ChrisAdam

Elég ha hozzászóltok valamelyik Star Wars filmhez és bárhol legyek kerek e világon, a következő másodpercben itt leszek. :)

előzmény: tomside (#554)

Balgaság mindez, mit mondtok! Snoke eredete hivatalos.

előzmény: tomside (#552)

2017-04-25 00:34:53 Kárhozat (1988) / Damnation ChrisAdam (5) #42

Végre valahára megtekintettem a keményvonalas Tarr első állomását. A Panelkapcsolat sem sétagalopp, de a Kárhozathoz képest matiné. Már jó régóta a várólistám elején volt, de mindig eggyel hátrébb raktam a sorban, mert féltem. Féltem attól, hogy nem fogja bevenni a gyomrom. Nem olyan rég csúnyán elhasaltam Jancsó előtt, s nem egyszer volt már, hogy ötösnek elkönyvelt filmből aztán betonközepes lett. Ugyanígy voltam a Kárhozattal és a Tarr életmű további fejezeteivel, de mondhatnám Tarkovszkijt is, félek belekóstolni, mert mi van, ha nem tetszik?

Szerencsére a Kárhozat esetén szó sincs ilyesmiről. Sőt, elképesztő hamar beszippantott. Egész pontos leszek: kerek két perc kellett hozzá, hogy odaszegezzen. Pedig aztán régen ültem végig ilyen lassú lefolyású filmet. De éppen ez benne az egetrengetően zseniális! Tarr olyan szinten megfogja a jelenet atmoszféráját, hogy az ember nem is érzékeli az időt, nem filmbéli percekként tekint a cselekvésre, hanem mintha ott ülnénk mi is és figyelnénk a sivár pusztaságot. Persze, ez az "mintha ott lennénk" szólás már sok film esetében meg lett említve, de ez a film egészen új értelembe helyezi ezt a kijelentést, felülír minden korábbit.
Szinte izgalmasnak mondanám a filmet. Halálkomolyan. Izgalmas megfigyelni az arcvonások árnyékait, hallgatni a háttérzaj lüktetését, figyelni a fókuszon kívüli világot, a színészek grimaszait, érzelmeiket, ahogy a kamera mély türelemmel egyre többet mutat az emberekből és ebből a kilátástalan világból, az egész olyan élő és valóságos, mégis egyben reménytelenül halott és pusztuló. Érdekes ellentmondás, de így van.

Most nem mondanék többet, egyrészt emésztenem kell, másrészt újra megnézni. Ez az a film, ami nem első blikkre lesz tiszta. Tarr életművén pedig most már bátran haladok tovább, következhet a Sátántangó.

2017-04-24 20:35:46 Visszafelé (2017) ChrisAdam (?) #1

Rövid kis kísérleti filmnek készül, jelenleg még pofozgatom a végleges formája felé, de egy jelentéktelen kis beharangozó, valamint a plakát és egy képkocka a filmből már látható a képek menüpont alatt.

2017-04-24 01:34:38 Everest (2015) ChrisAdam (4) #33

Összességében egy lépést hátrálva azt tudom mondani, hogy jó film volt. Beszippantott, elkápráztatott, néhol megfeszítette minden izmomat, még a könnycsatornákat is olykor működésre invitálta és meg is rémített: de talán mégsem eléggé, mert most még inkább el akarok egyszer menni az Everestre, gyerekkori álmom, Kormákur nem tudta ezt derékbe törni.
Egyébként nagyjából elhangzott minden a film kapcsán, a karakterek olykor igencsak gyengék és kidolgozatlanok és jó sok időbe telik mindenkit beazonosítani, annyian vannak, Worthingtont és Gyllenhaalt olykor-olykor elfelejti a film, az pedig kicsit érthetetlen, hogy miért nem az elvesztett orrú Bridgest tette a középpontba a film - az igazi dráma talán inkább az volt. Ja, és valamiért nekem még ebből a híres-neves gárdából már csak Christian Bale hiányzott.
A finálét összecsapottnak éreztem, kicsit gyorsan lezárták, kellett volna neki egy levezető szekvencia, ami még fent a hegyekben játszódik. Egyébként baromi látványos film, bár kicsit néha megszaladt a keze a színekkel és az effektekkel a kollégának, de még monitoron, 2D-ben is átüt a hideg és a mélységek. Van egy jó hangulata, de ugyanakkor mégsem olyan erős, talán a családtagok beköszönései mindig kicsit kizökkentettek, sosem szeretem az ilyet, nem lehet belesüppedni egészen a tájba és az ottani atmoszférába, ha közben Texasból hívogatnak.
A színészek egyébként tök rendben vannak, hozzák az elvártat, Keira Knightleyt meglátva szomorúan sóhajtottam, de a fináléban egészen túlszárnyalja önmagát, mérföldekkel kevésbé idegesítő, mint amennyire az szokott lenni. Ne feledjük el a zenét se, nekem pluszt adott, megérdemli, hogy egyszer-kétszer az ember végighallgassa az ember az albumot, sőt.

Nem az a film, ami brutalitásával és megdöbbentőségével padlóhoz vágja az embert, azért érződik, hogy ez egy szombat esti RTL filmnek készült látvánnyal, izgalommal és drámával, de amúgy nem vág oda. De szerencsére nem vállal többet, műfajában megállja a helyét. És még mindig akarok menni az Everestre, de azonnal. 70%

2017-04-23 03:31:49 [Általános fórum] ChrisAdam #6946

Édesanyám. Ez valami agyas troll lesz. Mindenképpen jóváhagyást kell beiktatni, inkább pipálgatjuk mint aztán javítgatjuk.

előzmény: The Hungarian (#6943)

2017-04-23 03:22:44 The Shining (1980) / Ragyogás ChrisAdam (5) #184

Igen, azóta már megvan a válasz a kérdésre, de azért köszi. :)

előzmény: critixx (#182)

2017-04-22 01:44:15 [Filmet keresek] ChrisAdam #2132

Nem valami ilyesmi van az egyik Reszkessetek betörőkben?

előzmény: Édouard (#2128)

2017-04-20 01:18:42 Liar Liar (1997) / Hanta boy ChrisAdam (3) #3

Szórakoztató kis filmecske, Carrey legjobbjai közt van. Sokszor azért túllőnek a célon, de szerencséjére a film erőssége a fináléban van - a tárgyalásos jelenettől kezdve a stáblista alatti baki szekvenciáig. A mondanivaló is aranyos és nem is giccses... annyira. Erős hármas.

2017-04-19 23:47:31 Fast & Furious (2009) / Halálos iram ChrisAdam (2) #41

Ez is olyan film, hogy szépen el van a levében, elüldözgetik egymást, elcsaládozgatnak, meg miegymás, de amúgy nem sok vizet kavar és biztos vagyok benne, hogy három nap múlva semmire nem fogok rá emlékezni. Kliséhegyek, sablonvölgyek, de nem lehet rá mérgesnek lenni, mint ahogy az első részre se. Célközönség zabálja, én csak elnyammogom, oszt jóvan. A filmtörténelmi besorolása így csak betonkettes, ugyanazon a szinten mint az első.

Apropó: Vin Diesel szinkronhangja azon versenyzett végig, mikor tud lassabban és mélyebb hangon megszólalni vagy mi a frászkarika? :)

Régen láttam ilyen buta filmet, az tény. De hát ennek is megvan a célközönsége, méghozzá elég széles ez a célközönség. Az a szép ebben, hogy szerencsére nem sok vizet kavar, nem árt senkinek, tök semleges, lagymatag kis akciófilm, de talán inkább autópornónak lehet nevezni, valóban. Mindezek ellenére tökre el lehet nézegetni, amolyan háttérfilm, szépen duruzsol a munka mellett, percenként odapislantasz és nem maradtál le semmiről. Egyetlen őrült jelenet van, az utolsó, az kicsit ki is akasztott. De hát mit keressem én itt a logikát meg a józan észt, ugyan. Hármastól azért messze van, ez egy betonkettes. Viszont nem szakítanék én az FF-sorozattal, kérdezném, hogy ha mondjuk kihagyok pár részt és megnézek csak 2-3 továbbit, a "jobbakat", akkor az nagy baj a "történet" szempontjából, vagy itt tök mindegy. Mert így munkazajnak tényleg csinos.

2017-04-18 22:11:17 [Filmzene] ChrisAdam #567

Pedig még azután jött a java, remek háborús jelenetek, persze aközben is van néha, hogy a keresztény szekta Istenéhez fohászkodik szekta szavakkal ez a szektás fiú, gondolom ezt a te gyomrod nem bírta volna, úgyhogy jobb is, hogy nem nézted tovább. :/

előzmény: Havierez (#66)

2017-04-18 13:19:15 [Filmet keresek] ChrisAdam #2117

Ez.

előzmény: Onway (#2116)

2017-04-17 14:48:12 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] ChrisAdam #22632

Az öreg barát mindig barát.

--
Áthelyezve a(z) Mon roi topikból.

előzmény: Fulopevi (#22631)

2017-04-15 16:35:29 [Általános fórum] ChrisAdam #6938

Nem, a lényeg, hogy legyen (hiteles) infó a filmről. :)

előzmény: Mizi (#6937)

Plusz egy új, elég komoly (komoly spekulációkat ébresztő) poszter a "képek" fül alatt.

előzmény: budaik (#7)

Messze elmarad a fénykorában tündöklő Chaplintől, ezért is lehetséges az, hogy habár gyerekként édesapám állítása szerint kétszer is láttuk, mégsem emlékeztem rá, kivéve az ugrott be, mikor átplasztikáztatja az arcát. Amúgy tele van remek poénokkal, amelyek csak néhol hatnak kicsit erőltetettnek, a szokásos Chaplin üzenet is megtalálható, a szatíra és a cinizmus pedig belengi a filmet. Chaplin játéka is néhol már inkább önismétlőnek hat, mint kiemelkedőnek. Vannak jobb jelenetei, de néhol le is ül és néhol túllő a célon. Összességében jó film, egyszeri szórakozásnak elmegy, ami, mint ahogy Adam Taylor szólotta, inkább talán a páratlan életmű fényében értékelhető így. 70%

2017-04-12 22:20:44 [Általános fórum] ChrisAdam #6936

Hát szerintem itt a megoldás - ha jól értem -, hogy küldd be a többi részt és mi feltesszük. Aztán fent lesz. :) Hogy ki mikor nem tette fel, azt nem tudjuk követni.

előzmény: Mizi (#6934)

2017-04-12 16:00:55 [Hamarosan a mozikban!] ChrisAdam #6202

Elképesztő! :) A nap híre.

előzmény: Ágó (#6201)

Apja fia.

előzmény: BalaKovesi (#3)

A Bye Bye Man és a FF8.

