Tenebra

Tapasztalat: 2961 film
Kompetencia: 22 film
Súly: 3511
Regisztráció: 2011. április 14. (7 év)
Kedvencnek jelölték: 127 user

Bemutatkozás

"Én, mivel nem játszhatom a szerelmest, Hogy eltöltsem e csevegő időt - Úgy döntöttem, hogy gazember leszek. S utálom e kor hiú gyönyörét."

Blog: Amerikai Plán

Kedvencek

Rendezők: Arthur Penn, Fábri Zoltán, Federico Fellini, Ingmar Bergman, Jancsó Miklós, John Ford, John Huston, Luis Buñuel, Martin Scorsese, Michelangelo Antonioni, Orson Welles, Pier Paolo Pasolini, Robert Aldrich, Roman Polański, Sam Peckinpah, Samuel Fuller, Sergio Corbucci, Sergio Leone, Sergio Sollima, Werner Herzog, William Friedkin
Színészek: Al Pacino, Clint Eastwood, Gary Cooper, Gian Maria Volonté, Kállai Ferenc, Latinovits Zoltán, Marco Ferreri, Marlon Brando, Őze Lajos, Robert De Niro, Tom Hardy
Műfajok: film noir, horror, sci-fi, szatíra, thriller, western
Országok: amerikai, dán, izlandi, japán, magyar, norvég, olasz, svéd, szovjet
Korszakok: 1920-as évek, 1950-es évek, 1960-as évek, 1970-es évek

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1986
Lakhely: Antarktisz

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Sweet Country
Veszett vidék
4 2018-04-19 ?
(7)
Justice League: The Flashpoint Paradox
Az Igazság Ligája: A villám-paradoxon
4 2018-04-18 4,0
(91)
Genezis
 
4 2018-04-17 ?
(9)
Emberrablás magyar módra
 
4 2018-04-16 3,6
(16)
Tomb Raider
 
3 2018-04-12 3,3
(62)
Vinterbrødre
Téli fivérek
3 2018-04-09 ?
(3)
Call Me by Your Name
Szólíts a neveden
3 2018-04-06 4,0
(156)
Mary Magdalene
Mária Magdolna
2 2018-04-03 3,2
(12)
A Star Is Born
Csillag születik
4 2018-03-31 3,7
(31)
Ready Player One
 
3 2018-03-30 3,8
(124)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Ha nemcsak franchise-ról lenne szó, akkor a Spielberg-féle Párbaj vagy Az országút fantomja is itt lenne, ezek elég jó autós filmek. De így meg tényleg toronymagasan a Mad Max. A szállító még elmegy, a többi számomra gagyi.

Különben meg valaki azt írta valahol, hogy akkor van tiszteletjegy a kritikaírónak, ha nem alázzák porig az adott filmet.

Ez szerencsére az esetek többségében nincs így. Van persze forgalmazó, ami inkább premier előtti vetítéseket tart (és ezekre tényleg tiszteletjegy kellhet), vagy "elfelejt" levelet küldeni a sajtóvetítésről, de ez általában nem így megy. Jobb helyeken a szerkesztők, rosszabb helyeken a cikkírók érdeklődnek vagy kapnak hírlevelet a sajtóeseményről, ami általában délelőtt van. Erre mindenki elmehet, aki időben tud regisztrálni. Én egy csomó filmet húztam már le úgy is, hogy maga az alkotó hívott meg, illetve a vetítés után mindenkinek ajándékcsomagot adott. :D Nagy forgalmazóknál meg lehúztam párszor a tucat szuperhősfilmeket, mégis mehettem később is sajtóvetítésre.

előzmény: oscarmániás (#3)

A Filmvilág védelmében (jó, én is írok oda, tehát elfogult vagyok :P):

Mikor van keret egy nettó 1600 karakteres kritikára, akkor nehéz úgy írni, hogy legyen normális bevezetés, lezárás, legyen történetismertetés, meg legyen egy markáns vélemény a filmről. Ez persze a "kritikaírás művészete", ahogy mondani szokás, de főleg annak idején kezdőként ezt nehéz volt megszokni, és azért még most is többet szütyögök egy 1600kk-s "láttuk még" szösszeneten, mint egy 20kk-s szövegen. Nehéz jól belőni az arányokat. Viszont szerintem pont, hogy pozitív irányba fejlődött a rovat ezen a téren. Mivel olvasgatok régebbi filmvilágos kritikákat is, így néha rábukkanok 80-90-es években keletkezett szövegekre, és azok sokszor a "nagy"-októl származnak (neveket nem írok inkább). És bizony a "nagy"-ok nagyon szellemesek, csak éppen az nem derül ki a szarkasztikus írásukból, hogy mégis akkor mik a film erényei és negatívumai. Ahogy critixx is írta, ezekben az időkben sajnos pont az volt a "menő", hogy földbe döngöljük a tömegfilmeket, legyen az bármilyen minőségű is. Persze legyen, döngöljük, csak legalább szakmai lenne a filmkritika. De ez nem volt jellemző szerintem azokban az időkben.

