miraculum

Tegnap megnéztem másodszorra is figyelmesen (sokszor láttam belőle részleteket csak úgy össze-vissza, illetve amikor kijött akkor természetesen odafigyelve láttam) és letoltam az osztályzatot négyesre, az eredetit pedig feljavítottam ötösre. Most sokkal jobban feltűnt hogy Villeneuve mekkora blöffmester, azon kívül hogy a díszletek, a design és az atmoszféra úgy összességében kimagasló, de túl sokszor üresek a díszletek, túl sokszor öncélúan lassúak a jelenetek, és buta módon semmit nem tesz hozzá az első rész egzisztencialista drámájához, csupán szolgaian használja annak a narratíváját. Most jöttem rá, hogy az első rész mennyivel összetettebb, bátrabb és formabontóbb mint ez. Az egyetlen pozitívum ami elsőre nem jött át, az Ana de Armas karaktere, érdekesebb és jobban is játssza, mint ahogy emlékeztem rá. Jó film így is, de a rendező korlátai miatt nem lehet akkora klasszikus belőle mint az alapmű.

Ez szerintem a Torinói ló McDonagh-féle adaptációja. :)

Nem hittem, hogy ezt ennyire el lehet rontani, a szemkápráztató külcsín miatt adok rá egy gyenge hármast, de azon kívül szinte minden rossz benne. Olyan mintha halvány fogalma sem lett volna senkinek arról, hogy miről szól ez a történet, a drámai részek elsikkadnak, az arányok pocsékak. 20 perccel hosszabb mint a 80 évvel ezelőtti rajzfilm, és mégis kevesebb dolgot tartalmaz, érthetetlen. Gepetto motivációját világosabbá tették, de Pinokkiónak a jellemfejlődése követhetetlen, a kék tündér nem avatkozik be a történet folyásába, holott deus ex machinának kéne lennie , a hazudozás mint állandó jellemzője a fabábnak egyetlen jelenetben szerepel és ott is erőltetve, a végét pedig összecsapták. Most hogy így leírtam ezeket, még a hármast se értem amit adtam rá.

Az első félóra brutál erős, aztán hiába a sok pozitívum, ha a szerintem nevetségesen túlírt forgatókönyv maga alá temeti az egész alkotást. Fél órával rövidebb, egyenesebb történet kellett volna, és még sötétebb tónus, ugyanakkor a színészgárda egységesen jó volt. Illetve Jordán Tamás messze kiemelkedett még a jók közül is.

Igen itt a hossz a lényeg elsősorban. Nem adnék egyest ha max 10 perces lenne, de az egyes osztályzathoz a megnevezés a 'nézhetetlen', márpedig én ezt képtelen lennék 15-20 percnél tovább nézni (elsőre talán 5 és 10 között bírtam), azért ennél rövidebb az életem hogy ezzel töltsem, tehát ezért ment rá a nézhetetlen osztályzat részemről.

Ebben a filmben benne volt a lehetőség hogy egészen kiváló legyen, csak az az érzésem hogy két szék közül a földre zuhantak az alkotók. A keret számomra nagyon érdekes, a színészek között jó a kémia, csak annyira tetszett a forma, hogy úgy tűnik nem maradt hely a mondandónak. Romkomnak koncentrálatlan, misztikus valaminek koncepciótlan és megalkuvó. Őszintén szólva én inkább a romkomot erőltettem volna, műfajon belül nagyot szólhatott volna több sziruppal és magára a kapcsolatra való nagyobb fókusszal. Kár érte de még így is szórakoztató, érdekes film.

Köszi hogy leírtad egy az egyben a véleményemet a filmről, így nekem már nincs más teendőm mint simán rányomni a kettest.Nagy csalódás, az átlag alapján sokkal többet vártam.

Beteg, férfigyűlölő egy hányadék film ez, viszont rettenetesen jól van megcsinálva, ha nem fordulna fel az egésztől a gyomrom, adnék neki egy négyest, mert szakmailag kitűnő munka, ha a kannibalizmusszekunder értelmezését veszem, akkor még művészileg is teljesen értelmezhető alkotás, de asszem jól elleszünk mi egymás nélkül is. Kicsit olyan érzésem marad utána mintha belőlem falatoztak volna a hölgyek.

Teljesen jó kis komédia némi akció beütéssel, egy erős hármast mindenképp megér a Cage-Pascal kémia miatt, egy könnyed szórakozásra bármikor ajánlható.

Szerintem ez egyértelműen coming-out volt.

Az a jelenet dobogós az idei szériában, az biztos. Idevéve még a testvérével összeölelkezöst is, sokan szídják a karaktert de a színész itt nagyon jól hozza ezt a belső őrlődést, a kapaszkodókeresést.

Szerintem azt értik kevesen, hogy amellett hogy kritizálsz valamit vagy ne adj' isten le is húzod, még simán szeretheted is az adott dolgot. Én például alapvetően jól szórakoztam az ST-n, egyébként szerintem ez az évad jobb mint az előző. De ettől még megbeszélhetjük, hogy miért volt szar, vagy miben várnánk többet, mi idegesít benne, egy kritikának olyannak kéne lennie, mint egy tanári értékelésnek - megmutatjuk hogy szerintünk miben jó, hogy lehetne jobb, de vesézzük ki a hibákat is. Mindamellett persze ez egy rohadtul szubjektív műfaj, tehát fennáll a folyamatos mellébeszélés esélye, pláne ha nem vagyunk (általában nem) nyitottak. Én például imádom a Star Warst, de rengeteg pocsék dolog van benne, ha jobban belegondolok, szakmai szempontok alapján egy elég rossz széria A-tól Z-ig, filmestül, sorozatostul, mindenestül. A baj az, hogy a Star Warst például divat szétszedni, mást pedig (lásd ST) nem, pedig közel annyi ok ugyanúgy lenne rá. Meg ha már SW, ki beszél arról például hogy mennyire rossz dolgok vannak az Új Reményben? Senki, pedig tele van pocsék húzásokkal, ugyanakkor hogy az Utolsó Jedik minden egyes másodperce tömény fos, arról bezzeg tonnaszám gyártódik a tartalom. Engem ez a kettősség zavar, nem a kritika.

De hadd reagáljak a műfaji keretek említésére is, ezzel szintén nincs baj, a műfaji kereteket értem, és nyilván kellenek is, őskáosz lenne nélkülük. Ugyanakkor tendenciózusan azt hiányolom, hogy kísérletet sem tesz például az ST arra hogy azokat tágítsa, pedig a nézőkben a legjobb dolgok szerintem mindig akkor zajlódnak le, amikor néha átlépünk egy vonalon (lásd Trónok Harca korai évadjai). Amíg kereteken belül vagyunk, komfortosan ülünk, isszuk a sört ,és beleszunyókálunk, ez kell is, de csak azért hogy amikor néha-néha húzunk egy váratlant akkor kontraszt képződjön és igenis ejtsük ki a sört a kezünkből! Szerintem egy jó sorozat (vagy bármilyen alkotás) igenis kell hogy ezt időről időre megpróbálja. Most hülye példa, de ebből is látszik hogy mennyire belémivódott: amikor a Twin Peaks második évadában James leül a két csajjal egy nejlongitárral a kezében és kappanhangon előad egy vontatott förmedvény balladát, az például egy óriási jelenet valójában és ezért szeretem Lynchet, mert ő simán meg mert húzni egy ilyet. Egyértelmű hogy olyan szar, hogy kiég a retinám, és a dobhártyám bereped, de akkora WTF faktor van benne, amire életedben nem gondoltad volna hogy megtörténhet, és tessék, bamm! Az ilyen csibészséget, merészséget hiányolom, de nyilván ilyen volt a Trónok Harcában az is, hogy mindenkit kinyírunk -nyilván ez ma már nem lenne olyan átütő erejú. Utolsó mondat, zárójelben : tényleg ki kellett volna nyírni most az ST-ben minimum három vagy négy embert, mert laikusként már rossz nézni hogy mennyi karaktert kell hurcolni tétlenül vagy funkciótlanul részről részre, és mennyire erőltetett hogy ezeknek muszáj csinálniuk valamit.

