gerbence

Tapasztalat: 1738 film
Kompetencia: 5 film
Súly: 1863
Regisztráció: 2010. február 10. (14 év, 5 hónap)
Kedvencnek jelölték: 14 user

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1982
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Babardeala cu bucluc sau porno balamuc
Zűrös kettyintés, avagy pornó a diliházban
5 2023-10-30 3,8
(80)
Dogman
Dogman - A kutyák ura
3 2023-10-30 3,4
(49)
Killers of the Flower Moon
Megfojtott virágok
3 2023-10-30 3,8
(347)
Magyarázat mindenre
Explanation for Everything
3 2023-10-30 4,0
(173)
A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció
 
3 2023-10-02 3,5
(74)
Things to Come
Mi lesz holnap?
3 2023-09-19 3,7
(28)
Guardians of the Galaxy Vol. 3
A galaxis őrzői: 3. rész
3 2023-07-09 3,7
(291)
On Golden Pond
Az aranytó
4 2023-07-04 4,1
(118)
The Straight Story
The Straight Story - Igaz történet
4 2023-04-01 4,3
(446)
Dungeons & Dragons: Honor Among Thieves
Dungeons & Dragons: Betyárbecsület
3 2023-03-31 3,6
(236)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Egy újabb ugyanolyan Marvel film, csak most D&D-skinnel textúrázva.
Se nem több, se nem kevesebb; se nem jobb, se nem rosszabb.

Ha ehhez szabjuk az elvárásainkat, nem lehet benne csalódni.
Én viszont az eddigi egyöntetűen dícsérő kritikák után ennél többet vártam (rottenen is amikor először ránéztem, még 90% fölött volt), amikhez képest azért tudott csalódást okozni: a sematikusságával, a kiszámíthatóságával, a kiszámítottságával, a kockázatkerülésével. De amolyan ifjúsági kalandfilmnek tök oké, és felnőttként is jó volt kicsit elveszni egy ilyen igazi, 80-as évekbeli "sword & sorcery" típusú fantasy világban, amiben "fullba nyomják a kretént" (persze csöcsökre ma már ne készüljünk).
A humora többnyire működik, az érzelmes fordulatai (családi tragédiák, szerelmi izék, jellemfejlődési kínlódások) egyáltalán nem: ez is egy jól érezhetően a produceri fillérféltés szempontjainak alávetett, közönség-kímélő forgatókönyv lett, az intellektuális és érzelmi igénybevétel fáradalmaitól nem kell tartanunk.
A csapatos-összejövős szuperhősös képregényfilmek sztorija újramesélve a Gyűrűk Ura középkorias szörnyes-kardos-varázslós miliőjében, annak epikáját lecserélve a(z első) Harry Potter filmek mesevarázs-hangulatával. Tizenkét éven aluliak számára nagy élmény lehet.

2023-02-06 19:15:26 Sunshine (2007) / Napfény gerbence (4) #59

[2009. 05. 15. 16:36]

Egészen kiváló sci-fi dráma is lehetett volna, ha nem teszik bele teljesen feleslegesen a hiteltelen és sablonos thriller-szálat.

Az alaphelyzet kellően drámai és is jól van felvezetve. A Nap haldoklik és egy maroknyi ember jelenti az utolsó, minimális esélyt az emberiségnek túlélésre: a tét hatalmas, a remény kicsi, és - akár a Nap sugarai - egyre halványul. Ez a szituáció eleve magában hordozza a fojtogató feszültséget, a nyomást és a felemelő tragikumot.

A filmben remekül mutatják be a karakterek bezártságát, az útjuk visszavonhatatlan, végső mivoltát. Ahogy kiderül, hogy siker esetén sincs visszaút, de igazából nem is számoltak vele: ők itt áldozatot hoznak és mindenki tisztában van azzal, hogy bármikor eljöhet az ideje, hogy meg kell halniuk a nagyobb szintű jóért. Egy Odüsszeia a Napba, ahonnan nincs hazatérés.

A színészek jól játszanak (ilyen hihető, életszerű kis űrhajós-csapatot utoljára az Alien-filmekben lehetett látni), a külső-belső terek, díszletek szépek, de nem tolakodóak, és pont annyi (ál)tudományos maszlagot adagolnak, hogy az egész szituációt, illetve annak tétjét és tragikumát felfogjuk és elfogadjuk.

