Fonghi

2019-08-12 21:29:26 The Night Of (2016) / Aznap éjjel Fonghi (4) #1

Meglepően jó dráma. Általában beszippant az atmoszféra. Nincsenek hősök. Mindenki vétkezik, senki nem jó vagy gonosz, sőt sokszor nincsenek is helyes döntések. Elég jól láthatók a cselekvések hátterei, miközben mégsem ítélkezik.

2019-08-03 11:56:47 Chernobyl (2019) / Csernobil Fonghi (4) #83

Nekem is tetszett, de a szuperlatívuszokat annyira nem éltem meg. Nincs bántóan sok hibája, és tényleg elég jól teljesít minden szinten (színészi játék, atmoszféra, sztorifelépítés), de azért bármi tekintetében lehetne sokkal jobbakat mondani. Valamennyire emeli az értékét persze a húsbavágó valódiság, de egy kicsit kevésbé vagyok fogékony az általános önsajnálatra, mint a többség, úgyhogy még így sem elég az ötösre. A szovjet világ szociális-hatalmi viszonyain érezhető, hogy nyugatiak csinálták, de meg kell mondjam, hogy a ti kritikátokból is az jön át, hogy nem érzitek át igazán azt a világot. Az elnyomó rendszer lényege nem annyira abban áll, hogy a rendetlenkedő embereket elviszik, megölik... (ekkoriban már semmiképpen), hanem abban a társadalmi közegben, ahol az egyénieskedés fel sem merül.

2019-07-23 01:25:27 Die Blechtrommel (1979) / A bádogdob Fonghi (5) #24

Ezzel nagyjából egyetértek, de még így is zseniális film, amennyire emlékszem.

előzmény: critixx (#20)

Ez is egy lehetséges magyarázat. De Ockham borotvája azért mégiscsak azt súgja, hogy valószínűbb az először általam felvetett, miszerint nem tartom jó színésznek. Egyébként csapnivalónak sem, csak mivel ő áll nyerésre, hangot adtam az ellenvéleményemnek. Meryl Streep valóban jó példa, mert őt sem a legnagyobb színészek polcán tartom számon.

előzmény: csabaga (#14)

Annál kínosabb, ha ez volt a legfőbb attribútuma közben...

előzmény: csabaga (#9)

Nyilván nem, mert ott nem csak úgy bűbájosan ott kell lenni...

előzmény: csabaga (#7)

Én elég kevés színészi tálentumot fedeztem fel Bergmanban. A névrokon az Őszi szonátában többé-kevésbé tudta működtetni, de ott sem hasaltam el tőle (különösen annak fényében, hogy mennyi bravúros időskori szereplést láthattunk más sztároktól: Dietrichtől, Davistől, Crawfordtól, Swansontól, K. Hepburntől, Signoret-tól, Magnanitól MacLaine-től, Psotától...). Ha már a másik Bergman felmerült, Liv Ullmannt jelöltem. A krédés hibája, hogy ha valaki egy nevet ismer a listáról, akkor rábök, oszt heló. Egyébként örülök az ilyen "ostoba" kérdéseknek.

Esetleg ki lehetne dolgozni egy komplex mutatót, aminek a gerincét a film elkészítésében jelentős szerepet játszó személyek (stáb...) származása képezné valahogy súlyozva és aggregálva. Ez alapján a domináns nemzetet jelölnénk. Ha esetleg nagyon vegyes a kép, nem lehet egy ország vagy nemzet nevével leírni, akkor plasztikusan össze lehetne vonni a leginkább jellemzők nevét, az alábbi módon például: framenyol, törkorzil, svájusztrárögngol stb. ;)

2019-05-24 01:25:15 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Fonghi #24249

Azt vágod, hogy a királyvíz oldja az aranyat?

--
Áthelyezve a(z) Pope Francis: A Man of His Word topikból.

előzmény: Ugor (#15)

2019-05-19 22:47:00 The Chase (1966) / Az üldözők Fonghi (5) #13

Kicsit vontatottan indul, de végül is a mellékszereplők drámája sem érdektelen, és általuk szokatlanul részletgazdag miliő épül fel. Tulajdonképpen csak a seriff (első) bukásánál csapott arcul igazán, addig a mini "Nem félünk a farkastól - Macska a forró bádogtetőn..." jellegű drámaszálak sem keltették fel a gyanúmat eléggé. Westerntematika, mítoszrombolás, rettentő kínos, meg amit írtatok, bennem is ugyanezek fogalmazódtak meg. Zseniális film, zseniális Brando és a többi. És milyen érdekes, hogy négy évvel később újra fenekestül felforgatja Penn a westernt, teljesen másképp: vadnyugati környezetben művel valami egészen mást (eposz?), rengeteg humorral. Kezd ott lenni a kedvenc rendezőim között.

2019-05-14 15:03:08 [In Memoriam...] Fonghi #2443

Épp a minap jutott eszembe a Que sera sera... :(

előzmény: Jereváni Rádió (#2442)

Szóról szóra ugyanezt fogom tenni szuperhősök nélkül. :)

előzmény: Olórin (#57)

#22: Azért az, hogy valaki kívül hordja a gatyáját vagy öltönyben jár, nálam már súrolja a "lényeges minőségi/esztétikai különbség" határát... (még ha ez kétségtelenül a nyárspolgári konzervativizmus egy formája is)

#23: Egyetértek az epikus jelleggel. Mondjuk szerintem azok egy kicsit magasabb színvonalon sikerültek, mint az általam látott szuperhősfilmek legtöbbje. De nem vagyok benne biztos, hogy ha ma valaki írna egy Homérosz 3-at, akkor annak ugyanazt az értéket tudnám tulajdonítani, mint a 2500-3000 évvel korábbi társainak...

Nekem irtó gagyi a szuperhős-koncepció, tulajdonképpen gyerekkorom óta taszít. Valahogy valami vagy fantasy vagy sem. (Jó, ez nem teljesen kategorikus, de nagyjából ebben vélem felfedezni a dolog gyökerét). Pl. a Burton-féle Batman vagy a Sin City világa már eléggé szimbolikus és szürreális volt ahhoz, hogy működjön. A Pókember mondjuk nagyon nem.

#25 Egyetértek azzal, hogy nagyon nem szerencsés a csodavárási világkép. #38 Az azonosulás nem túl jó ellenérv, mivel ez a saját életünkkel kapcsolatban ugyanúgy problémás. Az önbizalom-önértékelés problémaköre alatt foglalkozik ezzel kábé minden általános értelmű pszichológiai mű, és csak ezzel az álpszicológiai művek 2/3-a. Ami persze az igényt hamar megmagyarázza.

Hajlok rá, hogy támogassam az általános nyugdíjkorhatár-csökkentést

(Off: Magasan van itt a színvonal.)

On:
Imádom a Dogmát, és azóta is meg-megmutatkoznak a dánok. Emellett egyre nehezebb elkülöníteni a dolgokat ezekben az országokban. Ez akár nehéz kérdés is lehetne, ha nem lenne az egyik serpenyőben egy elefánt méretű ólomtömb. Amint odateszi az ember, "ing már" a mérleg és Svédország felé lebillenve megnyugszik.

(Off: Bagoly mondom...)

Hogyan lehet ezt megtekinteni?

Ez egy érdekes meglátás. Lehet benne valami. Velem pont fordítva van. Én is ritkán járok moziba, de akkor biztos nem egy újabb uniform látványpornóra pazarlom az alkalmat.

előzmény: critixx (#56)

Ez még mindig nagyon jó. Messze több ez, mint egy szerelmi dráma. Még a mellékszereplők is annyira igazak. Nézzétek meg!

