gerbence

Tapasztalat: 1406 film
Kompetencia: 12 film
Súly: 1706
Regisztráció: 2010. február 10. (7 év, 6 hónap)
Kedvencnek jelölték: 16 user

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
A piac
 
4 2017-08-17 ?
(4)
Guardians of the Galaxy Vol. 2
A galaxis őrzői vol. 2.
3 2017-08-16 3,9
(223)
War for the Planet of the Apes
A majmok bolygója: Háború
4 2017-08-07 3,5
(77)
Planet of the Apes
A majmok bolygója
2 2017-08-07 2,7
(686)
Frantz
 
4 2017-08-06 4,2
(40)
1945
 
5 2017-08-06 4,1
(65)
Sziget a szárazföldön
 
4 2017-07-31 3,8
(16)
Rakka
Volume 1
4 2017-07-18 3,7
(60)
Firebase
 
4 2017-07-18 3,4
(41)
Logan
Logan - Farkas
3 2017-06-16 4,0
(418)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2017-08-06 23:33:40 1945 (2017) gerbence (5) #20

Közben még egy - nagyon - apróság eszembe jutott, ami kicsit "megdöccentette" a film nézését: amikor kivillan a hallgatag figura ingujja alól ásás közben az a számsor, az valahogy lúdbőröztetően erős (pedig hát semmi váratlant, semmi újat nem mutat) pillanat, konkrétan ereje van, ahogy lesújt az a momentum.
Aztán a kamera egy vágás erejéig rá is közelít... na itt azt éreztem, hogy "kiszól" a filmből az a vágás, hogy most itt meg van mondva, hova nézzek, mit kell látni, mit gondoljak, mit érezzek... köszönöm, de addigra ez már megtörtént. Na itt a kevesebb több lett volna.
De ez tényleg csak egy vágás, és másnak talán föl sem tűnik, vagy ha föl is tűnik, nem látja hibának; számomra viszont fájóan szomorú, hogy egy ilyen erős mozzanatot, egy ilyen finoman beadott keserű pirulát lenyelet velem a film, mire aztán a készítők kikacsintva oldalba böknek, hogy "na? látod-e, mi..? na? "... Kár érte, de persze lehet, hogy mérlegeltek a készítők és valamiért ezt a döntést látták a jobbnak.
Lehet, hogy meg sem kellett volna említenem, mégis, muszáj volt kiírnom magamból. Így teljes a kép, így tudom őszintén (tovább) szeretni ezt a filmet.

előzmény: gerbence (#18)

