ChrisAdam

2018-06-20 21:34:45 [Foci VB 2018] ChrisAdam #66

A spanyolok patikafutballja meg az irániak káoszjátéka nehezen fér meg egymás mellett. :D

2018-06-20 04:42:09 [Tévésorozatok] ChrisAdam #3282

Nos, azok után, hogy tavaly javarészt végigszenvedtem a 13 Reasons Why első évadát, most a második is lecsúszott - húgom nagyon győzködött, hogy micsoda magasfeszültség uralkodik benne, így hát...
Tavaly kifejtettem, hogy miért nem tetszett az első évad - a melodramatikus picsogás és az unalomba fulladó történetmesélés nem különösen ad sok újat, de aztán sokadik vélemény és beszélgetés után elismertem: sok közrejátszik, ha a néző nem tudja magát beleképzelni egy ilyen sulis környezetbe, vagy "bullied" személy szerepébe. Én nem igazán tudtam és ezért sem ültem tűkön végig mind a 13 részt.
Így aztán elismertem, hogy a sorozat nem csak fontos lehet jelenkorunkban: ekkora nyilvánosságot és népszerűséget ritkán kap a téma, bár ezt az őszi szexuális zaklatás után már nem mondhatjuk el. Viszont azt is elismerem, hogy az alkotók mertek annyira bátrak lenni, hogy Hannah Baker tragédiáját egy életszerű történetbe ágyazták bele. Azaz az első évad nincs tele szappanoperás fordulatokkal, hihetetlen történetekkel, hanem az apró kis (vagy egy-két nagyobb) részletekben találja meg a 13 okot. Ez pedig segíti a nézőt és inkább a bajban levőket, hogy még inkább magukénak érezzék a sztorit. Így összességében bármilyen patetikus ömlengés a sorozat Hannah Baker narrációban tolt Coelho-boldogmondásaival, a sorozat fontos és jó, hogy elkészült. Az már más kérdés, hogy mennyivel lehetett volna ezt jobban.

És itt a második évad, ami az első évadban a feszültség tetőfokán elhelyezett cliffhanger után több hónappal folytatja a sztorit és igazából ugyanazt járjuk újra és újra körbe, miközben újabb elképesztően izgalmas részleteket tudunk meg Hannah életéről.
A sorozat pedig végérvényesen itt bukik el, nem is csak elbukik, hasal és fetreng, vérzik és haldokol... merthogy az utolsó erényét is elveszti a második etapra: az első évad életszerű elemeit, karaktereit és drámáit totálisan túltolja, a giccs és ömlengés szerintem még sosem volt ilyen magas frekvencián mozgóképen. Olyan szintű nyáladzás ömlik a képernyőre, egyenesen szembe a nézővel, hogy kénytelenek vagyunk a szemünk helyett a monitort törölgetni. Persze Hannah Baker és barátai drámája nagyon részletesen be van mutatva, annyira, hogy tökéletesen elég lenne mindez a sok információáradat, hogy a monitor helyett mégis a szemünket törölgessük, a drámáskodás olyannyira tolakodó, mint a hasisárus a kispesti piacon. Az utolsó rész kifejezetten díjazott ebben, Hannah temetése egyszerűen undorító és gátlástalanul érzelgős. Egyszerűen szégyentelen, hogyan bír valaki ilyet rendezni... na meg persze nézni. Az amerikaiak nagyon értemek ehhez...

A baj viszont igazából az, hogy eközben a második évad még érdekesebb drámával hozakodik elő. Mert a 13 Reasons Why problémája nem az, hogy a történet rossz vagy benne a karakterek, hanem a mód, ahogy elmeséli és bemutatja azt. Hannah Baker meghalt és mögötte dominóban dőlnek ki az emberek, megvannak az újabb célpontok és depressziós diákok, és ez nagyon is jó, lenne benne spiritusz, hisz láthatjuk, milyen károkat tud okozni egy közösségben egy ilyen horderejű ügy. Viszont mindig egy lépéssel, vagy egy méterrel előrébb húzza meg a határt és mindig éppen annyira lesz "túlzás" a sorozat, hogy képtelenek legyünk igazán elérzékenyülni. Az első évadnál érdekesebb dráma pedig éppen azért lehetséges, mert Hannah Baker tulajdonképpen szerethető, de nem kifejezetten izgalmas karakter. Tulajdonképpen az egész sorozatban csak szellemként jár-kel, flashbackek állandó szereplője, így közel sem kap akkora dimenziót, mint mondjuk Jessica, Justin Foley vagy Alex Standall... vagy esetleg Clay Jensen Clay barátnője, kár, hogy őt csak felületesen érintjük.
És éppen a második évad róluk szól: az ő drámájuk és kálváriájuk és habár Clay még mindig clumsy és örökké csak drámakirálynő lesz, karaktere íves változásokat jár be. Az igazi és átérezhető, valódi dráma viszont Jessica és Justin drámája. Az ő ügyük igazán valódi, Jessica félelmei és szégyenkezése a történtek miatt, Justin családi háttere és mély bűntudata, Alex "halál utáni" élete és saját maga elfogadása... Ezek mind jól vannak bemutatva, de mégis olyannyira elvesznek és nem domborodnak ki Hannah Baker agyonrágott drámája miatt, hogy mégsem hagynak maradandó nyomot. Főleg, hogy a második évad - talán a 13 rész kitöltése végett - tele van felesleges és irreális sztoriszálakkal Tony és barátja szála, aminek semmi, de semmi értelme és haszna nincsen, csak a kötelező homoszexuális karakteréhséget elégítik ki, amikkel nem is tud igazán a sorozat életszerűsége megharcolni, papírszagú csavarok és fordulatok, kiszámítható fejlemények várnak ránk. A finálé pedig egyenesen szörnyű, úgy, ahogy van, borzalmas Tyler Terminátorosdija nevetséges, de talán még inkább Jessica és Justin szexjelenete, amivel éppen a "gondosan" felépített pozitív karakterüket ásták el a nézők előtt, Alexszal mi lett?? Persze a kötelező cliffhanger ott van - aminél szerintem nevetségesebbet nem nagyon láttam - és ezáltal tényleg átlépett egy olyan határt a sorozat, ahonnan már nincs visszaút: ebből vagy tömény thriller lesz, ömlengős, gyenge kivitelezésben, vagy pedig egy újabb kör bíráskodás és nyavalygás, siránkozás. De ez a vég nem sok jót sejt a harmadik évadra.

Kár érte, pedig ha fókuszáltabb lenne és szikárabb, nagyon is jó sorozat lenne, főleg, hogy a legtöbb színész nagyon is jó, a történet is remek, csak rengeteg felesleges mellékutat jár be, ráadásul jó tocsogósan... Kíváncsi vagyok, akinek az első évad tetszett, hogyan jön ki ezzel.
Mindenesetre tőlem kap egy 10/4. Annak a pár jelenetnek, amiben azért van erő és valódi dráma. De azért ez még kevés.

Meglepetés a film, mert habár tudtam, hogy szatíra, nem gondoltam, hogy ennyire frappáns és különleges humorú. Peter Sellers zseniális. Ez akkoriban nagyot "robbanhatott". Megnéznék egy jelenkori verziót is.

2018-06-17 22:21:32 [JÁTÉK] ChrisAdam #31772

Ha senki nem jelentkezik, akkor a jövő hetet én vinném, a jó öreg "chrisadames" agycsorbító feladványokkal. Addig olajozzátok az agysejteket. Köszi mimóza a játékot! :)

2018-06-17 18:59:20 [JÁTÉK] ChrisAdam #31755

1.

2.
nem elérhető, kis türelmeteket.
3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.


Mimóza sajnos egyéb okok miatt nem lehet jelen a kezdésnél, ezért az ő képeit most én közlöm.

Jó játékot!

Sokszor elhangzott már, hogy a jelenkorunk a világegyetem eddigi legbiztonságosabb világa. Az összes ismert betegséget szinte tudjuk gyógyíttatni, a közbiztonság többnyire stabil, az éppen folyó háborúk az emberiség nagyon kis százalékát érinti és nem követelnek több százezer, millió életet, az oktatás szinte minden élő emberre kiterjed, sose eddig nem volt ennyire "jogosult" az életre és élethez való feltételekre az ember elviekben, mint ma, a globalizáció újabb és újabb lehetőségeket nyit az emberek előtt... Minden negatív lenyomat ellenére a mai világunk tényleg felettébb jó azokhoz az időkhöz képest, amit az emberiség elszenvedett különböző korokban.
Viszont a béke relatív és mivel az emberiség fejlődése egy felfelé ívelő folyamat, ezért valahogy mindig is a jelenkor lesz az, amiről elmondhatjuk azt, hogy a "legjobb". Kivéve persze egy világháború kellős közepén. A történelem viszont arra is rámutat, hogy a fejlődés egyik - és sajnos leggyakoribb - útja a rombolás. Ezért a körforgás: felfelé ívelő világ és porrá zúzó csapások, háborúk és újra; éppen milyen periódusban.
Éppen ezért a hála nem maradhat el, de azért a hála mögött bennem mindig ott van egy kis gondolat, hogy mi egy felfelé ívelő világban élünk...

2018-06-15 20:09:35 [JÁTÉK] ChrisAdam #31753

Eladó még mindig a játékvezetői műszak vasárnap estére! Órabér és bónuszok privátban.

update: Mimóza vezeti a játékot vasárnap este, hagyományos képek jönnek, de a jövő hétre még mindig szabad a vásár!

2018-06-14 22:13:50 [Általános fórum] ChrisAdam #7466

Az alábbi eseményre dikalosz kolléga felajánlja páros nyereményjegyét "aki kapja, marja" alapon. Sajnos egyéb elfoglaltsága miatt nem tud ott lenni, most pedig épp vezet, ezért szólok nevében. Aki először válaszol a kommentre, az már írhatja is nekem privátban a nevét és fent lesz a VIP-listán. :)

előzmény: ChrisAdam (#7465)

2018-06-12 20:16:57 [JÁTÉK] ChrisAdam #31750

Egyébként most megnéztem, tényleg majdnem ugyanaz a kép. (Ide feltöltöttem, még a gépemen még megvan.) És a fákat persze senki nem felejti el... de ha felhasználnád újra, csak szólj, még azok is megvannak. :D

előzmény: BonnyJohnny (#31749)

2018-06-12 19:38:11 [JÁTÉK] ChrisAdam #31748

Pedig tudhattam volna, hogy a Forma-1 nem maradhat ki a fordulódból... Ó. :)
Haha, hát erre az Erőszakikos képre nem is emlékszem!

előzmény: BonnyJohnny (#31747)

2018-06-12 14:51:54 Ant-Man (2015) / A Hangya ChrisAdam (3) #61

Na, ezt is letudtam így sok-sok év után. Merthogy két éve egyszer elkezdtem és annyira békésen belealudtam, hogy csak a mostani megtekintéskor ugrott be, hogy egyáltalán láttam az elejét. És még így is teljesen újként hatott. Ez azért nem jó ómen, főleg, hogy most is sikerült megszakítani egy nyolc órás szunyával a filmet. A második felére viszont érdemes azért kivárni, mert javarészt ott lapulnak a jó dolgok. Mert az utolsó fél óra kifejezetten jó, azért is, mert általában a szuperhősfilmek esetében pont fordítva szokott lenni, a finálé durrogtatásait már csak üveges tekintettel, élőhalott módban szokás nézni - legtöbb esetben. Itt azonban egész szórakoztató és látványos ez a végjáték, az atomok közti tripet pedig nyáladzva néztem... viszont összességében azért nem volt elég merész, lehetett volna sokkal több eredetiség benne és bátorság. Akár ezt a kis tripet tekintve. Valahogy hiányérzetem maradt, mert tudott volna többet is, Edgar Wright nevét megpillantva meg aztán pláne! De még így is kellemes csalódás és egynek bőven jó szórakozás. Hangya jó karakter, szerethető és sokkal inkább kézzel fogható, mint a többi kirakat Avenger. Michael Douglas és Evangeline Lilly viszont szörnyes sablonos, főleg előbbi coelhói magasságokba röpködött szentbeszédei és unalmas megjegyzései elég bosszantóak, viszont ellensúlyozza Pena és Rudd párosa. Lehetett volna sokkal jobb is a Hangya, viszont másrészről lehetett volna mérföldekkel rosszabb is. Alvási problémáim meg legalább nincsenek. :)

