-angela-

Nálam is csak a mexikói szál miatt négyes, amúgy ritka jó film. Nekem jöhetett volna még több dráma, de azért a Brad Pitt-es rész ebből a szempontból nagyon ott volt. Persze a - díjnyertes - filmzene nélkül aligha tett volna rám ekkora hatást, ez nagyobb súllyal bír, mint hinnénk.
Alig vártam, hogy befejeződjenek a mexikói - néha a marokkói - részek, szinte már idegesítettek ezek a közbevágások, mert a másik két történet annyira megfogott.

Hevér Gáborra gondoltál szerintem. Ő DiCprio magyar hangja. Utánanéztem, mert ez a második szinkronhang (Gérard Depardieu - Helyey László után), ami nagyon megfogott.

Csak annyira emlékszem a filmből, hogy - talán a vége lehetett - egy dombtetőn áll a férfi éjszaka, várja a Kaszást (talán ígéretet tehetett neki, hogy vele tart), aki jön is egy fekete lovak által röpített hintóval az égből, odaér a férfihoz, kinyílik az ajtó, belül piros bársonnyal kárpitozott hintóban ott ül a csuklyás alak (az arca nem látszik), nem szól, csak a kezével int, hogy ,,jöjj". A férfi beszáll, és tovaröppennek... Ez is egy régi film, kb. 10 éve láttam, vagy még régebben.

Keresek egy filmet, amely talán a középkor végén játszódik, egy lakodalommal kezdődik egy várkastélyban, éppen bújócskát játszanak, a menyasszonyt egy titkos ajtón át egy kicsi zugba bújtatják, de az a pláne az egészben, hogy nem találják meg, és valahogy ott marad, talán meg is hal...Tovább nem láttam, nagyon régen volt.

A közepétől valóban kicsit elszalad a ló a rendezővel, a vérben forgó szemek és az ördögpataszerű lábtorzulás nekem már sok volt, a ,,tükör mást mutat" húzás igencsak elcsépelt eszköz. Rengeteg jelenet van, amely ténylegesen csak a lány fantáziájában játszódik biztosítva ezzel a nézőt a főszereplő pszichés betegségéről, ha viszont mégsem ezt szándékozott közölni a rendező, akkor ez a fajta és ez a mennyiségű szürrealitás szerintem nem illik az amúgy igencsak reálisnak, életszerűnek tűnő filmbe. Én személy szerint megbotránkoztam a gátlástalanul leközölt perverzitáson, és - az amerikai filmekre általában jellemző - szükségtelenül elhangzó káromkodások is nagyon zavartak. A film első felében én arra számítottam, hogy egyfajta ,,kitörési" mondanivalója lesz a filmnek (mint pl. Az amerikai szépség c. filmnek)- megjegyzem ez esetben még lesújtóbb véleményem lett volna; aztán a második felében, gondoltam, a pszichiátrián köt ki a lány, de végül megint csak ez a szürrealitás jött elő. Nekem összességében ez jött le: ,,ne akarjunk mások lenni, mint amik vagyunk". Ez a szürrealitás-realitás keveréke viszont szerintem nem volt jó ötlet a rendező részéről.