2017-08-06 22:37:25 1945 (2017) gerbence (5) #18

Különösebb lamentálás nélkül rányomtam a négyest. Aztán két percen belül módosítottam ötösre.
Nagyon tetszett a film, "filmség" szempontjából is: fényképezés, beállítások, fények, díszletek (amik nem is díszletek, hanem a valóság, legalábbis abszolút annak tűnik), színészi alakítások, rendezés, satöbbi - a nyitó képsoroktól a záróképig bezárólag; illetve dráma szempontjából is: remekül kitalált és megírt szituáció, remekül megírt (pontosabban nem is megírt, inkább megválasztott, tipizált) karakterek, jellemek, figurák, konzekvensen végigvitt szálak. Persze típuskarakterek jelennek meg, sablon jellemek kerülnek tablóra, de nagyon könnyű azt gondolni, hogy hát igen, valóban ilyen féle embereket, reakciókat, viselkedéseket feltételeznék én is ilyen helyzetben. Illetve abban a töténelmi korban, helyzetben. Vagy a mostaniban. A párhuzamok nem tudnak észrevétlenek lenni (vagy csak az én befogadói élményemet préseli-tuszkolja keresztül ezen a szűrőn a jelenlegi hazai közélet...).
Tetszik a két hallgatag lakmuszpapír-figura jelképessége, történéseken kívülisége; tetszik, ahogy valódi, külső konfrontáció helyett belső konfliktusok játszódnak le, ahogy a közösségen belülre, sőt, az egyes szereplőkön belülre hozza a film az ütközéseket, a vívódásokat.
Nekem egyedül a film végi tűzeset volt talán kicsit erőltetett, vagy modorosnak ható, de igazából az is abszolút a helyére illeszthető, csak annak a szereplőnek a motivációi kevésbé voltak kibontva; pontosabban mondva "elmesélődtek", benne vannak a filmben, de kevésbé voltak megmutatva, láthatóvá téve, az ő a lelkiállpota, annak változása számomra kevésbé volt lekövethető, mint a többiekének. Hogy ez egy színészi hiányosság, vagy rendezési koncepció (hogy ez egy "felszín alattibb" történés legyen és váratlanabbul hasson a kifejlet), esetleg csak az én ízlésemből fakadó privát elégedetlenségem, azt nem tudom (kíváncsi vagyok a véleményekre!); de ez sem igazán zavaró, inkább csak amolyan kis megdöccenése volt az én filmélményemnek a cselekmény addig teljesen gördülékeny sodrása során.
Tetszett az is, hogy - már a főcím alatti feliratozásokkal is - stílusában, eszköztárában abszolút megidéződtek a negyvenes-ötvenes-hatvanas évek filmjei, azok hangulata, kivitele; valahogy a cselekményvezetés is számomra inkább az ebben az időszakban készült filmeket idézte, mintsem a mai filmekét - és egyébként ebbe valahogy a fentebb némileg kifogásolt esemény is valahogy belepasszol.
Egy csomó magyar (vagy éppen cseh, de lehet akár lengyel, sőt talán szovjet is) filmcím ugrott be a nézés közben.
Rudolf Péter figurája pedig fizimiskától beszédmodorig telitalálat. Ha innen nézem, láthatom Rákosinak, ha onnan nézem, tűnhet Orbánnak/Mészárosnak, egyébként pedig rengeteg velünk élő, sajnálatosan tipikus embertársunk portréját festi bele a képkockákba.
Dícsérném még szinte az összes színészt, a rendezőt, író(ka)t, az operatőrt, a zeneszerzőt, a kellékest, díszletest, mindenkit... de csak dícsérni tudnék, az meg unalmas. Tessék elmenni megnézni a filmet, mert az viszont egy percre sem az, még ha nem is fognak váratlan fordulatok sokkolni. Egyszerűen jó (és egyben hol fájdalmas, hol kárörvendeztetően jóleső) nézni azt, ahogy a történelembe begyötört embereket önvizsgálatra kényszeríti a sors, a "politika" szeszélye. Ők kaptak egy olyan tükröt, amibe nekünk nem kell belenéznünk, és érdekes, sőt, talán tanulságos is látni, hogy hogyan reagálnak a látottakra.

2017-06-09 16:24:50 Wonder Woman (2017) gerbence (3) #34

Nem igazán értjük egymást szerintem. Te súlycsoportban megfelelő ellenfelet keresel a boxmeccshez, én meg azt mondom, engem ringen kívüli történések érdekelnének. :)

előzmény: ender1112 (#33)

2017-06-09 00:28:34 Wonder Woman (2017) gerbence (3) #31

"A Civil War-nak pedig pont ez volt az egyik baja: adott egy rakat hős, elképesztő képességekkel, oszt hülyére veszi őket egy hétköznapi fószer."
Szerintem meg éppen ez hozza vissza őket a földre. Hová, meddig lehet még fokozni a "földönkívüli hadurak másik dimenzióbeli hadseregek élén a szuperhősök, istenek és mágusok ellen" dolgot...? (Majd az Infinity War-ban megtudjuk persze.) Szerintem kellett ez a kis ellensúly, hogy ne szálljon el a semmibe ez a héliumos lufi.

előzmény: ender1112 (#26)

2017-06-08 09:29:14 Wonder Woman (2017) gerbence (3) #24

Pontosan, és hát tudjuk is: nem lett vége a háborúzásnak a Földön.
Éppen ezért nincs tétje az ilyenfajta ütközeteknek: az adott filmen belül mindig ezzel "megmentik a világot", "megtisztítják a gonoszságtól/bűntől/háborútól/stb.", de épp csak a következő fejezetig. Ez a tét látszólagos felsrófolása, de valódi tartalom nélkül - lufifújás és kipukkasztás. Így nem is szól annál nagyobbat.

előzmény: Tenebra (#16)

