gerbence

Tapasztalat: 1713 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 1713
Regisztráció: 2010. február 10. (12 év, 4 hónap)
Kedvencnek jelölték: 15 user

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1982
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Bill & Ted Face the Music
Bill és Ted: Arccal a zenébe
1 2022-06-09 2,7
(66)
Kong: Skull Island
Kong: Koponya-sziget
2 2022-06-09 3,2
(420)
Hak se wui
Election
4 2022-06-01 3,5
(17)
Málmhaus
Sötét zenék
3 2022-05-28 3,8
(31)
Leto
Nyár
3 2022-04-28 4,0
(24)
Full Metal Jacket
Acéllövedék
4 2022-03-18 4,4
(900)
The Right Stuff
Az igazak
4 2022-03-06 4,0
(136)
Catch Me If You Can
Kapj el, ha tudsz
3 2022-02-28 4,2
(1552)
Kaidan
Kwaidan
3 2022-02-28 4,4
(85)
Yu wo wakasuhodo no atsui ai
Her Love Boils Bathwater
4 2022-02-28 ?
(5)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

ez meg mi a büdös f@$ß volt...??! :O

Már a második részből is hiányzott minden, ami szellemes volt az első részben (amit imádtam gyerekkoromban), és csak a debil idiotizmut vitték tovább, de itt még arra is totálisan szartak. Mondjuk az igaz: csak 30 év volt rá, hogy írjanak legalább egy alibi forgatókönyvet; hát, nem sikerült belepasszírozni ebbe a szűkös időkeretbe a feladatot.
Én komolyan nem tudom, hogy láttam-e már ennél megúszósabb, trehányabb, erőfeszítés- ill. teljesítmény-mentesebb és idegesítőbb filmet. Ebben a filmben MINDEN vagy rossz, vagy nincs.
(Az emberben már-már felmerül a gyanú: ez nem valami közbeszerzéses tenderre "készült" véletlenül..?)

Plusz ijesztő, ahogy ráncos-szottyadt öregemberek (férfiak és nők egyaránt) műanyag-fehér fogsorral, merevre botoxolva, természetellenes grimaszokba rögzítve téblábolnak. A filmben minden szerplő úgy néz ki, mintha bábu lenne. Testhorrorként majdnem működik.

Az egyetlen dolog, ahol valami értelmet(?) kap az egész: ezt a filmet pontosan úgy csinálták meg a valóságban, mint a film sztoriján belül Bill és Ted a világmentő slágert: 25 (vagy 30..?) évig nem csináltak szart se, aztán aznap, amikor arra ébredtek, hogy eljött a határidő (a forgatás kitűzött napja), valamit gyorsan improvizáltak - és kész.
Végülis mondhatjuk azt is, hogy egy kísérleti meta-művészfilm: egy film, amit anélkül mutattak be, hogy elkészítették volna, és tulajdonképpen ebben végig önmagára reflektál.

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan ebben a filmben... talán a létezése: hogy miért is kellett elmesélni, mit mond el, amit a VAN nem mondott. Talán annyi, hogy: "nők". Hogy a harmincas nők (férjjel-gyerekkel, vagy anélkül) ugyanabban a semmiben, semmizésben vannak, mint a fiúk.
Mert amúgy tényleg ugyanazt a harmincas tinédzserkedést mutatja meg: a felnövetlenséget, kitalálatlanságot, elhatározatlanságot, a felelősségvállalásra, elköteleződésre és a többi ilyen unalmas "felnőtt" dolgra mint az élet végére tekintést mutatja meg, mint (többek között) amaz a film, csak talán kevesebb humorral (legalábbis kevesebb direkt poénnal) és filmes ötletességgel (bár ennek azért nincsen híján), viszont ugyanannyi empátiával, érzéssel, mesterkéletlen színészi játékkal és nagyjából ugyanazzal a hangulattal.

Számora igazi 3,5-es film: nem elég jó ahhoz, hogy igazán "jó"-nak mondjam, de jóval jobb annál, hogy "közepes"-nek.
Alapvetően szimpatikus a hozzáállás: a természetes alakítások, modorosságtól mentes színészvezetés, a hétköznapi, banális részletek adta hangulat, a "varázs" megragadására való hajlam és készség - az egésznek van egy jó értelemben vett "amatőr", értsd: a profizmus kimértségétől, sablonosságától való tartózkodásból eredő bája. Miközben a megvalósítás technikailag nagyon is profi, sőt, filmszerűbb élményt ad, mint a "profinak" tekintett alkotások. Elsősorban hangulatfilm, egy másfélórás videoklip, és mint ilyen, ha kicsit soványkának is érezhető, de alapvetően működik: az érzést, a hangulatot átadja, konkrét gondolatok direkt megfogalmazását nem tűzi ki célul.

