Xuja

Tapasztalat: 1556 film
Kompetencia: 3 film
Súly: 1631
Regisztráció: 2011. július 5. (12 év, 7 hónap)
Kedvencnek jelölték: 50 user

Bemutatkozás

öncélú, öntörvényű, örökké örömtelien ökörködő

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1993
Lakhely: Budapest

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Családi tűzfészek
 
4 2024-02-22 4,3
(220)
L'albero degli zoccoli
A facipő fája
5 2024-02-20 4,3
(48)
Kramer vs. Kramer
Kramer kontra Kramer
4 2024-02-19 4,3
(568)
Watership Down
Gesztenye, a honalapító
4 2024-02-18 4,0
(44)
The Shout
A kiáltás
4 2024-02-17 3,5
(39)
Superman
 
4 2024-02-16 3,5
(509)
Novecento
Huszadik század
4 2024-02-14 4,0
(190)
Invasion of the Body Snatchers
A testrablók támadása
4 2024-02-04 3,8
(203)
The Medusa Touch
A medúza pillantása
4 2024-02-02 3,9
(59)
Days of Heaven
Mennyei napok
5 2024-01-31 4,0
(199)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2024-02-23 10:28:24 Alien (1979) / A nyolcadik utas: a halál Xuja (5) #194

Újranézve is marad az ötös természetesen. Már az első percektől magával ragadó az űr monumentalitása, a szép lassan beinduló cselekmény teret ad némi filozofálásnak is, de igazából az első félóra után indul be, és utána egy nagyon szép ívű, feszült, kellemesen nyomasztó atmoszférájú, jó tempójú és tökös sci-fi horror / thrillerré növi ki magát. Scott nagyon jól érzi az arányokat és ezért egy percre sem ül le, a korszak simán legszórakoztatóbb filmje a Star Wars mellett.

Nem tudja mindegyik karaktert annyira kibontani, de ez nem is volt a koncepciója, és a műfajhoz képest így is remek a jellemábrázolás - a szorongó Hurt már ránézésre is tengeribeteg, Kotto macsó, de szimpatikus, Holm pedig egészen ördögi. Persze nyilván Weaver viszi a prímet - korábban sose volt női karakter ennyire üdén pragmatikus, tökös, de ugyanakkor mégis nőies és szexi: az utolsó 10 perc az ő magánszereplésével simán a film legütősebb része.

2024-02-22 12:22:34 [Vapiti 2023] Xuja #59

Nah, lesz mit nézni :) Kíváncsi vagyok, hogy Scorsesét meg tudja-e verni nálam bármelyik is, de kevés esélyét látom.

Nem okozott csalódást, az Emberek a havason óta nem láttam ennyire szuggesztíven, hitelesen és szívbemarkolóan ábrázolni a paraszti miliőt, a hiedelemvilágukat, mindennapi küzdelmeiket. Olmi egyrészt az Ozu féle slice of life tematikát viszi tovább, de hatással volt rá Tarkovszkij transzcendenciája is (a pátoszos filmzene nagyon jól illeszkedik ide), és az Il Posto visszafogottsága után egy filmnyelvileg igen látványos munkát tett le az asztalra, a 4:3-as képaránnyal is gyönyörűek a kompozíciók.

Az amatőr színészek természetesek és hitelesek - nem is meglepő, magukat kellett alakítaniuk, csodálatos volt nézni az arcukat. A helyhez és időhöz kötöttség ellenére eléggé univerzális a film - a szerelembe esés, házasság, gyerekszületés, balszerencse és egyebek mind úgy vannak megjelenítve, mint megmásíthatatlan dolgok az élet körforgásában, a címben is megjelenített facipős szál pedig egy végtelenül megindító, egyetemes igazságtalanság metaforája. Tény, hogy amúgy a forgatókönyv nem indokolná a 3 órás hosszt, ezt csakis filmkölteményként érdemes "fogyasztani", de úgy meg a slow cinema egyik ékköve.

