Tenebra

Tapasztalat: 3100 film
Kompetencia: 17 film
Súly: 3525
Regisztráció: 2011. április 14. (8 év)
Kedvencnek jelölték: 138 user

Bemutatkozás

"Én, mivel nem játszhatom a szerelmest, Hogy eltöltsem e csevegő időt - Úgy döntöttem, hogy gazember leszek. S utálom e kor hiú gyönyörét."

Blog: Amerikai Plán

Kedvencek

Rendezők: Arthur Penn, Fábri Zoltán, Federico Fellini, Ingmar Bergman, Jancsó Miklós, John Ford, John Huston, Luis Buñuel, Martin Scorsese, Michelangelo Antonioni, Orson Welles, Pier Paolo Pasolini, Robert Aldrich, Roman Polański, Sam Peckinpah, Samuel Fuller, Sergio Corbucci, Sergio Leone, Sergio Sollima, Werner Herzog, William Friedkin
Színészek: Al Pacino, Clint Eastwood, Gary Cooper, Gian Maria Volonté, Kállai Ferenc, Latinovits Zoltán, Marco Ferreri, Marlon Brando, Őze Lajos, Robert De Niro, Tom Hardy
Műfajok: film noir, horror, sci-fi, szatíra, thriller, western
Országok: amerikai, dán, izlandi, japán, magyar, norvég, olasz, svéd, szovjet
Korszakok: 1920-as évek, 1950-es évek, 1960-as évek, 1970-es évek

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1986
Lakhely: Antarktisz

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Donbass
Donyeci történetek
4 2019-04-17 3,9
(10)
Space Jam
Space Jam - Zűr az űrben
2 2019-04-13 3,1
(523)
Lords of Chaos
A sötétség gyermekei
3 2019-04-06 2,9
(18)
Us
Mi
4 2019-04-04 3,8
(98)
Roma
 
4 2019-03-28 3,9
(134)
The Possession of Hannah Grace
Hannah Grace holtteste
3 2019-03-28 2,4
(19)
The Sisters Brothers
Testvérlövészek
4 2019-03-27 3,7
(77)
Díszmagyar
 
4 2019-03-21 3,6
(16)
Kölcsönlakás
 
3 2019-03-18 2,2
(19)
Mezei próféta
 
3 2019-03-13 ?
(4)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

"és hol van arra bármiféle igazolás, hogy ez a kortárs helyzetről szól, nem egyszerűen az ábrázolt kor, a hazai hagyomány kívánja meg ill. az az egyszerű tény, hogy teljesen demokratikus társadalmat sokkal nehezebb leképezni, mint valamennyire diktatórikusat?"

Igen, ezt a kérdést én is feltettem magamnak az említett tanulmányom megírása előtt, mikor még csak a hipotézisnél tartottam. Ezért kerestem interjúkat, illetve én is készítettem interjút 1-2 érintett alkotóval, amelyek igazolták a feltevésemet. A Szász-Köbli páros is elismerte, hogy azért annak ellenére, hogy filmjeik javarészt a múltban játszódnak, a jelenre vonatkoznak. Sopsits Árpád szintén lenyilatkozta ezt néhány interjúban. A jelen idejű filmeket már nem is említem, a Kojot kapcsán kialakult botrány például ezt igazolja, amit alább leírtam. Sajnos a tanulmányomat még nem tudom belinkelni, mert már tavaly leadtam, de valami miatt a felület, ahol meg fog jelenni, még nem végzett a szerkesztéssel.

"ill. ha igazad lenne, az mitől lenne jó?"

Visszakérdezek: az mitől jó, hogy pl. a Szegénylegények vagy a 80 huszár az 1848/49-es szabadságharcot használták fel, hogy 1956-ról és a megtorlásokról beszéljenek alkotóik? Miért lenne jó az, ha ártalmatlan, a valósággal semmilyen kapcsolatban nem levő szórakoztató filmek készülnének? Vagy miért jó az, hogy például a Pappa pia kvázi a határátlépés ellen, a "Magyarország jobban teljesít" ideológia mellett teszi le a voksát? :D A filmek ideológiai konstrukciók, mivel emberek hozzák létre őket, és ezeknek az embereknek van egy nagyon határozott véleményük a társadalomról vagy a világról, amiben élnek. Még a Marvel vagy a Star Wars-filmek is ezt próbálják megfogalmazni, ha suta módon is.

