Horváth Szabolcs

Tapasztalat: 2426 film
Kompetencia: 20 film
Súly: 2926
Regisztráció: 2010. október 31. (13 év, 4 hónap)
Kedvencnek jelölték: 3 user

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: 1987
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Street Kings
Az utca királyai
3 2024-03-09 3,4
(406)
Punch-Drunk Love
Kótyagos szerelem
4 2024-03-01 3,3
(296)
A veréb is madár
 
3 2024-02-24 3,4
(133)
Catch the Fair One
 
3 2024-02-11 ?
(3)
Big Little Lies
Hatalmas kis hazugságok
4 2024-02-04 4,2
(164)
Unicorn Wars
Háború az egyszarvúak ellen
3 2024-01-24 ?
(7)
La sociedad de la nieve
A hó társadalma
3 2024-01-11 3,8
(118)
Freaky
 
2 2024-01-01 3,0
(130)
The Killer
A gyilkos
3 2023-12-18 3,3
(224)
Barbie
 
1 2023-12-17 3,4
(466)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2023-05-07 18:02:48 Babylon (2022) Horváth Szabolcs (5) #41

Félrenyomtam véletlenül :)

előzmény: Bence01 (#39)

2023-05-03 22:42:55 Babylon (2022) Horváth Szabolcs (5) #38

Számomra megszületett az új etalon. 3 órán keresztül pislogás nélkül imádtam a Babylont. A narratíva telitalálat. Mintha egy flipper golyót mutatva fedeznénk fel magát az asztalt, hogy a végén egy egységes képet kapjunk. Néha elgondolkodtam, hogy a három óra ellenére, miért érzem, hogy néhány karakter nem kapott elég teret, de a végére, az eszeveszett záró képsoroknál egyértelművé vált. Az álomgyár olyan Babylon, ahol az emberek csak átfutnak egymás életén, de a tettekkel, ugyanazt a célt hajszolják. Végtelen kohó, ahol van aki feladja, van akit felőröl, van aki belehal és van aki belerokkan. Sajnálom, hogy nem mindenki így élte meg, szerintem igazi nagybetűs Alapmű. Nemrég hiányoltam a valódi Mozi érzést. Ez az volt.

2023-04-29 08:20:31 Twister (1996) Horváth Szabolcs (4) #5

Olyan könnyű ráhúzni egy filmre, hogy CGI film, de azért itt többről van szó. Nem CGI a darabokra hulló házak, a földre érkező autók, az eső, a szél. Persze sok számítógépes segítség van mögötte, de összességében irgalmatlan (fizikai) munka eredménye, hogy egy ilyen lenyűgöző látványmozi megszülethessen. Egyszerű karakterek és buta sztori. Igaz, de itt nem is volt cél, az ennél mögöttesebb tartalom. Igazai szórakoztató látványmozi még a jó időszakból.

Az elmúlt napokban újranéztem több filmet a nyolcvanas, kilencvenes évekből. Ghost, Rambo, Országúti diszkó és most a Dante Pokla. Tudom a nosztalgia is erős faktor, olyannyira, hogy egy ponttal feljebb is emeltem a filmet, viszont ami nagyon erősen tudatosult bennem, az a filmekbe befektetett munka értéke 20‐30 évvel ezelőtt. Hatalmas erőfeszítéssel készült MOZIFILMEK, amik sajnos mára szinte teljesen eltűntek. Megváltozott a film nyelvezete, főleg az elmúlt 10 évben. Egyrészt a streaming lehetőséget ad a kisebb vállalkozásoknak is, ami lehetne jó, de ezzel párhuzamosan csökkent az igény is a Nagy Mozira. Influenszerek, kis költségvetésű horrorok, üres vígjátékok korát éljük. A remake remake‐je, érzékenyítés és üresség. Steril filmek tucatja. Százra , ha jut egy értéket képviselő alkotás. Én nagyon bízom benne, hogy egyszer újra magára talál a FILM. Az a valami , ami üzenetet hordoz, példát mutat és rengetek alázatos munka együttese. Ami miközben szórakoztat, lenyűgöz. Ami hat az empátiánkra és ahol a karaktereket igazán szeretjük. Nekem nagyon hiányzik a Mozi. Persze a régi korszak nagyjai még velünk vannak, ezért nagyon bízok az új Ben Affleck moziban is. Ő már egy újabb generáció, de még a régi érték képviselője. Őszintén remélem, hogy mindig marad hely a film világában ennek az értékrendnek és a FILM nyelvezete nem íródik át az aktuális trendeknek köszönhetően. Vagy ha át is íródik, marad hely a réginek is. És most nem a némafilm kontra fejlődésre gondolok. Új technikával is lehet értéket alkotni, ha az alkotói szándék megvan.