(A korábbi hozzászólásomat újraolvasva, úgy tűnik, az volt a téveszmém, hogy ez adaptáció, pedig nem.)

U.i.: Kellemes forradalmat és boldog szabadságharcot mindenkinek!

2019-03-15 11:50:01 Captain Marvel (2019) / Marvel Kapitány Fonghi (?) #36

Az élvezhetetlenül sötét, űrhajón verekedős jelenetek engem is mindig lelomboznak. Mesterműgyanús filmek egész garmadáját vágják tönkre... :D

előzmény: tomside (#35)

Elég nagy részben azokra gondoltam, mert imádom őket, de szándékosan tágítottam a kört. Egyébként Hollywoodon belül valóban az a kedvencem. Azon kívül pedig a korábban emlegetett 60-as 70-es évek, a szerzői filmek időszaka talán leginkább. De kifejezetten törekszem rá, hogy ne sztereotípiák vagy megérzések alapján válogassak, hanem viszonylag arányosan és széles spektrumon nézzek filmeket, ez csupán utólag körvonalazódik. Egyébként abban, hogy rengeteg jó filmet találjak, és kevés szirszaron kelljen cserébe átesnem, nagyon sok segítséget nyújt ez az oldal.

előzmény: csabaga (#49)

Ezt tulajdonképpen nem vitatom, de önmagában semmi esetre sem tartom meggyőző magyarázatnak.

előzmény: Olórin (#46)

Ez szigorúan véve nem érinti a gondolatmenetemet, de szívesen belemegyek, mert amúgy érdekes. Az 50-es évek olyan alkotóira gondolok, mint amilyen a nap filmje éppen. Hitchcock, Wilder, Kramer, Kazan, Zinnemann Lumet stb. alkotásai. Én nagyjából ezeket tekintem az értékes közönségfilmek központi vonulatának, mindenekelőtt Hollywoodban (ezt ritkán írom helyesen, de ebben a korban még megérdemli). Nem állítom, hogy ez megalapozott. Te nyilván sokkal nagyobb képet látsz, és rengeteg konkrét adatot is be tudsz hozni. De bennem ez az érzés alakult ki. Ahogy végignéztem az általam ötösre osztályozott filmeket, az általad említett időszakban már tele voltak inkább művészfilmekkel.

előzmény: csabaga (#42)

Ez egyfelől plauzibilis, ugynaakkor nem tökéletesen vág egybe a jelenség idődimenziójával, mivel az ilyetén filmek aranykora valahol az 50-es évek körül volt, azóta egyre inkább elszakad a közönségsiker a magasabb értéktől. A 70-es 80-as évek fordulóján már nem mondanám jellegmeghatározónak a Kramer kontra Kramereket, a 90-es években pedig már alig találkozunk hasonlókkal, ráadásul már akkor is inkább rétegesen (pl. az exploitation-jelleget továbbfejlesztő, leginkább Tarantino nevével fémjelzett irányvonal). A közösségi média (vagyis amennyire én értem ezt a fogalmat) hatása pedig csupán az utóbbi 1-2 évtizedben lehetett domináns. Tehát mindenképpen csak részleges magyarázat.

előzmény: caulfield (#39)

A zenében, a képzőművészetben és az irodalomban pár ezer évig sikerült meg-megújulni. Persze ott sem egyszer vetődött fel az ellenkezője. A technikai újdonság pedig azért nem az egyetlen eleme az mesterművek nagyságának.
Egyébként az, hogy számodra nem látszik, hogy merre lehetne még fejlődni, mérsékelten bikaerős érv amellett, hogy a legnagyobb teremtő géniuszok sem találhatják meg az útjukat. Ne vedd sértésnek, annál mindenképpen jobb érv, mintha én alkalmaznám, mert tapasztalataim szerint jobban értesz a filmekhez.

előzmény: Olórin (#35)

Igen, azért ez is ott van a háttértárban. :)

előzmény: zéel (#34)

Például: „Nem táplálok többé semmiféle reményt országunk jövőjét illetően, ha holnap a mai
fiatalság kerül hatalomra, mert ez a fiatalság kibírhatatlan, nem ismer mértéket,
egyszerűen rettenetes.” (Hésziodosz i.e. 8. század) Noha ez messze nem mondható az első nyelvemlékek közül valónak.
Tulajdonképpen azokat írtad, amiről eddig szó volt. A józan paraszt logika szerint egyre több jó filmnek kellene lennie, nem ugyanannyinak. A marketinggépezet hatásának megbecsülésénél egyébként némi óvatosságra inthet az a történelmi tény, hogy számos ennél jóval erőszakosabb eszközzel próbálták a múltban kordában tartani mind a teremtő géniuszt, mind a műveket befogadó közönséget, kétes sikerrel. Kétségkívül sajátos fondorlata a jelen (marketing) rendszernek, hogy nagyon nehezen megfogható, nehéz lázadni ellene, és ez növelheti a hatékonyságát. Így lehet egy eleme a magyarázatnak (újra a posztmodern kor tüneteként).
Egyébként a sorozatokkal kapcsolatban nem értünk egyet. Életemben nem láttam még olyan sorozatot, amelyiket odavennék a legnagyobb filmek mellé. Nyilván vannak jók, de még adott alkotó (pl. Lynch, Trier vagy Sorrentino) esetén is egyértelműen überelik a legjobb filmjeik a(z egyébként kiváló) sorozatot. Persze ez egyéni gusztus kérdése.

előzmény: MicaHiro (#24)

Az 1. pont tehát nagyjából egybevág akkor az általam írt első lehetőséggel, kicsit filmművészet eszköztárára applikálva.
A 2. pont valóban egy érdekes problémakör. Hogy valamikor a mainstream és a szellemi érték egymásnak jó barátja tudott lenni, ma ez már csak ritka kivétel. Ennek szerintem azért a stúdiók politikájánál mélyebb (társadalmi) okain is érdemes gondolkodni, és ugye a nagy közös narratívák válságával is összefüggésben lehet.
Amire viszont nem reagáltál, és ami tulajdonképpen az ellentmondás alapját jelentené, hogy az intellektus (mint olyan) elvileg egy extenzív fejlődésen ment keresztül az egész 20. század folyamán (népességszám-növekedés, földrajzi keretek kitágulása: mindenekelőtt az ázsiai és amerikai középosztály bővülésével, iskolázottság általános emelkedése), ennek hatása azonban sem a megnövekedett piacban, sem a kreatív erőforrások bővülésében nem látszik ez testet ölteni. Persze ez nyilván messzebb vezet, mint amit ennek a fórumnak ki kell bírnia, szóval azt is megértem, ha itt és most nem vitatjuk meg.

előzmény: Olórin (#19)

Nem tudom, hogy ezt mennyiben szántad nekem, de azért válaszolok. A régi korokba vágyódás eme ciklikusságának egy nagyon szép formába öntése éppen Allen Éjfélkor Párizsbanja. Általánosságban egyetértek a gondolatmeneteddel, de - mint írtam - az, hogy mennyi hulladék van - bár kétségtelenül fontos társadalmi tünet - semmiben nem befolyásolja a létrehozott valódi szellemi teljesítmények értékét. És igen, régen még a szar is jobb volt. Főleg, amikor valamiféle őszinteség és tabudöntögetéssel is párosult.

