ChrisAdam

2020-04-03 22:46:46 Detachment (2011) / A mintatanár ChrisAdam (5) #8

Mit mondjak, régen döngölt bele film ennyire a földbe. Itt aztán senki nem mondhatja, hogy nincs megszólítva.

2020-04-03 13:17:25 Every Day (2018) / Nap nap után ChrisAdam (2) #5

Én nem is tudom, hogy az ilyen filmek miért készülnek. Pozitívuma annyi, hogy sok-sok ember családjának biztosította a napi betevőt. De egyébként pedig minden szempontból pocsék alkotás, aminek kevés értékelhető pillanata akad.

Meg kell mondjam, hogy ez a film harmadik megtekintésre jobb, mint valaha. Fel is kúszott a Ponyvaregény után a második helyre.

2020-03-25 09:26:59 [Általános fórum] ChrisAdam #8365

De jó! Ott voltam a művésznővel a nyitás előtt (a képek még a padlón voltak csak sorban), hihetetlen személyiség, mesélt rengeteget, én persze izgultam nagyon, hiszen a fotográfia nagyasszonyát fotóztam.

előzmény: zéel (#8363)

Nekem végre valahára van időm ilyesmikre is, egy kis léleksimogató a vészterhes időkre, azaz ne feledjük, hogy a tavasz közben ébredezik! Lesz még.

Ez baromira menő!

előzmény: budaik (#54)

Én kihasználtam a lehetőséget, hogy végre kicsit edukáljam a népet.

Dolgozom, bár szerencsére el tudtam vonulni vidékre, és onnan nyomom.
Viszont minden tiszteletem az egészségügyi dolgozóknak, állami tisztviselőknek, és azoknak, akik nem tehetik meg a home office-t. Kitartást nekik!

2020-03-16 17:09:44 [Általános fórum] ChrisAdam #8356

El kell cseszni valahogy az otthoni karanténban felgyülemlett időt... :)

előzmény: Ágó (#8355)

2020-03-15 10:40:18 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] ChrisAdam #24589

...

--
Áthelyezve a(z) Cruel Intentions topikból.

Régen láttam ennyire ostoba és értékelhetetlenül nulla filmet. Tényleg semmit nem tudnék kiemelni benne, ami egy picit is javára válna. Egy ideje nem írok százalékot, de most muszáj. 0%

2020-03-12 21:34:35 [Általános fórum] ChrisAdam #8329

Visszaszívom az előző kommentemet, azt hittem, a Halálos iramban 9-et már nem érinti ez az egész. Mi lesz a következő, amit elhalasztanak, Krisztus második eljövetele?

előzmény: banana (#8328)

2020-03-12 20:27:42 [Általános fórum] ChrisAdam #8327

Ez hat meg most legkevésbé.

előzmény: PG (#8326)

2020-03-09 16:43:52 [In Memoriam...] ChrisAdam #2561

Már-már halhatatlan volt. Persze az is. Nyugodjon békében.

előzmény: Ágó (#2557)

2020-03-08 23:16:45 Tenebre (1982) / Tenebrae ChrisAdam (4) #16

Hú, köszi! Az első három megvolt, nagy kedvencek (de hirtelen kedvem is lett megnézni őket), a többit meg pótolom! :)

előzmény: ryood (#15)

2020-03-08 22:09:20 Tenebre (1982) / Tenebrae ChrisAdam (4) #14

Nem vagyok jártas a giallo műfajban, de azt már tudom, hogy nem az én világom. Vagyis pontosabban: az a műfaj, amit csak elnézegetek, de ugyanakkor legkevésbé se tudnék érte rajongani.

Hahaha! Ha-ha! Haha! Jó, ha az ember tud magán nevetni évekkel később.
Újranézve nem is értem, miért nem adom meg az ötöst, pazar giallo, Argento egyik legjobbja. A giallo pedig annyira kedvenc, hogy már két kézzel kapkodok olyanok után, amit nem láttam. (Ha valakinek van ismeretlen gyöngyszeme, akkor ide vele.)

előzmény: ChrisAdam (#5)

2020-03-04 13:50:05 Zárójelentés (2020) / Final Report ChrisAdam (?) #31

Hogy beültek, és támogatták az egyik legnagyobb magyar kortárs rendezőt, még nem menti fel fánkzabáló, állkapocstornász mivoltuk alól.

előzmény: Kempesbaba (#30)

Rajongók: Ennél rosszabb nem lehet.
Disney: Hold my blue milk.

2020-02-22 10:12:01 Gisaengchung (2019) / Élősködők ChrisAdam (4) #85

Lövése sincs a filmművészetről, ez látszik rajta, bár az Elfújta a szél és az Alkony sugárút emlegetése némi jóízlésre vall.

Szerintem csak arra, hogy vérbeli boomer. De politika off! :)

előzmény: Jereváni Rádió (#84)

2020-02-21 17:57:50 [Vapiti 2019] ChrisAdam #100

Gyerekek, totál bedugult a Nagykörút az Andersen Pub körül, aki teheti, szálljon ki a kocsijából, és úgy szaladjon az eseményre. Én úgy fél hét fele érkezek, le kell parkolnom valahol a YT-1300-asomat.

2020-02-17 19:29:10 [Vapiti 2019] ChrisAdam #88

Sőt!

(Aztán senki se feledje, hogy péntek este 6-tól Vapiti speech, meg hasonlók!)

2020-02-12 19:38:17 [Vapiti 2019] ChrisAdam #84

Nagyszerű döntés! És aki még nem látta, annak itt az idő: Kafarnaum!
Ha tehetném, kampányszerűen vetítést szerveznék neki. :)

előzmény: oscarmániás (#82)

2020-02-10 11:48:18 [Megérdemelte-e az Oscart...] ChrisAdam #11425

Igazából itt az a dilemma, hogy az külföldi film kategóriája az alkategóriának számít-e. Mert elvileg (és szerintem) nem. Gyakorlatilag? És nekem az a bajom ezzel - és erről volt szó már korábban is -, hogy azzal, hogy a külföldi film kategóriában jelölt film bekerül a legjobb film kategóriájába is, az jön át, mintha a külföldi filmek eredendően nem tudnának olyan jók lenni, mint a legjobb film kategóriában bármelyik. De ha mégis, akkor bekerülhet néha-néha a legjobb film kategóriába is. Pedig elvileg ez nem egy alá-fölérendelt viszony, hanem más kategória, amelyek egymás mellett állnak. Ugyanígy az animációval, amikor a Toy Story 3. bekerült a legjobb film kategóriájába. És hogy erre a jelenlegi rendszerre mi a magyarázat, totális rejtély, és nagyon kíváncsi lennék valami hivatalos válaszra.

előzmény: kaamir (#11423)

Hát meg is van az Arany Vapiti jelöltem, nem keresgetek tovább. Nagyon kérlek, nézzétek meg.

2020-02-10 07:08:46 [Megérdemelte-e az Oscart...] ChrisAdam #11407

A film miatt különösebben nem örülök (sztem simán csak egy jó film), annak annál inkább, hogy mit jelent a győzelme. Az azért nagy léptékű, gratulálok hozzá.