Érdekes hangvételű történet, amit véleményem szerint kár volt így elmesélni. A belső vívódás, a nagy metamorfózis gyakorlatilag egy montázsba sűrítve. Kicsit olyan volt, mintha egy Pink dalban szeretnénk elmesélni mondjuk a Hamletet. El lett mondva minden csak a lényeg maradt ki: az érzelmek átadása.

Pont ott jöttek a könnyed zenék és a laza képsorok , ahol megismerhettük volna a karakterek motivációját, mélyebb érzéseit.

Egyszerűen ez a történet egy jobb mesélőt követelt volna.

A negatív vélemények ellenérte, számomra szerethető darab a Richard király. Valamelyik ultra PC kritiában olvastam, hogy mennyire káros hősnek bemutatni, egy ilyen apát, aki tárgyiasítja a lányait és teljes kontorollban tarva a saját akaratát érvényesíti mindenkin, de én egyáltalán nem éreztem ezt. Én nem egy hőst láttam, hanem egy nagyon nehéz embert, akinek minden tüskéje a társadalmi helyszetéből fakad. Egy, a tolerancia előtti időkben játszódó és eszerint viselkedő világban érvényesülő családot, akik tűzben nevelték a gyerekeiket, hogy egy jobb életet szánjanak nekik. Nem tudom ennek mennyi köze van a valósághoz, néhány cikket elolvasva azért kivehető, hogy nem szolgai másolata a megtörténteknek, de részemről világos üzenettel bíró film, aminek káros hatását csak akkor feltételezem, ha a fogadó felet egy amőbának képzelem.

Néhány évvel ezelőtt a Babadook sikerrel végig vitte hasonló elképzelését a mentális zavarokról. Ez azonban itt és most tökéletesen érdektelnere sikeredett. Ami miatt végignéztem a filmet, az egyedül a festményszerű beállítások, rengeteg árnyékkal, csodaszép képekkel és figyelemreméltó megvilágításokkal, ami sokesetben emlékeztetett a The Witch - gyönyörűen félelmetes beállításaira. Viszont sajnos a párhúzam a két említett filmel ennyiben ki is merül. Dialógusaiban, karakterépítésében, szerkezetében és dinamikájában teljesen elvérzik a Pusztaság, így a végére nem marad más, mint egy szájbarágós, végtelenül unalmas, a végére teljes érdektelenségbe fulladó, de szépen fényképezett horrorocska

Egy közepesen monoton megváltástörténet, ami a közepe felé kellemesen felépül ahhoz, hogy tényleg szurkoljunk Routhnak, majd a végén, pont mire a legjobb, kukába dobja az egészet egyetlen húzással, hogy minimum egy jegyet rontson az összképen...

Ezt a f*skadék amerikai lezárást. Pedig jó film, remek színészi játékkal és bár az eredetitől életerő, de végig fenntartott feszültséggel.

Egy óra után sem tudtam azonosulni egyetlen szereplővel. A szálak kibogozása számomra teljesen unalmas és érdektelen volt. A párbeszédek gyengék, a látvány nem szól nagyot, a történet kesze-kusza. Az utolsó fél órában már csak arra vártam had menjünk haza.

Összes komment...