Denny

De bírom, amikor valaki megjátssza a nagy kritikust, és annyira komolynak és mindentudónak állítja be magát, hogy már ez válik komikussá. Hasonlítsuk már össze ezt a filmet a mai (de akár a 2000-es évek) hasonló stílusú filmek minőségével. Nem kell mindent lehordani, ami nem művészfilm, ez azért már túlzás. A maszk pedig egy kellemes kis vígjáték, Jim Carrey pedig remekül hozza ezt az őrült figurát. Most fel lehet hozni itt Ember a Holdont, Makulátlan elmét, vagy Truman show-t, de teljesen más stílusú filmekről beszélünk. Ez a film pedig kategóriájában igen is jó. Nem váltja meg a világot, de senki nem is várja el tőle, csak ad egy vicces kis másfél órát.

Beteg, primitív, de nem rossz.

Nem, mégsem. Emily Stofle.

Szerintem a beszélő hang Laura Dern-é.

Jeepers Creepers. A film, aminek talán csak a címe hangzik jól, tartalmilag tekintve sehol nincs.
Már az első rész sem volt egy nagy durranás, a második rész meg még levesz egy fokkal a minőségből, ahogy azt a folytatások többségénél megszokhattuk. Egyszerűen minden hibát felhalmoz, amiből csak párat fogok felsorolni, és szerintem ezzel titeket is csak megkíméllek. Vegyük az első részt, aminek legalább az első felét titokzatosnak és izgalmasnak lehetett nevezni.
Persze, ezt is csak jóindulattal. Mivel két szereplőről szólt, hatásosabban tudott a rendező félelmet kelteni, még itt a második részben ez is elveszik. Most már adva van egy autóbusz, telepakolva tinédzserekkel, akik két dolgot tesznek a filmben: unalmasan beszólogatnak, vagy szépen gyorsan/lassan meghalnak. Mivel a film nagy része zárt helyen játszódik (a busz), meg lehetett volna úgy csinálni, hogy kerüljön bele pár izgalmas rész is, de Victor Salva horror-ja ez alól is teljesen mentes. Kiszámítható, nevetséges horrorfilm ez, melyet csak az ment meg a totális 1-estől, hogy a szörny, B-kategóriás horrorokat tekintve azért jól meg van csinálva... Meg azért vannak ennél sokkal rosszabb filmek is, azok jobban megérdemlik ezt a pontszámot. A lényeg azonban az, hogy az Aki bújt, aki nem 2 egy rossz film, amit senkinek nem ajánlok.

Ma már ezt élvezzük, hogy horrorfilmet láthatunk 3D-ben. Igen, legyenek még kegyetlenebbek, még élvezetesebbek azok a haláljelenetek! Szánalmas ami ebben a világban megy.
Jah igen, a film meg az, ami.

Nehezen tudtam megszerezni ezt a filmet. Először csak a DVDRip változat lett meg, míg végül ráakadtam a boltban és megvettem eredetiben. Mivel követem az IMDb-t, és nagyon képben vagyok a toplistával is, tudtam hogy ez egy klasszikus film. Az meg már csak mégjobban érdekelté tette a filmet, hogy Francis Ford Coppola rendezte, a szereplő gárda pedig nem más, mint Marlon Brando, Robert Duvall (Keresztapa ugye), valamint Martin Sheen és Dennis Hopper. Sok olyan film van, amely képre vitte a vietnámi háború poklát, de azt hiszem minden egyes ilyen témájú film háttérbe szorul eme alkotás mögött.
Francis Ford Coppola egyszerűbb filmekkel kezdte pályafutását, majd megalkotta a Keresztapát, amellyel Oscar-díjas, és világszerte (el)ismert rendezővé vált. Szerintem is kétségkívül minden idők egyik legjobb direktora, a Keresztapa-filmek a filmtörténet egyik legnagyszerűbb alkotásai, emellett minden idők legjobb trilógiája.
Úgy hozta a sors, hogy azonnal a három órás Redux, rendezői változatot néztem meg, és nem is bántam meg, mert igaz, hogy hosszú, de egy cseppet sem unalmas, és így nem maradtam le egyetlen jelenetről sem. Amúgy megszoktam már, hogy Coppola hosszú filmeket készít, a három Keresztapát egymás után megnézni 8 és fél óraig tart... Engem amúgy is vonzanak a hosszú filmek, mert szeretem a lassú kibontakozást, és a részletes történetvezetést. Ez a film minden ilyesfajta igényemet kielégítette, mert amit Coppola itt filmre vitt, az nem semmi.
Ez a film úgy mutatja be a háború poklát, mint semmi más. Ez az alkotás nem a hősködésről szól, hanem arról, hogy miként teremt a háború őrületet. Azt tudjuk ugye, hogy a vietnámi háborúnak nem sok értelme volt, mármint ami az országok helyzetének javulását illeti. Az embereket értelmetlenül küldték a halálba. Hősködni meg kár volt, mert amit tesznek, azt itt nem jegyzi meg senki.
A történet arról szól, hogy a vietnámi veterán katonát, bizonyos Benjamin Willard-ot megbíznak egy szigorúan titkos feladattal. Vietnámban az amerikai hadsereg legjobb katonája, Colonel Walter E. Kurtz a vietnámiakból és pár amerikaiból saját hadsereget toborzott, akik istenként bálványozzák őt. Kurtz ráadásul beleőrült a háború poklába, ezért ártatlanokat is meggyilkoltat. Willard kapja a feladatot, hogy végezzen vele.
A film lassan építkezik fel. Willard már a film elején megkapja a küldetést, az út Kurtz-ig azonban rendkívül nehéz és hosszú, ráadásul azt sem tudja, hogy mit fog majd csinálni, amikor szembekerül vele. A folyón egy kisebb csapattal haladnak felfelé, ahol bármelyik másodpercben meghalhatnak. Tökéletesen mutatja be azt a poklot, azt a szenvedést, amit itt mindenki átél. Hogy mi a film végkifejlete, azt nem árulom el. Természetesen.

