Xuja

2024-03-25 10:03:39 Zombi 2 (1979) / Zombi Xuja (3) #16

Sajnos nehéz nem az egy évvel ezelőtti Dawn of The Dead-hoz mérni, és attól szinte minden tekintetben (hangulat, történet, humor) elmarad.. Talán egyedül a maszkmunka és a gore az, ami elég impresszív - sőt, egyes részei vannak olyan brutálisak, hogy filmtörténelmileg is mérföldkövek ilyen tekintetben - de ezen kívül nem igazán fogott meg, a nagyon B filmes muzsika még talán tetszetős, de ide valami horrorosabb score kellett volna (ha már nem szatíra, mint Romero).

Az első egy órában rengeteg az üresjárat, a másfél órás hossz ellenére a tempója nagyon nincs rendben, de aztán a szigetre érkezés után úgy-ahogy érdekes lesz a sztori. A karakterekről nem sokat tudok mondani - mindegyik egydimenziós, és semmilyen érzelmet nem képesek kiváltani a nézőkből. A már említett öncélúsággal nekem pont nem volt bajom - Fulci jól érezte, hogy ebből az anyagból a vériszamos hentelésekre érdemes fókuszálni.

2024-03-22 09:33:26 [Vapiti 2023] Xuja #114

Arany
Megfojtott virágok

Női ezüst
Cate Blanchett (Tár)

Férfi ezüst
Leonardo DiCaprio (Megfojtott virágok)

2024-03-20 18:02:38 Oppenheimer (2023) Xuja (4) #85

Az első egy órában úgy éreztem, hogy ez csupán egy felfújt, hatásvadász munka, de szerencsére aztán magára talált, és az az izgalmas morális dilemmákat feszegető, jó tempójú és székbeszegező atmoszférájú mű lett belőle, amit előzetesen a rendező személye és a szereposztás miatt el is volt várható tőle. Pár dolgot én másképp oldottam volna meg, az időfelbontás csak részben működött, a fekete-fehér és színes képek váltogatása is sokszor öncélú volt, de ez így is egy emlékezetes mozi.

Murphyre mintha rászabták volna a szerepet - karizmatikus, állhatatos egyéniség, az összeomlását pedig nagyon hitelesen jeleníti meg a színész, de Downey Jr.-nek is talán ez a legjobb alakítása. A többiek inkább csak asszisztálni tudnak, Pugh-ból szívesen láttam volna mondjuk többet is. Az utolsó egy óra egy nagyon érzékletes tárgyalótermi drámává vedlik át, és itt kerülnek helyre az első harmadában belebegtetett szálak is. Erős négyes.

2024-03-20 17:48:19 Tár (2022) Xuja (4) #9

Súlyos, részletgazdag és valóban nagyon fontos film a meetoo-ról, alapvető morális értékekről, a művészet nagy kérdéseiről, és még számtalan másik tematika is felmerül. Mindezt dokufilmes köntösbe bújtatja Field, ezzel lesz hiteles (illetve Blanchett minden egyes rezdülése magával ragadó). A majd órás opusnak vannak lassabban pergő percei, de így is impozáns az összkép, fontos kordokumentum lesz még ebből (az előadás, ahol a hardcore woke művészetfelfogást semmisíti meg Blanchett, az csont nélkül zseni).

Blanchett tényleg az év legjobb alakítását hozza - egyrészt egy nagyon markáns, tájékozott, a saját maga szerepével nagyon is tisztában levő művész, és az ebből eredő szimpatikusságát ássa alá nagyszerűen az őt szexuális ragadozónak beállító forgatókönyv. Tény, hogy számtalan ilyen felemelkedés és bukástörténetet láthattunk már, valamint a családját a karrierje oltárán feláldozó főhős is egy filmes toposz, de az egyedi setting és az elegáns kivitelezés miatt simán megszavazom neki a négyes erősebb felét (és végre van női Vapiti jelöltem is).

2024-03-20 16:56:09 Apocalypse Now (1979) / Apokalipszis most Xuja (5) #142

Mert rábeszélték a reduxra.. :D

előzmény: acidphase (#141)

2024-03-19 10:10:58 Sztalker (1979) / Stalker Xuja (5) #110

Kétségkívül a szerzői sci-fi csúcspontja.. meditatív, transzcendens, lassú sodrású, filozofikus remekmű ez, amiben olyan formai és tematikai gazdagság van, hogy szabályosan beleszédülhet az ember. Szerencsére a bővített játékidő ad teret kicsit elgondolkozni, töprengeni a látottakon, de így is lehet, hogy több kérdésünk lesz a végén, mint az elején. A mű szerkezete egyébként eléggé hasonló a Solarishoz - de annak a koncepciójához képest ez még sokkal absztraktabb, univerzálisabb és megfejthetetlenebb.

A karakterek tovább erősítik ezt az univerzalitást - ezért jobbára nem is személyneveket kapunk, hanem típusokat megtestesítő egyéneket - a Professzor és az Író is végtelenül cinikus, mindenfajta reménységet már régen feladott személyiség, csak az anyagi világban betöltött szerepük más. Sztalker cserébe egy sokkal céltudatosabb és állhatatosabb karakter - a közte és a "vendégei" között levő szellemi párbaj pedig a film talán legérdekesebb aspektusa.

Formailag szépen követi az eddigi műveit a rendezőnek - a slow cinemás koncepció, a vibrálóan élénk, de mégis nyugodt állóképek, az enyhén nyomasztó, mélységbe meredő atmoszféra mind megtalálható, ugyanakkor az eddigi filmjei nem érződtek ennyire szépen megmunkált, kerek egésznek, mint ez. Nagy bravúr, hogy a posztapokaliptikus világképet mindenfajta effekt nélkül teremti meg (még a Solarisnál is minimalistábban), ennek ellenére mégis, a 2001-hez mérhetően korszakalkotó képileg is. A korszak egyik legjobb mozija.

2024-03-15 21:53:10 [Vapiti 2023] Xuja #78

Megyek én is :)

2024-03-15 14:19:36 The Whale (2022) / A bálna Xuja (4) #17

Szépen végigvitt, érzelmes, jól megkomponált kamaradráma egy valóban nagyon erős alakítással. Ha a Párhuzamos anyák-ra ráhúztam, hogy egy kifejezetten visszafogott film, amin azért felismerhető a rendező markáns kézjegye, akkor az erre az alkotásra is igaz: Aronofkyhoz képest ez formailag és tematikailag se annyira intenzív, mint a korábbi filmjei, ugyanakkor a végére azért megkapjuk azt a katarzist, amit megszoktunk a rendezőtől.

Tetszetős, hogy a film úgy beszél megváltásról, istenkeresésről, bűn és bűnösség kérdéséről, hogy nem próbál tanmese lenni, és igazából nem akarja megválaszolni a feltett kérdéseit (nem is lehet). Fraser nagyon hiteles - mind fizikailag, mind mentálisan eggyé válik a karakterével. Tény, hogy az egész alkotást áthatja némi hatásvadászat, illetve a giccshatáron egyensúlyozik (ami amúgy szintén nem idegen Aronofkytól), de engem így is meg tudott venni kilóra. Erős négyes.

2024-03-13 22:25:53 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Xuja #27281

That escalated quickly..

2024-03-13 10:09:33 Being There (1979) / Isten hozta, Mister! Xuja (4) #15

Abszurd, bizarr, álomszerű, ugyanakkor nagyon emberi és szívhezszóló dráma / vígjáték Sellers jutalomjátékával. Az első felében még annyira nem egyértelmű, hogy mire megy ki a játék - de persze ez a fele is szórakoztató, viszont az utolsó egy óra már színtisztán felemelő és egyedi élmény. A politikai szálat nagyon finoman, ízlésesen és pártfüggetlenül hozták be (a'la Mr. Smith), a folyamatos TV bejátszások pedig hozzájárulnak ehhez a trippy atmoszférához (egyébként formailag nem lenne annyira különleges.)

Sellers talán legjobb alakítása - annyira tiszta szívű, nyugodt, ugyanakkor érzelmekre nagyon is képes ez az értelmileg visszafogott karakter - az pedig tovább erősíti a dolgot, amilyen helyzetekbe kerül, és ahogy a környezetével interaktál. McLaine szokás szerint imádnivaló és angyali (mintha egy az egyben a Wilder filmekből emelték volna át a figuráját, csak persze már kicsit érettebben és kevésbé naivan), Douglas pedig szintén nagyszerű. Erős négyes.

