Tenebra

Tapasztalat: 3402 film
Kompetencia: 27 film
Súly: 4077
Regisztráció: 2011. április 14. (9 év, 6 hónap)
Kedvencnek jelölték: 149 user

Bemutatkozás

"Én, mivel nem játszhatom a szerelmest, Hogy eltöltsem e csevegő időt - Úgy döntöttem, hogy gazember leszek. S utálom e kor hiú gyönyörét."

Blog: Amerikai Plán

Kedvencek

Rendezők: Arthur Penn, Fábri Zoltán, Federico Fellini, Ingmar Bergman, Jancsó Miklós, John Ford, John Huston, Luis Buñuel, Martin Scorsese, Michelangelo Antonioni, Orson Welles, Pier Paolo Pasolini, Robert Aldrich, Roman Polański, Sam Peckinpah, Samuel Fuller, Sergio Corbucci, Sergio Leone, Sergio Sollima, Werner Herzog, William Friedkin
Színészek: Al Pacino, Clint Eastwood, Gary Cooper, Gian Maria Volonté, Kállai Ferenc, Latinovits Zoltán, Marco Ferreri, Marlon Brando, Őze Lajos, Robert De Niro, Tom Hardy
Műfajok: film noir, horror, sci-fi, szatíra, thriller, western
Országok: amerikai, dán, izlandi, japán, magyar, norvég, olasz, svéd, szovjet
Korszakok: 1920-as évek, 1950-es évek, 1960-as évek, 1970-es évek

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1986
Lakhely: Antarktisz

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
A lyukas zászló
 
4 2020-10-29 ?
(1)
The Journey
Az utazás
4 2020-10-28 3,8
(12)
Borat Subsequent Moviefilm: Delivery of Prodigious Bribe to American Regime for Make Benefit Once Glorious Nation of Kazakhstan
 
3 2020-10-27 3,4
(40)
Martin Eden
 
3 2020-10-22 ?
(5)
The Beast of Budapest
A budapesti rém
2 2020-10-21 2,4
(15)
David Attenborough: A Life on Our Planet
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon
3 2020-10-15 4,5
(68)
Szabadíts meg a gonosztól
 
4 2020-10-13 3,2
(58)
Honest Thief
Becsületes tolvaj
2 2020-10-10 2,9
(17)
Visszatérés Epipóba
 
4 2020-10-05 3,6
(61)
Non-Places: Beyond the Infinite
 
4 2020-10-02 ?
(3)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2020-10-29 17:04:34 A lyukas zászló (2007) Tenebra (4) #1

Van benne egy nagy adag naivitás, és meglehetősen "romantikus" (nem írnám, hogy "amerikaias", mert azért mégis csak Amerikában élő magyarok csinálták) a megközelítése, de ettől még ez egy jó kis film, amit meglepve látom, hogy itt még nem értékelt senki. :D Az egy évvel korábbi Vajnás-Tarantinós Szabadság viharánál szerintem jobb, átfogóbb film 56-ról, nagyobb kontextusba helyezi az egészet, és sokkal többféle szemtanút megszólaltat (az ex-ÁVH-stól a forradalmárokon át a kívülálló külföldi újságírókig), így több oldalról meg lehet ismerni az akkori eseményeket. Az interjúkat Kovács László, illetve asszisztense fényképezte, ez pedig látszik is, igényesek a képek, bár nyilvánvalóan kevés volt a mozgástér fekete háttér előtt, ülő és beszélő szereplőkkel. :D A többi archív felvétel részben azokból az anyagokból, amiket Kovács és Zsigmond Vilmos kicsempésztek annak idején. A zenehasználat is kiemelkedő, merész, nagyon sokat hozzátesz a hangulathoz, és az interjúk mellett erősen orientálja az 56-értelmezést szerintem pozitív irányba.

Régen túl vagyok már a "kamaszosan túlbuzgó hazafi" korszakomon, de ez még engem is tényleg megérintett, a film nézése közben örültem neki, hogy ebbe a sok szempontból elbaszott és általam is sokszor kritizált országba születtem, mert elgondolkodtatott, hogy ott, akkor 64 évvel ezelőtt tényleg nagy bátorság és összetartás kellett ahhoz, hogy gépfegyvert és Moltov-koktélt ragadjon az ember a féktelen ÁVH-sokkal és az őket támogató szovjet birodalommal szemben. Különösen hatásosak a harcokban résztvevő civilek beszámolói: szétlőtt fejek, cafatokra robbantott emberek, a legkíméletlenebb megtorlás november 4. után. Ezeket a játékfilmekben nem nagyon láthatjuk, és a könyveket olvasva fel sem foghatjuk azt a féktelenséget és aljasságot, ami "vörös fasizmust" jellemezte (direkt nem írok "kommunizmust", ahhoz köze sem volt a kemény diktatúrának). Sokat olvastam a témában, szóval a hősmítosznál és hőspátoszná azért tudom, hogy kicsit árnyaltabb a kép (gondoljunk csak a lincselésekre, amelyek persze megérthetők, hiszen a nép fél évtizednyi sanyargatás után gyűlölhette a hatalmon levő rendszert és kiszolgálóit), ám az biztos, hogy amit akkor a munkások és egyetemisták tettek szerte az országban (és nemcsak Budapesten: ez a film egyik nagy hibája, hogy a vidék forradalmát egyáltalán nem is említi), példaértékű. Ilyenkor mindig az is eszembe jut, hogy sokan busonganak, hogy mennyi vereséggel és tragédiával van teli a magyar törétnelem, de a film naiv-romantikus hangvételének ez az egyik pozitívuma, hogy rávilágít: lehet, hogy rövid távon 56 is tragédia volt, de hosszú távon meg nem, mert a 70-80-as években formálódó rendszerváltó ellenzékiség sokat köszönhet annak a mentalitásnak, ami 1848-at és 1956-ot is táplálta. Szóval ez a film kicsit segít külső szemszögből átértékelni azt, amit a tipikus magyar pesszimizmus sugall, hogy nekünk szar a történelmünk. Én legalábbis úgy látom, hogy ha sok is a sorozatos vereség, de a lényeg ebből az, hogy a bukások ellenére az emberek nem adták fel a küzdelmet, és csinálták tovább, lassan építve a következő "kollektív cselekvés" alapjait. Ebből mindenképp lehet erőt meríteni és tanulni ma is.

