ChrisAdam

"Minden idők legjobb keddi nyitónapját hozta..." Hát komolyan sírva nevetek kínomban. :D Most már értem, miért lett kedden a premier.

A jelenet, mikor Dany sárkányai megjelennek Északon, s legyakják a Mások seregét. Nekem ez nagyon gyenge volt, plusz az előtte való jelenet annyira filmes: Jonéknak már csak pár méter van hátra, aztán kampec, de hát persze, hogy hirtelen odaér a sárkány. Kérdésem, tud-e egy holló keresztül repülni egy egész földrészt egy délután alatt, hogy aztán Danyék megint fél nap alatt ott teremjenek. Szóval megint ott van ez az időzavar, aztán a legutóbbi sárkányos összecsapást mélységesen alulmúlva előteremtenek egy hihetetlen bénácska effektekkel teli (persze, mert itt nem tudtak megvalósítani semmit díszletekkel) sárkánypusztítást.
Meg egyébként tele volt ilyenekkel, ami már nagyon is filmes eszköz: Gendry eltanyál a hóban, láthatólag ott hal meg, erre kinyílik mellette a kapu, ez annyira... de annyira... Béna. És megint valaki vízbe kerül, aztán persze kijön - mondjuk ez poén volt talán -, de utána megint ott a kampec-pillanat Jonnak, erre felbukkan Benjen bácsi. What??! :D Épp arra lovagolt, vagy mi van? Szóval ezek a dolgok olyanná teszik az egészet, amikor már nem félsz semmitől, mert tudod, hogy éppen valaki be fog toppanni, aki megmenti a helyzetet. Pont ez nem volt jellemző a sorozatra régebben.

Na, de nem fanyalgok, volt itt azért katarzis rendesen, meg ami úgy kicseszett zseniális volt - Jon és Dany jelenete, de harcok meg minden egyéb ide-oda, az epizód csúcspontja Arya és Sansa jelenete volt (végre!).

Ez a kiszivárgott GoT epizód igencsak elkezdte varrni a szálakat, kár, hogy a hét évada hőn várt jelenetet elbaszarintották, de szerencsére akad olyan része, ami a sorozat abszolút legjobbjai közt van. Viszont összességében kiszámítható és sok meglepetést nem tartogat. Na jó, ezt a kiéhezett nézőtömeget se könnyű már meglepni, aláírom. Mindenesetre végleges konklúziót mondjunk egy hét múlva.

Bárki bármit mond, ez a film még negyedik-ötödik (ki számolja már) alkalommal is baromira működik. Most sikerült végre egy igazán jó házimozi rendszerrel nézni, szóval a kép és hanghatás tetőfokára hágott, ehhez a filmhez pedig az is kell. Izgalmas, okos, érdekes és baromi látványos, minden benne van, ami kell egy igazán ebbe a műfajba. Azt hittem, kevésbé fog tetszeni, s beismerem, vannak lukak a sztoriban, de összességében bőven ötös.

Spoilerveszély még fennáll.

A kevesebb néha több, szokták mondani, de ez most azt érzem visszafelé sült el. Éppen az volt a sorozat "bája" eddig, hogy nem volt összecsapva, hanem gondosan minden szálat bemutattak, minden haladt a maga tempójában, míg ki nem fröccsent a vér.

Igen, pontosan. És simán mutathatták volna 3 részen keresztül a keskeny-tengeri utakat, mert biztos vagyok benne, hogy Martin azt se hagyta volna csak turistamódiban, hanem lett volna pár kaland, miegymás, de a sorozat annyira a főszálra van már kihegyezve, hogy úgy érzi, mindig arról kell beszélnie és csak közvetlen az azzal kapcsolatos dolgokat kell mutatnia. Pedig aztán emlékszem időkre, mikor még nagyon sok minden kérdés volt és nagyon ritkán kaptunk válaszokat, épp ezért füleltünk és figyeltünk, most pedig épp átestek a ló túloldalára, minden sarkon ott egy olyan dolog, ami már előremutat a végkifejletre, így aztán már egy idő után semmin se esik le az állunk. Persze valamilyen szinten ez elkerülhetetlen, hiszen a végét járja a sorozat... akkor lenne ez másképp, ha lenne idő.

A legújabb Trónok harca epizód kapcsán eszembe jutott pár dolog. spoilerveszély!