Ha már Stranger Things, a finálé óta az jár a fejemben, hogy mennyire igazságtalan a közízlés, és mennyire könnyen átfordítható A-ról B-re. Őszintén szólva, ebből a szériából az első évad volt az igazán ütős és feszült, mára már egy tét nélküli szimpla coming of age-sorozat lett, némi horrorral fűszerezve, amely motívumok jó része szimplán az It-ből, esetleg az Elm utcából lett átemelve, némi szuperhősködéssel kiegészülve a modern kor trendjeinek megfelelően. Teleszórva fan-service-ekkel és a szereplőkön jókora plot armorral, a tér-idő kontinuum szokásos borulásaival és logikátlan döntésekkel. Ezt el is tudnám fogadni, még így is azért bőven nézhető kategória, vannak benne jó párbeszédek és jó a kémia a szereplők között. Ami szemet szúr, hogy ugyanezen hibákért más sorozatokat szétköpködnek és sárba tipornak, míg ebben az esetben mindenki zsebre tett kézzel és fütyörészve elsétálna a helyszínről mintha nem lenne itt semmi látnivaló, hiszen ez a sorozat még trendi, ezért nem illik hangosan bántani.

Huhh, fanboyként szúrjatok hasba egy fénykarddal ha a végén hármasnál jobbat fogok adni erre aaaa... mi is ez tulajdonképpen? A negyedik epizód az pusztítóan pocsék volt. Hirtelen eszembe jutott, hogy amikor a Fallen Order-rel játszottam, arra gondoltam, hogy ezek a játékok már tízszer többet érnek mint a filmek és sorozatok, és nyilván ez sarkítás, de a negyedik epizód esetében ez hirtelen tényleg mind az arcomba vágódott, mert az nem volt más mint a Fallen Order egyik helyszínének valami végtelenül lecsupaszított, szó szerint inkább lehülyített, híg változata, irgalmatlanul logikátlanul összefércelt, hitvány, forgatókönyvnek nem nevezhető cselekménnyel, sértő volt minden perce. Kedves volt, amikor Leia megfogta Obi Wan kezét, bocs a spoilerért, de ennyi volt benne a pozitívum. Az ötödik epizód már jobb, de ebből a pusztulatból amit okozott az EP4, én már nem fogok helyreállni. Tulajdonképp a Reeva-szál nem rossz, van egy kis nosztalgia is, de ebben is most már rettenetesen fájnak a logikátlan blődségek, amiket el se kezdek sorolni. Legszívesebben ráordítanék erre az egészre, hogy Te voltál a kiválasztott! de mindegy is, összességében a Mandalorian eddig nálam biztos sokkal jobb, és a Boba Fett kis bugyutasága és fanszervíze is legalább nem volt ennyire nagyravágyó.

Sorrentino egyértelműen napjaink egyik legjobbja, ezúttal azonban csak egy bivalyerős négyest tudok adni erre a filmre, és továbbra is ámulattal figyelem a filmjeit. Igazából nem is tudom, miért támadt hiányérzetem, talán túl személyes lett az Isten keze, amit persze elfogadok és értem hogy művészi alkotóképességének teljes birtokában jogában áll összegezni és emlékművet állítani Nápolynak és saját ifjúságának. Azonban nem találtam elég pontot a kapcsolódáshoz, nem tudtam elég közel kerülni ehhez a világhoz, kár érte, mert az eszközöket tekintve viszont ugyanolyan műalkotás, és ugyanannyira lenyűgöző mint a Grande Bellazza és a Youth. Maradok feltétlen tisztelője és kíváncsian várom én is, merre halad tovább Sorrentino.

Film közben volt, hogy nálam is kettesen állt az osztályzat, a pár egymáshoz való viszonya borzasztó idegen és taszító volt számomra, amin nem segített a sok esetben mesterkéltnek ható szövegezés sem. Viszont ami érdekes volt, hogy hogyan változnak az érzéseim és a véleményem a film alatt a szereplőkről az információk függvényében, azt hiszem a saját érzéseimről sokkal érdekesebb tanulságokat lehet leszűrni, mint magáról a történetről. Talán a film legnagyobb erőssége tényleg az, hogy önreflexióra késztet, egy gyenge négyest emiatt megérdemel. Illetve tetszik, hogy nem hatásvadász, sok esetben elegánsan és stílusosan képes minimalista lenne, ami jól áll neki, különösen a végső szakaszban.

A véleményeddel nincs semmi baj, az ow-s video zavar, de az is inkább mint általánossá váló jelenség.

Köszönöm, hogy ezt leírtad, ez a jelenség valahogy elsikkad pedig ugyanannyira idegesít, mint a gyenge minőségű filmek. Régen, ha egy film szar volt, az ember otthagyta és passz. A Transformersből az első részt láttam csak, a Marvel filmeket egy adott ponton befejeztem és azóta nem nézem őket, egyszerűen azért mert beláttam hogy nem tetszik, és valószínűleg nem is fog. De nem kezdtem el ebből tartalmat gyártani, és fórumokat floodolni azzal hogy miezafos. Ez tényleg nem más mint az utálkozók egyetértésének levadászása és abból nyerészkedés, amúgy én se néztem 5 percnél tovább, mert rohadt erőltetett minden egyes snittbe és mondatba belekötni, ez nem más mint pozőrködés, amit egyébként egy fantasztikusan jó filmmel is elő lehetne adni, ha az lenne az érdeke valakinek.

Jó lesz ez! Nagyon várom a folytatásokat is, imádom a kis Leiát és igen, komplexebbnek tűnik, mint a Mandalorian meg pláne mint a Boba Fett, pedig én szeretem azokat is.

Kiváló film, még egyik Batman sem kapott tőlem 5-öst, talán most voltam hozzá a legközelebb hogy megadom neki, de tény hogy volt benne - különösen a vége felé - néhány üresjárat. De összességében nagyon sötét, nagyon mocskos, nagyon depresszív, na ilyennek kell lennie egy Batmannek. Nekem jobban bejött ez a noir detektívfilm-koncepció, mint a Nolan-féle akciófilmes megközelítés, a karakterek még sosem voltak ennyire jól eltalálva, a főbb szerepekben mindenki olyan természetességgel játszik, mintha mindig is ők lettek volna az egyértelmű választások a szerepekre. Ez nyilván nem csupán a színészek érdeme, hanem a rendezői vezetés eredménye is, illetve az, hogy volt hajlandóság a karakterek elmélyítésére. Rengeteg korábbi film keveredik össze itt - elsősorban a Hetedik és a Fűrészt érzem benne, de láttam Matrixos beállítást is, és nagyon vigyorogtam amikor a Christian Bale-es Equilibrium egyik harci jelenete is újra lett hasznosítva. :) Az Arkham-i részek tényleg hátborzongatóak, a folytatásban - mert persze kell,hogy legyen - erre a vonalra lehetne nagyobb hangsúlyt fektetni, Gotham pedig pont annyira kilátástalanul romlott, mintha valami posztapokaliptikus filmben táncolnának az anarchia szélén. Ilyen képregényes megközelítést várnék a továbbiakban is, soha rosszabbat!