Hát pont nemrég került elém a Neveletlen hercegnő első része és nem találtam rossznak. Persze jónak se, de simán elment szódával.
Sokáig a Mátrix-folytatások lettek volna választottjaim, hiszen ötösön állt mindegyik, mígnem nemrég újranéztem őket, de a harmadik részről még mindig azt gondolom, hogy egy jó bűnös élvezet, ha a Mátrixhoz valóban sok köze nincs. :)
Hogy “mást” mondjak... a Majmok bolygója 2. 4-esen áll, bár a gyerekkori megtekintés az utolsó bejegyzett, ugyanígy Begnini Pinokkiójával és a Reszkess, Amerikával kapcsolatban. Ezeket meg kell néznem újra. :)

2018-06-11 23:29:23 [Könyvajánló] ChrisAdam #341

A minap végeztem Murakami Rjú Piercing című könyvével és őszinte leszek: életemben nem olvastam még ennyire nyomasztó könyvet. Tulajdonképpen nem is nagyon lehet besorolni, hogy micsoda is ez, hiszen krimi és thriller, vastagon, de mégis inkább dráma, amiben van egy nagyon sajátos fekete humor és helyzetkomikum... és horror. Szóval egy nagyon masszív anyag, amiből nehéz kilábalni. A sötét Tokió esős, hideg atmoszférája teljesen bekebelez, Murakami leírásai pedig odaszögeznek a székhez. Tabuk nélkül ír le mindent, teljesen kitár mindent az olvasó elé. Éppen ezért nehéz is olvasni néha. Viszont ugyanakkor meg pedig pont, hogy könnyű: a leírások magával ragadóak és rendkívül részletesek, ritkán tudunk együtt mozogni a főhősökkel. Féltem a lezárástól, mert egy ilyet nagyon könnyen el lehet rontani, de váratlanul tökéletes. Azt hiszem, Park Chan-wook egy igazán zseniális filmet készíthetne ebből. Bár látom, már az amerikaiak lecsaptak rá...
Mindenesetre Murakami könyve briliáns, szerintem nem is utoljára olvastam, olyasmi élmény, amit nem elég átélni egyszer: pontosabban csak egyszer nem lehet minden aspektusát megfogni. Baromi fontos témáról szól és olyanról, amik inkább tabuk és legféltettebb titkaink. A társadalom romlottságáról és kiüresedettségéről, és leginkább arról, ahonnan ez jön. Nagyon melegen ajánlom, a könyv úgyis hidegzuhany lesz. 10/10

Ma végighallgattam Chopin 24 prelűdjeiből párat és a tizenötödiknél ("Raindrops") déjá vu érzésem támadt...

2018-06-11 19:21:28 [Általános fórum] ChrisAdam #7465

Nyereményjáték!

Június végén lesz második éve, hogy nincs köztünk Carlo Pedersoli, azaz Bud Spencer, aki önálló és Terence Hillel közös filmjeivel örökre beírta magát rajongók millióinak szívébe. Az évforduló alkalmából június 15-én pénteken 18 órától emlékprogramot rendeznek a XV. kerületi Pólus Moziban, ahol egyetlen alkalommal levetítik Az ördög jobb és bal keze című western-vígjátékot, majd a Bud Spencer-Terence Hill Emlékzenekar ad koncertet a páros legnépszerűbb filmzenéiből.

Ez alkalomból nyereményjátékot hirdetünk! Egyetlen kérdést teszünk fel nektek, Nektek pedig csak egyetlen dolog a feladatotok: a választ a Facebook poszt kommentjei közé kell írni.

A kérdés: Melyik vízilabda-válogatott ellen, melyik évben és hol játszotta utolsó mérkőzését az akkor még aktív sportoló Carlo Pedersoli, mielőtt Amerikába szegődött volna filmszerződése miatt?

A nyereményjáték beküldésének határideje június 14. 12:00. Eredményhirdetés ugyanaznap, 15:00. 5 páros jegyet sorsolunk ki a helyes megfejtők közül. Az emlékműsor június 15-én, pénteken, 18 órától lesz a Pólus Moziban, melynek programja és Facebook eseménye itt tekinthető meg.

Hajrá és sok sikert! :)

(A válaszokat a Facebook poszt alá tessék, ne ide, kivéve, ha nincs Facebook felhasználód.)

Egészen elképesztő, mit össze nem hoz, teljesen kiütött. Alapvetően hálás vagyok, hogy semmit nem tudtam a filmről a címen és a műfaján kívül, így aztán az is meglepett, hogy csehszlovák és a főszereplő a Menzel filmekből ismert és kedvelt Hrušínský. Így aztán folyamatos meglepetések sorozata ért, hiszen a történetet és annak korát sem tudtam. De aztán meglepett a kitűnő rendezés, a briliáns kamerakezelés (tanítani kéne!), a vágás (azok a váltások, remélem tananyag!), leborulok, szerintem még párszor csak megnézem ezeknek tanulmányozására. Hrušínský páratlan játékot nyújt, rászabták ezt a karaktert, na persze azért sokat hozzátesz a mi Gálvölgyink is (nézzétek szinkronosan!). Az igazi sokk pedig mégis az utolsó fél órára jut, a tetőpont pedig az utolsó jelenet, egyszerűen futkosott hátamon a hideg, nem láttam még filmet, ami ennyire intim módon érintette volna a II. világháború borzalmait úgy, hogy egy ártatlan képet vagy konkrét mondatot nem mutat fel. Ilyenkor sajnálom, hogy nincs stáblista, csak "Konec", nincs mit üveges tekintettel bámulni sokkolt állapotomban.
Mestermű. Magasan. Egészen elképesztő.

2018-06-10 12:38:31 [JÁTÉK] ChrisAdam #31699

Ma 19 órától játszunk, BonnyJohnny a játékmester hagyományos képes feladványokkal!

2018-06-10 12:17:54 The Fall (2006) / Zuhanás ChrisAdam (3) #47

Persze, mint általában mindent. Kivéve Menzelt. :)

előzmény: mimóza (#46)

2018-06-10 01:54:30 The Fall (2006) / Zuhanás ChrisAdam (3) #45

Fecseg a felszín, hallgat a mély, pedig nem messze volt attól, hogy igazán zseniális legyen. De a négyesem is inkább az elképesztő látványnak szól, amivel engem meg lehet venni kilóra - ez köztudott. Viszont az is biztos, hogy Tarsem inkább jó vizuális tervezőnek, mint direktornak. A főszereplő kislány viszont zseniális, mellette Lee Pace el is törpül rendesen. A mondanivaló megvan és bizony fontos ez, de valahogy nem sikerült igazán jól elénk tárni, pedig közel volt hozzá. De elmarad a finálé hatalmas katarzisa. Inkább szólt volna a film a mozi szeretetének és a kaszkadőrök tiszteletének! ...de a látvány elképesztő, bravúros, letaglózó. Ezért élmény volt nézni. És már ezért érdemes nézni.

Hatalmasat akart szólni és tudott is volna, de valahogy nekem az összkép baromira felületes és egy pillanatra sem érintett meg. A zárójelenet hihetetlenül giccses és erőltetett, főleg azután, hogy valahogy nagyon nem sikerült felépíteni a tetőpont katarzisát. Bár lehet, hogy csak én voltam így, de simán elrobogott mellettem a film, nem nagyon tudott bevonzani. Ennek ellenére vannak igazán zseniális jelenetei és színészei, de a sok jó összetevő valahogy most nem ért össze.

Hihetetlen, hogy a film hosszú játékideje ellenére milyen érdekfeszítő és lebilincselő. Tom Cruise simán viszi a hátán a filmet, habár az igazi pikantériáját a filmnek Jack Nicholson adja. Lehetett volna ebből ötös is, azonban a vége túlságosan giccses lett, Rob Reinertől mondjuk pont ezt vártam.

Azt hiszem, a patikákban depresszió ellen ezt a filmecskét kéne árusítani. :)

Remek kis klasszikus, ami még javában nem ruházta fel magát az újkori horrorfilmek sémáival, épp ezért hagy időt a bemelegítésre, hangulatteremtésre, nyüzsögnek a meglepetések és habár néhol logikai bukfencekbe botolhatunk, illetve sok kérdés felmerülhet, kiváló élmény, amit igazán a zárójelenet koronáz meg. Meg kell nézzem az eredetit is.

2018-06-07 17:08:17 [JÁTÉK] ChrisAdam #31698

Még mindig eladó a vasárnapi játékvezetői poszt. Érdeklődni privátban.
Ha nincs játékvezető, akkor is lesz - én. És játszunk vasárnap 7-től.

Update: BonnyJohnny a játékvezetőnk!

mimóza: És nagyszerű is lesz!

előzmény: ChrisAdam (#31694)

Valahol a szívem mélyén néha arra vágyok, bárcsak élnék ilyen egyszerű életet. Gyönyörű film.

2018-06-04 20:03:16 Suspiria (2018) ChrisAdam (?) #4

Én nagyon is reménykedtem abban, hogy Argento stílusát elhagyják. Ahhoz Argento értett, minden más - főleg egy remake/újragondolás esetében - csak olcsó másolat lenne. Így újragondolva egy nagyon jó horror lehet, amit nem kell majd minden jelenetében az eredetihez hasonlítgatni. Szerintem ezt csak így lehet megcsinálni jól; mint például a Blade Runner 2049 - merően más stílusú és folyású, mint az eredeti, új utakat vág magának és mégis tiszteleg az első film előtt. Reménykedem, hogy Guadagnino filmje is így tesz. :)
(És egyébként nekem tetszik az új látványvilága így ebben a 2 percben, van egy markáns, hideg atmoszférája, ami nagyon "európai", számomra "creepy", simán üthet, csak máshogy, mint Argento filmje.)

előzmény: GothMan (#3)

2018-06-04 19:50:23 Suspiria (2018) ChrisAdam (?) #2

De már a trailerből is kiderül, hogy a történet több lesz (talán komolyabb is), mint az eredeti esetében. Valószínűleg rájöttek ők is, hogy vizualitás nélkül kevés, így rágyúrtak még kicsit. Persze csak tippelek és reménykedek. Én várom, bejött az előzetes.

előzmény: GothMan (#1)

2018-06-04 17:59:54 [JÁTÉK] ChrisAdam #31696

Erre nem is gondoltam, persze. Lehet a negyedik forduló és az is jó ötlet, hogy ne az összes forduló számítson bele a végeredménybe. Köszi! :)

előzmény: BonnyJohnny (#31695)

2018-06-04 16:03:56 [JÁTÉK] ChrisAdam #31694

Hölgyek és Urak!

A játék feltámadóban van, ez pedig nagy öröm. Az az ötlet merült fel, hogy ne csak gerillaszerűen, véletlen időpontokban játsszunk, hanem szervezett módon, mint régebben. Sajnos külföldi tartózkodás miatt nincs annyi időm képeket találni, vagy netán találós kérdést kreálni az elkövetkezendő egy hónapban, de az elmúlt hetek bizonyították, hogy nem kellek ide, (remélem) van elég lelkes játékvezető!
Az első forduló - BonnyJohnny javaslatára - június 10-én, vasárnap este 7 órakor lenne. Nem tűzöm ki, hogy hány forduló lesz, annyit töltünk bele, amennyi nyár végéig belefér.

Milyen játéktípusokkal játszunk?

- a hagyományos képes játék: a már évek óta megszokott, filmből kivágott jelenetek megtippelése;
- a szöveges feladvány: a "chrisadames segítségek", hosszú, csavaros találós kérdés filmes témában (példa: #31348 komment, pontos játékszabály eggyel alatta, 47);
- kvíz válaszlehetőséggel: X kérdés, 3-4 megadott válaszlehetőséggel, melyekből csak az egyik helyes (példa: #31480, pontos játékszabály eggyel alatta, 79, de az egyszerűség kedvéért lehet csak egy feladatsorral játszani + talán ez volt a legkevésbé működőképes játékmódi, rajtatok áll, hogy játsszuk-e);
- arckitakarós képes játék: filmből kivágott jelenetek karakterekkel, az ő arcuk kitakarása internetes mémarccal vagy valami ábrával (példa: #31405, pontos játékszabály eggyel alatta, 04);
+ ha van ötleted, dobd be és megbeszéljük!