2024-03-12 10:04:32 Babylon (2022) Xuja (3) #46

Eléggé felemás érzéseim vannak. Egyrészt a koncepció ambíciózus és megsüvegelendő, valamint rendezésileg, formailag ez egy baromi impozáns darab, remek rendezéssel / zenével, és egy kiváló szereposztással (sajnos a karakterekre és alakításokra már nem vonatkozik ez). Chazelle nagyon jó érzékkel adagolja a tempót, főleg a párhuzamos vágások tetszettek egyes jeleneteknél, érezhető, hogy formában van és hogy biztos kézzel dirigálja le ezt az opust. Csakúgy, mint Scorsese, eléri, hogy a 3+ órás hossz ne érződjön annyinak (bár tény, hogy itt ugyanakkor a tartalmi plusz nem indokolja ezt a hosszt.)

De akkor miért hármas? Először is, nem tudtam, hogy mennyire vegyem komolyan. Ha már Scorsesét emlegettem, biztos vagyok benne, hogy a Wall Street farkasa volt az (egyik) inspiráció, a túltolt szatíra jellege azonban csak részben működik. Egyrészt nem ismerjük meg kellően a karaktereket, nem tudunk velük kellően együtt érezni - hab a tortán, hogy Robbie és Pitt is a karrierjük egyik legnagyobb ripacskodását hozzák - nem értettem, hogy miért kellett a karakterek szerethetőségét is feláldozni az explicitás oltárán. Calva szimpatikus egyedül, de ő meg sajnos eléggé szürke marad végig, hiába próbálkozik a forgatókönyv feltupírozni.

De ami a legrosszabb, az azok a válogatott gusztustalanságok, amikkel megörvendeztet időnként a rendező úr. Szar, pisi, hányás - a legócskább tinivígjátékok humorát emeli át Chazelle, ezek nélkül simán kijárna neki a négyes. A film humora persze nem csak ebből áll - a hangosfilmre átállás nehézségeit bemutató jelenet sírvaröhögős és nagyon megkapó - de ugyanakkor azért legalább annyiszor félresikerült a vicceskedés, mint amennyiszer betalál. Az öncélúság a jelenetekben is megmutatkozik - a csörgőkígyós hülyéskedés se nem poénos, se nem stílusos, Maguire különszáma pedig hiába guilty pleasure, eléggé elüt a mozi többi részétől. Erős hármas.

2024-03-11 10:07:47 Angi Vera (1978) Xuja (4) #15

Valamiért 79-esnek hittem.. Egyszerű, straightforward dráma megkapó és hiteles alakításokkal és autentikus korszaklenyomattal. Azzal nem értek egyet, hogy a diktatúra ábrázolásában különösebben súlyos vagy átütő lenne - ilyen szempontből egy Szegénylegények vagy az Ötödik pecsét sokkal húsbavágóbb, viszont ennek a filmnek a szelídebb koncepciója is bejött - a csúcspont tényleg az a jelenet, ahol mindenkit elemeznek, és pszichológiai eszközökkel próbálják alázatra bírni őket. De a fülszövegben említett átképzés azért lehetett volna érzékletesebb is.

Pap Vera nagyszerű a szerepben - állhatatos, elvhű alakja nagyon szerethető (a színésznő pedig elképesztően gyönyörű), bár én kicsit arra számítottam, hogy erőteljesebben előjön a személyiségtorzulás, amit a rendszer gyakorolt rá. Pásztor szokásosan hibátlan - az ő megtört és nihilista alakja uniformizálja a jellegzetesen kelet-európai közegeket elérő kilátástalan emberutálatot és depressziót. Gyenge négyes.

2024-03-06 18:55:26 Mad Max (1979) Xuja (4) #38

Egy kissé harmatos film rémlett, újranézéssel feljebb emelkedett a polcon. Egyrészt remekül gyúrja össze az apokaliptikus, nihilista hangulatot (Dawn of The Dead), az antihős koncepciót (Peckinpah) és a kemény zsarufilmeket (Dirty Harry) - a korszak egyik legkíméletlenebb és legbrutálisabb (ami alatt persze nem a gore-t értem) akciófilmjét kihozva belőle. A zsigerien sötét atmoszférát néha megtöri egy kis hollywoodi cukormáz, de a szerelmi szál is megbocsátható a későbbiek fényében.

Az első felében kissé zavart a karakterek egydimenziós volta, de aztán megvilágosodtam - Max bekattanása igazából a lényeg, és ez a straigforward bosszútörténet Gibson eszköztelen játékával így telitalálat volt. Ha már akciófilm, látványos és izgalmas - bár ilyen tekintetben a már említett Konvojtól elmarad kissé. Igazából a tempója lehetett volna jobb, emiatt le is csúszik az ötösről, illetve némi humor sem ártott volna - de talán nem is volt koncepció, így érzésre egyáltalán nem feelgood mozinak szánta ezt Miller.

2024-03-06 18:44:30 The Brood (1979) / Porontyok Xuja (4) #9

Kevésbé B filmes, mint a Paraziták - erős atmoszférájú, intelligens metaforákban beszélő, helyenként igencsak parás kis szörnyszülött ez. A maszkmesteri munka tényleg elavult kicsit, de amúgy gore-ban tudott némi újdonságot mutatni (amikor a csaj felemeli a lepelt..). Ha végiggondoljuk a sztorit, persze számtalan kérdés merül fel, de nem gondolom, hogy ez a fajta balladai homály amúgy ne állna neki jól - a pszichiáter ambivalens karaktere például így volt izgalmas.

A színészek igencsak középszerűek, de ide nem is kellett nagyon sokkal több - Eggar azért egészen ördögi volt, és kifejezetten bravúros koncepció volt ennyire angyali arccal ábrázolni ezt a karaktert. Ha az Ördögűzőt blaszfémikusnak neveztem azért, mert meglepően explicit dolgok történnek a gyerekszereplővel, akkor ez itt is igaz - ráadásul itt a kislány fele annyi idős. Hiába élik túl, ez a traumazuhatag az egyik legmegrázóbb "happy ending", amit valaha láttam Stabil négyes.

2024-03-05 10:23:52 An Cailín Ciúin (2022) / A csendes lány Xuja (4) #19

Lírai, intim filmköltemény a szeretetről (és a hiányáról), emberi kapcsolatokról, felnövésről. Csendes, akár csak a főszereplője, itt az apróbb jeleneteknek is sokszor súlya van - de ettől függetlenül vannak benne erőteljes drámai csúcspontok is. Formailag nem annyira egyedi, de azért szép és biztos kezű a rendezése, és a befejezés is nagyon meghatóra sikerült.

Én imádtam Clinch-et - tüneményes kislány, és így még szomorúbb és tragikusabb nézni a körülményeit. Bennett és Crowley alakítása is kiváló - előbbi már az első pillanatoktól kezdve szimpatikus, de a nagyobb bravúr mégis az utóbbihoz kötődik, aki csak lassabban képes kapcsolatot kialakítani Clinch-el, de végül mégis ugyanoda jut (sőt, talán még őszintébb és szeretetteljesebb is lesz a viszonyuk, lásd utolsó jelenet). Stabil négyes.

2024-03-05 10:17:14 Apocalypse Now (1979) / Apokalipszis most Xuja (5) #136

Újranézve is maradt a színötös. Kompromisszummentes, súlyos, véres lidércnyomás, a háború őrületét tökéletesen megjelenítő apokaliptikus vízió ez, elegáns formai megoldásokkal és ikonikus jelenetekkel. Nem követtem el azt a hibát, hogy a Deluxed verziót néztem - így sem rövid a maga két és féél órájával, de sokkal jobb a tempója, és a dzsungel pokla egyre fojtogatóbb lesz, ahogy a játékidő végéhez közeledünk. Érdekes, hogy mennyire más alkotás ez, mint a hasonló tematikájú Szarvasvadász - itt végig a háború a setting, és már-már a hatásvadászat határán is táncol néhol, de Sheen narrációja még inkább hatásos, mint öncélú (a'la Sunset Boulevard).

Az alakítások jók - nem igazán brillíroznak a színészek, de itt bőven elég volt az is, hogy megtörten, passzívan sodródjanak az eseményekkel (vagy éppen egészségtelenül eksztázisban létezzenek) - Sheen céltudatos, gyakorlatias alakja mellett Duvall karizmatikus, félőrült alezredesét emelném ki - a színész abszolút brillírozik. Brandonak sajnos kevés szerep jutott, de igazából korrekten lehozza a figurát - ami igazán megrázó, az maga a karaktere, annak utolsó szavai, illetve az a mérhetetlen fokú borzalom, amit átélt (és amit művelt).

Még a The End-ről nem beszéltem.. Nem tudok másik filmet felidézni, ami ennyire egy zeneszám parafrázisa lenne - Morrison remekművét a személyiség széthullásáról tökéletesen ülteti át filmre Coppola. Talán a legjobb háborús film, ami valaha készült.