Nehogy! :)

előzmény: zéel (#3)

2017-04-07 13:09:14 Késő nyár (2015) ChrisAdam (2) #4

A kommented miatt elő fogom még venni a filmet, ezt ígérem! Teszek vele még egy próbát.

előzmény: zéel (#3)

Nehéz egyet választani, mert valakinek a szavára ebben, másnak a szavára abban a műfajban adok inkább. Szóval tudom, hogy kinek az osztályzatát, véleményét kell figyelnem a szuperhősfilmek esetében, western, thriller, noir, stb. esetében. De akit kb. mindig töviről hegyire elolvasok, hasonló is az ízlésünk, sokat és jókat ír (ide is) és a listán van, az Tenebra. De persze mindez nem csak rá igaz, sőt. Sok a listán az olyan (és listán kívül is), aki a kedvenceim közt van és örülök, ha egy látott film után kommentjét a topikban találom.

Igen :(

előzmény: Ugor (#40)

Valóban gyönyörű!
És egyébként nem említettem a zenét, pedig azóta a fejemben járnak motívumai. Érdekes, hogy a kezdő sorokban Liszt Les Preludes szimfonikus költeményét játszották be, a film egész zenei aláfestése pedig a magyar zeneszerző szimfonikus költeményeire hajaz. Itt bele is lehet hallgatni.

A film is elérhető egyébként a legnagyobb videómegosztón.

előzmény: critixx (#14)

2017-04-06 23:12:43 Modern Times (1936) / Modern idők ChrisAdam (5) #27

Hosszú-hosszú idő után újra terítékre került, ezúttal családdal, öcséim talán még nem is látták - bizony, sokat kell még pótolniuk. Talán ez volt gyerekként a kedvencem és egyértelmű, hogy miért. Chaplin műve - ami a némafilmes korszakából egyértelműen a legjobb, de egész életműve három legjobbja közt van - kor- és időtálló. Gyerekként elég csak látni a gegeket, a folyamatos humorparádét, ami talán semelyik filmjében sem ennyire kiforrott és parádés. Emellett van egy szívszorítóan szép történet, aminek persze van bája és szépsége is - a korszerű üzenetről nem is beszélve, amit inkább felnőttként lát meg az ember. A szegénység, a kilátástalanság és egyben a remény csodaszép költészete. Érdekes a cím is: Modern idők. És a film teljes egésze koszban, káoszban fürdik. Minden bizonytalan, az aktuális világkép tökéletes reprezentálása a város szélében birtokba vett ütött-kopott, összeeszkábált kajiba. A vakon rohanó világ őrült fejlesztései, óriás gépezetei, mely virágzásra és fejlődésre van ítélve, de ott a minőség nélküli munka és a "birkanyáj", akik az élni akarásért szolgálják ki a rendszert. S mindebben a káoszban és rohanásban egy valami van elfeledve és elhanyagolva - az emberi lélek és a szív, melyek összeroppannak a gépezetek nyomásában.
A mondanivaló üzenete egyszerű, de nagyszerű és ahogy alább írták, akár ma is újra lehetne forgatni pontosan úgy, hogy egy fikarcnyit nem adnánk vagy vennénk el belőle. A vége a filmtörténelem egyik legszebb lezárása. Paulette Goddard ragyogó, a zene maradandó és ami nagyon feltűnt most (persze az orrom mindig ezt a szimatot figyeli), hogy a kameramunka milyen egyszerű, de ötletes. Olyan snittek vannak benne, amik nem figyelemfelkeltően egyediek, de mégis remek megoldásai vannak. Persze 1936-hoz mérten.
A leginkább szívemhez nőtt Chaplin film, ami a mester leginkább élő és viruló darabja. Érzékeny, drámai és parádésan humoros. Érdekes, hogy itt nincs olyan éles ellentét a dráma és a vígjáték közt, Chaplin nem egymás mellett vezeti a kettőt, hanem szépen egymásba mossa, így a drámai rész kicsit kevésnek hathat. Pedig nem az, az egész egy nagyon érzékeny témát piszkálgat és bont ki, s aki csak nézi a filmet és nem látja, az nem is láthatja annyira a drámát. Gyerekként néztem és jól szórakoztam, ma láttam és újabb élménnyel lettem gazdagabb. Chaplin itt is megmutatta rendezői zsenialitását.
Örökzöld. Csillagos ötös.

2017-04-06 12:42:48 Tenebre (1982) / Tenebrae ChrisAdam (3) #12

Dobd át privátban! ;)

előzmény: tomside (#11)

2017-04-06 12:36:47 Tenebre (1982) / Tenebrae ChrisAdam (3) #10

Köszi nektek! Meglesz, most itthon vagyok. :)

előzmény: dikalosz (#9)

2017-04-05 14:51:36 Allied (2016) / Szövetségesek ChrisAdam (?) #15

Meg a spoiler gomb.

előzmény: Demóna (#14)

Be fogom őket pótolni!

(Apropó: csak nekem tűnt úgy, hogy a főszereplő nő úgy hat, mint egy szebb Maisie Williams?)

előzmény: critixx (#12)

2017-04-05 03:24:07 Tenebre (1982) / Tenebrae ChrisAdam (3) #5

Nem vagyok jártas a giallo műfajban, de azt már tudom, hogy nem az én világom. Vagyis pontosabban: az a műfaj, amit csak elnézegetek, de ugyanakkor legkevésbé se tudnék érte rajongani. Ugyanakkor meg tudom érteni azokat, akik élnek halnak a hasonló filmekért. A Mélyvörös, a Stage Fright egyértelműen jó filmek. A Tenebre viszont már kevésbé az. A Mélyvörös is itt-ott jelentkezik zagyva összetevőkkel, de ott egy igazán masszív sztorit kaptunk, ami viszonylag átlátható volt. Sokkal több feszültebb jelenet volt benne, sokkal eredetibbnek hatott. A Tenebre sokkal kommerszebb. Itt megjelennek a kötelező kvótánál is több meztelen nők, az indokolatlan olaszországi angol nyelv, a hangulatilag vígabb összkép.
Mindezek mellett a Tenebre története hihetetlenül zagyva, persze, lehet, én se voltam/vagyok a toppon itt lassan fél 4 fele, de annyi mindent összehord, hogy szörnyű. Nem is lenne mondjuk ez rossz, ha a végére kikerekedne valami, de a finálé és a csattanó olyan szinten bugyuta és kiszámítható, hogy fogtam a fejem. A logikátlanság, mint egy kanál cukor a zöldséglevesbe, sajnos elég sok béna húzás van.
Mindezek ellenére ugyanakkor nem rossz film a Tenebre, el lehet rajta szórakozni. Habár sajnos a feszültség is bojkottálta a filmet, talán csak pár apró jelenet volt igazán feszült, így az erős atmoszféra, harapnivaló hangulat sem volt igazán jelen. Kár érte, pedig vannak igazán jó jelenetei is, a kamera itt is zseniális, a látványvilág is odacsap, a zene pedig úgyszintén nem hagy kivetnivalót maga után.
Ha műfaján belül nézzük, egy erős hármast érdemel, de egyébként elég gyenge film. S tudom, valakit ezzel megbántok, de mentségemre legyen szólva, mesterműként tekintve rá kezdtem hozzá. Így lett ez hármas. 50%

Manapság az ember a némafilmek korára úgy tekint, mint egy letűnt kor, egy elfeledett elhervadt virágcsokor, amit legfeljebb újrahasznosítani lehet. Persze szerencsére nem mindenki van így, hisz akkor örökre el is veszne ez a csodaszép kor a süllyesztőben. De ugyanakkor ilyen műremekek, mint pl. a Virradat nem szerepel már toplistákon, tévéműsorokon, nem is szokás hivatkozni rá... Pedig aztán.
Habár az utóbbi hetekben a félszáz éves filmek körül tengődtem, ezek rengetegében vesztem el, mégis ez, az idén 90 éves film elé úgy ültem le, hogy hát azért ez 1927, meg némafilm, meg hát nem vehető annyira komolyan, mert hát... és a többi. Ez a negatív sztereotípia aztán olyan szépen kellemesen suhant el, hogy öröm volt nézni, ahogy kiszáll az ablakon a szép éjszakába, még intettem is neki, utánakiáltottam mosolyogva, hogy soha többet be ne tegye a lábát.
A Virradat ugyanis letaglozóan izgalmas, látványos, magával ragadó, a szó legnemesebb értelmében szép. Minden, minden, csak az nem, amit vártam. Totálisan meglepett az, hogy akár bravúros technikai megoldásai, akár színészi játékai vagy rendezési fogásai túlmutat korán. Valóban izgalmas, nem tudnék benne egy dolgot is mondani, amire azt mondanám, tudva, hogy 90 évvel ezelőtt futott a mozikban, hogy "gagyi", vagy elkopott. Ezen felül pedig humoros is, nem fukarkodik a poénokban.
A különlegessége pedig az, hogy nagyon nem a megszokott, már azóta bejáratott filmes eszközökkel, történetvezetéssel fut a sztori, így egy percig sem lesz kiszámítható. Habár az ember gondolhatja, hogy a végén meglesz a feleség, s élve kijut a kalandból, egyáltalán nem lehet tisztán erre számítani, mert kissé komor, szokatlan hangulatához simán illene egy szomorú vég.
Fontos kiemelni a kameramunkát, szerintem a valaha legszebb némafilmet láttam, a régi-régi filmek legszebben fényképezettje. A fény-árnyék játék bravúros, a kameramozgások és trükkök úgyszintén.
Sajnálatos, hogy ilyen kevesen ismerik ezt a filmet, pedig a korai klasszikusok közt a helye, ez egészen nyilvánvaló.
Aranyos film a Virradat, valóban szép. Gyönyörű történet, beszippantó hangulat, az egyik legszebb szerelmi történet a régi időkből.
Ötös. 100%

