Tenebra

Tapasztalat: 3137 film
Kompetencia: 28 film
Súly: 3837
Regisztráció: 2011. április 14. (8 év, 4 hónap)
Kedvencnek jelölték: 139 user

Bemutatkozás

"Én, mivel nem játszhatom a szerelmest, Hogy eltöltsem e csevegő időt - Úgy döntöttem, hogy gazember leszek. S utálom e kor hiú gyönyörét."

Blog: Amerikai Plán

Kedvencek

Rendezők: Arthur Penn, Fábri Zoltán, Federico Fellini, Ingmar Bergman, Jancsó Miklós, John Ford, John Huston, Luis Buñuel, Martin Scorsese, Michelangelo Antonioni, Orson Welles, Pier Paolo Pasolini, Robert Aldrich, Roman Polański, Sam Peckinpah, Samuel Fuller, Sergio Corbucci, Sergio Leone, Sergio Sollima, Werner Herzog, William Friedkin
Színészek: Al Pacino, Clint Eastwood, Gary Cooper, Gian Maria Volonté, Kállai Ferenc, Latinovits Zoltán, Marco Ferreri, Marlon Brando, Őze Lajos, Robert De Niro, Tom Hardy
Műfajok: film noir, horror, sci-fi, szatíra, thriller, western
Országok: amerikai, dán, izlandi, japán, magyar, norvég, olasz, svéd, szovjet
Korszakok: 1920-as évek, 1950-es évek, 1960-as évek, 1970-es évek

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1986
Lakhely: Antarktisz

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Spoilers
Fosztogatók
4 2019-08-22 ?
(1)
Egy nap
One Day
5 2019-08-14 4,1
(133)
Vigyázók
 
3 2019-08-14 3,4
(14)
Filmregény - Három nővér
 
5 2019-08-13 4,6
(20)
The Man Who Killed Don Quixote
 
4 2019-08-12 2,4
(29)
Két elhatározás
 
3 2019-08-03 ?
(3)
Segredos da Tribo
A törzs titkai
4 2019-08-01 ?
(1)
Fast & Furious Presents: Hobbs & Shaw
Halálos iramban: Hobbs & Shaw
2 2019-07-31 3,1
(35)
Blood and Wine
A nyakék nyomában
3 2019-07-30 2,5
(39)
Ropáci
Olajfalók
4 2019-07-27 4,3
(90)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2019-08-04 12:26:31 [Általános fórum] Tenebra #7966

"A kommersz film megerősíti az élet sztereotípiáit... a "nagybetűs" művészfilm pedig"

Ezt én megkérdőjelezném. Illetve ez egy régóta fontos, súlyos probléma, amit többek között a hatvanas-hetvenes évek magyar sajtója táplált. Azaz a "kommerszfilm" vs. "művészfilm" szembeállítás. Én erre Király Jenő gondolatait hoznám ellenérvnek. Király amellett kardoskodott egész életében, hogy ezt a sztereotípiát lebontsa. Ő azt javasolta, hogy ne eszerint nézzünk filmeket, ne legyen a "művészfilm" egy értékkategória, azaz ne mentsünk fel egy filmet azért, mert művészfilm. Friss példa a Suspiria vagy a Fehér éjszakák: mindkét film horrorfilm, a horrorfilmet pedig a hetvenes évekig az amerikai kritikusok is lenézték. Ám a horror a leginkább sztereotípiabontó, tabutörő műfaj. Az említett két példa szemléleteti legmarkánsabban, hogy a horror is lehet művészi, kiemelkedő színvonalú, és radikálisan sztereotípiabontó. Ezért értelmetlenség szembe állítani a két kategóriát. Illetve ellenpéldaként ott van mondjuk John Cassavetes Minnie és Moskowitz c. filmje, ami egy remek film, de megerősíti a hagyományos családeszményt. Illetve ott van mondjuk Az ember, aki lelőtte Liberty Valance-t: ünnepelt westernfilm, ami kikezdi a hagyományos cowboymítoszt, sőt a John Wayne-imázst is. Pedig a western is egy olyan műfaj, amiben rengeteg a tényleg kommersz, facsipesz egyszerűségű darab is. És vannak kifejezetten rossz, elhibázott, művészieskedő "művészfilmek" - bocs sokaktól, de a Godard-életmű a hetvenes évek közepétől egyre inkább ilyen. :D

