ChrisAdam

Tapasztalat: 1875 film
Kompetencia: 22 film
Súly: 2425
Regisztráció: 2011. július 3. (6 év, 3 hónap)
Kedvencnek jelölték: 75 user

Bemutatkozás

Instagram.
Lynch és Coen minden mennyiségben.
KT szerkesztő.

Kedvencek

Rendezők: Alejandro González Iñárritu, Charles Chaplin, David Lynch, Denis Villeneuve, Ethan Coen, Joel Coen, Stanley Kubrick, Terrence Malick
Színészek: Amy Adams (III), Brad Pitt, Harrison Ford, Jake Gyllenhaal, James Stewart, Jeff Bridges, Kevin Spacey, Matthew McConaughey, Michael Fassbender
Műfajok: dráma, sci-fi, thriller
Országok: amerikai, angol, francia, kínai
Korszakok: mindenevő, de leginkább a 60-70-80-as évek

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1996
Lakhely: Veszprém

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Babysitter
 
4 2017-10-18 3,6
(20)
Az ős Kaján
 
2 2017-10-17 ?
(2)
Return of the Roller Blade Seven
A szamuráj útja
3 2017-10-17 1,9
(65)
True Romance
Tiszta románc
5 2017-10-16 4,2
(586)
War for the Planet of the Apes
A majmok bolygója: Háború
4 2017-10-16 3,5
(133)
Kút
 
4 2017-10-16 3,6
(120)
Spider-Man: Homecoming
Pókember: Hazatérés
3 2017-10-15 3,8
(195)
The Hudsucker Proxy
A nagy ugrás
3 2017-10-12 3,7
(287)
Baby Driver
Nyomd, Bébi, nyomd!
5 2017-10-12 3,9
(291)
Wonder Woman
 
3 2017-10-11 3,4
(310)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Másodszorra kevésbé jött át, lehet csak én voltam nagyon fáradt, lehet, hogy ez a film csak elsőre üt (balga gondolat), mindenesetre most legkevésbé sem gondolom ötösnek. Néhol untam, néhol túlbonyolítottnak éreztem, néhol pedig a poénok se jöttek át. Viszont amit sejtek, hogy valószínű ez a szerencsétlen szinkronos fordításnak is köszönhető. Pocsék leferdítés, annak idején tisztán emlékszem, hogy angolul néztem és baromira nevettem minden egyes poénon. Sok szerencsétlen körülmény hátráltatta az ötöst, de most a négyessel alszik jól a lelkem azzal együtt, hogy egyébként mindig azt gondolom, jó kis szórakozás, stílusos műfajkavarc, remek sztorival.

előzmény: ChrisAdam (#23)

Igen, ez a trilógia egyértelműen Caesar trilógiája, de ez még nem vigasztal attól, hogy nem tudom meg azt a bizonyos folyamatot. Persze ha lesz erről is film (ami nem kizárt a sikereket követően), akkor nem szóltam.

előzmény: BonnyJohnny (#22)

Igen, ezt néztem is a minap, de nem tudtam, hogy is van ez a szabály.

előzmény: BonnyJohnny (#12016)

2017-10-18 01:09:57 The Babysitter (2017) ChrisAdam (4) #4

Egyetértek az előttem szólókkal, remek filmecske. Talán valóban a fináléban bicsaklik meg csak a film egy csöppet, de nem tudnék hirtelen jobb megoldást a befejezésre. Technikai megoldásai baromi jók, hozzásegít ahhoz, hogy még egyedibb élményt kapjunk. Tele van jó jelenetekkel, kikacsintásokkal, jól lehet reszketni is, meg nevetni is, úgyhogy hajrá, nézzétek: és persze bármiféle előzetes nélkül.
75%

2017-10-17 23:47:00 Solo: A Star Wars Story (2018) ChrisAdam (?) #3

Teljesen jogos, ez így is volt, még én írtam be Howardot a többiek mellé. Most így is lett. Köszi!

előzmény: critixx (#2)

2017-10-17 22:44:10 Solo: A Star Wars Story (2018) ChrisAdam (?) #1

Megvan végre a film címe.

Egyszerű, olyan mint egy ki****szott svájci bicska, Walter.

