Fonghi

  • 1
  • 2
  • ...
  • 4

Megnézés nélkül tényleg semmi értelme belemenni, hogy hiteles-e, ez ennyire egyszerű, szót sem érdemes rá fecsérelni. Nem attól hiteles, mert a film objektivitásra törekszik, hanem attól, hogy egyszerűen nincs elgondolható alternatíva a két család történetére vonatkozóan. Ritka élmény, hogy egy film befejezése hozzáad az értékéhez, de itt megtörténik. A hatalom és a tömeg felelőssége viszonyának minden konteószag nélküli, általánosított megfogalmazása méltó és továbbgondolásra hívó végkicsengés.

2024-02-12 20:28:28 A piacere (1976) Fonghi (5) #9

Sziasztok! Van ötlet, hogy honnan szerezhetem meg?

2023-11-05 21:36:05 The Whale (2022) / A bálna Fonghi (5) #14

Jó régen láttam már ötzsepis filmet. Tök hetvenes évek volt, a legjobb fajtából. Nekem most Aronofsky főműve, de idővel újranézem, és akkor majd biztos nem így fog tűnni.

Ezért a kommentért önmagában megérte volna megnézni a filmet. Meg persze mindazért, ami benne foglaltatik.

előzmény: caulfield (#1)

2023-07-29 01:44:21 Aftersun (2022) / Volt egyszer egy nyár Fonghi (4) #28

Az a baj, hogy annyira túlzottan nyomasztó és titokzatoskodó volt az elejétől, és annyira kavargatta a fiúkat, hogy engem olyan vágányra terelt ebben a metoo belengte világban, ami talán nem volt produktív a recepció szempontjából. Azt hiszem, hogy az atmoszféra megteremtésében a zenéké a főszerep, hiába a sok más méltatható elem. A diszkóvillanásos foszlány nyilvánvalóvá tesz annyit, hogy itt egy (utóbb?) nagyon megterhelt kapcsolatról van szó, amire a visszaemlékezésben a szeretet-gyűlölet vád-önvád összemosódása jellemző. Ez érthetővé teszi az alaphangulatot, de talán még így is túlzottan kiüt a filmből a jelenet ahhoz, hogy tartható legyen a St4nt0N által megfogalmazott megfejtés önmagában. Szóval picit kényelmetlenül érzem magam a filmmel kapcsolatban.

2023-06-06 19:03:41 Utolsó padban (1975) Fonghi (3) #5

Nem volt minden pillanata hiteles. Kis híján azt hittem, hogy megnő a film, mert arra gondoltam, hogy az osztálytársait tanítja vásárolni, s ilyenek. Már kezdtem volna ámulatba esni a pedagógiai szemléleten, de nem. Ezek a random cimborázások gyerekek és felnőttek között rengeteg nukleáris családi bezárkózás előtti (?) társadalomból való filmben megjelennek. Nem tudom, ez a megfelelő közegben tényleg ennyire evidens volt-e, de összességében imádom nézni ezt az utcán élő, városban is falu típusú, talán az olasz neorealizmussal leginkább kibontott közösségi életet.

Nem tudom, hogy ez mi volt...

Nem ilyen egy jó film. Nyilvánvalóan politikai célú. Az, hogy az EU és a NER kritikája között táncol, többféleképp, eltérő előjellel értékelhető, de tulajdonképpen egyik esetben sem állít semmi előremutatót. Nem tudom, egy németnek pl. mennyi újat hoz, nekünk nyilván nem sokat, mondhatni elcsépelt. Nekem kicsit hiteltelen ez a túlzottan individuumok, "hősök" köré szerveződő történetmesélés, ami eléggé vissza is üt ott, ahol Orbánt valami zseniális, virtuóz bábjátékosnak kiáltják ki, aki mindenkit megvezet, meg hogy maguk a kritikus politikusok is beleragadnak egy ilyen hadi retorikába. Vannak benne inkorrekt momentumok, mint Magyar Bálint "szociológus szakértő". Vannak erényei a filmnek. Az, hogy az EU-támogatások maffiaállamba csatornázását az ásványkincsek bázisán működő rezsimekhez hasonlítja, méltánylandó, de persze messze nem elég bátor ahhoz, hogy beismerje, hogy ez egy neokoloniális szisztéma, és ebbe az Afrika-modellbe gyakorlatilag kódolva vannak az Orbán Viktorok. Jó, hogy megjelenik az a gondolat, hogy Orbán világosan meg szokta fogalmazni politikai elveit, ezzel párhuzamosan az illiberális demokrácia hangsúlyozása. Az, hogy a nyílt szabadságellenesség ilyen népszerű, engem teljesen padlóra küldött annak idején, és hát nem nagyon volt azóta sem lehetőség felkelni. Viviane Reding tök szimpinek tűnt, de amellett sem mennék el, hogy ez a Daniel Freund kétségtelenül rászánta az időt, és végigjárta a köröket. Nem hinném, hogy a mi politikusaink között sokan vállaltak volna be egy csöviszállót a COVID közepén, és ugye ez nem is egy közvetlen önfényező pr-kampány része. Összességében senkinek nem javaslom, hogy erre a filmre fecsérelje az idejét.

2023-03-12 22:48:21 Life (2017) / Élet Fonghi (3) #48

Ahogy az lenni szokott az ilyen űrös filmeknél, nekem nem állt össze a fizika. Nem értem, hogy miért áramlott percekig a sok szar (milyen szemét, honnan került oda, és honnan volt a mindefele lezárt űrállomás egy darabjában ennyi levegő?) az űrállomástól a rá csatlakozó másik jármű irányába (és nem kifele). Hogy lett volna elég energiája egy olyan kis járműnek az űrállomás szökési pályára állítására, a kabinról nem is beszélve? Logikai bukfencnek elmegy, hogy egyetlen kommunikációs csatorna van a Földdel, ami csak a vezérlőből közvetít hangot, mikor kutatási és biztonsági tétje lenne mondjuk a lény állandó megfigyelésének, de családi ügyekben nyugodtan lehet mobil eszközről videózni. Vagy, hogy egy elvileg profi, direkt erre felkészített csapatnak nem jutott eszébe korábban lezárni (úgy tartani) az állomás egyes részeit. De az is érdekes, hogy ez az intelligens lény egyetlen, a többivel egyező sejtből reprodukálta magát, mégsem jutott eszébe szaporodni. Viszont azt mindenképp élethűnek tartom, hogy "brit tudós" fedezte fel a földönkívüli életet. :D

2023-01-23 23:32:01 13th (2016) Fonghi (4) #6

Én nem tudom komoly arccal osztani ezt a minden a feketék elnyomására van kitalálva dolgot, de kicsit tekerve rajta azért érdekes tanulsága is lehet ennek az egésznek: Vajon létrejöhetett volna egy ennyire abszurd és embertelen igazságszolgáltatási és büntetés-végrehajtási rendszer, ha a történet elsősorban "rólunk és a mi gyerekeinkről", nem "róluk" szól?

