Tenebra

Tapasztalat: 3116 film
Kompetencia: 24 film
Súly: 3716
Regisztráció: 2011. április 14. (8 év, 2 hónap)
Kedvencnek jelölték: 138 user

Bemutatkozás

"Én, mivel nem játszhatom a szerelmest, Hogy eltöltsem e csevegő időt - Úgy döntöttem, hogy gazember leszek. S utálom e kor hiú gyönyörét."

Blog: Amerikai Plán

Kedvencek

Rendezők: Arthur Penn, Fábri Zoltán, Federico Fellini, Ingmar Bergman, Jancsó Miklós, John Ford, John Huston, Luis Buñuel, Martin Scorsese, Michelangelo Antonioni, Orson Welles, Pier Paolo Pasolini, Robert Aldrich, Roman Polański, Sam Peckinpah, Samuel Fuller, Sergio Corbucci, Sergio Leone, Sergio Sollima, Werner Herzog, William Friedkin
Színészek: Al Pacino, Clint Eastwood, Gary Cooper, Gian Maria Volonté, Kállai Ferenc, Latinovits Zoltán, Marco Ferreri, Marlon Brando, Őze Lajos, Robert De Niro, Tom Hardy
Műfajok: film noir, horror, sci-fi, szatíra, thriller, western
Országok: amerikai, dán, izlandi, japán, magyar, norvég, olasz, svéd, szovjet
Korszakok: 1920-as évek, 1950-es évek, 1960-as évek, 1970-es évek

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1986
Lakhely: Antarktisz

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Chernobyl
Csernobil
5 2019-06-14 4,8
(199)
Aladdin
 
3 2019-06-06 3,5
(43)
Dark Phoenix
X-Men: Sötét Főnix
3 2019-06-06 3,0
(39)
Pacific Heights
Csendes terror
4 2019-05-31 3,5
(60)
Üres lovak
 
4 2019-05-22 ?
(3)
Eter
Éter
4 2019-05-13 ?
(6)
Kilenc hónap háború
Nine Month War
5 2019-05-11 ?
(3)
Moonlight
Holdfény
3 2019-05-09 3,5
(236)
Fences
Kerítések
2 2019-05-09 3,7
(94)
If Beale Street Could Talk
Ha a Beale utca mesélni tudna
3 2019-05-09 2,8
(16)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Ez szerintem elég egyértelmű. Elsősorban olyan nemzetiségű, amilyen országból a rendezője származik. Vagy ha nem a rendező a meghatározó, akkor ahhoz érdemes igazodni, akitől az ötlet származik. Illetve még az is fontos koprodukciók esetében, hogy melyik fél adja bele a legtöbb pénzt és egyéb erőforrást. Színészek, statiszták, történet stb. alapján nagyon nem lehet ilyen dolgot megállapítani, pont azért, amit alább is írnak. Pl. egy Rettenthetetlen akkor skót film? :D Vagy egy Mennyei királyság izraeli film? :D Vagy a "csodás" Honfoglalás olasz film, mert Franco Nero van benne? Az olasz westernek között is van sok, amelyekben német stáb is dolgozott, spanyol területen, amerikai főszereplővel, de olasz rendezővel, főként olasz pénzből. Szóval értelmetlen lenne pl. az Egy maréknyi dollárért-ot amerikai filmnek tartani, csak mert Clint Eastwood szerepel benne. Ugyanígy Orson Welles Mr. Arkadinja hiába spanyol-francia pénzből készült, Welles írta és rendezte, ízig-vérig Welles-film, vagyis amerikai film. De felhozok egy még cifrább példát: hiába rendezte az Amerikai Kickboxer II-t Hódi Jenő, attól még nem magyar film. :D

Tehát elsősorban az alkotó, az alkotói szemlélet a fontos, utána az, hogy milyen pénz áll a filmben. Welles bárhol filmezett, Welles-filmet csinált. Ellenben az említett Hódi egy bérrendező volt Amerikában, az ő Arany Málna-esélyes (díjas) filmjei esetében inkább az a fontos, hogy milyen stúdió berkeiben készítette ezeket.

