caulfield

Tapasztalat: 2143 film
Kompetencia: 12 film
Súly: 2443
Regisztráció: 2011. február 23. (5 év, 11 hónap)
Kedvencnek jelölték: 63 user

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1984
Lakhely: London

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
La La Land
Kaliforniai álom
5 2017-01-17 4,3
(138)
Silence
Némaság
4 2017-01-12 ?
(3)
Lucía y el sexo
A szex és Lucía
3 2017-01-03 3,9
(188)
Hell or High Water
 
5 2017-01-01 4,2
(149)
Rogue One: A Star Wars Story
Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet
4 2016-12-18 3,9
(334)
Le fantôme de la liberté
A szabadság fantomja
4 2016-12-11 4,3
(169)
Le charme discret de la bourgeoisie
A burzsoázia diszkrét bája
3 2016-12-11 4,4
(283)
La voie lactée
A tejút
3 2016-12-10 4,3
(78)
Belle de jour
A Nap szépe
4 2016-12-10 4,3
(227)
El ángel exterminador
Öldöklő angyal
4 2016-12-09 4,4
(247)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2017-01-20 07:26:21 Arrival (2016) / Érkezés caulfield (3) #78

​De végülis kommunikálnak és kapcsolatot is teremtenek a főhőssel. Nem? Ha az időt képesek úgy látni, mint mondjuk mi a horizontot, akkor azzal az akarat fogalmán is felül állnak, vagyis tökéletesen uralják azt. Mentesek a karmától, de a műveiket mégis nyílván okkal alkotják. Mi ez az ok?

előzmény: Rorschach (#76)

2017-01-11 01:29:47 Silence (2016) / Némaság caulfield (4) #2

A nagy csend után megszólalni? Bajos megválasztani milyen hangot ütsz meg miután megnézted, mert vagy kényelmesen ellököd magadtól, mint egy megsárgult kódexet és kisétálsz akár már a vetítés alatt (igen sokan így is tettek) már ha ezt a közönyt a lelkiismereted megengedi - mert itt konkrétan pont az van a célkeresztben, vagy ott a másik út, hogy komolyan veszed és hagyod, hogy bevezessen egy olyan térbe, amelyre ma már ebben a nagy zsivajban szavaink sincsenek nagyon. Ez utóbbi esetben ugyanis könnyen megvághat, amit látsz. De legalábbis elnémít egy időre.
Valószínű, hogy maga Scorsese is így volt vele. Sokáig vajúdhatott mire összerakta és érződik is, hol erőlködik: miután Rodrigues atya fogságba esik a lelki terror ábrázolása mintha elnagyolt lenne. Hihetetlenül komótos tempót vesz fel, de a lassú víz partot mos eset szószerinti bemutatása indokolja is ezt. Andrew Garfield pedig kitölti a teret, elviszi a vállán a.. filmet.
Az elborzadástól egészen akár a nevetésig terjedhet a nézői reakciók skálája. A ma emberéből, aki a színes szagos dzsungel világból betéved egy ilyen történetre hathat akár komikusan is az, ami a vászonról lenéz rá (vagy le-nem-szól hozzá). És ez adja az erejét, ez a felfoghatatlan - több ezer évnyi - távolság. A feloldozást adható zene szinte teljesen meg van vonva. Nem mindennapi élmény, mikor a mosoly ráfagy az arcodra, miután a képek hatására égett emberi hús szaga járja be a mozitermet.
A végső harmadra aztán szépen letisztít - elnémít. Vagyis… igyekszik. És hát van katarzis is. De végülis már a nyitó főcím is az, vagy akár már az is annak hat egy ilyen filmnél utólag, hogy elalszanak a fények a moziteremben.
Nehéz értékelni, mert ami negatívat a spoiler alá pakoltam az is személyes szegénységi konfessziónak látszik.
Kevés ennél nyomasztóbb filmet láttam mostanában.

