caulfield

Míg a Raised by Wolves tekintélyt parancsoló módon rajtolt az első részekkel, addig a későbbiekben mintha saját nimbuszának rabjává vált volna. Talán az emberi dráma színpadiassága jelzi ezt a legjobban, és így a merészsége is öncélúbbnak hat. A felmerülő talányok kapcsán is erősen öntömjénezőnek tűnik a sorozat. Bár kétségtelenül a maga nemében egy figyelemre méltó ego trip, vonzó képekkel, terebélyes (de némileg dagályos) jelképrendszerrel megspékelve.
Legalább a végére az kiderül a bolygóról, hogy egy kukacos alma.
Azok az ateisták viszont inkább antiteisták, bár nyilván nincs más választásuk minthogy fegyvert ragadjanak a hitükért, ha túl akarnak élni.

10: A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső

Várható volt, hogy a Berlinale után az amerikaiaknak is kell "valamit" tenniük. Végül kodifikálták azt, ami már eleve adott volt, azonban számottevő változás nem lesz, nem fognak elmaradni jelölések emiatt. De úgy érzik, hogy a korszellemet valamivel ki kell szolgálniuk, bár ahogy teszik ezt az olyan, hogy semmit se tesznek. Szerintem egyértelmű, hogy az amerikaiaknak első a pénz, illetve a díj presztízse (már amennyi még megmaradt belőle), nem fogják megfelezni a színészi kategóriák számát például, szóval igyekeznek "olcsón" megúszni egy ilyen kritérium rendszerfélével. Ez persze ettől még eléggé sötét egy dolog.
Bezzeg a németek, ők ha jön egy új eszmeáramlat azonnal jelentkeznek, hogy gyakorlattá tegyék, szívesen vállalják az úttörő szerepet.

zárójel: A SzFE történet működési elve is ilyesmi, csak ott az okok prózaibbak.

Wake up the American.

Az egyik szereplő útja iszonyúan bonyolult, hol előre, hol hátra halad a történet során, de emellett (nehogy ilyen egyszerű legyen) a film a történet elmesélésében is ugrál, vagyis nemcsak a szereplők mozgása nem lineáris, de ennek a mozgásnak az elbeszélése sem. Azonban mintha egy ponton ez már nem is számítana, és olybá hatna, hogy a fizikum a pszichikummal kerül egy síkra - bár nem biztos, hogy ennek a mondatnak így van értelme.

Egyébként az, hogy a film rendben van logikailag, illetve a magasabb elméleti fizika szerint is oké azt megint Kip Thorne erősítette meg.
Viszont a mozis hangkeverést, különösen a zene, a zajok és a párbeszédek viszonyát elkalibrálták. Mondjuk direkt, de ez most nem nagyon vigasztalja az amerikai-angol közönséget, amely a film nagyobb részében nem érti a szereplők szövegét. A nem angolszászok vicces módon hála a szinkronnak, feliratnak előnyt élveznek. Nolan nem elégszik meg a cselekmény szokatlan komplikáltságával, még így is megszívatja a közönségét. És még azt mondják, hogy ma már nincsenek punkok...

(ez egy válasz lett volna egy azóta törölt kommentre)

Azzal, hogy a világ fontosabb mint Kat, vagyis az anyja, azzal Neil egyúttal magára is utal(hat). Hisz, ugye, a film végén(elején) feláldozza magát. Mikor elválik a Főhőstől az a barátságuk végét(elejét) is jelenti, ezt még meg is jegyzi. Mert aztán visszamegy kinyitni neki az ajtót és meghalni a világért...

Az szerintem biztosan nem igaz, hogy JDW = A Messiás, de ha mégis igaz, akkor bármelyik másik karakterre is igaz. A film nagy ambíciója pont a Főhős szerepének “megbuherálása”.
Valaki itt filmvászonra rakta Hamvas Karnevalját...

Szóval a végével kapcsolatban: most akkor fityegett a kisfiún valami, vagy sem?

Aidórap gye szége za lohalav, romuh előleb kiznyáih gyohed.

A kétértelműsége miatt.