gerbence

  • 1
  • 2
  • ...
  • 6

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan ebben a filmben... talán a létezése: hogy miért is kellett elmesélni, mit mond el, amit a VAN nem mondott. Talán annyi, hogy: "nők". Hogy a harmincas nők (férjjel-gyerekkel, vagy anélkül) ugyanabban a semmiben, semmizésben vannak, mint a fiúk.
Mert amúgy tényleg ugyanazt a harmincas tinédzserkedést mutatja meg: a felnövetlenséget, kitalálatlanságot, elhatározatlanságot, a felelősségvállalásra, elköteleződésre és a többi ilyen unalmas "felnőtt" dolgra mint az élet végére tekintést mutatja meg, mint (többek között) amaz a film, csak talán kevesebb humorral (legalábbis kevesebb direkt poénnal) és filmes ötletességgel (bár ennek azért nincsen híján), viszont ugyanannyi empátiával, érzéssel, mesterkéletlen színészi játékkal és nagyjából ugyanazzal a hangulattal.

Számora igazi 3,5-es film: nem elég jó ahhoz, hogy igazán "jó"-nak mondjam, de jóval jobb annál, hogy "közepes"-nek.
Alapvetően szimpatikus a hozzáállás: a természetes alakítások, modorosságtól mentes színészvezetés, a hétköznapi, banális részletek adta hangulat, a "varázs" megragadására való hajlam és készség - az egésznek van egy jó értelemben vett "amatőr", értsd: a profizmus kimértségétől, sablonosságától való tartózkodásból eredő bája. Miközben a megvalósítás technikailag nagyon is profi, sőt, filmszerűbb élményt ad, mint a "profinak" tekintett alkotások. Elsősorban hangulatfilm, egy másfélórás videoklip, és mint ilyen, ha kicsit soványkának is érezhető, de alapvetően működik: az érzést, a hangulatot átadja, konkrét gondolatok direkt megfogalmazását nem tűzi ki célul.

Összefoglalva: ha tetszett a VAN, a Rossz versek, az Egyetleneim, a Fekete kefe vagy épp a Cukorkékség, netán a Frances Ha, bátran nézd meg; ha ezektől a hajadat tépted ki, ezt se erőltesd.

...most így egy év gondolkodás után az jutott még hirtelen eszembe, hogy aki szerint pl. Vanek úr figurája filmen nem működne, az tekintse meg Major Tamást a Tizedes meg a többiek-ben.

Meg úgy egyáltalán: az egész film olyan, mintha Rejtő írta volna a forgatókönyvet. Na jó, akkor kicsit több pofon lenne benne. A figurák, a szituációk, a fordulatok, a szövegek viszont mind stimmelnek.

előzmény: MicaHiro (#18)

2021-05-23 01:29:30 Oxygène (2021) / Oxigén gerbence (2) #6

(Élve eltemetve + Hold)/2 + szép nő + HAL = Oxigén.
Vagy egy másik képlettel: Gravitáció - akció - George Clooney = Oxigén.

Ebből következik az is, hogy:
(Élve eltemetve + Hold)/2 + szép nő + HAL = Gravitáció - akció - George Clooney,
de ennek már nem sok értelme van.
Ahogy az Oxigénnek sem...

Se nem jó, se nem rossz, de leginkább nem jó.
Nem azért, mert rossz, hanem mert tök érdektelen.

Csak a tigris jó benne (persze az is teljesen logikátlan és önmagáért való, de az egész film az, csak minden más ezen túl még idegesítő is benne).
Na jó, még Dave (B)autista is jó, mostanra úgy tűnik, szokás szerint. (Bocs' a szóviccért, de nem teljesen öncélú: a karakter minden helyzetet megold, éppen csak az emberi kapcsolódásai nem működnek neki.)

Viszont a többi szereplő elérte, hogy a zombiknak drukkoljak: szó szerint válogatottan idegesítő, bamba ficsúr (remélem, itt nem kell fizetni ezért a szóért) mind egy szálig. De annyira elidegenítő módon zavaró karakterek, hogy még a halálukat sem tudtam élvezni, teljesen hidegen hagyott, mi történik velük.

Mindezt egy olyan filmben, amiben a rendező pedig azt a bravúrt érte el, hogy még a zombikat se tudjam a film pozitívumai közé könyvelni - holott egy zombifilmről van szó.

Filozófiai kérdésem: az élőhalott zombizigóta (na jó: embrió) most akkor meghalt, vagy él(őhalott)? A zombilét "logikájának" megfelel, hiszen vannak szervei, szövetei, satöbbi; anyagcserére, keringésre, légzésre pedig ugye nincs szüksége - tehát nem kéne (mégjobban) meghalnia, de a filmben az anyuka halála után mégsem "működik" tovább. Akkor ez most tulajdonképpen egy "pro-choice" film, ami azt állítja, hogy születés előtt nem tekinthető élőlénynek a magzat?
Elsőre nem is látszott, hogy Zack Snyder filmje ilyen mély kérdéseket feszeget. (Már persze azon túl, hogy a csapatban van férfielnyomás ellen fellépő, patriarchátustól független nő, fekete, latino, meleg(?) és leszbikus vagy féltranszgender karakter is, de ez itt mind csak amolyan kötelező körnek tűnik.)

2021-03-11 11:25:15 Repo Man (1984) / Segítő kezek gerbence (3) #1

Nagyon jó film!
Az osztályzatom csak azért hármas, mert nagyon szar is. :)

Van egy igen erős '80-as John Carpenter-érzés benne (főleg a They live ugrott be; illetve még az Őrült Stone - persze tudom, hogy ezek későbbiek), jelentős camp/trash "értékekkel" rendelkezik. Szedett-vedett forgatókönyv, teljesen öntörvényűen alakuló fordulatok, véletlenszerű történések jellemzik, pl. mindig mindeki egy időben, egy helyen bukkan fel csak úgy; ha a cselekmény egy jelenetben eljut egy továbbvihetetlen pontra, akkor a következőben a szél összefújja a szereplőket ismét; emellett bénácska speciális effektek domborítják ki a film ironizálónak is mondható oldalát. Ezekkel együtt, vagy inkább ezek ellenére is, van egy követhető íve a cselekménynek.
Ugyanakkor például egészen jók a (főbb) színészek, erős a soundtrack, és a rendezés technikai értelemben tök rendben van (az olcsóság és a képregény-szerűség mellett is van valami átütően életszagú az egész filmben). Harry Dean Stanton remek, a fiatal Emilio Estevez karizmatikus (itt kimondottan a fiatal Ryan Goslingra emlékeztetett, mondjuk a Hitetlen-ből; egy amolyan nihiista James Dean-alapfigurát hoz), és a mellékszereplők színesek (a behajtó iroda kollektívája mind szórakoztatóan visszataszító karakter). Bár a kettősség ezen a fronton is jelentkezik, mert a jelentéktelenebb mellékfigurák egy rosszabb Gálvölgyi-showból sem lógnának ki (pl. Otto punk haverjai, a kormányügynökök, vagy a latin konkurenciát jelentő Rodriguez-fivérek mind inkább tűnnek hús-vér rajzfilmkaraktereknek, mint valódi embereknek); de valahogy jól áll a filmnek ez a határokon egyensúlyozás, vagy inkább senkiföldjén lófrálás, ez a folyamatosan érezhetően ott lebegő, de ki nem tett idézőjel. Na jó, a legvégén már nem lehet komolyan venni, valahogy olyan érzés nézni, mintha ott kiszakadt volna a stábból az addig bent tartott röhögés, hogy hát ők ezt az egészet csak viccnek szánták.
Lehet, hogy legközelebbre lesz ez még négyes is.

Kár, hogy nem tinédzserként láttam - bár a film így, első nézésre is nosztalgiát kelt: füstszagú koleszszobák és részeg házi videózások hangulatát idézi vissza. Szinte hiányzott, hogy kivegyem a videokazettát a végén. (A film a Netflixen elérhető feliratosan.)

Nemzetközi Irigy Hónaljmirigy "show", nagyobb költségvetéssel és hosszabban elnyújtva.
Ahogyan ott is, úgy itt is, poénok nem szerepelnek a filmben (vagy kivágták mindet, vagy nem is voltak, ezt nem lehet tudni); a humor forrását egy bárgyún öltöztetett, parókás, kamaszt játszó ötvenes férfi jelenti, valamint néhány idétlen jelmez. Nagyon kellemetlen volt nézni. Számomra az sem volt világos, hogy gyerekeknek vagy felnőtteknek szánták-e - talán gyereklelkű és -intellektusú felnőtteknek.
Ugyanakkor akinek az bejön, valószínűleg ez is be fog. Számomra teljesen értelmezhetetlen az egésznek a célja, az értelme, a szándéka - de mivel úgy tűnik, elég népszerű a film, valószínűleg ez nem az alkotók hiányossága, hanem az enyém.

Igen, de ez szerintem nem azon múlt, hogy Bujtor Rejtőhöz nyúlt. Akkor már Piedone-filmet sem tudott jót/jól csinálni (lásd. Zsuruvér és csigavér-ek, de szerintem már a Hamis a baba is elég ügyetlenke). Nem a "recepttel" volt a baj; egyszerűen nem jól készítették el. A kilencvenes évek alighanem nem a magyar filmgyártás aranykoraként fog bevonulni a művészettörténetbe.
De egy hetvenes-nyolcvanas évekbeli feldolgozás Bujtorral, Koncz Gáborral, Sinkovits-sal, Garassal, Usztics Mátyással, és hasonló színnészekkel - akár jó is lehetett volna.

Azzal, hogy "egy Rejtő regényben voltaképpen alig történik valami" pedig nem értek egyet: a légiós könyvek, vagy a Tizennégy karátos autó pl. kimondottan fordulatosak, mozgalmasak, ide-oda váltogatnak a helyszínek és a karakterek között, tele vannak akciókkal és vicces párbeszédekkel vagy beszólásokkal. Szinte mintha csak kész forgatókönyvek lennének.

előzmény: csabaga (#11)

Természetesen (bár ezek szerint ez mégsem volt olyan világos az íráspomból, mint ahogy én szándékoltam) nem arra gondoltam, hogy Bud Spencer-ék olvasták Rejtőt és TÉNYLEGESEN az ő figurái hatására készítették a filmjeiket, hanem arra, hogy nagyon (számomra: feltűnően!) hasonló karakter-archetípusokat, szituációkat és cselekmény-/történetvezetést mutatnak fel.
Lássuk csak: a kikötőkben lézengő, vagy börtönből épp szabaduló, vagy útmenti csehókban rostokló, senki sem tudja honnan jött-hová tartó figurák, akik amolyan outsiderek: nem igazán bűnözők, legalábbis nem rossz szándékú erkölcstelen alakok, de kissé a társadalmon kívüliek, erős (és igen sajátos, autonóm) belső morális iránytűvel, ami által a letaglózó erejű pofonjaikat végülis mindig a helyes irányba (a néző/olvasó szimpátiája mellett) osztják ki. Véletlenek sodorják őket náluknál nagyobb erők közé és teljesen abszurd kalandokba, és az egyébként a "normális" életben csak tébláboló, elveszett karakterek a csetepatékban kiteljesednek, elemükbe kerülnek és amolyan botcsinálta hősökké válnak. Persze jellemzően mindeféle valós megdicsőülés nélkül, pusztán a nézők/olvasók, mint szemtanúk előtt.
Na most mondja meg valaki, hogy a tipikus Rejtő-regényeket, vagy a tipikus Bud-Terence filmeket írtam-e le!
;)

Funés talán tényleg nem a legjobb asszociáció, de Belmondo aztán számomra tényleg a tökéletes Rejtő-i figura (na nem a "komoly" krimijeire gondolok elsősorban, hanem az akció-vígjátékaira). Az arany bűvöletében mintha csak egy kiadatlan légiós Rejtő-regény megfilmesítése lenne.
De még a komolyabb hangvételű Profi-ban is, időnként mintha egy tőrőlmetszett Rejtő-párbeszédet hallanék:
-Jó napot!
-Segnor Volfoni? Fagylalt és üdítő?
-Igen!
-Joss Beumont. Kémkedés és bunyó! -PAFF! [egy jól irányzott egyenessel leüti]

Számomra az olyan filmek, mint a Kelly hősei, a Piszkos tizenkettő, a Nagy balhé, stb. ugyanazt a hangulatot ébresztik, mint a könnyedebb kalandos-humoros Rejtő-könyvek. Ahogyan Guy Ritchie korai "gengszterfilmjei" is.
Figuráik cinikus, csavaros észjárású csirkefogók és marcona melákok, akik ha kell (és hát általában kell), Tysonokként pofozkodnak és sosem illeszkednek be a többségi társadalom rendjébe, de nem is kelnek az ellen: elvannak a maguk kemény (parodisztikusan erőszakos), de a romantikus zsiványbecsület értelmében valahol mégis "erkölcsös" világában.

Tehát kéretik néhány lépésnyi asszociációt látni abba, amit írtam, és nem teljesen direkt módon érteni.
Persze egyetérteni nem szükséges, csak szeretném, ha érthető lenne amire gondolok.

előzmény: DevilTakeU (#12)

A Bud Spencer-Terence Hill filmek gyakorlatilag a Rejtő-ponyvák irodalmának filmes változatai, tehát mondhatnám, hogy ez már sikerrel meg is történt. A válaszom ezért az, hogy a kérdés inkább: hogy ki játszaná el és hogy ki rendezné őket. És a jelöltjeim utóbbira (tekintet nélkül arra, hogy élnek-e még): E.B. Clutcher (Enzo Barboni), Sergio Corbucci, Steno, Michele Lupo... Rendezőként megnéznék még egy-egy feldolgozást a következőktől is: Hitchcock, Tarantino, Guy Ritchie, Martin McDonagh.

De ugyanígy érzek a '70-'80 évekbeli zsivány Belmondo-val kapcsolatban is: szakasztott Senki Alfonz, Gorcsev Iván, stb. Lásd: A nagy zsákmány, A betörés, A káprázatos, A javíthatatlan, Az állat, Zsaru vagy csirkefogó, Szabadlábon Velencében, A profi, Ászok ásza, Montreáli bankrablás... és legfőképpen Az arany bűvöletében.

De a Pierre Richard-Gérard Depardieu páros filmjei is beugranak, vagy éppen Louis de Funés is beférne egyik-másik karakter szerepében (pl. Vanek úr).