Hát ez gyenge. Egyszerű kamaradráma, nulla feszültséggel, minimális fordulatokkal, unalmas motivációkkal. Szeretem Jason Segelt, Lily Collinsért meg titokban rajongok, de ez az egész annyira olcsó... A mexikánó kertész halála meg egy burleszkfilmbe való, két percig röhögtem rajta, hogy hogy lehet ennyire bénán megcsinálni valamit.

Ez a film olyan szinten lányoknak készült, hogy nem is tudtam végignézni. :) Pedig nem tűnt rossznak, de egy idő után az érdektelenség-mérőm túlcsordult és elszaladtam.

Szépen összerakott film, az erősebb közepes fajtából. Nekem a végére túl didaktikussá vált, illetve a rommá rángatott kamerát sem éreztem jó választásnak, ezzel abszolút nem is tudtam kibékülni, de azért összességében inkább pozitív érzéseim maradtak, szórakoztató mozi volt.

Mellettem ez a történet abszolút elmegy, szinte semennyire sem tudtam rá rezonálni, viszont képtelen vagyok rá hármast adni, annyira magas színvonalú az amit összehoztak ennek a filmnek majd' minden elemével a készítők. Nagyon szeretném hogy ugyanennyi energiát bele tudjon rakni Enyedi Ildikó még egy filmbe, ami valahogy jobban képes lesz megszólítani engem is.

Teljesen cuki kis családi mozi, egyszeri délutáni szórakozásra. Semmi gond nincs vele igazából, de sajnos az erényeiből sincs túl sok. Tulajdonképp a megszokott biztonsági játék és a nosztalgiafaktor meglovagolása, se több, se kevesebb.

Ez egy annyira frankó film volt, hogy a megtekintése után 20 perccel már be is fizettem rá a moziban egy újrázásra. :)

Sokszor tényleg ellaposodik, és nehéz eldöntenem hogy ez most szatíra vagy dokumentumfilm. Adok rá azért egy gyenge négyest, de nagyon ellentmondásos érzéseket kavart fel bennem.

Szerintem ez pont nekem volt jó, én 21 voltam az első film idején, és 43 vagyok most. Ez a film pontosan olyan öregnek érződik, mint amennyit én magam öregedtem. Tehát minden kritika igaz, de nekem így és ebben a formában tetszik, engem meg tudott szólítani, szükségem volt rá, és örülök hogy láthattam. Nem érdekel már sem az akció, és nem vártam újdonságot se, sem világformáló dolgokat, mert a cancel-culture és a posztposztposztminden világát éljük, ahol már mindent elmondtak és csak keserédesen röhögni lehet (vagy csak röhögni hagyják az embert) komoly dolgokon, és az emberek legtöbbje egyrészt csípőből tüzel mindenre ami szembejön másrészt meg mindent magára vesz és megsértődik. Szeretem ezeket a karaktereket, élveztem a sztorit és a párbeszédeket, jól szórakoztam, de világos hogy magamtól elvonatkoztatva ez nem egy jó film, és nem is friss, de én sem vagyok az, és ezért különös, megértő szimpátiát érzek iránta.

Meglepően jó film lett, vontatottabbra és unalmasabbra számítottam, de a karakterek fejlődése abszolút lekötötte a figyelmemet, ízlésesen és finom adagokban történt. A nyomozás önmagában a gyengébb szál volt, a marseille-i gettó is sokkal polkorrektebben lett ábrázolva mint kellene, de a színészi játék (nem csak Damon, hanem a full cast) nagyon viszi a hátán a történetet, nálam így ez egy nagyon erős négyes.

Tökéletes popcorn-movie, és hálás vagyok hogy nincs olyan agyatlanul túltolva mint a Ready Player One-film.

Az út (The Road) - ja bocs, az nem irodalmi témájú, csak irodalmi mű alapján. Akkor viszont a Paterson jöhet nekem is.

Villeneuve teljesen elszabadult, és semmi nincs ami a gyengeségeit ellensúlyozza. Nincs Amy Adams, aki az Érkezést emberséggel töltötte meg, de a cselekmény, illetve a forgatókönyv sem annyira érdekes/változatos, mint a Szárnyas Fejvadászban, na most akkor nagyjából ki lehet számítani hogy mi marad ezeken kívül. Audiovizuális szempontból kiváló, de tartalmát tekintve vagy hogy mennyire érintett meg, milyen üzenetet próbál velem közölni, abszolút elbukik. Erős hármas, de kíváncsi vagyok a folytatásra, egyben talán az összkép is kedvezőbb lesz.

Szinte egy az egyben ez a véleményem nekem is. Én viszont adok rá egy épphogy négyest. Szerintem a sztori jó, ugyanakkor a cselekmény túl van kissé írva, miközben a párbeszédek sokszor ötlettelennek hatnak. Viszont a hangulatot és a miliőt szépen felépíti, jó a casting, és egy csomó apró kis részlet is a helyén van. Eleve az apa-lánya kapcsolat boncolgatásával rám nagyon lehet hatni, szóval emiatt nem akarok annyira kritikusan hozáállni. Összességében a jelenlegi átlaga szerintem bőven túlzás felfelé, de egy próbát mindenképpen érdemes tenni vele.

Jópofa egyvelege egy jó formában lévő Del Toro-s fantasynek és egy fillérekből összerakott 80-as évekbeli magyar tévéfilmnek. Mindkettővel kapcsolatos érzéseim megjelentek itt a film alatt, összességében azért egész szórakoztató volt.

Adok rá én is egy gyenge négyest. Valójában a mondanivalója, célja számomra homályos maradt (az élet bonyolult? Oké...) , de bátor és friss a hangvétele, jó a humora illetve kiváló az operatőri munka, ezért rászolgált a jó osztályzatra.

Nekem nagyon bejött most ez a mozi, hihetetlen az atmoszféra, varázslatos, meditatív, költői. Ahogy írták, el lehet benne veszni, körbefolyik az ember körül, elmerülhetsz a hangulatában, kicsit olyan mint egy félálomban érzékelt mese, koherens sztorit, történetvezetést ne várjatok, hősköltemény-foszlányok laza egyvelegét láthatjuk egészen pazar látványvilágba burkolva, és mindezt felöntve olyan zenével és hanghatásokkal, amihez foghatót már nagyon rég nem hallottam. Tulajdonképp nem ajánlom senkinek, de kellően bátor lovagok azért megtalálhatják a számításukat benne, és ki tudja, talán a trónt is elnyerhetik.

Nem rossz film ez, tulajdonképpen egy gyenge négyest is megérhetne ha nagyon jó szívű akarnék lenni. De attól tartok ez nem más, mint egy nyolcvanas évekből ideteleportált franchise-nyitó horror, annak minden előnyével és hátrányával, és csupán azért tűnhet ez manapság kiemelkedőnek, mert egyszerűen borzasztó langyos a választék. Jól összerakott cucc, de valahogy semmi több, az újranézési faktor meg finoman szólva igen alacsony. :)

Egész kellemes kis akciófilm, de azért ezekre a streamingcsatornákra optimalizált rágógumi-filmektől már kezdek kissé besokallni. Jó lenne, ha visszatérne a normál mozi. Amikor a Holnap Határa kijött anno, jó filmnek gondoltam, de azért nem egy műremeknek. Ma meg már egy ilyen Boss Levelnek is képes vagyok örülni, sok minden változott, na.