Gyönyörűszép film, a maga szó szoros értelmében, miközben taszító és rendkívül depresszív - a szavak szó szoros értelmében. Egyedülálló a karakterábrázolása. Jó nézni, ahogy a torzszülött szörnyetegből, aki közben mit sem változik külsőleg, egy kifejezetten szerethető, szép ember válik. Talán valóban így van: sose láttam még ennyire találóan tálalva ezt az egyszerű üzenetet. A szépség belülről fakad. Talán az egyik leggyakrabban mondogatott bölcsmondás és nem is látjuk már mögötte a tartalmat. Lynch filmje, John Merrick története pedig olyan újszerűen tálalja ezt, hogy csoda nézni. Lynch pedig olyan gyöngéden fűzi a történetet, hogy ez az átalakulás folyamatosan történik meg, ahogy az első negyed órában csak röpke snittekig mutatja főhősünk arcát (bennem volt a kísértés, hogy kikockázzam ezeket a snitteket, de éreztem, hogy nem véletlenül van így), majd egyre többet, egyre nyíltabban látjuk Johnt. Aztán elkezd beszélni, kommunikálni és érezni. Az állatból, torzszülöttből ember lesz, érző és szép ember - emberibb, mint bármelyik abban a depresszív világban. Ő az egyedüli, aki tisztán jó és nincs "de". Mindenki kihasználja és habár ezek valamikor segítenek, Treves esetében, sőt! Mégis John Merrick marad a patyolat, az ártatlan szépség jelképe a filmben. A külsőleg szépek pedig azok lesznek, akiktől az ember undorodva fordul el. Briliáns, tényleg zseniális. Nagyon szép történet.
Emellett megemlíteni tessék a korrajzot, ami szintén párját ritkítja. A fekete-fehér ritkán van ilyen jól használva, a kameramunka és a világítás perfekt. De a film olyannyira magával sodor, hogy ezekre nem is nagyon tudtam külön figyelni. John Hurt és Anthony Hopkins párosa abszolút zseniális (utóbbi itt még nagyon hasonlított némely pillanatban Mark Hamillra, érdekes módon Hamill 1979-ben színházban játszotta el Treves szerepét).
Egyedül a fináléval volt kicsi gondom, sőt... Eléggé hazavágta a filmet, a várt katarzis a végére elmaradt. Egyrészről tökéletesen kiszámítható az, hogy meg fog halni. Ez még nem is nagy dolog, de az is kiszámítható, hogy hanyatt feküdve fog meghalni (már kb. a 20. percben). Plusz enyhén szólva giccsesre sikerült, de jobban belegondolva, életrajzi filmhez illő, sokkal jobban nem lehetett volna megoldani.
Csupaszív film, baromira felemelő, a szó szoros értelmében. Ritkán lát az ember ennyire tökéletesen szimbiózisban élő ellentmondást, ahol a kellemetlen és a kellemes dolgok ilyen gyönyörűen simulnak egymáshoz. Már csak azt nem értem, miért nem vetítik le ezt iskolákban. Az üzenet időtálló, s habár persze, kicsit sötét és depresszív, a film összképe egyértelműen pozitív. Azt már tudom, hogy mi lesz a következő film, amit megnézetek a családdal.

Az angolok Kaspar Hauserje, Az elefántember remek film, a vége miatt azonban nem lesz tökéletes. Viszont tökéletes családi horrornak, annyi szent. És remek, hogy megint lesz valami, aminek tüzetesebben utánaolvasok. 90%

2017-04-02 01:00:12 Dialogue (2016) ChrisAdam (2) #2

Biztos el lehet rajta mélázni és biztos van az alkotóknak egy szép míves magyarázata, de sajnos az egyszeri nézőnek csak szépen fényképezett képsorok szimbiózisát jelenti. A kíváncsiság, amit kelt a film - többek között, hogy miért "Dialogue" -, szépen megmarad. (Ha esetleg arra a "csavarra" építkezne a film, hogy ez a magyar határkerítésre egy egyszerű allegória, akkor el kell keserítsem a rendezőt, hogy körülbelül a harmadik snittől kezdve sejteni lehet.)

előzmény: hhgygy (#1)

2017-04-02 00:49:58 Tetemre hívás (2014) ChrisAdam (3) #2

Valóban!

előzmény: hhgygy (#1)

2017-04-02 00:35:33 Tabula Rasa (2015) ChrisAdam (4) #2

Nagyon rendben van a film, erős hangulata van, a történet is tartogat meglepetéseket, a színészek is többnyire jók és a téma is remek. Az isten háta mögötti atmoszféra nagyon átjön, hála a szép fényképezésnek. Egy kicsit lehetett volna feszesebb az elején, a zene néha túlságosan uralja a filmet, de egyébként nem nagyon tudok belekötni. Ötösnek mégsem érzem.

Hol van a lájkgomb? De szépen írtad!

előzmény: Ugor (#46)

2017-04-02 00:03:48 Késő nyár (2015) ChrisAdam (2) #1

Sajnos elég sótlan és unalmas, a vége meg úgy a levegőben marad, vártam egy kis csattanót. A rendezést kellett volna kicsit összekapni, maradandó hangulata sincs. A 2.35:1-es képarány meg kevés helyen ilyen felesleges, nem is értem. A színészek viszont jók.

2017-04-01 23:00:20 The 39 Steps (1935) / 39 lépcsőfok ChrisAdam (4) #39

Volt nekem egy filmenciklopédiám, amiben én vezettem a filmlistát, javarészt a tévéújságból írogattam ki a rendezőt, főszereplőt. És ezekből a filmekből aztán összeállítottam egy saját tévécsatornát, képzeletben. 10 éves voltam, mielőtt bárki elmebajjal rágalmazna. A lényeg annyi, hogy mivel Hitchcock nevét ismertem, a filmjeit mind kiírtam szinte. De mivel a tévéújságban annyi szerepelt, hogy "angol thriller, 1935", plusz a cast és mellette a 16-os, teljesen indokolatlan korhatár, úgy képzeltem el, mint egy sötét horrort, amitől szanaszét lehet pisilni éjjel az ágyat. Egyik alkalommal a tévéújságban még kép is volt a film mellett, ami pont az a jelenet volt, mikor a lány lenéz az emeletről, miközben az ügynökök éppen a fogadóban kérdezősködnek. Ezt hozzácsatoltam, így született meg bennem a sötét atmoszférájú, félelmetes 39 lépcsőfok. Persze azóta tudom, hogy Hitchcock nem feltétlen az ijesztgetős horror mestere, de egészen tegnapig mégis így élt a fejemben a film. (Érdekesség, hogy azért Hitch is okozott nekem álmatlan éjszakát, 11 évesen megnéztük a Gyilkosság az Orient Expresszent, majd utána a Psychot a kádas jelenetig, amikor aztán elsomfordáltam a tévé elől.)
Pedig egyébként a film elejére illik is ez, a titokzatos lány, a sötét, félhomályos lakás, ahol a gyilkosság megtörténik. De aztán utána szép lassan átfolyik egy light-os Észak-északnyugatba, majd pedig egy kis matinédélutános, humoros kalandfilmbe. Mintha lenne benne egy korai Indiana Jones is, aki mindent túlél, mindenhonnan elszabadul, a nők kegyeibe férkőzik, vakmerő, nem adja fel. Csak persze itt hiányzik a karakteres színész és a karizma, ami miatt igazán emlékeznénk főhősünkre. Szóval nem amiatt lett ez négyes, mert "mást vártam", egész hamar rájöttem és egész hamar el tudtam fogadni azt, hogy ez nem az a film, amit hittem 10 éven keresztül, gyakran megesik, mert nem olvasok se leírást, se semmit a filmnézés előtt. :)

Egyébként érdekes felvetés az, hogy Hitchcock filmjei mind romantikus filmek különböző alműfajokba csomagolva. Valamilyen szinten igaz, persze lehet úgy is nézni, hogy mindegyik filmjébe kötelező adalék a romantika. Viszont ez azért nem baj és egyáltalán nem zavaró, mert Hitchcock nagyon jól egybe tudta ezt olvasztani, tökéletesen hagy időt a kaland, izgalom, feszültség közepette a szerelmi szálnak, ami a legtöbb esetben nem olyan vastag, sőt, de mégis a színészek és a remek dialógusok teszik egyedivé és az, hogy Hitchcock mindig szerette a felső határokat feszegetni. A csókjelenetek kijátszása, a rejtett szexuális utalások. Csupa olyan jeleneteket tett be a filmjei többségébe, aminél az akkor élt konzervatív ember felszisszenhetett, felvonhatta a szemöldökét, de aztán nyelt egyet és nézte tovább a filmet. Bár nem vagyok tudója annak, hogy a szexualitás, a nemek közti vonzalom melyik időszakban mennyire "jelenhetett" meg a vásznon - pontosabban, hogy a 30-40-es években hogy is volt ez, ahhoz túl kevés filmet láttam, hogy globálisan megítéljem ezt pontosan. Viszont az tudvalevő, hogy a prűd világ még igencsak jelen volt ekkor, amit persze a filmipar (meg persze más művészeti ágazatok) is kezdett higítani. 1935 Angliájában pedig azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom, hogy olyan rejtett szexualitás és utalgatás, stb. nem nagyon volt példaértékű egy ilyen filmben. De lehet, hogy nem jól tudom. Persze azért az már nem történhetett meg, hogy a fogadói éjszakában egy ágyban aludjanak el. Hitchcock ott is feszegette a határokat. A házasságon kívüli szexualitás a társadalomban, főleg a kocka Angliában eléggé tabu volt, nem nézték az ilyet jó szemmel. A filmben Hitch pedig percekig játszadozik azzal, hogy az összekötözött "házaspár" vajon a bilincs miatt egy ágyban fog-e aludni. (Ma készült volna, itt lett volna a kötelező szexjelenet bilincsben, "A szürke 39 lépcsőfoka".) Aztán lecsapja a kérdést azzal, hogy a lány kiszabadul a bilincsből és utána pedig pofont ad ennek a prűd társadalomnak: a fogadósné megkérdezi a férjét, hogy szerinte igazi házaspárok-e, a férj azt mondja, hogy szerinte nem, a neje egyetért és ennyi. Nem érdekli őket, hogy a két fiatal mik egymásnak. :) Zseniális húzás, bemutat az álarcosbál prűdségnek, amely mögött minden embert igazából nem érdekli, sőt vágyik arra, hogy a prűdséget levetve megéljen/lásson valami igazi izgalmat.
A humor egyébként jól áll a filmnek. Azért azt nem mondanám, hogy Hitch mindegyik filmjét megmártja a humorban, a 39 lépcsőfok konkrétan vígjáték műfajban is megállná a helyét, bár ma már egy blockbusterben kétszer ennyi poén van és mégsem azok, szóval... Inkább úgy fogalmaznék, hogy Hitch filmjeiben a főszereplők általában húsvér karakterek, akiknek ugyanúgy megismerjük több oldalát, életszerű helyzetek között (már amennyire életszerű lehet egy-egy ilyen kaland) ismerjük meg őket, így a humor is elmaradhatatlan összetevője ennek, ami nem lesz erőltetett, hanem belesimul a filmbe.