A lopás meg... Nos, akkor ilyen alapon a parafrázis is lopás, mert egy már meglevő műre alapoz, emlékeztet, azt értelmezi át. Ilyen alapon akkor temessük el, és ne klasszikusként ünnepeljük Mikszáth Kálmán alapművét, a Beszterce ostromát, mert az erősen emlékeztet Cervantes Don Quijote-jére. És egyébként az általam is nagyra tartott Godard a Kifulladásigot telerakta film noir- és képregényes referenciákkal, majdnem minden jelenetére jut egy ironikus utalás. Ezért is érdekes, hogy Godard is oltotta Tarantinót ha jól emlékszem pont amiatt, hogy nincs egy eredeti ötlete sem. :'D Szóval Godard filmtörténeti jelentőségű alkotó, meg Truffaut is, aki nemcsak a pályája első szakaszában vett át elemeket a populáris kultúrából, de Tarantino egy tolvaj. :'D Nem azt mondom, hogy Tarantino annyira nagy művész, mint amekkorának sokan beállítják, a kortárs filmjei nekem sem jönnek annyira be, mint a Kill Bill előttiek. De én nem nevezném lopásnak, amit csinál, mert jócskán hozzáteszi a saját ötleteit, nézeteit, stílusát ezekhez. Akkor ilyen alapon tovább megyek: temessük el Kubrickot is, mert világ életében könyveket adaptált, és "csak" a stílusát, vizuális metaforáit, sajátos értelmezését tette hozzá a történethez.

előzmény: zéel (#7959)

Itt az első előzetes! Ezalapján egy hasonló filmnek tűnik, mint a Liza, a rókatündér. De remélem, a végeredmény inkább az Isteni műszakra fog hasonlítani. :D Mindenesetre a koncepció tetszik, és ebből a "kádári vámpírdologból" egész jó dolgokat is ki lehet hozni.

Egyfelől szerintem minden értelmes ember számára a pontszámok, kritikák, kánonok, adatbázisok stb. információt szolgáltatnak arról, hogy érdemes lehet-e megnézni egy adott filmet, ám nem kötelező érvényűek. De ettől még neki kell eldöntenie, hogy ezek miatt, ezek ellenére vagy akár ezekkel szemben érdekli-e az adott alkotás. Elég sok olyan filmet láttam, amelyek tetszettek, és az imdb-n vagy a Rottenen vagy akár itt, a KT-n nagyon alacsony pontszámokat kaptak. :D Valahogy engem soha nem tudott igazán felidegsíteni sem az, ha tömegesen lehúznak egy filmet az ítészek, sem az, ha valamire rábiggyesztik utólag, hogy "túlértékelt". Éppen az idézett szerzőtől olvastam cikkeket arról, hogy az Elfújta a szél és az Amerika hőskora "túlértékeltek", pontosabban át kell értékelni őket a bennük megjelenő rasszizmus miatt. Azzal egyet tudok érteni persze, hogy ezeknek a filmeknek a rasszizmusa elítélendő, de ettől még kedvelem mindkét alkotást más, mai szemmel is érdemnek tekinthető kvalitásaik miatt (Griffith grandiózus csatajelenetei, az Elfújta a szélnek meg a karakterdrámái tetszenek). Sőt én kritikusként is be szoktam vállalni azt, hogy "széllel szemben hugyozok". Ami esetemben inkább azt jelenti, hogy olykor egy negatívan megítélt filmben megtalálom a pozitívumokat.

