Cserrygo

Még egy régi németórán tette be a tanárnő nyelvtanulási célzattal ezt a filmet, de sajnos nem tudtuk végignézni akkoriban, s lám, egy fél évtizeddel később ültem csak le végignézni, de úgy gondolom megérte. :-)

Én mindig izgalmasnak találom, ha egy témát az érintettek dolgoznak fel, valahogy más az "íze"... Ezzel is úgy vagyok, amúgy is egy izgalmas világban találja magát a néző, hátha még azok kalauzolják, akik benne éltek ebben a felemás világban.

Itt nagyon jó kis hangulatot sikerült teremteni, a szereplők mind igen szimpatikusak ki-ki a maga furcsaságaival, hibáival együtt szerethető. :-) Szívesen ajánlom. :-)

Különleges hangulata van, nagyon szép képi világa, elgondolkodtató és mély mondanivalója. Tetszik, hogy figyelemre int, engedi, hogy kicsit az ő szemével lássunk, mindenből csak egy harapásnyit, de mindennek egyedi és mennyei az íze.

Nekem egy kedves ismerősöm ajánlotta, a témaválasztás már alapjáraton felcsigázott, a kor hangulatára amúgy is fogékonyabb vagyok és így a film után elmondhatom, hogy nagyon hangulatba kerültem. :-)
Egy ideje Shakespeare számomra megfoghatatlan alak, nem az iskolában megismertetett ködkép, így rugalmasabban álltam eleve a témához és tetszik, amit kihoztak belőle.

Elragadó a hangulata, nekem tetszett a színészek játéka, úgy összességében a színészválasztás, a jelmezek mind nagyon klasszak és a sminkmesterek is kitettek magukért, nagyon vonzó lett az Earl, de ez csak hab a tortán. :-) Én feliratosan néztem eredeti hanggal, úgy szívesen ajánlanám a filmet, nem tudom milyen a szinkronos verzió.

Aranyos, romantikus, nyugodtan hömpölygő, de ettől sokszor nagyon vontatottnak tűnik, pedig igazából csak lassan csordogál az idő.

Kicsit többet vártam a lengyel fiútól, persze az ő problémája is érdekes, mit lehet kezdeni az ő helyzetében? Jól megoldotta, idillien, de végül is egy kifinomultabb fiatalemberről szól.

Viszont komolyan fájt, ahogyan a vonót fogták a zenészeket alakító színészek, ahogyan szaggatták a vonó szőrét, és milyen durván bántak néhol a hangszerekkel...

Tetszettek a finom kis megnyilvánulások, ami a testvérpárost illeti - az egyik a fiatalember világába szeretne beleférni és őt segíteni, megérteni - németül tanul, míg a másik inkább bevonná a saját világába, angolul tanítja - és az apró testvérféltékenység, ami mégis egy összefogássá fonódik össze.

Kedvelem Charles Dance-t, erről-arról árulkodik a filmje.
Kifinomult a címe és maga a film is az, érdekes élmény volt, majdnem négyes, de inkább hármast adok rá. :-)

Igazából mindent elveszítettek, ami az életben maradáshoz szükséges: hallás, látás, szaglás, ízlelés, a tapintás persze megvan, de az éppen, hogy csak meghalni elég, könnyű prédává vált az ember. Ha talál is ennivalót, a tápanyagtartalma, egyáltalán maga az agyag kétséges fogyaszthatósággal bír, nem tud tájékozódni az őt körülvevő világban, így a belső világa felé fordul, amit még valamennyire uralni tud, végül is ez maradt.

A szaglásnál és az ízérzékelésnél sajnáltam őket, de amikor bevontak minket is és nem hallottam semmit, borzasztó érzés volt és még azt sem mondhatom, hogy sokáig tartott.

A figyelemfelhívó ereje tetszett még, hogy becsüljük meg a környezetet, az érzékelés készségét, amit elveszíthetünk, ezek mind olyan dolgok, amik szinte a születés jogán járnak, természetes, hogy vannak, de amikor elveszítjük őket, és amíg nem veszítjük el talán fel sem tűnik az értéke.

