Trashfan

Tapasztalat: 61 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 61
Regisztráció: 2010. június 20. (13 év, 9 hónap)
Kedvencnek jelölték: 3 user

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Day the Earth Stood Still
Amikor megállt a Föld
1 2013-04-14 2,4
(505)
The Perks of Being a Wallflower
Egy különc srác feljegyzései
5 2013-04-07 4,0
(553)
Klass
Az osztály
5 2012-07-29 4,2
(295)
The Dark Knight Rises
A sötét lovag: Felemelkedés
4 2012-07-28 3,9
(1215)
Dark Island
Pusztító sziget
1 2012-07-26 1,5
(13)
Piranha 3DD
 
1 2012-07-26 2,1
(169)
Lake Placid 2
A szörny 2.
1 2012-07-26 1,8
(26)
2-Headed Shark Attack
Kétfejű cápa
1 2012-07-26 1,4
(65)
Mega Piranha
Megapiranha - Gyilkos a mélyből
1 2012-07-26 1,5
(66)
Recoil
Kíméletlen bosszú
1 2012-07-26 2,3
(35)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Mikor elindítottam az Ostoba filmek blogomat, már akkor tudtam, hogy egy cikket egyszer ennek a filmnek nevezett hulladéknak is muszáj leszek szentelni. Mert bizony nem járja, hogy csak és kizárólag neve nincs stúdiók agyatlan szörnyes és akció no és persze katasztrófa filmjeiről írjak. Igazságtalanság lenne ez a nevesebb stúdiókkal és gyártókkal szemben, hiszen gyalázatosan ostoba filmeket bizony ők is képesek kiokádni magukból. ez a film pedig tökéletesen jó példa erre.
Ráadásul az hagyján, hogy ez a film hihetetlenül ostoba, és méltán van helye a blogomon, de még mellé némi mondanivalót is megpróbáltak belesűríteni a műbe. Na de mivel egy igazi agyhalál filmmel van dolgunk, természetesen ez sem jött össze. Hogy miért nem? Lássuk....
A film bevezetőjét kihagyom, mert nem érdekes, vágjunk bele a lecsóba.
Egyből megismerjük egyik főhősünket, aki ilyen nagyon nagy koponya a mindenféle ilyen jól fejlett baktériumok meg férgek vizsgálatában. Ezekről órákat tud beszélni, elemezni, hogy milyen csodálatos lények, mert még a kénsav sem oldja fel őket, ellenben a nukleáris hasadóanyag az kifejezetten otthonos nekik. Tudós lánykánkat Helennek hívják, és, hogy politikailag korrekt legyen, egy fekete kis srácot adoptált természetesen. Hiszen ez olyan emberséges film tudod.
Helen éppen hazaér, mikor hű de rejtélyes telefont kap, hogy minnyá ott vannak érte. És igen! Abban a pillanatban már kopognak is. Hű, beleborzongtam a misztikumba, ami ebben a nyári kánikulában nem gyenge dolog! Mivel egy egész nőt kell begyűjteniük és biztosra akartak menni a hatóságok, egy komplett hadsereget küldtek érte. Még jó, hogy a Missouri csatahajót, meg a Nimitz hordozót nem küldték oda, hogy tuti legyen a dolog. Helent magukkal viszik a nagyon komoly bázisra.
Itt mindenféle marha nagy koponya gyűlt össze, olyan hihetetlen tudástár, hogy mikor a fő okostóni bejelenti, hogy egy ilyen repülő izé közeledik elképesztő sebességgel, csak ilyen hűha, meg hümmögésre telik nekik. Ja, ezt én is tudnám produkálni. Mivel a valami nem normális röppályán mozog, így kiszámítják, hogy pont Manhattenbe fog földet érni. Bár, hogy mi alapján számolják ki, mivel nem a gravitáció által mozgatott pályán haladnak...na de mindegy. Ráadásul mivel ezek ilyen marha okos tudósok, akik arról vizionálnak, hogy a becsapódás mindent elpusztít, természetesen a leglogikusabb lépésként azonnal, még a becsapódás előtt Manhattenbe mennek. Biztos szuicid hajlamú a brigád.
A lényeg, hogy nemsokára egy ilyen marha nagy zöld takonylabda érkezik kedvenc Central Parkunkba. De mielőtt még felizgulnánk, hogy a Massza új feldolgozását látjuk, és legalább lesz valami izgalom, nem ez történik. Mert egyszer csak kilép a takonyból Neo, akit fajunk egyből a megszokott módon üdvöli, azaz jól irányzott lövéssel leterítik a marháját. De úgy kell neki, a jóságos elnök bácsi nem hívta őt meg vacsorára, minek jött hívatlanul!? ebből aztán majd tanul! Aztán egy ilyen böszme nagy fém robot is kiszáll a takonyból. Nem, nem is a Transformers-t látjuk. Ezt a robotot ilyen nagyon komoly küklopszról mintázták, mert amellett, hogy szarul néz ki és böszme nagy, van neki egy ilyen jól fejlett piros szeme, ami nagyon tud világítani.
