Tenebra

Tapasztalat: 3237 film
Kompetencia: 52 film
Súly: 4537
Regisztráció: 2011. április 14. (8 év, 9 hónap)
Kedvencnek jelölték: 142 user

Bemutatkozás

"Én, mivel nem játszhatom a szerelmest, Hogy eltöltsem e csevegő időt - Úgy döntöttem, hogy gazember leszek. S utálom e kor hiú gyönyörét."

Blog: Amerikai Plán

Kedvencek

Rendezők: Arthur Penn, Fábri Zoltán, Federico Fellini, Ingmar Bergman, Jancsó Miklós, John Ford, John Huston, Luis Buñuel, Martin Scorsese, Michelangelo Antonioni, Orson Welles, Pier Paolo Pasolini, Robert Aldrich, Roman Polański, Sam Peckinpah, Samuel Fuller, Sergio Corbucci, Sergio Leone, Sergio Sollima, Werner Herzog, William Friedkin
Színészek: Al Pacino, Clint Eastwood, Gary Cooper, Gian Maria Volonté, Kállai Ferenc, Latinovits Zoltán, Marco Ferreri, Marlon Brando, Őze Lajos, Robert De Niro, Tom Hardy
Műfajok: film noir, horror, sci-fi, szatíra, thriller, western
Országok: amerikai, dán, izlandi, japán, magyar, norvég, olasz, svéd, szovjet
Korszakok: 1920-as évek, 1950-es évek, 1960-as évek, 1970-es évek

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1986
Lakhely: Antarktisz

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Road Trip
Cool túra
3 2020-01-17 3,5
(782)
The Square
A négyzet
4 2020-01-16 3,8
(262)
Foglyok
 
4 2020-01-15 3,3
(46)
Otac na sluzbenom putu
A papa szolgálati útra ment
4 2020-01-13 3,9
(109)
Sherlock Jr.
Az ifjabb Sherlock
4 2020-01-13 4,4
(75)
Kvinden i buret
Nyomtalanul
5 2020-01-10 3,8
(379)
Dracula
Drakula
4 2020-01-07 ?
(4)
Labyrinth
Fantasztikus labirintus
3 2019-12-24 3,6
(227)
The Dark Crystal
A sötét kristály
3 2019-12-24 3,3
(44)
Joyeuse retraite!
Családból is megárt a sok
2 2019-12-21 ?
(3)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Egyértelműen nem veled van a baj, hanem Peter Jackson esett túlzásba. A művészet és a történelmi kötelességtudat tipikus konfliktusának lett áldozata ez a potenciálisan izgalmas film, én majdnem 3-asra értékeltem. Olyan szinten tömény így, hogy még egy lélegzetvételnyi szünet sincs a szövegelésben, hogy fizikai megpróbáltatás végignézni. Én jól értek angolul, de ezek az akcentusos emberek kihívást okoztak. Jó, akkor próbáljunk meg figyelni a feliratokra, csakhogy azok meg villámtempóban váltják egymást. Persze csak annyira, amennyire gyors a beszéd...

Tenni fogok egy próbált a hosszabb változattal, ha elém kerül valaha, de kétlem, hogy abban jobb a helyzet. Főleg, hogy Jackson állítólag még a megszólaló veteránok neveivel és adataival is tele akarta tömni a filmet. Nos, a kevesebb több lett volna.

Amúgy én magától a filmtől sem estem hanyatt, kicsit parasztvakításnak tűnik amellett, hogy iszonyatosan sok munka van benne, ez biztos. De ez még így is összességében kevés volt. Sokszor úgy éreztem, hogy a trailerekben láttam a lényeget, és a film maga már nem tudott annyira meglepni. Ráadásul tényleg sok a fekete-fehér felvezetés is.

előzmény: Bbazsa (#3)