"a tartalom egy káros és undorító moslék."

Meg kell védenem a filmet. Szerintem ez ennél sokkal kinfomultabb, hogy egy tizenéves lány és egy negyvenéves férfi kapcsolatba kerülnek egymással. Pont ez volt a lényeg, hogy ezen a társadalom többsége is megbotránkozott a filmben, elég csak a poroszos tanárnő figurájára gondolni. Én viszont nem értem, miért botránkozunk meg ezen pusztán azért, mert két "tiltott korkombináció" szerepel a filmben. Azért, mert vannak "pedofil férfiak", akik tényleg visszaélnek azzal, hogy egy gyerek bizalmába férkőztek? Szóval miattuk egy idősebb férfi és egy gyereklány nem lehet más kapcsolatban, csak "pedofil kapcsolatban"? Kötve hiszem. Pár beteg ember miatt nem hiszem, hogy potenciálisan pedofilnak kellene tartani azt, aki idősebb férfi létére barátkozik kiskorúakkal.

Mindenesetre ez nem egy "pedofil propagandafilm", bár ugye az eleve nem is lehetne, mivel a lány korát tekintve már kamasz. Érdemes figyelni arra, hogy mindketten elveszítették a családjukat, mindketten traumatizált figurák, és mindketten vágynak egy új családra. Hajdukk Károly karakterének egy szerető feleségre és egy gyermekre van szüksége, akinek APJA lehet, Szőke Abigél karakterének pedig APÁRA és anyára van szüksége. Nagyon fontos, hogy a lány flashbackekben, vagy inkább ilyen szubjektív képekben látja sokszor az édesapját, és van is egy jelenet, amelyben Hajdukk borotválkozik, és áttűnik a képe a lány édesapjáéra. Nekem ebből már első nézésre lejött, hogy itt valójában nem egy "undorító és határsértő" kapcsolat van kibontakozóban, hanem inkább egy apa-lánya viszony. Ez pedig 1-2 jelenetet leszámítva be is igazlódott, a sztori ebbe az irányba ment el.

Igen, első nézésre én is azon gondolkodtam, hogy itt nagyon pengeélen táncoltak az alkotók (Tóth Barnabás rendező és Muhi Klára forgatókönyvíró), mert ez az egész valóban átmehetett volna egy bizarr szerelmi történetbe. És igen, én is elítélem a szexuális ragadozókat, akik kihasználják a naiv fiatal lányokat / gyerekeket. De szerintem ez egyáltalán nem az a szituáció, és éppen ezért le a kalappal az alkotók előtt, mert ezt a kényes, nehéz témát ilyen szépen meg tudták csinálni, hogy eleinte valóban úgy tűnik, mintha Hajdukk figurája is többet érezne a lány iránt, de aztán a mérleg nyelve elbillen az apa-lánya kapcsolat felé. Számos jelenet példázza ezt: amikor először megy a csaj táncolni, és a férfi "lányos apaként" félti őt a túl élénk, kirívó rúzsát látva, vagy amikor a férfi megy randevúzni egy vele egykorú nővel, és a lány biztatja őt. Egyébként is láttunk ilyet, sokszor, és jellemző is a kamaszokra, hogy náluk jóval idősebb ember tetszik meg nekik (sőt én 7-8 évesen 30-40 éves nőbe voltam "szerelmes" :'D), környezetemben is volt jó pár ilyen lány annak idején. Aztán ez az éréssel megváltozik, és a vele egykorúakra is felfigyel. Így történt ez a filmben is.

Szerintem sokak számára két jelenet lehet félreértéhető. Az egyik az ÁVH-s csengőfrász, amikor félreérthetetlen módon puszilgatják egymást. De most komolyan: egy ilyen szituációban mit is várunk két, a holokauszt miatt traumatizált embertől, akikben felötölhetett a nyilasterror borzalma? Ösztönösen menedéket kerestek, és ez a menedék éppen ez volt, hogy összeölelkeznek. Két riadt embert láttam ott, akik "készen voltak", és azt sejtették, hogy utoljára látják egymást. Egy ilyen felfokozott érzelmi állapotban ez az átmeneti "zavar" érthető. Másrészt az az utolsó "majdnem elsírja magát"-jelenet lehet félreérthető. De én azt is úgy értelmeztem a korábbi történések fényében, hogy ez inkább már az erős, szülői-gondoskodó érzelmi kötődésből fakad, és van abban egy kis boldogság is, hiszen látja, hogy a "lánya" boldog, nek is van már párja... ...ugyanakkor pont emiatt érzi, hogy elindult a felnőtté válás és az önállósodás útján, és ilyenkor egy vér szerinti szülő is tudja, hogy eltávolodik tőle a gyermeke végérvényesen.