Ugyanígy Hollywood-ból: Enest Borgnine (pl. Tuskó Hopkins), Lee Marvin, George Kennedy, stb...
Főbb szerpekben még Steve McQueen, Paul Newman, Robert Redford, Charles Bronson (Fülig Jimmy) ugrik be.
Valahogy úgy tűnik, Rejtőről mind Amerikából, mind Európából a 60-80 tartó időszak mainstreamje jut eszembe elsősorban.

De egy modernebb hangvételű feldolgozást megnéznék Seth Rogen-éktől, Seth MacFarlane-től és az Edgar Wright-Simon Pegg-Nick Frost csapattól is.

Amúgy szerintem a Vesztegzár.../Meztelen diplomata egy egész jól sikerült feldolgozás lett.

Túlírt, ugyanakkor butácska "kémfilm", egy-két jól megrendezett jelenettel (pl. a malom-béli bújócska), néhány szórakoztató karakterrel (pl. a bérgyilkos-magánnyomozó), de összességében erőtlen, fókusztalan, túlzottan meseszerű, ezért komolytalan és jobbára mentes a valódi feszülségtől; kriminek vagy kalandfilmnek így nem elég érdekes, komédiának ugyanakkor nem elég vicces. Összességében túl hosszú és túl kevéssé izgalmas, így nehezen tartotta fent az figyelmemet, pláne a kíváncsiságomat. Manapság az ilyesmik tévéfilmnek készülnek. Amolyan tipikus Hitchcock-zsenge, tele a mester (iparos?) kézjegyével - jó és rossz értelemben egyaránt.
A film legerősebb pontja az, hogy Laraine Day gyönyörű, mondjuk a jó öreg Alfred jellemzően elég jól válogatott ezen a téren.

Pozitív hozadéka ennek a két órának, hogy megszületett bennem a gondolat: (a korai) Hitchcock a hiányzó láncszem az Agatha Christie-féle krimik és a James Bond-filmek között.
Illetve, hogy Hitchcock-nak pályája ezen korai felében Rejtő Jenő-feldolgozásokat kellett volna forgatnia, az tökéletes párosítás lett volna.

Talán ezért szeretem nézni ezeket a filmjeit, azok sokszor idegesítően bárgyú túlokoskodása, valószerűtlen kimódoltsága és keresettsége ellenére is: van bennük valami báj, ami hangulatban megidéz valami olyan miliőt, amiben komfortos lenni.

2019-08-29 12:55:33 Midsommar (2019) / Fehér éjszakák gerbence (3) #41

Szép film, úgy értem, technikailag, tehát gyönyörű az operatőri munka (már akinek bejönnek a kissé steril, "túlszépezett", videoklip-esztétikában nyomuló felvételek), gyönyörű a táj is (kis hazánk vendég-, illetve társfőszereplésével), és nagyon ki van agyalva a hatáskeltés kedvéért - éppen hogy túlságosan is. Emiatt egy idő után már észrevehető a tolakodó hatásvadászat, és mondanom sem kell, maga a hatás annál kisebb.
Szépen, lassan haladunk előre, mégis: a film - legkésőbb - felétől már tudjuk, látjuk előre, mi fog következni, mire megy ki a játék.
Szemben például a letagadhatatlan inspirációval, a Wicker man-nel, ahol a végéig kétséges a történet kimenetele, és a hosszas hangulati felvezetés után is tud sokkolni a végkifejlet.
Itt a sokk elmarad, de az érzelmi hatás is nagyobbrészt; maximum kíváncsiak vagyunk a befejezésre, hogy mi (ill. hogyan) történik majd a karakterekkel, de együtt nem érzünk velük, ahhoz túlságosan "vezetett", kitalált, kimódolt, mesterkélt a történet.
Ráadásul, ha visszagondolunk (vagy ha mondjuk másodjára is végignéznénk, amire nem sok késztetést ébresztett bennem a film), de a mégnagyobb baj, hogy tulajdonképpen már menet közben is feltűnik, hogy meglehetősen logikátlan sokszor a karakterek viselkedése.
Részleteiben ötletes, összességében okoskodó, túlságosan önmagáért való film; érdekes, de nem túlságosan emlékezetes darab.

Nocsak: a kommenteket visszaolvasgatva találtam ezt; hopp, mondom, ezzel tökéletesen egyetértek - aztán látom, hogy én írtam 6 éve. :)

előzmény: gerbence (#6)

Ifjúsági ("családi") sci-fi ("űrfantasy") kalandfilm ("matiné"). Avagy egy afféle Hallmark-os Star Wars.
Annak idején a nosztalgia miatt 4-esre osztályoztam; most hogy újra megnéztem, szintén emiatt nem csúszott 2-esig.
Amúgy nagyon gagyi, tévéfilmes hangulata van, viszont gyerekként imádtam, és a bája valamelyest átjön felnőtt fejjel nézve is. Igaz, most már ezt leginkább a főhős nőjében látom meg, aki nagyon cuki.
A történet annyira vékonyka, hogy ha könyv lenne, csak egy lapozgatós karton képeskönyv, vagy egy kifestő jönne ki belőle. Viszont az is hozzátartozik, hogy a 100 perces játékidő ezzel együtt is úgy elment, mintha csak 60 lett volna. Szörnyülködtem rajta ugyan, de nem untam.
Összességében: most már látom, hogy szar, de még most is szeretem.

A klasszikus szinkronnal közel 5-ös, az újjal valahová 2 és 3 alá esik. Akkor a film vajon hányas is..?
Kap egy erős 4-est, aztán valamikor megnézem eredeti hanggal és ahhoz igazítom.

Hozzá tartozik, hogy rajongok a western zsánerért, és így a jó western-komédiákat (pl. Vigyázat, vadnyugat!, Az ördög jobb és balkeze, ill. egyéb Bud Spencer- és Terence Hill westernek; Maverick; Hogyan rohanj a vesztedbe, stb.) is imádom. Ez egy közülük.

2019-07-11 20:29:50 Made in Britain (1982) gerbence (4) #1

Realisztikus, lehangoló, dráma egy feszültségével, frusztrációival semmit kezdeni nem tudó, jövőkép nélküli, agresszióba menekülő, önsorsrontó fiatal srácról.
A sztori egyszerű és szögegyenes, a főszereplővel nehéz azonosulni vagy együtt érezni, az egésznek a szikár, dokumentarista stílusa az, ami mégis végig feszültté teszi a filmet. Kb. olyan nézni, mintha a Bebukottak előzménysztoriját látnánk. Egyszerűen nem jó látni, ahogy egy (fiatal)ember nem tudja artikulálni önmagát, letisztázni magában saját zavaros intencióit, gondolatait, és üvöltve fejjel rohan a falnak.

Amikor ilyesmi filmeket nézek, úgy tűnik, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján Anglia nem állt messze a mi Kádár-rendszerünktől. (Azzal a különbséggel, hogy itt talán az első lépés lett volna az, ami a filmben az utolsó.)

És azt hiszem, már tudom, honnan vették az inspirációt az UNKLE és Thom Yorke 'Rabbit In Your Headlights' c. klipjéhez.

2019-07-07 22:24:59 Kölcsönlakás (2019) gerbence (2) #21

Nem annyira meglepő módon ez a film olyan, mint egy Szeszélyes évszakok bohózat, mondjuk Trunkó Barnabás tollából. Csak mindezt olyan formában, ahogyan Móricka, illetve Dobó Kata elképzeli a középosztálybeli pesti vállalkozó családok életét és körülményeit. Azaz díszes, csiricsáré és ízléstelen külsőségek között (mint amikor viszonylag olcsón szeretnék a drágaság benyomását kelteni), mondjuk ez nagyjából egyetlen lakást jelent. Na jó, néhány percre látunk még egy prémium autót, egy jógastúdiót és egy kocsmát is.
A rendezés ennek a kategóriának megfelel: a vágás legtöbbször ritmustalan, de a kuszálódó szálak jól követhetők, a történetvezetésbe senki bicskája nem fog beletörni. A filmzene a leggagyibb, kilencvenes évekbeli amerikai családi vígjátékok legmegavasodottabb receptjét követi, a stáblistára még jut egy szokásos "magyarvígjáték-sláger", ami szerintem mindig ugyanaz, csak az aktuális színészekkel énekeltetik fel újra.
Egyébként a színészek a legérdekesebb pontjai az egésznek, nagyjából rajtuk múlik minden, hiszen mind a sztori, mind a körítés annyira sablonos, hogy azon túl sok pontoznivaló nincsen.
Ezen a téren viszont elég színes a paletta, és meglepő módon nem csak a szégyen ötvenezer árnyalata jelenik meg - egészen különböző ligák kerültek itt egy pályára. Összességében azt el lehet mondani róluk, hogy alapvetően a színészek miatt nézhető végig az egész film.
Balla Eszter egy kimondottan jó színésznő - én a Moszkva tér óta bírom - amellett, hogy már vagy 20 éve ugyanolyan szexi, azzal együtt (ill. talán éppen amiatt), hogy tökéletes szinkronban van az idő múlásával. Az ő - jobbára - életszerű reakciói néha elhitetik velem, hogy egy mozifilmet nézek, nem egy tévészkeccset.
Mellette a legjobb alakítás Ganxsta Zolié, aki itt a szegény ember Mucsi Zoltánjaként szórakoztatóan hozza a rezignált csapos rejtőjenői figuráját, és a tekintete képes némi hitelt is kölcsönözni a jeleneteknek, amikben szerepel. Csúcsmásodpercek jutnak még Gosztonyi csabának Répa Béla szerepében (az övé volt az az egy jelenet, ami tényleg mosolyt csalt az arcomra).
Mellettük még Kiss Ramóna hozza jól a szintén nem túl bonyolult mellékszerepét, illetve a főszereplők közül Martinovics Dorina az, aki úgy tud belesimulni ebbe az egész kellemetlen produkcióba, hogy azt pár centivel a komolyan vehetőség felé kormányozza.
Haumann Máté, Klem Viktor és Szabó Simon tökéletes sablonfigurákat, típuskaraktereket hoznak: Haumann a Valami Amerika Pindroch Csabáját, Klem pedig a Szabó Győzőjét jeleníti meg, se jobban, se rosszabbul; Szabó Simon pedig nagy meglepetésünkre Szabó Simon figuráját bábozza el tetszőleges filmjéből. Akiket megnyugtatnak az ismerős formák pasztellszínekben felfestve, most is elégedettek lehetnek.
És az alsókategóriát, aki az egész produkció szellemiségét a legpontosabban jeleníti meg, és ezzel tökéletesen egyensúlyozza vissza azt a tehetségesebb színészek próbálkozásai ellenszelében a Mikroszkóp-színpad porondja felé, ezúttal (is) generációjának Csala Zsuzsája, Oroszlán Szonja képviseli. Az ő megjelenéséig szinte még a 3-as osztályzat lehetősége is mintha a végtelennél kisebb távolságra lett volna (noha nem sokkal), de színre lépését követően egy Bajor Imre-Ihos József ágyjelenettel sem lehetett volna lejjebb rúgni a lécet.
Az egyest indokolatlanul szigorúnak érezném, egyrészt mert végig tudtam nézni (amúgy különösebb fájdalmak nélkül), másrészt tényleg vannak itt korrekt alakítások jó színészektől, a hármas viszont túl megengedő lenne egy olyan filmnek, aminek tökéletesen nulla hozadéka van minden szinten.
Ha ez egy számvitel szigorlat lenne, azt mondanám, az egyik legjobb jegyet kapja... elégséges.

2019-03-03 12:02:22 Under Sandet (2015) / Aknák földjén gerbence (5) #13

Ezt a filmet itthon (legalábbis dvd-n) Homok alatt címmel forgalmazták.
Célszerű lenne ezt a címet is fölvenni, mert így nehéz megtalálni itt, ha valaki ezzel a címmel találkozik a filmmel (nekem is nyomoznom kellett). Arról nem is beszélve, hogy ez a film eredeti, dán címe.

2019-02-17 18:40:45 Zimna wojna (2018) / Hidegháború gerbence (4) #6

Igazából inkább csak közepes, mert attól tartok, nem sok minden fog megmaradni belőle pár hét, hónap után, de annyira gyönyörűen van fényképezve és annyira gyönyörű a főszereplőnő, hogy lelkesedésből megkapja a 4-est. Meg hát amúgy jó is, csak túl sokat bíz a nézőre: annyira fragmentáltan mesél, hogy a lényeg nem is látszik a vásznon, azt bele kell képzelnünk a bemutatott jelenetek közti résekbe. Kicsit megúszós, persze az is lehet, hogy valakinek épp emiatt fog tetszeni.

2019-02-12 02:13:16 Valami Amerika 3. (2018) gerbence (2) #13

Egész sokáig azzal a mantrával tartottam magamban a lelket, hogy még mindig jobb, mint egy Irigy Hónaljmirigy "show", de aztán a végefőcím alatti "vicces" reklámoknál ez is megdőlt.
Kínosan gagyi már a forgatókönyv is, de legalább arcpirítóan igénytelenül kivitilezeték is.
Mekkora büszkeség lesz ezt visszanézni a szereplőknek, amikor a lóvé már a múlté...

2019-02-11 23:04:25 Budapest (2018) / Legénybúcsú Bt. gerbence (3) #1

Na végre azt is megtudhatjuk, milyen lehet szlávnak lenni: amikor az ember fiai és lányai a "nyugati" filmekben alapértelmezetten kultúrálatlan, erőszakos, félhülye degeneráltak és kurvák, ráadásul mindkettőből az olcsó, bármikor és mindenre kapható fajták.
Amúgy meg egy teljesen átlagos Másnaposok-féle "partivígjáték", teljesen életszerűtlen és sablonos, de szombat esti agyatlan bambuláshoz nem rosszabb ez sem, mint bármelyik hasonló amerikai verzió.
Mondjuk akkor már lehetne benne több csöcs.

