leplesbitang

Tapasztalat: 1406 film
Kompetencia: 34 film
Súly: 2256
Regisztráció: 2009. december 26. (7 év)
Kedvencnek jelölték: 11 user

Kedvencek

Rendezők: Constantin Costa-Gavras, Michael Moore (II), Tarr Béla
Színészek: Christoph Waltz, Denis Lavant, Joaquin Phoenix, Philip Seymour Hoffman
Műfajok: dokumentumfilm, dráma, sci-fi, szatíra

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1989
Lakhely: Pécs

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
J'ai pas voté
 
5 2017-01-19 ?
(3)
Coneheads
Csúcsfejek
2 2017-01-18 2,6
(401)
Rogue One: A Star Wars Story
Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet
3 2017-01-17 3,9
(334)
The Accountant
A könyvelő
3 2017-01-13 3,4
(148)
The Girl with All the Gifts
Kiéhezettek
4 2017-01-12 3,9
(74)
Les invasions barbares
Barbárok a kapuk előtt
5 2017-01-10 4,0
(90)
Ai Weiwei: Never Sorry
 
3 2017-01-09 3,8
(22)
Módszerek
 
5 2017-01-08 ?
(4)
El ángel exterminador
Öldöklő angyal
4 2017-01-07 4,4
(247)
Homo sapiens
 
3 2017-01-06 ?
(2)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2016-12-27 03:08:16 High-Rise (2015) leplesbitang (5) #16

Én a 4-es és az 5-ös között ingadozom, és nem kizárt, hogy a most megelőlegezett ötössel túlságosan jóindulatú vagyok. Ez a jóindulat abból adódik, hogy az alapkoncepcióját tekintve ez tűnik a legérdekesebb filmes vállalkozásnak, amivel az utóbbi időben találkoztam, és hogy hemzseg az olyan utalásoktól (a könyvek, a poszterek), felvételektől és vágásoktól (pl. a beköltözés felvételei), a zenéktől (a lassított ABBA), a jelenetektől és részektől (a barokk bál), melyek teljesen lenyűgöztek.

A film első fele alatt elképesztő lelkes lettem, de attól a ponttól kezdve, ahol az egész - miként az épület - káoszba fordul, fokozatosan nőtt bennem a gyanakvás, hogy egy öncélú zagyvasággal van dolgom, és valami olyasmit éreztem, mint amit Rorschach írt, hogy "ez a film posztmodernnek ugyan jó, de jónak túlságosan posztmodern". Bár azt hiszem, hogy a posztmodernnel nekem kevesebb gondom van, mint neki, egy ilyen allegorikus disztópia esetében engem is kiábrándítana, ha a film olvasatából nem lehetne kibontani egy álláspontot, ha a film második fele tényleg csak egy - színvonalas és látványos - blöff.

Egyelőre bízom benne, hogy nem az, és csak sokkal több értelmezői munkára lesz szükség a dolog felfejtéséhez. Utánaolvasok, gondolkodom, és itt is figyelem majd, hogy jönnek-e jó, erős értelmezések. Aztán ha nem találok, akkor majd lerontom az ötöst. :D

2016-11-18 00:41:09 Roger & Me (1989) / Roger és én leplesbitang (5) #1

Ez Moore első és talán legjobb dokumentumfilmje, amivel - a legtöbb szakirodalom szerint - forradalmasította a dokumentumfilm műfaját. Igazi "elkötelezett" film, és nagyon profi: a felvett anyag is elképesztően beszédes, és a tálalás is lenyűgöző. Mindenkinek ajánlom!

2016-11-10 05:47:03 Grizzly Man (2005) / Medvebarát leplesbitang (5) #7

Lenyűgöző film, mindenkinek ajánlom!

Én sem arra gondoltam, hogy a dokumentumfilm "beavatkozásmentes" volt, lenne, lehetne - tudom, hogy minden dokumentumfilmnek van álláspontja, mindegyik szerkesztett, és hogy más ma az ábrázolás objektivitásához való viszonyunk, mint korábban. Írtam is az első kommentemben, hogy máshol "százszor ennyi rendezői beavatkozás után sem érződik ugyanez", szóval nem most láttam először olyan dokumentumfilmet, ami nem tükörként akarja visszaverni a valóságot.
Inkább valami olyasmivel van gondom, hogy ebben a filmben beavatkozások nem kimunkáltak, nem állnak össze, vagyis nem látom a funkciójukat. Mintha nem az ábrázolt társadalmi helyzet mélyebb megértését szolgálnák, inkább csak erőltetetten dramatizálnák és öncélúan esztétizálnák azt, ami történik.
Ha az alkotói intenció valami "anti-dokumentumfilm" elkészítése lenne (már pedzegetik, maga a rendező is ezt a szót használja), az megmagyarázhatja a dolgot. A rendezői beavatkozások esetlensége a film erénye is lehet, bár erről továbbra sem győződtem meg.
Egyébként a rendező azt mondja, hogy "I have to find something else, a language, which is more emotional and less informational", meg hogy "We don't need the answers. Answers are just good for today. Then tomorrow it's a different answer. When you get an answer, it becomes ideological, so I want to leave this space open". Ez mondjuk tényleg elég durván anti-dokumentarista szemlélet (értsük a dokumentumfilmet akármilyen tágan), és nekem elképesztő naivnak is tűnik, de hát ízlések és pofonok.

