miraculum

Teljesen vállalható kis tini-kalandfilm, én, mint ősi Dóra-rajongó abszolút jól szórakoztam.

Combos kis spoilerek.

Totális, punnyadt középszer minden téren.

Pont ezért jobb film, vagy inkább azonosulhatóbb karakterrel operál például a Taxisofőr vagy most így hirtelen az Összeomlás. De fel lehet hozni szerintem 20 másik példát is, ahol a főshősnél betelik a pohár és megindul, viszont nem eleve egy ketyós kötöznivaló, mentálisan rottyon lévő bolond. Ez a fő probléma ezzel a filmmel szerintem is, hogy nem azonosulható, és olyan mélyről indítja Arthurt hogy nem is igazi, vagy inkább nem túl nagyívű karakter-fejlődés amit bemutat.

Abszolút egyetértek ezzel a karakterelemzéssel. Nekem is ez a fő gondom a filmmel, ha valamiért lepusztítom majd 4-esre az osztályzatom az újranézés után, az pont emiatt lesz, egyelőre az elemi erő amivel letaglózott a film, még ötösön tartja.

Szerintem ez pontosan így van, és ez az ami miatt a negatív kritikák fogást találnak rajta, és emiatt tartják veszélyesnek is a filmet. Megértem ha valakinek emiatt nem tetszik, én ezúttal szemet tudtam hunyni efölött, ne feledjük hogy ez Gotham, nem dokumentumfilm. A Sin City-ben ez még nem okozott problémát.

Erős négyesen gondolkodtam végig, de az utolsó félóra felvitte ötösig az osztályzatot, abban a szakaszban szinte minden snitt tökéletesen el van találva. Az atmoszférát emelném ki a filmből, zseniális Gotham ábrázolása, fojtogató, fülledt, zsigereinkbe mászó, koszos, kilátástalan puskaporos hordó. A zene is kiváló, sokszor szinte mellbevágóra sikerült. És itt el kell mondjam, úgy érzem, nem fog a fő kategóriákban Oscart nyerni a film, megkapja a maga jól megérdemelt jelöléseit, de sem a film, sem Phoenix nem jut tovább. Talán a rendezést el tudom képzelni, illetve a zene is befuthat. Phoenix zseniális, konkrétan pokolra kellett szállnia ezért a karakterért és ő ezt meg is tette, de nem fogadta meg a klasszikus tanácsot hogy sose nyomd fullba' a kretént, és ezért hiányzik valami kis fény a szerepből, ami pedig kellene a díj megítélésekor. Ez a Joker mindig is a sötétség gyermeke volt, és sosem volt számára más út, csak a pokolba vezető, nem kaphat főszereplői Oscar díjat, mert ezzel egy olyan szerepet díjaznának, amelyik felgyújtaná az egész társadalmat (Ledger mellékszereplőként, pláne hogy az életével fizetett érte, elvihette). Ugyanezért a film sem nyerhet, emlékszem, valamelyik kritika konkrétan károsnak nevezi a filmet, ami persze nem igaz, nem a film káros, hanem a társadalom, amelyet bemutat, de ezt nem lehet rivaldafénybe állítani és milliomosok közt ünnepelni. Fontos film összességében, lehet bizonyos szempontból mérföldkő is, de kicsit olyan érzésem van, mintha felfalná saját magát.

Nálam ez most csak egy gyenge négyes, talán majd újranézve... nem is tudom. Szerintem azzal nem vállalok nagy kockázatot, ha kijelentem, hogy azok a klasszikusok amelyeket a film kapcsán emlegetni szoktak (Apokalipszis, Űrodüsszea, Solaris, netán Interstellar) nincsenek azonos súlycsoportban ezzel a filmmel. Összességében nekem inkább az amerikai Solaris jutott eszembe, ami nem túl jó hír, bár nem is feltétlenül rossz. A legnagyobb problémája, hogy nem találok benne igazi mélységet, a folyamatos monologizálást, mint eszközt alapvetően kedvelném, de itt egy idő után egyszerűen nem működik. Egy roadmovieban, mint ahogy szerkezetileg tulajdonképpen ez is az, a szereplő utazása során személyiségváltozáson megy keresztül, ez itt teljesen kimarad, ebből a szempontból például kifejezetten rossz ötlet az Apokalipszist idecitálni példaként, mert ebből a szempontból az klasszisokkal jobban teljesít. Az a baj, hogy a film hangulata olyan, mint a főszereplő karaktere, alapvetően kiábrándult, kedvetlen, csalódott, és ez nem is változik a film alatt sem, sőt, mire vége a filmnek, én magam is az lettem. Tagadhatatlan viszont hogy technikailag jó a film, és az atmoszférát nagyon keményen megteremti, kár hogy ezzel igazából nem kezd annyit, amennyire lehetőség lett volna. Még utoljára egy random zavaró dolog jutott eszembe: a film legerősebb mondatait TLJ mintegy csípőből veti oda, annyira előkészítetlenül, hogy mire eljutnánk addig hogy fel is fogjuk hogy mennyire fájhat amit mond, addigra már tovább is léptünk szinte a szituáción. Összességében megvolt a filmben az ambíció, hogy klasszikus legyen, de csak egy közepesnél kicsit jobb meditatív-filozofálni próbáló mozit kaptunk, és ez biztos hogy nem Brad Pitten múlt.

Ez egy kiváló film, és újra sikerült tovább építenie az életművét QT-nek. Nyugisabb, bölcsebb, szentimentálisabb, szeretnivalóbb mint valaha, a színészei pedig minden egyes karakternél lubickolnak a lehetőségben. Nem tudtam mire számítsak, kicsit féltem tőle, de engem megvett.

Nagyon jól sikerült mozi, jókor is talált meg, majdnem ötöst adtam neki, de még várok amíg újra nem nézem párszor. Danny Boyle-ban nem tudok igazán csalódni, felültetett a hullámvasútra most is.