Tenebra

Tapasztalat: 3330 film
Kompetencia: 13 film
Súly: 3655
Regisztráció: 2011. április 14. (9 év, 1 hónap)
Kedvencnek jelölték: 149 user

Bemutatkozás

"Én, mivel nem játszhatom a szerelmest, Hogy eltöltsem e csevegő időt - Úgy döntöttem, hogy gazember leszek. S utálom e kor hiú gyönyörét."

Blog: Amerikai Plán

Kedvencek

Rendezők: Arthur Penn, Fábri Zoltán, Federico Fellini, Ingmar Bergman, Jancsó Miklós, John Ford, John Huston, Luis Buñuel, Martin Scorsese, Michelangelo Antonioni, Orson Welles, Pier Paolo Pasolini, Robert Aldrich, Roman Polański, Sam Peckinpah, Samuel Fuller, Sergio Corbucci, Sergio Leone, Sergio Sollima, Werner Herzog, William Friedkin
Színészek: Al Pacino, Clint Eastwood, Gary Cooper, Gian Maria Volonté, Kállai Ferenc, Latinovits Zoltán, Marco Ferreri, Marlon Brando, Őze Lajos, Robert De Niro, Tom Hardy
Műfajok: film noir, horror, sci-fi, szatíra, thriller, western
Országok: amerikai, dán, izlandi, japán, magyar, norvég, olasz, svéd, szovjet
Korszakok: 1920-as évek, 1950-es évek, 1960-as évek, 1970-es évek

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1986
Lakhely: Antarktisz

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
A Soldier's Story
Katonatörténet
4 2020-05-28 3,3
(15)
Okupácia 1968
Megszállás 1968
4 2020-05-20 ?
(1)
Don Juan kopaszodik
 
3 2020-05-20 ?
(7)
Kockaember
 
4 2020-05-20 ?
(7)
Tiger King: Murder, Mayhem and Madness
Tigrisvilág
5 2020-05-15 4,3
(25)
Demolition Man
A pusztító
3 2020-05-13 3,6
(728)
Nino bárkája
 
4 2020-05-12 3,7
(13)
Cimborák - Nádi szélben
 
4 2020-05-10 4,2
(35)
Szerelmes biciklisták
 
3 2020-05-09 3,5
(74)
Liliomfi
 
3 2020-05-09 4,2
(272)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

A listán többet megjelöltem, de szerintem a Vissza a jövőbe-trilógia. Megvallom, egyszer láttam eredeti nyelven, de valahogy hiányzott Rajhona Ádám és Rudolf Péter zseniális szövege. És azt is megvallom, hogy kb. 10 évvel ezelőtt fellelkesedve, hogy újra kiadták, kis naivan megvettem DVD-n a filmeket, de ezen valami egy délután alatt összegányolt új szinkron volt, ráadásul Biffnek teljesen más szinkronhangot adtak, úgyhogy megegyeztem magammal, hogy oké, ezek szépen maradnak a polcon, de többet elő nem veszem őket. Helyettük a jó öreg, torrentről lekapott régi szinkronos verziót nézem, ha újranézésről van szó. :D Tényleg a művészet elleni bűn, hogy a régi jó szinkronokat jogi faszságok miatt eltüntetik.

Mindenképp kimagasló még a Brian élete, a Ponyvaregény, a Halálos fegyver vagy a Die Hard sorozatok szinkronja. A Ponyvaregény esetében is be kell vallanom, hogy mindig szinkronnal nézem újra, annyira faszán eltalálták mind a szereposztást, mind a párbeszédek magyarítását. De na, kb. a '90-es évek vége előtti filmek szinkronja szinte kivétel nélkül jó. Pl. A sziklát is csak magyar szinkronnal vagyok hajlandó újranézni, meg úgy általában a korszak ikonikus Nicolas Cage-filmjeit (Con Air, Ál/arc) is. :D Ráadásul pl. Bruce Willis eredetiben valami hihetetlenül gyenge szerintem, Dörner György és Szakátsi Sándor csináltak belőle sztárt itthon. :D Ja, és ami nem szerepel a listán: A sebhelyesarcú. Bár imádom Al Pacinót eredetiben is, de annak a filmnek a szinkronja zseniális. Nem is annyira a szinkronszínészek miatt (bár Végvári Tamás remek munkát végez), hanem a fordítás az, ami igencsak tetszett.

