Tenebra

Tapasztalat: 3258 film
Kompetencia: 52 film
Súly: 4558
Regisztráció: 2011. április 14. (8 év, 10 hónap)
Kedvencnek jelölték: 145 user

Bemutatkozás

"Én, mivel nem játszhatom a szerelmest, Hogy eltöltsem e csevegő időt - Úgy döntöttem, hogy gazember leszek. S utálom e kor hiú gyönyörét."

Blog: Amerikai Plán

Kedvencek

Rendezők: Arthur Penn, Fábri Zoltán, Federico Fellini, Ingmar Bergman, Jancsó Miklós, John Ford, John Huston, Luis Buñuel, Martin Scorsese, Michelangelo Antonioni, Orson Welles, Pier Paolo Pasolini, Robert Aldrich, Roman Polański, Sam Peckinpah, Samuel Fuller, Sergio Corbucci, Sergio Leone, Sergio Sollima, Werner Herzog, William Friedkin
Színészek: Al Pacino, Clint Eastwood, Gary Cooper, Gian Maria Volonté, Kállai Ferenc, Latinovits Zoltán, Marco Ferreri, Marlon Brando, Őze Lajos, Robert De Niro, Tom Hardy
Műfajok: film noir, horror, sci-fi, szatíra, thriller, western
Országok: amerikai, dán, izlandi, japán, magyar, norvég, olasz, svéd, szovjet
Korszakok: 1920-as évek, 1950-es évek, 1960-as évek, 1970-es évek

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1986
Lakhely: Antarktisz

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Call of the Wild
A vadon hívó szava
3 2020-02-21 ?
(8)
The Call of the Wild: Dog of the Yukon
A vadon szava
3 2020-02-20 3,9
(27)
The Call of the Wild
 
3 2020-02-20 ?
(1)
Birds of Prey (and the Fantabulous Emancipation of One Harley Quinn)
Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása)
1 2020-02-18 2,9
(36)
Tranzit
 
4 2020-02-14 ?
(3)
Rossz versek
Bad Poems
5 2020-02-13 4,2
(252)
La Gomera
A hegyek szigete
4 2020-02-12 ?
(7)
A feltaláló
 
3 2020-02-12 ?
(6)
Sergeant York
York őrmester
3 2020-02-12 3,7
(18)
Skupljaci perja
Találkoztam boldog cigányokkal is
4 2020-02-10 4,1
(37)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2020-02-19 08:10:34 Joker (2019) Tenebra (4) #299

5-öst éppen ezért nem adnék rá én sem, mert önmagában ez egy klisés dráma lenne (főleg hogy gyakorlatilag a Taxisofőrt és A komédia királyát vegyíti a Joker-eredettörténettel). Viszont a színészi játék, az atmoszféra és a zene mellett a Batman-mítosz érdekes kiforgatása miatt nekem megért egy 4-est, és szerintem emiatt ki is magaslik a tizenkettő egytucat szuperhősfilmek közül. (Tudom persze, hogy ez nem szűk értelemben vett szuperhősfilm, mert nincs benne semmilyen szuperhős, csak egy antihős. De nem is képregényfilm, mivel nem egy konkrét képregényadaptáció. Viszont a szuperhősfilm mára egy zsánerré formálódott, és ez a film is ebbe a zsánerbe tartozik, illetve ezt a műfajt fordítja a feje tetejére.)

Az Oscar-jelölését én is soknak érzem, hát még az egyes amerikai rajongói hőbörgését, hogy hogyan kaphatott az Élősködők ehelyett a "mestermű" helyett legjobb film-díjat. Azért a két film nem egy kategória, ha egyébként nagyon hasonló "üzenetet" fogalmaznak is meg. Mindkettő a társadalmi egyenlőtlenségek problémáját vizsgálja, ám a Joker ezt csak a Batman-mítoszhoz képest csinálja nagyon eredeti módon, az Élősködők mellett viszont kifejezetten sablonos divatbaloldali film. :D Bong Joon-ho műve egy kicsit azért komplexebb, árnyaltabb, ötletesebb.

