ChrisAdam

Sír a lelkem, amiért angolul lett leforgatva, s nem a bársonyosan csordogáló olasz nyelven - mennyivel kevesebb így az élmény! Micsoda veszteség. Azért is, mert valahol úgy érzem, ez éppen elvesz annyit, hogy ötöst adjak - na meg az, hogy teljesen indokolatlan módon a giallo burjánzó műfajától idegen angolszász területre helyezték a sztorit egy naphúnyást váró olasz kisvároska helyett.

Mindenesetre nagyon izgalmas kis krimi, és valóban atipikus giallo (nem csak fenti apróságok miatt), a zenéje makulátlan (Morricone mekkora zsenije volt ezeknek a könnyedén szomorkás főtémáknak!), a nők pedig külön bajuszpödörintést érdemelnek. Viszont amiben ez a film igazán különleges - és ezt lejjebb már említettétek -, az az, hogy gyengéd és romantikus. Valamiért a Ne nézz vissza! jutott eszembe, amelyben a szorongás és a félelem mellé társult a kitartó szeretet és érzékiség. Ahogy itt is, mind a főszereplő és szeretője, valamint felesége közt. Az egész csupán egy halovány kis hártya, ami nagyon jót tesz a filmnek.
Gyöngyszemek ezek, méltatlanul elfeledett gyöngyszemek. Nézzétek! És örök hála - újra -, tomside.

Igencsak erős alkotás, ha az ember át tud szellemülni. Ritkán látunk bennszülöttek életével kapcsolatos narratívában drogháborúról szóló filmet. Pontosabban: én még sosem találkoztam ilyen különleges ábrázolással, és ez már alapvetően előkelő helyről rajtolja a filmet. Persze ott van az is, hogy ez kevésbé szól a marihuánáról, és inkább az őslakosok tradíciójáról, valamint annak átalakulásáról.

Nem feltétlenül szerencsés a fejezetekre osztás - gondoltam a filmben többször. Túlságosan balladikussá teszi a történet folyását, szájbarágóssá a mondanivalót: e szubkultúrának a paradicsomból való pokolba kiűzését. Persze a nyugati, felvilágosult, Narcoson és Isten városán edződött ember már nem tud mit tenni, a csavart várja és áhítozza. De közben észbe kapunk: ez egy bennszülött történet, egy bennszülött film.
Nem akar hatásvadász lenni, nem akar többet mondani, mint ami valójában a történet.

Regét mond, dokumentál, éppen csak úgy és azokon a határokon belül, amit az éneklőmester meg tud tenni dalával. És itt - számomra - felkerült a pont az i-re. És ennek fényében még bravúrosabb mindaz, ahogy megjeleníti az ősi hagyománytiszteletet és rendszert, valamint az azzal szembemenő és romboló erővel bíró nyugati szellemet a marihuána fényében - szinte egyetlen palettán.

Összességében nagy élmény, de mégis valami hiányzik. Vizuálisan is nagyot alkot, de láttam a kiaknázatlan lehetőségeket. A karaktereinket sem ismerjük meg olyan részletgazdagan, ahogy a történet egyes pillanatai is kaphattak volna egy még drámaibb tónust. De mint mondtam, ez minden bizonnyal annak hatása, ahogy a nyugati ember a jól bejáratott klisék mentén szeretne haladni, és ha egyszer nem kapja meg azt, akkor már fanyalog, holott egy másik szemlélet nem feltétlenül kevesebbet jelent. Ezt pedig pont tudom, mert tapasztaltam Afrikában a maszáj bennszülöttek közt.

Nézzétek! Még talán műsorra tűzi a Bem (tegnap teltház volt, meglepetésemre), érdemes. Egy kétórányi lélegzetvétel, másnapi fejtörést is nyomokban tartalmaz!

Szerintem nagyon is érdekes kérdés, amiről lehet politikai fröcsögés nélkül vitázni, diskurálni.

De akkor már én is kifejtem a véleményemet: egyetértek Tenebrával abban, hogy a Brexit és Trump eléggé száraz dolog ahhoz, hogy egy emlékezetes politikai drámát lehessen csinálni belőle. Nem történt (még) olyan esemény ebben, ami forgatókönyvért kiáltana. (Vagy próbáljanak meg felhúzni egy sztorit egy Twitter-bejegyzés köré, haha.)

A fake news egy baromi nehéz téma, mert nagyjából megfoghatatlan, illetve ábrázolhatatlan. Vagy egy iszonyatosan demagóg, de valós keretek közt elképzelt sztorit tudok elképzelni, vagy egy szándékosan kisarkított, túlzott disztópiát. De akkor már ehhez inkább a social media térnyerése az, ami inkább ihletet adó, és nem csak a fake news kapcsán.

Az illiberális demokráciák térnyerése egy nagyon érdekes kérdés, a jelenlegi politikai helyzetünkben is mindig azt mondom, bárhogyan is néz ki bárkinek ez most, majd az utókor mondja el róla, hogy mire akar emlékezni. És ez nagyon fontos lesz. És akkor itt meg is állok.

A menekültválságra szavaznék, mert az a leginkább filmre vihető téma: lehet monumentális, látványos, izgalmas, de művészi is: rengeteg műfajban ki tud bontakozni.

A MeToo-mozgalmat is mondanám, de szerintem nem nagyon fog születni progresszív, szókimondó alkotás, vagy csak a nagyon független, nagyon indie-vonalon. Egy ilyen témában nehéz objektíven dokumentálni, hogy átélhető is legyen a dráma része, hiszen nagyon meredek pengeélen táncolás lenne.