2020-05-25 22:57:00 Sátántangó (1994) Tenebra (5) #71

"Utólag már csak azon töprengek, hogy mire gondolt a költő rendező, hogy összehozott egy 7 órás filmet. Tényleg a múzsák dalolták ezt a fülébe?"

Konkrétan Krasznahorkai László volt a múzsa, ugyanis ez egy regényadaptáció. :D Bár én mindkettőt zseniálisnak tartom, de azok szemszögébe helyezkedve, akik utálják a filmet, azt állíthatom, hogy a regény sokkal inkább "olvasóbarát", mint amennyire a film "nézőbarát". Legalábbis nekem könnyebb volt befogadnom a könyvet, mint a filmet. A film nagyon rám telepedett, és bár én élveztem, de hetekig a hatása alatt is voltam, olyannyira nyomasztó, szó szerint apokaliptikus élmény. A könyv olvasmányosabb, ironikusabb, közel sem ilyen nyomasztó. Persze ha ebben valaki túl hosszúnak és "céltalannak" tartja az olykor 10 perces beállításokat, akkor valószínűleg az agya szétmegy majd a regény hosszú körmondataitól.

Egyébként nem tanácsos "áttekerni" a Sátántangót. Persze akit nem bír elkapni a hangulata, az biztosan már az első 1 órától kivan. Viszont ennek pont az a lényege, hogy majdnem egy fél napon keresztül veled van, és megállapíthatod, hogy a nyomor nem a sárban vagy az omladozó épületekben van, hanem az emberi lelelkben, vagy legalábbis abban az űrben, ami az emberi lelkek helyén van. Sajnos nem sikerült megszakítások nélkül megnéznem, enni-inni-hugyozni csak kell az embernek, de egyszer megkísérlem majd így újranézni, hogy koherens legyen az élmény.

Ja, és a "mire gondolt a költő?" kérdésre például ebben az interjúban ad választ maga Tarr Béla. :D

előzmény: ender1112 (#68)

Sok olyan film van, amin érződik, hogy nagyon nem "mai darab", én még 10 évvel ezelőtti filmek esetében is szoktam ilyet érezni. :D Viszont a hatvanas-hetvenes évek filmjeivel kapcsolatban csak ritka esetekben. A Nagyítás, A lovakat lelövik, ugye?, a Gyilkos túra, a Magánbeszélgetés vagy a Hálozat mindenképp ezek közé tartozik. A Magánbeszélgetés különösen aktuális szerintem abban a korban, amikor már tényleg semmi akadálya annak, hogy a hatalom betörjön az egyén privátszférájába anélkül, hogy az észrevenné vagy be tudná azonosíani, hogy milyen eszközön keresztül tört be hozzá. Utalok ezzel a film végére, amikor Harry feldúlja az egész szobáját, de csak nem találja a poloskákat. Persze akkor még nem voltak okostelefonok, az internet elődje is csak a Pentagon berkein belül létezett, ahogy a számítógépeket is legfeljebb a munka világában használták. Kíváncsi lennék, ha ez a film ma készülne, hogyan aknázná ki ezt, hogy ma tényleg bármin keresztül, bárhol a privát életében megfigyelhetik az egyént (persze Isten ments egy hollywoodi remake-től!). Nem is értem, a Snowden-ügy után miért nem készült hasonló film. Oké, Oliver Stone csinált egy politikai thrillert a témában, de az közel sem ilyen erős, paranoid thriller. A Magánbeszélgetés azért zseniális, ereje abban rejlik, hogy még maga a lehallgatások szakembere sincs biztonságban, és nem tudhatja, hogy kik, mikor figyelik meg őt, és mikor csapnak le rá, ha "nem viselkedik". Tökéletesen megragadja, hogy a rendszernek ugyan vannak arcai, képviselői, de akárcsak a főhős, ezek is egy-egy fogaskerekek a gépezetben, amelyet egy, tíz, száz stb. "fogaskerék" kiiktatásával sem lehet megdönteni vagy felelősségre vonni. Harry harca ért valamit a filmben? Nem hinném, főleg, hogy utána nemhogy folytatódott Amerikában és a világban is minden ugyanúgy, hanem még profibbá, fejlettebbé vált a "lehallgatás" (a távolról szoftveresen simán bekapcsolható webkamerák révén pedig a megfigyelés). A Snowden-ügy után változott valami a világban? Kötve hiszem, és erről bárki megbizonyosodhat, akinek mondjuk van Facebook-hozzáférése, és járt már úgy, hogy csak beszélt egy termékről, és az FB-n hirdetés formájában azonnal felbukkant nem sokkal a beszélgetés után.