Szóval én egyáltalán nem láttam azt, hogy Hajdukk karaktere egy "beteg" vagy "szexuálisan perverz" figura lenne. Sőt A martfűi rém után meg is lepődtem, hogy egy ilyen érzékeny, sérült, sebezhető, sebezhetőségét hűvösségével és elszigetelődésével leplező karaktert láttunk tőle. Az alkotókat, pontosabban Muhi Klárát legutóbb a Veszprém-Balaton Filmpikniken hallottam nyilatkozni erről a film vetítése előtt, és ő is elismerte, hogy veszélyes terepre tévedtek ennek a kapcsolatnak a bemutatásával, de egyértelműen nem egy "tiltott szerelem" bemutatása volt a cél, hanem annak ábrázolása, hogy krízis idején, rengeteg traumával a hátuk mögött ez a két ember hogyan segít egymás lelkét meggyógyítani. Számomra ez a válasz a kérdésre, hogy miért nem utasította el a férfi, és miért nem küldte haza a csajt határozottan (egyébként többször is elküldte, és egyszer haza is ment a rokonához). Magányos volt, de még túl friss volt a családja elvesztésének borzalma, bizonytalan volt, hogy bárkit is közel merjen-e engedni magához. Magam is megtapasztaltam, hogy amikor lelkileg mélyponton voltam, nem tudtam aktív lenni, nem tudtam egyértelmű döntéseket hozni, nem tudtam határozottan elutasítani vagy elfogadni. Egykedvűen léteztem. Ezt az egykedvűséget tökéletesen leképezi a film lírai, lassú, csendes stílusa. Így belegondolva persze 34 évesen én sem élnék együtt egy 14-15 éves lánnyal csak azért, mert rám akaszkodik, és nyilvánvalóan a visszautasítás a minimum nem feltétlenül azért, mert a társadalmi normák ezt kívánják, hanem azért, mert egy kamasz még nem biztos, hogy tud tisztán látni, nem biztos, hogy tudja, mi a jó neki. Ebből a szempontból elismerem, az elutasítás lett volna a kézenfekvő főleg egy orvostól, kiváltképp egy nőgyógyásztól, akinek tudnia kell, hogy mi a tapintatosság. Ugyanakkor meg akkor is ott van, hogy mindketten traumatizált figurák, akik egyszerre vágynak arra, hogy szeressék őket, és arra, hogy ne bántsák őket többet, így félnek is az új kapcsolatoktól. Ezért nem tartom szerencsésnek ebben a szituációban elítélni a férfit, hogy "nem állt a sarkára" és nem viselkedett "igazi férfiként", "gentlemanként".

A lány pedig nagyon is sokat segített neki abban, hogy egy egészséges kapcsolatot alakítson ki egy vele egykorú nővel, ahogy a férfi mint "pótapa" is elég sokat segített a lánynak abban, hogy szintén egy vele egykorú fiúval összejöjjön, újra társaságba járjon, és az iskolát is valamennyire komolyan vegye. Nem látom be, ez miért potenciálisan "káros", persze azt az említett 1-2 neccesebb jelenetet leszámítva (de hangsúlyozom, szerintem azok is még pont ízlésesen és indokoltan vannak benne a filmben). Szerintem megindító, és sok erőt is ad, főleg azoknak, akik bármilyen traumával küzdenek. Segíteni, és tudni segítséget kérni, odafigyelni embertársainkra, és segítő kezet nyújtani nekik, ha kell - számomra erről szólt a film, nem valamilyen szexuális parafíliáról.

előzmény: Rorschach (#14)

2020-10-21 09:58:58 [Magyar filmek] Tenebra #478

"valami Sára Sándor félét túl nagy elvárás kívánni?"

Azon a "frontvonalon", ahol Bayer filmet csinálhat? :D :D Bár gondolom, ez csak egy nagyon ironikus költői kérdés volt, mert ahogy zéel is írja, Sára Sándor "ezektől" legalább egy galaxisnyira van, de talán már az is sértő, hogy egyáltalán leírjuk a nevét ebben a kontextusban.