Másfelől attól még, hogy egy filmben vannak hibák, sőt összességében nem is jó film, lehetnek elvitathatatlan filmtörténeti érdemei. Filmtörténészként megtanultam eltemetni a kritikus énemet, ha folyamatok, trendek elemzéséről, leírásáról van szó. A Casablanca például nekem sem a kedvenc filmem, bár többször újranézve azért megkedveltem. De tény, hogy egy túlbeszélt, sok esetben suta alkotás - ám akkor, 1942-ben, a háború kellős közepén ennek a filmnek igen is nagy jelentősége volt, most nem megyek bele, miért, és vitathatatlan, hogy bizonyos mondatai mára szállóigékké váltak. Ugyanígy Griffithnek hiába voltak elborult politikai nézetei, amelyekkel én sem szimpatizálok, de a párhuzamos vágásnak a mestere volt, és az bizony az 1910-es években forradalminak számított. Arról nem is beszélve, hogy az olyan epikus, tömegjelenteket bemutató filmek sem voltak gyakoriak akkoriban, csak a legmenőbb filmgyártó országok (Norvégia, Svédország, Olaszország) engedhették meg maguknak a némafilmkorszakban. De hogy másfajta példát is hozzak: a Tavaly Marienbadban-t alapjáraton nem kedvelem, viszont ennek a filmnek forradalmi az időkezelése, illetve az is, ahogyan a valóság és a képzelet, jelen és múlt között elmossa a határvonalat.

Szóval attól még, hogy mi személyesen nem kedvelünk valamit, ott lehet benne az a motívum vagy technikai megoldás, ami meghatározó volt, és amit sokan követtek. Még egy példa: a Scorpio Rising c. 1963-as rövidfilmért valószínűleg nem rajonganak a Scorsese-rajongók, sőt talán nem is ismerik, ám az alkotó elég sok mindent átvett ebből, és talán enélkül nem olyan lenne az Aljas utcák vagy a Nagymenők, amilyennek megismertük őket.

előzmény: saatonda (#29)

2019-07-03 13:44:41 [Általános fórum] Tenebra #7870

Persze, vannak súlyos problémák, hiányosságok a filmrestaurálás terén is, ez nem vitás, és igen, a NER sok ostoba, irracionális pénzszórás helyett mondjuk támogathatná a magyar kultúrát (bár az MTA fekete napja után talán ezt már nem várhatjuk el). És bizonyára vannak olyan filmcsemegék, amiket nem lehet legálisan máshol beszerezni. Viszont azért azt el kell ismerni, hogy ma már nem az analóg filmkölcsönzés korát éljük, ezért inkább az a meglepő, hogy eddig ki tudott tartani az Odeon, nem pedig az, hogy bezárt.

Amúgy ezt az egészet kompenzálhatná az állam úgy, hogy mondjuk egy vagy több normális online filmkölcsönzőt létesít. Ha jól tudom, már van is egy ilyen kezdeményezés, de a visszajelzések alapján az kritikán aluli (pl. 480p-s minőség, ami vicckategória). Részemről én akkor adnék ki pénzt kölcsönzésre, ha lenne egy oldal, ahol szinte minden magyar filmet el lehetne érni jó minőségben, és mondjuk havi 4000 Ft-ért / évi 12.000 Ft-ért hozzáférhetnék a teljes gyűjteményhez.

előzmény: csabaga (#7869)

2019-07-03 13:07:08 [Általános fórum] Tenebra #7868

Mint filmtörténeti jelenség, mint emberek megélhetését biztosító munkahely tényleg sajnálatos az utolsó Odeon-kölcsönző bezárása. Azonban itt nemcsak arról van szó, hogy bármelyik filmet le lehet szedni az internetről, illetve hatalmas gyűjteményekhez lehet hozzájutni online is havi vagy éves díj ellenében. Felmerül a kérdés, hogy manapság, amikor már 990 Ft-ért simán meg tudok venni klasszikusokat is (sőt, két Orson Welles-filmet nemrég vettem meg összesen kevesebb mint 1000 Ft-ért), akkor miért is kölcsönözzek? Személyes véleményem, hogy a kölcsönzési díjak (hogy letétről ne is beszéljek) amúgy is elég meredekek voltak. Oké, prászor én is vettem hasznát ennek 10-15 éve, amikor még volt videolejátszóm, és az egyetem alatt nem tudtam beszerezni magyar filmeket, csak VHS-en. Mára nagyon sokat javult a helyzet, pl. a Manda-féle (vagy Filmarchívum) digitalizálásának köszönhetően elég sok magyar filmhez lehet hozzájutni igényes DVD-kiadások formájában (bár az egy másik történet, hogy pl. egy Psychéért hogy gondolnak 5000 Ft-ot kérni...).

