Xuja

6. Holtak hajnala? (1978)

6. Kínai negyed?

Nagyszabású, megindító, részletgazdag, kőkemény dráma biztos kezű rendezéssel és döbbenetes színészi alakításokkal. Nagyon tetszett, hogy nem elfogult egyik irányban sem a film: Widmark vádló és Rolfe védő karaktere is egyaránt szélsőségnek van ábrázolva (azonban nagyon is érthető motivációval). Tracy nagyjából hasonló figurát hoz, mint az Aki szelet vet-ben, csak itt sokkal kevésbé enged teret a forgatókönyv a humornak: nincsenek vicces odaszúrások, sem maró cinizmus, csak a vágy az igazság felderítésére és a dolgok megértésére - már ha ez lehetséges ebben az esetben. Erős négyes.

7. Kamerales?

2. Rivaldafény?

4. A gyanú árnyékában?

A BUÉK szerintem egy teljesen korrekt, ügyes alakításokkal és fordulatos sztorival megspékelt romkom (persze az eredetiségfaktora - remake lévén - közel zéró). És azt se mondanám, hogy annyira ismeretlen lenne..

Lehet én leszek az ördög ügyvédje, de szerintem nem ér fel Kuroszavához. A történet kétségkívül erős, a fényképezés szép, az alakítások hatásosak, de nagyon vontatottnak éreztem néhol (főleg a családi flashbackeket). Az viszont tanítani való, ahogy a néző a történések hatására átgondolja a karaktereket és kontextusba helyezi az eseményeket - csak ehhez nem feltétlen kellett volna 2+ óra. Illetve az egész inkább egy Vihar kapujában parafrázis, mintsem eredeti és filmtörténeti mérföldkő.

Egy fokkal gyengébb, mint elődje (mind vizuálisan, mind történetben), viszont így is kiváló szórakozás volt, talán még inkább westernesebb, mint A testőr. Toshiro ismételten remekel, ízig-vérig profi a marcona, de nagyon emberséges szamuráj szerepében. Való igaz, hogy a történet túlzásba viszi a gyermeteg és buta karaktereket, de ez egy ilyen műfaj - és szerintem Kuroszava teljesen tudatosan forgatja ki és teszi nevetségessé ezeket a western sablonokat. Na meg ez egy teljesen feelgood, tét nélküli szórakoztató film (de ennek ellenére lehet izgulni is rajta). Egyedül talán a képi világ kapcsán éreztem komolyabb hiányérzetet, sajnos itt már abszolút nem volt fókuszban az, hogy innovatív beállítások legyenek. A négyes persze nem lehet kérdés.

Vagány, tökös, gondolatgazdag, humoros és mozgalmas road movie két remekbeszabott főhőssel. Trintignant figurája is remekel a visszahúzódó, szárnyait bontolgató, bizonytalan fiatal szerepében (és ő az, aki ugye karakterfejlődésen esik át), de a fő attrakció itt Gasmann: szinte eggyé válik a karizmatikus, sármos, ultra magabiztos rosszfiú szerepével. Az szintén egy forgatókönyvi bravúr, hogy ezen a kezdetben egydimenziós szerepen mennyit csavarnak a későbbi történések. A vége kissé kiszámítható, valamint a játékidő végére kicsit veszít a lendületéből, de mindenképpen üdítő és egyedi élmény volt, nagyon élveztem én is ezt az önfeledt sodródást. Erős négyes.