nygaben

Tapasztalat: 778 film
Kompetencia: 21 film
Súly: 1303
Regisztráció: 2010. december 17. (7 év, 11 hónap)
Kedvencnek jelölték: 12 user

Bemutatkozás

paul thomas anderson filmjeit nagyon bírom

Kedvencek

Rendezők: Danny Boyle, David Fincher, David Lynch, Lars von Trier, Nicolas Winding Refn, Paul Thomas Anderson, Richard Linklater
Színészek: Tom Hardy
Műfajok: akciófilm, dráma, thriller
Korszakok: 1970-es évek, 2000-es évek

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
BlacKkKlansman
Csuklyások - BlacKkKlansman
4 2018-12-08 3,9
(106)
Searching
Keresés
2 2018-12-07 4,0
(96)
The Theory of Everything
A mindenség elmélete
4 2018-12-02 3,6
(486)
Venom
 
3 2018-12-01 3,1
(153)
The Predator
Predator - A Ragadozó
3 2018-11-28 2,7
(119)
Avengers: Infinity War
Bosszúállók: Végtelen háború
4 2018-11-19 3,9
(395)
Dumb & Dumber
Dumb és Dumber - Dilibogyók
3 2018-11-19 3,6
(1045)
You've Got Mail
A szerelem hálójában
3 2018-11-11 3,6
(441)
Leap Year
Szökőhév
3 2018-11-05 3,4
(240)
Bohemian Rhapsody
Bohém rapszódia
3 2018-11-01 3,9
(140)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Fuh, valami jóleső, ízig-vérig B-filmes élményre vágytam, kreatív elszállásokkal, halálvicces beszólásokkal, és a jobb pillanataiban tudja is ezeket szállítani a Predator, de az összkép mégiscsak lelombozó. Fogalmam sincs, mennyi szava volt Shane Blacknek a film készítése közben (eleve elszomorító, hogy a rendező szerepe és kontrollja korántsem evidens a filmgyártásban...), mindenesetre ezúttal messze elmaradt a tőle elvárt színvonaltól. Kevés pillanatát leszámítva unalmas, egysíkú, bénácska mozi.

Összességében a Queen-számok elviszik a hátukon az egészet, nem is tudom, van-e más együttes, aminek ennyi dala klasszikussá vált volna. Aki nem is rajongó, az is kívülről tudja azt a 8-10 számot, ami megszólal ebben a filmben, szóval nagyon nem lehet mellélőni, zseniális slágerek jönnek menetrend szerint. És persze ott van Rami Malek, aki meg tényleg odateszi magát, és vérprofin hozza Mercury alakját. Ezek mellett viszont számomra volt azért hiányérzet: nem nagyon gondolja túl magát se a forgatókönyv, se a rendezés, és leszámítva az utolsó 15 percet már inkább tűnik korrektnek, és nem újszerű munkának a Bohemian Rhapsody. Nem nagy gond ez se, csak mégis fura, különösen az általa bemutatott együttes kaliberéhez képest.

2018-10-24 22:44:36 First Man (2018) / Az első ember nygaben (4) #6

a "Whitey On The Moon"-jelenet mindenesetre ütött, bőven lejön az ilyenekből, hogy Chazelle-ben mekkora potenciálok vannak.

előzmény: Dió (#5)

2018-10-22 16:23:29 First Man (2018) / Az első ember nygaben (4) #4

Nem került elsőre a legnagyobb kedvencek közé, de valahogy bennem van, hogy újra kellene nézni, mert mégiscsak foglalkoztat ez a film. Bőven érdemes megnézni, különösen moziban: azokat a hangokat tényleg hallani kell, az űrjeleneteket pedig szélesvásznon látni. Örülök amúgy Chazelle-nek, ez a műve sokkalta összeszedettebbnek tűnt, mint a La La Land volt, bár tény, hogy nem a karaktereivel nyer meg magának: Armstrong magának való, mániákus hős, akihez nem igazán tudunk közel kerülni - mindenesetre Gosling minimalista játéka abszolút rendben van. A First Man viszont inkább szólt nálam arról, hogy egy (számomra) teljességgel értelmetlennek tetsző cél elérésének érdekében mi mindenre lehet képes az emberiség. Nameg arról, hogy mennyire esetleges egy-egy űrutazás kimenetele, mennyire ki vagyunk szolgáltatva a technológiának, és a szerencsének. Ettől lesz több ez a mozi más űrhajós tucatfilmektől. Szerencsére a forgatókönyv sem vonja be valami pátoszos mázzal az eseményt, és lehetőség szerint megpróbálja komplex módon, több nézőpontot képviseltetve átadni a sztorit, az állásfoglalást pedig rábízza a nézőjére; a zárókép szerintem iszonyat finom és okos. Dicsérendő még Hurwitz zenéje, baromi emlékezetes kompozíciókat rakott össze. Örülök, hogy a rendező megmutatta, hogy ilyet is tud, hátborzongató belegondolni, hogy még csak 33 éves.

2018-08-20 09:37:40 Hot Summer Nights (2017) nygaben (4) #2

Timothée Chalamet nagyot játszik benne, az a viccmesélős jelenet hatalmas kedvenc :D. Félelmetes belegondolni, micsoda pályát futhat be még ez a srác. A rendező pedig tehetséges, bár egyelőre kevésbé éreztem nála az egyedi hangot, viszont a Scorsese--Edgar Wright-vonalon abszolút jól el tud lavírozni, úgyhogy kíváncsi vagyok, merre tovább legközelebb. (Ja és még egy Boogie Nights-tisztelgés is belefért, ami külön jólesett :D.)

