miraculum

Szinte egy az egyben ez a véleményem nekem is. Én viszont adok rá egy épphogy négyest. Szerintem a sztori jó, ugyanakkor a cselekmény túl van kissé írva, miközben a párbeszédek sokszor ötlettelennek hatnak. Viszont a hangulatot és a miliőt szépen felépíti, jó a casting, és egy csomó apró kis részlet is a helyén van. Eleve az apa-lánya kapcsolat boncolgatásával rám nagyon lehet hatni, szóval emiatt nem akarok annyira kritikusan hozáállni. Összességében a jelenlegi átlaga szerintem bőven túlzás felfelé, de egy próbát mindenképpen érdemes tenni vele.

Jópofa egyvelege egy jó formában lévő Del Toro-s fantasynek és egy fillérekből összerakott 80-as évekbeli magyar tévéfilmnek. Mindkettővel kapcsolatos érzéseim megjelentek itt a film alatt, összességében azért egész szórakoztató volt.

Adok rá én is egy gyenge négyest. Valójában a mondanivalója, célja számomra homályos maradt (az élet bonyolult? Oké...) , de bátor és friss a hangvétele, jó a humora illetve kiváló az operatőri munka, ezért rászolgált a jó osztályzatra.

Nekem nagyon bejött most ez a mozi, hihetetlen az atmoszféra, varázslatos, meditatív, költői. Ahogy írták, el lehet benne veszni, körbefolyik az ember körül, elmerülhetsz a hangulatában, kicsit olyan mint egy félálomban érzékelt mese, koherens sztorit, történetvezetést ne várjatok, hősköltemény-foszlányok laza egyvelegét láthatjuk egészen pazar látványvilágba burkolva, és mindezt felöntve olyan zenével és hanghatásokkal, amihez foghatót már nagyon rég nem hallottam. Tulajdonképp nem ajánlom senkinek, de kellően bátor lovagok azért megtalálhatják a számításukat benne, és ki tudja, talán a trónt is elnyerhetik.

Nem rossz film ez, tulajdonképpen egy gyenge négyest is megérhetne ha nagyon jó szívű akarnék lenni. De attól tartok ez nem más, mint egy nyolcvanas évekből ideteleportált franchise-nyitó horror, annak minden előnyével és hátrányával, és csupán azért tűnhet ez manapság kiemelkedőnek, mert egyszerűen borzasztó langyos a választék. Jól összerakott cucc, de valahogy semmi több, az újranézési faktor meg finoman szólva igen alacsony. :)

Egész kellemes kis akciófilm, de azért ezekre a streamingcsatornákra optimalizált rágógumi-filmektől már kezdek kissé besokallni. Jó lenne, ha visszatérne a normál mozi. Amikor a Holnap Határa kijött anno, jó filmnek gondoltam, de azért nem egy műremeknek. Ma meg már egy ilyen Boss Levelnek is képes vagyok örülni, sok minden változott, na.

No, még kavarognak a dolgok, de próbálom összeszedni a gondolataim. Szerintem ez a verzió összességében a cipőjét sem kötheti meg az eredetinek, de ettől még nem mondanám rossznak se. A fő probléma, hogy az atmoszféra megteremtése totál nem sikerült, márpedig ez az egész 'franchise' erről szólt eddig. Se a zene, se a környezet nem épít semmit a dolgon, jellegtelen mindkettő. A sztori és a karakterek, mondjuk úgy hogy hozzák a szintet, ebben különösebben az eredeti sem volt formabontó. Az operatőri munka tisztességes, de kicsit érezni az alacsony költségvetést. Innentől nehéz spoilerezés nélkül beszélni a filmről, de megpróbálom minimálisra venni. Szóval jó ötlet, hogy itt egy továbbvitt eredettörténetet látunk, emiatt viszont sokkal békésebb és nyugodtabb maga a film is, hiszen itt sokkál inkább az építkezésen van a hangsúly. Az eredetiben a legnagyobb feszültség amiatt volt, hogy Helen fokozatosan elveszti az élete felett a kontrollt, és visszavonhatatlanul gyilkosságokhoz fűzik a nevét, ez a szál itt szinte nem létezik, ezért kicsit tét nélkül lógnak a dolgok a levegőben. A kevesebb feszültség, meg a tét nélküliség meg ugye nem a legjobb hívószó egy horror esetében. Ami sokakat zavarhat, hogy Kampókéz tulajdonképpen totál rasszista lett, és feketéket gyakorlatilag nem bánt, más bőrszínűeket viszont annál inkább, az egyrészt nem túl meglepő a producer eddigi munkáit tekintve, másrészt meg, ha jobban belegondolunk, Kampókéz eredetét ismerve teljesen logikus döntés, megáll így is a lábán. Sőt, ebből a szempontból az eredeti sokkal logikátlanabb volt. Szóval megadom a közepest, mert nem bukik el a saját lábában a film, pár dolgot egy konzekvensebb mederbe terel, és abszolút helyet nyit egy komolyabb franchise felépítésére is. Sőt, szerintem most kezdődhet igazán a hentelés. Ja, és nagyon sok az első részre való visszautalás, de szerintem ez nem zavaró, sőt, még kicsit több nosztalgiafaktor is belefért volna.

Nagyon kényelmes, hogy már az első kommenttel leírtad amit én is gondolok a filmről. Imádtam minden percét, szívem szerint még egy ötöst is megérne, pont azért mert annyira ritka vendég manapság az ilyen film, pedig sokkal több hasonló hozzáállással készített alkotásra lenne szükség. De kiegyezek egy erős négyessel, sajnos szerintem nemigen fogja megtalálni a maga közönségét első nekifutásra, hosszabb távon viszont az se kizárt hogy valamennyire kultfilm is válhat belőle.

Kampókéz, nyilván gyenge lesz, de annyira szeretem az első két(!) részt is, hogy muszáj elmennem erre is a moziba.

Szokásos Shyamalan-minőség. Egyrészt tele van béna, rossz, tehetségtelenül megoldott dolgokkal, másrészt meg világosan érezni a szeretetet és igyekezetet amivel készíti a filmjeit. Úgyhogy rutinos rókaként azonnal engedtem el azokat a dolgokat, amelyeket már megint elrontott, és egyszerűen csak élveztem, hogy nem egy szokványos, sablonos szalagmunkát nézek. Így fogjuk rá, hogy jól szórakoztam, szerintem megér egy közepest. Zárójelben pedig próbálom azt a sajnálatot is elengedni, hogy ebből az alapanyagból egy tehetséges filmes mennyire frankó művészfilmet kreálhatott volna. De Shyamalan valószínűleg nem is érti, hogy milyen lehetőségei lettek volna. És igen, a következő filmjére is szívesen be fogok ülni, mert legalább próbál valami kreatívat csinálni, és ezzel sajnos a rendezők 80%-nál máris előrébb tart.