nygaben

Tapasztalat: 813 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 813
Regisztráció: 2010. december 17. (13 év, 3 hónap)
Kedvencnek jelölték: 11 user

Bemutatkozás

paul thomas anderson filmjeit nagyon bírom

Kedvencek

Rendezők: Danny Boyle, David Fincher, David Lynch, Lars von Trier, Nicolas Winding Refn, Paul Thomas Anderson, Richard Linklater
Színészek: Tom Hardy
Műfajok: akciófilm, dráma, thriller
Korszakok: 1970-es évek, 2000-es évek

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Berdreymi
Csodálatos teremtmények
4 2022-09-24 3,9
(37)
It: Chapter Two
Az: Második fejezet
4 2019-09-05 3,0
(293)
Into the Wild
Út a vadonba
4 2019-04-25 4,1
(864)
Macskafogó
 
4 2019-04-25 4,5
(1653)
Something's Gotta Give
Minden végzet nehéz
4 2019-04-15 3,5
(530)
Ace Ventura: When Nature Calls
Ace Ventura: Hív a természet
4 2019-04-15 3,6
(1218)
BumbleBee
ŰrDongó
4 2019-04-15 3,0
(210)
Pet Sematary
Kedvencek temetője
4 2019-04-07 2,7
(226)
Pet Sematary
Kedvencek temetője
3 2019-04-04 3,6
(513)
Free Solo
Free Solo - Mászókötél nélkül
4 2019-03-24 4,1
(146)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Az első fele nagyon erős, brutális, durva, miközben baromi finoman gondolkodik arról, hogy hogyan működik a szeretet, a gondoskodás vagy akár az odafigyelés a bántalmazott emberek között. Hogyan közeledhetsz másokhoz, ha amúgy az érzelmeid kezelésére semmiféle technikád nincsen, mert a családodtól nem hozol semmit, csak az erőszakot meg az elhanyagolást. Még akkor is ütöd a másikat, amikor meg akarod simogatni. Zseniálisak ezek a jelenetek, ahogyan Baldur meg a három srác viszonya alakul -- bánom is, hogy nem járta körül a forgatókönyv teljesen a témát, inkább feszegette a határait, elment a transzcendentális irányába, veszített a sűrűségéből és a nyerseségéből. Kicsit inkoherens lett, ez a gond. Ettől függetlenül nagyon ajánlom, megindító, húsba vágó film.

Az első erősebb és koncentráltabb volt, nameg a gyerekszínészek is jól tolták. Ez már azért túl van húzva, kevésbé emlékezetes, sok helyen kiszámítható, olcsó ijesztgetésekkel van tele. A humora felhozza, nameg megint kaptak a kölykök pár jó jelenetet. A végére határozottan gyengül, szentimentális és giccses lesz... egyelőre gyenge 4-es, majd meglátjuk, mennyire marad benne a fejemben.

2019-04-25 19:43:40 Zodiac (2007) / Zodiákus nygaben (5) #52

Újranézve is nagyon jó, megint elkapott a Fincher-láz, sürgősen újra akarom nézni a dolgait, mert ez most eléggé betalált. Beszippantott az első perctől kezdve, egy percet nem tudnék kivágni belőle, ugyanígy volt elsőre is -- elképesztő, mennyire nem érezni üresjáratokat, minden párbeszédnek súlya van, minden löki előre a történetet. Imádtam.

Talán csak az 1983-as Sleepaway Campnél éreztem hasonlót, eléggé más sztorijú film volt persze, de az is ugyanilyen biztos kézzel szállította ezt a fokozatosan bőr alá kúszó, borzongató hangulatot, na meg ezt a fura, amatőrszerű filmnyelvet. Azért komoly korszak volt ez az amerikai mozi történelmében, imádom az ilyesmit, de ez valahogy nem maradt meg. Dale Midkiff elképesztően bénának tűnt, az öregember se gyenge, a pálmát azonban az az ominózus Gage-fotósorozat vitte. Istenem. Kíváncsi vagyok a remake-re.

2019-03-24 19:15:36 Us (2019) / Mi nygaben (3) #22

Tetszett az indítás, a rendezés iszonyatosan profi volt, a zene bemászott a bőr alá, még a humora is működött... így kell 2018-19-ben horrort csinálni, gondoltam. Valahol a felénél viszont engem nagyon elveszített, feleslegesnek éreztem, hogy meg akarja magyarázni magát, miközben mégsem dönti el véglegesen, hogy pontosan miről is szeretne beszélni.

