joussaince

Tapasztalat: 14 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 14
Regisztráció: 2009. november 12. (9 év, 11 hónap)
Kedvencnek jelölték: 1 user

Demográfiai adatok

Nem: nő
Születési év: 1984
Lakhely: Budapest

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Precious: Based on the Novel Push by Sapphire
Precious - A boldogság ára
5 2010-04-04 3,9
(264)
The Dreamers
Álmodozók
3 2009-11-13 3,8
(432)
Taxidermia
 
5 2009-11-13 3,8
(661)
Rengeteg
 
5 2009-11-12 3,7
(167)
The Fountain
A forrás
5 2009-11-12 3,8
(824)
Aus dem Leben der Marionetten
Jelenetek a bábuk életéből
3 2009-11-12 4,2
(81)
Riten
Rítus
4 2009-11-12 4,3
(127)
Persona
 
4 2009-11-12 4,4
(332)
Fight Club
Harcosok klubja
5 2009-11-12 4,6
(2038)
Der Himmel über Berlin
Berlin felett az ég
5 2009-11-12 4,3
(449)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Fantasztikus film volt, igazi lélekbemarkoló, szívszorító és húsbavágó történet, a második felétől már bőgve néztem. Nem akarom túlbeszélni, aki teheti, nézze meg feltétlenül.

Egy diktatúrában nem a nagyzolási hóbort kifejeződése válogatni a fogyasztási cikkek között, hanem a lelki hadviselés része. Ha megmarad a választás szabadságának illúziója, könnyebb túlélni. Másrészt a büszkeség kifejeződése is, hogy a nyugati cikkeket visszautasította, nem pedig az a bizonyos hanyattesődés a nyugattól-feeling, ami pont ugyanolyan megalázó, mint résztvenni a diktatúrában.

előzmény: izmoskardviragillat24 (#33)

2009-11-12 12:18:12 The Fountain (2006) / A forrás joussaince (5) #67

Miután megnéztem még vagy félóráig dideregtem és sírtam csak úgy magamba befelé. Zseniális, gyönyörű és a végletekig kifinomult film arról, hogy nem kell félni és hogy nem létezik a halál. Az orvos kergeti a hallhatatlanságot, ami végig fennáll, de ő nem veszi észre, hogy akár egy pihében, akár egy fában, ha elég érzékeny, észreveheti.A kommunikáció, az élet, a szeretet nem látható dimenziók kérdése.Ezt kell megértenie az orvosnak. Egy párhuzamos világban hajszolja a már amúgy is létező és egyértelmű hallhatatlanságot, amelyben továbbélünk más formában, ezt ő sűrítve és erőszakosan kapja meg (erről szól a jelenet számomra, ahol virágok nőnek ki belőle). Egy folyamatot siettetett. De még számtalan jelentésrétege és burka van, mindenesetre ha ki kéne fejeznem, mit jelent számomra a halál, vagy az, hogy nincs elmúlás, csak örökös változás, ezzel a filmmel tudnék válaszolni. A zene hátborzongatóan gyönyörű, nem is csoda, Clint Mansell.

2009-11-12 12:01:36 Shortbus (2006) joussaince (5) #6

Egyik kedvenc filmem. A hazugságokról és az álszentségről szól, amik miatt egynémely főszereplő a saját testével is elveszíti a kapcsolatot. Mellesleg semmi olyan megdöbbentő vagy megbotránkoztató dolog nincs benne, amire titokban a prűdek már ne kattintottak volna rá jótékony titokban. :) A homoszexuális képek teljesen természetesek, aki megbotránkozik és történetesen férfi, az valszeg nem számol azzal, hogy ő is csak azért ragaszkodik a vizualitásához, hogy meg tudja állapítani, hogy épp egy nő vagy egy férfi elégíti-e ki, máskülönben tökmindegy lenne neki.A hímsovinizmus és a homofóbia olyannyira társadalmi elvárás lett, hogy a férfiak már a fantáziájukat sem engedhetik szabadon, a szemforgatás meg hát össztársadalmi játék. Nem több a nők közt a biszexuális, csak épp a nőknek engedik, a férfi meg annyira beépítette magába a társadalmi elvárásokat, hogy észre sem veszi, hogy elidegenedett. Aki ezzel nem tud megbarátkozni, az fel fog háborodni a Shortbus-on, ami pedig pont arról szól, hogy nem merünk egymással nyíltan beszélni sem, így a szex sem lehet felemelő élmény. Megkockáztatom, hogy kifejezetten szentimentális témáról szól, a lelkünkhöz való visszatéréshez, hogy abból új testélmény ( a terapeutánál pl orgazmus) szülessen.

2009-11-12 11:48:32 Delta (2008) joussaince (?) #35

Nagyon tetszett, gyönyörű és érzékeny filmnek tartom, Mundruczó eddigi filmjei közül pedig a legjobbnak. Gyönyörűen megkomponált képekben érzékelteti és sejteti a bekövetkező tragédiát a görög sorstragédiák struktúráján haladva. A víz áradása, sodrása ritmust ad a filmnek, Lajkó és Tóth Orsi jelenléte nagyon szuggesztív, gesztusaik minden szónál többet mondanak. Nincs túlbeszélve az biztos, de nem is kell, it a lényeg szerintem épp az, hogy mondattöredékekből és azok hangsúlyaiból is értsük a célozgatást arra, amiről a film szól, hogy tudniillik ne akarj boldog és szabad lenni, mert egy közösség fogja a saját elrontott életét rajtad számonkérni. A két főszereplő ártatlan és tiszta figura, végül ez predesztinálja őket az áldozatiságra. Nem lehet büntetlenül kiszakadni, mert a közösség feláldozza őket. A Lajkó által játszott figura nem kíván különösebb színészi játékot, inkább csak nagyon intenzív jelenlétet, karakterében inkább az az érdekes, ami nincs kimondva, honnan jött, miért ment el, valamit elkövetett talán a múltban? Az öncélúság-nem öncélúság témához annyit, hogy semmi sem öncélú vagy minden az ennyi erővel. Bergman mondta, hogy az érthetőséget oda dobta ahova való: a szemétdombra. Nem lehet folyton a közönséget kiszolgálni és nem is kell. Nekünk kell ezt a buta elvárást eldobni és felnőni a művészfilmekhez, venni a bátorságot, hogy tudjuk értelmezni, erősen odafigyelni, elvégre az alkotó tulajdonképpen értékel minket azzal a gesztussal, hogy hagyja, hogy saját gondolataink szülessenek meg, nem pedig nézőit hülyének nézve előre a szájukba rágja a mondanivalót és megemészti, de még talán fel is böfögi helyettük. Jókai a mai diákoknak például nehezen emészhető, mégsem Jókaiban van a hiba. Egyszerűen a közönség nem várhatja el, hogy az elvárásai legyenek kiszolgálva ott, ahol a rendező/író stb... saját hangját kell használnia kompromisszum-mentesen. Onnentól jobb is, ha csak azok találják meg, akik tényleg értik a filmet, mintsem olyanok tömegei, akik félreértik. Eze yg magyar szokás, hogy önálló gondolkodásra képtelen fogyasztók szeretnék a művészetet is emészhetővé redukálva megkapni, holott ez nem lehet a művészet célja.

Összes komment...