von Schatu

Tapasztalat: 3003 film
Kompetencia: 12 film
Súly: 3303
Regisztráció: 2011. május 15. (8 év, 6 hónap)
Kedvencnek jelölték: 17 user

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1981
Lakhely: Németország

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
A birodalom iskolája
 
4 2019-10-22 4,0
(12)
When the Day Breaks
 
3 2019-10-21 4,0
(29)
Der Fuehrer's Face
Donald Duck in Nutzi Land
3 2019-10-21 4,0
(79)
Gemini Man
 
3 2019-10-20 2,7
(29)
Room 237
A 237-es szoba
3 2019-10-02 3,5
(21)
The Bride
 
3 2019-10-02 ?
(6)
One Breath Around The World
 
4 2019-09-18 4,4
(25)
A martfűi rém
Strangled
4 2019-08-29 3,7
(406)
Den skyldige
A bűnös
4 2019-08-27 4,1
(315)
Gisaengchung
Élősködők
5 2019-08-25 4,5
(108)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

+1

előzmény: tomside (#13075)

2019-09-22 20:52:57 Yesterday (2019) von Schatu (?) #26

Van benne némi igazság, én sem azt mondom, hogy nem történt erózió az elmúlt 20 évben. De ez a videó is egyoldalúan mutatja be a problémát, és ezért nem teljesen cáfolja az állításomat. Hozok pár példát:

1. Nem veszi vigyelembe, mint ahogy sokan mások sem, hogy ami 20-30-50 év után fennmaradt, az a saját korának is a csúcsteljesítménye volt. Érdemes egyszer végighallgatni egy Billboard Hot 100 listát a 60-as évek bármelyik évéböl, hogy az ember lássa mennyi szemetet gyártottak akkoriban is. A mai szemét azért szúr szemet, mert még nem volt ideje kiválasztódni.

2. Ha már a zenei komplexitás csökkenését vesszük alapul, akkor mondjuk kezdhetnénk azzal is, hogy mennyire gagyi a Beatles mondjuk Wagnerhez meg Sztravinszkijhoz képest, amit a saját korának igényes zenekedvelöi hallgattak. Mellesleg a Beatles pont azáltal lett naggyá, hogy szakított a rock and roll ipar addigra egy évtizedes posványából, ami addig használta a 12-bar bluest, míg már nem lehetett mit kezdeni vele. Ráadásul a Beatles kísérletezö korszakát veszi alapul, amikor nem befutniuk kellett, hanem már azt csinálhattak, amit akartak. Tudod milyen korszakos müvel futottak be? She loves you, yeah! Yeah, yeah, yeah!... Szóval bele lehet kötni.

4. Elmerülhetnénk azon is, hogy a Beatles mennyire nem tartana ott ahol George Martin hangmérnöki zsenialitása nélkül (khm, Eleanor Rigby vonósai?), de ez tényleg nagyon messzire vezetne.

3. Max Martin felhozása a kreativitás csökkenésére azért szar példa, mert ö például alig használja a korábban említett I-V-vi-VI akkordmenetet, ami közös a Despacitóban és Katy Perryben. Lásd ITT. És valóban, ha meghallgatsz mai füllel egy Backstreet Boys vagy Britney Spears számot, hallhatod, hogy drasztikusan máshogy szól, mint a mai tucatslágerek.

5. Hangmérnöki szemmel nézve a nem a 60-as, hanem a 80-as évek volt az abszolút csúcspont, és tapasztalni olyan tüneteket, hogy jön vissza az a hangzásvilág (Pl. Carly Rae Jepsen E.mo.tion albuma).

6. A stúdiók azért mennek biztosra a slágerekkel, mert a mai üzleti környezetben ha egy dal nem kap rengeteg Youtube vagy Spotify like-ot, vagy mittudoménmit, egész egyszerüen nem kapnak belöle semmi pénzt. Sajnos ki kell jelenteni, hogy a manapság senki nem akar fizetni a zenéért. Mert azért lássuk be, a Spotifyból nem fognak meggazdagodni. Ráadásul, mivel a jó minöségü felvételhez szükséges kellékek ma a töredékébe kerülnek, mint 20 éve, bárki a saját garázsában képes slágert csiholni. Szóval mi magunk és a smucigságunk is a probléma része, ha nem készülnek idöigényes mestermüvek.