A nagycikkek között persze van érdekesebb és érdektelenebb, viszont ez attól is függ, hogy kit mi érdekel. Én annyit tudok, amit íróként tapasztalok, hogy Schubert Gusztáv, a főszerk. a legjobbat akarja kihozni mindegyik szövegből, és nem szívbajos visszadobni valamit, ha az nem üti meg a mércét. Ettől persze még becsúszhatnak hibák. Ahogy pl. nekem a legutóbbi Ryan Coogler-portrémnál is találkoztam egy-két elütéssel, formai hibával. Pedig többször átolvassuk a szövegeket, a már betördelt változatot is. De emberből vagyunk mi is, és sajnos van, hogy a Word már nem húz alá valamit, vagy a lapzárta miatti sietségben egy-egy évszám félrecsúszik. Aláírom, hogy olvasóként bántóak ezek a hibák, de sajnos nincs mód egy ilyen havi lapnál arra, hogy részletes szakmai lektoráláson essen át.

előzmény: csabaga (#2)

2018-04-01 19:18:27 [Általános fórum] Tenebra #7386

Érdemes megemlíteni a kultikusan rossz filmjét, a Túl az életent, amelyet tudtommal, illetve emlékeim szerint itt Budapesten forgattak. :'D Legalábbis gyerekkoromban láttam ezt, és úgy emlékszem, a Nyugati pályaudvar tuti benne van.

előzmény: budaik (#7384)

2018-03-22 22:39:13 12 Strong (2018) / 12 katona Tenebra (2) #2

Nekem a filmről konkrétan John Wayne Zöldsapkásokja jutott eszembe. :'D Meg persze Clint Eastwood Amerikai mesterlövésze. És az egész előtt amúgy azért is álltam értetlenül, mert a rendező elvileg háborús fotóriporterként dolgozott eddig. Ennek ellenére olyan érzésem volt végig, mintha fogalma sem lenne arról, milyen a háború.

Hemsworth helyett én a remek Michael Shannont sajnáltam inkább. :P

előzmény: BonnyJohnny (#1)

Ez nem fasisztoid ideológia, hanem annál sokkal korábbi dolog. Ez az amerikai exepcionalizmus, a "manifest destiny" egy fricskája. Én úgy tudom, Donati erősen baloldali volt, Leone meg ekkorra már rég kiábrándult a szocializmusból is, több interjúban is anarchistának vagy apolitikusnak nevezte magát. Ez a filmje tele van finom ironikus jelenettel. Persze az ember elsőre úgy nézi, hogy ez egy gyönyörű, megható klasszikus western, azonban ha többször megnézzük, akkor rájövünk, hogy univerzumok választják el a John Wayne-féle westernektől. Minden westernben alap, hogy a hős és a negatív hős között van valamilyen szimpátia, valamilyen kölcsönös tisztelet éppen azért, mert egy régebbi, egyszerűbb világ képviselői, melyben a vadon törvényei (ha úgy tetszik: a darwinizmus) uralkodtak: a szívósabb és erősebb maradt talpon, leszámolt a gyengébbel. Ez minden westernnek alapszabálya. Donati és Leone nyilvánvalóan azért erősítettek erre rá, azért hangsúlyozták ki ilyen végletesen, mert erre akarták ráirányítani a figyelmet, hogy a westernben megjelenő ideológiának vannak szociáldarwinista vonásai pont azért, mert a westernmítosz éppen a pionírok és a vadászok szívósságát ünnepli. Elég elolvasni Theodore Roosevelt elnök Winning of the West című könyvét, abban ő még levezeti, hogy mitől kiválasztottak és felsőbbrendűek az amerikaiak. Ő képviseli a progresszív elméletet, miszerint ezek az értékek átmenthetők a modern világba is. A vadnyugat hőskora című film pont erről szól didaktikus záróképével. Viszont van az a populista nézet, miszerint a Vadnyugat végével, a "frontier" lezárulásával az igazi értékek is eltűntek, ami épp a hideg üzletemberek miatt lett így, akik kisajátították maguknak a földet. A westernek általában ezt a két nézetet egyesítik. Hogy fasisztoid? Lehetséges, hiszen a fasizmusnak is a (szociál)darwinizmus az alapja. De akkor az egész amerikai kultúra és mitológia az, hiszen a kivételes kitartás és erő egyenesági következménye az, hogy ma van egy bár betegeskedő, de még mindig világhatalmi pozícióban levő Egyesült Államok.