A kölcsönzők nagy korszakának már legalább 10 éve vége lett, tényleg csoda, hogy a Művész Moziban a mai napig tudott működni az Odeon. (Én amúgy az Odeon Lloydba jártam, ami már nagyon régen bezárt.)

Ez szerintem elég egyértelmű. Elsősorban olyan nemzetiségű, amilyen országból a rendezője származik. Vagy ha nem a rendező a meghatározó, akkor ahhoz érdemes igazodni, akitől az ötlet származik. Illetve még az is fontos koprodukciók esetében, hogy melyik fél adja bele a legtöbb pénzt és egyéb erőforrást. Színészek, statiszták, történet stb. alapján nagyon nem lehet ilyen dolgot megállapítani, pont azért, amit alább is írnak. Pl. egy Rettenthetetlen akkor skót film? :D Vagy egy Mennyei királyság izraeli film? :D Vagy a "csodás" Honfoglalás olasz film, mert Franco Nero van benne? Az olasz westernek között is van sok, amelyekben német stáb is dolgozott, spanyol területen, amerikai főszereplővel, de olasz rendezővel, főként olasz pénzből. Szóval értelmetlen lenne pl. az Egy maréknyi dollárért-ot amerikai filmnek tartani, csak mert Clint Eastwood szerepel benne. Ugyanígy Orson Welles Mr. Arkadinja hiába spanyol-francia pénzből készült, Welles írta és rendezte, ízig-vérig Welles-film, vagyis amerikai film. De felhozok egy még cifrább példát: hiába rendezte az Amerikai Kickboxer II-t Hódi Jenő, attól még nem magyar film. :D

Tehát elsősorban az alkotó, az alkotói szemlélet a fontos, utána az, hogy milyen pénz áll a filmben. Welles bárhol filmezett, Welles-filmet csinált. Ellenben az említett Hódi egy bérrendező volt Amerikában, az ő Arany Málna-esélyes (díjas) filmjei esetében inkább az a fontos, hogy milyen stúdió berkeiben készítette ezeket.

2019-05-19 09:48:45 The Mule (2018) / A csempész Tenebra (3) #12

Azért nem fogalmaznék úgy, hogy amit Eastwood az utóbbi években csinált, az nem értékelhető, és szerintem a Gran Torino volt az utolsó igazán jó filmje, de a lényeggel egyetértek. :D Clint Eastwood egy ideje hiába választ más-más, valóságalappal rendelkező témákat magának, valahogy mindig azt az uncsi, langymeleg, takaréklángon pislákoló filmet csinálja meg. És ez A csempész kifejezetten nem tett jót az életműnek abból a szempontból, hogy Eastwood a Gran Torino után visszatért mint színész. Ott, abban, annak a filmnek a szívszorító, mégis heroikus utolsó jelenetében pontott tett a saját maga által megformált cinikus hős történetének végére, kár volt erőlködnie még A csempészben is. Oké, értem, hogy a valós sztori miatt adta magát, hogy a 90-hez közelítő Eastwood játssza el a főhőst, de művészi szempontból ez nem volt egy következetes húzás.

