-11-14 20:21:38 [JÁTÉK] Xuja #54250

4. Fureszpor es ragyogas?

2023-11-14 20:17:52 [JÁTÉK] Xuja #54248

3. Közel? (2022)

2023-11-14 20:06:53 [JÁTÉK] Xuja #54246

4. A diktator? (1940)