marcilu

Tegnap fejeztem be a minit, és nem tudok mit kezdeni Amanda Seyfried játékával. Tudom, hogy Emmyt kapott az alakításért, minden kritikában, véleményben azt olvasom, hogy fergeteges, én meg szenvedtem tőle. Néztem videókat Elizabeth-ről is, hogy hátha tényleg ilyen volt, de nem láttam, amit kerestem. Oké, maradok kisebbségben a véleményemmel, de muszáj volt leírnom.

A férjemmnek nagyon tetszett, ezért nem tehettem meg, hogy a film közben azon puffogjak, hogy "miezaszar", és utána felsoroljam a rohadt hosszú listát az idegesítő, irreális dolgokról. Engedjétek meg, hogy most megtegyem, aki szereti a filmet, és nem akarja ezt látni, tényleg ne olvassa.
Lemészároljuk a rendőrörsöt, hogy a fiú kiszabaduljon, hogy tovább vadászhassunk rá? De mi van, ha megint elkapják a zsaruk, és olyan helyre viszik, ahol már nem férek hozzá?
2 órán keresztül hasítanak az országúton, tucatnyi benzinkút, pihenő mellett haladnak el, de sehol egy település? Akkor a rendőrök hogy bukkannak fel 5 percen belül lépten-nyomon?
Amikor a kamionban arcoskodik egymással a két főhős, a rendőrök miért nem szabadítják ki a lányt? Pszichopatánk nyilvánvalóan nem figyel.
Lentebb már írták a pisztollyal oda se nézve lelőtt helikoptert, az ok nélkül megprördülő rendőrautót.
A végső leszámolásnál varázsütésre nem indul a motorikusan teljesen ép autó, majd miután Hauer szétlőtte a motorháztetőt, mégis beindul. #facepalm
További apróságokkal nem jövök, elismerem, hogy az ilyesmit el kellene engedni. Viszont egy kihagyott ziccer is van a filmben, ami, ha megtörtént volna, megbocsáthatóbbá tette volna a hibákat: Amikor Jim ráfogja a fegyvert a századosra, mondván, hogy el kell kapnia Johnt, vártam, hogy olyan irányba induljunk, hogy átveszi a stafétát, ő is ilyen állattá válik, belőle lesz az országúti fantom. Ezzel a köztük lévő speciális kapocsnak is több értelme lenne. Kár, hogy nem erre vitték a sztorit.

Olvasom az egyik kritikát, és meglepődve látom, hogy az írójának nem áll össze a történet. A film lassúsága, vagy nem is tudom, minek nevezzem, ritmusa, elbeszélésmódja számomra tökéletesen megalapozott annak, hogy minden egyes mondatra, gesztusra figyelni tudjak. Számomra egyértelmű, hogy mi történt korábban ezzel a családdal, hogy milyen az apa (szerintem nárcisztikus), mi teszi boldoggá az anyát (a trágyalapátolás). A vége lett elrontva számomra, reményt mutatott a film, ami szerintem nincs számukra, az apa nem fog megváltozni.

Ejj, de kár. De köszönöm az infót!

Egy ajánlással jövök, az egyetlen olyan jelöltemmel, ami (aki) kevesebb eséllyel indul, de fontosnak érzem, hogy továbbjusson. Jordán Tamás Az unokában felejthetetlen alakítást hozott a nagyjelenetében, nagyon szeretném, ha legalább a második fordulóba bejutna, arról álmodni sem merek, hogy meg is nyerje...

A főfiúnál annyira túltolták a szexiség-métert, hogy az már egészen obszcén.

Annnnyira rossz volt! Amikor a félelmetesnek szánt jelenet utáni vágóképen a kórház épületét mutatják, és megjegyezzük, hogy "jó kis brutalista építészet", az sokat elárul arról, mennyire sikerült a film hatása alá kerülnünk. Olcsó jumpscare-ek, kiábrándító karakterek, vontatott cselekmény. A legnagyobb mélypont számomra az volt, amikor a döglött macska látványa mellett nem bíznak abban, hogy az ostoba néző rájön, hogy az ötvenszer emlegetett, eltűnt macskáról van szó, ezért még meg is mutatják közelről a névtáblát a nyakörvén.
A trauma-öngyilkosság összefüggés horrorként való feldolgozása amúgy isteni ötlet, de a megvalósítás kiábrándítóan semmilyen. Az első áldozatot alakító színésznő munkája kiváló, viszont a főhősnél nem tudom eldönteni, hogy a játéka, vagy a forgatókönyv miatt hiányzott később az igazi, zsigeri rettegés a karakterből. A szólongat a rém a gardróbszobából, de én hátat fordítok neki, és alszom jelenet miatt az utóbbira gyanakszom.

Hozzátartozik, hogy nem néztem ki a filmből azt, hogy figyelnének arra, hogy füstölik-e a húst, viszont az én megoldásom ad egy célt a film eleji egyébként full céltalan füstölőházas ijesztgetésnek. De a többi magyarázat is jól hangzik. :)

Két kérdésedre szerintem van megfejtésem, hogy jó-e, az már nem biztos.

Nem engedte el Anya Taylor-Joyt szerintem, mert a hús a füstölőből "éretlenül" került ki, és erre a hajón a burgert majszolgatva a lány is rájön. Ételmérgezésben, fájdalmak közepette fog meghalni.
Az asszisztens lánytól azért kérdezi, hogy volt-e diákhitele, mert ha lett volna, akkor legalább az anyagi kényszer mentségül szolgált volna arra, hogy elvesztegeti az életét, képességeit egy ilyen ocsmány munkára.

Protest-ötöst adtam a filmnek, látva a rossz pontszámát.
Nagyon lekötött végig a Fekete telefon, az elején a főhősök bemutatásától kezdve a szabadulószobás jellegű fő részéig, a kis nüanszokon át. Megrázó volt számomra az erőszak megjelenítése a filmben, amikor az apa elverte a kislányt, rendesen felkavaró volt, nem emlékszem, hogy ilyet valaha láttam volna filmen így, ilyen hitelesen. A gyerekek közötti verekedések is meglepően valósak, durvák voltak. És ezt ellensúlyozandó a szép pillanatok is működtek, a testvérek kapcsolata, a vagány fiú és Finney barátsága, majd a film végén az a bizonyos telefonhívás, ami persze kiszámítható volt, mégis a hibátlan kivitelezés miatt én nem tudnék rosszat mondani rá, sőt. Épp a napokban játszom egy olyan mobilos játékkal, ami szabadulószobás elven működik, így a filmben megjelenő "kis feladványok" jellegű szál pont azt a részét birizgálta az agyamnak, amit most amúgy is szeretek birizgáltatni. Nekem nem hiányzott, hogy többet megtudjak a gyilkosról, ez a film nem róla szólt, meg aztán még a valóságban sincs minden gyilkosnak érdekes "eredettörténete", szimplán csak gonosz, szadista, bolond, stb. Még pár vicc is belefért, jó viccek. A férjem megjegyezte, hogy Finney túl bátor volt a nehéz helyzetében, de a film még erre is adott választ: egyrészt a bántalmazó apa mellett megerősödött, másrészt a barátja is említi róla, hogy bátor fiú, nem fél a pofonoktól.

Nem volt világmegváltó film, de egy történetet jól kidolgozott, hiba nélkül végigvitt, volt benne lélek, feszültség, hangulat, és ezt nagyon-nagyon kevés film mondhatja el magáról. Ez volt az utolsó filmem 2022-ben, és bárcsak több ilyen élményem lett volna.