2020-02-04 22:25:06 Long Shot (2019) / Csekély esély ChrisAdam (4) #12

Na, hát éppen csak kigyógyultam Charlize Theronból, erre jön ez a film. Fenevigye.

Ez egy baromi jó film, bár Christian Bale és Matt Damon kettőse mögött azért nem sok bújik meg, de hát az ilyen színészekre támaszkodó filmeket már csak ezért is szeretjük.

Én nagyon szerettem volna szeretni, és látszik, hogy a film is nagyon szerette volna magát szeretni. Meg szerették volna, ha szeretjük, és fordítva. Szóval mindenféle oldalról megpróbáltuk, de ez egyelőre pont olyan, mintha Pálfi György megalkotta volna a sci-fi témájú Final Cutját. Ami ilyen formában nem túl pozitív kritika. Viszont Brad Pitt baromi jó.

2020-01-31 00:51:51 Sátántangó (1994) ChrisAdam (?) #66

Ez a film olyan hosszú, hogy a másodpercenkénti egy képkocka különbségbe belefér egy Jóbarátok rész. :D

előzmény: manuva (#65)

2020-01-30 23:34:22 [Általános fórum] ChrisAdam #8238

Volt egy tök jó cikk nemrég az Indexen a boomerekről, hogy pontosan miben is áll ez az egész jelenség (politika, gazdaság, társadalom), és minap volt egy röpke gondolatom, hogy tökre ugyanez jelen van a filmvilágban is, ahol a boomer, azaz a vagyont és az ipar feletti hatalmat birtokló bizonyos korosztály ezeket a csodás éveket úgy éldegéli, hogy nosztalgiázik a saját fiatalkorán és dicső múltján - a stafétabotot meg persze nem engedi át az esetlegesen kreatívkodni vágyó zsenge generációnak. És ezért gondolják, hogy amúgy baromi helyénvaló a sok remake, meg folytatás, Bad Boys meg Halálos fegyver, és a többi.
Na, persze ehhez az eszmefuttatáshoz egy fikarcnyi kutatást sem végeztem, nagyjából egy ujjmozdulatnyi scrollig tartott, és most ezzel az elánnal is okoskodom be ide, de aztán lehet, hogy van benne valami.

előzmény: velvetgristle (#8237)

2020-01-17 22:54:03 [Vapiti 2019] ChrisAdam #38

Arany
Joker
Marriage Story
Midsommar

Női Ezüst
Emma Stone (The Favourite)
Florence Pugh (Midsommar)
Scarlett Johansson (Marriage Story)

Férfi Ezüst
Adam Driver (Marriage Story)
Joaquin Phoenix (Joker)
Jonathan Pryce (The Two Popes)

A The Lighthouse eléggé átszabná még ezt a listát...

2020-01-16 09:58:25 Gisaengchung (2019) / Élősködők ChrisAdam (4) #31

Én is teszek ide egy +1-et. Izgalmas, fordulatos, jól néz ki, van is mondanivalója, de messze nem elég ahhoz, hogy szuperlatívuszokban beszéljünk róla.

előzmény: Ugor (#28)

2020-01-10 12:33:29 Joker (2019) ChrisAdam (5) #251

Azért ez a mondat fájt nekem is. És ha én hatszor annyi dolgot találtam, mint bármelyik Bosszúállók-filmben, akkor valamit rosszul látok?

előzmény: Trashman (#247)

A listáról mindenképp A király beszéde, és természetesen az Életrevalók.

(Zárójel: Engem inkább az zavar, hogy a cím kezdőbetűjén kívül nem sikerült máshol megnyomni azt a fránya Shiftet, és talán ez nem is annyira csak az ocd-m. :) Zárójel bezárva.)

Tök rendben volt, sőt a film legjobb pontja szerintem, bár Lando Calrissiant sose bírtam annyira, hogy bármilyen gyalázásnak érezzek bármit, még azt se, hogy gyengéd érzelmeket táplál egy robot iránt. :)

előzmény: Rorschach (#79)

2020-01-05 23:08:38 Joker (2019) ChrisAdam (5) #222

Szerintem ez lett volna végtelenül elcsépelt és lapos. :) Szerintem az utolsó jelenetek felteszik a pontot az i-re. De bevallom, én is aggódtam, mikor ott nem lett vége, mert vágom ezt a mai trendet, de aztán megörültem (másodjára meg még inkább betalált).

előzmény: slawter (#218)

Kétségkívül ez a tavalyi év egyik legjobb filmje, amit nagyon szívesen megnéztem volna nagyvásznon. Még keresem a szavakat...

2020-01-04 15:11:40 The Irishman (2019) / Az ír ChrisAdam (4) #48

Talán egy kicsit túl hosszú, de ugyanakkor pedig örömteli elmerülni ebben a korban, ezekkel az emberekkel, ezt a színészgárdát ilyen nívóban nemigen láthatjuk többet. Így aztán tényleg egyszerre óda egy korszaknak, egy zsánernek, a főszereplők legendás alakjainak, ami meg talán megéri azt a három és fél órát. Felüdítő az is, ahogy Scorsese nem újrajátszani akarta a régi gengsztermozijait, hanem belerakni azt az emberközeli narratívát, amit elért a Némaságnál például. Nagy zseni a rendező, azért ez minden snittről megszólal, rajta nem fog az idő, de Pacino, DeNiro vagy Pesci is brilíroznak. A film, aminél percekig mélázhat azon a néző, hogy micsoda nagy legendákat néz. Bizsergető. Egyelőre négyes, de nem kizárt, hogy lesz belőle ötös is.

2020-01-04 15:03:10 The Favourite (2018) / A kedvenc ChrisAdam (4) #24

Elképesztően irigylem Lanthimost, amiért üldöz és eltaszít minket, nézőket minden egyes pillanatban, hogy aztán kiapadhatatlan érdeklődéssel várjuk a következő snittet. Ez a film is egyszerre gyönyörű és rút, egészen különleges egyvelegben.

A Rise of Skywalker méretes gyásza közepette már egészen bátran álltam neki, szinte biztos voltam, hogy azt a filmet alulmúlni úgysem tudja, így akkor meg miért ne. És teljesen igazam volt, sőt, kellemesen csalódtam. Habár nagyon sok sebből vérzik, mégis egy szórakoztató kalandfilm a Solo, aminek erénye, hogy a klasszikus Star Wars-feelinget csak nyomokban tartalmazza, Ehrenreich pedig egész tűrhető csempész, mégpedig úgy, hogy egy pillanatig nem jut eszembe Harrison Ford. Persze ez más megvilágításból nem éppen pozitív, de nekem így az volt, a mítoszrombolás vulkáni méretű pusztítása pedig elkerült. Erős hármas.

Saul fia, és ott van a világ legjobb filmjei közt is, amelyek a múlt évtizedben láttak napvilágot.