A demokráciához is kapcsolva: szerintem (és nemcsak szerintem) az nemcsak jó, hanem kívánatos is, hogy egy országban legyeneke fékek és ellensúlyok. Ezt pedig most tág értelemben veszem, tehát nemcsak jogi és közigazgatási intézményekre gondolok (három hatalmi ág, ilyenek), hanem a kultúrára, a művészetre is. Kell a "diverzitás" a művészeti életben. Kellenek társadalomkritikus alkotások, mert ezek is visszajelzések a rendszer felé, hogy valami nem jó. Persze ezeket még kevésbé értékelik a politikusok, hatalmasságok, mint a a választópolgárok véleményét. Ahogy az embereket, úgy a filmeket is inkább manipulálni szeretné a hatalom, semmint tanulni tőlük. Igaz, én hiszek abban, hogy a film nem kizárólag szórakoztatóipari termék, nem vásári mutatvány, hanem komoly művészeti ág is, egy kifejezési forma. És nem tartom ördögtől valónak, hogy a szórakoztató és a társadalomkritikus funkció összekapcsolódik. Sőt a magyar filmeseknek inkább az a problémája, hogy nem mernek erősen fogalmazni. A film pedig egy erős médium, hatalma van arra, hogy agyakat mosson, ahogy arra is, hogy megmutassa a problémákat. Ezt használni kell. Nem azért, mert megváltoztathatja a világot - erre esély sincs. Viszont vitákat indíthat egy-egy alkotás, és ezek a viták akár társadalmi-politikai változásokat is generálhatnak.

-------

A demokráciához még: "Tehát a liberális demokrácia sem demokrácia? Ez egyre jobb kezd lenni. Lassan közeledünk az igazsághoz, miszerint demokrácia nem létezik."

Számomra csak egyfajta demokrácia létezik: a demokrácia. Mint alább is írtam, ha már magyarázni kell, mi a demokrácia, meg jelzőkkel ("népi", "illiberális"), az régen rossz, és akkor kezdődik a tekintélyuralmi rendszer, ami kapu a diktatúrához. Én a szó eredeti, görög jelentésében hiszek, még ha az athéni demokráciában nem is általános és széles körű választójog létezett. Azaz "népuralom", amelyben nem a vezetők mondják meg, mit csináljanak, mit szeressenek, merre menjenek az emberek, sőt milyen valóságkonstrukciót tartsanak elfogadhatónak, hanem az emberek dönthetnek arról, hogyan akarnak élni. Egy demokráciában, illetve demokratikus köztársaságban van szabad sajtó, média, szólás- és gyülekezési szabadság, független bíróság, stabil alkotmány stb. Ha már magyarázni kell, hogy ez nem "liberális demokrácia", hanem "népi" vagy "illiberális" demokrácia, mert ez és ez nincs meg benne, vagy nem úgy működik... Akkor az régen rossz. :D

előzmény: saatonda (#35)

"Az illiberális demokráciák térnyerése egy nagyon érdekes kérdés, a jelenlegi politikai helyzetünkben is mindig azt mondom, bárhogyan is néz ki bárkinek ez most, majd az utókor mondja el róla, hogy mire akar emlékezni. "

Ha megnézed, a kortárs magyar bűn(ügyi) filmek nagy része már most is erről szól. :D Nincs mindegyikben direkten kimondva, főleg, hogy sok a történelmi thriller, amelyek az ötvenes-hatvanas években játszódnak a kemény és a puha diktatúra idején. Írtam is erről már egy komolyabb elemzést. Persze nem mondom, hogy ezzel nem lehet vitatkozni, de elég szembetűnő, hogy a kortárs magyar filmekben általában van egy kvázi "atyafigura", aki a hatalomban van, és vagy a háttérből irányít, vagy nyíltabban parancsol, de minden esetben a saját képre formálja a törvényeket, sajátosan értelmezi a "demokráciá"-t és a fejlődést. A vizsgában a Haumann Péter-figura ilyen, a A martfűi rémben is ott van ez az atyáskodó, mindent felülbíráló, az igazság kiderülését akadályozó hatalmasság, a Kútban szerintem a László Zsolt karaktere ilyen, a Kojotot szerintem nem is kell ecsetelni, a Jupiter holdjában meg Cserhalmi rendőrfigurája ilyen. :D Az 1945 és a Brazilok nem bűnügyi filmek (előbbi mondjuk egy bűnfilmnek tekinthető), de ezekben is ott van ez a paternalista figura, aki kialakítja a saját kiskirályságát, manipulálja az egyszerű embereket, és csak abban az értelemben fejlődhet a falu, ahogy a vezér gondolja. Meg szerintem még ide sorolható a nemrég bemutatott X - a rendszerből törölve vagy az Apró mesék is, amelyben a hatósági figura értelmezi sajátosan a törvényt, és ítélkezik pofára. Jellemzően egyik ilyen filmben sem egyértelmű a diktatúra (vagy a forradalom után, vagy az 1949-es sztálinista fordulat előtt játszódnak a történelmi filmek is - nem véletlen ez sem), inkább egy áldemokratikus, tekintélyelvű rendszermodell rajzolódik ki a kortárs magyar filmekben. Az X talán a legdirektebb ebből a szempontból, mert ott konkrétan megidézik a 2006-os tüntetéseket is. :D (Nálunk ez egy olyan referencia a XXI. századból, amit a mai napig felemleget a társadalom és a politikai retorika, plusz az öszödi beszéd - ebből készült is egy igen gyenge film. :'D) Az Aranyéletet meg gondolom, nem kell bemutatni különösebben, annál konkrétabb, merészebb alkotás nem készült se előtt, se azóta. De az ugye tévésorozat.