2017-06-08 08:56:16 Wonder Woman (2017) gerbence (3) #23

Na látod, én ezzel nem értek egyet. És tűkön ülve várom azt a képregényfilmet, amiben ez nem így történik majd. Éppen ez a sablonos, "kötelező", "ennek egy ilyen filmben így kell történnie" felfogás az a készítők részéről, ami a szuperhősös képregényfilmeket újra és újra száműzi a felnőttek világából és visszapaterolja a gyerekfilmek gettójába (amit egy kopottas, valaha harsány színekkel kifestett, mára rozsdálló, szedett-vedett vidéki vándor vurstliként képzelek el, ahol lejárt szavatosságú, de harsányan tolt slágerzene leplezi el a sivárságot).
Részben az általam meg is említett Polgárháborúban ezt meg is kaptam - azt gondolom, például ilyen egy intelligens befejezés egy ilyen filmnek: nem maradtunk bunyó nélkül, de a "főgonosz" teljesen emberi, és nem is őt kell legyűrni, hanem tulajdonképpen belső, morális, világnézeti ütközés van leképezve pofozkodás formájára.
Én a magam részéről várom azt a filmet, ami ennél is tovább lép, és a "kötelező" bunyót elhagyva, illetve annak a helyére valami igazi, érzelmi (neadjisten: intellektuális) katarzist illesztve, drámában tudja kifuttatni a cselekményét. És meg fogom lengetni a kalapom, ha megkapom.

előzmény: ender1112 (#13)

2017-06-05 17:07:15 Wonder Woman (2017) gerbence (3) #12

Simán rányomnám a "jó"-t, ha ott lett volna vége, ahol Kirk kapitány felnyitja a korábban tündérmesében élő naiv hősnő szemét, hogy bizony a gonoszság és a pusztítás a való életben nem egy megszemélyesített "főgonosz" műve, hanem ennél bonyolultabb, megfoghatatlanabb, és egyetlen ütközetben, véglegesen nem legyőzhető: mert ott van mindannyiunkban, az emberi természetben.
Ez egy értelmes "üzenet" lehetett volna; kiegészítve a drámai befejezéssel egy értelmes, felnőtt filmet eredményezhetett volna.

...de persze nem: muszáj volt egy jelmezes papírmasé főgonoszt mégis beiktatni, akit egy látványosnak szánt végső ütközetben le lehet győzni. Most komolyan: van még, aki nem unja ezeket a végletekig sablonos, unásig ismételt, rossz értelemben véve rajzfilmszerű, bazárivá tupírozott csiricsáré vége-cicaharcokat? Esetleg aki ezeket IGÉNYLI..?!
Minden egyes ilyen képregény-filmben (legyen akár Marvel, akár DC) rettegek a kötelező vége-harctól, ami minden egyes alkalommal menetrendszerűen és elkerülhetetlenül meg is érkezik, és tönkrevágja az élményt. Ez alól még a mindenütt (és egyebekben jogosan) dícsért Logan sem volt kivétel (talán csak az Amerika kapitány vs Vasember valamelyest: bár ott is megkaptuk, de ott legalább nem a "jó" és a "gonosz" püfölte egymást, hangzatos lózungok között, ezredszerre, így bírt lenni valamiféle valós tétje).

Minden egyéb tekintetben is tökéletesen belesimul a megszokott (és elvárt) Marvel-Disney receptbe, annak minden elemével, minden előnyével és hátrányával együtt: összességében szórakoztató, szerethető és persze kellőképpen szexi.
Amiért mégis ki tud emelkedni (a kritikai visszajelzések tekintetében is), az pusztán az, hogy ez egy DC-Warner film.

Jópofa, van agya, van szíve, és tele van nekem kedves (értsd: kurvajó) zenékkel és (pop)kulturális utalásokkal, szinte magam sem értem, hogy miért nem hajlik a kezem a négyes felé, de valahogy annyira könnyen átléptem ezen a filmen egyetlen éjszaka alatt, hogy a többi négyes filmmel szemben nem érezném igazságosnak, ha megadnám neki a négyest. Pedig bajban vagyok, ha a hibáit kellene felsorolnom az értékelésem alátámasztásául, mert egy kifejezetten szép kiállítású, jól megrendezett, jól eljátszott film, csak hát számomra semennyire sem emlékezetes.
Mondjuk ha ugyanezt tizenhat-hét éves koromban látom, lehet, hogy örök kedvenc válik belőle. De mivel kétszer annyi vagyok, a film is csak feleakkora hatással tud lenni (íme hát a filmművészet matematikája, tessék, megfejtettem - legalábbis ami az ilyen coming-of-age hangulatfilmeket illeti), az pedig, hát, nem sok.
Nem kidobott idő megnézni, és biztos vagyok benne, hogy lesznek lelkes rajongói is - kívánom is neki, hogy legyenek, mert megérdemli, de én nem tudtam az lenni.
Bár be kell, hogy valljam: meghatott a film, és tegnap este még biztosan és határozottan a négyesre nyomtam volna - de elég volt egy jó alvás, és a film hatása teljesen elkopott.
Talán valamikor még újranézem, talán akkor megtalálom benne, amit most hiányolok, talán akkor feljebb nyomom négyesre.