Az is tetszett, hogy mik előztek meg egy-egy érzékszerv-vesztést, a falánkság az ízek élvezetét vette el, a szomorúság a szaglást, a düh a hallást... annyira érzékletes volt, engem megfogott és felkavart.

És a vége felé, amikor csak elejtenek egy mondatot, hogy egy csecsemő Berlinben ép érzékszervekkel született - ez nagyon érdekes és életszagú volt, megvolt a lehetősség, talán az eszköz is, de annyi időt nem kaptak, hogy megmenthessék magukat.

A főszereplők a maguk módján nekem szimpatikusak voltak, a játékuk hiteles volt, a látványvilág is tetszett, szívesen néznék más filmeket is hasonló témában... :-)

Érdekes, hogy a legtöbb helyen azt a panaszt olvasom, hogy egy szimpatikus karakter sincsen, így nem jó a film. Én valahogy mind a három főszereplőt közel éreztem magamhoz. Szerintem ahogy a zenével játszanak, az művészi és nagyon ügyes is, nálam eltalálták, hogy melyik szálakat mikor kell "megrezegtetni" ahhoz, hogy mellettük maradjak.

Én még úgy is együtt tudtam velük érezni, hogy szinte egyikükkel sem értettem egyet, de értem őket - értem mit miért csináltak. Ez a horror az emberről szólt, nem helyes döntésekről, nagyon megrázó, szomorú és brutális.

És amelyik film úgy tud brutális lenni, hogy sokszor árnyékban marad, az megérdemel egy esélyt - szerintem. Egyáltalán nem lassabb a film az életnél, pont úgy jó, ahogy van és pont így fájdalmas...

Nagyon nyomasztó film, igazán életszagú és közel visz jóhoz-rosszhoz egyaránt. Lassan bontakozik ki, lassú folyású, de mindig tartogat valami újat, amivel maga elé láncol!
Érdekes élmény volt megnézni, még a hatása alatt vagyok...

A zene el van találva, a színészek fantasztikusak, az egészet olyan különleges és fullasztó aura veszi körül, amit érdemes legalább egyszer "kipróbálni", vagyis röviden: én ajánlanám, hogy legalább egyszer adjatok neki egy esélyt!

Hangulatos, érdekes, megrázó - pont olyan, amit a téma megérdemel - persze tudható a vége, hiszen a valóságból táplálkozik. Engem talán éppen ezért nem botránkoztatott meg, viszont én így is tudtam élvezni, tudtam rajta izgulni, együtt érezni, hogy sejtettem mi lesz a vége - nem feltétlenül kellennek hatalmas fordulatok ahhoz, hogy egy film élvezhető és kiváló legyen. :-) És ez nem azt jelenti, hogy nincsenek benne csavarok. :-)

Nem tudom ki hogy van vele, de külön szeretem a németek szemszögéből megnézni ezeket a filmeket, annyira érdekel, hogy ők hogyan látják a múltat. És ahogy egy bölcs ember mondta, Szirmai úr - Hollywood hírügynökség, ez terápiás jellegű, ezért jó, hogy annyi film, könyv stb. készül ezekről a megrázó történelmi eseményekről, mert segít feldolgozni és életben tartani mégis ezt a problémát - más felfogásban.

Azt hiszem röviden ennyi: Ajánlanám legalább egyszeri megnézésre. :-) Akit érdekel a téma, úgy sem a véleményekre ad, én is itt találtam meg az oldalon. :-)

Hangulatos volt.

Mivel egy dráma megfilmesítése, nem tudom mennyire kiszínezett itt-ott - főként a vége - viszont érdekes nézőpontokat nyújt és válaszokat ad, szóval örülök, hogy rátaláltam. :-)

Képes történelemkönyv vagy inkább történelmi képeskönyv?
Úgy érzem kicsit mindkettő. De izgalmas volt, én mindenképpen ajánlanám megnézésre!

Ezt a filmet Lee Pace menti meg!