Tehát láthatóan már várni sem kell arra, hogy aktuális jelenségekkel foglalkozzanak akár hazai filmek. Az biztos, hogy nálunk aktualitásokat soha nem fognak direkten feldolgozni, a Kádár-korszak hagyománya tovább él, azaz az alkotók virágnyelven beszélnek inkább, vagy háttérbe szorítják a konkrétumokat. Az X és az Aranyélet kivételek, de ezek erősítik a szabályt. Az olaszok ebből a szempontból merészebbek voltak, illetve szerintem ma is azok. Lásd Stefano Sollima filmjeit. De a tendencia inkább az, hogy aktualitásokkal nem foglalkoznak direkten, főleg a fősodorban. A Marvel így is igen merész ebből a szempontból, hiszen pl. a Marvel Kapitány esetében is beleengdte a filmbe a "menekült vs. terrorista" kérdést a Skrullokon keresztül. Vagy a Fekete Párduc is kitért erre röviden (Wakanda és "falépítés" esete).

előzmény: ChrisAdam (#33)

A menekültkrízis az szerintem egy elég emlékezetes esemény marad, amire már csak azért is sokan fognak emlékezni, mert egyes államok vezetői morális pánikot keltve kerítést és falat emeltek a menekültek elé. Egyébként erről és a Brexitről is tulajdonképpen már 2006-ban készült egy film, Az ember gyermeke. :D Legalábbis Cuarón filmjét újranézve kísértetiesen hiteles az a disztópia.

Egyébként magát a Brexitet vagy Trump uralmát nem tartom kiemelkedő eseményeknek, szerintem ezek a filmeseket kevésbé fogják megihletni. Legfeljebb készül majd pár év múlva egy olyan film Trumpról, mikor már végre eltakarodott a hatalomból, mint az Alelnök. :D

A terrorizmus mindig téma lesz, ez biztos, de szerintem nem annyira a közelmúltbeli tragédiák, hanem a 9/11 vagy az 1970-es évek nyugati terrormerényletei maradnak a filmesek érdeklődésének centrumában. Ez utóbbiról különösen hasznos lesz a jövőben is filmeket készíteni, mert a német Rote Armee Fractionnak vagy az olasz Brigate Rosse-nak aligha volt köze arab származású emberekhez. Tehát a terrorizmus nem nemzetfüggő, hanem káros, szélsőséges ideológiák terméke. A pár éve bemutatott Entebbe c. film ezt ragadta meg jól, amelyben a RAF terroristáitól még a palesztin terroristák is megrémülnek. :D

Hiányolom a listáról amúgy a Snowden-ügyet, ami korunk Watergate-botránya volt, és inspirált is néhány politikai thrillert (pl. a Snowden Oliver Stone-tól), sőt meglátásom szerint még a kortárs szuperhősfilmekben is lecsapódott (pl. az Amerika Kapitány: Polgárháború).

Szerk.: Az illiberális demokráciára amúgy én mindig azt mondom, hogy igen, az létezik, és olyan, mint annak idején a "népi demokrácia" volt. Vagyis nem demokrácia. :D Mert ha már magyarázni kell, meg jelzőkkel kell illetni a demokráciát, akkor az nem demokrácia. Ugyanígy köztársaság van, a népköztársaság viszont már nem köztársaság, hanem valami egészen más.