Egyébként én sokadszori megtekintés után az érzem, hogy az alkotók senkit sem tartanak jónak vagy rossznak. Sőt Morton, Frank és a Harmonikás (meg Cheyenne) ugyanúgy nem illenek bele a fejlődéselvű történelemképbe. A csaj, a Jill illik bele, mert ő megtanul adaptálódni, de én az esetében is azt érzem, hogy csak és kizárólag azért képes talpon maradni, mert szép nő, és mert mint a cselekmény során is láthattuk, ez motiválja a férfiakat. Hatalmas iróniának fogom fel ezt is, és sokadszorra tényleg az egészen inkább nevettem, mintsem hősies mítoszként értelmezzem. Elég csak a karakterekre nézni, mint egy-egy eltúlzott karikatúrája annak, amit a westernekben láttunk. Sőt a film stílusa is az. Ha megnézünk egy tipikus John Wayne-filmet, abban nincsenek üresjáratok, hanem elmés, tökös dialógusok és akció. Itt meg a film rögtön azzal nyit, hogy egy szőrös, ápolatlan gyilkos egy legyet próbál elkapni a pisztolyának a csövével. :D :D De visszatérve a karakterekre: Harmonika annyival jobb Franknél, hogy őt Frank megkárosította rákényszerítette, hogy megölje a bátyját. De amúgy szerintem ezt leszámítva semmivel sem különb nála, ezért is van ez a párbeszéd a film végén. Sőt ha nem lett volna köztük ez a konfliktus, akár még egy oldalon is harcolnának a vasúttársaság ellen. Pont úgy, ahogy azt majd az Egy marék dinamitban teszi a két főszereplő a mexikói zsarnok esetében. Ráadásul Frank és a Harmonika ugyanúgy erőszakot tesznek Jillen. Persze mentegetni lehet a Charles Bronson-figurát, de szerintem ő sem volt kedvesebb a nővel a cselekmény során. Ugyanakkor Morton meg nem egyértelműen negatív figura. Számomra kifejezetten tragikus az ő sorsa. hiszen a profithajhászás mellett az óceán megtekintése egy őszinte motiváció volt számára. Mikor a pocsolyában fetrengve hal meg, az nemcsak ironikus, de tragikus jelenet is,
hiszen látjuk, hogy törik össze egy ember álma.


Tehát én úgy érzem, hogy Leone és Donati itt nem azonosulnak, nem azonosítanak az Amerika-mítosszal, hanem külső pozícióból tekintenek erre az egész erőszakkultúrára, és Amerika megszületésére. Ez a külső pozíció pedig a Jill szemszöge, ő az egyetlen olyan karakter, aki igazából elszenvedi ezt a történelmi fejlődésfolyamatot, és rezignáltan szemléli, hogy a férfiak hogyan dulakodnak egymással pénzért, hatalomért, személyes bosszúért. Az alkotók ezzel éppen fityiszt mutatnak ennek az egész szociáldarwinista manifest destiny-ideológiának, hiszen arra mutatnak rá, hogy az Egyesült Államok nem úgy született meg, ahogy azt a klasszikus romantikus westernek bemutatják, hanem gyilkosságok és hatalmi harcok során. Elég összevetni a filmet John Ford Acélparipájával, amiben szintén transzkontinentális vasút építése zajlik. Ott egyértelműen a pozitív fejlődés áll a cselekmény központjában, melyet épp a főszereplők segítenek elő, a gátlástalan kapitalisták és az indiánok egyaránt hátráltatnak. Itt viszont, a Volt egyszer egy Vadnyugatban igazából nincs fejlődés, mert a fejlődést a vasútépítés szimbolizálja, aminek ugye az az ára, hogy aki nem hajlandó behódolni Mortonéknak, az meghal. Morton a technika szimbóluma, akinek a régi világ erőszakkultúrájára van szüksége ahhoz, hogy elérje célját. Leone és Donati ezzel éppen azt hangsúlyozzák, hogy a régi, "fasisztoid" világ és az új világ között nincs különbség, nincs fejlődés, csak az eszközök és a kapzsiság, a hatalomvágy, az erőszak mértéke változott.