2019-02-04 22:56:39 BumbleBee (2018) / ŰrDongó gerbence (3) #9

A Bay-féle Transformersekre (talán az elsőt leszámítva) köröket ver, mondjuk ettől még lehetne akár 1-es is.
De olyan kis aranyos az egész, és ez legalább egyértelműen bevállalja, hogy egy ifjúsági film; és ha belegondolok abba, hogy a 8 éves önmagam mennyire bírná ezt a filmet, hát rá kell dobnom a hármast legalább. Azzal együtt is, hogy a felnőttkori önmagamat mennyire zavarta az egész sztori sablonszerűsége.
Viszont a robotok itt hasonlítanak a leginkább az eredeti képregényes/rajzfilmes önmagukra, az pedig kimondottan jót tesz, hogy csak az egyikükre koncentrál a sztori, így még némi karaktere is nő. A 80-as évekbeli setting betalált, a főszereplő lány pedig cuki (mégha időnként már negédes is) - a többi felejtős.
Gyerekként imádtam volna, és felnőttként sem kapartam le az arcomat. Tulajdonképpen még a 4-esen is elgondolkodhatnék, ha azt nézem, hogy mennyire kevés vállalható élőszereplős gyerekfilm készül, amit a kisebbeknek (kisiskolásoknak, kamaszkor előttieknek) is lehet ajánlani.

Szarul van rendezve, ötlettelenül (kimondottan tévéfilmesen) van fényképezve, a cselekmény nagy része jelentéktelen, a poénok egy része gagyi, a másik maximum aranyos, de a legnagyobb hibája ennek a filmnek mégiscsak az, hogy teljesen érdektelen.
Mégegyszer: egy film, amiben Al Pacino és Christopher Walken a főszereplő, és Alan Arkin vendéghegedül, és az egész - teljesen élrdektelen. Nem sok minden történik, bár erre igazából nem is lenne szükség, azonban mindaz, amit látunk, sótlanul és vontatottan van előadva.
Pacino persze kissé ripacs, itt is az utóbbi időkben kizárólagossá vált szerepét, "a kései Pacino"-t játsza; Walken meg persze tökéletes, de neki pedig nem sok van írva.
Az egész produkció olyan unalmasan fáradt, mint pár magányos, középszerű, sikertelen gengszter lehet hetvenévesen. Ha ilyen meta-síkon nézzük, van ebben az erőtlen komédiának álcázott filmben elrejtve egy erőteljes tragédia.

Azért a vége rendben van.

Nagyon szimpi film, elég szimpi szereplőkkel, de az unásig ismert sablonoktól nem tud és nem is akar eltérni, így nagyjából minden jelenet előre látható. Sajnos minden konfliktust a legtipikusabb megoldással old fel, és a végére a totális happy end is menetrendszerűen érkezik.
Más szavakkal: egy szar forgatókönyvet jól forgattak le, ez nálam összességében most közepest érdemel.

Woody Harrelson itt is király. (Bár lassan kezd "a fehér Morgan Freeman" skatulyájába záródni: az idősödő, nagyon laza, beleszarós és szókimondó, egyben nagyon jószívű és igazságos mentor szerepében látjuk itt is, ismét.)

2019-01-29 23:40:32 Házasság szabadnappal (1984) gerbence (3) #1

Tipikus francia jellegű keresztbe-kasul félrelépős pikáns komédia, ezúttal az elsőre némileg műfajidegennek tűnő Szomszédok-stílusban.
Avagy többszögű szerelmi komédia nyugatos feslett pikantéria helyett győzedelmeskedő szocialista erkölccsel.

Ha ez így némileg ellentmondásosnak tűnik, az nem alaptalan: eléggé disszonáns, már-már skizofrén élmény a kádári nyolcvanas évek proli-polgári kulisszái között nézni-hallgatni, hogy ki mint mászna a másikra önnön gerjedelmében és valamelyik másikuknak a (gondolom, kiutalt tanácsi örökbérleti) lakásában.
Csíkos-gombos vászonpizsamás irodista, maszekos taxisofőr, munkaidőben konyakozó tévészerelő és mindenkibarátja úszóedző, illetve nejeik üldözik egymást álló fasszal, vagy épp menekülnek egymás elől farkukat behúzva, de mindvégig szalonképesen.

Az úszóedzők pedig nem elcsábítják és/vagy megerőszakolják a bimbódzó, hormontúltengéses tizenéves úszólányokat, hanem "nőként mégcsak szóba sem jöhetnek" számukra. E megfontolásból a 'sci-fi' címkét is célszerű lenne felvinni a műfajmegjelölések közé.

Az egésznek mégis van egy bája, amit valószínűleg csak azok fognak érezni, akik még éltek ebben a kockásladás világban, de a szív- (és egyéb-) ügyeiket már nem ebben kellett bonyolítaniuk. A dialógusokat Romhányi József írta, így nyomokban szellemességet tartalmaznak: itt-ott konkrétan fel is nevettem.

2019-01-29 23:16:49 Én és a nagyapám (1954) gerbence (3) #3

Igazi trash-élmény az ötvenes évekből, avagy a magyar grindhouse. :)
A világ egyik legcsúnyább gyerekfőszereplőjével.

2019-01-15 17:09:03 Dabka (2017) / Szomália kalózai gerbence (3) #1

Ennek a filmnek a magyar címe: Szomália Kalózai.

Mind a 4 rész elérhető innen.
Megrázó dokumentumfilm a délszláv háborúról magyar szemmel; olyasmi, mint Sára Sándorék dokusorozata a Don-kanyarról, a Krónika, csak persze jóval rövidebb.

Hol lehet megnézni..?

előzmény: Hulla88 (#1)

Volt már ilyen korábban is, az említetteten kívül is: szintén egy valóban megtörtént (és szintén skandináv vonatkozású) esetet dolgozott fel egy "helyi" rendező:
Emberrablás ,
valamint a minden jel szerint a megtörtént borzalmak játékfilmesítésének fétisében élő Greengrass is:
Phillips kapitány.
Érdemes megnézni mindkettőt, legalább annyira a hasonlóságok, mint a különbségek miatt.

előzmény: ryood (#1)

2018-07-16 22:35:14 Paterson (2016) gerbence (3) #47

Ez nem lehet, mert akkor már a film közepén otthon lenne. :)

előzmény: ZoLeEe (#41)

Ki volt az spoilerezve eredetileg (nálam látszik is az egyetlen spoileres mondat előtt és után levő fura karakterekből).
Amúgy itt a link, ha angolul megfelel, itt megnézhető a teljes film:
https://www.youtube.com/watch?v=MsLLTDC2E3E

előzmény: tomside (#2)

2018-02-21 15:10:56 Paterson (2016) gerbence (3) #39

Egyetértek a két előttem szólóval. Számomra is üres volt a film (ahogyan a főszereplő verseit is annak találtam), és úgy láttam hogy valamiféle talmi harmonikusságot igyekszik hazudni a passzivitás, eseménytelenség, "sorstalanság" mögé. Persze tagadhatatlanul van valamiféle "zen" hangulata - és éppen emiatt a hangulat miatt egyébként nem rossz élmény nézni a filmet - de emellett az elidegenedettség, a magány is kiárad a vászonról. És nem sikerült eldöntenem, hogy ezt a rendező szándékolta-e; tehát hogy intenciói szerint egy fájdalmasan tragikus filmet láttam-e egy, a saját életébe bezárt és menthetetlenül magányos emberről, vagy egy békésen harmonikus filmet egy, a hétköznapok eseménytelenségében is elégedett emberről. Mindenesetre a környezetével való valódi interakció hiánya számomra a negatívabb irányba tolja el az egésznek a kicsengését, miközben a film esztétikája (és az ünneplő kritikai fogadtatás) a vidámabb verziót próbálja kommunikálni... ettől bennem erős disszonancia támad.
Ugyanakkor Jarmusch filmjeivel úgy vagyok, mint Woody Allenéivel: még a gyengébb eresztéseit (vagy épp kimondott balfogásait) is szívesen bambulom, mert van egy olyan hangulata a munkáinak, amit szeretek.
Három szóval: kellemes, inkonzisztens, felejtős.

Na igen. Három dolgot tudunk tenni:
1. drukkolunk
2. elmegyünk és megnézzük ezeket a filmeket
3. terjesztjük a híreket (na és az igét).

előzmény: Ágó (#26)

Majdnem közepes. Igazából vacilláltam a kettes és a közepes között, mert a szándék jónak tűnik, de aztán mindig beugrott a My Girl és az, hogy lehet ezt őszintén, természetesen, hitelesen és árnyaltan is. Ez a film pedig mindezekből komoly hiányokat szenved el... az egyedül hiteles pillanatok talán azok, ahol a fiút a családja körében látjuk. Minden más (az iskolai közeg, a kedves tanárnővel való jelenetek, a tragédia és annak kezelése, stb...) műanyag, sablonos, súlytalan és erőtlen. A főszereplő kislány pedig ijesztően rajzfilm-szerű. Mint egy animált "robot", egy machinima.
És amikor arra gondolok, hogy ez alapvetően egy ifjúsági film, és ilyen hiteltelen és paneles-sablonos módon beszél az életről annak a fogékony korosztálynak, akik épp ezekből az élményekből rakják össze a világképük és -értelmezésük alapjait, elönt a düh és még a kettest is jóindulatúnak érzem.

Mindenki nézze meg inkább mégegyszer a Faun labirintusa-t és a My girl - az első szerelem-t.

Nem. Én pl. eddig nem is hallottam róla (holott óriás zombi-rajongó vagyok) és most vásznon láthatom először.
Nem is értem, egy filmrajongó hogy kérdezhet ilyet: "nem túl késő..?"
Pl. a Jó a Rossz és a Csúf-ot, a 2001-et vagy az Élőhalottak éjszakáját csaknem 50 évvel a megjelenésük után láthattam nagyvásznon, az Alien-t 35, a Fekete lagúna szörnyét 60, a Nosferatut és a Metropolis-t 90 (!) évvel később... és a sort még folytathatnám. Egyiknél sem azt éreztem, hogy túl késő már, hanem azt, hogy NA VÉGRE!

Ehhez képest 1-2 év csúszás (vagy akár 3-4, ha már a Babadook is szóba került), szinte csak percek. Én például mindkettőn ott leszek és baromira örülök, hogy moziban láthatom őket.
Hidd el, nem mindenki percre-napra fogyasztja a filmeket, torrent ide, streaming oda. Ezek ráadásul tipikusan nem a mainstream világ filmjei, ahol a pillanatnyi hullámot kell meglovagolni, mert az érdeklődés avulása napok kérdése. Pl. a Halálos iramban 9-et vagy a huszonhetedik Marvel-filmet valószínűleg valóban hiba lenne évekkel a megjelenés után vetíteni, de ezek rétegfilmek, amiknek valószínűleg jót is tesz, ha úgy érkeznek meg, hogy már hírük, ill. respektjük van (abban a körben, akiket érdekelhet).

előzmény: Ágó (#23)

2018-01-31 01:23:14 Dumapárbaj (2015) gerbence (3) #25

Annyira rosszat vártam, hogy ahhoz képest már-már egész jó volt. :)
Mondjuk az fura, hogy több sztorit írtak bele, mint poént. Pedig sztorit se túl sokat. De mégsem tudtam utálni, amit nem is igazán értek; de ezzel annyira meglepett, hogy fölpontozom hármasra.

Nem értem az Oscar-t és az általános egekig magasztalást.
Ez egy film, amiben semmi nem rossz (rendezés, színészi játék, történet), de semmi sem kiemelkedő. Talán az, hogy egyszerre működik teljes értékűen krimiként, bosszúdrámaként és szerelmi tragédiaként, tehát a műfajokkal ügyesen játszik. Ilyen szempontból valóban összetett, de ez inkább csak a filmekkel, filmes műfajokkal kapcsolatban jellemző "dobozos" gondolkodásnak köszönhető; hogy szeretjük egyértelmű kategóriákba helyezni a filmeket, és ami több helyre is betehető, az már önmagában valami erénynek, valami "mutatványnak" tűnik.
Csakhogy egyébként egy teljesen átlagos krimivel együtt kapunk egy teljesen átlagos "beteljesületlen szerelem" történetet, néhol kicsit szappanoperás manírokkal, alapvetően tévéfilmes jellegű kivitelezésben.
Semmi nincs itt, amit ne láttunk volna már akárhányszor.
Az egyedüli, amiben az átlagosnál talán jobb, az a film humora. Úgy működik, hogy közben nem hat ellene a nyomasztó drámának: úgy oldja, hogy azzal nem kioltja, szétoszlatja, hanem éppen hogy segít fenntartani azt; kis levegőhöz juttat időnként, hogy aztán újra alámerülhessünk. Ízlésesen, jól adagolva, visszafogottan helyez el egy-egy poént, amik nem lógnak ki a film egységes szövetéből.
Ezen kívül viszont semmi átlagon kívülit nem találtam a filmben (talán még technikai vetületben a smink érdemel említést).
Vannak sokkal rosszabbak, vannak sokkal jobbak is. Érzelmileg valóban intenzív (ez a krimik közül valóban kiemeli), de azért nem katartikus (így a filmművészet összességéből viszont nem emelkedik ki). Nem bántam meg ezt a két órát, de nem is fog megmaradni különösebben.

Én is erre jutottam. Csak mivel a többiek annyira gyorsan (azonnal!) reagálnak teljesen hideg, racionális logikával, tervszerűen cselekedve bizonyítékok eltüntetése, félrevezető "bizonyítékok" hátrahagyása, hogy ez furán hatott.
Amúgy mindenkinek, akinek tetszett ez a film, ajánlom a Frontvonal címűt is.

előzmény: Újpest Ostora (#18)

Csak azt nem értem, végülis miért kellett a vicces északkoreait (akinek szülinapja volt) is lelőni a kulcsjelenetben.

A nézhetetlen szó szerintem azt jelenti, hogy az adott filmet nem lehet végignézni. Ez az értelme ennek a szónak. Persze végülis minden filmet végig lehet nézni: bekapcsolod a tévét (megjelenítőt), elindítod a filmet, leülsz vele szemben és nem állsz fel a végéig.
Ezért kicsit szabadabban értelmezve: ha a film "elveszít" nézés közben, tehát ugyan lepörög, de egy ponttól már nem figyelsz rá, nem köt le, "eldob magától" a film, az is lehet nézhetetlen.
De ami csak simán nem jó (avagy szar), arra ott a kettes.

