Tapasztalat: 2378 film
Kompetencia: 58 film
Súly: 3828
Regisztráció: 2010. április 6. (13 év, 11 hónap)
Kedvencnek jelölték: 10 user
Bemutatkozás
Sorban nézem az "1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz" filmjeit, jó lassan.
A 3 kedvenc filmem évek óta, nem meghatározott sorrendben: A szív hídjai, Rockhajó, Sátántangó
Kedvencek
Rendezők: Akira Kurosawa, Alfred Hitchcock, Ang Lee, Quentin Tarantino, Richard Curtis, Roman Polański, Woody Allen
Színészek: Bruce Greenwood, Colin Farrell, David Tennant (I), Döbrösi Laura, Emma Thompson, Ewan McGregor, Frances McDormand, Helena Bonham Carter, Idris Elba, Jessie Buckley, John Goodman, Joseph Gordon-Levitt, Laura Dern, Lee Marvin, Mácsai Pál, Maggie Gyllenhaal, Maggie Smith, Mary-Louise Parker, Olivia Colman, Philip Seymour Hoffman, Robert Pattinson, Sam Rockwell, Sanada Hiroyuki, Sigourney Weaver, Steve McQueen, Tilda Swinton, Toni Collette
Műfajok: dokumentumfilm, dráma
Országok: amerikai, angol, dán, francia, izlandi, japán, magyar, svéd
Korszakok: 1970-79, 1990-99
Demográfiai adatok
Nem:
nő
Születési év:
1983
Lakhely: nem publikus
Legutóbbi szavazatok
Film | Szavazat | Mikor | Átlag |
---|---|---|---|
The Crucible A salemi boszorkányok |
4 | 2024-03-04 | 3,7 (157) |
Ryû to sobakasu no hime Belle: A sárkány és a szeplős hercegnő |
4 | 2024-02-26 | 3,8 (40) |
Valami madarak |
5 | 2024-02-25 | 3,7 (19) |
Navalny Navalnij |
5 | 2024-02-25 | 4,0 (62) |
Hiroshima mon amour Szerelmem, Hirosima |
3 | 2024-02-25 | 4,2 (174) |
Marnie |
4 | 2024-02-23 | 4,0 (260) |
As bestas Szörnyetegek |
4 | 2024-02-19 | 4,1 (98) |
Háromezer számozott darab |
4 | 2024-02-18 | 3,9 (56) |
Neljä pientä aikuista Négy kicsi felnőtt |
4 | 2024-02-16 | ? (3) |
Meg 2: The Trench Meg 2.: Az árok |
1 | 2024-02-13 | 2,1 (108) |
Legutóbbi kommentek
Sok történetszálat, sok szereplőt használ a film, egy kicsit túl sokat is. Szuzu, anyja, apja, legjobb barátja, segítője, az iskola legmenőbb fiú és lány karaktere, a kórus, a fura srác, és ezek még csak a való világban megjelenő szereplők, és a hozzájuk tartozó történetek. A virtuális valóságban megjelenik a Szépség és a Szörnyeteg, a névtelen kommentelők hordái, a kegyetlen moderátorok, aprócska tündérek, és a film legvégén, kicsit a semmiből a legerősebb szál, a családon belüli erőszak, és annak kapcsán az üdítő változtatás: a lány menti meg a fiút. Szerintem egy kicsit kevesebb több lett volna.
Nevettem, sírtam, és amikor elhangzott a film címe, megszakadt a szívem.
Jól indult, tetszett a az első "fejezet", aztán annak az álomszerűségéből felébredve a szereplők reggele. Tetszett az elbeszélt történet Nevers városából, a nő múltjából, az erő, amivel ez az életére hatott. Imádtam, hogy mi lett voltaképpen a férfi szerepe a nő életében - ha jól értettem, és később ezt esetleg nem másította meg a film. Viszont sokminden nagyon nem tetszett. Volt egy érthetetlen pofon. Kevés volt számomra a férfi története, hiányzott számomra a filmből a férfi valósága. Ha meg azt akarták, hogy ő csak egy báb legyen, a nő történetének eszköze, akkor az ment félre, mert igenis törődni kezdtem vele, szerettem volna jobban megismerni az ő tragédiáját is. És sajnos a sok furcsa sétálás, elszakadás, újra találkozás, látványos szenvedés, költői kép, allegória túlzás volt nekem, nem mélyítette a drámát, hanem kínossá tette.
