TomPowell

Tapasztalat: 2920 film
Kompetencia: 33 film
Súly: 3745
Regisztráció: 2010. január 18. (8 év, 9 hónap)
Kedvencnek jelölték: 26 user

Bemutatkozás

Immár 3 éves korom óta a filmes világ ördögeivel táncolok sápadt holdfénynél, és Tim Burton Batmanjének köszönhetően ez a film szeretet még most is kitörölhetetlen belőlem. Nem tartom magam szőrös szívű kritikusnak (noha az idő előrehaladtával azért kérgesedik az a bizonyos szív), próbálom meglátni minden film mögött a munkát és a belé fektetett energiát legyen az egy egyszerű Michael Bay féle látványpornó, vagy Stanley Kubrick értekezése az emberiségről. A film az film, ami a pokol legmélyebb bugyrától az Everest csúcsáig sok mindent takarhat a minőséget és az alkotói szándékot illetően egyaránt.

https://www.puliwood.hu/

Kedvencek

Rendezők: Alfonso Cuarón, Christopher Nolan, Sam Mendes, Stanley Kubrick, Steven Spielberg, Tim Burton
Színészek: Andrew Garfield, Jack Nicholson, Kevin Spacey, Meryl Streep, Michael Fassbender, Paul Newman, Rachel McAdams, Rachel Weisz, Tom Hanks, Tom Hardy

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1987
Lakhely: London

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
BlacKkKlansman
Csuklyások - BlacKkKlansman
5 2018-10-02 4,2
(49)
Borg/McEnroe
 
3 2018-10-02 3,8
(80)
The Little Stranger
 
3 2018-09-27 ?
(1)
Tully
Pszichoanyu
3 2018-09-19 3,5
(64)
The Nun
Az apáca
1 2018-09-15 2,4
(54)
Death Wish
Bosszúvágy
2 2018-08-06 3,0
(125)
Mission: Impossible - Fallout
Mission: Impossible: Utóhatás
5 2018-08-02 4,0
(142)
Ant-Man and The Wasp
A Hangya és a Darázs
3 2018-07-24 3,3
(137)
The Trouble with Harry
Bajok Harryvel
3 2018-07-08 3,8
(153)
The Tale
A történet
4 2018-06-12 3,8
(81)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2018-06-24 11:22:01 Love, Simon (2018) / Kszi, Simon TomPowell (5) #18

Én ezt a
bazári majmozást, meg giccset azért nem tudom hova tenni, mert ebbe a mai tini közegbe é a narrativába tökéletesen illik a tapsikolás, a drukkolás (még szimpi is, hogy rászólnak az egyik csajra, hogy azért ezt mégse vegye már fel és töltse fel a netre) semmivel sem mond ellent az addigiaknak, mint Martin két jelenete az étteremben, vagy a focipályán. Pont annyira idealista, mint a legeslegelső jelenet, amelyben a hétköznapjait ecseteli. A befejezésnek meg pont ilyennek kellett lennie, mert ez egy rom-kom, mindig is az volt, amely egyszerre (nem pedig egyik a másik fölé rendelve) szól arról, hogy a főszereplő felvállalja önmagát és megtalálja a szerelmét. A két szál folyamatosan hatással van egymásra a játékidő alatt. A nem helyeselhető motivációk alatt mit értesz?

előzmény: Killjoy (#17)

2018-06-11 11:10:48 Love, Simon (2018) / Kszi, Simon TomPowell (5) #16

Pedig a könyvben
még ennyi sincs. Plusz nem kellett ide több, mert ahogy a levelezés kikerül, folyamatosan hullik szét az élete, a kapcsolatai, amelyek a világot jelentik a számára és pont ez az, hogy külső fél nyomására. Itt tényleg igaz, hogy a kevesebb több, mert ha még pluszba büntetik az már erőltetett lenne. Ezért is tetszik nagyon egy momentum az éttermi jelenetnél, amikor Simont megalázzák, hogy látni a barátain, hogy ami miatt ők kiakadtak Simonra jogos ugyan, de eltörpül mindamellett, amin akkor Simon keresztülmegy.

előzmény: ifj. Ó. Posszum (#15)