These Final Hours (2013) - egyértelmű. :D

2019-01-23 21:06:32 Glass (2019) / Üveg Tenebra (3) #14

Na, álljon itt akkor egy szemét kritikus véleménye is. :D :D

Én mondjuk nem húztam le a sárga földig a kritikámban, sőt ajánlottam is azoknak, akik A sebezhetetlent megnézték és szerették. De azért szerintem nem szabad elmenni a hibái mellett csak azért, mert vannak valóban rendkívül jó pillanatai is. A pszichiátriára vinni a hősöket szerintem nagy ötlet, mert A sebezhetetlennek és a Széttörvének is az volt az állítása, hogy nincs csak jó és csak rossz ember, a jó és rossz relatív, illetve ott lakik az emberben. Ez jó ötlet volt, hogy egy szintre került a szuperhős és a szupergonosz, mindegyiket elmebetegként kezelte a társadalom, illetve az igazságszolgáltatás. Kb. a valóságban is így lenne. És tetszett nekem a klisés, de frappánsan behozott "gonosz háttérhatalom" is. A lóherés szervezetben szerintem lett volna kraft, mert az ő ügyük, álláspontjuk is abszolút tartható, és elfogadható. Izgalmas is volt szerintem a pszichológusnő figurája, én már az elején sejtettem, hogy valami nem oké vele.

Ami nálam hazavágta vagy inkább kiegyenlítette a film pozitívumait, az a várható végső konfrontáció, illetve a duplacsavaros lezárás volt. Szerintem ezeket elrontotta Shyamalan, és nagyon érződött rajtuk, hogy igazából szabadulni akar ettől az univerzumtól, így kényszeresen el kell varrni minden szálat. Jó-jó, erős a főhősök halála, ezt nem sok film meri meglépni manapság, a Bosszúállók: Végtelen háborúban is jól tudjuk, hogy csak figyelemelterelés, alibi volt. De ez a videómegosztás, meg alatta a koelhós bölcsességek szerintem nagyon nem álltak jól a filmnek. És amúgy szerintem a végső harc is enervált lett. Ha már Shyamalan összehozta, beleadhatott volna apait-anyait. Nem azt mondom, hogy olyan városrombolás kellett volna, mint a szuperhősfilmekbe, csupán azt, hogy lehetett volna több erő, dinamika benne, elvégre két, emberfeletti erejű hős csapott össze. Én ezt nem éreztem sajnos a megvalósítás miatt.

Illetve a mellékkarakterek harmatgyengék és feleslegesek. A csajnak még van némi haszna Kevin szempontjából, de összességében, ahhoz képest, hogy a Széttörvében főszereplő volt, itt nagyon háttérbe szorul. A Bruce Willis-hős fia szintúgy, pedig nála pluszpoén, hogy ugyanaz a színész játssza, aki A sebezhetetlenben is, csak éppen érthető módon idősebb lett.

Szóval az utolsó 30 percig kifejezetten tetszett, de nálam a finálé lerontotta.

Igen, a Filmharchívum új kiadványában (Fábri Zoltán 100) szereplő DVD-ről néztem meg. Nagyon jó a kép- és hangminőség, igen igényes a díszdoboz. Erősen ajánlott Fábri rajongóinak, kedvelőinek.

előzmény: budaik (#9)

Jó kis film, de elsősorban Fábri rendezése és a történet összetettsége, nem annyira a színészek miatt. A téma mindig aktuális, főleg, hogy a munkások kizsákmányolása egészen új szintre lépett a XXI. században. A Kádár-rendszerben mondjuk ilyen filmet csinálni nem volt annyira merész dolog, sőt, ha gonosz lennék, kifejezetten biztosra menős projektnek tartanám, amihez tapsol a puhadiktatúra. Igaz, mint sok, a Horthy-korszakban játszódó film a korszakból, úgy ez is túlmutat önmagán, és nem nehéz párhuzamokat vonni a két hatalmi berendezkedés között. Főleg az a jelenet világít rá erre, amelyikben a "politikailag gyanús" munkásokat listázzák. De gondolom, azért is dicsérte a rendszer ezt a filmet, mert elsődleges szinten olvasta.

Az időrendfelbontás nagyon jól működik, Fábri még jobban csinálja, mint a Húsz órában vagy az Utószezonban. Kicsit sokszor ismétli meg az egyik munkás meggyilkolásának jelenetét, nyomatékosítva ezzel a bűnt, ami a főszereplő osztályát terheli, de annyi baj legyen. És ahogy a Húsz órában, úgy itt is fontos dramaturgiai funkciója van ennek a filmnyelvnek, egyáltalán nem öncélú erődemonstráció, hogy Fábri ilyet is tud. Ahogy a Húsz órában a "megírhatatlan riport", a kommunikatív emlékezet problémáját ezzel a formai koncepcióval érzékelteti Fábri, úgy itt Lőrinc és a rendszer teljes szétcsúszása jelenik meg az időrendfelbontás által.

