Fonghi

Már nincsen történeted, helyette árnyképként vannak apró történeteid, másokkal, hiszen ez teszi... valóságossá?
Nincs világ és nincs világod sem, de minden találkozás azért létrehoz egy világot, ha megvan rá az érzékenységed. Ezek által valahogy visszaemlékezünk arra, amikor még volt világ. Időről időre egymásba kapaszkodunk, hogy ezt meg tudjuk tenni. Most, hogy már nem a halál kopogtat, hanem az elmúlás vár türelmesen... A világnak talán a múlt, jelen és jövő oszthatatlansága, az idő miatt voltunk részei, mielőtt csak mi (én) lettünk... ?

Nyomasztó volt, de sablonos és nem adott sokat. Ja, és a színészeket sem éreztem kimagaslónak.

Megnézés nélkül tényleg semmi értelme belemenni, hogy hiteles-e, ez ennyire egyszerű, szót sem érdemes rá fecsérelni. Nem attól hiteles, mert a film objektivitásra törekszik, hanem attól, hogy egyszerűen nincs elgondolható alternatíva a két család történetére vonatkozóan. Ritka élmény, hogy egy film befejezése hozzáad az értékéhez, de itt megtörténik. A hatalom és a tömeg felelőssége viszonyának minden konteószag nélküli, általánosított megfogalmazása méltó és továbbgondolásra hívó végkicsengés.

Sziasztok! Van ötlet, hogy honnan szerezhetem meg?

Jó régen láttam már ötzsepis filmet. Tök hetvenes évek volt, a legjobb fajtából. Nekem most Aronofsky főműve, de idővel újranézem, és akkor majd biztos nem így fog tűnni.

Ezért a kommentért önmagában megérte volna megnézni a filmet. Meg persze mindazért, ami benne foglaltatik.

Az a baj, hogy annyira túlzottan nyomasztó és titokzatoskodó volt az elejétől, és annyira kavargatta a fiúkat, hogy engem olyan vágányra terelt ebben a metoo belengte világban, ami talán nem volt produktív a recepció szempontjából. Azt hiszem, hogy az atmoszféra megteremtésében a zenéké a főszerep, hiába a sok más méltatható elem. A diszkóvillanásos foszlány nyilvánvalóvá tesz annyit, hogy itt egy (utóbb?) nagyon megterhelt kapcsolatról van szó, amire a visszaemlékezésben a szeretet-gyűlölet vád-önvád összemosódása jellemző. Ez érthetővé teszi az alaphangulatot, de talán még így is túlzottan kiüt a filmből a jelenet ahhoz, hogy tartható legyen a St4nt0N által megfogalmazott megfejtés önmagában. Szóval picit kényelmetlenül érzem magam a filmmel kapcsolatban.

Nem volt minden pillanata hiteles. Kis híján azt hittem, hogy megnő a film, mert arra gondoltam, hogy az osztálytársait tanítja vásárolni, s ilyenek. Már kezdtem volna ámulatba esni a pedagógiai szemléleten, de nem. Ezek a random cimborázások gyerekek és felnőttek között rengeteg nukleáris családi bezárkózás előtti (?) társadalomból való filmben megjelennek. Nem tudom, ez a megfelelő közegben tényleg ennyire evidens volt-e, de összességében imádom nézni ezt az utcán élő, városban is falu típusú, talán az olasz neorealizmussal leginkább kibontott közösségi életet.

Nem tudom, hogy ez mi volt...

Nem ilyen egy jó film. Nyilvánvalóan politikai célú. Az, hogy az EU és a NER kritikája között táncol, többféleképp, eltérő előjellel értékelhető, de tulajdonképpen egyik esetben sem állít semmi előremutatót. Nem tudom, egy németnek pl. mennyi újat hoz, nekünk nyilván nem sokat, mondhatni elcsépelt. Nekem kicsit hiteltelen ez a túlzottan individuumok, "hősök" köré szerveződő történetmesélés, ami eléggé vissza is üt ott, ahol Orbánt valami zseniális, virtuóz bábjátékosnak kiáltják ki, aki mindenkit megvezet, meg hogy maguk a kritikus politikusok is beleragadnak egy ilyen hadi retorikába. Vannak benne inkorrekt momentumok, mint Magyar Bálint "szociológus szakértő". Vannak erényei a filmnek. Az, hogy az EU-támogatások maffiaállamba csatornázását az ásványkincsek bázisán működő rezsimekhez hasonlítja, méltánylandó, de persze messze nem elég bátor ahhoz, hogy beismerje, hogy ez egy neokoloniális szisztéma, és ebbe az Afrika-modellbe gyakorlatilag kódolva vannak az Orbán Viktorok. Jó, hogy megjelenik az a gondolat, hogy Orbán világosan meg szokta fogalmazni politikai elveit, ezzel párhuzamosan az illiberális demokrácia hangsúlyozása. Az, hogy a nyílt szabadságellenesség ilyen népszerű, engem teljesen padlóra küldött annak idején, és hát nem nagyon volt azóta sem lehetőség felkelni. Viviane Reding tök szimpinek tűnt, de amellett sem mennék el, hogy ez a Daniel Freund kétségtelenül rászánta az időt, és végigjárta a köröket. Nem hinném, hogy a mi politikusaink között sokan vállaltak volna be egy csöviszállót a COVID közepén, és ugye ez nem is egy közvetlen önfényező pr-kampány része. Összességében senkinek nem javaslom, hogy erre a filmre fecsérelje az idejét.