6. Én ammellett is érvelnék, hogy a mai popzene azért lett egysíkú, mert rock alapról (komplex melódiák), hip-hop alapra tért át, annak az elönyei (komplex, társadalmi igényü szövegek) nélkül.

7. A legfontosabb dolog, amit pedig szinte soha nem emlegetnek, és ez az eredeti kommentem fö témája is, hogy ami egysíkúvá vált az a mai rádióban hallható popzene. Aki ez alapján itéli meg nagy általánosságban a zenét, azt csak sajnálni tudom. Ez kb. olyan, mint állandóan a Mekibe járni, és panaszkodni, hogy egyszerü a menü. Tessék már venni a fáradságot, és kikukucskálni az ablakon!

A zene köszöni jól van!

előzmény: Bubu (#21)

2019-09-22 16:38:22 Yesterday (2019) von Schatu (?) #18

Ó, közel sem! Vagyunk jó páran, csak a háttérbe burkolózunk, mint a sötétben bújkáló ellenforradalmárok :D
Én azonban néha színt vallok, és ilyenkor jönnek az ehhez hasonló kommentek! Ha másnak csak fele annyira gazdagítja az anime az életét, mint az enyémet, már megérte.

előzmény: Bogár Bence (#17)

2019-09-22 15:10:41 Yesterday (2019) von Schatu (?) #16

Mehet off-ba, ha úgy itélitek meg, de azért hozzászólnék ehhez a "régen minden zene jobb volt / nincs új ötlet a zenében" tematikához.

Elöször is az, hogy régen minden zene jobb volt, az alapvetöen nem igaz. Vannak ugyan korszakok, amikor valóban változatosabb volt a zenei kínálat, és több volt az ötlet (60-as vége / 70-e eleje, valamint 80-as vége / 90-es eleje). Ez látszik például abból is, hogy milyen gyakorisággal változnak a slágerek a Billoard Top100 élén. 14 hét Despacito...hát izé! Meg az is igaz, hogy sokszor a producerek nem vállalnak zenei kockázatot, és repetitív módon készítik a slágereket (I-V-iv-IV akkordmenet ugyebár). De nekem minden évben sikerül pár remek albumot találnom, ami üdítöen új, vagy akár régebbi dolgok kreatív újragondolása. Mindig vannak új, érdekes zenék, és az ember elöbb-utóbb bele is futhat, ha letér a rádiók alkotta ösvényröl.
Az pedig, hogy nincs új ötlet a zenében meg még kevésbé igaz, csak jó helyen kell keresni. És itt térnék rá a kommentem reklám részére, hogy aki nem talál semmi újat a mai nyugati popzenében, az vegye a fáradságot, és nézzen animét. Nem is kell hogy szeresse, pusztán azért, hogy új zenészekröl értesüljön, akikkel érdemes foglalkozni. Az anime zeneipar legjobbjai, mint Yoko Kanno, Yuki Kajiura, Sawano Hiroyuki, vagy Susumu Hirasawa olyan mennyiségü és minöségü zenét produkáltak az elmúlt két évtizedben, hogy a nyugatiak a lábuk nyomába sem érhetnek. Ráadásul egyik sem valami régi sláger újramelegítése.
Szóval kalandra fül!

előzmény: hhgygy (#15)

2019-08-14 07:24:13 [Hamarosan a mozikban!] von Schatu #6425

Csak adja az Isten, hogy most szóljon is valamiröl, és akkor minden fasza lesz.

előzmény: ChrisAdam (#6423)

2019-07-15 10:11:09 [Általános fórum] von Schatu #7932

Végzett, bár nem gyakorló hangmérnökként kiváncsi voltam hova fut ki a vita, de úgy fest, hogy elült. Mindenesetre mindkét oldalon voltak igazságok is meg tévedések.