2018-01-01 17:32:13 [Tarantino – Kókler vagy zseni?] gerbence #37

Mindegyik egyszerre.
Tehetséges filmes, aki dögevő keselyűként, vagy szeméttelep fölött köröző sirályként csipkedi és válogatja össze a régi, kidobott, lejárt szemetet amiből látnokként megformálja az ezekből összeépíthető remekműveket, és ezzel megreformálta az amerikai filmkészítést (és egyben visszahatott az európai, sőt a keleti filmkészítésre is). Emellett gyakran túl is értékelik, leginkább mert annyira szerethető. Egy geek, egy filmbuzi, egy azok közül, akik pl. erre az oldalra is regisztrálnak: közülünk, csak ő meg is csinálta, vászonra is pakolta a maga végletekig szubjektív filmes világát.
Olyan ő a filmben, mint a hiphop volt a zenében (nem a mostani, csilivili pénzmutogatós újgazdag proli videoklipes szar, hanem a hetvenes-nyolcvanas évekbeli, magnókazettákon a panelszobákban összeházibarkácsolt, samplingelt alapokra saját közlést rászövegelő, zenei képzettség nélküli, utcai kölyköké).
Ha Tarantino nem hozott újat a filmezésben, akkor a hiphop sem hozott újat a zenében (hiszen már meglévő zenéket használtak fel, és abból csináltak valami újat). Hát dehogynem.

Nekem úgy tűnt, mintha ezen az ideológiai-nevelési alapú megfontoláson túl ebben az is benne lenne, hogy a pap ezzel adott egy "egérutat" Rocky-nak, hogy a halála előtti pillanatokban ne kelljen megjátszania magát, lehessen "gyenge". Lehessen őszinte, önmaga, ne hazugságban hagyja itt ezt a világot. Szerintem a pap fel tudja mérni, milyen súlyos pillanatok ezek, és könnyíteni akar Rocky lelkén is azzal, hogy előre becsomagolja neki egy (amúgy is érvényes) ideológiai burokba a lehetőséget, hogy nézzen szembe az élet elvesztésével; ne kelljen maníroskodnia mások előtt, lehessen úgy, ahogy természetesen jön abban a helyzetben, csak önmaga és isten előtt. Hogy tényleg összeomolhasson.
Persze lehet, hogy ezt az alkotók nem így szánták, de én láttam benne ezt is. :)

előzmény: BonnyJohnny (#25)

2017-11-02 10:10:11 It Follows (2014) / Valami követ gerbence (4) #73

...vagy az enyém. :)

előzmény: ChrisAdam (#72)

2017-11-01 12:43:56 It Follows (2014) / Valami követ gerbence (4) #71

Tegnap este Halloween alkalmából megnéztem a két közkedvelt és sikeres magyar film, a Valami Amerika és a Berni követ nemzetközi crossoverét, a Valami követ című filmet. Nos, azt kell mondjam, az ismert elemekből valami teljesen újat raktak össze a készítők, ami alig emlékeztet az eredetikre.

És a viccen túl is ugyanezt tudom elmondani a filmről: abszolút ismert, bejártott elemekből dolgozik, szépen rá is ül a jelenleg tartó 80-as évek retróhullámra, de végül valami komplett, kerek, önálló egésszé sikerül összetapasztani a kis sablon-darabkákat.
Kevés a sokk-jelenet (a "hirtelen ijesztgetős rész"), nem túl csavaros a sztori, alig van vér, elvétve történik csak halál - azt kell mondanom, a film készítői (végre!) megértették, mi a horror lényege. A zaklatott, nyugtalan atmoszféra, a lappangó, bőr alá bekúszó, nyomasztó hangulat, a folyamatos fenyegetettség és feloldatlan bizonytalanság kényelmetlen, fészkelődős, komfortzónából kiszorító érzete. És ez bizony üdítő kivétellé avatja, alighanem ennek köszönhető a kritika ünneplése.
Remek operatőri munka, kiváló zene, rendben lévő színészek és egy egyszerű, de éppen elegendően érdekes koncepció, amit mindannyiunk át tud élni. És dícséretes mértékletesség: végre egy film, ami nem akar többet markolni, mint amennyit meg tud fogni; ami nem akar szenzációs mutatvánnyal sokkolni, viszont hajlandó dolgozni az atmoszférateremtésen. Nem a könnyű és olcsó, vásári oldaláról fogja meg a félelemkeltést, hanem tesz érte: nem ijeszteget, hanem feszültséget teremt.
A Fűrész és a többi hasonló harsány horrorcirkusz-franchise helyett a Kör féle oldschool iskolát képviseli, és ezzel a kedvemre tesz. A katarzis elmaradt, a hangulat viszont elkísért még egy darabig. Valami követett... Nekem ez így: .

egyszerűen arra gondolhatott a költő, hogy ugye a fejvadász az adott, és mivel elég sokat röpköd (repülő autóval), ezért az már majdnem olyan, mintha "szárnyas" lenne

e mentén a logika mentén az angol cím még rosszabb: a főhős sokkal inkább fejvadász, mint futár vagy futó, penge pedig talán egyszer sem kerül elő a filmben, legalábbis Deckard részéről. Az angol "költő" vajon mire gondolhatott? És őt vajon miért nem vonjuk kérdőre..?
Persze ízlések és pofononk; de azért ne felejtsük el, hogy egy nagy hollywoodi stúdió termékéről beszélünk: amely esetében a címadás legalább annyira produceri, forgalmazási szempontok szerint történik eredetileg is, mint amennyire az itthoni forgalmazásban. Szerintem fölösleges itt kikérni a szerzőiség megerőszakolását.

előzmény: ipartelep (#155)

Mindamelett én például kimondottan találó címnek tartom. Én is utálom a magyar újracímezési szokást, mert nem értem, hogy miért kell átformálni önkényesen valamit, ami az adott mű szerves része (különösen a vígjátékok szoktak nagyon elbaszott címeket kapni a magyar forgalmazóktól), de az Alien-nek ezt a címváltozatát határozottan jobbnak tartom az eredetinél. Ami angolul ugyan működik, de magyarul egyáltalán nem úgy működött volna.
(Ilyen klasszikus eset még a Die Hard is, amit szerintem az első rész esetében a lehetőségekhez mérten az eredeti cím értelméhez a legközelebb eső módon magyarítottak; azt akkor még nem tudhatták, hogy ezzel aztán egy olyan egyirányú utcába fordulnak, ami legkésőbb a harmadik résztől kezdődően már kínos zsákutca lesz).

A Szárnyas fejvadászra visszatérve: fogalmam sincs, hogy miért ezt a magyar címet kapta, nekem a Wiki értelmezése okénak tűnik. Ettől még persze simán lehet utólagos magyarázat, aminek ténylegesen semmi köze nincs a címadás akkori valós okához.
Ezzel együtt ezt a magyar címet is szeretem: ezen a címen vált itthon kultikussá, és az én ízlésem szerint semennyivel nem kevésbé béna a sokszor felbukkanó "pengefutár" kifejezésnél sem - sőt. Lássuk be: az angol cím legalább olyan ködös, nem egyértelmű, önhatalmúlag megkreált "fogalom", mint a magyar. És szerintem ebben az esetben a magyar még jobban is sikerült.

előzmény: critixx (#156)

2017-10-14 12:15:55 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] gerbence #23102

Ezt kérem, töröljék az adminok, bocs'.

--
Áthelyezve a(z) Blade Runner 2049 topikból.

előzmény: gerbence (#23101)

"Nagyon sajnálom, hogy az összes promóció vastagon reklámozta Deckardot, nagyon nagy jelenet lehetett volna ha váratlanul bukkan fel"

igen, ott sajnos az alkotói koncepciót elnyomták a marketing-érdekek. Pedig tisztán látszik a jelenet felépítésén (ahogy a csendes, feszült felvezetés után Ford előlép az árnyékból), hogy a rendező is így matekozott. De a forgalmazó nem vállalta a kockázatot, inkább a tutira ment.
Ez valamennyire a néző hibája is: meg kéne már tanulnunk, hogy ha egy filmről eleve tudjuk, hogy meg fogjuk nézni, akkor nem szabad a bemutató előtt reklámanyagokat fogyasztanunk vele kapcsolatban (trailerek, interjúk, forgatási képek, promó képek, plakátok, stb.). Persze nehéz mindent elkerülni (a cikkek szalagcímeit lehetetlen, ahhoz ki kéne iratkoznunk az egész internetből kb. egy évre), de ha legalább a trailereket ki tudnánk hagyni, az sokszor dobna az élményen. Csak hát nem tudjuk. :)

előzmény: Gatyamadzag (#38)

2017-10-14 12:14:06 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] gerbence #23101

"Nagyon sajnálom, hogy az összes promóció vastagon reklámozta Deckardot, nagyon nagy jelenet lehetett volna ha váratlanul bukkan fel"

igen, ott sajnos az alkotói koncepciót elnyomták a marketing-érdekek. Pedig tisztán látszik a jelenet felépítésén (ahogy a csendes, feszült felvezetés után Ford előlép az árnyékból), hogy a rendező is így matekozott. De a forgalmazó nem vállalta a kockázatot, inkább a tutira ment.
Ez valamennyire a néző hibája is: meg kéne már tanulnunk, hogy ha egy filmről eleve tudjuk, hogy meg fogjuk nézni, akkor nem szabad a bemutató előtt reklámanyagokat fogyasztanunk vele kapcsolatban (trailerek, interjúk, forgatási képek, promó képek, plakátok, stb.). Persze nehéz mindent elkerülni (a cikkek szalagcímeit lehetetlen, ahhoz ki kéne iratkoznunk az egész internetből kb. egy évre), de ha legalább a trailereket ki tudnánk hagyni, az sokszor dobna az élményen. Csak hát nem tudjuk. :)

--
Áthelyezve a(z) Blade Runner 2049 topikból.

előzmény: Gatyamadzag (#38)

Igen, ez mind benne van, de ennél több is. Amikor megöli a rendőrnőt, kimondja, hogy nem lehet megállítani az eljövő társadalmi változást, ami során a replikánsok (azaz az "övéi") új szerepet foglalnak majd el.
Amikor Wallace megöli az újszülött replikánst, ott pedig egyértelműen megrendül: elborzad és könnyezik. Szóval vannak arra utaló jelek, hogy ki akar lépni az alárendelt szerepből, van benne egyfajta replikáns-öntudat (és -közösségi tudat is talán).
Mintha a replikánsok evolúciójában a "gyermeki" státusz után ő valamiféle kamasz-stádiumot jelentene: egyfelől meg akar felelni a szülőnek, vágyik az elismerésre, de már kész a leválásra, önállósodásra is.
Úgy tűnik, mintha Wallace az emberiség társadalmának következő lépcsőfokra lépéséért törekedne, ő pedig ugyanígy, de a replikánsokénak. Szóval az engedelmesség mellett egy erős szembenállás is ott van benne
- szerintem.

előzmény: BonnyJohnny (#32)

...egyébként, ha már itt tartunk, nekem Luv motivációi nem egyértelműek: úgy néz ki, mintha tulajdonképpen pont azért harcolna, amiért a renegátok is: a replikánsok egyenjogúságáért (sőt,ő már inkább a felsőbbségükért...), mégis épp velük megy szembe. Igaz, hogy a rendőrnőtől úgy tudhatja, hogy K a dolog eltussolásáért cselekszik, vagy Deckard megöléséért, ahogyan azt a lázadó replikánsok tervezték. Szóval ha így nézzük, az a tragikus az ő karakterében, hogy pont egy olyan harcban hal meg, ahol valójában egy oldalon áll K-val/Deckarddal.
Vagy nem jól látom?

előzmény: gerbence (#28)

Tegnap megnéztem újra, és abban a jelenetben, amikor Niander Wallace legyártja az új egyedet, majd megöli (egyébként - mert a saját kérdésemet is megválaszolta a film - azért, mert kiderül számára, hogy az sem alkalmas fogantatásra/szülésre), közben monologizál, és kimondja, hogy a történelmi-társadalmi fejlődés mindig a mozgósítható munkaerő függvényében történt, és ezért a külső világok kolonizációjához "milliók kellenek [ti. a replikánsokból], hogy mi milliárdnyian lehessünk". Ahogy fogalmaz: eddig kilenc külső világba juttatta el az embereket (a replikánsai segítségével), és kilencig még egy gyerek is el tud számolni. Tehát ő itt nem közvetlen pénzügyi-üzleti érdekeket néz, és már nem is pusztán biomérnökösködni akar, hanem egyenesen társadalom-mérnökösködni. Az a célja, vágya, víziója, hogy az emberiséget kisegítse a "bölcsőjéből" (a halódó Földről), külső világok ezreibe. Gyakorlatilag ebben a saját szerepét tényleg egyfajta istenség(eskedés)en keresztül látja; még csak nem is a saját életében bekövetkező céljai vannak, hanem annál jóval messzebbre mutatóak. Tehát amit korábban írtam, az nem csak az én spekulációm, hanem egyértelműen benne van a filmben, Wallace által ki van mondva.

előzmény: BonnyJohnny (#10)

Zárójel: milyen istenkomplexusos ember az, aki angyalnak nevezi saját teremtményét, majd megöli?
- miért, isten mit csinál velünk..? (és most abba ne menjünk bele, hogy van-e vagy nincs, mert nem ez a lényeg.) Egyébként szerintem elég hangsúlyosan szerepelt a filmben, hogy micsoda pszichopata ő. Minden egyes megmozdulásában, megszólalásában benne van. Az isten-komplexus pedig, azt gondolom, éppen erről szól: hogy felette állónak érzi magát, és feljogosítva arra, hogy életet adjon vagy vegyen el a kedve szerint, pusztán azért, mert fizikailag lehetősége van rá, tehát hatalmában áll.
Másként nem is látnám semmi értelmét annak, hogy megöljön egy vadi új replikánst, amit épp most gyártott le... milyen oka lehetett rá? (Persze ez sincs benne a filmben, ezért kérdőjeles. És ezért keresek rá választ.)

Tény, hogy én sem emlékszem, hogy a filmben lett volna arra konkrét utalás, hogy miért is nem tud többet gyártani. De nincs is ennek jelentősége szerintem: valamilyen, közelebbről meg nem határozott kapacitás-limit van, amit nem tud átlépni. Mint ahogy minden gyártási folyamatban, a valóságban is. Szerintem ez így önmagában elfogadható, anélkül, hogy ennek a technikai részleteit szükséges vagy fontos lenne tudnunk.