2018-06-05 13:57:56 Love, Simon (2018) / Kszi, Simon TomPowell (5) #12

1. Én azért ilyen hangot nem ütöttem meg veled, szóval ha kérhetem, te se tedd, csupán nem értek egyet a le írtakkal, és ezt a filmen keresztül próbálom bebizonyítani, amit vagy megpróbálsz elfogadni vagy nem.
2. Nem kell leborulni, azért mert meleg a főszereplő és Oscart sem kell a filmhez dobni (mikor mondtam én ilyet?), viszont nem ártana azt is látni, hogy a melegeket középpontba álltó filmek közül eddig nem igazán volt olyan, amely megadta volna nekik a happy endet. Kérlek! Sorolj fel csak az elmúlt 5 évből 3 olyan filmet a témában, amely azzal végződött, hogy meleg főszereplő megtalálta a boldogságot! Hogy miért lényeges ez? Mert ez a közösség lényegesen többet küzd a boldogságért, a környezete és önmaga elfogadásáért, mint az átlagos emberek (stúdió filmben hány meleg szereplőt látunk, akinek nem az a szerepe, hogy meleg?) ahogy arról ez a film is szól. Ennél fogva van végre egy olyan film, ami nem azt mondja, hogy nem elég, hogy fiatalon ilyen lelki súlyokat kell cipelned (lásd az anya és az apa beszédét, és ne azt, hogy szerinted giccses, nyálas, hanem azt, hogy mit mondanak, mit jelent mindaz a főszereplőnek), de még a boldogságra, egy boldog párkapcsolatra se legyen esélyed, avagy ennek ábrázolását is vonjuk meg mind az alkotóktól, mind a nézőktől. Te kb. azt mondod, hogy történjen meg ez, ráadásul egy stúdió filmben, amely alapból a boldog véggel játszik rendszerint a műfajban, viszont először teszi ezt meg érdemben egy komoly témával kapcsolatban egy mozi. Hogy a befejezésben mi volt az öntömjénező (meg kire nézve), azt meg végképp nem értem, de mivel a film téged már korábban elveszített, ám legyen.
Nem ízlésen vitatkozom, hanem a (szerintem) hibás elvárásokon, amit a filmen kérsz számon, amelyeknek a film sohasem kívánt megfelelni, de te mégis ezekért marasztalod el.
Az eddigiek alapján pont a befejezésért marasztalod el, hogy miért kell felfedni, meg miért kell minden kő alá benézni, stb. Az egész film arról szól, hogy próbál rájönni, hogy kicsoda is Blue (ilyen téren krimiként is funkcionál a film), hogy belé szeretett, ezek után meg nem felfedni a kilétét, nem megadni neki a boldogságot eléggé nonszensz (vagyis a krimi hasonlatnál maradva azt mondod, hogy ne derüljön ki ki a gyilkos, avagy ha ki is derül, az már ne számítson, hogy utána mi lesz), mint ahogy nem győzöm hangsúlyozni, hogy könyvadaptációként is elvérezne, amikor a sztori erről szól, hogy önmagát elfogadja, a családja és a barátai elfogadják, támogassák, és a szerelmet megtalálja. Ezek után 3-ból 2-re azt mondani, hogy ennek nem kéne teljesülnie, eléggé visszás. Az meg, hogy nem lesz neki könnyű az élet a film folyamatosan üzeni, akár az apa kéretlen megjegyzéseit, akár a suli bunkóit, vagy a csak hanyagul odavetett beszólásokat nézzük, de ott van a beszélgetés a másik meleg sráccal is, aki a családjában a coming out után is hazugságban él. Ennél többet ez a film nem igényelt. A film utolsó jelenete meg pont azt szimbolizálja, ahogy elautóznak a város felé, hogy Simon most már rendben lesz önmagával és a világgal, akármilyen nehézségek jöjjenek vele szembe. Lehet, hogy ez az "az légy aki vagy" üzenet neked giccses, naiv, hazug és lerágott csont, de mondjuk a célközönségnek pont a fentiek miatt sokat jelent és nem kis részt a tálalás miatt.
Sokadjára írom le: ez egy optimista, IDEALISTA John Hughes film (vagy ha úgy tetszik: szivárványos hollywoodi giccs, mint Hughes filmjei általában) az első perctől az utolsóig és te ezeket kéred rajta számon, hogy az utolsó fél órában miért viselkedik úgy, ahogy az azt megelőző másfélben, miközben már a finálé előtt is ott volt
a nyitány az amerikai álomba illő családdal és barátokkal, a már kellemetlenül jófej igazgatóval, Martin két jelenete Abby felé az étteremben és a focipályán, amelyek semmivel sem voltak giccsesebbek, közhelyesebbek, mint azok, amiket te emlegettél.
Ott a probléma, a nézetkülönbség (avagy ha úgy tetszik ízlés beli eltérés) kettőnk között, hogy te a közhelyet, a giccset automatikusan negatívan kezeled - amire tegyük hozzá, a filmipar révén némileg rá is szolgált a kifejezés - miközben lehet azt is érdemeinek megfelelően használni. Pl. Richard Curtis is ezt teszi. Az Igazából szerelem befejezése például ezerszer giccsesebb, közhelyesebb, mégis működik, mert a film szövetéből a legkevésbé sem lóg ki. Mindezek fényében szerinted mi lett volna a tökéletes finálé és a tökéletes üzenet egy olyan mainstream stúdió tinifilmben, amely az önfelvállalásról és a szerelem megtalálásáról szól?