2019-05-19 09:48:45 The Mule (2018) / A csempész Tenebra (3) #12

Azért nem fogalmaznék úgy, hogy amit Eastwood az utóbbi években csinált, az nem értékelhető, és szerintem a Gran Torino volt az utolsó igazán jó filmje, de a lényeggel egyetértek. :D Clint Eastwood egy ideje hiába választ más-más, valóságalappal rendelkező témákat magának, valahogy mindig azt az uncsi, langymeleg, takaréklángon pislákoló filmet csinálja meg. És ez A csempész kifejezetten nem tett jót az életműnek abból a szempontból, hogy Eastwood a Gran Torino után visszatért mint színész. Ott, abban, annak a filmnek a szívszorító, mégis heroikus utolsó jelenetében pontott tett a saját maga által megformált cinikus hős történetének végére, kár volt erőlködnie még A csempészben is. Oké, értem, hogy a valós sztori miatt adta magát, hogy a 90-hez közelítő Eastwood játssza el a főhőst, de művészi szempontból ez nem volt egy következetes húzás.

Amúgy meg az egész ásítós. Tisztességesen meg van csinálva, de nem érintett meg kicsit sem, nem adott semmi pluszt. Olyan, mint az Amerikai mesterlövész vagy a Sully: középszerű és felejthető. Jóllehet Eastwood korábbi remek filmjeihez képest ez bizonyos szempontból tényleg elégtelen.

előzmény: necksprain (#11)

2019-05-15 09:09:20 [Tévésorozatok] Tenebra #3575

Ha már nyolcvanas évek és Ahnold neve is felmerült, akkor megjegyezném, hogy még a Conan, a barbár összecsapásaiban is több taktika volt, mint a Trónok harca 8. évad csatáiban. :D Pl. ebben a híres jelenetben Conanék legalább egy olyan terepen várták be a lovasokat, ahol esélyük sincs a szűk utak miatt. A mostani epizód is nagyon egyszerű lett volna, ha mondjuk nemcsak a falakra, hanem a városba, a Red Keep köré is telepítenek Skorpiókat. Ez egy stratégiai játékokkal játszó ember számára alap. Én legalábbis a StarCraftban és az Age of Empires-ökben megtanultam, hogy lövegtornyot nemcsak a bázis szélére rakunk, hanem bentre is. :'D De hát ezekben a játékokban nem volt Plot Armor sem, meg a gépi ellenfél sem rakta god mode-ba az erősebb speciális egységét. :D

Úgy vélem, ez a sorozat kifordult önmagából, és ez persze nem a taktikai oldal miatt van így (amiatt is, mert az itt említett Blackwater vagy akár Cersei ördögi bosszúja is a 6. évad végén nagyon jól ki voltak találva). Így kell rohamtempóban lezárni egy sorozatot! Csak éppen ez nem tesz jót neki. Ironikus módon még a legellentmondásosabbnak tűnő fő fordulat tűnik a leginkább megalapozottnak. Elvégre ki hitte volna, hogy pl. a rabszolgakereskedőt is átvágó Daenerys majd egy naiv, idealista uralkodó lesz? :D Már Essoson is benne volt a diktátor, amikor a Hárpiák ellen kellett harcolni. De amit az összes többi karakterrel műveltek, az kritikán aluli.

Vágási Feri felett már nagyon eljárt az idő. :C

Amúgy Vasembert és Amerik Kapitányt nyugdíjazta is a Végjáték, nem? Mármint Tony Starkot ebben a formában tuti nem hozzák vissza, ahogy Steve Rogers is "meglelte békéjét". Örököseik persze lehetnek. Jó, meg a Fekete Özvegynek is lesz saját sorozata, de azért a Végjáték után ugye őt sem lehetne visszahozni abba a valóságba, ami a film végkifejletére kialakult.

