Tenebra

Tapasztalat: 3080 film
Kompetencia: 57 film
Súly: 4505
Regisztráció: 2011. április 14. (7 év, 10 hónap)
Kedvencnek jelölték: 136 user

Bemutatkozás

"Én, mivel nem játszhatom a szerelmest, Hogy eltöltsem e csevegő időt - Úgy döntöttem, hogy gazember leszek. S utálom e kor hiú gyönyörét."

Blog: Amerikai Plán

Kedvencek

Rendezők: Arthur Penn, Fábri Zoltán, Federico Fellini, Ingmar Bergman, Jancsó Miklós, John Ford, John Huston, Luis Buñuel, Martin Scorsese, Michelangelo Antonioni, Orson Welles, Pier Paolo Pasolini, Robert Aldrich, Roman Polański, Sam Peckinpah, Samuel Fuller, Sergio Corbucci, Sergio Leone, Sergio Sollima, Werner Herzog, William Friedkin
Színészek: Al Pacino, Clint Eastwood, Gary Cooper, Gian Maria Volonté, Kállai Ferenc, Latinovits Zoltán, Marco Ferreri, Marlon Brando, Őze Lajos, Robert De Niro, Tom Hardy
Műfajok: film noir, horror, sci-fi, szatíra, thriller, western
Országok: amerikai, dán, izlandi, japán, magyar, norvég, olasz, svéd, szovjet
Korszakok: 1920-as évek, 1950-es évek, 1960-as évek, 1970-es évek

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1986
Lakhely: Antarktisz

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Superbia
 
3 2019-02-16 3,2
(12)
Destroyer
Pusztító
4 2019-02-05 3,5
(15)
Creed II
Creed II.
3 2019-01-31 3,5
(39)
Yeuk saat
Red to Kill
3 2019-01-29 ?
(5)
Glass
Üveg
3 2019-01-23 3,5
(93)
Dick Tracy
 
3 2019-01-17 3,1
(257)
Carlito's Way
Carlito útja
5 2019-01-17 4,2
(439)
141 perc a Befejezetlen mondatból
 
4 2019-01-16 4,1
(78)
Scott Pilgrim vs. the World
Scott Pilgrim a világ ellen
2 2019-01-16 3,5
(626)
The Mule
A csempész
3 2019-01-16 3,9
(59)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

These Final Hours (2013) - egyértelmű. :D

2019-01-23 21:06:32 Glass (2019) / Üveg Tenebra (3) #14

Na, álljon itt akkor egy szemét kritikus véleménye is. :D :D

Én mondjuk nem húztam le a sárga földig a kritikámban, sőt ajánlottam is azoknak, akik A sebezhetetlent megnézték és szerették. De azért szerintem nem szabad elmenni a hibái mellett csak azért, mert vannak valóban rendkívül jó pillanatai is. A pszichiátriára vinni a hősöket szerintem nagy ötlet, mert A sebezhetetlennek és a Széttörvének is az volt az állítása, hogy nincs csak jó és csak rossz ember, a jó és rossz relatív, illetve ott lakik az emberben. Ez jó ötlet volt, hogy egy szintre került a szuperhős és a szupergonosz, mindegyiket elmebetegként kezelte a társadalom, illetve az igazságszolgáltatás. Kb. a valóságban is így lenne. És tetszett nekem a klisés, de frappánsan behozott "gonosz háttérhatalom" is. A lóherés szervezetben szerintem lett volna kraft, mert az ő ügyük, álláspontjuk is abszolút tartható, és elfogadható. Izgalmas is volt szerintem a pszichológusnő figurája, én már az elején sejtettem, hogy valami nem oké vele.

Ami nálam hazavágta vagy inkább kiegyenlítette a film pozitívumait, az a várható végső konfrontáció, illetve a duplacsavaros lezárás volt. Szerintem ezeket elrontotta Shyamalan, és nagyon érződött rajtuk, hogy igazából szabadulni akar ettől az univerzumtól, így kényszeresen el kell varrni minden szálat. Jó-jó, erős a főhősök halála, ezt nem sok film meri meglépni manapság, a Bosszúállók: Végtelen háborúban is jól tudjuk, hogy csak figyelemelterelés, alibi volt. De ez a videómegosztás, meg alatta a koelhós bölcsességek szerintem nagyon nem álltak jól a filmnek. És amúgy szerintem a végső harc is enervált lett. Ha már Shyamalan összehozta, beleadhatott volna apait-anyait. Nem azt mondom, hogy olyan városrombolás kellett volna, mint a szuperhősfilmekbe, csupán azt, hogy lehetett volna több erő, dinamika benne, elvégre két, emberfeletti erejű hős csapott össze. Én ezt nem éreztem sajnos a megvalósítás miatt.

