marcilu

2022-05-19 21:31:14 Our Father (2022) / Apánk marcilu (2) #1

A sztori persze érdekes, de a kivitelezés a szokásos (sőt, az évek múlásával egyre gyalázatosabb) netflixes bulvár-doksi minőség. Túlhúzott, drámainak szánt mondatok, kifacsart könnyek, tökéletes frizurák, és kihagyott lehetőségek. Lett volna még mit mesélni, a szekta-szálat mindenképp tovább kellett volna vinni, a film végén kiírt további 44 orvos kapcsán például, hát hogy lehet ezt az információt egy inzerttel letudni? Pszichológus meg sem szólalt a filmben, pedig lehetett volna beszélni az öregről is, meg az anyákról, a gyerekekről. A betegségek továbbörökítése is csak az érzelmi hatás miatt volt megpendítve.

Talán skandináv sajátosság, talán nem annyira átgondolt film. Vicces, sötét, de nem egy kiválóan összerakott receptben. Néha túl sötét, ritkábban vicces. Nem tudom, hogy regényből készült-e, de olyan, mint egy hiányos könyv-adaptáció. Összességében azért tetszett... nem tudom, megmondani, miért. Klasszikus séma, hogy szerethető, meg furcsa. Bár utóbbi inkább már az én szerethetőségi jelzőm.

2022-05-15 20:21:22 Le Mans (1971) marcilu (4) #2

Furcsa a hangulat, kevés a beszéd. Az autós jelenetek látványosak, technikásak, izgalmasak. Remek vágások, operatőri megoldások vannak. A történet viszont nincs túlírva, igazából ki sem derül, mit akartak mondani vele, nézői interpretációból a film után csak ketten felsoroltunk vagy hármat.

2022-04-05 21:39:46 [Megérdemelte-e az Oscart...] marcilu #11710

Ez ilyen pokolra jutós poén, imádom!

előzmény: Mizi (#11706)

2022-04-05 07:40:06 King Richard (2021) / Richard király marcilu (2) #16

Én konkrétan végig azt láttam, hogy színészkedett. Egyáltalán nem volt hiteles alakítás, leesett róla a szerep.

előzmény: BalaKovesi (#13)

2022-03-03 06:49:27 Mindörökké (2021) marcilu (3) #8

A forgalmazó döntése volt, hogy nem küldi rendesen moziba, viszont hamarosan fent lesz az HBO MAX-on. Ami persze nem mozi, de legalább több, mint tévé. ;)

2022-02-26 08:12:15 Mindörökké (2021) marcilu (3) #1

Nem igazán a filmről szólok, arra nincsenek összeszedett gondolataim. Viszont a tegnapi vetítés utáni közönségtalálkozón, amikor Pálfi György azzal kezdte, hogy nem számított rá, és nem is örül, hogy az ukrán helyzet miatt ilyen fájóan aktuális lesz a film, durrogások szűrődtek be a terembe (vélhetően egy szomszéd moziteremből), amik hátborzongatóan emlékeztettek ágyú/gránát robbanásokra. Őszintén megmondom, engem ez jobban megrázott, mint a film.

Menet közben engem is sokszor untatott, illetve bosszantott a film. Azonban a vége után mégis volt bennem egy olyan érzés, hogy bár egy viszonylag egyszerű, és klasszikus, de jó történetet mesélt el. A képeit nagyon jó volt nézni, élveztem a díszletet, a helyszínt. Két dolgot kellett volna szerintem javítani rajta:
1. Miért készült ki ennyire Kirsten Dunst karaktere? Elvileg erős nőnek kellett lennie, hiszen özvegy fogadósként élt túl addig, ami nem épp egy nyugis állás akkoriban. 2-3 jelenetben mutatták, hogy Phil terrorizálja őt, a zongorás-bendzsós hibátlan is volt, de ennyitől még nem kéne összeroppanni. Persze, tudom, eltelt legalább fél év, de a folyamatot nem lehetett érezni.
2. A mérgezés felépítése: a fiúnak nem volt terve, mégis beszerezte a lépfenés bőrcsíkokat? Vagy mégis volt terve, de az meg túl összetett kellett volna, hogy legyen, belefoglalva az anyját és a bőrkereskedő indiánokat...? Ez utóbbi verzió azért tetszett volna, mert akkor lett volna egy olyan is a sztoriban, hogy attól, hogy valaki undorító jellem, még lehet igaza bizonyos dolgokban (hogy Rose szélhámos).

Gondolom, ezek a regényben kiderülnek, de ez nyilván nem menti fel a filmet.

Nekem ez a történet azt meséli el, hogy mi van, ha menet közben kiderül, hogy mégsem vagy anyának való. Legalábbis nem szuperanyának. És hogy attól még nem leszel szörnyeteg, bár tény, hogy a hibás döntésednek óriási következményei vannak. Régebben több olyan ismerőssel találkoztam, akinek az apjáról teljesen nyilvánvaló volt, hogy nem való neki a család, a gyerek. Náluk ezt nem ítéli meg a társadalom olyan szigorúan, "hát istenem, előfordul", vállrándítás, satöbbi. Nem ragozom agyon, de a film láttán eszembe jutott, hogy jó látni olyan történetet, hogy egy anya bár szereti a gyerekeit, igyekszik a lehető legjobb anyjuk lenni, de nem igazán nekivaló a feladat, nincs benne úgy az ösztön. Én nem ítélem el ezért, nem emelem piedesztálra a szülőséget, hanem szívesen látom az árnyoldalát is. Nem biztos, hogy mindent sikerül úgy értelmeznem, ahogy azt az alkotók szándékolták, sőt, bizonyára tök szubjektív a szűrőm. Nekem így zseniális.

2022-02-12 11:16:54 Landscapers (2021) / Titkok a kertben marcilu (4) #1

Divatos téma a "true crime", de ahhoz képest szokatlan a feldolgozás módja, és hát maga a bűntény, és az elkövetők is. A legjobb pillanatok a kihallgatások voltak, amikor a 4. falat lebontották, az egész elbeszélésmód melankóliájához képest ezek a jelenetek fiatalosak, vibrálóak voltak. Örülök, hogy megnéztem, remek 4 óra volt.

2022-02-12 11:13:49 Az unoka (2021) / The Grandson marcilu (5) #6

Lehet, hogy túlzás az ötös, de most lelkesedésből fakadóan muszáj azt adnom. Öröm volt látni a sok idős színészt, hallani az ismerős hangokat, de a fiatal színészek is szuperek voltak, Döbrösi Laurát amúgy is imádom. A film hosszú volt, a történetbe sok kanyar, epizód fért bele, de mégsem éreztem fárasztónak, túlírtnak. Jutottak bele igazán emlékezetes jelenetek, mondatok, és hát maga a témaválasztás is csillagos ötös. Plusz rendőrségkritika, ami a Legjobb tudomásom szerintben is volt, jogos is volt.