A gyilkosos vonal azonban totálisan felesleges: nincs semmi kifutása, cél nélküli és erőltetett. Mintha egy oda nem illő darabot illesztettek volna az egyébként kerek egészre - megbontja az egységet, ezáltal rontja a hatást, gyengíti a drámaiságot. Ami a Szárnyas fejvadászban sikerült Rutger Hauer végső monológjával, az itt hiányzik: csak pár mondat, ami mégis örök helyet biztosított a filmes panteonban. Itt azonban nem kap igazi súlyt a gyilkos karaktere, a motivációi; az egész egy, a film hitelét lerontó melléfogás. Olyan érzésem van, hogy csak azért került bele, hogy a szereplők egyenként halhassanak meg, és nem bírtak mást kitalálni a vége felé, mint hogy valaki kaszabolja le őket. Vagy ki kellett volna hagyni, hogy megmaradjon a film a nagyvonalú önfeláldozás tragédiájának, vagy esetleg nagyobb súllyal, jobban kidolgozva kellett volna beiktatni, hogy valódi értelmet kapjon. Így csak egy értelmetlen mesterséges adalék, kecsöp a pizzára: felesleges, és inkább elvesz, mint hozzátesz.

A film egészét így 7/10-re értékelném - az ötcsillagos rendszerben viszont 4 pontot adok neki, mert közelebb van a jóhoz, mint a közepeshez, csak éppen könnyen lehetett volna kiváló is.

DVD kiadás:
A kiadás képe, hangja szép, a szinkron remek munka, szerintem nem csökkenti az élményt.
Az extrák közül mindenképpen érdemes megnézni a kimaradt jeleneteket, amiket viszont kár volt kihagyni, mert a történet szempontjából ugyan nem tesznek hozzá a filmhez, hangulatilag azonban sokat. Apró, rövid kis jelenetek, képsorok, amik talán elegendőek lettek volna ahhoz, hogy hangulatilag epikusabbá, érzelmileg befogadhatóbbá, átélhetőbbé tegyék a darabot. Ráadásul az adatlap szerint összesen 17 perc, amivel együtt lenne 120 perc hosszú a film, amennyit megérdemelt volna.
Vagy ezekért cserébe kidobhatták volna a gyilkosos thriller-szálat; a film így nyert volna a legtöbbet.

2023-01-12 14:35:55 Oxygène (2021) / Oxigén gerbence (2) #14

Szervusz! Miről szeretnéd, hogy meséljek?

előzmény: Gergely Gergő (#13)

ez meg mi a büdös f@$ß volt...??! :O

Már a második részből is hiányzott minden, ami szellemes volt az első részben (amit imádtam gyerekkoromban), és csak a debil idiotizmut vitték tovább, de itt még arra is totálisan szartak. Mondjuk az igaz: csak 30 év volt rá, hogy írjanak legalább egy alibi forgatókönyvet; hát, nem sikerült belepasszírozni ebbe a szűkös időkeretbe a feladatot.
Én komolyan nem tudom, hogy láttam-e már ennél megúszósabb, trehányabb, erőfeszítés- ill. teljesítmény-mentesebb és idegesítőbb filmet. Ebben a filmben MINDEN vagy rossz, vagy nincs.
(Az emberben már-már felmerül a gyanú: ez nem valami közbeszerzéses tenderre "készült" véletlenül..?)

Plusz ijesztő, ahogy ráncos-szottyadt öregemberek (férfiak és nők egyaránt) műanyag-fehér fogsorral, merevre botoxolva, természetellenes grimaszokba rögzítve téblábolnak. A filmben minden szerplő úgy néz ki, mintha bábu lenne. Testhorrorként majdnem működik.

Az egyetlen dolog, ahol valami értelmet(?) kap az egész: ezt a filmet pontosan úgy csinálták meg a valóságban, mint a film sztoriján belül Bill és Ted a világmentő slágert: 25 (vagy 30..?) évig nem csináltak szart se, aztán aznap, amikor arra ébredtek, hogy eljött a határidő (a forgatás kitűzött napja), valamit gyorsan improvizáltak - és kész.
Végülis mondhatjuk azt is, hogy egy kísérleti meta-művészfilm: egy film, amit anélkül mutattak be, hogy elkészítették volna, és tulajdonképpen ebben végig önmagára reflektál.