Amúgy szerintem ma is ugyanúgy tartalmaz a filmek 3/4-e romantikus szálat, mint anno. Annyi különbséggel, hogy a mai filmekben szerintem kevesebb a jól megírt szerelmi sztori. Már laposak és nem annyira vesszük észre őket, mert jellegtelenek és sablonosak. (Most hirtelen az Oroszlán című tavalyi film ugrott be, ahol az eredeti történettel ellentétben a főszereplőnek egy barátnője volt. Meg is látszik, hogy csak kötelező kellékként tették be ezt a szálat, mert utólag senki se emlékszik rá, sablonos, jellegtelen.)

2017-04-01 02:04:59 The 39 Steps (1935) / 39 lépcsőfok ChrisAdam (4) #30

Igencsak messze van Hitch mesterműveitől, de még ez is egy jó film. Nagyon érződik, hogy a Mester korai alkotása, a tipikus rendezői fogásai még csiszolatlanok többnyire, bár így is akad egy-két briliáns dolog. Viszont összességében ez a pár kiemelkedő dolog nem menti meg attól, hogy ne nevezzem összecsapottnak és kapkodónak a filmet és a rendezést. Bizony, egyrészt ez nem 85 percnyi sztori, másrészt a színészek és az egyes jelenetek se izzanak az energiától és a profizmustól, mint ahogy az később megszokott volt Hitchtől. A színészek elég haloványak, a főszereplő még csak-csak az elmegy kategória, a nő viszont igencsak természetellenesen mozog a kamera előtt. Viszont már ebbe a filmbe is meglátszik a rendező forradalmi attitűdje, a kísérletezés nagymestere volt Hitchcock, a vonatos jelenetek, a kocsikázós vágás, a női sikoly és a vonat száguldása, stb., nos ezek mutatják meg, hogy Hitchcock nem tudott nyugton maradni már '35-ben se anélkül, hogy ne díszítette fel volna ilyen remek kis összetevőkkel a filmet. Szerencséjére ezek mind jól sülnek el, nem lesznek gyengék, pedig aztán ebben az időben még igen kevés olyan eszköz állt rendelkezésre, amivel igazán kreatívak lehettek a rendezők.

Könnyed kalandfilm, ami lehetne akár vígjáték is, mert bizony sokat lehet rajta nevetni, a sorozatos kalandok is mosolyért kiáltanak, az egyes epizódok meg mégúgy (a politikai gyűlés például). Egyébként ez nem volt teljesen jó húzás, mert ez a folyamatos humor (menekülés közbeni botladozások, a férfi és a nő közti civakodás, beszólások és a többi) kicsit megöli a feszültséget, így épp csak egy-kétszer sikerült megizzasztani egy aprócskát a tenyeremet, mert amúgy meg olyan, mint egy... igen, mint egy könnyed kaland-mozidélután, amire húsvét vasárnap kapcsol oda az ember teljesen véletlen. És ez azért elég furcsa kijelentés egy Hitch film kapcsán.

Összességében csalódás a film, mert habár kedvenceim nagy részének négyeséből sejtettem, hogy nem lesz ötös, egy teljesen más filmet vártam. Így is jó, így is szórakoztató és élménnyel teli, a maga műfajában bizonyos szempontokból hivatkozási pont, de a Hitch életmű kitűnői remekeihez kevés, ennél többet is tudott a mester. 65%

2017-03-31 23:19:36 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] ChrisAdam #22617

.

előzmény: Ugor (#46)

Ez az a film, ami minden maradék világosságot bekebelez körülötted, sötét tónusa briliánsan lengi be a filmet. Hadd kezdjem már azzal, ami nagyon meglepett: még sose tetszett ennyire narráció egy filmben. Olyan szenzációsan meg van oldva, hogy kis túlzással szinte áhítoztam arra egy-egy narrációs blokk után, hogy láthatáron legyen a következő. Persze a film zsenialitása nem csak ebben rejlik: maga a történet rendkívül okos, intelligens, precíz. És valami hihetetlenül feszült. Már tudom, hogy mivel fogok példálozni azoknak az ismerősöknek, akik azt állítják, hogy a régi filmek unalmasak. Minden percében feszült film a Double Indemnity, komolyan mondom régen izgultam ennyire filmen. Pedig itt is, ahogy a Sunset Blvd.-nál is, a keretes szerkezet szinte elárulja a film csattanóját, mégis a történet alakulása olyan rettentően izomszaggató feszültséggel van leöntve, hogy képtelenség elaludni, unatkozni rajta. Pedig tegnap éjszaka, hajnal három felé néztem.
A főszereplő MacMurray prímán viszi a pálmát, de szólni kell Barbara Stanwyckről is, aki egyfelől rendkívül bájos, másrészről - ahogy alább is írták - kitűnő femme fatale. A sztori amúgy bravúros, nem győzöm hangsúlyozni, megirigyelheti a mai filmgyártás az ilyen jó kis krimiket. Amúgy említsük már meg, hogy Rózsa Miklós valóban remek zenét szerzett a filmhez.
Nagyszerű film - nem láttam sok noirt, de a legjobbak közt van. 100%

Én annyira nem.

előzmény: Dangar (#119)

Augusztus 29-én érkezik 3D-ben.

Tökre nem releváns a borító, mert a fele film, ami ott szerepel, a 100-as listában nincs, mint ahogy a James Bond film sem. :) A válogatás eléggé jó, sőt. Majd ha egyszer otthon leszek, talán közzé is teszem, lehet közte találni igazán jó csemegéket.

előzmény: Olórin (#70)

Dehogynem, ismerem hát. De ezek csak a könyvtárból voltak meg, ez előbbi a polcomon volt/van.

előzmény: csabaga (#68)

Nem, ez a könyv volt.

Billy Wilder életművét mostanság fedezem fel, habár nevét évek óta ismerem. Nemrég láttam a Van, aki forrón szereti címűt is, természetesen bivalyötös az is. Ma este a Double Indemnity lesz terítéken. Az Alkony sugárút pedig amúgy régen ismert számomra, zsenge tinédzserként kaptam egy könyvet, "100 legjobb film" címmel, ami többek közt ezt is tartalmazta. (Az más kérdés, hogy a könyv csúnyamód lespoilerezte az egészet, elejétől végéig, de szerencsére sok éve volt már és nem emlékeztem rá. Amúgy meg remek kiadvány, számtalan olyan filmet ismerek onnan, ami mellett talán még itt is - ahol az ismeretlen gyöngyszemek kicsi rivaldafényt kaphatnak - csak az én szavazatom áll.)

Ja, egyébként kihagytam, pedig fontos: nagyon is jó a zenéje, megjegyzendő.

Ugor: A csabaga által említett DVD.

előzmény: critixx (#60)

2017-03-30 20:55:01 Limelight (1952) / Rivaldafény ChrisAdam (5) #8

Magam is így gondolom. Ha mondanom kéne három dolgot, amit édesapámnak köszönhetek, a gyermekkori minőségi filmeztetés biztosan ott lenne. :) (Ennek persze hátránya az, hogy nekem meg kimaradtak a lent említett úriemberek klasszikusai.)

előzmény: critixx (#7)

Súlyos egy film, nem is számít rá az ember, hogy ennyire tömören zúdul a nézőre ez a sűrű atmoszféra. A kezdő képsorok már sejtetik ezt a sötét, nyomasztó hangulatot, a baljós hangú narráció, a zseniális képsorok elővetítik a film történéseit és ez a keretes szerkezet kiváló narratívát ad. Többször is az Adaptáció és a Hollywoodi lidércnyomás jutott eszembe: hasonlóan élete zsákutcájába került író, utána enyhén abszurd jelenetsorok és történések, bezárkózott hangulat és a mondanivaló is valahol egy helyen áll meg. Itt viszont azért több mindenről van szó, kicsit tágabb és univerzálisabb, itt egy egész kort temet a film, a némafilm korának letűnt színészeit. Bizony, kevesen voltak, akik a némafilmben virágozva tudtak az átalakult filmben is helytállni. A filmben pedig nem maradhat el a csinos kis románc, egy aranyos gesztus, ahol fellélegezhet a néző ebből a dermesztően nyomasztó hangulatból, ami egy pillanatra sem marad a képernyőn belül.
Swanson egyébként elképesztő, megfagy az ereimben a vér a finálé jeleneteiben, hihetetlen, minden egyes mozzanata libabőröztető. William Holden pedig emellett a félelmetes színészi erő mellett vígan elvan, a gyeplő fele az ő kezében is landol, pedig aztán Swanson nagyon keményen szorongatja azt. Hiba lenne szó nélkül elmenni a képi világ mellett is, a noiros stílus szépen látszik a képen harapható hangulatot adva a filmnek. Tipikusan az a film, amit egyrészt nem egyszer lát az ember élete során, hanem visszatérő élmény, előre látom ezt, másrészt pedig bármennyire is nem tudok hibát találni a filmben - mert tényleg nem tudok, mégsem tudom például azt mondani, hogy korszakos mestermű, minden idők legjobb filmjei közt van. Az Alkony sugárút rendkívül erős film, elsöprő színészi játékkal, gyönyörű operatőri munkával, precíz, kiemelkedő rendezéssel (volt, hogy Billy Wilder valaha melléfogott?), méltán kapja meg az ötösét és a vele járó 100%-ot.