Egyből hatalmas tanácskozás meg operálás indul, hogy akkor most mi a fene is zajlik? Itt ilyen mindenféle áltudományos maszlagot hallanánk, mintha Kiszel Tündi próbálná elmagyarázni nekünk a Speciális Relativitáselméletet, olyan zagyvaság az egész. Szerencsére Neo barátunk magához tér, semmi komoly baja nincsen. Akkora kő esett le a szívemről, hogy majdnem agyon nyomta a lábfejemet.
A jóságos elnök bácsi képviselője meg egyből el kezd keménykedni, mint valami komoly gettó galeri harcosa. Azt hiszi, Neo ettől majd összekakkantja magát, de nem jön be a zseniális terv. Ha nem fapofája lenne, konkrétan kiröhögné a nénit. de mivel Seagal is hozzá járt mimikát tanulni, így csak néz ki nagyon bután a fejéből. Aztán gondol egyet, és simán meglép.
50 perce megy már a film, de még mindig nem tudjuk, hogy a takonyember mi a fenét akar szerény planétánkon. Közben a katonák beagresszorkodják azt a böszme küklopszot, persze gondolhatjuk, mekkora eredménnyel. Meg persze Helen is összefut Neoval, és egy ilyen nagyon romantikus éjszakai autózáson vesznek részt. Közben én már majdnem elalszom az unalomtól.
De alighanem két főhősünk is így van ezzel, mert elindulnak az erdőbe. Gondoltam majd sütnek szalonnát, vagy valami ilyesmi, netán romantikus tevékenységbe mélyednek, de hát nem. Ők is unhatták az eddigieket, mert végre történik valami. Jedi erővel Neo a posványból egy kisebb takonygömböt emel ki, amivel beindítja a nagy takonygömböket a világ minden táján.
És igen! Végre egy óra unalom után megtudjuk, hogy a taknyok azért jöttek, hogy a Földet megmentsék az emberiségtől. Ehhez ki kel irtaniuk az egész bolygót. Teljesen logikus. Mi pusztítjuk a környezetet, a zseni idegenek meg elpusztítják az emberiséget, és vele együtt azt az élővilágot, amit tőlünk akarnak megmenteni. Micsoda zseniális, nagyszerű kapitális terv ez kérem! Hát nem látjuk át korlátolt emberi intelligenciánkkal, hogy mennyire zseniális?Hogy mi, ostoba, degenerált agyhalott emberek pusztítjuk a természetet? De nem baj, mert jönnek a jóság mennyei lényei az ürtaknyukban, és ennek a terveznek a segítségével nem csak minket, akik pusztítjuk természetet, hanem az egész bolygót sterilizálják. Köztük azt a természetet is kipusztítják, aminek az írtása miatt minket kipusztítanak. Hát kérdem én, nem zseniális ez? Utazgatnak a világegyetemben, és közben annyi eszük van, mint Dundikának.
De az őrület még csak ezzel a zseniális tervvel kezdődik igazán! Neo egyből megmutatja milyen jóságos, hogy miután azt a balfasz rendőrt kinyírja, ilyen nagyon komoly Gyurcsókos kézrátételes szisztémával újra éleszti, hogy aztán majd mikor mindenkit kiírt, újra meghalhasson a szerencsétlen rendőr. Közben a nagyon nagyon titkos bázison is baj van! Mert ez a böszme küklopsz átverte a népeket, merthogy ilyen nagyon komoly kis miniatűr fémbogarakból áll, amik elkezdenek felzabálni mindent.Itt van az Apokalipszis kérem szépen! A rovarok lezabálnak mindent, de olyan hülyék, hogy pl egy híd alatt simán el tudsz bújni előlük, mert annyi eszük nincsen, hogy oda is lekukkantsanak, hátha vannak finom falatok.
Neoról meg kiderül, hogy ilyen Gyurcsókosan nem csak embereket tud gyógyítani, hanem telefonhálózat szerelő szakvizsgája is van a Gyurcsóki egyetemről.
A női könnyekről meg tudjuk, hogy hihetetlen csodákra képesek a férfiembernél, de mostantól azt is tudjuk, hogy az űrlényekre is. Mert persze szegény Neo nem tudja tétlenül nézni, ahogyan Helen pityereg, és elhangzik a nagy párbeszéd, amit ki kell emelnem.....
-Ne pusztíts el minket, kérlek!
-Meg kell tennem.
-De ne, ígérem, megváltozunk!
-Na jó, legyen!
Hát emberek, ez kész. Komolyan mondom, ilyen szintű zsenialitást csak az Asylum filmekben tudunk találni. Lehet, hogy ez is az, csak véletlen a Fox-hoz került? Na persze még a végén ott van a nagy megállításos jelenet, ahol a mi faarcú Neonk simogatja a takonylabdát. Hihetetlen drámai feszültség van, ami miatt a villámhárítóra kellett közvetlen kötnöm a tv-t. De aztán az utolsó előtti másodpercben megmenekül az emberiség, és a rovarok leállnak.
Mi, akik viszont megtekintettük, nem menekülünk a ránk törő agyhalál elől. Ez egy a sztorit és párbeszédeket illetően az Asylumot idéző film, csak több dollárból.