előzmény: BonnyJohnny (#17)

Igazából meglehetősen érdektelenek a szar filmek. Megnéztük, elfelejtjük, oszt heló. Szerintem az a perdöntő, hogy mennyi jó készül, illetve mennyire jó. Ez darabonként nyilván nagyon szubjektív, de nagyobb tételekben világosan kirajzolódnak tendenciák - tulajdonképpen ez az alapja annak, hogy létezik kánon, kritikusi réteg vagy éppen ez az oldal. És erősen az az érzése az embernek, hogy valahol a 60-as, 70-es évek táján volt valamiféle (egyébként nem csak a filmeknél megfigyelhető) szellemi-esztétikai kumuláció, amit azóta nem sikerül újra elérni. Ezt ugyan lehet vitatni, de az ellenkezőjét kevés értelmiségi állítaná jó szívvel. Annak fényében igazán érdekes ez, hogy közben a világ népessége bőven megduplázódott, az iskolázottság pedig rengeteget javult. Szóval egy sokkal nagyobb potenciális alkotórétegből mintha kevesebb szellemi teljesítmény nőne ki (vagy kevesebbre lenne igény - megközelítés kérdése). Más művészeteknél lehetne azzal érvelni, hogy általánosan csökkent a jelentősége, de a filmnél nagyon nehéz lenne. És eközben új, konkurens formák sem lepték el a világot, amik alapvetően szívnák el az intellektuális erőforrásokat, vagy terelnék el a figyelmet. Véleményem szerint e dichotómiában rejlik az egyébként sokak által érzett, vélt, nosztalgikus vagy túldramatizált romlásélmény valamennyire megfogható gyökere. És ezen érdemes gondolkodni. Vajon a posztmodernség (egyik) alapproblémájával kapcsolatos, hogy már nem lehet újat mondani, mert mindent elmondtak előttünk? Vagy öles léptekkel haladunk az Idiokrácia felé? Esetleg tényleg csupán történelmi (lélektani) törvényszerűség, hogy rosszabbnak érezzük a saját korunkat, és nem is érdemes vekengeni az egészen? Ezt a gondolatsort érdemes leírni? Annyian, annyiféleképp leírták már előttem, nyilván sokkal jobban...

Először tíz percig bírtam, aztán még tízig. Igyekeztem megérteni, hogy akkor ez most tulajdonképpen kinek és milyen alakú tükröt tart, de egyszerűen nem bírtam tovább az altesti sziporkaáradatot.

Aranyos ötlet volt, hogy Hackman kapta ezt a szerepet (az előzmények fényében)

A rendszerváltás utáni magyar film (a Kontroll után) második olyan darabja ez, amelyik kiérdemelte az ötöst.

Basszus, ez hiteles. Tulajdonképpen ez önmagában elég kellene legyen az ötösre, és nyilván nem független a színészi teljesítményektől, a sztoritól, a párbeszédektől, stb. Például azt az életérzést is nagyon jól visszaadja a film, ami annyira jellemző ezekre a fiatalokra, hogy minden inkább úgy történik velük, hogy küzdenek is, meg nem is, nem egyértelműen sajátja a cél, és végképp nem világos, hogy ki vagy mi az ellenség. Egy kicsit mindenki, még inkább önmaga. Közben azért ezt az árvaságot valahol mindenki megéli a posztmodern világban. Próbálom megfejteni, hogy miért nem érzem mégsem teljesen egyértelműnek, hogy zseniális...
Addig is reagálnék zéel gondolatára a "kitűnő" digitális képminőségről. Szerintem tekinthetjük ezt akár szimbolikusnak is. Merthogy ez egy ilyen világ. Ahol van fancy digitális képminőség, csak éppen attól még minden szar. (Itt most a film által ábrázolt mikrovilágról írok, kiterjesztés kinek-kinek saját gusztusa szerint...)
Mindezekkel együtt sem gondolom, hogy a film tobzódna az egyedien mai helyzetekben, jegyekben, annál ez a sztori és a karakterek általánosabb érvényűek.

2019-01-06 19:26:01 A lovasíjász (2016) Fonghi (4) #26

Magáról a filmről szólva: Egy közepesen erős, hullámzó minőségű, manipulatív elemeket nem nélkülöző alkotás. Az első részben elmesélt állattartási elvek például nagyon is alkalmasak arra, hogy olyan közönséget szólítsanak meg, akik a film témájára, koncepciójára ideológiai kereteik miatt kevésbé érzékenyek, (miközben azért a jelenetek nem feltétlenül vannak összhangban a verbálisan megfogalmazott elvekkel, de összességében elég szimpatikus, mondhatni példaértékű koncepció.) Ha ezután nem "történelmi" irányt vett volna a film, úgy ahogy azt tette, akkor talán nem is lépi át a manipuláció határait ezzel. A 15 perces töri gyorstalpaló, amely során megmondjuk, hogy mit mondanak a tudósok meg az Akadémia (mindenféle forrás nélkül), hogy ez mekkora butaság, és hogy miért mondják, elővezetjük a saját elméletünket, gyakorlatilag érvelés nélkül, erős audiovizuális érzelmi befolyásolás mellett, és még gúnyolódunk is - nos ez nem tartozik a film méltatandó részei közé.

Annyira célzottan szól ez az alkotás a címszereplőről, akit példaképként állít elénk, hogy ezzel arra sarkall, hogy róla és rólam beszéljek. Egy kicsit mindig averzióba hajló ambivalenciával viseltettem az ennyire sikeres, kiegyensúlyozott, magabiztos és önmagával elégedett emberek irányába, nyilván azért mert én nagyon nem vagyok ilyen. A frappáns sorsfordító, identitásképző történeteket (mint a kacsaverős itt) pedig kifejezetten irigyelni tudom. Eléggé hozzászoktam ahhoz, hogy ahogy egyre inkább megismerem önmagam, úgy más embereket is jobban megértek, ezért összességében van bennem némi bizonytalanság a hitelességet illetően. Az is nyilvánvaló, hogy nem egy szerény emberről van szó (sok más mellett önmagában a tény is erre utal, hogy egy ilyen film készülhetett róla). Kétségtelenül számos szimpatikus elve van Kassai Lajosnak, de igazából a gyakorlat emeli ki őt sokak közül. Pedagógiai nézetei is meglehetősen nagy hangsúlyt kapnak. Ezek - mondhatni természetesen - nem azt tükrözik, hogy kiemelkedő értékeket teremtő gondolkodó lenne, de kétségtelenül sok meglátása ül, és ezek képezhetik egy hatásos iskola alapjait. Egy gondolata megfogott, még ha nem is abban az értelemben, ahogyan azt használta: hogy nem a tanítványaiból él. Azt hiszem, hogy a köznevelés sokkal több olyan embert kellene elbírjon, akiknek nem a tanárkodás az egyetlen vagy épp a fő tevékenységük. Mindenesetre van egy tipikus és alapvető hibája tanárként: ti. hogy erősen irányít, a követésére nevel, miközben ő maga épp azáltal lett ilyen sikeres, hogy a saját feje után ment.

Végül egy ilyen film után nehéz megkerülni azt a felvetést, hogy ezeknek a hagyományokat ápoló, gyökereket kereső tendenciáknak nyugodtan lenne megfelelőbb, és akár nagyobb helye az életünkben és a nevelési rendszerünkben, ha kicsit ki tudna szabadulni a demagógiák szorításából.

Az Ördögök már volt a nap filmje. Hiba van a mátrixban.