Egyedien stilizált, megkapó dráma a barátságról, kimondhatatlan és feloldhatatlan ellentétekről, jellemekről, sorsszerűségről és még sok minden másról - mindezt gyönyörű képekkel, költői zenével és kirobbanóan eredeti humorral megtámogatva. A kezdetben könnyed hangulatú opus egyre elborultabbá és komolyabbá válik, egészen a sötét és kényelmetlen lezárásig.

Farrell nagyon jól hozza a karakterét - alapvetően jámbor, egyszerű ember, de vannak elvei (tipikus McDonagh karakter), amikben sziklaszilárdan hisz, és a maga földhözragadtságában is szimpatikus karakter. Az ellenpontja a magát felsőbbrendűnek érző és depresszióval küszködő (ennek a megjelenítése nagyon finom és érzékletes) Gleeson, aki már ambivalensebb jellem, de alapvetően ő is egy elvhű és sziklaszilárd jellem. Condon bájos és intelligens karakterét még mindenképpen érdemes megemlíteni, de összességében is nagyszerű a szereposztás. Erős négyes.

2024-03-04 10:14:25 Manhattan (1979) Xuja (5) #38

Újranézve is maradt ötös, a legjobb hollywoodi romantikus vígjáték a Legénylakás óta: megkapó atmoszféra, nagyszerű szereposztás és ütős poénok jellemzik, valamint Allen zseniálisan lavírozik a könnyed, lazulós poénkodás és a vérkomoly egzisztenciális dráma között. Formailag is messze a legjobb filmje - nemcsak a narratíva különleges, mint mondjuk az Annie Hall-ban, hanem a képi kompozíciók is idomulnak a lírai hangulathoz (a planetáriumos jelenet a csúcs ilyen szempontból.)

Allen hozza a szokásos neurotipikus karakterét - látszólag érettebb, mint a korábbi filmjeiben, de a befejezés ezt bőven megcáfolja - a 17 éves karaktert játszó Hemingway-el való viszonya egy kifejezetten bátor, megosztó és önreflexív húzás - egyébként remek a kémia a két színész között, illetve Keaton talán még sose volt ilyen bájos, mint itt. A szépen kibomló szerelmi sokszög amúgy megidézi a Jules és Jim-et, de itt sokkal életszerűbb és érzékletesebb a megvalósítás. Remekmű!

2024-02-29 10:16:26 All That Jazz (1979) / Mindhalálig zene Xuja (4) #8

Bizarr, absztrakt esettanulmány a showbusiness mindent legyűrő hatásáról. A koncepció annyira nem eredeti a filmtörténelemben, de szépen kezeli az elődöket - ugyanúgy lebontja az alapvető amerikai karrierálmot és családmodellt, mint a Nashville, kapunk egy-két impozáns koreográfiát és megjelenik benne a művész áldozathozatala (Red Shoes), illetve érzékletesen bemutatja a testi-lelki romlást, ami az ágazattal jár (They Shoot Horses, Don't they?). A fő koreográfus pedig csak őrlődik a középpontban, látszólag ő irányítja a szálakat, de szép lassan szétesik minden körülötte, megidézve a 8 és fél szerkezetét.

Schneider remek a szerepben - most éreztem először azt, hogy maga a karakter is érdekes figura, és a színésznek így lehetősége nyílik kitárulkoznia. Magabiztos, szakmailag kifogástalan, a családjával törődő, de ugyanakkor a karrierje miatt azt mégis feladó alakban van valami tragikus (és ez a megjelenítés sokkal emberibb, mint a Network kapcsán). Formailag egyébként nagyon szépen leköveti az alkotás ezt a pusztulást - kreatív időkezelés, visszatérő motívumok és hatásos képi világ jellemzik. Erősen hangulatfilm, nem túl feszes ez a két óra, néhol azért voltak lassabban vánszorgó percek.

2024-02-29 10:01:58 Aftersun (2022) / Volt egyszer egy nyár Xuja (4) #31

Valahogy félúton érzem magam az itteni megszólalók között - egyrészt én is látom, hogy aprólékosan kidolgozott, vibrálóan élénk atmoszférájú, nosztalgikus, álomszerű dráma ez, érzékeny alakításokkal - szóval a forma az elég érdekes. Viszont azzal a véleménnyel is együtt tudok mozogni, miszerint ez csak egy ígéretes és megrázó sztorinak a váza, olyan kevés kapaszkodót kínál Wells, hogy gyakorlatilag a legegyszerűbb kérdésekre sem tudjuk meg a választ a végére.

Mindkét főszereplő érzékletes a szerepben, és remek köztük a kémia is, de valahogy az azért hiányzott, hogy igazán megrázó és emlékezetes legyen.. Az itt-ott megvillanó formai bravúrok (diszkós vibrálás, medencés merülés, a kamera körbeforgása) és a művészet mint önreflexív motívum elegáns megjelenítése miatt persze a stabil négyes jár neki.

2024-02-26 10:17:31 Die Blechtrommel (1979) / A bádogdob Xuja (3) #28

Nagy várakozásokkal álltam neki, és az első félóra ígéretes volt - egyedi sztorivezetés, kellemesen bizarr atmoszféra és a szuggesztív tekintetű Oscar egy jó kezdés volt, de hamar rájöttem, hogy ez a film kissé olyan, mint egy lufi. Egyedi, látványos, szépek a képek, de a tartalom itt jócskán lemarad a forma mögött. Értem, hogy a koncepció valami olyasmi lett volna, mint a Huszadik század esetén, ami ugye egyéni sorsokon mutatja be a történelem viharát - de valahogy itt sokkal inkább tűntek öncélúnak a polgárpukkasztó jelenetek, és sokkal kevésbé kötött is le a sztori.

A karakterek jobbára csak karikatúraszerű, felskiccelt vázlatok - az ébredező szexualitású Oscar még egy viszonylag érdekes karakter (bár ő is főleg a bizarrsága és egyedisége miatt, nem pedig a mély jellemábrázolás miatt), de a többiek max epizódszereplők - az anya, a nagybácsi és a kuzin se volt maradandó, talán még Thalbach az, aki fel tudta pezsdíteni a dolgokat a második felében. Viszont tény, hogy van ezekben az alakokban valami megmagyarázhatatlanul nosztalgikus és szerethető (a'la Amarcord). Erős hármas.

2024-02-26 10:10:16 Családi tűzfészek (1979) Xuja (4) #44

Súlyos, nyomasztó, kompromisszummentes látlelet és szocio-korrajz a Kádár-korszak rögvalóságáról. Végig azon filóztam, hogy vajon tényleg a méltatlan szociális helyzet hozza ki az emberekből a legrosszabbat, vagy pedig univerzálisan vagyunk ilyenek, és valami miatt úgyis előjönne belőlünk az állat? Tarr ügyesen lavírozik a dokumentumfilm és a játékfilm között, Cassavetteshez hasonlóan ő is a színészekre és az improvizált párbeszédekre épít.

A másik aspektusa az a "feminista" vonal - nem tudom, hogy ábrázolta-e már film a nők elleni erőszakot ennyire húsbavágóan és szinte már elviselhetetlenül realisztikusan (az elején levő jelenetet majdnem továbbtekertem). Kun részeg, pofátlan csajozása már valóban inkább megmosolyogtató, de azért baromi szomorú is. Persze a nők sem makulátlanok, hiszen még az alapvetően szimpatikus Irén (akivel a néző végig együtt tud érezni) sem őszinte. Erős négyes.

2024-02-23 10:28:24 Alien (1979) / A nyolcadik utas: a halál Xuja (5) #194

Újranézve is marad az ötös természetesen. Már az első percektől magával ragadó az űr monumentalitása, a szép lassan beinduló cselekmény teret ad némi filozofálásnak is, de igazából az első félóra után indul be, és utána egy nagyon szép ívű, feszült, kellemesen nyomasztó atmoszférájú, jó tempójú és tökös sci-fi horror / thrillerré növi ki magát. Scott nagyon jól érzi az arányokat és ezért egy percre sem ül le, a korszak simán legszórakoztatóbb filmje a Star Wars mellett.

Nem tudja mindegyik karaktert annyira kibontani, de ez nem is volt a koncepciója, és a műfajhoz képest így is remek a jellemábrázolás - a szorongó Hurt már ránézésre is tengeribeteg, Kotto macsó, de szimpatikus, Holm pedig egészen ördögi. Persze nyilván Weaver viszi a prímet - korábban sose volt női karakter ennyire üdén pragmatikus, tökös, de ugyanakkor mégis nőies és szexi: az utolsó 10 perc az ő magánszereplésével simán a film legütősebb része.