előzmény: Tenebra (#8)

Hát, nemcsak a KT, a Port.hu, a Rotten Tomatoes és az IMDB nevezi dokumentumfilmnek, hanem a teljes nemzetközi sajtó és eddig nagyjából minden kritika, emellett pedig "dokumentumfilm" kategóriában is szerzett már díjakat. Az viszont tényleg nem rossz szempont a film értelmezéséhez, hogy inkább valami hibridnek kellene tekinteni, és akkor a lentiek nem "hibák", hanem a dokumentumfilm műfaji konvenciónak felforgatására irányuló tudatos törekvés jelei. Mondjuk akkor sem vagyok biztos benne, hogy pont ezeket a konvenciókat szeretném felforgatva látni egy ilyen téma ábrázolásakor, de elgondolkodom rajta, köszi.

előzmény: critixx (#6)

Nekem az a bajom ezzel a dokumentumfilmmel, hogy nagyon sokszor érződik rajta a rendezői beavatkozás. A vágásokból, a kamera elhelyezéséből és a szereplők viselkedéséből is látszik, hogy rengeteg felvétel beállított. Gianfranco Rosinak erre azért volt szüksége, hogy esztétikus állóképeket és szép átkötéseket csinálhasson, de ezek a megoldások folyamatosan szembekerülnek a film dokumentum-jellegével.

Miért higgyem el, hogy a lampedusai búvárt spontán követi a kamera, ha a vízbe érkezésekor már fel van állványozva a tenger feneke az onnan készülő felvételekhez? Miért gondoljam, hogy az egyik szereplő nem a rendező kérésére kéri a helyi rádió munkatársától a címben is megjelenő dalt, ha nemcsak a telefonáló konyhájából látok felvételeket, hanem a kamera addigra már a rádió épületében várakozik? Miért fogadjam el, hogy a kisfiú magától viselkedik így, miközben jól láthatóan a kamerának játszik, és sokszor úgy tűnik, mintha a rendező kéréseit teljesítené? Miért merevíti állóképpé a film haditengerészet mentőhajójának legénységét a naplementében?

Persze a téma fontos, sok az emlékezetes kép és a jó megoldás, csak mintha a rendező annyira átütő filmet szeretett volna készíteni, annyira ragaszkodott az esztétikus képekhez és a látványos összhangzatokhoz, hogy a filmjén valahogy érződik ennek az erőfeszítésnek az izzadtságszaga. (Nem úgy, mint pl. a The Act of Killing [Joshua Oppenheimer, 2012] esetében, ahol százszor ennyi rendezői beavatkozás után sem érződik ugyanez.)

Sziasztok!

Ezt kérném:
http://index.hu/mindekozben/poszt/2016/10/18/mit_lehet_mondani_a_masiknak_ha_evekkel_ezelott_szakitottunk/
https://www.youtube.com/watch?v=sqYMhs9QH1A

(Gondolom, hogy a port.hu-ra és az IMDB-re is a napokban kerül majd fel, a rendezőnek mindkettőn van adatlapja, ahogy itt is.)

Köszi!

Tomside-nak igaza van, tényleg igen okosan vették fel. Kár, hogy nem igen aknázták ki ezeket a lehetőségeket: a lélektani kép nem valami mély, és a társadalomkritika (a hatalom természetéről) sem mond újat. Szóval van benne ötlet, de azért összességében kevés.

előzmény: tomside (#64)

Sziasztok!

Ezt kérném:
http://www.imdb.com/title/tt4853102/

Köszi!

Nagyon jó szándékú, de igen gyenge - naiv, klisés, anakronizmusoktól zsúfolt, olykor giccses - film. Az persze jó, hogy Hollywood egyszerre akarja felhívni a figyelmet a fekete kisebbség múltbeli helyzetére és rehabilitálni a szakszervezeteket építő, "kommunista" Mel Tolson karakterén keresztül a baloldali hagyományt.
De Tolson csapata sosem vitatkozott a Harvardon, a fekete kisebbség korabeli megítéléséről a film abszolút hamis képet fest (például az értelmiséget sokkal felvilágosultabbnak tünteti fel - a polgári engedetlenség kapcsán zajló vita egy olyan közösség előtt folyik, amelyik mintha rég túl lenne a Martin Luther King okozta tapasztalatokon), korképe nagyon sokszor ordítóan hamis.
A történet és a dramaturgia szempontjából az zavart például, hogy vitacsapatunk minden vitájában azt a feladatot kapja, hogy a "jó" oldalon érveljen. Nem is lett volna könnyű ezt az egészet ilyen forradalmi gyakorlatnak feltüntetni, ha nem így van. Persze ezek a vitaversenyek a legkevésbé sem ilyen felszabadítóak, a felvett álláspontokat pedig kisorsolják, de ezek a filmben nem is vitaversenyek, inkább politikai beszédek sorozata a vitaverseny köntösében. Érdemes átgondolni a film alaphelyzetét úgy, hogy hőseink a "önbíráskodás mellett" feladatot kapják.

Összes komment...