2013-04-12 22:53:26 Monsturd (2003) Trashfan (1) #3

Felháborodott?:)) Dehogy is vagyok felháborodva, végig röhögtem ezt az agybetegséget:))

előzmény: lizardking (#2)

Vannak filmek, amelyek valamilyen különös oknál fogva mélyen megérintik az ember. Hogy miért, nem vagyok mindig biztos benne, mint most sem. De azt tudom, mikor pár perccel ezelőtt véget ért a film, élményekkel, érzésekkel felkavarva álltam fel a tv képernyője elől.
Az iskolában annak idején egy kissé én is különc voltam. Legalábbis olyan értelemben, hogy nem voltam az a bulizós, társasági lény. Inkább értékeltem egy jó könyv társaságát, mint a harsány emberek társaságát, és ez mai napig sem változott. Ellenben mindig is voltak barátaim, sosem voltam ilyen értelemben egyedül, és ennyire elveszett sem, mint főhősünk, Charlie. Az ő életét tragédiák, mély fájdalmak kísértik amiket nem képes feldolgozni. Nem különc ő a szó igazi értelmében, csak egyszerűen a benne lévő fájdalom és a benne élő tragédiák miatt nem igazán tud kapcsolatot teremteni, vagy elmondani, mit gondol, érez. Sajnos sok ilyen fiatal van, éppen ezért a film bárki számára tartalmazhat mondanivalót. Pedig a hogy a filmben is láthatjuk, a különc ember is hamar tud kapcsolatot teremteni, ha a környezetében vannak emberek, akik kicsit hajlandóak a felszínes kapcsolaton túl kicsit több energiát, odafigyelést tanúsítani a másik iránt. Ilyen téren a kedvenc jelenetem a filmben az volt, mikor ittak Charlie-ra. Az egy nagyon szép jelenet volt.
De a film egyébként is tobzódik az ilyen szép jelenetekben, és ami különösen tetszett, hogy intelligensen vannak ezek felépítve, és még az úgynevezett közhelyes, sablonos dolgok is okosan vannak beleszőve a filmbe. Amúgy meg a sablonosságról annyit, hogy mivel a film az életről szól, persze, hogy vannak benne közhelyek és sablonok, de pontosan ezeknek az intelligens és szép tálalása különbözteti meg ezt a filmet sok másiktól. Szóval ilyen téren tényleg le a kalappal a készítők előtt, nagyon odafigyeltek a részletekre.
Nem lehet eltekinteni a színészi játéktól sem. Bevallom, nekem Watsonon kívül a többiek totálisan ismeretlenek voltak, de igencsak meggyőző játékot láthatunk az ifjú színészek tolmácsolásában. Watsont mondjuk pont nem éreztem annyira erősnek, de az kétségtelen, hogy a HP filmekben látottakhoz képest jobban alakít, persze ez a karakternek is köszönhető. De mégis volt bennem hiányérzet, és pár jelenetnél eszembe jutott, hogy egy erősebb színésznő még micsoda életet lehelhetett volna a karakterbe. De félre ne értsetek, nem azt mondom, hogy rossz, mert nem volt az, de a három főszereplő közül ő alakít legkevésbé emlékezetesen.
A Charliet alakító srác előtt viszont le a kalappal tényleg. Remek volt, minden jelenetben, pedig az ő karaktere nagyon összetett, sokféle helyzet és érzelem vonul át rajta a filmben, és mindegyiket igen hitelesen alakította. Szóval tényleg le a kalappal, az ő alakítása itt a legjobb magasan.
A film zenéjét is ki kell emelnem, mert nagyon eltalálták. Számtalan jelenet van, amikor a zene és az események együttesen sokkal mélyebben, erősebben hatnak az emberre. Kitűnő munka, pedig alapvetően nem nagyon szeretem az ilyen zenéket, de itt nagyon jól válogattak, és a zene nagyot dob a filmen.
Végszóként mit is tudnék mondani? Nagyon szép film, rám erős hatással volt. Van benne fájdalom, tragédia, de gyerekek a vége, amikor mennek az autóval és amit Charlie mond...hát ez a befejezés nagyon szép és felemelő!
2012 egyik legjobb filmje számomra.

