gerbence

Tapasztalat: 1473 film
Kompetencia: 1 film
Súly: 1498
Regisztráció: 2010. február 10. (8 év, 3 hónap)
Kedvencnek jelölték: 16 user

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
La La Land
Kaliforniai álom
4 2018-05-23 3,9
(475)
Spider-Man: Homecoming
Pókember: Hazatérés
3 2018-05-23 3,6
(393)
Bill & Ted's Bogus Journey
Bill és Ted haláli túrája
2 2018-05-09 3,2
(198)
A Viszkis
The Whiskey Bandit
3 2018-04-21 3,8
(283)
Skinheads
Bőrfejűek
2 2018-04-17 ?
(4)
Busanhaeng
Vonat Busanba - Zombi expressz
4 2018-03-21 3,8
(174)
Katonazene
 
4 2018-03-15 4,0
(25)
The Lost Boys
Az elveszett fiúk
4 2018-03-12 3,4
(130)
Unforgiven
Nincs bocsánat
4 2018-03-12 4,3
(660)
Heartbreak Ridge
Halálhágó
3 2018-03-12 3,6
(192)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Ki volt az spoilerezve eredetileg (nálam látszik is az egyetlen spoileres mondat előtt és után levő fura karakterekből).
Amúgy itt a link, ha angolul megfelel, itt megnézhető a teljes film:
https://www.youtube.com/watch?v=MsLLTDC2E3E

előzmény: tomside (#2)

2018-02-21 15:10:56 Paterson (2016) gerbence (3) #39

Egyetértek a két előttem szólóval. Számomra is üres volt a film (ahogyan a főszereplő verseit is annak találtam), és úgy láttam hogy valamiféle talmi harmonikusságot igyekszik hazudni a passzivitás, eseménytelenség, "sorstalanság" mögé. Persze tagadhatatlanul van valamiféle "zen" hangulata - és éppen emiatt a hangulat miatt egyébként nem rossz élmény nézni a filmet - de emellett az elidegenedettség, a magány is kiárad a vászonról. És nem sikerült eldöntenem, hogy ezt a rendező szándékolta-e; tehát hogy intenciói szerint egy fájdalmasan tragikus filmet láttam-e egy, a saját életébe bezárt és menthetetlenül magányos emberről, vagy egy békésen harmonikus filmet egy, a hétköznapok eseménytelenségében is elégedett emberről. Mindenesetre a környezetével való valódi interakció hiánya számomra a negatívabb irányba tolja el az egésznek a kicsengését, miközben a film esztétikája (és az ünneplő kritikai fogadtatás) a vidámabb verziót próbálja kommunikálni... ettől bennem erős disszonancia támad.
Ugyanakkor Jarmusch filmjeivel úgy vagyok, mint Woody Allenéivel: még a gyengébb eresztéseit (vagy épp kimondott balfogásait) is szívesen bambulom, mert van egy olyan hangulata a munkáinak, amit szeretek.
Három szóval: kellemes, inkonzisztens, felejtős.

Na igen. Három dolgot tudunk tenni:
1. drukkolunk
2. elmegyünk és megnézzük ezeket a filmeket
3. terjesztjük a híreket (na és az igét).

előzmény: Ágó (#26)

Majdnem közepes. Igazából vacilláltam a kettes és a közepes között, mert a szándék jónak tűnik, de aztán mindig beugrott a My Girl és az, hogy lehet ezt őszintén, természetesen, hitelesen és árnyaltan is. Ez a film pedig mindezekből komoly hiányokat szenved el... az egyedül hiteles pillanatok talán azok, ahol a fiút a családja körében látjuk. Minden más (az iskolai közeg, a kedves tanárnővel való jelenetek, a tragédia és annak kezelése, stb...) műanyag, sablonos, súlytalan és erőtlen. A főszereplő kislány pedig ijesztően rajzfilm-szerű. Mint egy animált "robot", egy machinima.
És amikor arra gondolok, hogy ez alapvetően egy ifjúsági film, és ilyen hiteltelen és paneles-sablonos módon beszél az életről annak a fogékony korosztálynak, akik épp ezekből az élményekből rakják össze a világképük és -értelmezésük alapjait, elönt a düh és még a kettest is jóindulatúnak érzem.

Mindenki nézze meg inkább mégegyszer a Faun labirintusa-t és a My girl - az első szerelem-t.

Nem. Én pl. eddig nem is hallottam róla (holott óriás zombi-rajongó vagyok) és most vásznon láthatom először.
Nem is értem, egy filmrajongó hogy kérdezhet ilyet: "nem túl késő..?"
Pl. a Jó a Rossz és a Csúf-ot, a 2001-et vagy az Élőhalottak éjszakáját csaknem 50 évvel a megjelenésük után láthattam nagyvásznon, az Alien-t 35, a Fekete lagúna szörnyét 60, a Nosferatut és a Metropolis-t 90 (!) évvel később... és a sort még folytathatnám. Egyiknél sem azt éreztem, hogy túl késő már, hanem azt, hogy NA VÉGRE!