Két nagy problémám volt a filmmel, ami miatt nem tudok rá 5-öst adni. Az egyik, hogy kicsit túlnyújtottnak éreztem, szerintem az utolsó fél órából lehetett volna húzni, meg amúgy is, az az örökbefogadós dolog nagyon mellékszál. Még akkor is, ha amúgy kötődik hozzá 1-2 erős momentum. A másik problémám a színészi játékkal, színészválasztással volt. Néha úgy éreztem, hogy Bálint András nagyon megfelel erre a szerepre. De ez a néha akkor volt, mikor hivatalos stílusban elküldött mindenkit a picsába. :D Viszont mikor finomabb játékra lett volna szükség, akkor Bálint egyszerűen nem tudott mit kezdeni vele. Szerintem Fábri kicsit félrecastingolt itt, nem biztos, hogy Bálint András volt a legmegfelelőbb erre a szerepre. És le kell írjam, hogy Latinovitstól sem voltam elájulva. Igaz, mellékszerepe volt, de itt nagyon éreztem azt, amivel sokan szerintem jogtalanul vádolják, hogy ripacskodott. Az Isten hozta, őrnagy úrban! ez tökéletesen illett az őrnagy karakteréhez, míg Az ötödik pecsétben csak akkor hozta elő Latinovits, amikor a karaktere is túl akarta játszani a szerepét, ám ebben a filmben szerintem nem illett a karakterhez ez a modoros játék. Érdekes, hogy a mellékszereplők voltak itt erősebbek úgy mint az idősebb női karakterek, Lukács Sándor arrogáns "fasisztája" vagy Haumann Péter mérnöke.

Szóval összességében nagyon jó film, tényleg csak a gyengébb karakterek / színészi játék választják el attól, hogy többszörnézős zseniális film legyen mint Az ötödik pecsét.

Amúgy ha már a Holocaust szóba került, kicsit OFF:

A Nagyi projekt című filmet nemrég mutatták be. Ebben három rendező a saját nagymamáját invitálta múltidézésre posztomodern, játékos formában. Na, azért abban van egy olyan jelenetsor, amikor az alkotók felidézik, hogyan lőtték halomra a nácik a zsidókat és egyéb elhurcoltakat, és totál elhülyéskedik az egészet. Persze értettem ennél is a humort, és mosolyogtam is rajta, de ez már szerintem tényleg az ízléstelenség határát súrolja, főleg úgy, hogy az egyik nagymama, éppen a magyar nagymama, akit érintettek is a deportálások, megbotránkozik azon, amit a fiúk csinálnak. Szóval vannak azért témák, amikhez kicsit óvatosabban kell közelíteni bizonyos okokból. Lars von Trier filmje sokkal absztraktabb, általánosabb, jóllehet, nyilván a sorozatgyilkosok áldozatainak hozzátartozói is megütközhetnek, ha esetleg ráismernek valamelyik gyilkosságot nézve saját szerettük meggyilkolásának módjára.

Szégyen, nem szégyen, de gonosz kacaj hagyta el az én számat is, mikor a nőt és a két gyerekét szedte le Jack. Nem tudom pontosan megfogalmazni, mi volt ebben a vicces. Talán az, ahogy megvalósította ezt Lars von Trier. Mint Tarantinonál: halál komoly arccal előad egy komoly, filozofikus dialógot, miközben nyugodtan megtölti a puskáját, és elszabadul a pokol. És piros sapka, majálisszerű amerikai idill, majd a kisgyerek hullájának totálisan idióta vigyora, miután kipreparálta. Lehet, beteg ember vagyok, papírom nincs róla mindenesetre. :'D De ennek az abszurditása, a szokatlansága, a groteszksége. Igen, groteszk, szerintem ez a legjobb erre. Mert visszataszító volt az egész, mégis önkéntelenül nevettem rajta. Talán az is benne lehet, hogy tudtam, ez "csak" film. Ha ilyen valós hírt hallok, azon szimplán felháborodok. De ahogy Lars von Trier megvalósította ezt, az szerintem groteszk - egyszerre humoros és szörnyű.

előzmény: somogyireka (#24)

Batman visszatér (1992) - én pontosan ezt a beteg karácsonyi hangulatot bírom, nem a dzsingülbellszes-cukormázas giccset. :'D

Amúgy meg természetesen a Reszkessetek betörők, mert abban is van nyál bőven, de amúgy meg egy jó kis családbarát thriller, amit még felnőttebb fejjel is tudok élvezni.

Összes komment...