Egyelőre hármas, de ajánlom mindenkinek megnézésre és pontozásra, és azt kívánom, pontozzátok feljebb, mint én.

2017-04-13 08:18:39 Free Fire (2016) / Kereszttűz gerbence (3) #4

Ebben a filmben bizony az égvilágon semmi dráma nincs, és kriminek is csak annyira krimi, hogy egy bűncselekmény (illegális fegyverkereskedelem) adja az alapszituációt, és hogy a szereplői bűnözők.
De ez a film semmi egyéb, mint egy akció-vígjáték, annak is a végletekig lecsupaszított váza. Tulajdonképpen történet sincs, csak az alapszituáció van, meg a rengeteg lövöldözés. Ennek megfelelően az izgalomnak is híján van (feszültséget pedig még véletlenül se várjunk), legfeljebb abban, hogy lehet tippelgetni, hogy milyen sorrendben köszönünk el a szereplőktől.
Akik mind egydimenziós matrica-jellemek, de nagyon szórakoztatóak, és (többnyire) remekül formálják meg őket a színészek. Ami a The Raid volt a komoly akciófilmeknek, az ez a film az akció-vígjátékoknak: a végső esszencia, a minden más összetevőtől megfosztott minimum-szint. A hard-core.
Tulajdonképpen ez a film a Kengyelfutó Gyalogkakukk féle rajzfilmek felnőtt változata. Minden szereplőről az elejétől fogva tudjuk, hogy kicsoda és mit várhatunk tőle, a konfliktus is végig adott és nem bonyolódik, csak zajlik; mégis élvezettel nézhetjük, mert a lényeg itt nem a MIn, hanem a HOGYANon van. Még az is stimmel, hogy a prérifarkas az egyik snittben felrobban egy rúd dinamittal a kezében vagy lezuhan a kanyonban, de aztán a legtermészetesebb, hogy a következő jelenetben ismét akcióba lendül.
Ez a film egy élőszereplős rajzfilm, rengeteg vérrel és lövöldözéssel. Ez nem hiba: pontosan EZ is akar lenni.
Sajnos ezzel együtt viszont ezen a nem túl összetett, de tagadhatatlanul szórakoztató vállalásán belül is vannak hibái: sokszor könnyű összezavarodni, hogy ki hol van (konkrétan a térben), kire ki lő, ki kire lő, illetve ki lő kire. :) Zavaróak a teljesen kaotikus reakciók, hogy egyik-másik szereplő olykor halálosan rátámad az egyik másik szereplőre, aztán mégsem, hanem "összecimbiznek", aztán mégsem, aztán mégis, stb. Illetve teljesen abszurd módon váltakozik, hogy kinek éppen milyen súlyos az állapota: aki pár perccel ezelőtt még megmozdulni sem tudott, a következő jelenetben simán elsétál (vagy épp verekszik); aki magánál sem volt, az feláll és akcióba lendül; aki a pisztolyt sem tudja felemelni, a következőben már egy mozgó kisbuszba kapaszkodik fel.
Igaz, annyira gyorsan és sok szereplővel és megállás nélkül történnek az események (értsd: akciók), hogy a film nem hagy elgondolkozni ezen, így nem igazán billentenek ki ezek a megmagyarázhatatlan "fordulatok", de azért az egyértelmű, hogy a forgatókönyv kizárólag önmagáért van, és saját logikáját is simán félredobja egy új ötlet kedvéért. Igazi, hamisítatlan exploitation-mozi: annak minden előnyével és hátrányával együtt.
Ezért be kell, hogy valljam: nagyon jól szórakoztam a filmen, ám végig bennem volt az érzés, hogy kis odafigyeléssel és egy kidolgozott, konzekvens sztoriboarddal egy szinttel feljebb léphetett volna a film. Akkor lett volna IGAZÁN jó; így eggyel alacsonyabb értékelést kell adnom - ezért lett hármas, de a nagyon szórakoztató fajtából.
Nem azért nem több, mert keveset vagy rosszul teljesít, hanem mert ennyit vállal. Azt viszont elég jól teljesíti is.