A másik énünk elnyomásáról? A rasszizmusról? A terrorizmusról? Sok ez így egyszerre, stílus-/műfajtörést éreztem nem egy helyen, mintha nem egy koherens filmet látnék, hanem két-három különbözőt. A főszereplő család szemszögéből nézve pszichothrillerről van szó, mindenki más apokalipszisként éli meg a sztorit. Kik ezek a hasonmások? Egyszer zombiként viselkednek, máskor a személyiségünk rejtett oldalának kivetüléseként, megint máskor agyafúrt gonoszokként. Az utolsó fél-háromnegyed órára nálam összeomlott, a szimbolikája itt már túlzottan erőltetettnek hatott, visszagondolva is inkább már megterhelte a filmet, mintsem hozzáadott volna bármit is (gondolok itt pl. a játékpók-pók szerepeltetésére, a tükrökre, a maszkokra stb. De főleg az ollókra. Rejtély... ügyesen utalt volna a személyiség szétszabdalhatóságára, a végén azonban mégiscsak más szerepet kapott.). Nem világos, hogy milyen logika szerint tették a karakterek azt, amint (a srácot miért utánozta a hasonmása, miért sétált bele a tűzbe? Mikor halnak meg a hasonmások végleg, és mikor támadnak fel?) A balett-jelenettel párhuzamba állított végső leszámolás így már sok volt, zavart, hogy számomra zavaros a sztori, a zenével együtt a leszámolás már bántóan hatásvadásznak, dilettánsnak érződött. Sajnálom, pedig nagyon jól megnyomta az első felét.

Sajna eléggé középszerű történelmi dráma. Van valami halvány sejtése arról, hogy mivel szeretne foglalkozni, és bizony nagyon érdekes lett volna megnézni, mi történik, ha a feminizmus felüti a fejét a 16. századi uralkodói elitnél, de ez a mozi most nem megy mélyre, nem játssza ki a kérdésfelvetéseiben rejlő erőt, sem a forgatókönyv és sem a színészek nem lesznek emlékezetesek... igen, jó a két színésznő, de valahogy mégsem az igaziak, inkább csendben belesimulnak a kosztümökbe, a karizmatikusság csak helyenként tűnik elő. Nincs könnyű dolguk persze, sótlan itt a dráma. David Tennant karaktere pedig különösen nagy fájdalom, pedig bírom a fickót, itt viszont igencsak jellegtelen. Mint ahogy Max Richter (The Leftovers, Black Mirror) zenéje is messze elmaradt a várakozásaimtól.

Fuh, valami jóleső, ízig-vérig B-filmes élményre vágytam, kreatív elszállásokkal, halálvicces beszólásokkal, és a jobb pillanataiban tudja is ezeket szállítani a Predator, de az összkép mégiscsak lelombozó. Fogalmam sincs, mennyi szava volt Shane Blacknek a film készítése közben (eleve elszomorító, hogy a rendező szerepe és kontrollja korántsem evidens a filmgyártásban...), mindenesetre ezúttal messze elmaradt a tőle elvárt színvonaltól. Kevés pillanatát leszámítva unalmas, egysíkú, bénácska mozi.

Összességében a Queen-számok elviszik a hátukon az egészet, nem is tudom, van-e más együttes, aminek ennyi dala klasszikussá vált volna. Aki nem is rajongó, az is kívülről tudja azt a 8-10 számot, ami megszólal ebben a filmben, szóval nagyon nem lehet mellélőni, zseniális slágerek jönnek menetrend szerint. És persze ott van Rami Malek, aki meg tényleg odateszi magát, és vérprofin hozza Mercury alakját. Ezek mellett viszont számomra volt azért hiányérzet: nem nagyon gondolja túl magát se a forgatókönyv, se a rendezés, és leszámítva az utolsó 15 percet már inkább tűnik korrektnek, és nem újszerű munkának a Bohemian Rhapsody. Nem nagy gond ez se, csak mégis fura, különösen az általa bemutatott együttes kaliberéhez képest.

2018-10-24 22:44:36 First Man (2018) / Az első ember nygaben (4) #6

a "Whitey On The Moon"-jelenet mindenesetre ütött, bőven lejön az ilyenekből, hogy Chazelle-ben mekkora potenciálok vannak.

előzmény: Dió (#5)

2018-10-22 16:23:29 First Man (2018) / Az első ember nygaben (4) #4

Nem került elsőre a legnagyobb kedvencek közé, de valahogy bennem van, hogy újra kellene nézni, mert mégiscsak foglalkoztat ez a film. Bőven érdemes megnézni, különösen moziban: azokat a hangokat tényleg hallani kell, az űrjeleneteket pedig szélesvásznon látni. Örülök amúgy Chazelle-nek, ez a műve sokkalta összeszedettebbnek tűnt, mint a La La Land volt, bár tény, hogy nem a karaktereivel nyer meg magának: Armstrong magának való, mániákus hős, akihez nem igazán tudunk közel kerülni - mindenesetre Gosling minimalista játéka abszolút rendben van. A First Man viszont inkább szólt nálam arról, hogy egy (számomra) teljességgel értelmetlennek tetsző cél elérésének érdekében mi mindenre lehet képes az emberiség. Nameg arról, hogy mennyire esetleges egy-egy űrutazás kimenetele, mennyire ki vagyunk szolgáltatva a technológiának, és a szerencsének. Ettől lesz több ez a mozi más űrhajós tucatfilmektől. Szerencsére a forgatókönyv sem vonja be valami pátoszos mázzal az eseményt, és lehetőség szerint megpróbálja komplex módon, több nézőpontot képviseltetve átadni a sztorit, az állásfoglalást pedig rábízza a nézőjére; a zárókép szerintem iszonyat finom és okos. Dicsérendő még Hurwitz zenéje, baromi emlékezetes kompozíciókat rakott össze. Örülök, hogy a rendező megmutatta, hogy ilyet is tud, hátborzongató belegondolni, hogy még csak 33 éves.

Összes komment...