A maga módján mindegyiket annak lehet tekinteni, hiszen mindegyiket az egekbe emelték, de szerintem egyik sem olyan kreatív vagy invenciózus, hogy az évtized legjobb, hovatovább, filmtörténeti jelentőségű filmeknek tartsuk őket. Viszont van egy olyan alkotás a listán, amelynek ajnározása előtt akkor is teljesen értetlenül álltam, de most meg végképp nem értem, hogy kerülhet fel "a 2010-es évek leg"-jei listákra. Ez pedig az Eredet. Ha a VAN-t itt alant páran dilettáns filmnek nevezték, akkor az Eredetet én minek nevezzem? :D Szerintem szerepelhetne egy 2010-es listán: az évtized blöffjei listán. Mert ez egy túlbonyolított, nagy hanggal semmit mondó akció-scifi, ami legfeljebb közepest érdemel. De mint annak idején itt is kifejtettem, éppen azért érdemel rosszabbat, mert Christopher Nolan készítette, aki előtte azért egészen jó filmeket (Követés, Memento, Tökéletes trükk, az első két Batman) csinált, és azok tényleg szóltak is valamiről. Itt az álomkoncepció kicsit sem kreatív, legalábbis attól, hogy egymásra pakol több valóságréteget, és túlbonyolítja a cselekményt, még egy film nem lesz zseniális, csak hatásvadász katyvasz. A főhős személyes szála érdekes lett volna, csak éppen Nolan elfelejtette ezt mélységében kibontani, illetve nem jutott idő rá a halálosan unalmas heistsztori mellett. Érezhető szerintem a mondatamiból, hogy még most is rendkívüli módon felbasz, ahogy így visszagondolok rá, pedig 10 éve láttam először és utoljára. :'D De tényleg nagyon nagy csalódás volt számomra Nolan korábbi filmjei után. Az Interstellar némileg helyrerakta a renomét, de abban is van bullshit meg kocsmafilozófia bőven, csak ott kellőképp érdekes volt a sci-fi szál ahhoz, hogy szemet hunyjak a "szeretet ereje menthet meg minket" szintű olcsó frázisok felett.

Visszatérve a VAN-ra: azt a filmet én megvédeném. Lehet, ez azért van, mert én is filmszakos voltam, mint a főhős és a rendező, és a film bemutatása előtt 2 évvel én is pont olyan helyzetben voltam, mint a főhős. :D Tehát engem emiatt elkapott, és szerintem tök jól átadta azt az életérzést, hogy igen, tanultál valamit X évig, aztán megkapod a papírjaidat, és szembesülsz vele, hogy a társadalom jelentős hányada még csak kinevetni sem tud, mert azt sem tudja, miről vannak a papírjaid. Ezt a tragikomikus helyzetet tökéletesen bemutatta Reisz filmje. És egyébként készítettem vele interjút a film után, és azt mondta, hogy ő ezzel nem is akart többet, mint átadni a nézőknek azt a tragikomikus életérzést, ami őt is hatalmába kerítette. Ráadásul nála, ha jól remélik, pluszban az is probléma volt, hogy éppen egy olyan filmrendező osztályba járt, ami pénzhiány miatt jó ideig nem tudott nagyjátékfilmet készíteni. Érdekes módon a szerelmi szál is személyes élménye volt, viszont azt szerintem sem sikerült túl jól átadnia. A professzionális élet tragikomikumát viszont nagyon jól megragadta. Akik ezt nem tudták átélni, azoknak azt mondom, hogy örüljenek neki, hogy ők maguk nem voltak ilyen helyzetben. Benne lenni szerintem nem olyan vicces, mint a filmben. :D A 2013-as év emiatt is a legsötétebb év számomra. :'D Ám 1-2 év múlva már tudtam röhögni rajta, és én a VAN-t emiatt nagyon az "enyémnek" éreztem.

Egyébként abban egyetértek, hogy ez sem egy "nagy film", amire évtizedek múlva is emlékezni fogunk. De azért én amatőrnek nem nevezném, és a fenti okokból szerintem megérdemli a dicséretet, amit kapott annak idején.

A torinói ló, a Saul fia és Az állampolgár mindenképp azok formai és tematikai szempontból is. A Remélem legközelebb... is igen fontos, de az inkább a témája és merészsége miatt.

A listáról lemaradt A vizsga, ami egy trendindító film volt. Ennek sikere bizonyította, hogy van igény történelmi bűnügyi filmekre, enélkül aligha létezne A martfűi rém vagy a Budapest noir vagy az X - a rendszerből törölve, sőt még talán a Valan sem. Remélem, hogy ez a trend folytatódik a jövőben, mert van a témában potenciál. És ha nem is tökéletesek a "követők", azért mindegyikben vannak emlékezetes momentumok, történetszálak, amelyek bizonyítják, hogy lehet itt izgalmasak és komolyan beszélni a magyar közelmúltról, akár az igen közeli közelmúltról is.