2023-01-16 16:46:45 Navalny (2022) / Navalnij Fonghi (4) #2

Ez az egyik legszimpatikusabb politikai pr-cucc, amit valaha láttam... :)

2022-12-28 23:34:03 About Time (2013) / Időről időre Fonghi (5) #51

Hogy mennyire nem volt igazam... Ez egyszerűen csak nagyon szerethető és felemelő. :)

előzmény: Fonghi (#28)

Én egy kicsit parodisztikusnak éreztem, hogy ennyire direkt és túlzottan csapják az arcunkba a sablonokat, de '85-ben ezt még valószínűleg komolyan gondolták. Mindazonáltal nem tiltanám el a gyerekemtől.

2022-12-08 00:26:14 Agora (2009) Fonghi (4) #50

Ez elég közepes film, nagyon éppen kapott négyest. A vége nekem ütött. A mű erényeihez sorolnám, hogy gyakran előkerülnek benne sajátosan görög, grammatikai, szimbolikai érvek, gondolatmenetek, ami szerintem bájos. Persze Hüpátiánál nyilvánvalóan nem reális a (kis)nagyívű gondolati út, erőltetett, mint általában a mozik zseniábrázolásában. Viszont azt dekázni, hogy milyen arányban volt matematikus meg csillagász egy 1600 évvel ezelőtt élt személy - akinek az életművéből gyakorlatilag semmi nem maradt fenn - teljesen nevetséges.

Szerintem a filmből az jött át, hogy a csőcselék, az csőcselék, hozzárendelt eszméktől függetlenül (ami szintén nem túl árnyalt). A hanyatló nyugatot nem ismerem, de az én tapasztalati horizontomon a kereszténységgel negatív dolgokat összekötni egy 'wow, ilyet is lehet?' élmény volt. Én csak azzal találkoztam eddig, hogy bárki rosszat, bírálatot mondott volna, arra meghökkenve levegőkapkodás és elítélés, elhatárolódás, magyarázkodás, helyzetmentés... az adekvát reakció. Ha történelmi tények jönnek szembe, akkor meg, hogy valahogy el kell távolítani a kereszténységtől. Filmélményekben inkább a - még ha rosszat is mondanánk, akkor is legyen benne kényelmes menekülőútnak egy pozitív karakter, aki képviselheti a "valódi kereszténységet" - korábbi kommentekben hiányolt eleme a jellemző tapasztalatom. Külön figyelemre méltó, hogy sikerült odáig eljutni röpke néhány hozzászólás alatt, hogy a filmet azonosítsuk az "intézményesített neoliberális kultúrdiktatúrával". Ha valami van, amit nem szeretek a KT-n, az egyébként ez, hogy folyton ehhez a témához fut ki minden.

2022-11-22 02:23:32 Tesis (1996) / Halálos tézis Fonghi (4) #20

Zárójeles megjegyzés: 23 éves volt a rendező.

2022-10-23 20:57:57 Blokád (2022) / Blockade Fonghi (2) #4

Semmit nem tudtam róla, csak hogy a taxisblokádról szól. El sem kezdődött a film, csak láttam a feliratot, hogy 1956, és már nyilvánvalóvá vált, hogy kurzusfilm. Az első jelenetnél meg az, hogy ócska. Talán a hangból jön át a legegyértelműbben, mennyire. Nagyon kevés választja el a gyurcsányfilmtől, főként a színészek.

Egyébként ezt a rácsodálkozást a 90-es évek politikájára abszolút átérzem, Chris, csak ez nekem nem ettől a filmtől jött. Szeretettel ajánlom, hogy folytasd az ismerkedést azzal a világgal, mert tényleg élmény. Egy időben azt csináltuk szilveszterkor egy barátommal, hogy Áderre gyorsan megnéztünk egy Gönczöt. Tényleg rendesen álmélkodik az ember innen visszanézve, hogy olyan figurák voltak a sűrűjében, mint Hankiss meg TGM.

2022-10-19 14:40:33 Jobban szeretni (2022) Fonghi (4) #3

Kendőzetlen. Ez kis, esetlen, elveszett, fura figura kapálózik, hogy másokon keresztül (beleértve Istent) élje meg a boldogságot. Nagyon emberi.

2022-05-28 00:13:11 A besúgó (2022) Fonghi (4) #87

Sajnos az az igazság, hogy akkor is létezett ilyen, és ma is. Attól függ, kinek a fia fogja...

előzmény: hhgygy (#86)

2022-05-24 10:01:56 A besúgó (2022) Fonghi (4) #79

Ezzel vagyunk még így páran :D

előzmény: caulfield (#78)

2022-05-24 00:21:27 A besúgó (2022) Fonghi (4) #77

Szerintem az "igazat mondd, ne csak a valódit" pont lehetetlen szív nélkül.

előzmény: caulfield (#76)

2022-05-24 00:15:50 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Fonghi #26659

https://www.valaszonline.hu/2022/05/19/a-besugo-sorozat-tortenelmi-hitelesseg-elemzes/

--
Áthelyezve a(z) A besúgó topikból.

2022-05-19 01:11:24 A besúgó (2022) Fonghi (4) #73

Iszonyat találó számokkal van tele ez az album, talán a kedvencem a Belgától (le sem tagadhatnák Brüsszelt...). Thuróczyhoz meg annyit, hogy elhiszem, hogy a két nagy hazugság egyesítése előtt emberibb lehetett itt.

előzmény: zéel (#71)

2022-05-18 14:11:56 A besúgó (2022) Fonghi (4) #67

Tegyük hozzá, nem is írta vagy mondta Hodosán, hogy nem voltak ellenzéki bulik.

előzmény: zéel (#66)

2022-05-15 22:08:33 A besúgó (2022) Fonghi (4) #64

Like that! :)

előzmény: zéel (#62)

2022-05-12 23:50:18 A besúgó (2022) Fonghi (4) #61

Amiért irigyellek is! Ha van valami, aminek a hitelességét nem akarom megkérdőjelezni, akkor az az Európa Kiadó! Meg a Vágtázó Halottkémek, a Kontroll Csoport vagy a Karthago! :) Ez a legjobb az egész sorozatban. Persze még jöhetne Spions, Balaton, Neurotic, CPg, Bikini, de akár Napoleon Boulvard is. A Bizottság is bátor próbálkozás lenne, de nem nagyon jut eszembe olyan számuk, amit elbírna a sorozat.

előzmény: zéel (#60)

2022-05-12 04:14:42 A besúgó (2022) Fonghi (4) #58

Én is erre jutottam, csak nem azonnal. Az egész a megközelítésen múlik. Ha abból indulsz ki, hogy legyen egy kémthriller, és aknázzunk ki egy sztorit, egy díszletet ennek érdekében, akkor mindez nyilvánvaló, amit leírtál. Ha meg abból indulsz ki, hogy ez a 80-as évekről bizonyos szempontok mentén mesélő alkotás, akkor meg az vetődik fel kérdésként, hogy ebből mennyit áldozzunk fel egyéb célokért (kémthrillereket is lehetne sorolni). És persze ki-ki akár megpróbálhat váltani nézőpontok között, de attól még valószínűleg nem tűnnek el nyomtalanul a benyomásai.