Igaz.

előzmény: necksprain (#3)

Mondjuk valahol nem fair ezen a filmen számon kérni az eredeti Star Wars Hero's Yourney vázat, hisz épphogy azt a sémát nem akarja követni. Egy háborús film, Star Wars környezetben. Amolyan intergalaktikus Piszkos tizenkettő, ahol egy-két karakter kap némi körítést, míg a többiek pedig két dimenziós betyárok, szándékoltan.

előzmény: The man who laughs (#112)

2016-12-03 03:17:09 Taxi Driver (1976) / Taxisofőr caulfield (5) #111

Van az a jelenet, mikor Travis mögé beül a szenátorjelölt, aki eme útra épp leereszkedik a pórnéphez és igazi jóhiszemű politikusként kikéri a taxisofőr véleményét. Mire ő nekiáll a mocsokról beszélni és annak eltakarításáról. Ahogy változik Palpatine vagyis... Palantine szenátor arca - na az a mából nézve talán méginkább üt.
De Robert De Niro is majdnem ütött.

2016-11-23 20:17:43 Vacas (1992) / Tehenek caulfield (4) #1

Ez aztán képes megfeküdni az ember gyomrát. Pedig nem is olyan hosszú, még száz perces sincs, de rendkívül összetett jelkép özönt zúdít a nézőre a maga borúsan lírai módján, no meg emellett a tempója is igen lassú.
Ez a spanyol “Alpokban”, Baszkföldön játszódó, három nemzedéken átívelő parasztokról szóló történet a polgárháború viszontagságainak tükrében mégis a nő-férfi viszonyának az egyik legszebb ábrázolását nyújtja. Költői és szikár: kiaknázza a tájban rejlő szépségeket festményszerű lágy képeivel, illetve mennydöngető ellenpontot teremt a favágó pusztító szenvedélyével. A szerelemben ott lüktető félállatiság és Nietzsche-i téboly ütközik. A legyektől hemzsegő tehén szeme, a fényképezőgép látószöge (az asszony helye a tehén mellett van), a kisborjú erőszakos megszülése, a színészek kiöregedése majd “újjászületése”, a háborút dokumentáló unoka - mind egy falat kaparó, fatönköt csupán sportból gyepáló eszeveszett állapotot írnak le. Sötét világ, ahol a gyermeki, ártatlan szerelem búvópatak módjára oson az avarban és tűnik egyszerűen tova.
Furcsa, hogy ’92-es film, simán eladhatná magát mint a 60-as, 70-es évek szülöttje. És bár végig egy tanyán játszódik mégis valahol a 20. század egyre modernizálódó, gyorsuló élete ott fújtat, dohog, toporzékol a háttérben, mint egy megvadult bika, hogy felöklelje ezt az egész idillinek tűnő tájképet, és végleg át-, illetve elvágja a vérvonalat.

Szerintem nem akart segíteni másokon. Csupán rendezte saját személyes ügyeit. Ennek eredményeképp másoknak jobb lett és lesz. Kimunkálta magát, mint a jégszobrot. Felelős emberré vált.
Nem másoknak akart imponálni, főképp a lánynak nem. (Legalábbis a végén már semmiképpen sem.)

Nem inkább a végére nyerte meg a személyiségét? Vagyis, hogy az elején volt elveszve, teljesen személytelenül.

előzmény: ChrisAdam (#38)

