JohnnyJohnny

Bugyuta történet, de ha úgy nézzük, hogy egy gyerekmese és több mondanivalója van, mint az első résznek, akkor egészen szórakoztató. Ha az elsőre 3-at adtam akkor ez egyel jobb pontszámú.

Határozottan egyetértek az előttem szólókkal. Kellemes meglepetés lett, Will Ferrell és Rachel McAdams hihetetlenül jól működnek egymás mellett. Akik szeretik a dalfesztivált azoknak szerintem kihagyhatatlan darab.

Pozitív meglepetés lett.

Bámulatos látványvilág, fülbemászó zene, Anthony Hopkins pedig újfent zseniális, bár nálam ő is az a kategória, mint Jack Nicholson vagy Morgan Freeman: a puszta jelenléte is elég önmagában ahhoz, hogy beragyogja a jeleneteket. Tökéletes one man show ill. two man show, viszont számomra kicsit el lett nyújtva a lelki vívódásuk, ezért egyelőre nem tudom tökéletesre osztályozni. A film befejezése jó lett, szépen körbeért a megváltás történet.

Hatalmas potenciál van a történetben, ezt tudjuk, de a film nem aknázott ki belőle semmit. Beáldoztak mindent az akkoriban újra berobbanó 3D láz oltárán és ez meg is látszott a végterméken. Nem volt jó élmény, pedig egy közepes kalandfilmmel is beértem volna.

Ez meg mi a **** volt? De komolyan. :) Atyaúristen. Nem nézhetetlen, de annyira alpári, együgyű, primitív és egyszerű film (negatív értelemben természetesen), hogy senkinek nem ajánlanám jó szívvel.

A családi dráma részei unalmasak voltak, a börtön jelenetek viszont nem. Kifejezetten üdítő volt nézni, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre kerül a főszereplő az intézmény szabályrendszereiben. A kamera kezelése újszerűnek hatott, életszerűvé tette az egészet. Bevallom őszintén kicsit jobbra számítottam, de teljesen korrekt darab.

Sokat költöttek rá (40 millió usd...) és ahhoz képest egy lagymatag, kiszámítható, ezerszer lerágott csont. Itt a két főszereplőnek kellett volna elvinnie a hátán a filmet, de totál mellényúlás volt a casting, hiába a yo yo yozsefvaros.

Jobban sikerült, mint az előző rész. Külön tetszett, hogy a forgatókönyv ráfeküdt a generációk közötti technológiai különbségek témájára és hellyel-közzel sikeresen tette azt. Rowan Atkinson most is betölti a teret és bármennyire is bugyuta a történet, egyszer bőven nézhető a film.

Tényleg olyan volt a történet felépítése, mintha egy sorozat évadközép-záró részét láttam volna és az elején volt is bennem hiányérzet, de aztán a végére megszerettem ezt a részt is. Mindenből több van, mint az első részben és összességében azt kell mondjam, hogy jobb is, hogy nem próbálták komolyabban venni a történetet, mély mondanivalót kerekíteni és hosszabbra nyújtani a játékidőt.