marcilu

Atyaég, de rossz volt! Nem volt félelmetes, nem volt érdekes, nem voltak benne karakterek, történet, atmoszféra. Kidobott idő...

Egy átlagos nő, aki időről-időre elgondolkozik azon, hogy jó úton halad-e az élete, aki kutatja, hogy tegnap, ma vagy holnap jó döntéseket hoz-e. Aki tudja, hogy a saját választásai irányítják az életét. Ahogy az anyja mondja: "Cheryl, if there's one thing I could teach you is how to find your best self. And when you do, how to hold onto it for dear life." Nem világmegváltó Cheryl története. Egy átlagos nő története arról, hogy ő hogyan békélt meg saját magával, a múltjával, akármijével. Ennek módja sem rendkívüli, de az eredmény a lényeg. Az, hogy mindannyiunk előtt ott a lehetőség, a jó módszert kell csak megtalálni, akár lejárjuk a lábunkat, akár meditálunk éjjel-nappal, akár terápiára járunk, satöbbi. Szerintem könnyű azonosulni ezzel. Nekem legalábbis.

A történet miatt zseniális nekem a film. A kivitelezés kiszolgálta a történetet, ennyi nekem ebben az esetben éppen elég. Bár egy igazi róka talán jobb lett volna... :)

Az igaz, hogy csak 4 részletben tudtuk végignézni, de ez egyáltalán nem a film hibája. Szerencsére messze vagyok még korban a szereplőktől, mégis számomra nagyon jól átjött mindenki története, vágyai, bánatai, bűnei, nehézségei... Ha belegondolok, ez akár egy nehéz dráma is lehetett volna. A koncepció viszont szerethető filmmé, feelgooddá tette a sztorit. Sok karakter volt magával ragadó, Maggie Smith és Dev Patel szerepeivel az élen...

Szeretem ezt a 10-s jelöltes módszert, igyekszem megnézni azokat a jelölteket, amiket még nem láttam, már ha egyébként is érdekelnek.

Én vagyok a ritka ember, aki nem látta az Alient (de mindjárt megnézem).
Nálam a Prometheus határeset a rossz és az elmegy között.
Egykori osztályfőnököm tette fel a klasszikus kérdést: "Hát odatennétek aranytányérban a szart?" Ridley Scott válasza pedig pont az, mint az osztálytársamé volt: "Oda hát!"
A középső réteg a legrosszabb tulajdonképpen. A mitológia érdekes, fantáziadús, a látvány és a színészi játék elsőosztályú, e kettő között pedig van egy ocsmány forgatókönyv, ostoba fordulatok, nem létező karakterek. És amiben az utóbbiak vannak, nem lehet jó film nálam.

Rockhajó! Szívemet melengető, imádnivaló...

Úgy látszik, sok volt a bor...

A Djatlov-incidens nagy rajongójaként moziban akartam látni eme műremeket. Persze a tavalyi Csernobil film után nem vártam sokat, így kellemes meglepetés ért. Kellemes meglepetés ahhoz képest, amilyen borzalom lehetett volna. Hátborzongató volt egy fikciós filmben visszahallani az eredeti sztori részleteit, vicces volt, ahogy az amerikai színésznőcske küzdött az olyan orosz nevekkel, mint Zinajda Kolmogorova. Külön öröm volt, hogy nem kellett végig azon dühöngenem, hogy a nyomi szereplők a legrosszabb döntéseket hozva hullanak el. Ezt a sablon meglepően jól elkerülték.
Nem jó film. Az élvezhetőséghez kell, hogy az ember szeresse a sablonos, "B" kategóriás horror/thriller műfaját. Pluszt pedig az eredeti történet szeretete adhat. Ezért négyes.

Nekem ez tipikusan hármas. Nem igazán tudom megfogalmazni, hogy milyen hibák voltak benne, csak azt érzem, hogy a történet hiányos volt. Mike és Brooke karaktere, a köztük lévő dinamika jó és érdekes volt, de Adam vagy túl súlytalan volt, vagy csak nagyon rosszul játszotta a színész. A lényeg, hogy valahol az ő karakterénél/történeténél romlott el számomra a film. Túl langyos talán. Vagy lett volna könnyedebb, vagy komolyabb. Meg aztán a befejezés is kidolgozatlan volt szerintem...

Channing Tatum nagyon jól mozog, McConaughey pedig tökéletes. De ennyi nem elég. :(

A film a Justified című sorozat párja, hasonló népek között, csak depressziósabb atmoszférában játszódik.