No, még kavarognak a dolgok, de próbálom összeszedni a gondolataim. Szerintem ez a verzió összességében a cipőjét sem kötheti meg az eredetinek, de ettől még nem mondanám rossznak se. A fő probléma, hogy az atmoszféra megteremtése totál nem sikerült, márpedig ez az egész 'franchise' erről szólt eddig. Se a zene, se a környezet nem épít semmit a dolgon, jellegtelen mindkettő. A sztori és a karakterek, mondjuk úgy hogy hozzák a szintet, ebben különösebben az eredeti sem volt formabontó. Az operatőri munka tisztességes, de kicsit érezni az alacsony költségvetést. Innentől nehéz spoilerezés nélkül beszélni a filmről, de megpróbálom minimálisra venni. Szóval jó ötlet, hogy itt egy továbbvitt eredettörténetet látunk, emiatt viszont sokkal békésebb és nyugodtabb maga a film is, hiszen itt sokkál inkább az építkezésen van a hangsúly. Az eredetiben a legnagyobb feszültség amiatt volt, hogy Helen fokozatosan elveszti az élete felett a kontrollt, és visszavonhatatlanul gyilkosságokhoz fűzik a nevét, ez a szál itt szinte nem létezik, ezért kicsit tét nélkül lógnak a dolgok a levegőben. A kevesebb feszültség, meg a tét nélküliség meg ugye nem a legjobb hívószó egy horror esetében. Ami sokakat zavarhat, hogy Kampókéz tulajdonképpen totál rasszista lett, és feketéket gyakorlatilag nem bánt, más bőrszínűeket viszont annál inkább, az egyrészt nem túl meglepő a producer eddigi munkáit tekintve, másrészt meg, ha jobban belegondolunk, Kampókéz eredetét ismerve teljesen logikus döntés, megáll így is a lábán. Sőt, ebből a szempontból az eredeti sokkal logikátlanabb volt. Szóval megadom a közepest, mert nem bukik el a saját lábában a film, pár dolgot egy konzekvensebb mederbe terel, és abszolút helyet nyit egy komolyabb franchise felépítésére is. Sőt, szerintem most kezdődhet igazán a hentelés. Ja, és nagyon sok az első részre való visszautalás, de szerintem ez nem zavaró, sőt, még kicsit több nosztalgiafaktor is belefért volna.

Nagyon kényelmes, hogy már az első kommenttel leírtad amit én is gondolok a filmről. Imádtam minden percét, szívem szerint még egy ötöst is megérne, pont azért mert annyira ritka vendég manapság az ilyen film, pedig sokkal több hasonló hozzáállással készített alkotásra lenne szükség. De kiegyezek egy erős négyessel, sajnos szerintem nemigen fogja megtalálni a maga közönségét első nekifutásra, hosszabb távon viszont az se kizárt hogy valamennyire kultfilm is válhat belőle.

Kampókéz, nyilván gyenge lesz, de annyira szeretem az első két(!) részt is, hogy muszáj elmennem erre is a moziba.

Szokásos Shyamalan-minőség. Egyrészt tele van béna, rossz, tehetségtelenül megoldott dolgokkal, másrészt meg világosan érezni a szeretetet és igyekezetet amivel készíti a filmjeit. Úgyhogy rutinos rókaként azonnal engedtem el azokat a dolgokat, amelyeket már megint elrontott, és egyszerűen csak élveztem, hogy nem egy szokványos, sablonos szalagmunkát nézek. Így fogjuk rá, hogy jól szórakoztam, szerintem megér egy közepest. Zárójelben pedig próbálom azt a sajnálatot is elengedni, hogy ebből az alapanyagból egy tehetséges filmes mennyire frankó művészfilmet kreálhatott volna. De Shyamalan valószínűleg nem is érti, hogy milyen lehetőségei lettek volna. És igen, a következő filmjére is szívesen be fogok ülni, mert legalább próbál valami kreatívat csinálni, és ezzel sajnos a rendezők 80%-nál máris előrébb tart.

Nem is értem miért féltem ettől a filmtől, most rászántam magam és nagyon betalált. Gyönyörű képek, fekete humor, az epizódszerepeikben lubickoló színészek, kiváló ütemérzékű rendezés. Bejött ez az epizodikus struktúra is, mostanában valahogy nem vágyom nagyobb lélegzetvételűbb dolgokra, de itt a hat részre darabolás kiszolgálta ezt a kívánságom is. Szóval ez nálam ez egy váratlan ötös.

A könyv fantasztikusan szórakoztató, a filmnek nagyjából semmi köze hozzá, a karakterek stimmelnek de tök más a cselekmény. Nehéz osztályozni, mert a könyvhöz képest karót kapna, ha elvonatkoztatunk tőle akkor egy gyenge hármast megér talán. Kíváncsi voltam, lehetséges-e adaptálni a regényt, de bebizonyosodott hogy lehetetlen, tulajdonképp ezért meg se próbálták igazán.

Pont jó egy közepesre, szokásos lövöldözős-hentelős darálás, a szokásos szimpi főhőssel, a szokásos ellenségekkel, a szokásos háttérsztorival, némi-denemelég stílussal, volt is, meg lesz is jobb is, rosszabb is.

Tipikus könnyed, családi mozi vasárnapra, emésztés közbenre. Az operatőri munka kifejezetten tetszett, a többi az leginkább jószándékú klisék halmaza.

Nagyjából már el is mondott mindenki mindent, amit lehetett a filmmel kapcsolatban. Mindezek mellett nálam ez még így is egy stabil négyes.

Poénnak jó, de egy átlagos film kontextusában értelmezhetetlen, nem is tudom osztályozni. Nyilván lehetne egyes és ötös is, de tényleg felesleges az értékelés ebben az esetben.

Technikailag egészen durva erődemonstráció ez a film. A sztorit tekintve langyos-közepes, összességében viszont egy elég magabiztos négyest adok, kellemes családi szórakozás volt.

Szerintem rendkívül jól öregszik ez a film. Épp a filmzenét hallgatom és arra gondolok, de szívesen néznék valami új filmet, ami egyszerre ennyire szép vizuálisan, hipnotikus atmoszférájú és közben teljesen elborult. Anno nekem is megvoltak vele a magam bajai, de visszanézve, inkább el voltam kényeztetve, nálam évről-évre stabilabb ötös.

Szerintem teljesen korrekt kis tinihorror ahhoz képest hogy csak rosszat hallottam felőle.

Nem akarom bántani a filmet,véletlenül pont tegnap este néztem meg, és nálam egy gyenge négyes volt, a közepestől a kiváló operatőri munka, illetve tulajdonképpen a rendezés mentette meg. 4 Oscar díj mellett viszont saját magamon töprengtem el, talán nem véletlenül nézek egyre kevesebb filmet... A nagy meglepetéseket emlegetve, hát én általában nem vagyok az az ember aki kitalálja a sztorit előre, sőt, legtöbb esetben direkt nem is akarom, de ezúttal az egyetlen meglepő momentum számomra talán az volt, amikor a srácot lecsapják a kővel a pincében. De onnantól nyilvánvaló volt, hogy most koreai módra átváltunk egy vérengzős részre. A házvezető néni, meg a család visszafordulása, hát, számomra ezek nem tartoztak a nagy twist kategóriába. De az idei Oscar összességében már a jelölteket tekintve is valahogy nekem olyan béna kacsa volt, nem is abból a szempontból hogy a legtöbb díjazottnál tudnék jobbat mondani, mert ez nem igaz, hanem inkább az a csalódás hogy ezek a díjazottak tényleg a legjobbak lehettek idén.

