von Schatu

Épp most néztem meg az Illang: The Wolf Brigade című filmet, mely ennek az élőszereplős újragondolása, és ide tévedve meglepődve tapasztaltam, hogy egy árva sort se írt erről a filmről senki. Pedig egy igazi kis ismeretlen gyöngyszemről van szó, ami nem is csoda, tekintve, hogy mennyire elismert emberek alkották. A rendező Hiroyuki Okiura, a (későbbi) Levél Momónak a rendezője, illetve a Record of Lodoss War animációs rendezője. A forgatókönyvíró Mamoru Oshii, a Ghost in the Shell megalkotója. Az animációs rendező Kenji Kamiyama, a Ghost in the Shell sorozat rendezője. A zenéért meg Yoko Kanno és akkori férje Hajime Mizoguchi felelnek. Nem semmi névsor, ennek ellenére ez a film ritkán áll a beszélgetések középpontjában. De lássuk csak mit is sikerült összehozniuk.

A történet szerint a második világháború utáni alternatív Japánban vagyunk, ahol a városi terror megfékezésére egy különleges szervezetet, a "Városi Rendőrséget" hozták létre. Ez amolyan félkatonai egység, tisztességesen felfegyverezve, és a feladatuk a köztársaság-ellenes csoportok felszámolása. Egyik tagjuk, Kuze, egy bevetés alkalmával képtelen lelőni egy fiatal lányt, aki septiben felrobbantja magát. Az eset mind szakmailag, mint emberileg megviseli. Kapcsolatba kerül a lány nővérével, és furcsa viszony alakul ki közöttük. Azonban egy ilyen közegben, ahol a különböző csoportok küzdenek egymással a hatalomért, semmi sem az, aminek látszik.

Kezdjük azzal, hogy a film eléggé sötét és lehangoló. Ezt semmiképpen nem javasolnám gyerekeknek megnézésre, mert olyan messze áll a Ghibli világától, mint Makó Jeruzsálemtől. A szintén kiváló Perfect Blue-val egyetemben ez lenne az a film, amit azoknak mutogatnék, akik szerint az animék mesefilmek. Ez egy kőkemény politikai thriller, annak minden szépségével. A borongós hangulathoz a remekül adagolt, csavaros sztorin túl a kiváló animáció és a csodálatosan melankolikus zene is hozzájárul. Mizoguchi csellódarabja a film végén igazán hátborzongató. Egy szó, mint száz, remekül van megcsinálva, de a Jin-Rohnak van ezen felül egy olyan erénye, amivel semelyik másik általam ismert rajzfilm – legyen az japán vagy nyugati – nem rendelkezik.

Ami ezt a filmet ugyanis az összes többi animétől megkülönbözteti, az a valósághűsége. Akár a helyszínek, akár az emberek, akár a beállítások, mind-mind olyan, mintha élőszereplős film lenne. Sok remek anime van, ami rengeteget profitál abból, hogy az animációval olyasmit lehet alkotni, ami normál filmmel lehetetlen, de ezáltal egy percre sem lehet elfelejteni, hogy animációs filmet néz az ember. A Jin-Roh azonban kivétel, itt teljesen el tudtam tőle vonatkoztatni, hogy rajzfilmmel van dolgom, ami számomra egyedi alkotássá teszi az animációk világában.

Utólag visszanézve érezhették ezt az Illang alkotói is, amikor úgy döntöttek, hogy feldolgozzák. Csak míg az egy korrekt film (egy nem túl optimális lezárással), ez egy remekmű!

Korrekt, bár nem túl fantáziadús élöszereplös feldolgozása a Jin-Rohnak, mely szerintem az egyik leginkább alulétékelt anime gyöngyszem. Hüen is követi a film az animét, kivéve a végét, amit sikerült - fogalmazzunk így - kevésbé optimálisra kreálni.

Azt viszont mindenképp az alkotók jó ízlésének tudom be, hogy hajlandóak voltak kiköhögni a jogdíjakat, és - legalább részben - beemelni Hajime Mizoguchi és Yoko Kanno fantasztikus betétdalát!
Enjoy!

Nahát, ez a 150. leosztályozott animém az oldalon! Jó kis film volt, lehetett volna sokkal rosszabb is.

A sztori eléggé katyvasz, ilyen poszt-apokaliptikus világba helyezett, fantasy jellegü izé a Kis Hableány meséjére felhúzva. Gyanítom, hogy nem lesz mindenki kedvence (a la Fireworks), de egynek elmegy. Viszont a produkció kiváló, a jelenetek lebilincselöek, gyönyörü a látvány, és fülbemászó a zene. Ezek nem is annyira meglepö dolgok, tekintve, hogy a stúdió (Wit), a rendezö (Tetsuro Araki) és a zeneszerzö (Sawano Hiroyuki) azok, akik sok szempontból naggyá tették az Attack on Titant!