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan ebben a filmben... talán a létezése: hogy miért is kellett elmesélni, mit mond el, amit a VAN nem mondott. Talán annyi, hogy: "nők". Hogy a harmincas nők (férjjel-gyerekkel, vagy anélkül) ugyanabban a semmiben, semmizésben vannak, mint a fiúk.
Mert amúgy tényleg ugyanazt a harmincas tinédzserkedést mutatja meg: a felnövetlenséget, kitalálatlanságot, elhatározatlanságot, a felelősségvállalásra, elköteleződésre és a többi ilyen unalmas "felnőtt" dolgra mint az élet végére tekintést mutatja meg, mint (többek között) amaz a film, csak talán kevesebb humorral (legalábbis kevesebb direkt poénnal) és filmes ötletességgel (bár ennek azért nincsen híján), viszont ugyanannyi empátiával, érzéssel, mesterkéletlen színészi játékkal és nagyjából ugyanazzal a hangulattal.

Számora igazi 3,5-es film: nem elég jó ahhoz, hogy igazán "jó"-nak mondjam, de jóval jobb annál, hogy "közepes"-nek.
Alapvetően szimpatikus a hozzáállás: a természetes alakítások, modorosságtól mentes színészvezetés, a hétköznapi, banális részletek adta hangulat, a "varázs" megragadására való hajlam és készség - az egésznek van egy jó értelemben vett "amatőr", értsd: a profizmus kimértségétől, sablonosságától való tartózkodásból eredő bája. Miközben a megvalósítás technikailag nagyon is profi, sőt, filmszerűbb élményt ad, mint a "profinak" tekintett alkotások. Elsősorban hangulatfilm, egy másfélórás videoklip, és mint ilyen, ha kicsit soványkának is érezhető, de alapvetően működik: az érzést, a hangulatot átadja, konkrét gondolatok direkt megfogalmazását nem tűzi ki célul.

Összefoglalva: ha tetszett a VAN, a Rossz versek, az Egyetleneim, a Fekete kefe vagy épp a Cukorkékség, netán a Frances Ha, bátran nézd meg; ha ezektől a hajadat tépted ki, ezt se erőltesd.

...most így egy év gondolkodás után az jutott még hirtelen eszembe, hogy aki szerint pl. Vanek úr figurája filmen nem működne, az tekintse meg Major Tamást a Tizedes meg a többiek-ben.

Meg úgy egyáltalán: az egész film olyan, mintha Rejtő írta volna a forgatókönyvet. Na jó, akkor kicsit több pofon lenne benne. A figurák, a szituációk, a fordulatok, a szövegek viszont mind stimmelnek.

előzmény: MicaHiro (#18)

2021-05-23 01:29:30 Oxygène (2021) / Oxigén gerbence (2) #6

(Élve eltemetve + Hold)/2 + szép nő + HAL = Oxigén.
Vagy egy másik képlettel: Gravitáció - akció - George Clooney = Oxigén.

Ebből következik az is, hogy:
(Élve eltemetve + Hold)/2 + szép nő + HAL = Gravitáció - akció - George Clooney,
de ennek már nem sok értelme van.
Ahogy az Oxigénnek sem...

Se nem jó, se nem rossz, de leginkább nem jó.
Nem azért, mert rossz, hanem mert tök érdektelen.

Csak a tigris jó benne (persze az is teljesen logikátlan és önmagáért való, de az egész film az, csak minden más ezen túl még idegesítő is benne).
Na jó, még Dave (B)autista is jó, mostanra úgy tűnik, szokás szerint. (Bocs' a szóviccért, de nem teljesen öncélú: a karakter minden helyzetet megold, éppen csak az emberi kapcsolódásai nem működnek neki.)

Viszont a többi szereplő elérte, hogy a zombiknak drukkoljak: szó szerint válogatottan idegesítő, bamba ficsúr (remélem, itt nem kell fizetni ezért a szóért) mind egy szálig. De annyira elidegenítő módon zavaró karakterek, hogy még a halálukat sem tudtam élvezni, teljesen hidegen hagyott, mi történik velük.

Mindezt egy olyan filmben, amiben a rendező pedig azt a bravúrt érte el, hogy még a zombikat se tudjam a film pozitívumai közé könyvelni - holott egy zombifilmről van szó.