Azt hiszem, ez minden idők legmívesebb kliségálája, amiből szinte mindent kihagytak, ami lehetőség volt benne. Voltaképpen tetőtől-talpig pocsék, ami él és mozog benne, a zeneszerző érzelemtengerbe fuldokló, háttérben hamiskás mámorral és képzelt áhítattal tolakodó, dobhártyába kínosan duruzsoló vonósaitól és kórusától kezdve a firkászok fantáziátlanul csöpögős párbeszédein és ostoba karakterein át egészen a rendezőig, aki mintha csak a hallmarkos csatornahelyről szopta volna ki az anyatejet szüleje tévéjére csüngve, olyan szemtelenül dörgöli orrunk alá a pongyola-giccset.
Egyedül Harrison Ford az, aki mindebben a fertelemben értékelhető, de az ő tekintetéből meg olvasható a megbánás, miszerint inkább szabadítja ki még kétszer a hercegnőt utált űrcsempészként, minthogy ezt a filmet végigcsinálja. Pedig mennyi lehetőség volt mindebben, párkapcsolati és házassági dráma, anya-lánya konfliktus, (történelmi) társadalomkritika... ehelyett kaptunk az arcunkba valamiféle áltudományt, egy natgeós narrátort, vasalt hajkoronákat, ékes rúzsokat, felületes, wikipédiás évkönyveket, na meg olyan könnyen kimatekozható véget, amit már be se ütsz a számológépbe, mert még fejben is megy. Na, persze ez azért is van, mert a film végére már annyira bejön a tippelősdi, hogy kétséged sincs afelől, hogy mi a következő mozdulat. Szomorú.

2019-12-28 13:41:55 [Tévésorozatok] ChrisAdam #3739

Most, hogy vége lett, mit gondoltok a Mandalorianról?

Mindenki nyugodjon le, lesznek még Skywalkerek.
És meg nem tudom mondani, mennyi keresetlen szavam van ehhez az emberméretű picsához.

Rorschach: Köszi, öröm volt olvasni! :)

Ez egy nagyon jó meglátás, köszönöm!

előzmény: caulfield (#34)

Kissé viccesnek találom azt, hogy pont a “nem hiteles” vagy a “felületes” szavak hangzanak egy olyan film kapcsán, amely Charlie és Nicole házasságát, nem pedig a házasságot mutatja be szikár, dokumentarista módon.
Úgy értem, lehet egy házasságot hiteles módon bemutatni? Ha igen, hogy lesz az mindenki számára hiteles? Hogy lehetne a zátonyra futott házasságok alapművének nevezni akár a Kramer kontra Kramer vagy a Jelenetek egy házasságból, netán a Nem félünk a farkastól című filmeket, még ha ezek kétségkívül a filmtörténelem örök klasszikusai? Tényleg érdekel, mit gondoltok erről!

Aztán pedig felteszem a kérdést, “lehetséges-e”? És akkor ezt most hadd értsem mindenre: tényleg szerelembe esni; nem elrontani; boldog házasságot fenntartani; visszahozni azt, ami már odaveszett; békében elválni; feldolgozni.
A film annyira szikár, hogy már-már zavaró, de aztán rájövök a felénél, hogy ez a film nem mesél. Ez a film bevon. Mint egy körbeülős terápia, ahol ugyanakkora részt vesz ki a rendező, mint Johansson, Driver vagy én. Merthogy tényleg nem engedi, hogy csak pöffeszkedjünk a képernyő előtt, követeli a részünket. Ritkán adatik ilyen, kiváltság, mikor az összetevőket vizsgálgatva azt látjuk, hogy valami még hiányzik, mígnem rájövünk, hogy a receptben mi is benne vagyunk.

És akkor tényleg becsap a ménkű, kérdések és érzések kavarognak, mi is utáljuk azt, amiért ők már nem szeretik egymást, minekünk is hiányzik az, hogy nem úgy ölelik meg egymást, ki nem állhatjuk, hogy elcseszték.
Leginkább pedig az fáj, hogy milyen könnyen kisiklottak. És ez, ez mar leginkább. Mert míg láttunk olyan párkapcsolati drámákat, amikben kívülről is hatalmas káosszal küzdöttek - pár hónapja az Egy hatás alatt álló nőt csúsztattam le a torkomon, nehezen ment, azóta is fogalmazom a véleményemet -, addig itt alig látható, belülről hatalmasodó gondok gördülnek kettejük közé. És ez valahogy jobban fáj, mert míg a többire legyintünk - “majd ennél okosabb leszek” -, addig itt rettegünk, hogy mi is ilyen apróságokkal ugyanígy el tudjuk rontani, amelyek szépen lassan csak úgy bekúsznak, elárasztanak, mi meg észre sem vesszük, csak utólag vesszük a mély levegőt, hogy milyen hamar ki lehet lopni a másikból azt a csillapíthatatlan lelkesedést. Vagy éppen magunkra ismerünk, mert mindez már megtörtént - attól függően, hogy ki merre tart. Ez valahogy borzalmasan sajgó tud lenni.

Mondanom sem kell, lehangoló film, padlóra küld, és nem ad feloldást. Másképp persze nem működne. A rendező igazságtalanul magunkra hagy a majdnem készre összedobott recepttel, ő nem tud abban segíteni, hogy mi hogyan lépünk a saját sztorinkban tovább - erre mutogatva, vagy ennek ellenére.

2019-12-25 03:14:32 The Two Popes (2019) / A két pápa ChrisAdam (5) #8

Mennyivel érdemesebb egy ilyen filmre “pazarolni” a szentéjszakát, mint bármely más karácsonyi unaloműzőre. Mert ilyenkor tényleg elszégyenkezik az ember, hogy annyira rég elfeledte már, miről is szól ez az egész. Nem csak a karácsony, hanem ez az egész.
És persze rögtön be is talál az üzenet, amikor amúgy is számot vetünk, elhatározunk, megfogadunk, meg emlékezünk, örülünk és megbánunk. Annyi mindennel körül vagyunk véve, felaggatjuk a fát, bömböl a zene (no nem az Eleanor Rigby), sül a kalács, és rohanunk, vásárlunk, mintha mindez különleges lenne, pedig az év összes napján ugyanezt tesszük. Sokszor az év összes napján is fókuszt vesztünk.
És jön Jorge, Ferenc pápa, aki a ‘made it simple’ jeligével kilép a Szent Péter tér fölé, hátrahagy minden csecsebecsét, a tekintetében ott van, hogy most már tényleg lássuk meg azt az egyetlen dolgot, ami erről szól. Nem kell sem ciráda, sem szóvirág, ékszer és pompa, nem kellenek teológiai magasságok és mélységek, ha egyszer az ember csak láttatni és látni akarja saját magát. Azok csak eltakarnak. És csodálatos ez a film, amiért hús-vér emberré teszi előttünk a két főszereplőt, akik ugyanúgy kálváriájukon húzzák a saját keresztjüket. Csodálatos a két színész, akikről teljesen elfelejtettem, hogy kicsodák, pedig egyik sem ismeretlen arc, de itt Ferenc és Benedek barátkozott.
S lám, a végére csak felépítettek egy tartós hidat, falat pedig egyet sem.