A facebook cégcsoport új neve. :)
Na jó, nem. Én arra szoktam használni, ha valami áthallásos, van egy erős szimbolikus tartalma, és leginkább a nézőre, a valóságra reflektál, áttöri a 4. falat, vagy épp ellenkezőleg, valami transzcendens vonatkozása van.

előzmény: Mario Brothers (#35)

Az, hogy önmagának remake-je lett a film, nyilván kritikán aluli dolog. Ugyanakkor nem tudom elengedni a gondolatot, hogy ez rendkívül meta dolog lett, a saját elkészítésének körülményeit is vászonra viszi, hollywood sötét oldalát, a társadalom változását 20 évvel ezelőtthöz képest, és azt valami különösen izgalmas, fura módon teszi. Épp ezért nem tudok haragudni az első mondatomban leírtak, és a számomra örökké érdektelen akciójelenetek miatt (az lett volna csak igazán merész, ha teljesen akciójelenet-mentesen készül el a film!). És ahogy lentebb is írta valaki, a Sense8 reunion megédesítette az egészet.

Oké, nyilván nem én vagyok a célközönség, de ez az állandó "kemények és lazák vagyunk" beszédstíl miért kell bele? Annyira életszerűtlen, és kizökkentő, hogy _folyamatosan_ így beszélnek.

2022-01-11 20:14:00 [Vapiti 2021] marcilu #38

No, én nem szoktam itt hozzájárulni a közösségi élményhez, de a tavalyi évem moziilag elég erős volt, több filmtől rendesen padlóztam (nem lényeg ebből a szempontból, hogy objektíve filmművészetileg jók voltak-e, az érzelmi hatás mindent vitt), és azt hiszem, majdnem mindent láttam, ami most labdába rúghat. Na, és ezért írok. Szegény Supernova, és szegény Stanley Tucci miatt. Legutóbbi ránézésem szerint 27-en látták innen a filmet, attól tartok, ez nem bejutási küszöb. De remélem, sikerül berugdalnunk párunknak, és a második forduló előtt, aki teheti, megnézi a filmet. És főleg Stanley Tuccit benne. :)

2021-12-28 09:37:11 Don't Look Up (2021) / Ne nézz fel! marcilu (3) #6

Jó a küldetése a filmnek, jók a színészek, de ennyi. Nem látom a filmművészeti, vagy akár a szórakoztató értékét túl nagynak. Bár többször hangosan nevettem, vagy hüledeztem, még így is sokszor éreztem a kihagyott ziccerek helyét, az önismétlést, a túlhúzást, az üresjáratot. Igazi netflixes steril, tűéles, túl színes képi világa pedig végképp elidegenített. Sem a hármast, sem a négyest nem tudom jó szívvel adni neki, annyira tökéletesen a kettő között van.

Gondoltam, nézek egy jó stand-upot így karácsony egyik estéjén. Hát, ez nem az volt. (Oké, én voltam felkészületlen,) Elvileg mindenhol komédiának címkézik, én nagyon keveset nevettem, ellenben pokoljárást láttam, mélységet, cinizmust, társadalomkritikát, és még folytathatnám elcsépelt szavakkal, mert már a szavak használatát is modorosnak érzem, ez a film mindent kifordít önmagából, a szavak súlyosságát és könnyedségét megfordítja, majd újra vissza, véresen komoly, majd téged tesz pellengérre, amiért komolyan veszed. Vagy mi. Nem tudom, mi ez, de a srác egyértelműen zseni, akármerről nézem.

2021-10-18 20:47:25 The Father (2020) / Az apa marcilu (5) #22

Fantasztikus film, egyetlen bajom van vele, és ez ilyen "túl sok filmet láttam már" betegség talán: az elején és közepén adott gyomrosok után nem jött a katarzis, sőt, a mamámat akarom jelenetben még ki is zökkentem, mintha a film nem készített volna fel rá megfelelően. Irigylem azokat, akiknek a vége is működött.

2021-10-17 12:25:26 Our Hospitality (1923) / Isten hozta! marcilu (5) #3

Gyönyörűek az "akció"jelenetek. Ahogy néztem, beleborzongtam, hogy mit érezhetett a korabeli mozinéző a lenyűgöző, szédítő mélységeket mutató sziklás, és a sordó vízi jelenetek láttán. Korabeli akcióvígjáték, és annak bizony kiváló. A karakterek épp olyan mélyek, a konfliktusok éppolyan életszerűek mint egy mai Takenben, Bad Boysban.

2021-10-03 18:07:12 #Saraitda (2020) / #Túlélők marcilu (2) #2

Szeretem a zombis filmeket, az otthon fogságában ötlet is jó, azonban a forgatókönyv/cselekmény, karakterrajz, színészi játék mind csapnivaló.

2021-09-22 10:05:21 The Summit (2012) marcilu (2) #1

A feldolgozott esemény önmagában érdekes, megrázó, érdemes elolvasni a wikipedia oldalát (2008 K2 disaster), szerintem az kábé nagyobb élmény is, mint a film. Rettentő szerencsétlenül szerkesztett doksi ez, a sok szereplőt nem lehet követni, ki kicsoda. A helyszínek, az események közti ugrálás zavaros. Behozzák a K2 első meghódításáról szóló történetszálat is, az analógia remek, jó ötlet volt használni, de annak is ócska a kivitelezése.

2021-09-21 21:41:21 Nordwand (2008) / North Face marcilu (5) #5

Sok hegymászós filmet nézek mostanában, és ez bizony kiemelkedik a játékfilmek közül. A sok bugyuta, realitást nélkülöző izé között itt ez a szépen, komolyan megalkotott mű. Persze nem művészfilm ez sem, hibái is vannak, de lekötötte a figyelmemet. Az utolsó 30-40 percben ugyan kezdtem türelmetlen lenni, soknak éreztem a bonyodalmat, irreálisnak a történéseket. Aztán csak néztem, miután elolvastam a neten, hogy bizony nagyjából tényleg így történtek a dolgok. Megdöbbentő! Jó, a szerelmi szál, a női karakterrel behozott vonal béna volt...

2021-08-06 07:18:21 Thanatomorphose (2012) marcilu (2) #3

Hát ez... Az ötlet remek volt, viszont kicsit több tehetség és történet kellett volna bele. A tehetség ahhoz, hogy a művészieskedés ne legyen végtelenül sablonos és fárasztó, a történet ahhoz, hogy a mondanivaló jobban kitöltse a másfél órát. A rohadás szórakoztató volt ugyan, de amiatt, amit szimbolizált, nehéz volt élvezni. A befejezés meg üres volt, hiányzott az üzenet.