2016-10-12 11:45:50 Sztalker (1979) / Stalker caulfield (5) #75

Szerintem a modern misztika csúcsteljesítménye ez a film.
És amit kolostori misztikának hívnak, például az Eckhart által képviselt irányzat, azt ma valahol a sci-fi jelenti. A megismerés e fajtája, mely mindig a meglévő határokat feszegeti és a rejtettel, a közvetlenül nem érzékelhetővel célzatosan foglalkozik az most a tudományos fantasztikumban nyilvánul meg a legegyértelműbben. Hisz a tudomány maga a rejtély.
Attól, hogy Kubrickhoz képest Tarkovszkij más talapzatról indul központi témáját nézve mégsem tér el tőle. Ellentétes bázisú alkotók és világok: a 2001 az embernek a bezártságban, az anyag végesnek ható fogságában való útkeresése, a Sztalkerben pedig a szellem kivetettsége, vagy a hit sztyeppei végtelenségébe taszított kálváriája jelenik meg. Szerintem a kettő tökéletesen egyenrangú. Ma a nyugatnak és keletnek ilyen téren, a művészetben, illetve a művészet által kellene egy párt alkotnia - s nem pedig pártosodni, rivalizálni, mint más szférákban állandóan. (Mondjuk az átlagnéző előtt Kubrick előnyben van egy nyugat által dominált világban, de ez mindegy. Tarkovszkij nyilván nehezebben befogadható.)
A 2001 alapvetően anyagi, a Sztalker pedig szellemi utazás, úgyis mondhatnánk, hogy előbbi az ateista, utóbbi a teista megközelítés, míg Kubricknál a negatívum, vagyis a vákuum, addig Tarkovszkijnál a pozitívum, azaz a Sztalker hite, embersége van fókuszban. A 2001-ben karakterrel szinte csak a számítógép “bír” és kizárólag analitikus, jó persze a filmet vérerekként szövik át a keleti hagyományok motívumai, de túlsúlyban a szikár és pragmatikus analitikusság, a bal agyfélteke van. A film útja kifelé mutat, a távolba. A Sztalkernél ez fordítva áll: analógikus megközelítéssel a tér leszűkítése zajlik, egy alapvetően belső utazás kereteiben, a fenyegetés pedig az emberi szellemen belül van - ellentétben Kubrick filmjével, ahol az emberről levált, függetlenedett technika pusztít.
Lehetne ezt oldalakon keresztül folytatni, rendkívül izgalmas gondolatvilág ez, de számomra ebből az ellentétrengetegből nem az szűrődik le, hogy akkor a Sztalker nem sci-fi, hanem épp ellenkezőleg, ez a kelet sci-fije, amely legközelebbi rokonával, testvérével a 2001: Űrodüsszeiával együtt nézve teszi jelenlévővé azt a holisztikus világszemléletet, ami szépen halkan, búvópatak módjára elkíséri és táplálja az emberiséget a történelem során.
És ami maga az emberség.

2016-09-24 20:03:10 Moszkva tér (2001) caulfield (5) #47

A Moszkva tér méltó társa a Megáll az időnek (vagy épp az American Graffitinek és a Dazed and Confusednak). Pedig Gothár 82-es alkotása szerintem jobb Törökénél. Ott talán a színészek, a rendező, az operatőr munkája jobban egyben van, célzottabb, kiforrottabb, teljesebb képet ad, erős kontrasztok jellemzik és a hangulat még jobban átjön. De ez csalóka, mert mindezt a hatást a kor teszi! Gothárnál a főhős céltudatos: orvos akar lenni, szemben áll a rendszerrel, Töröknél ez nem így van - nyilvánvaló okok miatt.
A személyes érintettség érzete különösen erősen tódul fel - bennem itt jobban, mint Gothár filmjénél. Akár egy elfeledett, mindig bennünk zubogó gejzír, amit csak épphogy eltakarnak a múló évek. A 90es évek Magyarországa, a nagyi áfészos szatyrával, az Ikarusz gyár guruló csodáival és a hozzájük stílben idomuló kék-piros színű só- és borstartókkal a menzán, vagy az önkiszolgálóban.

Mintha ezt a világot valaki a Megáll az idő “lejárta” után postára adta volna, de még nem sikerült megérkeznie a Mariahilfer Strassera, a Champs-Elyséere, vagy az Oxford Streetre, és elveszett valahol útközben, azóta is bolyong. Még élénken átjárja a képeket az a bizonyos “poszt-“ előtag vizuális bűze. Ami csak a végére látszik kifakulni - s nem kitisztulni, hisz gúnyos sötétség telepszik arra a térre.
Azt a csalamádé ízt sokan a sírba is magunkkal visszük.

Összes komment...