Most végignéztem a KT-s értékelős listámat 2010-től 2019-ig, és az 5-ösök közül válogattam. Elgondolkodtam, melyik filmek azok, amelyeket akár többször is újranéznék, vagy legalábbis annyira emlékezetesek voltak számomra, hogy egyből ott van előttem az egész film, ahogy eszembe jut. Ezalapján alakítottam ki az alábbi listát. Rangsort nem állítottam, mert mindet egyaránt kedvelem. Scorsese-től és Fatih Akintől többet is beraktam, mert nem tudtam választani. Illetve Az arany kesztyű kakukktojás, mert arra csak 4-est adtam, de máig gondolkodok rajta, úgyhogy ott a helye a listán :D Sőt kakukktojások a Nemes-Jeles filmek is ugyanezért. :D

Elit halálosztók 2. (José Padilha, 2010)
Magyar retró 1-2. (Papp Gábor Zsigmond, 2010-11)
A torinói ló (Tarr, 2011)
Scorsese: Viharsziget (2010), A Wall Street farkasa (2013), Némaság (2016), Az ír (2019)
Láttam az ördögöt (Kim Jee-woon, 2010)
Dombokon túl (Cristian Mungiu, 2012)
Final Cut (Pálfi György, 2012)
Az ölés aktusa (2012)
Batman: A sötét lovag visszatér 1-2 (Jay Oliva, 2012-2013)
Whiplash (Damien Chazelle, 2014)
Sráckor (Richard Linklater, 2014)
Citizenfour (Laura Poitras, 2014)
Maidan (Szergej Loznyica, 2014)
Slow West (John Maclean, 2015)
Taxi (Jafar Panahi, 2015)
Nemes-Jeles László: Saul fia (2015), Napszállta (2018)
A szobalány (Park Chan-wook, 2016)
Az állampolgár (Vranik Roland, 2016)
Dizájneren (Horváth Balázs, 2016)
A préri urai (David Mackenzie, 2016)
Fatih Akin: Sötétben (2017), Az arany kesztyű (2019)
Logan (James Mangold, 2017)
Testről és lélekről (Enyedi Ildikó, 2017)
Ultra (Simonyi Balázs, 2017)
Sóhajok (Luca Guadagnino, 2018)
Buster Scruggs balladája (Coen-fivérek, 2018)
Egy nap (Szilágyi Zsófia, 2018)
Volt egyszer egy Hollywood (Tarantino, 2019)
Joker (Todd Phillips, 2019)
Élősködők (Bong Jon-hoo, 2019)
Fomo (Hartung Attila, 2019)
Csernobil (Craig Mazin, 2019)

"a hatalmat a népnek elv az elmúlt években, évtizedekben korábban soha nem látott hatást vált ki ma már a filmekre."

Kérdezem én: és ez jó dolog? Mert az jó dolog, ha egy nép fellázad a diktátorok ellen, és forradalmat csinálva leváltja vezetőit. De a film, a nézők és az alkotók kapcsolata azért kicsit más kategória. A videokamerák (80-90-es évek), majd az okostelefonok elterjedésével mindenki számára megadatott a lehetőség, hogy leforgassa a saját kis Star Wars-filmjét, született is pár profi munka. Ezt nevezem a filmművészet, vagy na, a filmkészítés demokratizálódásának, és ez megint csak jó dolog abból a szempontból, hogy a kreativitásnak nem szab határt a pénz és az elitizmus.

Azzal viszont már szerintem NAGYON NAGY problémák vannak, hogy feldühödött ortodox rajongók tömegei nekimennek egy általuk istenített franchise legújabb részének, és ennek hatására a stúdió készít egy bérmunkát, amiben minden úgy van kicentizve, hogy kielégítse ezt a hőbörgő tömeget. Ezt én nem demokráciának nevezném, hanem inkább diktatúrának, hiszen az alkotói szabadságot korlátozza. Nagyon nagy tévedésben vannak sokan, hogy a Star Wars az övék. A Star Wars-t George Lucas hozta létre, és amúgy hiába utáltam Jar Jart, idővel felfogtam, hogy ő ezt így akarta tovább szőni, és nekem attól semmiféle jogom nincs beleszólni az ő víziójába, hogy kedveltem a klasszikus trilógiát.

