ChrisAdam

Arany
Joker
Marriage Story
Midsommar

Női Ezüst
Emma Stone (The Favourite)
Florence Pugh (Midsommar)
Scarlett Johansson (Marriage Story)

Férfi Ezüst
Adam Driver (Marriage Story)
Joaquin Phoenix (Joker)
Jonathan Pryce (The Two Popes)

A The Lighthouse eléggé átszabná még ezt a listát...

Én is teszek ide egy +1-et. Izgalmas, fordulatos, jól néz ki, van is mondanivalója, de messze nem elég ahhoz, hogy szuperlatívuszokban beszéljünk róla.

Azért ez a mondat fájt nekem is. És ha én hatszor annyi dolgot találtam, mint bármelyik Bosszúállók-filmben, akkor valamit rosszul látok?

A listáról mindenképp A király beszéde, és természetesen az Életrevalók.

(Zárójel: Engem inkább az zavar, hogy a cím kezdőbetűjén kívül nem sikerült máshol megnyomni azt a fránya Shiftet, és talán ez nem is annyira csak az ocd-m. :) Zárójel bezárva.)

Tök rendben volt, sőt a film legjobb pontja szerintem, bár Lando Calrissiant sose bírtam annyira, hogy bármilyen gyalázásnak érezzek bármit, még azt se, hogy gyengéd érzelmeket táplál egy robot iránt. :)

Szerintem ez lett volna végtelenül elcsépelt és lapos. :) Szerintem az utolsó jelenetek felteszik a pontot az i-re. De bevallom, én is aggódtam, mikor ott nem lett vége, mert vágom ezt a mai trendet, de aztán megörültem (másodjára meg még inkább betalált).

Kétségkívül ez a tavalyi év egyik legjobb filmje, amit nagyon szívesen megnéztem volna nagyvásznon. Még keresem a szavakat...

Talán egy kicsit túl hosszú, de ugyanakkor pedig örömteli elmerülni ebben a korban, ezekkel az emberekkel, ezt a színészgárdát ilyen nívóban nemigen láthatjuk többet. Így aztán tényleg egyszerre óda egy korszaknak, egy zsánernek, a főszereplők legendás alakjainak, ami meg talán megéri azt a három és fél órát. Felüdítő az is, ahogy Scorsese nem újrajátszani akarta a régi gengsztermozijait, hanem belerakni azt az emberközeli narratívát, amit elért a Némaságnál például. Nagy zseni a rendező, azért ez minden snittről megszólal, rajta nem fog az idő, de Pacino, DeNiro vagy Pesci is brilíroznak. A film, aminél percekig mélázhat azon a néző, hogy micsoda nagy legendákat néz. Bizsergető. Egyelőre négyes, de nem kizárt, hogy lesz belőle ötös is.

Elképesztően irigylem Lanthimost, amiért üldöz és eltaszít minket, nézőket minden egyes pillanatban, hogy aztán kiapadhatatlan érdeklődéssel várjuk a következő snittet. Ez a film is egyszerre gyönyörű és rút, egészen különleges egyvelegben.

A Rise of Skywalker méretes gyásza közepette már egészen bátran álltam neki, szinte biztos voltam, hogy azt a filmet alulmúlni úgysem tudja, így akkor meg miért ne. És teljesen igazam volt, sőt, kellemesen csalódtam. Habár nagyon sok sebből vérzik, mégis egy szórakoztató kalandfilm a Solo, aminek erénye, hogy a klasszikus Star Wars-feelinget csak nyomokban tartalmazza, Ehrenreich pedig egész tűrhető csempész, mégpedig úgy, hogy egy pillanatig nem jut eszembe Harrison Ford. Persze ez más megvilágításból nem éppen pozitív, de nekem így az volt, a mítoszrombolás vulkáni méretű pusztítása pedig elkerült. Erős hármas.