Bárki lehet játékvezető. Ha szeretnél az lenni, először is olvasd és tanulmányozd át a fenti példákat és szabályokat, majd ha van fordulónyi feladvány készen, írj nekem privátban, hogy mit szeretnél játszani, illetve melyik vasárnap este. A hagyományos, illetve az arckitakarós játékon kívül szükséged lesz a segítségemre a rejtett mód miatt, ezt még nem tudom, hogyan oldjuk meg (rejtett módban jelenleg csak én látom a megoldásokat, cucuval majd beszélek, hogy ezt a szuperképességet át lehessen adni az adott játékmesterre). Hogy ennek megoldására időt adjunk, indítsunk hagyományos vagy arckitakarós játékkal.

Ha van egyéb kérdés, tegyétek fel itt nyugodtan vagy keressetek privátban. Szombat este 9-ig kérném a vasárnap esti játékvezető jelentkezését, ha nem jelentkezik senki, szöveges feladvány lesz (még van egy publikálatlan a tarsolyomban a tavalyelőtti fordulóból).

Hajrá! :)

Egy olasz jóbarátom mondta nekem éppen a héten, hogy egész életünkben a szépséget kell keressük. De ha nem ébredünk rá arra, hogy minden apró dologban meg lehet találni, akkor halálig boldogtalanok leszünk. Ősi bölcsesség, Jan Dítě alkalmazni is tudta. Szép ívet bejárt. Elgondolkodtam. Én tudok-e majd a kamerába mosolyogni és jóízűen lecsúsztatni azt a finom sört a végén? Szelíd szeretet és finom humor árad a filmből, ahogy az élet különféle szépségei a kamera előtt megjelennek. Szeretnék én is úgy látni, mint Dítě (és mint Menzel!).
...és igen, Szabó István ott van a milliomosok sorában! :)

2018-06-04 00:34:04 Ed Wood (1994) ChrisAdam (5) #42

Amikor a negatív hős pozitív lesz. Ed Wood kétségtelenül a világ egyik legrosszabb rendezője, de még így is annyi lelkesedéssel és csodálattal a filmművészet iránt, amivel sokan nem rendelkeznek. Ilyen szempontból talán nem sok különbség van Orson Welles és közte. Miért alkotunk? Hogy véghez vigyük azt, ami igazán belőlünk jön. Eddie csak ezt tette. Egy meg nem értett művész és kifordított ízlésű kontár. De igazán mély szeretettel a film iránt. Furcsa kombó.
Johnny Depp pedig bármennyire briliáns, ezt a filmet Martin Landau vitte kítűnő Lugosi Bélájával. Hozzá kell még tennem azt is, hogy nem sokszor tudnak ilyen pontosan és ízlésesen letűnt kort idézni, mint ebben a filmben. Remek és érdekes: Ed Wood művészetének szörnyűsége fel tudja idézni azt, amiért szeretjük a filmeket. Ritka sok ellentmondás fér meg békésen egymás mellett egy történetben!

Érdekes kis kitekintés az argentin kisvárosok figuráira, egy teljesen más világ megízlelése másfél órára, ám az összkép mégse annyira áttörő, hogy igazi nyomot hagyjon. És csakis eredeti nyelven.

2018-06-04 00:17:08 The Green Mile (1999) / Halálsoron ChrisAdam (5) #37

Érzelmeket keltő és a legjobb értelemben könnyfakasztó dráma, amiben hús-vér, érdekes karakterek róják súlyos drámájukat. Azt hiszem, erre kevesen képesek, hála részben Kingnek és persze a nagyszerű színészeknek. Nem egy libabőrös jelenet van, és bármilyen hosszú a film, egy pillanatra sem lankad - pedig nem egy gyors vágtájú játékidőről van szó. Nagy-nagy ötös.

Örülök, hogy a játék újjáéled, ha tényleg van kapacitás és kedv, akkor szívesen segítek a koordinálásban, bármiben, de most játékvezetőként nem nagyon tudok visszatérni, nincs rá sok időm egy jó hónapig még, majd később a nyár folyamán.
Szerintem az annak idején általam honosított kitalálós fejtörőket, stb. se feledjük, úgy emlékszem, bírtátok őket.
Az is fontos, hogy itt a nyár, mindenki szétszéled, ez szokott alapvetően indok lenni az őszi kezdésre, jelen esetben addig üssük a vasat, amíg meleg, most van kedv, legyen most a játék. Persze ez legyen a ti döntésetek!

előzmény: BonnyJohnny (#12448)

2018-06-01 18:55:29 [JÁTÉK] ChrisAdam #31687

4. Hang nélkül

2018-05-27 12:50:02 Miekkailija (2015) / A vívó ChrisAdam (3) #3

Naiv kis film, amolyan szombat este Duna TV film, azért ennél sokkal merészebb és ütősebb filmek is készültek már a szovjet elnyomásról. Néhol túlzottan hatásvadász és giccses, mintha ennek a műfajnak kötelezője lenne. Pedig nem. 50%

2018-05-27 12:47:35 Stand by Me (1986) / Állj mellém! ChrisAdam (4) #30

Bitang erős film a felnőtté válásról, King mestere ennek a témának. A semmiben alvó vidék fojtogató atmoszféráját sosem felejtem el. Mint ahogy Ray Brower arcát se.

Sajnos pont azért bukik el, mert nem tudom elhinni róla, hogy egy "talált felvétel". Pedig vannak nagyon jó pillanatai és zseniális az ötlet, a filmben is bőven benne van a lehetőség, hogy az legyen, de itt elég csak egy apró pillanat, hogy kizökkentsen és ráébresszen, hogy ez egy film, egy megrendezett anyag.
Minden elismerésem ugyanakkor, mert bizonyos értelemben meglepett. Ívesen elkerülték a gonosz megmutatását, az eszeveszett horrorokra jellemző transzcendentális effektes őrületeket, így aztán a lezárás habár kicsit hamar jön, mindenképpen meglepő és jó.
A karakterek olykori logikátlan, buta viselkedése, a papírszagú fordulatok és a hatásvadászat ugyanakkor tudatosítja, hogy itt nem a valóságot látjuk, hanem forgatókönyvet, bármennyire is erőlködnek a színészek. Így aztán a horror se fog igazán működni, bár vannak félelmetesen megalkotott jelenetek, nem tudott felcsigázni egy igazi pillanatra se. Mindenesetre nem szemét, csak nem tudta elérni a célját, pedig közel járt. Ebben a műfajban pedig azért már ez is elismerésre méltó. 45%

Először is: egyszerű
De ha mégse megy: megkeresed a szövegszerkesztő programodat (Word), kattintással megnyitod, bemásolod a kommentedet, kijelölöd a Ctrl+A billentyűkombinációval az egész szöveget és a Betűtípus szekcióban a Kisbetű-nagybetű lehetőségnél a "Mondatkezdő nagybetűk" opciót választod, melynek alkalmazása után máris emberi külsőt vesz fel véleményed és nem fog kinézni úgy, mintha egy indiai exkluzív masszázscég egyszeri és egyedi ajánlatait hirdető spamjét másoltad volna be. :)

előzmény: KONAN (#5)

2018-05-26 18:58:24 Skyfall (2012) ChrisAdam (5) #175

Ez egy makulátlan akciófilm, az elejétől a végéig helyén van benne szinte minden. Első megtekintéskor csupán pár Bond-filmet láttam, azért akkor még jóval kevesebbet adott. Most konkrétan csorgott a nyálam egyes jeleneteknél, a nyitó akció pörög, a finálé epikus és megható, az olló pedig nagyon helyén van, egy percre sem nyúlik tovább a játékidő, mint amennyire kéne és mégis mindenre van idő - ebben bukott el a Casino Royale például. Craig is felnőtt a feladathoz, hogy egy igazán jó Bond legyen. A következőben sajnos már unta.
És nem túlzok, ha azt mondom, ez a legjobb Bond-film. Jó lenne valami hasonlót kapni 25. alkalommal is.

2018-05-25 15:02:43 Eye in the Sky (2015) / Az élet ára ChrisAdam (4) #17

Kíváncsi lennék volna egy olyan verzióra is, amikor teljesen szubjektíven látjuk a történéseket, mint a konténerben és irodában üldögélő tisztek és katonák. Természetesen a drámát közelebb hozza az, hogy megismerjük a kislányt - még ha nem is olyan közelről és inkább felületesen -, de ugyanakkor ezzel nagy előnyben vagyunk a döntéshozókkal szemben és nem ugyanazon a drámán, dilemmán megyünk keresztül. Ennek ellenére a film egyik nagy erénye, hogy a történetmesélés és a végkifejlet szubjektív tud maradni, nincsen egyértelmű állásfoglalás - a hatásvadász lassított felvételek ellenére.
Nagyon érdekes film, több jelenlétet is kaphatott volna annak idején. Egy kicsit kevesebb giccsel, több szikársággal még inkább ütött volna, még inkább zavarba ejtett volna és akár ötöst is kaphatott volna. 70%

2018-05-22 14:24:43 Míg lélegzem (2018) ChrisAdam (3) #1
2018-05-20 13:47:49 [Általános fórum] ChrisAdam #7433

Ez lesz az. Az élet ára
Én meg éppen a Zanzibarról Dar-Es-Salamba tartó kompon láttam, de az utolsó kb. fél órát lekapcsolták... Azóta is listás. :)

előzmény: Thommye (#7432)

2018-05-18 17:50:16 [Könyvajánló] ChrisAdam #340

Márquez egy korai irományát vettem kezembe, az Utazás Kelet-Európában pedig lebilincselően izgalmas korrajz. Mintha órákon át a Fortepan fekete-fehér, poros, eltűnt történeteket mesélő fényképeit nézegetnénk. Életre kelt képeket ír le Márquez és ezt még izgalmasabbá teszi az, hogy a narrátor egy dél-amerikai, aki a nagyvilág Vasfüggönyt ostromló sztereotípiáival felvértezve indul neki Kelet-Európának. Márquez azonban nem áll meg csak pillanatképeknél, a korrajz jelentős összetevőjét a sztereotip fekete-fehérből, az élmény által színes, hús-vérré vált emberekből teszi össze. Így lesz hatásos és maradandó élmény nekünk is, a képgyűjtemény mozogni kezd és élni.
Kétségkívül magyar emberként az utolsó fejezet a legérdekfeszítőbb, rendkívül izgalmas, ahogy rálát - szinte teljesen pártatlanul - Márquez az itthoni helyzetre történelmünk éppen legkritikusabb pontján. Habár néhol pontatlan és tudatlan, ez teljesen érthető, hiszen a világ még bizonyos téren sötétben puhatolózott a hazai helyzetben, pontosan úgy, ahogy a magyar emberek. Felettébb érdekes a moszkvai látogatás is, egy igen széleskörű rálátást nyerünk a Szovjetunió megalomán városának életére, a lengyel, cseh és német túrák pedig szintén figyelemfelkeltő, az ötvenes évek hangulatát jól megfogó útikalauzok.
Most, hogy olvastam az író utolsó és majdnem első könyvét - hiszen ezt megelőzte a Söpredék, szépen haladok tovább az életműben, azt hiszem, megvan a nyárra az olvasnivalóm.

2018-05-11 18:45:14 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] ChrisAdam #23615

Haha, nem. :)

--
Áthelyezve a(z) Avengers: Infinity War topikból.

előzmény: kaamir (#23614)

2018-05-08 18:02:56 [Könyvajánló] ChrisAdam #337

Egy hete, együltömben végeztem ki Márquez Bánatos kurváim emlékezete című könyvét: egy lélegzetvételnyi, rövid utazás egy idős ember gondolataiban. Első könyvem az írótól (shame on me), de rendkívül élveztem a vizionárius stílusát; egyfajta bölcsességkönyv egy haldoklótól, aki ugyanakkor nagyon is él és tudja is, hogyan kell élni. Ritkán hallunk ilyen míves ódákat a szerelemhez és van lehetőség bőségesen mazsolázni az érdekes felvetések, gondolatok között. Azt hiszem, egy ideig elveszek az ő bibliográfiájában.