előzmény: Ivan/ (#297)

2020-02-14 09:09:05 Rossz versek (2018) / Bad Poems Tenebra (5) #45

Megvallom őszintén, kicsit féltem ettől a filmtől, mivel a koncepcióban valóban benne volt az önismétlésnek és az öncélú művészieskedésnek a lehetősége. Ám erről szerintem szó sincs, ez egy nagyon remek film, ami simán ráver a valóban hasonló témájú VAN-ra, a rendező első filmjére. Úgy érzem ennek fényében, hogy abban mintegy visszafogta magát, és ez az igazi önvallomás, főleg, hogy ő maga játssza a főszerepet. Attól féltem főleg, hogy ez ilyen szerelmi enyelgés lesz a francia újhullám "romantikus" stílusában, és úgy igazán semmi érdekfeszítőről nem fog szólni. Viszont Reisz Gábor nagyon ügyesen beleszőtte az abszolút személyes, melankolikus történetbe a társadalmi fricskákat is. Amit mondjuk a reklámokkal kapcsolatban állít, az klisé persze, de itt ebben a szatirikus hangvételben még ez is működött. A politikának viszont nagyon találóan mutatott középső ujjat, és az a bizonyos családi veszekedés megdöbbentően ismerős a szűklátókörű, a migránsellenes uszítást kritikátlanul visszaböfögő apukával. :D

Az is nagyon tetszett, ahogy az idősíkokban ugrál, és ahogyan a különböző énjeit összehozza, illetve szembesíti egymással. Az időrendfelbontást mesterien alkalmazza a rendező. A végét éreztem kicsit erőtlennek, illetve más szempontból meg erőltetettnek, meg didaktikusnak avagy pont a levendulát kell elhozatnia Párizsba, és pont azt robbantják fel, ezzel a szánkba rágva, hogy na, most talán túl van a szakításon. Ja, és azt sajnáltam, hogy az éterien szép Nagy Katica nem szerepelt túl sokat a filmben annak ellenére, hogy ő a "vágy tárgya". De ez a film persze sokkal többről szól, mint eg szerelmi vágyakozásról. Ez egy totál ismerős érzést vagy gondolatfolyamot fogalmaz meg hitelesen (azért írom, hogy hitelesen, mert én is sokszor vagyok így ezzel, tehát ismerős volt): amikor mélypontra kerülünk, elgondolkodunk az életünkön, visszarévedünk, hogy "hol basztuk el", és keressük a "mi lett volna, ha..."-kat. Kérdés, hogy van-e ennek értelme. A válasz: igen, mert rendező-főhősünk is eljut egy olyan szintre, ahol ráébred, hogy ha ezt és ezt, például a gagyi reklámfilmezést tovább csinálja, akkor csak duzzasztja azt a szarlhalmazt, amit gyerekkora óta bőszen halmozott. Igen is kell néha a magunkba nézés, az elmélyedés, a múlton merengés, mert akármekkora klisé is, maximálisan igaz, hogy a múlt hibáinak ismeretében talán jobbá tehető a jövő. Persze vannak más filmek, amelyek azt állítják, hogy hiába a felismerés, az ember nem tud változtatni sorsán (Tarr Béla-filmek :P), és nyilvánvalóan az is igaz. De ez talán egy "életigenlőbb" út, amelyen a Rossz versek főhőse jár.

Ja, és még valami: Hajdu Szabolcs "edző-énektanára" zseniális poén. :D :D És szintén a saját iskolai emlékeim miatt állíthatom, hogy nem kellett nagyon gondolkodni ezen a groteszk, szürreális karakteren, mert én is találkoztam néhány ilyen, katonásan, higgadtan, de pillanatok alatt, egyetlen szóval megsemmisítő tanárokkal. Az ízléstelen tarka-barka susogós melegítője meg külön vicces volt. És amúgy elég sok jelenetén nevettem fel őszintén pont azért, mert felismertem olyan dolgokat, amelyeket a valóságban is láttam. Mi lenne, ha a vígjátékok is inkább ilyesfajta poénokkal próbálkoznának?