A 2. bekezdéssel csak részben értek egyet. Üzennek is, meg hát olykor ki is szolgálják... És eleve pont ez a megtört gerinc stb. dolog az, ami számomra nem jön át teljesen hitelesen, a hátterét nem teszi igazán értelmezhetővé a sorozat.

előzmény: Hannibal Lecter (#57)

2022-05-11 19:39:36 A besúgó (2022) Fonghi (4) #56

Szerintem ne döngöljük egyiket sem, sőt még Hodosán Rózát sem! Vannak jócskán arra érdemesebbek, ha mind kész, akkor visszatérhetünk ezekre is :)

Nem gondolom, hogy minden filmtől ugyanazt kellene elvárni minden téren, és a Casablancát sokkal hamisabb analógiának érzem, mint a film által teremtett mítoszt...

előzmény: Hannibal Lecter (#48)

2022-05-11 19:38:57 A besúgó (2022) Fonghi (4) #55

Aranyos történet, de azért remélem, nem abban méred, hogy jó-e egy kritika, hogy megjósolja a piacosíthatóságot (vagy akármit)...

előzmény: zéel (#52)

2022-05-09 14:29:26 A besúgó (2022) Fonghi (4) #51

Ez szerinted egy jó kritika?

előzmény: zéel (#22)

2022-05-09 13:48:50 A besúgó (2022) Fonghi (4) #50

Úgy látom, hogy a vita nagyjából akörül forog, amit én is sérelmeztem (a Filmsorozatok topikban). Azon morfondíroztam, hogy mondjuk egy '68 körüli Prágában, egy '80-as évek eleji Krakkóban hitelesebb lenne-e a dolog, vagy tényleg nem a korviszonyok rossz belövése a gond, hanem általánosan hazug egy picit az ábrázolt mítosz, filmiparszagú értelemben...

2022-04-26 23:08:39 [Tévésorozatok] Fonghi #4066

Szerintem erről nem velem van vitád. :) Látod, nem is számítottam rá, hogy fent van...

előzmény: Ubul (#4065)

2022-04-25 02:18:49 Killer Joe (2011) / Gyilkos Joe Fonghi (1) #37

Először adtam rá egy négyest, de aztán csak tovább kavarodott a gyomrom, és egyes lett belőle. Mi szükség van erre??

2022-04-25 02:03:32 [Tévésorozatok] Fonghi #4064

Azzal azért megvárok egy évadot!

előzmény: zéel (#4063)

2022-04-24 12:11:55 [Tévésorozatok] Fonghi #4062

Wow, köszi! Akár át is dobhatjátok (szerkesztők) oda, ha tudjátok.

előzmény: ryood (#4061)

2022-04-24 02:26:12 [Tévésorozatok] Fonghi #4060

Hát, ez a Besúgó érdekes egy valami. Amikor megláttam a sebhelyeket Száva hátán, akkor annyira beütött a Hollywood, hogy elkapcsoltam, de aztán csak adtam neki még esélyt. Van, hogy a terhetcipelőtitokzatosvadmacsóhős, esetlenstrébercsicskagyerekcsipájakinyílik archetípusok és hasonlók mellett még egy kis hájszkúlmjuzikelszag is bezavar, de végül is miért ne lehetne ilyen krimi-noir-thriller-félét csinálni ebből a korszakból, amcsiegyetemes toposzokkal. Van, akinek már elég távol van, de olyan is biztos akad, aki így visszamenően el is hiszi a közvetített képet magáról (persze itt senki konkrét nem jutott eszembe...). Ami miatt leginkább megéri, az a zenék elhelyezése. Zseniális! Ráadásul profin van megcsinálva, nem inog, nem kínos, nem törik meg, nem lóg ki a lóláb, a hangulat is működik, nem beszélve a színészekről. Vannak egész hiteles momentumok a korszakkal kapcsolatban is, a Csernobilnál mondjuk eggyel jobbat adnék neki ilyen tekintetben, de aki a rendszer társadalom-lélektanában akar megmerítkezni, az továbbra is jobban jár az olvasással (Illyéstől Havelig, Konrádtól Vojnovicsig szinte kimeríthetetlen a választék), vagy mondjuk a budapesti iskola vidékéről származó filmekkel.

Mennyire bátor lett volna úgy lezárni, hogy az "ágyjelenet" után minden megy tovább a maga medrében, mintha mi se történt volna. Boldogan, amíg a halál el nem választ.. the end. Szerintem csont nélkül ötöst adnék, és ráadásul fröcsögni is kínosabb lenne rá.

Tényleg ijesztő az az értékrend, ahol egy ilyen esetben az ötlik fel valakiben, hogy hát minek ivott a csaj, és nem azon háborodik fel, hogy egyáltalán miért akar valaki ilyesmit tenni... A megfordítottján is érdemes lenne elgondolkodni: Miért iszik (tudatmódosít) az, akinél fennáll a veszélye, hogy bánt másokat ebben az állapotban?

Ennek a tönkretenni az ígéretes karriert témának a film nagyszerűen tart tükröt, aki ebből sem érti, hogy mi a baj ezzel, hát...

Nem sok betegebb dolgot láttam ennél, de nem jött le belőle semmi... Van olyan kontextus amivel valaki meg tud támogatni az értelmezéséhez?

2021-11-19 23:41:00 Elhallgatott gyalázat (2013) Fonghi (3) #13

Teljesen legitim és fontos a kérdéskör feldolgozása, amihez ez az alkotás is hozzájárulhat. A téma elviszi a hátán a filmet, ami azért nem tartozik a magyar hagyomány legerősebb darabjai közé, és a vége felé sokat rombol magán az aktualitás felé fordulással.

A korábbiakra is reflektálva:

critixx: Én azért hajlok rá, hogy elhiggyem, hogy a szovjetek oldaláról mind mennyiségében (fajlagosan is, de említették, hogy elképesztően sok katona vonult keresztül), mind minőségében (kvázi felülről támogatottság) más volt a helyzet, mint a releváns viszonyítási alapok esetében.

Tenebra: A film mélypontjának tartom azt, hogy kiment a hölgy provokálni az öregeket. Teljesen színvonaltalan, és (nem is értem, hogy nem?) nyilvánvalóan egyoldalú, manipulatív és propagandaszagú gesztus. Emellett három érvet sorakoztatnék fel. Az egyik persze az említett politikus úriember felbukkanása (bár én sem vettem észre). A másik, hogy minden más megszólalóval személyesen, nyugodt körülmények között, feltáró attitűddel történik beszélgetés. A harmadik, hogy az aktualitás esetében ez az egyetlen megszólaltatott álláspont, azaz nyilvánvalóan nem ugyanaz az alaposan körüljáró dokumentarista szándék nyilvánul meg, mint a film nagy része alatt. Innentől kezdve pedig felsejlik a kétely árnyéka az egész mű felett is. Vajon milyen szempontok vezették az alkotót az interjúrészletek válogatása során? Lehet, hogy a szovjet katonák sem mind ezzel az attitűddel viszonyulnak? ...

