Vitelotte

Jó alapsztori, a befejezés kifejezetten tetszett, de annak aki húsz éve néz horrort, ez teljesen vanília. Sokkal több kacifánt kellett volna bele ahhoz hogy ne egy vázlatnak érződjön az egész.

Nekem szép kerek estimese volt. Én is más véget vártam volna, például a gyógynyaklánc visszaválthatta volna hogy emberi formában haljon meg, vagy akár fel is épüljön és ő költözzön Californiába... de leginkább a lassú tempó húzta le négyesre. Egyébként a felnőtt Lee-nek mind a tíz ujja megvolt (ಠ_ಠ) Na mindegy.

Én kajak csodálkozom hogy ennyire ekézitek, én mindent megkaptam tőle amit egy szuperhős film nyújthat. A végén majdnem lehúztam négyesre mert túl egyszerűnek tűnt a befejezés, de aztán mégis kiteljesedett. Nekem ez az a típusú mozi ami után az asztalt csapva követeled a folytatást.

Sokkal jobb élményt nyújtott mint amire számítottam. Szépen építették a sztorit, mértékletesen adagolva a drámai jeleneteket. Sikerült megpityeregtetnie.

Hát már úgy voltam vele hogy elmegy egy hármasnak, de az előző hozzászólásokban említett túlzások lehúzták nálam is, főleg amikor stresszhelyzetben manipulálni tudja az ellenszelet(???) meg a flexelés a végén a karddal/névjegykártyával ahelyett hogy egy ölelés sokkal ízlésesebb lett volna az Angkor Wat alatti narráció folytatásaként... Érdekes alapötlet ami látványpornóba fulladt.

Sokszor akaratlanul is paródiába hajlott. Hiába próbálták életben tartani a filmet a színészek, a szájukba adott szöveg miatt úgy éreztem igazából csak nagyon hihető cosplayezők rakták össze a maguk kis gyakorlóprojectjüket.

Megutáltatta velem Salma Hayeket.

Elég spórolósan megkent palacsintának éreztem. Amúgy jó témák voltak benne amit simán fel lehetett volna paprikázni, de úgy néz ki úgy gondolták a közönség már annak is örül ha a kedvenc színészei a film 80%-ában motherfuckerezéssel próbálják vissza-visszacsalni a figyelmünk.

Szerintem remekül el lettek találva az arányok, sokkal kevésbé klisét kaptam mint amire számítottam.
Kifejezetten tetszett a szimbolizmusa, egy jóbarátom jutott eszembe akit négy hónap nyüstölés után tudtam rábírni hogy fogadjon el segítséget hogy megküzdhessen a démonaival, hiszen ő is segített hogy megküzdhessek az enyéimmel.

Na, végre egy film amire az első húsz percben rá tudtam nyomni az ötöst, mert annyiszor kellett megállítanom a vihogástól. Rögtön azonosulni tudtam a főszereplővel, pedig nem haldoklom, de én is könnyen feladó típus vagyok, viszont a "csak a holttestemen át!" utáni temetéses jelenet láttán én is majdnem meghaltam a halálsikolyként felcsapó röhögésemben. A tolókocsis szöktetés is patent volt, ebből kiindulva jó lett volna a többi szereplő hátteréről is megtudni picit többet. Martha halála nagyon ízléses volt, pedig úgy is megoldhatták volna hogy a barátság hatására elkezdi a chemot, de így sokkal kevésbé volt giccses. Szerintem taktikusan adagolták a konfliktusokat is, kár hogy sokaknak mégse jött be.