Egyébként mindegyik nagyobb hősben van potenciál, érdekesen lehetne formálni a karakterüket. Az egy dolog, hogy a stúdió és a rajongók csak egy irányt ismernek általában, ezért nyilvánvalóan behatároltak az alkotók lehetőségei. De én kreatív szempontból egyiket sem nyugdíjaznám, bár van a listán 1-2 szuperhős, akik a filmek alapján eddig nem voltak túlzottan érdekesek (Hulk, Thor, Fekete Özvegy - jó, ez utóbbi Scarlett Johansson miatt mindenképp érdekes volt :D, Thor a Ragnarök óta elkezdett kikupálódni, Mark Ruffalo meg csak szimplán jó színész, de mint hős, egyik sem volt annyira izgalmas eddig).

Superman és Batman meg lehet, elcsépelt hősök, túl sokszor újrakezdték már a sztorijaikat, de még az elcseszett Zack Snyder-filmben is érdekes volt, ahogy elkezdett formálódni a két karakter. Tehát még bennük is van potenciál. Csak egy jó író és jó rendező kellene, hogy foglalkozzon velük. :P

A japán, az orosz, az olasz és a skandináv nyelvek annyira tetszenek, hogy az ezekből az országokból származó filmeket mindenképp eredeti nyelven nézem. Az angol nyelvű filmeket meg alap, hogy eredeti nyelven szeretem inkább, hiszen az angolt kb. úgy értem, mint a magyart. Kivétel a régi szinkronos filmek a legendás színészekkel - miattuk hajlandó vagyok magyar szinkronnal nézni angol nyelvű filmeket is.

"és hol van arra bármiféle igazolás, hogy ez a kortárs helyzetről szól, nem egyszerűen az ábrázolt kor, a hazai hagyomány kívánja meg ill. az az egyszerű tény, hogy teljesen demokratikus társadalmat sokkal nehezebb leképezni, mint valamennyire diktatórikusat?"

Igen, ezt a kérdést én is feltettem magamnak az említett tanulmányom megírása előtt, mikor még csak a hipotézisnél tartottam. Ezért kerestem interjúkat, illetve én is készítettem interjút 1-2 érintett alkotóval, amelyek igazolták a feltevésemet. A Szász-Köbli páros is elismerte, hogy azért annak ellenére, hogy filmjeik javarészt a múltban játszódnak, a jelenre vonatkoznak. Sopsits Árpád szintén lenyilatkozta ezt néhány interjúban. A jelen idejű filmeket már nem is említem, a Kojot kapcsán kialakult botrány például ezt igazolja, amit alább leírtam. Sajnos a tanulmányomat még nem tudom belinkelni, mert már tavaly leadtam, de valami miatt a felület, ahol meg fog jelenni, még nem végzett a szerkesztéssel.

"ill. ha igazad lenne, az mitől lenne jó?"

Visszakérdezek: az mitől jó, hogy pl. a Szegénylegények vagy a 80 huszár az 1848/49-es szabadságharcot használták fel, hogy 1956-ról és a megtorlásokról beszéljenek alkotóik? Miért lenne jó az, ha ártalmatlan, a valósággal semmilyen kapcsolatban nem levő szórakoztató filmek készülnének? Vagy miért jó az, hogy például a Pappa pia kvázi a határátlépés ellen, a "Magyarország jobban teljesít" ideológia mellett teszi le a voksát? :D A filmek ideológiai konstrukciók, mivel emberek hozzák létre őket, és ezeknek az embereknek van egy nagyon határozott véleményük a társadalomról vagy a világról, amiben élnek. Még a Marvel vagy a Star Wars-filmek is ezt próbálják megfogalmazni, ha suta módon is.