2021-08-03 14:08:20 Nomadland (2020) / A nomádok földje marcilu (5) #24

Nem biztos, hogy intellektuálisan, vagy filmesztétikailag hasznos lesz, amit írok. Még mindig nem igazán értem, miért volt rám ilyen erős hatással a film. Először akkor kezdtem el könnyezni, amikor a film közepe táján Fern a férje régi fotóját nézegette. Később már annyit sírdogáltam, hogy már nem is tudom, mikor, miért. Még akkor is, amikor a mozi után már a sört ittam a szomszédos kocsmateraszon.
A végén született meg bennem a gondolat, hogy a film a gyászról szól, a nomád élet bemutatása csupán eszköz hozzá. Menet közben azt éreztem, hogy az élet fáj, pedig jelenetről jelenetre azt mutatja, hogy a nehézségek ellenére szép. Utólag azt gondolom, Fern fájdalma ütött át ennyire a vásznon, ezért sírtam már akkor is, amikor ő még nem tudott. Bevillant közben a félelmem a saját férjem elvesztésétől, lehet, ez is erősítette a hatást.

További gondolatok: Szép sorminta volt látni, hogy milyen hatással van mások életére. Hogy mennyit ad nekik, pedig alapvetően inkább távolságtartó.

Nem értek egyet azzal a véleménnyel, hogy a film nem mutatja be a nomádlét árnyoldalait, csak éppen a filmektől megszokott agresszív szélsőségektől tartózkodik. Az elején a sosem látott kutyatulajdonos tábortárs sorsáról a recepcióstól értesül, és nem, nem fogadja be a kutyát, bármennyire is ezt várnánk egy filmtől. Így életszerű. Az autója elromlik, itt sincs mesterséges csúcspont, tragédia sem lesz belőle. Ahogy az életben. Történnek velünk szar dolgok, amikből kilábalunk anélkül, hogy összeomlanánk. 1 év az életből.
Szintén a szélsőségektől tartózkodó az emberek jelleme. Nincsenek sem szentek, sem rossz emberek.

Nem is értem, miért megyek el a moziba ilyen filmekre, amikor érzem, hogy egy teljesen sótlan, eredetiségtől mentes, kiszámítható, futószalagról legördülő mekis hamburger lesz. Hát pont az is volt. Tim Roth szerepe zéró, Pierce Brosnan meg Pierce Brosnankodik. Csak azért kettes, mert volt vagy 3 jó poén benne. Bár nem biztos, hogy ez megér egy egész osztályzatot.

Amikor megjelent a film végén a stáblista, mindenhogyan voltam. Remegtem, hiperventilláltam, és csak azért nem zokogtam, mert nyilvános helyen legalább ennyire tudom magam fegyelmezni, mondjuk a könnyeim azért potyogtak. Pont úgy nézhettem ki, mint akit szintén ért már ilyen trauma. Szerencsére nem. Jól indult, aztán középtájon kicsit leült nekem a film, de végül olyat adott/elvett, amilyet nagyon, nagyon kevés film tudott. Spoiler nélkül nem tudok többet mondani.

Cassie maga is meghalt Ninával, az egész élete ezt tükrözte. A kávézós munkája, hogy megfeledkezik a születésnapjáról, hogy nincs élete, hogy az egyetlen projektje, hogy egyesével megállítsa a fickókat, akikről strigulát húz a füzetében (van egy olyan érzésem, hogy valamelyik szín azt jelenti, hogy ténylegesen megtörtént az erőszak, nem tudta leállítani az illetőt, másik szín pedig azt, amikor nem is kellett, mert tisztességes volt). Hogy amikor őt viszi haza a "vadász", ne egy másik, tényleg védtelen lányt vigyen. Sőt, tovább megyek, szerintem Cassie beszámíthatatlan. Nem hős, nem feddhetetlen, hanem egy roncs, akinek semmit sem ér már a saját élete. Nem kell vele azonosulnunk, ő csak egy "eszköz". A bosszújának egyik mozgatórugója éppen az, hogy Al tökéletes életet él, a tettének következménye csak Ninát sújtotta. Nem fontos, hogy elítéljék bíróságon, épp elég, hogy kiderül az igazság, napvilágra kerül a videó.

Számomra sokatmondó volt az a jelenet is, amikor a nyomozó "kikérdezi" Ryant. Egyértelműen pozitívan áll hozzá, és furcsamód eszébe sem jut, hogy gyanúsitsa a pasit, aki az eltűnése előtt 1 nappal szakított Cassie-vel, méghozzá két okból: 1. Köztiszteletben álló gyereksebész. 2. Apuka említette Cassie-ről, hogy mentálisan nem stabil. Ugyanúgy leszarták volna ezt az eltűnést, ahogy az egyetemen leszarták Nina ügyét, holott kézenfekvő gyanúsítottnak kellett volna lennie. Ebből is látszik, hogy Ryan nem csak akkor hibázott, amikor az egyetemen nem állt elő tanúként Nina ügyében, hanem Cassie halálát is hagyta volna elsikkadni, hogy az ő kis csinos életén nehogy egy ránc keletkezzen. Pedig elvileg szerette.

2021-05-15 07:55:36 Quick (2019) / Gyilkos szerepben marcilu (3) #1

Nézés közben eszembe jutott, hogy a svédeknek nem lehetett nagyon érdekes a sztori, hiszen nyilván az egész ország ismeri. Svédországon kívül valamelyest érdekes, de a nettó történetmesélésen kívül kellett volna valami több. És bőven volt is potenciál benne, aspektusok, amiket jobban ki lehetett volna domborítani.
Nekem nagyon tetszett volna például, ha jobban hangsúlyozzák azt, hogy Quick bármit megtesz azért, hogy ne legyen jelentéktelen, és ennek a pszichológiáját jobban átélhetővé teszik. És mondjuk ehhez kapcsolódóan szintén érzelmileg bevonnak abba, hogy Hannes mennyire közel kerül hozzá, simán megírtam volna, hogy a rákról otthon nem beszél, de neki elmondja. Vagy ha nem a figyelemért csinálta, hanem kizárólag a gyógyszerekért, akkor azt. Kicsit azt éreztem, hogy a történetmesélés oltárán feláldozták a mélységet. A csontszilánkot bezzeg előszedték vagy ötször a film során, tök elég lett volna kábé kétszer. Megint a fenti gondolatomra térek vissza: a svédeknek nem információ, a nem svédeknek nem is fontos, ha érzelmileg nem vonja be őket a film.
Vagy ott van a pszichiáterek gátlástalansága, a hatóságok manipulációja, az áldozatok és a sosem elkapott gyilkosaik tragédiája. Gondolom, a készítők nem tudták eldönteni, min legyen a fókusz, és így nem lett semmin igazán.


A "true crime" divathullámban valamekkora sikere biztos lesz, de filmművészeti értéke nincs szegénynek.

Jó film volt, viszont Norton kicsit többet egyszerűsíthetett volna a regény adaptációja során. Túl sokan voltak a magánnyomozó társak, a politikus szereplők, mármint lehetett követni, de szerintem a film hátrányára vált. Csak egy pici egyszerűsítés, egy pici rövidítés, és szuper lett volna, jobban el lehetett volna merülni az atmoszférában, a karakterekben.