Szépen végigvitt, érzelmes, megindító dráma kiváló alakításokkal. Valóban ez lehet az első ilyen válós - gyerekelhelyezős film, de nem csak ez az érdeme, hanem a fantasztikus karakterábrázolás és az életszagú forgatókönyv is. Ezek az erősségek miatt pedig megbocsáthatóak az olyan hiányosságok is, miszerint a tempó azért néha megbicsaklik, formailag nem ad túl sokat, illetve nekem a per egyes eseményei is furák / logikátlanok voltak az miért nem jó pont, hogy a gyereket a munkahelye elé helyezi?

Hoffmann szokás szerint kiváló a szerepben - tanítani való, ahogy beleveti magát a szülőségbe, és mindent megtesz a gyerekéért, impresszív karakterfejlődés. Még amikor hibázik is, azt is emberien, őszintén teszi, és vállalja a felelősséget. Streep már ambivalensebb karakter - de a végén meghozott áldozata óriási dolog És hadd méltassam Justin Henry-t is, aki elképesztően aranyos és hiteles, túlzás nélkül a filmtörténelem addigi legszerethetőbb gyerekkaraktere. Stabil négyes.

Nyomasztó, megrázó, izgalmas animációs road movie felemelő üzenettel. Egyből beugrik az Állatfarm, de nekem annál jobban tetszett - messze nem olyan erőltetetten didaktikus, itt a nyulak tényleg állatok, és nagyon ügyesen ragadja meg azt a világképet, amit ezek az állatok tényleg gondolhatnak (az autós jelenet ezért zseniális.) A meglehetősen sötét történet tényleg inkább felnőtteknek való, a humor csak minimálisan oldja a feszkót.

A másfél órás hossz miatt némileg kevés idő jut a karakterekre - de Gesztenye karizmatikus és pragmatikus vezérkaraktere remek ellenpontja a totális diktatúrát és a személyi kultuszt előbbre helyező Sebzőfűnek - az emberi társadalmi modellekre és berendezkedésekre utalva. Nagyon szépen és érzékletesen foglalkozik a halállal, túlvilággal, istenképpel is, ezzel keretbe foglalva a nyulak útkeresését . Erős négyes.

2024-02-19 09:22:19 Life of Brian (1979) / Brian élete Xuja (4) #50

Újranézve lecsúszott az ötösről. Úgy emlékeztem, hogy picit szebb íve van, mit elődjének - de igazából a sztori nem sokkal koherensebb, és némelyik poén ugyanannyira fárasztó. Azért összességében mindig jól szórakozom rajta, kellően agyament és tét nélküli másfél óra, végig idézhető kontenttel.

2024-02-16 10:25:36 Superman (1978) Xuja (4) #73

Érdekes élmény volt újranézni ezt a klasszikust így a mai szuperhősfilm-dömpingben. A főcím szinte lemásolja az egy évvel korábbi Star Wars-ot (a zene mondjuk itt is ikonikus), illetve az első egy óra elég vánszorgó, de aztán szépen magára talál, és egy nagyon bugyuta, de szórakoztató és vicces agymenés lesz, amibe még némi filozofálást is bele lehet képzelni az ember feletti entitások felelősségéről (persze ma már ez is unásig van koptatva). Az effektek megfelelnek a kor mércéjének - a második fele kétségkívül látványos akciózuhatag, és így megbocsáthatóak az elején levő gagyibb trükkök.

Reeve kifogástalanul hozza ezt a szuperembert, aki igazából annyira jó és tökéletes, hogy az már unalmas, szerintem sokkal izgalmasabb volt a többi karakter - Kidder-el remek a kémiája, Brando-t is üdítő volt látni, de a showt Hackman és Beatty párosa lopja el: előbbi kiváló érzékkel hozza a már karikatúraszerűen laza és gonosz zsenit, utóbbi pedig az egyik legszerencsétlenebb karakter, akihez valaha szerencsém volt. Természetesen komolyan vehető feszültség nincs a filmben, és jobban járunk, ha teljesen kikapcsoljuk az agyunkat, de a szórakoztató mivolta miatt a (gyenge) négyest így is kiérdemli.

Újranézve is egy stílusos, szépen fényképezett, feszült slasher némi finom humorral és egy elég hatásos befejezéssel. A másfél órás film amúgy néha elég eseménytelen, és a horrorjelenetek sem túl parák (a 4 évvel korábbi Texasihoz képest a fasorban sincs), de amúgy hangulatos, és nagyon tetszett Myers természetfeletti manifesztációja főleg Pleasance karaktere által. A filmzene szintén ikonikus, és az egyik legnagyobb erőssége.