A demokráciához is kapcsolva: szerintem (és nemcsak szerintem) az nemcsak jó, hanem kívánatos is, hogy egy országban legyeneke fékek és ellensúlyok. Ezt pedig most tág értelemben veszem, tehát nemcsak jogi és közigazgatási intézményekre gondolok (három hatalmi ág, ilyenek), hanem a kultúrára, a művészetre is. Kell a "diverzitás" a művészeti életben. Kellenek társadalomkritikus alkotások, mert ezek is visszajelzések a rendszer felé, hogy valami nem jó. Persze ezeket még kevésbé értékelik a politikusok, hatalmasságok, mint a a választópolgárok véleményét. Ahogy az embereket, úgy a filmeket is inkább manipulálni szeretné a hatalom, semmint tanulni tőlük. Igaz, én hiszek abban, hogy a film nem kizárólag szórakoztatóipari termék, nem vásári mutatvány, hanem komoly művészeti ág is, egy kifejezési forma. És nem tartom ördögtől valónak, hogy a szórakoztató és a társadalomkritikus funkció összekapcsolódik. Sőt a magyar filmeseknek inkább az a problémája, hogy nem mernek erősen fogalmazni. A film pedig egy erős médium, hatalma van arra, hogy agyakat mosson, ahogy arra is, hogy megmutassa a problémákat. Ezt használni kell. Nem azért, mert megváltoztathatja a világot - erre esély sincs. Viszont vitákat indíthat egy-egy alkotás, és ezek a viták akár társadalmi-politikai változásokat is generálhatnak.

-------

A demokráciához még: "Tehát a liberális demokrácia sem demokrácia? Ez egyre jobb kezd lenni. Lassan közeledünk az igazsághoz, miszerint demokrácia nem létezik."

Számomra csak egyfajta demokrácia létezik: a demokrácia. Mint alább is írtam, ha már magyarázni kell, mi a demokrácia, meg jelzőkkel ("népi", "illiberális"), az régen rossz, és akkor kezdődik a tekintélyuralmi rendszer, ami kapu a diktatúrához. Én a szó eredeti, görög jelentésében hiszek, még ha az athéni demokráciában nem is általános és széles körű választójog létezett. Azaz "népuralom", amelyben nem a vezetők mondják meg, mit csináljanak, mit szeressenek, merre menjenek az emberek, sőt milyen valóságkonstrukciót tartsanak elfogadhatónak, hanem az emberek dönthetnek arról, hogyan akarnak élni. Egy demokráciában, illetve demokratikus köztársaságban van szabad sajtó, média, szólás- és gyülekezési szabadság, független bíróság, stabil alkotmány stb. Ha már magyarázni kell, hogy ez nem "liberális demokrácia", hanem "népi" vagy "illiberális" demokrácia, mert ez és ez nincs meg benne, vagy nem úgy működik... Akkor az régen rossz. :D

előzmény: saatonda (#35)

"Az illiberális demokráciák térnyerése egy nagyon érdekes kérdés, a jelenlegi politikai helyzetünkben is mindig azt mondom, bárhogyan is néz ki bárkinek ez most, majd az utókor mondja el róla, hogy mire akar emlékezni. "