Amúgy meg az egész ásítós. Tisztességesen meg van csinálva, de nem érintett meg kicsit sem, nem adott semmi pluszt. Olyan, mint az Amerikai mesterlövész vagy a Sully: középszerű és felejthető. Jóllehet Eastwood korábbi remek filmjeihez képest ez bizonyos szempontból tényleg elégtelen.

előzmény: necksprain (#11)

2019-05-15 09:09:20 [Tévésorozatok] Tenebra #3575

Ha már nyolcvanas évek és Ahnold neve is felmerült, akkor megjegyezném, hogy még a Conan, a barbár összecsapásaiban is több taktika volt, mint a Trónok harca 8. évad csatáiban. :D Pl. ebben a híres jelenetben Conanék legalább egy olyan terepen várták be a lovasokat, ahol esélyük sincs a szűk utak miatt. A mostani epizód is nagyon egyszerű lett volna, ha mondjuk nemcsak a falakra, hanem a városba, a Red Keep köré is telepítenek Skorpiókat. Ez egy stratégiai játékokkal játszó ember számára alap. Én legalábbis a StarCraftban és az Age of Empires-ökben megtanultam, hogy lövegtornyot nemcsak a bázis szélére rakunk, hanem bentre is. :'D De hát ezekben a játékokban nem volt Plot Armor sem, meg a gépi ellenfél sem rakta god mode-ba az erősebb speciális egységét. :D

Úgy vélem, ez a sorozat kifordult önmagából, és ez persze nem a taktikai oldal miatt van így (amiatt is, mert az itt említett Blackwater vagy akár Cersei ördögi bosszúja is a 6. évad végén nagyon jól ki voltak találva). Így kell rohamtempóban lezárni egy sorozatot! Csak éppen ez nem tesz jót neki. Ironikus módon még a legellentmondásosabbnak tűnő fő fordulat tűnik a leginkább megalapozottnak. Elvégre ki hitte volna, hogy pl. a rabszolgakereskedőt is átvágó Daenerys majd egy naiv, idealista uralkodó lesz? :D Már Essoson is benne volt a diktátor, amikor a Hárpiák ellen kellett harcolni. De amit az összes többi karakterrel műveltek, az kritikán aluli.

Vágási Feri felett már nagyon eljárt az idő. :C

Amúgy Vasembert és Amerik Kapitányt nyugdíjazta is a Végjáték, nem? Mármint Tony Starkot ebben a formában tuti nem hozzák vissza, ahogy Steve Rogers is "meglelte békéjét". Örököseik persze lehetnek. Jó, meg a Fekete Özvegynek is lesz saját sorozata, de azért a Végjáték után ugye őt sem lehetne visszahozni abba a valóságba, ami a film végkifejletére kialakult.

Egyébként mindegyik nagyobb hősben van potenciál, érdekesen lehetne formálni a karakterüket. Az egy dolog, hogy a stúdió és a rajongók csak egy irányt ismernek általában, ezért nyilvánvalóan behatároltak az alkotók lehetőségei. De én kreatív szempontból egyiket sem nyugdíjaznám, bár van a listán 1-2 szuperhős, akik a filmek alapján eddig nem voltak túlzottan érdekesek (Hulk, Thor, Fekete Özvegy - jó, ez utóbbi Scarlett Johansson miatt mindenképp érdekes volt :D, Thor a Ragnarök óta elkezdett kikupálódni, Mark Ruffalo meg csak szimplán jó színész, de mint hős, egyik sem volt annyira izgalmas eddig).

Superman és Batman meg lehet, elcsépelt hősök, túl sokszor újrakezdték már a sztorijaikat, de még az elcseszett Zack Snyder-filmben is érdekes volt, ahogy elkezdett formálódni a két karakter. Tehát még bennük is van potenciál. Csak egy jó író és jó rendező kellene, hogy foglalkozzon velük. :P

A japán, az orosz, az olasz és a skandináv nyelvek annyira tetszenek, hogy az ezekből az országokból származó filmeket mindenképp eredeti nyelven nézem. Az angol nyelvű filmeket meg alap, hogy eredeti nyelven szeretem inkább, hiszen az angolt kb. úgy értem, mint a magyart. Kivétel a régi szinkronos filmek a legendás színészekkel - miattuk hajlandó vagyok magyar szinkronnal nézni angol nyelvű filmeket is.

Összes komment...