2018-11-25 22:16:04 [Tévésorozatok] Fonghi #3387

Elrontották az Ifjú pápa végét. Karácsonykor van, és mégis nyári képet tettek be a távolodásos sablonba a bolygóról...

Ezt muszáj volt. :D Mmuszáj!

2018-10-17 12:17:34 Citizen X (1995) / X Polgártárs Fonghi (5) #11

Színész, színész, színész! A tévéfilmes jelleg és a zseniális alakítások központba helyezése (a helyszínekkel és a hazai színészekkel kiegészülve) adott egy kis magyar ízt is. A kevés, "szűk" helyszín, az immobilis kamera a hangulat építéséhez kiváló eszközök. A szovjet világ ábrázolásával kapcsolatban pedig egyáltalán nem értem a fanyalgást - annak fényében, hogy ez egy '95-ös amerikai film. Én azóta sem igazán láttam, hogy amerikaiak ennyire valid sablonok és toposzok mentén gondolkodtak volna erről a világról. Még a hatásvadász elemeket is sikerül okosan felfűzni a drámára. Sorozatgyilkos-kajtató krimiként tényleg nem egy etalon, de kezdettől fogva nyilvánvaló, hogy nem erre törekszik. Amúgy is, kit érdekel? A nyolcvanötödik film ebből a marginális témából majd biztos sokkal többet hoz, mint az előző 84... Határeset, de megkapja az ötöst.

2018-10-14 20:56:44 Bad Lieutenant (1992) / Mocskos zsaru Fonghi (4) #10

Szerintem irtó kiszámítható tucatzene.

előzmény: acidphase (#9)

2018-10-03 00:59:47 Hereditary (2018) / Örökség Fonghi (4) #67

Nagyon kínos, zavarba ejtő, hogy így el lett cseszve. Vagy hogy a felvezetés, a gondosan felépített hangulat így túlnőtt a filmen. Érdekes, hogy ez ennyire számít még ebben a posztmodern világban.

előzmény: caulfield (#66)

2018-10-01 00:25:28 Hereditary (2018) / Örökség Fonghi (4) #65

Ja, és nagyon jó a végén Joni Mitchell örökzöldje, még ha nem is ő adja elő. Vagy az ő, csak elrontja a saját számát ezzel a furi kísérettel és mímelő énekléssel? Kicsit hasonlít a hangja.

Szerk.: Közben megtaláltam, hogy egy Judy Collins nevű énekli, akinek eredetileg írta Mitchell a számot. És azt is kiderítettem, hogy miért annyira jó a suspense-zene. Ti. Colin Stetson követte el, akinek a Sarah Neufelddel közös Never Wer the Way She Was címet viselő albuma kifejezetten remekműgyanús.

előzmény: Fonghi (#64)

2018-10-01 00:23:39 Hereditary (2018) / Örökség Fonghi (4) #64

Én nem tudtam, hogy horror, amikor hozzákezdtem. Az első 40-50 percben akár még dráma is lehetett volna. Mindez miért érdekes? Mert zseniálisnak tartottam. Annyira erős volt az atmoszféra (képi és hangi világgal, alakításokkal együtt), annyira hitelesen sikerült felépíteni a karaktereket és a viszonyaikat, annyira megviselt, hogy kénytelen voltam szünetet tartani valamivel a "baleset" után. (Eközben kiderítettem a műfajt is.) És el tudom képzelni, hogy aki horrorként nézte, annak kevésbé ütött. De szépen kihozták, amit ki lehetett a lélektani oldalból. Kétségtelenül inkább ront az összképen a vége, de látva az itteni szájhúzogatást, azért is ötöst kap. Nem is tudom, hogy találkoztam-e már ilyen erős lélektani drámával a műfajban. Talán Polanskinál. Meg Aronofsky esetében, csak ott inkább fordítva van a keveredés.
caulfield: szokás szerint formába öntötted a leglényegesebb gondolatokat, ahogy más nem tudja. ezek szerint a hármas osztályzat kicsit dacból is van? vagy a kétértelműséggel az egész film is odaveszett?

Az Alien és a Terminator esetében nagyon egyetértünk, csabaga. Mondjuk a T1 azért nem ugyanazt a nívót ütötte meg, mint az A1, de ez már a rendezők személyéből adja magát. Mindenesetre ugyanoda kerültek.

előzmény: csabaga (#16)

A Manon des Sources éppúgy az egyik legszebb film, mint a Jean de Florette, aminek a folytatása. A Rettegett Ivánnak is mindkét része mestermű. A felsoroltak közül a pedig két Keresztapa-film egyaránt kiváló.

Ezek után nehéz úgy érezni, hogy az ember még érdemben hozzá tud tenni valamit... Talán külön kiemelve méltatnám a rendezést azért, mert maradt a Ford és Kazan által kitaposott úton. Azért ezt a sallangmentes, egyszerű, egyenes történetmesélést hitelesen csinálni a '90-es években nem magától értetődő. Tulajdonképpen a szememben már az is erény, ha valaki nem úszik a divatárral, és nem próbál erején felül eredetieskedni sem. Végtére, úgy is végig csak a színészekre tudtam koncentrálni. Szinte magamba akartam szívni minden momentumukat, annyira jók voltak.

előzmény: caulfield (#21)

Köszi a hozzászólásokat. Sajnos egyik filmet sem találtam meg ncore-on, de lehet, hogy majd kutatok másfele, hátha.

Olórin: Egyébként olybá tűnik, hogy félreértetted amit írtam, mert súlyos büntetést a már tettlegességig vitt pedofíliára vonatkozott.

Nem sikerült eléggé újszerű és provokatív nézőpontból megközelítenem a témát, vagy túl jól sikerült? Nem számítottam rá, hogy a kt-n masszív hallgatást kap ez a dolog. Persze offba vezet, de legalább nem a már százszor lerágott csont.

(Azért bízom benne, hogy senki nem coming outnak értelmezte a hozzászólásom :D)

előzmény: Fonghi (#79)

Jó film, letaglózó téma. Én nem hiányoltam a "másik oldalt". Nem mintha arról nem lenne érdemes beszélni, csak ezt a filmet valószínűleg félrevitte volna. Ráadásul élő emberek történetének saját néven futó feldolgozása esetében szerintem jogilag sem olyan nyilvánvaló a helyzet. De más alkotás keretei között nagyon is kíváncsi lennék egy lélekboncolgatásra.

Mindenesetre helyes, hogy a téma él, amihez e film is hozzájárul. Ugyanakkor - annak ellenére, hogy rendszeresen van szó a pedofíliáról - gyakorlatilag egyáltalán nem hallok arról, hogy hogyan próbálnak javítani a helyzeten. Pedig az elhatárolódás-undor-démonizálás bűvös háromszöge nem sokat segít az ügyek napvilágra kerülésében. Például, ha én pedofil lennék (attól még valószínűleg tudnám, hogy az morálisan helytelen), és nem akarnám, hogy a vágyaim miatt gyerekek szenvedjenek, akkor igazából gőzöm sem lenne, hogy kihez tudnék segítségért folyamodni. Hogy van-e anonim pedofilok gyűlése, vagy becsuknak-e intézetbe, ha elmondom egy pszichológusnak meg ilyesmik. Pedig a megelőzés szempontjából nyilván az lenne a jó, ha még azelőtt elkezdenék kezelni a pedofilokat, hogy elkövetnének valamit. Az már egy nehezebb kérdés, hogy mi legyen azokkal, akik már megtették ezt a gyalázatot. Mert ahhoz a célhoz, hogy minél kevesebben tegyék, minden bizonnyal jobban hozzásegít egy olyan rendszer, ahol szabadon bevallhatják, mert bizalmasan kezelik az ügyüket, nem kapnak súlyos büntetést, viszont minél jobb kezelést igen. Arról nem is beszélve, hogy az áldozatokhoz is könnyebben juthat el a segítség, ha önként vallanak az elkövetők.