Wake up, Neo! Welcome to the...

Amúgy várok egy jó velős, hosszú Rorschach kommentet! Holnap este be is tenném a fa alá. :)

előzmény: Rorschach (#107)

A CC-PO3 egy kémiai vegyület vagy egy szovjet vetítőgép sorszáma?

(Btw ki ne akarna fénykardpárbajt nézni Perturbatorra? De amúgy érdemes megnézni ezt is, holy shit! Igaza van ennek a gyereknek.)

Kábé miután Leia űrsiklózott az előző részben, bármi lehetséges, nem? Szóval az, hogy ledobta Palpatine-t Vader, nem jelenti azt, hogy Palpatine nem repült ki az űrbe, majd hiperszökkent a Sith-ek sötét oázisába. Ugyanakkor az értetlenkedés teljesen jogos egyfelől, másfelől pedig nem, mert alapszabály egy ideje (sajnos), hogy akit nem látunk meghalni a vásznon, az nem is távozott a másvilágra. Palpatine-nel kapcsolatban pedig nem is csak ez a film használta ki, mindig volt egy teória, hogy ő tulajdonképpen túlélte.
A filmnek csak az a hibája, hogy olyan szaga van, mintha az öreg nem lett volna a képben még pl. a hetedik rész írásakor, hanem útközben agyalták volna ki.
Második kérdésre pedig: az egyetlen igazán méltó momentum a Star Warshoz az volt, amikor Kylo és Leia egyszerre tűntek el. Az igazán szép volt: ahogy Yoda, Obi-Wan, Luke is eltűnt, úgy Kylo és Leia is, ergó egy szellempartin már az egész bagázs oszthatja majd az észt Reynek vagy a következő generáció Jedijeinek.
De egyébként egyik kérdésben sem konzekvens a Star Wars, azaz hogy milyen módon kell meghalni ahhoz, hogy szellem legyél, vagy kinek milyen képessége lehet az Erő által, ez utóbbinál pl. Rey gyógyító képessége is egészen új, hiszen korábban nem volt képes rá, vagy legalábbis nem láttuk, illetve a könyvek ismerői (amik ugye már legendák) tudják, hogy a fájdalom enyhítése és mondjuk a vérzés befolyásolására van a Jediknek képességük, de gyógyításra nem annyira (vagy nem ilyen mértékben). Ami tök logikus, hiszen tét nélkülivé teszi a szoros szituációt a túl nagy hatalmú Erő, ami megtörtént ugyebár itt is. Bár a látványos és felületes túlzás minden franchise-t utolér.


A baja ennek a trilógiának egyébként az, hogy nem volt egy olyan gazdája, aki akár íróként vagy rendezőként (netán producerként) terelgette volna a filmek útját úgy, ahogy Lucas tette, hogy az stílusban, történetben, hangulatban hasonló legyen. Ez is az erőssége az előzmény- és eredeti trilógiának, hogy teljességgel összefornak, hasonlók, Lucasnak gondja volt erre. Itt viszont az állandó szereplő javarészt a pénzcsináló Kennedy volt, akinek egyszer volt egy Abramsa, egy Abrams ellen dolgozó Johnsonja, meg egy Johnsonra licitáló Abramsa. Még jó, hogy a filmek bizonyos értelemben totál ellentétük egymásnak. Kíváncsi lennék Johnson kilencedikjére.

előzmény: TheDriver (#76)

Nekem pont ez volt a bajom, hogy nem volt elég csata! Lehetett volna már a Lucasfilm logó mögött is egy csata, vagy Palpatine csuklyája alatt is egy csata, simán befért volna egy egész csata! Meg adtam volna, ha lett volna még egy utolsó utáni csata is, még gyorsan a stáblista előtt egy gyors levezető csata, szinte látom Poe kacsintását és duruzsoló hangját, hogy "How about one more csata, boys?". Szóval így nem volt méltó ez a lezárás, kellett volna még csata!

előzmény: Havierez (#68)

Nincs ezzel a filmmel az égvilágon semmi baj addig, amíg nem vesszük komolyan. Én nagyon nem vettem, meg el is gondolkodtam, hogy ez a hat önjelölt megmentő nem akar-é kishazánkba is ellátogatni (és nem csak forgatni!). :)

De hála égnek ott az elmúlt két rész egészen kiváló volt, én is onnan inhaláltam be az életet ma délután.

előzmény: zolcsa (#66)

Azért ne negatív bőszülettel állj neki, lehet neked éppen bejön majd. Ha nem, abból az év kommentje lesz, remélem.

előzmény: Rorschach (#47)

Kérlek, nézd meg, és véleményezd. Ezt kértem karira!

előzmény: Rorschach (#44)

Valami rossz érzés fogott el, ahogy teltek a percek, mégpedig szinte ugyanaz, mint amit egyszer már idén átéltem, amikor a Trónok harca fináléjához közeledtünk: hogy ebből már nem sül ki semmi jó, hiába reménykedünk az utolsó percek feloldásában. Csak itt egy egész gyerekkorba rondítottak bele, egy mérföldnyivel jobban fáj.

Először inkább letudnám a pozitívumokat (merthogy azért akad): szóval elképesztően látványos, és még mindig bravúros, milyen szépen, igényesen meg tudják idézni a régi filmek hangulatát technikailag, díszletben úgy, hogy az mégis modern legyen. Talán a három film közül ez itt ért igazán csúcsra, gyönyörű a kamera, a celluloid sistergése, a színek, a számítógépes animáció ízléses és visszafogott használata. A krú ezen része ne égjen a pokol tüzén, ők elvégezték, amit el kellett.

A történet váza is nagyon rendben lenne, ha tudnának az írók valamit kezdeni vele: valami ilyesmire vágyott mindig minden rajongó - megtalálni a Sith-ek sötét szentélyét - a feltámadt Palpatine császár ötlete se új egyébként, számtalan vad legenda-sztoriban felbukkan -, régi nyomok, históriák, az egész történelmet átszövő legendák, ami már a korábbi részben is felbukkantak.
Több kiváló jelenet lehetne benne, amiknél minden adott, hogy a Star Wars univerzumának koronásai legyenek, mert minden adott hozzá: az előző nyolc rész súlya és emlékezete, a főszereplők kálváriája és íve, a helyszín, a konfliktus tétje.
Rey és Ben megint olyan párost alkotnak a vásznon, amire már nagyon régen vártunk. Konfliktusuk - egymással, de leginkább magukkal - nagyon szépen volt ábrázolva, még ha itt is éreztem, hogy sokkal vaskosabb is lehetett volna.