Illetve a mellékkarakterek harmatgyengék és feleslegesek. A csajnak még van némi haszna Kevin szempontjából, de összességében, ahhoz képest, hogy a Széttörvében főszereplő volt, itt nagyon háttérbe szorul. A Bruce Willis-hős fia szintúgy, pedig nála pluszpoén, hogy ugyanaz a színész játssza, aki A sebezhetetlenben is, csak éppen érthető módon idősebb lett.

Szóval az utolsó 30 percig kifejezetten tetszett, de nálam a finálé lerontotta.

Igen, a Filmharchívum új kiadványában (Fábri Zoltán 100) szereplő DVD-ről néztem meg. Nagyon jó a kép- és hangminőség, igen igényes a díszdoboz. Erősen ajánlott Fábri rajongóinak, kedvelőinek.

előzmény: budaik (#9)

Jó kis film, de elsősorban Fábri rendezése és a történet összetettsége, nem annyira a színészek miatt. A téma mindig aktuális, főleg, hogy a munkások kizsákmányolása egészen új szintre lépett a XXI. században. A Kádár-rendszerben mondjuk ilyen filmet csinálni nem volt annyira merész dolog, sőt, ha gonosz lennék, kifejezetten biztosra menős projektnek tartanám, amihez tapsol a puhadiktatúra. Igaz, mint sok, a Horthy-korszakban játszódó film a korszakból, úgy ez is túlmutat önmagán, és nem nehéz párhuzamokat vonni a két hatalmi berendezkedés között. Főleg az a jelenet világít rá erre, amelyikben a "politikailag gyanús" munkásokat listázzák. De gondolom, azért is dicsérte a rendszer ezt a filmet, mert elsődleges szinten olvasta.

Az időrendfelbontás nagyon jól működik, Fábri még jobban csinálja, mint a Húsz órában vagy az Utószezonban. Kicsit sokszor ismétli meg az egyik munkás meggyilkolásának jelenetét, nyomatékosítva ezzel a bűnt, ami a főszereplő osztályát terheli, de annyi baj legyen. És ahogy a Húsz órában, úgy itt is fontos dramaturgiai funkciója van ennek a filmnyelvnek, egyáltalán nem öncélú erődemonstráció, hogy Fábri ilyet is tud. Ahogy a Húsz órában a "megírhatatlan riport", a kommunikatív emlékezet problémáját ezzel a formai koncepcióval érzékelteti Fábri, úgy itt Lőrinc és a rendszer teljes szétcsúszása jelenik meg az időrendfelbontás által.

Két nagy problémám volt a filmmel, ami miatt nem tudok rá 5-öst adni. Az egyik, hogy kicsit túlnyújtottnak éreztem, szerintem az utolsó fél órából lehetett volna húzni, meg amúgy is, az az örökbefogadós dolog nagyon mellékszál. Még akkor is, ha amúgy kötődik hozzá 1-2 erős momentum. A másik problémám a színészi játékkal, színészválasztással volt. Néha úgy éreztem, hogy Bálint András nagyon megfelel erre a szerepre. De ez a néha akkor volt, mikor hivatalos stílusban elküldött mindenkit a picsába. :D Viszont mikor finomabb játékra lett volna szükség, akkor Bálint egyszerűen nem tudott mit kezdeni vele. Szerintem Fábri kicsit félrecastingolt itt, nem biztos, hogy Bálint András volt a legmegfelelőbb erre a szerepre. És le kell írjam, hogy Latinovitstól sem voltam elájulva. Igaz, mellékszerepe volt, de itt nagyon éreztem azt, amivel sokan szerintem jogtalanul vádolják, hogy ripacskodott. Az Isten hozta, őrnagy úrban! ez tökéletesen illett az őrnagy karakteréhez, míg Az ötödik pecsétben csak akkor hozta elő Latinovits, amikor a karaktere is túl akarta játszani a szerepét, ám ebben a filmben szerintem nem illett a karakterhez ez a modoros játék. Érdekes, hogy a mellékszereplők voltak itt erősebbek úgy mint az idősebb női karakterek, Lukács Sándor arrogáns "fasisztája" vagy Haumann Péter mérnöke.

Szóval összességében nagyon jó film, tényleg csak a gyengébb karakterek / színészi játék választják el attól, hogy többszörnézős zseniális film legyen mint Az ötödik pecsét.

