St4nt0N

Szerintem a filmet a maga kontextusában érdemes vizsgálni. A rendező a saját életéből merített, ennélfogva egy jómódú színész-rendező házaspár válásáról szól, a felek végül nem esnek egymás torkának, és képesek továbblépni, a gyerekük nem traumatizálódik.
A két ügyvéd pedig a karakteréből adódóan maníros.
Léteznek filmek durvább, aljasabb válásokról, amik szintén jók. Ez a történet viszont így hiteles, a mélysége rezdülésekből, utalásokból építkezik.

A rendező '80-as évek elején készült alkotásai közül kettőt is láttam, az egyik pont az volt, amelynek a forgatása után bekövetkezett a jelen filmben elbeszélt tragédia. Malmros akkori kislány-múzsája, Line Arlien-Søborg nyilatkozatai szerint kettejük viszonyát a rendező a valóságtól eltérően festi le (a róla mintázott karaktert a filmben Ibennek hívják). A vonatkozó dán nyelvű cikkeket a Google fordító korrekt minőségben ülteti át angolra, az egyikből egy rövid részletet bemásolok az érdekességekhez.

Sejtem, mit értesz az alatt, hogy „tudott volna mélyebbre menni”, de Baumbach ilyen (és nem a Netflix).

Még nem láttam, de most kíváncsi lettem rá. Ezt mindenképp megnézem, utána talán a Dévát is.

A korábban rövid- és dokumentumfilmeket készítő Nora Fingscheidt első játékfilmje egyébként személyes indíttatásból készült. „Bár nem voltam annyira agresszív, mint Benni, én is vad gyerek voltam, így máig elbűvöl egyes emberek extrém energiája, még akkor is, ha az az energia éppen önpusztító” – mondta a brit Electric Ghost magazinnak.
Fingscheidt filmje összesen hat évig készült. A rendező ezalatt hónapokon át különböző gyermekotthonokban lakott, egyedi eseteket tanulmányozott, és több mint hatvan németországi, a gyermekvédelemben dolgozó szakemberrel készített interjút.
„Próbáltam teljes képet kapni a rendszerről. (...) A karaktereket sok-sok valós figura alapján gyúrtam össze. Fontosan tartottam, hogy amit látunk, arra a szakemberek azt mondhassák, akár dokumentumfilm is lehetne” – mondta a Népszavának adott interjújában a forgatókönyvet is jegyző Nora Fingscheidt.

Amikor még a szülő is retteg a gyerekétől

Kiemelkedő film, ha nem is zseniális. Enyhén elfogult a férfi javára, de ennyi belefér. Néhány jelenetet kicsit súlytalannak éreztem, cserébe az ügyvédek játszmájából jó lett volna valamivel többet látni. Ezzel együtt az év egyik legjob filmje. Szép lenne, ha itt is hasonló diskurzus alakulna ki, mint a borzasztóan túlértékelt „néprajzos horror” meg a „művészi DC-film” esetében.
(A Frances Ha ugyanebben az univerzumban játszódik, felesleges rugdosni, kedves 2-es.)

Bizony, még mini korában került fel, ez az első hsz időpontjából is kiderül. A második évaddal megállt a növekedésben, az alkotók szerint nem lesz több folytatás. A 12 epizód játékideje együtt alig 5 ½ óra, szóval nem egy eposz.
Phoebe Waller-Bridge karrierje szépen beindult azóta: Daniel Craig kérésére besegített az új Bond-film forgatókönyvébe, besöpört egy csokornyi tévés díjat, és az sem lenne nagyon meglepő, ha felbukkanna Martin McDonagh következő filmje körül.
Ragemarci, köszi a visszajelzést, mindig jólesik.

Köszi, ezt a (nem saját) kifejezést az #57-ben használtam az amerikai remake kapcsán, ami 4 év után el is készült. A Downhill című filmben Will Ferrell(!) játssza az apát, Julia Louis-Dreyfus az anyát, Kristofer Hivju pedig újrázik.

Gondolatban a köszönöm-gombot nyomkodom vadul.

Szerencsédre mindketten rengeteg dokumentumfilmben (is) szerepelnek.