És akkor mire adok egyest?
Rájöttem, hogy az előzménytrilógia azért volt jobb összességében nézve, mint ez a három rész, mert Lucas pontosan tudta, hogy mire fut ki az egész. Nem egy évvel a bemutató előtt pattant ki a fejéből, hogy mi is lesz a szereplők sorsa, hanem évtizedekig szőtte magában a fejleményeket. Ezért - bármennyire is hiányos némely rész - a történet tökéletesen illeszkedik az eredeti trilógiához. Az más kérdés, hogy a technológia szerelmese lett, és ezért sok minden dolgot úgy rontott el azokban a részekben, ahogy nem szégyellte, de a történet egy koherens egészt alkotott, a filmtörténelem egyik legszebb és leggrandiózusabb szálelvarrása történt a harmadik epizód végén.

Itt azonban annyira látszik, hogy Abramsék, Kennedyék, az írók csapata nem tudják, miben rejlik a Star Wars misztikuma. Ki kell mondanom ezt. Mintha úgy gondolnák, a Star Wars titka abban rejlik, hogy a tökéletes eredeti trilógiára kacsintunk folyamatosan vissza. Egyszer már így volt. És ez egyszer működött is.
Mert Az ébredő Erő jó volt úgy, hogy tényleg a régen látott színészekhez, helyszínekhez, kütyükhöz ódát zengjenek, mi pedig áhítattal nézzük. Tényleg jól esett látni ott olyan dolgokat, amiket 35 évig nem, ezeknél megdobbant a szívünk, ez ilyen rajongói dolog, na. Annak a filmnek pedig volt ritmusa, egyenletes tempója, az új karaktereket sikerült jól megismerni, a drámai jeleneteknek, a hangulatteremtő pillanatoknak hagytak időt, úgy nézett ki, hogy 2015-ben egy Star Wars-filmnek ki kell néznie.

Ezzel szemben itt, J.J. Abrams újra kézbe veszi a fan-service sörétesét, minden jelenetben egy hatalmasat lő vele, egy nagyobbat, még hangosabbat, mint korábban bárki. Ráadásul már ott tartunk, hogy nem csak az eredeti trilógiát másolja és idézgeti, hanem Az ébredő Erőt is, így aztán tényleg azt érezzük, hogy Abrams szépen lassan bedugja alfelünkön nyelvét, és készségesen kezdi mozgatni, tudomást sem véve arról, hogy mi baromira nem erre vágyunk.

Miközben olyan dolgoktól vérzik a film, mint például:
- kihagyják azt a ziccert, hogy Palpatine feltűnése tényleg meglepetés legyen: így nem csak a nyitó feliratban jelenik meg, de ugye már előre tudhattuk, hogy valamilyen módon az Uralkodó be fog kopogni az ajtón;
- ha már beharangozzák, hogy Palpatine is back, akkor illett volna meglepni a nézőket egy olyan frappáns csavarral, amire csodálkozva kapunk a homlokunkhoz;
- ha már Palpatine is back, akkor ne olyan fordulatokkal tegyék nevetségessé, minthogy Rey egy Uralkodó-sarj, akiben az ő ereje lakozik és a többi. Nem volt már tökre régen egyértelmű, hogy a családi vonatkozásokkal nagyon óvatosan kell bánni az univerzumon belül, mert elcsépelt és a legnagyobb csavart már elsütötték, ami kapcsán egy egész generációnak leesett az álla 1980-ban?
- totál funkciótlan szálak, karakterek, fan-service elemek: Lando jelenléte totál érthetetlen, semmi keresnivalója a filmben, ráadásul úgy bukkan fel, ami a logikátlanság és a mesterkélt forgatókönyv fogalmait a lehető legpontosabban meghatározza. De ott van Hux árulása, ami egy apró kis szelete a sztorinak, és annyi értelme van, hogy főhőseink egy apró kis kalamajkából épp nem random elfutnak szokás szerint. Hux pedig ahogy korábban is legtöbbször, úgy most is pofátlanul semmitérő, így aztán nem igazán fáj érte a szívünk, ha egyáltalán volt ilyen célja az alkotóknak. De ha nem, akkor megint: minek? C-3PO sith nyelven halandzsája egy újabb szál, ami a felesleges köröket generálja, ahelyett, hogy a lényegre koncentrálnának. Ebben vérzett el Az utolsó Jedik is, jelentéktelen problémával hatalmas konfliktust generálnak, amit persze csak a galaxis másik felén élő valaki tud megoldani seperc alatt, hogy be legyen mutatva még egy látványos világ, még egy funkciótlan, felesleges karakter, legyen még egy 10 percnyi mikrokaland;
- karakterek 2D-s szenvedéstörténete, merthogy Reyen és Kylon kívül a többiek csak kalandoznak, idő hiányában csupán olyan sallangokat puffogtatnak, hogy "együtt megcsináljuk, mert összetartozunk", vagy hogy "eddig is sikerült, most is fog". Érdekes, Han, Leia és Luke nem arra volt predesztinálva, hogy állandó szállóigéket gyártsanak a citatum.hu-ra, mégis minden mondatuk idézhető. Egyszer sem mondták el, hogy ők egy csapat, és hú de nagyon sikerülni fog, mert tudtuk, hogy ők egy szétrobbanthatatlan csapat és sikerülni fog;
- pocsékul kiszámítható, és lehet, hogy veteránnak számítok már ebben az univerzumban és nem lehet akkorát mondani, hogy az igazán meglepetésként érjen, de azért vannak a meglepetésnek árnyalatai, az pedig, hogy szinte teljesen pontosan megjósolom a jelenet kifejletét, az igencsak messze van ezektől. Ha pedig éppen lenne, ami meglepne, akkor gyorsan visszakozik a film. Merthogy meglepett, amikor a második Halálcsillag roncsain tényleg megöli Rey Kylot, ahogy azt sejteni lehetett, mikor Leia magához hívja a fiát. Meglepett, hogy tényleg megtették, és már-már kicsattantam az örömtől, hogy végre, lesz valami... Rey megöli Kylot, ezért őrlődni kezd, ezért közelebb kerül a Sötét Oldalhoz, ami által veszélybe kerül, sebezhető lesz. Bla-bla-bla, ja nem, mert Kylo Ren él és virul egy pillanattal később.
De ugyanez lejátszódik akkor, amikor a saját erején uralkodni képtelen Rey úgy hiszi, megöli Chewie-t, ami szintén kiszámítható jelenet, az ember megjósolja előre, csak ott a nagy "csavar", miszerint a vuki él, még inkább kiszámítható. Rettenetesen gyáva a film;
- tét nélküli és felületes, pont a fenti okból is. No one's ever really gone. Hát, milyen igaza van! Miután mindenki elmegy, és visszatér, már csak nevetünk. És tényleg, az egész moziterem vihogott, mikor Rey és Kylo csókja után Kylo eltűnik a semmibe.
- hiányoznak a drámai momentumok, amikben pedig a Star Wars mindig erős volt. Mindig be tudott vonzani egy-egy párbaj, egy-egy heves, jelentőségteljes párbeszéd, és itt is megvan a lehetőség minderre, ahogy fentebb írtam, de annyira pörög a film, hogy mihelyst ráhangolódnánk egy-egy csöndes momentumra, már megyünk is tovább. Semelyik filmben nem volt ennyi konfrontálódás, párbaj, akció, elvesztésre való lehetőség, mégis, egy pillanatra sem hatódunk meg, egy pillanatra sem érezzük át igazán azt, hogy mi is ennek a tétje. A párbajok lelketlenek, súlytalanok, a szállóigének szánt mondatok pedig erőltetettek, izzadságszagúak, amikor pedig tényleg éppen felbukkan egy-egy jelenet zsenialitása (amik többsége Kylonak és Reynek köszönhető leginkább), akkor a vágóasztal finoman közbeszól, rodeózunk tovább a galaxis peremén.
- a receptet valahogy nem sikerült megérteni, ami totálisan meglepő dolog, mert már 14 évesen is tisztán láttam azt, hogy milyen egy Star Wars-film felépítése, a klasszikus hangulatteremtés után jön egy apró bonyodalom, majd szépen kihajtogatva a sztorit megkapunk egy grandiózus finálét, miközben lényegesen összetevő az, hogy egy-egy világot nem csak kívülről ismerünk meg, hanem egy picit a néző is körüljárja, megemészti, megismeri, legyen szó a gunganekről, a taszkenekről, az ewokokról. Itt mintha minderre már ügyet sem vetnének, és amilyen gyorsan belém költözött a klasszikus hangulat a jól ismert fanfárokkal és logóval, olyan gyorsan megzavarodott mindez azzal, hogy az expozícióban már több minden történik, mint a Baljós árnyakban összesen. Nincs időnk belesüppedni a világba, úgy, mint a Jedi visszatér Jabba palotájának jeleneteiben, vagy a Hoth jeges világában, vagy a Naboo erdeiben. Nem tárgyakról szól a Star Wars, nem Chewie medáljáról vagy a háttérben megbújó ismerős X-szárnyúról, netán az örömködő ewokokról, hanem arról a nem látható összetevőről, ami a lelkét képezi, a hangulat nem állandó, őrizni és vigyázni kell rá. Abramsék ezt valahogy nem így gondolták.

