miraculum

Eszeveszett tébolyda, brutális trip a pokol legmélyebb bugyraiba Jóhannsson egészen kivételes scorejával megtámogatva.

Semmi baj nincs ezzel a filmmel, teljesen szórakoztató kis űrkaland lett. Kicsit langyos itt-ott, de ahhoz képest hogy a kritikák miatt majdnem kihagytam, ahhoz képest remekül szórakoztam. Szerintem nem látszik meg rajta a káoszba fúlt forgatás sem, Howard szépen kipofozta és összevarrta a végére a filmet. Jó ez a Solo-t játszó gyerek is, Glover is, Woody Harrelson naná, Emilia Clarke meg szerintem nem lóg ki innen, ne tegyünk úgy mintha Carrie Fisher anno egy színészmogul lett volna, nekem ez így eléggé egyben van, na! Imdb-n éppen 7,1-en áll, kábé ezt én is reálisnak gondolom ezúttal, ez nálam egy jóindulatú négyes.

Ja és L3? Konkrétan a legjobb robot evör aki feltűnt valaha az SW filmekben.

Szerintem a VVitch jobb ennél egy kicsit. Ez a film próbál csavarosabb lenni, de atmoszférában némileg almarad attól, és szerintem egy jó húsz percnyi vágás még ráfért volna, mert a középrész elég döcögős. Amúgy nagyon sok hasonlóság van köztük, és mivel az eredetiség is szempont egy osztályzásnál, nyilván nem az újabb felé emelem az osztályzatot.

A metascoreja 85-ön áll, hát asszem így elég várós ez a film, mert eddig nem a kritikusok kedvence volt Noé.

Önálló filmművészeti alkotásként egyszerűen értékelhetlen. Billiónyi karakter rohangál fel-alá, egymondatosokat böffentve egymásnak a plasztik CGI- díszletek között, kvázi a karakterek nem léteznek, a történet ugyan létezik, de egy négyéves szintjén csak, a cselekmény kifullad verekedések és üldözések végtelenül egymásra dobált jeleneteiből. A klasszikus történetmeséléstől ami a Marvel első szakaszát jellemezte, fényévekre kerültünk, itt már minden annyira egymásra épül, annyira képben kell lenni az elmúlt huszonöt filmmel kapcsolatban hogy egy gyökértelen káosszá züllik az egész. Olyan szinten undorító giccs mint anno mondjuk a Flash Gordon.

Valamennyire kreatív és némileg friss B-kategóriás sci-fi-akció, de semmivel sem tud ezen túllépni. A zsáner biztosan nem ettől fog megújulni, de ennél rosszabb egyszernézős szórakozásom se legyen soha.

Rég láttam olyan filmet ami ennyire a székhez szegezett volna elejétől a végéig, minden egyes jelenetet feszülten éltem végig. Ezért jár neki az ötös, mégha igaz is, hogy talán egy kicsit nagyobb ütést vártam a végére, maradt némi hiányérzetem.

Rettenet rossz film. Van egy jó alapötleted? Puff, akkor már kész is a forgatókönyv. Nem mondom, az első tizenöt perc rendkívül ígéretesen megteremti a hangulatot, de mivel nagyítóval sem találni benne egy logikus momentumot sem, csak blőd sületlenségek egymásra hajigálását, így nem több az egész egy óriási nagy csalódásnál. Fényévekre fogom kerülni a második részt.

Nem tudom szó nélkül elengedni ezt a filmet, muszáj belerúgnom párat. Ami miatt rossznak minősítem, az az a rendezői hozzáállás, amely próbál semleges maradni, és álszent módon széttárja a kezét, hogy én csak megmutatom az árnyoldalát a színes képeslapokról ismert Floridának, de nem kommentálnám mert hát kommentálja inkább a néző. Újra leírom, én ezt a megközelítést álszentnek, nihilistának és egyenesen károsnak tartom, mert szerintem ha nem egy dokumentumfilmről beszélünk, akkor kötelessége lenne valamilyen módon állást foglalni, ha pedig úgy látja, nincs remény és nincs kiút a helyzetből, akkor pedig drámaibbra szőni az eseményeket, hogy figyelmeztessen, próbáljon nevelni, megijeszteni vagy biztatni, akármit. Ne csak a vállát vonogassa, hogy ez van, és elvárja hogy a néző leboruljon az éleslátása miatt. Hadd mondjak egy párhuzamot, 'A messzi dél vadjai' gyakorlatilag ugyanezt a szituációt meséli el, ugyanígy a gyerek szemszögére összpontosít, de ott sikerült a gyermeki mágikus világot a valósággal jól összemosni, ott üt a dráma és sokkal érdekesebb a történet is. Az sem egy kellemes film, de klasszisokkal jobban össze van rakva mint ez. A végén csúcsosodnia kellene itt is a drámai eseményeknek, de mivel az összes szereplőt utálom már az első perctől kezdve, nehéz így együtt éreznem bárkivel. A gyereket az ötödik percben elvettem volna az anyjától, felesleges ebben a morális és erkölcsi fertőben főnie bárkinek is, tehát az hogy elviszi a gyámügy, a szememben talán egy esély, hogy a 100%-os drogos-prostituált karrier, ami kinéz neki, lecsökkenhet 95-re. A díjak, jelölések pedig ugyanolyan hanyag lustaságot sugallnak számomra, mint amilyen a rendező állásfoglalási hajlandósága. De talán még nem is a nihilizmus lenne a legfőbb bajom, mert azt más formában szeretem (Tarr Béla például), hanem az, hogy ebben a dokumentarista-egyben mégis túlszínezett környezetben lett használva, együtt okozott olyan disszonanciát bennem, hogy muszáj volt kitörnöm. A fényképezés önmagában egyébként nagyon tetszett, vizuálisan minden eleme szuperül átgondolt és megkomponált, illetve Dafoe játéka ezúttal is felfelé emelkedett ki a filmből.

Kicsit ellaposodik a végére, de nagyon nagy vígjáték, sok-sok szinte abszurditásba hajló jelenettel, amelyeken a mai napig is sírva tudok röhögni.