Ugyanígy nemrég olvastam ajánlásra Mario Vargas Llosa Szeretem ​a mostohámat című szerzeményét, szintén egy rövid könyv a szenvedélyes délvidékről, de ez inkább csak egy szenzuális élményszerzésnek készült, mint valódi mondanivaló átadására. Jelentem, nem fejeztem be, mert valahogy egy idő után elegem lett az egyik főszereplő Don Rigoberto tisztálkodási és ürítési szokásainak hosszas ecsetelgetéséből, vagy a hatásvadász erotikus leírásokból, amik nem vezettek sehova... A vége elvileg tart meglepetéseket, de van jobb dolgom is egyelőre.

2018-05-04 23:23:29 [Általános fórum] ChrisAdam #7425

Miközben a portugál lokál kiskocsmában full hangerővel megy a Pink Floyd The Wall teljes albuma, egy olasz haverral éppen a nemrég látott giallo eredeti címeit mondatom ki és gyönyörködök bennük, mikor egy idősebb fószer felugrik a nagy hangzavarban és elkiáltja magát: még nem múlt el éjfél és Star Wars Nap van, meg kell néznem a legelsőt és sörösen sietős léptekkel fut ki az utcára, bele az éjszakába...
Ezt a pillanatot nehéz lesz überelni. :)

2018-05-04 19:21:39 [Tévésorozatok] ChrisAdam #3263

Engem megburítanak ezek a videjók te$$a. :)

Amúgy viccen kívül, Dancsón keresztül sok-sok filmet néztem meg, szerintem eléggé kifinomult és széles filmes ízlése van (toplistái alapján), és igen tehetséges videós (csak nem használja ki annyira, amennyire lehetne). Az más kérdés, hogy milyen közönséget szolgál ki, ez a Dikh TV-s vagy a Luxusfeleséges agymenés nagyon bejött neki: erre van kereslet, hatalmas nézettséget hoznak neki (már nagyobbat is mint a csatorna eredeti tematikája, a filmek). És mindenesetre még mindig jobb Dancsó, mint Szirmai vagy a témában hasonlatos vloggerek... Mondjuk ez talán a piac minőségét határozza meg.

előzmény: Olórin (#3262)

2018-05-04 09:19:51 [Tévésorozatok] ChrisAdam #3260

Jelen, hála Dancsónak. Felfoghatatlanul hulladék, de annyira, hogy azt megfogalmazni nem lehet. Egy ócska századmásodperc nincs benne, ami jó lenne. Nem tudom, kik azok a csövesbánat fárajók, akik ezt élvezik és jónak tartják, de ilyenkor kicsit megértem, hogy az ország bizonyos értelemben miért olyan, amilyen.

előzmény: lizardking (#3259)

2018-05-04 00:56:50 A Quiet Place (2018) / Hang nélkül ChrisAdam (4) #18

Meg kell adnom az ötöst mindenképpen, mert olyan különlegesen zseniális mozi-horror élmény, amiben szerintem nem nagyon volt részem - na jó, amikor az Alien első részét megnéztem gyöngyvásznon, az tudott többet ennél.
És egyébként ha már Alien, a Hang nélkül hangulata mívesen idézte annak atmoszféráját, a kezdő képsorok olyan erősek és hatásosak, hogy a fánkzabáló közönség lovakat megszégyenítő zajos-szagos, nachos-kegyelmet nem ismerő aprítása sem tudott kizökkenteni. Így aztán nem véletlen, hogy tetőtől-talpig beszippantott, bekebelezett, hála a drága jó analóg filmnek és a klasszikus horrorokat tiszteletteljesen idéző kameramozgásoknak, a türelmes sztoriépítésnek, a filmbeli eltérő kommunikáció és csend uralmának... és ezáltal olyan mértékben megevett reggelire a film, hogy mikor a mellettem, mögöttem ülőnek a szája egy pillanat alatt összezúzta a tortilla minden egyes molekuláját, a recsegő csendháborítás azonnali félelemként hasított belém: ne egyél hangosan, mert meghallanak!, akartam volna szólni nézőtársamnak, de sajnos a valóságban ezúttal nem voltak szörnyek.
Viszont a film megesz, megrágcsál, mert hatásmechanizmusa nagyon jól működik. Hagy időt építkezni, karakterezni, majd hagy időt az izomszaggató feszkóra is, amiből két kézzel kell kikapaszkodni a mozi végeztével.
Sajnos valóban vannak súlyos logikátlanságai, és bűne az is, hogy mindezeket tudatosan úgy próbálják a készítők eltakarni, hogy nem szólnak azok eredetéről. Nem tudunk semmi előzményt, a lényekről pedig csak annyit, hogy mindent hallanak. Hogyan szaporodnak? Hogy kerültek a Földre? Hányan voltak? Az egész világ halott vagy csak egy része? Hogyan próbált megküzdeni velük az emberiség?
Mindez viszont nem is baj, nekem ínyemre való volt ez, bár néhány butaság tényleg éktelenkedik. De ezeknél meg az a magyarázat, hogy azért úgy, mert így kellett működnie a filmnek. Slussz.
Szóval nagyon jó film a Hang nélkül, az osztályzatomhoz pedig hozzájárul a moziélmény is. Úgyhogy tessék csak elfáradni. 85%

Pontosan ugyanaz az egyszeri szórakozás, mint az első. Talán még jobb is egy hangyányit - meglepő módon -, effektek tekintetében mindenképp. :)

Alapvetően hajlamosak vagyunk elfelejteni azt, hogy régen is rengeteg szemét készült, ami döngette a mozikat. A 70-80-as évek hazai nézettségi toplistáiból számtalan helyezettről nem is hallottam, itt is max. 40-50 szavazattal bírtak, mégis százezrek, milliók nézték meg. Arra akarok kilyukadni, hogy nem mindegy, hogy az adott korban mi népszerű és mi marad meg. A jelenkorra se a Black Panther miatt emlékszünk majd (bár az internetnek köszönhetően a mai népszerű filmek nem fognak úgy eltűnni), vagy a szuperhősfilmeket se a Hangya kapcsán emlegetjük majd, hanem a Logan, az Infinity War kapcsán, meg tegye hozzá azt, amit gondol. Sokszor úgy beszélünk a régi korokról mintha ott nem történt volna semmi szar, csak jó. Az utókor dönti el, mi lesz igazán jó és maradandó. Tekintsétek meg a 80-as évek előtti (de akár későbbi) filmes listákat, minden évből van mondjuk 10-12 film, ami népszerű ma és egyben jó is. És akkor azt is meg lehet nézni, hogy ezek hogy teljesítettek annó, vagy mennyi ebből a popcornmozi, mennyi a "normális film". És nem gondolom, hogy 2040-re ennél kevesebb legalább ugyanilyen minőségű film "maradna". Az tény, hogy változik mind a popcornmoziés mind a független film, de szerintem egyik se lett kevesebb, és rosszabb, ha ezeknek a minőségét a legjobbakon keresztül nézzük.

Amúgy a Terminátor tényleg rossz példa, hiszen mai megfelelője nem egy látványfilm lenne, mint ahogy a Star Warsnak se.

Meg most is.

előzmény: SentryD (#64)

A szuperhősfilmeknek az viszont nagy előnye a szandálos filmekkel szemben (de talán a western is ide sorolható), hogy sokkal inkább végtelen a megvalósítható lehetőség. Egyrészt történelmi eseményeket bemutató filmek voltak, vagy akközeli történetek, ezek pedig egyértelműen kimúlnak, elfogy a sztori, amire még elmennek a nézők. Vagy pedig ha lehetett is volna bővíteni a szandálos filmek "univerzumát", nem volt meg rá a megfelelő technika, pénz, vagy filmnyelvi forma, műfaj. (Például ha olyan népszerűek lettek volna a tévésorozatok annak idején, mint ma, akkor biztosan készültek volna dögivel, vagy ha az akció maga olyan szinten űzött ipar lenne, mint ma, akkor biztosan az emberek a brutális gyakásokba később untak volna bele.)
Ergó a képregénymozi sokkal később múlhat ki és támadhat fel, ha az alkotók tényleg felismerik, hogy lényegesen, talán gyökeresen meg kell újítani a műfajt. Mert ezzel meg lehet tenni, ha visszatérnek a megalomán városrombolástól a hangulatos krimikre, horrorokra, sci-fikre, ha egy olyan univerzumépítés kerül ki a stúdióból, ami értéket is közvetít, nem csak látványorgiát ad - újrafogalmazni pár szabályt, merészebb vizekre evezni. Miért ne lehetne politikai thriller egy szuperhősfilm? Vagy kamaradráma? Vagy western, vagy... és a többi. :) Figyelembe kell venni azt, hogy lassan tényleg 10 éve folyik ez az őrület, mely alatt egy gyermekgeneráció csaknem felnőtt és nem lehet mindig betömni a szájukat ugyanazzal az üres bombasztikus CGI-masszával. Ezt nagyjából felismerték a Végtelen háborúval és remélhetőleg miután kimúlik mindenki a Marvel szuperhősök közül és új lapot nyitnak a Phase IV-ral, igyekeznek mindezt figyelembe venni.

Szerintem alapvetően nem vesszük figyelembe azt a tényt, hogy az elmúlt 15 évben mennyit változott a világ. Történt az internet szélessávú, korlátlan elterjedése, ami gyökereiben megváltoztatta a moziba járási szokásokat. Plusz az elmúlt 15 évben történt a mozitörténelem legdrasztikusabb moziár-emelkedése is és mindez azt eredményezi, hogy az olyan filmekre, mint a Kramer kontra Kramer (találja meg mindenki a mai megfelelőjét) már nem fognak feltétlenül elmenni, mert az interneten valamikor már mozibemutatással egy időben a torrenttékában vannak; a független filmek esetében ez törvényszerű, hiszen hozzánk sokszor már a külföldi lemezbemutató vagy ilyen-olyan screenek után érkeznek ezek a filmek. És mióta méretes, hullámos, kacskaringós, tucatK-s tévék vannak odahaza is, azóta az emberek inkább megnézik otthon, ingyen, "ugyanabban" a minőségben a filmeket. Ezzel pedig csak a Marvel és hasonló stúdiók, illetve filmjeik járnak jól, mert a mozik a független filmeket kevesebbszer tűzik műsorra, a mega-giga blockbusterek pedig kitöltik a termek nagy részét. Pontosan azért, mert habár még mindig megvan a jó öreg kamerásverziós réteg, a legtöbbek - mondjuk egy Végtelen háború esetén - azért vannak olyan igényesen normális ízlésűek, hogy nem az oroszkínai felirattal ellátott nigériai webcímekkel vízjelezett kalózverziót töltsék le, hanem elfáradjanak a moziba - mert hát ezekre meg várni kéne 4-5 hónapot, amíg kikerül a netre. Ennyit meg csak megér ez a 2000 forint.
Hozzájárul szerintem még az is, hogy régebben sokkal-sokkal több ideig tartottak egy filmet a műsoron, vagy vándorkópiával újra és újra, 1-2 hónappal is bemutatták őket, így voltak filmek, amik nem 4-5 hónapig voltak műsoron, hanem akár 1-1,5 évig! Ma egy decemberben bemutatott Star Wars-film is maximum március végéig van műsoron, utána hülyeség foglalnia a helyet: a net már tele van az angol és aztán a magyar ripekkel.