Filozófiai kérdésem: az élőhalott zombizigóta (na jó: embrió) most akkor meghalt, vagy él(őhalott)? A zombilét "logikájának" megfelel, hiszen vannak szervei, szövetei, satöbbi; anyagcserére, keringésre, légzésre pedig ugye nincs szüksége - tehát nem kéne (mégjobban) meghalnia, de a filmben az anyuka halála után mégsem "működik" tovább. Akkor ez most tulajdonképpen egy "pro-choice" film, ami azt állítja, hogy születés előtt nem tekinthető élőlénynek a magzat?
Elsőre nem is látszott, hogy Zack Snyder filmje ilyen mély kérdéseket feszeget. (Már persze azon túl, hogy a csapatban van férfielnyomás ellen fellépő, patriarchátustól független nő, fekete, latino, meleg(?) és leszbikus vagy féltranszgender karakter is, de ez itt mind csak amolyan kötelező körnek tűnik.)

2021-03-11 11:25:15 Repo Man (1984) / Segítő kezek gerbence (3) #1

Nagyon jó film!
Az osztályzatom csak azért hármas, mert nagyon szar is. :)

Van egy igen erős '80-as John Carpenter-érzés benne (főleg a They live ugrott be; illetve még az Őrült Stone - persze tudom, hogy ezek későbbiek), jelentős camp/trash "értékekkel" rendelkezik. Szedett-vedett forgatókönyv, teljesen öntörvényűen alakuló fordulatok, véletlenszerű történések jellemzik, pl. mindig mindeki egy időben, egy helyen bukkan fel csak úgy; ha a cselekmény egy jelenetben eljut egy továbbvihetetlen pontra, akkor a következőben a szél összefújja a szereplőket ismét; emellett bénácska speciális effektek domborítják ki a film ironizálónak is mondható oldalát. Ezekkel együtt, vagy inkább ezek ellenére is, van egy követhető íve a cselekménynek.
Ugyanakkor például egészen jók a (főbb) színészek, erős a soundtrack, és a rendezés technikai értelemben tök rendben van (az olcsóság és a képregény-szerűség mellett is van valami átütően életszagú az egész filmben). Harry Dean Stanton remek, a fiatal Emilio Estevez karizmatikus (itt kimondottan a fiatal Ryan Goslingra emlékeztetett, mondjuk a Hitetlen-ből; egy amolyan nihiista James Dean-alapfigurát hoz), és a mellékszereplők színesek (a behajtó iroda kollektívája mind szórakoztatóan visszataszító karakter). Bár a kettősség ezen a fronton is jelentkezik, mert a jelentéktelenebb mellékfigurák egy rosszabb Gálvölgyi-showból sem lógnának ki (pl. Otto punk haverjai, a kormányügynökök, vagy a latin konkurenciát jelentő Rodriguez-fivérek mind inkább tűnnek hús-vér rajzfilmkaraktereknek, mint valódi embereknek); de valahogy jól áll a filmnek ez a határokon egyensúlyozás, vagy inkább senkiföldjén lófrálás, ez a folyamatosan érezhetően ott lebegő, de ki nem tett idézőjel. Na jó, a legvégén már nem lehet komolyan venni, valahogy olyan érzés nézni, mintha ott kiszakadt volna a stábból az addig bent tartott röhögés, hogy hát ők ezt az egészet csak viccnek szánták.
Lehet, hogy legközelebbre lesz ez még négyes is.

Kár, hogy nem tinédzserként láttam - bár a film így, első nézésre is nosztalgiát kelt: füstszagú koleszszobák és részeg házi videózások hangulatát idézi vissza. Szinte hiányzott, hogy kivegyem a videokazettát a végén. (A film a Netflixen elérhető feliratosan.)

Nemzetközi Irigy Hónaljmirigy "show", nagyobb költségvetéssel és hosszabban elnyújtva.
Ahogyan ott is, úgy itt is, poénok nem szerepelnek a filmben (vagy kivágták mindet, vagy nem is voltak, ezt nem lehet tudni); a humor forrását egy bárgyún öltöztetett, parókás, kamaszt játszó ötvenes férfi jelenti, valamint néhány idétlen jelmez. Nagyon kellemetlen volt nézni. Számomra az sem volt világos, hogy gyerekeknek vagy felnőtteknek szánták-e - talán gyereklelkű és -intellektusú felnőtteknek.
Ugyanakkor akinek az bejön, valószínűleg ez is be fog. Számomra teljesen értelmezhetetlen az egésznek a célja, az értelme, a szándéka - de mivel úgy tűnik, elég népszerű a film, valószínűleg ez nem az alkotók hiányossága, hanem az enyém.

Összes komment...