marcilu

Újranézés után még inkább értetlenül állok azelőtt, hogy mi köze van ennek a filmnek az alapjául szolgáló könyvhöz? Mármint oké, hogy semmi, azt látom. Azt nem értem, hogyan történhetett. Ez olyan, mintha marcipántortát akartál volna csinálni, de végül rakottkrumpli lett belőle. Vagy mi? Nagyon érdekelne a folyamat, amely során az ötlettől eljutottak a végső forgatókönyvig.
By the way a film szórakoztató, de a könyv az egyik kedvenc regényem, szóval nyilván sajnálom - fasza kis kísérleti jellegű sorozatot lehetett volna belőle csinálni, minden epizódban más rendezővel, más stílusban, más szereplőkkel.

Túl sok izlandi filmet nem láttam még, de köztük van a Kosok, eléggé emlékeztet arra a film. A közeg tökugyanaz, a hangulat viszont sötétebb. Engem a fő bonyodalom, a konfliktus nem igazán hatott meg, hiába volt a szereplők számára fontos dolog, nem jött át a súlya.
Viszont meglepően megrázó és átélhető volt a férj halála utáni érzelmi állapot, a fájdalom, a gyász egész megnyilvánulása. Abszolút magamra tudtam vonatkoztatni, hogy én hogyan érezném magam 30 (vagy akár fél) év házasság után, ha elveszíteném a férjem, társam.

Platoon, egy sisakra írva:
"When I die bury me upside down so the world can kiss my ass".

Mondjuk nem kimondottan jellemez engem, de mégis olyan szép idézet! :D

Vasárnap reggel úgy keltem fel, hogy ezt a filmet most azonnal meg kell nézni! Erre meg is volt a lehetőség, kávéval, pizsiben így lehet feldobni egy borús vasárnapot.
Az érzelmi hatás nagyon erős volt végig, nevettem, dühöngtem, izgultam, a hányinger kerülgetett, a bíró miatt undorító erőszakos gondolataim támadtak (helló, csodás színészet!), a végén bőgtem. A történetet természetesen nem ismertem korábban, Sorkinhoz illően eleinte nem is voltam mindig képben azzal, hogy ki kicsoda, sok volt a név-emlegetés, de végülis nem rontotta az élményt, szépen tisztult a kép menet közben, épp annyira, amennyire kellett.

A megszállottság és az alávetettség filmje. Ahogyan én láttam.
Az első felében öncélúnak éreztem a meztelenséget, és még a tipikus európai problémám is előállt, nem mindig tudtam megkülönböztetni egymástól a japán arcokat. A sztori is a kelleténél homályosabb volt, engem zavarni szokott, amikor nem értem, mi zajlik. Aztán ahogy Sadán egyre jobban eluralkodott a megszállottság, a film is egyre jobb lett, és a pornográf jelenetek végre tartalommal töltődtek fel. Mert az egy dolog, hogy mindkét szereplő erotomán, de a tragédiát/drámát/történetet az adta, hogy Sada megszállottja lett szerelmének, a férfi pedig bármit megtett érte, feloldódott benne, gyakorlatilag megszűnt létezni. Ennek legfelsőbb foka volt a halála, majd megcsonkolása, következetesen épült az ide vezető út. Emlékezzünk, hogy már a film elején mondja, hogy a pénisze csak akkor pihenhet, amikor vizel - ebben érződött valami abból, hogy neki nem ugyanazok az igényei. A játékaik során mindig Sada teszi meg az első lépést az újabb "perverziók" felé, amikre egy fél pillantásnyi bizonytalanság után mindig követi őt a férfi, sőt, fokozza is azt, hogy boldoggá tegye. Gyakorlatilag egymást kergetik előre. Aztán emlékezetes számomra még a halála előtt, ahogy mondja, hogy nagyon fáradt. Valószínűleg teljesen felemésztette őt ez a közös élet, vágyja a halált, kivételesen saját maga igénye miatt is, nem csak amiatt, mert Sada vágyait már csak ez az utolsó "aktus" elégíti ki.

Ez a film minden, csak nem sablonos. Vicces, őszinte, tabudöntő, okos, válaszkereső... Abszolút nem vártam ekkora csodát!

Szénné izgultam, meg persze dühöngtem magam a filmen. Az ilyeneken mindig rámjön az okoskodás, de már megszoktam, így is tudom a saját helyén értékelni a műfajt. És ez egy üdítő egyede volt a zombifilmeknek. Jók voltak a zombik, tetszett a "mozgáskultúrájuk". Az időhúzás szokott az ilyen művekben leginkább az agyamra menni, amikor nem tudod, mennyi időd van az alagútban, mielőtt kiértek, és széttépnek a zombik, talán nem kéne leállni lelkizni, meg hasonlók.
A kislányt játszó Kim Su-an számomra egészen lenyűgöző alakítást nyújtott, egy-egy pillantása a felnőtt színészeknek is becsületére vált volna. És mindezt 10 évesen!

Jess szavait mondja vissza MM a tárgyaláson, felismeri a nőt, és azt mondja, amit a nő mondott, amikor látta őt éjjel. Hogy miért nem bántotta, az számomra sem egyértelmű. De talán a férj holtteste elég volt neki arra az éjszakára. Gondolom, talán csinált vele ezt-azt...
A kisebb vagy... mondat meg szimplán arra utalt, hogy nem fél már tőle, nem látja olyan félelmetesnek, hatalmasnak.

Köszönöm szépen!

A Lemming (2005) leírásából nem lehetne kivenni az ótvar nagy spoilert? Sejtésem szerint nem az első 20 percben történik a leírt fordulat, így eléggé hazavágja azok szórakozását, akik nem szeretik ismerni a cselekményt nézés előtt. Nekem már el van b*szva, de másnak még jól jöhet. Köszi!