A történetvezetés és a felépítés Coppola tökéletességét tükrözi, a film hihetetlenül mutatja be a harminc évvel ezelőtti valóságot. De nem csak ettől jó ez a film. Meg kell említenem ugyanis a színészeket, akik egytől egyig hitelesek és tökéletesek. Maga a főszereplő, Martin Sheen nagyon okésan hozza a küldetését lassan teljesítő, és a háború poklát nehezen feldolgozó katona szerepét. A legjobb alakítást mégis szerintem Marlon Brando hozza, félelmetes látni Kurtz szerepében, főleg a Keresztapa után. Nemsemmi... A hangja az, amivel felteszi az i-re a pontot, benne van a fájdalom, egyszerűen mintha nem is szerepet játszana. Ezért is hívom fel a figyelmeteket, hogy feliratosan nézzétek, legalábbis a Brando-s részeknél váltsatok angol-ra, ha nem. Sheen és Brando mellett nagyon nagyot alakít Robert Duvall (akit ezért Oscar-ra is jelöltek), valamint Dennis Hopper, aki fantasztikusan játsza a bolondot.
Ez a film egy klasszikus, minden szempontból. Coppola úgy mutatja be a háború poklát, mint ahogy még egyik filmben sem láttam (talán csak az Acéllövedék vetekszik vele), a szereplők fantasztikusak, a képi világ és a zene pedig csodálatos! Egyértelműen maximális pontszámot érdemel.

Sötét lovag, Gettó milliomos, Pankrátor és Benjamin Button különös élete. Én azt hittem ezt a 4 filmet 2008-as alkotások közül semmi nem közelítheti meg, de ráakadtam egy olyan filmre, ami egyrészt nem is amerikai (svéd), ráadásul döbbent arccal néztem végig. Erről eddig hogyhogy nem hallottam?
Ezt a művet kár lenne az előző évi Oscar-jelölések között keresni, mint legjobb külföldi filmet, mert ez nem közönségfilm, nem tudnám olyan helyzetben elképzelni. Az Engedj be! című filmet mindenkinek magának kell felfedeznie, mint ahogyan én is tettem.
A történet egy Oscar nevű kisfiúról (csak ennyi köze van az Oscar-hoz :)) és egy kislányról szól, akik mindketten magányosak, de barátok lesznek. A magány miatt találnak egymásra. A kislány és az apja újdonsült lakosok Stockholm külvárosában. Nagyon kemény tél uralkodik, és ez a hangulatra is kitesz, erősen szomorú/borongós/melankolikus ízt adva a filmnek.
Oscar-t az iskolában sorozatosan megfenyegetik és megverik, és ő ez ellen semmit nem tud tenni. Egyetlen barátja, Eli azonban megmondja neki, hogy üssön vissza, és ha kell, ő is segít neki. Egy lány. A film lassan építkezik, és rájövünk, hogy Eli-ék miket is csinálnak a sötét, hideg éjszakákon. Nem feltétlenül akarnak embert ölni, csupán a vérre szomjaznak. Nem gyilkosok ők, csak vámpírok. A legdrámaibb és legszomorúbb tekintetben. Szükségük van a vérre, másképp meghalnak.
Eli nem barátkozik senkivel, semmilyen normális emberrel, neki csak az apja van. Ezért is váratlan fordulat az életében Oscar, de ez fordítva is igaz. Felfedezik a barátság szépségét, és lassan eltűnik az életükből a magány. Ilyen érzéseket csak akkor fognak újra érezni, amikor Eli tudtára adja Oscar-nak, hogy el kell mennie... Oscar az egyetlen ember, akit Eli sohasem bántana, a legeslegjobb barátja, mindenféle tekintetben. A film a barátságra épül, de van benne egy kis horror/thriller-es íz is, mivel a városban hullákra, megfertőzöttekre bukkannak, és ez bonyodalmat is kelt. Emellett viszont egyértelműen az egymás iránti szeretetre épül a film, amit Oscar és Eli karaktere tökéletesen be is mutat.
Nekem hihetetlenül tetszett ez a film, azonnal bekerült a listámba, és emellett 2008 harmadik legnagyobb alkotása. A film hangulata és a rendkívülien szépen ábrázolt barátság bemutatása tökéletes ebben a filmben, az egész egy csodálatos melankolikus dráma, amiben ott van a félelmetes/horror-os hangulat is, és így ad a filmnek egy eredeti képet. Biztosan sokszor meg fogom még nézni, mert ez a tökéletes alkotás nagyon megmaradt bennem, és sokszor elgondolkodom rajta. Az elején még meg kellett szoknom a svéd nyelvet, de 10-20 perc után már ezzel sem volt problémám. Mindenkinek ajánlom, mert ez egy fantasztikus, csodálatos film a barátságról és az egymás iránti hatalmas szeretetről.

Többet ki lehetett volna hozni ebből a filmből szerintem. Bale játéka nagyon rendben van, de hatásosabb filmzene és hangulat erősebbé, maradandóbbá tehette volna a Nap birodalmát.

Csak azért 4-es, mert túlságosan hasonlít a Nagymenők-re, több helyen is szinte másolja. Jó film, de az előbb említett sokkal jobb.