ChrisAdam

Elsősorban hihetetlenül rövid, éppen ezért nehéz is értékelni, de mégis megkapja a négyest, mert jó, hogy szó esik erről. Csak hát 2 percbe összecsomagolni ezt szinte bűn, ellenben így talán többen megnézik. Fényévekkel fontosabb téma ez, mint amekkora teret kap. Itt megtekinthető.

Bármennyire is rettegek tőle, mégis a Mátrix az.

9. Gwyneth Paltrow - Tökéletes gyilkosság

9. Rémálom az Elm utcában - Heather Langenkamp :D

1. Alicia Vikander - Ex Machina

9. Julia Roberts - Micsoda nő!

(Bár más a képaránya annak a filmnek, úgy emlékszem.)

A gyártási költségek miatt régen biztosan jobban figyeltek arra, hogy ne menjen feleslegesen a kamera. Az analóg film mindig drága volt, tény (főleg a Technicolor). Egyre kevesebb profi laboratórium létezik, ahol fel tudják dolgozni az anyagot, (nemrég globálisan felemelte a fotó és a film árát is a Kodak), de az egész folyamat többszörösen nagyobb költségekkel jár, nagyobb stábot, több időt és felszerelést is igényel. Ezzel szemben a digitális kameránál leginkább csak az a kérdés, hogy van-e elég Codex a forgatási helyszínen, amire tudnak menteni. :)

Mégse gondolnám, hogy a digitális vs. analóg kérdés ebben a kérdésben annyira markánsan megnyilvánulna. A felvételig a forgatókönyv és a storyboard egy tucat stádiumon keresztül megy, nem beszélve a vágási procedúrákat, egyszerűen nagyon nem lenne profi, ha tényleg az határozná meg a film hosszát, hogy mennyi a felvett nyersanyag, főleg, hogy a több nyersanyag egyáltalán nem feltétlenül jelenti azt, hogy több a hasznos.

Érdemes ezt az oldalt átböngészni: nagyon érdekes szempontok alapján hasonlítja össze a digitális és az analóg filmet. Ha egy kicsit beleássuk magunkat, akkor azért eléggé nyilvánvalóvá válik, hogy szinte egyáltalán nincs összefüggés abban, hogy az analógra forgatott filmek rövidebbek, annak viszont nagyon is van értelme, amit lejjebb már említettem: a technológia, különösen a CGI tökéletesedése miatt a horrorok és a sci-fik mind-mind digitális filmre készülnek már, ami nagyobb mozgásteret biztosít az alkotóknak. Így lehetnek például még látványosabb és még nagyobbat szóló, egyenesen arányosan hosszabb akciójelenetek, finálék, stb.

De ez is csak puszta spekuláció, amire azért nem lehet sok konkrétumot felhúzni - legalábbis nagyobb kutatás nélkül nem.

Arról viszont itt még nem esett szó, hogy az általában hosszú - és itt a fenti listában is szereplő - filmek többsége olyan igényt szolgálnak ki, illetve olyan síkon mozgatják meg a nézőit, ahol kevésbé (sőt, akár egyáltalán nem) számít a játékidő.

Azaz #1: a hosszú játékidejű filmek többsége valamilyen már nagy népszerűségnek örvendő franchise részét képezi - folytatások, előzmények, ugyanabban az univerzumban játszódó filmek -, ergó a nézők nem a játékidő miatt fogják megnézni, vagy kihagyni, hanem a franchise iránti érdeklődésük milyensége miatt. A Marvel-filmek majdnem mindegyike borzalmasan hosszú az old-school akciófilmek 100 perces lélektani határához képest, mégis mindegyikre tömegével elmennek. A fenti 29 film közül 13 filmet lehet ide sorolni.

Azaz #2: a hosszú játékidejű filmek többsége olyan alkotóhoz kötődik, aki nagy népszerűségnek örvend és a nézők nagy része pedig szinte vakon, feltétel nélkül megnézik a filmjeit. Erre a legjobb példa Zack Snyder, aki nagy felbuzdulásában újracsomagolta az Igazság Ligáját és nem restellte ezt 4 órás hosszúságra nyújtani, hiszen nyugodt volt afelől, hogy a tősgyökeres rajongói és a DC-fanok ígyis-úgyis nyálukat csorgatva fogják megnézni. Az már szubjektív, hogy ez a 4 órás játékidő jót tesz-e, ahogy Tarantino esetében is szubjektív, ahol valaki nem bírja a sok dumát, legtöbbünk viszont nagyon is, így aztán cseppet sem bánjuk, ha az újabb rendezése megint 3 óra környékén van. De még ide lehetne sorolni akár a szintén idei Army of the Deadet, ami Snyder személye nélkül szintén nem lehetne egy 140 perces film, de a listában szerepel még Scorsese, Lynch, Nolan, Jackson (bár az Inland Empire szerintem hibásan van itt ebben a listában, hiszen se nem hollywoodi, se nem kasszasiker, viszont ízig-vérig szerzői film, ergo irreleváns a többivel egy lapon említeni), bár tény, hogy ezek különböző súlycsoportban rendelkezők. (Azaz egy átlagnéző előbb cuppan rá Brad Pitt miatt a Benjamin Buttonre, mint Fincher miatt, egyértelműen.)

Azaz #1.5: a hosszú játékidejű filmek többsége záróepizódja egy franchise-nak, tehát inkább arra lett divat, hogy ezeket a filmeket a borzalmasan hosszúra gyártsák (vagy kétfelé szedjék), hasonló okokból, mint amit az első pontban említettem, miszerint ezeket a filmeket az előzmények sikere miatt ígyis-úgyis megnézik, a finálét pedig mindig grandiózusan és a indokolatlanul feleslegesen hosszan kell nyújtani (ugye, Abrams? ugye, Jackson?).

Illetve a lista azért sem helyes, és azért sem feltétlenül bizonyítja, hogy a filmek tényleg hosszabbak, mint régen, mivel a felsorolt 29 filmből 21 film alapvetően olyan rendező keze nyomát őrzi, aki szinte sose szabja rövidre a mondandóját: Jackson (6), Tarantino (4), Snyder (3), Nolan (3), Scorsese (3), Fincher (2). Sőt, közülük Scorsesétől nem is szerepel minden 150 percnél hosszabb film az elmúlt 20 évből (lásd: Némaság, A tégla, New York bandái), de ő már 40 éve is szerette a hosszú filmeket.

Betenném az Airplane izzadós mémjét, de akkor legyen 1981. :D

5. A tengeralattjáró

Hát ez az, hogy ha egy ízig-vérig körmönfont thriller lenne, akkor veszítene giallo jellegéből. De persze ez egy szubjektív feltevés, és pont ezért nem is feltétlenül igaz. Mindenesetre majdnem biztos vagyok, hogy a forgatókönyvi lukakat Edgar Wright nagyon is szándékosan lőtte, nekem pedig ez nagyon is tetszik. :)

Ui.: Nézz giallókat! :)