Egyébként Sára sem készíthetett filmet utolsó éveiben, sőt évtizedeiben. A vád volt az utolsó játékfilmje, amit megcsinálhatott, a többi ígéretes filmtervét elutasították. Az MMA ki is adott egy kötetet, amelyben két nagyon remek forgatókönyv szerepel, az egyik egy gulágról szökős, igen izgalmas szerzői thriller / túlélőfilm lehetett volna, a másik pedig Amrita Sher-Gil indiai festőnő kalandos élettörténetét mutatta volna be a leírás alapján a Szindbád stílusában, azaz a múlt és jelen, a képzelet és a valóság közötti határ elmosásával, az időrend felbontásával. De ezeken kívül még számos filmterve volt a rendezőnek, javarészt játékfilmek, történelmi témában, és mind a baloldali, mind a jobboldali kormányok alatt elutasították őket ilyen-olyan himihumi indokokkal, vagy csak pusztán ignoranciával és időhúzással érték el, hogy meghiúsuljanak a projektek. Pedig ő aztán még az általam kedvelt Fliegauffal és Pálfival sem egy kategória, hanem egy legenda, aki nemcsak rendezett sok korszakalkotó filmet, de operatőrként meghatározta az aranykor magyar filmjének arculatát. Mégis kb. parkolópályára állították, és ilyen "jóvan, halmozzuk el életműdíjakkal, aztán csitt legyen"-alapon ellehetetlenítették. A 2013-as portréfilmjében és több, az utóbbi években készült interjúban is hangoztatta, hogy ő szeretett volna még játékfilmeket csinálni... Persze az amúgy kiváló, általam talán még Sáránál is jobban kedvelt Jancsó kései filmszemeteire szórták a pénzt, szóval nem azt akarom ebből kihozni, hogy a nagy öregeket nem tisztelték. Hanem azt, hogy politikai széljárástól függetlenül valahogy egyik kormányzat sem tartotta érdemesnek a történelemről mindig őszintén és komolyan beszélő Sárát arra, hogy új történelmi filmet csináljon. Persze amúgy A vád már szerintem kifejezetten rossz film, de ettől még a szibériai szökést elmesélő működhetett volna, ahogy az Amritás is. Egyébként sokat elmond az un. "rendszerváltásunkról", hogy Sárának már a klasszikus 80 huszár után sem akartak pénzt adni történelmi filmes terveire. Tehát az "átkosban" és a "szabadság korszakában" (bruhaha) is elutasították a játékfilmes terveit.

Egyébként erről az egész mostani helyzetről kicsit az ötvenes évek jut eszembe. Azért csak kicsit, mert pl. Sára és nemzedéke is Rákosiék alatt kezdtek az SZFE-n (akkor még persze csak SZFF-en, mert főiskola volt), nyersanyag hiányában "fotóetűdöket" csináltak vizsgafilmek helyett, aztán mégis ők reformálták meg a magyar filmművészetet a hatvanas években. Ha megszűnik a filmes oktatás alapvető intézménye abban a formában létezni, ahogy több évtizeden keresztül létezett, és nem a tehetség, hanem a pártállás határozza meg, ki tanulhat és csinálhat filmet, akkor a magyar filmkultúrának ott a vége. Nem azt mondom, hogy hibátlanul működött a filmművészeti egyetem, hallottam onnan hajmeresztő sztorikat már 10 évvel korábban is, de a fesztiválokon Magyarországnak sok dicsőséget hozó fiatal alkotók azért csak onnan kerültek ki, illetve filmtörténeti jelentőségű filmeket az itt tanult rendezők, operatőrök és színészek csináltak. Ráadásul pl. Zsigmond Vilmos is itt kezdte, aki ugye a hollywoodi film arculatát is meghatározta a hetvenes-nyolcvanas években.

Ugyanez érvényes magára a filmkészítésre is. Remélem, akik ideológiai alapon utasítják vissza az utóbbi évek sikerfilmjeit készítő alkotók terveit, azok tisztában vannak vele, kikkel kerülnek egy szintre ezáltal. A "szilencium" meg a "dobozba kerülés" meg a "betiltás" meg az "ellehetetlenítés" tudjuk mind, hogy melyik rossz emlékű rendszerekhez tartoztak.

előzmény: ryood (#475)

Amikor Attenborough tényleg dokumentumfilmet csinál, és nem természetfilmet. :D

Jó film, de nálam azért kicsit rezgett a léc. Persze, bicskanyitogató mindaz, ami megjelenik benne, és szerintem minden normális ember egyetért azzal, hogy a környezetünkkel szimbózisban kellene élni, és aki teheti, a maga módján igyekszik óvni a természet értékeit pl. szelektív hulladékgyűjtéssel, vagy ha eredei túrára megy, a szemetelő seggfejek után összeszedni a szemetet. Ám a természetkutató sztár "filozófiáját" kicsit leegyszerűsítőnek érzem. Olyan volt végig, mintha annak a megfilmesítését láttam volna, amit Smith ügynök mond a Mátrixban:

"Minden emlős ezen a bolygón ösztönösen természetes egyensúlyra törekszik a környezetével, kivéve Magukat Embereket. Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása. Az ember egy ragály, és mi vagyunk a gyógyszer."

