taxilovearsenal

Tapasztalat: 1296 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 1296
Regisztráció: 2009. december 19. (9 év, 3 hónap)
Kedvencnek jelölték: 5 user

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Open Range
Fegyvertársak
3 2019-03-08 3,7
(196)
Tombstone
Tombstone - Halott város
3 2019-03-03 3,6
(217)
Darkest Hour
A legsötétebb óra
3 2019-02-13 3,5
(278)
Three Billboards Outside Ebbing, Missouri
Három óriásplakát Ebbing határában
4 2019-01-29 4,4
(786)
All the Money in the World
A világ összes pénze
3 2019-01-28 3,3
(159)
I, Tonya
Én, Tonya
4 2019-01-24 4,0
(354)
Aurora borealis - Északi fény
 
3 2019-01-15 3,7
(91)
Waco
 
4 2019-01-10 4,2
(14)
Hatfields & McCoys
A Hatfield-McCoy viszály
3 2019-01-08 3,9
(53)
Arlington Road
A szomszéd
4 2019-01-04 3,9
(216)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Nagyon erős, felkavaró történet - felemás kivitelezéssel. Sokszor éreztem, hogy szétesik a film. Az időben ugrálások nem segítenek, a helyszínváltozások sem sokat tesznek hozzá. A film vége giccs.

2019-01-13 13:19:42 Waco (2018) taxilovearsenal (4) #1

Érdekes helyezet állt elő a 90-es évekre amerikában: eltűnt az ellenség a térképről. A SZU és a kommunista rendszer megszűnésével megnyerte az USA a hidegháborút, és 9/11-ig nem is volt jól behatárolható, valós külső ellenfele.

Ez a filmekre is rányomta a bélyegét, hiszen mig a korábban szűkebb keresztmetszettből jöttek az ellenfelek, a fenyegetettség érzése ekkora már keletkezhetett a világűrtől (Deep Impact, Armageddon), az idegenektől (Függetlenség napja), a drogbiznisztől (Végveszélyben), kisebb jelentőségű országok terroristáitől (Peacemaker, Szükségállapot), vagy magától a kormánytól, vagy annak egy szervezetétől (Összesküvés-elmélet, A Kód neve:Merkúr, Közellenség).

Ahogy külföldre egyre kevesebb figyelem terelődött, nagyobb lett az érdeklődés a belföldi problémák iránt. Ez mind a közvéleményre, mind pedig a rendvédelmi szervekre igaz - utóbbiak jobbak tudtak fókuszálni a belső problémákra, előbbiek pedig utóbbiak tevékenységre.

A fentiek egyik állomását meséli el a Waco minisorozat. Véleményem szerint sikerült a készítőknek megtalálni a megfelelő összetevőket ahhoz, hogy jól tudják bemutatni mi történt '93-ban Texasban, egy olyan akcióban, amely közel 100 ember halálával járt.

Egy rész felvezetés után (melyben a kormányügynökségek első "blamáját" a Ruby Ridge incidenst is megismerhetjük) 5 részen keresztül látunk bele az ostromba, ahol az igazi szembenálló felek nem is a Dávidista szektások és az FBI, hanem utóbbiak között a túsztárgyalók és a takitikai csapat tagjai. Végül utóbbiak "győzelmével" ér véget a belső vita, az eredményt pedig ismerjük.

A színész játék zseniális a sorozatban: Mind Michael Shannon, mind Taylor Kitsch brillíroznak, és a kiegésztő szerepekbe játszó Rory Culkin, Paul Sparks is kivaló.

Egyetlen fenntartásom van a sorozattal, s amiért nem adtam 5*-ot: tekintve hogy egy nagyon hírhedt esemény ez az USA történetében, eléggé jól dokumentált, és sokat lehet róla olvasni a neten, amit én meg is tettem. A fellelhető leírások alapján a Dávidisták egy fokkal szebben vannak ábrázolva, mint ahogy az a valósgban lehetett.

Felemás érzéseim vannak a a sorozat befejezése után. Néhol azt éreztem, ez a 3*1,5 óra egyszerre túl sok és túl kevés a közel 30 éves konfliktus bemutatására. Sok, mivel néhol kimondottan felesleges üresjáratok tarkították a történetet Johnse és Roesanna románca az idő alatt, amíg utóbbi a Hatfieldek között él. Mi szükség volt a tavi jelentre?, máshol meg hirtelen ugrunk az időben, túl sok karaktert ismerünk, akik nagyon egydimenzióssá szűkülnek, felszínessé válnak Tolbert McCoy pl. .

Érdemes lett volna nagyobb mélységet adni a főbb karaktereknek, megérteni, hogy miért gyűlülik egymást - ez sztem csak Devil Anse és Randall szintjén van jól megmagyarázva.

