Prüstü

Tapasztalat: 1174 film
Kompetencia: 4 film
Súly: 1274
Regisztráció: 2010. szeptember 17. (9 év, 2 hónap)
Kedvencnek jelölték: 11 user

Kedvencek

Rendezők: Akira Kurosawa, Andrej Tarkovszkij, Andrej Zvjagincev, Danny Boyle, David Lynch, Fábri Zoltán, Federico Fellini, Giuseppe Tornatore, Ingmar Bergman, John Cassavetes, Krzysztof Kieslowski, Martin Scorsese, Michelangelo Antonioni, Shane Meadows, Stanley Kubrick, Terrence Malick
Színészek: Cate Blanchett, Christopher Walken, Darvas Iván, Ewan McGregor, Gunnar Björnstrand, Harvey Keitel, Ingrid Thulin, Jonny Lee Miller, Klaus Maria Brandauer, Latinovits Zoltán, Malcolm McDowell, Marcello Mastroianni, Naomi Watts, Robert De Niro, Rutger Hauer, Stephen Graham
Műfajok: dráma, háborús film, horror, sci-fi, szatíra, thriller

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1989
Lakhely: Szeged

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Hószakadás
 
4 2019-12-07 4,5
(31)
Spirits in the Forest
Depeche Mode: SPIRITS in the Forest
4 2019-11-22 ?
(9)
Le grand bleu
A nagy kékség
3 2019-11-02 4,2
(408)
Manchester by the Sea
A régi város
4 2019-10-23 4,2
(443)
Short Cuts
Rövidre vágva
3 2019-10-19 4,2
(263)
Die tödliche Maria
Deadly Maria
4 2019-10-19 4,5
(14)
The Virtues
 
4 2019-10-16 ?
(4)
This is England '90
 
4 2019-10-07 ?
(2)
This Is England '88
 
4 2019-10-06 ?
(4)
This Is England '86
Ez itt Anglia '86
4 2019-10-05 4,1
(12)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Azt hiszem Nicole befüvezett kifakadása érzelmileg az egyik legmegsemmisítőbb jelenet amit férfira mért nő a filmtörténelemben, persze azért is mert tényleg mindez géniuszi rendezésben van tálalva, piszkosul átélhető, a maga bizarr, sejtelmes, erotikus kisugárzásával.
Igazából az egész film egy nagy utazás a hatalom világában és az emberi természet sötét féltekén, óriási hiba lett volna ha kimarad.

Kedvenc Kubrick filmem lett, de ott van simán a mindenkori legnagyobb kedvencek top 10-ben is.

2019-10-16 20:32:05 The Virtues (2019) Prüstü (4) #1

Meadows ismét egy piszok erős drámasorozattal rukkolt elő, a már megszokott nyílegyenes, kendőzetlen társadalomkritikával, igazán szomorú, hogy ezek az alkotások ennyire nem kerülnek terítékre mifelénk.
Stephen Graham pedig újfent zsigerből hozza karakterét, aki nem egy egydimenziós alak ezúttal sem, hihetetlenül profi színész.
A történetmesélés pszichológiailag tűélés, emiatt némileg kiszámítható is, de ez ne tántorítson el senkit, nagyon fontos, átélhető alkotás, valamint megrázó témája ellenére nagyon is szerethető, hála a már említett színészi jelenlét(ek)nek.

2019-09-30 10:50:16 Le locataire (1976) / A bérlő Prüstü (4) #15

Én is úgy gondolom, hogy volt akkora mestere ennek a stílusnak Polanski, mint Hitchcock.
Számomra az Iszonyat a legjobb darab a három filmből, ezt az alkotást pedig a Rosemary gyermeke szintjére sorolnám, valószínűleg pont azért gyengébbek valamelyest nálam, mert enyhén túl van nyújtva a játékidő, és veszít mindkét film a szükséges feszességből, mindettől független mindhárom alkotást kiváló, radikális darabnak tartom.

2019-09-30 10:29:30 Scarecrow (1973) / Madárijesztő Prüstü (4) #39

A kimondottan erős jellemábrázolással társuló profi színészi munka, valamint a 70-es évekre jellemző nyers és brutálisan realisztikus jelenetek simán kiemelik a filmet az átlagból, Zsigmond Vilmos jelenléte pedig már az első snittnél jól látható, nekem legalábbis kapásból feltűnt, hogy nem egy huszadrangú operatőrrel van dolgunk.
Tényleg érdemes időt szánni rá, két igazi színészlegenda felejthetetlen alakítása.