2024-02-22 12:22:34 [Vapiti 2023] Xuja #59

Nah, lesz mit nézni :) Kíváncsi vagyok, hogy Scorsesét meg tudja-e verni nálam bármelyik is, de kevés esélyét látom.

Nem okozott csalódást, az Emberek a havason óta nem láttam ennyire szuggesztíven, hitelesen és szívbemarkolóan ábrázolni a paraszti miliőt, a hiedelemvilágukat, mindennapi küzdelmeiket. Olmi egyrészt az Ozu féle slice of life tematikát viszi tovább, de hatással volt rá Tarkovszkij transzcendenciája is (a pátoszos filmzene nagyon jól illeszkedik ide), és az Il Posto visszafogottsága után egy filmnyelvileg igen látványos munkát tett le az asztalra, a 4:3-as képaránnyal is gyönyörűek a kompozíciók.

Az amatőr színészek természetesek és hitelesek - nem is meglepő, magukat kellett alakítaniuk, csodálatos volt nézni az arcukat. A helyhez és időhöz kötöttség ellenére eléggé univerzális a film - a szerelembe esés, házasság, gyerekszületés, balszerencse és egyebek mind úgy vannak megjelenítve, mint megmásíthatatlan dolgok az élet körforgásában, a címben is megjelenített facipős szál pedig egy végtelenül megindító, egyetemes igazságtalanság metaforája. Tény, hogy amúgy a forgatókönyv nem indokolná a 3 órás hosszt, ezt csakis filmkölteményként érdemes "fogyasztani", de úgy meg a slow cinema egyik ékköve.

Szépen végigvitt, érzelmes, megindító dráma kiváló alakításokkal. Valóban ez lehet az első ilyen válós - gyerekelhelyezős film, de nem csak ez az érdeme, hanem a fantasztikus karakterábrázolás és az életszagú forgatókönyv is. Ezek az erősségek miatt pedig megbocsáthatóak az olyan hiányosságok is, miszerint a tempó azért néha megbicsaklik, formailag nem ad túl sokat, illetve nekem a per egyes eseményei is furák / logikátlanok voltak az miért nem jó pont, hogy a gyereket a munkahelye elé helyezi?

Hoffmann szokás szerint kiváló a szerepben - tanítani való, ahogy beleveti magát a szülőségbe, és mindent megtesz a gyerekéért, impresszív karakterfejlődés. Még amikor hibázik is, azt is emberien, őszintén teszi, és vállalja a felelősséget. Streep már ambivalensebb karakter - de a végén meghozott áldozata óriási dolog És hadd méltassam Justin Henry-t is, aki elképesztően aranyos és hiteles, túlzás nélkül a filmtörténelem addigi legszerethetőbb gyerekkaraktere. Stabil négyes.

Nyomasztó, megrázó, izgalmas animációs road movie felemelő üzenettel. Egyből beugrik az Állatfarm, de nekem annál jobban tetszett - messze nem olyan erőltetetten didaktikus, itt a nyulak tényleg állatok, és nagyon ügyesen ragadja meg azt a világképet, amit ezek az jószágok tényleg gondolhatnak (az autós jelenet ezért zseniális.) A meglehetősen sötét történet tényleg inkább felnőtteknek való, a humor csak minimálisan oldja a feszkót.

A másfél órás hossz miatt némileg kevés idő jut a karakterekre - de Gesztenye karizmatikus és pragmatikus vezérkaraktere remek ellenpontja a totális diktatúrát és a személyi kultuszt előbbre helyező Sebzőfűnek - az emberi társadalmi modellekre és berendezkedésekre utalva. Nagyon szépen és érzékletesen foglalkozik a halállal, túlvilággal, istenképpel is, ezzel keretbe foglalva a nyulak útkeresését. Erős négyes.

2024-02-19 09:22:19 Life of Brian (1979) / Brian élete Xuja (4) #50

Újranézve lecsúszott az ötösről. Úgy emlékeztem, hogy picit szebb íve van, mit elődjének - de igazából a sztori nem sokkal koherensebb, és némelyik poén ugyanannyira fárasztó. Azért összességében mindig jól szórakozom rajta, kellően agyament és tét nélküli másfél óra, végig idézhető kontenttel.

2024-02-16 10:25:36 Superman (1978) Xuja (4) #73

Érdekes élmény volt újranézni ezt a klasszikust így a mai szuperhősfilm-dömpingben. A főcím szinte lemásolja az egy évvel korábbi Star Wars-ot (a zene mondjuk itt is ikonikus), illetve az első egy óra elég vánszorgó, de aztán szépen magára talál, és egy nagyon bugyuta, de szórakoztató és vicces agymenés lesz, amibe még némi filozofálást is bele lehet képzelni az ember feletti entitások felelősségéről (persze ma már ez is unásig van koptatva). Az effektek megfelelnek a kor mércéjének - a második fele kétségkívül látványos akciózuhatag, és így megbocsáthatóak az elején levő gagyibb trükkök.

Reeve kifogástalanul hozza ezt a szuperembert, aki igazából annyira jó és tökéletes, hogy az már unalmas, szerintem sokkal izgalmasabb volt a többi karakter - Kidder-el remek a kémiája, Brando-t is üdítő volt látni, de a showt Hackman és Beatty párosa lopja el: előbbi kiváló érzékkel hozza a már karikatúraszerűen laza és gonosz zsenit, utóbbi pedig az egyik legszerencsétlenebb karakter, akihez valaha szerencsém volt. Természetesen komolyan vehető feszültség nincs a filmben, és jobban járunk, ha teljesen kikapcsoljuk az agyunkat, de a szórakoztató mivolta miatt a (gyenge) négyest így is kiérdemli.

Újranézve is egy stílusos, szépen fényképezett, feszült slasher némi finom humorral és egy elég hatásos befejezéssel. A másfél órás film amúgy néha elég eseménytelen, és a horrorjelenetek sem túl parák (a 4 évvel korábbi Texasihoz képest a fasorban sincs), de amúgy hangulatos, és nagyon tetszett Myers természetfeletti manifesztációja főleg Pleasance karaktere által. A filmzene szintén ikonikus, és az egyik legnagyobb erőssége.

Az alakítások korrektek - a tinik kellően idegesítőek, hogy ne sajnáljuk annyira őket, Curtis karaktere viszont nagyon szimpatikus, neki tényleg tudunk szurkolni, hogy túlélje. Az utolsó 10 perc már a műfajhoz és az addigi feszültségteremtéshez illő adrenalinlöket - a nyitott és hátborzongató befejezés pedig nagyon illik ide, a folytatásokat viszont ezúttal passzolom majd.

2024-02-15 10:21:49 Novecento (1976) / Huszadik század Xuja (4) #20

Epikus történelmi tabló nagyszerű szereposztással, parádés vizualitással, explicit erőszakkal és erotikával. A nagyszabású, évtizedek alatt játszódó sztori egyrészt megidézi a Vándorszínészek koncepcióját (de annál sokkal kevésbé absztraktabb), másrészt pedig kissé elnagyolt, de azért részleteiben mégis autentikus képet ad az akkori életmódról és viszonyokról. De Niro és Depardieu felnövése, a gyerekként megélt élmények baromi hangulatos jelenetek, és a paraszti miliő ábrázolása is nagyon betalál - de kettejük összefonódó sorsa a második felében is tartogat erős részeket.

Amiben már kevésbé éreztem jónak, az a jellemábrázolás (pláne az olyan szintén epikus és szerteágazó családregényekhez képest, mint mondjuk a Keresztapa). Itt van egy 5+ órás film, és alig bontja ki a karaktereket, igazából mindenki fekete-fehér (Depardieu nagyon állhatatos, jóságos és tiszta, ellenpontja az állatias, szadista Sutherland). Talán De Niro a kivétel, de ő meg sajnálatosan szürke, valahogy elsikkad a karaktere (illetve én még sosem éreztem ilyen enerváltnak a játékát korábban). Színészileg amúgy abszolút Sutherland fasisztája viszi a prímet, az addigi filmtörténelem talán legbrutálisabb karaktere (már-már karikatúraszerűen gonosz). Sanda hiába gyönyörű színésznő, az alakítása jóindulattal is csak közepes.