2017-03-30 20:20:57 [Tévésorozatok] ChrisAdam #2931

Az új GoT teaser:
Annyira, de annyira túltolják már a hatásvadász-faktort, hogy képtelen vagyok lenyűgöződni. Összességében ez persze nem csak a GoT-ra jellemző, a filmek és sorozatok többsége manapság ezt tolja az előzetes esetében. Semmi lényeges, csak az, hogy jól nézzen ki, legyen epikus, csorgassa a nyálat. Sajnos a hatodik évad több jelenete erre is ment rá. Kár, hogy ilyen sok rajongója van a sorozatnak, az elvárt lenyűgözés és a hype miatt nem tudnak egy valamirevaló, sima, csupán mezei előzetest kidobni. Elérték azt is, hogy ne legyek izgatott miatta.

Az is egyes, egészen megérdemelten.

előzmény: deniro2 (#32)

2017-03-30 17:33:38 [Általános fórum] ChrisAdam #6918

Közben lehozta tőlünk a Fidelio is. (Főcímlapra a Malkovich interjú mellé.) :)

előzmény: ChrisAdam (#6917)

2017-03-30 01:41:51 Monsieur Verdoux (1947) ChrisAdam (5) #8

Micsoda színtiszta zsenialitás. Gyerekként kétszer-háromszor megnéztük és emlékszem, szerettem is a filmet, de sosem volt a kedvenc Chaplin-filmjeim közt. Most bizton állíthatom, a legnagyobb és legjobb Chaplin film. Tudom, A diktátor ide, a Nagyvárosi fények oda, Rivaldafény amoda (melyik pompázatos zseniális filmjét hagytam ki... mert nem egy van!), a Monsieur Verdouxban tündöklik igazán Chaplin. Legérettebb filmje (ő maga is így vallotta), itt mossa össze legprecízebben a drámát és a vígjátékot, itt mond el egy rendkívül éles, velős üzenetet filmjével, amit látva az ember nem is csodálkozik, ha az Akadémiának baja volt a filmmel azokban az időkben. Véleményem szerint itt teszi le az asztalra élete legjobb alakítását a mester és nem utolsósorban: olyan eredeti történetet látunk rendkívül egyedi módon tálalva, hogy párját ritkítja azóta is.
Kár, hogy az Akadémia húzta a száját a filmre, mert Chaplin egy másik, jobb világban ezért Oscar-díjat kellett volna kapjon, minden egyes jelenete pozitív jelzők garmadát imádkozza le az égről, bravúros, el lehet veszni minden egyes mozzanatában. És nem csak, hogy pályafutásának legjobbját nyújtja, de a 20. század legjobb szerepei között van Verdoux. Ezen kívül rendkívül mozgalmas film, gyors tempójú, lendületes, csupa izgalommal és kitűnően megkomponált jelenetekkel: a vidéki birtokot megtekintő asszony látogatása, a leendő áldozat Annabelle és Verdoux próbálkozásai, függöny a kávéházban és persze a film két abszolút csúcspontja az, amikor a szende, ártatlan lány ellátogat Verdouxhoz és amikor az öreg a cellában mondja el a szokásos Chaplin monológot.
Őszintén mondom, hogy kiráz a hideg, olyan makulátlan ez a film. Érthetetlenül állok a szavazatszám előtt, mint a Rivaldafénynél: nem fér a fejembe, hogy nem ismertebb ez a film, minden megvan benne, amiért szeretni lehet. Komikus és drámai, Chaplin volt szinte az egyetlen, aki ilyen tökéletesen tudott egyensúlyozni a kettő között. Erre születni kell.

Nem dicsérem tovább a filmet, így is kapott eleget, pedig még lehetne mondani róla bőven. Azon túl, hogy a Monsieur Verdouxnak nagyon húsbavágó üzenete van, ami rendesen odacsap a második világháború utáni világnak, ami próbálja kiimádkozni magát a sok bűnből (tulajdonképp egy nyílt allegória erre), rendkívül szórakoztató a film is. Chaplin persze szerette a tabudöngetést, mindenki ismeri A diktátort. Viszont érdekes módon, az örök komikus e filmje is, mint ahogy a Rivaldafény is, inkább szomorú, melankolikus szájízt kap és kicsit meg is fekszi a gyomrot. De ez így jó, így lesz teljes és egész.
Nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy Chaplin micsoda zseni volt, ritka volt és lesz az olyan rendező, író és színész (és zeneszerző, operatőr, stb.), aki ilyen precízen és energetikusan vitt volna egy filmet. Nekem pedig külön plusz, hiszen fél gyerekkorom az ő filmjeivel telt el, többek közt neki köszönhetem ma a filmes rajongásomat és azt, hogy a filmes pályára startoltam el.

Gondolom tudjátok, de hadd írjam már le: 100%. Ez is bőven ráférne egy minden idők legjobb filmje listára. Chaplin életművének csúcspontja, a Rivaldafény pedig már egy szintén zseniális tisztelgés a régmúlt idők felé, egy tökéletes lezárása az életműnek.
Ja, és tessék megnézni a filmet. :)

Magamra utaltam egyébként, gondolkodom, hogy most, ha hazaugrok, beüljek-e rá. :)

előzmény: flake (#5)

Aki nem látta/nem szerette az eredetit, annak tetszhet ez? Egyáltalán érdemes-e megnéznie?

előzmény: flake (#2)

2017-03-29 22:19:37 [Programajánló] ChrisAdam #7

TESTRŐL ÉS LÉLEKRŐL - Vetítés és közönségtalálkozó az Urániában - Enyedi Ildikóval, Borbély Alexandrával, Mécs Mónika producerrel és Szalai Károly vágóval.

Már nem pontosan emlékszem, miért és hogyan lett aztán egyes (előtte kettes volt), de azt hiszem, megnéztem utána valamelyik Alien filmet, pár héttel, hónappal később és revideáltam a kontraszt miatt, egészen jogosan. :) Hogy így 4 évvel később válaszoljak. :D

előzmény: dikalosz (#28)

Legyen mindhárom, opcionálisan választható, oszt jóvan.

előzmény: Ugor (#11731)

Filmben hogy volt? Valaki nem tudja lecsekkolni a stáblistán?

előzmény: Mizi (#11727)

Téves. Valamiért az IMDb írja rosszul. Több filmes site-on és egyébként az IMDb is található Garrpe, de amúgy itt mehetünk biztosra.

előzmény: Mizi (#11725)

De örülök, hogy láttad a filmet! És majdnem biztos voltam benne, hogy tetszeni fog! :)

előzmény: Rituska (#4)

Boci és Pipi nekem kimaradt, fogalmam sincs, valószínű nem adták már a Cartoon Networkön, de persze hallottam hírét. Volt egy pár év, amikor nagyon Cartoon Network és Boomerang őrületben voltam, akkor agyon néztem ezeket a meséket, kiírtam róluk minden tudnivalót (leginkább Scooby Doo expert voltam), stb. És hihetetlen szerencsésnek mondhatom magam, hogy a csatorna megvárta, míg kinövöm ezt a rajongásomat és csak akkor cserélte le a csatornakínálatát erre a moslékra. Pont mikor múltkor otthon voltam, szemem elé került egy műsora... 15 percig nem keltem fel a padlóról. Szerencsére öcséim is elkerülik.

A Bátort viszont most betervezem, bele fogok nézni.

előzmény: dikalosz (#10)

A Bátorral az a súlyos probléma, hogy felnőtteknek túl gagyi (bocsáss meg, remélem nincs harag) és humortalan, se pedig félelmetes (bár lehet fel kéne frissíteni alkalomadtán az élményeket), gyereknek pedig... hát mamámtól és anyumtól lehet kérdezni, hány gatyát f**tam tele éjszakánként miatta. :) Olyan beteg és elvont, abszurd világa van, amitől nem félni lehetett, hanem konkrétan szorongani, tisztán emlékszem, hogy sokszor volt tőle rémálmom, vagy egyszerűen csak befordított 8-10 évesként. Bele is fogok nézni újra, legyőzni a gyerekkori élményeket, haha. :) Ettől függetlenül a gyerekkor része, mert szerettem a maga beteg módján. A többi pedig egyértelműen zseniális, és akkor ne maradjon még ki a Dexter sem, vagy az Ed, Edd és Eddy (bár utóbbinál már megoszlanak a vélemények, én szerettem), de ezek már egyértelműen csak gyerekeknek, nem is mernék belőle most nézni, tuti csalódnék.
És akkor álljon itt azért a szent mondat, hogy mindenhol ott legyen: "A régi Cartoon Network milyen jó volt, nem úgy mint most." (Igaz, igaz!)

előzmény: dikalosz (#8)

2017-03-27 14:02:30 [Általános fórum] ChrisAdam #6917

Mai trivia: A Keménykalap és krumpliorrból híressé vált bolhacirkusz jelenete több mint 20 évvel azelőtt már ismert volt Chaplin Rivaldafényéből. Bagaméri, azaz Alfonzó mondhatni onnan "lopta" az ötletet, de a magyar humorista egyéniségével mégis egészen új fényben tündököl Lajoska produkciója, aki Amerikában Phyllis néven járta a szakmát. (Plusz érdekesség: Chaplin már 1915-ben "bolházott" a Chaplin a tengerparton című rövidjében.)
Tovább a videóhoz.

2017-03-27 12:57:25 Red Nose Day Actually (2017) ChrisAdam (2) #1

Aki szerette az Igazából szerelmet és mondjuk tisztán emlékszik, ki kicsoda - ellenben velem -, az biztos ezt is kedvelni fogja. Nekem csak egy kis sótlan szórakozás, nagyon nosztalgiaexpressz akar lenni, de valahogy csak az erőlködés és az izzadságszag és modorosság jön át, semmi több. Nem is nevettem, nem is mosolyogtam és valószínűleg egy hét múlva nem is fogok rá emlékezni. De legalább szépen járja az elődje útját e szempontból is. :) A baj biztosan velem van, egyszer újra megpróbálkozok ezekkel a filmekkel.
Persze azért Bill Nighy itt is zseniális. Hol nem az?
40% A célját viszont elérte (Red Nose Day gyűjtés), ez dicséretes.

