Locke(d)

Őszintén szólva még szomorúbb a história: nekem már megvan-corából, csak még időm nem jutott rá. :(

Nem haragszom, pláne, hogy tomside-hoz hasonlóan jártam én is. Már csak látni kellene a filmet. :)

Köszönöm ezeket a sorokat, most még jobban várom a film rendezői változatának holnapi, otthoni megtekintését. A fene, de messze van!

Éljen a BD hatalma: kiszúrtam Dougray Scott-ot. :)

Eddig észre sem vettem, hogy a sírból kihantolt Paula Schultz ujjaival egy nyuszi fej-árnyékot formál a koporsó belsejébe. :D

Már megint felfedeztem egy apró újdonságot e remekműben: az ifjú Butch anyukáját ugyanaz a színésznő játsza, aki az Alkonyattól pirkadatigban a Gloria nevű túsz hölgyet. A BD hatalma! :)

Ő tud úgy ízlésficamos lenni, hogy az egyszerre gúnyolódás is legyen. :)

Az egyik oldalon, az egyik kommentelő egy hatalmas ötletet dobott be a közösbe (ha ezt olvasod, ezúton is elnézést a lenyúlásért, de jogdíj egyenlőre nem terheli, tudtommal :P): mi van akkor, ha Thor videójátékos ellensége, Noob Maaster69 a filmbeli való életben nem más, mint Deadpool?

Ebben igazat adok neked, de csak akkor, ha a csettintéstől függetlenül elhunytak közül is visszahoznak valakit. :) Akkor én is dobom a MCU-t, de nagy örömömre ezt még nem most kell megtennem. Sőt, szerintem az, ahogy a (remélhetőleg) végleg elhullott karakterek némelyikével e tény ellenére játszadozni tudtak ebben a filmben, az kifejezetten remek volt.
Akit a csettintés pusztított el, azoknak a visszatérését szerintem kapcsolatba hozhatjuk a lélekkővel.
A csettintések működése ugyanis erre utal: Thanos kiírtotta vele a fél univerzumot (ahogy a lelke mélyén szerette volna), Hulk visszacsinálta a sajátjával (ahogy ő, és a csapat a lelke mélyén akarta), Tony csettintése pedig kimondottan a múltból érkezett ellenségeket pusztította el, Thanossal együtt (ahogy azt a lelke mélyén akarta). Ez persze csak feltételezés, tekintve, hogy (emlékeim szerint) nyíltan nem lett kimondva.
A képregényektől kezdettől fogva eltérnek a készítők, ami bizonyos események ( Kapitány halála a Civil Warban, Doctor Strange-el kapcsolatos tervek miatt a Mandarin, mint képregényhű Vasember ellenség ), motivációk ( Thanos esete a Halállal ) esetében megbocsáthatóak, egészen addig, amíg az nem zavaró mértékű (számomra Ultron teljes elpusztítása ilyen volt), és jól indokolható.

Én ugyan imádtam a filmet, de ezzel sajnos egyet tudok érteni. Pláne, ha Thanos csettintés utáni jelenetére gondolok a kis Gamorával, ami szintén remek találgatási alapnak számított az Endgame előtt, és még magában is hordozott egy lehetséges alternatívát. Ellenben most mintha a levegőben lógna.
Ez az egyik legnagyobb gondom az Endgame-el.
A másik, amit nagyon sajnáltam, hogy nem ajándékozták meg cseles extratartalommal Thanos és Stark, Infinity War béli nagy összecsapásuk előtt lefolytatott párbeszédét. Pedig erre az időutazás még lehetőséget is adhatott volna.