A papokkal kapcsolatosan még Bubu legutóbbi hozzászólására reagálnék: ("Meglepő lehet, de sokszor nagyon jól elfér a jóság és a kegyetlenség egy lélekben. De a sok jótett nem törli el többszáz gyerek visszatérő rémálmát, fizikai és pszichikai tünetét, és a tudatot, hogy akinek elég hatalma van, azt tehet velük, amit akar.") Úgy gondolom, hogy egy ilyen ember tartós titkolózása, hazudozása és bűntudata olyan szinten nyomja rá a bélyegét az életére és kapcsolataira, hogy kevés őszinte jót cselekszik. És kérdés, hogy nem válnak-e hiteltelenné a cselekedetek, hiszen papnak lenni az egyik legjobb rejtőzködés is egyben. Ráadásul a viszonyítási alap egy potenciális másik pap, aki helyette lenne az emberek lelki vezetője, tehát a sok jóság az alapvetés.

2018-08-23 00:11:07 Coffy (1973) Fonghi (4) #1

Ez a film gyakorlatilag a '80-as, '90-es évek kiforrott toposzaival és karaktersablonaival dolgozik 1973-ban, ami elég erős. Hamar Tarantino ugrik be az embernek, és utánaolvasva ki is derült, hogy fontos forrása volt ez az ő inspirációjának. Persze ő valószínűleg többet tudna hozni, különösen a dialógusok és a fényképezés terén.

2018-08-14 18:23:16 Scarecrow (1973) / Madárijesztő Fonghi (5) #34

Teljesen igazad van a női szerepeket illetően. Én hajlok rá, hogy karakterlélektani okokat lássak emögött egy ilyen film esetében. A személyiség éretlensége, a bizonytalan identitás és általában a világgal való kiegyensúlyozatlan viszony lehet például annak hátterében, hogy nem tudják tartalommal megtölteni a hagyományosan legmélyebb emberi kapcsolatokat, és egymás - szinte gyermeki - barátságába kapaszkodnak (noha azért világosan érezhető az aszimmetria is a kapcsolatban az utódok nélküli (?) Max apaszerepét illetően).

előzmény: mimóza (#33)

A Black Mirror utolsó (4.?) évada mitől jó példa az ostoba és még az ideológia is visszataszító propagandafilmre?

előzmény: agymosott09 (#11)

2018-08-04 21:12:02 [Általános fórum] Fonghi #7520

Madárijesztő (1973)

előzmény: mimóza (#7517)

2018-07-23 21:40:24 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Fonghi #23843

"én jól tudom, ismerem már az ilyen szervezetek működését"
Kétségtelenül van forrásmegjelölés: Te. Csak most mintha hiányoznának az adatok: mik azok a konkrét szervezetek, milyen kapcsolatban, mikortól meddig álltál velük, amelynek során megismerted a belső működésüket?

--
Áthelyezve a(z) Általános fórum topikból.

előzmény: kiregro (#23841)

2018-07-23 21:04:55 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Fonghi #23838

Az érvelés hibája - amellett, hogy a mintád nem reprezentatív (felteszem, hogy kis számú embert ismersz annyira, hogy mélyen beleláss a párkapcsolatuk intim részleteibe, és azok nagy része egy adott társadalmi rétegből származik) - inkább abban áll, hogy a párkapcsolati bántalmazás általában természetéből fakadóan titokban marad. Hogy miért, arra dereng, hogy már én is láttam minimális lélektani ismeretek tükrében egész meggyőző érveléseket. Természetesen - ebből következőleg - vannak fenntartásaim azzal kapcsolatban is, hogy ez mekkora hibával becsülhető statisztikai eszközökkel.

--
Áthelyezve a(z) Általános fórum topikból.

előzmény: HejjaX (#23837)

2018-07-23 20:20:27 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Fonghi #23827

Ahhoz képest, amilyen aktivitással beleveti magát a vitákba, szerintem egész alacsony gyakorisággal személyeskedik a fórumon Olórin. Még egy kicsit meg is lepődtem ezen az előbbin. Egyébként egészen az előző hozzászólásodig, amíg nem emelted piedesztálra, védhetőnek éreztem a saját tapasztalatok relevanciáját.

Olórin: Ugyanakkor a békaperspektíva létjogosultságának kategorikus tagadásában (#7624-27) nem értek egyet veled, mert szerintem egy nagyon fontos természetes referenciát (szakszerűtlenül mondva kogníciós közeget) veszítünk ezáltal, és kiszolgáltatottakká válunk másoknak (média, ideológia...).

--
Áthelyezve a(z) Általános fórum topikból.

előzmény: csabaga (#23824)

2018-07-23 19:58:03 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Fonghi #23822

Nyugtával dicsérd...

--
Áthelyezve a(z) Általános fórum topikból.

előzmény: Kempesbaba (#23819)

Szerintem ez nem jó. Vannak ezek a külön történetek, amik önmaguk miatt kevesek, össze meg nem állnak. A főhős karaktere és sztorija elég realisztikusnak tűnik, és mutat valamit abból, hogy mi is a politika, és kik csinálják, de igazából semmi nem ragadott meg. Esztétikailag meg nem nyújt túl sokat, inkább klisék jellemzik, a színészek valamit mentenek rajta.

2018-04-24 22:36:03 The Revenant (2015) / A visszatérő Fonghi (2) #174

Két és fél órányi tiszta szenvedés.
Technikailag kiváló, láthatjuk, hogy most már milyen jól és élethűen tudnak ábrázolni mindent.
Jack London novellája, Az élet szerelme jutott eszembe. Valahogy az sokkal nagyobbat ütött nekem, pedig így utólag nem vagyok benne biztos, hogy tényleg annyival jobb ennél a filmnél. Lehet, hogy csak nem akartam ezt filmen látni. Ebbe így nem tudtam beleélni magam.

Ez tényleg megtörtént eseményeken alapul? Én sehol nem találtam erre utalást. Kicsit olyan, mintha szándékosan túlfeszített sztereotípiákra, toposzokra építkezne sokhelyütt.
Mindenesetre jó, hogy van a témában film, jó, hogy humanista hangvételben, jó, hogy minimalista, karcos, szófukar finn stílusban, és jó, hogy nem veszi túlzottan komolyan magát. És igen, a betétdalok elhelyezése, és maguk a dalok igen sokat dobtak a filmen.
Ráadásul sajátosan rámutat az egész nyugati társadalom (szerintem) egyik legellentmondásosabb eleme, az intézményesített jóság visszásságaira, embertelenségére (egy menekült példáján keresztül, de a probléma ennél sokkal általánosabb értelmű). A rendszer uniformizál, kiszolgáltatottá teszi az egyes embert, leveszi a válláról a felelősségérzet és a lelkiismeret terhét, gyakorlatilag kisgyereket csinál a tagjaiból. Nincs értelme feltenni azt a kérdést, hogy be akarunk-e fogadni százezer menekültet. Nyilván senki sem akar. Annak a kérdésnek van értelme, hogy látom, hogy 'Khaled' bajban van, és érdekel-e, meg akarom-e ismerni őt és a problémáit, akarok-e segíteni neki. Hogy akit már ismerek, azt támogatom-e, ha nehéz helyzetben van, és hogy kinek, és milyen módon tudok és akarok segíteni. A személyes kapcsolat, a kölcsönös bizalom lehet csak termékeny táptalaja barmiféle együttműködésnek, és természetesen az integrációnak is.

előzmény: ryood (#3)

2018-04-02 20:35:18 [Általános fórum] Fonghi #7392

Nagyon begyepesedett, megjátszós, hipokrita, ultrakonzervatív civilizációs dinoszaurusz vagyok, ha felháborítónak és undorítónak tartom, hogy 3 gyerekeknek szóló mozielőzetesből 3-ban volt olyan jelenet, ami konkrétan seggről szól, és kettőben ettől függetlenül fingás is?? Nem mintha ettől eltekintve sokkal magasabb nívón tűntek volna mozogni az alkotások.