Ebben van igazság, de azért a Mátrixban nem véletlenül adták egy elszabaduló, megalomán negatív hős szájába ezeket a mondatokat. :D

És emiatt úgy éreztem, bár hatásos a film, és kétségtelenül felárzza az embert, ha szorult benne fikarcnyi emberség, de legalább annyira hatásvadász, mint amennyire hatásos. A legjobban szerintem a "tárgyalórész" sikerült, amelyben a tudóssztár mintegy összegzi a saját életét, amelyet egybeköt a természetes élővilág pusztulásával, majd nagyon pozitív, hogy önkritikát is gyakorol. Mert nekem végig az járt a fejemben a film elején, hogy oké, ő jár a világ érintetlen területein, és "sír a szája", hogy pusztul a bolygó, de azért ott a kezében a söröcske, meg eleve azáltal, hogy beteszi a lábát a bennszülöttek és az ember által érintetlen területekre KAMERÁVAL, maga is hozzájárul kicsit ahhoz, hogy ezek a területek már ne legyenek érintetlenek. :D Ugye ez az antropológus és az etnográfus alapdilemmája, hogy a "másik" kultúráját hogyan lehet úgy megismerni, hogy közben ne vagy csak minimális mértékben avatkozzunk be. És szerencsére Attenboroguh erre reflektál a film második felében, és nem tekint úgy korábbi önmagára, mint aki már eleve erkölcsileg a "természetrontók" felett áll.

Továbbá a Csernobil-párhuzam találó, az tetszett, és kétségtelenül nagyon beránt a bevezető rész, de szerintem direkt vagy akaratlanul, ám a film alkotóit és a tudóst is elragadta a hév, és a népszerű tévécsatornák riogató "ismeretterjesztő" filmjeinek a színvonalát produkálták. :'D Az Attenborough által felvázolt problémák VALÓSAK, a bőrünkön érezzük, elég csak a 2020-as kaotikus és kiszámíthatatlan időjárásra gondolni, és ez a senkinek sem hiányzó koronavírus is nyilvánvalóan összeköthető ezzel a problémakörrel, amit a film bemutat. Ám az előadásmód és a hatásvadászat mindenképp rontja a hitelét annak, amit mond, és közölni akar a film.

A konklúzió, illetve a megoldás-javaslatok meg felemások megint csak. Nem ismerem a film keletkezéstörténetét, de van egy olyan sejtésem, hogy mindezen állítások mögött nem áll egy komoly tudományos csapat, hanem David Attenborough saját tapasztalataiból és kutatásaiból származnak. Elismerem az ő nagyságát, hiszen 93 év alatt sokat látott, hatalmas tudásanyagot szívott magába, DE: ezekkel együtt is néhány megállapítása, javaslata kifejezetten hajmeresztő és naiv. Gondolok itt főleg arra, amit a japánokkal és a "túlnépesedéssel" kapcsolatban mond. Akarva-akaratlan is eszembe jutott erről a fajelmélet, illetve az eugenika. És amennyire nem szeretném, hogy a természet és a vadállatok elpusztuljanak, annyira nem szeretnék egy "szép, új világot" sem, amelyben az Attenborough által felvázolt módon az az érték, ha minél kevesebb gyerek születik. Félreértés ne essék, közöm nincs az ultrajobbos ideológiához, de amit a film sugall, azalapján kb. a testvér mint olyan létezése kérdőjeleződik meg. Nekem nincs testvérem, de azért kívülállóként is látom, hogy a testvéri szeretet az egy különleges, szép, emberi dolog. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a "japán csoda" összetett dolog, azaz a japán népesség "stabilizálódás" mögött egyéb folyamatok is állnak, és nem feltétlenül pozitívak. Ott van például a hikikomori jelenség, vagy az, hogy rengeteg a főleg fiatal japán férfi, aki képtelen a kapcsolatteremtésre, és akár a bugyiautomatákra is gondolhatunk, ami önmagában egy vicces jelenség, ugyanakkor az ottani mérhetetlen magány és szexuális frusztráltság szimptómája is. Szóval nem olyan egyszerű az, amit Attenborough a maga naiv módján felvázol.

Úgyhogy szerintem nem az a megoldás, amit Attenborough a "japán példával" felvázol, hanem az, hogy az ember felelősen vállal gyereket: ha 10-et vállal, akkor azt a 10-et is tanítsa meg a környezete tiszteletére és óvására. Ezt kellene elterjeszteni. Azzal persze én is egyetértek, hogy a felelőtlen, "ösztönlényként" élő emberek igen is károsak a természetre és a társadalomra is, hiszen aki rengeteg zabigyereket csinál, az nyilvánvalóan nem törődik a gyerekeivel, akik pedig többnyire elkallódnak, és a bűn útjára sodródnak vagy mélyszegényésgben, szemétdombon élnek. Így nemcsak a maguk, de a gyerekeik életét is elbaszták.


Szóval a kulcsszó a tudatosság, de azért szerintem ne tartsunk egy "szép, új világ" felé sem. A balanszot kéne megtalálni, amit amúgy helyesen hirdet is Attenborough. Csak azok az "utópiái" ne lennének... :D

Mindenesetre összességében ez egy jó kis film, gondolatébresztő, és az átlagemberre nyilvánvalóan ez a zsigeri, kissé hatásvadász megvalósítás hathat, ez rázhatja fel. Remélem, lesz hatása, bár őszintén szólva illúzióim nincsenek, mert nemcsak hazai fronton vagyunk megverve idióta gazdasági-politikai vezetőkkel.

"Keep your friends close, but your enemies closer" - a legjobb.