A megemlékezésen megszólalókkal kapcsolatban szinte biztos vagyok abban, hogy egészen mást mondtak volna, ha normális, emberi körülmények között kérdezik őket, amikor azt érezhetik, hogy ténylegesen kíváncsiak is arra, amit mondanak, nem beszorítják egy ilyen pozícióba, ahol adott esetben az igazság oly jól ismert átírásával védik a saját életüket, amit az adott rendszerben éltek le. Mindez persze nem a bácsik morális mosdatása, hanem továbbra is az alkotás kritikája. Továbbmenve tegyük fel, hogy megnézi a filmet valaki, aki eddig eltagadta ezen eseményeket. Egy kiváló lehetőség lenne, hogy elgondolkodjon. Na ezt vette el ezzel az offenzív és arrogáns, a bácsikat megvetés (gúny?) tárgyává tevő partizánakcióval, ezáltal beágyazva magát a "nem a te filmed, hanem a miénk" típusú szekértábor-logikába.

2021-05-09 01:47:44 El empleo (2008) / The Employment Fonghi (5) #7

És ez így is marad, amíg rá nem jövünk, hogy a gazdaság van a társadalomért, nem fordítva, a munka pedig nem eszköz, hanem az út.

2021-02-19 00:33:42 Patton (1970) / A tábornok Fonghi (4) #30

Én egy kicsit dokumentaristaként figyeltem ezt a filmet, és úgy nem volt unalmas. Mondjuk olyan hitelesnek sem tetszett, mint a mi budapesti iskolánk egyes darabjai. Ezzel együtt szerintem elég bátran ábrázolták a jelleme előnytelen oldalát. A film ugyan nem kényszerít az emberre ítéletet, de számomra egyértelműen visszataszító ez a figura. Nyilván ilyenek nyerhetnek csatákat, de ha meg nem léteznének, talán háborúk sem.

Ugyan fogalmam sincs, hogy mikor mutatták be nálunk, de az 1970-nél jegyzett filmek közül a Little Big Man. Imádom. Viszont megnézem A fület is, ha így ajánljátok.

2020-10-28 11:15:30 [Általános fórum] Fonghi #8826

Hatalmas! :D

előzmény: zéel (#8818)

Elképesztő! Az eset, a figurák és az eljárás is.

Most csak annyit kérdeznék, hogy egész véletlenül nem Rétvári Bence az ügyész?

Végül is jól esett a film utolsó szakasza, de hogy az egésznek lett volna bármi értelme, arra nem sikerült fényt derítenem.

2020-08-27 13:19:43 [Általános fórum] Fonghi #8655

Nyugodtan zárható azzal is, hogy az elvtelenségnél erősebb negatív kifejezést keresve is nehéz találni egy díjra.

előzmény: MicaHiro (#8654)

2020-08-26 14:04:31 [Általános fórum] Fonghi #8648

De miért kell mindig a fingfűrészelés? Tanakodjunk elméleti síkon, zárkózzunk el régi beidegződések alapján! Nehogy kipróbáljuk, mert még kiderülne, hogy működik-e! Mi a baj azzal, ha vitákat gerjeszt? Mi lesz, ha nem jön be, és 4 év múlva úgy döntenek, hogy inkább mégse? Morcos lesz a maci? Elbújik a barlangjába?

előzmény: MicaHiro (#8647)

2020-08-25 13:14:52 [Általános fórum] Fonghi #8645

Lehet, hogy ez lenne a legjobb, különben.

előzmény: Ugor (#8640)

2020-08-25 13:13:10 [Általános fórum] Fonghi #8644

Nem feltétlenül kell ezt valamiféle nagy jövőépítő koncepcióként értékelni. Szerintem érdekes, és megér egy próbát ez a változat. Nem egyenlősdiből vagy más politikai okból, hanem mert új nézőpontokat és vitákat teremt. Nem itt, most az általánosságok szintjén, hanem majd a konkrét összehasonlítási, mérlegelési helyzetekben. És bőven akad más díj, ahol marad a régi változat.

2020-08-24 21:59:50 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Fonghi #25431

Isten ments, hogy csak magadtól, saját felelősségből tedd (vagy ne)!

--
Áthelyezve a(z) Észrevételek, kérések és kérdések a lappal kapcsolatban topikból.

előzmény: The Cortez (#25428)

2020-08-24 11:55:25 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Fonghi #25427

Örültem volna, ha megnyugtatásul azt is beleszövöd, hogy: bocs, igyekszem kevesebbet trágárkodni...

--
Áthelyezve a(z) Észrevételek, kérések és kérdések a lappal kapcsolatban topikból.

előzmény: The Cortez (#25426)

2020-08-23 23:05:24 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Fonghi #25422

Arra tekintettel, hogy nem nevezted meg az illetőt. De értékelem, hogy a többit hallgatólagosan elfogadtad. Remélem, hogy magad felé válaszoltál az általam feltett kérdésre, ha nekem nem is. Azért a cselekedetre irányult, amit írtam, és nem emberre, mert ez volt vele a cél. ;)

Egyébként a kicsillagozás egy agglutináló nyelvben technikailag nehezebb.

--
Áthelyezve a(z) Észrevételek, kérések és kérdések a lappal kapcsolatban topikból.

előzmény: hhgygy (#25417)

2020-08-23 19:11:41 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Fonghi #25416

Egy kérdés:
Ez a sztori eleve pökhendi, kipellengérező, sunyi, cinikus mószerolással indult, vagy előtte volt ilyesfajta fejezet, amiből kimaradtam:
[Privát üzenet]
"Kedves XY!
Kérlek, hogy ne káromkodj, amikor írsz az oldalra, mert zavar!
Üdv,
Z"?
Csak mert utóbbi valamivel elegánsabb...

--
Áthelyezve a(z) Észrevételek, kérések és kérdések a lappal kapcsolatban topikból.

előzmény: hhgygy (#25410)

2020-08-23 01:14:02 Gone Baby Gone (2007) / Hideg nyomon Fonghi (3) #43

Újra meg kellett néznem a kulcsrészleteket, hogy leessen a sztori lényege. Nem mintha ne rágta volna a számba a film, csak annyira élettől elrugaszkodott az egész ötlet, hogy ennyi (jó?) ember ilyen nyakatekert terveket szövögessen, hogy az agyam valószínűleg leblokkolta ezt az abszurditást. Talán, ha úgy vezetik fel, hogy egy hirtelen adódó vészhelyzetben, valaki hibájából kifolyóan kell kényszermegoldásokat találni, akkor valamivel hitelesebb lenne. Ha ettől sikerülne eltekintenem, azt is mondanám, hogy jól esett megnézni. Összességében azért közelében sincs Eastwood vagy Kurosawa témába vágó alkotásainak.