2020-02-05 12:49:45 Gisaengchung (2019) / Élősködők Tenebra (5) #56

Gondolom, annyira nem rajongsz a dél-koreai és a japán filmekért, mert azokban ezek a durva hangnemváltások, illetve túlzások nagyon jellemzők (elég csak a szintén felkapott, és emiatt sokakat megbotránkoztató Oldboyra gondolni). Pech, hogy Bong Joon-ho egy nemzetközileg felkapott rendező lett, és ezt meg Oscarra jelölték, mert emiatt sokan azt hiszik, hogy olyan könnyen befogadható és megragadható film, mint amik mellé került (1917, Jojo nyuszi, Joker, Házassági történet). Megértem persze, hogy valakinek ez sok, teljesen más kultúrában és társadalmi normák között élünk, mint a távol-keletiek. Ott az ilyen érzelmi kirobbanások erősen normasértők. Érdemes összevetni ezt mondjuk a pár évvel ezelőtti, nagyon hasonló témájú Borgmannal - amit ott látunk, az Dél-Koreában és Japánban is hatalmas szégyennek számít. Azért is ilyen "bizarr" az Élősködők, mert abban a kultúrkörben nem működne az, hogy gazdagék csak úgy befogadnak hajléktalanokat vagy szegényeket.

előzmény: bromi (#52)

2020-01-28 08:12:28 [Melyik a kedvenc "kék" filmed?] Tenebra #25

Kék bársony, nem is kérdés.

2020-01-22 23:15:20 1917 (2019) Tenebra (4) #12

Pár hülyeségtől eltekintve, ami csorbított kicsit a realizmusán, és a filmszerűség irányába tett engedményekként értelmezhetők, ez egy igen intenzív és jó film. Nincs túlbonyolítva az egyenes vonalú, életszagú sztori, de pont ez a jó benne, ehhez kellett a "hosszúbeállítás". Ami kiválóan működik itt is, bár azért nálam A visszatérő szintjét nem érte el, ott tényleg a bőrömön éreztem mindent. Gyönyörű pillanatai vannak, meg nagyon sötétek is, és a vége az maga a jutalom szerintem. :D Az a kétségbeesett futás az idővel, meg a kiugrás a lövészárokból elég ütős, ha már kicsit giccsbe is hajlik. De végig ott lüktet mögötte az őszinte, megható emberi dráma, hogy ennek a katonának ez személyes és becsületbeli ügy egyszerre, és ha utálni is fogják érte, de le kell állítania a rohamot minden áron. Biztos sokan fogják ezt is utálni, mint A visszatérőt, amit sokan oltottak a "figyelemelterelő" hosszúbeállításos forma miatt. Viszont én akként néztem ezt, ami: egy "egysnittes" ami valójában legalább két snitt, plusz ugye azok a vágások, amiket trükkökkel rejtettek el tisztelgés a 100 éve elesett, illetve a háborút túlélt átlagember-hősök előtt.

A listán szereplőkkel nagyobb részt az a baj, hogy mindegyiken vannak idióták és ellenséges elemek. :D Így valami olyan helyre mennék, ahol kizárhatók ezek. A Dragon Ball Z-ben Kai túlvilági bolygója ilyen, habár a gravitációt nehéz lenne megszokni. Bár még inkább a The Witcher-sorozatban megismert Stregobor varázsló illúzióvilágát választanám, ahol vannak szép meztelen lányok. :'D

2020-01-20 22:08:19 Dögkeselyű (1982) Tenebra (4) #55

Abban nagyon egyet tudok érteni, hogy maga a sztori gyenge lábakon áll, és egy ilyen remek hőshöz sokkal-sokkal erősebb antagonisták illettek volna. Érezhető az egészen minden profi akciójelenete ellenére, hogy ez a korszak nem kedvezett még a szerzői, társadalomtudatos zsánerfilmeknek sem. Ebből egy Bosszúvágy-féle egyszerre kemény és társadalomkritikus bosszúthrillert ki lehetett volna hozni, ám minden újranézés után azt érzem, hogy ennek a történetnek nagyobb a füstje, mint a lángja, a konkrét "gonosztevők" egyszerűen nem egy súlycsoportok ezzel a kiégett, neurotikus antihőssel.