A másik gyenge pontja a politikai szál, ami szintén baromi fekete-fehér, az utolsó fél órában pedig olyan propagandába csap át, amelyet még a Patyomkin is megirigyelne. Mindenesetre így is az volt az érzésem - köszönhetően a nagyszerű rendezésnek és a kellően magasztos filmzenének - hogy megelevenednek a vásznon az akkori korszellemet alakító ideológiák és embertípusok, sokkal univerzálisabb lesz az egész annak ellenére, hogy alig hagyjuk el a kis falu színterét. Bár aggódtam előzetesen az esetleges öncélúsága miatt, de a polgárpukkasztó jelenetek kifejezetten jól sikerültek - baromi színesen és jól időzítve helyezi el Bertolucci ezeket a csúcspontokat, amik egyszerre szórakoztatóak, megrázóak és néhol nevetségesek. Stabil négyes, de mindenképpen érdemes az újranézésre.

Kicsit lassan indul be, illetve a közel 2 órás játékidőn lehetett volna talán kurtítani, de tényleg nem sokkal marad el Siegel eredetijétől. Nekem az összességében jobban tetszett - főleg a rendezés, a filozofikussága és a szépen felépülő paranoia miatt - de azért ez is egy teljesen korrekt remake, és az azóta eltelt több mint 20 év miatt horrorként jóval hatásosabb. Némely jelenet egész vérfagyasztó, és kiválóak az effektek is.

Sutherland baromi szimpatikus (szokás szerint), őt öröm volt nézni, de Adams is nagyon tetszetősen hozza a karakterét, Nimoy pedig egészen ördögi, talán csak Goldblum volt kissé haloványabb. A befejezés is baromi hatásos - bár Siegelé is az volt - csatlakozva Olórinhoz, én is becsokiztam tőle (bár azért némileg számítottam rá.) Stabil négyes.

2024-02-06 10:26:26 Argylle (2024) / Argylle - A szuperkém Xuja (?) #5

Engem is főleg a szereposztás miatt érdekelt volna, de ahogy olvasom a kritikákat, elég félresikerült lett..

előzmény: BonnyJohnny (#3)

Régivágású krimiként indul, aztán kifejezetten egyedi és nyomasztó thrillerré válik, ami egyrészt megidézi a filozofikusabb involuntary killer vonalat (M), az elme sötét oldalát (Equus), valamint a gonosz determinisztikus munkálkodását (Ómen). Szinte vértelen és gore-mentes, a horror itt pszichológiai vonalon támad elsősorban (azért a nagyszerű templomzúzás kivétel), illetve a misztikussága nagyon szépen és ízlésesen simul bele az egészbe.

Ventura hiteles a higgadt, megfontolt és alapos nyomozó szerepében, Remick pedig szintén kiváló - remekül fejezi ki csupán a szemeivel az egyre inkább elhatalmasodó rémületét. Természetesen a legjobb alakítás Burtoné - a tehetségét rosszra használó, szorongásoktól és kétségektől gyötört gyilkos karaktere legalább annyira áldozat is, amennyire bűnös, érzékletesen hozza mindezt a színész. Az utolsó 20 perc meg egy igazi adrenalinlöket, szép íve van az amúgy formailag átlagos mozinak. Stabil négyes.

2024-02-01 09:59:12 Days of Heaven (1978) / Mennyei napok Xuja (5) #33

Tökéletesen fényképezett, letisztult, minimalista, mégis megindító szerelmi dráma / természetfilm. Az emberi sorsok esetlegességét, összefonódását még talán egyik mozi sem ábrázolta ilyen érzékletesen (sokkal organikusabb az egész, mint az Érik a gyümölcs sztorija), a természetről készült felvételek pedig megidézik a Vándorrege esztétikáját. A Sivár vidék anarchista szála itt is megjelenik, de a koncepció itt sokkal absztraktabb és árnyaltabb - nincsenek igazából jó és rossz karakterek, a töredezett sztorimesélés ezt még inkább kihangsúlyozza.

A befejezés a maga minimalista módján tökéletes - gyakorlatilag ráébred a néző, hogy itt tényleg Linda volt a főszereplő. A szerelmi dráma éppen ezért csak képekben bontakozik ki, zseniális húzás, hogy csak következtetni tudunk az átélt érzelmekre ebben a háromszögben, és így megbocsátható Gere elég középszerű alakítása is (cserébe Shephard és Adams elég jók). A sáskajárás és a tűz pedig elképesztően szuggesztív és monumentális jelenet - de mivel a képi világ végig gyönyörű, ez csak a jéghegy csúcsa. Az apróbb, de nagyon hangulatos jeleneteket is érdemes kiemelni, mint például az önfeledt tánc a bluesra. Remekmű!

2024-01-30 11:11:05 Long Weekend (1978) / Véres hétvége Xuja (4) #2

Egyrészt baromi jó az atmoszférája: tényleg megelevenedik a természet, a vadon, a zörejekkel és hangokkal játszás, illetve a sötétben előbukkanó rémképek alkalmazása csúcsra van járatva, igen feszült is némelyik része (ezek többségében a második felében vannak.) Azonban én egy picit így is többet vártam - egyrészt horrornak meglehetősen vérszegény, és most nem a tényleges gore-ra gondolok, hanem inkább a megrázó / durva jelenetek hiányára (a finálé azért ad egy gyomrost, ráadásul milyen ironikus, hogy a férfi végre kitalál a civilizációba, és ott leli a végzetét).

Másrészt meg ott vannak a karakterek, akik nem csak kifejezetten unszimpatikusak (ez még a koncepció része), de meglehetősen érdektelenek is - csörtéik túljátszottak és színpadiasak. Nem mondom, hogy nem próbálkozott a film némi mélyebb tartalommal, de valahogy összecsapottnak éreztem az abortuszos szálat (is). Ha már ausztrál vadon és az ember gyarlósága, akkor a Wake in Fright azért hatásosabb alkotás, de egy gyenge négyest ennek is megszavazok, jórészt a természet ábrázolása miatt.

2024-01-29 10:08:04 Jui Kuen (1978) / Részeges karatemester Xuja (4) #10

Nem feltétlen értek egyet az alacsony átlaggal - ez egy stílusos, humoros, pergő kung-fu paródia, aminek ráadásul nagyon változatos a humora: gyilkos egysorosok, számtalan vizuális geg és a szokásos akciófilm klisékből gúnyt űző történet. Tény, hogy mindezek mellett azért kicsit hosszú a film, az ötletek és a kreativitás jórészt az első felére korlátozódik, de azért szórakoztató marad végig.

Az alakítások is kellően idomulnak a hangulathoz - Chan nagyot megy, de igazából a mellékalakok is teszik a dolgukat. Seed a tartalomleírással ellentétben szimpatikus figura, és a részeges kung-fuja mint koncepcióban, mint megvalósításban hibátlan. Kár, hogy a sztoriban nem sok fordulat volt, ez a ki-kit győz le azért kissé unalmas lett a végére, de a gegek és a szereplők hülyét csinálása magukból az végig poénos. Stabil négyes.

2024-01-27 13:51:04 L'hypothèse du tableau volé (1978) Xuja (4) #1

Angol cím: Hypothesis of the Stolen Painting

Egyedi élmény volt, a Marienbadhoz hasonlóan egy intellektuális horrorfilm, nyomasztó, absztrakt, atmoszférikus és kísérletező, de itt az alapkoncepció merőben más. Egy gyűjtő házába (és elméjébe) nyerhetünk bepillantást, aki különböző aspektusok alapján próbálja összekapcsolni egy 19. sz végi impresszionista festő 7 festményét (amiből az egyiket ellopták, így annak a tartalmáról csak feltételezéseket tud közölni).

Erősen posztmodern - a gyűjtő évekig gondolkodik, elemez, és még így sem tudja felfedni azt a végtelen teóriamennyiséget, ami a képek közti kapcsolatot, illetve azok tartalmát magyarázhatja, ez egy szép reflexió a művészet megfoghatatlanságáról. Az álomszerű, ködös képi világ egyszerre vibráló, ugyanakkor mozdulatlan is - a tableau vivant technikával megkomponált élőképek hatásosan ötvözik a film és a képzőművészet közti átmenetet. Ruiz nagyon jól érzi azt is, hogy meglehetősen tömény ez a filmnyelv, és egy órára húzza csak a játékidőt. Erős négyes, nem kizárt, hogy megy majd feljebb is az újranézéssel.

2024-01-26 10:21:32 The Driver (1978) / Gengszterek sofőrje Xuja (3) #11

Alapvetően pofás, stílusos, minimalista kis thriller pár faszányos autós üldözéssel és némi pisztolypárbajjal, de a főszál (miszerint egy hekus le akarja fülelni sofőrünket) nem nagyon mozgatott meg.. Tényleg van egy neo-noiros atmoszférája, Adjani gyönyörű, de valahogy az egész inkább csak külcsín, nincs benne az az egzisztencialista bizonytalanság, mint például A szamurájban - illetve a nihil ábrázolása sem olyan megkapó. Ha egy másfél órás film közben többször is unatkozok, az azért ritkán jelent hármasnál jobbat.