2020-08-04 23:01:37 Megint tanú (1995) Fonghi (3) #15

Köszi a válaszokat! Igen, az általában még akkor is kudarc, ha egyébként közönségsikere van... Az első rész azért elég finoman komponált és türelmes jószág, ez meg izgága és mohó. Ez mondjuk kicsit meta módon a két korszakra is igaz.

Egy '94-ben készült filmtől természetesen nem várhatjuk, hogy reflektáljon az utána jövő időkre, de szerintem sok máig fájóan élő elem maradt azért ebből. Mindenesetre így utólag egyáltalán nem meglepő, hogy most ott tartunk, ahol. Tulajdonképpen az lenne a csoda, ha nem... Őszintén szólva, ha ott felül lennék, sem igazán tudnám, hogy mi a bánatos lóherét lehetne kezdeni egy gyakorlatilag nem létező társadalommal vagy nemzettel. Másnak persze van ötlete helyettem is... De már késő van. Holnap biztos új színben látok majd mindent...

2020-07-27 19:54:35 Megint tanú (1995) Fonghi (3) #12

Szerintem is erőltetett, jellegtelen, a kor megszokott eszköztárára építkező vígjáték. Ugyanakkor egy barátom felhívta a figyelmet arra, hogy talán az felértékelheti, hogy 1994-ben készült, és akkor ennyire letisztult képet tudott a görbe tükör elé állítani, illetve (kétségtelenül mérsékelten elegáns) gegarzenállal az arcunkba vágni. Mi a véleményetek (főleg az idősebbeknek, akik esetleg tényleg akkor látták először): ezek a mára közhelyszerű társadalmi-politikai viszonyok, típusok lehet, hogy jóval kevésbé voltak nyilvánvalók és feldolgozottak akkoriban, a transzformációs eufória időszakában? Jogosnak tűnik a film akut valóságérzékelését méltatni?

2020-05-17 18:16:10 Az igazi Mao (1995) Fonghi (4) #17

Miért spoilereztétek tele ezt a fórumot? Kevés olyan filmet ismerek, aminél fontosabb lenne, hogy ne tegyetek így... Nem lehetne valahogy szerkesztői hatáskörben rendezni a dolgokat itt?

2020-05-05 16:17:59 Man (2012) Fonghi (2) #19

Az ember megfutamodott, elbújt a közvetlen veszély elől a közvetettbe. Szokása.

előzmény: zéel (#17)

2020-05-05 16:12:08 Man (2012) Fonghi (2) #18

Nekem teljesen elrontotta az élményt az elejétől jelentkező demagógia-fíling. Fel sem nagyon figyeltem a viszonylag gazdag eszköztárára, amiből itt hoztatok be pár elemet. Egyszerűen nem értem, mire való ilyen egyoldalúan látni mindent. Egyébként meg 2012-ben ezen a sokkon rég túl vagyunk, semmi eredetit nem mond. Ráadásul még azt is lerombolja a végén egy gagyi poén kedvéért.

Ez pedig már megmarad a végelszámolásra. Hosszú, boldog, teljes életet élt ... volna, de nem nézte meg a Boratot!

előzmény: Xuja (#80)

2020-01-18 19:47:53 Get Carter (1971) / Öld meg Cartert! Fonghi (5) #9

Nagyon ütős, ahogy a főhős újra meg újra deheroizálódik. Számomra két évtizeddel későbbi filmek impressziói, panelei itt gyakran több értelmet nyernek. A Szamurájjal való párhuzamok talán gyengítenek az eredetiségen, de azt régen láttam, úgyhogy egyelőre megérdemli az ötöst.

Annyira kedves és optimista a történet összességében. Valahogy pont olyan egyensúlyt találtak a komolytalanságban, ahol jól esnek a gegek és a zsánertoposzokkal kapcsolatos folytonos reflexiók is. A következő részről ezek nem mondhatók el...

2020-01-18 19:18:34 The Guard (2011) / A guardista Fonghi (5) #23

Szerintem közel van olyan jó, mint az öcskösé. Vígjátékként erősebb is. Akárhányszornézős.

2020-01-12 23:27:34 Ninotchka (1939) / Ninocska Fonghi (4) #11

Azt hiszem, hogy azokhoz Lengyel Menyhértnek is lehetett egy-két szava...

előzmény: BonnyJohnny (#7)

2019-08-12 21:29:26 The Night Of (2016) / Aznap éjjel Fonghi (4) #1

Meglepően jó dráma. Általában beszippant az atmoszféra. Nincsenek hősök. Mindenki vétkezik, senki nem jó vagy gonosz, sőt sokszor nincsenek is helyes döntések. Elég jól láthatók a cselekvések hátterei, miközben mégsem ítélkezik.

2019-08-03 11:56:47 Chernobyl (2019) / Csernobil Fonghi (4) #83

Nekem is tetszett, de a szuperlatívuszokat annyira nem éltem meg. Nincs bántóan sok hibája, és tényleg elég jól teljesít minden szinten (színészi játék, atmoszféra, sztorifelépítés), de azért bármi tekintetében lehetne sokkal jobbakat mondani. Valamennyire emeli az értékét persze a húsbavágó valódiság, de egy kicsit kevésbé vagyok fogékony az általános önsajnálatra, mint a többség, úgyhogy még így sem elég az ötösre. A szovjet világ szociális-hatalmi viszonyain érezhető, hogy nyugatiak csinálták, de meg kell mondjam, hogy a ti kritikátokból is az jön át, hogy nem érzitek át igazán azt a világot. Az elnyomó rendszer lényege nem annyira abban áll, hogy a rendetlenkedő embereket elviszik, megölik... (ekkoriban már semmiképpen), hanem abban a társadalmi közegben, ahol az egyénieskedés fel sem merül.

2019-07-23 01:25:27 Die Blechtrommel (1979) / A bádogdob Fonghi (5) #24

Ezzel nagyjából egyetértek, de még így is zseniális film, amennyire emlékszem.

előzmény: critixx (#20)

Ez is egy lehetséges magyarázat. De Ockham borotvája azért mégiscsak azt súgja, hogy valószínűbb az először általam felvetett, miszerint nem tartom jó színésznek. Egyébként csapnivalónak sem, csak mivel ő áll nyerésre, hangot adtam az ellenvéleményemnek. Meryl Streep valóban jó példa, mert őt sem a legnagyobb színészek polcán tartom számon.

előzmény: csabaga (#14)

Annál kínosabb, ha ez volt a legfőbb attribútuma közben...

előzmény: csabaga (#9)

Nyilván nem, mert ott nem csak úgy bűbájosan ott kell lenni...

előzmény: csabaga (#7)

Én elég kevés színészi tálentumot fedeztem fel Bergmanban. A névrokon az Őszi szonátában többé-kevésbé tudta működtetni, de ott sem hasaltam el tőle (különösen annak fényében, hogy mennyi bravúros időskori szereplést láthattunk más sztároktól: Dietrichtől, Davistől, Crawfordtól, Swansontól, K. Hepburntől, Signoret-tól, Magnanitól MacLaine-től, Psotától...). Ha már a másik Bergman felmerült, Liv Ullmannt jelöltem. A krédés hibája, hogy ha valaki egy nevet ismer a listáról, akkor rábök, oszt heló. Egyébként örülök az ilyen "ostoba" kérdéseknek.