2018-04-02 03:49:36 Peter Rabbit (2018) / Nyúl Péter Fonghi (1) #3

Csak annyit, hogy ha lehet, kerülje el mindenki. Noha az előzetesekből kiderült, hogy nem igazán lehet jobbakból válogatni. Legalább ebben az esetben nem muszáj majd négy évig szenvedni valamelyiktől...

2018-03-18 23:38:09 A kis Valentino (1979) Fonghi (5) #18

A főszereplőtől és a történettől látszólag elidegeníteni akaró mű legalább akkora erőfeszítéseket tesz az azonosulás elérése érdekében is. Ez egyértelműen tetten érhető a beállításokból (például többször a fiú nézőpontjából látjuk a történéseket, még ha csak rövid ideig is). Emellett szerintem egy megélhető karakter a főhős, ha nem abból indulunk ki, hogy az unalom motiválja a történet folyamán. Ez az illető saját magával teljesen elégedetlen, talán leginkább azért, mert csupa negatív motivációra kellene felépítenie az énképét, a külvilágtól inkább csak arra kap használható útmutatást, hogy milyen ne legyen, és ugyanakkor korából fakadóan már szembesült a - többek között társadalmi helyzetéből következő - realitásokkal. Nem érzi magát képesnek arra, hogy valami jelentőset tegyen, sem arra, hogy "jó" emberként éljen, megfelelve az elvárásoknak, amelyeket akár önmaga támasztana önmaga felé (gondoljunk például az édesanyjára).
Az alapkonfliktust képező lopás inkább csak a saját értéktelenségével és érdemtelenségével kapcsolatban egyébként is érzett bűntudatnak ad testet, és innentől kezdve minden további "kalandra" ez nyomja rá a bélyegét, ezért üresek, nem megéltek azok, és egyúttal egyértelmű az is, ahogy a negatív megerősítéseket (betegesen) keresi. Kifejezetten izgalmas, ahogy a belső vívódásokkal járó hangulatingadozásokhoz nem a táj vagy az időjárás, hanem a mellékkarakterek adják a "beszédes" hátteret, amely önmagában is igen értékes "körkórkép". A megvalósításban is számos méltatható elem van, de mindenképpen a szokatlan kameramunka a eszközök columna vertebralisa.
A minőséggel kapcsolatos aggályokra reagálván: szerintem ebben a filmben jelentősége van annak, hogy rossz minőségű. Nálam teljesen belefért, hogy néha a társalgások sem teljes egészében hallhatók, úgy éreztem, hogy ez simán szándékos. 1979-ben a fekete-fehérség már inkább eszköz, mint csóróság, ugye? (Ez tényleg kérdés, nem sokat értek hozzá.) Mindenesetre erősíti az újhullámos jelleget. Talán lehetséges volna úgy is gondolni a filmre, mint egy magyarabb Négyszáz csapásra, teszem azt, ahol kicsit több a keserűség, kevesebb a megváltás, és erősebb a társadalomkritikai hang, de valahogy ez a gondolatom nem annyira nyerte el a tetszésemet...

Ezt mi a halálért nem szinkronizálták?? Annyira jó lenne iskolába...

2017-08-20 20:57:07 [Általános fórum] Fonghi #7038

Az egyik kiáltozó jelen van, de ha nem baj, az öngyilkosság előtt leissza magát a nemzeti ünnepen, ami történetesen egybeesik a születésnapjával, ha már megtámogatták egy üveg imperia vodkával és két üveg leértékelt teszkós ausztrál borral. ;)

előzmény: PG (#7031)

2017-08-17 15:36:32 The Promise (2016) / Az ígéret Fonghi (?) #2

Az Ottomán birodalom úgy hangzik, mint egy túlmarketingelt bútoráruház. :D Szerintem az Oszmán Birodalomra gondolhattak az eredeti angol ismertetőben...

2017-08-16 20:53:41 Interstellar (2014) / Csillagok között Fonghi (2) #447

Boldog vagyok, hogy nem okoztam csalódást. ;)

előzmény: Mizi (#445)

2017-06-26 21:55:55 Tin Toy (1988) / Bádogjáték Fonghi (3) #3

Nehéz eldönteni, hogy tulajdonképpen miről szól. Kívánja a film, hogy belemagyarázzunk ezt vagy azt (már csak az allegória, mint műfajsajátosság okán), de nem nagyon tudnék egy konzisztens, támogatható értelmet adni neki, mivel maga az alapszitu is zavarba ejtő. Ugyanakkor nincs okom feltételezni azt sem, hogy afféle posztironikus zsebhokizás lenne.

2017-03-06 17:19:55 Mindenki (2016) / Sing Fonghi (4) #204

Nem értek egyet a hozzáállással. Nem hiszem, hogy erre volna a zsűrinek felhatalmazása. Szerintem a legjobbnak kell odaítélni a díjat (függetlenül attól, hogy ez a Mindenki-e). Minden más szempont az őszintétlenség, arrogancia, korrupció és érték(té)vesztés útjára visz. A pragmatizmus jó a hétköznapokban, de valami kis helyet mégis kéne hagyni a tiszta elveknek is, amire a szakmai díjak alkalmasak lehetnének. Persze preszközként is kiválóan működnek, csak nekem az kevésbé szimpi.

előzmény: Tenebra (#203)

2017-03-01 14:44:56 Mindenki (2016) / Sing Fonghi (4) #165

Azért az sem lenne ördögtől való, ha vennénk a fáradságot, hogy megkérdezzünk fellow művészeket, ha zenével kapcsolatos filmet rendezünk (nem olyan területről van szó, hogy Magyarországon két ember ért hozzá). Forman megcsinálta úgy az Amadeust, hogy nem lógott ki a lóláb, pedig az nem ugyanez a nehézségű terep.

2017-02-27 18:51:15 Mindenki (2016) / Sing Fonghi (4) #82

Nehéz megítélni ezt a filmet. Nyilvánvalóan nem egy realista történetről van szó, hanem, ahogy Tenebra írta, paraboláról. Az összefogás irrealitása és kidolgozatlansága éppúgy erre utal, mint az a tény, hogy egy képzett fülű zsűrinek, akik direkt a produkciót figyelik, nyilván feltűnik, hogy a gyerekek fele nem énekel. A kislány nem énekelte jól a dalt, de a rövid jelenetből nem tudtam eldönteni, hogy azért, mert nem tudja eléggé, mert más a hangfekvése, feszengett, vagy valami tényleges kizáró ok van jelen.
(A játszótéri jelenet esetében bennem felmerült, hogy az a High School Musicalt idézi meg finoman, iróniával.)

