desmond

Köszönöm!

Sziasztok! Egy észrevétel. Ő https://kritikustomeg.org/muvesz/205413/sion-sono illetve ő https://kritikustomeg.org/muvesz/110017/sono-shion ugyanaz az ember.

Irgalmatlanul erős darab, abból a ritka fajtából, ami tényleg tud kezdeni valamit a filmformával, mint művészettel.

Fernando Arrabal a hatvanas évek elején közeli tettestársa volt Alejandro Jodorowsky-nak: ők ketten, illetve Roland Topor hozták létre 1962-ben a Mouvement panique-ot. A név Pán isten nevét rejti magában, a mozgalom fő inspirálói pedig Luis Bunuel munkássága és Antonin Artaud kegyetlen színháza voltak. Az alkotók kaotikus, szürreális és brutális performance-okkal sokkolták a közönséget, amíg Jodorowsky át nem tette a székhelyét Mexikóba, majd 1973-ban fel nem oszlatta a csoportot. Mindezt csak azért írtam le, mert Arrabal az első három filmjében ha akarná, sem tagadhatná le a gondolkodásbéli rokonságot a chilei mesterrel. Viszont az ő szemléletmódja jóval politikusabb, és a fókuszba a Viva la muerte után ebben a filmben is a spanyol polgárháborút állítja: a The Guernica Tree olyan, mintha Jodorowskyt és Jancsót keresztezték volna egy brutális rituáléban. A szürrealista megközelítésen túl a film erőteljes (néhol már-már didaktikus allegóriákkal és szimbólumokkal) operál, és bár Arrabal személyes érintettségből is fakadó elkötelezettsége elég nyilvánvaló, azért a köztársaságiakat sem ábrázolja makulátlan hősöknek.

Sziasztok!
A következőt szeretném kérni:

https://www.imdb.com/title/tt0466103/?ref_=nm_flmg_act_10

Köszönöm szépen!

Igen, ez abszolút így van.

Ahogy az idézett mondatból kitűnik, Gyenge Zsolt szerint "...a világ állapotáról való elmélyült gondolkodáson és ahhoz illeszkedő formai univerzumon alapuló műalkotás" lehet remekmű, ami szerintem minimum megkérdőjelezhető és elavult megközelítés, már amennyire még emlékszem rá, mit tanultam annak idején a modern/posztmodern világfelfogásról. "A világ állapotáról való elmélyült gondolkodást" egyszerűen nem tartom érvényes kategóriának, ez valakinek egy szubjektív meghatározása, amit általános érvényűként próbál beállítani. Jó pár címet fel lehetne sorolni, ami nem felel meg ennek a definíciónak, és mégis remekmű.

Nem az a probléma, hogy kritizál az úriember, a modoros fölényeskedés idegesítő.

A Filmvilág ismét kitett magáért: Gyenge Zsolt beszámolója a cannes-i filmfesztiválról a modoros, sznob, ugyanakkor semmitmondó elitizmus újabb csúcspontja. A zseniális zárómondat "További izgalmas filmek [...] a műfajiság diskurzusán kívül mozogtak, de ezúttal közöttük sem akadt igazán felejthetetlen, évek múlva is megkerülhetetlennek látsazó, a világ állapotáról való elmélyült gondolkodáson és ahhoz illeszkedő formai univerzumon alapuló műalkotás." a maga nemében egyszerűen páratlan. De a cikk hemzseg a hasonló "gyöngyszemektől". Akinek alacsony a vérnyomása, annak feltétlenül ajánlom.

Hát ez az én jellemhibám, hogy nem bírom, ha valahol meg akarják mondani többes szám első személyben, hogy ezt vagy azt kellene gondolnom valamelyik karakterről. Ez a film (már amennyire még emlékszem a könyvre gyerekkoromból) meglehetősen hű adaptáció, Robinson pedig egy tipikus XVII. századi kolonialista, de messze nem a legrosszabbak közül. Defoe ilyennek írta meg a maga korában. Nem lehet rajta számonkérni olyan dolgokat, amelyek a modern gondolkodás számára visszatetszőek lehetnek. A port.hu-nál nem álltak a helyzet magaslatán.