Az első, hogy rettenetesen feminista lett a sorozat. :D Ami nem annyira zavar, de mégis érdekes, hogy egy középkori időket idéző sorozatban, ahol a női egyenjogúság fogalma nem létezik még (feltehetőleg), minden trónon egy nő ül. Persze Daeny karaktere már régóta uralkodik, meg ott volt korábban Catelyn, Cersei se ma kezdte, de mégis ez évad közepére vált a sorozat világa totális nőuralommá. A két legnagyobb hatalom Cersei és Daenerys. Cersei a híres és nevezetes, jogosan rettegett hadvezért, magát a Királyölőt tartja a markában úgy, hogy az nyikkanni se mer (ezért egy kicsit mérges is vagyok, Jaime szegény nagyon félre lett téve, az utóbbi részekben eléggé kétdimenziós báb lett). A gyermek Sansa érett nő lett, s nagyon anyjára hajaz, kezdi komfortosan érezni magát Észak "királynőjeként". Ott volt még Yara, a Vas-szigetek úrnője, aki szintén határozottságáról híres, no meg kegyetlenségéről. Nem beszélve a Tyrell-ház bölcs úrnőjét, Olennát, béke poraira. S végül említést érdemel Arya is, aki hiába talált haza, s hiába újra Stark, ő még mindig "Senki", egy teljesen független "lány", aki önmaga ura. Szóval Jon Snow ide, Tyrion, Jaime oda, ez a háború a nők háborúja. Ami azért elég érdekesen veszi ki magát abban a sorozatban, ami a vérről, erőszakról és szexről híres.
A másik kérdés, amit felétek felteszek: Szerintetek Cersei terhes, vagy csak Jaime-t akarja sakkban tartani/magához láncolni? Annyira fogok örülni, ha Jaime öli meg Cerseit. Jajj, de örülni fogok.
A harmadik meg az idő múlása. Az előző részekben mindig szépen volt vezetve a sztori, az idő múlt, az utazások, habár voltak itt-ott kérdések, hogy meddig tartanak, kábé volt egy tendencia, ami szerint dolgoztak. Most viszont nagyon össze lett csapva szerintem ezekben az elmúlt részekben az idő múlása. Pl. a legújabban: egyik jelenetben Jon mondja, hogy a Falon túlra mennek, aztán következőben meg már rábeszélik a brigádot, a harmadik jelenetben pedig már szembenéznek a Falon túli hideggel, miközben lefogadom, hogy minimum 2-3 hét eltelt e jelenetek közt. Sárkánykőről a Falig utazni még az Orient Expresszel sem két perc. Régen ezt sokkal jobban tudták érzékeltetni. Azt is lefogadom, hogy az évad elejétől eltelt körülbelül 6-8 hónap, de ezt se érzékeli az ember. A válasz persze majdnemhogy egyértelmű: a hét részbe nem férnek bele a töltelékjelenetek, illetve már nincsenek mellékszálak, mindenki rohamosan halad a főszál irányába. De talán közrejátszik az is, hogy nincs egy alapanyag könyv, ami vonalán haladnak, amiből le lehet hámozni sztorit.
De ez persze elkerülhetetlen volt, hiszen közeleg a vég, nincs idő szarakodni, viszont nem vagyok teljesen biztos abban, hogy érdemes volt hét részre redukálni a mennyiséget, maradhattak volna simán a 10 résznél, így meg néha kapkodós, összecsapottnak hat.

Na, de remélem a következő két epizód aztán olyat mutat, amitől keresztülhugyozzuk magunkat, ami azt illeti apró kis baromságokat leszámítva (az időzavar, "vigyünk egy halottat a Királyvárba" was?, stb.) tartja a színvonalat.

Hát épp ez a lényeg, hogyan tarthatná meg a feszültséget, ha meg sem teremtette. Buta, kiszámítható, sablonos kis szösszenet, totál értelmetlen 2 percben ilyen horrort csinálni. Se füle, se farka.

Íme.

Remek kamaradráma, erős színészi gárda, nagyon szeretem az ilyeneket, főleg, ha sikerül életszerű párbeszédeket írni. Itt sikerült, ámde mégis beleesett a film abba a hibába, hogy a második felétől kezdve a hatásvadászat fényes paripájára ülve vágtat keresztül kasul az éjszakába, ezáltal aztán kiveszik a filmből az igazi feszültség meg a dráma és az életszerűség is. Hála égnek, a finálé visszahozza a filmet, az utolsó negyed óra megint szinte zseniális, a végkifejlet és a mondanivaló pedig baromira nagyon fontos és időszerű. De nagyon. Már csak ezért lenne kötelező/erősen ajánlott mindenkinek. Egy ilyet megnézni társasággal, majd intelligensen dumálni róla - aranyat ér!

70%

Ui.: A vígjáték műfaj ne tévesszen meg senkit, ez inkább 95%-ban dráma.

Nem sok újat tudok mondani, Nolan húsbamaró, szikár háborús dokumentációt tett le az asztalra, ami beszippant, ellenállni nem lehet neki. Megdöbbentő, a feszültséget a végletekig fokozó történelmi prezentáció, melynek látványa talán messze a legjobb műfajában, még sosem láttam ilyen élethűen bemutatva a repülést, az alatta elterülő óceán fenyegetését, a vászonról kilépett a hideg és a piszok, Nolan baromi nagy hozzáértéssel szállította hozzánk Dunkerque partjait. És mindezt úgy, hogy minden megjelent karakter távol marad, senkit nem ismerünk meg. Baromira tetszett, így tényleg lehetne akár 'dokumentumfilm'. A hangok elképesztőek, segített belépni a vászonba, ott maradni erre a szűk két órára.
Nem tökéletes ugyanakkor a Dunkirk és nem is olyan emlékezetes, mint egyes korábbi Nolan-művek. Kétségtelen ugyanakkor, hogy talán a rendezés sosem volt ilyen pontos, a műfajt pedig maradéktalanul megújította filmjével. Az élmény is egész különleges, ám mégsem olyan átütő, mégpedig pont a finálé miatt. Ehhez a húsbamaró, hideg, kellemetlen háborús hangulathoz valahogy nálam nem illett a végén a pátosz, Tom Hardy naplementében úszkálása, elütött a film addigi szikár stílusától. Egy hasonló mellbevágó véggel érkezett volna lehetséges a katarzis is. Churchill beszéde ide vagy oda, valamint az, hogy ez egy történelmi dokumentáció, ennyi szabadságot lehetett volna adni a történetnek. Emiatt még az ötösön is elgondolkodtam. Aztán végül azért adtam meg - ha gyengét is -, mert mégis különleges élmény, egészen újfajta/ritka megközelítése a háborús film műfajának, ami 2017-ben igencsak jól hat.
Nolan pedig remélem végre valahára megkapja Oscar-díját, mert rendezésileg mestermunka, a hangok, az operatőri munka, a látványtervező is sorakozhat szobrocskájáért, Zimmer pedig ismét jót alkotott, ritkán hallunk ilyen tökéletesen a filmhez simuló zenét - kár, hogy önmagában hallgathatatlan.

85%