SoZi

Van egy olyan gyanúm egyébként, hogy nem is annyira a főszereplő miatt kellett megnéznünk ezt a filmet a Végjátékhoz, hanem hogy megtudjuk, hogy alakváltó képességgel rendelkező lények is vannak ebben a világban...

Nem tudtam elvonatkoztatni, hogy Annette Bening mennyire hasonlított Tom Skerrit-re. Főleg pilótadzsekiben. Csak a bajusz hiányzott. :D :D :D Vajon direkt Top Gun referencia volt a szándék?

J. Edgar → Nixon → Vice
Teljesen véletlenül ezt a három filmet néztem még a héten ebben a sorrendben, és az derült ki, hogy egy különleges kis trilógiát lehet belőlük összeaadni az amerikai politika háttérben futó sötétebb ügyleteiről a 20-as évektől egészen majdnem napjainkig. Baromi jó, ahogy ezek a filmek összefűződnek, mindkét "folytatás" összecsúszik az előző végével, közös referencia pontot adva az adott történet folytatásához. Konkrét események több filmben is megtörténnek, mindig tudjuk, hol járunk épp a történelemben. Hoover karrierje során fontosnak tartotta politikusok lehallgatását, filmjének végén megjelenik a Nixon elnökség időszaka, majd a Nixon történetének az elején láthatjuk a nyugdíjazott Hoovert, akinek munkája volt az ihletforrás Nixon "fő művéhez". Mindeközben a háttérben már ott munkálkodott Dick Cheney, aki Nixon elnökség alatt (is) tanulta meg azokat az aljas kis fogásokat, amiket W. Bush elnökön oly könnyen át tudott vinni.
A két utóbbi film narratívájában (és főszereplőjében) is nagyon hasonló, míg Eastwood önmagában kissé gyenge filmjét remekül felhúzza a két "folytatás".

Amúgy érdekes, hogy a két "Tricky Dick" karrierjében is mennyi hasonlóság van. (pl mindketten visszavonultak már egyszer hosszú évekre, mielőtt igazán bedobták a sz*rt a ventillátorba)

Howard Stark óta házon belül volt a SHIELD-nél. És mivel a Pegasus a SHIELD egyik projektje, Lawson simán játszhatott vele bármikor.

DiCaprio-t sikerült John Voight-nak maszkírozni. Fel is kérhették volna.

Kurva messze van ez egy jó tökös-bögyös karcos blaxploitation-től, de főleg Pam Grier filmjeitől, pedig a főszereplő még alkalmas is lenne rá. A főcím berántott a hangulatba, de aztán annyi. Beetetett rendesen. Még a dealert fegyverrel lenyúló utcagyerek is ígéretes volt, de az is elhalt a tizedik percben. (A srácot egyébként bírom, az Everything Sucks több figyelmet érdemelt volna)
Ja, és végig szól a score, nincs egy teljes fél perc sem aláfestő zene nélkül. Baromi idegesítő.

{Ó, banyek! Lemaradtam az első körről...

Kb az ötvenedik percben kezdi el csak kibontani a miérteket, és a csavar is eléggé jó helyre üt, átértékelődnek a nézőpontok.
De addig annyira rossz, és érdektelen, hogy majdnem kikapcsoltam, pedig soha nem hagyok ott filmet. Jó hogy nem tettem, mert onnantól azért elég jó kérdéseket feszeget és ez az új nézőpont már viszi a sablonos jeleneteket.
Az a baj, hogy nem is számítasz rá, hogy valami történni fog, és teljesen nyugodtan fogod kikapcsolni 40 perc után, mert semmi sem utal arra hogy lesz még itt bármi. A legrosszabb sablonos inváziós cuccokat látod, és felteszed magadnak a kérdést hogy ezt most minek nézem. És amikor már jóideje folyosókon, lépcsőházakban meg csatornában futkosnak, akkor kezdenéd el minimum tekerve nézni, akkor történik a dolog. Én úgy értékeltem, hogy érdemes volt kicsit kínlódni vele. Végeredményben többet ad, mint amit elvesz az elején.
Viszont akit érdekel, hogy mire képes ma a szerb filmgyártás amerikai low budget pénzből, annak érdekes lehet. Tulajdonkeppen ez egy szerb film, 95%-ban szerb stáb készítette, kb ugyanúgy mint a Spectral-t magyarok.

Igen, nem szabad ezt a filmet a Quiet Place-hez hasonlítani! Egyszerűen nem ugyanazokat nézői számításokat elégíti ki. Itt is félrevitték sajnos a marketinget!
Közelebb van ez a nemrég bemutatott Widows-hoz olyan értelemben, hogy a zsáner adta jellemzők csak a legbelső réteg, és a sok körülmény, emberi dráma van előtérbe tolva. Nem utolsó sorban ez is egy 100%-ig női film. Aki az Özvegyeknél valami jó kis akcióthrillert várt az szerintem csalódott, mert a különböző feleségek problémáit járta körbe a film vajmi kevés akcióval. Itt egy babáját nem váró terhes nőnek kell megküzdeni önmagával egy exrtém környezetben. Mindkét esetben viszonylagos hétköznapi női probléma a központi téma, ami extrém helyzetben van bemutatva ezáltal mintegy elemelve a valóságtól a jobb rálátás érdekében.

Egyre több az ilyen film - tökmindegy, hogy női téma vagy nem, és én kedvelem őket (nemrég a Kolosszus is ilyen volt egyébként, és még az anyám!-nak is volt ilyen vetülete), de nem lenne szabad ezeket olyan trailerrel reklámozni, ami színtiszta zsánerfilmet igér.

Így két év távlatából halkan megjegyezném, hogy az USA-ban maximum 12 hét(!) a maternity leave (azaz amit anyuka távol tölthet a munkahelyétől szülés után), így aztán kár azon pörögni, hogy mennyit sérül a gyerek, ha alig látja az anyját. Alapesetben két és fél hónap után csak a bébiszittyó van vele, vagy aki ráér...
A filmben ezzel szemben arról van szó, hogy az egyik szülő NONSTOP otthon van legalább 4 éve! Ha ezt éppen az apa tudja megtenni, legyek bármilyen beszűkült konvencionista, de ez egy elég jó ajánlat...