Összefoglalva: ha tetszett a VAN, a Rossz versek, az Egyetleneim, a Fekete kefe vagy épp a Cukorkékség, netán a Frances Ha, bátran nézd meg; ha ezektől a hajadat tépted ki, ezt se erőltesd.

...most így egy év gondolkodás után az jutott még hirtelen eszembe, hogy aki szerint pl. Vanek úr figurája filmen nem működne, az tekintse meg Major Tamást a Tizedes meg a többiek-ben.

Meg úgy egyáltalán: az egész film olyan, mintha Rejtő írta volna a forgatókönyvet. Na jó, akkor kicsit több pofon lenne benne. A figurák, a szituációk, a fordulatok, a szövegek viszont mind stimmelnek.

előzmény: MicaHiro (#18)

2021-05-23 01:29:30 Oxygène (2021) / Oxigén gerbence (2) #6

(Élve eltemetve + Hold)/2 + szép nő + HAL = Oxigén.
Vagy egy másik képlettel: Gravitáció - akció - George Clooney = Oxigén.

Ebből következik az is, hogy:
(Élve eltemetve + Hold)/2 + szép nő + HAL = Gravitáció - akció - George Clooney,
de ennek már nem sok értelme van.
Ahogy az Oxigénnek sem...

Se nem jó, se nem rossz, de leginkább nem jó.
Nem azért, mert rossz, hanem mert tök érdektelen.

Csak a tigris jó benne (persze az is teljesen logikátlan és önmagáért való, de az egész film az, csak minden más ezen túl még idegesítő is benne).
Na jó, még Dave (B)autista is jó, mostanra úgy tűnik, szokás szerint. (Bocs' a szóviccért, de nem teljesen öncélú: a karakter minden helyzetet megold, éppen csak az emberi kapcsolódásai nem működnek neki.)

Viszont a többi szereplő elérte, hogy a zombiknak drukkoljak: szó szerint válogatottan idegesítő, bamba ficsúr (remélem, itt nem kell fizetni ezért a szóért) mind egy szálig. De annyira elidegenítő módon zavaró karakterek, hogy még a halálukat sem tudtam élvezni, teljesen hidegen hagyott, mi történik velük.

Mindezt egy olyan filmben, amiben a rendező pedig azt a bravúrt érte el, hogy még a zombikat se tudjam a film pozitívumai közé könyvelni - holott egy zombifilmről van szó.

Filozófiai kérdésem: az élőhalott zombizigóta (na jó: embrió) most akkor meghalt, vagy él(őhalott)? A zombilét "logikájának" megfelel, hiszen vannak szervei, szövetei, satöbbi; anyagcserére, keringésre, légzésre pedig ugye nincs szüksége - tehát nem kéne (mégjobban) meghalnia, de a filmben az anyuka halála után mégsem "működik" tovább. Akkor ez most tulajdonképpen egy "pro-choice" film, ami azt állítja, hogy születés előtt nem tekinthető élőlénynek a magzat?
Elsőre nem is látszott, hogy Zack Snyder filmje ilyen mély kérdéseket feszeget. (Már persze azon túl, hogy a csapatban van férfielnyomás ellen fellépő, patriarchátustól független nő, fekete, latino, meleg(?) és leszbikus vagy féltranszgender karakter is, de ez itt mind csak amolyan kötelező körnek tűnik.)

2021-03-11 11:25:15 Repo Man (1984) / Segítő kezek gerbence (3) #1

Nagyon jó film!
Az osztályzatom csak azért hármas, mert nagyon szar is. :)

