taxilovearsenal

Tapasztalat: 1256 film
Kompetencia: 8 film
Súly: 1456
Regisztráció: 2009. december 19. (8 év)
Kedvencnek jelölték: 5 user

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Mo' Better Blues
 
4 2018-01-13 3,4
(69)
Do the Right Thing
Szemet szemért
4 2018-01-06 4,1
(193)
T2: Trainspotting
 
2 2017-12-02 3,7
(286)
Wonder Woman
 
3 2017-11-24 3,4
(379)
Tiszta szívvel
 
3 2017-11-19 3,9
(267)
Budapest Noir
 
3 2017-11-13 3,0
(30)
Guardians of the Galaxy Vol. 2
A galaxis őrzői vol. 2.
4 2017-11-05 3,7
(415)
Thor: The Dark World
Thor: Sötét világ
2 2017-11-04 3,1
(539)
No
 
4 2017-11-03 3,7
(38)
Spider-Man: Homecoming
Pókember: Hazatérés
3 2017-11-01 3,7
(333)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Nekem az jött le, hogy a srác egy nagy csalódás élmény neki, de aztán mégis örül, hogy látja

előzmény: van zan (#9)

2016-02-14 11:17:38 Go-ji-jeon (2011) / Frontvonal taxilovearsenal (3) #6

Sok újat nem mutat, de az örök igazságot, azaz hogy a háború borzalmas, valósághűen bemutatja. Nekem ez most itt egy erős közepes, ami lehetne egy gyenge jó is, de azt a kis pluszt hiányoltam, ami felhúzná.
Több olyan jelent kellett volna, mint amikor az északiak és a déliek találkoznak a pataknál. egyértelmű csúcspontja a filmnek.

Nem titkoltan Woody Allen köpönyegéből búj elő Ghazi Albuliwi, és amellett, hogy egy meglehetősen erős filmet hozott össze, azért a mester hatásai markánsan tetten érhetőek. Gyakorlatilag a New York-i zsidó lét helyett itt a New York-i palesztin létet ismerhetjük meg, csak a hetvenes éveket napjainkra cseréli a komplexusos fiatal férfi párkeresős komédiája.
A mellékszereplők nagyszerűek, Arafat szülei, pártfogója, Kenny mind kiváló kiegészítői a történetnek.
Hibája talán, hogy a "nyúlások" mellett néhol csapongó is. Azért kíváncsi vagyok a rendező következő filmjére is, de légyszi, ott már csak a kamera mögött, ne előtte is szerepeljen!

A Nulladik órával együtt néztem meg a filmet, mivel mondhatni, kéz a kézben járnak együtt. Mindkettő coming of age film, a felnőtté válásról, a nehéz döntésekről, az útkeresésről szól. Mindkettő 1985-ben jött ki, és lettek egy generációnak alapfilmjei. Továbbá ez a két film határozta meg a "brat pack"-et, azon fiatal színészek csoportját, akik a 80-s évek közepén ünnepelt sztárok volt (és ironikusan nagyjából ez is volt pályájuk csúcsa).

Viszont amíg a Nulladik óra egy kifejezetten kellemes, tartalmas film, a Szent Elmo tüze sokat akar markolni, de keveset fog: a 7 karakter mélységi bemutatása nem sikerül, többen haloványabbak, marginálisak. A karakterfejlődés sablonos, és ezt s kommersz módon teszi (ellentétben a párjával, ami szintén sablonos, de nem kommersz).
2-3 közti, egy halovány 3-sal.

Teljesen véletlenül néztem meg ezt a filmet, nem is tudom már, hogy az imádnivaló Shailene Woodley vagy a from the writers of (500) days of summer volt a hívószó, de hihetetlenül kellemes meglepetés volt, és egy nagyszerű filmélmény.

Amellett az általános klisék mellett,melyek jóvá tesznek egy filmet pl. jó a zenéje, kellemes a vonalvezetése, szenzációsak a színészek, két dolgot emelnék ki:

1)a felszínen látható sablonszereplők (bulizó fiú, visszahúzódó okos lány) valójában két nagyszerű és komplex karakter,
2) a film morális tanulság pont megfelelően van elbeszélve, hogy még ne váljon tolakodóvá.