Na végre, pont egy ilyen kommentre vártam, mert nem alszom nyugodtan amióta berántottam ötösre.

Nem. Az én véleményem egy szubjektív igazság.

Adok rá egy protesztötöst, bár inkább erős négyesnek érzem, mert rettenetesen túlzásnak érzem azt az össztüzet amit kap a film akár itt is, akár világszerte. Nem is akarnék igazán részletekbe belemenni, mert logikailag bele tudnék kötni öt percenként, de ez igaz az eredeti trilógiára is. De sokat változott a világ, azt biztos. #régenmindenjobbvolt, de tuti hogy nem a filmek, hanem leginkább az, hogy az emberek még tudták élvezni őket, mára meg hétmilliárd kritikus világa lettünk. Én hálás vagyok hogy tudtam hagyni a filmet mesélni, tényleg rossz lehet, ha az ember elvárásait képtelen teljesíteni valami amit pedig görcsösen szeretne, hogy teljesítse. Valahol átérzem, évente már én is alig osztok ki egy-két ötöst, és most meglepődve tapasztalom, hogy elő bír bújni belőlem a fanboy. Bárcsak sokszor történne ilyen, mert az ilyen élmény miatt érdemes moziba járni. És felkelek a székből, tényleg meghatottan, szétcsavarva, és akkor kezdődik a hátam mögött a k*rvaanyázás meg az ezdefosvolt,huhh. Üdv a valóvilágban.

Teljesen vállalható kis tini-kalandfilm, én, mint ősi Dóra-rajongó abszolút jól szórakoztam.

Combos kis spoilerek.

Totális, punnyadt középszer minden téren.

Pont ezért jobb film, vagy inkább azonosulhatóbb karakterrel operál például a Taxisofőr vagy most így hirtelen az Összeomlás. De fel lehet hozni szerintem 20 másik példát is, ahol a főshősnél betelik a pohár és megindul, viszont nem eleve egy ketyós kötöznivaló, mentálisan rottyon lévő bolond. Ez a fő probléma ezzel a filmmel szerintem is, hogy nem azonosulható, és olyan mélyről indítja Arthurt hogy nem is igazi, vagy inkább nem túl nagyívű karakter-fejlődés amit bemutat.

Abszolút egyetértek ezzel a karakterelemzéssel. Nekem is ez a fő gondom a filmmel, ha valamiért lepusztítom majd 4-esre az osztályzatom az újranézés után, az pont emiatt lesz, egyelőre az elemi erő amivel letaglózott a film, még ötösön tartja.

Szerintem ez pontosan így van, és ez az ami miatt a negatív kritikák fogást találnak rajta, és emiatt tartják veszélyesnek is a filmet. Megértem ha valakinek emiatt nem tetszik, én ezúttal szemet tudtam hunyni efölött, ne feledjük hogy ez Gotham, nem dokumentumfilm. A Sin City-ben ez még nem okozott problémát.

Erős négyesen gondolkodtam végig, de az utolsó félóra felvitte ötösig az osztályzatot, abban a szakaszban szinte minden snitt tökéletesen el van találva. Az atmoszférát emelném ki a filmből, zseniális Gotham ábrázolása, fojtogató, fülledt, zsigereinkbe mászó, koszos, kilátástalan puskaporos hordó. A zene is kiváló, sokszor szinte mellbevágóra sikerült. És itt el kell mondjam, úgy érzem, nem fog a fő kategóriákban Oscart nyerni a film, megkapja a maga jól megérdemelt jelöléseit, de sem a film, sem Phoenix nem jut tovább. Talán a rendezést el tudom képzelni, illetve a zene is befuthat. Phoenix zseniális, konkrétan pokolra kellett szállnia ezért a karakterért és ő ezt meg is tette, de nem fogadta meg a klasszikus tanácsot hogy sose nyomd fullba' a kretént, és ezért hiányzik valami kis fény a szerepből, ami pedig kellene a díj megítélésekor. Ez a Joker mindig is a sötétség gyermeke volt, és sosem volt számára más út, csak a pokolba vezető, nem kaphat főszereplői Oscar díjat, mert ezzel egy olyan szerepet díjaznának, amelyik felgyújtaná az egész társadalmat (Ledger mellékszereplőként, pláne hogy az életével fizetett érte, elvihette). Ugyanezért a film sem nyerhet, emlékszem, valamelyik kritika konkrétan károsnak nevezi a filmet, ami persze nem igaz, nem a film káros, hanem a társadalom, amelyet bemutat, de ezt nem lehet rivaldafénybe állítani és milliomosok közt ünnepelni. Fontos film összességében, lehet bizonyos szempontból mérföldkő is, de kicsit olyan érzésem van, mintha felfalná saját magát.

Nálam ez most csak egy gyenge négyes, talán majd újranézve... nem is tudom. Szerintem azzal nem vállalok nagy kockázatot, ha kijelentem, hogy azok a klasszikusok amelyeket a film kapcsán emlegetni szoktak (Apokalipszis, Űrodüsszea, Solaris, netán Interstellar) nincsenek azonos súlycsoportban ezzel a filmmel. Összességében nekem inkább az amerikai Solaris jutott eszembe, ami nem túl jó hír, bár nem is feltétlenül rossz. A legnagyobb problémája, hogy nem találok benne igazi mélységet, a folyamatos monologizálást, mint eszközt alapvetően kedvelném, de itt egy idő után egyszerűen nem működik. Egy roadmovieban, mint ahogy szerkezetileg tulajdonképpen ez is az, a szereplő utazása során személyiségváltozáson megy keresztül, ez itt teljesen kimarad, ebből a szempontból például kifejezetten rossz ötlet az Apokalipszist idecitálni példaként, mert ebből a szempontból az klasszisokkal jobban teljesít. Az a baj, hogy a film hangulata olyan, mint a főszereplő karaktere, alapvetően kiábrándult, kedvetlen, csalódott, és ez nem is változik a film alatt sem, sőt, mire vége a filmnek, én magam is az lettem. Tagadhatatlan viszont hogy technikailag jó a film, és az atmoszférát nagyon keményen megteremti, kár hogy ezzel igazából nem kezd annyit, amennyire lehetőség lett volna. Még utoljára egy random zavaró dolog jutott eszembe: a film legerősebb mondatait TLJ mintegy csípőből veti oda, annyira előkészítetlenül, hogy mire eljutnánk addig hogy fel is fogjuk hogy mennyire fájhat amit mond, addigra már tovább is léptünk szinte a szituáción. Összességében megvolt a filmben az ambíció, hogy klasszikus legyen, de csak egy közepesnél kicsit jobb meditatív-filozofálni próbáló mozit kaptunk, és ez biztos hogy nem Brad Pitten múlt.

Ez egy kiváló film, és újra sikerült tovább építenie az életművét QT-nek. Nyugisabb, bölcsebb, szentimentálisabb, szeretnivalóbb mint valaha, a színészei pedig minden egyes karakternél lubickolnak a lehetőségben. Nem tudtam mire számítsak, kicsit féltem tőle, de engem megvett.

Nagyon jól sikerült mozi, jókor is talált meg, majdnem ötöst adtam neki, de még várok amíg újra nem nézem párszor. Danny Boyle-ban nem tudok igazán csalódni, felültetett a hullámvasútra most is.