Szóval szerintem felesleges és hülyeség csak Hollywoodot ostorozni azért, mert nem komoly drámák döntögetik a nézettségi rekordokat, egyszerűen a világ és a berendezkedés annyira megváltozott, ami az ilyen univerzumépítkezős mozicsodáknak kedvez, az emberek nem a film vibrálásáért, nem feltétlen a kultúráért járnak moziba, hanem azért, hogy valami látványosat nézzenek és az ha már elmennek, akkor olyat néznek, amiben van bizalmuk: ismerősen hangzó címek, nevek, karakterek, sztorik, így aztán a Star Warsra és Bosszúállókra még jó, hogy fejvesztve foglalják a székeket.
A technikai újítások pedig azt eredményezték, hogy átbillent a mozibajárás a látvány javára: egyre érdemesebb moziba járni azért, mert látványos egy film. Régen is természetesen jelen volt ez, de mivel nem voltak ilyen realisztikus (és olykor inkább szégyentelenül irrealisztikus, khmm...Supermkhmbajuszkhm) gigaeffektek, elsősorban nem ezért jártak a moziba. És ez természetesen nagy-nagy negatívum. Hollywood persze lehetne okosabb, mindezt kihasználhatná úgy, hogy a nézőit olyannal lepi meg, ami mondjuk nem az agykisülés egyenesági leszármazottja, de azért láthatjuk, hogy a tavalyi Star Wars-film és a Végtelen háború is annak a bizonyítéka, hogy talán van még, akinek érdeke minőséget és értéket szállítania - legalábbis úton haladunk affelé -, hiszen mindkettő film nem megszokottat és nem a jól bejáratott fordulatokat hozta a vászonra.
Egyébként szerintem ez egy hosszú folyamat. Filmesként képzelem el valamikor a távoli jövőmet és néha csak belegondolok, hogy milyen borzalmasan szörnyen néz ki a jövő, ha a mostani látványfilmekből indulunk ki. De szerintem - és ilyenkor jön a talán naiv önnyugtatás - ez egy folyamat: Hollywood a hirtelen csúcsra járatott számítógépes technikával, amivel mindent iszonyú - és egyre - realisztikusan tud elkészíteni (kezdődött ez talán annak idején A klónok támadásával), nem mindig tud megfelelően bánni. Ez minden bizonnyal újra az egyensúly felé fog billenni, ahol a látvány és a film által adott érték és minőség balanszban vannak... jaj de idealista vagyok, azta.

előzmény: csabaga (#44)

Amúgy Samuel L. Jackson nem halt meg még stílusosabban, mint itt. :D

Alapvetően nem jó dolog beleesni abba a hibába, hogy előítéletesen előre utáljunk bármilyen szuperhősmozit ezért és azért - bár néha én is előszeretettel zuhanok bele ebbe a gödörbe. Én se vagyok nagy képregénypárti, de ez egy műfaj, amit nem szabad még csak egy Terminátorhoz, stb. se mérni, merően más filmek, más liga. Persze egyértelmű, hogy sokadikszor ugyanaz már igencsak unalmas, de ha egy film megpróbál más lenni, más tónust megütni és abban sikereket ér el, akkor tárt karokkal várom. Így lett jó film a Polgárháború, a Ragnarök és most az új Infinity War is (főleg legutóbbi) és remélhetőleg a Phase IV pedig majd még több ilyen élményt tartogat, nem pedig újra és újra a jól bevált receptet lovagolják meg, mint például a pocsék Fekete Párduc, Spiderman, vagy a korábbiak. Messze nem vagyok kibékülve a Marvel-filmekkel, mert sokkal többet markolhatnának, "hatalmukból" adódóan, most az Infinity Warnál látom, hogy milyen rétegzett tud lenni egy főgonosz, ha igazán akarnak és ezáltal mennyire más aspektust tud felvenni egy ilyen film és persze, ilyenkor azért összegyűlik számban a méreg, hogy megtehették volna ezt párszor a múltban is, de még mindig a Marvel az, ami egyedül minőséget tud hozni ebben a zsánerben, ellenben a DC-vel, meg bármilyen más képregénymozis univerzumokkal. Nehéz dolog ez, egy dologban reménykedek, Feigéék nem csak annak idején játszották az úttörőt, amikor beleszálltak a végtelen hosszú képregényvonatba, hanem fogják is játszani az úttörőt, mikor igazán meg kell újítani a műfajt, de mivel erre azért láttunk már sikeres próbálkozásokat, így talán ez nem csak idilli vágyakozás. A negyedik fázis remélem ezt igazolja, sőt, remélem már a Captain Marvel nem csak egy szimpla látványpornó eredettörténet lesz, hanem valami más és több. Túl pozitív vagyok?

Egy jó ideje kiábrándultam a képregénymoziból, de ez félig-meddig visszahozta a bizalmamat, bekajáltam. Nem mondom, hogy minden Marvel-filmnél sorban fogok állni, de a következő Avengers-filmre is biztos jegyet váltok. Thanos zseniális főgonosz, végre nem egy kézdörzsölős rosszfiú, aki magának akarja az univerzumot, van karaktere, drámája és baromi érdekes célja, ezen lehet is gondolkodni. Ezzel megleptek. Megleptek a film egyes jelenetei is, nem gondoltam, hogy például Gamorra halálával meg tudnak hatni, vagy sikerül a stáblistát elérve bennszorítani a levegőt. Nagyon szépen oldották meg a finálét, merész ez egy blockbustertől. Epikus jelenetekkel is bír, kreatív akcióval (amiből néha sok is azért) és sikerül egy jó egyensúlyt hozni a karakterek közt, a humora pedig igen jó. Persze vannak baromságai, logikátlanságai (#starlordruinedeverything). Na, és természetesen megalomán, a műfajához hűen, és a látvány is néha too much, de azért ez nem újdonság ebben a zsánerben.

A maga nemében tehát nagyon jó film az Infinity War, minden bizonnyal a legjobb Marvel-film eddig, most már csak az a kérdés, hogy sikerül-e ezt a szintet tartani a következő részre, illetve az, hogy ebből a fináléból hogyan húzza ki magát a forgatókönyvíró-páros, mert nem lesz egyszerű. Magasak az elvárások. A képregényfilmek nem a Marvelnél haldokolnak, ha maradnak a merész vonalon, akkor jó kis filmeket is összehozhatnak majd.

2018-04-28 23:13:38 Opera (1987) / Terror at the Opera ChrisAdam (4) #9

Sokkal kiegyensúlyozottabb, mint a Phenomena, a finálé viszont mindkettőnél leviszi a pontot. Vagyis... tulajdonképpen nem lehetséges, hogy a giallo kötelező eleme az elrontott végjáték? És mivelhogy vártam is valami totális nagy blődségre a vége felé, nem is lepődtem meg, sőt, kellemesen csalódtam - annyira azért nem szörnyű. Viszont ami előtte van, az tömény horror és szórakozás, zseniális hangulata van és bizarrul félelmetes szekvenciákkal bír. A bájos főszereplő lány itt is nagyon szépen viszi a hátán a filmet, a gyilkos személye viszont elég blőd, de ezért se lehet itt nagyon haragudni. Remek kis filmecske, vastagabb hajszál híján ötös. 75%

Négyesen is gondolkodtam (azt is nyomtam elsőnek, a finálé hatásos és jó lezárást ad), de nem... eléggé csapongó film, nincs eléggé gatyába rázva, hogy Taxisofőr vagy egy Drive lehessen, sőt... igazából az egészet egyfajta katyvasznak érzem, mert a történet habár viszonylag egyszerű, a történetmesélés eléggé kusza és hiányos. Persze a főszereplő lelkiállapotának tükre akart lenni ez a forgatókönyv, de ez így annyira nem élvezhető és átélhető. Nem tud annyira magába húzni, bekebelezni a játékidő, az ötpercenként felvillanó flashbackek pedig nem elegek ahhoz, hogy igazán lássuk főhősünk lelki válságának tényleges miértjét, inkább csak a hangulathoz adnak hozzá, vagy a bennünk élő veterán-klisét bányásszák elő.
És igen, a hangulat viszont zseniális, annyira, hogy habár kétszer is meg kellett állítanom a filmet egyéb okok miatt, mind a kétszer visszatérve másodpercek kellettek ahhoz, hogy újra elárasszon a sötét, rideg atmoszféra. De az a baj, ezen túl nincsen semmi, nem tud meghatni és igazán átjárni és tulajdonképpen a film mondani sem nagyon tud semmit. Ennek ellenére van egy-két igazán ütős jelenet, sőt. Szinte minden negyed órára jut egy jó jelenet. JP meg persze, hogy király - bár szerintem neki nem kellett nagyon megerőltetnie magát ehhez -, a finálé felé haladva azért volt pár erős pillanata, megjegyzendő.

Összességében nem túl fényes film, ami pont a díjazott forgatókönyvében bukik el - a történet rettenetesen egysíkú, a karakterek sem valami mélyek, némely pontja eléggé összecsapott és zavarba ejtő. Talán az érződik, hogy a film inkább figyelt arra, hogy a filmnyelvi hatás működjön, a látvány elragadjon és nyomuljon az arcunkba az atmoszféra, mintsem hogy a történet valamirevaló legyen. Azt is éreztem, hogy mintha azon görcsöltek volna az alkotók, hogy egy olyan kiállású filmet készítsenek, amit majd később kultként lehet emlegetni, mint a fent említett filmek. Némelyik mondat, vagy szcéna mintha erre játszott volna rá... De közben nem lett igazán jól összegyúrva ez a tészta, aminek az alapanyagait jól ismeri a rendező, a recept az talán meg is van, de úgy látszik, mégsem mindegy ki vagy hogyan gyúrja össze.
Hármas. Kár érte. 50%

2018-04-26 13:37:05 [Általános fórum] ChrisAdam #7416

Nekem ez a régi-új örök siralmam, mert sok olyan ember vesz körül, akik még kínzópadon se pillantanának rá régi filmre. Na és persze jön mindig a vita, hogy mi a régi film. Ha haverommal meg feleségével filmet nézünk, az asszony miatt 2000 előtti időkre már nem tévedhetünk filmválasztáskor, mert azok már "gagyik" (sír a lelkem, mikor ezeket hallom), volt már olyan, hogy haverommal azt hazudjuk egy filmről, hogy 2005-ös, aztán közben '95-ös (így sikerült megnézniük a Mielőtt felkel a napot is például). Konkrét viták voltak ebből, nem egyszer vesztem vele össze, de hát... Nem folytatom.
Húgomnak is néha felajánlok egy-egy Hitchcockot (múltkor sikerült is, a Gyilkosság telefonhívásra címűt), vagy egy-egy zseniálisabb alkotást, amivel talán kedve lesz a régebbi filmekhez, de valahogy mindig aztán a "mi volt mostanában a mozikban" opció lesz kiválasztva, bár ő nem egy filmes alkat.

Alapvetően szerintem a társadalom baromi süket és vak a régi, jó filmekre. Valahogy mindig úgy érzékelem, hogy pár időtlen klasszikus kivételével (Star Wars, Indy-filmek, Vissza a jövőbe, vagy Audrey Hepburn-film a kisjányoknál) nem nagyon mernek és szeretnek az emberek régi filmet nézni és gondolok most itt arra, hogy amik a 90-es vagy a 80-as évek előtt készültek. És tényleg most szigorúan az átlagnézőt figyelembe véve. Ez pedig leginkább tényleg azért van, mert ezek a filmek számukra gagyik, mert nincsenek benne látványos effektek, szuperbiztos kameramozgások és a többi.

Pedig tényleg az új Hollywood időszakától kezdve nem változott olyan sokat a film, persze technikailag tényleg rengeteget, sőt. Viszont a közönségfilmek még mindig a 70-es, 80-as évek jól bevált receptjét veszik alapul. Egyébként szerintem is itt van egy választóvonal. A 70-es évek, ezekben az években rengeteg minden fejlődött, változott, képarány, stabilizátorok, effektek, számítógép és a filmnyelv. Egy Hitchcock-film számomra régi, de nem zavar, ha valaki pozitívan aggatja ezt a jelzőt egy 80-as évekbeli filmre, mert azért az is már 30-40 éve volt, ilyen szempontból sok idő. De ha valaki korlátolt módon elutasít egy korszakot, amiből megannyi klasszikus, mai jó és rossz film egyaránt merített, ráadásul úgy, hogy nem is láttak belőle nagyon semmit, az egyszerűen balgaság, amit - sajnos, nem sajnos - rettenetesen lenézek. :D

előzmény: BonnyJohnny (#7408)

Az előző rész semmitmondó ürességénél azért ez jobb, mármint itt legalább történik valami és mondjuk az egyszavas kommunikáció mellett van egy-két olyan eset, amikor megszólalnak összetett mondatos nyelvbeszédben, amit aztán meg is értenek. Talán ennek titokzatos folyománya az is, hogy néhol a sztori is néha megerőlteti és túlteszi magát a "mennek valahová és szexelnek" örök körforgásán. Persze itt is megvan a jól bevált recept, miszerint egy apró/vagy nagyobb konfliktus megoldása a heves szex, ami után minden rendbe jön. Ja, és végre láthatjuk a filmtörténelem első olyan autós üldözését, amiben nem történik az égvilágon semmi, rettenetesen unalmas és inkább azon van a hangsúly, hogy a hi-tech Audi ilyen-olyan oldalról hogy néz ki különböző környezetben. De persze nem csak az autós üldözés tündököl benne, hanem egy zseniális túszdráma is, melyet hihetetlen feszült képsorokon kísérhetünk figyelemmel, lebilincselő csavarokkal és fordulatokkal, egy igazán rétegzett rosszakaróval, a megoldáskor pedig egyöntetűen veszünk mély levegőt a szereplőkkel és habár a rettenetes feszültségtől kikészült izmaink még olykor meg-megremegnek, békésen dőlhetünk hátra - gondolhatjuk, de hát a film nem ilyen egyszerű, mert hát a megoldás nem maradhat el egy kiadós huncut kéjelgés nélkül, így aztán megint kapunk egy jó nagy adagot a már két részen keresztül megszokott korhatárosnak titulált, ámde rettenetesen érzéketlen, gyenge, sóhajtozós, kamera-prűd szexjelenetből.