Szerintem elvétjük a film(művészet) lényegét, ha azt hisszük, hogy a közönségnek bele lehet, vagy bele kell szólnia egy film készítésébe. Nem azt mondom, hogy minden, amit a Disney csinál, szent és sérthetetlen, csak mert náluk vannak a Star Wars-jogok, sőt a Skywalker korát második megtekintésre még jobban utáltam, és erősen gondolkodok az 1-esen. Persze ez speciális eset, mert ezt a filmet az ortodox rajongóktól való félelem szülte. Viszont az, hogy J. J. Abrams Az ébredő Erőben Kylo Rent egy Darth Vader-imposztornak ábrázolta, Rian Johnson meg Luke-ot szürke Jediként a VIII. részben, még az alkotói kreativitás gyümölcsei. Azt semmiképp nem nevezném demokratikusnak, ha mondjuk a Disney egy közönségszavazáson megszavaztatja, hogy Az ébrdő Erőbe nem Kylo Rent vezetik be, hanem feltámasztják Darth Vadert klónként. Miért? Mert a fanoknak Vader a kedvenc főgonosza, és hát egy igazi Star Wars film nem létezhet Vader nélkül, meg amúgy is milyen ripacs már az a Kylo Ren!

Szóval nálam ez a fajta "demokrácia" a "na neeee" kategória. :D Kylo egy nehezen megszerethető, de kiváló karakter volt az új trilógia első két részében, benne volt a kétely és a bizonyítási vágy, és majdnem minden tette arról szólt, hogy képtelen megfelelni nagyapja örökségének. Tűnhet ripacskodásnak, amit csinál az első filmben, de ez érezhetően egy tudatos döntés eredménye: Darth Vader nem volt ripacs, mert ő tényleg a legerősebb "utolsó Jedi" volt; ellenben Kylót szétbaszta az ideg, hogy képtelen olyan hatalmassá válni, mint nagyapja, és ráadásul egy Snoke-féle degeneráltat kell szolgálnia. Ha nem ilyen lett volna a karakter, hanem kezdettől olyan, mint a Skywalker korában (nekem természetesen ebben a filmben már nagyon nem tetszett) csak azért, hogy az elégedetlenkedők ki legyen elégítve, akkor egy igen érdekes karakterdrámától fosztottak volna meg minket.

Tehát szerintem ez nem jó irány, hogy van egy ortodox rajongói réteg, aki elkezd dühöngeni, meg petíciókat ír, mintha legalábbis joga lenne beleszólni az adott film készítésébe. Elismerem, hogy nagyon sok tehetségtelen ember dolgozik a hollywoodi filmiparban és az amerikai sorozatiparban is, és valahogy érzékeltetni kell az alkotókkal, hogy szarul végzik a munkájukat. Viszont a Star Wars vagy a képregényfilmek esetében nem esztétikai, hanem ideológiai problémákról mennek a viták, és azt veszem észre, hogy ez a "közönség beleszólhat a filmkészítésbe" egyre inkább az alkotóegyéniségeket gátolja. Emlékszem, hogy annak idején mennyire fel voltak azon is háborodva sokan, hogy Az acélemberben és a Batman Superman ellenben Superman nem a képregényekből megismert white knight, hanem egy ellentmondásosabb figura. Oké, Zack Snyder túltolta a dolgot, alapvetően mindkettő elbaltázott film, de én úgy vagyok vele, hogy nehogy már egy alkotó ne készíthesse el a saját értelmezését egy pokulturális mítoszról! Hozott az nagyon is jó eredményeket, elég csak Frank Miller Batman-értelmezésére gondolni. És én bizony megnéztem volna Darren Aronofsky Batmanjét is. És valahogy én nem arra vágyok egy nagy múltú sorozatnál sem, hogy ugyanazokat a sémákat lessem. A 2006-os Casino Royal üdítő film volt a sok egy kaptafára készült James Bond-film után. Ahogy Sergio Leone és Sergio Corbucci szutykos-mocskos-cinikus westernjei is felüdülések voltak a megcsontosodott, dögunalmassá és manírossá vált amerikai westernek után. Pedig ha a műfaj ortodox rajongóin múlt volna, akkor nincs spagetti western, mivel tudniillik, legalább olyan hevesen támadták Leonét, Corbuccit és Sollimát a borostás, pénzéhes hősök miatt, mint Rian Johnsont a szakállas, cinikus Luke Skywalker miatt...

előzmény: banana (#118)

Palpatine visszahozása teljesen ad hoc volt, én egyáltalán nem hiszem el azokat a nyilatkozatokat, miszerint tudták, hogy efelé fognak tartani. :D A valóság az, hogy erről fingjuk sem volt. Azt elhiszem, hogy volt a fejükben egy olyan gondolat, hogy mondjuk Reynek Skywalkerré kell válnia, Kylo Ren meg meg fog térni, de Snoke kinyírásából is érződött, hogy ez egy krízist teremtett, mert nem volt klasszikus főgonosz Snoke után. És olyan erőltetett fingszaga van annak, hogy Palpatine bábja volt a Legfőbb Vezér, hogy nem, nem hiszem el, hogy ezt is tudták már kezdettől fogva.