Esetleg ki lehetne dolgozni egy komplex mutatót, aminek a gerincét a film elkészítésében jelentős szerepet játszó személyek (stáb...) származása képezné valahogy súlyozva és aggregálva. Ez alapján a domináns nemzetet jelölnénk. Ha esetleg nagyon vegyes a kép, nem lehet egy ország vagy nemzet nevével leírni, akkor plasztikusan össze lehetne vonni a leginkább jellemzők nevét, az alábbi módon például: framenyol, törkorzil, svájusztrárögngol stb. ;)

2019-05-24 01:25:15 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Fonghi #24545

Azt vágod, hogy a királyvíz oldja az aranyat?

--
Áthelyezve a(z) Pope Francis: A Man of His Word topikból.

előzmény: Ugor (#8)

2019-05-19 22:47:00 The Chase (1966) / Az üldözők Fonghi (5) #13

Kicsit vontatottan indul, de végül is a mellékszereplők drámája sem érdektelen, és általuk szokatlanul részletgazdag miliő épül fel. Tulajdonképpen csak a seriff (első) bukásánál csapott arcul igazán, addig a mini "Nem félünk a farkastól - Macska a forró bádogtetőn..." jellegű drámaszálak sem keltették fel a gyanúmat eléggé. Westerntematika, mítoszrombolás, rettentő kínos, meg amit írtatok, bennem is ugyanezek fogalmazódtak meg. Zseniális film, zseniális Brando és a többi. És milyen érdekes, hogy négy évvel később újra fenekestül felforgatja Penn a westernt, teljesen másképp: vadnyugati környezetben művel valami egészen mást (eposz?), rengeteg humorral. Kezd ott lenni a kedvenc rendezőim között.

2019-05-14 15:03:08 [In Memoriam...] Fonghi #2443

Épp a minap jutott eszembe a Que sera sera... :(

előzmény: Jereváni Rádió (#2442)

Szóról szóra ugyanezt fogom tenni szuperhősök nélkül. :)

előzmény: Olórin (#57)

#22: Azért az, hogy valaki kívül hordja a gatyáját vagy öltönyben jár, nálam már súrolja a "lényeges minőségi/esztétikai különbség" határát... (még ha ez kétségtelenül a nyárspolgári konzervativizmus egy formája is)

#23: Egyetértek az epikus jelleggel. Mondjuk szerintem azok egy kicsit magasabb színvonalon sikerültek, mint az általam látott szuperhősfilmek legtöbbje. De nem vagyok benne biztos, hogy ha ma valaki írna egy Homérosz 3-at, akkor annak ugyanazt az értéket tudnám tulajdonítani, mint a 2500-3000 évvel korábbi társainak...

Nekem irtó gagyi a szuperhős-koncepció, tulajdonképpen gyerekkorom óta taszít. Valahogy valami vagy fantasy vagy sem. (Jó, ez nem teljesen kategorikus, de nagyjából ebben vélem felfedezni a dolog gyökerét). Pl. a Burton-féle Batman vagy a Sin City világa már eléggé szimbolikus és szürreális volt ahhoz, hogy működjön. A Pókember mondjuk nagyon nem.

#25 Egyetértek azzal, hogy nagyon nem szerencsés a csodavárási világkép. #38 Az azonosulás nem túl jó ellenérv, mivel ez a saját életünkkel kapcsolatban ugyanúgy problémás. Az önbizalom-önértékelés problémaköre alatt foglalkozik ezzel kábé minden általános értelmű pszichológiai mű, és csak ezzel az álpszicológiai művek 2/3-a. Ami persze az igényt hamar megmagyarázza.

Hajlok rá, hogy támogassam az általános nyugdíjkorhatár-csökkentést

(Off: Magasan van itt a színvonal.)

On:
Imádom a Dogmát, és azóta is meg-megmutatkoznak a dánok. Emellett egyre nehezebb elkülöníteni a dolgokat ezekben az országokban. Ez akár nehéz kérdés is lehetne, ha nem lenne az egyik serpenyőben egy elefánt méretű ólomtömb. Amint odateszi az ember, "ing már" a mérleg és Svédország felé lebillenve megnyugszik.

(Off: Bagoly mondom...)

Hogyan lehet ezt megtekinteni?

Ez egy érdekes meglátás. Lehet benne valami. Velem pont fordítva van. Én is ritkán járok moziba, de akkor biztos nem egy újabb uniform látványpornóra pazarlom az alkalmat.

előzmény: critixx (#56)

Ez még mindig nagyon jó. Messze több ez, mint egy szerelmi dráma. Még a mellékszereplők is annyira igazak. Nézzétek meg!

(A korábbi hozzászólásomat újraolvasva, úgy tűnik, az volt a téveszmém, hogy ez adaptáció, pedig nem.)

U.i.: Kellemes forradalmat és boldog szabadságharcot mindenkinek!

2019-03-15 11:50:01 Captain Marvel (2019) / Marvel Kapitány Fonghi (?) #36

Az élvezhetetlenül sötét, űrhajón verekedős jelenetek engem is mindig lelomboznak. Mesterműgyanús filmek egész garmadáját vágják tönkre... :D

előzmény: tomside (#35)

Elég nagy részben azokra gondoltam, mert imádom őket, de szándékosan tágítottam a kört. Egyébként Hollywoodon belül valóban az a kedvencem. Azon kívül pedig a korábban emlegetett 60-as 70-es évek, a szerzői filmek időszaka talán leginkább. De kifejezetten törekszem rá, hogy ne sztereotípiák vagy megérzések alapján válogassak, hanem viszonylag arányosan és széles spektrumon nézzek filmeket, ez csupán utólag körvonalazódik. Egyébként abban, hogy rengeteg jó filmet találjak, és kevés szirszaron kelljen cserébe átesnem, nagyon sok segítséget nyújt ez az oldal.

előzmény: csabaga (#49)

Ezt tulajdonképpen nem vitatom, de önmagában semmi esetre sem tartom meggyőző magyarázatnak.

előzmény: Olórin (#46)

Ez szigorúan véve nem érinti a gondolatmenetemet, de szívesen belemegyek, mert amúgy érdekes. Az 50-es évek olyan alkotóira gondolok, mint amilyen a nap filmje éppen. Hitchcock, Wilder, Kramer, Kazan, Zinnemann Lumet stb. alkotásai. Én nagyjából ezeket tekintem az értékes közönségfilmek központi vonulatának, mindenekelőtt Hollywoodban (ezt ritkán írom helyesen, de ebben a korban még megérdemli). Nem állítom, hogy ez megalapozott. Te nyilván sokkal nagyobb képet látsz, és rengeteg konkrét adatot is be tudsz hozni. De bennem ez az érzés alakult ki. Ahogy végignéztem az általam ötösre osztályozott filmeket, az általad említett időszakban már tele voltak inkább művészfilmekkel.