Ha megnézed, a kortárs magyar bűn(ügyi) filmek nagy része már most is erről szól. :D Nincs mindegyikben direkten kimondva, főleg, hogy sok a történelmi thriller, amelyek az ötvenes-hatvanas években játszódnak a kemény és a puha diktatúra idején. Írtam is erről már egy komolyabb elemzést. Persze nem mondom, hogy ezzel nem lehet vitatkozni, de elég szembetűnő, hogy a kortárs magyar filmekben általában van egy kvázi "atyafigura", aki a hatalomban van, és vagy a háttérből irányít, vagy nyíltabban parancsol, de minden esetben a saját képre formálja a törvényeket, sajátosan értelmezi a "demokráciá"-t és a fejlődést. A vizsgában a Haumann Péter-figura ilyen, a A martfűi rémben is ott van ez az atyáskodó, mindent felülbíráló, az igazság kiderülését akadályozó hatalmasság, a Kútban szerintem a László Zsolt karaktere ilyen, a Kojotot szerintem nem is kell ecsetelni, a Jupiter holdjában meg Cserhalmi rendőrfigurája ilyen. :D Az 1945 és a Brazilok nem bűnügyi filmek (előbbi mondjuk egy bűnfilmnek tekinthető), de ezekben is ott van ez a paternalista figura, aki kialakítja a saját kiskirályságát, manipulálja az egyszerű embereket, és csak abban az értelemben fejlődhet a falu, ahogy a vezér gondolja. Meg szerintem még ide sorolható a nemrég bemutatott X - a rendszerből törölve vagy az Apró mesék is, amelyben a hatósági figura értelmezi sajátosan a törvényt, és ítélkezik pofára. Jellemzően egyik ilyen filmben sem egyértelmű a diktatúra (vagy a forradalom után, vagy az 1949-es sztálinista fordulat előtt játszódnak a történelmi filmek is - nem véletlen ez sem), inkább egy áldemokratikus, tekintélyelvű rendszermodell rajzolódik ki a kortárs magyar filmekben. Az X talán a legdirektebb ebből a szempontból, mert ott konkrétan megidézik a 2006-os tüntetéseket is. :D (Nálunk ez egy olyan referencia a XXI. századból, amit a mai napig felemleget a társadalom és a politikai retorika, plusz az öszödi beszéd - ebből készült is egy igen gyenge film. :'D) Az Aranyéletet meg gondolom, nem kell bemutatni különösebben, annál konkrétabb, merészebb alkotás nem készült se előtt, se azóta. De az ugye tévésorozat.

Tehát láthatóan már várni sem kell arra, hogy aktuális jelenségekkel foglalkozzanak akár hazai filmek. Az biztos, hogy nálunk aktualitásokat soha nem fognak direkten feldolgozni, a Kádár-korszak hagyománya tovább él, azaz az alkotók virágnyelven beszélnek inkább, vagy háttérbe szorítják a konkrétumokat. Az X és az Aranyélet kivételek, de ezek erősítik a szabályt. Az olaszok ebből a szempontból merészebbek voltak, illetve szerintem ma is azok. Lásd Stefano Sollima filmjeit. De a tendencia inkább az, hogy aktualitásokkal nem foglalkoznak direkten, főleg a fősodorban. A Marvel így is igen merész ebből a szempontból, hiszen pl. a Marvel Kapitány esetében is beleengdte a filmbe a "menekült vs. terrorista" kérdést a Skrullokon keresztül. Vagy a Fekete Párduc is kitért erre röviden (Wakanda és "falépítés" esete).

előzmény: ChrisAdam (#33)

A menekültkrízis az szerintem egy elég emlékezetes esemény marad, amire már csak azért is sokan fognak emlékezni, mert egyes államok vezetői morális pánikot keltve kerítést és falat emeltek a menekültek elé. Egyébként erről és a Brexitről is tulajdonképpen már 2006-ban készült egy film, Az ember gyermeke. :D Legalábbis Cuarón filmjét újranézve kísértetiesen hiteles az a disztópia.

Egyébként magát a Brexitet vagy Trump uralmát nem tartom kiemelkedő eseményeknek, szerintem ezek a filmeseket kevésbé fogják megihletni. Legfeljebb készül majd pár év múlva egy olyan film Trumpról, mikor már végre eltakarodott a hatalomból, mint az Alelnök. :D

A terrorizmus mindig téma lesz, ez biztos, de szerintem nem annyira a közelmúltbeli tragédiák, hanem a 9/11 vagy az 1970-es évek nyugati terrormerényletei maradnak a filmesek érdeklődésének centrumában. Ez utóbbiról különösen hasznos lesz a jövőben is filmeket készíteni, mert a német Rote Armee Fractionnak vagy az olasz Brigate Rosse-nak aligha volt köze arab származású emberekhez. Tehát a terrorizmus nem nemzetfüggő, hanem káros, szélsőséges ideológiák terméke. A pár éve bemutatott Entebbe c. film ezt ragadta meg jól, amelyben a RAF terroristáitól még a palesztin terroristák is megrémülnek. :D

Hiányolom a listáról amúgy a Snowden-ügyet, ami korunk Watergate-botránya volt, és inspirált is néhány politikai thrillert (pl. a Snowden Oliver Stone-tól), sőt meglátásom szerint még a kortárs szuperhősfilmekben is lecsapódott (pl. az Amerika Kapitány: Polgárháború).