Nem kellett volna kábszizni. A drog az rossz.

Régi tartozásomat róttam le e film újranézésével, mert egyrészt, egyben, elejétől a végéig sose láttam, csak a kereskedelmi tévék reklámgazdag óceánján szörfözve vagy a felétől a végéig, vagy az elejétől a feléig, vagy a középső harmadot, s ugyanígy a folytatásokat, másrészt mindezt vagy 10 éve, kölyökkoromban.
Valamiért ugyanakkor hármason állt a film, ezt nem tudom megmagyarázni. (A második és harmadik meg négyesen, ne kérdezzétek.) 20 éves fejjel ugyanúgy szórakoztató, vicces, könnyed kis film, tényleg igazi klasszikus vígjáték a nyolcvanas évekből, az ötöst azonban nem kapja meg. Viszont a vizuális poénok, helyzetkomikumok királya a film, elképesztő, milyen ötletes dolgokat ki nem találtak. Leslie Nielsent egyébként bírom, lehet bármilyen szar egy film, ő valahogy bármi hülyeséget csinál, az megmosolyogtató. Persze ezt úgy mondom, hogy legtöbb filmjét sok-sok-sok éve láttam, ezekből az emlékekből építkezek. (E kijelentést magam cáfolnám meg, igazságtartalmát vizsgálva megkerestem a Csupasz pisztoly a (z)űrben című fertelmet, ami emlékeim szerint nem volt olyan szörnyű, de hát a 10 éves gyermeki lélek mást lát, mint a 20 éves, én most egy kontárságot láttam, Leslie Nielsen ide vagy oda). De most már egyértelműen tudom, hova rohanjak, ha kell egy könnyed alkotás két komoly klasszikus film közé. 75%

Ja, és fájdalmas, hogy mennyire hiányzik ma a moziból a jó paródia és vígjáték, mint ezek. Plusz egy jó színész, aki jól viszi a hátán ezeket a filmeket. :(

2017-03-26 17:38:47 Az Expedíció (2014) ChrisAdam (4) #4

Ötletes és humoros kis film, remek ötlet és megvalósítás. Anger Zsoltot pedig mindenhol jó látni.

Szinte felfoghatatlan, hogy két ocsmány híg fos film után Snydert hogy engedik rendezői székbe. De oké, mondjuk azt, hogy adnak még egy esélyt neki. Mert ő Snyder... De az már tényleg olyan szinten kiakasztja a WTF faktort, hogy Snyder mi a jó életért nem bír kicsit változtatni ezen a fenejó "vizionáriusságán", nem tudom hányadik bukta után miért nem dobnak össze egy valamirevaló forgatókönyvet... meg... áh, én már nem is értem ezt az egészet.

2017-03-26 04:33:34 Days of Heaven (1978) / Mennyei napok ChrisAdam (5) #30

Malick mesterien ért ahhoz, hogy hogyan jelenítse meg a szépséget. Legyen az egy tájnak, egy arcnak, egy érzésnek, egy hangulatnak a szépsége. Vagy a kimondott szavaknak. A Mennyei napok pedig egy gyönyörűszép film. Malick élő festménye. A szó legszorosabb értelmében. Nem is tudom hirtelen szavakba önteni, milyen különleges atmoszférájú filmet tett le az asztalra a mester.
Álmosan kezdtem neki és az első negyed órában folyamatosan csak hullafáradtan kullogtam a film után, nem nagyon vettem fel se a tempóját, se hangulatát... Aztán a huszadik percében valahogy beütött. De rendesen. Eltűnt a képernyő, eltűnt a szoba, a környezet és hirtelen ott voltam azon a búzamezőn. Beszippantott a film végérvényesen, el nem engedett.
És hát azóta is még félig-meddig ott vagyok, ezért sem megy annyira a kis véleményírás. Merthát tényleg mit mondhatnék: a Mennyei napok az egyik leggyönyörűbben fényképezett film, felveszi a versenyt Az élet fájával, valamilyen szinten le is körözi azt, és ez tudvalevő, hogy milyen nagy szó tőlem. Emellett a minimalista eszközökből építkező történet és rendezés is szenzációs, karakterei egyszerűek és átláthatóak, ezért lesz jó. Morricone zenéje jobban nem is simulhatna a képhez. A 20. század eleji Amerikát pedig olyan hamisíthatatlanul, precízen idézi, ahogy kevésszer látjuk. Sokan írták itt, hogy túl rövid, de túl unalmas. Nos, valahogy nekem se túl rövid, se unalmas, se gyors nem volt. Egyszerűen óraműpontossággal oda teszi a pontot a végére Malick, ahova kell és ott ér véget és úgy, ahogy kell. Ritkán van az embernek olyan érzése, hogy egy film tökéletesen szilárd, masszív anyagot alkot. A Mennyei napok ilyen, nem nagyon tudok belekötni. Az egész film olyan, mint egy nyugodt, lágy vers, egy szerelmi költemény, tele sok-sok költői képpel, metaforával, drámával, allegóriával. És közben pedig a hangulat sugárzik és árad, a film pedig tántorodhatatlanul rohan az ötöse felé.
Milyen csodálatos dolog a filmművészet! Erre találták ki, erre. Gyönyörű, festői. 100%

2017-03-25 18:49:24 Csillagosok, katonák (1967) ChrisAdam (3) #17

Ó, igen, akkor nagyon összekeverhettem valahogy Tarr-ral, köszi a korrigálást!

Van eset, amikor jó a 2.35:1 e film esetében, de én az esetek 90%-ában inkább 1.85-öt adtam volna neki, sőt, sokszor úgy éreztem, mintha levágták volna 1.85-ről a képarányt.
A továbbiakkal mélységesen egyetértek. Kicsit egyébként azt sajnálom, hogy az 1.33-ra már nem divat filmezni (kivéve Saul fia, The Artist, hála égnek), ami persze teljesen érthető, hiszen minden létező eszköz már 16:9 képarányközeli, de akkor is. Sok minden van a 1.33 kifejezésmódjában, ami e képarány mellőzésével elveszett. Na, de ez már messze OFF.

előzmény: critixx (#16)

Brad Pitt akkor nem is narrálja a filmet?

előzmény: kocz (#1)

2017-03-25 01:41:58 Csillagosok, katonák (1967) ChrisAdam (3) #15

Még nem temettem el azért magamban Jancsót. Valószínűleg túl szép idő volt ezen a péntek délutánon odakint, hogy teljesen bevonjon a film és egyben nagyon más filmre számítottam. A Szegénylegényekkel mindenképp megpróbálkozom, aztán ha az sem, akkor elfogadom, hogy Jancsót nem az én gyomromnak szánták. Van ilyen. Ha mégis, jöhet az Oldás és kötés.

Apropó, egyébként operatőri munka zsenialitása ide vagy oda, régen nem éreztem ennyire szükségtelennek a cinemascope formátumot, a 21:9-es arány inkább csak eszembe juttatta azt a sort, amit Tarr mondott még egyszer (talán még itt a fórumon olvastam), hogy ez a képarány legfeljebb egy temetés felvételére alkalmas. (critixx, azt hiszem, még te mondtad, helyesbítsd, ha nem így mondta!) :)

2017-03-25 01:24:58 Limelight (1952) / Rivaldafény ChrisAdam (5) #6

Szinte az összes Chaplin-filmet végignézette velünk édesapám gyerekkorunkban, de még így is maradt pár tartozásom a mester felé, s most látva örülök, hogy nem gyerekként láttam a Rivaldafényt.

Bámulatosan gyönyörű darab, Chaplinnek itt ért véget valami, egy korszak, egy zseniális életmű. Szinte egyedülálló, ahogy Chaplin a drámát összemossa a vígjátékkal, akár egyetlen mondaton belül is. Elképesztő, hogy idősen is mennyi energia volt benne. Ez leginkább a színészi játékán látszik, de ugyanígy a rendezésén is. Amellett, hogy visszatekint és feléleszt egy kort, újat is letesz az asztalra. A főszereplő pedig egyben a csavargó-forma és egyben egy érett művész. Valamikor tényleg kicsit közhelyes, de ehhez a történethez tökéletesen illik. Szenzációs, ahogy lezár egy dicső korszakot, hivatalosan is meghajtja a fejét, utoljára, a függöny pedig belibben a klasszikus burleszk előtt, a fiatal és üde tehetség pedig tovább játszik a rivaldafényben, a zene se áll meg... Lúdbőröztetően zseniális.

Méltatlanul elhanyagolt filmje Chaplinnek, pedig a legjobbjai közt van. Itt is hét éve született hozzászólás, pedig aztán az a film, ami könnyen emészthető, egy nagyon szórakoztató darab, izgalmas is, drámai is és bizony, hivatkozási pont, rengeteg későbbi filmet inspirált - hogy a legközelebbit mondjam: kicsit csalódás volt felfedeznem azt, hogy nem gyerekkorunk bohóca, Alfonzó találta ki az engedetlen bolha, Lajoska szerepét a Keménykalap és krumpliorr cirkuszi szekvenciájában, hanem 26 évvel korábban, Chaplin. :) Ezt is kevesen tudják, talán mert kevesen látták a filmet. Sajnos.
Buster Keaton és Chaplin fináléja egyébként valóban frenetikus, elképesztő, ahogy Chaplin egy időre feléleszti a némafilmet, a burleszket az 50-es évek közepén készült filmben és nosztalgikus élmény látni, ahogy az öreg újra kicsit fiatal lesz, visszatekint, majd mikor tapsviharban levonul, már megpihenve várja a sorsát... Közhelyes, de valahogy Chaplinnel a főszerepben, háta mögött egy példátlan életművel ez olyan szinten monumentálisan drámai, hogy az ember képtelen nem elmorzsolni egy-egy könnycseppet. És így lesz gyönyörű pont a végére Thereza könnyed, fiatalos tánca. A film végére és Chaplin burleszkjének végére. :)

Mindenképpen ajánlom, aki szereti a mester munkásságát, annak pedig kötelező, kihagyhatatlan. Mestermunka, egészen biztos, hogy nem utoljára láttam. 100%

2017-03-24 16:04:34 Csillagosok, katonák (1967) ChrisAdam (3) #12

Kiemelkedő a képi világ, az operatőri munka elsőrangú, de valahogy az egész történet, az egész film annyira távol marad, nem tud beszippantani. Pedig nagyon szeretni akartam a filmet, de valahogy egyáltalán nem mozgatott meg. Ritka az ilyen semleges élménnyel "gazdagító" film. Na, majd a Szegénylegények.