A már említett Adjani elképesztően gyönyörű, ugyanakkor borzasztóan üres karakter, Dern szintén - bár az ő figurájában legalább van némi élet, egyedül a főszereplők között - O'Neal viszont kiváló a hallgatag, kemény és meg nem alkuvó gengsztersofőr szerepben. Jól áll a szerep a színésznek, és van annyira cool, hogy mindenfajta érzelemmentessége ellenére inkább vele szimpatizálunk, mint Dern túlmozgásos, erőszakos zsarufigurájával.

2024-01-25 10:57:05 Dawn of the Dead (1978) / Holtak hajnala Xuja (4) #16

Újranézve is baromi szórakoztató élmény volt. Tény, hogy nem hozza a 10 évvel ezelőtti opus társadalmi feszültségeit, és úgy overall nagyon más, de a maga kategóriájában kiváló - szatirikus, a hosszú játékidő ellenére végig feszes ámokfutás rengeteg vérrel és akcióval, szimpatikus karakterekkel és fantasztikus atmoszférával. Az apró hangulatfestő elemek és gegek ugyanúgy mosolyt tudnak csalni az arcunkra, mint a feelgood zombihentelések. A motoros bandával vívott párharc a horrorfilm-történelem addigi legmacsóbb leszámolása (és talán azóta is csak az Alkonyattól pirkadatig tudta ezt a szintet hozni).

Nagyon B filmes, a Goblin zenéje is ezt az érzést fokozza, de ettől függetlenül a karaktereknek van némi jelleme - Ken Foree pregmatizmusát öröm nézni, és talán ő a legcoolabb karakter; Emge mélyről indul, de aztán szép ívet fut be (valamiért róla Dean Martin ugrott be a Rio Bravoban), Gaylen Ross pedig egy cuki, érzéki szépség (kár hogy a terhessége és az abortuszdilemma nem lett jobban kibontva). Erős négyes.

Kellemesen borzongatós, elegáns, helyenként kicsit elnyújtott thriller egy elég valószerőtlen náci akcióról. Ameddig nem tudjuk a rejtélyt (ami a címből meg a sztoriból viszonylag hamar összeáll), addig elég izgalmas, később meg a két színészóriás párharca miatt érdekes, de ez valahogy most a négyeshez kevés volt. Az a baj, hogy hiába kellően brutális és bizarr az utolsó 20 perc egyszerűen semmi értelme nincs a párbajuknak.. mi lesz a többi Hitler fiúval? Illetve Peck nagyon túljátssza és amúgy sem áll neki annyira jól a szerep, Olivier meg szimpatikus, de messze nem az az akcióhős, akivé az utolsó jelenet akarja tenni. De azért tisztességes próbálkozás volt, a bizarr alapötlet miatt érdemes egyszer megnézni, erős hármas.

2024-01-23 10:04:47 Convoy (1978) / Konvoj Xuja (4) #23

Így az életmű végén erre nem számítottam.. Látványos, anarchista életérzésű, de ettől eltekintve szinte családbarát Peckinpah mozi jól adagolt humorral és viszonylag kevés történettel. Talán a Szökéshez tudnám a legjobban hasonlítani a Mester eddigi mozijai közül (de sajnos nem annyira, illetve máshogy stílusos), Borgnine csendőrfigurájából és az alapfelállásból beugorhat az Emperor of the North is, illetve megjelennek benne az akkori társadalmi forrongások (Kánikulai délután), de azt azért tegyük hozzá, hogy ez a kamionosok szájából mesterkéltebbnek hat, de hát nem feltétlenül kell annyira komolyan venni ezt a mozit.

A figurák többnyire egydimenziósak, de azért akad pár említésre méltú karakter: a már emlegetett Borgnine most is karakteres, Kristofferson egy cool, hidegvérű főhős (és megint meg kell említenem, hogy azért nem McQueen a mérce), MacGraw pedig méltó és szexis párja. A bárban játszódó lassításos verekedésjelenet és a városrombolás a két látványos csúcspont - sajnos a Peckinpahra jellemző gondolatiság itt már csak csírájában van meg, de azért szórakozásnak így is remek, stabil négyes.

2024-01-21 14:20:21 Coma (1978) / Kóma Xuja (4) #13

Hangulatos, szép lassan felpörgő orvosi thriller viszonylag kiszámítható sztorival és középszerű rendezéssel. Végig a hármas és a négyes között gondolkoztam, de aztán az utóbbi felé billent a mérleg - egyrészt jól össze van rakva, tetszett a sztori íve (tudom, hogy ez elsősorban az alapanyag érdeme), másrészt meg volt benne pár nagyon parás sci-fibe hajló szekvencia (az MI által üzemeltetett kómaterem). Illetve az is tetszett, hogy Douglas olyannak tűnt, mint aki szintén benne van a businessben, kellemes meglepetés volt így a vége

Bujold nagyon szimpatikus karakter, és gyönyörű a színésznő, ezért kellemes volt nézni végig, a játéka már inkább csak közepes volt. Douglas már egy fokkal jobb, és az ő ambivalensnek (tűnő) karaktere sokkal érdekesebb is. Widmarkot is jó volt látni, egy klasszikus negatív szerep ez tőle. Gyenge négyes.

Na ez kellemes meglepetés volt, mert nem mindig jönnek be ezek a bárgyú vígjátékok.. Tény, hogy szinte kizárólag vizuális humorra épül, és egyetlen épkézláb párbeszéd sincs benne, de egyrészt nagyon működik ez a harsány, infantilis baromkodás, másrészt nagyon szépen végigvezet Picasso főbb korszakain, tele van kulturális utalással és folyamatos a gegzuhatag is, nem válik unalmassá (azért a végén a doktoros rész kimaradhatott volna, abban volt talán a legkevesebb ötlet.) Stabil négyes.

2024-01-20 14:05:11 The Deer Hunter (1978) / A szarvasvadász Xuja (5) #41

Újranézve maradt zseniálison. Grandiózus, aprólékos tabló a Vietnámot megjárt munkásosztály kálváriájáról - a hangsúlyt és a fókuszt közegenként és karaterenként ügyesen váltogatva viszi végig a mozit Cimino a megrázó végkifejletig. Mindezt fantasztikus operatőri munkával - éterien szépek a képek, a feszültségteremtés az orosz rulettes jeleneteknél zseniális, az alakításokról pedig csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Tény, hogy a felvezetése unalmasnak tűnhet a későbbiek fényében, de így kerek egész ez a három óra.

De Niro most is remekel - ez a szerepe más, mint az eddigiek, talán egy ugyanúgy macsó, karizmatikus, de nem olyan elegáns Vito Corleone-hoz tudnám hasonlítani a leginkább. A visszafogott és cseppet sem túltolt szerelmi szál is nagyon szépen működik közte és Streep között. Walken szintén nagyszerű - ahogy determinisztikusan fokozatosan elnyeli az őrület, az a színész legjobb alakításai között van, illetve utolsó jelenetük De Niro-val amikor látszik az arcán, hogy emlékszik, de így is meg akar halni rendkívül megrázó, és a film csúcspontja. Savage már picit halványabb, helyette inkább a mindig kiválóan asszisztáló Cazale-t emelném ki, aki szokás szerint remekel outsider és antiszoc szerepében.

2024-01-17 18:52:11 Höstsonaten (1978) / Őszi szonáta Xuja (4) #66

Na ez megrázóbb volt, mint amire számítottam.. Kendőzetlenül bontódik ki az anya-lánya dráma, még Bergmanhoz képest is meglepő az az érzelmi cunami, ami itt a néző arcába zúdul. A felvezetés pedig még nem sejtetett sok mindent, igazából a sztori is közhelyesnek mondható, de a második felének az érzelmi vihara az tényleg felejthetetlen - tényleg nem túlzás talán az sem, hogy már-már túl intenzív néhol, és a kevesebb több, vagy legalábbis befogadhatóbb lett volna.

Ullmann szokás szerint nagyon érzékletesen alakít, és ez az egyik legátélhetőbb szerepe, Ingrid Bergman pedig szintén nagyszerű, ahogy a bűntudattól és kétségbeeséstől magába roskadó anyát játssza (habár a játékán talán néha érezni, hogy azért kevésbé van ilyesmi szerepekhez szokva). Formailag egyébként nem annyira kimagasló, habár a szép képi világ emlékeztet a Suttogások, sikolyok-ra. Erős négyes.

