turoscsusza

teljesen ugyanezt gondoltam a film után. mondjuk nekem konkrétan egy jelenet volt (wc-s, szerintem sejted, melyik) ami miatt átlépte azt a bizonyos határt.

Ez fura, nekem Bariccoval kapcsolatban pont nem az egyszerűség jutna eszembe, nem a rövidség a becsapós itt inkább?

Sajnos a film végére sem tudtam megbarátkozni Kristen Stewart-tal, pedig nem vagyok elvakult utálója, az Út a vadonbában semmi bajom nem volt vele, de itt tényleg elvett a film élvezhetőségéből a mimikájával és a szája nyitva tartásával. Sam Riley lehetett volna kicsit tökösebb, Garrett Hedlund-dal kapcsolatban viszont semmi hiányérzetem nem volt, de az is igaz, hogy elég megszólalnia és már azzal teljesíti az elvárásaim háromnegyedét. Összességében örülök, hogy nem csináltak a könyvből egy tipikus ivós-drogozós-csajozós filmet, mert olvasás közben sem volt olyan hangulata, és eléggé féltem, hogy a vásznon azzá válik.

hát az anyja hapsijával..de azért nem olyan szoros a kapcsolat a férfi és a lány anyja között.

én is rögtön arra asszociáltam:)csak ez életszerűbb film lett, bár lehet hogy csak a helyszín és a körülmények miatt.

számomra az volt teljesen érthetetlen, hogy látszólag normális fiatalok miért fogadják el ezt az életet és nem próbálnak elszökni, változtatni, vagy akár csak kérdezősködni. erre nevelik őket, és? a szép új világot olvasva ott teljesen logikus volt, miért ilyenek a karakterek, de itt kicsit sem. alapvető emberi tulajdonságok hiányoztak belőlük, vagy akár ösztönnek is mondhatnám, amit neveléssel kétlem, hogy el lehetne tüntetni. vagy a novella ad további magyarázatot erre?