+1) A film vége (itt látható) egészen szenzációs, Sutter nagymonológja megnyerő, a találkozó pedig szavak nélkül is rengeteget mond.

2014-06-09 18:03:16 Canada Russia '72 (2006) taxilovearsenal (4) #1

Kanada nemzeti sportja a jégkorong. De nem úgy, mint a fél-világnak a labdarúgás, hiszen sok helyen rendkívül népszerűek más labdajátékok is a foci mellett. Kanadában van a jégkorong, a jégkorong, a jégkorong és után a jégkorong, majd... az összes többi sport. Talán az indiai szubkontinens országai és a krikett az, ami még hasonló ehhez a szituációhoz.

Az első világversenyeket, amiket jégkorong kapcsán rendeztek, Kanada rendre megnyerte (pl. az első 7 olimpián hat kanadai győzelem született, de az első világbajnokságokon is hasonló arányban győzedelmeskedtek a juharlevelesek).

A második világháború után azonban a szovjetek a "minden fronton győzni akarás" szellemében rendkívül sok energiát és pénzt invesztáltak a sportba (és ezen belül a hokiba), aminek - többek közt - az eredménye az lett, hogy az "amatőr" csapatuk (ugye ekkoriban profik még nem indulhattak a világversenyeken, a szocialista ország sportolói pedig kamu munkahelyeken dolgoztak, így kerülve amatőr státuszba) megjelent a színen, és tönkreverte a világot.

Kanada ezeken a tornákon fiatal, még amatőr státuszú sportolókkal állt fel - és kapott ki. Az észak-amerikaiak persze meg voltak győződve arról, hogy ha a legkiválóbb, NHL-es játékosaikkal állhatnának fel, akkor nem lenne kérdés, ki uralja a nemzetközi jégkorongot, ha egyáltalán volt bennük eziránt kétség (a nemzetközi jégkorong szövetség által rendezett éves világbajnokságoknak sem akkor, sem napjainkban nincs nagy presztízse a kanadaiak szemében).

1969-ben sikerült elérniük, hogy egy nemzetközi tornára 5 profi játékost is vigyenek- és így majdnem megnyerték az egészet. A többi ország tiltakozása miatt a nemzetközi szövetség ezt az engedményt a későbbiekre visszavonta, Kanada pedig retorzióként nem indult a világbajnokságon. A Canada Russia '72 története valahol itt kezdődik.

Adott a két legnagyobb hokinemzet, két ellentétes berendezkedésű, ellenséges ország a hidegháború újbóli fellángolásának a közepén, és egy cím, ami eldöntésre vár: A legnagyobb jégkorongos nemzet.

Mivel a szovjetek úgy érezték, a csapatuk van annyira jó, hogy az NHL-es profik ellen is kiálljon, megkezdődtek a puhatolózások, majd a tárgyalások, míg végül eldőlt, hogy 1972 szeptemberében a két ország legjobbjai egy 8-as torna keretében "barátságos" mérkőzéseket játszanak egymással. Négy meccs kanadai városokban, négy meccs Moszkvában.

Mindkét csapatban voltak hiányzók, de a hokit értők számára a névsor olvasata a hetedik mennyországgal ér fel, annyi klasszist vonultatott fel mindkét csapat.

A szériát végül 4 győzelem, 3 vereség és egy döntetlen mellett Kanada nyerte.

A kanadaiak számára olyan ez a széria, mint nekünk a 6:3-as évszázad mérkőzése: még inkább integrálta a nemzetet, egy közös támpontot, identitás elemet adva a kanadai embereknek.

2014-03-30 18:52:09 Nebraska (2013) taxilovearsenal (4) #7

Szeretem Alexander Payne filmjeit. Imádom a hangulatot, ami ezekből a néhol vígjátékba mártott drámákból árad, szeretem ezeket a(z) - látszólag - egyszerű problémákkal küzdő szereplőket, órákig tudnám csodálni a tájakat, legyen az a klasszikus Midwest (Nebraska-Colorado - Schmidt története; Montana-Dél-Dakota-Nebraska - Nebraska) Kalifornia (Napa-völgyi borvidék - Kerülőutak) vagy Hawaii (Az utódok).Payne az átlag amerikai átlagproblémáit mutatja be, legyen az az öregséggel való küzdelem, a családi viszályok vagy a párkapcsolati problémák: a középosztály gondjai elevenednek meg előttünk, négy filmből háromban klasszikus road movie-ként, melyekben az alapproblémával való szembesülést követően fokozatosan ismerjük meg a (fő)szereplőket, kerül kibontásra jellemük, természetük, gondjaik.