2021-03-02 08:03:39 I Care a Lot (2020) / Fontos vagy nekem marcilu (3) #39

Valóban félreértettelek, a kevés tulajdonsággal megírt karakter és annak silánysága közötti párhuzamról beszélsz. Ebben sem feltétlen értek egyet veled, de nem is olyan artikulált a véleményem, hogy érdemes lenne leírni.

előzmény: Bubu (#29)

2021-03-01 17:26:35 I Care a Lot (2020) / Fontos vagy nekem marcilu (3) #28

Úgy tűnik, velem vitázol, hiszen nekem válaszol a kommented. Akkor vitázzunk. Nem értem a logikai átkötést a karakterek kidolgozatlansága, és a kisebbséghez tartozásuk között (tekintsük most a nőt akkor kisebbségnek). Szar volt a film sok helyen, akár abban is, hogy nem volt személyisége a szereplőknek. De ennek mi köze ahhoz, hogy nő vagy leszbikus? Honnan jön a gondolat, hogy "ki lett cserélve a neme"? Egyáltalán nem voltak férfi vonásai, ahogy női vonásai sem.

előzmény: Bubu (#27)

2021-03-01 11:30:14 I Care a Lot (2020) / Fontos vagy nekem marcilu (3) #22

Nem láttam a filmben, hogy miért is lenne feminista, vagy pc kiáltvány, mint ahogy lentebbi hozzászólásokban írják. Azt sem értem, ha van egy úgymond gender-semleges szerep, azt miért ne játszhatná nő? Miért kell külön női szerepeket írni, mi volt ebben a szerepben, ami miatt feltétlen férfinek kellett volna játszania? Ahogy Peter Dinklage szerepében sem utalt semmi arra, hogy törpenövésű, mégsem kritizálja senki az ő castingját. Ahogy Marla szexuális orintációja is lehetne bármilyen, ezért aztán tökmindegy, hogy leszbikus-e. Sőt, szerintem kifejezetten előremutató az, hogy egy törpe, vagy nő, vagy színesbőrű, vagy akárki úgy játssza el a szerepét, hogy ezen vonása teljesen irreleváns a szerep/sztori szempontjából. Bár igaz lehet, hogy a gyámság inkább női munkakör lehet még manapság is. A film nézése közben amúgy megfordult a fejemben, hogy van-e olyan mondanivalója, mondhatni PC-kritikája, hogy a nők a manipuláció fegyverével tudnak, és érvényesülnek is a patriarchátusban, ebbe az elméletbe azonban belerondított az idősotthon igazgatójának férfi karaktere.

Összességében hármas osztályzatú film létére sok érdekes kérdést felvet bennem, akár azzal is, hogy miért olyan sz*r bizonyos aspektusaiban, miért van agyonhasználva benne a zene, miért kell a végén a hülye amerikai fegyverhasználatot, és a "bármikor lelőhet Ordinary Joe az utcán" szcenáriót pozitív szerepbe hozni, miért kerül sokkos állapotba a rutinos maffia-mama egy bírósági végzéstől és egy negédesen mosolygó szélhámostól. Jó is lehetett volna, de nem lett az.

2021-01-13 06:28:45 Underwater (2020) / Árok marcilu (1) #48

"Vedd le a nadrágod, mert nem fog beleférni a szkafanderbe" - mondja a 40 kilós csaj a 45 kilós csajnak, majd felveszik az ezek szerint méretre szabott szerkót, ugyanolyat, mint a 100 kilós, pocakos csávó. Még jó, hogy legalább ő is leveszi a nadrágját. LOL

Sok érdemi dolgot nem tudok mondani a filmről, de a Griffith-féle Birth of a Nation megidézése nagyon tetszett. Láttam a filmet, utáltam minden porcikáját, nem csak a rasszizmus, de a didaktikusság miatt is, mindenesetre most örültem, hogy erre is kitekintett Lee, mint fontos történelemalakító eseményre.

2020-11-24 07:35:11 World War Z (2013) / Z világháború marcilu (4) #62

Újranézés után még inkább értetlenül állok azelőtt, hogy mi köze van ennek a filmnek az alapjául szolgáló könyvhöz? Mármint oké, hogy semmi, azt látom. Azt nem értem, hogyan történhetett. Ez olyan, mintha marcipántortát akartál volna csinálni, de végül rakottkrumpli lett belőle. Vagy mi? Nagyon érdekelne a folyamat, amely során az ötlettől eljutottak a végső forgatókönyvig.
By the way a film szórakoztató, de a könyv az egyik kedvenc regényem, szóval nyilván sajnálom - fasza kis kísérleti jellegű sorozatot lehetett volna belőle csinálni, minden epizódban más rendezővel, más stílusban, más szereplőkkel.

2020-10-28 10:35:05 Héraðið (2019) / Tejháború marcilu (3) #2

Túl sok izlandi filmet nem láttam még, de köztük van a Kosok, eléggé emlékeztet arra a film. A közeg tökugyanaz, a hangulat viszont sötétebb. Engem a fő bonyodalom, a konfliktus nem igazán hatott meg, hiába volt a szereplők számára fontos dolog, nem jött át a súlya.
Viszont meglepően megrázó és átélhető volt a férj halála utáni érzelmi állapot, a fájdalom, a gyász egész megnyilvánulása. Abszolút magamra tudtam vonatkoztatni, hogy én hogyan érezném magam 30 (vagy akár fél) év házasság után, ha elveszíteném a férjem, társam.

Platoon, egy sisakra írva:
"When I die bury me upside down so the world can kiss my ass".

Mondjuk nem kimondottan jellemez engem, de mégis olyan szép idézet! :D

Vasárnap reggel úgy keltem fel, hogy ezt a filmet most azonnal meg kell nézni! Erre meg is volt a lehetőség, kávéval, pizsiben így lehet feldobni egy borús vasárnapot.
Az érzelmi hatás nagyon erős volt végig, nevettem, dühöngtem, izgultam, a hányinger kerülgetett, a bíró miatt undorító erőszakos gondolataim támadtak (helló, csodás színészet!), a végén bőgtem. A történetet természetesen nem ismertem korábban, Sorkinhoz illően eleinte nem is voltam mindig képben azzal, hogy ki kicsoda, sok volt a név-emlegetés, de végülis nem rontotta az élményt, szépen tisztult a kép menet közben, épp annyira, amennyire kellett.