A terrorizmus meg egy jó ideje jelen van, nem újkeletű dolog, viszont a párizsi vagy nizzai eseményekről egészen biztos, hogy készülni fog film.

Jaj, feleim, a politikával csak óvatosan.

Nagyszerű film lehetett volna - láttam benne a lehetőséget. De a nagynak indult, ám csúnyán elbaltázott finálé, a túlcsavart történet és felesleges giccs nagyon kisiklatta. Kár érte, pedig vannak pillanatai.
A sebezhetetlen éppen az egyszerűségével volt zseniális.

Voltak azért emlékezetes pillanatok itt is (gondolok az utolsó jelenetre), és a játékidő nagy izgalmát és kíváncsiságát az teszi ki, hogy kedvenc karaktereink végre találkoznak. Arya, Jon, micsoda összeborulás (még ha két értelmes mondatot se tudnak egymásnak kinyögni); vagy éppen Jaime és Bran, ami külön pikantéria.
De amúgy langyi felvezetés, kicsit jobban belecsaphattak volna a lecsóba, ha már ennyire szorít az idő.

Nézd meg inkább, minthogy elolvass róla bármit is! :)

Odacsap, ráadásul alattomosan, mert az első felében elringat egy átlagosan jó hangulatú, európai krimiben... a gyönyörű Prága, titokzatos nyomozás, és persze a nőttön-nőtt kíváncsiság. De mondhatni: "semmi extra".
Aztán mikor már közelítünk az utolsó fél órához, akkor felötlik bennünk a gondolat, hogy ácsi, talán mégis több lesz ez, mint holmi európai krimi... és bumm, az utolsó 20 perc megfogja a grabancunkat és földhöz vág. Az utolsó pár perc, már csak élettelen, de mégis élő testünket szorítja le a padlóra. És hiába ellenkezünk, követ minket a stáblista után is. Zseniális, képtelen vagyok kevesebbet adni rá. (Köszi tomside!)

Az biztos. Sodoma és Gomorra.

1. Akkor nézd meg az IMDb-n a castot. ;)
2. Szerintem nagyon okos dolog lenne visszahozni (?) a Plagieus szálat (amit érdemes elolvasni a III. epizód könyvváltozatában is), mert elég új, kevésbé érintett területeit fogja meg az Erő-használatnak. Illetve Palpatine egy olyan karakter, aki vissza is térhet (ellenben Mace Windu vagy Obi-Wan "Hello there" Kenobi nem). Valamint ez az egyetlen múltidéző dolog, amit épkézláb módon meg lehet csinálni. Persze mindezt akkor, ha kicsit felpiszkálják azt a kíváncsiságot, amit Lucas ültetett el bennünk abban a bizonyos színházas jelenetben, és végül jól elvarrják a szálakat. Chris Terrio nevét látva azért nem vagyok nyugodt.
Szóval amennyire zseniális lehet ez a fordulat, annyira cseszhetik el valami ordenáré gagyi fan service-szel, amire jókora esély van, és félő is, hogy bármelyik is válik be, nem lesz osztatlan öröm. De amennyire egyértelműnek tűnik most az egész "No one’s ever really gone" szöveg a Császár kacajával, annyira mézesmadzag és összevágott trükk.
3. Az egész trailer egyébként elég komoly biztonsági játékot játszik: Lando, Leia, a teljes csapat, Luke a narrációban, Palpatine és még a címben is ott van a Skywalker (bár az előzőben meg a Jedi, a hetedikben pedig az "Erő", szóval nvm), szóval a Disney láthatóan nagyon szeretné a másik zsebét is csurig tölteni, miután az egyik már tele lesz a Végjáték után. De titkon remélem, hogy ez inkább egy laza kis megnyugtatás: lesz idén is SW, lesz benne mindenki, miközben tulajdonképpen lószart nem árulnak el a filmről, és meglepnek valami hasonlóan jó dologgal, mint Johnson a nyolcadik epizódban (mínusz Monte Carlo and Finn csodálatos utazása a vadludakkal). Ergó ugyanígy történt a Végjáték promóival is.

A múlttal leszámolós, univerzum-átírós nagy remixet a következő trilógiára ígérték, Rian Johnsonnal, ez pedig a Skywalker sztoriszál végső lezárása lesz.

Amúgy FB-kommentek közt láttam, hogy micsoda nagy lett volna, ha Palpatine helyett Grievous köhög be, vagy Obi-Wan köszön egy nagy "hello there"-t. :D

Á, csak most milyen snassz, hogy odaírom, hogy Star Wars, mikor mindenki azt látja mindenhol.

Amúgy az előzetesről: mélyen sejtettem és reménykedtem, hogy előhalásszák Palpatine-t, de igazán meglepett, hogy tényleg meg merték tenni ezt a lépést. Kíváncsi vagyok, hogy mit hoznak ki belőle (mert ilyen egyszerű nem lesz ez), bár gyanítom, hogy a megoldatlan, rejtélyben maradt Plagieus-szálat folytatják valamilyen formában: mert ugye sose gondolkodtunk azon, hogy a Vadernek kitett csapda háttérsztorija miért ne lenne igaz, így Sidious tudása/hatalma is miért ne lenne valós (dehogynem)... Szóval megint messzire mentem, és bazira messze a december is. Affene.