marcilu

A facebook cégcsoport új neve. :)
Na jó, nem. Én arra szoktam használni, ha valami áthallásos, van egy erős szimbolikus tartalma, és leginkább a nézőre, a valóságra reflektál, áttöri a 4. falat, vagy épp ellenkezőleg, valami transzcendens vonatkozása van.

Az, hogy önmagának remake-je lett a film, nyilván kritikán aluli dolog. Ugyanakkor nem tudom elengedni a gondolatot, hogy ez rendkívül meta dolog lett, a saját elkészítésének körülményeit is vászonra viszi, hollywood sötét oldalát, a társadalom változását 20 évvel ezelőtthöz képest, és azt valami különösen izgalmas, fura módon teszi. Épp ezért nem tudok haragudni az első mondatomban leírtak, és a számomra örökké érdektelen akciójelenetek miatt (az lett volna csak igazán merész, ha teljesen akciójelenet-mentesen készül el a film!). És ahogy lentebb is írta valaki, a Sense8 reunion megédesítette az egészet.

Oké, nyilván nem én vagyok a célközönség, de ez az állandó "kemények és lazák vagyunk" beszédstíl miért kell bele? Annyira életszerűtlen, és kizökkentő, hogy _folyamatosan_ így beszélnek.

No, én nem szoktam itt hozzájárulni a közösségi élményhez, de a tavalyi évem moziilag elég erős volt, több filmtől rendesen padlóztam (nem lényeg ebből a szempontból, hogy objektíve filmművészetileg jók voltak-e, az érzelmi hatás mindent vitt), és azt hiszem, majdnem mindent láttam, ami most labdába rúghat. Na, és ezért írok. Szegény Supernova, és szegény Stanley Tucci miatt. Legutóbbi ránézésem szerint 27-en látták innen a filmet, attól tartok, ez nem bejutási küszöb. De remélem, sikerül berugdalnunk párunknak, és a második forduló előtt, aki teheti, megnézi a filmet. És főleg Stanley Tuccit benne. :)

Jó a küldetése a filmnek, jók a színészek, de ennyi. Nem látom a filmművészeti, vagy akár a szórakoztató értékét túl nagynak. Bár többször hangosan nevettem, vagy hüledeztem, még így is sokszor éreztem a kihagyott ziccerek helyét, az önismétlést, a túlhúzást, az üresjáratot. Igazi netflixes steril, tűéles, túl színes képi világa pedig végképp elidegenített. Sem a hármast, sem a négyest nem tudom jó szívvel adni neki, annyira tökéletesen a kettő között van.

Gondoltam, nézek egy jó stand-upot így karácsony egyik estéjén. Hát, ez nem az volt. (Oké, én voltam felkészületlen,) Elvileg mindenhol komédiának címkézik, én nagyon keveset nevettem, ellenben pokoljárást láttam, mélységet, cinizmust, társadalomkritikát, és még folytathatnám elcsépelt szavakkal, mert már a szavak használatát is modorosnak érzem, ez a film mindent kifordít önmagából, a szavak súlyosságát és könnyedségét megfordítja, majd újra vissza, véresen komoly, majd téged tesz pellengérre, amiért komolyan veszed. Vagy mi. Nem tudom, mi ez, de a srác egyértelműen zseni, akármerről nézem.

Fantasztikus film, egyetlen bajom van vele, és ez ilyen "túl sok filmet láttam már" betegség talán: az elején és közepén adott gyomrosok után nem jött a katarzis, sőt, a mamámat akarom jelenetben még ki is zökkentem, mintha a film nem készített volna fel rá megfelelően. Irigylem azokat, akiknek a vége is működött.

Gyönyörűek az "akció"jelenetek. Ahogy néztem, beleborzongtam, hogy mit érezhetett a korabeli mozinéző a lenyűgöző, szédítő mélységeket mutató sziklás, és a sordó vízi jelenetek láttán. Korabeli akcióvígjáték, és annak bizony kiváló. A karakterek épp olyan mélyek, a konfliktusok éppolyan életszerűek mint egy mai Takenben, Bad Boysban.

Szeretem a zombis filmeket, az otthon fogságában ötlet is jó, azonban a forgatókönyv/cselekmény, karakterrajz, színészi játék mind csapnivaló.

A feldolgozott esemény önmagában érdekes, megrázó, érdemes elolvasni a wikipedia oldalát (2008 K2 disaster), szerintem az kábé nagyobb élmény is, mint a film. Rettentő szerencsétlenül szerkesztett doksi ez, a sok szereplőt nem lehet követni, ki kicsoda. A helyszínek, az események közti ugrálás zavaros. Behozzák a K2 első meghódításáról szóló történetszálat is, az analógia remek, jó ötlet volt használni, de annak is ócska a kivitelezése.