gerbence

Tapasztalat: 1361 film
Kompetencia: 13 film
Súly: 1686
Regisztráció: 2010. február 10. (6 év, 11 hónap)
Kedvencnek jelölték: 15 user

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Sunshine Boys
Napsugár fiúk
4 2017-01-12 3,8
(28)
Az ibafai kovboj
 
5 2017-01-01 ?
(4)
Isteni műszak
 
3 2016-12-30 3,9
(372)
Ah-ga-ssi
A szobalány
3 2016-12-30 4,5
(128)
Hószakadás
 
5 2016-12-28 4,5
(26)
Ernelláék Farkaséknál
It's Not the Time of My Life
4 2016-12-20 4,2
(98)
Rogue One: A Star Wars Story
Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet
5 2016-12-17 3,9
(337)
Dobrý voják Svejk
Svejk, a derék katona
5 2016-12-13 4,0
(75)
L'ours
A medve
5 2016-12-04 4,3
(153)
Banánhéjkeringő
 
4 2016-12-03 3,3
(62)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2016-12-30 22:17:57 Ah-ga-ssi (2016) / A szobalány gerbence (3) #26

GYÖNYÖRŰEN fényképezett, rendezett és eljátszott mozi, ugyanakkor már most biztos vagyok benne, hogy hamarosan nem sokra fogok emlékezni belőle, és nincs bennem a bugi sem, hogy újranézzem.
Esztétikailag nagyobb élmény, mint intellektuálisan vagy érzelmileg (és nem, itt most nem a leszbierotikára gondolok).
Formailag ötös, tartalmilag közepes; itt most szigorú leszek, mert nagy a rajongás, és úgy érzem, kicsit ellen kell tartanom, hogy helyére kerüljön a film értékelése. Aztán ki tudja, első nézésre az Oldboy-ra is 3-ast adtam, aztán csak felkúszott szépen... itt is, mint elsőre annál is, úgy éreztem, hogy amilyen gondosan kimunkált, annyira kimódolt is a film, a vége pedig kimondottan erőltetettnek hatott. Nehéz lenne visszafejteni például, hogy a végül állva maradó két szereplő miért is érdemli a "győzelmet", érdemlik-e egyáltalán. Persze ezen akár el is lehet filózni... de annyira meg nem érintett meg érzelmileg, hogy úgy érezzem, agyalni akarok rajta, rendezgetni akarom magamban. Nem esett nehezemre "elengedni" a filmet a vége után. Számomra hármas és négyes között van valahol, így elsőre maradok szigorú.