Amúgy valóban nem lett kellőképpen kibontva ez a karakter, én is hiányosnak érzem, holott kimondottan érdekes figura. De nem "pazarolták" rá a kreatív lőport.

előzmény: MicaHiro (#15)

A Szárnyas fejvadász elnevezés valójában egy allegóriára utal: ebben a replikánsokat megalkotó Tyrell vállalat jelenti a teremtő Istent, a fejvadász pedig az Úr angyalát, aki teljesíti a Mindenható akaratát és beteljesíti a fellázadó teremtmények sorsát.

Forrás: wikipedia

Tehát amolyan halálhozó angyalhoz hasonlítja őket ez az elnevezés (kb. ahogyan a tényleges levadászást meg "nyugdíjazásnak" hívják a filmben).

előzmény: ipartelep (#149)

Gondolom ő nem pusztán elérni akarja, hanem megszerezni, birtokolni ezt a tudást. Rendelkezni fölötte. Hatalmában tartani.
Vagy csak meg akar istenülni... amire egyértelműen törekszik: pl. amikor megöl egy "újszülött" replikánst. Ő akar lenni az (újfajta) élet és halál ura.
Nem hiszem, hogy itt (akár az ő számára) a konkrét gazdasági megfontolások az elsődlegesen érdekesek, bár valószínűleg valamilyen módon ilyen céllal is kihasználható, hiszen akinél a "recept", annál van a kontroll is.

Amúgy meg a szülés-nevelés valóban lassú, a kezdetekben, de aztán exponenciálisan gyorsul (lásd. az emberi populációt napjainkban).
És az is lehet, hogy nem az időfaktor, hanem a nyersanyag a probléma. Azt nem tudjuk, miből készülnek a replikánsok. Lehet, hogy abból van kevés... (Hiszen még növényi/állati eredetű élelem sincs elég!) A szaporodással meg önmaguk létrehozzák önmagukat.

előzmény: BonnyJohnny (#12)

Mert ez a filmben az utolsó határvonal, ami elválasztja az élőt az élettelentől: az önmaga sokszorosítására/reprodukálására való képesség. Amennyire tudom, a tudomány is így határozza meg az életet, annak ez az egyik feltétele. Magának az életnek a kialakulását onnan számíthatjuk, hogy megjelentek az első olyan szerves "vegyületek", amik képesek az önreprodukcióra (ribonukleinsav, dezoxi-ribonukleinsav).
Gondolom, emiatt ez lehet az utolsó olyan - jogi, etikai, morális, ill. társadalmi értelemben vett - válaszfal, ami elválasztja az "élő" embereket a készített replikánsoktól; és ami ha leomlik, onnantól nem tekinthetőek többé eszközöknek, munkagépeknek, és nem tarthatók rabszolgasorban (illetve nem lesznek levadászhatóak).

előzmény: MicaHiro (#9)

2017-09-07 21:10:57 The Beguiled (2017) / Csábítás gerbence (?) #2

Össze kéne kötni az eredeti, Don Siegel- és Clint Eastwood-féle filmmel:
A tizedes háreme

(Ami amúgy szerintem meglehetősen közepes, és a trailer alapján ez az új verzió is annak tűnik.)

2017-09-07 09:49:24 Amateur Night (2016) / Csajos buli gerbence (2) #3

Hát nem. :)
Ez a film annyira lapos és unalmas, hogy ahhoz, hogy szórakoztatónak tűnjön, annyi tudatmódosító kellene, amennyinél viszont már a tv-t be sem kell kapcsolni. Tehát tökmindegy, hogy megy-e a film vagy sem.
Józanul viszont kifejezetten lehervasztó: komolyan, ettől a "vígjátéktól" konkrétan rosszabb lett a kedvem, miközben néztem.
Én alapvetően bírom Jason Biggs-t, vagy mondjuk inkább úgy: nincs bajom vele (az Amerikai pitéket is szeretem, meg a Woody Allennel közös filmjét is), de itt annyira idegesítően töketlen, tutyimutyi és sótlan, mintha nem is ő, hanem Adam Sandler lenne. Szerintem ez egy Adam Sandler film, amire Sandler nem ért rá/nem tudták kifizetni, ezért behívták b-verzióként Biggs-t.
Egyszerű, felszínes, habkönnyű, sablonos, hamis - ezek megbocsátható hibák, amik nem is lennének igazán problémák egy limonádé-komédia esetén. De hogy unalmas és egyenesen lehangoló, az megbocsáthatatlan.

előzmény: duri (#2)

Ha ezt tizenkét-tizennégy évesen láthattam volna, esélyes, hogy teljesen odalennék érte.
Ez tipikusan egy kamaszfilm, ezzel jár az is, hogy felnőtt fejjel csak nagyon halványan és felszínesen tud lekötni.
Valahol egy képzeletbeli Meglógtam a Ferrarival - Halálos iramban - Drive háromszögben helyezkedik el a film és az égvilágon semmi eredeti nincs benne, kivéve a zene ritmusára vágott jelenleteket (értsd: a történések, pl. lövések hangeffektjei egy az egyben beleilleszkednek az aláfestő zene ritmusába), ami valóban zseniális ötlet, amúgy remekül kivitelezve, de ez nagyon kevés ahhoz, hogy egy film jó is legyen.
Mivel minden más abszolút közepes ebben a filmben, ezt a kedves kis "trükköt" leszámítva semmi kiemelkedőt nem találtam benne, a film is megy a felejthető hármasok közé.

Értem, köszi a választ. "A legsötétebb csillag" amúgy tetszik.
Üdv!

előzmény: Mizi (#6)

2017-09-01 13:09:35 Autómata (2014) / Automata gerbence (5) #11

Van egy amolyan Isaac Asimov - Philip K. Dick crossover jellege a filmnek, és azt hiszem, egyértelmű, hogy ezt a puszta ténymegállapításon túl elismerésnek is szánom.
Beugorhat a Szárnyas fejvadász és a Ghost in the shell is, azaz a cyberpunk- ill. a mesterséges inttelligenciával foglalkozó filmek alapvetései, mindezt Asimov robot-törvényeivel kiegészítve (ill. arra mint alapra felhúzva).
Persze beugorhat akár a Rövidzárlat Johnny 5-öse vagy a Chappie is, csak ezúttal komolyan véve a témát.

Nem értem az általános fanyalgást, szerintem az utóbbi idők egyik legjobban átgondolt, megírt és megvalósított sci-fije. Igaz, nem a harsány látványfilmek divatjához van szabva, talán a mainstream-hez túl "unalmas" (értsd: életszerű, valós, hiteles) gondolatkísérlet, ami a nyomozásos sztorin keresztül kibontakozó társadalomkritikán túl még filozofikusabb tartalommal is bír: az életről, annak mibenlétéről lamentál. Persze nem éppen előképek nélkül (ahogy fentebb említettem is párat); nem egy forradalmian eredeti mű, de az utóbbi hosszú évek mozis trendjében mégis frissítőleg hat.

Na hát bevallom, annak sem látom semmi értelmét.
De ha ebből lesz egy ilyen "ki milyen valótlan és idétlen filmcím-listát tud összeírni" verseny, az nagyszerű lesz, emeli majd az oldal színvonalát.
Mindenesetre az ilyen kérdéseknél valóban célszerű lenne egy "ez egy irreleváns és értelmetlen kérdés, köszönjük de több ilyet nem kérünk" opciót betenni, és az esetlegesen arra érkező szavazatok elsöprő többségéből levonni a tanulságot és inkább mégis értelmes/érdekes (de legalább valós) kérdéseket föltenni.
Mindenesetre köszi a választ!
Üdv

előzmény: Ugor (#2)

? ? ?

Ennek most mi értelme? Van benne valami humor, amit én nem találok..?

2017-08-23 12:24:19 Dunkirk (2017) gerbence (3) #66

Olyan, mint egy monumentális "kimaradt jelenetek" válogatás.
Nolan szerintem kiemelkedően tehetséges filmes, mármint a szónak a "filmkészítő" értelmében: a filmkészítés vizuális, technikai, formai oldalát olyan magas szinten érti, érzi és műveli, hogy azzal messze fölébe emelkedik a hollywood-i mezőnynek. Azonban úgy tűnik, nem mindig tudja, hogy mit is akar mondani, átadni a filmjeivel. Úgy érzem, hogy ő nem történeteket mesél, vagy érzéseket/gondolatokat ad át, hanem projekteket valósít meg.
Ebben a filmjében pl. bemutat egy szituációt a II. világháború egy fejezetéből. Teszi ezt a lehető legszélesebb perspektívából, átfogó módon, de az egész mégis olyan, mint egy pillanatfelvétel, vagy méginkább ugyanabban a pillanatban készült felvételek kollázsa: egy nagy tablókép, ami rögzíti a tényeket, de történetet nem igazán mesél el, sorsokat nem mutat meg, érzéseket nem fest le. Személytelen, dokumentarista darab, ami nem beszél, csak megmutat. Nem állít, nem éreztet, hanem ábrázol.
Az időbeli ugrálásoknak pedig (azon kívül, hogy újra és újra visszatérünk ugyanazokhoz az eseménypontokhoz, és így tovább erősíti ezt a "tablókép" hatást) semmi értelme, dramaturgiai haszna nincs. Ezt ugyanígy meg lehetett volna mutatni nagyjából lineáris idővezetéssel is. Céltalan mutatványoskodásnak hat: mert hát ugye egy Nolan-filmbe kell valami "nolani" csavar - még akkor is, ha az egy szikár, tényközlő, valóságalapú film is.
'A leghosszabb nap' féle nagyszabású háborús tablófilmek "hagyományait" eleveníti fel, de azonosulható karakterek híján nehéz közel kerülni a filmhez, nehéz belekerülni az eseményekbe, még akkor is, ha a formai, technikai megvalósítás ennél realisztikusabb, testközelibb nem is lehetne. Ez a film számomra azt igazolja, hogy nincs igazi filmélmény érzelmi azonosulás nélkül: a "valóság" puszta lefilmezése kevesebb lesz, mint a valóság. Egy érdekes kísérlet, ami a saját kudarcával bizonyít egy művészetelméleti kérdést.
A filmnek többnek kell lennie, mint a történések (mégoly magas színvonalon megvalósított) mozgóképi rögzítése.
Talán 3-4 órában, ha a karaktereknek valami személyes, viszonyulható jellege, valamiféle mélysége is nőhetne, működne. Érdekes lenne egy "rendezői" verzió ebből a filmből, mert ez így inkább hat önmaga monumentális trailer-ének, mint egy kész, komplett filmnek.

A formai tökéletesség és a tartalmi elégtelenség számomra most egy közepest jelent.

Amit én nagyon szerettem, és szinte semmi információt nem találok róla a neten sehol, az a Vázák meséi c. sorozat volt, ami a görög mitológiát dolgozta föl. Nem sokra emlékszem belőle, csak arra, hogy imádtam.
Csak annyit sikerült összekaparnom, hogy Békési Sándor rendezte, és hogy 1984-es a sorozat (bár van, ahol 1989-et írnak).

Akinek esetleg (bármilyen formátumon) megvan, üzenjen rám! Köszi!

port pont hu

Békési Sándor interjú

Epizódok:

Vázák meséi I.-13/1. - A dolgok kezdete
Vázák meséi I.-13/2. - Kronosz gyermekei
Vázák meséi I.-13/3. - Szelek szárnyán
Vázák meséi I.-13/4. - Aphrodite
Vázák meséi I.-13/5. - Zeusz lányai
Vázák meséi I.-13/6. - Pallas Athéne
Vázák meséi I.-13/7. - Apollon és Artemisz
Vázák meséi I.-13/8. - Héphaisztosz és Árész
Vázák meséi I.-13/9. - Hermész
Vázák meséi I.-13/10. - Posseidón és a tenger
Vázák meséi I.-13/11. - Dionüszosz
Vázák meséi I.-13/12. - Hádész
Vázák meséi I.-13/13. - Prometheusz és az emberi nem

Vázák meséi II.-13/1. - Hős születik
Vázák meséi II.-13/10. - Az amazonkirálynő öve
Vázák meséi II.-13/11. - Küzdelem a világ végén
Vázák meséi II.-13/12. - Az aranyalmák elrablása
Vázák meséi II.-13/13. - Az isteni Héraklész
Vázák meséi II.-13/2. - Az oroszlánölő Héraklész
Vázák meséi II.-13/3. - Harc a vízikígyóval
Vázák meséi II.-13/4. - A csodálatos gímszarvas
Vázák meséi II.-13/5. - A kentaurok lakomája
Vázák meséi II.-13/6. - Augeiasz istállója
Vázák meséi II.-13/7. - A krétai bika
Vázák meséi II.-13/8. - A halál lovai
Vázák meséi II.-13/9. - A vastollú madarak
...