2017-03-24 11:23:54 A Tenkes kapitánya (1965) ChrisAdam (5) #10
2017-03-22 22:09:36 [Hamarosan a mozikban!] ChrisAdam #6195

Hát valószínűleg az történt, hogy lusták voltak magukat felpakolni, de senki rájuk sem hederített, így aztán maradtak ott, ahol. De aztán ha valaki beinvitálja egy kék tejre őket, nem fogom paraszt módon kiáltani, hogy "hé, droidokat itt nem szolgálunk ki", hanem csöndesen, engedelmesen kitöltöm a löttyöt, meg van még itt pár szorgos csapos, aki hasonlóan tesz majd.

előzmény: dikalosz (#6194)

Remélem addig nem látom a színedet, amíg végig nem nézed! [szigorú szemöldök]

előzmény: BalaKovesi (#278)

Te, ez zseniális. :D

előzmény: ryood (#634)

Mondjuk lassan átalakult a kérdés kicsit arra, hogy melyik sorozat főcímzenéje a legjobb, miközben itt a klasszikusokról beszélünk. Mert amúgy meg persze a Bron/Broen nyerne, magasan. Meg aztán ott van egy TD meg a Westworld.

Tök jó kérdés, kicsit el lehet merülni a régi sorozatok hangulatában, hiába nem éltem abban a korban, hála a Viasat3-nak meg a hasonló másodrangú tévéknek, ezek a sorozatok elég sokáig futottak a hazai műsorokon. Most végighallgatva mindegyiket egyértelműen kettőt mondanék: Dallas és a Friends, ezek főcímei szinte első pillanatra belemásznak az emberbe, bár lehet csak azért mondom ezt, mert ezekből láttam a legtöbbet.
Ja, és a Szomszédoknak hiába láttam az összes részét oda és vissza, a főcímét mindig is utáltam, olyannyira, hogy direkt kiszámoltam, hogy mikor ér véget és akkor csatlakoztam csak a család többi tagjához. :)

2017-03-21 00:09:27 Kung Fury (2015) ChrisAdam (3) #19

Zsenge középiskolásként bejártam a könyvtár médiagyűjteményébe, az ottani könyvtárossal összehaverkodtam, aki a 80-as években volt pezsgő tizenéves. Ő persze javában mesélt a régi szép időkről, amikor a hatodszorra másolt, hangalámondásos Terminátort került terítékre a lakótelep fiataljai körében, mert valamelyik tehetősebb havernak volt lejátszója meg színes tévéje. Aztán a tizenhárom fiatal, aki a körömnyi tévé köré gyűlve nézte A halálosztót, utána minden bokortól megijedve szaladt hazafele, pedig csak pár háztömbnyire volt a haza. Meg aztán persze ezeregy rege szól videojátékokról, felnőtt filmekről és számtalan csodadologról, ami a közeli betonpálya focija után megesett.
Kicsit mindig irigy voltam, hogy nem élhettem a 80-as években, már csak azért is, mert ma is úgy gondolom, hogy az az évtized (pontosabban a késő 70-es, kora 80-as évek), ami igazán filmügyileg is szívem csücske. Itt készültek azok a filmek, amik máig örök kedvenceim, vagy amik meghatározták gyerekkoromat, kezdve a Bud Spencer filmektől kezdve egészen A nyolcadik utasig.
A videojátékok és a Zs-kategóriás filmek viszont kimaradtak, csak akkor kezdtem bepótolni a szörnyű VHS-korszakot, amikor a fent említett médiagyűjteményben a videokazetta kollekciót elkezdtem végigzongorázni. Akadt itt thriller, horror, dráma, rajzfilm és természetesen akciófilm is. Sajnos a kollekció azóta valahol a hulladéklerakó alján van, s számtalan örök kincs kimaradt, de a lényeg, hogy így is belekóstoltam abba, hogy milyenek ezek a guilty pleasure filmek, a trash szent és sérthetetlen műfaja azon túl, hogy bizony még csekély 20 évem ellenére még én is videokazettával a seggem alatt nőttem fel, a lézer diszk akkor jött, mikor már elmúltam vagy 10 éves. Így tökéletesen tudom és nosztalgiaélményt okoz az, amikor a tizennyolcadszorra agyonhasznált szalagon több a hangya és az ugrálás, mint az ép kép, a Play felirat percenként felugrik és néha hiányoznak részek és örökké bennem ég a hang, mikor a szalag végére ért a lejátszó és visító disznóként visszapörgette az elejére olyan hangosan, hogy még a felső szobában is felébredtek rá. (Egyébként talán mégsem maradtam ki annyira a VHS-korszakból, az összes eredeti Star Warsot, az Alient, az Indy első részét is videokazettáról láttam többek közt, mégpedig olyan minőségűről, ami után a DVD-ről nézett film egyenesen új filmet adott.)
Na és ilyen Victor Hugo-s bevezetés után akkor kérdezhetnétek, hogy miért hármas az osztályzatom, hiszen lubickolhattam volna a magam kis szerény nosztalgiájában. Tettem is bőszen, mosolyogtam is eleget, de két dolog volt a filmmel, ami nagyon nem tetszett: túl rövid volt, fullba nyomták a kretént. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez egy paródia, sőt, annak is a paródiája. Viszont. Mint ahogy Rodriguez is beleesett abba a hibába, hogy a Planet Terror esetén agyonplasztikázta a filmet a sok-sok oldschool effekttel, meg mai számítógépes animációt tett be a filmbe, itt is ez történt: valahogy nagyon kellemetlenül találkozik a film azon része, amikor egy egyébként profin grafikázott, tisztán láthatóan mai technológiával meganimált elemet összeeresztenek a 80-as évek kazettás hangulatával. Kezdve az olyan nyilvánvaló csúnyaságokig, mint a Triceracop animációja, vagy Thor effektjei, vagy a dínók. Ha mondjuk ezeket maszkokkal, bábúkkal, stop motionnel oldják meg, akkor azt tudom mondani, hogy ez igen! Tényleg mindenhol ott van a 80-as évek! De ugyanígy rettentően látszik a túlzott animációs film szaga a filmnek, amikor városképet látunk. És ez nem is lenne baj, ha ez az animáció nem létezett volna a 80-as években. Lehet, hogy csak túlságosan is fókuszálok alapvetően a filmek technikai kivitelezésére, szakmai ártalom lehet, de ez engem zavar. Azt már mondjuk talán csak súgva teszem hozzá, hogy a videokazettás korszakot elsősorban egy 4:3-as képarány tudja szépen idézni. :)
A másik pedig az, hogy paródia ide, "csak baromkodás" oda, nekem ez a 30 perc nem volt még elég meggyőző. Habár impozáns a történetvezetés, hiszen tényleg totális baromság az egész, ahogy az kell, de ugyanakkor ha csak 15 percet tesznek rá erre a történetre, már sokkal vaskosabb eredményt kaptunk volna és a gyomrunk se lenne éhes. Persze sokszor érezni azt, hogy azért ebből 90 perc elég kemény lehet, az már talán meg is fekszi a gyomrot, de ugyanakkor bizton mondhatom, hogy simán elbír 90 percet, a kérdés persze az, hogy ami színvonalat fél órában tudtak hozni, vajon másfélben tudtak-e.
Na, sokat pofázok, több ideig tart elolvasni a kommentet lassan, mint megnézni a filmet, úgyhogy rövidre zárom: remek szórakozás a Kung Fury, szerencsére nem esik át totálisan a ló tulsó oldalára azzal, hogy oltári nagy blődség lesz, persze nem veszi magát komolyan, baromi jó szövegekkel, egysorosokkal szolgál (bár még mindig kevesebb és kevésbé jók, mint pl. a Planet Terrorban). Ugyanakkor többet vártam, valahol pedig kevesebbet, de reméljük egy egészestés moziban jobb lesz a helyzet. Ja, zenék oltári jók, Hasselhoff priceless!
60%

2017-03-19 23:01:30 Tiszta szívvel (2016) ChrisAdam (4) #9

Ha ezt a filmet mondjuk Vapiti előtt látom, biztosan jelölöm Thuróczyt. Ha ez a film mondjuk Amerikában készült volna el, biztos bezsebelt volna pár díjat. De sajnos mivel nem kapott díjakat sehol, csak egy szimplán jó magyar film, a magyar átlagember nem igazán kíváncsi rá.
Pedig aztán baromi jó film. Messze nem tökéletes, de van egy kiemelkedően jó színvonala és hangulata, amit az elejétől a végéig fenn tart. Amellett, hogy baromi jó dráma, aminek van mélysége és nem fuldokol a sablonban, baromi egyedi humora is van. A forgatókönyv parádés, első osztályú, Tilla bebizonyította megint, hogy nem csak az őrült celebkedéshez ért, a három főszereplő briliáns, az ötlet és a történet pedig nagyon frappáns, szerintem nem nagyon van ilyen film, ahol mozgássérült maffia van a középpontban. Most nem is mondanék többet, talán ennyi plusz pozitív megerősítés elég ahhoz, hogy megnézzétek. Mert megérdemli. 80%

Nagyon felkeltettétek az érdeklődésemet, barátaim, pedig már régóta szemezek a filmmel, de most, hogy a megérthetetlenség és elvontság függönye libbent fel szemeim előtt, még inkább.

előzmény: Kalevala (#33)

2017-03-19 15:10:03 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] ChrisAdam #22612

Hát ő Szirmai Gergő, valakinek bejön, valakinek nem. Én valamikor jót szórakozok rajta, valamikor idegesít. Az "Ajánlom" pedig természetesen a filmre ment. :)

--
Áthelyezve a(z) Fifty Shades Darker topikból.

előzmény: noresz02 (#22611)