Az, hogy vitát gerjesztett, jelentheti, hogy zseniális film, éppen ezzel a szándékkal. Ezt egyrészt nem támasztja alá, hogy egyértelműen állást foglal (nem csak a végkifejlet, hanem a lelkiterror-jelenet (lentebb bővebben), és a verbálisan megfogalmazott fejlesztési célok ábrázolatlansága is ezt mutatja. Másrészt számomra nem világos, hogy miről szól ez a vita, és láthatóan sok más ember számára sem, itt sem alakult ki konstruktív kommunikáció ez ügyben.
Ahogy én láttam: A tanárnéni módszere nem éppen az őszinteségre nevelés eklatáns példája, ez talán nem igazán vitatható. Mivel a kedves igazgató(?) a film elején leszögezi, hogy mindenki LEHET kórustag, ez az egyik alapelveM, a konfliktus értelmezése lehet az, hogy igazgatói utasításra kell minden jelentkezőt felvennie az elitista, eredményorientált énektanárnak, de gyakorlatilag kiesik az az értelmezés, hogy a korszellemnek megfelelően mindenkitől elvárták, hogy reprezentatívan kórustag legyen. A másik lehetőség az, hogy a tanárnéni mindenkit hozzá akar juttatni a kórussal járó előnyökhöz, ugyanakkor igyekszik ezeket maximalizálni. Ezt a két ellentétesnek látszó szempontot egy kis hazugsággal hidalja át. Ezzel számomra ellentétben áll az, ahogy az ügy kipattanását kezeli, a szociális nyomásgyakorlás és a manipulatív kommunikáció minden eszközével (időzítés) él, ami nem tűnik összeegyeztethetőnek a mindenki érezze jól magát attitűddel.
A dologhoz hozzátartozik még egy adag arrogancia és egoizmus is, ami tanárok részéről megszokott: "nem én nem tartom elég jónak a gyerek teljesítményét, hanem a gyerek objektíven nem jó, nyilván máshol éppúgy nem fogják értékelni, ahogy én sem, tehát karoljuk fel a szerencsétlent, hadd legyen egy kis sikerélménye (az én kezemben van a sorsa, az enyém a gyerek)". Ha a gyerek tényleg rossz ebben, vajon érdemes-e a mímelésével vesződnie? Nem lehet, hogy addig foglalkozhatna olyannal, amiben tényleg jó? ("Csak én és a kórusom üdvözíthet bárkit.") Megjegyzem, nyilván az éneklést sem fejleszti a tátogás. Legalább mondta volna, hogy "addig figyelj, hallgasd".
Kétszínűséggel nehéz egyenes, kiegyensúlyozott, önmagukkal elégedett embereket nevelni, a "tátikázók" (zseniális) értéktelennek érzik majd magukat, ami egyébként meglehetős sok inhumánus és irracionális cselekvés gyökere "a pszichológia" szerint. De amitől igazán parabolisztikus lehet, szerintem az, hogy egy általános társadalmi problémára is rávilágít, ami történetesen a rendszerváltó Magyarországon jóval erősebb, mint másutt: hogy helyénvaló-e jogtalan/etikátlan előnyt biztosítani azoknak, akiket kellemetlen lenne visszautasítani. Ez gyakorlatilag a korrupció alapja. Az ő utazásukra fordított pénz valahonnan van. Lehet, hogy olyan nem tud elutazni valahová, aki viszont valóban megérdemelné. És még egyszer, egyúttal abba irányba tereli az egyént, hogy foglalkozzon valami olyannal, amiben nem lehet sikeres, miközben ki tudja, mennyi sikertől és másoknak okozott haszontól, örömtől fosztja meg őt és a társadalmat. Ilyen szempontból érdemes lenne megvizsgálni a két álláspontot képviselők koreloszlását, hogy van-e különbség a régi és az új generáció között. Az meglepne, ha tőlünk nyugatra szélesebb támogatottsága lenne a tanárnő gondolkodásmódjának. Én mindenesetre nagyon szeretném, ha minél őszintébb tudnék lenni, de kurva nehéz, azt meg kell hagyni.

2016-11-25 18:07:30 [Általános fórum] Fonghi #6760

Esetleg a 2018-as almanacban? :D

előzmény: Umberto (#6759)

2016-11-25 18:01:21 [Kritikus kód] Fonghi #1775

Régen amúgy nem volt olyan pontja a szabályzatnak, hogy: "Ne floodolj..."?

Egészen meglepett, hogy milyen jó ez a film, figyelembe véve, hogy itt meglehetős közepesen áll. Mindenképpen az egyik legnagyobb erénye a Tenebra által is emlegetett választalanság, no meg az operatőri munka, és általában a naturalista és minimalista ábrázolásmód.
Az antiwesternről pedig annyit, hogy szerintem annak ebben az országban - még ha nem is szándékoltan - elég régre visszanyúló hagyományai vannak. E tekintetben talán Móricz művei között találjuk a legnyilvánvalóbb példákat a pusztai betyárvilágról, mint a közismert Barbárok, de dereng, hogy Bródynak is van hasonló írása. Stílusosan akár easternként is hivatkozhatnánk ezekre...

2016-10-27 20:32:05 [Általános fórum] Fonghi #6720

Én tudom: cucut meg kell szépen kérni, és megváltoztatja. ;)

előzmény: CryBaby (#6719)

2016-09-23 22:46:08 Kutya éji dala (1983) Fonghi (?) #34

Az a gyanúm támadt, hogy nem egyedül láttad, ha így emlékszel a napjára... (meg az, hogy mindjárt offba kerülünk).
Egyébként baromira meg fogom nézni ezt a filmet. Rég olvastam ennyi jó hozzászólást, és nem is tudom, hogy láttam-e már ilyen mértékű megosztottságot filmmel kapcsolatban.

előzmény: critixx (#33)

2016-09-19 15:19:31 [Kritikus kód] Fonghi #1608

A periódusidőt eddig nem figyeltem meg, de én is tapasztaltam, hogy ni már, nem vagyok bejelentkezve. Legalább most már tudom, hogy nem én vagyok a hülye (vagy legalábbis egyet kihúzhatok az erre utaló jelek közül).

előzmény: Singularity8 (#1607)

2016-09-07 09:13:15 [Kritikus kód] Fonghi #1591

Ilyen ez a sóbiz. Egyik pillanatban még a csapból is te folysz, másnapra már a neved is elfelejtik. :P

előzmény: ChrisAdam (#1590)

2016-09-05 08:44:52 Spellbound (1945) / Elbűvölve Fonghi (?) #29

Hitchcock általában Hitchcock. Ha nem tud rád hatni a hangulata, akkor hagyjad. Esetleg a Rebeccával még próbálkozhatsz, az nem krimi.

előzmény: purplerain (#28)

2016-09-04 22:04:25 Interstellar (2014) / Csillagok között Fonghi (2) #442

Ide még tartozom egy kifejtett szarozással. :) Iszonyatosan hosszú, elhúzott-nyúzott. Tele van ordító butaságokkal, kezdve az alaphelyzettel (alternatív világ, ahol feltalálták a kolonizáló űrhajókat, de a fóliasátrat, üvegházat nem). Sci-fi szinten semmi újat nem hoz a sztori, viszont legalább továbbviszi az önseggnyalós sajnáljuk a potenciális magunkat egy ilyen apokaliptikus vízióban irányzatot. A dráma része pedig sablonos karakterekkel komponált hálivúdi kliséparádé. Tényleg ennyire menti a filmet, hogy volt benne néhány szép kép?