Így hát, hölgyeim és uraim, megszületett hivatalosan a filmtörténelem leggyengébb, legbutább, legsutább, legtörténetlenebb trilógiája, Mr. Grey és Miss Steele kalandjai az ágyban, amiből - és hadd mondjam el akkor itt is, harmadjára - egy normális világban egy igen komoly drámát lehetett volna kihozni, mert alapvetően nagyon is fontos témákat pedzegethetne, amik aktuálisak és kevés szó esik róluk, de nem... Az ennek-annak 50 árnyalata inkább választotta a felületes szexuális túlfűtöttséget, a logikátlan "thriller"-kalandot, amit persze majd rágás nélkül önthetünk a torkunkba, hogy aztán egyből szaladjunk is vele a vécére. Szomorú ez, éppen abban a világban, ahol a szexualitás egyre nagyobb teret kap a nyilvánosságban és ennek vonzata a nők elleni erőszak felszámolása, az ilyen-olyan kisebbségek felkarolása, a férfi-nő egyenjogúság és folytathatnám... ebben a világban éppen az a film rendkívül népszerű, ami a férfi és nő közti egyenjogúságot üti hátba baltával, a nők ellen irányuló gátlástalan "nyomulást" festi le arannyal: mert valahol, valakiknek az igazi férfi Christian Grey, az igazi nő pedig Anastasia Steele.

Fals, fals világ. 15%

2018-04-25 13:44:12 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] ChrisAdam #23583

Nem vagyok én se egy konzerv lélek, de azért ezt a címet egy utolsó Magyar Idők vagy Ripost is megirigyelhetné. Oké, hogy sixx a magyar filmkritika atyaúristenének gondolja magát, így aztán bármit leírhat, amit kiégett, flegma, mindentudó véleményhuszárkodása megenged, de egy ilyen címmel kábé azon nyomban azt az érzetet adja olvasójában, hogy ez csak egy megindult fröcsögés lesz, nem konstruktív vélemény (jelzem, nem is olvastam el a "kritikát"). Bírom az indexet, a filmrovatát nem különösebben, de sixx tényleg az a figura, akinek inkább egy videoblogot kéne csinálnia, ahol elkeseregheti megkérgesedett életének minden pillanatát és agyonkritizálhatja az univerzum minden kis szegletét. A dugás szó meg alapvetően olyan undorítóan csúnya szó, nemhiába vannak erre elég konszolidált szinonimák. *facepalm*
De ez már inkább a Vélemények kritikákról topikba tartozik inkább.

--
Áthelyezve a(z) Avengers: Infinity War topikból.

előzmény: oscarmániás (#23579)

Hát most azért elég meredek összevetni a Mad Maxet meg a Verdákat. :)

2018-04-24 14:15:35 Aus dem Nichts (2017) / Sötétben ChrisAdam (4) #22

Realista hatásmechanizmusa miatt igencsak könnyen meglovagolja érzelmeinket. Úgy igazán erősen belekap a húsba, benne is tartja körmét addig, míg vérezni nem kezd. Felkorbácsolja az indulatokat, és ez leginkább a második felvonásra igaz, ott tényleg minden erőmmel a moziszék karfáját fogtam, voltak brutális pillanatai. A főszereplő Katja kálváriája nagyon érzékenyen fel van építve, Diane Kruger zseniális. A film mindennek ellenére azért kap négyest, mert az utolsó etap számomra inkább elvett a lendületből és a katarzisból, mintsem hozzáadott volna. Talán úgy éreztem, túl sok, túl van húzva, illetve habár a film zárása merész, mégis hatásvadásznak éreztem, és nem valósnak, hanem filmes eszköznek - minden korábbi cselekmény a filmben nem így volt. Persze ezen lehetne vitatkozni. Apró problémának éreztem azt is, hogy a két áldozatot nem tudjuk mélyrehatóan megismerni, sem a család kapcsolatát, ezt csupán egyetlen jelenetre és két videófelvételre bízta a rendező, ami - számomra - kevés. Közelebbről megismerni őket sokkal nagyobb fájdalmat okozott volna nekünk is, nézőnek. Persze így is hatásos volt és Kruger játéka miatt működött a dráma, de lehetett volna még ebből többet kihozni.
Nagyon erős film Akin drámája, a bírósági jelenetek egyértelműen makulátlanok, ott aztán minden érzelemre szükség van, az első rész depresszív, szürke világa teljesen beszippant és a satufékkel száguldó harmadik is jó, de messze másabb, mint amit megszokhattunk. Összességében nagyon is megéri a négyesét! 75%

ui.: Aki teheti, figyelje, hogy a feliratos verziót nézze. Nem szörnyű a szinkron, de egy ilyen film esetében egészen biztosan sokat jelent az eredeti hang. Én hiába néztem művész filmklubban, a szinkronosat hozták le, sajna.

2018-04-24 13:34:11 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] ChrisAdam #23577

Igen és ezeket a kommentjeit ki szoktam gyomlálni, mert tényleg nem oké. De itt szerintem nem történt ilyen, több szó esett erről az egészről itt, mint amennyit ér.

--
Áthelyezve a(z) You Were Never Really Here topikból.

előzmény: Ragemarci (#23576)

2018-04-24 12:03:10 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] ChrisAdam #23575

Nincs itt semmiféle cenzúra. OFF volt, kitettem, kész. ryood semmitmondó kommentjeit, amikor beböfögi ide-oda néha egyszavas véleménnyel, hogy így és úgy szar, azt is ki szoktam tenni. De most itt azonban a filmhez kapcsolódót írt, te pedig ezt kezdted el piszkálni, ami már nem a filmhez kapcsolódik. Kiment OFF-ba, mint ahogy ki fog menni ez is, mert ennek az egymás véleményére licitálásnak sincs már sok köze a filmhez. Komolyan ide süllyedt a KT, hogy ilyenen veszekedjünk. Egyik elmondja a sajátját, a másik is és béke van, kész. Ezidáig általában ez működni szokott.

--
Áthelyezve a(z) You Were Never Really Here topikból.

előzmény: Ragemarci (#23573)

2018-04-24 11:23:52 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] ChrisAdam #23572

Elég lesz már.

--
Áthelyezve a(z) You Were Never Really Here topikból.

2018-04-23 13:28:37 A Viszkis (2017) / The Whiskey Bandit ChrisAdam (5) #31

Azért jó úgy drága magyar filmet nézni, hogy nem csak a hosszú stáblistán látszik a pénz, hanem úgy az elejétől a végéig. A Viszkis baromi patentos film lett, technikailag kifogástalan, az akciójelenetek intenzívek és stílusosak (bár az autós néhol túllő a realitáson), a látvány nagyon egyben van, a szövegek nem életszerűtlen ripacskodások, nincsenek fölösleges karakterek és kínos poénok. A Viszkis minden szempontból nagyon jól megállja a helyét és nem csak azért, mert nem minden nap lát az ember borárosi akciózást vagy Verseny utcai autós üldözést, ráadásul ilyen profi módon. A forgatókönyv is ügyesen van felépítve, ez a flashback szerkezet jó lendületet ad a filmnek és habár olykor hiányérzetünk lehet, mert talán néhol túl gyorsan lovagolunk át egyes életszakaszon, a magyarázat a két órás játékidőben van. Ambrus élete talán többet is elbírna, egy minisorozatot biztosan. Viszont Antal Nimród nagyon jól megoldotta, hogy ez a sűrű és kalandos élet jól be legyen mutatva ebben a bő kettő órában. Persze messze nem ér fel a Kontrollhoz (ami felé van egy kreatív utalás a filmben), de hülyeség is összehasonlítani. Ez egy közönségfilm, ami recept szerint íródott, a kötelező köröket jól lefutva.
Vártam egy picit a megtekintés után, hátha alább hagy a lelkesedés, de két nappal később is biztosan adom az ötöst. Vannak hibái (és nem csak a fent maradt BKK táblára gondolok meg az újkori Posta táblára), a romantikus szál igen vékonyka például, illetve Ambrus megítélése kicsit visszás volt nekem a filmben: valahogy kimaradt nekem az, hogy valódi, büntetendő bűnöző volt és az oké, hogy elfogták, de hogyan szabadult meg attól a személyiségétől, ami ezzé tette. Tehát a végső karakterfejlődés, akár pálfordulás (ami talán a börtönben érte hősünket) hogyan történt. Az utolsó jelenettel volt mindez kicsit felpiszkálva, de nem éreztem elégnek.
Az is bökte a csőrömet, hogy Ambrus összességében túl pozitívan volt bemutatva. Tudom, a közvélemény alapvetően modernkori Rózsa Sándornak titulálta és mindmáig celeb, ettől függetlenül nem éreztem a filmben azt az egyértelmű állásfoglalást, hogy a Viszkis tettei nem egy hős hadjárat a zsíros bankok ellen, hanem kapzsiságból fakadó bűnözés. Ambrus nem fektette be a pénzét, vagy nem indított céget, nem küldött segélycsomagokat a Maori-szigetekre, hanem egyszerűen elnőzte, elitta, jó magyar módjára szépen felélte a pénzét. Ennek negatív mivolta viszont egyáltalán nem köszön vissza a filmben - akár csak egy végső csúcspontban sem.

Viszont összességében filmként zseniális és persze azért is élveztem ennyire, mert magyar és a mi történetünk és egy egyre távolodó kort idéz meg zseniálisan, hangulatos és beszippantja nézőjét ebbe a kékfényes 90-es évekbeli neon-ledes Magyarországra, viszont a film világviszonylatban is egyértelműen helytáll. Végre-végre egyre több az olyan alkotás idehaza, amihez nem kell odatenni, hogy "magyar filmhez képest". Persze ehhez kell Antal profizmusa, amit remélhetőleg idehaza fog kamatoztatni most már. 80%

2018-04-22 23:40:03 Black Panther (2018) / Fekete Párduc ChrisAdam (2) #33

Egyébként ez a sztori mennyivel jobban működött volna egy Disney/Pixar produkcióban, ha már itt tartunk.

előzmény: budaik (#32)

2018-04-22 19:46:56 Revenge (2017) / A bosszú ChrisAdam (5) #1

Ízig-vérig zseniális pokoljárás, az első minutumtól az utolsóig izzó feszültségben fürdik. Talán az egyik legnyersebb, legvéresebb film, amit életemben láttam - ami miatt sokszor öncélú is, de hát ez már csak ilyen guilty pleasure, Matilda Lutz pedig nem csak gyönyörű, de iszonyú jó főhőse a filmnek, mindvégig uralja a vásznat. Egyedi megoldásokkal bír, melyeket öröm nézni, filmnyelvileg nagyon szépen összeszedett kis darab, a finálé egyenesen makulátlan, az izgalom a tetőfokára hág. Tarantino ujjonghat örömében, az explotation rajongói dörzsölhetik a kezüket és joggal, piszkosan jó film A bosszú. Nézzétek. 90%

Remek kis zombifilm, a kendőzetlen brutalitás és könyörtelen feszültségkeltés karöltve rontanak az emberre, így aztán tényleg kénytelenek vagyunk felülni erre a hullámvasútra. A baj csak az, feleslegesen túl van tolva a film, de nagyon. Az egymás hegyén-hátán sorakozó vérengzések és izgalomfaktorok a nézőt igen hamar megedzik, így aztán a drámainak és szorosnak gondolt finálé alatt már csak lábvakarásra jut kedv. Az első óra egészen zseniális, viszont a második óra igencsak meredek szögben zuhan. Kiszámítható, sablonos és fájdalmasan giccses, ennek sokkal-sokkal feszesebb zárás járt volna, ami mondjuk 30 perccel hamarabb elérkezik. Amúgy elég elborult filmecske és jó szórakozás, de... ennyi. 60%

