Prüstü

Tapasztalat: 1141 film
Kompetencia: 2 film
Súly: 1191
Regisztráció: 2010. szeptember 17. (8 év, 9 hónap)
Kedvencnek jelölték: 11 user

Kedvencek

Rendezők: Akira Kurosawa, Andrej Tarkovszkij, Andrej Zvjagincev, Danny Boyle, David Lynch, Fábri Zoltán, Federico Fellini, Giuseppe Tornatore, Ingmar Bergman, John Cassavetes, Martin Scorsese, Michelangelo Antonioni, Terrence Malick
Színészek: Cate Blanchett, Christopher Walken, Darvas Iván, Ewan McGregor, Gunnar Björnstrand, Harvey Keitel, Ingrid Thulin, Jonny Lee Miller, Klaus Maria Brandauer, Latinovits Zoltán, Malcolm McDowell, Marcello Mastroianni, Naomi Watts, Robert De Niro, Rutger Hauer
Műfajok: dráma, háborús film, horror, sci-fi, szatíra, thriller

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1989
Lakhely: Szeged

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Cell
A sejt
3 2019-06-23 3,5
(426)
Suna no onna
A homok asszonya
4 2019-06-22 4,5
(130)
Cat's Eye
Stephen King: Macskaszem
3 2019-06-16 3,4
(178)
Mississippi Burning
Lángoló Mississippi
3 2019-06-10 4,1
(238)
Mes nuits sont plus belles que vos jours
Az éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok
3 2019-06-08 3,5
(33)
Csontváry
 
3 2019-06-05 3,9
(91)
A londoni férfi
The Man from London
3 2019-06-01 3,3
(136)
Ted 2
Ted 2.
3 2019-05-31 2,9
(266)
Ted
 
3 2019-05-31 3,3
(791)
Look Back in Anger
Dühöngő ifjúság
3 2019-04-22 4,1
(75)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Azt mindenképp el kell ismerni, hogy Zulawski egyedi filmnyelvet hozott létre a filmek világában. Az is tény, hogy a film első 25-30 perce nagyon is tetszett a szuper plán felvételek Jacques Dutronc színész agyvelejéig hatolnak, ez a megközelítés plusz a karakter megjelenése (karakteres arca, bizarr szürkés-kék szeme) ad neki egy szuggesztív kisugárzást, emellett pedig azok a szavak, mondatok amit a szájába adtak, szintén növelik a groteszk hatást. Összességében viszont idővel már túl teátrálissá válik az egész, és szépen elveszítettem az érdeklődésem iránta, annyira kiérződik, hogy a párbeszédekben nincs semmi természetesség, és annyira látszik a színészeken, mintha csak felolvasnák az egészet.
A tébolyult, elidegenítő történet és színészvezetés annyira nem zavar (értsd: Megszállottság), persze az is hosszú távon önismétlővé tud válni, és ez itt meg is történik, tehát összességében nem éreztem jó filmnek, nem hiszem, hogy újranézném.
A héten két olyan filmbe is belefutottam, amit egy általam ez idáig nagyra tartott filmrendező készített, de sajnos elég nagy szenvedés volt végig nézni őket, értem ez alatt ezt a filmet, valamint Huszárik Zoltán Csontváry című filmjét.
A napokban jön Teshigahara Hiroshi - A homok asszonya című alkotása, és bízom benne, hogy visszakalauzol a szerzői filmek azon szegmensébe amelyekre igazán megéri időt szánni.

"-Most itt vagyunk, hogy elvigyünk, hogy te is velünk szenvedhess"
- Azt próbáljátok meg b*zdmeg"

Ezen hangosan fel kellett nevetnem, a 89-es verziónál ilyesmi nem fordult elő, főleg nem a fináléban. Igazából ez a dialógus akár én és a film viszonyának metaforája is lehetne.
Amúgy meg kb. azt kaptam amire számítottam, egy már VVega által említett szó a ritmustalanság, ami tényleg nagyon meghatározó, nekem ez egy újabb iparos munka.
Itt-ott megjelennek dolgok a régi filmből direkt kicsit megvariálva, hogy hátha jobban üt majd, de mindez inkább csak nosztalgia és tisztelgés, a film minőségén nem javít.