2012-07-29 16:41:24 Klass (2007) / Az osztály Trashfan (5) #29

Azért valahol örülök neki, hogy nem napjainkban vagyok diák. Nem mondom azt, hogy mi annak idején szentek lettünk volna, mert nem igaz, és azt sem, hogy nem volt klikkesedés, kiközösítés. Természetesen volt, hiszen ez sajnos minden közösség és minden társadalomban benne van. Csak mi maximum kinevettük, meg nem hívtuk el azt a pár embert a bulijainkba. Eszünkbe nem volt megalázni őket, megverni, vagy más módon terrorizálni ezeket a srácokat.
Sajnos a kirekesztés, ahogyan írtam, mindig is jelen volt és alighanem lesz is a társadalmunkban, legyen szó egy kis közösségben, mint egy osztály, vagy nagyobban, mint egy ország. Sajnos az emberek a másságot, a tőlük valamiért eltérő embereket inkább megbélyegzik, kiközösítik, mint próbálnák megismerni és elfogadni. Ráadásul ennek oka bármi lehet. Ruházat, vallás, zene, vagy pusztán csak annyi, hogy valaki csendesebb a társainál.
Ráadásul abban az életkorban, amiben a film játszódik, még sokkal erősebb a csorda és falka szellem, a tartozni valahová érzése. A fiatal srácoknak még a legtöbbször nincsen meg az erős egyéniségük, kialakult életfilozófiájuk és éppen ezért egy erősebb személyiség (értve ezalatt akár lelkileg, akár fizikailag) igen könnyen klikket tud alakítani maga köré.
Ezek a dolgok nem új keletűek persze, de ahogyan a társadalmunk egyre erőszakosabbá válik, egyre kevesebb értéket kapnak a fiatalak, úgy válik egyre borzasztóbb ez a fajta kirekesztés.
A film fő erőssége, hogy nem köntörfalaz, nem kér elnézést és nem ítélkezik, csak a maga rideg valóságában megmutatja ennek a klikkeskedő osztálynak a belső durvaságát és drámáját. Itt nincsenek elmismásolt, elkent dolgok, csak a pőre, húsba maró valóság a kirekesztésről, a testi-lelki megaláztatásról.
A film azért is zseniális a maga műfajában, mert roppantul okosan és szemléletesen van ebben a hét napban bemutatva az egyre fokozódó terror és megaláztatás, amit előbb csak az egyik, majd később már mindkét srácnak át kell élnie, míg nem összeroppannak és már nem találnak más megoldást, csak azt, hogy...
Ami szintén a film erőssége, hogy nem pusztán a tettlegességet és a terrort mutatja be, hanem annak az okait, az ahhoz vezető utat is egyben. Itt aztán nincsen semmi köntörfalazás, a szülők, tanárok felelőssége, rossz döntéseik, a problémák észre nem vétele, és ezek hibás kezelése éppen úgy be van mutatva.
Az a durva az egész filmben, és ez ugye a fő ereje, hogy kegyetlen mód reális. Bárhol, bármelyik iskolában megtörténhet ez az esemény, és az a szomorú, hogy akik ezeket az értelmetlen és módszeres terrort okozzák a társaiknak, még csak el sem gondolkodnak ezen. Ráadásul osztály minden tagja vagy csendes szemlélő, vagy aktív résztvevője az egész megalázásnak.
Borzalmas látni Kaspar barátnőjének viselkedését is, és igazából az egyetlen, aki valóban valamiféle ártatlanságot mutat fel az az osztályban a rockerlány. De ez sem erkölcsi tartásból fakad ám, csak pusztán az egész helyzet leszarásából, mert ha megnézzük, valahol ő is kívülálló, pont a stílusa, öltözködése miatt. Nem véletlen, hogy mikor megkérdezni, hogy elmehet e, őt elengedik.
Felkavaró, elgondolkodtató, és sajnos nagyon is aktuális film.
Ha én lennék abban a székben, ezt bizony az iskolákban kötelező lenne megtekinteni, mert abban biztos vagyok, hogy páran elgondolkodnának rajta.

2012-07-27 19:35:24 Recoil (2011) / Kíméletlen bosszú Trashfan (1) #1

Hejj, micsoda jó érzés néha sosem látott, abszolút egyedi, a panelokat és sablonokat hírből sem ismerő akció filmre lelni! Most nézzük meg recenzióm tárgyát! Már maga a cím is igen sokat sejtető a maga kifinomult szűkszavúságával, ám a lényeg tudtunkra hozatalával. Hogy itten kérem mást nem várhatunk, mint kíméletlen leszámolást és semmi többet. Persze azt is az ócska fajtából. A sztori összetettsége vetekszik egy Michelle Wilde pornófilm összetettségével.
Tömegnövelő pusztító Steve barátunk lassan Pista babérjaira tör. Fossa ki magából a Pista minőségű akció filmeket, ráadásul színészi teljesítményben is elérte példaképét. Ezúttal az egész filmben úgy néz ki az ábrázata, mintha citromba harapott volna, ami nem csak roppant szigorúra húzta össze az alapvetően babaarcát, de alighanem még a púzóját is.