2017-08-06 23:33:40 1945 (2017) gerbence (5) #20

Közben még egy - nagyon - apróság eszembe jutott, ami kicsit "megdöccentette" a film nézését: amikor kivillan a hallgatag figura ingujja alól ásás közben az a számsor, az valahogy lúdbőröztetően erős (pedig hát semmi váratlant, semmi újat nem mutat) pillanat, konkrétan ereje van, ahogy lesújt az a momentum.
Aztán a kamera egy vágás erejéig rá is közelít... na itt azt éreztem, hogy "kiszól" a filmből az a vágás, hogy most itt meg van mondva, hova nézzek, mit kell látni, mit gondoljak, mit érezzek... köszönöm, de addigra ez már megtörtént. Na itt a kevesebb több lett volna.
De ez tényleg csak egy vágás, és másnak talán föl sem tűnik, vagy ha föl is tűnik, nem látja hibának; számomra viszont fájóan szomorú, hogy egy ilyen erős mozzanatot, egy ilyen finoman beadott keserű pirulát lenyelet velem a film, mire aztán a készítők kikacsintva oldalba böknek, hogy "na? látod-e, mi..? na? "... Kár érte, de persze lehet, hogy mérlegeltek a készítők és valamiért ezt a döntést látták a jobbnak.
Lehet, hogy meg sem kellett volna említenem, mégis, muszáj volt kiírnom magamból. Így teljes a kép, így tudom őszintén (tovább) szeretni ezt a filmet.

előzmény: gerbence (#18)

2017-08-06 22:37:25 1945 (2017) gerbence (5) #18

Különösebb lamentálás nélkül rányomtam a négyest. Aztán két percen belül módosítottam ötösre.
Nagyon tetszett a film, "filmség" szempontjából is: fényképezés, beállítások, fények, díszletek (amik nem is díszletek, hanem a valóság, legalábbis abszolút annak tűnik), színészi alakítások, rendezés, satöbbi - a nyitó képsoroktól a záróképig bezárólag; illetve dráma szempontjából is: remekül kitalált és megírt szituáció, remekül megírt (pontosabban nem is megírt, inkább megválasztott, tipizált) karakterek, jellemek, figurák, konzekvensen végigvitt szálak. Persze típuskarakterek jelennek meg, sablon jellemek kerülnek tablóra, de nagyon könnyű azt gondolni, hogy hát igen, valóban ilyen féle embereket, reakciókat, viselkedéseket feltételeznék én is ilyen helyzetben. Illetve abban a töténelmi korban, helyzetben. Vagy a mostaniban. A párhuzamok nem tudnak észrevétlenek lenni (vagy csak az én befogadói élményemet préseli-tuszkolja keresztül ezen a szűrőn a jelenlegi hazai közélet...).
Tetszik a két hallgatag lakmuszpapír-figura jelképessége, történéseken kívülisége; tetszik, ahogy valódi, külső konfrontáció helyett belső konfliktusok játszódnak le, ahogy a közösségen belülre, sőt, az egyes szereplőkön belülre hozza a film az ütközéseket, a vívódásokat.
Nekem egyedül a film végi tűzeset volt talán kicsit erőltetett, vagy modorosnak ható, de igazából az is abszolút a helyére illeszthető, csak annak a szereplőnek a motivációi kevésbé voltak kibontva; pontosabban mondva "elmesélődtek", benne vannak a filmben, de kevésbé voltak megmutatva, láthatóvá téve, az ő a lelkiállpota, annak változása számomra kevésbé volt lekövethető, mint a többiekének. Hogy ez egy színészi hiányosság, vagy rendezési koncepció (hogy ez egy "felszín alattibb" történés legyen és váratlanabbul hasson a kifejlet), esetleg csak az én ízlésemből fakadó privát elégedetlenségem, azt nem tudom (kíváncsi vagyok a véleményekre!); de ez sem igazán zavaró, inkább csak amolyan kis megdöccenése volt az én filmélményemnek a cselekmény addig teljesen gördülékeny sodrása során.
Tetszett az is, hogy - már a főcím alatti feliratozásokkal is - stílusában, eszköztárában abszolút megidéződtek a negyvenes-ötvenes-hatvanas évek filmjei, azok hangulata, kivitele; valahogy a cselekményvezetés is számomra inkább az ebben az időszakban készült filmeket idézte, mintsem a mai filmekét - és egyébként ebbe valahogy a fentebb némileg kifogásolt esemény is valahogy belepasszol.
Egy csomó magyar (vagy éppen cseh, de lehet akár lengyel, sőt talán szovjet is) filmcím ugrott be a nézés közben.
Rudolf Péter figurája pedig fizimiskától beszédmodorig telitalálat. Ha innen nézem, láthatom Rákosinak, ha onnan nézem, tűnhet Orbánnak/Mészárosnak, egyébként pedig rengeteg velünk élő, sajnálatosan tipikus embertársunk portréját festi bele a képkockákba.
Dícsérném még szinte az összes színészt, a rendezőt, író(ka)t, az operatőrt, a zeneszerzőt, a kellékest, díszletest, mindenkit... de csak dícsérni tudnék, az meg unalmas. Tessék elmenni megnézni a filmet, mert az viszont egy percre sem az, még ha nem is fognak váratlan fordulatok sokkolni. Egyszerűen jó (és egyben hol fájdalmas, hol kárörvendeztetően jóleső) nézni azt, ahogy a történelembe begyötört embereket önvizsgálatra kényszeríti a sors, a "politika" szeszélye. Ők kaptak egy olyan tükröt, amibe nekünk nem kell belenéznünk, és érdekes, sőt, talán tanulságos is látni, hogy hogyan reagálnak a látottakra.

2017-06-09 16:24:50 Wonder Woman (2017) gerbence (3) #34

Nem igazán értjük egymást szerintem. Te súlycsoportban megfelelő ellenfelet keresel a boxmeccshez, én meg azt mondom, engem ringen kívüli történések érdekelnének. :)

előzmény: ender1112 (#33)

2017-06-09 00:28:34 Wonder Woman (2017) gerbence (3) #31

"A Civil War-nak pedig pont ez volt az egyik baja: adott egy rakat hős, elképesztő képességekkel, oszt hülyére veszi őket egy hétköznapi fószer."
Szerintem meg éppen ez hozza vissza őket a földre. Hová, meddig lehet még fokozni a "földönkívüli hadurak másik dimenzióbeli hadseregek élén a szuperhősök, istenek és mágusok ellen" dolgot...? (Majd az Infinity War-ban megtudjuk persze.) Szerintem kellett ez a kis ellensúly, hogy ne szálljon el a semmibe ez a héliumos lufi.

előzmény: ender1112 (#26)

2017-06-08 09:29:14 Wonder Woman (2017) gerbence (3) #24

Pontosan, és hát tudjuk is: nem lett vége a háborúzásnak a Földön.
Éppen ezért nincs tétje az ilyenfajta ütközeteknek: az adott filmen belül mindig ezzel "megmentik a világot", "megtisztítják a gonoszságtól/bűntől/háborútól/stb.", de épp csak a következő fejezetig. Ez a tét látszólagos felsrófolása, de valódi tartalom nélkül - lufifújás és kipukkasztás. Így nem is szól annál nagyobbat.

előzmény: Tenebra (#16)

2017-06-08 08:56:16 Wonder Woman (2017) gerbence (3) #23

Na látod, én ezzel nem értek egyet. És tűkön ülve várom azt a képregényfilmet, amiben ez nem így történik majd. Éppen ez a sablonos, "kötelező", "ennek egy ilyen filmben így kell történnie" felfogás az a készítők részéről, ami a szuperhősös képregényfilmeket újra és újra száműzi a felnőttek világából és visszapaterolja a gyerekfilmek gettójába (amit egy kopottas, valaha harsány színekkel kifestett, mára rozsdálló, szedett-vedett vidéki vándor vurstliként képzelek el, ahol lejárt szavatosságú, de harsányan tolt slágerzene leplezi el a sivárságot).
Részben az általam meg is említett Polgárháborúban ezt meg is kaptam - azt gondolom, például ilyen egy intelligens befejezés egy ilyen filmnek: nem maradtunk bunyó nélkül, de a "főgonosz" teljesen emberi, és nem is őt kell legyűrni, hanem tulajdonképpen belső, morális, világnézeti ütközés van leképezve pofozkodás formájára.
Én a magam részéről várom azt a filmet, ami ennél is tovább lép, és a "kötelező" bunyót elhagyva, illetve annak a helyére valami igazi, érzelmi (neadjisten: intellektuális) katarzist illesztve, drámában tudja kifuttatni a cselekményét. És meg fogom lengetni a kalapom, ha megkapom.

előzmény: ender1112 (#13)

2017-06-05 17:07:15 Wonder Woman (2017) gerbence (3) #12

Simán rányomnám a "jó"-t, ha ott lett volna vége, ahol Kirk kapitány felnyitja a korábban tündérmesében élő naiv hősnő szemét, hogy bizony a gonoszság és a pusztítás a való életben nem egy megszemélyesített "főgonosz" műve, hanem ennél bonyolultabb, megfoghatatlanabb, és egyetlen ütközetben, véglegesen nem legyőzhető: mert ott van mindannyiunkban, az emberi természetben.
Ez egy értelmes "üzenet" lehetett volna; kiegészítve a drámai befejezéssel egy értelmes, felnőtt filmet eredményezhetett volna.

...de persze nem: muszáj volt egy jelmezes papírmasé főgonoszt mégis beiktatni, akit egy látványosnak szánt végső ütközetben le lehet győzni. Most komolyan: van még, aki nem unja ezeket a végletekig sablonos, unásig ismételt, rossz értelemben véve rajzfilmszerű, bazárivá tupírozott csiricsáré vége-cicaharcokat? Esetleg aki ezeket IGÉNYLI..?!
Minden egyes ilyen képregény-filmben (legyen akár Marvel, akár DC) rettegek a kötelező vége-harctól, ami minden egyes alkalommal menetrendszerűen és elkerülhetetlenül meg is érkezik, és tönkrevágja az élményt. Ez alól még a mindenütt (és egyebekben jogosan) dícsért Logan sem volt kivétel (talán csak az Amerika kapitány vs Vasember valamelyest: bár ott is megkaptuk, de ott legalább nem a "jó" és a "gonosz" püfölte egymást, hangzatos lózungok között, ezredszerre, így bírt lenni valamiféle valós tétje).

Minden egyéb tekintetben is tökéletesen belesimul a megszokott (és elvárt) Marvel-Disney receptbe, annak minden elemével, minden előnyével és hátrányával együtt: összességében szórakoztató, szerethető és persze kellőképpen szexi.
Amiért mégis ki tud emelkedni (a kritikai visszajelzések tekintetében is), az pusztán az, hogy ez egy DC-Warner film.

Jópofa, van agya, van szíve, és tele van nekem kedves (értsd: kurvajó) zenékkel és (pop)kulturális utalásokkal, szinte magam sem értem, hogy miért nem hajlik a kezem a négyes felé, de valahogy annyira könnyen átléptem ezen a filmen egyetlen éjszaka alatt, hogy a többi négyes filmmel szemben nem érezném igazságosnak, ha megadnám neki a négyest. Pedig bajban vagyok, ha a hibáit kellene felsorolnom az értékelésem alátámasztásául, mert egy kifejezetten szép kiállítású, jól megrendezett, jól eljátszott film, csak hát számomra semennyire sem emlékezetes.
Mondjuk ha ugyanezt tizenhat-hét éves koromban látom, lehet, hogy örök kedvenc válik belőle. De mivel kétszer annyi vagyok, a film is csak feleakkora hatással tud lenni (íme hát a filmművészet matematikája, tessék, megfejtettem - legalábbis ami az ilyen coming-of-age hangulatfilmeket illeti), az pedig, hát, nem sok.
Nem kidobott idő megnézni, és biztos vagyok benne, hogy lesznek lelkes rajongói is - kívánom is neki, hogy legyenek, mert megérdemli, de én nem tudtam az lenni.
Bár be kell, hogy valljam: meghatott a film, és tegnap este még biztosan és határozottan a négyesre nyomtam volna - de elég volt egy jó alvás, és a film hatása teljesen elkopott.
Talán valamikor még újranézem, talán akkor megtalálom benne, amit most hiányolok, talán akkor feljebb nyomom négyesre.

Egyelőre hármas, de ajánlom mindenkinek megnézésre és pontozásra, és azt kívánom, pontozzátok feljebb, mint én.

2017-04-13 08:18:39 Free Fire (2016) / Össztűz gerbence (3) #4

Ebben a filmben bizony az égvilágon semmi dráma nincs, és kriminek is csak annyira krimi, hogy egy bűncselekmény (illegális fegyverkereskedelem) adja az alapszituációt, és hogy a szereplői bűnözők.
De ez a film semmi egyéb, mint egy akció-vígjáték, annak is a végletekig lecsupaszított váza. Tulajdonképpen történet sincs, csak az alapszituáció van, meg a rengeteg lövöldözés. Ennek megfelelően az izgalomnak is híján van (feszültséget pedig még véletlenül se várjunk), legfeljebb abban, hogy lehet tippelgetni, hogy milyen sorrendben köszönünk el a szereplőktől.
Akik mind egydimenziós matrica-jellemek, de nagyon szórakoztatóak, és (többnyire) remekül formálják meg őket a színészek. Ami a The Raid volt a komoly akciófilmeknek, az ez a film az akció-vígjátékoknak: a végső esszencia, a minden más összetevőtől megfosztott minimum-szint. A hard-core.
Tulajdonképpen ez a film a Kengyelfutó Gyalogkakukk féle rajzfilmek felnőtt változata. Minden szereplőről az elejétől fogva tudjuk, hogy kicsoda és mit várhatunk tőle, a konfliktus is végig adott és nem bonyolódik, csak zajlik; mégis élvezettel nézhetjük, mert a lényeg itt nem a MIn, hanem a HOGYANon van. Még az is stimmel, hogy a prérifarkas az egyik snittben felrobban egy rúd dinamittal a kezében vagy lezuhan a kanyonban, de aztán a legtermészetesebb, hogy a következő jelenetben ismét akcióba lendül.
Ez a film egy élőszereplős rajzfilm, rengeteg vérrel és lövöldözéssel. Ez nem hiba: pontosan EZ is akar lenni.
Sajnos ezzel együtt viszont ezen a nem túl összetett, de tagadhatatlanul szórakoztató vállalásán belül is vannak hibái: sokszor könnyű összezavarodni, hogy ki hol van (konkrétan a térben), kire ki lő, ki kire lő, illetve ki lő kire. :) Zavaróak a teljesen kaotikus reakciók, hogy egyik-másik szereplő olykor halálosan rátámad az egyik másik szereplőre, aztán mégsem, hanem "összecimbiznek", aztán mégsem, aztán mégis, stb. Illetve teljesen abszurd módon váltakozik, hogy kinek éppen milyen súlyos az állapota: aki pár perccel ezelőtt még megmozdulni sem tudott, a következő jelenetben simán elsétál (vagy épp verekszik); aki magánál sem volt, az feláll és akcióba lendül; aki a pisztolyt sem tudja felemelni, a következőben már egy mozgó kisbuszba kapaszkodik fel.
Igaz, annyira gyorsan és sok szereplővel és megállás nélkül történnek az események (értsd: akciók), hogy a film nem hagy elgondolkozni ezen, így nem igazán billentenek ki ezek a megmagyarázhatatlan "fordulatok", de azért az egyértelmű, hogy a forgatókönyv kizárólag önmagáért van, és saját logikáját is simán félredobja egy új ötlet kedvéért. Igazi, hamisítatlan exploitation-mozi: annak minden előnyével és hátrányával együtt.
Ezért be kell, hogy valljam: nagyon jól szórakoztam a filmen, ám végig bennem volt az érzés, hogy kis odafigyeléssel és egy kidolgozott, konzekvens sztoriboarddal egy szinttel feljebb léphetett volna a film. Akkor lett volna IGAZÁN jó; így eggyel alacsonyabb értékelést kell adnom - ezért lett hármas, de a nagyon szórakoztató fajtából.
Nem azért nem több, mert keveset vagy rosszul teljesít, hanem mert ennyit vállal. Azt viszont elég jól teljesíti is.