A megszállottság és az alávetettség filmje. Ahogyan én láttam.
Az első felében öncélúnak éreztem a meztelenséget, és még a tipikus európai problémám is előállt, nem mindig tudtam megkülönböztetni egymástól a japán arcokat. A sztori is a kelleténél homályosabb volt, engem zavarni szokott, amikor nem értem, mi zajlik. Aztán ahogy Sadán egyre jobban eluralkodott a megszállottság, a film is egyre jobb lett, és a pornográf jelenetek végre tartalommal töltődtek fel. Mert az egy dolog, hogy mindkét szereplő erotomán, de a tragédiát/drámát/történetet az adta, hogy Sada megszállottja lett szerelmének, a férfi pedig bármit megtett érte, feloldódott benne, gyakorlatilag megszűnt létezni. Ennek legfelsőbb foka volt a halála, majd megcsonkolása, következetesen épült az ide vezető út. Emlékezzünk, hogy már a film elején mondja, hogy a pénisze csak akkor pihenhet, amikor vizel - ebben érződött valami abból, hogy neki nem ugyanazok az igényei. A játékaik során mindig Sada teszi meg az első lépést az újabb "perverziók" felé, amikre egy fél pillantásnyi bizonytalanság után mindig követi őt a férfi, sőt, fokozza is azt, hogy boldoggá tegye. Gyakorlatilag egymást kergetik előre. Aztán emlékezetes számomra még a halála előtt, ahogy mondja, hogy nagyon fáradt. Valószínűleg teljesen felemésztette őt ez a közös élet, vágyja a halált, kivételesen saját maga igénye miatt is, nem csak amiatt, mert Sada vágyait már csak ez az utolsó "aktus" elégíti ki.

Ez a film minden, csak nem sablonos. Vicces, őszinte, tabudöntő, okos, válaszkereső... Abszolút nem vártam ekkora csodát!

Szénné izgultam, meg persze dühöngtem magam a filmen. Az ilyeneken mindig rámjön az okoskodás, de már megszoktam, így is tudom a saját helyén értékelni a műfajt. És ez egy üdítő egyede volt a zombifilmeknek. Jók voltak a zombik, tetszett a "mozgáskultúrájuk". Az időhúzás szokott az ilyen művekben leginkább az agyamra menni, amikor nem tudod, mennyi időd van az alagútban, mielőtt kiértek, és széttépnek a zombik, talán nem kéne leállni lelkizni, meg hasonlók.
A kislányt játszó Kim Su-an számomra egészen lenyűgöző alakítást nyújtott, egy-egy pillantása a felnőtt színészeknek is becsületére vált volna. És mindezt 10 évesen!

2020-09-19 18:18:26 Gerald's Game (2017) marcilu (4) #13

Jess szavait mondja vissza MM a tárgyaláson, felismeri a nőt, és azt mondja, amit a nő mondott, amikor látta őt éjjel. Hogy miért nem bántotta, az számomra sem egyértelmű. De talán a férj holtteste elég volt neki arra az éjszakára. Gondolom, talán csinált vele ezt-azt...
A kisebb vagy... mondat meg szimplán arra utalt, hogy nem fél már tőle, nem látja olyan félelmetesnek, hatalmasnak.

előzmény: DevilTakeU (#10)

Köszönöm szépen!

előzmény: oscarmániás (#13598)

A Lemming (2005) leírásából nem lehetne kivenni az ótvar nagy spoilert? Sejtésem szerint nem az első 20 percben történik a leírt fordulat, így eléggé hazavágja azok szórakozását, akik nem szeretik ismerni a cselekményt nézés előtt. Nekem már el van b*szva, de másnak még jól jöhet. Köszi!

2020-09-17 11:21:22 Lemming (2005) marcilu (?) #16

Figyelem! A leírásból nem lehetne kiszedni az ótvar nagy spoilert? Hacsak nem az első 20 percben történik a leírt esemény, nem látom értelmét, hogy belekerüljön. Köszi előre is, mások nevében is, nekem már el van b*szva.

Egyáltalán nem vagyok képben a kosárlabdával, életemben nem néztem közvetítést, halványan tudtam 1-2 dolgot a legnagyobb sztárokról, és iskolában tesiórán kosaraztam. Na, ez most megváltozott, sokat tanultam, ezért szeretek a legváltozatosabb témákról doksikat nézni. Nincs semmi különös a doksi szerkezetében, ritmusában. Archív felvételek és beszélő fejek az egész. De szórakoztató, sok érdekeset elmond, rendesen fel van építve, derék munka. Michael Jordan pályafutása, és 8 éve a Chicago Bullsnál. Megismerjük a vele együtt, és ellene dolgozókat, valamennyit a magánéletéből, a hírnévvel, sajtóval együtt járó körülményeket, nincsenek benne nagy leleplező pillanatok, ellentmondások. Látszik, hogy MJ jóváhagyása kellett minden filmkockához. De azért jó cucc.

Nem tudnám megmondani, melyik összetevő miatt, de bosszantóan unalmasnak, kiszámíthatónak, klasszikusan nézhetetlennek találtam. Önismétlő, túlnyújtott jelenetek voltak, és végülis a felétől már csak bele-belenéztem, hogy lássam, tudnak-e frissülni. Hát nem tudtak.

Most néztem újra zsenge korom első megtekintése után. A Ragyogó napfény után néztem közvetlenül, így elkerülhetetlen az összehasonlítás. Sokban, nagyon sokban különbözik egymástól a két történet, a két Ripley.
Sokkolóan nagyszerűnek találom bizonyos részeit. Amikor Tom eljátssza Dickie-nek az apját, konkrétan ugráltam a kanapén a gyönyörűségtől. Aztán a film végén együtt zokogtam Tommal, amiért meg kellett ölnie Petert. Ebben egyetértek bettivel, kristálytiszta számomra, hogy "kényszerűségből" ölte meg Petert, és valójában szerette őt. Persze vállalhatta volna a lebukást is, de az karakteridegen lett volna. Ez így volt tökéletes befejezés szerintem. Megrázó, pofont adó.

