Prüstü

Tapasztalat: 1156 film
Kompetencia: 3 film
Súly: 1231
Regisztráció: 2010. szeptember 17. (8 év, 11 hónap)
Kedvencnek jelölték: 11 user

Kedvencek

Rendezők: Akira Kurosawa, Andrej Tarkovszkij, Andrej Zvjagincev, Danny Boyle, David Lynch, Fábri Zoltán, Federico Fellini, Giuseppe Tornatore, Ingmar Bergman, John Cassavetes, Martin Scorsese, Michelangelo Antonioni, Terrence Malick
Színészek: Cate Blanchett, Christopher Walken, Darvas Iván, Ewan McGregor, Gunnar Björnstrand, Harvey Keitel, Ingrid Thulin, Jonny Lee Miller, Klaus Maria Brandauer, Latinovits Zoltán, Malcolm McDowell, Marcello Mastroianni, Naomi Watts, Robert De Niro, Rutger Hauer
Műfajok: dráma, háborús film, horror, sci-fi, szatíra, thriller

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1989
Lakhely: Szeged

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Holt vidék
 
4 2019-08-23 3,8
(24)
Once Upon a Time in... Hollywood
Volt egyszer egy... Hollywood
4 2019-08-20 4,3
(188)
Feldobott kő
 
3 2019-08-11 3,8
(69)
Jób lázadása
 
4 2019-08-10 4,3
(174)
Sodrásban
 
4 2019-08-09 4,1
(145)
L'important c'est d'aimer
A legfontosabb a szerelem
3 2019-08-04 3,4
(13)
La Fidélité
Hűség
3 2019-08-04 3,5
(14)
Groove
Trend
2 2019-08-03 3,7
(51)
Split Second
Őrült Stone, avagy 2008: a patkány éve
3 2019-07-26 3,4
(254)
La Amour braque
Eszelős szerelem
3 2019-07-14 2,9
(11)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Azon agyaltam a napokban miután megnéztem a Volt egyszer egy Hollywoodot, hogy melyik az a karakter aki szintén valamelyest Tarantinohoz köthető és hasonlóan imádtam mint Cliff Booth-ot. Tehát elsőosztályú menő karakter, "némi" agresszióval és mégis olyan profi alakítással, hogy nem lehet nem imádni, nah ez a karakter azt hiszem George Clooney Seth Geckoként.

Számomra Brad Pitt volt a filmben az etalon, olyan vegytiszta, erőlködés nélküli lazaságot és karizmát kölcsönöz a karakternek, hogy emellett még legklasszikusabb szerepe Tyler Durden is csak egy ripacsnak hat.
Imádtam a kor megidézést, amit annyi filmben láthatunk, de ilyen valósághű időutazásra csak tényleg a legnagyobbak képesek, akik élnek halnak azért a világért amit megidéznek.
Szintén imádtam a finálét, ezen nincs is mit magyarázni.
Tény, hogy van jó pár olyan rész, jelenet, ami másodjára már biztos unalmasnak hatna, de az is biztos, hogy nem azok a részek ahol Cliff Booth szerepel :) Élmény volt, az osztályzat még kérdéses 4 vagy 5, az első film idén amire hajlandó voltam elmenni moziba, jó döntés volt.

2019-07-24 20:45:12 [In Memoriam...] Prüstü #2471

Isten veled, John Ryder :(

2019-07-07 14:03:20 The Innocents (1961) / Az ártatlanok Prüstü (4) #23

Bárcsak korábban láttam volna ezt a filmet, akkor hivatkozási alap lehetne, de így ez csak egy késői találkozás, ami arra jó, hogy a maga magaslati szintjéről verje be a koporsóba a szöget. Valahogy úgy meguntam az ódon kastélyos filmeket, hogy vallatni lehetne velük. A profi beállítások, az ijesztően félelmetes gyerekszínészi teljesítmény és a cselekmény többrétegűsége messzemenően kiemeli ezt a filmet az összes hasonló környezetben játszódó vetélytársa közül, de engem sajnos ezzel a miliővel ma már tényleg nem lehet lekötni. Négy pont mindenesetre mindenképpen jár azért az összművészeti értékért, amit a film képvisel.

2019-07-07 13:44:20 JCVD (2008) Prüstü (3) #10

Valami belülről azt sugallja, hogy meg kellene adnom a négy pontot a filmnek, de Van Damme játékán kívül semmi nem indokolja ezt, elég amatőr az egész, a cselekmény vezetés is unalomba fullad, a többi színészt meg hagyjuk is. Mindenesetre őszinte és szimpatikus benne JCVD, persze enélkül se voltam ellene soha.