előzmény: csabaga (#42)

Ez egyfelől plauzibilis, ugynaakkor nem tökéletesen vág egybe a jelenség idődimenziójával, mivel az ilyetén filmek aranykora valahol az 50-es évek körül volt, azóta egyre inkább elszakad a közönségsiker a magasabb értéktől. A 70-es 80-as évek fordulóján már nem mondanám jellegmeghatározónak a Kramer kontra Kramereket, a 90-es években pedig már alig találkozunk hasonlókkal, ráadásul már akkor is inkább rétegesen (pl. az exploitation-jelleget továbbfejlesztő, leginkább Tarantino nevével fémjelzett irányvonal). A közösségi média (vagyis amennyire én értem ezt a fogalmat) hatása pedig csupán az utóbbi 1-2 évtizedben lehetett domináns. Tehát mindenképpen csak részleges magyarázat.

előzmény: caulfield (#39)

A zenében, a képzőművészetben és az irodalomban pár ezer évig sikerült meg-megújulni. Persze ott sem egyszer vetődött fel az ellenkezője. A technikai újdonság pedig azért nem az egyetlen eleme az mesterművek nagyságának.
Egyébként az, hogy számodra nem látszik, hogy merre lehetne még fejlődni, mérsékelten bikaerős érv amellett, hogy a legnagyobb teremtő géniuszok sem találhatják meg az útjukat. Ne vedd sértésnek, annál mindenképpen jobb érv, mintha én alkalmaznám, mert tapasztalataim szerint jobban értesz a filmekhez.

előzmény: Olórin (#35)

Igen, azért ez is ott van a háttértárban. :)

előzmény: zéel (#34)

Például: „Nem táplálok többé semmiféle reményt országunk jövőjét illetően, ha holnap a mai
fiatalság kerül hatalomra, mert ez a fiatalság kibírhatatlan, nem ismer mértéket,
egyszerűen rettenetes.” (Hésziodosz i.e. 8. század) Noha ez messze nem mondható az első nyelvemlékek közül valónak.
Tulajdonképpen azokat írtad, amiről eddig szó volt. A józan paraszt logika szerint egyre több jó filmnek kellene lennie, nem ugyanannyinak. A marketinggépezet hatásának megbecsülésénél egyébként némi óvatosságra inthet az a történelmi tény, hogy számos ennél jóval erőszakosabb eszközzel próbálták a múltban kordában tartani mind a teremtő géniuszt, mind a műveket befogadó közönséget, kétes sikerrel. Kétségkívül sajátos fondorlata a jelen (marketing) rendszernek, hogy nagyon nehezen megfogható, nehéz lázadni ellene, és ez növelheti a hatékonyságát. Így lehet egy eleme a magyarázatnak (újra a posztmodern kor tüneteként).
Egyébként a sorozatokkal kapcsolatban nem értünk egyet. Életemben nem láttam még olyan sorozatot, amelyiket odavennék a legnagyobb filmek mellé. Nyilván vannak jók, de még adott alkotó (pl. Lynch, Trier vagy Sorrentino) esetén is egyértelműen überelik a legjobb filmjeik a(z egyébként kiváló) sorozatot. Persze ez egyéni gusztus kérdése.

előzmény: MicaHiro (#24)

Az 1. pont tehát nagyjából egybevág akkor az általam írt első lehetőséggel, kicsit filmművészet eszköztárára applikálva.
A 2. pont valóban egy érdekes problémakör. Hogy valamikor a mainstream és a szellemi érték egymásnak jó barátja tudott lenni, ma ez már csak ritka kivétel. Ennek szerintem azért a stúdiók politikájánál mélyebb (társadalmi) okain is érdemes gondolkodni, és ugye a nagy közös narratívák válságával is összefüggésben lehet.
Amire viszont nem reagáltál, és ami tulajdonképpen az ellentmondás alapját jelentené, hogy az intellektus (mint olyan) elvileg egy extenzív fejlődésen ment keresztül az egész 20. század folyamán (népességszám-növekedés, földrajzi keretek kitágulása: mindenekelőtt az ázsiai és amerikai középosztály bővülésével, iskolázottság általános emelkedése), ennek hatása azonban sem a megnövekedett piacban, sem a kreatív erőforrások bővülésében nem látszik ez testet ölteni. Persze ez nyilván messzebb vezet, mint amit ennek a fórumnak ki kell bírnia, szóval azt is megértem, ha itt és most nem vitatjuk meg.

előzmény: Olórin (#19)

Nem tudom, hogy ezt mennyiben szántad nekem, de azért válaszolok. A régi korokba vágyódás eme ciklikusságának egy nagyon szép formába öntése éppen Allen Éjfélkor Párizsbanja. Általánosságban egyetértek a gondolatmeneteddel, de - mint írtam - az, hogy mennyi hulladék van - bár kétségtelenül fontos társadalmi tünet - semmiben nem befolyásolja a létrehozott valódi szellemi teljesítmények értékét. És igen, régen még a szar is jobb volt. Főleg, amikor valamiféle őszinteség és tabudöntögetéssel is párosult.

előzmény: BonnyJohnny (#17)

Igazából meglehetősen érdektelenek a szar filmek. Megnéztük, elfelejtjük, oszt heló. Szerintem az a perdöntő, hogy mennyi jó készül, illetve mennyire jó. Ez darabonként nyilván nagyon szubjektív, de nagyobb tételekben világosan kirajzolódnak tendenciák - tulajdonképpen ez az alapja annak, hogy létezik kánon, kritikusi réteg vagy éppen ez az oldal. És erősen az az érzése az embernek, hogy valahol a 60-as, 70-es évek táján volt valamiféle (egyébként nem csak a filmeknél megfigyelhető) szellemi-esztétikai kumuláció, amit azóta nem sikerül újra elérni. Ezt ugyan lehet vitatni, de az ellenkezőjét kevés értelmiségi állítaná jó szívvel. Annak fényében igazán érdekes ez, hogy közben a világ népessége bőven megduplázódott, az iskolázottság pedig rengeteget javult. Szóval egy sokkal nagyobb potenciális alkotórétegből mintha kevesebb szellemi teljesítmény nőne ki (vagy kevesebbre lenne igény - megközelítés kérdése). Más művészeteknél lehetne azzal érvelni, hogy általánosan csökkent a jelentősége, de a filmnél nagyon nehéz lenne. És eközben új, konkurens formák sem lepték el a világot, amik alapvetően szívnák el az intellektuális erőforrásokat, vagy terelnék el a figyelmet. Véleményem szerint e dichotómiában rejlik az egyébként sokak által érzett, vélt, nosztalgikus vagy túldramatizált romlásélmény valamennyire megfogható gyökere. És ezen érdemes gondolkodni. Vajon a posztmodernség (egyik) alapproblémájával kapcsolatos, hogy már nem lehet újat mondani, mert mindent elmondtak előttünk? Vagy öles léptekkel haladunk az Idiokrácia felé? Esetleg tényleg csupán történelmi (lélektani) törvényszerűség, hogy rosszabbnak érezzük a saját korunkat, és nem is érdemes vekengeni az egészen? Ezt a gondolatsort érdemes leírni? Annyian, annyiféleképp leírták már előttem, nyilván sokkal jobban...