Van egy igen erős '80-as John Carpenter-érzés benne (főleg a They live ugrott be; illetve még az Őrült Stone - persze tudom, hogy ezek későbbiek), jelentős camp/trash "értékekkel" rendelkezik. Szedett-vedett forgatókönyv, teljesen öntörvényűen alakuló fordulatok, véletlenszerű történések jellemzik, pl. mindig mindeki egy időben, egy helyen bukkan fel csak úgy; ha a cselekmény egy jelenetben eljut egy továbbvihetetlen pontra, akkor a következőben a szél összefújja a szereplőket ismét; emellett bénácska speciális effektek domborítják ki a film ironizálónak is mondható oldalát. Ezekkel együtt, vagy inkább ezek ellenére is, van egy követhető íve a cselekménynek.
Ugyanakkor például egészen jók a (főbb) színészek, erős a soundtrack, és a rendezés technikai értelemben tök rendben van (az olcsóság és a képregény-szerűség mellett is van valami átütően életszagú az egész filmben). Harry Dean Stanton remek, a fiatal Emilio Estevez karizmatikus (itt kimondottan a fiatal Ryan Goslingra emlékeztetett, mondjuk a Hitetlen-ből; egy amolyan nihiista James Dean-alapfigurát hoz), és a mellékszereplők színesek (a behajtó iroda kollektívája mind szórakoztatóan visszataszító karakter). Bár a kettősség ezen a fronton is jelentkezik, mert a jelentéktelenebb mellékfigurák egy rosszabb Gálvölgyi-showból sem lógnának ki (pl. Otto punk haverjai, a kormányügynökök, vagy a latin konkurenciát jelentő Rodriguez-fivérek mind inkább tűnnek hús-vér rajzfilmkaraktereknek, mint valódi embereknek); de valahogy jól áll a filmnek ez a határokon egyensúlyozás, vagy inkább senkiföldjén lófrálás, ez a folyamatosan érezhetően ott lebegő, de ki nem tett idézőjel. Na jó, a legvégén már nem lehet komolyan venni, valahogy olyan érzés nézni, mintha ott kiszakadt volna a stábból az addig bent tartott röhögés, hogy hát ők ezt az egészet csak viccnek szánták.
Lehet, hogy legközelebbre lesz ez még négyes is.

Kár, hogy nem tinédzserként láttam - bár a film így, első nézésre is nosztalgiát kelt: füstszagú koleszszobák és részeg házi videózások hangulatát idézi vissza. Szinte hiányzott, hogy kivegyem a videokazettát a végén. (A film a Netflixen elérhető feliratosan.)

Nemzetközi Irigy Hónaljmirigy "show", nagyobb költségvetéssel és hosszabban elnyújtva.
Ahogyan ott is, úgy itt is, poénok nem szerepelnek a filmben (vagy kivágták mindet, vagy nem is voltak, ezt nem lehet tudni); a humor forrását egy bárgyún öltöztetett, parókás, kamaszt játszó ötvenes férfi jelenti, valamint néhány idétlen jelmez. Nagyon kellemetlen volt nézni. Számomra az sem volt világos, hogy gyerekeknek vagy felnőtteknek szánták-e - talán gyereklelkű és -intellektusú felnőtteknek.
Ugyanakkor akinek az bejön, valószínűleg ez is be fog. Számomra teljesen értelmezhetetlen az egésznek a célja, az értelme, a szándéka - de mivel úgy tűnik, elég népszerű a film, valószínűleg ez nem az alkotók hiányossága, hanem az enyém.

Igen, de ez szerintem nem azon múlt, hogy Bujtor Rejtőhöz nyúlt. Akkor már Piedone-filmet sem tudott jót/jól csinálni (lásd. Zsuruvér és csigavér-ek, de szerintem már a Hamis a baba is elég ügyetlenke). Nem a "recepttel" volt a baj; egyszerűen nem jól készítették el. A kilencvenes évek alighanem nem a magyar filmgyártás aranykoraként fog bevonulni a művészettörténetbe.
De egy hetvenes-nyolcvanas évekbeli feldolgozás Bujtorral, Koncz Gáborral, Sinkovits-sal, Garassal, Usztics Mátyással, és hasonló színnészekkel - akár jó is lehetett volna.

Azzal, hogy "egy Rejtő regényben voltaképpen alig történik valami" pedig nem értek egyet: a légiós könyvek, vagy a Tizennégy karátos autó pl. kimondottan fordulatosak, mozgalmasak, ide-oda váltogatnak a helyszínek és a karakterek között, tele vannak akciókkal és vicces párbeszédekkel vagy beszólásokkal. Szinte mintha csak kész forgatókönyvek lennének.

előzmény: csabaga (#11)