Szerk.: Az illiberális demokráciára amúgy én mindig azt mondom, hogy igen, az létezik, és olyan, mint annak idején a "népi demokrácia" volt. Vagyis nem demokrácia. :D Mert ha már magyarázni kell, meg jelzőkkel kell illetni a demokráciát, akkor az nem demokrácia. Ugyanígy köztársaság van, a népköztársaság viszont már nem köztársaság, hanem valami egészen más.

These Final Hours (2013) - egyértelmű. :D

2019-01-23 21:06:32 Glass (2019) / Üveg Tenebra (3) #14

Na, álljon itt akkor egy szemét kritikus véleménye is. :D :D

Én mondjuk nem húztam le a sárga földig a kritikámban, sőt ajánlottam is azoknak, akik A sebezhetetlent megnézték és szerették. De azért szerintem nem szabad elmenni a hibái mellett csak azért, mert vannak valóban rendkívül jó pillanatai is. A pszichiátriára vinni a hősöket szerintem nagy ötlet, mert A sebezhetetlennek és a Széttörvének is az volt az állítása, hogy nincs csak jó és csak rossz ember, a jó és rossz relatív, illetve ott lakik az emberben. Ez jó ötlet volt, hogy egy szintre került a szuperhős és a szupergonosz, mindegyiket elmebetegként kezelte a társadalom, illetve az igazságszolgáltatás. Kb. a valóságban is így lenne. És tetszett nekem a klisés, de frappánsan behozott "gonosz háttérhatalom" is. A lóherés szervezetben szerintem lett volna kraft, mert az ő ügyük, álláspontjuk is abszolút tartható, és elfogadható. Izgalmas is volt szerintem a pszichológusnő figurája, én már az elején sejtettem, hogy valami nem oké vele.

Ami nálam hazavágta vagy inkább kiegyenlítette a film pozitívumait, az a várható végső konfrontáció, illetve a duplacsavaros lezárás volt. Szerintem ezeket elrontotta Shyamalan, és nagyon érződött rajtuk, hogy igazából szabadulni akar ettől az univerzumtól, így kényszeresen el kell varrni minden szálat. Jó-jó, erős a főhősök halála, ezt nem sok film meri meglépni manapság, a Bosszúállók: Végtelen háborúban is jól tudjuk, hogy csak figyelemelterelés, alibi volt. De ez a videómegosztás, meg alatta a koelhós bölcsességek szerintem nagyon nem álltak jól a filmnek. És amúgy szerintem a végső harc is enervált lett. Ha már Shyamalan összehozta, beleadhatott volna apait-anyait. Nem azt mondom, hogy olyan városrombolás kellett volna, mint a szuperhősfilmekbe, csupán azt, hogy lehetett volna több erő, dinamika benne, elvégre két, emberfeletti erejű hős csapott össze. Én ezt nem éreztem sajnos a megvalósítás miatt.

Illetve a mellékkarakterek harmatgyengék és feleslegesek. A csajnak még van némi haszna Kevin szempontjából, de összességében, ahhoz képest, hogy a Széttörvében főszereplő volt, itt nagyon háttérbe szorul. A Bruce Willis-hős fia szintúgy, pedig nála pluszpoén, hogy ugyanaz a színész játssza, aki A sebezhetetlenben is, csak éppen érthető módon idősebb lett.

Szóval az utolsó 30 percig kifejezetten tetszett, de nálam a finálé lerontotta.

Összes komment...