Amúgy ha már a Holocaust szóba került, kicsit OFF:

A Nagyi projekt című filmet nemrég mutatták be. Ebben három rendező a saját nagymamáját invitálta múltidézésre posztomodern, játékos formában. Na, azért abban van egy olyan jelenetsor, amikor az alkotók felidézik, hogyan lőtték halomra a nácik a zsidókat és egyéb elhurcoltakat, és totál elhülyéskedik az egészet. Persze értettem ennél is a humort, és mosolyogtam is rajta, de ez már szerintem tényleg az ízléstelenség határát súrolja, főleg úgy, hogy az egyik nagymama, éppen a magyar nagymama, akit érintettek is a deportálások, megbotránkozik azon, amit a fiúk csinálnak. Szóval vannak azért témák, amikhez kicsit óvatosabban kell közelíteni bizonyos okokból. Lars von Trier filmje sokkal absztraktabb, általánosabb, jóllehet, nyilván a sorozatgyilkosok áldozatainak hozzátartozói is megütközhetnek, ha esetleg ráismernek valamelyik gyilkosságot nézve saját szerettük meggyilkolásának módjára.

Szégyen, nem szégyen, de gonosz kacaj hagyta el az én számat is, mikor a nőt és a két gyerekét szedte le Jack. Nem tudom pontosan megfogalmazni, mi volt ebben a vicces. Talán az, ahogy megvalósította ezt Lars von Trier. Mint Tarantinonál: halál komoly arccal előad egy komoly, filozofikus dialógot, miközben nyugodtan megtölti a puskáját, és elszabadul a pokol. És piros sapka, majálisszerű amerikai idill, majd a kisgyerek hullájának totálisan idióta vigyora, miután kipreparálta. Lehet, beteg ember vagyok, papírom nincs róla mindenesetre. :'D De ennek az abszurditása, a szokatlansága, a groteszksége. Igen, groteszk, szerintem ez a legjobb erre. Mert visszataszító volt az egész, mégis önkéntelenül nevettem rajta. Talán az is benne lehet, hogy tudtam, ez "csak" film. Ha ilyen valós hírt hallok, azon szimplán felháborodok. De ahogy Lars von Trier megvalósította ezt, az szerintem groteszk - egyszerre humoros és szörnyű.

előzmény: somogyireka (#24)

Batman visszatér (1992) - én pontosan ezt a beteg karácsonyi hangulatot bírom, nem a dzsingülbellszes-cukormázas giccset. :'D

Amúgy meg természetesen a Reszkessetek betörők, mert abban is van nyál bőven, de amúgy meg egy jó kis családbarát thriller, amit még felnőttebb fejjel is tudok élvezni.

2018-12-09 12:38:04 BÚÉK (2018) Tenebra (4) #2

Meglepően jó film szerintem is, erős prekoncepcióm volt a félrement Veszettek után. Szerintem Goda Krisztinának ilyeneket kéne csinálnia: dramedyket. Ez jól ment neki a Veszettek előtt is (Kaméleon, Csak szex és más semmi). Hagyja az ilyen dagályos társadalmi-történelmi problémafilmeket! A drámai vígjáték egy egész jó terep arra, hogy emberi kapcsolatokat, társadalmi mentalitásokat, ismerős típusfigurákat és helyezeteket elemezzen. Ez szerintem nem is annyira a mobiltelefonok elidegenítő természetéről szólt, nyilvánvaló, hogy ezek csak eszközök, melyek durván megsértik a privát és a publikus határát, így nehezebb titkokat tartani, mert egy kéretlen SMS vagy Facebook-értesítő vagy csak szimplán egy kijelzett hívás bárkit lebuktathat. Nem, ebben a filmben sokkal érdekesebb a 30-40-es generáció válsága. Hogy nem tudnak magukkal mit kezdeni, pedig van pénz, karrier, jólét (már persze az Elek Ferenc-karaktert kivéve). Aztán mégsem működik valami. Ez a "valami" nagyon érdekes szerintem, ami a sokszor suta telefonbeszélgetések alatt-után körvonalazódik. Én úgy értelmeztem, hogy ez a valami maga a jólét, a siker. Ez az elidegenítő. Illetve a "munkaverseny", a "péniszméregetés", legyen bár szó férfiakról vagy nőkről. Ebben a filmben végig ez ment: kinek van jobb, kinek megy jobban, ki magabiztosabb, ki tudja kiszolgáltatottá, alárendeltté tenni a másikat. Ezek az emberek már csak felszínen barátok, de elidegenítette őket egymástól az anyagi jólét + természetesen a technikai eszközök. De ismét hangsúlyozom, szerintem itt nem az eszköz az elsődleges problémaforrás, hanem valami sokkal mélyebb, rendszerszintű probléma, ami jelen van a Teljesen idegenek olasz közegében, jelen van a szilveszteri Budapesten és valószínűleg jelen lenne egy amerikai vagy svéd vagy dél-koreai Teljesen idegenek remake-ben is. Ez a tragédiája ennek a jólétben élő felső-középosztálybeli harmincas-negyvenes embereknek, hogy mindenük megvan, ami anyagi természetű, ugyanakkor az egykoron valószínűleg tényleg lángoló barátság kihűlt vagy csak parázslik.