2020-07-21 09:52:54 Szindbád (1971) marcilu (2) #113

Moziban néztem tegnap. Menet közben állítólag a légzésemen, a türelmetlen sóhajtásaimból lehetett hallani, hogy "nem tetszik a rendszer". Folyamatosan próbáltam elhessegetni a negatív érzéseket, kerestem a szerethetőséget, a nagyszerűséget, a bármit a filmben, amit jónak tarthatok. Nem igazán sikerült. Aztán a moziból kijövet vártam a társam véleményét, hátha ő látta, amit én nem, aztán jöttem ide a kommentekért. Nem segített egyik sem. Krúdyt nem olvastam, nő vagyok, de nem hiszem, hogy ezek bármelyike oka annak (legalábbis nem lenne szabad, hogy oka legyen), hogy képtelen vagyok látni a film értékeit. Azt írják, hogy ez a nagybetűs élet, a nagybetűs szerelem. Én depressziót, céltalanságot, hamis ábrándokat, halálvágyat látok. Azt mondják, lírai film - sok jobbat láttam már, a líra számomra nem egyenlő a mondandó nélküliséggel, a történet nélküliséggel, az _ív_ nélküliséggel. Igen, az ív nagyon hiányzott nekem. Persze láttam és szerettem már olyan filmet is, amiben nem volt ív. Vagy ritmustalan volt, mint ez. A ritmustalanság is lehet jó. Itt valahogy az sem jó. Olyan, mintha néha akarna valamit mondani, aztán meggondolja magát. Kicsit se hús, se hal. Szindbád szerelmes lett volna? Kibe? Mindenkibe? Egyszer saját maga mondja, hogy sosem szeretett senkit, őt sem szerette soha senki. Való igaz, hogy a nők, akikből látunk időnként pár percet, nem az embert szerették, hanem a saját magukban róla kialakított képet. Ezt mindannyian átéltük. Ez a szerelem érzésébe való szerelmesség, nem az emberbe. Egyedül Majmunka szereti az embert. Éppen ezért az egyedüli értékelhető jelenetek számomra kettejük jelenetei. Főleg a lóvasutas történet. Akkor sikerült sóhajtozós elégedetlenségnél többet éreznem. Pedig még hatalmas elvárásaim sem voltak. A jelenetek ellentmondásosak, de nem derül ki számomra, hogy miért, hogy mi a célja az ellentmondásoknak. Valamit mondani akar, de nem értem, mit. És bár sokan értik, nem hiszem, hogy az, hogy én nem értem, azért lenne, mert "kevés" vagyok hozzá. Igazán szeretni mindig csak azokat a filmeket tudom, amik érzelmileg meg tudnak szólítani, de ettől függetlenül tudom értékelni azt is, amiben látom a nagyságot, a zsenialitást, a művészi értéket. Bár látnám ezeket... de nem.

2020-03-01 20:43:18 Swallow (2019) / Nyelés marcilu (5) #2

Horrorisztikusnak még véletlenül sem mondanám. Inkább a lélekkel foglalkozik a film, mint a nyelőcsővel. Van néha vér, meg pici műtétileg explicit jelenet, de egyáltalán nem felkavaró.

előzmény: Ubul (#1)

2020-01-12 08:09:43 Bombshell (2019) / Botrány marcilu (2) #11

Ez egy újságcikk volt. Ebben a formában semmi értelme nem volt filmet forgatni róla, kábé csak azok kedvéért, akik lusták olvasni. Viszont ennek megfelelő a filmművészeti értéke is. Néhol zavaros a sztori, túl sok háttérszálat akar megmutatni, de nem csinál velük semmi mást, csak mutatja őket. Próbálták néha az érzelmeket megjeleníteni, de abszolút nem tudott megszólítani (a Spotlighttal ellentétben - ott ugyanezt az érzelmek tették felejthetetlenné). A maszkok értelmére pedig nem tudok sehogy sem rájönni. Mi értelme elváltoztatni Nicole Kidmant egy másik gyönyörű nővé? De persze csak kicsit, így aztán látod Nicole Kidman arcát, ami mégsem Nicole Kidman arca (jó, persze ezt a plasztikának is köszönheti), és engem speciel csak kizökkentett ez az anomália.
Úgy érzem, elpazaroltak rengeteg pénzt, szuper színészeket, érdekes sztorit, a téma iránti figyelmet egy teljesen sótlan, érdektelen, mindenféle bátorságtól mentes filmre. Ritkán van lehetőség mélyen belemenni ebbe, foglalkozni a metoo árnyalataival, megszólítani azokat is, akik kritizálják a "mozgalmat", és ezt most sajnos csúnyán elpuskázták. Margot Robbie jelenetei mutathatták volna be az áldozat lelki tusáját, de nem ment a film elég mélyre ezen a szálon sem. Jó volt a szoknyafelhúzós jelenet, meg az is, hogy attól a pillanattól kezdve minden rezdülésében benne volt a trauma, de ez valahogy elsikkad a filmben.
(Elhatároztam, hogy soha többé nem megyek szinkronos vetítésre, most kivételt tettem a társaság miatt, de jó nagy hiba volt. Eredeti hangon lehet, hogy egy kicsit jobb a film, így viszont...)

2019-11-23 09:33:24 Sátántangó (1994) marcilu (5) #60

Rendesen izgultam, úgy vártam a vetítést, amire jegyet váltottam. Először egyedül ültem a negyedik sorban, levettem a cipőmet, beleolvadtam a székbe. Aztán a doki jeleneténél elment a hang, kellett vagy 10 perc, mire a mozi közönségében megérett a gondolat, hogy ez nem direkt történt. Váratlan szünet, kizökkenés. Mire visszaértem a szünetről, beültek elém és mellém is - rájöttek, hogy ezt a filmet közelről kell nézni. Félóránként simán átéltem a flowt, vagy meditatív állapotba kerültem, ami a film hossza miatt csodásan sokszor ismétlődhetett. Az olvasott véleményekkel ellentétben engem elsősorban a hangok ejtettek rabul, az első jelenet mosdóvizétől kezdve a sár cuppogásán át a lovak kopogásáig a tér kövén. Az órák ketyegése, az írógépek ricsaja, a kiskocsik kereke a kövön, a tangóharmonika, a macska panaszai, meg persze az eső és a szél. Látványilag a szemem előtt végbemenő hajnal és alkonyat volt felejthetetlen.
A mondanivaló, a történet, a humor nekem abszolút másodlagos az egészben. Csakis a hangok és képek hipnotikus hatása adta az élményt. Fantasztikus élményt. Élőszóban mondjuk nem fogalmaztam ilyen szofisztikáltan: Aztak*rva. Ennyi volt a véleményem.

"Valójában könnyen lehet, hogy nem is ez a film a hosszú, hanem az összes többi a rövid." - írta valaki pár kommenttel lejjebb, ez nagyon megtetszett.

2019-11-16 12:22:03 The Mule (2018) / A csempész marcilu (4) #16

Azért az utolsó előtti jelenetben elviccelni a börtönbe kerülését a lányát alakító lánya által, hogy "most már legalább mindig tudni fogjuk, hogy hol vagy" valami egészen csodálatos volt! Egy egész pontot ért.

2019-05-24 08:49:24 Wine Country (2019) / Borvidék marcilu (2) #1

Atyaég, ezek a netflix-filmek...
Vígjáték, fantasztikus komikák, de humor az nincs benne. És a dráma is förtelmesen elcsépelt. Meg a karakterek. A hely legalább gyönyörű, nem is gondoltam, hogy az USA-ban is van Toszkána.

2019-03-17 08:27:22 Apró mesék (2019) marcilu (3) #3

Nagyon jól indult, tetszett a háború utáni világunk rendhagyó szemszögű ábrázolása. Gondolok itt arra, hogy a főhős egy szélhámos. Gyönyörű volt az egész film látványvilágilag, az erdei ház kívülről-belülről, a városi- és falusi jelenetek, az arcok, a ruhák, tényleg minden. Jól állt neki az elején a lassú tempó, a kitartott jelenetek. Viszont valahol az erdei élet kezdetekor tempót kellett volna váltani, mert - legalábbis engem - kikészített a vontatottság. Sajnálom, nem tudom másként hívni ezt. Ültem a moziban, és kábé doboltam a lábammal a türelmetlenségtől, hogy "haladjuk már", "mondd már ki", "csináld már", satöbbi. (Ja, a mosogatás közbeni "szeretlek" kifejezetten röhejes volt.) Ráadásul olyan lépésekre kellett várni végtelenül sokat, amik borzasztóan kiszámíthatóak is voltak. Jó lehetett volna, de nem lett. Sajnos. De legalább szép volt.