2017-03-19 13:15:25 Split (2016) / Széttörve gerbence (4) #61

James McAvoy elkészítette a "hasadás-trilógiáját" (Trance/Filth/Split). :) De komolyan, szinte ijesztő, hogy ezek a beteg karakterek mennyire jól állnak neki.
Ezt a tulajdonképpen szimpla kis thrillert is az ő játéka (na és az idős doktornőé) emeli ki elsősorban a pszichopatás emberrablós tucatthrillerek közül. Na meg a gyönyörűen vészjósló (vagy fordítva) fényképezés.
Sajnos a sztori, illetve amit végül kihoztak belőle, nem merül igazi mélységekbe, illetve nem hoz a felszínre onnan igazán maradandó tartalmat, de a hangulata nagyon erős. A sokat markol, keveset fog esete: lehetett volna igazi lélektani dráma is akár, de végül megelégedett a hatásos borzongatással. És ez a hatás így is valós, de hamar elillan, nem maradandó. Ami nem baj, csak éppen kár, mert lehetett volna több is.
Shyamalan mintha nem tudta volna eldönteni, hogy mely ötleteit bontsa ki, melyeket hagyja el: így végül minden benne maradt, de egyiknek sem ment a mélyére.
Pedig van itt minden, amibe bele lehetne túrni. Például az antagonista tragédiája: van is egy jelenet, ahol kapunk egy villanásnyi flashback-et, de aztán ez se mutat semmit. Mondhatjuk persze erre, hogy a rendező éppen a nézői elvárásokkal játszik tudatosan: mert tudja, hogy ezt várjuk, hogy kapjunk egy kulcsot a szereplőhöz, de aztán jól pofán vág azzal, hogy amikor azt hisszük, megkapjuk, akkor valójában épp csak felvillant valamit, amiről azt hisszük, hogy az, de rögtön a háta mögé is rejti, így valójában nem kaptunk semmit. Most akkor ez üres szemfényvesztés, vagy pimasz játék a műfaji klisékkel és a nézői elvárásokkal? Vagy éppen ilyen a főhős lány tragédiája: súlyos traumák lappanganak itt is, de megint mindent ránk bíz a rendező (bár hozzáteszem, ez végülis egyszerre megúszós, de egyben elegáns megoldás is). Vagy a doktornő személye: először azt hittem, ő is skizo, mert van egy jelenet, amikor az aznapi utolsó páciensétől is elköszön és egyből felbukkan egy vele egyidős hölgy, akivel aztán együtt tévézget a kanapén és aki láthatóan nagyon otthonosan érzi magát, na itt azt gondoltam, ez egy második személyiség; aztán később az előadása során el is mondja, hogy vannak ritka esetek, amikor két személyiség egyszerre van jelen - de aztán sem ezzel a szereplővel, sem ezzel a szállal nem történik semmi.
Mind olyan, mintha elkezdene egy mondatot, de aztán félbehagyja, mielőtt valódi állítást tenne.
Shyamalan tehát a tőle szokásos olcsó, de hatásos bűvésztrükkjeivel operál: nem mutat meg mindent, ezzel a nézőre bízza, hogy a fejében gondolja tovább a dolgokat. Így a munka nagy része ránk van lőcsölve, míg ő csak kis csuklómozdulatokkal, pöccintésekkel elindítja a folyamatot. Mint egy bűvész, aki leplezi a trükkje mögötti semmit, hogy a nézőben már a mágia érzete szülessen meg. Vagy éppen mint egy pszichoterápia; ahol a páciens dolgozik, a doktor épp csak terelgeti.
Így megint az az érzetem, mint S. korábbi sikerültebb filmjeinél (Hatodik érzék, Sebezhetetlen): hogy nincs igazán kiérlelt gondolkodó a kamera mögött, csak egy panelekből ügyesen építkező "szakember". Egy dekoratőr, aki szépen rendezgeti az elemeket és ezzel tulajdonképpen valamiféle tartalmat kreál, de inkább csak érzeti, mint tudati szinten.
Az utolsó jelenet, ahol Marvel-féle univerzumépítést alkalmaz, teljesen felesleges, lelóg a filmről, nyilvánvalóan csak az a célja, hogy a rendező saját legendáriumát építse. Csakhogy a legendák születnek, a közönség emeli ki őket, nem magukat választják vagy koronázzák meg.
Shyamalan itt is eladja a komolyságát egy poén kedvéért. Ez aztán kellőképpen leleplezi a többi trükkjét is, sajnos: itt egy narcisztikus entertainer áll a kamera mögött (aki időről időre próbál a kamera elé kúszni), nem egy igazi, a munkájával szemben alázatos alkotó.
A film ettől még jó, épp csak lehetett volna még jobb, sőt, akár kiváló is.

Összes komment...