A nyitó képsorokból máris rájövünk, hogy Kojak imitátor izomagy hősünk ezúttal ilyen álarcmentes Amerika Kapitány light-ban utazik, azaz bosszúálló, aki a különböző csínyeket elkövetők rémálma. Az első jelenetben egyből látjuk is, hogy azt a nagy kópét, aki nyúlra vadászik éppen egy M16-ossal, alaposan megszorongatja. Na nem úgy, ahogyan a zsaruk tennék az irodán, hanem úgy jó férfiasan a gigáját. Aztán mivel a srác nem szimpatikus Sztivinek, csinál belőle szecessziós portrét a szakadék alján.
Hősünk persze nem ám csak úgy ész nélkül pusztít az Államokban, neki célja van. Merthogy kiderül a nagyszerű flashback jelenetekben, hogy a családját kicsinálták nem a Bambin és a My Litle Pony-n szocializálódott alakok. A feladat így adott: elmenni a kisvárosba, leverni a helyi galerit, és elsétálni a napsütésben.
Hősünk így aztán megérkezik a kisvárosba, ahol már előre sejthetjük, hogy ténykedésével igen csak leapasztja a helyi TB kirendeltség számláját. A kisváros hivatalnokai persze olyan korruptak, hogy attól még Fleto is olyan vörös lenne, mint expártja virágszála, de hősünket ez semmiben nem akadályozza természetesen.
Hősünk rutinos főszer, első útja a motelba vezet, amit a város egyetlen valamire való csajszija vezet. ráadásul egyből meg is van a közös nevező, hiszen a csaj hapiját is ezek a kópék intézték el valami ultra titokzatos dolog miatt. Miután lekáderezi a csajt, hősünk egyből a helyi becsületsüllyesztőhöz megy, hogy megrendszabályozza azt a buflák alkeszt, aki éppen arcoskodik egy csivavával. Ehelyett az ő arca lesz beverve. Persze mikor kijönnek a haverjai, szigorú tekintetű hősünk őket is elfenekeli.
Közben megismerjük végre a banda főnökét is, akit a hamvas képű Baba tusfürdő reklámarc, Danny Trejo alakít majdnem Oscar minőségben. Ő nagyon kemény bűnöző, az egész bandája nagyon durva. Annyira, hogy mikor hősünk módszeresen elkezdi őket leverni abban a biliárd szalonban, egyiknél sincsen lőfegyver, max ilyen szalonnázó bugylibicska, amit meg ő leszar. Mindenesetre amikor az öccsét hősünk melegre teszi egy robbanásban, bepipul, és bosszút hirdet.
egyből jön a szokásos egyedi jelenet, az ostrom. Tudod, ilyen nagyon komoly rohamozással betámadják a motelt a gonoszok, hogy utána módszeresen feldobják a bakancsukat, vagy azt a makkos cipőt, amit éppen hordanak.
Persze hősünket meg a nőt elkapják, de ez igazából csak betonagyú hősünk benzinkímélő terve, hiszen minek menjenek külön autóval, ha mehetnek a gonoszokkal is a főhadiszállásra? egy kocsi, kevesebb benyó, a végeredmény meg úgyis ugyan az, hogy laposra ver mindenkit.
Na szóval, miközben az a kétes nemiségű egyén éppen egy bicskával művészeti ábrákat akar vágni hősünk amúgy is vonzó ábrázatába, kiszabadul. Itt aztán igazából sok minden nem történik. Megindul, és olyan rideg elszántsággal és precizitással zúz le mindenkit, hogy az ostoba Skynet helyében őt küldtem volna vissza az időben, és akkor tuti a győzelem, nem pedig azokat a lúzer gépeket. Bár az egyik marcona csákó markolatig döfi bele a bugylibicskát, ez hősünket kb annyiban akadályozza, mint Orbán Vikit a realitás.
Végre eljött a két babaarcú között az összecsapás. Miután hősünk egymaga leverte a teljes bandát, hogy írmagjuk nem maradt, Danny barátunk tekintetéhez mérten okosan egy ilyen bunyóra hívja ki Stevie-t, ahelyett, hogy hátba lőné. Miután 2 percig felváltva ütik egymást mindenféle komolyabb károsodás nélkül, ami bizonyítja hősünk beton keménységű arcberendezéséről vallott elképzeléseimet, Danny összeesik, de nem adja fel! egy ilyen méretes sarlóval -néha gondolom azért kijárt a földekre aratni- le akarja gyakni a hőst. De megjön az FBI, és lelövik.
A lány kiszabadul, az FBI boldog, hősünk pedig alig 30 embert ölt meg, azért simán elsétál. A végső ölelkezés a moteles csajszival örök és feledhetetlen, ahogyan az a zen bölcsesség is, ami akkor elhangzik. Hősünk az autójába ülve elszáguld a naplementébe...