De menő az "I don't feel I have to wipe everybody out, Tom. Just my enemies." is A keresztapa 2-ből, csak ez nem éppen tetoválásának való, olyan hosszú. :D

Tetoválás szempontjából viszont optimális a "Bagatell", Latinovits karakterének szófordulata Az ötödik pecsétből. :D Persze a színész zseniális hanglejtését sajnos nem lehet magunkra tetováltatni, anélkül meg kevésbé ütős. :C

"This is the beginning of a beautiful friendship " - ezt pedig szívesen látnám egy nő hasára vagy combjára tetoválva. :'D Persze csak viccelek, ez ugrott be róla, amúgy az ilyen erkölcstelen, szexista, tárgyiasító dolgokat meghagyom a hanyatló nyugat ópiumának.

Akkor én egy kis kontrasztot teremtenék. :D Én is kedvelem Liam Neeson Elrabolva c. filmjét, és néhányat azok közül is, amelyek azután készültek. Mondjuk úgy igazából a Fehér pokol az, amit szívesen nézek újra. A színész szerintem jó, ezt bizonyította drámai filmjeiben is, és talán ebben sem vele, hanem a forgatókönyvvel volt a probléma, ami érezhetően lopott A szökevényből, és Mark Williams, aki írt is, nemcsak rendezett, bizonyára hozzánk hasonlóan nagyon kedvelte az Elrabolvát. Olyannyira, hogy közben elfelejtett a tolvajos hülyeség mellé kitalálni valami saját sztorit. :D Na, meg szerintem itt már nagyon látszik, hogy Neeson a 70-hez közeledik.

Érdemes összehasonlítani a Rambo 5-öt és ezt. Nem vagyok híve annak sem, mert a sztorija annak is annyira blőd, hogy felnevettem a moziban, pont úgy, mint ahogy a Becsületes tolvajt is végigröhögtem bődületes baromságai miatt. Na, de Sylvester Stallone azért olyan formában van, hogy egy huszonéves is megirigyelhetné, és túlzásai ellenére is egy olyan döngetést hozott össze Rambo 5-ben, főleg a fináléban a csapdáival (ez fontos a Becsületes tolvaj szempontjából is!), hogy kifejezetten szórakoztató volt. A Becsületes tolvajban Liam Neeson karaktere is állít csapdákat, de ezek kimerülnek abban, hogy csinál egy pokolgépet, és irtó rossz tűzeffekt kíséretében felgyullad a Jai Courtney-antagonista háza, majd kereket old, miközben Neeson és a csaja figyelik :'DDDD . De nemcsak ez, hanem az összes akciójelenet szerintem irtózatosan fapados volt részben azért, mert Mark Williams szerintem jobban tenné, ha inkább csak producerkedne továbbra is, másrészt viszont pont azért, amiért az Elrabolva 3. akciójelenetei is agyon voltak már vágva. Azaz Liam Neeson akármennyire is jól tartja magát közel a 70-hez, sajnos nagyon látszik, hogy az akciójeleneteket már nem bírta volna olyan intenzitással, mint az Elrabolva 1. részében, vagy akár a sokkal gagyibb 2. rész fináléjában, ami egy parádés verekedés. Itt kb. csak simogatják egymást, és attól, hogy Neeson itt is benyögi, amit az Elrabolva 1-ben kb., hogy "megtalállak és elintézlek", attól még nem lesz egy Hallmark-tévéfilmnél színvonalasabb a Becsületes tolvaj.

Apropó, tolvaj. A nyitójeleneten kívül én nem nagyon éreztem, hogy a fickó egy profi mackós lenne. Most ez komoly, hogy a rengeteg lopott pénzt egy bekamerázott garázsrendszerben tartotta úgy, hogy két darab könyvvel le volt takarva a legfelső doboz? :D :D :D És az elvileg képzett FBI-ügynökök ezt nem találták meg elsőre?! Azt igen, hogy profi tűzszerész, bár a 1,5 pukkanós jeleneten kívül ezt sem igazán. Az meg, hogy miért lett tolvaj (bár én inkább ezt rablásnak nevezném, amit csinál, de mindegy): kész röhej! Egyszerűen nem hittem el, hogy ezt az alkotók komolyan gondolták. Pont ezért röhögtem a drámainak szánt jeleneten, amelyben emberünk előadta "szívszorító" történetét. És szerintem nem gondolhatták komolyan úgy általában az FBI ügynökeinek ábrázolását sem. Könyörgöm: ez az F-B-I! Mégis olyan szinten ostobák, mintha poros kisvárosi közrendőrök lennének. Élen a Jeffrey Donovan által alakított ügynökkel, akinek végig az a legfontosabb, hogy egy kutyát sétáltasson, és Neeson is viszonylag simán lefegyverzi - persze a maga tatás tempójában. Ez vicc akart lenni? Meg nem tudom, hogy működik ez valójában, de nagyon sántított nekem ez is, hogy csak úgy felhívja a főhős az FBI-t, feladja magát, és kb. leszarják. Abból, ahogy pl. a swatting működik, hogy simán ártatlan emberekre is rárontják az ajtót a rohamrendőrök egy fals telefonhívás miatt, minimum azt gondolnám, hogy az FBI egy ilyen hívás után ott kopogtat a hotelszoba ajtaján. És hány swatting eset volt már, és még mindig megcsinálják - úgyhogy a film magyarázata, hogy rengetegen bejelentkeztek magukat a mestertolvajnak kiadva, és ezért nem ugranak azonnal, eléggé sántít.