2018-04-22 19:18:27 Black Panther (2018) / Fekete Párduc ChrisAdam (2) #30

A kiemelkedően jó kritikák miatt sem volt magasra téve a léc, de azért mégis pozitívan álltam hozzá: hátha olyan felüdítő élmény, mint mondjuk a Ragnarök. De nem, a Fekete Párduc nem hogy nem újít, de még vissza is fejlődik, a kezdeti, legegyszerűbb Marvel-receptet gyúrja újra össze, így aztán az ég egy adta világon semmi meglepetést nem tud okozni. A forgatókönyv rendkívül egyszerű és buta, fertelmesen unalmas, a karakterek sablonosak és még a látványtól sem voltam elhűlve, az akciójelenetek pedig sótlanak. Egyszerűen csodálkozva állok a tömjénezés előtt, a Fekete Párduc az a fajta szuperhős-film, ami pénzhasú-vadászatra lett gyártva, pontos receptre megrendelve és tökéletes példája ennek a lélektelen filmkészítésnek. Nagyon szenvedtem, még az "afrikai környezet" sem volt kecsegtető, sőt. Igen szomorú az amcsik általános tévképzete az afrikaiakról, de hát ez már mindig is így volt, mint ahogy az is, hogy az őslakos afrikaiakat épp a fodrászatból kiténfergő ultrahelyes afro-amerikai rap-képes sztárkák játsszák. Ja, és 12 éves öcsém jobb poénokat írna a szkriptbe.
35%

2018-04-22 17:04:03 [Filmek - régen és ma] ChrisAdam #140

Ez egyébként igaz, szerintem is. Ma már egy romantikus vígjáték is eltart 2 óráig, régen ezek általában a 90 és 100 perc közt mozogtak. Szerintem ebben szerepe van az analóg-digitális váltásnak is, meg hogy ma sokkal terjengősebbek a filmek, régen sokkal inkább lényegre törőbbek - bár nem tudom, ezt így ki lehet-e jelenteni.

előzmény: ilozka (#136)

2018-04-20 13:59:52 [Könyvajánló] ChrisAdam #336

Totth Benedek: Az utolsó utáni háború

Vég nélküli rémálom, vágatlan snitt egy posztapokaliptikus közegről, romok közé égett lélektelenség, szürke köddel érkező reménytelenség Totth új könyve.
Nemrég láttam a szovjet Jöjj és lásd című alkotást, ami kicsit leterített, úthengerként gázolt át rajtam. Nyersen és vadul mutatta be a háborút, kész fájdalom volt nézni, a két és fél óra teljesen beszippantott. Totth könyvénél akaratlanul is eszembe jutott a film, mert ugyanazt a nyers és vad hangnemet üti meg, ráadásul itt is egy kamasz a történet szócsöve (kíváncsi lennék, látta-e a filmet, illetve akkor már a Saul fiát, de egyébként szinte biztos, az általa fordított Az út volt az egyik ihletforrás.).
Totth előző könyve, a Holtverseny egészen makulátlan darab (#322 komment), a határokat bőven feszegető, irgalmatlanul szókimondó és kegyetlen könyv, ami ugyancsak úthengerként működik. A Holtverseny viszont bármennyire is nehéz olvasmány, a folyamatos fekete humor, a zseniális helyzetkomikumok, tarantinói fogások túl tudják lendíteni olvasóját a vitatottabb részeken. Nem így Az utolsó utáni háború, amelyben habár ugyanúgy komoly szerepet játszik az abszurd, fekete humor, de közel sem hagy annyi levegővételt. Sőt, egészen fojtogató főhősünk szürke útja a világvége utáni végtelenségben, szürrealitása elborzasztó és beszippantó. Nyomasztó, és erős elbeszélői formája miatt könnyen ki tudja húzni olvasóját a napsütéses valóságból. Totth filmszerű, színes-szagos képei, leírásai nagyon erős világot képeznek és tulajdonképpen a vizualizáció a regény legerősebb pontja. A hangulat tökéletesen meg van teremtve, viszont ezentúl a regény korántsem annyira makulátlan, mint elődje.
Második könyvnek lenni nehéz, Totth is igazolja ezt, a Holtverseny zseniális, szépen kidolgozott karakterei után itt csak jobbára sablonkaraktereket kapunk, maga a főszereplő sem olyan különleges. Ennek ellenére persze minden olvasó hozzáteszi a maga által elképzelt sztereotípiákat, így aztán elkönyvelhetjük egy szabadabb, aspektusaiban formálható regénynek.
A történet akár egy akadályverseny, a lineáris sztorit folyamatos küzdelmek, menekülések, borzalmak állítják meg - no és visszatekintések, lidércálmok, látomások, amik többnyire izgalmasak és legalább annyira elborzasztóak. Jó, hogy a könyv ügyesen egyensúlyozik a valóság és képzelt valóság közt, néha ügyesen összezavarja olvasóját, így aztán némely lényeges momentum is kérdéseket hagy maga után. Viszont olykor visszaköszön a Holtverseny epizodikussága, holott itt a történet ezt nem kívánja meg. Folyamatos küzdelem és megoldás körforgása a regény, persze végső feloldást egyik kis epizód sem ad. A sztori pikantériáját adja az is, hogy rendkívül céltalan. Ezt jó értelemben mondom, a reménytelen vándorlásról gondolni sem tudjuk, hogy merre fut ki - pontosabban: a mindent elpusztító háborúból van e kiút, van-e menekülés?

Totth könyve közel sem olyan zseniális, mint a Holtverseny, olvasni sem olyan kellemes, mint az, de mindenképp megéri a pénzét. Ugyan sokszor hullámzó a könyv: néha libabőrös epizódok nehezítik a lapot, néha pedig meglepően suta, vagy elkapkodott részek várják az olvasót. Kicsit olykor olyan, mintha egy kiadás előtt álló utolsó verziót olvasna az ember, itt-ott történetileg felesleges szálak, események tarkítják a szöveget, de néha nem is áll ez rosszul a tébolyt elmesélő szövegnek.
Brutalitása embertelen, a Holtverseny se takarta el a durva részeket, Az utolsó utáni háború viszont inkább premier plánba meséli el ezeket a szörnyűségeket. Néha túl is lő a célon, túl tömény és túl sok a vér, a borzalom, meglehet, hogy pont valaki emiatt lesz érzéketlen ezek iránt, visszásan is elsülhet.

Útközben rájöttem, hogy a könyv leginkább filmként működne jól. Filmszerű elbeszélése, a borzalmak és szörnyűségek, a karakterek szenvedése, a reménytelen háborús övezet közege filmvászonért kiált, egy újabb Jöjj és lásd vagy épp történetmesélése miatt Apokalipszis most kerülhetne a vásznakra, egy vizionárius rendező kezében zseniális alkotást lehetne forgatni ebből az erősen jó, de olykor csúnya hibákat vétő történetből.

Totth második könyve egy hosszú rémálom, a vizuális típusoknak még inkább. A horrort, thrillert, szürreális drámát szerető feketeöveseknek ajánlom nagyon is. Nem könnyű menet.

10/8

Így messziről egy csavaros kis krimi, nyomasztó hangulattal, de ha sikerül igazán megmártózni benne majd' 2 órára, akkor azért jóval több lesz. Sőt, egészen agyontapos, mert egy olyan bezárt közeget mutat be, olyan erős karakterekkel és jelenetekkel, hogy az epikus - és giallohoz mérten különösen zseniális - finálé egészen mélyről feltörő sóhajt eredményez, visszatérni a valóságba felér egy feltámadással.
A krimi szál ezúttal baromi erős és bonyolult, végre nem egy csak egy egyszerű mondatból álló kis kalamajka valami béna gonosszal, hanem egy csavaros, igen meglepő fordulatokkal szolgáló történet. Engem személy szerint meglepett a gyilkos személye, bár vártam a csavarra, mert talán kicsit túlságosan direktül próbálja megvezetni a nézőt a gyanúsítottakkal. Nem egy zseniális jelenettel bír, amik miatt bőven kaphatna ötöst: húsbamaró, rémisztő tud lenni, ráadásul mindezt minimális vérrel, brutalitással és fényes nappal. Kiráz a hideg, ha erre a kis eldugott falura gondolok, tele babonával és tudatlansággal... amit persze a civilizáció könnyen áthidalt.
Nagyon erős négyes, néhol azért komolyan megbicsaklik, az operatőri munka pedig zavaróan hullámzó, néha zseniális snittekkel szolgál, néha csapnivaló. Ennek ellenére látom az esélyét annak, hogy egy újranézés után megkapja az ötösét. 80%

Kedvemre való az ilyen borzongás, mindig is szerettem a rövid rémtörténeteket, akár papíron, akár képernyőn (régen gyakran néztem a Mesék a kriptából nevezetű sorozatot). Az első epizód egy 'rutin-giallo', egy laza bemelegítő, semmi több. A második már egy nagyon hangulatos rémmese, brutálisan jó hangulattal, megnéztem volna ebben a közegben egy egész estés történetet is - a Tolsztoj könyv is elég hosszú lenne ahhoz, hogy kitöltse a nagyjátékidőt, ahogy látom. Bár néha a műterem és a világítás kicsit túl van tolva, de az évszámra pillantva azért ez megbocsájtható, így is nagyon belevittek minden erőt a látványvilágba. Ugyanígy az utolsó etap, ami habár engem nem tudott már annyira beszippantani, mint az előző, mégis egy vérfagyasztó hullámvasút, ami újfent meglepő a korát tekintve és érthető is a levezető, humoros epilóg.
Összességében egy hatalmas hangulatbomba, kellemes kikapcsolódás, ami azért okoz pár meglepetést és ijesztő pillanatot. 75%

Van benne egy-két elég erős jelenet és valóban sok szempontból több egy limonádénál vagy egy életrajzi drámánál, viszont mégsem tud igazán maradandó lenni. Érdekes olyan szempontból is, hogy a komikus Kumail a saját életét "játssza el". Kellemes film. 65%

Aranyos kis klisédoboz, amiben semmi se rossz - viszont van, ami zseniális: a színészi játékok. Meryl Streepet sose bírtam még ennyire, Anne Hathawaynek se állt még ilyen jól szerep, Stanley Tucci mintha ide született volna és Emily Bluntot sem szabad kihagyni, már itt megmutatta, nagyot tud, ha akar. A filmben minden más totális középszer, de miattuk élvezhető és szerethető mozi. 60%

2018-04-11 07:39:05 Eurotrip (2004) / Euro Túra ChrisAdam (4) #46

Nagyon jóvágású kaland-vígjáték, a tinifilmek műfajának egyik legszórakoztatóbbja. És ezt úgy mondom, hogy nem vagyok nagy rajongója, se sűrűn fogyasztója a zsánernek. A karakterek szerethetőek, a sztori lendületes és szerencsére nem veszik el a temérdek altesti poénok és szexuális utalások végtelen mezején. Szórakoztató filmecske, jókat nevetgéltem. 70%

Tudja valaki, hogy ez szinkronosan és/vagy feliratosan megy majd hazánk kis mozijaiban? Bryan Cranston miatt kérdezem többek közt.

Rendezte Zomborácz Virág, szereplők pedig Döbrösi Laura, Kurta Niké, Vecsei Miki. Dráma, szatíra, szerelmi történet.

előzmény: The Hungarian (#4)

Kifejezetten szórakoztató film, egy jó felnőtt vígjáték, ahol végre nem rottyon levő piások, kebelbajnok nők és fingós poénok súrolják a plafont. Kellemes csalódás.

X., Az Úr hangja, Sunset.