2017-03-19 13:15:25 Split (2016) / Széttörve gerbence (4) #61

James McAvoy elkészítette a "hasadás-trilógiáját" (Trance/Filth/Split). :) De komolyan, szinte ijesztő, hogy ezek a beteg karakterek mennyire jól állnak neki.
Ezt a tulajdonképpen szimpla kis thrillert is az ő játéka (na és az idős doktornőé) emeli ki elsősorban a pszichopatás emberrablós tucatthrillerek közül. Na meg a gyönyörűen vészjósló (vagy fordítva) fényképezés.
Sajnos a sztori, illetve amit végül kihoztak belőle, nem merül igazi mélységekbe, illetve nem hoz a felszínre onnan igazán maradandó tartalmat, de a hangulata nagyon erős. A sokat markol, keveset fog esete: lehetett volna igazi lélektani dráma is akár, de végül megelégedett a hatásos borzongatással. És ez a hatás így is valós, de hamar elillan, nem maradandó. Ami nem baj, csak éppen kár, mert lehetett volna több is.
Shyamalan mintha nem tudta volna eldönteni, hogy mely ötleteit bontsa ki, melyeket hagyja el: így végül minden benne maradt, de egyiknek sem ment a mélyére.
Pedig van itt minden, amibe bele lehetne túrni. Például az antagonista tragédiája: van is egy jelenet, ahol kapunk egy villanásnyi flashback-et, de aztán ez se mutat semmit. Mondhatjuk persze erre, hogy a rendező éppen a nézői elvárásokkal játszik tudatosan: mert tudja, hogy ezt várjuk, hogy kapjunk egy kulcsot a szereplőhöz, de aztán jól pofán vág azzal, hogy amikor azt hisszük, megkapjuk, akkor valójában épp csak felvillant valamit, amiről azt hisszük, hogy az, de rögtön a háta mögé is rejti, így valójában nem kaptunk semmit. Most akkor ez üres szemfényvesztés, vagy pimasz játék a műfaji klisékkel és a nézői elvárásokkal? Vagy éppen ilyen a főhős lány tragédiája: súlyos traumák lappanganak itt is, de megint mindent ránk bíz a rendező (bár hozzáteszem, ez végülis egyszerre megúszós, de egyben elegáns megoldás is). Vagy a doktornő személye: először azt hittem, ő is skizo, mert van egy jelenet, amikor az aznapi utolsó páciensétől is elköszön és egyből felbukkan egy vele egyidős hölgy, akivel aztán együtt tévézget a kanapén és aki láthatóan nagyon otthonosan érzi magát, na itt azt gondoltam, ez egy második személyiség; aztán később az előadása során el is mondja, hogy vannak ritka esetek, amikor két személyiség egyszerre van jelen - de aztán sem ezzel a szereplővel, sem ezzel a szállal nem történik semmi.
Mind olyan, mintha elkezdene egy mondatot, de aztán félbehagyja, mielőtt valódi állítást tenne.
Shyamalan tehát a tőle szokásos olcsó, de hatásos bűvésztrükkjeivel operál: nem mutat meg mindent, ezzel a nézőre bízza, hogy a fejében gondolja tovább a dolgokat. Így a munka nagy része ránk van lőcsölve, míg ő csak kis csuklómozdulatokkal, pöccintésekkel elindítja a folyamatot. Mint egy bűvész, aki leplezi a trükkje mögötti semmit, hogy a nézőben már a mágia érzete szülessen meg. Vagy éppen mint egy pszichoterápia; ahol a páciens dolgozik, a doktor épp csak terelgeti.
Így megint az az érzetem, mint S. korábbi sikerültebb filmjeinél (Hatodik érzék, Sebezhetetlen): hogy nincs igazán kiérlelt gondolkodó a kamera mögött, csak egy panelekből ügyesen építkező "szakember". Egy dekoratőr, aki szépen rendezgeti az elemeket és ezzel tulajdonképpen valamiféle tartalmat kreál, de inkább csak érzeti, mint tudati szinten.
Az utolsó jelenet, ahol Marvel-féle univerzumépítést alkalmaz, teljesen felesleges, lelóg a filmről, nyilvánvalóan csak az a célja, hogy a rendező saját legendáriumát építse. Csakhogy a legendák születnek, a közönség emeli ki őket, nem magukat választják vagy koronázzák meg.
Shyamalan itt is eladja a komolyságát egy poén kedvéért. Ez aztán kellőképpen leleplezi a többi trükkjét is, sajnos: itt egy narcisztikus entertainer áll a kamera mögött (aki időről időre próbál a kamera elé kúszni), nem egy igazi, a munkájával szemben alázatos alkotó.
A film ettől még jó, épp csak lehetett volna még jobb, sőt, akár kiváló is.

Ja, és ehhez még hozzá jön, hogy egészen pontosan 1 arckifejezése van, de az sem tudom, hogy mit fejez ki. (Lehet, hogy semmit.)

előzmény: gerbence (#17)

Szerintem egyáltalán nem. Ha megfigyeled, tulajdonképpen sosem játszik, nem csinál semmit, csak jelen van. Ott van, és elmondja a szöveget, de mindig mint Jeff Goldblum, sosem mint valamilyen karakter (kivéve talán A légyben, valószínű ott szerencsésen egymásra talált a figura és az azt eljátszó színész milyensége).
Valamelyik sitcomban van egy cameoja, ahol önmagát játsza, és éppen a színészetről ad elő (ha jól emlékszem, a Jóbarátokban, ahol joey-val készülnek egy közös munkára). Na, ott aztán tökéletesen látszik. Jeff Goldblum ott áll, mint Jeff Goldblum (ugye ez a szerepe is ott egyben), és SEMMI nem történik vele/általa, csak ott van. Egyszerűen semmit nem közvetít, csak elhagyják a mondatok a száját. Még csak kisugárzása sincsen (persze ennek a megítélése erősen szubjektív), csak ott áll, és jól látszik, mert magas. Ennyi. És nagyjából minden filmjében ennyit látok tőle.
De lehet, hogy csak nem működik közöttünk a kémia. :)

előzmény: dikalosz (#16)

2016-12-30 22:17:57 Ah-ga-ssi (2016) / A szobalány gerbence (3) #26

GYÖNYÖRŰEN fényképezett, rendezett és eljátszott mozi, ugyanakkor már most biztos vagyok benne, hogy hamarosan nem sokra fogok emlékezni belőle, és nincs bennem a bugi sem, hogy újranézzem.
Esztétikailag nagyobb élmény, mint intellektuálisan vagy érzelmileg (és nem, itt most nem a leszbierotikára gondolok).
Formailag ötös, tartalmilag közepes; itt most szigorú leszek, mert nagy a rajongás, és úgy érzem, kicsit ellen kell tartanom, hogy helyére kerüljön a film értékelése. Aztán ki tudja, első nézésre az Oldboy-ra is 3-ast adtam, aztán csak felkúszott szépen... itt is, mint elsőre annál is, úgy éreztem, hogy amilyen gondosan kimunkált, annyira kimódolt is a film, a vége pedig kimondottan erőltetettnek hatott. Nehéz lenne visszafejteni például, hogy a végül állva maradó két szereplő miért is érdemli a "győzelmet", érdemlik-e egyáltalán. Persze ezen akár el is lehet filózni... de annyira meg nem érintett meg érzelmileg, hogy úgy érezzem, agyalni akarok rajta, rendezgetni akarom magamban. Nem esett nehezemre "elengedni" a filmet a vége után. Számomra hármas és négyes között van valahol, így elsőre maradok szigorú.

2016-12-28 14:29:27 Hószakadás (1974) gerbence (5) #7

Mindig is bírtam Haumann Pétert, de hogy ekkora király, azt eddig nem is gondoltam! Karaktere, az őrnagy egyszerre ördögien romlott, egyszerre emberien gyötrődő a megformálásában: megejtő, ahogy próbál valami rendszert találni, kreálni magának a háború őrült káoszában. Félelmetes, hogy hogyan tudja bedarálni ez a gépezet a hozzá hasonló, gondolkodó, önálló értelmezésre képes (vagy legalábbis arra késztetéssel bíró) embereket is. Egyszerre teszi magát kívülállóvá, egyszerre hagyja magát beledolgozódni; egyszerre hoz kíméletlen ítéleteket, egyszerre áldozata annak a helyzetnek, hogy meg kell azokat hoznia; a filmben legalább annyira csúcsragadozó, mint amennyire a többiekkel együtt felhasznált alkatrész, jelentéktelen áldozat is.
Az előtte játékszerként ácsorgó, kiszolgáltatott áldozatok előtt végigvitt filozofikus eszmefuttatásaiban felsejlik az Ötödik pecsét Latinovits-ának, vagy éppen a Becstelen brigantyk Hans Landájának alakja is - bár Haumann figurája nem olyan végletekig cinikus, még csak (de már...) afelé tart, hogy azzá váljon. Talán ő próbál lenni az értelem, ami viszont nem működik ebben a sarkaiból kifordult világban.
Jól ellenpontozza (vagy inkább kiegészíti) a nagymama, aki nem próbál gondolkozni, csak érzésből, rutinból próbál meg létezni, amennyire csak lehetséges, változatlanul ebben a minden elemében megváltozott világban. A régi értékekbe, szokásokba, sőt, legendákba és mendemondákba, valamint a természet állandó, "magasabb" törvényszerűségeibe kapaszkodik, és zenbuddhista/svejk-szerű elfogadással/együgyűséggel próbál tovább élni. Ő jelenti az érzelmi megközelítést, ami szintén nem működik, nem életképes.
Megindító az a jelenet, amiben az unoka elássa a kenyeret: mintha itt döbbenne rá a nagymama, hogy visszavonhatatlanul és letagadhatatlanul megváltozott, megszűnt az életnek az általa ismert rendje. Nem tudja feldolgozni azt a világot, ahol a kenyeret, az életet jelentő ételt le kell tagadni, el kell rejteni, el kell dobni. Gyönyörű a zárójelenet; hátborzongató, szomorú, nyomasztó, és a maga csöndességében még valahogy talán békés is.
Márton, az unoka szerepe eléggé passzív, inkább csak lakmuszpapírja ő az eseményeknek, rajta keresztül láthatóak a lezajló folyamatok, a jelenléte váltja ki a reakciókat, de ő aktívan nem sokat tesz hozzájuk. Nem sokat tudunk meg arról, hogy mit gondol, mit érez, mit akar: ő a hátországbeli szereplőktől eltérően megélte a háborút "belülről", ami jórészt ki is ölte belőle a gondolkodást és érzést, csak alapszinten mozognak benne ezek; ösztönszerűen, rafinéria nélkül cselekszik. Ahogy mondja: "háború van, és mindenki úgy él túl, ahogy tud".

Nagyon tetszenek a természeti képek, az itt-ott bevágott, szürreálisba hajló snittek.
Már a nyitó képsorok is rendkívül erőteljesek: ritkán látni olyan kezdést, amikor már a főcím-feliratok alatt ennyit el tud mondani egy film az alaphelyzetről. Még egy szó sem hangzik el, már maga alá temet minket is ez az embertelen borzalom, ez a kilátástalan, személytelen, egymáson áttaposó küzdelem, ami egyetlen lövés nélkül is tökéletes megjelenítése magának az egész háborúnak, ahol ember embernek a farkasa (hiénája).

A tartalomleírást viszont lecserélném itt az oldalon, mert a régi magyar filmeknél szokásosan a teljes film cselekményét elsorolja egészen a záróképig (anélkül, hogy a filmről vagy annak milyenségéről egyébként bármilyen használhatót mondana egyébként). Utálom ezeket a régi, poros, papírízű szinposzisokat, amik nem kedvet csinálnak a filmhez, hanem "kötelezők röviden" jelleggel felmondják a cselekményt. SÚLYOS SPOILER!

Nagyszerű adaptáció: nem csak a regény cselekményét követi meglehetősen hűen, hanem ami fontosabb, a hangulatát is átörökíti a képernyőre. A figurák, a színészek olyanok, mintha maguk Jozef Lada illusztrációi léptek volna elő Hasek regényének lapjairól. A film kiállítása is igényes: a jelmezek, a külső-belső helyszínek, kellékek mind visszarepítenek egy korba, amit hál'istennek nem kellett megtapasztalnunk, bár a film nézése közben ezt kicsit mégis sajnáljuk. Persze ráérősen csordogálnak az események és kirobbanó akciójeleneteket ne várjon senki, de a film ritmusa, amellett, hogy ezen a téren is elég jól modellezi a regény lassacskán baktató tempóját, nem hagyja lankadni a figyelmet. Leginkább talán egy szombat este utáni másnapos vasárnap, a húsleves után, egy ráérős koradélutánon ajánlott. (Szunyókálás után pedig este lehet folytatni a Szindbáddal.)
Kicsit olyan, mint a "Csengetett, mylord?": egyszerre békebeli, egyszerre abszurd, egyszerre játékosan vicces és egyszerre maróan kritikus, sőt, gúnyos. (Na persze inkább a Csengettett, mylord olyan, mint a Svejk.)
Összességében akinek a regény tetszett, annak a film sem okoz csalódást; akinek pedig nem tetszik a film, annak a regénnyel sem érdemes próbálkoznia.
Nagyon erős négyes, amit a hőskorbeli magyar szinkron ötössé emel (egyik-másik mellékszereplőnél a magyar hang sokkal erőteljesebb jelenlétet, alakítást produkál, mint maga az eredeti színész).

2016-11-28 00:56:12 The Rover (2014) / Országúti bosszú gerbence (4) #16

Azért csak legyenek kétségeink efelől: én éppen így borultam meg, és saját erőmből szálltam ki. Igaz, hogy utána nem hajtottam tovább, hanem mentőben vittek el és az a tíz-húsz perc elég zanzásan maradt meg, de ettől még az igaz, hogy nem mindenbe hal bele az ember és nem mindentől robban fel az autó, még ha a legtöbb filmben így is történik.
A mai autókban olyan merevítések és gyűrődési zónák vannak, hogy kívülről nagyon látványos törésekből is ki lehet jönni (főleg, ha az autónak van útja megállni, tehát pl. nem egy kamionnal ütközik frontálisan).

előzmény: tomasso (#14)

2016-09-26 16:54:18 [DVD topic] gerbence #1176

Akkor egy licit..?

