taxilovearsenal

Tapasztalat: 1270 film
Kompetencia: 1 film
Súly: 1295
Regisztráció: 2009. december 19. (8 év, 6 hónap)
Kedvencnek jelölték: 5 user

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Dunkirk
 
3 2018-04-01 3,8
(573)
X-Men: Apocalypse
X-Men: Apokalipszis
3 2018-03-31 3,0
(402)
Ernelláék Farkaséknál
It's Not the Time of My Life
3 2018-03-16 3,9
(234)
Logan
Logan - Farkas
4 2018-03-15 4,0
(540)
Hidden Figures
A számolás joga
3 2018-03-11 3,8
(278)
Boogie Nights
 
3 2018-03-10 4,2
(513)
Dear Basketball
 
3 2018-03-08 3,3
(32)
Hunt for the Wilderpeople
Vademberek hajszája
3 2018-03-04 4,1
(425)
Justice League
Az Igazság Ligája
3 2018-03-03 2,9
(250)
Black Panther
Fekete Párduc
3 2018-03-01 3,1
(258)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Az egyediségre épült a film hype-ja. Számomra a hangulata egy az egyben Anderson, ami azért okot adhat arra, hogy csalódjak kicsit, és kevésbé tetsszen a film.

előzmény: Ugor (#29)

Erős Wes Anderson utánérzésem volt nézés közben, így kevésbé értem a hype-ot, s picit csalódás volt számomra a film.

Nekem az jött le, hogy a srác egy nagy csalódás élmény neki, de aztán mégis örül, hogy látja

előzmény: van zan (#9)

2016-02-14 11:17:38 Go-ji-jeon (2011) / Frontvonal taxilovearsenal (3) #6

Sok újat nem mutat, de az örök igazságot, azaz hogy a háború borzalmas, valósághűen bemutatja. Nekem ez most itt egy erős közepes, ami lehetne egy gyenge jó is, de azt a kis pluszt hiányoltam, ami felhúzná.
Több olyan jelent kellett volna, mint amikor az északiak és a déliek találkoznak a pataknál. egyértelmű csúcspontja a filmnek.

Nem titkoltan Woody Allen köpönyegéből búj elő Ghazi Albuliwi, és amellett, hogy egy meglehetősen erős filmet hozott össze, azért a mester hatásai markánsan tetten érhetőek. Gyakorlatilag a New York-i zsidó lét helyett itt a New York-i palesztin létet ismerhetjük meg, csak a hetvenes éveket napjainkra cseréli a komplexusos fiatal férfi párkeresős komédiája.
A mellékszereplők nagyszerűek, Arafat szülei, pártfogója, Kenny mind kiváló kiegészítői a történetnek.
Hibája talán, hogy a "nyúlások" mellett néhol csapongó is. Azért kíváncsi vagyok a rendező következő filmjére is, de légyszi, ott már csak a kamera mögött, ne előtte is szerepeljen!

A Nulladik órával együtt néztem meg a filmet, mivel mondhatni, kéz a kézben járnak együtt. Mindkettő coming of age film, a felnőtté válásról, a nehéz döntésekről, az útkeresésről szól. Mindkettő 1985-ben jött ki, és lettek egy generációnak alapfilmjei. Továbbá ez a két film határozta meg a "brat pack"-et, azon fiatal színészek csoportját, akik a 80-s évek közepén ünnepelt sztárok volt (és ironikusan nagyjából ez is volt pályájuk csúcsa).

Viszont amíg a Nulladik óra egy kifejezetten kellemes, tartalmas film, a Szent Elmo tüze sokat akar markolni, de keveset fog: a 7 karakter mélységi bemutatása nem sikerül, többen haloványabbak, marginálisak. A karakterfejlődés sablonos, és ezt s kommersz módon teszi (ellentétben a párjával, ami szintén sablonos, de nem kommersz).
2-3 közti, egy halovány 3-sal.

Teljesen véletlenül néztem meg ezt a filmet, nem is tudom már, hogy az imádnivaló Shailene Woodley vagy a from the writers of (500) days of summer volt a hívószó, de hihetetlenül kellemes meglepetés volt, és egy nagyszerű filmélmény.

Amellett az általános klisék mellett,melyek jóvá tesznek egy filmet pl. jó a zenéje, kellemes a vonalvezetése, szenzációsak a színészek, két dolgot emelnék ki:

1)a felszínen látható sablonszereplők (bulizó fiú, visszahúzódó okos lány) valójában két nagyszerű és komplex karakter,
2) a film morális tanulság pont megfelelően van elbeszélve, hogy még ne váljon tolakodóvá.

+1) A film vége (itt látható) egészen szenzációs, Sutter nagymonológja megnyerő, a találkozó pedig szavak nélkül is rengeteget mond.

2014-06-09 18:03:16 Canada Russia '72 (2006) taxilovearsenal (4) #1

Kanada nemzeti sportja a jégkorong. De nem úgy, mint a fél-világnak a labdarúgás, hiszen sok helyen rendkívül népszerűek más labdajátékok is a foci mellett. Kanadában van a jégkorong, a jégkorong, a jégkorong és után a jégkorong, majd... az összes többi sport. Talán az indiai szubkontinens országai és a krikett az, ami még hasonló ehhez a szituációhoz.

Az első világversenyeket, amiket jégkorong kapcsán rendeztek, Kanada rendre megnyerte (pl. az első 7 olimpián hat kanadai győzelem született, de az első világbajnokságokon is hasonló arányban győzedelmeskedtek a juharlevelesek).

A második világháború után azonban a szovjetek a "minden fronton győzni akarás" szellemében rendkívül sok energiát és pénzt invesztáltak a sportba (és ezen belül a hokiba), aminek - többek közt - az eredménye az lett, hogy az "amatőr" csapatuk (ugye ekkoriban profik még nem indulhattak a világversenyeken, a szocialista ország sportolói pedig kamu munkahelyeken dolgoztak, így kerülve amatőr státuszba) megjelent a színen, és tönkreverte a világot.