Ehhez képest 1-2 év csúszás (vagy akár 3-4, ha már a Babadook is szóba került), szinte csak percek. Én például mindkettőn ott leszek és baromira örülök, hogy moziban láthatom őket.
Hidd el, nem mindenki percre-napra fogyasztja a filmeket, torrent ide, streaming oda. Ezek ráadásul tipikusan nem a mainstream világ filmjei, ahol a pillanatnyi hullámot kell meglovagolni, mert az érdeklődés avulása napok kérdése. Pl. a Halálos iramban 9-et vagy a huszonhetedik Marvel-filmet valószínűleg valóban hiba lenne évekkel a megjelenés után vetíteni, de ezek rétegfilmek, amiknek valószínűleg jót is tesz, ha úgy érkeznek meg, hogy már hírük, ill. respektjük van (abban a körben, akiket érdekelhet).

előzmény: Ágó (#23)

2018-01-31 01:23:14 Dumapárbaj (2015) gerbence (3) #25

Annyira rosszat vártam, hogy ahhoz képest már-már egész jó volt. :)
Mondjuk az fura, hogy több sztorit írtak bele, mint poént. Pedig sztorit se túl sokat. De mégsem tudtam utálni, amit nem is igazán értek; de ezzel annyira meglepett, hogy fölpontozom hármasra.

Nem értem az Oscar-t és az általános egekig magasztalást.
Ez egy film, amiben semmi nem rossz (rendezés, színészi játék, történet), de semmi sem kiemelkedő. Talán az, hogy egyszerre működik teljes értékűen krimiként, bosszúdrámaként és szerelmi tragédiaként, tehát a műfajokkal ügyesen játszik. Ilyen szempontból valóban összetett, de ez inkább csak a filmekkel, filmes műfajokkal kapcsolatban jellemző "dobozos" gondolkodásnak köszönhető; hogy szeretjük egyértelmű kategóriákba helyezni a filmeket, és ami több helyre is betehető, az már önmagában valami erénynek, valami "mutatványnak" tűnik.
Csakhogy egyébként egy teljesen átlagos krimivel együtt kapunk egy teljesen átlagos "beteljesületlen szerelem" történetet, néhol kicsit szappanoperás manírokkal, alapvetően tévéfilmes jellegű kivitelezésben.
Semmi nincs itt, amit ne láttunk volna már akárhányszor.
Az egyedüli, amiben az átlagosnál talán jobb, az a film humora. Úgy működik, hogy közben nem hat ellene a nyomasztó drámának: úgy oldja, hogy azzal nem kioltja, szétoszlatja, hanem éppen hogy segít fenntartani azt; kis levegőhöz juttat időnként, hogy aztán újra alámerülhessünk. Ízlésesen, jól adagolva, visszafogottan helyez el egy-egy poént, amik nem lógnak ki a film egységes szövetéből.
Ezen kívül viszont semmi átlagon kívülit nem találtam a filmben (talán még technikai vetületben a smink érdemel említést).
Vannak sokkal rosszabbak, vannak sokkal jobbak is. Érzelmileg valóban intenzív (ez a krimik közül valóban kiemeli), de azért nem katartikus (így a filmművészet összességéből viszont nem emelkedik ki). Nem bántam meg ezt a két órát, de nem is fog megmaradni különösebben.

Én is erre jutottam. Csak mivel a többiek annyira gyorsan (azonnal!) reagálnak teljesen hideg, racionális logikával, tervszerűen cselekedve bizonyítékok eltüntetése, félrevezető "bizonyítékok" hátrahagyása, hogy ez furán hatott.
Amúgy mindenkinek, akinek tetszett ez a film, ajánlom a Frontvonal címűt is.

előzmény: Újpest Ostora (#18)

Csak azt nem értem, végülis miért kellett a vicces északkoreait (akinek szülinapja volt) is lelőni a kulcsjelenetben.

A nézhetetlen szó szerintem azt jelenti, hogy az adott filmet nem lehet végignézni. Ez az értelme ennek a szónak. Persze végülis minden filmet végig lehet nézni: bekapcsolod a tévét (megjelenítőt), elindítod a filmet, leülsz vele szemben és nem állsz fel a végéig.
Ezért kicsit szabadabban értelmezve: ha a film "elveszít" nézés közben, tehát ugyan lepörög, de egy ponttól már nem figyelsz rá, nem köt le, "eldob magától" a film, az is lehet nézhetetlen.
De ami csak simán nem jó (avagy szar), arra ott a kettes.

Összes komment...