Manómaszat

Gyerekkori emlék... és annak egész jó. Morricone egyébként itt követte el egyik legszebb zenéjét:
https://www.youtube.com/watch?v=LHyRN4zRqA0

Nekem is rendben van Cassidy minden karaktere, ahogy McGoohan- nél is ezt gondolom.

Valami azt súgja nekem, hogy ez Falk-nál nem volt szempont, amikor elvette... :)

Egész szemrevaló menyecske volt ez a Columboné még majd' ötvenévesen is.

Eleinte borzasztóan sok volt ez a Latabárba oltott Pierre Richard, de aztán levett a lábáról, megadtam magam.

Imádom a film noir-t, azt hittem, ez a film is az lesz, annak ellenére, hogy '59-ben már igencsak túl voltunk az aranykoron.
A műfaj tökéletesen passzolt volna, de a filmplakát már azt üzente, ez már bizony nem az.
Pedig a kulcsszerepben lévő feleség karaktere azt sugallta nekem, itt a femme fatale, aki felforgat mindent, és magával rántja az ügyvédet is. Ebből nem lett semmi, ahogy a műfajt annyira jellemző végső csavar is elmaradt. És azt hiszem, ez így jó. Ezek a kellékek csupán ócska klisék lettek volna ebben a filmben, ahol az igazi drámát a tárgyalótermi ellenfelek nyílt küzdelme és a gyilkosság érintettjeinek sorsa adja.
Az igazság végül - ha indirekte is - az utolsó jelenetből számomra kiderül.

Imádom a cseh humort. Nem dől róla a verejték, mert nem erőlködik azon, hogy nagyot szóljon. Nem akar megríkatni a nevettetés mellett, sőt megnevettetni sem akar, csak egyszerűen lenni a maga helyén, szelíden.
Ez a film a legfelemelőbbek egyike, amit ismerek. Szeretetet, derűt, békét sugároz a szereplők összes gyarlóságával, a történet kis drámáival együtt.
És akkor kapunk egy rakás Rudolf Hrušínský-t, egy Bán Jánost, örök kedvenceimet, Marián Labudát és Zdeněk Svěrákot.
Ez a mű maga a filmbe zárt örök és elpusztíthatatlan derű.

Teljesen korrekt gyerekfilm jó kis szövegekkel.

Meglehetősen könnyed, de nem igénytelen film. Kézdyt és Benczét mindig jó látni.

Pedig Torrentétől megtanulhattad, hogy ő most a legjobb. :)