2016-12-28 14:29:27 Hószakadás (1974) gerbence (5) #7

Mindig is bírtam Haumann Pétert, de hogy ekkora király, azt eddig nem is gondoltam! Karaktere, az őrnagy egyszerre ördögien romlott, egyszerre emberien gyötrődő a megformálásában: megejtő, ahogy próbál valami rendszert találni, kreálni magának a háború őrült káoszában. Félelmetes, hogy hogyan tudja bedarálni ez a gépezet a hozzá hasonló, gondolkodó, önálló értelmezésre képes (vagy legalábbis arra késztetéssel bíró) embereket is. Egyszerre teszi magát kívülállóvá, egyszerre hagyja magát beledolgozódni; egyszerre hoz kíméletlen ítéleteket, egyszerre áldozata annak a helyzetnek, hogy meg kell azokat hoznia; a filmben legalább annyira csúcsragadozó, mint amennyire a többiekkel együtt felhasznált alkatrész, jelentéktelen áldozat is.
Az előtte játékszerként ácsorgó, kiszolgáltatott áldozatok előtt végigvitt filozofikus eszmefuttatásaiban felsejlik az Ötödik pecsét Latinovits-ának, vagy éppen a Becstelen brigantyk Hans Landájának alakja is - bár Haumann figurája nem olyan végletekig cinikus, még csak (de már...) afelé tart, hogy azzá váljon. Talán ő próbál lenni az értelem, ami viszont nem működik ebben a sarkaiból kifordult világban.
Jól ellenpontozza (vagy inkább kiegészíti) a nagymama, aki nem próbál gondolkozni, csak érzésből, rutinból próbál meg létezni, amennyire csak lehetséges, változatlanul ebben a minden elemében megváltozott világban. A régi értékekbe, szokásokba, sőt, legendákba és mendemondákba, valamint a természet állandó, "magasabb" törvényszerűségeibe kapaszkodik, és zenbuddhista/svejk-szerű elfogadással/együgyűséggel próbál tovább élni. Ő jelenti az érzelmi megközelítést, ami szintén nem működik, nem életképes.
Megindító az a jelenet, amiben az unoka elássa a kenyeret: mintha itt döbbenne rá a nagymama, hogy visszavonhatatlanul és letagadhatatlanul megváltozott, megszűnt az életnek az általa ismert rendje. Nem tudja feldolgozni azt a világot, ahol a kenyeret, az életet jelentő ételt le kell tagadni, el kell rejteni, el kell dobni. Gyönyörű a zárójelenet; hátborzongató, szomorú, nyomasztó, és a maga csöndességében még valahogy talán békés is.
Márton, az unoka szerepe eléggé passzív, inkább csak lakmuszpapírja ő az eseményeknek, rajta keresztül láthatóak a lezajló folyamatok, a jelenléte váltja ki a reakciókat, de ő aktívan nem sokat tesz hozzájuk. Nem sokat tudunk meg arról, hogy mit gondol, mit érez, mit akar: ő a hátországbeli szereplőktől eltérően megélte a háborút "belülről", ami jórészt ki is ölte belőle a gondolkodást és érzést, csak alapszinten mozognak benne ezek; ösztönszerűen, rafinéria nélkül cselekszik. Ahogy mondja: "háború van, és mindenki úgy él túl, ahogy tud".

Nagyon tetszenek a természeti képek, az itt-ott bevágott, szürreálisba hajló snittek.
Már a nyitó képsorok is rendkívül erőteljesek: ritkán látni olyan kezdést, amikor már a főcím-feliratok alatt ennyit el tud mondani egy film az alaphelyzetről. Még egy szó sem hangzik el, már maga alá temet minket is ez az embertelen borzalom, ez a kilátástalan, személytelen, egymáson áttaposó küzdelem, ami egyetlen lövés nélkül is tökéletes megjelenítése magának az egész háborúnak, ahol ember embernek a farkasa (hiénája).

A tartalomleírást viszont lecserélném itt az oldalon, mert a régi magyar filmeknél szokásosan a teljes film cselekményét elsorolja egészen a záróképig (anélkül, hogy a filmről vagy annak milyenségéről egyébként bármilyen használhatót mondana egyébként). Utálom ezeket a régi, poros, papírízű szinposzisokat, amik nem kedvet csinálnak a filmhez, hanem "kötelezők röviden" jelleggel felmondják a cselekményt. SÚLYOS SPOILER!

Nagyszerű adaptáció: nem csak a regény cselekményét követi meglehetősen hűen, hanem ami fontosabb, a hangulatát is átörökíti a képernyőre. A figurák, a színészek olyanok, mintha maguk Jozef Lada illusztrációi léptek volna elő Hasek regényének lapjairól. A film kiállítása is igényes: a jelmezek, a külső-belső helyszínek, kellékek mind visszarepítenek egy korba, amit hál'istennek nem kellett megtapasztalnunk, bár a film nézése közben ezt kicsit mégis sajnáljuk. Persze ráérősen csordogálnak az események és kirobbanó akciójeleneteket ne várjon senki, de a film ritmusa, amellett, hogy ezen a téren is elég jól modellezi a regény lassacskán baktató tempóját, nem hagyja lankadni a figyelmet. Leginkább talán egy szombat este utáni másnapos vasárnap, a húsleves után, egy ráérős koradélutánon ajánlott. (Szunyókálás után pedig este lehet folytatni a Szindbáddal.)
Kicsit olyan, mint a "Csengetett, mylord?": egyszerre békebeli, egyszerre abszurd, egyszerre játékosan vicces és egyszerre maróan kritikus, sőt, gúnyos. (Na persze inkább a Csengettett, mylord olyan, mint a Svejk.)
Összességében akinek a regény tetszett, annak a film sem okoz csalódást; akinek pedig nem tetszik a film, annak a regénnyel sem érdemes próbálkoznia.
Nagyon erős négyes, amit a hőskorbeli magyar szinkron ötössé emel (egyik-másik mellékszereplőnél a magyar hang sokkal erőteljesebb jelenlétet, alakítást produkál, mint maga az eredeti színész).