És tényleg kérdezem sokaktól: Az utolsó Jedik gyalázta meg a Star Wars-t? :D Na ne már! Akkor ez a film mit csinált a spoilerben is említett karakterrel? Mert ezzel kb. az egész VI. részt értelmetlenné tette, illetve értelmetlenné tette Darth Vader önfeláldozását és megtérését is. Rian Johnson filmje kreatív módon tovább gondolta az addigi történéseket, és nem a legszerencsésebb módon valósította meg (bár kövezzetek meg, én kardeldobós és a csöcsös jeleneten nem felháborodtam, hanem jót röhögtem, illetve röhögök a mai napig :P), meg egy ikonikus karaktert fejlesztett egy ellentmondásos irányba... de ilyen szinten nem köpte pofán George Lucas eredeti sztorijait, mint ahogy azt a IX. rész tette. :D Szerintem ez a legundorítóbb mítoszrombolás, hogy visszahozták, és újra kinyírták Darth Vader nemezisét, nem az, hogy Luke mindenből kiábrándult, mert hozott egy nagyon rossz döntést, és ezért önkéntes száműzetésbe vonult. A csöcsös jelenet persze hülyét csinált Luke-ból, de szerintem az a tökös kiállás a VIII. rész végén mindent helyreállított. A IX. rész fináléja viszont megsemmisítette, meggyalázta mindazt, amiért Darth Vader / Anakin Skywalker megjárta a poklot. Kár, hogy ezt sok, magát rajongónak nevező néző nem látja, és (úgy érzem) már csak "csakazértis" alapon ezt a filmet felmagasztalják a "mítoszromboló" Az utolsó Jedikkel szemben. Számomra meg ez, a Skywalker kora lesz mindig is egy olyan rossz emlék, ami a lehető legméltatlanabb módon zárta le a Skywalker-sagát, és nemcsak a régi karaktereket nem tisztelte, de az újakat sem tartotta semmire azáltal, hogy egy régi ellenfelet baszott oda eléjük, mint kivert kutya elé a hathetes csontot. Hihetetlen, hogy 2019-ben két, általam nagyon kedvelt univerzumot vágott tönkre a következetlenség, a kapkodás és a hatásvadászat - gondolok itt a Trónok harca 8. évadának utolsó 3 részére, amelyek annyira rosszak voltak, hogy soha többet nincs kedvem újranézni a korábbi évadokat :'D Jelenleg fáj még az is, ha a régi trilógia jeleneteit látom, mert ott van az agyamban ez a rossz emlék, hogy hová lyukadunk majd ki.

előzmény: ChrisAdam (#77)

A Baljós árnyak ehhez képest szerintem egy teljesen korrekt, jól megrendezett, bár Star Wars-filmnek súlytalan kalandfilm. Sőt még a sokak által gyűlölt A klónok támadása is köröket ver erre az epizódra. :D Talán a Solót nem tudja alulmúlni, de még a Solónak is voltak olyan emlékezetes jelenetei, amelyek miatt vissza-visszagondolok arra a filmre (pl. a birodalmi háborús jelenet, vagy a vonatrablás). Ebben tényleg semmi nincs, még a legemlékezetesebb jelenetek is elbaltázottak vagy igen kommerszek pl. amikor Rey dühében felrobbantja a hajót, aztán kiderül, hogy mégsem volt rajta Chewbacca - egy potenciálisan érdekes sztorit lehetett volna ebből a kihozni ugyan elcsépelt bűntudat-narratívával, de valami drámát vitt volna ebbe a lagymatag kalandfilmbe. A Baljós árnyakban ráadásul a kardpárbajok ütősek. A Skywalker korában teljesen unalmasan, rutinszerűen vannak levezényelve, és még súlytalanok is. Szóval én most aztán tényleg nagyon átértékeltem az előzménytrilógiát, és én is beállok azok sorába, akik visszasírják az idős Lucas Star Wars-korszakát is. :D

előzmény: ChrisAdam (#26)