Jogos a kérdés, de sajnos a képlet egészen bonyolult és titkos, mint a kólarecept. :) A megtekintés pedig egyébként onnan eredt, hogy manapság sok filmtörténelmileg fontos, minőségben jó, sőt zseniális filmet néztem és kellett már valami, amit jól lehordhatok a sárga földig, a Szirmai új videója pedig megadta a kezdőlökést. Ajánlom! ;)

Dangar: Jobban átgondolva, valóban. Újra meg fogom tekinteni, hogy ebből a kontextusból is felfedezzem a filmet! Köszönöm!

előzmény: terika (#7)

Járkálások, kávézások, közben egyszavas párbeszédek, 10 percenként 1 sótlan szexjelenet, fapofák, álmosító unalom, üres dráma, érdektelen konfliktus, színtelen-szagtalan romantika, alapanyagokat véletlenszerűen kiválasztott, összeturmixolt, majd remegő kézzel a felét mellé öntött sablonmassza, kínos finálé, félméteres fekvőrendőrként működő logikátlanságok, melyekbe a film száztizennyolc kilométeres sebességgel szalad bele.
Az első résznél még vettem a fáradtságot, hogy leírjam, miért napjaink leginkább erkölcsileg romboló tartalma, itt már nem fogom. Csak annyit mondok megint, hogy az egész alapötlet nagyon is jó lehetne, ha az igazi drámában vesznének el, nem pedig a sótlan, gyáva erotikában, a felületes történetben, a gyenge karakterekben... folytasd a sort bármilyen random dologgal, minden ide tartozik. Egyébként a forgatókönyv: hogy a jó életbe nem tudnak normális párbeszédeket írni, de most komolyan? Ilyen lényegretörő, szűkszavú párbeszédeket még Örkény egyperceseiben se olvasol. Hát mi kommunikáció ez? Hümmögnek, hammognak, nevetgélnek, komolyan néznek, aztán csókolóznak, nyögdécselnek, két mondatban elmondja, hogy megverték gyerekkorában, akkor házasodjunk össze, mondja a másik, jaj, hát persze igent mondott, aztán eljött a Mrs. Robinson, nekem ez nem megy, óó, de mégis, szeretlek, jaj a helikopter, vajon megmenekült, meg hát persze, légy az enyém, igen az leszek, finálé. A sötét ötven árnyalata szövegkönyvét olvashatta kedves olvasó.
Ja, szóljak még a színészi játékokról, a rendezés semmilyenségéről, az operatőri munka aluszékonyságáról, a filmzene észrevehetetlenségéről, a dramaturgia összeszedetlenségéről (és folytathatnánk) vagy mindenki el tudja képzelni, miket mondanék?
Én is így gondoltam. Az viszont rejtély, hogy mi a jó életért néztem ezt is meg. De lehet, hogy csak emiatt a komment miatt, rossz filmet szeretek lehúzni, több a jelző, meg a fogalmazásmód, jobban megszáll az ihlet.
6,52221%

2017-03-18 19:41:42 Logan (2017) / Logan - Farkas ChrisAdam (5) #41

Igen, ezért mondtam, hogy kis túlzással. :) Persze, ott van Magneto, a Prof., stb., de egyik sem jut közel a nézőhöz - de lehet, csak én látom így -, mint Rozsomák.

előzmény: flake (#40)

2017-03-18 19:19:43 Logan (2017) / Logan - Farkas ChrisAdam (5) #39

És egyszerűen azért Rozsomák a főhős, mert egyértelműen ő a legnépszerűbb karakter:)

Mert talán - kis túlzással - neki van egy épkézláb, tetőtől talpig felépített karaktere. (Talán még ott van a Prof., de ő se ennyire háromdimenziós.) :) A többiek csak olyan szuperhősök. (Kis túlzással.)

előzmény: Olórin (#38)

2017-03-18 19:08:01 [Kritikus kód] ChrisAdam #1913

Nem rossz amúgy a kezdeményezés, mert az OFF tényleg csak szemetes, mivel nem jelenik meg a buzzban, ha éppen véletlenül valaki arra jár, akkor látja csak, hogy történik ott valami. És tényleg vannak olyan viták, eszmecserék, vagy csak szimplán "csetelések", amik nem szemetek, mert mondjuk kifejthető, érdekes témáról beszélünk (mint pl. múltkor a hány film készült régen és most téma), de nem illenek bele egyik fórumba se, az OFF süllyesztőjébe meg talán túl "értékesek". Talán tényleg lehetne egy olyat beiktatni, hogy ne csak az OFF-ba, hanem az Általános fórumba is lehessen átpakolni kommentkupacot.

2017-03-18 17:06:37 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] ChrisAdam #22609

Megy hát!

--
Áthelyezve a(z) Roman Holiday topikból.

előzmény: BonnyJohnny (#22608)

2017-03-18 17:01:02 Dune (1984) / Dűne ChrisAdam (1) #39

Úgy álltam neki, hogy majd tetszeni fog. Sci-fi, fantasy, 80-as évek, Lynch, jókora beteg látványvilág, lények, szörnyek, biztos jót fogok benne lubickolni, tőlem nem állnak olyan messze az ilyenek. Aztán eltelt 10 perc, még nem nagyon értettem, hol, mi, merre, meddig, ki... Eltelt 20 perc, még mindig csak kapizsgáltam. 28. percben kicsit megállítottam, kinéztem az ablakon, szupákoltam egy kis friss levegőt, végignéztem a csöndes tájon, majd behunytam a szemem és adagoltam magamba a filmnézési vágyat a Dűne iránt, ami 28 röpke perc alatt nagyon messze került tőlem. Leültem újra, néztem-nézem, fészkelődtem, forgolódtam, közben fél szemmel feljöttem ide, megnéztem a kedvenceim értékeléseit, vajon velem van a baj?
Aztán egyre csak gyűlt bennem a feszültség amiatt, mert a sok név, hely, idegen szó között nyomtalanul elvesztem és nem tudtam felvenni a film szabdalt, totálisan érthetetlen ritmusát, történetét, karaktereit, egyszóval az a "mi a l*fasz" érzés kerített hatalmába, s a 42. percben gyorsan az Alt+F4-hez, majd a Delete gombhoz kaptam, s megmentő kegyelemként szállt alá a csönd utána. Légzésem, pulzusom rendben, retinám ugyan még mindig rettenet tág, de picit az ágyra ledőlve visszatértem az életbe.
Én nem tudom, mi ez. Nem is tudom, honnan jött, mit akar, de az biztos, hogy rohadt messze el fogom kerülni Lynch Dűnéjét. Azt tudom, hogy a könyv tök más és agyon lett vágva a film, ami nagyon is érződik. Pár napja láttam A szent hegyet, azt szokták összefüggéstelen banthaguanónak titulálni, de azt a filmet minden őrült betegsége ellenére élveztem és el is nyerte méltó osztályzatát. Itt viszont a kínosan ocsmány effektek, rettenetesen beteg párbeszédeknek, színészi játékoknak, jeleneteknek hála totál elvesztem, a most a nézhetetlen osztályzat szárába kapaszkodva próbálok magamhoz térni. Ámen, a Hang legyen veletek. Soha többé, majd ha Jodorowsky megcsinálja, rohanok moziba.
Most nézek egy kis Family Guyt, hogy visszatérjen az életkedvem.

2017-03-18 15:24:53 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] ChrisAdam #22606

Mennyit el lehet tökölni egy profilképpel, elképesztő. :)

--
Áthelyezve a(z) Roman Holiday topikból.

Manapság a legjobb mainstream zenei videó, amit láttam: The Weeknd - I Feel It Coming. És a zene is jó (ami inkább a Daft Punknak köszönhető).

Valóban, a leírás pontatlan és félrevezető volt, ezt kicsit átírtam, vess rá egy pillantást! :) Egyébként valóban, mindenütt Audrey rövid hajjal játszik, így is lett ikon, de szerintem a hosszú haj is nagyon jól áll neki, sőt. Pont azért, mert olyan egyszerű. A profilképet pedig cseréltem egy ismertebbre.

előzmény: csabaga (#24)

Imádtam! Ez az a film, amit még legalább 1-2 órát simán elnézegettem volna (ha nem többet!), ez a két óra pedig nagyon gyorsan elillant. Kellett már egy ilyen kis könnyed alkotás, amely megmelengeti a szívet, kirándultat Rómába és beleszerelmesedtet Audrey Hepburnbe. Végtelenül aranyos, kedves film, ártatlan és bájos... és Audrey is, aki sugárzik, eddig csak az Álom luxuskivitelbent láttam, de szinte semmire nem emlékszem belőle és azt hiszem, csak most láttam meg benne azt, amiért ilyen sokan szeretik! Minden egyes mozzanatát öröm nézni, csak széles mosollyal lehet figyelni, ahogy játszik, ahogy ellepi jelenlétével a vásznat. (Egyetlen apró fájó pont van, amikor levágja a gyönyörű hosszú haját, de ez ízlés kérdése.) A történet pedig tényleg egyszerű, mint a bot, de nem is kell ide semmi, olyan mint egy kalandos városnézés, semmi több. És nem is akar több lenni. Hangulat a köbön, hogyismondjam: korabeli feelgood film, aminek ugyanakkor van egy kis magvas üzenete is, elég szépen tálalva. A finálé jelenete pedig színtiszta zsenialitás, kicsit bennünk van a feszültség a kimenetel miatt, de aztán kicsit bánatunkra, de a történet örömére helyesen végződik. :)
Most gyorsan nézek repjegyeket Rómába, már csak egy bájos lány kell. :) 100%

Igen, egy PS manipuláció általában hatásvadász elemekkel dolgozik, egy megalkotott képből teljesen mást alkot, néha természetellenes dolgokat, néha oda nem illő dolgokat abból a célból, hogy az eredeti képtől teljesen eltérő legyen. A lenti képnek is az a lényege, hogy elüssön a felsőtől. Itt nem feljavítom a képet, hanem átalakítom, jóformán a nappalból alkonyt/estét csinálok, fényt és a többi. De ha használod a programot, gondolom ismered a PS-nek ezt az oldalát, a YouTube-on százával találsz ilyet. Azt persze elfogadom, ha nem szereted ezt a műfajt, tök jogos.

És amúgy zárójelben hozzátéve: nem véletlen írtam oda a szolid jelzőt, ez egy egyszerű, rövid, kevés elemből álló manipuláció.

előzmény: critixx (#632)