Szóval nagyon aktuális film ez, és szerintem formai szempontból sem öregedett cseppet sem. Más tempójú persze, mint a mai átlagfilmek a fősodorban, teszem hozzá: szerencsére. Ma szinte teljességgel abszurdnak tűnik, hogy ezt az epizodikus, egyetlen igazán nagy fordulattal élő, lassú folyású lírai paranoiathrillert hollywoodi stúdió forgalmazta. Ja, és ki ne hagyjam: igen, Gene Hackman egyik legnagyobb alakítása. Persze, visszafogott, introvertált karaktert játszik el, akinek kevés érzelmi megnyilvánulása van, de pont azért tartom zseniálisnak a színész játékát, mert sokszor kifejezetten harsány figurákat alakított (csak két cím: Bonnie és Clyde, Prime Cut). Itt viszont szinte csak pillantásokkal dolgozhatott, mert végig ezt a hűvös, technokrata fapofát kellett hitelesen ábrázolnia, akiből néha-néha buggyannak elő az érzelmek, amikor már nagyon szarban van vagy kivan idegileg.

Egyébként a Nagyítás-parafrázisok közül szerintem ez a legjobb. A halál a hídon sem rossz, de Brian De Palma tőle megszokott módon azt is túltolta. Nekem legalábbis sokkal jobban bejön ennek a filmnek a lírai, modernista stílusa, mint A halál a hídon sokszor videoklipes, harsány megvalósítása. Na, az a film szerintem is sokkal kevésbé állta ki az idő próbáját, és szerintem különösebben ecsetelnem sem kell, hogy hol van John Travolta Gene Hackmanhez képest. :D Egyébként a témában még szerintem idevág Haneke Rejtélye is, bár azt konkrét parafrázisnak nem mondanám. De az is zseniálisan megragadja a problémát, hogy hiába a valóságrögzítő technikai eszköz, az ember kiszolgáltatott mind ennek, mind a "valóságnak", ami persze egy nagyon szubjektív fogalom.

2020-05-15 16:18:29 Flashdance (1983) Tenebra (3) #15

Szerintem még ez ér a legtöbbet a korszak táncikálós filmjei közül. :D A Grease kész kínzás, A szombat esti láz egynek elmegy, Az életben maradni annyira szar, hogy már jó, a Dirty Dancing legutóbbi újranézésekor sűrűn lestem az időt, hogy mennyi van még hátra ebből, a Gumilábat meg végigröhögtem, Kevin Bacon szerintem irtó ciki volt táncolós szépfiúként. :'D Egyedül a Mindhalálig zenét (meg úgy Bob Fosse műveit) tartom zseniálisnak, de az ugye rendhagyó darab, mert abban a dráma fontosabb, habár remek zenék és remekül megkomponált jelenetek bőven vannak benne. A Flashdance-ből érdekes módon engem nem a két fő sláger ragadott meg (Maniac, What a feeling), amelyekre a főhősnő nyomja a táncot, hanem a "Manhunt", amire Cynthia Rhodes ropja az egyik bárjelenetben. Személy szerint annál vadítóbb, dögösebb táncot nem nagyon láttam, hacsak Salma Hayek Alkonyattól pirkadatigos magánszámát nem számítjuk ide. :D

Egyébként igen, a sztori önmagában hajmeresztően nulla, sőt röhejes, de a legtöbb musicalé vagy zenés filmé még ennél is röhejesebb (főleg, ha a régebbi hollywoodi filmfelhozatalra tekintünk a sok egykaptafára készült "hozzunk össze egy Broadway-darabot" kaliberű dögunalmakkal :D). Ahogy a filmben megjelenő "színészek" (bár érthető okokból sok köztük a táncos) is elég harmatosak. De a hangulata és a maga a rendezés szerintem rendben vannak.

előzmény: Lady Ópium (#14)

Én azért ezt és a Végtelen háborút (meg úgy a Russo-fivérek filmjeit) inkább egy olcsóbb kézműves hamburgerhez hasonlítanám: nem a legjobb, de azért egy abszolút legalja kategóriájú McDonalds-sajtburgerhez képest mégis csak finomabb. :D A sajtburger szerintem a Marvel Kapitány meg a Fekete Párduc, na meg a Hangya-filmek vagy A galaxis őrzői-filmek, amelyeken úgy elvan az ember, de - hogy maradjunk a gyorséttermi hasonlatnál - mint a vizezett kóla, olyanok: gyorsan átmennek rajtad, és valahogy nincs ingerenciád újranézni őket. És akkor utána meg jön az utóbbi évek DC-filmfelhozatala, amelyeket jobb esetben is a vidéki "megmikrózott salátás-hamburgerkalácsos" ""kultúrához"" lehetne hasonlítani (még mielőtt: vidéki vagyok, és olykor-olykor bedobok ilyen ócskább hamburgereket is :P), de mondjuk az Igazság Ligája az abszolút fogyaszthatatlan kategória.