2024-01-17 18:40:32 Opening Night (1977) / Premier Xuja (5) #8

Szuggesztív, erőteljes dráma a midlife krízisről. Tematikailag megidéz jópár klasszikust - itt van a Red Shoes alapdilemmája, miszerint alkothat-e egy boldog művész kimagaslót, aztán beugorhat a 8 és fél film a filmben szimbolikája (itt ugye színházas köntösben), valamint megkapjuk a Polanski trilógiára hajazó paranoid vibe-ot - de összességében mégis nagyon egyedi alkotás, ami nagyban hajaz az eddigi párbeszédközpontú, improvizált és intim Cassavettes opusokra.

Elgondolkodtam a nézése közben, hogy milyen izgalmas lenne ezt a (filmben levő) darabot nap mint nap megnézni, és látni Rowlands éppen aktuális érzelmi világát, ami folyamatosan változik - a színésznő egyébként zseniális, és ez teljes egészében az ő one (wo)man showja - ez alól kivétel a végső előadás, ahol Cassavettes is partner lesz és együtt rúgják fel a darab kereteit. A meglehetősen nyomasztó hangulatot némileg a befejezés oldja, ami valóban mondható közhelyesnek, de ettől még szép íve van az egésznek.

2024-01-15 10:54:02 Orca (1977) / A gyilkos bálna Xuja (4) #1

Nincs még vélemény, illetve IMDB 5.7? Kissé alulértékelt, bár tény, hogy messze nem hibátlan B horror némileg a Cápa farvizén evezve, de attól eltérő struktúrával és dramaturgiával. Látványos, feszült, de a közepén van némi üresjárat, az elején levő delfines jeleneteket áthatja a giccs, illetve elég kiszámítható is (egészen a befejezésig). A forgatókönyv ügyesen építkezik, de a végére már kissé ködösek lesznek a mellékszereplők motivációi.

Ami miatt mégis jár a négyes osztályzat, az egyrészt a bálna körüli miszticizmus felépülése - nem tudom, hogy tudományosan mennyire helytállóak a filmben elhangzó magyarázatok, de dramaturgiailag ez a szál kiválóan működik. A másik ok Harris alakítása és karaktere, a múltja és a sorsa összefonódása a bálnáéval zseniális ötlet - nem tudjuk eldönteni, hogy akkor most ki a jó és ki a rossz, ez elegáns húzás egy B horrortól. Rampling ezúttal sem tud több lenni, mint eye-candy, de azért jó volt ismételten látni.

2024-01-08 10:56:56 Stroszek (1977) / Bruno vándorlásai Xuja (4) #10

Megindító, szép, erősen atmoszférikus dráma kiváló alakításokkal, gyönyörű képekkel és hatásos rendezéssel. A koncepció egy igazi toposz a filmművészetben - az amerikai álom lerombolását már számtalan film megtette, egyesek sokkal maróbban és cinikusabban (habár ennek a befejezése is erősen az), de mégis, a maga egyszerűségében is nagyon összeszedett. Az első, Németországban játszódó felében még akadnak üresjáratok, de amint elevickélünk az ígéret földjére, már egy kompromisszummentes kálváriát kapunk.

Bruno alakja a film egyik motorja - a jámbor, egyszerű, de amúgy kifejezetten érzelmes művészlélek karaktere egyedi és szerethető figura. Eva már ambivalensebb figura - a kezdetben szimpatikus és ártatlan áldozatként feltűnő lány később sem tud szabadulni a romlásba taszító démonaitól - ő is átélhető jellem, és az alakítás is remekül kidomborítja ezt a kettősségét. Nagyon jók voltak még azok a (sztori szempontjából) apró, de borzasztóan erős társadalomkritikával bíró jelenetek is, mint például az autószerelő delíriumos "szextánca". Erős négyes.

2023-12-08 14:03:57 [Általános fórum] Xuja #10139

Szintén csak egyet láttam, de nekem a Possessed (1947) volt meg..

előzmény: BonnyJohnny (#10138)

2023-12-03 13:10:37 The Duellists (1977) / Párbajhősök Xuja (4) #6

Teljesen korrekt bemutatkozás ez Scott-tól - stílusos, remekül idézi meg a kort, a zenehasználat is hatásos és szép a képi világa (habár ebben a Barry Lyndon azért köröket ver rá). Amivel voltak azért problémáim, az a történet, valamint a koncepció bizonyos részei - a forgatókönyv több helyen is erőltetett, vagy érdektelen. A két főhős közül Carradine van inkább a fókuszban, pedig Keitel az érdekesebb karakter - ez eleinte zavart, de a meglepő és súlyos befejezés után azért szépen a helyükre kerülnek a dolgok.

Ha már Keitel, akkor megemlíteném, hogy a szuggesztíven gonosz, megszállott tekintete itt is beleég a nézőbe - ez az ember bármiben zseniális. Carradine már azért haloványabb, de nem rossz azért ő sem, Raines meg Runacre pedig csinosak, de a sztorihoz nem igazán tudnak hozzátenni. A négyes igazából a már említett befejezés miatt jár, illetve az olyan megoldásokért, mint például az orosz jégmező kíméletlen fagyának ábrázolása - igazi cinematográfiai bravúr.

2023-11-19 20:23:16 [JÁTÉK] Xuja #54323

Nem lesz ma fordulo?

2023-11-18 13:21:02 [JÁTÉK] Xuja #54302

1. A Lény - egy másik világból?

2023-11-18 12:13:28 [JÁTÉK] Xuja #54300

1. Hová lettél, drága völgyünk?

2023-11-18 01:16:55 [JÁTÉK] Xuja #54293

1. Szokeveny vagyok?

2023-11-17 14:36:24 [JÁTÉK] Xuja #54277

1. Aszfaltdzsungel?

2023-11-16 21:15:31 [JÁTÉK] Xuja #54275

3. A vilag legrosszabb embere?

2023-11-16 21:00:36 [JÁTÉK] Xuja #54274

Bmeg.. az elso kep nagyon felrevitt, pedig beugorhatott volna

előzmény: manuva (#54273)

2023-11-14 20:28:38 [JÁTÉK] Xuja #54253

En is orulok:) nagyon Bergmanosak voltak a kepek..

előzmény: manuva (#54252)

2023-11-14 20:25:06 [JÁTÉK] Xuja #54251

1. Ferfiszenvedely?

2023-11-14 20:21:38 [JÁTÉK] Xuja #54250

4. Fureszpor es ragyogas?

2023-11-14 20:17:52 [JÁTÉK] Xuja #54248

3. Közel? (2022)

2023-11-14 20:06:53 [JÁTÉK] Xuja #54246

4. A diktator? (1940)

2023-11-14 20:04:59 [JÁTÉK] Xuja #54243

10. A hosszutavfuto maganyossaga?

2023-11-14 20:04:00 [JÁTÉK] Xuja #54242

6. Hamu es gyemant?

2023-11-14 10:13:06 [JÁTÉK] Xuja #54240

1. Fehér izzás?

2023-11-14 10:10:36 [JÁTÉK] Xuja #54239

4. Szégyen? (1968)

2023-11-13 23:49:56 [JÁTÉK] Xuja #54238

3. Barry Lyndon?

2023-11-12 20:46:36 [JÁTÉK] Xuja #54224

5. Mélyvörös?

2023-11-12 20:42:31 [JÁTÉK] Xuja #54222

6. Viridiana?

2023-11-12 14:14:29 Veri az ördög a feleségét (1977) Xuja (4) #42

Az elején kicsit meg voltam lőve, mert harsányabb, direktebb szatírára számítottam (a'la Isten hozta, Őrnagy úr), de aztán szépen kibontakozott a koncepció. Nagyon életszagú, hús-vér karakterekkel megtűzdelt korrajz a vidéki és pesti közeg ellentétes gondolkodásáról és élethelyzetéről, valamint nagyon jól jeleníti meg az akkori magyaros archetípusokat (a szorongó értelmiségi, a "libsi" lány, a zsémbes, túlhajszolt háziasszony, a "boomer" nagyfater, az alkesz apa) - de amúgy ezek a figurák egy mai filmben sem lennének sokkal különbözőbbek.

Az alakítások közül Pásztort emelném ki - bravúrosan hozza a már említett háziasszony karakterét, és bármennyire is ellenszenves az érdekből színlelt nyájas alázatoskodása, a családja iránti szeretete összetett karakterré teszik. De mindegyik mellékkarakter hozzá tud adni a sztorihoz, még a legmarginálisabbak is (a teljesen lecsúszott napszámoson is jókat röhögtem). A vége meg egy igazi fricska.. Formailag nem túl emlékezetes, de az ebédjelenet fényképezése és intenzitása megidézi a Szindbád hasonló jelenetsorait. Stabil négyes.