előzmény: betti (#91)

2018-03-09 16:27:18 Aus dem Nichts (2017) / Sötétben Tenebra (5) #5

Én is csatlakozom itt is a pozitív véleményekhez. Látom a film hibáit, az utolsó felvonás például kicsit erőtlenebb, mint az első kettő, de engem is elkapott érzelmileg a film. Elemi szinten is. Belegondoltam, hogy ha ez velem történik meg, akkor lehet, azt csinálom, amit Katja mondott Nuriról amennyiben a főhősnőt és a fiát éri a merénylet, és Nuri marad életben. Ilyen dühöt kevés film nézése közben éreztem, totálisan átragadt rám az, amit a főhősnő, illetve az interjúk alapján Fatih Akin mint közvetetten érintett török-német érzett az elképesztő valós történések után. Állítólag a németországi valós szélsőjobbos támadások bűnöseinek tárgyalása még most is tart. Annyira nem ástam bele magam a dologba, ezt egy interjúban olvastam, de ha ez így van, akkor a valóság még kétségbeesettebb, még fojtogatóbb módon dühítő mint amit a filmben láthattunk. A két náci szemétládát és a kopasz ügyvédjüket élve darabokra téptem volna, mikor néztem a filmet. :D Az nem kifejezés, hogy mennyire bicskanyitogató a tárgyalás és a per végkifejlete.

És van egy sejtésem, hogy ez a film nagyon sok támadást fog kapni amiatt, hogy pont most, mikor éppen a többségi társadalom ellen követnek el merényleteket másod-harmadgenerációs bevándorlók, szóval pont ilyenkor kell ezt Fatih Akinnak elkészítenie. De én pontosan értem, miért most csinálta meg ezt. A rendező bevallása szerint ezt már a '90-es években fontolgatta, mikor a szélsőjobb kezdett erősödni, de most érezte aktuálisnak. Azt nem tudom, hogy egy harmadik-negyedik interjúban kimondta-e a miértet, de én totál értettem. Nem demagóg vagy ferdítő akart ő lenni, hanem a németországi török (és kurd) kisebbséggel szemben tanúsított ellenséges magatartás miatt kell ezt így, ebben a formában. Hogy mikor a Nyugat kétségbeesik a tömegbe hajtó elmebetegek miatt, akkor felfigyeljen arra, hogy korábban más embertársaik is szenvedtek ilyen és hasonló merényletektől, csak éppen azt nem "migránsok", hanem épp ellenkezőleg, az "árja faj" képviselői követték el. A módszereik hasonlók, a szervezkedésük hasonló. Fatih Akin éppen ezért készítette el most a filmet, hogy lássuk a párhuzamot. Hogy az iszlám fundamentalistánál cseppet sem jobb a neonáci elmebeteg, mindkettő kártékony és veszélyes a normális emberekre, akik csak élni szeretnének. Ebbe a csoportba, a normálisak közé pedig ugyanúgy beletartozik az átlagnémet, a "többség" és a török, a "kisebbség" is.

Sajnálom, hogy a jobbos lapok valószínűleg ezt a filmet a földbe fogják döngölni, pedig minden értelmes ember bizonyára megértené, hogy a téma ellenére ez minden szélsőséges gyűlöletkeltő ideológia ellen szól, a filmbeli történet egy sajnos valóságban is létező, de mégis modellértékű sztori.

Abszolút ez a sztori az E. T. is. :D És akkor már leírom azt is, ami nekem a film nézése közben beugrott, csak eddig inkább elhallgattam: Szabadítsátok ki Willyt! :'D Azt hiszem, kb. minden kiszabadítós-szörnyes-szerelmes akciómelodrámát ide sorolhatnánk, annyira szabályosan ezt az alapsztorit meséli el a film.