A Nebraska egyik főszereplője (mert számomra nem vitás, itt van egy másik is), Woody Grant (Bruce Dern) a 77 éves demens nyugdíjas, aki egy klasszikus marketingfogás áldozatává válik, és fejébe veszi, hogy több mint 1000 km-t utazik egy 1.000.000 $-os főnyereményért, ami persze nem létezik. Hiába próbálja lebeszélni háklis és szabad szájú felesége, Kate (June Squibb parádés a szerepben) menő TV-bemondó fia, Ross (Bob Odenkirk), továbbá a film másik főszereplője, a kisebbik fiú, David (Will Forte).
Woody újra és újra elindul, hogy megszerezzem a nyereményt. Többszöri próbálkozása után David megígéri, hogy elviszi Nebraskába, és ezzel kezdetét veszi a közös útjuk. Davidről tudni kell, hogy közel sem olyan sikeres, mint a bátyja: a helyi Media Markt hangtechnika osztályos melója mellett láthatjuk, amint legutóbbi barátnője közös együttélésükből fennmaradt dolgokat hoz vissza neki: David élete a saját korosztályi szintjén ugyanúgy romokban hever, mint az apjáé az idősek közt.
Az utazás persze árnyal ezen a képen, bár alapjaiban nem változtatja meg. Szerencsére a film vége mindenképpen egy olyan kedves "poénnal" zárul, mely pozitív érzéseket hagy a nézőben.
Közben pedig a gyönyörű észak-középnyugati tájak mellett klasszikus kétkezi, középosztálybeli emberekkel találkozunk, és jobban megismerjük és megkedveljük kockás inges szereplőinket.

2013-12-25 13:14:29 Prisoners (2013) / Fogságban taxilovearsenal (4) #49

Nem jó ez a film, de a vége miatt muszáj a 4-es, tetszik, ahogy a rendező nem egy hagyományos filmvéggel fejezi be. Egyébként alapvetően jó, tetszik az alapsztori, a környezet (ez a késő őszi Pennsylvania telitalálat), de nekem valahogy a onnantól, hogyelrabolja Keller Alexetkicsit szétesik a film, áll egy helyben, toporog, és nem érzetem azt, hogy a szereplők jellemének, érzelmeinek a mélyítése szükséges lett volna, mivel ez alapból jól volt ábrázolva.
Viszont a vége tényleg nagyszerű.

Jó ez a film, a Scorsese-De Niro "aranykorból". Az eredetit még nem láttam (pótlom), így összehasonlítási alapom nincsen, de nem is ezért nem zseniális, hanem inkább
a film végéért, ami 3-szor hosszabb, mint amilyennek lennie kéne, és nálam már-már bohóckodásba csap át,valamint
nehezen tudom lenyelni, hogy bár az ügyvéd egy enyhítőnek hitt bizonyítékot lenyel, de Cady úgy csinál, mintha nem is lenne bűnös, pedig megerőszakolt és megvert egy 16 éves lányt. Nem is az a baj, hogy ő, aki nyilvánvalóan őrült, ezt teszi, hanem a filmből is az jön le, mintha az ügyvéd lépése miatt ő jogosan tehetné mindazt, amit tesz. holott...

Ez a film valami félelmetesen gyenge. Ha elkezdek valamit, általában végigszenvedem még akkor is, ha nagyon rossz, de itt az utolsó félóra körül azt mondtam, elég volt.
A történet nem koherens, túl sok a szereplő, akik így felületessé válnak. Robotzsaru keveset szerepel, és bár vannak ígéretes dolgai, de ezek nincsenek jól kibontva, nevetségesen vannak elvarrva.
Bűn rossz.

Összes komment...