Mi pedig boldogan dőlhetünk hátra, hogy véget ért ez az egyedi, sosem látott remekmű!

Asylumos barátaink ismét megcsinálták! Nem elég, hogy mindenféle hatalmas jószágok pusztítanak a vízben és a szárazföldön, nem! Most már eljött az ideje a szörnyek evolúciójának, azaz a két fejű lények korának! Miért is jó a két fej? A válasz alapból adja magát ugyebár: Így dupla annyi zabálást és vérengzést tud cápánk elkövetni, és még az sem okoz neki különösebb problémát, hogyha véletlenül az egyik fejét lerobbantják, hiszen ott marad neki a másik. Hála istennek a két fej remekül megvan egymással, nincsen olyan problémájuk, mint a háromfejűnek a Gyalog Galoppban. Céltudatosan törnek előre, és zabálnak fel mindent, ami él és mozog.
Állításaimat igazolandó egyből láthatjuk is a nyitó képsoroknál, ahol ezúttal már két bögyös bringa vízisízik. Cápánk le is csap rájuk, mint gyöngytyúk a takonyra, és egyetlen támadással és egy harapás után már a lányok egyből elkezdenek átalakulni először húskrémmé majd pedig végtermékké.
No de végre megismerjük hőseinket! Az amerikai oktatási rendszer remek reklámfilmje ez igazából, azt hiszem. Hőseink egyetemisták, akik a tanárjukkal utaznak az óceánon valami misztikus cél miatt. Hogy miért, az nem világos. Van itt kérem bögyös szöszke lány, bögyös fekete lány, bögyös néger lányka, bögyös barna lányka. Jah, már egyszer írtam a gyanúmról, hogy az amcsi egyetemekre nem a felvételivel, hanem a kosármérettel lehet bejutni. ez most is igaznak látszik. Aztán persze itt van a szokásos lúzer srác, aki a politikai korrektség és a megbékélés jegyében most félig arab, de itt van az izomcsávó is, akinek a bicepsz mérete nagyobb az IQ-jánál. Bár ami azt illeti az egész csoport IQ-ja valahol egy tál szotyi és egy csokor torma között van.
No miután észreveszik, hogy egy döglött cápát gázoltak halálra-nem nevet, ez így van a filmben!-valami rejtélyes módon kilukad a hajó. Szerencsére egy atoll pont a közelben van, így aztán gond egy szál sem. Einsteini IQ-s brigádunk lejátssza a D-Napot, és partra szálnak mondván a lakatlan szigeten kéne fém darabokat keresni, hogy meg tudják a hajót hegeszteni...Aha, értem!
De kiderül, hogy a szigeten valami misztikus halászfalu van, ami kihalt, és egyből már kannibálokról vizionálnak hőseink. A rájuk szakadt probléma közt őrlődnek, de nemsokára sejthetjük, hogy ezt a folyamatot majd máshol folytatják.
És igen! Jön az elmaradhatatlan jelenet, mikor is két lányka meg az egyik srác lenyomulnak a partra, hogy ne csak a vízben, hanem a kéjben is megmártózzanak. Itt aztán egyből a két lány, akik eddig nem nagyon csípték egymást egyszer csak minden előzmény nélkül elkezdenek szerelmet vallani egymásnak csókok és tapik segítségével. Szerencsére cápa barátunk is látja az eseményeket, és ezen annyira beizgul, hogy úgy dönt, most már örökre maradjon a párocska együtt, míg a halál el nem választ. Mivel valószínűleg predatoros álcázó berendezése van, a mellig érő vízben a hatalmas jószág mögéjük lopódzik és orvul ketté harapja a brigádot.
Közben a hajón a csajszi elkezd a vízben hegeszteni. Még szerencse, hogy egy kiránduló hajón rendszeresítve van egy víz alatti hegesztéshez a cuccos. De mivel cápánkat zavarja az éles fény, a csajt is bekajálja.
De közben kiderül, hogy óriási a baj! Az atoll hamarosan elmerül, így aztán kevés az idő. Szerencsére hőseink találnak két motorcsónakot, amin vissza tudnak menni a hajóra. De közben egy hatalmas rengés rázza meg a vidéket, és a tanár bácsi úgy elesik, hogy a lába nagyon megsérül. Szinte halálos sebet kap...de nem baj, a hajon majd a doktornéni leápolja...No nem úgy, kis perverzek, ahogy gondoljátok, hanem kötszerrel! Közben a hajó személyzete észreveszi, hogy valami marha nagy vérfolt terjeng a vízen, ami egykoron a búvárnő volt. Jelzik is ezt a hajón az embereknek, hogy hát hé, a nőci eltűnt, és kicsit gyanús, hogy a kábel el van harapva, meg valami nagy vér van a vízben. Hőseink számára ezek a dolgok nem gyanúsak, és kb le sem szarják.
Közben a szigeten a brigád talál 2 motorcsónakot, amit a szőke bögyös lány megszerel, és már indulhat is a verseny. De mivel cápánk hiú, így ő is beszáll a száguldásba, és mivel a mozgáshoz kell energia, random szerűen úgy percenként bezabál egy-egy félnótást.
Aztán csapatostól visszamennek a szigetre a hajóról is, miután a cápa betámadja a nagy hajót, és elrepeszti az oldalát. A szigeten maradt brigád viszont nem veszi észre, hogy süllyed a sziget, lazán piknikeznek a fák alatt.
A sziget azonban egy hatalmas rengés után szépen elsüllyed, nagy baj lesz. Hőseink rájönnek, hogy most már aztán gázban vannak, hiszen cápánk elől nincs hova menni. És igen! Már jön is a fenevad. Szerencsére a templom épülete egyben maradt, ide menekülnek hőseink. Cápánk meg elkezdi ostromolni isten házát. Az előbb ugyan a hajó fém oldalát eltörte, de egy 2mm-es pozdorjával már nehezebben birkózik meg, de azért 2 percnyi kitartó és hősies attakkal csak áttöri az utolsó védelmi vonalat is, és mehet az önfeledt zabálás. Pár hős kimászik az ablakon, és kitalálják, most mán kell valami nagy terv.
És meg is születik! Kérem, ez az a pont, ahol már az agyhalál állhatott be az írónál is. egyetemista hőseink kitalálják, hogy a vízen úszó fém benzines hordót kell felrobbantani, és akkor remek lesz. Kanóc is kéne hozzá, és megszületik az ötlet! A lúzer srác leveszi a pólóját, kicsavarja, és lőn, kész is a kanóc! Szerencsére a nyakig érő vízben az egyik bögyös lánykánál van egy öngyújtó is, hiszen teljesen világos, hogy fürdőruciban alap, hogy öngyújtóval úszik a nép. Az amerikai oktatási rendszert népszerűsítendő, hőseink kb 2 percet azon elmélkednek, hogy mi a francért nem tudják meggyújtani a pólót, amit pedig kicsavartak....
Cápánk elunja a várakozást, és a barna csajjal együtt ráharap a benzines hordóra is, ami valami rejtélyes okból fel is robban a szájában, leszakítva az egyik fejét. De sebaj, van neki még egy.
No a két megmaradt hős beül a motorcsónakba, és azzal elcsalják a cápát, kiugranak a vízbe, és mivel a cápa nyilván szívesebben eszik fémet, mint jó kis melle húsát, inkább a motorcsónak motorjára harap rá, ami szintén felrobban. Mivel a jószág olyan hülye volt, hogy csak két fejet növesztett, így elég nagy fejetlenség áll be nála, és úgy dönt, ideje a karrierjét feladni.
Hőseink kiülnek a sziklára, várva a felmentő sereget, de mivel ez trash film, természetesen kiderül, hogy hát na...van itt még cápa.

2012-07-17 09:28:01 [Tévésorozatok] Trashfan #1228

Nálam most az Everwood a nagy favorit. Bár sajnos mind a 4 évadon túl vagyok, úgyhogy nincsen tovább, de legalább amíg tartott teljesen kikapcsolt.