A vicces, hogy végig szidtam az egész évadot, talán a második részt kivéve, de azt kell mondjam, a lezárás tetszett. Sajnálom, hogy nem jutott két évad ennyi cselekményre, mindenki megérdemelte volna, és a hibák jelentős része is talán-talán... elkerülhető lett volna vele.

Hú, és a Bronn-os jelenet is csak most jut eszembe, na az tényleg gagyi, kínos volt.

Bár ne legyen igazam, de a végén az lesz a hatalmas csavar, amitől le kéne esni az állunknak hogy Daenerys helyett Havas Jon lesz a király, és ennyi, kész, ahogy végiggondolom az elmúlt két évadot, egyszerűen ezekben az írókban nincs több ötlet. Nagy lett volna, ha a Gendry-Arya vonalat továbbfonják, de már nincs ember sem Vaerysen kívól aki hátulról kavarhatná a szálakat és emberek fülébe pusmoghatna, ehelyett két marék szotyiért kivették Gendry szálát a sztoriból (persze a maga nemében cool volt ez a gesztus, és örültem is neki), Aryának meg annyi a nagy csattanó, hogy megöli Cerseit. A másik meg, ha már beleraktak konkrét jelenetet a hatodik évadban ami arra utal hogy Kisujj kibújt a felelősségre vonás elől és bújkál valahol, akkor joggal remélhettem, hogy ebből valami még lesz, de nem, úgy tűnik, esze ágában sincs senkinek sem ezzel a szállal sem foglalkozni. Sansa sem fog már szerintem semmit csinálni, csak kötöget két részen keresztül Deresben.

Gondolom az éjkirály is egy Targaryen, de az is lehet már, hogy azértmertcsak és sose tudjuk meg a választ erre sem.

Még mindig GoT, félig lecsillapodva.
Félreértés ne essék, ez egy nagyon szépen összerakott és megrendezett rész volt, nem unatkoztam közben egy másodpercig sem. De amikor kiderült, hogy ennyi volt, azt mondtam, elmentek ti... A problémáim:
1. Ahogy már volt szó róla, plot armor, nevetséges szintre emelve. Illetve eddig is már vicc kategória volt, de most különösen fájdalmas, mert most sem mertek meghúzni két B kategóriás és pár C kategóriás halálnál többet, miközben az élőhalottak totál szétverték és izzé-porrá zúzták Derest, és senki és semmi nem tudott előttük megállni. Ha levágják a szereplők felét végre, senki nem szólt volna egy fél szót sem, sőt, ez lett volna az életszerű. De nem, Brienne-en már a tizedik percben három élőhalott őrjöngött, a végén kutya baja, Sam egy vicc kategória hogy miért nem halt meg az első percben ahogy átjöttek a falon, a többieket kár is végigvenni. A kriptában nulla halott, holott egy szűk helyre bezárva indult az őrjöngés, és nincs ismert vesztesége a történetnek.
2. A 'csavar' az, hogy Arya előugrik és nyissz neked, Éjkirály. Hát bravo. Tíz fölötti olyan folyamatban lévő történetszál van, ami ennél jobban meg volt ágyazva és csavarosabb lett volna (ismétlem itt is, ezek zökkenőmentesen beilleszthetőek lettek volna) és látom magam előtt az írókat, amin ezen elmélkednek, hogy na melyik legyen a sok közül, á, hagyjad, Arya majd előugrik és kész, aha, jó lesz így, haladjunk. Anyád. Melisandre tulajdonképp miért jött? Hogy közölje Aryával, hogy hajrá?
3. Fú, a 'taktika' is nagyon zavart, meg ahogy szenvedtek a sárkányokkal, de ez a szál annyira nem is fontos dramaturgiailag, hagyjuk. Dothrakiak is biztos lemészároltatják magukat az utolsó szálig fenn éjszakon, zombik ellen, csak azért mert a sárkányok anyja kegyeskedik azt parancsolni. Ráadásul hajrá, roham bele a nagy semmibe, puff, vége a Dothraki nép történetének.
4. Bran tényleg jót mozizott, de mi az ördögnek? Ez a vargolás ez mire jó, hogy páholyból lássa a meccset fentről? Rettenetesen hasznavehetetlen ez a szál is, miközben lehetőségek milliárdjai mennek veszendőbe.
5. Még annak, aki meghalt, annak is képtelenek egy tisztességes hősi halált írni. Theon végre megnemesülhet, megveregetik a vállát, hogy jó ember vagy, aztán 100 az egy ellen azt választja, hogy nekirohan az Éjkirálynak, mint vak az ajtófélfának. Ez nem hősies volt, hanem szánalmas.


És igaz, van még három nagyon hosszú rész, de az elmúlt évadból is kiindulva, abszolút nem látom a sorozatban annak a lehetőségét, hogy tényleg meg fog lepni, pedig annyi, de annyi módja és felépített szála és lehetősége lenne rá, de úgy tűnik mintha rendre a lehető legbutább verziók jönnének be. Ezért vagyok dühös is, mert ha valaki hülye, akkor ez van, az nem bosszant fel, de a gólvonalig elcipelni a labdát, és ott átesni rajta, na az dühítő.

GoT : Na, a múlt heti rész jó volt, ez megóriási csalódás, parasztvakítás, ostobaságok egymás hegyén-hátán, siralmas. Nem tudom, hogy fognak ebből jól kijönni, illetve sok fan theory van, amik nem vesztették még érvényüket, de nagyon félek attól, hogy szimpla, kőbuta lezárások fognak jönni.

Totál egyetértek. Most nézem újra az első évadot, és úgy tűnik, mintha minden meg lenne ennek alapozva. De ahogy én gondolom, Gendry nem fattyú, hanem Robert és Cersei első és utolsó közös gyermeke, akit elvitt a láz még csecsemőként. Gendry nem emlékszik az anyjára, csak arra, hogy sokat énekelt és sárga haja volt. Szerintem valakik nagyon átvertek mindenkit. Mivel ebben a szálban nem kevés szerepe van Kisujjnak is, abban sem vagyok biztos hogy ő igazából meghalt, én nem-e valaki az ő arcával. Ha lehetne fogadni, én mindenképp erre a verzióra tennék. Mondjuk ehhez az összes Targaryennek meg is kell halnia (Daenerys, Jon és valszeg Tyrion is).

Szerintem is jobb volt ez a rész, mint mondjuk a teljes 7. évad, pont azért, mert ülnek, dumálnak, borozgatnak. Pont ez az, ami már nagyon hiányzott ilyen irdatlan mennyiségű karakternél.

A fél topiknak most már az offban lenne a helye.

--
Áthelyezve a(z) Leaving Neverland topikból.

Jó film, jó film, Isten ments, hogy bántsam, de azért nem átütő erejű. Igazából nehéz egy olyan valakiről doksit forgatni, akinek a leghevesebb érzelmi kitörése egy széles mosoly, és a fő téma közben nem lehet hozzá közel menni, mert az azonnal a halálát is okozhatja. Ettől függetlenül érdekel a téma, és végig valamennyire izgalmas tudott maradni a történet.

Na ez már valami! Huhh de jó kis film lett ez, a fene gondolta volna. Messze a legjobb Pókember-adaptáció eddig, egyértelmű hogy teljesen megérdemelt az Oscar, és nagyon régen láttam összességében is olyan animációt ami jobb lenne ennél. Ha minden szuperhős-film ilyen szintű lenne, háááát asszem addikt lennék.

