St4nt0N

Az Arsenevich blog ma bezár – talán nem végleg, de ki tudja? –, aki töltögetni akar, siessen.

Az InterCom a forgalmazója, így a plázamozik játsszák majd, valószínűleg magyar szinkronnal.

"I see what you did there."

Downey mindjárt hatvan éves. Manapság már nem illene sokkal fiatalabb színésznőt szerepeltetni korosodó férfi szerelmeként. Vajon Kim Novak visszatér az eredeti szerepében? Esetleg az életkorbeli engedményért cserébe fekete színésznő alakíthatja a karaktert? (Költői kérdések, úgyis Margot Robbie lesz a befutó.)

Fizikai munkát is elvállalna Jeles András, Kossuth-díjas filmrendező, akit már több rendszer is indexre tett

„Ezt a filmet minden néző saját megéléseiből fogja tartalommal megtölteni, átkeretezve jelen lelkiállapotának színével” – a pontosság kedvéért: Wells nem írt ilyet, ezek mimóza szavai.
Egyébként nem akarok vitatkozni, a véleményed teljesen legitim, csak annyit jegyeznék meg, hogy számos nézőnek nem volt hiányérzete, például nekem is teljes élményt nyújtott a film (ami önéletrajzi alapokra épülő fikció, tehát az sem helytálló, hogy ezek a rendező emlékei volnának).
Nem sikerül mindenkit egyformán megszólítania. Van ilyen.

Egyrészt sorozatban elvállalt gyenge filmeket, másrészt a #metoo miatt újra téma lett, hogy bántalmazta egy korábbi barátnőjét (még alkoholista állat korszakában). Az utolsó filmjét, amit be is mutattak, '17-ben forgatta. Több év szünet után év végén kijön néhány filmje, az egyik, a Next Goal Wins hosszas csúszással (az Armie Hammer-es részeket újra kellett forgatni). Lesz még egy bérgyilkosos képregényfilm Finchertől, meg a Kung Fury 2, ami csak mellékszerep. Szóval megvan az esélye a visszatérésre, de ha ezek a filmek nem lesznek sikeresek, akkor B listás marad.

OFF: én is hajlamos vagyok azt hinni, hogy köztudottak az okai annak, hogy egyes színészek (pl. Norton vagy akár Fassbender) karrierje miért kapott gellert, aztán meglep, hogy mégsem.
Cikkek sora született már arról, hogy Norton egy nárcisztikus, együttműködni képtelen ember, pont ez a film volt a pályafutásának/viselkedésének az egyik mélypontja.

Ízléses megvalósítás, remek színészek… didaktikus, középszerű történet.
(Jenny egyébként nem a póni volt, hanem a csacsi.)

Noha nincs kimondva, de kikövetkeztethető, hogy a főszereplőnek (aki a rendező alteregója, lásd még #5) a nyaralás volt az utolsó meghatározó emléke az apjáról, aki súlyos depresszióval küzdött, és vélhetően öngyilkos lett.