2016-11-28 00:56:12 The Rover (2014) / Országúti bosszú gerbence (4) #16

Azért csak legyenek kétségeink efelől: én éppen így borultam meg, és saját erőmből szálltam ki. Igaz, hogy utána nem hajtottam tovább, hanem mentőben vittek el és az a tíz-húsz perc elég zanzásan maradt meg, de ettől még az igaz, hogy nem mindenbe hal bele az ember és nem mindentől robban fel az autó, még ha a legtöbb filmben így is történik.
A mai autókban olyan merevítések és gyűrődési zónák vannak, hogy kívülről nagyon látványos törésekből is ki lehet jönni (főleg, ha az autónak van útja megállni, tehát pl. nem egy kamionnal ütközik frontálisan).

előzmény: tomasso (#14)

2016-09-26 16:54:18 [DVD topic] gerbence #1176

Akkor egy licit..?

Mivel tettek már rá ajánlatot, nem tudom leállítani az aukciót, de a lehetőség adott.

előzmény: coles (#1175)

2016-09-26 11:12:28 [DVD topic] gerbence #1174

Sziasztok!

Van pár eladó filmem, könyvem.
Plusz egy rakat üres dvd-tok, hátha jól jön valakinek.

A vaterán/teszveszen találjátok őket: minden aukció 1 Ft-os!

eladó filmek és könyvek

A lista hamarosan bővülni fog!

Üdv

Csatlakozom, moziban nézve óriási élmény volt! Ötös.
Ami igazán meglepett így nagyvásznon újranézve, hogy a színészek mennyire nem rosszak. Úgy emlékeztem, hogy eléggé amatőr színjátszós hangulata van, de az a helyzet, hogy tök jól játszottak. Barbara persze baromi idegesítő (a film egyik feszültséglevezető csúcspontja, amikor Ben végre lesom neki egy sallert), de hát ő ugye az első tíz percben sokkot kap és azután abban van végig, szóval ez érthető.
A többiek viszont kimondottan rendben vannak: Ben karakteres és karakán, ha a kilencvenes remake-et én castingoltam volna, egyértelműen Samuel L Jackson játszotta volna Duane Jones szerepét - tisztára a fiatal Sam Jackson! A családapa hitelesen arrogáns és seggfej, érezni rajta a feszültséget; a felesége és közte lezajló interakciók szavak nélkül is mindent elmondanak egy balsikerű házasságról; de a kedvencem a seriff. Ekkora zsíros tokás parasztot ritkán látni - azaz nagyon is gyakran, utcán, buszon, hivatalban, mindenhol... zseniális és tökéletesen életszagú.
Sokkal, de sokkal kevésbé gagyi, mint emlékeztem, sőt, egyáltalán nem az. Rettegni persze ma már nem fog rajta senki, a zombik a mai "zombiesztétika" szerint elég ügyetlen kinézetűek, de gyakorlatilag hibátlan a film.

előzmény: VVega (#16)

