Xuja

Tapasztalat: 1567 film
Kompetencia: 9 film
Súly: 1792
Regisztráció: 2011. július 5. (12 év, 8 hónap)
Kedvencnek jelölték: 50 user

Bemutatkozás

öncélú, öntörvényű, örökké örömtelien ökörködő

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1993
Lakhely: Budapest

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Tár
 
4 2024-03-19 3,7
(174)
The Whale
A bálna
4 2024-03-14 3,9
(275)
Being There
Isten hozta, Mister!
4 2024-03-12 4,2
(166)
Babylon
 
3 2024-03-11 3,9
(298)
Angi Vera
 
4 2024-03-07 3,9
(134)
The Brood
Porontyok
4 2024-03-05 3,8
(151)
An Cailín Ciúin
A csendes lány
4 2024-03-04 4,3
(173)
The Banshees of Inisherin
A sziget szellemei
4 2024-03-01 4,1
(451)
All That Jazz
Mindhalálig zene
4 2024-02-28 4,0
(158)
Aftersun
Volt egyszer egy nyár
4 2024-02-27 3,9
(185)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2024-03-19 10:10:58 Sztalker (1979) / Stalker Xuja (5) #110

Kétségkívül a szerzői sci-fi csúcspontja.. meditatív, transzcendens, lassú sodrású, filozofikus remekmű ez, amiben olyan formai és tematikai gazdagság van, hogy szabályosan beleszédülhet az ember. Szerencsére a bővített játékidő ad teret kicsit elgondolkozni, töprengeni a látottakon, de így is lehet, hogy több kérdésünk lesz a végén, mint az elején. A mű szerkezete egyébként eléggé hasonló a Solarishoz - de annak a koncepciójához képest ez még sokkal absztraktabb, univerzálisabb és megfejthetetlenebb.

A karakterek tovább erősítik ezt az univerzalitást - ezért jobbára nem is személyneveket kapunk, hanem típusokat megtestesítő egyéneket - a Professzor és az Író is végtelenül cinikus, mindenfajta reménységet már régen feladott személyiség, csak az anyagi világban betöltött szerepük más. Sztalker cserébe egy sokkal céltudatosabb és állhatatosabb karakter - a közte és a "vendégei" között levő szellemi párbaj pedig a film talán legérdekesebb aspektusa.

Formailag szépen követi az eddigi műveit a rendezőnek - a slow cinemás koncepció, a vibrálóan élénk, de mégis nyugodt állóképek, az enyhén nyomasztó, mélységbe meredő atmoszféra mind megtalálható, ugyanakkor az eddigi filmjei nem érződtek ennyire szépen megmunkált, kerek egésznek, mint ez. Nagy bravúr, hogy a posztapokaliptikus világképet mindenfajta effekt nélkül teremti meg (még a Solarisnál is minimalistábban), ennek ellenére mégis, a 2001-hez mérhetően korszakalkotó képileg is. A korszak egyik legjobb mozija.

2024-03-15 21:53:10 [Vapiti 2023] Xuja #78

Megyek én is :)

2024-03-15 14:19:36 The Whale (2022) / A bálna Xuja (4) #17

Szépen végigvitt, érzelmes, jól megkomponált kamaradráma egy valóban nagyon erős alakítással. Ha a Párhuzamos anyák-ra ráhúztam, hogy egy kifejezetten visszafogott film, de amin azért felismerhető a rendező markáns kézjegye, akkor az erre az alkotásra is igaz: Aronofkyhoz képest ez formailag és tematikailag se annyira intenzív, mint a korábbi filmjei, ugyanakkor a végére azért megkapjuk azt a katarzist, amit megszoktunk a rendezőtől.

Tetszetős, hogy a film úgy beszél megváltásról, istenkeresésről, bűn és bűnösség kérdéséről, hogy nem próbál tanmese lenni, és igazából nem akarja megválaszolni a feltett kérdéseit (nem is lehet). Fraser nagyon hiteles - mind fizikailag, mind mentálisan eggyé válik a karakterével. Tény, hogy az egész alkotást áthatja némi hatásvadászat, illetve a giccshatáron egyensúlyozik (ami amúgy szintén nem idegen Aronofkytól), de engem így is meg tudott venni kilóra. Erős négyes.