Viszont a korrajz, a hangulat és a rendezés szerintem bitang erősek. Számomra pont annyira, hogy egy jeggyel jobbat adjak rá, és nyilvánvaló hibái ellenére újra és újranézzem a Dögkeselyűt. Aztán mindig bosszakondok, hogy ebből mennyivel többet ki lehetett volna hozni, de ez a legtöbb korabeli bűnügyi filmre igaz. Ahogy persze a legtöbb mai bűnügyi filmre is: Víkend, A tökéletes gyilkos, Budapest noir, X - a rendszerből törölve, de még a Valan is - jó kis stílus- és műfajgyakorlatok ezek, potenciálisan kurva jó film mindegyik, de mégis hiányzik belőlük valami, ami zseniálissá emelné őket. Illetve mindegyikben van valami, ami belerondít a képbe, legyen szó a külföldi példák szolgai másolásáról vagy a tipikus magyar rendezői túlzásokról.

előzmény: DevilTakeU (#54)

2020-01-20 21:58:51 Tiszta szívvel (2016) Tenebra (5) #23

Ha egyszer újranézem a filmet, akkor részletesebben válaszolok, ígérem (és újra fogom, mert megvan DVD-n, mivel nekem bejött nagyon). Addig viszont csak a 3 évvel ezelőtti, azóta erősen megfakult élményemre támaszkodhatok. :D A 2017-es Magyar Filmhéten láttam először, amúgy.

Nekem elsőre az volt a benyomásom több irreálisnak tűnő túlzás, illetve az átvitt és szó szerinti értelemben is elrajzolt karakterek miatt, hogy ezzel a sztorival valami nem stimmel. Aztán a végén meg megkapjuk a képregényrajzolást. És nekem akkor az volt a benyomásom, hogy ez az egész fantáziavilág volt, egy kitalált sztori, ahová a főhős fiúk menekültek sorsuk elől. De lehet, ezt csak beleláttam, és amúgy meg illogikus a film. :'D Nem tudom, újranézésnél ezek szoktak tisztázódni, úgyhogy majd megejtem a közeljövőben.

előzmény: DevilTakeU (#22)

Egyértelműen nem veled van a baj, hanem Peter Jackson esett túlzásba. A művészet és a történelmi kötelességtudat tipikus konfliktusának lett áldozata ez a potenciálisan izgalmas film, én majdnem 3-asra értékeltem. Olyan szinten tömény így, hogy még egy lélegzetvételnyi szünet sincs a szövegelésben, hogy fizikai megpróbáltatás végignézni. Én jól értek angolul, de ezek az akcentusos emberek kihívást okoztak. Jó, akkor próbáljunk meg figyelni a feliratokra, csakhogy azok meg villámtempóban váltják egymást. Persze csak annyira, amennyire gyors a beszéd...

Tenni fogok egy próbált a hosszabb változattal, ha elém kerül valaha, de kétlem, hogy abban jobb a helyzet. Főleg, hogy Jackson állítólag még a megszólaló veteránok neveivel és adataival is tele akarta tömni a filmet. Nos, a kevesebb több lett volna.