Lassú, kevés sztorijú, de nagyon látványos és abszolút nem blockbuster kategóriájú hard sci-fi jó rendezéssel és kellemesen borzongtató atmoszférával. Tény, hogy a történet eléggé kidolgozatlan, és a karakterek sem igazán emlékezetesek (Dreyfuss "megőrülős" inzertje azért aranyat ér, régen röhögtem ilyen jókat), de cserébe kárpótol az az egész filmet körüllengő és érzékletes ábrázolású félelemérzet, várakozás, csodálkozás stb., ami az emberekben van az idegenek érkezése miatt.

Az utolsó félóra egy nagyon szuggesztív, költői vizualitású kapcsolatfelvétel - ami tematikailag és filmes eszközök használatában is hasonló jelentőségű, mint amit a 2001-ben láthattunk a monolitok feltűnésével. Némi csöpögősség szorult bele azért, illetve Dreyfusson kívül nincsenek igazából szimpatikus karakterek (Truffaut fájóan statisztaszerepre szorul) - a rejtélyes lezárás után pedig több kérdésünk lesz, mint amennyi a film alatt volt.

2023-11-06 23:35:49 [JÁTÉK] Xuja #54167

5. Old meg Cartert?

Bár az Irishman is ötösön áll, azt így utólag érezve inkább a moziélmény kerekítette fel, és lejjebb fog majd menni valószínűleg az újranézéssel. De ez az opus.. nagyon erős sodrású, aprólékos, szívszorító kordokumentum és sorstragédia is egyben. Két dolog miatt is tartottam tőle - egyrészt a hossza miatt, de abszolút nem érződik ez a 3 és fél óra, annyira egyben van a mozi és annyira mesteri a tempója. A másik talán a ma divatos, kicsit talán woke-ba hajló témaválasztása miatt - a film amúgy érzékletesen bemutatja a kor rasszizmusát és az amerikaiak álnokságát (illetve az oszázs kultúra bemutatása is izgalmas), de ezzel együtt is árnyaltak a karakterek, nem idealizál senkit és nem vádolható didaktizmussal sem.

Formailag is nagyon egyben van - látványosak a beállítások, érzékiek a lassítások és úgy általánosságban nagyon szépen egészíti ki a rendezés a tartalmat - a végére egyébként a dráma erősödésével arányosan válik eszköztelenebbé és színészközpontúbbá a film. És akkor végül az alakítások.. De Niro-val kezdeném a méltatást - játszott már jópár negatív figurát, de azt hiszem, hogy ennyire kétszínű, aljas és belül érzelemmentes még sose volt, hátborzongatóan jó a helyi kiskirály szerepében. Di Caprio pedig élete (eddigi) alakítását nyújtja - ütődött, pipogya redneck karaktere rendkívül szánalmas, ugyanakkor nagyon emberi is, hiszen - ellentétben De Niro morális nihilljével - ő megél érzelmeket és amikor a zárójelenetében a felesége szembesíti az a jelenet amellett, hogy a film érzelmi tetőpontja, a színész pályafutásának is az egyik legerősebb jelenete. Az amúgy is nagyon erős életmű egyik legjobb darabja.

2023-11-05 22:45:26 [JÁTÉK] Xuja #54142

3. Roma, nyilt varos?

2023-11-05 22:44:08 [JÁTÉK] Xuja #54141

7. A lovakat lelovik, ugye?

2023-11-04 21:31:19 [JÁTÉK] Xuja #54081

3. Dellamorte dellamore

2023-11-04 21:29:18 [JÁTÉK] Xuja #54079

1. Hullajo

2023-11-04 21:16:03 [JÁTÉK] Xuja #54073

6. Pillango?

2023-11-04 21:13:54 [JÁTÉK] Xuja #54072

5. Truman show

2023-11-04 21:10:49 [JÁTÉK] Xuja #54071

1. Ollokezu Edward

2023-11-04 21:04:34 [JÁTÉK] Xuja #54064

9. Alien (1979)

2023-11-04 21:02:09 [JÁTÉK] Xuja #54062

7. Hideg napok

2023-11-04 20:59:57 [JÁTÉK] Xuja #54059

5. A nagy Lebowski

2023-11-04 20:59:13 [JÁTÉK] Xuja #54057

4. 1917

2023-11-03 01:35:06 [JÁTÉK] Xuja #54046

3. Drakula? (1931)

2023-10-30 22:40:27 Eraserhead (1977) / Radírfej Xuja (5) #53

Újranézve természetesen maradt zseniálison. Tény, hogy nem ez az első kifejezetten szerzői, szürreális, szimbolikus horror a személyiség felbomlásáról, de ennyire intenzív, szuggesztív és hátborzongató élményt mindaddig sosem biztosítottak. Elképesztően hatásos ez az indusztriális világkép, megtámogatva a sokszor minimalista, de a hangulatot jól átadó zenehasználattal, a főszereplő egyszerre életunt és halálra gyötört ábrázatával, illetve az impresszív, fojtogatóan tömény vizualitással.

A történet - ellentétben sok későbbi Lynch filmmel - még viszonylag koherens keretet ölt, és "szép" ívet fut be Henry egészen a végkifejletig. Amiben még mindenképpen újító, az azok a dolgok, amiket meg mer mutatni a vásznon - tényleg a Szemek arc nélkül-ig kell visszamennem az olyan szerzői horrorig, ami gore-ban is ilyen szintet tud újat mutatni. A nyomasztó álom és ébrenlét szakaszok követhetőségére vagy megfejtésére persze nincs is szükség - elképesztően hatásos tanulmány így is a modern világ élhetetlenségéről / az emberben lakozó szörnyetegről.

2023-10-30 22:20:33 [JÁTÉK] Xuja #53991

5. Zold szoja?

2023-10-30 12:07:20 [JÁTÉK] Xuja #53968

Hogy lett ebből Hoskons, ha másoltad a szöveget? :D

előzmény: Jereváni Rádió (#53967)

2023-10-29 21:33:37 [JÁTÉK] Xuja #53962

1. Taxisofor?

2023-10-26 02:01:13 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Xuja #27091

Ezzel teljesen egyetertek, mert nekem is az a benyomasom, hogy Cortez a kozosseg ellen van.. Erre konkretan nem utalt, de az a teny, hogy mar ki tudja mennyi ido ota nem irt velemenyt, csak a balheknal jon (bar ez se pontos, mert itt o gerjesztette (akarta volna gerjeszteni), onmagaban is megerositi azt, hogy alapvetoen csak vitat akar akar.

@Cortez

Es akkor most hozzad fordulok, mi a celod ezzel a gyulolkodessel? Rakjak ki a szerkesztok ryodot, mert vita van koztetek, vagy ugyan mi a fenet varsz? Miert nem folytatod (az amugy esetenkent kifejezetten jol megirt es informativ) filmes kommentelesedet?

--
Áthelyezve a(z) Általános fórum topikból.

előzmény: ChrisAdam (#27090)

2023-10-25 20:10:35 [JÁTÉK] Xuja #53860

9. Vámpírok bálja?

2023-10-25 20:08:58 [JÁTÉK] Xuja #53859

8. Iszonyat? (1965)

2023-10-25 20:06:58 [JÁTÉK] Xuja #53857

4. Cabiria éjszakái?

2023-10-25 11:00:45 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Xuja #27081

A légynek se tudna ártani.. :D

--
Áthelyezve a(z) Saw topikból.

előzmény: budaik (#27080)

2023-10-25 09:51:47 Equus (1977) Xuja (4) #18

Érdekes, súlyos és egyedi kérdéseket boncolgat olyan módon, amit korábban még nem nagyon láttam - tény, hogy később ez a pszichológus / pszichiáter mentális gondjai vonal klisé lesz, de itt még viszonylag újszerű volt. Ami viszont nem tetszett, az az, hogy néhol baromi túljátszott és didaktikus, valamint azért le lehetett volna csippantani belőle pár percet.

Burton pályafutásának egyik legjobb alakítása ez (pár hatásvadász monológját leszámítva) - komoly szakmai tudású, higgadt, ugyanakkor folyamatosan kételkedik a saját identitásában, ezáltal válik igazán hitelessé. Firth már inkább felemás volt - az arcjátéka elismerésre méltó, de amúgy a kevesebb több lett volna a kitöréseinél. Formailag nincs benne semmi rendkívüli, de legalább a képi világa szép. Gyenge négyes.

2023-10-24 23:44:22 [JÁTÉK] Xuja #53851

4. A maltai solyom?

2023-10-24 23:43:22 [JÁTÉK] Xuja #53850

8. A gonosz erintese?

2023-10-24 23:41:41 [JÁTÉK] Xuja #53849

5. A berlo? (1976)

2023-10-23 23:04:40 [JÁTÉK] Xuja #53828

9. Volt egyszer egy Vadnyugat?