Egyébként a "filmhamburgerek" kifejezést egy kritikus használta még a Filmkultúra egyik régi (talán 1986-os) számában, amelyben a nyolcvanas évek mára ikonikussá vált popcornfilmjeit jellemezte ezzel a frappáns metaforával. :D Persze személy szerint azokat a filmeket (legyen szó akár ilyen Flashdance-ről vagy Életben maradniról) én többre tartom, mint a mai irritálóan vicceskedő karakterekkel teli látványmozikat egyszerűen azért, mert jobban bejön az a stílus. Viszont nekem pont azért tetszett a két utolsó Bosszúálló, mert ezek valamennyire eltérnek a sztenderdtől, és az addig számomra szinte kivétel (kivétel: Tony Stark, Bruce Banner) nélkül taszító karaktereket (élen Thorral) valamennyire meg tudta kedveltetni velem a felszínes, de mégis hatásos drámájuk révén. Ez olyan dolog nálam, hogy a James Bond-filmek nagy része taszít (kivéve a Connery-féle mozikat), de a Casino Royale-t kedveltem, mert valamennyire eltért az átlagtól.

előzmény: alfonz (#133)

2020-05-12 14:40:51 Szuperbojz (2009) Tenebra (1) #79

A dzsessz-szakértők, illetve dobosok annak idején kikelve kritizálták a Whiplash-t, mondván, teljesen hiteltelen mindaz, amit a főhősök művelnek dobolás címszó alatt. :D Ám az attól még egy jó kis film volt, a zeneileg képzetlen átlagnézőnek ilyen nem hiszem, hogy feltűnik, persze nyilvánvaló, hogy akik zenélnek, azokat nagyon zavarhatja. A Szuperbojz ezt a bakit leszámítva még lehetett volna jó film egy másik univerzumban, de mivel minden más téren egy kalap szar, így az már olyan mindegy, hogy utánanéztek-e annak, hogy milyen egy zenekar összetétele. Jóllehet azzal amúgy nagyon is egyetértek, hogy ha valaki zenészekről csinál filmet, az legalább minimális szinten nézzen már utána, hogy működik ez a világ. Alap lenne, hogy egy alkotó elmerül abban, amiről filmet csinál vagy ír. Ennél a szarkupacnál viszont valószínűleg az lehetett a cél, hogy a projektben résztvevő alkotókat, színészeket valahogy foglalkoztassák, és a zene, meg a vígjáték vonzereje miatt pénzszerzés céljából ekészí... összehányják ezt a mocskot.

Amúgy látszik, hogy elfelejtetted már a Pappa piát, a Seveledet és a Megdönteni Hajnal Tímeát. :D :D A Pappa pia esetében legalábbis elég egyértelmű, hogy haveri alapon ment a pénzosztás, de a másik kettőnek is elég fos a forgatókönyve ahhoz, hogy ámuljunk, hogy mehettek át a rostán. Persze talán még a Pappa pia is többet ér a Szuperbojznál, ezt és néhány Sas Tamás / Koltai Róbert / Szőke András / Tímár Péter által a 2000-es években készített filmszemetet elég nehéz alulmúlni.

előzmény: critixx (#78)

Én csak egy csoportot emeltem ki, amelynek tagjai sejtem, miért nyomják rá erre a "diszlájkot", és sejtem, milyen véleményük lehet erről. Amúgy nem olyan nehéz megfejteni a videó "üzenetét" szerintem, hogy ne értse meg akárki, nem kell ehhez "értelmiséginek" lenni. :D És azt sem vitatom, hogy vannak olyanok, akiknek más miatt nem tetszik a videó. Nem állítottam, hogy csak az nyomhat "nemtetsziket" rá, aki nem ért egyet az ideológiájával, csupán azt, hogy sok precedens után erre számítok, hogy a nemtetszikek jelentős hányada ideológiai alapú lesz, mert van, aki nem bírja a kritikát, illetve fáj neki az igazság.