Szóval engem valahogy nem hatott meg, hogy Liam Neeson szerepel benne, és akármennyire is kedvelem a munkásságát, be kell vallanom, hogy szerintem ebben még ő is rossz volt: a kötelező köröket rótta, és mintha némi unalmat is láttam volna az arcán. Na, meg van egy olyan érzésem, hogy Harrison Ford magyar hangja, Csernák János még javított is az eredeti párbeszédeken, de ki tudja, lehet, eredetiben Neeson amúgy jó hangja miatt javulna valamicskét a szememben is ez a bosszantóan rossz film. Mindenesetre sokszor nevettem rajta, a hülyeségein, és az elképesztő tévéfilmes, olcsó trükkjein, megoldásain, tehát végülis szórakoztam, csak nem így képzeltem el. Olyan az egész számomra, mintha egy kamaszcsapat szerette volna megcsinálni a saját kis amatőrfilmjét, mert imádják A szökevényt és az Elrabolvát, és Liam Neeson megsajnálta őket, illetve csodálta a lelkesdésüket, és ilyen módon két délután beugrott, hogy vele tudják megcsinálni. Neesonnak meg azt tanácsolnám, ne vállaljon el mindent, ami a régebbi filmjeit juttatja eszébe, hanem válogasson, ha nem akar arra a szintre süllyedni, mint Robert De Niro. Ennél egyébként még Sean Penn "saját Takenje" is jobb volt pár éve, pedig a Gunman is egy irtó ciki Elrabolva-utánzat. :D

2020-10-07 09:19:52 Post Mortem (2020) Tenebra (?) #1

Na, ez egészen ígéretesnek tűnik az első előzetese alapján. A trailer mindenképp profi, színvonalas történelmi horrort sejtet, és úgy látom, ez már abszolút nem viseli magán a magyar műfajkísérletek gyerekbetegségeit. Annak azért még drukkolok, hogy ne is legyen nagyon "nyugatias", hitelesebb legyen a magyar miliő, mert pl. az amúgy remek Apró meséket ez rontotta le kicsit, hogy néha már túlságosan is ragaszkodtak az alkotók az általuk bizonyára imádott A rettegés fokához. Mondjuk Klem Viktor valahogy nem passzol ebbe a szerepbe így első blikkre, de meglátjuk, mit tud a teljes filmben.

2020-10-07 09:14:25 Midsommar (2019) / Fehér éjszakák Tenebra (4) #152

Sok pluszjelenet van benne, de számomra nem nyújtott többet, mint a moziverzió, sőt kicsit vontatottá is vált így. Pl. én aztán nem éreztem, hogy a főhősnő és párja szar kapcsolata jobban meg lett volna világítva, max. szájbarágósabban van előadva az, ami szerintem tökéletesen benne volt a mozis Fehér éjszakákban is. Érdekességképp mindenképp érdemes megnézni, de csak ha már látta az ember a moziváltozatot is.

előzmény: Korben (#151)

2020-10-06 12:51:48 Visszatérés Epipóba (2020) Tenebra (4) #6

A pszichopatológiában a pedofíliát mentális betegségként, parafíliaként tartják számon. Egyébként is a jogban ezért fontos a "beszámíthatóság" kérdése, mert ez nem ilyen egyszerű, hogy akinek van valamilyen mentális betegsége, az nem bemszámítható, ilyen módon az én állításom sem zárja ki a bűnösségét. S. tanár úr nyilvánvalóan ravasz, dörzsölt fickó, nagyon is tudta, mit csinál, ám beteges vágyai motiválták, és az eleve egyfajta abnormális megszállottságot feltételez, hogy többek között ezért szervezte a táborokat. Tudta ő jól, hogy a bíróságon nem mondjuk kényszergyógykezelésre ítélnék, hanem bebörtönöznék, ahol ugye a pedofilokra kifejezetten sanyarú sors vár. A betegsége viszont abban is megmutatkozik, hogy hiába az első, megsemmisítő lebukás, utána a tévénél ott folytatta, ahol a táborban abbahagyta.

Lényeg a lényeg: attól még, hogy betegesen vonzódott a gyerkekhez / kamaszokhoz, valószínűleg nagyon is beszámítható volt mindvégig, és ilyen módon büntetőjogilag felelősségre vonható lett volna. Csak hát a hallgatás, meg a kompromisszumok hozzásegítették ahhoz, hogy megússza.

előzmény: Interracial Facial Creampie (#5)

2020-10-06 00:13:44 Visszatérés Epipóba (2020) Tenebra (4) #4

A spoileres felvetésedre ebben a riportban van az egyértelmű válasz. Azaz sajnos de, a hallgatásnak ismét csak az lett az eredménye, ami a magyar történelem során sokszor: a bűnös tovább folytatta tevékenységét. Csak ezúttal már egy népszerű ifjúsági tévéműsort, és nem egy különleges tábort használt fel Sipos a beteges vágyai kiélésére. Olyan ez a jelenség szerintem, mint a Biszku-ügy esetében, hogy itt élt köztünk vígan, évtizedeken keresztül egy bűnös ember, aki nemhogy nem lett felelősségre vonva, de még mentegetik is páran - lásd a konyhás néniket. Pont azért volt hasznos őket is behozni szerintem, mert tökéletesen megfogalmazták azt, amit sok magyar tett a történelem során: mivel a bűnösőről nem lehet elképzelni, hogy bűnös, vagy akkora karizmája volt, ami elvakított minket, így persze, hogy nem lehet bűnös! Csakhogy ismerjük a mondást a cinkosságról és a hallgatásról.