És ezek után tényleg más megvilágításba kerül az előzménytrilógia, ami minden balgasága ellenére egy nagyon koherens egészt alkotott, hagyott időt a drámai jeleneteknek (még ha nem is működtek mindig olyan jól), körbeért a sztori, és próbált előremutató lenni.

Ez viszont, tényleg pontosan ugyanolyan termék, mint a virsli a boltban, amire egy BB-8 van tetoválva. El kell adni, vegyék-vigyék. Az ébredő Erőben tényleg volt lélek és akarat arra, hogy az előzménytrilógia csorbáit kicsit kiélesítsék, egy olyan filmet tegyenek le az asztalra, amire igazán vágytunk, a nyolcadik pedig ebből egy kicsit csippentve szeretett volna újat alkotni - ami egy ízben sikerült is. Itt viszont, a lehető leggyávábban és legkínosabban újra elővette a portékáját Abrams, és bitang felelőtlenül vágott neki a kalandnak, amiben az a legbosszantóbb, hogy ez egy nagyon jó film tudott volna lenni, mondhatni tökéletes lezárása a sagának, ha tisztelik annyira a szereplőket és a történetet, a filmekben lakozó összes Jedit és Sithet, az univerzum tágas pontjait, peremvidékeit, csempészeket és kalózokat, buckákban lakó söpredékeket és fejvadászokat... és minket, hogy a titkos receptet alkalmazzák, és kihúzzák a hosszú kígyónyelvüket mindenkinek az alfeléből.

20%

Remélem az egész krú örökkön-örökké bolyong majd a pokol kénköves bugyraiban. Visszasírjuk még a Baljós árnyakat!

2019-12-02 22:35:48 Seveled (2019) ChrisAdam (?) #3

Engem az előzetes hangjának tenyérbemászóan csábító "Az év leghazudozósabb vígjátéka" felkiáltása bizsergette meg lábujjhegyemtől fejbúbomig az egész testemet.

Úgyis mindenki tudja, mit várok legjobban, de azért mégis leírom, hogy bitang nagy pillanat lesz látni a történetnek ezt a végét. Napról napra több tűn ülök.

2019-11-30 18:26:33 [Tévésorozatok] ChrisAdam #3725

Totál nem értem az összefüggést. Egyrészt az a maradi emberke vagyok, aki általában végignézi a stáblistát, és ezáltal elolvassa, hogy kik készítették a filmet (a főbb kategóriákat mindenképp), de . De alapvetően is meg szoktam nézni a rendező személyét - ha nem is feltétlen mindig, és leginkább csak a filmeknél -, hogy mit rendezett, mit alkotott eddigi pályafutása során.
Másrészt pedig mivel másképp nem tudok nézni egy filmet, csak hogy közben figyelem az alkotók - a rendező, az operatőr, a zeneszerző, vagy vágó - munkáját. Bryce Dallas Howard neve pedig duplán feltűnt, mert nem a rendezői székben szoktuk meg.

Olórin: Nem az írók munkájára értettem, ez sokkal "sziruposabb" volt a korábbi szikár részekhez képest, egyes jelenetek pedig valahogy "amatőrebbek" voltak.

előzmény: Kempesbaba (#3722)

Régen, mikor még a megboldogult Europa Europa (aztán Zone Europa) kábé hetente leadta, megnéztem vagy négyszer is rövid időn belül. Egészen jó emlékeim vannak róla, de azért rendesen elfelejtettem, most újranézném, szóval köszi necksprain. :)

2019-11-30 01:18:32 [Tévésorozatok] ChrisAdam #3720

Ezen a legutóbbi Mandalorian részen azért érződött, hogy Bryce Dallas Howard rendezte, kicsit emlékeztetett az Ewok-filmekre. :D

2019-11-20 21:48:02 [Tévésorozatok] ChrisAdam #3713

De most ezek szerint minden, ami megjelent a klasszikus, vagy bármelyik Star Wars-filmben, az egy átalkodott fan-service? Plusz azért a jawák nem csak felbukkantak egy másodpercre, hogy az ember emlékezzen, hogy mit is néz (remember, Abrams, remember, Edwards?), hanem ugyanolyan bajkeverői mellékszerepet játszottak, mint korábban. Engem inkább zavar egyébként Baby Yoda, de még nem török felette pálcát, mert túlságosan érdekel, hogy hova fog ez kilyukadni, ami lehet éppenséggel jó is. Én inkább attól tartok, hogy nem bírják ki, és túlságosan hozzákapcsolják a fővonalbeli eseményekhez a végére - akár csak utalásokkal, offscreen történésekkel. De nem szeretek előre ítélni, mert csak én járok rosszul.

előzmény: Rorschach (#3712)

2019-11-20 21:43:17 [Színház] ChrisAdam #204

Itt elsősorban arról van szó, hogy a téma nem ebbe a topikba illik, és nem ilyen módon. Mert tökre lehet erről beszélni - meg valamilyen szinten kell is, és ez még szerintem bőven elfér -, de nem itt, és nem ebben a hangnemben. Többek között ezért tudott a KT még ebben a cudar internetben egy értelmes sziget maradni.

előzmény: Interracial Facial Creampie (#203)

2019-11-20 20:30:02 [Tévésorozatok] ChrisAdam #3711

Nekem kifejezetten tetszik a Baby Yoda Show Mandalorian, nagyon erős a hangulata, izgalmas és bitangul idézi a régi, mára Legendsbe száműzött Star Wars-könyvek világát. (Minden bizonnyal azért is, mert ez az egyszemélyes kaland-felállás gyakori volt ott, akár Boba Fettel, Han Soloval vagy Luke-kal.) Mondjuk ennek hátulütője, hogy néha pedig be-bevillannak a jobban sikerült Star Wars fanmade rövidek.
Kíváncsi vagyok, meg bizakodó.