előzmény: Dió (#10)

2018-06-05 13:57:03 Love, Simon (2018) / Kszi, Simon TomPowell (5) #11

1. Én azért ilyen hangot nem ütöttem meg veled, szóval ha kérhetem, te se tedd, csupán nem értek egyet a le írtakkal, és ezt a filmen keresztül próbálom bebizonyítani, amit vagy megpróbálsz elfogadni vagy nem.
2. Nem kell leborulni, azért mert meleg a főszereplő és Oscart sem kell a filmhez dobni (mikor mondtam én ilyet?), viszont nem ártana azt is látni, hogy a melegeket középpontba álltó filmek közül eddig nem igazán volt olyan, amely megadta volna nekik a happy endet. Kérlek! Sorolj fel csak az elmúlt 5 évből 3 olyan filmet a témában, amely azzal végződött, hogy meleg főszereplő megtalálta a boldogságot! Hogy miért lényeges ez? Mert ez a közösség lényegesen többet küzd a boldogságért, a környezete és önmaga elfogadásáért, mint az átlagos emberek (stúdió filmben hány meleg szereplőt látunk, akinek nem az a szerepe, hogy meleg?) ahogy arról ez a film is szól. Ennél fogva van végre egy olyan film, ami nem azt mondja, hogy nem elég, hogy fiatalon ilyen lelki súlyokat kell cipelned (lásd az anya és az apa beszédét, és ne azt, hogy szerinted giccses, nyálas, hanem azt, hogy mit mondanak, mit jelent mindaz a főszereplőnek), de még a boldogságra, egy boldog párkapcsolatra se legyen esélyed, avagy ennek ábrázolását is vonjuk meg mind az alkotóktól, mind a nézőktől. Te kb. azt mondod, hogy történjen meg ez, ráadásul egy stúdió filmben, amely alapból a boldog véggel játszik rendszerint a műfajban, viszont először teszi ezt meg érdemben egy komoly témával kapcsolatban egy mozi. Hogy a befejezésben mi volt az öntömjénező (meg kire nézve), azt meg végképp nem értem, de mivel a film téged már korábban elveszített, ám legyen.
Nem ízlésen vitatkozom, hanem a (szerintem) hibás elvárásokon, amit a filmen kérsz számon, amelyeknek a film sohasem kívánt megfelelni, de te mégis ezekért marasztalod el.
Az eddigiek alapján pont a befejezésért marasztalod el, hogy miért kell felfedni, meg miért kell minden kő alá benézni, stb. Az egész film arról szól, hogy próbál rájönni, hogy kicsoda is Blue (ilyen téren krimiként is funkcionál a film), hogy belé szeretett, ezek után meg nem felfedni a kilétét, nem megadni neki a boldogságot eléggé nonszensz (vagyis a krimi hasonlatnál maradva azt