2016-09-01 13:02:11 [Általános fórum] Fonghi #6584

Szerintem már az is nagy előrelépés lenne, ha kicsit nyíltabban, őszintébben és nagyobb energiákat befektetve lépnénk fel azon dolgok mellet, amiket jónak tartunk.

előzmény: MicaHiro (#6582)

Jobb bizony. Rég láttam már, de mélyen érintett.

előzmény: csabaga (#28)

Csak úgy fél órát láttam belőle. Pacino annak idején egy árnyalatnyival jobb kéjvágyó öreguras roadmoviet fogott ki.
Kemény ez a kétdimenziós értékválság a felszínes karrierista nyárspolgáriság, és a felszínes romlott kéjencség viszonylatában.

2016-08-27 13:51:45 [Általános fórum] Fonghi #6552

Tudom. Ez pedig már igazán olyan alapvető törvény, amit semmiképpen sem lehet megkérdőjelezni. Kereslet és kínálat.
Faramuci dolog ez, hogy az ember odáig merészkedik a lélek szárnyain, hogy még az ilyen nyilvánvaló alapvetések roppant falait is megkísérli áthágni. Mi sülhet ki, ha nem ugyanazon a játéktéren játszunk? Bírót ide, ki megálljt parancsol! :)

előzmény: Olórin (#6551)

2016-08-27 13:03:00 [Általános fórum] Fonghi #6550

Talán igen, talán nem. Talán nem is lenne rá szükség, hogy százmilliónyian ugyanazt nézzék. Talán nem kapnak a megaprodukciótól sem többet, mint egy falunaptól. Nem tudom, nem akarom eldönteni, hogy lenne jó a világ, de nem érzem úgy, hogy pusztán azért, mert meg lehet indokolni azt, hogy így van, el kellene nyomnom magamban azt az érzést, hogy ez mégsem egészen igazságos. Nem tudom, hogy ez az oldala az éremnek miért lenne demagógabb, mint az általad megfogalmazott.

előzmény: Olórin (#6549)

2016-08-27 12:17:36 [Általános fórum] Fonghi #6548

Belenéztem, és az első felmerült kérdésem az volt, hogy ki a f*szom az a Dwayne Johnson??
Lehet csűrni és csavarni, igen. De azért, ha feltesszük a kérdést, hogy vajon tényleg tízezerszer többet érnek ezek az emberek, mint anyám/apám/feleségem stb., akkor ... (nem fejezem be más helyett).

2016-08-14 15:50:00 Dekalog (1989) / Tízparancsolat Fonghi (?) #9

Most jól kioktatódtunk, és így nyilván felesleges is megnéznünk, ezért nyugodtan leírhatod részletesen a cselekményt a spoiler gomb alkalmazása nélkül is...

előzmény: somogyireka (#8)

2016-08-13 20:17:17 [Általános fórum] Fonghi #6504

Szerintem törik ők a fejüket, csak halkan. Eddig még mindig a szerkesztők kerekedtek felül, és végül a ők távolították el a trollokat, nem fordítva. ;)

előzmény: csabaga (#6503)

2016-08-13 10:09:40 [Általános fórum] Fonghi #6499

gyarapodik a közösség :) khm...

Nem, egyáltalán nem baj. Jól esik látni, hogy voltak ilyenek. És akár most is elférne egy-kettő, de perpillanat úgy látszik, hogy még a szuperhősös, akciófilmes és diznis kérdések is elfogytak...

Nem egészen értem, hogy mire vonatkozik a nem baj és a tagságváltozás. "Nem érdemes ilyen közkérdéseket föltenni, mert a tagság nagy része eleve nem tudja, kikről van szó, és amúgy sem valószínű, hogy érdemi diskurzus alakulna ki" értelemben írtad?
Amúgy Garbo valószínűleg máig az egyik legismertebb név a korszakból, annak ellenére, hogy a ktn legnépszerűbb filmje mindössze 93 szavazatot nyert, a többi pedig még annál is jóval kevesebbet.

előzmény: csabaga (#10)

Egész hihetetlen, hogy ennyien tartották mindkettejüket sehonnai kakimarinak. Szerintem én Davist sem láttam fiatalon, ami persze nem jelenti, hogy ne szerepelhetett volna egész sor nagy filmben. A legjobb női szerepek viszont rendre nem is fiatalokat kívánnak, ahogy észrevettem. No nem mintha ez jelentősen másként volna férfiak esetében, csak ott kevésbé tűnik föl az embernek.
csabaga: Egy kis nosztalgia? Ha már nincsenek jó aktuális közkérdések, néhányat feltámasztasz főnixmód?

Úgy gondoltam, mikor elkezdtem nézni, hogy de jó, pont egy ilyenre van szükségem most. De alulmúlta a várakozásaimat. A folytonos butaságok és töketlenkedések mellett valóban a párbeszédek színvonaltalansága és fantáziátlansága a legzavaróbb, de legalább így koherens. No meg a teljes sablonosság.
Egyébként a propagandisztikus jelleg persze süt róla, de nem lehet, hogy az a fejezet például, hogy az egész ország elpusztulhat a saját fegyvereik miatt, esetleg sokakat elgondolkodtathat? Vagy lehet, hogy már ez is annyira sablonos, hogy habituálódtak az átlagamerikaiak?

2016-07-09 17:03:54 [Filmet keresek] Fonghi #2003

Már hogy az '50-es évek végén?

előzmény: Szoho (#2002)

2016-06-24 12:06:39 Onibaba (1964) Fonghi (5) #34

Jaja.

előzmény: tomside (#33)

Igazából kábé a legutóbbi 50 komment erről szólt ;). A dolog lényege, hogy megjelennek a kedvenceid meg azok, akiket a legtöbben követnek. Ha mindenkit látni akarsz, akkor az összesre kattintasz. (Egyébként úgy sem mindig stimmel minden szám, de az bonyolult).

előzmény: fgy (#11228)

Focis film, amiben a nézését meg a járását -t éneklik?? Hát ez nálam tuti befutó. Felveszem a bakancslistámra a Barbie-maraton mellé.

2016-05-25 11:28:26 [Általános fórum] Fonghi #6440

Viharszagot érzek...

2016-04-28 22:46:54 [Kritikus kód] Fonghi #1485

Detto

előzmény: dikalosz (#1482)

2016-04-25 21:16:05 [Kedvenc lemezek] Fonghi #527

Ja, jó szám, de azért részemről egy Helter Skeltert vagy While My Guitart biztos nem überel. Az is igaz, hogy általában a szövegekre nem nagyon szoktam figyelni, de a Beatles esetében pont gyakran teszek kivételt.

előzmény: nihil Velvet (#520)

Ez de jó közkérdés volt!

2016-04-23 21:44:16 [Kedvenc lemezek] Fonghi #518

Nekem az akkezdet phiai tűnt a leggyengébb láncszemnek, de annyira nem ismerem. A Mansont konkrétan nem ismerem, de gyanítom, hogy nem lenne favorit, és valóban, a Californication sem annyira. A többi kimondottan jó, sőt akár zseniális, szerintem. Elég széles spektrumú merítés kor és stílus tekintetében is. A Whiteról melyik a kedvenc számod?

előzmény: nihil Velvet (#517)