Szerintem jó kis dokumentumfilm ez. A terápiás részek szerintem is megtörik a szörnyűségében is lebilincselő és izgalmas "cselekményt", viszont értettem, miért kellettek ezek. Mert ez a film nem Siposról szól, hanem az áldozatairól, a kollektív traumák kibeszéléséről, ami ugye nem történhetett meg, mert nem volt felelősségre vonás, és nem volt egyértelműen kimondva a bűnössége. Ezért kellett a terápia. Jóllehet, maga a film egy nagy terápia, amelyben érthető, hogy maga a bűnös nem akart részt venni. Ha beteg elme is, de csak van egy fikarcnyi lelkiismerete, szégyenérzete, ami miatt nem akart kamerák elé állni még úgy sem, hogy a törvények sajnálatos módon védik őt... Holott elég komoly a bűne, még akkor is, ha nem gyilkolt vagy erőszakolt meg nyíltan senkit. Épp elég az, hogy egy ilyen pedofil / ebenofil vezette be a gyerekeket a szexualitás világába... Ami lehet, hogy a megszólalók esetében látszólag nem okozott maradandó károkat, de gondoljunk bele, mennyi ideig tolta a táborozást és a műsorvezetést, és ezalatt mennyi gyerekkel játszott "laza faszveréseket". Persze itt nem is az a lényeg, hogy kinek, milyen károkat okozott, hanem az, hogy egy ilyen "ember" nem szabadna, hogy diákok közelébe kerüljön, akik fejletlenségük és naivitásuk, illetve az iránta való csodálatuk miatt manipulálhatók.

Egyébként az az érdekes, hogy annak idején a 444 leleplező cikkének olvasása, és ma este, a film nézése közben én sem éreztem dühöt a bűnös iránt, pedig alapból az ilyen emberek nagyon fel tudnak húzni. De esetében még a pár videófelvétel és a pozitívabb hangvételű beszámolók alapján is tényleg akkora a karizmája, hogy csak utólag végiggondolva bosszant fel az egész, közben meg egy menő tanár képe rajzolódik ki, akivel a bűnössége ismerete nélkül még szimpatizálna is az ember, főleg, ha ismerte az "átkos szocializmus" dohos intézményeit, vagy az úttörőtáborokat (szüleimtől hallottam ezekről csak, de ők nagyon nem szerették ezeket :'D). Hiszen ez a fickó egyfajta lázadó attitűdöt képviselt, ami a nyolcvanas években elhiszem, hogy szimpatikus lehetett, főleg a fiatalok örülhettek, ha valami vagy valaki felkavarta a Kádár-rendszer langyos húgyát. Ezt az évekig épített ellen-illúzióvilágot, ellen-mitológiát, ami egy mocskos, kártékony, primitív ösztönt hivatott csak kiszolgálni, nehéz volt dekonstruálni, mivel a fejekben létezett: több száz táborozó gyerek fejében. Sőt a film címe ezért is frappáns, mert még tulajdonképpen ma is létezik, főleg erre vonatkozik a visszatérés. A kérdés persze az, hogy a visszatéréskor hajlandók vagyunk-e benézni a színfalak mögé, és megszegni a szabályait.

Számomra, mint duplán kívülálló számára (hiszen a Kádár-rendszerben 3 évet éltem csak, és nyilvánvalóan a táborról is csak olvastam a film előtt) egyébként kísértetiesek a hasonlóságok a puha diktatúra és Epipó között, így kívülről nézve egyszerre érthetetlen és érthető is, miért imádták ezt első blikkre a szülők és a gyerekek egyaránt. Érthetetlen, mert ugyanazok a mechanizmusok működtek itt, mint nagyban: a vezér kitalált egy rendszert, amelyben a "lázadókat" "ellenforradalmároknak" bélyegezték, és arra késztették a többséget, hogy ítéljék el, és büntessék meg őket. A hallgatás, a konformizmus jutalma volt a "legvidámabb tábor" javainak élvezete. Ugyanakkor pont azért érthető, hogy miért szokott ebbe bele szülő és gyerek egyaránt: pont azért, mert nagyban ismerős volt. Csak éppen Sipos nem volt olyan karót nyelt, mint a sztereotípiák átlagos tanára vagy egy KISZ-es vezető, és ez elég volt ahhoz, hogy mindenki benyalja, elfogadja Epipót.

Nem tudom, lesz-e ennek a filmnek olyan hatása, mint a 10 évvel ezelőtti Biszku-filmnek, de az biztos, hogy akik szerepeltek benne, és részesei voltak ennek az egésznek, azok ha nem is teljes tiszta lappal kezdhetnek, de az emlékezés és a trauma kibeszélése felszabadítólag hatott számukra. Ezért már megérte megcsinálni, és (szerintem csak kisebb, említett) hibái ellenére hasznos, jó dokumentumfilm.

előzmény: sissoko (#3)

Összes komment...