mondod, hogy ne derüljön ki ki a gyilkos, avagy ha ki is derül, az már ne számítson, hogy utána mi lesz), mint ahogy nem győzöm hangsúlyozni, hogy könyvadaptációként is elvérezne, amikor a sztori erről szól, hogy önmagát elfogadja, a családja és a barátai elfogadják, támogassák, és a szerelmet megtalálja. Ezek után 3-ból 2-re azt mondani, hogy ennek nem kéne teljesülnie, eléggé visszás. Az meg, hogy nem lesz neki könnyű az élet a film folyamatosan üzeni, akár az apa kéretlen megjegyzéseit, akár a suli bunkóit, vagy a csak hanyagul odavetett beszólásokat nézzük, de ott van a beszélgetés a másik meleg sráccal is, aki a családjában a coming out után is hazugságban él. Ennél többet ez a film nem igényelt. A film utolsó jelenete meg pont azt szimbolizálja, ahogy elautóznak a város felé, hogy Simon most már rendben lesz önmagával és a világgal, akármilyen nehézségek jöjjenek vele szembe. Lehet, hogy ez az "az légy aki vagy" üzenet neked giccses, naiv, hazug és lerágott csont, de mondjuk a célközönségnek pont a fentiek miatt sokat jelent és nem kis részt a tálalás miatt.
Sokadjára írom le: ez egy optimista, IDEALISTA John Hughes film (vagy ha úgy tetszik: szivárványos hollywoodi giccs, mint Hughes filmjei általában) az első perctől az utolsóig és te ezeket kéred rajta számon, hogy az utolsó fél órában miért viselkedik úgy, ahogy az azt megelőző másfélben, miközben már a finálé előtt is ott volt
a nyitány az amerikai álomba illő családdal és barátokkal, a már kellemetlenül jófej igazgatóval, Martin két jelenete Abby felé az étteremben és a focipályán, amelyek semmivel sem voltak giccsesebbek, közhelyesebbek, mint azok, amiket te emlegettél.
Ott a probléma, a nézetkülönbség (avagy ha úgy tetszik ízlés beli eltérés) kettőnk között, hogy te a közhelyet, a giccset automatikusan negatívan kezeled - amire tegyük hozzá, a filmipar révén némileg rá is szolgált a kifejezés - miközben lehet azt is érdemeinek megfelelően használni. Pl. Richard Curtis is ezt teszi. Az Igazából szerelem befejezése például ezerszer giccsesebb, közhelyesebb, mégis működik, mert a film szövetéből a legkevésbé sem lóg ki. Mindezek fényében szerinted mi lett volna a tökéletes finálé és a tökéletes üzenet egy olyan mainstream stúdió tinifilmben, amely az önfelvállalásról és a szerelem megtalálásáról szól?