Illetve elkezdtem az End of the Fucking World második évadát, egyelőre a negyedik részig jutottam: kellően elborult, kissé talán erőltetett néhol, már ha ezt a jelzőt lehet erre a sorozatra használni.

2019-11-14 00:26:02 [Tévésorozatok] ChrisAdam #3700

Ki nézte a The Mandalorian első részét? Vélemények?

2019-11-12 22:11:08 Szép csendben (2019) ChrisAdam (3) #1

Jagten a konziban. Lehetne sokkal-sokkal merészebb. Megpiszkálja a témának egy nagyon különleges, és kevésbé tárgyalt aspektusát, ami nagyon érdekessé teszi, de sajnos amit aztán nem nagyon mer kibontani, pedig hiánypótló lenne. Mindazonáltal filmnyelvileg igényes és elismerésre méltó munka. A jóhoz viszont egyelőre kevésnek érzem.

2019-11-10 11:47:20 Monster (2003) / A rém ChrisAdam (4) #16

Elképesztő, hogy milyen szintű depressziót tud sugározni az Államok egyes vidéke: a benne ragadt kisemberek kénytelen-kelletlen kaparnak az apró élvezetekért, de kényelmetlenül is azt kell érezzük, hogy nem csak Aileen, de senki se ér el semmit, senki se tud igazán sikeres lenni, mindenkinek csak (tév)képzete van a boldogságról, tapasztalata nem. Avagy az amerikai álom nem véletlenül "álom". Kemény film.

2019-11-09 11:07:58 Shaft (2019) ChrisAdam (3) #6

Tökre rendben van ez az ökörség.

2019-10-24 18:18:51 [Általános fórum] ChrisAdam #8173

Gyertek!

előzmény: Ugor (#8170)

2019-10-18 10:15:34 [Általános fórum] ChrisAdam #8129

...a PORT-nak? :D

előzmény: BonnyJohnny (#8126)

2019-10-16 23:01:20 Taxi 5 (2018) / Taxi 5. ChrisAdam (?) #11

Most ugrott be, hogy ezt a filmet egy rossz percemben elkezdtem. De az a perc tényleg szörnyű volt, tovább nem jutottam.

2019-10-16 22:30:18 [Általános fórum] ChrisAdam #8102

Én is megtoltam egy kis monettát, hogy felbukkanjunk a víz felszínén. :)

2019-10-16 00:43:58 Joker (2019) ChrisAdam (5) #138

Igen, és egy érdekes cikk is van róla a megszokott fül alatt! És másodszorra is feliratosan, természetesen. :)

előzmény: zéel (#137)

2019-10-15 23:31:17 Joker (2019) ChrisAdam (5) #136

Másodjára is ki tudom jelenteni, hogy egy kicseszett nagy mestermű ez a film. Elképesztő, ahogy felépíti az utolsó fél órát, hatalmas katarzis. Phoenixre nincsenek szavak, de említsük már meg az izlandi zeneszerzőnőt, no meg az operatőrt. Zseniális, bárhonnan nézve.

2019-10-15 09:42:48 [Általános fórum] ChrisAdam #8090

Tök menő, és gyertek! :)

előzmény: dikalosz (#8089)

2019-10-14 23:52:55 Toy Story 4 (2019) / Toy Story 4. ChrisAdam (5) #9

A kutya mindenit, a Pixarnál most se féltek játszani az érzelmekkel.

2019-10-09 19:43:59 Joker (2019) ChrisAdam (5) #116

Szerintem megérteni és átérezni egy karakter motivációját és tetteit nem ugyanaz, mint azonosulni vele.
Egyébként kicsit bővebben itt írtam róla.

2019-10-07 22:55:42 Joker (2019) ChrisAdam (5) #92

Hülyén hangzik - és legkevésbé kánon-kompatibilisen (bár a film sem az, oder?) -, de szerintem érdemes elvonatkoztatni attól a Jokertől, akit korábban megismertünk. Láttuk már őt infantilis tréfamesterként, szarkasztikus pszichopataként, anarchista ámokfutóként, a legutóbbi érinthetetlen, rejtélyes, totális őrültként bemutatkozó antagonista - Heath Ledgerrel - pedig tényleg megismételhetetlen. Nekem az volt pont az i-re, hogy ez a film felismerte, hogy képtelen azt az ábrázolást felülmúlni. Képtelen lett volna rálicitálni. Ez a teljesen más megközelítés viszont egy új karaktert formált bizonyos aspektusaiban, ami megengedte azt, hogy egyfajta mélyelemzést végezzen rajta. Így se nem Nicholson, se nem Ledger, se nem az animációs, vagy korábbi más karakter eredetére derített fényt. Viszont mégis megmaradt Jokernek. Csak így tudott működni ez a narratíva.

2019-10-06 19:36:32 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] ChrisAdam #24360

Nekem egy cseppet sem, de lehet neked fog a figyelmeztetés, amit a folyamatos személyeskedésért és trollkodásért kapsz.

--
Áthelyezve a(z) Joker topikból.

előzmény: saatonda (#24359)

2019-10-06 19:17:53 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] ChrisAdam #24358

Szerintem meg nem kell még egyszer elhangzania, hogy milyen furcsák azok az emberek, akiknek tetszik a (vagy egy adott) film. Főleg, hogy jelen esetben egy olyan alkotásról beszélünk, ami a többségnek tetszik. De teljesen felesleges ezen rágódni valódi érveket nem felsorakoztatva (tehát konstruktív vitát nem generálva). El kell fogadni, adni rá egy osztályzatot és a szócséplést tartogatni a következő filmre. Ahogy a másik oldal ezt teszi. Mert ez így nem a film értékelése, hanem az értékelőtársaké, ami meg bőven OFF, meg hát erősen súrolja a trollkodás határát... Köszi!

--
Áthelyezve a(z) Joker topikból.

előzmény: saatonda (#24357)

2019-10-06 17:38:59 Malèna (2000) ChrisAdam (5) #10

A legmegdöbbentőbb momentum számomra nem az volt, amikor a főhősnő a köztéren megtapasztalja, hogy hová tud fajulni a gyűlölet és kirekesztés, inkább az, amikor mindezt szavak nélkül, kétségbeesett tettekkel a társadalom megpróbálja kiradírozni, eltüntetni. "Buongiorno, signora!" A háború nagy lepel, és mindent letakar, a kérdés viszont azért csak ott marad, hogy elegendő-e ez a feldolgozáshoz, ami ugyanúgy szükséges Signora Scordiának és a kis szicíliai kisvárosnak. Azt hiszem, ez az utolsó jelenet adta meg az ötöst.