A film a lányáról szólt. Szerintem.
előzmény: Channá (#15)
Szerintem a mozis osztályzatok esetleges magasabb értéke nem feltétlen jelenti az adott film "objektív" jobb minőségét. Biztos van olyan pszichológiai jelenség, hogy "ha már pénzt adtam ki érte", akkor jobb is lesz a véleményem. Vagy eleve rajongói attitűddel megy, akár a francise, alkotó, színész iránt, az is elfogulttá teszi az osztályzatát.
előzmény: MicaHiro (#10252)
Fel lehet venni a jól sikerült poliamor filmek listájára. Vérpezsdítő volt hallani, hogy a majdnem teli moziteremben együtt nevetnek az emberek. Gyanúsan értő is volt a közönség, amikor az első nagy nevetés egy google-naptáras poén miatt hangzott el.
Egyáltalán nem művészfilm, filmes eszköztárát, képi világát tekintve éppen olyan, mint bármelyik európai dramedy.
Hazafelé beszéltük, hogy talán direkt választották a férfi főszerepre a szexepil nélküli színészt és írták a karakterét abszolút tulajdonságok nélkülinek. Hogy ezzel ábrázolják, hogy bárkivel megtörténhet. (Vagy csak rossz volt ebben a film.)
Poli-oktatófilm volt, megmutatva nagyon kényelmetlen és nehéz pillanatokat (a kedvenc, leggyönyörűbben megrázó és életszagú pillanat a filmben, amikor Juulia a férje ölébe kuporodik zokogva a terhesség hírére), és nagyon jó megoldásokat, a poliamoriához szükséges rugalmasságot, bátorságot, és az egész beleölt munka gyümölcsét, a boldogságot, önazonosságot.
Nekem nagyon rosszul indult, a megcsalás egy utálatos, habár gyakori kiindulási pont, gondoltam is, hogy "innen szép nyerni". És aztán még mennyit kellett várni, mire megjelent a negyedik kicsi felnőtt a címből! (Mint amikor nézed, hogy az amerikai főhős vívódik a film első fél órájában, hogy elutazzon-e Toszkánába a Napsütött Toszkána című filmben...)
Azt sajnálom, hogy a film megpiszkál olyan problémákat, amikre megoldást mégsem ad, csak a szőnyeg alá söpri őket: Enni nehézségeit egyedülálló anyaként, Miska fájdalmát és szakítását Juuliával, és a poliamoria veszélyét a főszereplő házaspár karrierjére.
Megkönnyebbülve jöttem ki a moziból, hogy pozitív végkicsengése lett a filmnek, még ha irreális is a konkrét történet szempontjából. Lehetne egy JÓ amerikai remake-je, csak hogy több emberhez eljusson, és adjon egy egész jó képet a poliamoria egy kis szeletéről. Remélem, lesz még sok film a témában, és szépen lassan egyre árnyaltabb, komplexebb, igazibb poli történeteket fogunk látni a vásznon!
Ilyennek szeretem a marvel-filmeket. Nem veszi magát komolyan. Színes-szagos, szórakoztató, vicces. A sztori nincs túlbonyolítva (az általában árt nekik), a gonosz karizmatikus (kár, hogy cancel-érdemessé tette magát), és szépen belengette a generációváltást (ha jól tudom, az készül).
Utolsó moziban: Next Goal Wins
Utolsó: Mean Girls
Első: Nyolc hegy
Első moziban még nem volt.
Pont, mint a Napoleon. A munkájáról nem tudunk meg eleget, a személyiségéről nem tudunk meg eleget. A szerelmi életéről valamennyit, de inkább csak bele-belekapva pár jelenet erejéig. Itt is, mint a Napoleonban, ezen a szálon van a legnagyobb potenciál a filmben, de ez így kevés. Gyakorlatilag összevágtak 2 db egyórás, összecsapott film Enzo bácsi magánéletéről, meg szakmai életéről, és ennek így a világon semmi értelme nem volt.
Lehet, hogy úgy tűnt, mintha azt állítottam volna, hogy ez mindig igaz, de természetesen nem így gondoltam. Max statisztikailag kimutatható, de ettől még természetesen nem lesz mindig mindenkire érvényes. :)
előzmény: BonnyJohnny (#10265)