A filmről ez jut eszembe: "A Star Wars akarása". Az akarásról meg az, hogy egy általános iskolai tanárom annak idején azt mondta: "akarni a WC-n kell". Ez a film pedig pont olyan, mint amikor valaki erőlködik a WC-n, hogy végre túlessen a "nagy dolgon". Tényleg próbáltam a legpozitívabban hozzáállni, és még abba a hibába is beleestem, hogy a vetítés közben magamban kerestem a hibát. A hiba azonban nem bennem van, hanem ebben a Disney-féle "development hell"-ben, amelyben az új trilógia készült. Ha nem Star Wars lenne, akkor talán... De nem, egy 40 éves történetet lezáró alkotás nem lehet nem az, aminek lennie kellene: egy epilógus. Úgyhogy ne mentegessük! Ez bizony rossz, és méltatlan lezárás. Ha nem lennék elég régóta Star Wars-kedvelő, akkor ez biztosan elintézte volna, hogy végleg kiábránduljak ebből a mítoszból.

Az utolsó Jedikkel is voltak jelentős dramaturgiai problémák, de abban legalább volt egy érdekes történetszál, ami valamelyest kompenzálta az üszkös, modoros Star Wars-sablonokat, amelyektől ugyanúgy nem tudnak szabadulni a SW-alkotók, ahogy a Terminator-filmek esetében is képtelenek leszámolni végre az időutazós alapkonfliktussal. Ha nem tudnak, nem mernek újdonságokat kitalálni, akkor inkább hagyják békében nyugodni a Star Warst is. Persze a The Mandalorian-sorozat jó példa arra, hogy csak teret kellene engedni a kreativitásnak, és el kellene szakadni a Skywalkerek korától.

2019-09-25 09:01:02 Midsommar (2019) / Fehér éjszakák Tenebra (4) #58

Én sem szeretem különösebben az általad említett réteget, és ennek a filmnek a (sajtó)vetítésén is volt szerencsém drámai jeleneteken gúnyosan röhögő nézőkhöz. Ami nyilvánvalóan bosszantó, de én úgy vagyok vele, nehogy már ilyenek vegyék el a kedvem / lehetőségem a mozinézéstől. És azért ha az ember jól megválasztja a helyszínt (jó, vidéki városokban nem könnyű, ahol jó, ha van egy plázamozi) és az időpontot (nem hétvége :D), akkor kisebb eséllyel fut bele ilyenekbe. Nem ítélem el persze a torrentezést, mert demagógia elítélni, előbb-utóbb a többség ráfanyalodik. Viszont pont ilyen filmek esetében bűn a kisképernyőt választani, megkockáztatom, még DVD-BD vásárlás esetében is. Nagyon remélem, hogy a rendezői változat is menni fog a mozikban, mert ha valami, akkor a Fehér éjszakák nagyvászonra termett. Itt a nézőt is magába szippantó tájnak még fontosabb szerepe van, mint maguknak a szereplőknek. :D Nagyon kétlem, hogy akár még 4K tévén nézve is úgy bevonzana, mint a mozi sötétjében. Ezért is bosszantott az idióták röhögcsélése, mert bár voltak benne tényleg vicces (vagy inkább groteszk) jelenetek, de összességében ez egy elég drámai és sokkoló film, amin szerintem csak az nevet abszolút nem vicces részeknél, akit nem kapott el, vagy éppen ellenkezőleg, a nevetéssel távol akarja tartani magát zavarában / félelmében.

előzmény: ArmaGedeon (#54)

2019-09-22 14:26:16 [In Memoriam...] Tenebra #2491

Ez nagyon kemény. Tavaly Kósa, idén Sára. Szép kort megélt azért, szóval a gyász, a bánat olyan szempontból örömmel is vegyül, hogy nagyon sok jót tett a magyar filmművészetnek 86 év alatt. Nagy kár, hogy a 2000-es évek óta nem tudta megvalósítani a terveit, pedig elég sok és jó ötlete volt. Én mostanában olvastam a Transzszibériai álom c. gulágos-szökős forgatókönyvét és az Amrita Sher-Gilről írott forgatókönyvet - mindkettőben egy-egy remek film potenciálja volt. Nagyon kár, hogy ezekből soha nem lesz semmi, de legalábbis Sára Sándor biztosan nem fogja megrendezni őket. :C

Összes komment...