2024-03-13 22:25:53 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Xuja #27281

That escalated quickly..

2024-03-13 10:09:33 Being There (1979) / Isten hozta, Mister! Xuja (4) #15

Abszurd, bizarr, álomszerű, ugyanakkor nagyon emberi és szívhezszóló dráma / vígjáték Sellers jutalomjátékával. Az első felében még annyira nem egyértelmű, hogy mire megy ki a játék - de persze ez a fele is szórakoztató, viszont az utolsó egy óra már színtisztán felemelő és egyedi élmény. A politikai szálat nagyon finoman, ízlésesen és pártfüggetlenül hozták be (a'la Mr. Smith), a folyamatos TV bejátszások pedig hozzájárulnak ehhez a trippy atmoszférához (egyébként formailag nem lenne annyira különleges.)

Sellers talán legjobb alakítása - annyira tiszta szívű, nyugodt, ugyanakkor érzelmekre nagyon is képes ez az értelmileg visszafogott karakter - az pedig tovább erősíti a dolgot, amilyen helyzetekbe kerül, és ahogy a környezetével interaktál. McLaine szokás szerint imádnivaló és angyali (mintha egy az egyben a Wilder filmekből emelték volna át a figuráját, csak persze már kicsit érettebben és kevésbé naivan), Douglas pedig szintén nagyszerű. Erős négyes.

2024-03-12 10:04:32 Babylon (2022) Xuja (3) #46

Eléggé felemás érzéseim vannak. Egyrészt a koncepció ambíciózus és megsüvegelendő, valamint rendezésileg, formailag ez egy baromi impozáns darab, remek rendezéssel / zenével, és egy kiváló szereposztással (sajnos a karakterekre és alakításokra már nem vonatkozik ez). Chazelle nagyon jó érzékkel adagolja a tempót, főleg a párhuzamos vágások tetszettek egyes jeleneteknél, érezhető, hogy formában van és hogy biztos kézzel dirigálja le ezt az opust. Csakúgy, mint Scorsese, eléri, hogy a 3+ órás hossz ne érződjön annyinak (bár tény, hogy itt ugyanakkor a tartalmi plusz nem indokolja ezt a hosszt.)

De akkor miért hármas? Először is, nem tudtam, hogy mennyire vegyem komolyan. Ha már Scorsesét emlegettem, biztos vagyok benne, hogy a Wall Street farkasa volt az (egyik) inspiráció, a túltolt szatíra jellege azonban csak részben működik. Egyrészt nem ismerjük meg kellően a karaktereket, nem tudunk velük kellően együtt érezni - hab a tortán, hogy Robbie és Pitt is a karrierjük egyik legnagyobb ripacskodását hozzák - nem értettem, hogy miért kellett a karakterek szerethetőségét is feláldozni az explicitás oltárán. Calva szimpatikus egyedül, de ő meg sajnos eléggé szürke marad végig, hiába próbálkozik a forgatókönyv feltupírozni.

De ami a legrosszabb, az azok a válogatott gusztustalanságok, amikkel megörvendeztet időnként a rendező úr. Szar, pisi, hányás - a legócskább tinivígjátékok humorát emeli át Chazelle, ezek nélkül simán kijárna neki a négyes. A film humora persze nem csak ebből áll - a hangosfilmre átállás nehézségeit bemutató jelenet sírvaröhögős és nagyon megkapó - de ugyanakkor azért legalább annyiszor félresikerült a vicceskedés, mint amennyiszer betalál. Az öncélúság a jelenetekben is megmutatkozik - a csörgőkígyós hülyéskedés se nem poénos, se nem stílusos, Maguire különszáma pedig hiába guilty pleasure, eléggé elüt a mozi többi részétől. Erős hármas.

2024-03-11 10:07:47 Angi Vera (1978) Xuja (4) #15

Valamiért 79-esnek hittem.. Egyszerű, straightforward dráma megkapó és hiteles alakításokkal és autentikus korszaklenyomattal. Azzal nem értek egyet, hogy a diktatúra ábrázolásában különösebben súlyos vagy átütő lenne - ilyen szempontből egy Szegénylegények vagy az Ötödik pecsét sokkal húsbavágóbb, viszont ennek a filmnek a szelídebb koncepciója is bejött - a csúcspont tényleg az a jelenet, ahol mindenkit elemeznek, és pszichológiai eszközökkel próbálják alázatra bírni őket. De a fülszövegben említett átképzés azért lehetett volna érzékletesebb is.