Néha erősen TV-film jelleget éreztem abban az értelemben, hogy viszonylag szerény díszlettel (gondolok itt a 2-3 vásárra, ami feltűnik a 3 rész alatt) találkozunk, vagy hogy a 30 év alatt elég "gyengén" öregednek a szereplők.

A történelmi tévedésekről, ferdítéskről már nem is beszélnék, mert bár bőven vannak benne pl. Devil Anse nem volt katona a polgárháborúban, de az alkotói szabadságba nekem ez belefér - bár azért történelmi sorozat révén rossz szájízt azért ad.

Amit pluszban kiemelnék, az nekem Costner és Paxton játéka, a közös jeleneteik a legjobban sikerültek. Előbbi kisújjból hozza a keményfejű, szigorú, de a játékszabályokat tisztelő karizmatikus családfőt, míg utóbbi is hiteles a megtört katonából istenfélő családfővé lett szerepében.

Az egyediségre épült a film hype-ja. Számomra a hangulata egy az egyben Anderson, ami azért okot adhat arra, hogy csalódjak kicsit, és kevésbé tetsszen a film.

előzmény: Ugor (#29)

Erős Wes Anderson utánérzésem volt nézés közben, így kevésbé értem a hype-ot, s picit csalódás volt számomra a film.

Nekem az jött le, hogy a srác egy nagy csalódás élmény neki, de aztán mégis örül, hogy látja

előzmény: van zan (#9)

2016-02-14 11:17:38 Go-ji-jeon (2011) / Frontvonal taxilovearsenal (3) #6

Sok újat nem mutat, de az örök igazságot, azaz hogy a háború borzalmas, valósághűen bemutatja. Nekem ez most itt egy erős közepes, ami lehetne egy gyenge jó is, de azt a kis pluszt hiányoltam, ami felhúzná.
Több olyan jelent kellett volna, mint amikor az északiak és a déliek találkoznak a pataknál. egyértelmű csúcspontja a filmnek.

Nem titkoltan Woody Allen köpönyegéből búj elő Ghazi Albuliwi, és amellett, hogy egy meglehetősen erős filmet hozott össze, azért a mester hatásai markánsan tetten érhetőek. Gyakorlatilag a New York-i zsidó lét helyett itt a New York-i palesztin létet ismerhetjük meg, csak a hetvenes éveket napjainkra cseréli a komplexusos fiatal férfi párkeresős komédiája.
A mellékszereplők nagyszerűek, Arafat szülei, pártfogója, Kenny mind kiváló kiegészítői a történetnek.
Hibája talán, hogy a "nyúlások" mellett néhol csapongó is. Azért kíváncsi vagyok a rendező következő filmjére is, de légyszi, ott már csak a kamera mögött, ne előtte is szerepeljen!

A Nulladik órával együtt néztem meg a filmet, mivel mondhatni, kéz a kézben járnak együtt. Mindkettő coming of age film, a felnőtté válásról, a nehéz döntésekről, az útkeresésről szól. Mindkettő 1985-ben jött ki, és lettek egy generációnak alapfilmjei. Továbbá ez a két film határozta meg a "brat pack"-et, azon fiatal színészek csoportját, akik a 80-s évek közepén ünnepelt sztárok volt (és ironikusan nagyjából ez is volt pályájuk csúcsa).

Viszont amíg a Nulladik óra egy kifejezetten kellemes, tartalmas film, a Szent Elmo tüze sokat akar markolni, de keveset fog: a 7 karakter mélységi bemutatása nem sikerül, többen haloványabbak, marginálisak. A karakterfejlődés sablonos, és ezt s kommersz módon teszi (ellentétben a párjával, ami szintén sablonos, de nem kommersz).
2-3 közti, egy halovány 3-sal.

Teljesen véletlenül néztem meg ezt a filmet, nem is tudom már, hogy az imádnivaló Shailene Woodley vagy a from the writers of (500) days of summer volt a hívószó, de hihetetlenül kellemes meglepetés volt, és egy nagyszerű filmélmény.

Amellett az általános klisék mellett,melyek jóvá tesznek egy filmet pl. jó a zenéje, kellemes a vonalvezetése, szenzációsak a színészek, két dolgot emelnék ki:

1)a felszínen látható sablonszereplők (bulizó fiú, visszahúzódó okos lány) valójában két nagyszerű és komplex karakter,
2) a film morális tanulság pont megfelelően van elbeszélve, hogy még ne váljon tolakodóvá.

+1) A film vége (itt látható) egészen szenzációs, Sutter nagymonológja megnyerő, a találkozó pedig szavak nélkül is rengeteget mond.

Összes komment...