Természetesen (bár ezek szerint ez mégsem volt olyan világos az íráspomból, mint ahogy én szándékoltam) nem arra gondoltam, hogy Bud Spencer-ék olvasták Rejtőt és TÉNYLEGESEN az ő figurái hatására készítették a filmjeiket, hanem arra, hogy nagyon (számomra: feltűnően!) hasonló karakter-archetípusokat, szituációkat és cselekmény-/történetvezetést mutatnak fel.
Lássuk csak: a kikötőkben lézengő, vagy börtönből épp szabaduló, vagy útmenti csehókban rostokló, senki sem tudja honnan jött-hová tartó figurák, akik amolyan outsiderek: nem igazán bűnözők, legalábbis nem rossz szándékú erkölcstelen alakok, de kissé a társadalmon kívüliek, erős (és igen sajátos, autonóm) belső morális iránytűvel, ami által a letaglózó erejű pofonjaikat végülis mindig a helyes irányba (a néző/olvasó szimpátiája mellett) osztják ki. Véletlenek sodorják őket náluknál nagyobb erők közé és teljesen abszurd kalandokba, és az egyébként a "normális" életben csak tébláboló, elveszett karakterek a csetepatékban kiteljesednek, elemükbe kerülnek és amolyan botcsinálta hősökké válnak. Persze jellemzően mindeféle valós megdicsőülés nélkül, pusztán a nézők/olvasók, mint szemtanúk előtt.
Na most mondja meg valaki, hogy a tipikus Rejtő-regényeket, vagy a tipikus Bud-Terence filmeket írtam-e le!
;)

Funés talán tényleg nem a legjobb asszociáció, de Belmondo aztán számomra tényleg a tökéletes Rejtő-i figura (na nem a "komoly" krimijeire gondolok elsősorban, hanem az akció-vígjátékaira). Az arany bűvöletében mintha csak egy kiadatlan légiós Rejtő-regény megfilmesítése lenne.
De még a komolyabb hangvételű Profi-ban is, időnként mintha egy tőrőlmetszett Rejtő-párbeszédet hallanék:
-Jó napot!
-Segnor Volfoni? Fagylalt és üdítő?
-Igen!
-Joss Beumont. Kémkedés és bunyó! -PAFF! [egy jól irányzott egyenessel leüti]

Számomra az olyan filmek, mint a Kelly hősei, a Piszkos tizenkettő, a Nagy balhé, stb. ugyanazt a hangulatot ébresztik, mint a könnyedebb kalandos-humoros Rejtő-könyvek. Ahogyan Guy Ritchie korai "gengszterfilmjei" is.
Figuráik cinikus, csavaros észjárású csirkefogók és marcona melákok, akik ha kell (és hát általában kell), Tysonokként pofozkodnak és sosem illeszkednek be a többségi társadalom rendjébe, de nem is kelnek az ellen: elvannak a maguk kemény (parodisztikusan erőszakos), de a romantikus zsiványbecsület értelmében valahol mégis "erkölcsös" világában.

Tehát kéretik néhány lépésnyi asszociációt látni abba, amit írtam, és nem teljesen direkt módon érteni.
Persze egyetérteni nem szükséges, csak szeretném, ha érthető lenne amire gondolok.

előzmény: DevilTakeU (#12)

A Bud Spencer-Terence Hill filmek gyakorlatilag a Rejtő-ponyvák irodalmának filmes változatai, tehát mondhatnám, hogy ez már sikerrel meg is történt. A válaszom ezért az, hogy a kérdés inkább: hogy ki játszaná el és hogy ki rendezné őket. És a jelöltjeim utóbbira (tekintet nélkül arra, hogy élnek-e még): E.B. Clutcher (Enzo Barboni), Sergio Corbucci, Steno, Michele Lupo... Rendezőként megnéznék még egy-egy feldolgozást a következőktől is: Hitchcock, Tarantino, Guy Ritchie, Martin McDonagh.

De ugyanígy érzek a '70-'80 évekbeli zsivány Belmondo-val kapcsolatban is: szakasztott Senki Alfonz, Gorcsev Iván, stb. Lásd: A nagy zsákmány, A betörés, A káprázatos, A javíthatatlan, Az állat, Zsaru vagy csirkefogó, Szabadlábon Velencében, A profi, Ászok ásza, Montreáli bankrablás... és legfőképpen Az arany bűvöletében.

De a Pierre Richard-Gérard Depardieu páros filmjei is beugranak, vagy éppen Louis de Funés is beférne egyik-másik karakter szerepében (pl. Vanek úr).

Ugyanígy Hollywood-ból: Enest Borgnine (pl. Tuskó Hopkins), Lee Marvin, George Kennedy, stb...
Főbb szerpekben még Steve McQueen, Paul Newman, Robert Redford, Charles Bronson (Fülig Jimmy) ugrik be.
Valahogy úgy tűnik, Rejtőről mind Amerikából, mind Európából a 60-80 tartó időszak mainstreamje jut eszembe elsősorban.

De egy modernebb hangvételű feldolgozást megnéznék Seth Rogen-éktől, Seth MacFarlane-től és az Edgar Wright-Simon Pegg-Nick Frost csapattól is.

Amúgy szerintem a Vesztegzár.../Meztelen diplomata egy egész jól sikerült feldolgozás lett.

Összes komment...