Nagyon érdekes alaphelyzetet mutat be a film, képtelenség nem odafigyelni. Özpetek következő filmje ezért is volt nagyon jó, mert rettenetesen felcsigázta a néző kíváncsiságát az első percektől fogva. Itt kifejezetten "abnormális" szituáció kerekedik ki a történetből, amit aztán képtelenség letenni, mert kíváncsiak leszünk arra, hogy mit hoz ki belőle a rendező. A film gyengéje pedig ebben van: a cselekmény kibontakozása már elég gyenge és unalmas, a finálé még okoz pár szép pillanatot, de a kihagyott ziccer érzése most igencsak várható.
Pedig itt is látszik, érződik, hogy Özpetek ért a színészeihez, az érzelmes pillanatok megalkotásához, a főszereplő hölgy kitűnő és van pár közel zseniális jelenet. A szemközti ablakhoz viszont messze nem ér fel. 55%

2018-03-30 21:53:05 Ready Player One (2018) ChrisAdam (4) #7

Arra vállalkozott, hogy elszórakoztassa nézőjét, hogy a kritikus szemüveg kicsit a polcra kerüljön és tényleg élvezzük ezt az eszement két órát. Arra is, hogy kicsit idézze a nyolcvanas évek klasszikus kalandfilmjeinek jóízű lendületét, amiben az egyszeri gyerek fogja magát és megmenti a világot, a gonosz elnyeri méltó büntetését, a szerelem pedig ugyancsak a levegőben kavarog.
A Ready Player One egyszerű, mint a bot és az a nagy szerencséje, hogy nem is akar több lenni. Egy audiovizuális orgazmus, a geekek nedves álma, a látványért nyálukat csepegtetők szent grálja. És az az egyszerű történet, ami mögött nincs semmi. De miért is lenne ez baj?
Mert valóban a Jó és a Rossz küzdelme biteken át felkínálja tálcán az oly sokszor látott fordulatokat, a kaland és akció ezúttal megkíméli az izomszaggatást, a tét pedig inkább csak aranyos, mint élet-halál kérdése, de mégis olyan dolgokat látunk, amiért érdemes felvenni a 3D szemüveget, amiért érdemes a nagyvászon előtt két órát tespedni. Eszeveszett tempót, zúzós akciójeleneteket, sablonos, de bitang jól működő karaktereket, szórakoztató történetet, félpercenként kacsintgató filmes utalásokat és amiért az egész még igazán működik, az az, hogy sok-sok idő után ez az első olyan film, amibe úgy én is belehelyezkednék, versenyeznék az autókkal, harcolnék világokon keresztül... a film persze ezt jól meglovagolja és semmi baj, hiszen ezért is ülünk be. Hogy újra kicsit gyerekek legyünk, akik nem csak azon morfondíroznak, hogy a KT-n vajon hányas osztályzatot érdemelhet a film.
Persze mindezen túl ott van az ilyen korlátlan lehetőséggel bíró történetnél, hogy mindig marad hiányérzetünk, mert rengeteg ötlet a fejünkben elkezd életre kelni - és valóban a színtiszta zseniális Ragyogás jeleneténél eszembe ötlött, hogy mi mindenben "szeretnék még ott lenni". Mert azért tagadhatatlan, hogy libabőr és fülig érő száj, csillogó szem volt annak a szcénának az egyenesági következménye. És jogos, ha az ember még több ilyet kívánna, de így tudott különleges lenni - és valóban az lett, habár Kubrick lehet mocorgott egyet a sírjában.
Öröm volt az is, hogy habár a nosztalgiavonat rendesen zakatolt, összességében nem használta ki minden egyes percét azzal, hogy valami igazán geek cuccot az arcba toljon, szerintem mérsékeltebb volt mint a Star Wars hetedik epizódja ilyen szempontból. :)

Összességében nagyon szórakoztató mozi, aminél jogos a 3D - bár megvetem e formátumot -, jogos a látványpornó, jogos a megállíthatatlan akcióáradat és tempó, Spielberg tudja, hogyan gyúrja össze recept szerint a zabálható akció-kalandfilmet, a patikamérleg pedig nagyon szépen kiszámolta mit hova kell. Benne van a folytatás lehetősége is, aminek örülnék, mert sok lehetőség van ebben a sztoriban... például lehetne egy Rontó Ralph crossovert tolni.... *brain explodes*

75%

Szürrealista disztópia lehetne egy ideális világban, azonban ez itt történelem, a fájdalmas, maró múlt. Kendőzetlen téboly, húsbavágó őrület. Szavak nincsenek, nehéz lecsillapítani a vihart. A pusztítás felett ellebegő kamera igazán mélyre szúrta a tőrt, a seb talán sose fog begyógyulni, mint ahogy az emberiség örök, feldolgozhatatlan foltja lesz ez a földi pokol, amit még nem sikerült ennyire letaglózóan bemutatni. Retinába égnek a jelenetsorok, csak kapkodom a levegőt.

2018-03-26 11:08:25 Phenomena (1985) / Jelenség ChrisAdam (4) #16

Nos, igen, ha kimondja az ember, hogy a gyilkos valójában a torz képű kisgyerek, akinek az anyja egy háborodott elme, majd a végén a csimpánz egy szál beretvával menti meg a helyzetet... nos... paródiaszerűen hangzik. És ilyen szempontból besorakozik a korábbi Argento-horrorok közé, valahogy a giallok kötelező eleme az abszurd finálé (persze nem, de mégis...). A Phenomenának az a nagy erénye viszont, hogy míg a Suspiria suta vége nem is működik olyan jól, addig legalább itt igazán csúcsra van járatva a műfaj.
Kissé lassan indul be és habár vannak igazán jó jelenetei, a főbb pozitívumait az utolsó háromnegyed órára tartogatja. A finálé pedig kész pokoljárás, Argento mindent megtett, hogy a lehető legtöbbet hozzon ki a filmjéből, néhol talán túl is lő a célon, de kár takargatni, hogy például e filmben történik a filmtörténelem egyik legundorítóbb jelenetsora a hullák medencéjében. Brutális.
Mondanom sem kell, hogy Jennifer Connelly zseniális, nem gondoltam volna, hogy valaha őt ideális giallo-főhősnek tartom, pedig nagyon is az. Goblin zenéje még megér egy misét, az hétszentség.
Hidegrázós, misztikus mozi, bitang erős hangulattal a gyönyörű, titokzatos Alpokban, élve bekebelez. 80%

Hullámzó alkotás, a néhol kiszámítható, csapongó és jól bejáratott sablonok által megolajozott szkriptet az olykor igencsak kiemelkedő rendezés, libabőrös jelenetek ablakon kilógatós wow és a zseniális színészi játékok egyengetik ki. A film erénye az is, hogy ahogy a vége felé érünk, egyre inkább összekapja magát, ez jót tesz az utóíznek is. Ki lehetett volna ebből hozni többet is, de ugyanakkor már amiatt megkapja a négyesét, mert nagyon aktuális, fontos problémával/jelenséggel foglalkozik, ami igazán elgondolkodtat. Woody Harrelson pályafutásának legjobbja. 75%

2018-03-22 15:24:58 Űrtörténetek (1977) ChrisAdam (1) #1

Mindig érdemes az internet bizonyos bugyraiba nem besétálni.

Szóval nagyon jól néz ki, látványos és véres mese, szorul bele izgalom is bőven, de valahogy... hát elmegy. Őszintén szólva kicsit untam, bár erős az atmoszférája és tényleg akad benne igazán jó jelenet. A robbanás után viszont menthetetlen, sajnos csak az utolsó jelenet tud csak igazán jó lenni a narrációval együtt. Elárul az is valamit, hogy három részletben tudtam megnézni. Van egy sanda gyanúm, hogy ha újranézném a Faunt, az se lenne makulátlan már. :( 60%

2018-03-18 11:59:02 [Filmzene] ChrisAdam #596

Ez a nap már nem lehet rossz, ha ilyen zsenialitásokkal kezdem.

2018-03-18 00:13:32 Red Sparrow (2018) / Vörös veréb ChrisAdam (3) #14

Lehetett volna sokkal-sokkal feszesebb, vagy pedig markánsabb és eredetibb. Mert nem feltétlen rossz ez a lassú tempó, a régi idők thrillerjeit idézi, de sajnos a sztori annyira középszerű, hogy egy-egy apró csavaron kívül minden teljesen kiszámítható. Vérben nem szűkölködik, viszont az erotika nagyon felemás, semmi hatása nincs, nagyon olyan érzésem volt, mintha csak a marketing miatt kellett volna a filmbe. JLaw amúgy viszi a hátán a filmet, bár ez neki nem volt nagy feladat, mindenki más sajnos szörnyen gyenge, a látványvilág viszont pazar, a budapesti helyszínek és a sok magyar vonatkozás pedig nem engedi, hogy lankadjon a figyelmünk - minden más nemzet meg csúnyán megszívta. :)
Nagy kár érte, volt benne lehetőség, kicsivel több spritusszal lehetett volna az idei év Atomszőkéje. 50%

2018-03-17 23:39:04 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] ChrisAdam #23549

Annak a mozinak a honlapján/jegypénztárában, ahol meg szeretnéd nézni a filmet.

előzmény: GaborK84 (#23548)

2018-03-16 20:22:38 [Általános fórum] ChrisAdam #7361

Így?

előzmény: hhgygy (#7359)

2018-03-16 12:21:31 [Általános fórum] ChrisAdam #7352



Kapcsoljatok oda, ha pedig lemaradnátok, a műsor után itt elérhető lesz online is. A műsorvezető egyébként Ágó. :)

2018-03-16 01:01:00 Annihilation (2018) / Expedíció ChrisAdam (4) #36

Közeleg egy hosszú Rorschach elemzés, beteszem a popcornt a mikróba, pillanat. :)))

előzmény: Rorschach (#35)

2018-03-16 00:15:18 [In Memoriam...] ChrisAdam #2292

Na, persze. Igen, kicsit szűklátókörű komment volt ilyen szempontból, de nem volt időm hosszabb eszmefuttatásra. Szóval egyetértek, féreglyukak, bármi egyebek is lehetőséget adhatnak ilyesfajta akciókra, bár személy szerint azt gondolom, hogy az ilyen metódusok megtalálása is legalább annyi energia és idő, mint a megfelelő hiperhajtóműves Enterprise előállítása, teszemazt. :) Habár maga féreglyuk egyszerűbbnek tűnik, majdnemhogy olyan messze vagyunk tőle, mint egy ilyen űrhajótól (?).

Sziez: Isten létezése és elfogadása alapvetően sok-sok kérdésre választ ad, ha jól tudom, akkor a Biblia leírja a más életformák létezését a világunkban (talán Jelenések, bár ebben voltam mindig a leggyengébb) és azt, hogy Isten ezeket az életformákat távol tartja tőlünk, miközben ők tudnak rólunk. Tehát lehet, hogy nyüzsög a galaxis, mint Calrissian Felhővárosa, de mi nem tudunk róla és nem is fogunk addig, amíg a Jelenések szerinti ítéletnap el nem jön és a többi... Ugyancsak Isten nem engedi azt se, hogy megtaláljuk a módszert arra, hogy más életformákkal kapcsolatba lépjünk, mert a Föld "foglyai" vagyunk, vagyis Lucifer, a bűn születése után ide lett száműzve, mi pedig a bűn hordozói vagyunk - Genesis, Mózes I. könyve.
Tehát ilyen szempontból a "fogunk-e valaha találkozni más életformával?" kérdés elég egyszerű válaszra lel, ha valaki a keresztény álláspontot veszi szemügyre a Biblia szemüvegével.
A tudomány már sokkal tágabb lehetőségeket tartalmaz, mivel a lehetőségek tárháza végtelen, nincsen transzcendentális értelemben vett történelmünk és mi alakítjuk a saját sorsunkat úgy, ahogy tudjuk: a fizikával és űrkutatással, ami azért elég gyerekcipőben jár ahhoz képest, hogy valamirevaló biztos választ adjunk a fenti kérdésben.

előzmény: HejjaX (#2290)

Nem szoktam én feltétlenül asszisztálni Ugornak, most se miatta írtam, hanem Neked írtam és nem emlékszem, amikor lekezelő voltam veled korábban, de ha igen, sajnálom.
És válaszolok most is: szerintem te egy totálisan, teljesen más filmet vártál. No shit, Sherlock. Ennél a filmnél - szerintem - az álom és a szarvasok másodlagosak, első a férfi és nő közti szerelem, aminek persze helyet ad az álom és a szarvasok. Ez nem sci-fi, hanem egy szerelmi történet, melynek van egy elvont narratívája. Sajnálom, hogy nem így jött le számodra, de no offense, elfogadom a véleményedet. :)

előzmény: Mizi (#138)