Azon agyaltam a napokban miután megnéztem a Volt egyszer egy Hollywoodot, hogy melyik az a karakter aki szintén valamelyest Tarantinohoz köthető és hasonlóan imádtam mint Cliff Booth-ot. Tehát elsőosztályú menő karakter, "némi" agresszióval és mégis olyan profi alakítással, hogy nem lehet nem imádni, nah ez a karakter azt hiszem George Clooney Seth Geckoként.

Számomra Brad Pitt volt a filmben az etalon, olyan vegytiszta, erőlködés nélküli lazaságot és karizmát kölcsönöz a karakternek, hogy emellett még legklasszikusabb szerepe Tyler Durden is csak egy ripacsnak hat.
Imádtam a kor megidézést, amit annyi filmben láthatunk, de ilyen valósághű időutazásra csak tényleg a legnagyobbak képesek, akik élnek halnak azért a világért amit megidéznek.
Szintén imádtam a finálét, ezen nincs is mit magyarázni.
Tény, hogy van jó pár olyan rész, jelenet, ami másodjára már biztos unalmasnak hatna, de az is biztos, hogy nem azok a részek ahol Cliff Booth szerepel :) Élmény volt, az osztályzat még kérdéses 4 vagy 5, az első film idén amire hajlandó voltam elmenni moziba, jó döntés volt.

2019-07-24 20:45:12 [In Memoriam...] Prüstü #2471

Isten veled, John Ryder :(

2019-07-07 14:03:20 The Innocents (1961) / Az ártatlanok Prüstü (4) #23

Bárcsak korábban láttam volna ezt a filmet, akkor hivatkozási alap lehetne, de így ez csak egy késői találkozás, ami arra jó, hogy a maga magaslati szintjéről verje be a koporsóba a szöget. Valahogy úgy meguntam az ódon kastélyos filmeket, hogy vallatni lehetne velük. A profi beállítások, az ijesztően félelmetes gyerekszínészi teljesítmény és a cselekmény többrétegűsége messzemenően kiemeli ezt a filmet az összes hasonló környezetben játszódó vetélytársa közül, de engem sajnos ezzel a miliővel ma már tényleg nem lehet lekötni. Négy pont mindenesetre mindenképpen jár azért az összművészeti értékért, amit a film képvisel.

2019-07-07 13:44:20 JCVD (2008) Prüstü (3) #10

Valami belülről azt sugallja, hogy meg kellene adnom a négy pontot a filmnek, de Van Damme játékán kívül semmi nem indokolja ezt, elég amatőr az egész, a cselekmény vezetés is unalomba fullad, a többi színészt meg hagyjuk is. Mindenesetre őszinte és szimpatikus benne JCVD, persze enélkül se voltam ellene soha.

Azt mindenképp el kell ismerni, hogy Zulawski egyedi filmnyelvet hozott létre a filmek világában. Az is tény, hogy a film első 25-30 perce nagyon is tetszett a szuper plán felvételek Jacques Dutronc színész agyvelejéig hatolnak, ez a megközelítés plusz a karakter megjelenése (karakteres arca, bizarr szürkés-kék szeme) ad neki egy szuggesztív kisugárzást, emellett pedig azok a szavak, mondatok amit a szájába adtak, szintén növelik a groteszk hatást. Összességében viszont idővel már túl teátrálissá válik az egész, és szépen elveszítettem az érdeklődésem iránta, annyira kiérződik, hogy a párbeszédekben nincs semmi természetesség, és annyira látszik a színészeken, mintha csak felolvasnák az egészet.
A tébolyult, elidegenítő történet és színészvezetés annyira nem zavar (értsd: Megszállottság), persze az is hosszú távon önismétlővé tud válni, és ez itt meg is történik, tehát összességében nem éreztem jó filmnek, nem hiszem, hogy újranézném.
A héten két olyan filmbe is belefutottam, amit egy általam ez idáig nagyra tartott filmrendező készített, de sajnos elég nagy szenvedés volt végig nézni őket, értem ez alatt ezt a filmet, valamint Huszárik Zoltán Csontváry című filmjét.
A napokban jön Teshigahara Hiroshi - A homok asszonya című alkotása, és bízom benne, hogy visszakalauzol a szerzői filmek azon szegmensébe amelyekre igazán megéri időt szánni.

Összes komment...