taxilovearsenal

Tapasztalat: 1303 film
Kompetencia: 2 film
Súly: 1353
Regisztráció: 2009. december 19. (9 év, 5 hónap)
Kedvencnek jelölték: 5 user

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Avengers: Endgame
Bosszúállók: Végjáték
3 2019-05-18 3,9
(234)
Paterson
 
3 2019-05-12 3,9
(285)
Greenberg
 
3 2019-05-11 3,0
(69)
Marathon Man
Maraton életre-halálra
3 2019-04-27 4,1
(295)
Vice
Alelnök
4 2019-04-24 3,8
(148)
Widows
Nyughatatlan özvegyek
3 2019-04-20 3,2
(152)
Klute
 
4 2019-04-10 3,7
(89)
Open Range
Fegyvertársak
3 2019-03-08 3,7
(197)
Tombstone
Tombstone - Halott város
3 2019-03-03 3,6
(217)
Darkest Hour
A legsötétebb óra
3 2019-02-13 3,5
(279)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Néhény dolog nem teljesen tiszta nekem.

1) Jack Mulligan és Harry Rawlings megeegyeztek, hogy utóbbi és bandája kirabolják Jamal Manning-et. De mi volt a a deal? hogy a pénz Rawlingsé, és ezért volt ciki, amikor Mulligan a jachton 1 milliót kért tőle?
2) Rawlings azzal, hogy a noteszt a feleségére hagyta, mit akart elérni? jófej volt, számított arra, hogy
a nő eladja, és kap egy kis pénzt, vagy volt valami mögöttes tartalma?
3) Az 1) pontban lévő kérés miatt jelenik meg a film végén, azaz pénz kell neki?

Nagyon erős, felkavaró történet - felemás kivitelezéssel. Sokszor éreztem, hogy szétesik a film. Az időben ugrálások nem segítenek, a helyszínváltozások sem sokat tesznek hozzá. A film vége giccs.

2019-01-13 13:19:42 Waco (2018) taxilovearsenal (4) #1

Érdekes helyezet állt elő a 90-es évekre amerikában: eltűnt az ellenség a térképről. A SZU és a kommunista rendszer megszűnésével megnyerte az USA a hidegháborút, és 9/11-ig nem is volt jól behatárolható, valós külső ellenfele.

Ez a filmekre is rányomta a bélyegét, hiszen mig a korábban szűkebb keresztmetszettből jöttek az ellenfelek, a fenyegetettség érzése ekkora már keletkezhetett a világűrtől (Deep Impact, Armageddon), az idegenektől (Függetlenség napja), a drogbiznisztől (Végveszélyben), kisebb jelentőségű országok terroristáitől (Peacemaker, Szükségállapot), vagy magától a kormánytól, vagy annak egy szervezetétől (Összesküvés-elmélet, A Kód neve:Merkúr, Közellenség).

Ahogy külföldre egyre kevesebb figyelem terelődött, nagyobb lett az érdeklődés a belföldi problémák iránt. Ez mind a közvéleményre, mind pedig a rendvédelmi szervekre igaz - utóbbiak jobbak tudtak fókuszálni a belső problémákra, előbbiek pedig utóbbiak tevékenységre.

A fentiek egyik állomását meséli el a Waco minisorozat. Véleményem szerint sikerült a készítőknek megtalálni a megfelelő összetevőket ahhoz, hogy jól tudják bemutatni mi történt '93-ban Texasban, egy olyan akcióban, amely közel 100 ember halálával járt.

Egy rész felvezetés után (melyben a kormányügynökségek első "blamáját" a Ruby Ridge incidenst is megismerhetjük) 5 részen keresztül látunk bele az ostromba, ahol az igazi szembenálló felek nem is a Dávidista szektások és az FBI, hanem utóbbiak között a túsztárgyalók és a takitikai csapat tagjai. Végül utóbbiak "győzelmével" ér véget a belső vita, az eredményt pedig ismerjük.

A színész játék zseniális a sorozatban: Mind Michael Shannon, mind Taylor Kitsch brillíroznak, és a kiegésztő szerepekbe játszó Rory Culkin, Paul Sparks is kivaló.

Egyetlen fenntartásom van a sorozattal, s amiért nem adtam 5*-ot: tekintve hogy egy nagyon hírhedt esemény ez az USA történetében, eléggé jól dokumentált, és sokat lehet róla olvasni a neten, amit én meg is tettem. A fellelhető leírások alapján a Dávidisták egy fokkal szebben vannak ábrázolva, mint ahogy az a valósgban lehetett.