2012-07-17 09:15:52 One Day (2011) / Egy nap Trashfan (5) #7

Szeretem az emberi történetekről és érzelmekről, emberi sorsokról szóló filmeket. Szeretem a szerelemről, a barátságról, az ezeket összekötő rögös utakat bemutató filmeket. Egyfelől azért, mert minden ilyen filmből az ember kicsit tanulhat, kicsit átgondolhatja és átértékelheti az életét, másfelől viszont talán azért, mert az én életemben sok sok éve nincsen már ilyesmi érzelmi élet, ilyen érzelmi kavalkád, és ha máshol nem, hát néhány percre a vásznon keresztül át tudok élni halványan valami olyan érzést, melynek hiánya kívül ugyan nem, de belülről mardos.
De ugyan akkor nem szeretem a szirupos, csöpögős, rózsaszín filmeket. Azt szeretem, ami olyan, mint az élet. Ami hihető, ami megfog, elgondolkodtat, esetleg-férfi létemre ilyet leírni?-gombócot tesz a torkomba. Mert ezek azok a filmek, amik megmaradnak bennem. Megmaradnak az érzések, amiket közben éreztem, és ha majd évek múltán konkrét kép nem is jut eszembe a filmből, az érzés ott lesz velem, amit kiváltott.
Az egy Nap ilyen film. Lehet rá azt mondani, hogy sablonos, vagy elcsépelt, de ez nem igaz. Mert ha ez igaz, akkor maga az élet sablonos és elcsépelt. Hiszen az egy Nap egy olyan párról szól, akik hosszú-hosszú éveken át kötődnek egymáshoz-maguk bevallása szerint-barátsággal, amely mindenféle vihart és fordulatot túlél. Hogy aztán már megkomolyodott fejjel végre be merjék vallani maguknak, hogy ez több, mint barátság.
De amíg erre rájönnek és fel merik vállalni, addig eltelik sok sok év. Mindketten változnak, átélnek rengeteg mindent, kezdve a félresikerült kapcsolatoktól a munkahelyi és magánéleti kudarcig. Tehát a filmben két életutat láthatunk, mely minden évben egyetlen napra összefonódik-látszólag, mert valójában nem csak ezen a napon-míg végül aztán végleg összekössék a sorsukat immár önmaguknak is bevallva.
Emmát a számomra mindig elbűvölő és csodálatos Anne Hathaway alakítja. Hogy milyen színészi játékot mutat itt be, azt nem tudom, mert ennek a karakternek ha a való életben találkoznék egy ilyen nővel egy percig nem bírnék ellenállni. Az biztos, hogy Anne elbűvölő, mint mindig, és remekül illik hozzá ez a karakter. Az esküvői jelenetben abban a kék ruhában lélegzetelállítóan szép volt. Imádom, ahogyan mosolyog, ahogyan a nagy szemeivel tud nézni, és úgy az egész karakter számomra nagyon tetszetős.
A férfi főszereplő számomra teljesen ismeretlen, de nagyon tetszett, amit itt mutatott. Az persze kétségtelen, hogy az ő életútja több színészi játékra adott lehetőséget, hiszen míg Emmáé viszonylag egyszerű, az övé jóval kacskaringósabb és több olyan esemény van benne, amelyik a mélyebb, erőteljesebb színészi játékra ad lehetőséget. Szerencsére nem is okoz a srácnak ez gondot, noha nyilván azért nem egy Pacinot látunk a filmben, de a játéka megfelelő.
Ahogy igazából minden más is. Tetszett a kellemes zene a filmben, a film tempója,a fényképezése, szóval összességében az egész. Nem hiszem, hogy majd olyan klasszikus lesz belőle, amit évek múltán fognak emlegetni, de egy nagyon szépen és jól megcsinált film, remek befejezéssel.
Mert a befejezése egyszerre végtelenül szomorú, ugyan akkor ott van benne a remény is. Az újrakezdés reménye, a talpra állás lehetősége. Itt elhangzik egy olyan párbeszéd, amit ha 11 évvel ezelőtt nekem valaki elmond, alighanem könnyebben kezeltem volna annak idején a kísértetiesen ugyan ilyen veszteséget, ami ért. Magyarán, amit az apja mond a fiának, miközben nézik a tv-t, hogy hogyan éljen. Igen, az egész filmben ez a kedvenc kis apró jelenetem.
De az egész film nagyon szép és számomra nagy hatást kiváltó alkotás. Bizonyosan nem hiba mentes, hiszen mert éveket ugrik a film néha töredezett a történetvezetés, sok mindenre még csak utalás sincsen. De mindez engem nem érdekel. mert mikor felálltam a fotelből, akkor a torkomban gombócot éreztem, és közben sok mindenen gondolkodtam el a szürke életem kapcsán. Magyarán érzelmekkel és érzésekkel telítettet el, és számomra ez azt jelenti, hogy egy remek filmmel gazdagodtam!
Értékelésem nem lehet lehet kétséges.

Voltunk két ágtól fosztott hulló falevél,
egymáshoz sodort a szeszélyes szél
repültünk összefonódva pár pillanatra,
kábultan lét-álomtól, vágyott magasba.

De jött újabb fuvallat, nem várt fordulat
gyönyörű varázs hirtelen megszakadt,
pörgő levéllényed lebbenve tova szállt,
az enyém: Kőre zuhanva várja a halált.

