ChrisAdam

Itt.

Ez lesz az. Az élet ára
Én meg éppen a Zanzibarról Dar-Es-Salamba tartó kompon láttam, de az utolsó kb. fél órát lekapcsolták... Azóta is listás. :)

Márquez egy korai irományát vettem kezembe, az Utazás Kelet-Európában pedig lebilincselően izgalmas korrajz. Mintha órákon át a Fortepan fekete-fehér, poros, eltűnt történeteket mesélő fényképeit nézegetnénk. Életre kelt képeket ír le Márquez és ezt még izgalmasabbá teszi az, hogy a narrátor egy dél-amerikai, aki a nagyvilág Vasfüggönyt ostromló sztereotípiáival felvértezve indul neki Kelet-Európának. Márquez azonban nem áll meg csak pillanatképeknél, a korrajz jelentős összetevőjét a sztereotip fekete-fehérből, az élmény által színes, hús-vérré vált emberekből teszi össze. Így lesz hatásos és maradandó élmény nekünk is, a képgyűjtemény mozogni kezd és élni.
Kétségkívül magyar emberként az utolsó fejezet a legérdekfeszítőbb, rendkívül izgalmas, ahogy rálát - szinte teljesen pártatlanul - Márquez az itthoni helyzetre történelmünk éppen legkritikusabb pontján. Habár néhol pontatlan és tudatlan, ez teljesen érthető, hiszen a világ még bizonyos téren sötétben puhatolózott a hazai helyzetben, pontosan úgy, ahogy a magyar emberek. Felettébb érdekes a moszkvai látogatás is, egy igen széleskörű rálátást nyerünk a Szovjetunió megalomán városának életére, a lengyel, cseh és német túrák pedig szintén figyelemfelkeltő, az ötvenes évek hangulatát jól megfogó útikalauzok.
Most, hogy olvastam az író utolsó és majdnem első könyvét - hiszen ezt megelőzte a Söpredék, szépen haladok tovább az életműben, azt hiszem, megvan a nyárra az olvasnivalóm.

Haha, nem. :)

--
Áthelyezve a(z) Avengers: Infinity War topikból.

Egy hete, együltömben végeztem ki Márquez Bánatos kurváim emlékezete című könyvét: egy lélegzetvételnyi, rövid utazás egy idős ember gondolataiban. Első könyvem az írótól (shame on me), de rendkívül élveztem a vizionárius stílusát; egyfajta bölcsességkönyv egy haldoklótól, aki ugyanakkor nagyon is él és tudja is, hogyan kell élni. Ritkán hallunk ilyen míves ódákat a szerelemhez és van lehetőség bőségesen mazsolázni az érdekes felvetések, gondolatok között. Azt hiszem, egy ideig elveszek az ő bibliográfiájában.

Ugyanígy nemrég olvastam ajánlásra Mario Vargas Llosa Szeretem ​a mostohámat című szerzeményét, szintén egy rövid könyv a szenvedélyes délvidékről, de ez inkább csak egy szenzuális élményszerzésnek készült, mint valódi mondanivaló átadására. Jelentem, nem fejeztem be, mert valahogy egy idő után elegem lett az egyik főszereplő Don Rigoberto tisztálkodási és ürítési szokásainak hosszas ecsetelgetéséből, vagy a hatásvadász erotikus leírásokból, amik nem vezettek sehova... A vége elvileg tart meglepetéseket, de van jobb dolgom is egyelőre.