2018-06-04 21:06:40 Love, Simon (2018) / Kszi, Simon TomPowell (5) #9

Abban egyetértek, hogy még a valóságban sokszor nem így végződne (de számos ellenpéldát is tudnék hozni), és pont ettől válik fontossá a film, mert példát mutat. Ez a film önmagában egy bevállalás, mivel egy mainstream stúdiófilm előállt egy olyan romantikus filmmel, aminek egy meleg tinédzser a főszereplője (ami financiálisan is rohadtul rizikós még mindig) és egy olyan folyamatot ábrázol, amit az ide vonatkozó független filmek csak letudnak, mindemellett egy Szólíts a neveden!-t - legyen akármennyire szép, igényes mozi - egy tinédzser csak nagy nehezen nézne meg, mert hiába tini a főszereplője az a film fesztiváloknak, filmes zsűriknek és film ínyenceknek készült, nem átlag mozizóknak, magyarán az rétegfilm, ez meg a témája ellenére sem az. És akkor egyből a harmadik pontra válaszolnék:
Kismillió, a témába vágó film megteszi. Nem éppen happy end sem a fent említett mozi, sem a Holdfény, sem a Túl a barátságon fináléja, most meg van egy olyan film, aminek a végén végre a meleg főhősnek nem kell magán eret vágnia (meg a nézőnek sem), mert a szerelmük nem teljesedhet be, arról nem is beszélve, hogy a könyv is ebben végződik, magyarán elég pocsék adaptáció lenne, ha egy a szerelmet kereső fiú, aki a könyvben megtalálja az első szerelmét, de a filmben nem, már csak azért sem, mert azzal az egész történet üzenete megváltozna. Ne vitassuk már el, hogy végre van egy olyan film a témában, aminek boldog a vége! Hány színtisztán happy endben végződő meleg film volt az utóbbi időben? Én rengeteget láttam, de egy sem rémlik, talán csak a Büszkeség és bányászélet, de annak is más a lényegi mondanivalója, plusz az még igaz történet is. Nem volt itt semmilyen tripla happy end, mert ahogy írtam, a szülők reakciója kellett ahhoz, hogy Simon önmaga lehessen, a folyamat részét képezték - mindamellett hogy példát mutattak a nézőknek - ami a fináléhoz, Simon kiállásához vezetett.
Hogy idealista, optimista a film? Igen és a sok rétegmozi után rohadtul kellett ez már a témában. Csak azt tudom mondani, amit a készítők is és amit a film tónusa, dialógusai, karakterei, zenéi is csak aláhúznak: ez egy 21. századi John Hughes mozi, márpedig Hughes fiataljai is reflektáltak arra a korba, amiben éltek, nagyon is hitelesek voltak a problémáik, a szövegeik, de azok kimenetele, megoldása mindig is a lehető legoptimistább, legidealistább volt (talán csak A nulladik órát kivéve). Ezért sem értem, hogy egy felvállaltan hollywoodi filmen miért kell számon kérni azt, hogy hollywoodi. Meg komolyan: milyen más üzenetet lehetett volna kihozni, ami a célközönségnek fontos, mint amikor a helyüket keresik a világban és azt kimondani, hogy
az légy, aki vagy? Hogy sokszor elmondott üzenet? Igen. Örök érvényű? Igen. Fontos hallania ezt egy tinédzsernek, pláne ha meleg, vagy a szüleinek, hogy ettől ő még ugyanaz az ember? Igen.
Magyarán továbbra sem értem, hogy milyen más üzenetet lehetett volna ebből kihozni, hogy ne köpje szembe magát a film sem az üzenetét, sem a tónusát tekintve, mert amit felvázolsz, azok mindegyike ezt tette volna és ennek a sztorinak, ennek a filmnek ez sohasem volt a célja.
És még annyit, hogy
Simonnak nem kínálta fel aranytálcán a film a boldogságot, mert lelkileg megjárta a hadak útját és ha nincsen a filmen átívelő diskurzusuk Blue-val (valamint a szülők), akkor a végén hiába kéri, hogy jelenjen meg, nem tette volna meg, aki még így is hezitált.

előzmény: Dió (#8)

2018-06-04 03:58:07 Love, Simon (2018) / Kszi, Simon TomPowell (5) #7

Oké, nagyon nem értek egyet a nyál és a mélyrepülés részével, még ha az egész film cheesy is, de felvállaltan az:

1. Az anya reakciója adja meg Simonnak azt a megerősítést, amire mindig is szüksége volt és amelyet minden meleg tininek hallania kellene. Ezt ki is mondja, hogy bánja, hogy ebben nem tudott a segítségre lenni és szépen bemutatja, hogy a valóságban ez a helyzet mennyire 22-es csapdája. Az anya nem mer rákérdezni, mert fél, hogy még inkább begubózásra készteti, a gyerek pedig hiába sejti, pont eme kamaszos magány miatt nem mer előhozakodni vele.
2. Amire ráerősít az apa szerepe, aki még a coming outnál is zavarában a csajokkal jön és ami csak még inkább bezárkózásra, titkolózásra készteti Simont (és hozzá hasonlóan nem egy sorstársát), aki ennek tudatában még inkább fél előbújni. Az apa bocsánatkérése (és szégyene) már csak ezért is szükségszerű, mert az ő részéről éppúgy kell a megerősítés, még hangsúlyosabban is talán, mint a pszichológus anyáétól, mivel a viselkedésével kimondatlan (és irracionális) elvárásokat támasztott a fia irányába, ami tudatosult benne. És ezt megint csak kevesen tennék meg a valóságban, ezért is példamutató a két szülő jelenete.
3. Pont, hogy az lett a befutó, akivel a kölcsönös szimpátiát a film már jó ideje érzékeltette (az egész buli jelenet) és egy csomó elszórt, apró kis jel volt a filmben, hogy ő Blue (egy beszélgetésben utalnak rá, hogy zsidó, pont abban az időintervallumban nem találkozunk vele, amikor a levelezések szerint sincs ott), nem mellesleg a könyvben is ő volt a titkos levelezőtárs és ott jóval előbb rá lehet jönni, hogy kicsoda és a felfedése előbb történt meg, pontosabban utána a könyv még foglalkozott a kapcsolatuk kezdeti lépéseivel. Legalábbis, ha rutinos krimi olvasó az ember, akkor könyvben nem volt nehéz rájönni, a film ügyesebben, filmszerűbben kezeli az egész sztorit. És pont az a sztori lényege (könyvben és filmben egyaránt) és nem hiába az a szlogen, valamint a főszereplő vágya, hogy mindenkinek jár az első szerelem, így neki is. Ha ez nem derülne ki, ha ezt elsumákolnák, akkor az egész film értelmét veszítené, egy bátortalan semmi lenne, nem beszélve arról, hogy sokan most sem kapnának megerősítést, hogy ők is megtalálhatják a szerelmet (érdemes ellátogatni a film közösségi oldalaira a személyes beszámolókért). Arról nem is beszélve, hogy ez viszi be a végén a poént és a finom kritikát: Simon csak meleg, Blue viszont fekete, zsidó és meleg, ami kisebbségiként nem egy könnyű kombó.

Személy szerint pont a fentiek miatt semmilyen mélyrepülést nem tapasztaltam a filmben, nagyon szépen, érzékletesen és egységesen váltogatják egymást a vicces és érzelmes (olykor kétségtelenül hatásvadász, de működőképes) jelenetek, a karakterei meg imádni valóak.

előzmény: Dió (#6)

2018-06-02 13:13:08 Love, Simon (2018) / Kszi, Simon TomPowell (5) #5

Akkor ilyen alapon az is megnehezítené az azonosulást, ha a főszereplő faterja egy messzi-messzi galaxis rettegett hadvezére lenne. Ez egy John Hughes film, annak minden idealizmusával és optimizmusával, ami a mondanivalót húzza alá. Mellesleg nem egy ilyen XXI. századi családot ismerek, ahol a szülők egykor a suli sztárjai voltak, most is sikeresek és szépek, de a szülői léttel ők is megküzdenek.

előzmény: biri (#3)

2018-05-25 19:42:16 Skyfall (2012) TomPowell (5) #174

Nálam a Goldeneye mellett A világ nem elég jutott még eszembe:
M -nek itt is kulcsszerepe lesz a múltja miatt, egy szerzői filmes rendezte, aki a lélektanra nagyobb hangsúlyt fektet,
plusz Connery-hez, Moore-hoz és Brosnanhez hasonlóan Craig is itt, a harmadik filmjében élt a leginkább együtt a figurával.

Ami Q-t illeti: én imádom, pont azért, mert itt megfordították a 40 éves morcos nagybácsi-neveletlen unokaöcs viszonyt kettejük között, arról nem is beszélve, hogy itt nem divatról van szó, egyszerűen hihetőbb az, hogy egy ilyen kocka a számítógép guru, aki pizsamában, két Facebook poszt között lelohasztja az orosz külügy szervereit, mint a nagypapa, aki a távirányítóval sem találja a 7-es csatornát.:)

előzmény: critixx (#173)

2018-05-16 07:11:32 Deadpool 2 (2018) / Deadpool 2. TomPowell (4) #3

Nekem feltűnt, de a stáblistát kellett böngésznem ahhoz, hogy megbizonyosodjak róla, hogy
tényleg a Brad Pitt volt az.:)

előzmény: bambula (#2)

2018-05-10 15:53:25 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] TomPowell #23603

OFF (ha kell, nyugodtan rakja az illetékes offtopikba):
A felém tett megjegyzés sem való 16 éven felülieknek.:)

--
Áthelyezve a(z) Avengers: Age of Ultron topikból.

előzmény: Hannibal Lecter (#57)

Összes komment...