Amúgy én magától a filmtől sem estem hanyatt, kicsit parasztvakításnak tűnik amellett, hogy iszonyatosan sok munka van benne, ez biztos. De ez még így is összességében kevés volt. Sokszor úgy éreztem, hogy a trailerekben láttam a lényeget, és a film maga már nem tudott annyira meglepni. Ráadásul tényleg sok a fekete-fehér felvezetés is.

előzmény: Bbazsa (#3)

A maga módján mindegyiket annak lehet tekinteni, hiszen mindegyiket az egekbe emelték, de szerintem egyik sem olyan kreatív vagy invenciózus, hogy az évtized legjobb, hovatovább, filmtörténeti jelentőségű filmeknek tartsuk őket. Viszont van egy olyan alkotás a listán, amelynek ajnározása előtt akkor is teljesen értetlenül álltam, de most meg végképp nem értem, hogy kerülhet fel "a 2010-es évek leg"-jei listákra. Ez pedig az Eredet. Ha a VAN-t itt alant páran dilettáns filmnek nevezték, akkor az Eredetet én minek nevezzem? :D Szerintem szerepelhetne egy 2010-es listán: az évtized blöffjei listán. Mert ez egy túlbonyolított, nagy hanggal semmit mondó akció-scifi, ami legfeljebb közepest érdemel. De mint annak idején itt is kifejtettem, éppen azért érdemel rosszabbat, mert Christopher Nolan készítette, aki előtte azért egészen jó filmeket (Követés, Memento, Tökéletes trükk, az első két Batman) csinált, és azok tényleg szóltak is valamiről. Itt az álomkoncepció kicsit sem kreatív, legalábbis attól, hogy egymásra pakol több valóságréteget, és túlbonyolítja a cselekményt, még egy film nem lesz zseniális, csak hatásvadász katyvasz. A főhős személyes szála érdekes lett volna, csak éppen Nolan elfelejtette ezt mélységében kibontani, illetve nem jutott idő rá a halálosan unalmas heistsztori mellett. Érezhető szerintem a mondatamiból, hogy még most is rendkívüli módon felbasz, ahogy így visszagondolok rá, pedig 10 éve láttam először és utoljára. :'D De tényleg nagyon nagy csalódás volt számomra Nolan korábbi filmjei után. Az Interstellar némileg helyrerakta a renomét, de abban is van bullshit meg kocsmafilozófia bőven, csak ott kellőképp érdekes volt a sci-fi szál ahhoz, hogy szemet hunyjak a "szeretet ereje menthet meg minket" szintű olcsó frázisok felett.

Visszatérve a VAN-ra: azt a filmet én megvédeném. Lehet, ez azért van, mert én is filmszakos voltam, mint a főhős és a rendező, és a film bemutatása előtt 2 évvel én is pont olyan helyzetben voltam, mint a főhős. :D Tehát engem emiatt elkapott, és szerintem tök jól átadta azt az életérzést, hogy igen, tanultál valamit X évig, aztán megkapod a papírjaidat, és szembesülsz vele, hogy a társadalom jelentős hányada még csak kinevetni sem tud, mert azt sem tudja, miről vannak a papírjaid. Ezt a tragikomikus helyzetet tökéletesen bemutatta Reisz filmje. És egyébként készítettem vele interjút a film után, és azt mondta, hogy ő ezzel nem is akart többet, mint átadni a nézőknek azt a tragikomikus életérzést, ami őt is hatalmába kerítette. Ráadásul nála, ha jól remélik, pluszban az is probléma volt, hogy éppen egy olyan filmrendező osztályba járt, ami pénzhiány miatt jó ideig nem tudott nagyjátékfilmet készíteni. Érdekes módon a szerelmi szál is személyes élménye volt, viszont azt szerintem sem sikerült túl jól átadnia. A professzionális élet tragikomikumát viszont nagyon jól megragadta. Akik ezt nem tudták átélni, azoknak azt mondom, hogy örüljenek neki, hogy ők maguk nem voltak ilyen helyzetben. Benne lenni szerintem nem olyan vicces, mint a filmben. :D A 2013-as év emiatt is a legsötétebb év számomra. :'D Ám 1-2 év múlva már tudtam röhögni rajta, és én a VAN-t emiatt nagyon az "enyémnek" éreztem.

Egyébként abban egyetértek, hogy ez sem egy "nagy film", amire évtizedek múlva is emlékezni fogunk. De azért én amatőrnek nem nevezném, és a fenti okokból szerintem megérdemli a dicséretet, amit kapott annak idején.

Összes komment...