A kérdésed amúgy nem egykönnyen megválaszolható.
Produkciós oldalon nem szabad elfelejteni, hogy kb. 2000 óta elvétve találsz olyat, amit nem digitálisan rögzítenek. Egész egyszerűen azért, mert sokkal könnyebb vele dolgozni. Ugyanakkor számtalan olyan analóg masinát használnak menet közben (eq, kompresszor, reverb, szummázó), aminek lehetetlen a hangját rendesen visszaadni digitálisan. De a végeredmény MINDIG digitális lesz, ami aztán bakelitre kerül az is.

Fogyasztói oldalon más a helyzet, itt a digitális technikai szempontból egyértelműen jobb. Az analóg adathordozók számos olyan techinkai korláttal rendelkeznek, ami a digitálisban nincs meg. Itt inkább az van, hogy az analóg MÁSHOGY szól. Ezzel nincs is baj, aki ezt szereti, lelje benne az örömét, de sajnos sok audiofil (akik között sajnos rettenetesen nagy a félinformáltság, tisztelet a kivételnek) ebből valami féle presztízst csinál, hogy csak az analóg, vagy semmi. Legnagyobbakat azon röhögök, amikor valaki bedigitalizálja a bakelitlemezt 24/192-vel, ami abszolút overkill, és felteszi a youtube-ra, ami durván komprimál. Majd a kommentelők ott áradoznak, hogy ez mennyivel tisztább így, és hogy éljen az analóg, miközben digitális fájlt hallgat! Optimális körülmények között egy CD minden szempontból köröket ver a bakelitre (zajszint, dinamika, stb).

Amit meg a 90-es évek zenéiről írsz, az meg inkább a zeneipar átalakulásához köthető mint magához a technikához. Egyrészt a mai olcsó, jó minőségű digitális eszközök bárkinek lehetővé teszik, hogy olyan felvételt csináljon otthon, amit korábban csak nagy stúdiókban lehetett, jó sok pénzért. Ugyanakkor ez tönkretette a nagy stúdiókat, ahol számtalan jól képzett, innovatív gondolkodású ember dolgozott, és olyan produkciókat csináltak, ami pénz és időigényes volt, viszont elképesztő eredményeket produkált. És akkor a 90-es években induló Loudness Warról még nem is beszéltünk.
A hangmérnöki munka csúcspontja egyértelműen a 80-as évek, és nem véletlen, hogy jön vissza.

előzmény: budaik (#7925)

2019-07-03 16:31:52 [Általános fórum] von Schatu #7878

Valóban elszomorító az Odeon megszünése (még ha engem nem is érint közvetlenül, mert 12 éve nem élek otthon), de mielött ezt fene nagy magyar sajátosságnak tekintenénk, hadd jegyezzek meg valamit:

Az Amazon kb. két éve beszüntette a DVD kölcsönzöjét a Lovefilmet, ahol egész jutányos összegért lehetett meglepöen nem modern mainstream darabokat kikölcsönözni (kevésbé ismert Kurosawák, hollywodi klasszikusok a 30-as 40-es évekböl, Ulrich Seidl filmjei, hogy mást ne mondjak). Azzal indokolták, hogy az emberek egyre kevésbé kölcsönöznek, és egyre inkább online néznek filmeket, ami valahol érthetö. Bíztattak is, hogy csatlakozzak a Prime-hoz, merthogy évi 49 euróért ennyi meg ennyi filmet nézhetek online. A baj csak az, hogy a Lovefilm kínálatának 80%-a rohadtul nem elérhetö a Prime-on. Csatlakozzon a f*szom akkor!

Szóval ha az Amazon sem tudja vagy hajlandó ezt megoldani, akkor az Odeontól tényleg nehéz lenne elvárni.
Persze támogathatná a magyar állam, de ilyen alapon támogathatna ilyesmit a német állam is, és itt sincs se híre, se hamva ilyesminek.

Nem vagy egyedül!

előzmény: Jereváni Rádió (#1)

2019-06-05 10:08:00 [Általános fórum] von Schatu #7853

Szuper vagy, köszi!

Az Aimless Bullett állítólag az egyik legnagyobb koreai klasszikus. Igazi neorealista alkotás.

előzmény: mimóza (#7852)

Összes komment...