ChrisAdam

Gyönyörű film, napok óta vissza-visszagondolok rá. Elképesztő vizuális élmény - az operatőrnek és a color grader csapatnak csókolom a kezét -, érzelmi hullámvasút: érzéki, őszinte és dacos. Mint egy tinédzser. Mondhatnánk, hogy a sztori egyszerű, pedig nem az, csak túl jól ismerjük. Magával ragad, bevon, megtépáz egy kicsit, pedig csak fikcióba burkolt hétköznapok ezek. A két főszereplő zseniális, hús-vér lények a vásznon. Az első óra valóban csontnélküli ötös, de a második sem marad el sokkal utána, csak kevésbé harsányan tálal, a finálénál pedig ember legyen a talpán, aki nem fog egy kicsit padlót. Kicsit hasonlóan megborító, mint a Manchester by the Sea, felépítésében is emlékeztett rá.

...mindig nagy öröm, ha egy ismeretlen gyöngyszemre bukkan az ember. Még nagyobb, ha aztán sokan ugyanígy tesznek. Úgyhogy nézzétek, megéri!

Régen láttam ennyire király beharangozót. :) (Mindig a te idődet mondja, és minden újrajátszásnál újabb és újabb jelenetek villannak fel.)

Egyértelműen az Egymásra nézve, bár a listában több fontos hiányosságom is akad. De Makk Károly filmjét nem hiszem, hogy bármi megugraná, persze ebben benne van az is, hogy a leszbikus szálon túl is mennyire fontos dolgokról szól. Örökzöld, bár ez a jelenünkben nem éppen jó dolog. Írtam is róla még októberben, ha esetleg valaki szeret olvasni.

Ez így sokkal jobb! :D

Ó, de nosztalgikus. Ezt többször előadtuk még az általános suliban. :)

Ez pont annyira félreérthető és téves lehet, mint a jelenlegi politikai helyzetünk...
Sosem hallottam senkitől, hogy oda és vissza lenne Csobot Adéltól vagy Istenes Bencétől, mégis félmillióan követik őket ezen-azon a közösségi médián, amelyik cikkben/műsorban szerepelnek, azok pedig látogatott/nézett cuccok. Szóval maradjunk annyiban, hogy sok még a kultúrakrokodil az országban. :)

(válasz Xujának, nem nyomtam be a gombot)

Hát elég mérges lennék, ha unalmas lenne.

Sokkoló és szomorú, hogy ezen múlik, mert nagyon szurkoltam a dánoknak.
De egyébként ha megnézitek a bíró arcát, van rajta valami olyasmi, hogy most olyat kell döntenie, ami nem feltétlenül egyenes. Már ott is volt egy hajszálnyi dolog, amikor 90+6. percben engedte a 7. percig futnia a játékidőt úgy, hogy az angolok még bőven egy megkezdett támadás előtt voltak. Szóval ezek azért csak szöget ütnek a fejemben.

Úgyhogy hajrá olaszok.

Vicc egyébként és közben tök jó, hogy kiderült, hogy a VAR nem ad bölcsességet, se látást a játékvezetőknek. Egyszerűen röhej volt az a tizenegyes. Ez így az angoloknak sem nagy dicsőség, bár tény, hogy az utolsó 30-45 percben már domináltak rendesen.

Amikor az európaiak kipróbálják, milyen az amerikai futball.