Oké, röviden ezt midlife crisisnek hívjuk, melyről már ezernyi film szól. De ez a BÚÉK mégis más szemszögből, frappánsan, humoros formában mutatta be. És azt is elég jól ábrázolja, hogy milyen könnyen előtörnek az emberből az előítéletek vagy a nőgyűlölet, ha valaki olyanról van szó, aki távolságban van tőle. Azonban már egészen más a helyzet, ha mondjuk egy közeli barátról derül ki, hogy homoszexuális. Nagyon szépen kibújtatja Goda Krisztina a szöget a zsákból Szilveszter estéjén, Újév hajnalán.

A film lezárása számomra abszolút hiteltelen volt, ahogy a telefonos (tehát nem a lakásban, a barátok között folyó!) dialógusok nagy része is. Ezek lerontották az amúgy rendkívül igényes, meglepően összeszedett, tartalmas filmet. Szerencsére a jó színészek és karakterek nagyon felhúzzák az egész sztorit, így az irreális happy end - főleg a Gábor-Saci vonalon és a barátokköztös telefonos dialógok nem rontanak le 2 osztályzatot. :D

Ez nem az év vége vígjátéka szerintem sem. Nem is az év magyar filmje, az is tuti. De egy nagy meglepetés, mert a Veszettek után nem számítottam egy jó filmre Goda Krisztinától.

Valószínűleg ez lehet, de én akkor sem nagyon értem a dolgot. Látom, hol lehetne a brutalitást "folytatni", de szerintem ennél ma durvább horrorfilmek vannak. És nem is ilyen Motelre vagy Szerb filmre gondolok, mert nyilván ezek a legszélsőbb értéket képviselik. De szerintem még a DC sem lesz nyomában sem ezeknek. Már, ha valamilyen formában eljut a szélesebb közönség felé. Én kíváncsi vagyok rá. Szerintem A nimfomániás DC-je sem volt annyira durva azért, így gondolom, ennek is inkább a füstje a nagy csak. Bár az tény, hogy én sok horrorfilmet nézek, és a Cannibal Holocaust sem akasztott ki. Az említett két címe, a Motel és a Szerb film sem különösebben hatottak meg, buta erőszakpornó mindkettő. A Jack más miatt üt fejbe, és nem hiszem, hogy annyira fontos, hogy tovább mutatnak-e egy-két csonkítási jelenetet vagy sem.

előzmény: ryood (#9)

Plusz a nagy hírveréssel ellentétben van benne 2 brutálisabb jelenet, a többit nem mondanám különösebben véresnek, gyomorforgatónak vagy tabudöntögetőnek. A mell-levágás durva, de a lényegi résznél Lars von Trier vág egyet, és nem látjuk, mi történt. Illetve kipreparál Jack egy kisifiút, de a folyamatát csak úgy mutatja a kamera, hogy épp a szemünk sarkából látjuk, amúgy Jack arca van a fókuszban. Én komolyan nem értettem, mi az, amin Cannes-ban kiakadtak a nézők. A Henry - Egy sorozatgyilkos portréja ezerszer durvább és explicitebb, bár az egy elfeledett kultfilm. De egy átlag horrorfilmhez, sőt Lars von Trier korábbi filmjeihez képest is szolidabb.

Ez nem jelenti azt, hogy az agyat nem dolgozza meg. Én abban látom ennek a filmnek a "súlyosságát", hogy itt végig egy gyilkossal kell azonosulnunk, aki ráadásul reflektál is arra, amit csinál, és arra is, hogy a társadalom egyszerűen nem hajlandó tudomást venni arról, hogy ő már rengeteg embert eltett láb alól. Lars von Trier pedig szokás szerint provokál minket filmes eszközökkel is. Azaz "aljas módon" használja a jó öreg suspense-t, hogy izguljunk is Jackért: hogy megússza, hogy a pokol legalsó bugyrában át tudjon mászni a túloldalra. Engem inkább ez akasztana ki, ha mimóza lennék. De mivel nem vagyok az, üresjáratai, túlnyújtott bevezetése ellenére is egy igen jó filmnek tartom ezt. Mely amúgy szerintem elmarad Lars von Trier legjobbjaitól, érződik rajta, hogy von Trier már inkább csak ismétel, variál, de nem tud igazán beújítani. (Én A nimfomániás egy verziójának érzem a Jacket.)

előzmény: Xaos (#6)

Összes komment...