2016-05-10 15:08:01 Fury (2014) / Harag gerbence (4) #57

...újranézve revideálom a korábban leírt véleményemet: érzelmileg kifejezetten erős a film. Ha intellektuálisan nem is, emocionálisan kifejezetten "igénybe vesz". Lehetséges (sőt: valószínű), hogy ebben az is szerepet játszik, hogy ezúttal az eredeti hanggal néztem meg, így sokkal realisztikusabb, zsigeribb volt az élmény. Illetve mindig könnyebb a belső, hangulati-érzelmi regisztereire koncentrálni egy filmnek, amikor a cselekmény már ismert, és nem a történet fordulatai kötik le a figyelmet.
A sokak által sokszor és sokat kritizált utolsó jelenet így is kicsit sok volt, túlzónak és pátoszosnak hatott, de igazából még a befogadhatón és elfogadhatón belül. (Egyedül az "új fiú" lógott ki innen számomra, a megkeseredett "öreg rókák" részéről még megérthető a döntés: ők úgy adják fel a további küzdelmet, hogy nem adják föl a küzdelmet.)
Első megnézésre a hármas felől közelített a négyeshez az értékelésem, most másodjára már inkább az ötös felől ugyanez.
Erőteljes, kemény film, páncéltörő löveggel bombázza a lelket. A cím tökéletes.
Gyűlölöm a háborút.

előzmény: gerbence (#5)

2016-04-10 10:20:49 Kung Fury (2015) gerbence (5) #17

Zseniális a hangalámondás!

Ahogy maga a film is. Talán egyetlen szembeszökő hibája, hogy Triceracop-nak túl jó az animációja (ld. szájmozgás amikor beszél). Lehetett volna maszk-szerűbb (a '80-as évek a nagyon durva gumi maszkok korszaka is!), ha azt megcsinálták volna tényleg fizikailag, akkor azt mondanám, tökéletes. Engem ez kicsit "visszahozott" a jelenbe filmnézés közben, de amúgy tényleg szuper.
Méltó párja az Emborg-nak, úgy maxolja ki a nosztalgiafaktort, hogy minden másodpercének minden ízét, szagát, hangját, érzését imádod, de a végére azért örülsz, hogy most már most van ("jó, hogy vége a nyolcvanas éveknek és nem jön újra eeeeel...").
Megnéznék én is egy 70-80 perces "egész estés" verziót is.
Le a kalappal a vélhetően rengeteg munka, ötlet és persze színtiszta tehetség előtt!

előzmény: TomLion (#16)

8-án néztem meg, este 8-kor az Allee mozi 8-as termében Tarantino 8. filmjét, az Aljas 8ast. Ennyit a számmágiáról, meg talán még annyit, hogy ez elsőre egy tízből 8 pont, azaz 4/5.

Samuel L. Jackson a Django után ismét remekel, egyszerre a legbírhatóbb és a legvisszataszítóbb figura, de igazából a nő is ilyen és ilyen Walton Goggins és Kurt Russell karaktere is. Szóval ha úgy vesszük, a filmben nincsenek szerethető karakterek, de tele van olyanokkal, akiknek minden mondata/mozzanata kincs. Tulajdonképpen amikor valaki elhalálozik, azt azért sajnáljuk, mert nem lesz több megszólása (ill. megmozdulása). Amúgy meg vesszen mind... Érdekes, hogy szinte minden karakter, ill. tetszőlegesen kiválasztott karakterpár között egyszerre van halálos ellentét és szövetség a többivel szemben. Van itt minden: politika, történelem, erkölcs, filozófia... és mindegyik szempont arra jó, hogy valaki valakivel szembe kerüljön. És minden lényegesebb megszólalással változik a felállás.
A film így egyszerre nagyon statikus (egyetlen fix és szűk helyszínen, maroknyi szereplővel, egyetlen nap alatt játszódik, szinte valós időben) és nagyon dinamikus (percről percre, mondatról mondatra bontakoznak ki és alakulnak át a viszonyok, kapcsolatok, illetve maga a történet). Szóval azt sem csodálom, ha valakit untat, de azt sem, ha valakit végig feszült figyelemben tart. Biztosan megosztó film lesz (talán a Jackie Brown óta egyébként QT mindegyik filmje az volt, szóval ez nem lesz meglepetés) - én még mindig zseniálisnak tartom a fickót.
Nem Tarantino legszórakoztatóbb, legkönnyedebb munkája, de a legérettebb és legkomolyabb is. És ahogy filmez, az itt már valódi művészet, nem csak trash kult pop menőség értelemben, hanem ténylegesen (persze tessék a direktor úrnak segget csókolni az operatőrének).
Egy dolgot utálok minden Tarantino-filmben: rögtön nézném a következőt.

Összes komment...