csabaga

Engem a mindössze 78 perces Spencer Tracy film, az Igazság napja zavart a legjobban ebben a tekintetben.
Szinte egy párbeszédekre épülő kamaradarab, de 2.50:1 a képaránya, teljesen mellőzve a premier plánokat.
Mintha egy divatirányzat lett volna az 50-es években a szuper széles kép, használták, ha kellett, ha nem.

Tényleg jól jött Leone, aki aki a totálképeivel "műfajt" teremtett.

Igen, a Tűzgolyó óta állandó probléma a sok töltelékjelenet, ez nagyrészt így is marad majd.
Én kivágtam volna a seriffet és a karatés lányokat is, Bond kétbalkezes segédjét szintén, és kaptunk volna egy 100 perces érdekes filmet, ahol Bond a szigeten még be is olvas az ellenfelének.
A következő tényleg jobb lesz, nem véletlenül mutattuk be elsőként moziban is.

Az lesz.:)
A csattanó az igazi Bond a papír Bond helyett sem tetszett?

Igen, sajnos.
A 96 éves Eva Marie Saint lett a korelnök, az ő pályája pedig már a háború után kezdődött.

Nekem a 80-as évek a mélypont.
Ez a film nálam egy gyenge közepes, tényleg a díszletek és a külsőre hiteles szereplők húzzák fel a kettesről.
Duvall itt legalább beleillik a szerepébe a Ragyogással ellentétben.
Hogy szinte semmi sem történik és a szereplők magukban motyognak vagy egymás szavába vágnak és semmit sem érteni?
De hát ez volt a rendező eredeti stílusa, bár a pályája végén már nem.

Viszont Dalton hiába volt komoly, a Moore filmekben volt a nagy tét, kopírozva a Connery filmeket.

A világháború kirobbantása, egy kódfejtő megszerzése, egy atombomba felrobbantása, a Szilicium-völgy elpusztítása, a Szent András törésvonal, amit már más okból a zseniális Lex Luthor is tervezett...

A kém, aki szeretett engem.

Tudtad, hogy ezt a filmet (is), -akárcsak a Holdkeltét és a Goldfingert- be akartuk moziban mutatni?
De a malmok lassan őröltek, és a VHS tékák egy kivételével elsöpörték a régi Bondokat a mozik műsoráról.

Örülök, hogy tetszett, nekem a titkos kedvencem.
Diane Rigg nagyon jó, még verekedhet is, ahogy a tévésorozatában (The Avangers) tette korábban hétről-hétre, de a "Vadnyugat" Mortonja is kellemes meglepetés.
Savalas meg szerintem a legjobb Blofeld.
Sajnos, Peter Hunt sem kapott több lehetőséget.

Az időben ugrálás ide vagy oda, a régi feldolgozás ismeretében a filmet végig unatkoztam.
A főszereplő tényleg jobb, van némi K. Hepburnös jellege (azt kellene megnéznem valahogy), de a három másik lány gyengébb, szerepük is hol kidolgozatlanabb, vagy máskor túl sok.
A férfi vonal nagyjából semmilyen, Laura Dern sem ér fel Susan Sarandonnal, az meg már zavart, hogy Meryl Streepet ide is benyomták.
Még jó, hogy nem jelölték Oscarra.

Ami mellette szól, kevésbé giccses, mint a 94-es változat, viszont talán túlzottan korai XX. század jelleget kapott a nők helyzetével való elmélkedésekkel, pedig 50 évvel korábban játszódik.
Az Oscar jelölés számomra is érthetetlen.
Egyszer nézhető, ahogy a Wynona Ryder változat is az volt számomra.