Jud szerepében Fred Gwynne játéka sokkalta természetesebb volt, a személye pedig ambivalensebb. A régi filmben szereplő kislány egyáltalán nem idegesített, a mostani is rendben van, igazából éppen nem rossz ötlet, hogy itt őt üti el a kamion, , ez mindkét filmben jól sikerült, hogy az apa és a lánya közti kapcsolat intimitását hitelesen ábrázolja, persze itt így sem sikerült igazi drámai erővel felruházni az ebből fakadó következményeket.
Amúgy sajnos sem a kislány reinkarnációja, sem Pascow, de még Zelda sem volt egyáltalán félelmetes ebben az alkotásban, ellentétben az első filmben az összes szellem és "visszatérő" számomra nagyon is jól működött. Valamint, így hogy megvariálták a forgatókönyvet az utolsó 25 percben úgy éreztem, mintha nem tudna a rendező mit kezdeni a szereplőivel, az apa téblábolása a ház körül, a kis Cage mintha ott se lenne....
Összességében egy modernosított, ritmikájában felturbózott filmet kaptam, az eredeti atmoszféráját leginkább azokon a részeken tudja megközelíteni, ahol felhasználja annak zenei betétjét.
Csalódásnak azért nem nevezném, hisz nem is vártam tőle semmit, na meg ennél még sokkal rosszabb is lehetett volna.

https://kritikustomeg.org/muvesz/189130/kevin-kolsch
https://kritikustomeg.org/muvesz/142251/kevin-kolsch

Kolsch és Kölsch ugyanaz a személy, van egy Dj is, ő Kölschnek írja, szóval szerintem az ö betűs a helyes :)

Most olvasom a könyvet, utána majd szépen eldöntöm, hogy akarom-e filmben is.
Hozzászólások alapján elég durván le lehet butítva (hiányzik a mondanivaló.......), szóval lehet jegelem.

2019-01-02 17:52:28 Possession (1981) / Megszállottság Prüstü (4) #16

Úgy gondolom, hogy annak aki szereti a szürrealista, végletesen elborult pszichothrillereket azok számára ez egy megkerülhetetlen darab, nyilván egy kelet-közép-európai rendezőtől ne is várjunk középszerűt, ha már nekiveselkedik, hogy rendezzen egy ilyen filmet, leginkább a Csehszlovák Juraj Herz Hullaégetőjéhez tudnám hasonlítani elborultságban, mert tényleg ez a legjobb szó rá, az egész egy tébolyító rémálom, szinte az első képkockától az utolsóig, az atmoszféra meg olyan egyedi és bizarr, amit Lynch és Cronenberg is megirigyelhet .
Csak erős idegzetűeknek, a főszereplő színésznő is járhatott kezelésre jó pár évig a film után, Andrzej Zulawski nem igazán volt kíméletes a színészeivel.

2019-01-01 15:33:18 [Általános fórum] Prüstü #7743

Utolsó film az óévben: Hintsch György - Iszony

Első film az új évben: Fábri Zoltán - Dúvad

2019-01-01 14:28:39 Dúvad (1959) Prüstü (4) #12

Nem tudom magyar filmben láttam-e valaha ilyen hitelesen eljátszott nárcisztikus, fékevesztett karaktert, mint amit itt Bessenyei Ferenc bemutat nekünk.
Francis Begbie az ugaron az 50-es években. Tudtam rühellni rendesen, és egyáltalán nem drukkoltam neki, attól függetlenül hogy mindenkit lejátszik a filmben messzemenően. Érdemes megnézni elég átélhető darab, és határozottan élvezhető mai szemmel is.

Szörnyecskék első rész, remekbe szabott karácsonyi agysorvasztás.

2018-12-06 15:31:16 Andrej Rubljov (1969) Prüstü (5) #35

Az első fele nagyon tetszik, olyan gyönyörűen fényképezett, olyan bölcs és metaforikus az egész, olyan érzés mint amikor megtalálod azt amit mindig is kerestél a filmművészetben, de a második fele valahogy már nem tudta végig tartani az érdeklődésem, az egész olyan faktikussá vált a kezdeti hipnotizáló transzcendens érzés egyre jobban elveszett, az utolsó fejezetben a harangöntésnél Rubljov is eléggé háttérbe szorul, ráadásul Feofan sem tér vissza, pedig az ő kettejük párbeszédei az igazi esszenciája a filmnek a fent említett egyéb érdemek mellett.

"aki annyira az ő örömükre akart alkotni, belső parancsra visszavonulni kényszerült..."

Tarkovszkij életútjának alakulását ismerve, azt hiszem ez a dolog 1966-ban egyenlő a predesztinációval, a párhuzam közte és Rubljov között nyilván egyértelmű, mintha előre megrendezte volna a saját élettörténetét is.

Nagyon erős 4-es, bár az egész annyira magával ragadott volna mint az első fele, mert akkor csillagos 5-tös lenne. Körülbelül negyedik alkalommal néztem meg ma az elmúlt 7-8 év alatt, már így is a részemmé vált.

Hogy lehet az, hogy Trier legbrutálisabbnak leírt filmje 16-os karikával szerepel több filmportálon is? Emellett a Mother 16-os karikája volt nekem még érdekes döntés, de ez annál is sokkal embert próbálóbb lehet.

Összes komment...