2019-10-05 10:13:37 Joker (2019) ChrisAdam (5) #31

Vagy miért nem selyemkalácsot és joghurtot árulnak a mozi büféjében, az legalább halkan csúszik.

polarbee: Én is feliratoson ültem...

előzmény: kaamir (#29)

2019-10-05 09:48:33 Joker (2019) ChrisAdam (5) #28

Ebben a filmben Joker mentális összeroppanását követjük végig egy mikroszkóppal, korábban Batman szemszögéből láttuk az eseményeket. És pont ezért sosem tudtunk ennyire közel kerülni Jokerhez, megtudni, hogy milyen a "színpadon" kívül. Egyrészt.

Másrészt pedig ez egy fejlődéstörténet, azaz Joker azzal, hogy maszkot vesz, válik erőssé, bátorrá, céltudatossá - persze ideig-óráig, amíg mentális instabilitása ezt engedi. A saját arcát mutatva a társadalom elnyomja, ebbe bele is betegszik, s mihelyst felteszi azt a mosolyt a képére, már nem is kell neki a gyógyszer. Tény, hogy ez a Joker sosem lesz az az anarchista, mint Heath Ledgeré, vagy az az eszelős maffiavezér, mint Jack Nicholsoné, és abban is kételkedek, hogy olyan furfanggal és taktikázással tudna majd Batman ellenfele lenni, mint ahogy azt korábban megszoktuk (és feltételezem a képregényben). De mégis, a mentális őrült Joker pont azért válik veszélyessé, mert egy másodpercig sem kételkedünk abban, hogy létezik dolog, amit ne merne megtenni a maszk alatt.

A második pontot nem is értem, nekem pont az volt a meglepetés, hogy minden egyes jelenet olyan gyönyörűen van összerakva, hogy azt öröm nézni. A metrós gyilkosság utáni tánc, a kollegák látogatása, az Arkhamos jelenet... és persze a tévés szereplés: az a monológ briliáns! De sorolhatnám. Pont azt csodáltam, hogy mennyire képtelen elnagyolt és trehány lenni a film, azaz tényleg minden ízében igényes és kidolgozott.

A harmadik ponttal egyetértek, de ezt nem rónám fel a film számlájára, sőt, éppen ellenkezőleg. Mivel tényleg arra hívatott, hogy Arthur mentális összeroppanását kövessük végig, ezért kész volt merész lenni, és közel hozni a karaktert, ami igen, azzal járt, hogy minden rosszával és jóságával együtt górcső alá tették. Az pedig, hogy fészkelődünk a székben Arthur esetlensége, abnormális viselkedése, Gotham egyébként igen kényelmetlen és irritáló közege miatt, az szerintem egy bitang jó húzás. Igen régóta akartam már képregényfilm alatt tényleg összeszorított gyomorral ücsörögni.

A gothami gazdagok és szegények közti tátongást pedig azért nem értem, miért hozzátok fel többen, mert hiszen ez a Batman filmekben mindig is így volt. Talán most azért szembetűnőbb mindez, mert igazán valódian ábrázolják a szegények közegét, az elszemetesedett Gothamet, a gazdagok világába pedig ténylegesen nem jutunk be. Plusz ez nem dokumentumfilm, ahol a valóságot kell bemutatni, hanem éppen valamiféle tanmese, ami sok mindenben görbe tükröt tarthat a mi társadalmunk elé. Ott pedig megengedett az, hogy ne legyen ebben hajszálpontos. Főleg, hogy alapvetően a város helyzetéről tényleg csak a szegénynegyedből értesülünk, nincs átfogó pászta.

Intermezzo.
A moziszékben állkapcsukkal csörtető, nachostársadalomra és kólaszlupákoló lovakra kéne Jokert rászabadítani, mert az, hogy a két órás film alá valaki megveszi a nagy popcornt és nagy nachost, hogy egy pillanatig se lankadjon a rágás művészete, az nonszensz. Tennék is rá magasról, ha nem működnének egy hetedik hangsávként a Dolby Surround mellett.
De megkockáztatom, hogy ezeknek a multiplexes fánkzabálóknak fingjuk se volt, hogy mire jöttek.

előzmény: pelu (#26)

2019-10-04 22:37:51 Joker (2019) ChrisAdam (5) #25

Makulátlan. Az első perctől az utolsóig. Tudnak még filmet csinálni 2019-ben is. [nyugodt sóhaj]

2019-10-03 19:43:33 [Általános fórum] ChrisAdam #8067

A rádió aranykora... vagy pedig, úgy látom, még mindig nem nézted meg A Föld sója c. filmet. :)) (Bár én se néztem meg egy tucatot, amit Te ajánlottál!)
Nagyon boldog ezrediket!!!

előzmény: mimóza (#8058)

2019-10-02 11:59:04 Downton Abbey (2019) ChrisAdam (4) #2

Azért Maggie Smith egymaga elcipeli a filmet a hátán. Valószínű a sorozat után kevésbé lenne ez négyes, de így nagyon kis pofás filmecske.

Drakulics, csak azért, mert a Jokerre nem kell már sokat várni. :)

Nagyon cuki film - és azt hiszem, ez a legmegfelelőbb szó rá.

Az utolsó fél óra és az Apokalipszis emléke megmenti a kettestől, de nagyon rezeg a léc.

Volt egy osztrák zeneszerző, Udo Friedrich Koch, a 18. század közepén próbált érvényesülni, tucatjával írta a versenyműveket, szimfóniákat, operákat, nagy hatással volt rá kortársa, Mozart. Mikor be akarta mutatni darabjait, volt, hogy Bécs lovaskocsijai közt apró kis ízelítőt adott a népnek, de a közönség fáradt legyintéssel csupán annyit mondott: "Á, ez is kottába írja a hangjegyeket, meg ebbe is áriáznak, ráadásul ő is osztrák..." Szegény nem is lett híres, az első világháborúban halt meg, pisztolytáskájába gyűrve Spotify-lejátszási listáinak linkgyűjteményeit. :(

előzmény: hhgygy (#4)

Aki látta: milyen a szinkron? Az IMAX miatt, valamit fel kell áldozni.

Nehezen indul be, de a finálé egészen parádés. Nagyon jó a páros.

Nekem is DiCaprio akcentusa tette fel a pontot az i-re. "Ja-ja."

Micsoda festmény! Elképesztő látvány, hangulat. Varázslatos mese.

2019-09-08 15:20:15 Grease (1978) / Pomádé ChrisAdam (1) #32

Elhatároztam, hogy ez lesz a film, amit leghosszabb ideig fogok nézni. Nem lesz nehéz, mert ahogy elkezdem nézni, szinte azonnal elalszok. Most tartok 1 hétnél.