Nyáron szép komótosan bepótoltam/újranéztem a franchise részeit, de most mégis rendesen el voltam veszve, hogy pl. Michelle Monaghan vagy a mostani főgonosz karakterét épp melyik epizódból kéne ismerni, és utóbbihoz jóformán nem is tudtam már kötni semmi emlékezetes jelenetet. De még így is abszolút élvezhető volt az egész Fallout, sőt: bőven, bőven átlagon felüli akció-és látványfilm, és bár a végéből lehetett volna talán húzni, összességében így is kegyetlen tempót diktál, nem unalmas, és olyan jeleneteket szállít, amik jó ideig egész biztosan a nézővel maradnak. Szintlépés történt az eddigi részekhez képest: a rendezés mesteri (lásd az ugrásjelenetet vagy a mosdós bunyót), és a karakterek talán most működnek a leginkább olajozottan. Cruise hátrébb lépett, Simon Pegg kreténségét sikerült leépíteni, Ving Rhames-re se untam még rá... Cavill is oké. De a pálmát azért az überbrutális Liang Yang ámokfutása vitte :DD. Fura kicsit, hogy Renner most fel se tűnik, másfelől meg aligha fért volna be ennyi szereplő mellé még ő is. Azért egy-egy pillanatban nagyon erősen előjött a The Dark Knight Rises, nem csak a zene miatt. De ez nem rontott az élvezeti értéken, sose baj, ha Nolant ennyire profin sikerül megidézni.

Komoly film, amely úgy szól a drogról, hogy valójában nem is a drogról szól. Tombol a vietnámi háború, Nixon dirigál, pörögnek a kaszinók, megy a dőzs, a rendőrség meg tehetetlenségében/kompetencia híján démonizálja a drogokat... persze, hogy a totálisan benyomott Duke és Dr. Gonzo képes belesimulni az őket körülvevő mindennapi tébolyba; persze, hogy jóformán alig van következménye, micsoda állapotban vannak legtöbbször. Bármit megtehetnek -- hiszen bármennyire is képmutató a világ, a Nixon-korszak Amerikájában a józanság és a sokszor hangoztatott amerikai álom egyet jelent az őrülettel (érdekes lehet összevetni a filmet pl. Paul Thomas Anderson Beépített hibájával, amiben szintén erős ez a fajta tapasztalat). Ettől lesz ez több egy szimpla drogos agymenéstől. Szerintem a drogfogyasztást se feltétlen propagálja: rengeteg jelenetben kijön az állat a két főhősből, pusztán annyi a szerencséjük, hogy különféle módon kerülnek a szerek hatása alá, és így az egyik mindig lesz annyira józan, hogy "figyeljen" a másikra, mielőtt akárkit is agyonlőhetnének :D. Szóval nálam nem rossz film ez. Számomra Gilliam rendezése viszont sajnos hamar unalmassá vált: dacára annak, hogy minden víziójával az előzőre tromfolt rá, stílusát egysíkúnak, laposnak éreztem. A zárás azért okos, finom. Kicsit mindenesetre kíváncsi vagyok, pl. Lynch mit kezdett volna ezzel :).

2018-02-04 17:36:05 Beyond the Black Rainbow (2010) nygaben (2) #6

Kevés filmnél szoktam úgy érezni, hogy felesleges volt elkészíteni, de ennél nagyon. Nem a sztorit hiányolom, inkább az egyediséget, azt a karizmát, ami egy alkotást emlékezetessé tesz, akár a színészi játék, a rendezés, az operatőri munka, bármi. Itt nagyon nehezen tudnék bármi pozitívumot felhozni... igen, van valamicske atmoszféra, ami jobbára az iszonyat kihagyásos elbeszélésmódból épül fel -- utóbbival nem lenne bajom, de annyira kevés kapaszkodót kínál, hogy minden hatásosnak/filozofikusnak szánt kép, tehát gyakorlatilag a teljes játékidő csak átgondolatlan benyomásként csapódik le. A rendezés is vontatott, unalmas... steril, lelketlen, számomra érdektelen mozi ez, amelynek rendezője egyszerre akar Kubrick/Tarkovszkij/Lynch lenni, de látványosan híján van annak a plusznak, amitől más lenne ez a film, mint egy 110 perces masszív ötlettelenség, egy feleslegesen hosszúra nyújtott filmklip. Talán valamilyen trauma feldolgozását láttam az alkotó részéről -- ebben az esetben remélem, sikerült felgyógyulnia, de kérem, hogy terápiás jelleggel, pusztán önmagának ne csináljon filmet.

Csodálkozom, hogy ennyire kevesen látták, abszolút rendben van, a Tangerine Dream zenéje baromi menő, és Brickman se rossz rendező (kár, hogy ezen kívül sok minden mást nem csinált...). Vagány kis film ez, a sztorija nem valami eget rengető, de a hangulat viszi a hátán az egészet. Éljenek a nyolcvanas évek :).

2017-12-22 10:25:14 It (2017) / Az nygaben (4) #79

... érdekes egyébként, hogy épp az merül fel kritikaként, hogy ez a film lopja a Stranger Thingst, miközben már annak a sorozatnak sincs jóformán egyetlen eredeti pillanata se, egy gigantikus tisztelgés az egész a 80-as évek horrorjai/kalandfilmjei felé -- elég meggyőző módon amúgy :D. Mondjuk az is igaz, hogy én az ilyesmit életem végéig tudnám nézni, annyira közel állnak hozzám ezek.

Összes komment...