von Schatu

Csak adja az Isten, hogy most szóljon is valamiröl, és akkor minden fasza lesz.

Felgyújtották a Kyoto Animation stúdióját, 33-an meghaltak.
Borzalom!

Végzett, bár nem gyakorló hangmérnökként kiváncsi voltam hova fut ki a vita, de úgy fest, hogy elült. Mindenesetre mindkét oldalon voltak igazságok is meg tévedések.

A kérdésed amúgy nem egykönnyen megválaszolható.
Produkciós oldalon nem szabad elfelejteni, hogy kb. 2000 óta elvétve találsz olyat, amit nem digitálisan rögzítenek. Egész egyszerűen azért, mert sokkal könnyebb vele dolgozni. Ugyanakkor számtalan olyan analóg masinát használnak menet közben (eq, kompresszor, reverb, szummázó), aminek lehetetlen a hangját rendesen visszaadni digitálisan. De a végeredmény MINDIG digitális lesz, ami aztán bakelitre kerül az is.

Fogyasztói oldalon más a helyzet, itt a digitális technikai szempontból egyértelműen jobb. Az analóg adathordozók számos olyan techinkai korláttal rendelkeznek, ami a digitálisban nincs meg. Itt inkább az van, hogy az analóg MÁSHOGY szól. Ezzel nincs is baj, aki ezt szereti, lelje benne az örömét, de sajnos sok audiofil (akik között sajnos rettenetesen nagy a félinformáltság, tisztelet a kivételnek) ebből valami féle presztízst csinál, hogy csak az analóg, vagy semmi. Legnagyobbakat azon röhögök, amikor valaki bedigitalizálja a bakelitlemezt 24/192-vel, ami abszolút overkill, és felteszi a youtube-ra, ami durván komprimál. Majd a kommentelők ott áradoznak, hogy ez mennyivel tisztább így, és hogy éljen az analóg, miközben digitális fájlt hallgat! Optimális körülmények között egy CD minden szempontból köröket ver a bakelitre (zajszint, dinamika, stb).

Amit meg a 90-es évek zenéiről írsz, az meg inkább a zeneipar átalakulásához köthető mint magához a technikához. Egyrészt a mai olcsó, jó minőségű digitális eszközök bárkinek lehetővé teszik, hogy olyan felvételt csináljon otthon, amit korábban csak nagy stúdiókban lehetett, jó sok pénzért. Ugyanakkor ez tönkretette a nagy stúdiókat, ahol számtalan jól képzett, innovatív gondolkodású ember dolgozott, és olyan produkciókat csináltak, ami pénz és időigényes volt, viszont elképesztő eredményeket produkált. És akkor a 90-es években induló Loudness Warról még nem is beszéltünk.
A hangmérnöki munka csúcspontja egyértelműen a 80-as évek, és nem véletlen, hogy jön vissza.

Valóban elszomorító az Odeon megszünése (még ha engem nem is érint közvetlenül, mert 12 éve nem élek otthon), de mielött ezt fene nagy magyar sajátosságnak tekintenénk, hadd jegyezzek meg valamit:

Az Amazon kb. két éve beszüntette a DVD kölcsönzöjét a Lovefilmet, ahol egész jutányos összegért lehetett meglepöen nem modern mainstream darabokat kikölcsönözni (kevésbé ismert Kurosawák, hollywodi klasszikusok a 30-as 40-es évekböl, Ulrich Seidl filmjei, hogy mást ne mondjak). Azzal indokolták, hogy az emberek egyre kevésbé kölcsönöznek, és egyre inkább online néznek filmeket, ami valahol érthetö. Bíztattak is, hogy csatlakozzak a Prime-hoz, merthogy évi 49 euróért ennyi meg ennyi filmet nézhetek online. A baj csak az, hogy a Lovefilm kínálatának 80%-a rohadtul nem elérhetö a Prime-on. Csatlakozzon a f*szom akkor!

Szóval ha az Amazon sem tudja vagy hajlandó ezt megoldani, akkor az Odeontól tényleg nehéz lenne elvárni.
Persze támogathatná a magyar állam, de ilyen alapon támogathatna ilyesmit a német állam is, és itt sincs se híre, se hamva ilyesminek.

Nem vagy egyedül!

Szuper vagy, köszi!

Az Aimless Bullett állítólag az egyik legnagyobb koreai klasszikus. Igazi neorealista alkotás.

Wow, Arany Pálma Bong Joon-hónak!
Már jól indul a napom :)
Alig várom a Parasite-ot. Amúgy is, mert Bong az egyik kedvenc rendezőm, de így még inkább.

Na ja, Magyarország jobban teljesít az illiberális demokrácia eklatáns példájaként. Demokrácia ugyan, mert elvileg a nép szavazta meg a vezetöket, de rendesen sérülnek a liberális jogok.

A kifejezés rohadtul nem oximoron, ugyanis a demokrácia és a liberalizmus két teljesen eltérö dolog.

A demokrácia egy hatalomgyakorlási módszer, ahol a nép választ meg vezetöket vagy közvetlenül (lásd régi görögök) vagy közvetve (lásd a mai parlamentáris demokráciákat).

A liberalizmus meg egy társadalmi elv, ami magába foglalja többek között a jogegyenlöséget, a vallásszabadságot, meg még számos, a felvilágosodás során elötérbe került társadalmi értéket. De ennek semmi köze ahhoz, hogy hogyan választják meg az ország vezetését.

Mivel a mai demokráciák döntö többsége liberlális demokrácia, ezért hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a kettö ugyanaz. De, ahogy agymosott09 írta, elég csak az athéni demokráciára visszatekinteni, ahol csak a felnött, szabad, egészséges férfiak szavazhattak, akik a lakosság kb. 30%-át tették ki.

A demokratikus diktatúra az oximoron, vagy a liberális elitizmus.

Star Wars ide, Endgame oda, nekem EZ az év legfontosabb trailere, még akkor is ha ezen a kontinensen jó eséllyel csak jövöre lesz látható.