Azt mindenképp el kell ismerni, hogy Zulawski egyedi filmnyelvet hozott létre a filmek világában. Az is tény, hogy a film első 25-30 perce nagyon is tetszett a szuper plán felvételek Jacques Dutronc színész agyvelejéig hatolnak, ez a megközelítés plusz a karakter megjelenése (karakteres arca, bizarr szürkés-kék szeme) ad neki egy szuggesztív kisugárzást, emellett pedig azok a szavak, mondatok amit a szájába adtak, szintén növelik a groteszk hatást. Összességében viszont idővel már túl teátrálissá válik az egész, és szépen elveszítettem az érdeklődésem iránta, annyira kiérződik, hogy a párbeszédekben nincs semmi természetesség, és annyira látszik a színészeken, mintha csak felolvasnák az egészet.
A tébolyult, elidegenítő történet és színészvezetés annyira nem zavar (értsd: Megszállottság), persze az is hosszú távon önismétlővé tud válni, és ez itt meg is történik, tehát összességében nem éreztem jó filmnek, nem hiszem, hogy újranézném.
A héten két olyan filmbe is belefutottam, amit egy általam ez idáig nagyra tartott filmrendező készített, de sajnos elég nagy szenvedés volt végig nézni őket, értem ez alatt ezt a filmet, valamint Huszárik Zoltán Csontváry című filmjét.
A napokban jön Teshigahara Hiroshi - A homok asszonya című alkotása, és bízom benne, hogy visszakalauzol a szerzői filmek azon szegmensébe amelyekre igazán megéri időt szánni.

"-Most itt vagyunk, hogy elvigyünk, hogy te is velünk szenvedhess"
- Azt próbáljátok meg b*zdmeg"

Ezen hangosan fel kellett nevetnem, a 89-es verziónál ilyesmi nem fordult elő, főleg nem a fináléban. Igazából ez a dialógus akár én és a film viszonyának metaforája is lehetne.
Amúgy meg kb. azt kaptam amire számítottam, egy már VVega által említett szó a ritmustalanság, ami tényleg nagyon meghatározó, nekem ez egy újabb iparos munka.
Itt-ott megjelennek dolgok a régi filmből direkt kicsit megvariálva, hogy hátha jobban üt majd, de mindez inkább csak nosztalgia és tisztelgés, a film minőségén nem javít.

Jud szerepében Fred Gwynne játéka sokkalta természetesebb volt, a személye pedig ambivalensebb. A régi filmben szereplő kislány egyáltalán nem idegesített, a mostani is rendben van, igazából éppen nem rossz ötlet, hogy itt őt üti el a kamion, , ez mindkét filmben jól sikerült, hogy az apa és a lánya közti kapcsolat intimitását hitelesen ábrázolja, persze itt így sem sikerült igazi drámai erővel felruházni az ebből fakadó következményeket.
Amúgy sajnos sem a kislány reinkarnációja, sem Pascow, de még Zelda sem volt egyáltalán félelmetes ebben az alkotásban, ellentétben az első filmben az összes szellem és "visszatérő" számomra nagyon is jól működött. Valamint, így hogy megvariálták a forgatókönyvet az utolsó 25 percben úgy éreztem, mintha nem tudna a rendező mit kezdeni a szereplőivel, az apa téblábolása a ház körül, a kis Cage mintha ott se lenne....
Összességében egy modernosított, ritmikájában felturbózott filmet kaptam, az eredeti atmoszféráját leginkább azokon a részeken tudja megközelíteni, ahol felhasználja annak zenei betétjét.
Csalódásnak azért nem nevezném, hisz nem is vártam tőle semmit, na meg ennél még sokkal rosszabb is lehetett volna.

https://kritikustomeg.org/muvesz/189130/kevin-kolsch
https://kritikustomeg.org/muvesz/142251/kevin-kolsch

Kolsch és Kölsch ugyanaz a személy, van egy Dj is, ő Kölschnek írja, szóval szerintem az ö betűs a helyes :)

Most olvasom a könyvet, utána majd szépen eldöntöm, hogy akarom-e filmben is.
Hozzászólások alapján elég durván le lehet butítva (hiányzik a mondanivaló.......), szóval lehet jegelem.

2019-01-02 17:52:28 Possession (1981) / Megszállottság Prüstü (5) #16

Úgy gondolom, hogy annak aki szereti a szürrealista, végletesen elborult pszichothrillereket azok számára ez egy megkerülhetetlen darab, nyilván egy kelet-közép-európai rendezőtől ne is várjunk középszerűt, ha már nekiveselkedik, hogy rendezzen egy ilyen filmet, leginkább a Csehszlovák Juraj Herz Hullaégetőjéhez tudnám hasonlítani elborultságban, mert tényleg ez a legjobb szó rá, az egész egy tébolyító rémálom, szinte az első képkockától az utolsóig, az atmoszféra meg olyan egyedi és bizarr, amit Lynch és Cronenberg is megirigyelhet .
Csak erős idegzetűeknek, a főszereplő színésznő is járhatott kezelésre jó pár évig a film után, Andrzej Zulawski nem igazán volt kíméletes a színészeivel.

Összes komment...