Számomra amúgy a videó legeleje tetszett leginkább. Abban a jelenetben benne van minden - kb. így viselkedünk egymással. Most függetlenül attól, hogy ez a levitézlett sztár, Király Linda tényleg röhejes, mennyire nem emlékezett Himnuszra, ami azért alap, ha nem is tanulja az ember, mert ünnepségekkor a csapból is ez folyik, szóval ráragad az emberre, ha akarja, ha nem. De ugye a magyar nem segít, ha azt látja, hogy hibázik valaki, és szorult, szar helyzetben van, hanem leköpi, megszégyeníti, beáll a csordába, és dobálja a sarat, teljesen mindegy, minek az apropóján. Ez a közelmúltban megismétlődött egy másik szám apropóján, csak ott ha jól emlékszem, egy újságíró volt a célpont, és valami székely indulóról volt szó. :D Szóval ezen a mentalitáson kéne változtatni. Mert az egy dolog, hogy valaki buta, de mi nem feltétlenül kellene, hogy buták legyünk. Ez pedig teljesen független attól, hogy ki áll a "nemzeti" oldalon, ki meg a "balliberális" oldalon (ezek is szép sztereotípiák, én is szerettem volna mindig kifigurázni ezeket a mesterséges kategóriákat szatírják formájában, csak sajnos annyira nem értek a műfajhoz, ha amúgy rengeteg filmet is néztem a témában :C).

előzmény: Ragemarci (#728)

Jó kis videó, szépen összefoglalja a lényeget, és rávilágít arra, hogy egy politikai ideológiákon felüli problémával állunk szemben, amelyen 1-2 "rendszerváltás" biztosan nem segíthet. Viszont arra számíts, hogy ha elterjed a videód, majd jönnek a "nagymagyarok" diszlájkjai (már most is van 5 "ellendrukkered"), esetlegesen sárdobálásai. :D De talán erre fel vagy készülve.

előzmény: ryood (#707)

2020-05-07 22:34:31 The Blue Lagoon (1980) / A kék lagúna Tenebra (3) #13

A giccstől én is majdnem behánytam, mikor először láttam, de a trópusi környezet, a Robinsonos beütés és Brooke Shields látványa kárpótoltak valamelyest. Az abszolút felesleges folytatást pedig Milla Jovovich miatt voltam hajlandó végignézni. :'D Ez mondjuk kb. 15-16 éves koromban volt. Így idősebb fejjel lehet, újranézni már a két szexi sztár miatt sem lennék hajlandó. Érdekes amúgy, hogy az ilyen romantikusabb robinzonádokat valahogy nem sikerül eltalálni. Pl. nekem az amúgy vizuálisan gyönyörű A vörös teknőssel is az volt a bajom, hogy szinte nyirkosnak éreztem a ruhámat a sok nyáladzástól, ami a vásznon folyt.

előzmény: Lady Ópium (#12)

Csak sejtem, mi az a "thriller-horror" (amit én amúgy pszichohorrornak ismerek), így erre szavaztam. :D Én azokat szeretem igazán, amelyekben a pszichológiai terrorra helyezik a hangsúlyt, és a horror csak egészen finoman, a természetfelettin vagy egy-egy brutális sokkjoleneten keresztül jelenik meg. Pl. A ház hideg szíve, Rosemary gyermeke, Ijesszük halálra Jessicát, Henry - Egy sorozatgyilkos portréja, vagy friss példák közül a Valami követ, Fehér éjszakák, Vaksötét, Suspiria. A pszichothriller és a horror amúgy is sok rokonságot mutat egymással, elsősorban a tabudöntögetés, határsértés miatt, amelyet akkor érzek igazán ütősnek, ha nem nemcsak zsigeri, hanem van mögötte pszichológiai vagy társadalmi tartalom.

De amúgy a zombifilm és a vámpírfilm is közel állnak hozzám, ahogy a slashereket és a giallókat (utóbbi kettőt azért is, mert közel állnak a thrilleresebb horrorokhoz) is kedvelem. Talán a gore-splatter az, amit annyira nem bírok, mert ezek között sok a túlontúl öncélú darab, bár Cronenberg munkásságát bírom - persze azok mind motiváltak társadalmi-politikai szempontból, akármilyen gyomorforgatók is.

Horrorkomédia meg csak kivételes esetben jöhet. :D Ahogy a viszkikólát is csak nagyon néha iszom meg, mert szerintem kár elcseszni a viszkit, úgy a horrort is magában szeretem fogyasztani, kár elcseszni ezt a vígjátékkal. :D

Összes komment...