merula

Első kb 20-30 percben még kihívásnak érzem, hogy találgassak, ki-mit-miért, utána kezd idegesíteni, hogy összefüggéseknél több jön az újabb találgatnivalókból. Ha az utolsó 20-30 perc nem ríkat meg, és ha nem lenne kedvem vehemens vitába kezdeni Timmel, röviden - ha nem érintett volna meg ennyire, akkor nem jönne ki átlagnak a 3-as. Kár érte, mert az alapötlet jó, a színészek is azok, csak lett volna kicsit kiegyensúlyozottabb, kicsit letisztultabb...

Borzasztóan zavart a két főszereplő viszonya - hetero pár is lehettek volna, a se-veled-se-nélküled kapcsolatok nem jönnek be semmilyen filmben. Inkább megnézem (sokadszorra) az Oscar Wilde szerelmeit.

Hasonlóan vagyok a filmmel, mint berto. Egyszer megnéztem, nem vágyom megismételni.

Dorothea nagy szerethető figura és nagyon jó színészt találtak rá, de a többiekkel sem volt problémám (kivéve Willt, aki a regényben nem járkált olyan világfájdalmas arccal, mint ahogy Wainwright ábrázolja, hanem egy sokkal derűsebb, napsugarasabb személyiség - ez volt ez egyetlen igazi bosszúságom a film kapcsán). Nekem nagyon érdekes volt, hány és hányféle kapcsolatba pillanthattunk bele a történet folyamán - Dorothea és Casaubon, Lydgate és Rosamund, Fred Vincy és Mary Garth, és az idősebb generáció, és ez még csak a párkapcsolatok... Mindez beágyazva egy angliai kisváros életébe az 1830-as évek gazdasági nehézségei és társadalmi reformjai idején. Érdekek és ideálok, ki mire vágyik, miért harcol, miben téved és hova jut végül végül... a regényből még többet ki lehetett volna hozni, de összeségében tetszett.

Azzal jöttem ki, hogy mennyire überszuper, és hiperfantasztikus... aztán kicsit lehiggadva rájöttem, hogy nehéz megfogni, mi is teszi olyan überré. Elég sci-fit olvastam ahhoz, hogy egy-két ötlet kivételével minden ismerős legyen, és a szereplők sem voltak túlságosan kidolgozottak... főleg az ezredest sajnáltam, neki jól jött volna valami háttér a helyre kis forradása mellé, azt magyarázni, miért teszi azt, amit. Ezzel együtt jó film, meg tudnám nézni még párszor, a látvány és a szépen megteremtett világ és a na'vik kultúrája miatt.

Rég láttam - az album az egyik kedvencem tőlük, a történet elmegy.

Gyerekként láttam, és megszerettem miatta a zenéjüket. Kedves emlék, nem tudom, ma milyen lenne.

Rákészültem (a VOX alapján), hogy nagyon gyengus, ez valszeg befolyásolt... Nos, én élveztem.
Az tény, hogy enyhe bűntudatom volt az előttünk ülő lány miatt, akinek szétröhögtem pár jelenetet, ami NEM szándékosan volt vicces; és az is tény, hogy a film élvezetéhez kell az a képeség, hogy egyik pillanatról a másikra tudjak váltani aközött, hogy épp komolyan veszem a filmet, vagy paródiának veszem (pár dolgot egy csöppecskét eltúloztak az alkotók). De Kristen Stewart szerintem jó színész, vannak benne jó benyögések (szándékosan is), a kamera mozgása és a technikai megoldások néha kifejezetten kreatívak voltak, szóval szerintem nézhető.