2018-10-02 12:55:38 Se rokh (2018) / Három nő marcilu (1) #2

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ez a film nálam csúnyán beleállt a földbe.
Az én értelmezésem szerint volt ugyan üzenet, csak nem elég erős ahhoz, hogy érdemes legyen csak erről filmet készíteni. Vagy ha mégis, erősebb eszközöket kellett volna használni. A hosszú snittekkel jól indult, az első kettő jelenet tetszett is rettentően. Aztán unalmassá vált ugyanez az eszköz, a sok-sok gyaloglás csak arra volt jó, hogy bealudjak. És ha bealszom, az most nézhetetlen.

2017-12-02 15:53:45 Temple (2017) marcilu (1) #1

Atyaég, de rossz volt! Nem volt félelmetes, nem volt érdekes, nem voltak benne karakterek, történet, atmoszféra. Kidobott idő...

2016-01-07 10:15:59 Wild (2014) / Vadon marcilu (5) #19

Egy átlagos nő, aki időről-időre elgondolkozik azon, hogy jó úton halad-e az élete, aki kutatja, hogy tegnap, ma vagy holnap jó döntéseket hoz-e. Aki tudja, hogy a saját választásai irányítják az életét. Ahogy az anyja mondja: "Cheryl, if there's one thing I could teach you is how to find your best self. And when you do, how to hold onto it for dear life." Nem világmegváltó Cheryl története. Egy átlagos nő története arról, hogy ő hogyan békélt meg saját magával, a múltjával, akármijével. Ennek módja sem rendkívüli, de az eredmény a lényeg. Az, hogy mindannyiunk előtt ott a lehetőség, a jó módszert kell csak megtalálni, akár lejárjuk a lábunkat, akár meditálunk éjjel-nappal, akár terápiára járunk, satöbbi. Szerintem könnyű azonosulni ezzel. Nekem legalábbis.

A történet miatt zseniális nekem a film. A kivitelezés kiszolgálta a történetet, ennyi nekem ebben az esetben éppen elég. Bár egy igazi róka talán jobb lett volna... :)

Az igaz, hogy csak 4 részletben tudtuk végignézni, de ez egyáltalán nem a film hibája. Szerencsére messze vagyok még korban a szereplőktől, mégis számomra nagyon jól átjött mindenki története, vágyai, bánatai, bűnei, nehézségei... Ha belegondolok, ez akár egy nehéz dráma is lehetett volna. A koncepció viszont szerethető filmmé, feelgooddá tette a sztorit. Sok karakter volt magával ragadó, Maggie Smith és Dev Patel szerepeivel az élen...

2014-01-25 11:18:49 [Vapiti 2013] marcilu #121

Szeretem ezt a 10-s jelöltes módszert, igyekszem megnézni azokat a jelölteket, amiket még nem láttam, már ha egyébként is érdekelnek.

2013-08-30 19:39:16 Prometheus (2012) marcilu (3) #420

Én vagyok a ritka ember, aki nem látta az Alient (de mindjárt megnézem).
Nálam a Prometheus határeset a rossz és az elmegy között.
Egykori osztályfőnököm tette fel a klasszikus kérdést: "Hát odatennétek aranytányérban a szart?" Ridley Scott válasza pedig pont az, mint az osztálytársamé volt: "Oda hát!"
A középső réteg a legrosszabb tulajdonképpen. A mitológia érdekes, fantáziadús, a látvány és a színészi játék elsőosztályú, e kettő között pedig van egy ocsmány forgatókönyv, ostoba fordulatok, nem létező karakterek. És amiben az utóbbiak vannak, nem lehet jó film nálam.

Rockhajó! Szívemet melengető, imádnivaló...

Úgy látszik, sok volt a bor...

előzmény: TomPowell (#8)


A Djatlov-incidens nagy rajongójaként moziban akartam látni eme műremeket. Persze a tavalyi Csernobil film után nem vártam sokat, így kellemes meglepetés ért. Kellemes meglepetés ahhoz képest, amilyen borzalom lehetett volna. Hátborzongató volt egy fikciós filmben visszahallani az eredeti sztori részleteit, vicces volt, ahogy az amerikai színésznőcske küzdött az olyan orosz nevekkel, mint Zinajda Kolmogorova. Külön öröm volt, hogy nem kellett végig azon dühöngenem, hogy a nyomi szereplők a legrosszabb döntéseket hozva hullanak el. Ezt a sablon meglepően jól elkerülték.
Nem jó film. Az élvezhetőséghez kell, hogy az ember szeresse a sablonos, "B" kategóriás horror/thriller műfaját. Pluszt pedig az eredeti történet szeretete adhat. Ezért négyes.

2013-01-09 20:57:19 Magic Mike (2012) marcilu (3) #16

Nekem ez tipikusan hármas. Nem igazán tudom megfogalmazni, hogy milyen hibák voltak benne, csak azt érzem, hogy a történet hiányos volt. Mike és Brooke karaktere, a köztük lévő dinamika jó és érdekes volt, de Adam vagy túl súlytalan volt, vagy csak nagyon rosszul játszotta a színész. A lényeg, hogy valahol az ő karakterénél/történeténél romlott el számomra a film. Túl langyos talán. Vagy lett volna könnyedebb, vagy komolyabb. Meg aztán a befejezés is kidolgozatlan volt szerintem...

Channing Tatum nagyon jól mozog, McConaughey pedig tökéletes. De ennyi nem elég. :(

A film a Justified című sorozat párja, hasonló népek között, csak depressziósabb atmoszférában játszódik.

2012-01-04 22:18:56 Jane Eyre (2011) marcilu (5) #5

Ó, ez a történet! A legszebb szerelem, amit valaha írtak... Én még nem láttam rossz feldolgozást belőle (eddig 3), ami nem tudom, minek köszönhető, de én borzasztóan hálás vagyok érte.
Izzott a levegő Fassbender és Wasikowska között. St.John is jó volt, bár a figuráját átgyúrták. Judi Dench kicsit túl öreg volt Mrs. Fairfaxnek (nem mitha számítana), és Miss Ingram csúnyább volt Jane-nél (nem mintha számítana)...