Kanada ezeken a tornákon fiatal, még amatőr státuszú sportolókkal állt fel - és kapott ki. Az észak-amerikaiak persze meg voltak győződve arról, hogy ha a legkiválóbb, NHL-es játékosaikkal állhatnának fel, akkor nem lenne kérdés, ki uralja a nemzetközi jégkorongot, ha egyáltalán volt bennük eziránt kétség (a nemzetközi jégkorong szövetség által rendezett éves világbajnokságoknak sem akkor, sem napjainkban nincs nagy presztízse a kanadaiak szemében).

1969-ben sikerült elérniük, hogy egy nemzetközi tornára 5 profi játékost is vigyenek- és így majdnem megnyerték az egészet. A többi ország tiltakozása miatt a nemzetközi szövetség ezt az engedményt a későbbiekre visszavonta, Kanada pedig retorzióként nem indult a világbajnokságon. A Canada Russia '72 története valahol itt kezdődik.

Adott a két legnagyobb hokinemzet, két ellentétes berendezkedésű, ellenséges ország a hidegháború újbóli fellángolásának a közepén, és egy cím, ami eldöntésre vár: A legnagyobb jégkorongos nemzet.

Mivel a szovjetek úgy érezték, a csapatuk van annyira jó, hogy az NHL-es profik ellen is kiálljon, megkezdődtek a puhatolózások, majd a tárgyalások, míg végül eldőlt, hogy 1972 szeptemberében a két ország legjobbjai egy 8-as torna keretében "barátságos" mérkőzéseket játszanak egymással. Négy meccs kanadai városokban, négy meccs Moszkvában.

Mindkét csapatban voltak hiányzók, de a hokit értők számára a névsor olvasata a hetedik mennyországgal ér fel, annyi klasszist vonultatott fel mindkét csapat.

A szériát végül 4 győzelem, 3 vereség és egy döntetlen mellett Kanada nyerte.

A kanadaiak számára olyan ez a széria, mint nekünk a 6:3-as évszázad mérkőzése: még inkább integrálta a nemzetet, egy közös támpontot, identitás elemet adva a kanadai embereknek.

2014-03-30 18:52:09 Nebraska (2013) taxilovearsenal (4) #7

Szeretem Alexander Payne filmjeit. Imádom a hangulatot, ami ezekből a néhol vígjátékba mártott drámákból árad, szeretem ezeket a(z) - látszólag - egyszerű problémákkal küzdő szereplőket, órákig tudnám csodálni a tájakat, legyen az a klasszikus Midwest (Nebraska-Colorado - Schmidt története; Montana-Dél-Dakota-Nebraska - Nebraska) Kalifornia (Napa-völgyi borvidék - Kerülőutak) vagy Hawaii (Az utódok).Payne az átlag amerikai átlagproblémáit mutatja be, legyen az az öregséggel való küzdelem, a családi viszályok vagy a párkapcsolati problémák: a középosztály gondjai elevenednek meg előttünk, négy filmből háromban klasszikus road movie-ként, melyekben az alapproblémával való szembesülést követően fokozatosan ismerjük meg a (fő)szereplőket, kerül kibontásra jellemük, természetük, gondjaik.

A Nebraska egyik főszereplője (mert számomra nem vitás, itt van egy másik is), Woody Grant (Bruce Dern) a 77 éves demens nyugdíjas, aki egy klasszikus marketingfogás áldozatává válik, és fejébe veszi, hogy több mint 1000 km-t utazik egy 1.000.000 $-os főnyereményért, ami persze nem létezik. Hiába próbálja lebeszélni háklis és szabad szájú felesége, Kate (June Squibb parádés a szerepben) menő TV-bemondó fia, Ross (Bob Odenkirk), továbbá a film másik főszereplője, a kisebbik fiú, David (Will Forte).
Woody újra és újra elindul, hogy megszerezzem a nyereményt. Többszöri próbálkozása után David megígéri, hogy elviszi Nebraskába, és ezzel kezdetét veszi a közös útjuk. Davidről tudni kell, hogy közel sem olyan sikeres, mint a bátyja: a helyi Media Markt hangtechnika osztályos melója mellett láthatjuk, amint legutóbbi barátnője közös együttélésükből fennmaradt dolgokat hoz vissza neki: David élete a saját korosztályi szintjén ugyanúgy romokban hever, mint az apjáé az idősek közt.
Az utazás persze árnyal ezen a képen, bár alapjaiban nem változtatja meg. Szerencsére a film vége mindenképpen egy olyan kedves "poénnal" zárul, mely pozitív érzéseket hagy a nézőben.
Közben pedig a gyönyörű észak-középnyugati tájak mellett klasszikus kétkezi, középosztálybeli emberekkel találkozunk, és jobban megismerjük és megkedveljük kockás inges szereplőinket.

2013-12-25 13:14:29 Prisoners (2013) / Fogságban taxilovearsenal (4) #49

Nem jó ez a film, de a vége miatt muszáj a 4-es, tetszik, ahogy a rendező nem egy hagyományos filmvéggel fejezi be. Egyébként alapvetően jó, tetszik az alapsztori, a környezet (ez a késő őszi Pennsylvania telitalálat), de nekem valahogy a onnantól, hogyelrabolja Keller Alexetkicsit szétesik a film, áll egy helyben, toporog, és nem érzetem azt, hogy a szereplők jellemének, érzelmeinek a mélyítése szükséges lett volna, mivel ez alapból jól volt ábrázolva.
Viszont a vége tényleg nagyszerű.

Összes komment...