Az alakítások korrektek - a tinik kellően idegesítőek, hogy ne sajnáljuk annyira őket, Curtis karaktere viszont nagyon szimpatikus, neki tényleg tudunk szurkolni, hogy túlélje. Az utolsó 10 perc már a műfajhoz és az addigi feszültségteremtéshez illő adrenalinlöket - a nyitott és hátborzongató befejezés pedig nagyon illik ide, a folytatásokat viszont ezúttal passzolom majd.

2024-02-15 10:21:49 Novecento (1976) / Huszadik század Xuja (4) #20

Epikus történelmi tabló nagyszerű szereposztással, parádés vizualitással, explicit erőszakkal és erotikával. A nagyszabású, évtizedek alatt játszódó sztori egyrészt megidézi a Vándorszínészek koncepcióját (de annál sokkal kevésbé absztraktabb), másrészt pedig kissé elnagyolt, de azért részleteiben mégis autentikus képet ad az akkori életmódról és viszonyokról. De Niro és Depardieu felnövése, a gyerekként megélt élmények baromi hangulatos jelenetek, és a paraszti miliő ábrázolása is nagyon betalál - de kettejük összefonódó sorsa a második felében is tartogat erős részeket.

Amiben már kevésbé éreztem jónak, az a jellemábrázolás (pláne az olyan szintén epikus és szerteágazó családregényekhez képest, mint mondjuk a Keresztapa). Itt van egy 5+ órás film, és alig bontja ki a karaktereket, igazából mindenki fekete-fehér (Depardieu nagyon állhatatos, jóságos és tiszta, ellenpontja az állatias, szadista Sutherland). Talán De Niro a kivétel, de ő meg sajnálatosan szürke, valahogy elsikkad a karaktere (illetve én még sosem éreztem ilyen enerváltnak a játékát korábban). Színészileg amúgy abszolút Sutherland fasisztája viszi a prímet, az addigi filmtörténelem talán legbrutálisabb karaktere (már-már karikatúraszerűen gonosz). Sanda hiába gyönyorű színésznő, az alakítása jóindulattal is csak közepes.

A másik gyenge pontja a politikai szál, ami szintén baromi fekete-fehér, az utolsó fél órában pedig olyan propagandába csap át, amelyet még a Patyomkin is megirigyelne. Mindenesetre így is az volt az érzésem - köszönhetően a nagyszerű rendezésnek és a kellően magasztos filmzenének - hogy megelevenednek a vásznon az akkori korszellemet alakító ideológiák és embertípusok, sokkal univerzálisabb lesz az egész annak ellenére, hogy alig hagyjuk el a kis falu színterét. Bár aggódtam előzetesen az esetleges öncélúsága miatt, de a polgárpukkasztó jelenetek kifejezetten jól sikerültek - baromi színesen és jól időzítve helyezi el Bertolucci ezeket a csúcspontokat, amik egyszerre szórakoztatóak, megrázóak és néhol nevetségesek. Stabil négyes, de mindenképpen érdemes az újranézésre.

Kicsit lassan indul be, illetve a közel 2 órás játékidőn lehetett volna talán kurtítani, de tényleg nem sokkal marad el Siegel eredetijétől. Nekem az összességében jobban tetszett - főleg a rendezés, a filozofikussága és a szépen felépülő paranoia miatt - de azért ez is egy teljesen korrekt remake, és az azóta eltelt több mint 20 év miatt horrorként jóval hatásosabb. Némely jelenet egész vérfagyasztó, és kiválóak az effektek is.

Sutherland baromi szimpatikus (szokás szerint), őt öröm volt nézni, de Adams is nagyon tetszetősen hozza a karakterét, Nimoy pedig egészen ördögi, talán csak Goldblum volt kissé haloványabb. A befejezés is baromi hatásos - bár Siegelé is az volt - csatlakozva Olórinhoz, én is becsokiztam tőle (bár azért némileg számítottam rá.) Stabil négyes.

Összes komment...