Mivel tettek már rá ajánlatot, nem tudom leállítani az aukciót, de a lehetőség adott.

előzmény: coles (#1175)

2016-09-26 11:12:28 [DVD topic] gerbence #1174

Sziasztok!

Van pár eladó filmem, könyvem.
Plusz egy rakat üres dvd-tok, hátha jól jön valakinek.

A vaterán/teszveszen találjátok őket: minden aukció 1 Ft-os!

eladó filmek és könyvek

A lista hamarosan bővülni fog!

Üdv

Csatlakozom, moziban nézve óriási élmény volt! Ötös.
Ami igazán meglepett így nagyvásznon újranézve, hogy a színészek mennyire nem rosszak. Úgy emlékeztem, hogy eléggé amatőr színjátszós hangulata van, de az a helyzet, hogy tök jól játszottak. Barbara persze baromi idegesítő (a film egyik feszültséglevezető csúcspontja, amikor Ben végre lesom neki egy sallert), de hát ő ugye az első tíz percben sokkot kap és azután abban van végig, szóval ez érthető.
A többiek viszont kimondottan rendben vannak: Ben karakteres és karakán, ha a kilencvenes remake-et én castingoltam volna, egyértelműen Samuel L Jackson játszotta volna Duane Jones szerepét - tisztára a fiatal Sam Jackson! A családapa hitelesen arrogáns és seggfej, érezni rajta a feszültséget; a felesége és közte lezajló interakciók szavak nélkül is mindent elmondanak egy balsikerű házasságról; de a kedvencem a seriff. Ekkora zsíros tokás parasztot ritkán látni - azaz nagyon is gyakran, utcán, buszon, hivatalban, mindenhol... zseniális és tökéletesen életszagú.
Sokkal, de sokkal kevésbé gagyi, mint emlékeztem, sőt, egyáltalán nem az. Rettegni persze ma már nem fog rajta senki, a zombik a mai "zombiesztétika" szerint elég ügyetlen kinézetűek, de gyakorlatilag hibátlan a film.

előzmény: VVega (#16)

2016-05-10 15:08:01 Fury (2014) / Harag gerbence (4) #57

...újranézve revideálom a korábban leírt véleményemet: érzelmileg kifejezetten erős a film. Ha intellektuálisan nem is, emocionálisan kifejezetten "igénybe vesz". Lehetséges (sőt: valószínű), hogy ebben az is szerepet játszik, hogy ezúttal az eredeti hanggal néztem meg, így sokkal realisztikusabb, zsigeribb volt az élmény. Illetve mindig könnyebb a belső, hangulati-érzelmi regisztereire koncentrálni egy filmnek, amikor a cselekmény már ismert, és nem a történet fordulatai kötik le a figyelmet.
A sokak által sokszor és sokat kritizált utolsó jelenet így is kicsit sok volt, túlzónak és pátoszosnak hatott, de igazából még a befogadhatón és elfogadhatón belül. (Egyedül az "új fiú" lógott ki innen számomra, a megkeseredett "öreg rókák" részéről még megérthető a döntés: ők úgy adják fel a további küzdelmet, hogy nem adják föl a küzdelmet.)
Első megnézésre a hármas felől közelített a négyeshez az értékelésem, most másodjára már inkább az ötös felől ugyanez.
Erőteljes, kemény film, páncéltörő löveggel bombázza a lelket. A cím tökéletes.
Gyűlölöm a háborút.

előzmény: gerbence (#5)

2016-04-10 10:20:49 Kung Fury (2015) gerbence (5) #17

Zseniális a hangalámondás!

Ahogy maga a film is. Talán egyetlen szembeszökő hibája, hogy Triceracop-nak túl jó az animációja (ld. szájmozgás amikor beszél). Lehetett volna maszk-szerűbb (a '80-as évek a nagyon durva gumi maszkok korszaka is!), ha azt megcsinálták volna tényleg fizikailag, akkor azt mondanám, tökéletes. Engem ez kicsit "visszahozott" a jelenbe filmnézés közben, de amúgy tényleg szuper.
Méltó párja az Emborg-nak, úgy maxolja ki a nosztalgiafaktort, hogy minden másodpercének minden ízét, szagát, hangját, érzését imádod, de a végére azért örülsz, hogy most már most van ("jó, hogy vége a nyolcvanas éveknek és nem jön újra eeeeel...").
Megnéznék én is egy 70-80 perces "egész estés" verziót is.
Le a kalappal a vélhetően rengeteg munka, ötlet és persze színtiszta tehetség előtt!

előzmény: TomLion (#16)

8-án néztem meg, este 8-kor az Allee mozi 8-as termében Tarantino 8. filmjét, az Aljas 8ast. Ennyit a számmágiáról, meg talán még annyit, hogy ez elsőre egy tízből 8 pont, azaz 4/5.

Samuel L. Jackson a Django után ismét remekel, egyszerre a legbírhatóbb és a legvisszataszítóbb figura, de igazából a nő is ilyen és ilyen Walton Goggins és Kurt Russell karaktere is. Szóval ha úgy vesszük, a filmben nincsenek szerethető karakterek, de tele van olyanokkal, akiknek minden mondata/mozzanata kincs. Tulajdonképpen amikor valaki elhalálozik, azt azért sajnáljuk, mert nem lesz több megszólása (ill. megmozdulása). Amúgy meg vesszen mind... Érdekes, hogy szinte minden karakter, ill. tetszőlegesen kiválasztott karakterpár között egyszerre van halálos ellentét és szövetség a többivel szemben. Van itt minden: politika, történelem, erkölcs, filozófia... és mindegyik szempont arra jó, hogy valaki valakivel szembe kerüljön. És minden lényegesebb megszólalással változik a felállás.
A film így egyszerre nagyon statikus (egyetlen fix és szűk helyszínen, maroknyi szereplővel, egyetlen nap alatt játszódik, szinte valós időben) és nagyon dinamikus (percről percre, mondatról mondatra bontakoznak ki és alakulnak át a viszonyok, kapcsolatok, illetve maga a történet). Szóval azt sem csodálom, ha valakit untat, de azt sem, ha valakit végig feszült figyelemben tart. Biztosan megosztó film lesz (talán a Jackie Brown óta egyébként QT mindegyik filmje az volt, szóval ez nem lesz meglepetés) - én még mindig zseniálisnak tartom a fickót.
Nem Tarantino legszórakoztatóbb, legkönnyedebb munkája, de a legérettebb és legkomolyabb is. És ahogy filmez, az itt már valódi művészet, nem csak trash kult pop menőség értelemben, hanem ténylegesen (persze tessék a direktor úrnak segget csókolni az operatőrének).
Egy dolgot utálok minden Tarantino-filmben: rögtön nézném a következőt.

Számomra Kristóf Tibor = Darth Vader.
Nagy Attila is jó volt, csak máshogy. Az ő érzéketlenebb, gépiesebb hangja is illett a karakterhez; félelmetesebb, mint James Earl Jones dallamos, színpadias hanglejtése, ő Nagy szinkronjához képest kész primadonna.
Amúgy Kránitz sem volt rossz, ellenben Hollósival, aki erre a szerepre borzalmas.

2015-11-13 21:59:25 Jules et Jim (1962) / Jules és Jim gerbence (3) #12

Tagadhatatlanul van egy erős hangulata, de az ilyen kiegyensúlyozatlan bipoláris picsák kedvéért az önbecsülésüket eldobó férfiakról szóló történetek engem bosszantanak (ld. még: Megvetés, Eszkimó asszony fázik, A skorpió megeszi az ikreket reggelire, stb.).
Amikor felnőtt emberek másfél órán keresztül nyiszálják le a saját tökeiket, abban én nem tudom az igaz szerelmet látni, inkább valami tinédzserkori szerencsétlenkedést. Ami meglett férfiaktól meglehetősen szánalmas.

2015-09-09 10:15:29 Ant-Man (2015) / A Hangya gerbence (4) #48

Paul Rud, illetve Scott Lang eddig a legszimpatikusabb Marvel-film karakter.
Hogy a Hangyaember, mint szuperhős mennyire menő a többiekhez képest, azt nem tudom (szerintem izgi is lehet, ha majd összeeresztik a többiekkel, hiszen ő mindig valamennyire egyedül lesz a maga mikro-világában), de maga a karakter hibátlan. Vicces, de nem egy nagypofájú jampi; van személyes drámája, de nem egy szenvelgős tragédiahős; van morális indíttatás benne, de nem egy plakát-karakter.
Tetszett, fasza volt, vicces volt, szórakoztató volt. Michael Pena remélem tovább jön a többi filmbe is!

Sablonos, unalmas, amúgy ártalmatlan. Pont olyan, mint a főszereplő(i): lapjában nincs velük semmi komoly gond, de azért valahogy mégsem igazán szeretnél időt tölteni velük.

Azt hiszem, hogy a legostobább film, amit valaha láttam.

És nem csak az alaphelyzet egy teljesen értelmezhetetlen baromság, hanem a film önmagán belül is ostobán és blőden "viselkedik".
Az egész olyan, mintha egy nem túl jó képességű, frusztrált, figyelemhiányos 10 éves kisfiú fantáziálta volna össze. Mindezek mellett még unalmas is. Sajnálom, hogy nem adhatok rá 1-est, mert végig tudtam nézni, de valójában azt érdemelné. Az, hogy "rossz", egyszerűen nem fejezi ki azt, hogy mekkora butaság az egész. Trash-nek meg túl komoly, bűnös élvezetnek pedig nincs benne élvezet.
Ez a film önmaga büntetése - aki elköveti azt a vétket, hogy megnézi, egyszerre meg is lakol. Bűn és bűnhődés. Legalább vezekelnem már nem kell, lebüntettem magam ezért az elpocsékolt másfél óráért.

2015-08-24 22:38:44 Wild (2014) / Vadon gerbence (3) #13

3.5

2015-07-29 17:20:15 Imre (1979) gerbence (4) #4

De van! :)

előzmény: zéel (#3)

Elvesztetted.
Nem azért látom rossznak a filmet, mert nem értem agyilag... hanem azért, mert szar. Idétlen, gyermekded, színvonaltalan, ostoba és gagyi. Nagyon régen, gyerekkoromban volt egy hétvégi gyerekműsor, állandó blokkokból állt (volt gyurmamese, élőszereplős film, rajzfilm, bábfilm, ilyesmi, egymástól független blokkok, de minden héten ugyanazok), abban volt egy Lala bohócos, na az jutott eszembe közben.

Amúgy Tim Allen itt tényleg tök jól játszik, végülis így is lehet érteni, amit írtam, hogy ő itt a helyén van.

előzmény: critixx (#10)

Nem tudnék annyit szívni, hogy jónak lássam ezt a szart. Ráadásul az értelmi fogyatékosokra nézve is kifejezetten sértő. Egyszerűen nem értem, mi volt a cél. Ha csak nem a film bevételének az összes centjét arra fordították, hogy fákat telepítsenek vissza a kipusztított esőerdőkbe vagy bébifókákat mentsenek vagy orrszarvúkat pároztassanak, akkor szégyen, hogy ezt megcsinálták. A film egyetlen érdeme, hogy Sigourney Weaver mocsokszexi benne, de még így is fájt itt látni őt. Ahogy Allan Rickmant is, Tim Allen viszont épp a helyén van. Alávaló, szégyenletes bűn ez a film.

Szárnyas fejvadászba ojtott Alien, ami kicsit Angyalszív, de aztán mégsem. És amit mintha a nyolcvanas évekbeli John Carpenter rendezett volna.
Amikor Rutger Hauer kávéval mos fogat és közben dohányzik, akkor ott fölösleges minden további szó.
Remek darab a "szarfilm" kategóriából, tényleg látni kell. A sztori gyenge, de a hangulata a klasszikusok közé emeli. VHS-kori legenda!

2015-03-30 23:52:24 Szamárköhögés (1987) gerbence (5) #6

Elképesztően szellemes, ugyanakkor maximálisan őszinte és hiteles történelmi-politikai szatíra, tele idézhető szövegekkel és pátosztól mentesen tálalt szomorú tragikummal. Nem láttam még filmet, ami egy tragikus történelmi korszakot ennyire emberközelien, a túlélni, átvészelni igyekvő kisember hétköznapjain keresztül mutatna be. Csak a Tanúhoz mérhető zseniális remekmű.
Ha egy mály, megrázó drámát akarsz látni, nézd meg; ha egy könnyed, kacagtatóan szórakoztató komédiát, akkor is.

2015-03-30 23:32:00 Szerelmes biciklisták (1965) gerbence (3) #1

Vannak benne jó szövegek itt-ott, és megragad egyfajta hangulatot (kellemes, nosztalgikus, mára letűnt balatoni nyáresti hangulatot), ami miatt jó nézni, de a történet közben nem sok izgalommal szolgál. Egyszerű konfliktusok, szögegyenes karakterek, gyakran modoros, mesterkélt megnyilvánulások nehezítik az azonosulást (nem hiszem, hogy akár akkoriban a fiatalok valóban úgy beszéltek volna egymással, ahogyan a filmben sokszor, szerintem inkább a "felnőttek" látták így, de méginkább a hivatalos megmondóemberek akarták így láttatni őket; az egész valahogy túlságosan "jólfésült").
Avagy az értelmiségi fiatalok korafelnőttkori dilemmái, a szocializmus illő keretein belül.
Kicsit olyasmi, mint a Kenguru tíz évvel később, csak annak valahogy átütőbb a hangulata, kicsit már jobban "fiatalos". Azért a táskarádió szól benne, Szörényiék olyan menők, hogy majd' szét esnek abban a pár percben, hát mit mondjak, nehéz megítélni, a maga korában hogyan jöhetett le ez a film. Mindenesetre elég jámbor szórakozás lehetett ez már akkor is.
Azért jó látni a még (jórészt) kiépítetlen Balatont!

Eztet össze lehetne kötni ezzel: [link]

Meg esetleg lehetne készíteni egy "Herman Wouk adaptációk" csoportot.

  • 1
  • 2
  • ...
  • 6