A saját 4-esemet azzal magyarázom, hogy bár nem tetszett a romantika, de a korszak ábrázolása igen, illetve Michael Shannon alakítása feljavította az egészet gyenge 3-asról gyenge 4-esre. Zseniális színész és a karakter is kellőképp emlékezetes geci volt.

előzmény: MicaHiro (#73)

Éppen az imént láttam egy videót, ami eléggé "vicces", ugyanakkor elgondolkodtató is. Legalábbis amikor én megnéztem A víz érintését, egyből eszembe vágott, hogy mintha lenne egy Tom Hankes film, amiben Tom Hanks ment ki egy sellőlányt. Ennek eddig nem jártam utána különösebben, mert úgy voltam vele, hogy elég lesz a kritikámban megemlíteni A fekete lagúna szörnyét mint a del Toro által is bevallott hivatkozási alapot. Aztán persze jött a plágiumbotrány, hogy egy 1969-es, amúgy szerintem nem annyira releváns darabot "másolt le" Guillermo del Toro. Viszont a Splash / A nagy csobbanás Ron Howardtól, 1984-ből szinte tényleg egy-az-egyben ennek az "elődje". Persze manapság rá lehet erre fogni jóindulatból, hogy posztmodern pastiche (főleg az utolsó jelenetek miatt). Ám ha már plágiumot emlegetünk, akkor inkább a Splasht emlegessük szerintem, mert a két film között tényleg nagy a hasonlóság.

Jóllehet, régen (kb. 12-13 éves koromban, a tévében) láttam Ron Howard sellős szerelmi sztoriját, de azért emlékeimmel összemérve Guillermo del Toro még így is sokkal jobb filmet hozott össze.

"azelőtt szinte semmit nem tudtam róla, akkora populáris mítosz volt."

Pedig ez dőlt a kilencvenes években a tévéből, a rádióból, az újságokból. Még én is emlékszem rá, pedig akkor még általános iskolás voltam, nem sokat fogtam fel belőle. És de, ennek a sztorinak jelentése van. Végső soron a média csinált belőle mítoszt, amit utána a Viszkis is elkezdett támogatni (sőt mai napig támogatja, pedig már leülte a büntetését is). Emlékszem, voltak riportok az utca embereivel, akik szurkoltak neki, mert átvágta a "hülye zsernyákok"-at.

Persze miről van szó itt alapvetően? Egy Romániából, Erdélyből ideszakadt senki nem tud hokis karriert csinálni, ezért posták, majd bankok kifosztásával szakít le egyre nagyobb pénzeket, a rendőrök pedig egy évtized alatt alig bírják elkapni. Ez önmagában is sokat mond arról, hogy a kilencvenes években milyen volt Magyarországon a közbiztonság és a hatósági szervek hatékonysága. De ezen kívül szerintem ez sokkal mélyebben fészkelő társadalmi probléma szimptómája. A Viszkist ugye "modern Robin Hood"-nak tartották, akinek az átlagember szurkol, hogy a "szemét bankok"-at és a "szemét rendőr"-öket átvágja, kifosztja. Ebből a mítoszteremtésből tehát egy nagyon erős rendszerellenes hangulat szűrődik ki, hogy még a bűnözőt is felértékeljük, nagyra tartjuk, ha az államnak és a végrehajtó szerveinek tesz keresztbe.

Szóval valahogy ezt kellett volna megragadni, hogy az emberek totál kiábrándultak a rendszerváltás után nem sokkal az új rendszerből is, és általában véve bizalmatlanok a rendőrséggel szemben. Ez a mai napig így van, és úgy gondolom, a hatalomból való kiábrándultság az még erősebb ma, 2x8 év tömény csalódás után. Ezért még aktuális is lehetett volna A Viszkis. Egyébként érdekes, de ezt a Bonnie és Clyde-ban (1967), de még inkább a Sivár vidékben (1973) totál jól sikerült megragadnia az alkotóknak, és úgy gondolom, ha Arthur Penn vagy Terrence Malick ismerte volna / ismerné ezt a közeget belülről, ugyanolyan tökéletes filmet tudna csinálni Ambrus Attiláról mint szimbólumról.

Ja, és igen, persze itt egy erős forgatókönyv állt a háttérben Antal Nimród filmjénél, amit persze a klasszikus szabályrendszer szerint alkottak meg - talán ezért is lett az inkább egy "amerikai film", ami csupán háttérnek használja a sztorit. Egyébként én szerettem a filmet, totál jól van megrendezve valóban, a filmzenéért külön piros pontot érdemelnek az alkotók. De az egy magyar közegbe ültetett Bonnie és Clyde egy enervált Bonnie-val... :'D

előzmény: saatonda (#7)

Összes komment...