Aki megelégszik az egyszeri szórakozás élményével, de szerette az Attack on Titan lélegzetelállító dinamikáját, azoknak érdemes tenni vele egy próbát!

Ezt légyszi vegyétek fel az animék közé!
Köszi!

Nálam ez jött össze, a doksikat az elsö körben kihagytam, viszont valamivel több Kelet-Ázsiát pakoltam bele, mert elfogult vagyok. Használd bátran, ha valami tetszik!

Modern idök
Elfújta a szél
Casablanca
A vihar kapujában
Psycho/N-NW/Vertigo/Rope/Hátsó ablak (nehéz választani)
Ének az esöben
Híd a Kwai folyón
12 dühös ember
Arábiai Lawrence
A jó a rossz és a csúf
A keresztapa
Száll a kakukk fészkére
Az ötödik pecsét
Alien
Star Wars
Macskafogó
Cinema Paradiso
A bárányok hallgatnak
Forrest Gump
Ponyvaregény
Huozhe (Élni)
Mátrix
Oldboy
A mások élete
Your Name

Jó kérdés, szerintem mindkét kritériumnak meg kell felelni, kiváltképp, ha kezdök kiokosításáról van szó. Jó pár nagy klasszikussal az a baj, hogy csak filmtörténeti kontextusban lehet igazán a nagyságukat felfogni, amihez bizony elöismeret kell. Egy kezdö filmrajongó két okból sem fogja érteni mi a nagy truváj A patyomkin páncélos vágásában vagy az Aranypolgár elbeszélési szerkezetében: egyrészt mert nem ismeri, hogy mihez képest új, másrészt nem hat neki újnak, mert 40-60-90 éve azt használják, amiket ezek lefektettek. Ezért szerintem fokozatosan kell az infót adagolni, és elsö körben élvezetes remekmüveket kell eléjük rakni, hogy legyen kedv továbbhaladni.

Ilyen szempontból pl. az Aranypolgárt vagy a Nyolc és felet eltenném késöbbre, de egy Keresztapa, Volt egyszer egy vadnyugat simán mehet. És igen, a közelmúlt remekeit is bele kell venni, ne kövessük el azt a hibát, hogy megállunk 1975 elött! (Ponyvaregény, Shawshank, mint közelmúlt, lassan 30 éves :D)

Végezetül tudom, hogy kapom majd az ívet emiatt, de ebböl a szempontból tökéletes müsor volt A hét mesterlövésze! Puzsér olyan amilyen, és sok tárgyi tévedését látni, ha már tapasztaltabb az ember, de remekül rá tudja rakni az embert a filmrajongó pályára. Saját tapasztalatból mondom.

Tüzparancs

Sose értettem, hogy ez a film miért van ennyire mellözve! Azontúl, hogy meglépi azt, hogy kinyírják a kurva kemény Steven Seagalt úgy 40 perc után, gyakorlatilag az akciófilmek állatorvosi lova, amiben a gépeltérítéstöl, a gépre való feljutáson, a geci nagy vegyifegyverre kötött bomba hatástalanásán és a tüzharcon át a gép lerakásának problémájáig minden benne van. Ráadásul meglepöen "okos" akciófilm, mivel a játékidö 90%-ában nem lönek, hanem problémákat oldanak meg csendben, hogy a terroristák észre ne vegyék. Az egészre pedig David Suchet teszi fel a koronát, mint arab terrorista.

Amióta elöször láttam, és az nem tegnap volt, az egyik kedvenc akciófilmem!

:D
Akár egy Lou Reed biopicnél. Saját szájából hallottam, hogy amikor elkezdett gitározni, elment egy tanárhoz, hogy mutassa meg neki, hogy milyen akkordokból áll valamelyik dal, már nem tudom melyik. A tanár megmutatta, mire Reed megköszönte, majd felállt, és nem járt többé gitártanárhoz :-))

Köszi az infót!

Ezeknek egy részét én már láttam, a kedvencem (a Rashomon mellett nyilván) messze az It's a Summer Film! Bájos-vicces kis szerelmeslevél a filmkészítéshez, feltétlenül ajánlom!

Emellett még kiváló a Time of Eve, ha valaki Asimov-beütésü sci-fire vágyik; az Under the Open Sky, ha valaki a drámákat részesíti elönyben; a Patema Inverted, ha valaki könnyed animére vágyik; és a Sumodo, ha valaki a szumó világába akar betekintést nyerni!

Menjetek, és nézzétek, remek lehetöség!

Ehhez adjátok légyszi hozzá az anime taget!
Köszi!