Felemás érzéseim vannak a a sorozat befejezése után. Néhol azt éreztem, ez a 3*1,5 óra egyszerre túl sok és túl kevés a közel 30 éves konfliktus bemutatására. Sok, mivel néhol kimondottan felesleges üresjáratok tarkították a történetet Johnse és Roesanna románca az idő alatt, amíg utóbbi a Hatfieldek között él. Mi szükség volt a tavi jelentre?, máshol meg hirtelen ugrunk az időben, túl sok karaktert ismerünk, akik nagyon egydimenzióssá szűkülnek, felszínessé válnak Tolbert McCoy pl. .

Érdemes lett volna nagyobb mélységet adni a főbb karaktereknek, megérteni, hogy miért gyűlülik egymást - ez sztem csak Devil Anse és Randall szintjén van jól megmagyarázva.

Néha erősen TV-film jelleget éreztem abban az értelemben, hogy viszonylag szerény díszlettel (gondolok itt a 2-3 vásárra, ami feltűnik a 3 rész alatt) találkozunk, vagy hogy a 30 év alatt elég "gyengén" öregednek a szereplők.

A történelmi tévedésekről, ferdítéskről már nem is beszélnék, mert bár bőven vannak benne pl. Devil Anse nem volt katona a polgárháborúban, de az alkotói szabadságba nekem ez belefér - bár azért történelmi sorozat révén rossz szájízt azért ad.

Amit pluszban kiemelnék, az nekem Costner és Paxton játéka, a közös jeleneteik a legjobban sikerültek. Előbbi kisújjból hozza a keményfejű, szigorú, de a játékszabályokat tisztelő karizmatikus családfőt, míg utóbbi is hiteles a megtört katonából istenfélő családfővé lett szerepében.

Az egyediségre épült a film hype-ja. Számomra a hangulata egy az egyben Anderson, ami azért okot adhat arra, hogy csalódjak kicsit, és kevésbé tetsszen a film.

előzmény: Ugor (#29)

Erős Wes Anderson utánérzésem volt nézés közben, így kevésbé értem a hype-ot, s picit csalódás volt számomra a film.

Nekem az jött le, hogy a srác egy nagy csalódás élmény neki, de aztán mégis örül, hogy látja

előzmény: van zan (#9)

2016-02-14 11:17:38 Go-ji-jeon (2011) / Frontvonal taxilovearsenal (3) #6

Sok újat nem mutat, de az örök igazságot, azaz hogy a háború borzalmas, valósághűen bemutatja. Nekem ez most itt egy erős közepes, ami lehetne egy gyenge jó is, de azt a kis pluszt hiányoltam, ami felhúzná.
Több olyan jelent kellett volna, mint amikor az északiak és a déliek találkoznak a pataknál. egyértelmű csúcspontja a filmnek.

Nem titkoltan Woody Allen köpönyegéből búj elő Ghazi Albuliwi, és amellett, hogy egy meglehetősen erős filmet hozott össze, azért a mester hatásai markánsan tetten érhetőek. Gyakorlatilag a New York-i zsidó lét helyett itt a New York-i palesztin létet ismerhetjük meg, csak a hetvenes éveket napjainkra cseréli a komplexusos fiatal férfi párkeresős komédiája.
A mellékszereplők nagyszerűek, Arafat szülei, pártfogója, Kenny mind kiváló kiegészítői a történetnek.
Hibája talán, hogy a "nyúlások" mellett néhol csapongó is. Azért kíváncsi vagyok a rendező következő filmjére is, de légyszi, ott már csak a kamera mögött, ne előtte is szerepeljen!

A Nulladik órával együtt néztem meg a filmet, mivel mondhatni, kéz a kézben járnak együtt. Mindkettő coming of age film, a felnőtté válásról, a nehéz döntésekről, az útkeresésről szól. Mindkettő 1985-ben jött ki, és lettek egy generációnak alapfilmjei. Továbbá ez a két film határozta meg a "brat pack"-et, azon fiatal színészek csoportját, akik a 80-s évek közepén ünnepelt sztárok volt (és ironikusan nagyjából ez is volt pályájuk csúcsa).

Viszont amíg a Nulladik óra egy kifejezetten kellemes, tartalmas film, a Szent Elmo tüze sokat akar markolni, de keveset fog: a 7 karakter mélységi bemutatása nem sikerül, többen haloványabbak, marginálisak. A karakterfejlődés sablonos, és ezt s kommersz módon teszi (ellentétben a párjával, ami szintén sablonos, de nem kommersz).
2-3 közti, egy halovány 3-sal.

Összes komment...