Pap Vera nagyszerű a szerepben - állhatatos, elvhű alakja nagyon szerethető (a színésznő pedig elképesztően gyönyörű), bár én kicsit arra számítottam, hogy erőteljesebben előjön a személyiségtorzulás, amit a rendszer gyakorolt rá. Pásztor szokásosan hibátlan - az ő megtört és nihilista alakja uniformizálja a jellegzetesen kelet-európai közegeket elérő kilátástalan emberutálatot és depressziót. Gyenge négyes.

2024-03-06 18:55:26 Mad Max (1979) Xuja (4) #38

Egy kissé harmatos film rémlett, újranézéssel feljebb emelkedett a polcon. Egyrészt remekül gyúrja össze az apokaliptikus, nihilista hangulatot (Dawn of The Dead), az antihős koncepciót (Peckinpah) és a kemény zsarufilmeket (Dirty Harry) - a korszak egyik legkíméletlenebb és legbrutálisabb (ami alatt persze nem a gore-t értem) akciófilmjét kihozva belőle. A zsigerien sötét atmoszférát néha megtöri egy kis hollywoodi cukormáz, de a szerelmi szál is megbocsátható a későbbiek fényében.

Az első felében kissé zavart a karakterek egydimenziós volta, de aztán megvilágosodtam - Max bekattanása igazából a lényeg, és ez a straigforward bosszútörténet Gibson eszköztelen játékával így telitalálat volt. Ha már akciófilm, látványos és izgalmas - bár ilyen tekintetben a már említett Konvojtól elmarad kissé. Igazából a tempója lehetett volna jobb, emiatt le is csúszik az ötösről, illetve némi humor sem ártott volna - de talán nem is volt koncepció, így érzésre egyáltalán nem feelgood mozinak szánta ezt Miller.

2024-03-06 18:44:30 The Brood (1979) / Porontyok Xuja (4) #9

Kevésbé B filmes, mint a Paraziták - erős atmoszférájú, intelligens metaforákban beszélő, helyenként igencsak parás kis szörnyszülött ez. A maszkmesteri munka tényleg elavult kicsit, de amúgy gore-ban tudott némi újdonságot mutatni (amikor a csaj felemeli a lepelt..). Ha végiggondoljuk a sztorit, persze számtalan kérdés merül fel, de nem gondolom, hogy ez a fajta balladai homály amúgy ne állna neki jól - a pszichiáter ambivalens karaktere például így volt izgalmas.

A színészek igencsak középszerűek, de ide nem is kellett nagyon sokkal több - Eggar azért egészen ördögi volt, és kifejezetten bravúros koncepció volt ennyire angyali arccal ábrázolni ezt a karaktert. Ha az Ördögűzőt blaszfémikusnak neveztem azért, mert meglepően explicit dolgok történnek a gyerekszereplővel, akkor ez itt is igaz - ráadásul itt a kislány fele annyi idős. Hiába élik túl, ez a traumazuhatag az egyik legmegrázóbb "happy ending", amit valaha láttam Stabil négyes.

2024-03-05 10:23:52 An Cailín Ciúin (2022) / A csendes lány Xuja (4) #19

Lírai, intim filmköltemény a szeretetről (és a hiányáról), emberi kapcsolatokról, felnövésről. Csendes, akár csak a főszereplője, itt az apróbb jeleneteknek is sokszor súlya van - de ettől függetlenül vannak benne erőteljes drámai csúcspontok is. Formailag nem annyira egyedi, de azért szép és biztos kezű a rendezése, és a befejezés is nagyon meghatóra sikerült.

Én imádtam Clinch-et - tüneményes kislány, és így még szomorúbb és tragikusabb nézni a körülményeit. Bennett és Crowley alakítása is kiváló - előbbi már az első pillanatoktól kezdve szimpatikus, de a nagyobb bravúr mégis az utóbbihoz kötődik, aki csak lassabban képes kapcsolatot kialakítani Clinch-el, de végül mégis ugyanoda jut (sőt, talán még őszintébb és szeretetteljesebb is lesz a viszonyuk, lásd utolsó jelenet). Stabil négyes.

Összes komment...