Amikor véget ért a film, valamiért ez a kis nyolc soros jutott eszembe, hiszen ki ne érzett volna már hasonlót, amikor egy kapcsolata zátonyra fut, vagy egy be nem teljesült szerelmet megél. Az ember olyankor nem találja a helyét, szenved, nem érdeklik azok a dolgok, amik a normális hétköznapokban amúgy igen, és talán olyan dolgokat tesz, és olyan dolgokra jön rá, amikre egyébként nem. Hiszen a szerelem olyan valami, ami képes az embert az egekig emelni, de képes végtelen szenvedést is okozni. Az emberi élet legfurcsább, legmeglepőbb érzése.
Nem is csoda, hogy milliónyi film készül erről az érzésről. Az viszont annál is inkább, hogy néha sikerül olyan alkotást letenni az asztalra, ami mellőzi a tucat és sablon romantikus/szerelmes/párkapcsolatos filmek ezerszer elcsépelt közhelyeit. Sajnos valóban nagyon ritka ez, hiszen a legtöbb ilyen kis limonádé film egy kaptafára készül, és ha megnézel 2-3 ilyen filmet, két hét múlva már nem tudod mi volt köztük a különbség, annyira semmitmondóak, ugyan azokat a panelokat és sablonokat felhasználó filmek.
De néha betoppan egy ilyen film, mint kis írásom tárgya is, amelyik merőben szakít ezeknek a filmeknek a sablonjaival, mer más lenni, mer újat mutatni. És nem mellesleg mer komolyabb lenni, ahol nem sztereotip sablonokat látunk. Eleve már maga a helyzet szokatlan, hogy itt nem a nő az, aki vívódik, aki nem tudja mit akar, vagy mit nem akar, hanem a férfi. Mert a lány tudja, mit nem akar: elkötelezni magát a srác mellett és legfeljebb jól érezni magát, mást nem. No de a srác halálosan szerelmes, és mivel ugye a srác szemszögéből látjuk a dolgokat, így aztán felváltva láthatjuk a szép és boldog napjait, de a végtelen szenvedését is. Eleve ez a váltogatás jót tesz a filmnek, és nagyon okosan van szerkesztve. Mert bár látszólag csak úgy csapong a film a boldog és a boldogtalan korszakok közt, ha odafigyelünk rá, ezek a váltások mindig az előzőre reflektálnak. Azaz ha figyelmesen nézünk, láthatjuk, hogy a boldogtalan korszak eljövetelét már a kezdeti boldog korszak magában hordozza. Hiszen a lány egyértelműen megmondja, mit nem akar, és bármilyen furcsa-de éppen ezért életszerű-ragaszkodik is ehhez. Hiába nyílik meg a srác előtt, hiába engedi belépni az életébe, mint eddig senkit sem, a függetlenségét akkor sem adja fel, nem engedi elvenni ezt.
A filmnek egyébként pont az az egyik legnagyobb erőssége, hogy nagyon realista, nagyon életszerű. Mert Tom sorsa nem rózsaszín fellegekből áll meg az ezerszer elunt happy endből, hanem a boldogság utáni gyötrelemből is bőven kijut neki. Summer pedig tartva magát ahhoz, hogy nem akarja elkötelezni magát, tulajdonképpen szarik Tom fejére. Teszi, amihez kedve van, jól érzi magát, de egy percig sem kételkedhetünk benne, hogy ő rángatja pórázon Tomot, és ő diktálja a kapcsolat alakulását. És amikor már beleun, vagy túlságosan is tehernek érzi Tom szerelmét, egy laza mozdulattal kivágja a kukába, ismét csak leszarva a másikat.
De hát pontosan ez az, amiért működik a film, és ez az,a mi miatt ez nem az a sablonos film,a mit ezerszer láttál. Nem mellesleg például zseniális az is, hogy bizonyos jeleneteknél a rendező osztott képernyőt rak elénk, ahol az egyik felén látjuk Tom hogyan képzeli el az adott eseményt, a másik felén meg látjuk, valójában mi is történik. Nagyszerű ötlet, és remekül működik. De igazából ebben a filmben minden remekül működik. Ott van a két főszereplő például. Két átlag ember, egyéni problémákkal, amikkel bárki azonosulni tud. Ráadásul az őket alakító színészek is nagyszerűen játszanak, pontosan azért nagyszerűek, mert a film nézése közben elhiszem azt, amit éreznek, és nem csak hallom, mert mondják. Alakításuk természetes, mindenféle mesterkéltségtől mentes.
Aztán ott van a film zenéje, ami tényleg remekül lett összeválogatva. Remek dalok csendülnek fel, és mindig az adott helyzetnek, Tom hangulatának megfelelő zenék. Igen, mondjon akárki akár mit, bizony ehhez is nagy tehetség kell, hogy a megfelelő zenei aláfestést összeválogassák. De egyébként Webb egész munkája sziporkázik az intelligenciától, a film felépítésétől kezdve a párbeszédeken és a humoros jeleneteken át a narrációig.
Ahogy írtam az írásom elején, a szakítás, vagy a be nem teljesült szerelem borzalmas tud lenni. Ez a film remekül ábrázolja ezt, de nem csak ezt! Webb filmjén el lehet gondolkodni, mert elgondolkodtat, és mert az egész témát más megközelítéssel tálalja elénk, feledhetetlen.
Ha szereted az emberi érzésekkel, párkapcsolatokkal, szakítással tehát magával az emberi élettel foglalkozó filmeket, de unod az elcsépelt, szájbarágós, happy endes, újat mutatni nem tudó mai giccshalmazokat, ez a te filmed!
Nagyszerű munka, stílusában kiemelkedő.

2012-06-04 08:57:23 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Trashfan #14597

Rendben, megtettem, köszönöm szépen!

--
Áthelyezve a(z) Schindler's List topikból.

előzmény: ChrisAdam (#14596)

Összes komment...