Teljesen korrekt, szikáran és alapvetően lassúra megrendezett film, ami jól is áll neki. Így a játékidő nagy részében elkerüljük a bazári, giccses körítést, persze a meccsek még mindig más tészta, azoknál így a nyolcadik rész felé már nem is várok nagy csodát. A színészek jók, a sztori kiszámítható, Dragoék szálában sokkal több lehetőséget érzek, mint ami kijött. Igazából lehetne ez simán egy hármas is, de elfogult vagyok a szériával kapcsolatban, ezért egyelőre legyen jó.

Tipikusan Shyamalan-film abból a szempontból, hogy ha akarnám, harminc helyen lehetne belerúgni, de ha meg akarom, nagyon sok olyan dolog van amibe kapaszkodni lehet, ami kreatív, bátor vagy éppen meglepő. Ezért nagyban függ a filmhez illetve a rendezőhöz való előzetes érzéseinktől hogy ez mennyire fog bejönni. Nekem furcsamód épp fordított utat járt be a film, mint itt néhányan említették: egy óra körül már kezdtem fészkelődni, mert rettentő vontatottá vált, nem volt igazán cselekmény csak a sok duma, és McAvoy pofátlanul túl lett használva a többiekhez képest, miközben Willis és Jackson a nagy semmit adták elő. A végére nekem viszont jó értelemben pörgött fel, emlegetnek itt sokan túlzott csavarokat, de azt gondolom, itt nem valódi csavarokról beszélünk, semmi nem fordult az ellenkezőjére, itt magyarázatokról van szó, illetve arról a váratlan húzásról, hogy ki meri nyírni az összes főszereplőjét. A lezárás pedig felvet bennem kérdőjeleket, mert közben folyamatosan kapjuk az eltereléseket, hogy mi a potenciális folytatása a történetnek, de aztán végül semmi konkrétum nem utal erre. Tudniilik, hogy Willis fia apja nyomdokaiba léphetne a cég elleni bosszúhadjáratban. Volt egy snitt amikor szemez az edzőpaddal, azt vártam, hogy ő maga is odaugrik és kitol 300 kilót rajta. Genetikailag nem lenne értelmetlen hogy ő maga is sebezhetetlen legyen, illetve az utolsó snittek egyikében a képregényboltban Batman ment, amire nekem ez ugrott be, hogyha ez egy eredettörténet, akkor hasonló Batmanéhez, és a gyermek szuperhőssé válásának alapjait fektették le- Szinte már láttam a vállára terítve a fater orkánkabátját.. No mindegy, szerintem ez egy erős trilógia lett, nem egyeneletesen erős, de hadd legyek őszinte, ez a fajta szuperhős-megközelítés ezerszer szimpatikusabb számomra mint amit a Marvel/DC kiköpköd magából orrvérzésig.

A zenék és Malek jó, de ezen kívül rettentő idegesítő, hogy nincs egy olyan pont a filmben ami pont úgy, pont akkor és pont azokkal az emberekkel történt volna, ahogy a valóságban. Márpedig ez még azokat a dolgokat is hitelteleníti, amikről amúgy fogalmam sincs, hogy valósak-e, például a zeneszerzéssel kapcsolatos jeleneteket. De ha már így történt, és mindent összekuszáltak, akkor legalább egy pergős, izgalmas történet bontakozna ki, ehelyett egy tényleg sótlan, családbarát és rendkívűl felületes filmet kapunk. Nagyon sajnálom, de ez így nagy csalódás.

Nagyon-nagyon középen áll a négyes és a hármas között. Tykwer jó rendező, Hanks kiváló színész, de a történet elég lagymatag, többnyire szituációs komikummal és némi szürrealizmussal próbálnak végiglavírozni a közhelyes cselekményen. A lezárás, illetve az utolsó körülbelül 20 perc húzza felfelé az osztályzatot, az friss volt és bátor is sok szempontból, de a stabil és megbízható hármasról csak odáig, hogy elgondolkozzam a négyes lehetőségén is. Azért azt mondom, soha rosszabbat.

Nagyon kemény film, engem jobban megütött, mint a VAN. Igazából ha akartam volna, végig tudtam volna bőgni, de inkább a röhögésbe kapaszkodtam. Ijesztően valódi és bőr alá kúszó élmény volt.

Botrányrossz film, fullba' nyomják benne a kretént. :D

Én sajnos semmi különlegeset nem látok ebben a filmben, nem értem igazán az átlagát. Nálam ez egy gyenge hármas, de egy óra után már rettenetesen untam. Ami ma Netflix, az régen a videotékák alsó polca.

Szerintem ez egy elképesztően középszerű film. Minden egyes perce kiszámítható, előre elrendelt. Nem pont ezt és nem pont így, de mindent láttam már belőle itt-ott, mégpedig minden esetben ennél jobb tálalásban. Ez önmagában nem is lenne feltétlenül baj, de itt még karakterekre, történetre és drámai cselekményre sem futja igazán. Egyetlen mondatban elmondható az egész film, és ez nem csak a szinopszis :A seregben megkattant apa az örökkévalóságig csövezni akar az erdőben, a lánya rájön, hogy ennél van jobb is, ezért elválnak útjaik.. Az egész film egyetlen kétperces "párbeszédben" csúcsosodik ki, persze ott is beszéd helyett inkább az érzelmes hallgatás dominál (mert azzal annyi ember tud azonosulni - mondom én gonoszan), az az egy jelenet az, ami megüti a jó szintet. Egyébként van egy ilyen tipikus amerikai indie-filmes sablonhangulat illetve művészinek gondolt, de közben totál öncélú és inkább lusta hozzáállás, hogy a karaktereim ne beszéljenek, mert ezzel is megmutatom hogy milyen mély küzdelmeket vívnak magukkal, és elég ha az arcukon tükröződik a kétségbeesés - no ezzel lassan engem már ki lehet kergetni a világból. Valóján kettest kéne adnom, de díjazom a film igyekezetét hogy saját hangja legyen, akkor is ha szerintem nem sikerült.

Vannak benne nagyon eltalált dolgok, és nagyon feszes a hangulat, de gyakran inkább kapkodássá csap át a sztori, a harmadik kurvaanyázós-nyaki ér kidagasztós-szétbaszomafejedet szinten működő, végtelennek tűnő tömegverekedéskor pedig inkább már komikussá vált a szituáció, pedig nagyon nem akart az lenni. Ez a mentalitás engem amúgy is taszít, senkit nem bírtam megszeretni, a főszereplő olyanná vált, mint aki rákattant a speedre és olyan mélységekbe süllyedt, ahová eszem ágában sem volt követni, egyedül Attila volt szimpatikus. A végén pedig hogy a nő visszatér mindezek után, egyszerűen értelmezhetetlen számomra, mondhatni pofátlan húzás, a néző arconköpése, trollkodás, megérdemelné hogy leverjem kettesig az ösztályzatot. A legutolsó snitt miatt tartottam meg csak közepesen, két másodpercre mégis az értelem csekély szikráját villantotta a főhös.

Eszeveszett tébolyda, brutális trip a pokol legmélyebb bugyraiba Jóhannsson egészen kivételes scorejával megtámogatva.

Semmi baj nincs ezzel a filmmel, teljesen szórakoztató kis űrkaland lett. Kicsit langyos itt-ott, de ahhoz képest hogy a kritikák miatt majdnem kihagytam, ahhoz képest remekül szórakoztam. Szerintem nem látszik meg rajta a káoszba fúlt forgatás sem, Howard szépen kipofozta és összevarrta a végére a filmet. Jó ez a Solo-t játszó gyerek is, Glover is, Woody Harrelson naná, Emilia Clarke meg szerintem nem lóg ki innen, ne tegyünk úgy mintha Carrie Fisher anno egy színészmogul lett volna, nekem ez így eléggé egyben van, na! Imdb-n éppen 7,1-en áll, kábé ezt én is reálisnak gondolom ezúttal, ez nálam egy jóindulatú négyes.