2017-10-17 17:39:55 [Melyik filmen sírtál?] ChrisAdam #3

Huh, jó kis téma. Több filmet megkönnyeztem már, a Star Wars hetedik epizódjától kezdve a mély drámákig. És persze nem mindegy az se, hogy miért sír az ember: azért mert valami negatívan, vagy pedig pozitívan megható.
A Manchester by the Sea-t nem csak hogy megkönnyeztem, annyira megérintett, hogy még másnap is elérzékenyültem csak a gondolatától. Legalább egy hónapig ült rajtam a hangulata, ráadásul szürke február volt. A film egyértelműen nem pozitív, nem örömkönnyek voltak azok.
Viszont az Időről időre, habár az elmúlást veszi a boncasztalra igen érzékenyen tálalva, mégis inkább örömkönnyek voltak, mikor először láttam. Sőt, még többszöri megtekintésre is elérzékenyültem és tudom, hogy ha megnézem újra és újra, akkor is valószínű érzékenyen fog érinteni, ez már csak így van.

De aztán még ott van a Szentjánosbogarak sírja, ami kicsikar pár könnycseppet vagy a Beasts of No Nation, a Saul fia, a Csillagok között, a Perfect Sense, a Bábel... és még sorolhatnám.

Azért is nehéz kérdés ez, mert az ember nagyon sok ok miatt sírhat, könnyezhet vagy elérzékenyülhet. Mert ezek azért külön témák. A Saul fia például nem a krokodilkönnyes példa, hanem az, amikor az ember döbbenten ül a székben és le van sokkolva: elérzékenyül. Vagy éppen Az őrület határán. Bő téma, férfias téma. :)

A lehető leglehetetlenebb osztályzatot adtam a filmnek, hiszen ez általában vagy ötös, vagy egyes. Nekem úgy mindkettő, ezért a kompromisszum legyen hármas.
Igazából én nagyon jól szórakoztam, bevallom őszintén. Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtem pakolni a szobámban és valahol a polcom sötét oldalán kezembe akadt a film eredeti DVD-je, amit ha jól emlékszem, még évekkel ezelőtt valaki adott nekem egy KT találkozón, ezúton is köszönöm neki. Nem haboztam, meg is néztem Ivan híres kedvencét.
És tényleg jól szórakoztam, jókat nevettem, de azzal, hogy töviről-hegyire elmondjam, mi történt... nos, bajban lennék. Viszont nem unatkoztam, élveztem a trash nyújtotta minőséget, letüdőztem a VHS korszak hamisítatlan atmoszféráját, a Zs-kategória gyöngyszeme pedig bármilyen szemét is, szerethető film, mert jó humora van és tök jól van tálalva, lehet ironikusnak veszitek eme véleményt, de szerintem nem is utoljára láttam a filmet. (De legközelebb valami tudatmódosító szerrel kéne, ha már így készült - gondolom én.)

Kíváncsi lennék azért, hogy a 300 ezer dolláros költségvetésnek mennyi része ment el kábszira.

2017-10-17 14:59:56 True Romance (1993) / Tiszta románc ChrisAdam (5) #18

Na, vártam már arra a filmre, aminél nem a hibákon és gyengeségeken kell csámcsognom, hanem egyszerűen ki lehet mondani, hogy színtiszta ötös a film. Zseniális, emlékezetes jelenetekkel bír, Walken és Hopper jelenete bitangul jó, hála a briliáns forgatókönyvnek, Gandolfini és Patricia "párbaja" kegyetlenül durva, leesett az állam, a finálé pedig egy az egyben makulátlan élvezet. Tarantino stílusa igencsak átüt, akár ő is rendezhette volna (bár a lineáris történetvezetés nem az ő stílusa, de ahogy tudom, Tarantino nem is így írta meg a szkriptet). Egyébként pedig ebben a filmben megelevenedik a nyolcvanas évek végének, kilencvenes évek elejének hamisíthatatlan hangulata és érzése. Ha megkérdezik, melyik filmben van meg ennek a kornak az amerikai életérzése, ezt (is) mondanám.
Patricia Arquette minden egyes pillanatban elbűvölően bájos (kivéve talán mikor véresre verik), Christian Slater pedig remek főhőse a filmnek. Egyedül azt sajnáltam, hogy Walken nem szerepelt többet a filmben, reménykedtem, hogy még felbukkan.
Nagy élmény volt, pedig pár éve belekezdtem egyszer már, de nagyon csúnyán bealudtam - ami az én fáradtságom miatt volt, legkevésbé sem a film miatt. Most új élményként láttam és az egyik kedvenc krimithrillerem lett a 90-es évek elejéről.

Tényleg nem volt ott, arra én is emlékszem. És minden bizonnyal így történt. :D

előzmény: BonnyJohnny (#12008)

Összes komment...