SoZi

Huh, de sokat kellett volna gondolkodnom, ha nem kérdezem meg :)
De ja, értem.

Hogy jön ide a dogme 95?

Sportfilm fétisem legújabb találata. Keresem egy ideje, most feltűnt az HBOgo-n.

Amerika válasza lehet ez a BMX-banditákra. (Spanyol nyelvterületen egyenesen a 2. részeként címezték.) Nem jobb annál, de nem is rosszabb. Kultfilmnek számít bizonyos körökben, és 86-ban biztos ezt is imádtuk volna, ha eljut idáig. De mint film eléggé butuska kis gyerekfilm ez is, és ez a bicajos freestyle sem öregedett túl jól. Korhű hajzat és szintirock van bőven!
Gyengécske.

20 éve sem tetszett, rettenetesen untam, de gondoltam, fel kell nőni hozzá. De még így is csak annyi adódott hozzá, hogy mára nagyon kilátszik a didaktikussága. Szereplők mondják fel egymásnak a "war on drugs" problematikáját, mint egy oktatófimben. Amikor kemény politikai drogthriller próbál lenni, az nagyon jó, de azóta már van egy hibátlan Sicario erre a célra. A többi végtelenül untam.
Soderbergh stílusa viszont mindig tetszik, emiatt néztem végig. Ez talán a legelismertebb filmje, mégis ez tetszik a legkevésbé.

Kevés hibája van tulajdonképpen, de az nagyon zavart.
De legyen itt, amiért a legjobban haragszom: ha egy alkotógárda tud olyan remek szekvenciát összehozni, mint az a bizonyos flashback a közepén a soundtrackkel együtt (amihez hasonlót még stílusban se hallunk se előtte, se utána, sőt kimondottan gyenge a zene ezen kívül), akkor miért nem lehet több ilyet villantani? Ettől volt ugyanis jó az azóta is csak lemásolni vágyott Karib-tenger kalózai. Olyan, mintha az alkotók kaptak volna egy darab jelenetet, amiben najó-alapon elengedhetik magukat. És ezt éreztem végig. Hogy le van szabályozva a film, és nincs igazán engedve, hogy szárnyalni tudjon, mint anno a Karib-tenger vagy még inkább a Lone Ranger - utóbbi mondjuk már el is szállt kissé.

Lehet hogy nálam a szinkron is visszavett az élményből, nagyon kilóg a karakterekből (meg a hangsavokbol is), érezni hogy amúgy ezerszer jobb lenne a kémia a két szereplő között. Pl volt olyan feleselgetés köztük, ami hangsúlyban sem stimmelt egymáshoz. Most hallottam ki először, hogy egymástól függetlenül vehették fel a párbeszéd két felét. A szóviccek mondjuk ültek.

Illetve sokszor annyira rohan az egész, hogy a vége felé el is engedtem, hogy mikor miért küzdenek épp, pedig Dwayne Johnson karaktere még egy jó meglepetést is tartogat, amit nagyon bírtam.

Mindezzel együtt egy esélyt még biztosan kap tőlem eredeti nyelven, ha ideér végre a D+, de legkésőbb, ha jön a folytatás.
Ez így most felfelé kerekítve lett 3-as, de el tudom képzelni hogy változik.

Maya Hawke is Sikoly utalás. Ott is az akkori legismertebb húzónév, Drew Barrymore esett ki még a főcím előtt (ráadásul még konkrét beállítások is ugyanazok voltak)
Amúgy szerintem a Sikoly ennél sokkal szoftabb. A főszereplő csaj pont a legrosszabb sajnos.

Kicsit úgy érzem, hogy nem volt nekem elég rég a 90-es évek és mivel ebbe nőttem bele, kb az összes ilyet láttam. Most hogy már láttam a második részt is, jól éreztem, a 70 és évek, Jason és a többiek már abszolút retro korszak nekem, sokkal jobban is bírtam. (Ez egy majdnem 2-es, az meg egy majdnem 4-es)

Hát én ezen egyáltalán nem izgultam, pedig eléggé fosós vagyok, és alig kaptam levegőt az első részen.
De ez ordas nagy csalódás az elsőhöz képest. A visszatekintős ostrom jelenetben lenne kraft de azt is lelőtte a trailer. Az eddig ügyes szereplők most hülyeségeket csinálnak, felesleges veszélybe sodorják magukat. És tele van az egész buta jumpscare-ekkel.

Azt azért megadom, hogy a végére belefért egy ügyes felnővés történet jelleg, ami gyönyörűen állt volna a filmnek, ha erre végig sokkal jobban rámennek, ahelyett hogy hülyeségeket csináltatnak a szereplőkkel. Akkor lett volna benne vmi eredeti.

Ezt a sok jó értékelést, csak annak a számlájára tudom írni, hogy sokaknak ez lehetett az első moziélmény a karantén óta.

Jópofa kedves kis film, kulturális helyzetre épülő momentumok, tunéziai arab/francia politikai háttérrel humorosan tálalva. Könnyed kis cucc, jól jön ebben a drámákkal súlyosbított helyzetben.

Igen, értem ezt is. De a szimbolika meg a metaforáknak is működniük kell történet szinten, különben nem áll össze az üzenet, félremegy az egész. Erre írtam, hogy a cselekményen még gondolkodni kellett volna.

Olyan, mint azok a rosszabb Superman folytatások a Reeves érából. És minden* jel arra mutat, hogy ez a hommage lehetett a cél, csak ezt vhogy nem húzták alá eléggé, így nagyon nem jön át. A trailer meg az egész marketing sem segített, minden túl mai volt hozzá. A téma egyébként még tetszett is, de az is régiesen szentimentális. A karácsonyi befejezésnél koppant, hogy ez az ünnepi máz van az egészen, abban a hangulatban kevésbé fájt volna.

*minden:
- pl a zene. Mint vmi régi kalandfilmben egy John Williams utánzat. Cifra vonósok ha kell, ha nem. (Plázás jelenet az elején)
- Ripacs főgonosz, mint anno Gene Hackman, vagy bárki más a 30 évvel ezelőtti szuperhős filmekben. Pascal ennyire nem szar színész.
- az esetlen pózok, futások, hozzá Gal arckifejezései, túlmozgása (Lásd lenti videó), szerintem retro akar, eddig nem így játszotta.
- a repkedős, ugrálós trükkök is furán vannak most "kivágva"
- az avittos tanmese jelleg. Szintén a régi naiv képregényes történetek jellemzői.
Minden olyan, mint egy 30 éves szuperhős filmben, csak ez egy rossz cél, mert nem véletlenül nem nézegetjük ezeket újra.

Szóval azt hiszem, értem, mit akartak, volt ami még tetszett is. Például pont ez az egyszerű népmesés mondanivaló, és a harcmentes leszámolás (én Starlord dance-offját is szerettem!). Meg Kristen Wiig is abszolút jó volt, hogy nem csak kereténkedett. De valahogy igazítani kellett volna még ezen, mert nagyon döcög az egész, egyáltalán nincs húzása.

És persze, ha ezt a 30 éves anniversary trailert többet nyomatták volna, talán érthetőbb lett volna a szándék is:
https://youtu.be/EMgbWouN4wE

Jahh! Miazistent keresett a soundrackben egy ponton az Adagio in D Minor?? Hans bennehagyta a temp musicot? Kicsöngettek és le kellett tenni a tollat? WTF?