Manómaszat

De jó is volt újranézni, ráadásul úgy, hogy Pierre Richard ott ült, két sorral előttem. Óriási figura az öreg.

Borzasztóan zavart, hogy az első részhez képest a hajuknál fogva lettek odarángatva a nóták. Valahogy vacakabbul is szólnak.

Mennyire valószínű, hogy Columbo abban a biztos tudatban teszi kockára az életét, hogy a gyilkos öt is meg akarja ölni? Ha csak megijesztené, akkor lefejezi?

Már megint egy bizonyítatlan gyilkosság.
Miért ne maradhetott volna a repeszdarab valogy a kemencében, hogy aztán véletlenül a második urnába kerüljön később? A hamvak tömege viszont árulkodó lehetett volna.

Liza fehér ruhája (és a benne igen jól mutató alakja), no meg a számos pőre fehérnép feltornázta négyesre.

Tulajdonképpen mindig is ez volt; Mikszáth, Eötvös, Móricz emlékeztet rá, de olyan áthatóan bűzlő rendszer, mint ebben a filmben, hát, az talán nincs. A hangsúly erősen a "még"-en van.

Egy évtizede azt mondtam volna, szerencse, hogy már nem történik, most azt mondom, szerencse, hogy még nem történik ilyesmi.

Ja kérem, így egyszerű. :)

Erre a filmre nem lehet haragudni. Olcsó, de mégsem igénytelen poénok, jó figurák gyengécske alakítással és Turbómen forevör. Gyakorló és gyarló apáknak ajánlott.

"De ugyanakkor mégsem tudok ötöst adni, lehet, pont azért, mert csak egy ártalmatlan akcióvígjáték. :)"
Csak? :-)