Először tíz percig bírtam, aztán még tízig. Igyekeztem megérteni, hogy akkor ez most tulajdonképpen kinek és milyen alakú tükröt tart, de egyszerűen nem bírtam tovább az altesti sziporkaáradatot.

Aranyos ötlet volt, hogy Hackman kapta ezt a szerepet (az előzmények fényében)

A rendszerváltás utáni magyar film (a Kontroll után) második olyan darabja ez, amelyik kiérdemelte az ötöst.

Basszus, ez hiteles. Tulajdonképpen ez önmagában elég kellene legyen az ötösre, és nyilván nem független a színészi teljesítményektől, a sztoritól, a párbeszédektől, stb. Például azt az életérzést is nagyon jól visszaadja a film, ami annyira jellemző ezekre a fiatalokra, hogy minden inkább úgy történik velük, hogy küzdenek is, meg nem is, nem egyértelműen sajátja a cél, és végképp nem világos, hogy ki vagy mi az ellenség. Egy kicsit mindenki, még inkább önmaga. Közben azért ezt az árvaságot valahol mindenki megéli a posztmodern világban. Próbálom megfejteni, hogy miért nem érzem mégsem teljesen egyértelműnek, hogy zseniális...
Addig is reagálnék zéel gondolatára a "kitűnő" digitális képminőségről. Szerintem tekinthetjük ezt akár szimbolikusnak is. Merthogy ez egy ilyen világ. Ahol van fancy digitális képminőség, csak éppen attól még minden szar. (Itt most a film által ábrázolt mikrovilágról írok, kiterjesztés kinek-kinek saját gusztusa szerint...)
Mindezekkel együtt sem gondolom, hogy a film tobzódna az egyedien mai helyzetekben, jegyekben, annál ez a sztori és a karakterek általánosabb érvényűek.

2019-01-06 19:26:01 A lovasíjász (2016) Fonghi (4) #26

Magáról a filmről szólva: Egy közepesen erős, hullámzó minőségű, manipulatív elemeket nem nélkülöző alkotás. Az első részben elmesélt állattartási elvek például nagyon is alkalmasak arra, hogy olyan közönséget szólítsanak meg, akik a film témájára, koncepciójára ideológiai kereteik miatt kevésbé érzékenyek, (miközben azért a jelenetek nem feltétlenül vannak összhangban a verbálisan megfogalmazott elvekkel, de összességében elég szimpatikus, mondhatni példaértékű koncepció.) Ha ezután nem "történelmi" irányt vett volna a film, úgy ahogy azt tette, akkor talán nem is lépi át a manipuláció határait ezzel. A 15 perces töri gyorstalpaló, amely során megmondjuk, hogy mit mondanak a tudósok meg az Akadémia (mindenféle forrás nélkül), hogy ez mekkora butaság, és hogy miért mondják, elővezetjük a saját elméletünket, gyakorlatilag érvelés nélkül, erős audiovizuális érzelmi befolyásolás mellett, és még gúnyolódunk is - nos ez nem tartozik a film méltatandó részei közé.

Annyira célzottan szól ez az alkotás a címszereplőről, akit példaképként állít elénk, hogy ezzel arra sarkall, hogy róla és rólam beszéljek. Egy kicsit mindig averzióba hajló ambivalenciával viseltettem az ennyire sikeres, kiegyensúlyozott, magabiztos és önmagával elégedett emberek irányába, nyilván azért mert én nagyon nem vagyok ilyen. A frappáns sorsfordító, identitásképző történeteket (mint a kacsaverős itt) pedig kifejezetten irigyelni tudom. Eléggé hozzászoktam ahhoz, hogy ahogy egyre inkább megismerem önmagam, úgy más embereket is jobban megértek, ezért összességében van bennem némi bizonytalanság a hitelességet illetően. Az is nyilvánvaló, hogy nem egy szerény emberről van szó (sok más mellett önmagában a tény is erre utal, hogy egy ilyen film készülhetett róla). Kétségtelenül számos szimpatikus elve van Kassai Lajosnak, de igazából a gyakorlat emeli ki őt sokak közül. Pedagógiai nézetei is meglehetősen nagy hangsúlyt kapnak. Ezek - mondhatni természetesen - nem azt tükrözik, hogy kiemelkedő értékeket teremtő gondolkodó lenne, de kétségtelenül sok meglátása ül, és ezek képezhetik egy hatásos iskola alapjait. Egy gondolata megfogott, még ha nem is abban az értelemben, ahogyan azt használta: hogy nem a tanítványaiból él. Azt hiszem, hogy a köznevelés sokkal több olyan embert kellene elbírjon, akiknek nem a tanárkodás az egyetlen vagy épp a fő tevékenységük. Mindenesetre van egy tipikus és alapvető hibája tanárként: ti. hogy erősen irányít, a követésére nevel, miközben ő maga épp azáltal lett ilyen sikeres, hogy a saját feje után ment.

Végül egy ilyen film után nehéz megkerülni azt a felvetést, hogy ezeknek a hagyományokat ápoló, gyökereket kereső tendenciáknak nyugodtan lenne megfelelőbb, és akár nagyobb helye az életünkben és a nevelési rendszerünkben, ha kicsit ki tudna szabadulni a demagógiák szorításából.

Az Ördögök már volt a nap filmje. Hiba van a mátrixban.

2018-11-25 22:16:04 [Tévésorozatok] Fonghi #3387

Elrontották az Ifjú pápa végét. Karácsonykor van, és mégis nyári képet tettek be a távolodásos sablonba a bolygóról...

Ezt muszáj volt. :D Mmuszáj!

2018-10-17 12:17:34 Citizen X (1995) / X Polgártárs Fonghi (5) #11

Színész, színész, színész! A tévéfilmes jelleg és a zseniális alakítások központba helyezése (a helyszínekkel és a hazai színészekkel kiegészülve) adott egy kis magyar ízt is. A kevés, "szűk" helyszín, az immobilis kamera a hangulat építéséhez kiváló eszközök. A szovjet világ ábrázolásával kapcsolatban pedig egyáltalán nem értem a fanyalgást - annak fényében, hogy ez egy '95-ös amerikai film. Én azóta sem igazán láttam, hogy amerikaiak ennyire valid sablonok és toposzok mentén gondolkodtak volna erről a világról. Még a hatásvadász elemeket is sikerül okosan felfűzni a drámára. Sorozatgyilkos-kajtató krimiként tényleg nem egy etalon, de kezdettől fogva nyilvánvaló, hogy nem erre törekszik. Amúgy is, kit érdekel? A nyolcvanötödik film ebből a marginális témából majd biztos sokkal többet hoz, mint az előző 84... Határeset, de megkapja az ötöst.

  • 1
  • 2
  • ...
  • 4