caulfield

Ez a hivalkodás a nő részéről érzékeny pont, mert végülis kell azért némi önámítás egy kapcsolathoz, anélkül csak a másik lenézése maradna. Hisz akkor az ember tényleg tetőtől talpig önző lény, semmi több. A házaspár esetében ez az illúziólufi pukkad ki és zuhannak, ha úgy tetszik lavinaszerűen esnek bele a teljes kiüresedésbe. A teljes ábrándmentesség pedig sanszos, hogy megkeseríti idővel az embert. A kérdés az, hogy a nő valóban idealizálja-e a nyitott életét és tényleg hisz-e benne, vagy csak a cinizmus beszél belőle. Mindenesetre a film végét fel lehet úgy is fogni, hogy a szuicid áthallással terhelt buszon maradásával fogódzkodót nyújt a főhősnőnek. A házaspár pedig azzal, hogy leszállnak egyben meg is mentenek valamit az álmaikból, ami a kapcsolatuk túlélését is jelenti egyben.

Azt én is osztom, hogy a szabados (vagy szabad?) nő nem az ideális életvitellel működik, de nem is akarja magát eladni úgy, mintha ő lenne az ideális, ellentétben a másik oldallal. Önazonosabb csupán, ami nem egyenlő a feltétlen önzetlenséggel. Azért azt nehéz mondani, hogy a nyíltsága, dacára a pózolásnak, valójában zártság, vagyis teljes hazugság, különösen ha a házaspár mellé rakod őt.
Szerintem, amit a film tesz az nem az, hogy megjelöli a nőt mint etalont, hanem hogy a házaspárra bök rá negatívan azzal, hogy föléjük helyezi őt.

A veszélyhelyzettől való elszokás eléggé magával ragadó tud lenni az biztos. Másfelől meg kérdés lehet talán az is még, hogy a filmbeli apa által tanúsított önző magatartás a modern társadalmi viszonyok elidegenítő hatásainak az eredménye-e, vagy ezen modern társadalmi viszonyok pont az énközpontúságból erednek-e, azaz minden ami körbeveszi a családot, síparadicsomostól, az iPhone-ig bezárólag, édenkerti környezetbe foglalva őket, azok csupán az önzés gyümölcsei.
A vis maior, a rendet megtörő kígyó pedig csak részben a lavina, mert szerintem a nyitott életet élő nő által sugallt szabadságra való igény az, ami letaglózó. Ebben az értelemben a veszély a zárt emberekre nézve fenyegető, s valahol ezen zártságnak a terméke a veszély maga is.
A film végén, a buszban maradó nő megbízni látszik a rendszerben - mintha itt válna el a szabadság a szabadosságtól. A nő és a házaspár nagyon más térben helyezkednek el az biztos. Valaki nincs a helyén.

A sikered. A hited túl személyes. Nekem ez olyan, mintha azt kérdeznéd mit jelent a lelked másoknak. Megfoghatatlan és láthatatlan. Szóval szerintem a hit ebben az értelemben használva valahogy úgy viszonyul a valláshoz, mint a lélek a testhez, a szervnek kell a szervezet. De a hit nagyon emberi dolog is, összeköt minket, a siker meg összeragaszt, a szó minden baljóslatúságával együtt.

Ha a szervezetet tágabb értelemben használjuk, akkor kell tömörülnöd, mert a siker másokon keresztül ér el. Intézményesíted a hited, ha úgy tetszik. De a kérdés mindig ott lóg majd, hogy mit jelent ez másoknak.

Persze, más a hit és más a szervezetbe vetett hit, hozzátéve, hogy a te saját hited, mely ugyan szabadabb, viszont önmagában lényegtelen is. Felvetül a kérdés, hogy mihez ad erőt. Arra utalok, hogy a hit szükségszerű hozománya valamilyen vallás.

A vallás bedarálja a hit igazságát az intézményesítésével. A hit viszont nem tudja megvédeni magát a vallás nélkül, ha nem testesül meg lényegtelen marad. Nehéz ügy.

Valahol talán az egyszerű ember elemi vágya testesül meg a hedonista szoknyapecér képében és ha egyszer már megrakta a kedvenc csapatát, akkor onnantól csak a győzelem lesz neki elfogadható. Amely siker minél nagyobb fölényű, annál hatalmasabb ívben lehet tojni mindenre.

Remélhetőleg a folytatásra lecserélik a Sims 2 grafikus motorját a Sims 3-ra. Legalább.

De miért lenne hamis? Ahogy bemutatja a profilozást, illetve az algoritmus működését az eléggé banális és hatásvadász, viszont ha ez kell a figyelemfelhíváshoz...
A lényeget tekintve eléggé tényszerű a film.

(ez az #5-re lenne reakció)