Miközben a portugál lokál kiskocsmában full hangerővel megy a Pink Floyd The Wall teljes albuma, egy olasz haverral éppen a nemrég látott giallo eredeti címeit mondatom ki és gyönyörködök bennük, mikor egy idősebb fószer felugrik a nagy hangzavarban és elkiáltja magát: még nem múlt el éjfél és Star Wars Nap van, meg kell néznem a legelsőt és sörösen sietős léptekkel fut ki az utcára, bele az éjszakába...
Ezt a pillanatot nehéz lesz überelni. :)

Engem megburítanak ezek a videjók te$$a. :)

Amúgy viccen kívül, Dancsón keresztül sok-sok filmet néztem meg, szerintem eléggé kifinomult és széles filmes ízlése van (toplistái alapján), és igen tehetséges videós (csak nem használja ki annyira, amennyire lehetne). Az más kérdés, hogy milyen közönséget szolgál ki, ez a Dikh TV-s vagy a Luxusfeleséges agymenés nagyon bejött neki: erre van kereslet, hatalmas nézettséget hoznak neki (már nagyobbat is mint a csatorna eredeti tematikája, a filmek). És mindenesetre még mindig jobb Dancsó, mint Szirmai vagy a témában hasonlatos vloggerek... Mondjuk ez talán a piac minőségét határozza meg.

Jelen, hála Dancsónak. Felfoghatatlanul hulladék, de annyira, hogy azt megfogalmazni nem lehet. Egy ócska századmásodperc nincs benne, ami jó lenne. Nem tudom, kik azok a csövesbánat fárajók, akik ezt élvezik és jónak tartják, de ilyenkor kicsit megértem, hogy az ország bizonyos értelemben miért olyan, amilyen.

Meg kell adnom az ötöst mindenképpen, mert olyan különlegesen zseniális mozi-horror élmény, amiben szerintem nem nagyon volt részem - na jó, amikor az Alien első részét megnéztem gyöngyvásznon, az tudott többet ennél.
És egyébként ha már Alien, a Hang nélkül hangulata mívesen idézte annak atmoszféráját, a kezdő képsorok olyan erősek és hatásosak, hogy a fánkzabáló közönség lovakat megszégyenítő zajos-szagos, nachos-kegyelmet nem ismerő aprítása sem tudott kizökkenteni. Így aztán nem véletlen, hogy tetőtől-talpig beszippantott, bekebelezett, hála a drága jó analóg filmnek és a klasszikus horrorokat tiszteletteljesen idéző kameramozgásoknak, a türelmes sztoriépítésnek, a filmbeli eltérő kommunikáció és csend uralmának... és ezáltal olyan mértékben megevett reggelire a film, hogy mikor a mellettem, mögöttem ülőnek a szája egy pillanat alatt összezúzta a tortilla minden egyes molekuláját, a recsegő csendháborítás azonnali félelemként hasított belém: ne egyél hangosan, mert meghallanak!, akartam volna szólni nézőtársamnak, de sajnos a valóságban ezúttal nem voltak szörnyek.
Viszont a film megesz, megrágcsál, mert hatásmechanizmusa nagyon jól működik. Hagy időt építkezni, karakterezni, majd hagy időt az izomszaggató feszkóra is, amiből két kézzel kell kikapaszkodni a mozi végeztével.
Sajnos valóban vannak súlyos logikátlanságai, és bűne az is, hogy mindezeket tudatosan úgy próbálják a készítők eltakarni, hogy nem szólnak azok eredetéről. Nem tudunk semmi előzményt, a lényekről pedig csak annyit, hogy mindent hallanak. Hogyan szaporodnak? Hogy kerültek a Földre? Hányan voltak? Az egész világ halott vagy csak egy része? Hogyan próbált megküzdeni velük az emberiség?
Mindez viszont nem is baj, nekem ínyemre való volt ez, bár néhány butaság tényleg éktelenkedik. De ezeknél meg az a magyarázat, hogy azért úgy, mert így kellett működnie a filmnek. Slussz.
Szóval nagyon jó film a Hang nélkül, az osztályzatomhoz pedig hozzájárul a moziélmény is. Úgyhogy tessék csak elfáradni. 85%

Pontosan ugyanaz az egyszeri szórakozás, mint az első. Talán még jobb is egy hangyányit - meglepő módon -, effektek tekintetében mindenképp. :)