Ja és L3? Konkrétan a legjobb robot evör aki feltűnt valaha az SW filmekben.

Szerintem a VVitch jobb ennél egy kicsit. Ez a film próbál csavarosabb lenni, de atmoszférában némileg almarad attól, és szerintem egy jó húsz percnyi vágás még ráfért volna, mert a középrész elég döcögős. Amúgy nagyon sok hasonlóság van köztük, és mivel az eredetiség is szempont egy osztályzásnál, nyilván nem az újabb felé emelem az osztályzatot.

A metascoreja 85-ön áll, hát asszem így elég várós ez a film, mert eddig nem a kritikusok kedvence volt Noé.

Önálló filmművészeti alkotásként egyszerűen értékelhetlen. Billiónyi karakter rohangál fel-alá, egymondatosokat böffentve egymásnak a plasztik CGI- díszletek között, kvázi a karakterek nem léteznek, a történet ugyan létezik, de egy négyéves szintjén csak, a cselekmény kifullad verekedések és üldözések végtelenül egymásra dobált jeleneteiből. A klasszikus történetmeséléstől ami a Marvel első szakaszát jellemezte, fényévekre kerültünk, itt már minden annyira egymásra épül, annyira képben kell lenni az elmúlt huszonöt filmmel kapcsolatban hogy egy gyökértelen káosszá züllik az egész. Olyan szinten undorító giccs mint anno mondjuk a Flash Gordon.

Valamennyire kreatív és némileg friss B-kategóriás sci-fi-akció, de semmivel sem tud ezen túllépni. A zsáner biztosan nem ettől fog megújulni, de ennél rosszabb egyszernézős szórakozásom se legyen soha.

Rég láttam olyan filmet ami ennyire a székhez szegezett volna elejétől a végéig, minden egyes jelenetet feszülten éltem végig. Ezért jár neki az ötös, mégha igaz is, hogy talán egy kicsit nagyobb ütést vártam a végére, maradt némi hiányérzetem.

Rettenet rossz film. Van egy jó alapötleted? Puff, akkor már kész is a forgatókönyv. Nem mondom, az első tizenöt perc rendkívül ígéretesen megteremti a hangulatot, de mivel nagyítóval sem találni benne egy logikus momentumot sem, csak blőd sületlenségek egymásra hajigálását, így nem több az egész egy óriási nagy csalódásnál. Fényévekre fogom kerülni a második részt.

Nem tudom szó nélkül elengedni ezt a filmet, muszáj belerúgnom párat. Ami miatt rossznak minősítem, az az a rendezői hozzáállás, amely próbál semleges maradni, és álszent módon széttárja a kezét, hogy én csak megmutatom az árnyoldalát a színes képeslapokról ismert Floridának, de nem kommentálnám mert hát kommentálja inkább a néző. Újra leírom, én ezt a megközelítést álszentnek, nihilistának és egyenesen károsnak tartom, mert szerintem ha nem egy dokumentumfilmről beszélünk, akkor kötelessége lenne valamilyen módon állást foglalni, ha pedig úgy látja, nincs remény és nincs kiút a helyzetből, akkor pedig drámaibbra szőni az eseményeket, hogy figyelmeztessen, próbáljon nevelni, megijeszteni vagy biztatni, akármit. Ne csak a vállát vonogassa, hogy ez van, és elvárja hogy a néző leboruljon az éleslátása miatt. Hadd mondjak egy párhuzamot, 'A messzi dél vadjai' gyakorlatilag ugyanezt a szituációt meséli el, ugyanígy a gyerek szemszögére összpontosít, de ott sikerült a gyermeki mágikus világot a valósággal jól összemosni, ott üt a dráma és sokkal érdekesebb a történet is. Az sem egy kellemes film, de klasszisokkal jobban össze van rakva mint ez. A végén csúcsosodnia kellene itt is a drámai eseményeknek, de mivel az összes szereplőt utálom már az első perctől kezdve, nehéz így együtt éreznem bárkivel. A gyereket az ötödik percben elvettem volna az anyjától, felesleges ebben a morális és erkölcsi fertőben főnie bárkinek is, tehát az hogy elviszi a gyámügy, a szememben talán egy esély, hogy a 100%-os drogos-prostituált karrier, ami kinéz neki, lecsökkenhet 95-re. A díjak, jelölések pedig ugyanolyan hanyag lustaságot sugallnak számomra, mint amilyen a rendező állásfoglalási hajlandósága. De talán még nem is a nihilizmus lenne a legfőbb bajom, mert azt más formában szeretem (Tarr Béla például), hanem az, hogy ebben a dokumentarista-egyben mégis túlszínezett környezetben lett használva, együtt okozott olyan disszonanciát bennem, hogy muszáj volt kitörnöm. A fényképezés önmagában egyébként nagyon tetszett, vizuálisan minden eleme szuperül átgondolt és megkomponált, illetve Dafoe játéka ezúttal is felfelé emelkedett ki a filmből.

Kicsit ellaposodik a végére, de nagyon nagy vígjáték, sok-sok szinte abszurditásba hajló jelenettel, amelyeken a mai napig is sírva tudok röhögni.

Tökéletesen jól megcsinált kis kalandfilm, nem vállal többet mint amit nyújtani tud, könnyű szórakozást. Kellenek az ilyen mozik is.

Én a zenéjét mindenképpen díjaznám, nagyszerűen teremti meg az atmoszférát, amikor meg az az idegen szingularitás kifordul magából az üreg mélyén, hát a hanghatásoktól majdnem leestem a székről, annyira megfogtak.

Egyébként én a Solarisos párhuzamot érzem nagyon találónak. Kíváncsi lennék, hogy ha az a film nem ivódik annyira a tudatomba, akkor mondana-e valamit ez. Így egy picit tágítja azt a narratívát de érdekes kérdés hogy önállóan mennyire működőképes.

Én valahol értem, hogy ez miért nem megy moziban. Jobb is így. Így egy olyan réteg fogja először látni, akinek nagyobb valószínűséggel tetszeni fog, nem pedig egy válogatás nélküli tömeg, akik lehúzzák a földig, mert fogalmuk sincs hogy mit is láttak, vagy min kellene töprengeni. Kultklasszikus lehet belőle, az utolsó húsz perc az pedig felemeli az Űrodüsszeia szintjére. Olyan jelenleg nagy sci-fiknek számító dolgokat, mint például az Érkezés, szerintem simán átlép.

Minden stimmel ezzel a filmmel, a rendezés, a fantasztikus operatőri munka, a zenék, a világ kidolgozottsága, Jenkins, Shannon, Hawkins is talán most először, de az egész nem marad más mint egy nagy-nagy blöff, mert a sztorija nem bonyolultabb mint egy ovis mese, és az égvilágon nincs semmilyen üzenete a felnőttek számára. (Az alapvető triviális dolgokon túl persze amik szintén egy oviban hangzanának újnak). A négyest megadom, mert rettentően profi munka, a 4 Oscarból kettőt nem sajnálok (a score és a production design), a legjobb rendezés kicsit remeg, de nem alaptalan, a legjobb film díját tartom egyedül rossz viccnek. Tényleg nincs mondanivalója már del Toronak?