2011-11-27 11:16:38 The Reader (2008) / A felolvasó marcilu (5) #78

Szomorúan olvastam a kommenteket, meglepődtem a véleményeken. Nyilván nem azon, hogy másnak nem tetszik az, ami nekem igen (ostobaság lenne ezen rágódni), inkább azon, hogy olyan hibákat (is) rónak fel ennek a filmnek, amik nincsenek benne. A jellemábrázolás számomra nagyon kifejező volt, végig átéreztem Michael és Hanna motivációit is. Az, hogy a szereplők máshogy döntenek adott helyzetben, mint a néző tenné, szerintem igen gyakori jelenség. Személy szerint szeretem az olyan filmeket, amikben meg tudják velem értetni, hogy miért van ráció a "másféle" döntésben. Nyilván eszement dolognak tűnik, hogy Hanna nagyobb szégyennek érzi az analfabétizmusát, mint a 300 nő megölését, nekem mégis hiteles volt. Michael elsősorban azért nem leplezte le, mert tiszteletben tartotta Hanna döntését, továbbá azért sem, mert ő maga is elítélte a tetteit, és még néhány oka érzékeltetve volt a filmben.
Néhányan hiányolnak dolgokat filmből, pl. hogy Hanna és Michael nem evett-ivott, vagy hogy a felolvasás hátterére nem kérdezett rá a bíróság. Ilyen esetekben csak az jut eszembe, hogy azt sem láttuk, ahogy vécére járnak, azt sem láttuk, ahogy Hannát elfogják, azt sem, hogy lóg a kötélről, mégis feltételezzük, hogy megtörtént, anélkül, hogy a történetet befolyásolta volna a milyensége. Nem?

Hogy a saját véleményemet is írjam: Lassú folyása, kevés párbeszéde ellenére végig fenntartotta az érdeklődésemet a film. Lehet, hogy jót tett a meglepetés is, amit a történet hordozott, tényleg csak annyit tudtam a filmről, hogy Kate Winsletnek ágyban hemperegve fel fog olvasni egy fiú. Tetszett, hogy hosszabban kibontották a végét, bár én lehet, hogy a zsidó nő helyett inkább a lánynak vallottam volna be a történteket (mármint ezt mutattam volna a filmben). A holokauszt utózöngéit szerintem a fiú/férfi sokkal jobban átadta, mint ez a sznob nő. Sőt, még a joghallgató csoporttárs is, aki leordította őt az előadóteremben.

2011-08-23 17:47:22 Taken (2008) / Elrabolva marcilu (3) #85

A film nekem csak egy érdektelen hármas, de az elrablós jelenet valami borzasztóan jó. Elrgadtatott szavakat kéne most halmoznom, de fölösleges lenne, mert a feszültség a jelenetben leírhatatlan. Kár, hogy a maradék utána csalódást okozott.

2011-02-02 21:24:00 Whip It (2009) / Hajrá, Bliss! marcilu (5) #11

Olyan jó volt! Nem gondolom, hogy nagy filmművészeti alkotás lett volna. Nem. De pont ezt a fajta könnyed, ártatlan szórakozást nem kaptam meg nagyon régóta filmtől. Érzem ugyanakkor, hogy 10 nézőből én lennék az egyetlen, akiből ezt kiváltja. Furcsa is volt egyébként, volt valami esetlenség, ritmustalanság benne, gondolom Drew Barrymore rendezői ügyetlensége lehetett. De nálam ez is plusz pont a filmnek, úgy éreztem, hogy valami igazán egyéni művet nézek. (A sztori tipikussága ellenére.)

Negatívum: Csürkészek? Komolyan?
Pozitívum: Jimmy Fallon és Zoe Bell, a legkellemesebb szereplői meglepetést egy kaszkadőr meg egy műsorvezető hozta. Ez jó...

2010-09-27 18:49:26 Frozen (2010) / Fagyhatár marcilu (4) #3

A plakátszöveggel én is csak egyetérteni tudok. Engem elég rendesen gyomorszájon vágott a film, és ha egyedül nézem, egész biztos félbehagyom a lábtörések és a farkasüvöltések magasságában. Épp ezért osztályoztam 4-re, mert a szándékolt hatást elérte nálam, de nekem ebben nem sok örömem telt.

2010-07-26 12:20:15 Changeling (2008) / Elcserélt életek marcilu (4) #57

Szeretem Eastwoodot, szeretem, ha celebszínészek megmutatják, hogy játszani is tudnak, szeretem a valós történeteket, szeretem a 20-as éveket, ez mégsem működött nekem eléggé.
Az egyetlen, de túlságosan nagy problémám a film darabossága. Nehezemre esik egy egységként gondolni erre a 3(?) órára, mert nem eléggé folyamatos a történet. Megfogalmazni sem tudom normálisan, csak érzem, hogy nem jó így.
Végül értelmes hozzászólást sem tudok írni...

2010-07-09 08:20:31 The Kid (2000) / A kölyök marcilu (4) #2

Én szerettem ezt a filmet, aranyos... Willis meglepően hiteles a sótlan, férfiatlan, embertelen Russ szerepében (John McClane egy pillanatra sem jut az ember eszébe, ezt a pasast nézve).
Á, nem is jó szó az, hogy aranyos. Nem cukiskodik, nem émelyíti a nézőt, számomra valahogy igenis igazinak tűnnek a karakterek. Egyedül Emily Mortimer "túl édes", de a holdnézegetős jelenetben ezért meg is kapja megérdemelt büntetését. Régen láttam, de kellemes emlék, ha eszembe jut...

Mi a fene volt ez? Tényleg, az ötlet remek, a főszereplő karizmatikus "b" kategóriás, és jól hozzák a feszültséget a nő szereplők rémült arcai, a telefonhívások... Ezzel pedig vége is. Teljes értelmetlenségbe fordul a film, és végül már olyan értelmetlen, mintha pont ez lenne a célja.

Összesen 2 emlékezetes momentum van a filmben: Nicole Kidman hamvassága (még női szemnek is jól esik) és a nagy "rohanás" a végén. Minden egyéb - Tom Cruise-t is beleértve - ostobácska.

Nagyon jó film, dráma, irónia, sorsszerű találkozások uralják. Remek párbeszédek vannak benne, gyorsan elröppen a játékidő. Abszolút nézésre érdemes...
(A magyar cím gusztustalan, egyáltalán nem illik a film hangulatához.)

Bocsánat, hogy beleszólok egy - talán már lefutott - eszmecserébe, de fontosnak tartom megjegyezni, hogy Francesca a filmben - szerintem - éppenhogy nem számít arra, hogy ha Robertért elhagyná a családját, örök boldogságra számíthat. Ismeri az emberi természetet, és feltételezi, hogy egy ekkora horderejű döntés megváltoztatná a szerelmüket is, megmérgezné azt. Szerintem ez a döntésének kulcsa. Annak terhe, hogy az ő boldogságuk árán megsebezné a férjét és a gyerekeit, nem hagyná őt nyugodni. Szerintem egy végtelenül józan döntést hoz meg. Biztosan van erre egy találó mondás, most saját szavaimmal fogalmazom meg: Azért, hogy valami igazán a tiéd lehessen, el kell engedned.
(Egyik kedvenc filmem.)

előzmény: bali113 (#18)